Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred, augusztus 18 |este a szobánkban |o
  

pj

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
este a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x



pizsamám KATT



Mosolyogva figyelem a helyes állatkákat a képernyőn, csodálva, ahogy két ilyen teljesen különböző lény ilyen jól elvan egymással. Nincs okuk nem ellenni. Hallgatom a gondozók elmondásait és mikor épp nem ecsetelnek semmit, a lány megragadja az alkalmat, hogy véleményezze a gepárdokat. Odapillantok rá és miközben ezt kifejti, megint beszélni kezdenek aztán a tvben is, viszont mivel én nem tudok kétfelé figyelni, úgy döntök, Laurára koncentrálok. Szomorkásan nyomom össze számat erről az érdekes, nem túl szívderítő jelenségről értesülve. Azonban hamar felderülök, mikor megérkezik Benito.
- Szia - köszöntöm, már nyúlva is érte, megsimogatni a kis gyúrómasinát oldalamnál. Hosszan, berregve helyezkedik, én pedig végig cirógatom.
- Awh - fejezem ki megilletődöttségemet az éjjeli társaságom ígéretét illetően, aki közben már gombócformát öltött mellettem a paplanom, így a puha hasát is megsimogathatom, benyúlva oda hosszú ujjaimmal. Mi is lehet klasszabb annál, mint édes állatpárosokat nézni, miközben egy doromboló sárkányleopárdot simogat az ember? Mégis valamilyen különös, lappangó hiányérzet vándorol bennem. Tekintetem el-eltéved az egy éjjeliszekrényre lévő barátnőm felé, gyakran kicsit ott maradva rajta. Illetve, ha nem is marad rajta, azon kapom magam, hogy nem látok annyit az állatos műsorból, mint láthatnék. Egy idő után nem fogom fel teljesen, máshol járok kicsit. Talán magam sem tudom igazán, hol. Lehet, éppen azon vagyok, hogy megfejtsem. Az se jut el rendesen, miről beszél Lau. Ráérősen eszmélek csak rá és ekkor mindössze szusszanok egyet válaszként.
- Biztos nem baj? - kérdezem, tekintetemben lágy, mégis őszinte aggódással amiatt, hogy elorozom az elemi lényt a gazdájától éjszakára. Tudom, nem fogja eltoloncolni tőlem, nincs tehát sok választása, de akkor is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred, augusztus 18 |este a szobánkban |o
  

pj

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjjel a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x



pizsamám KATT



Hosszan szívom be a levegőt és lassan kiszusszanva bólogatok, szelíd vonásokkal. Rendben akkor. Tudom, hogy elmondaná, ha gond lenne, hogy ellopom az alvótársát. Mint mindig, azt most sem feltételezem, hogy azért ez akkor sem a teljes igazság és hogy bár biztosan tényleg nem bánja, mindemellett szüksége lenne rá, jobban, mint nekem, hiába imádom őt magamnál tudni az éjjel. Viszont az tény, erről a csodacica dönt, ha mi meggebedünk is.
- Ugyan, miért nyomnád össze? - kérdezem, hitetlen derűvel. Persze nem az okairól faggatom tényleg a lányt, hanem hogy miként képzeli ezt a helyzetet. Nem tudom, szerintem érzed azért alvás közben is, mit művelsz, még ha csak tudatalatt is, illetve Benitonak azért tutira helyén vannak az ösztönei és előbb észreveszi, mire készülsz, mint te magad. Vagy volt már rá példa, hogy ilyen történt? Na majd ez is kiderül talán kérdésem nyomán.
Ahogy az átkapcsolásra buzdít, már nyúlok is a távirányítóért, mert ez tényleg jó ötlet. Túl sokáig mennek ezek a hirdetések, addig nézhetünk mást. Éppen pislogok le az eszközre, hogy megtaláljam rajta a megfelelő gombot, amikor jön egy kis hozzáfűzés a részéről. Elrekedik a szemem és felé kapom fejem.
- Akkor ők tényleg örömlányok voltak, ugye? - bukik ki belőlem szinte megkönnyebbülten a kérdés, hogy ezek szerint jól raktam össze a dolgokat. Viszont a részleteket nem tőle szándékozom megtudni, emiatt nem kell félnie. Na nem mintha egyébként olyan mélyre akarnám ásni magam a mugli prostitúció világában. - Nem, nem szeretném azt nézni - mosolygok, fejemet rázva, és a tvre pillantok, ahogy váltok is át máshova. Itt most sorra ismeretterjesztő csatornák jönnek - Te... igen? - állok meg aztán hirtelen, ahogy rájövök, hogy oké, hogy én örülök annak, hogy bizonyságot nyert a feltevésem, viszont Lau valószínűleg nem azért dobta ezt be, hogy az én fel sem tett kérdéseimre válaszoljon. Mivel azonban én nem a témája miatt ragadtam annál a műsornál, csak vártam, hogy kiderüljön, miről szól, így eszembe sem jut, hogy barátnőm ilyesmit feltételez. Nem látok át ezeken, szóval most nem tudok másra gondolni, minthogy őt érdekli és azért javasolta. Meglepő mondjuk, dehát... miért ne? Várom tehát, mit felel, addig nem nyomok tovább az Animal Planetről, ahol éppen pár fóka úszik a tengerben. Benito meg kifordul gombócságából, még jobban felkínálva hasát. Elvigyorodva simítok végig rajta, egész tenyeremmel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Ellenfelünk nem örül az egyenlőtlen meccsnek, ami természetes, és ami engem elégedettséggel tölt el. Lehetne ezt másként, viselkedhetnék másként, tudom, de ahhoz túl sok kört lefutottunk már. Nem pont ezzel a nővel, de most ő képviseli a Minisztériumot, a Minisztérium pedig már rég leszerepelt ezzel az üggyel kapcsolatban is.
Ahogy végighallgatom, mi is az új álláspont, nehezen állom meg, hogy ne kezdjek el röhögni. Végül csak egy széles vigyort eresztek meg, amolyan hitetlen, most-szivatsz mosolyt. Olyan öngólokat lő, hogy kész élvezet nézni. Nem vagyok szadista, egyáltalán, nem okoz örömöt számomra mások szenvedése, de ez… ez gyönyörű.
- Csak hogy tisztázzuk… - teszem hozzá gyorsan, mielőtt Henrik megtudna szólalni. Tudom, hogy megfog szólalni. - Az alappremisszája az egész nyomozásnak az volt, hogy ez az ember bűnös. Mielőtt bizonyítékuk lett volna, azt feltételezték, hogy bűnös, jól értem? Mondja, mi történt azzal az alapvető emberi joggal, hogy mindenki ártatlan, amíg be nem bizonyítják az ellenkezőjét?
Nem hagyom azt sem figyelmen kívül, hogy ez az egész mit hoz magával - vagyis hogy a Kapitányság eddigi narratívájával teljesen szembe akar menni. Látom ám, ahogy többes számban beszél - a cég, kértük -, de közben hallom, hogy mit is akar közölni. Ez nem szankcionált. A Minisztérium majd akkor fogja elengedni Henrik nyakát, amikor az ölükbe pottyan az igazi tettes. És bocsánatkérésre akkor sem szabad számítani. Ez a nő pedig igyekszik kézre keríteni az igazi bűnöst. Mindenképp kellemes változás ez, de hogy ennyire rossz taktikával kezdje, az mindenképp lehangoló. Nem tudott volna egy kompetensebb aurorhoz kerülni az ügy?
Hova is gondolok? Még mindig ugyanarról az intézményről van szó. Nem lesz ennél jobb. És végtére is, nekem nem csak az a célom, hogy megvédjem Henrik jogait - ügyvédként persze csak ez az egyetlen és legfőbb cél -, emberileg viszont azt is szeretném, ha végre kézre kerülne az igazi gyilkos és lezárhatnánk mind ezt az egészet.
- Meséljen erről az új taktikáról. Ön beszél, mi hallgatjuk - kedvesen a nőre mosolygok, már amennyire az nekem sikerülni szokott ilyenkor, s egy pillantással jelzek Henriknek, hogy ez a hallgatjuk rá is vonatkozik. Ha már ide lett ráncigálva, legalább mi menjünk haza új információkkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Értem én, hogy eltérünk egymástól. Nyelvben is, kulturálisan is, igazából, ha jobban belegondolok, akkor külső szemmel elég viccesen nézhetünk ki, de akkor sem hiszem el, hogy ennyire nem értjük egymást. Oké, nyelvi nehézségek, de van fordítója, szóval annak meg kéne könnyítenie a köztünk lévő kommunikációt, mégsem teszi, ami engem roppantmód frusztrál. Látszik rajta, hogy neki is kezd fogyni a türelme, és megmondom az őszintét nekem is, mert fogalmam sincs hol csúszott el a beszélgetés. Márpedig valahol elcsúszott, ami velem egyáltalán nem szokott előfordulni, így jobb híján csak mélyet sóhajtva lépek egyel távolabb Adyra-tól, hogy egy hipercukika mosoly mellett nyújtsam felé a jobb kezemet.
- Kezdjük elölről, ha nem bánod - vágok bele. - Ombozi Zlatan. Bocs, hogy turkáltam a fejedben - kimondom, de gondolom elég egyértelmű, hogy annyira nem bocs a dolog, különben esélyem sem lett volna idejönni és elkezdeni ezt az igen furcsa, kellemetlen mégis szórakoztató beszélgetést. Sok nővel beszélgettem, rengeteg szituációban, de eddig meg kell hagyni, Adyra viszi a prímet. Vagy tényleg ekkora a különbség kettőnk között vagy éppen hülyére vesz. Nem, most esküszöm nem vagyok a fejében, így is elég vicces a helyzet, nincs szükségem a legilimenciára ahhoz, hogy ezt megtartsuk.
- Legilimentornál nincsenek személyiséges jogok - idézem a nőt teljesen komoly arccal. Hatalmas erőfeszítésembe kerül, hogy ne törjön ki belőlem a röhögés, de tartom magam, minthogy abban is, nehogy kikerekedjenek szemeim a szóhasználaton. Zseniális a nő, és a végére már nem furcsállva, hanem komolyan elismerősen méregetem. Először is rettenetesen különleges, másodszor elég ránézni, hogy az ember lássa meg van a magához való esze és harmadszor; kurva vicces a nő. Szemeim kikerekednek, egy pillanatra még levegőt is elfelejtek venni, ahogy barnáimat pillantásába fúrom.
- Hogy rasszista? - biccentem oldalra fejemet, arcomról biztosra veszem, hogy süt az értetlenség, teljesen érthető okokból. Hogy a faszomba kerültünk a rasszizmushoz pár pillanat alatt? Ember legyen a talpán az, aki tudja követni Adyra-t. - Nem, nem vagyok rasszista - rázom meg a fejem, jobb kezemet még fel is emelem, hogy nyomatékosítsam mondandómat. Szóba jött a joghurt, közlöm, hogy meghívom kiengesztelésképpen, erre közli, hogy ki tudja fizetni. Esküszöm nektek, de tényleg, itt és most, hogy ez a nő fog engem a sírba tenni és elég hozzá ez az elmúlt húsz? Harminc perc?
- Na - csapom össze tenyereimet. - Gondoltam, hogy tudod fizetni a joghurtod. Nálunk halandóknál a kiengesztelés annyit tesz, hogy sza... akarom mondani rosszat tettél a másiknak, így veszel neki valamit, amitől jobb kedve lesz - ez a kiengesztelés definíciója? Ha nem is ez, mindegy, mert már elhangzott. - És mivel én jártam a fejedben, de neked ez rossz érzés volt, így meghívlak egy joghurtra, hogy jobb kedved legyen. Érted? - ha valaha el akarnék menni tanárnak tartsatok egy puskát a fejemhez és habozás nélkül húzzátok meg a ravaszt, kérlek. Kíváncsi és kérdő tekintettel nézzem Adyra-t, hogy vajon elfogadja-e az ajánlatom, vagy ilyen pöpec kommunikációval válnak el egymástól útjaink. Mert ha nem is érti, akkor sem tudom mégis hogy magyarázhatnám el ennél érthetőbben vagy egyszerűbben. Alapból soha nem kellett elmagyaráznom ezt a fogalmat, így is túlteljesítettem. Türelmesen várom a választ a meghívásra, miközben jobb lábamról testsúlyom a balra kerül. Érdekes egy nap ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred, augusztus 18 |éjjel a szobánkban |o

    

pj

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjjel a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x



pizsamám KATT



Mit sem tudok arról, ami lejátszódik szegényben és ami nyomasztotta is. Ha képben lettem volna, mi az a műsor, nem maradtam volna annál ennyi ideig. Még ha érdekelt volna sem. Eszembe se jutna ilyesmi a barátnőm vagy bárki más társaságában, vagy ha mégis, megkérdezném, nézhetjük-e. Viszont az a helyzet, nem izgat különösebben. Nem jobban, mint bármelyik másik program a tvben. Az sem csoda, hogy ennyi idő kellett nekem, amíg összeraktam, mit látok. Hiszen egész más dolgokra figyelek, mint azt feltételeznék egy korombeli srácról. Kicsit néha úgy érzem, a hozzám közelállók sincsenek tisztában vele, hogy nálam nem így vannak a dolgok. Mondjuk nincsen ezzel baj. Nekem bőven elég, hogy elfogadnak, ahogy vagyok.
- Jaaa, értem - nyugtázom magyarázatát, miután szusszanva elvigyorodtam az alig ruhás néniken, és igen, jól gondoljátok, továbbra sem fogtam fel, hogy mindez milyen képet festhetett rólam benne. Nem is fog. Mint máskor sem. Igazából talán ez az egyik titka annak, miért olyan könnyű mellettem lenni: nem igazán rágódom a múltbeli történéseken. Nem vesződöm velük. A jelenben vagyok benne lelkesen és izgatottan várom a jövőt. Persze, olykor fennakadok egyen s máson, azonban túl nem gondolok semmit. Van, akit megőrjít egy ilyen ember, mint én és inkább vállal be bútordobálós vitákat egy mindenen háborgó lágelmével, mint ezt a békés létezést egy olyasvalakivel, aki... aki olyan, mint én. Aki nem olyan bonyolult. Legalábbis nem úgy, mint elvárnák.
Vidáman szemlélem Benitot, aki valóban nemsokára úgy terül majd hanyatt, mint azok a fókák. Nekem legalábbis ennyi jön le abból, amire a lány utalt. Az fel sem merül bennem, hogy esetleg alkati adottságokról is szó volna. Elég az hozzá, figyelem még őt, aztán ráeszmélek, hogy hiszen nekem kapcsolgatási teendőm van és nyomkodok tovább. Elérünk nemsokára a kényes csatornacsoportokhoz, amik azonban bölcsen fizetősek. Összevont szemöldökkel olvasom a feliratot, mely szerint ezeket a felnőtt adókat külön kell megrendelni telefonon keresztül és beállítják. Még csak eszembe se jut, miket adhatnak ezeken, csak tudomásul veszem, hogy ez nincs és gördítek tovább. Zenecsatornák következnek. Leragadok egy Bruno Mars nevű énekes koncertjénél. A rövid tartalom szerint legalábbis ezt látjuk, halljuk most. Szörnyen tetszik, ahogy mozog meg az egész hangulat. Odamosolygok Laura, jó-e ez addig és maradok ennél.
Kellemesen cirógatom a tekergőző, doromboló csodacicát, másik kezemmel combomon dobolok a klassz zene ritmusára. Elnézek én is olykor a lány felé és ámuldozom kicsit a shown neki. Lehet, már hallottam is ezt az előadót. Mostantól biztos fogom. Gondolataim azonban továbbra is rendre elkalandoznak és van, hogy sokáig lesütve tartom szemem vagy a sárkányleopárd felé pislogva, vagy csak úgy a semmibe. Nem szűnik bennem az a nyugtalanító, szinte mardosó hiányérzet. Nyelek egyet, aprót nyalok számon és barátnőm felé pillantok, picit beharapva számat, mielőtt szóra nyitom.
- Odatolhatom az ágyam a tiedhez? - kérdezem meg ilyen egyszerűen, gyöngéd vonásokkal szemlélve őt. Nem akarom ráerőltetni magam, nem akark sok lenni neki, és általában annyira magától értetődik az, hogy köztünk ilyen visszafogott minden, hogy eszembe se jut más; most viszont úgy érzem, szinte fáj a távolság. Nem tudatosul bennem, pedig magától értetődő a válasz: az teszi ezt, hogy kettesben vagyunk. Végtelenül szomjazom az érintkezést azokkal, akiket szeretek, viszont ez általában olyan terekre korlátozódik, amelyeken nem osztozunk másokkal. Ahol magunk vagyunk. Másutt könnyű nem rájuk akaszkodnom, viszont egy ilyen helyzetben szinte nehéz. Főleg, hogy őróla van szó. Főleg, hogy mióta együtt vagyunk, ennyire kettesben még soha nem voltunk, így fel sem támadhattak bennem ezek az igények. Most erősen teszik. Viszont változatlanul nem áll szándékomban semmivel letámadni őt. Változatlanul tekintettel vagyok rá. Csak most nem olyan játszi könnyeden, mint általában. De ez az én dolgom.
- Messze vagy - mosolyodom el és kinyújtom felé hosszú karomat, azonban nem érem el őt. Pont ezt akartam szemléltetni. Benito átgördül másik oldalára, hassal combon, derekam oldalának simulva és felháborodva hullámoztatja farkát, hiszen a mozdulatom miatt le kellett vegyem róla kezem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred, augusztus 18 |éjjel a szobánkban |o
  
  

pj

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjjel a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x



pizsamám KATT



- Tééényleg - adok hangot annak, ahogy nekem is beugrik, hogy nálunk is Bruno Marsra buliztunk az ottalvóson. Akkor jól gondoltam, hogy hallottam már őt. Az is mennyire király volt már!? Még nagyobb mosollyal élvezem a koncertet.
Türelmesen várom, mit szól az ötletemhez. Lehet, sok mindent nem lát át velem kapcsolatban és talán soha nem is fog, amivel nincs is semmi baj, viszont szerencsére azt tudja rólam, amit igazán érdemes. Jelesül most azt, hogy soha nincsenek hátsó szándékaim. Mindig csak azt szeretném, amit mondok, hogy szeretném. Ha van olyan vágyam, amit bármi miatt mégsem említek, arról vagy fogalmam sincs nekem sem, vagy szimplán nem akarom tettekre váltani, így nincs is jelentőségük.
Feleletkezdeményétől erősödni kezdő mosolyom egy figyelő ábrázatba oszlik, amikor egy kérdésbe torkollik inkább az igenlés. Eltekintek róla kicsit, ahogy nekiállnék végiggondolni, miként válaszoljak, azonban ő folytatja, mielőtt még ezt megtehetném. Visszakapom hát rá pillantásom és csak hallgatom. Számítottam arra, amit mond. Arra is számítottam, hogy eleve egyszerűen azt mondja, hogy sajnálja, de inkább ne. Ugyanúgy fejet hajtottam volna, mint akármelyik feleletnek. Ennek ellenére igazán örülök, hogy nem hárította élből a felvetésem. Tényleg örülök. Viszont nem tudom leplezni azt a kis bántó űrt, ami attól árad szét bennem, hogy talán mégsem maradhatok közel hozzá túl sokáig. Kiül barna tekintetembe és arra késztet, hogy lesüssem kicsit, miközben megmarkolom a paplant túloldalamon, ahol ő ezt nem láthatja. Másik kezem megint Benitot cirógatja, akire bár nem markolok, apró feszültségem megérezheti. Azonban sietve túllendítem magam ezen, ahogy csak tőlem telik. Hiszen megtehetem, amit szeretnék. Azt mondja, összetolhatom az ágyakat. Szóval, még ha rövid ideig is, közel lehetek. Ezt ismételgetem magamban. Ez most a fontos. Ez kell, hogy számítson.
Végre őszintén elmosolyodhatok, utolsót simítok Beniton, majd felkelek mellőle és magamhoz veszem a pálcámat. A közénk álló éjjeliszekrényre szegezem és elmormolom a megfelelő bűbájt, átlebegtetve Lau ágyának másik oldalára, ahol még tökre elfér, megkerülve a bútort. Fölötte azért nem fogom reptetni. Ezután saját fekhelyem jön sorra, amit szintén közel úsztatok a légben, pár centire téve le puhán. Mégis kellemesebb ez így, mint a berendezést tologatni az éjszaka közepén, a szomszédok örömére. Még közelebb vonom éjjeliszekrényemet is, hogy teljes legyen az átalakítás, majd lerakom rá pálcámat. Lehajolok ágyamhoz és egy kicsit még tolok rajta, hogy valóban passzoljanak. Felegyenesedem aztán és diadalmasan mosolygok le barátnőmre.
Benito az akció idejére átugrott a lány ágyára, hogy onnan figyelje az izgi eseményeket, amiket különben a Finesse c. szám kísért. Még mindig az szól. Lemosolygok a párosra, aztán leülök a paplanomra és visszahelyezkedem úgy, ahogy az előbb voltam, csak mostmár Lau mellett. Oldalra mosolygok rá és éppen csak kinyúlok felé, kézfejemmel simítva meg karját, hogy aztán már vegyem is el onnan, derűs vonásokkal, mégis valahogy párás tekintettel. Mély levegőt veszek, mosolyogva tovább, miközben a dal végével visszaléptetek a National Geographicra, mi a helyzet ott az állatkákkal. A csodacica közénk kucorodik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred, augusztus 18 |éjjel a szobánkban |o
  

pj

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjjel a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x


(Tessa nélkül sajnos. viszont Benitoval!)

pizsamám KATT



Mindenképp sokkal jobb ez így, hogy nem áltat semmivel. Hogy őszinte, megosztja a félelmeit. Így van rendjén, nem is kívánnék mást tőle. Könnyűnek persze ettől még nem mindig könnyű, azonban ezerszer jobb, mint bármi más megoldás.
Eléggé magabiztosan lebegtetek már tárgyakat, viszont ilyen hatalmasakat ritkán szoktam, és igen, pontosan, inkább tutira mentem, nem akartam egyik ágyra csúsztatni véletlen a másikat, hogy a lábak aztán kellemetlen robajjal érjenek földet.
- Szerintem aranyosak - véleményezem a denevéreket. Bírom őket, ez van. Ahogy igazából minden lényt, ahogy az lassacskán kiderül számomra. Ám az a helyzet, már engem sem köt le annyira a tv. Talán sok is már nekem ez így egyszerre belőle, tekintve, hogy egyszerre ilyen huzamos ideig még nem is néztem. Persze, volt már szerencsém ennél hosszabb filmalkotásokhoz, az azonban más.
- Kikapcsolhatom? - kérdezek hát rá, magam mellé tekintve a lányra, miután lopva megérintette a kezem. Részéről rendben, úgyhogy a segtíségét kérem a művelethez. Nem akarok rossz gombot nyomni. Sejtem, melyik a megfelelő, ám jobb biztosra menni. Ahogy megvagyunk, a képernyő elsötétül, a készülék elnémul, én pedig odarakom a távirányító eszközt az éjjeliszekrényemre. Ezután bejelentek még egy mosdómenetet, csak hogy nehogy azt higgyje Lau, hogy ezzel a hirtelen felkeléssel szökni próbálok. Egy-két perc múlva vissza is térek, törölgetve még kicsit számat a vízivás után. Leoltom a lámpát, nem kell ennyire világos, és mostmár úgy fekszem vissza ágyamba, hogy magamra húzom vékony paplanomat. Bár igazából csak derekamat takarom be vele, lábaim kilógnak alul és egészen derekamig letolom magamon. Párnámat lejjebb húzom, hogy mostmár ne a háttámlám kényelmességét szolgálja, majd lerakom rá fejem és a szélébe fogódzkodom, oldalamra fordulva, barátnőm felé. Lágy félhomály uralkodik a szobán, hiszen az erkély felöli fal szinte végig ablak, sokat enged be a holdfényből és az egyéb, kinti világításokból. Remekül látjuk egymást. Ahogy a párnát markoló kezeim eltakarják számat, mindenre csodálkozón tekintő szemeim még nagyobbnak tűnhetnek. Főleg így, mikor a mellettem pihenő barátnőmet nézem. Elvonom aztán az egyik kezem arcom elől, hogy én is simogassam a cicát. Mivel egyáltalán nem valami méretes ez a pihepuha, doromboló felület, ujjaink olykor összekadnak Lauval, aki szintén Benitonak kedveskedik épp. Igazán élvezi a kis sárkányleopárd ezt az ajnározást, szóval egyik pillanatról a másikra már meglehetősen fent van köztünk, vállmagasságban. Könnyűszerrel hajolhatok hát oda, megpuszilgatni a most felém felkínált hasát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem teljesen értem, milyen generációs és nevelési fekete lyuk jelentkezett az ezredforduló hajnalán, abban viszont egészen biztos vagyok, hogy súlyos következményeket vont maga után. Minden esetre a kétezer után született, mára egészen felnövő kölykökből eltűnt a minimális tisztelet legapróbb csírája is. Lehet, hogy máris úgy beszélek, mint egy rosszalló öregasszony, akinek soha nem tetszik semmi, viszont tény, hogy ezek generációról generációra egyre hülyébbek.
Ha másra nem is, arra egészen biztos jó volt a szemkontaktus, hogy észrevétlen, mindenféle feltűnést elkerülve csússzak a fejébe. Az így létrejövő kapcsolat az után is stabil, hogy újra magam elé emelném az étlapot, ugyanakkor, nem kavarok túl sok vizet az elméjében. Ez csak amolyan biztonsági lépés - például, neki egészen jól jöhet, hogy nem kapom fel a vizet sem a válaszán, sem pedig a gondolatain. Távol áll tőlem, hogy még ezeknek tudatában is komoly károkat okozzak, az egészen biztosan eljutna a minisztériumhoz, és nem csak engem, de Sárközit és esélyesen az egész iskola vezetőségét is súlyos szankciók terhe alá vonnák, amiért ilyen dolog megtörténhetett. Egy kis tréfa már senkinek sem árthat viszont (még az etikailag súlyosan megkérdőjelezhető, illegális behatolással járó, mindenképp törvénytelen tréfa is).
A replikára érdemben nem reagálok, épp csak szemöldököm emelkedik meg, ahogy újra rá emelem tekintetem a lap fölött.
- Mintha lenne valami a hajadban - ha mondjuk foglalkozik azzal, amit mondok, és valóban oda néz, tényleg találhat a gondosan ápolt tincsek között egyet s mást. Például az előbb kiszórt uborka és hagyma maradványait, de a velük járó szósz is elkenődni látszik a szálakon. Persze Theon haja a valóságban tökéletes marad, nem is a szeme hazudik - én hazudok a szemének. Hát, van ez így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ha ezek után nem nézik melegnek, akkor soha. Merthogy a stégen történt, ami nem történt, kialakult egy kis kínos feszültség közte és Emily között, ami nap végére ismét eltűnt. Hogy mi történt akkor? Fogalma sincs. Mintha mindketten ugyanakkor, ugyanarra vágytak volna, mégsem következett be a katarzis. Nico sokat rágta magát az elmúlt pár napban, már amikor megtehette persze és nem a róla szól pletykákkal volt elfoglalva. A Diával közös afférja futótűzként terjedt az egyetemen és csak remélni meri, hogy a lányhoz nem jutott el ennek a híre. Ha mégis, hát megköveti magát és töredelmesen bevallja, hogy... Mit is? Ja hogy semmit. Szabad férfi, azzal van, akivel akar! És ide képzeljetek egy nagyon elszánt fejet.
A Westendnél találkoznak, mert Emily említette, hogy be kéne újítson pár cuccot. Persze a férfi gyanútlanul - bár gyűlöl vásárolni, ki nem hagyna egy, a lánnyal eltölthető napot - rá is mondta az áment és szokásos laza szettjében érkezik. Csak semmi hétköznapiság, rövid ujjú ing, halásznadrág, borosta. Ez az ultimate Bianchi szett, ha valaki úgy hinné, nem ismeri fel a férfit, csak ezt a hanyag eleganciát kövesse és megtalálja.
- Madárcsicsergős napunk van. Muszáj ezt tönkretennünk plázázással? - elhúzza a száját, ahogy a lánnyal túlesnek a köszönésen. Két puszi, semmi több. Persze Nico-ban élesen élnek az emlékek a stégről és azóta állandóan látni véli a lányt, fürdőruhában. Ha ez az álomkép mondjuk este, a szobája magányában éri el, az egy egész kellemes illúzió, azonban tanórán, az egyetemen vagy bármilyen más, kellően központi helyen inkább kínos. Már nem produkál olyan testi reakciókat, mint ott és akkor, de arcára bárgyú mosoly ül ki és révetegen romantikus ábrázattal bámul ki a fejéből. Most aztán nyakig benne van a pácban! Nem udvarolhat az egyetlen nőnek, akinek hosszú idő óta először tenné. Mit mondhatnék, ez a Bianchi forma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Azt hiszem, egy kicsit csalódottan indultam el erre a találkozóra, mert hajnalban láttam azt a bizonyos posztot. A stégen történtek után pedig, azt hiszem, jogom van haragudni. Akkor volt egy pillanat, ami a semmibe veszett, legalábbis a poszt szerint nála a semmibe kötött ki. Én őriztem a pillanat emlékét, mélyen a szívemben, és hajnalban egy pillanat alatt váltam hihetetlenül szomorúvá. Reggelre a szomorúság levertséggé fajult, és hosszú percekig nem is akartam felkelni. Reméltem, hogy csak álmodom, hogy a féltékenységem generálta a fejemben azt a posztot, és ahogy felmegyek az instára már friss fejjel, nem lesz ott. Meg sem történt. De ott van. Akármit is csinálok, ott van. Nem érdekelnek a hashtag-ek, nem érdekel semmi. Csak nézem azt amit a kép mutat, a csupasz valóságot. Egy másik lány csókolja, és ő nem ellenkezik. Élvezi. Furcsán megcsalva érzem magam a saját nyomorúságommal átitatott ágyneműmbe csavarodva.
Mégis felkelek, mégis megiszom a teám, mégis nekiállok készülődni, mert találkozni fogunk. Látni akarom, látnom kell rajta, hogy nem akar engem, hogy nincs meg az, ami ott volt. Nem meleg. Ugrálnom kéne örömömben, hogy végre nem csinálok hülyeséget, mégsem teszem. Csak lanyhán kezelem az ecsetet, rutinból sminkelek. Kékkel, mert az kiemeli a szememet. Még jó, hogy vannak ösztönös mozdulataim, és nem úgy nézek ki, mint egy bohóc. Talán csak azt akarta, hogy annyi legyek, mint amennyit Dia nyújtani tud. Egy préda. Tudja, hogy könnyű szerrel megszerezhet, és nem voltam elég nagy kihívás neki. Ellenkeznem kellett volna vele, fenntartani az érdeklődését? Vagy ez is a játék része, csak nem számolt azzal, hogy Dia felteszi a képet? Hogy én meglátom. Vajon hány lány van még rajtam kívül?
Azzal a szent meggyőződéssel indulok el, hogy megpofozom, leordítom a fejét, megverem, sőt lenyilazom azért, amit velem tett. A szívemmel. Tény, hogy nem mondtam neki, mennyire sérülékeny, de attól még érzékeny, ezt tudhatná, ez feltűnhetne neki. Nem szivecskézem be a posztot, bár megtenném, de még nem, előbb látnom kell őt. Mérgesen lépek ki a házból, és mérgesen megyek el Pestre is, azonban, ahogy meglátom, valami megváltozik. Dühösnek kellene lennem rá, de nem vagyok. Vagyis, de, de a lelkem hátrál, nem akarok veszekedni. Szabad ember, és talán jobb is, hogy nem történt más. Gyűlölném magam.
Puszi, puszi, szikrák. Csak tőlem, de szikrák. Utálom magam ezért. Utálom, hogy vannak szikráim. Bár ne kezdtem volna el máshogy érezni, bár ne hittem volna, hogy ő más. De az én hibám, ő egy szóval se utalt rá, hogy akarna, hogy ez több lenne, mint egy bepróbálkozás. Fogalmam sincs, hogy mit kezdjek vele, hogy mit mondjak neki, hogy mit csináljak. Helyette csak mosolyogva megforgatom a szemem.
- Nem lesz olyan rossz, ígérem.
Tényleg nem akarom, hogy rossz legyen, de ami ezután jön, az mégsem lesz jó, mert bent kellemes hűvös van, emberek. Én pedig csak néhány ruhát akartam, venni, és bízva a melegek jó ízlésében hívtam el magammal Bianchi-t. Hát most meg azért van itt, mert... nem is tudom, de itt van. Jobb lenne, ha meleg lenne, semmint, hogy mindenféle lányokkal smárolgat az instán. Remélem az is kiderül róla, hogy van egy barátnője. Valami cukika.
- Úúú!!!
Torpanok meg az első pár üzlet után, és kitágult pupillákkal nézek a kirakatban található csodamodellre. Kedves #meghogymeleg, akkor most teszteljük a férfiasságodat, ugyanis a fehérneműüzlet a legjobb, mit csak ember bosszúra el tud képzelni. Nico karjába kapaszkodva, húzom őt beljebb.
- Ide bemegyünk!
És már bent is vagyunk igazából. Csípőre tett kézzel fordulok felé, mint egy kapitány, hogy azt higgye, nem tudom a kis titkát.
- Kell keresnünk valami kéket. Olyat, ami nagyon szép, mutatós. Meg ha már itt vagyunk, véleményezhetnél párat, hogy hogyan állna nekem. Mondjuk ez.
Emelek fel egy fekete csipkebugyit, aminek combfix tartója is van. Ez szép, gyönyörű szép, és finom anyagú.
- Nagyon finom a tapintása, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred, augusztus 18 |éjjel a szobánkban |o

  


pj

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bár a lány megnyugtatónak szánja, Nico-nak azért vannak kétségei afelől, milyen is lesz pontosan ez a mai nap. Az egyetlen fénypont benne az, hogy legalább Emily-vel kell végigszenvednie és, ha már nyíltan nem udvarolhat neki, legalább bűnös élvezetként igyekszik minél több időt vele tölteni. Na nem mintha ráérne. Rengeteg vizsgát kell még kijavítania az egyetemen, Francesca is nyúzza, hogy vigye el strandolni és a szüleik is örülnének, ha újra láthatnák. A Sárközivel és Zlatannal tartott gyakorlatokról meg már ne is beszéljünk. Azok aztán végképp lefoglalják minden szabad percét, így a lány igenis kitüntetve érezheti magát!
Már a plázában sétálgatnak, Nico meg tök egykedvűen nézelődik - az ő tekintetét két dolog képes megragadni: kocsik és kaja, ami ezen kívül esik, jószerével nem kelti fel a figyelmét -, azonban Emily egyszeriben satuféket nyom. Ezzel alapvetően nem volna gond, meg hát ugye a lelkesedéssel sem, éppen csak mindennek tárgya egy fehérnemű bolt. A férfi szemei elkerekednek. - Nem hiszem, hogy ez jó ötlet - mert ő már akkor leizzadt, mikor az elsőt meglátta, mert természetesen azonnal a lányon képzelte el. Azonban tiltakozni esélye sincs, Fisher belé karol és szó szerint, mesébe illően beráncigálja az üzletbe. Úgy áll ott, mintha életében először látna ennyi fehérneműt, pedig higgyétek el, hogy nem. Szemei úgy járnak, mint a sublótfiók, mindenhová akar nézni és közben rém illetlennek is tartja, hogy egyáltalán kinyissa itt a szemét. Azt már meg sem említem, hogy az eladóktól kezdve az üzletben tartózkodó hölgyseregleten át mindenki megbámulja. Mintha legalábbis tiltott területre tévedt volna.
- Ezt talán nem velem... - azonban esélye sincs befejezni mondandóját, mivel egy csípőre vágott kezű domina áll épp vele szemben - álmaiban szerintem hagyná, hogy megkorbácsolja - és nagyon határozottan közli a mai programot. Tehát most huzamosabb ideig Emily-t kell elképzelnie különböző stílusú, anyagú és fazonú fehérneműkben és közben nem megerőszakolni mondjuk a kasszára felcsapva. Nos, challenge accepted.
- Hát ööö, jól állna - tekintete kissé riadt, fogalma sincs, mit csináljon, inkább körbefordul, de mindenhol bugyik. Megkockáztatom, hogy évekig fogják kísérteni rémálmok, ahol alsóneműk kergetik majd egy melltartókkal teletömött szobában, természetesen körbe-körbe, hogy soha ne érjen véget. - Esetleg ööö - bármit megtenne, csak hogy ne nézzen a lányra, mert tudja, hogy akkor vége. Ha ezt a másik nem érzi, akkor valószínűleg vak és süketnéma. Minimum! - Ott vannak kékek - próbál segíteni, próbál úgy tenni, mintha normális lenne, hogy együtt választanak fehérneműt, ami majd Adriannek fog tetszeni. Hát nem idilli? Nico, te szerencsétlen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjjel a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x


(Tessa nélkül sajnos. viszont Benitoval!)

pizsamám KATT



Felpillantok a lányra kócom alól, valóban egészen közelről. Tekintetemen látszik, kutatok a fejemben azután, miről is van szó éppen, hiszen ez annyira ismerős. Benito meg közte való ütközetről beszéltünk így, ami a kegyeimért zajlott volna? Áhá, gondolom, amiatt mondja, hogy a macsek hasát puszilgatom és nem az öv... öm... na várjunk csak. Nem, ezt nem hiszem. Viszont akkor nem értem. Ez pedig szerintem látszik is rajtam.
- Ne, inkább ne - jutok végül erre kérlelőn, akármi is az oka annak, amit mond és mosolygó szavaimat megerősítendő, felváltva simítom meg Lau selymes kezét és Benito puha kis testét, így jelezve, hogy nem akarom, hogy összekapjanak és bárkinek baja essen. Nyilvánvalóan tudom, hogy ilyenre nem fog sor kerülni és hogy nem ilyen cicaharcot kell elképzelni. De akkor se.
Figyelem még kicsit barátnőmet, majd hátamra fordulok, elheverve megint, viszont ezúttal kissé keresztbe az ágyamon, hiszen nem távolodtam el tőle. Éppen ezért fejem teteje nekisimul meztelen vállának. Bal karomat visszahajlítva cirógatom tovább a sárkányleopárdot, a plafon felé pislogva. Szabad kezemmel hajamba túrok kicsit, hálótársamat is megsimítva ezzel a mozdulattal, majd tarkóm alá rakom jobbom, ha már úgyis itt van.
- Soha nem voltam még hotelban - osztom ezt meg Lauval elrévedő hangon. Rengeteg új élmény ér engem állandóan, amit mind módfelett élvezek. Közben pedig már sokkal jobban vagyok így, hogy ilyen közel lehetünk. Hogy ráadásul fejemmel nekisimulok. Körbeölel finom, epres illata és érzem rezdüléseit, fészkelődését. Mégis... vagy talán éppen ezért... problémás megállnom itt. Pedig próbálok nem figyelni erre. Erre a belső kényszerre, ami hajt engem felé és amit másoknál gondtalanul megengedek magamnak. Tudom, hogy ez nem ugyanaz. Tudom, hogy most nem lehet. De jó ez így most. Jó ez így. Közel vagyunk. Elég ez. Elég kell legyen.
Tovább terelendő mindazt, ami bennem motoszkál, meg egyébként is, mert eszembe jut, nevetősen elevenítem fel a nap egyik vicces pillanatát a strandról, elmerülve kicsit a részleteiben. Erről aztán meg beugrik, hogy tényleg mennyire féltem, hogy leesik a nyakláncom a vízben, pedig hülyeség, biztosan nem engedték volna a rajta lévő bűbájok. Egyik dologról evezünk hát a másikra, ahogy beindul a beszélgetés, én pedig persze nem bírom megállni ficergés nélkül, egy adott ponton felemelem a fejem, megfordulok és hasra fekszem, felkönyökölve barátnőm mellett. Szeretettel mosolyodom el, bájos arcát figyelve, ahogy itt fekszik velem. Megragadok ebben a pillanatban, az éjszaka varázsában kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Szerintem erre te vagy a legjobb.
Mert egy kis szemét vagy Bianchi, azért. Bárcsak inkább meleg lennél, de nem! Nem hiszem el, hogy nem tudsz inkább meleg lenni! Annyira haragszom, hogy azt elmondani nem tudom, amiért rendesen cicázott velem, aztán meg mit kell látnom? Mit?! Hogy a saját tanársegédemmel hetyeg, mert ismerem Diát, ő nem áll meg egy csóknál. Ez a legrosszabb. Ránézek, és tudom, hogy lefeküdt vele, én pedig haragszom, mert az érzelmeim azóta pumpálják a vért az agyamba, de olyan szinten, hogy az már ijesztő. Komolyan. Akkor sem volt ennyire intenzív a dolog, amikor Adrian az angyalkájával mászkált. Pedig Nico nem is tartozik hozzám. Igazából azzal kavar, akivel csak akar, sőt, kavarhat mindenkivel, csak ezt tehette volna ennyire nyíltan azelőtt, hogy elkezdek érezni iránta. De nem, feltétlenül előbb éreznem kellett.
- Szóval nem az igazi.
Biggyesztem le az ajkaimat kicsit szomorkásan is vissza is teszem a helyére a darabot. Ez most az én bosszúm, és ő még csak nem is sejti szerintem, hogy miért történik ez vele. De hát akinek van ideje Diácskával az egyetemen hetyegni, az viselje egy féltékeny nő válaszreakcióját. A mosolyom gyorsan vigyorba csap át, ahogy irányba állít.
- Remek! Menjünk!
Elkapva a kezét, hogy érezze a törődést is, ujjaimat az ujjai közé csúsztatom, mintha egy pár lennénk, és így indulok el vele a kékek közé. A nők még mindig minket néznek, és szerintem ők már sajnálják azért, mert ilyen barátnővel áldotta meg a jóisten, de én még nem szórakoztam eleget, ó még nagyon nem.
- Oké, Nico. Mondom a haditervet. Inkább nőies, mint kislányos darabok kellenek, de ha találsz olyat, amiben rózsaszín masni van, az jöhet. Mélykék kell, hogy legyen, és D-s, de inkább DD-s kosara. Oké? Te indulj innen, én megyek a másik oldalról, és ha tíznél többet találsz, akkor szólj, mert akkor próbálnom kell.
Tudom, látott már bikiniben, de ez fehérnemű. A férfiak agyában pedig villog a vészvillogó, hogy ez nagyon más, pedig nem, csak ő nem elég nyitottak, és remélem, hogy Nico agyában már sipít a vészvillogó. De én lazán arrébb sétálok, és rá se nézve, megkezdem a válogatást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A nehéz, sötéten fénylő Durmstrang címerrel jelölt láda meg a rajta, szorosan egymáson gubbasztó bőröndök és kupák alig néhány centiméterrel a friss, bűbájtól még mindig zöldellő gyep felett haladnak. Én a pálcámat magam előtt tartva követem őket; az elmúlt évemet, a dobozokba és lakatok alá zárt életem, ami semmivel sem több, mint néhány kviddicsmementó, érmék meg aranyserlegek, két, a jövőmet megalapozni kívánó ajánlólevél a Bogolyfalvi hivatal részére, még címkés ruhák, a nagyrabecsült sakk-készletem, pár levélpapír és soha el nem küldött levelek, tankönyvek - mint az egyszer sem fellapozott jóslástan kötetem -, anya kedvenc regénye, a Ne bántsátok a feketerigót!, meg azok a családi fényképek, amik egész évben a láda mélyén porosodtak.
Elmerengő gondolataim közül a szemem sarkában feltűnő mérhetetlen, finoman szólva is túlzó rózsaszínáradat terel vissza a valóságba, a kisházat körülölelő kertbe, ahol apám műanyag flamingói között sétálva egyszerre elfog valami nyomasztó és zord. Bal szemöldököm legmagasabb pontja éppencsak, hogy mozdul, majd néhány gyors pislogást követően halkan kifújom a bentragadó levegőt, és enyhén megcsóválva a fejem továbbindulok a ház felé.
Tudom, hogy anya marcipánborítású répatortát rendelt mára, és tudom, hogy apa hamarosan felbontja azt a ki tudja már mióta és milyen félelemmel őrzött üveg whiskyt, amit mindig ígért, ha az iskola elvégzésére terelődött a téma. Eszternek is volt, és biztos vagyok benne, hogy lesz is még, mikor majd elvégzi az újabb sulit, vagy férjhez megy, és persze mikor gyereket szül. Mind tudjuk: apa már csak ilyen érzékeny lélek, szereti ünnepeltetni a Vajda nevet. Azt is tudom, hogy most végre ismét együtt lehet a család, hogy újra belakjuk a régen mindig olyan hangos házat, arról viszont fogalmam sincs, mi lesz, ha meglátom őt, ha a tekintetünk újra találkozik. Nem tudom, megbocsájtott-e már azért, amiért elhagytam, amiért egyetlen kérdés nélkül Északra mentem, amiért nem írtam, vagy ha írtam, akkor távolságtartó és szűkszavú voltam, amiért ismét titkok szivárogtak közénk, pedig megígértük, hogy többé soha.
- Hey - dugom be végül a fejem Erzsi résnyire nyitott szobaajtaján, és ha rámpillant, reszkető, de széles mosolyra húzom a szám. Bal orcámon még felfedezhető anya élénkvörös rúzsnyoma, és azt is sejtem, hogy bár ő az emeleten maradt, tisztán hallotta apa kitörő gratulációit és az esti szigorúan zártkörű, családi ünneplés ígéretét is. - Megjöttem - mondom ki a nyilvánvalót, míg jobbom az ajtókilincset markolja, balomban pedig azokat a fotókat rejtegetem, amiket valaki nem is olyan régen az ágyamon hagyott. - Nincs kedved átmenni a kisházba? Mondjuk... - vonom össze szőke szemöldökeimet - ...maradhatunk is. Az a flamingóhadsereg elég hátborzongató odakint. Amikor írtad, hogy apa kezd megőrülni, meg hogy van néhány flamingója a kertben, nem hittem, hogy erről beszélsz. Durva az öreg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hát az vitathatatlan tény, hogy az olasz divaton nevelkedett Nico-nál keresve sem talál jobb választást. Ez egészen addig van úgy, míg nem terelődik fehérneműre a szó és nem egy olyan nővel kell lebonyolítania a vásárlást, aki történetesen egy bombázó és akit el tudna képzelni párjaként, csak épp tiltott gyümölcs.
Épp megdicsérte a combfixes darabot, erre Emily elhúzza a száját. Most mi rosszat mondott?! Ha felvenné ezt, valószínűleg még a melegek is megtérnének és minimum biszexuálissá válnának, nemhogy Nico, aki egyébként cső hetero. Most kezdi érezni, hogy csak kellett volna az a csók a stégnél. Ha azzal a tudattal kéne állnia a feddő női tekinteteket, hogy tulajdonképpen magának választ, máris más lenne a leányzó fekvése (minden szempontból). Nem mintha a legoptimálisabb nem az lenne, hogy minden nélkül lássa a másikat, de hát ilyen opciót nem adtak meg, így elengedte.
Emily összekulcsolja ujjaikat, ő pedig teljesen lesápad. Most akkor még Adrian szerepét is magára kell öltenie? Mi ez, szerepjáték? Mindenesetre egy zokszó nélkül követi a lányt és próbálja feldolgozni a kapott feladatot. Szóval kék és D kosaras. D kosaras??? Mármint érezte ő, hogy van ott mit a tejbe aprítani, de D kosaras??? Na ha eddig nem lettek volna nagy mellei Fishernek a férfi képzeletében, akkor most egyenesen csöcsök csüngnek mindenütt. Persze mi, nők, tudjuk, hogy ez a D nem jelent olyan rettentő durva dolgot, de próbáljuk csak meg elmagyarázni ezt egy férfinak.
- Próbálni? Nekem meg is kell néznem téged? - na ha eddig riadt volt, akkor most pánikol. Miért csinálja ezt vele a lány? Szinte transzba esve fordul gépiesen a fehérneműkhöz és elhomályosul tekintete. Mi tévő legyen? Vásárolt már a húgának intim betétet, evett már ehető bugyit is, de az, hogy olyannak válasszon cuccokat, akinek barátja van... Ez még az ő ingerküszöbének is erősen magas. Arról nem beszélve, hogy szerinte természetesen mindegyik jól állna Emily-nek, mégis igyekszik a szexisebbeket kiválasztani. Mert jah, egyszer csak bele kell kezdeni. Az más kérdés, hogy tudja, minél több textilt érint, annál biztosabb az útja a pokolba, de nincs választása, hacsak nem akar elszaladni. A próbafülke egyébként pont itt van mellettük, szóval ahogy felmarkol vagy ötféle melltartót megáll a lány mellett. - Azt hiszem elkészültem - bátortalanul pislog le rá, amikor is háta mögül ismerős hang csendül. Mintha Francesca lenne az. Ahogy hátrapillant, mintha őt is látná, de biztos nem lehet benne. Annyira megijed, hogy itt találkoznak, hogy tétovázás nélkül ragadja meg Emily-t és ijedtében szó szerint átmennek a próbafülke ajtaján, hála a fáziseltolásnak. Szerencsére az eladók mit sem vesznek észre az egészből, ellenben a gondosan összeszedett fehérneműk körülöttük hevernek a földön - hiszen kiestek a kezükből -, Nico pedig a fülke oldalának nyomja teljes testtel Emily-t, de épp csak annyira, hogy ne legyen fájdalmas. Két keze a lány derekának két oldalán helyezkedik el, arcuk alig pár centire egymástól. Basszus. Nico, basszus!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Baj, hogy én ezt élvezem? Gondolom igen, de hát így izzasztom meg, ha már más módon nem akarja. Gondolom őrült vagyok, és szerintem bárki más is ezt mondaná rám. Csak azért, mert nem csókolt meg? Csak azért, mert valamiért nem lettem egy a listáján? Hálásnak kéne lennem, hogy nem ott kötöttem ki, hogy volt valami, ami visszatartotta. Legyek hálás? Persze, de nyilván, amióta lányos lány vagyok, azóta az egóm az egekben, ahogy a hirtelen feltörő sértettségem is. Sértett vagyok, amiért nem akart velem lefeküdni. Azt hiszem, már értem, hogy a nők miért is olyan bonyolultak. A végén pedig, vagy így vagy úgy, de megsértődtem volna rá. Most azért, mert nem kellettem neki, ha meg igen, akkor meg azért, mert megdöntött, és továbblépett. Pedig semmi elköteleződés nem volt, semmi jel arra, hogy akkor családi ház, házasság, kutya, macska, gyerek. Szóval a lényeg, hogy mindenképpen megsértődtem volna. Olyan jó dolog nőnek lenni, nem? Nem.
- Persze, érdekel a véleményed.
Csodálkozó arccal pillantok rá, mint aki nem érti, hogy hol van ebben a probléma, de ahogy elkezd válogatni, arcomra kúszik a gonoszkodós mosoly, amit nem tudok, és talán nem is akarok véka alá rejteni. Még a végén keresek valami szépet Diának is, és ellövök egy apró megjegyzést. Nagyon szeretem Diát, nem tudhatta, hogy Nico olyan vágyakat ébreszt bennem, melyeket talán Adrian sem volt képes. Mégis, kicsi a világ. Túl kicsi. Most nagyon szűknek érzem. Okok, amiért kiléptem a varázsvilágból: Ne érjenek ilyen helyzetek. Visszajöttem, és már ez a második, ami vagy így vagy úgy, de kellemetlen.
- Nekem még kell kee...
... ttő. Fejezném be, de nem tudom, mert Nico elkap, és gyakorlatilag mire felfognám, hogy mi történik, addigra már a próbafülke falának nyomva tart, a vékony anyagon át érzem a kezeit, és a hirtelen jött közelség és helyváltoztatás miatt, hevesen dobogó szívvel, pihegve nézek fel rá. Nem éreztem semmit, és fogalmam sincs, hogy hogyan jutottunk be ide. Komolyan, annyira hirtelen jött, hogy nem tudom összekapcsolni, miért nem hallottam csapódást, miért csak a próbafülke ajtaját éreztem először. Talán az ijedtség, de mégsem. Valami más. A pihegéssel a gyomrom felkavarodását nyugtatom. Először csak azt hiszem, hogy a pillangók harcolnak egymással, azonban most már mást érzek, egy pillanatnyi rosszullétet, és vége. Miért voltam rosszul? Nem értem, de nem most fogok ezen elmélkedni. Barna szemeimmel először a szemeit, majd az ajkait, majd újra a szemeit találom meg. Ujjaim a vállain pihennek, de lassan a tarkóján fonom össze őket. ezt már nevezem Nico, ez férfias volt. Nem bírtad túl sokáig.
- Segítesz levenni a ruhámat?
Kérdezem csendesen, pillogva, mint egy ártatlan ember. De akit próbafülkébe visznek, az nem ártatlan. Kicsit sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred, augusztus 18 |éjjel a szobánkban |o
  
 pj

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Dimi bábácsi és az ELME játéka
*-* Kész vagyok, mehetünk!- 🎶

Kibírtam volna én azt a két három órát, de eszem ágában sincs ellenkezni, amikor Dimi bácsi felveti, hogy rövidítsünk. Mármint na. Kéét-háárom óóraa? Az azért durva, ennyire nincs itt mit csinálni, hogy ezzel foglalkoztatják magukat? Igazából elég rossz lehet... Bólintok tehát, amikor mindenki beleegyezik, és hátradőlve adom át a kezdés lehetőségét a mellettem ülőnek, még mindig próbálva megemészteni a szabályokat.
Egyre izgatottabb leszek, ahogy egymás után letudják a köreiket, ki gyorsabban, ki lassabban. Megpróbálok beletúrni a hajamba, elfelejtve, hogy épp ez előbb fonták össze, így felemelt kezemet végül céltalanul ejtem vissza az ölembe. összeszorul a gyomrom a pillanatban, amikor mindhárman rám emelik tekintetüket. Tétován közelítem ujjaimat a játéktérhez, majd találomra (és remélhetőleg szabályosan) cselekszem. Nem tudom nem észrevenni a szemben ülő lány arcán felbukkanó apró mosolyt, de nem szól rám senki, szóval gondolom nem rosszat, csak hülyeséget csináltam, az meg elfér.

- Itt is olyan rossz a kaja mint a mugli sulikban, meg ilyesmikben? - az utolsó pillanatban kikerülöm a kórház szót, pedig majdnem az ugrik a nyelvemre. Megtöröm a csendet, és a koncentrálást is (bocsi Dimi bácsi), de valahogy fura csendben ülni és köveket pakolászni. Nos, asszem a mahjong nem lesz a kedvenc játékom, de sebaj, egy új tapasztalat is sokat jelent. Újabb kör indul, és ugyanúgy feszült figyelemmel kísérem a többiek lépését, hátha ráérzek még időben a játék lényegére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szeretem ezt a szót. Magunkat. Fontosnak és elengedhetetlennek tartom, hogy ez a szó jellemezzen minket. Fontos, hogy legyen kapocs közöttünk, hogy mi ketten örökök vagyunk egymásnak. Nem akarom elveszíteni Cole-t, soha. Ahogy nem akarom elveszíteni Adrian-t sem. Sokan talán ferde szemmel néznek rám ezért, de engem egyáltalán nem érdekel. Én túl tudok lépni a tényen, hogy Adrian és én többek voltunk egymásnak, mint csak barátok. Lényem egy része úgy néz rá, mint élete első szerelme, az akinek a szüzességét adta, egy másik része, mint barátot köszönt, kivel az évek folyamán egyre bizalmasabb kapcsolatot épített ki. Adrian a legjobb fiú barátom. Harmadrészben pedig Adrian a testvérem, akit védek és aki véd. Akivel olyan mély és szoros a kapcsolatunk, hogy azt senki és semmi nem befolyásolhatja. Nem tudom, hogy ő valaha szerelmes volt-e belém, szeretném hinni, hogy igen, és szeretném hinni, hogy a szerelmünk nem múlik el, csupán átalakul, mély szeretetté. Megerősíti a baráti és a testvéri szeretetet. Adrian nekem mindenben az első, és az is marad.
Cole és én harcosok vagyunk. A magunk eszközeivel, a magunk hitvallásával, de mind a ketten harcosként élünk. Küzdünk, és győzünk, és ha olykor el is bukunk, hát tanulunk belőle, újra nekiveselkedünk, akár százszor is, de nem maradunk a földön. Ez a kétszáz nap ékes bizonyítéka ennek. Most jön az én harcom, megküzdeni az új helyzettel, jól fogadni a tényt, ha Adriant mással látom. Jól fogadni, ha Adriant Cole-lal látom. Talán ez lenne a legnehezebb része, az agyam és a szívem mégis tudja, hogy statisztikailag erre megvan az esély. Látom a lehetőséget benne, hogy úgy alakuljon, hogy akár csak rövid időre, de lehet, hogy egy életre egymás mellett kössenek ki. Ha ez bekövetkezik, boldog leszek, hiszen mind a ketten fontosak nekem, mind a kettejüket szeretem, és tisztelem. Örülnék a boldogságuknak. Jó ne szaladjunk ennyire előre, csak a szakítás miatti bánat beszél belőlem, de azért örülök, hogy csak Adrian legilimentor, és ő most nincs itt.
- Az emberek hibáznak és csalódást okoznak. Ha nem így volna, akkor ne lenne miért küzdeni, miért reménykedni a felfelé ívelésben. Unalmas, egysíkú semmik lennénk.
Doktor Emily rendel. Ujjaimmal viszonozom a szorítását, és egy biztató mosolyt is küldök felé. Nem akarom, hogy más legyen. Jó, nyilván szeretném, ha ez a kétszáz nap kétezer nap lenne, és még annál is több, de nem akarom, hogy ne legyen önmaga. Fessen, élvezze az életet, legyen a testvérem. Nem kérek tőle mást, csak, hogy maradjon életben. Hogy ne kelljen nekem eltemetnem őt. Ne most, ne ennyire fiatalon, ne ennyire távol az időskortól. Azt kérem, hogy maradjon velem, ne csak a lelkemben, ne csak a szívemben, hanem úgy, hogy a nap bármely pillanatában átölelhessem, érezhessem bőre melegét, az illatát. Lássam a szemét, arcának minden rezdülését. A kérdésre, hogy mondhat-e valamit, bólintok.
Azt hiszem, jobb lett volna, ha inkább a fejemet rázom, mert ahogy felhozza az emléket, amikor elmondtam, hogy szerelmes vagyok, a képpel együtt az összes érzés is felszínre tör. Negatív, rossz emlékek. A testem megfeszül, figyel arra, amit mond. Nem akarok beszélni róla. Nem akarok válaszolni. Mindegy, hogy mi volt, az a lényeg, hogy most mi van. Azon, az akkori érzéseken nem tudunk változtatni, nem tudok rajta változtatni. Lehet ez másnak megy, de nekem nem. Ha szóba kerül, emlékszem mindenre. A gitárra az ölemben, a nevetésére, hogy ő omlott össze, holott az én lelkem volt terhes, nekem lett volna szükségem rá. Hiába mondjuk, hogy nem úgy volt, ha betörsz egy ablakot, az ablak be lesz törve. Foghatod a szélre, arra, hogy a világ összeszövetkezett ellened, de az ablak betörve marad. Szemeimet lehunyom, az arcomat nem láthatja, teljes nyugalomba próbálom helyezni magam. Nem fogok veszekedni, nem fogok feszülten vibrálni. Semmi ilyet nem teszek. Nem akarom ezt a témát, de mondja ki, ha szeretné. Nem úgy volt, rendben. Megértem, de nem vagyok képes elfogadni. Egyszerűen nem megy. Nekem az a pillanat életem egyik legmeghatározóbb pillanata volt. A nevetése miatt később sem közeledtem senkihez.
- Értem.
Felelem csendesen, és nem nyitom ki a szemem, mert tudom, hogy folytatni fogja. Olyan, mint amikor kezdődik a migréned. Lehunyod a szemed, és reméled, hogy ez egy téves riasztás, csak kicsit zsong, csak nincs levegőd, csak fáradt vagy, és ezért érzel hányingert. Elkezd lassan bekúszni a fejembe a zsongás, de igyekszem tartani magam. Csak a végét várom. "El vagyok baszva." Itt nyitom ki a szemem, és engedelmesen ismétlem meg a korábbi szavamat:
- Értem.
Ez lesz a vége. Még egy pár mondat, és véget ér. Kimondta, az ő lelke megnyugszik, én pedig, szomorú tudom, de nem érzek semmit. Megfosztom magam attól, hogy bármit is érezzek, mert tudom, ha éreznék, veszekednénk, és az egyikünknek sem hiányzik. Nem mondom ki, hogy megértem őt, mert megértem, de elfogadni nem vagyok képes. Nem tudom elfogadni ami akkor és ott történt, széthullottunk mind a ketten, de ő nevetett. Az a nevetés a legrosszabb nekem. Arra emlékszem a leginkább. De mindjárt vége. Tudom, ismerem már. Ismerem Cole mondatainak felépítését, de amikor habog, felpillantok rá, és elmosolyodok arra a bizonyos szóra.
- Én is szeretlek. És tudom, hogy sajnálod.
Tényleg tudom, de ez már nem segít. Az a nap több, mint két éve volt. Két éven át egyszer sem hozta fel, egyszer sem mondta azt, hogy sajnálja. A lényem egy része bűntudatot érzett a mai napig Adrian miatt, és ezek szerint az egész felesleges volt, mert ő nem úgy gondolta. Haragszom rá. Mert sosem mondta. Hálásnak kellene lennem, hogy most mégis, de nem megy. Most nem. A mai napon nem. Egy nap majd talán.
- Csak maradj életben Cole, az elég sokat segít a dolgon.
Ezt szeretném, őszintén. Hogy éljen, hogy érinthessem, hogy a bátyám az élők sorában tudjam. Ő nekem a legfontosabb, és nem akarom elveszíteni semmi szín alatt sem. Majd enyhül a düh, amit most érzek. Majd elmúlik szépen lassan. Beszélt róla, és remélem, hogy többé nem szeretne.
- Köszönöm Cole, hogy elmondtad.
Tudom, hogy nem volt könnyű neki sem. Tarkóját simítom, oldalra fordítom a fejem és apró puszikat nyomok a hajába, hogy érezze, itt vagyok. Elmosolyodva vigasztalom.
- Élned kell Cole, mert kell majd valaki a gyerekeimnek, aki elrontja őket. Extra csokidara szórással és cukorkákkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjjel a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x



pizsamám KATT



Meglep a puszi, szemöldököm felszökik és ezzel egy időben mosolyom is elszélesedik. Mámorosan pislogok a mennyezet felé. Nekem ez jobban tetszik itt, mint egy parkban. Bár este jó lehetne. A lényeg a meghittség, hogy tényleg egyedül legyünk. Persze, imádom magam különféle társaságokba is bevetni vele, viszont ha lehet választani, erre teszem a voksom itt.
Már felkönyökölve hasalok mellette, éppen nézegetve őt, amikor odanyúl arcomhoz. Egy hosszabb pillanatra lehunyom szemem kedveskedésére, átadva magam neki teljesen, tudván, hogy ez kivételes, hogy ezt el kell rakározzam és becsben őrizzem. Ám ahogy felnyitom a tekintetem sincs még vége. Eleinte csak lágyan érinti üdén szétálló kócom, aztán merészebben belesüllyeszti ujjait. Pilláim megint összezáródnak, arcomon puha, önfeledt mosollyal élvezem, ami történik. Bocsánatkérése ébreszt fel, s pattannak ki ismét kissé párássá lett szemeim.
- Ne, én... - lehelem ki kissé kétségbeesetten, aztán elcsuklik hangom, ahogy megálljt parancsolok a hirtelen kitört nyugtatásnak. - Nagyon szeretem, csináld csak, ha... akarod - adom tudtára végre kicsit összeszedettebben, hogy ezért aztán nem kell elnézést kérnie. Még véletlenül sem.
- Bármit, amit szeretnél - fokozom, ha már itt tartunk. Mert igenis úgy érzem, hogy itt az alkalom tisztázni ezt. Lepillantok a köztünk doromboló csodacicára, szórakozottan simogatva, hogy aztán visszanézzek barátnőm szemébe. - Ne félj tőle, hogy... - rázom kicsit a fejem, azonban némileg meg vagyok lőve, hogyan fejezzem ki magam. - Nem fogom azt hinni, hogy... - kezdek már megint bele valamibe, aztán picit bosszúsan ráncolom homlokom, amiért nem állnak össze a szavak. Komolyan, hogy mondjam ezt? Aprón megnyalom a szám és fújok egyet. Kezdem kínosnak érezni ezt a hatalmas szünetet, amit most tartok. Mintha csak rozsdás fogaskerekek próbálkoznának a fejemben nyikorogva. Nem tudom, hogyan fejezzem ki azt, ami bennem van. Bökjek már ki végre valahára valamit!
- Nem fogok semmit hinni - nézek rá jelentőségteljesen. Ez telik most tőlem, nem tudom megfogalmazni, azonban remélem, így is ért engem. Hogyan kéne elmagyarázni azt, hogy attól még, mert ő megérint, nem fogom magam feljogosítva érezni, hogy így tegyek én is? Nem merül ettől fel bennem, hogy vakmerővé válljak, hogy ne vigyázzak, ne figyeljek rá. Ugyanis azt sejtem, ő emiatt tart attól, hogy megérintsen. Mert nyilván magából indul ki és abból, hogy neki ez sok lenne. Hogy tolakodó. Meg mert fél attól, hogy viszonzom. Vagy nem? Nem ez a helyzet? Akármi is az, úgy gondolom, mindenképp jó, ha tudja, amit most mondtam neki és amit esetleg, talán, véletlenül meg is értett. Ha így történt, az nem az én érdemem, hisz nem tettem túl sokat érte. Persze, nem hiszem különben, hogy ettől majd varázsütésre állandóan a hajamban lesz a keze meg mindenfele rajtam, ahol épp kedve tartja, de ez az út hozzá. Gondolom. Az a fajta út, amin olyan lassan lépkedünk, amennyire jól esik neki és amin boldogan sétálok vele akkor is, ha soha nem érjük el a célunkat, ha csak olykor kapunk belőle kicsit, de addig is legalább vele vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred, augusztus 18 |éjjel a szobánkban |o

  
 pj

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nincs azzal semmi bajom, hogy tegez, nem az iskolában vagyunk és nem is tanári tisztségemben jöttem - ugyanakkor az is kifejezetten simogatja az önbecsülésem, hogy valaki nem öregít le élből egy csókolommal. Észreveszem a lángosra eső tekintetét, nem is kell mondania semmit, magamnak vettem, de végül is közel sem dob fel az éhhalál, szóval mindenféle sajnálat nélkül ejtem a tányérjára a többi palacsinta mellé. Nem várok érte fényezést.
- Hát az valóban nem. - Azért persze meglep, hogy máris tizenhét éves, sokkal fiatalabbnak néz ki, nem esik ki a cigi sem a szájából, mint a legtöbb fiatalnak manapság. Nem is baj ez, sőt, nem véletlenül tiltják tizennyolc év alatt a dohányt és alkoholt - más kérdés, hogy ezzel ki foglalkozik nagy általánosságban. Emlékszem rá, talán azért ragadt meg így a fejemben, mert az alsóbb évfolyamos órámon láttam, de ha azt mondja, hogy tizenhét, nekem nincs okom azt feltételezni, hogy hazudik.
- Ha szeretnéd, megkóstolhatod az enyém - vonok egyet vállamon. Most két kortynyi sörtől nem fog a falnak esni, ha az egész pohárral is inná meg, legfeljebb hazamenne és lefeküdne aludni. Inkább a túlzott mértékű ivászattal van a baj, ami tőle igencsak távol áll, már csak a viselkedéséből kiindulva is.
- O shit, dehogy is - kissé elfintorodom, ahogy megrázom fejem. Persze, nincs különösebben nagy problémám úgy senkivel, szót értek én bárkivel, de hogy még a szabadidőmben is ugyanazok az emberek, ugyanazokkal a témákkal vegyenek körbe, kissé túlzás lenne. - Egy haveromnak az egyetemről most van a legénybúcsúja, de elég hamar behalt a buli - ahogy azt az ittlétem is mutatja. Azért reménykedem abban, hogy ha kialusszák magukat, majd folytatódik a történet. - Na és te? Minél messzebb, mielőtt vissza kéne menni?