Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Meredten bámulom az egyszerű mozdulatot, ahogy a pár rakoncátlan tincset helyére rakja, hogy ne zavarják. A mozdulat egyszerű, mégis van benne valami plusz, ami már el is veszi az értelmét annak, hogy egyáltalán beszélni kellene a problémáimról. Minek? Teljesen feleslegesen koptatnám a számat, hiszen az én problémáim nem merülnek ki abban, hogy elfogyott a kedvenc rúzsom a boltban - már bocs -, és nem is olyan, hogy összevesztem a szüleimmel. Szeretem a szüleimet, de az egész életem egy veszekedés velük.
Halovány mosollyal fogadom az igen határozott tudom szócskát. Rendben, tehát tudja. Szomorú, de a nő egyre jobban kelti fel érdeklődésemet, ahelyett, hogy az egész lankadna. - Fattyú - bólintok egy határozottat. Soha nem zavart, hogy túl sok minden és mindenki van bennem, mert talán az egyetlen véla vagyok, aki szereti a származását, de a vértisztítás még engem is undorral tölt el. Nem akarok vért tisztítani, nem egy szexrabszolga vagyok, akinek egyetlen feladata az - jelen esetben -, hogy fenntartsa a tiszta vélavért, mert a nagyanyja ezt várja tőle. Na meg a nagy faszt! Nem fogok azért vélával hálni, mert ők az mondták. Ha én akarom, akkor rendben van, de egyelőre a véla, akivel találkoztam az férfi. És ez a fasz Machay meg inkább ne is nemzzen gyerekeket.
Megemelkedett szemöldökkel tekintek a nőre. Szóval szerelmi bánat. - Ezek szerint lenni érzések, ha szerelmi bánatod lenni most - az egész gyorsan fogalmazódik meg bennem, át sem gondolom - nyilván nem, mikor szoktam? A nő álla alá nyúlok, és tekintettel arra, hogy talán jobban be van rúgva, mint kellene neki, talán könnyűszerrel fordítom magam felé arcát, hogy végül egy olyan csodálatos mosolyt küldjek felé, amit még én is szégyellek.
- Én kifogásom, hogy véla lenni - mosolyom szélesebb lesz ugyan, de a vélamágia nem növekszik. Nem növekedhet, mert a karkötő rögtön szól, és akkor nekem jajaj lesz, ha rájönnek a csúnya minisztériumos bácsik a használatra. Ujjam elveszem a lány álláról, hogy tenyeremet arcára simítsam, ujjaim a tincsek közé szánkázzon. - Szerelmes lenni a férfiba még? - nem engedem el tekintetét, mert az őszinte válasz így is garantált, mégis látni akarom tekintetét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Csak megforgattam a szemeim a tényre, hogy ő most aztán nem a rendes nő a felhozatalban. Ha nem mondta is ez lett volna a kommunikálása rám. Nem értünk eget, de pont ez a szép a világban, nem is kell ahhoz, hogy szeress valakit vagy le tudj ülni és segíteni neki. Mondjuk nem minden egyet nem értés végződik jól, de a másik oldalt most hagyjuk is.
- Én ezt jól ismerem, ha nem is úgy néz ki. Sosem volt hely, amire közöltem, hogy most haza megyek. Rossz emlékek kötöttek anya házához, még otthon volt. Dávidnál vendég voltam, a társasházban is, Eriknél sosem jártam, Ezra meg...Ezra - soroltam fel a régebbi lényeges pontokat, aztán csak megpiszkáltam egy poháralátétet, meg kapargattam kicsit az új karmaimmal mielőtt megint rá néztem. - Nem házban lehetsz csak otthon, nekem az is elég, hogy valahol ott vagyok, ahol Gabe vagy a cicák. Nem nyál, csak biztonság. Szeretem - néztem rá, mert szerintem ha eddig nem tudta vagy nem is akarta, nem olyan, amit ne értene. Nem helyhez ragaszkodunk szerintem, még azok sem, akik állítják.
- Csak nehezen alkalmazkodnak ismeretlenhez, ők annyira hasonlóak. Például itt van Cel meg én, nekem ő a legjobb barátnőm, mégis szerintem jobban hasonlítanak mondjuk Majával. De ez sosem volt baj, nem mindentől boldog, amit én máshogy gondolok, ki is mutatja, de ettől még szeret. Itt mindenki egy kicsit ilyen, persze észre se veszik, ha odaszúrtak - vontam vállat, majd inkább a poharam kezdtem fixírozni. Nem vagyok védőügyvéd, az másra hárul, és feltétlen békemadárka sem, viszont szerintem itt a lányok bután viselkednek, ő meg nagyon magára veheti. Mondjuk azt hiszem másért vagyunk itt.
- Dehogy vagy katasztrófa - ingattam is meg a fejem. Vagy ez esetben én is, erről meg hallani sem akarok. Pedig meredekeket tudok lépni, és még hangos panasz nem volt rám.
- A játszóháztól? Pánikroham? - Ez olyan, mint félni a bohócoktól? Azok elég rondák mondjuk, de a kis, színes labdamedence miért? Nem tud úszni? - Miért vagy itt igazából, Ginny?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szinte görcsösen fogom a kád szélét, nem akarok beleesni, főleg nem tökre felöltözve, mert akkor olyan lennék, mint azok a fura fail videók az interneten, szerintem én ennél azért jobbat érdemlek. Csak kiesnek belőlem a szavak, egyáltalán nem így terveztem, Csenger nem egy pozitív aspektusa az életemnek egy ideje, pedig annyira szép volt az eleje.
- Uh-huh, befektető, Pesten nyitott nemrég valami wellness szállót. Együtt voltunk egy jó ideig, talán kicsivel több, mint egy évig. Aztán elhagyta értem a nejét... bonyolult sztori, szóval elhagytam - bámulok magam elé pár pillanatig, mielőtt még felnéznék Damienre, megint. Ne tetszik, amit látok az arcán, mert elég negatív érzelmek tükröződnek róla, hiába próbál úgy tenni, mint akit nem zavar.
Mikor végzek a fürdőben, kitotyogok hozzá, közben már ő is megszabadult az öltönytől, asszem, pedig jól áll neki. De az is lehet, hogy hallucinálok, ennyi pia után nem is lepne meg.
- A törölköző helye nem, szóval a kilincsre raktam - jegyzem meg ódzkodva kicsit, mert lehet, hogy van helye, csak én nem találom. Vagy olyan helyen van, amit nem érek fel, de biztos, hogy butának fogok látszani, ha nem vigyázok. Inkább az ágyra nézek, majd vissza rá. Oda is totyogok, majd megölelem, kicsit a mellkasának nyomva a fejem, mielőtt bemásznék az ágyba, ami nagyon jó puha. És hatalmas. - Te is itt alszol ugye?
Belekortyolok a vízbe, majd visszatekerem a tetejét nagy nehezen, mielőtt elfeküdnék az ágyban, magamra vonszolva a takarót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Wallace-szal a kapcsolatom mindig nagyon fura volt, már az első naptól, de nem tudom, hogy miért, mert az elején tényleg pusztán üzleti szempontból tekintettem az ismeretségünkre. Csak hát ő nem bír magával, a flört valahogy csak belecsúszott az egészbe, utána pedig már nem volt visszalépés belőle. Másfelől ezen már mentem át, akkor kettőnk érdekében hatalmas nagy zakó lett a vége ennek az egésznek, abban nem vagyok biztos, hogy szeretném még egyszer átélni.
- Miattad? Mert megígértem? - néztem rá teljesen érzelemmentes arccal, szerintem egyértelmű volt, hogy ha nem róla, vagy Bonnieról lenne szó, most nem lennék itt, sőt, hátra sem néztem volna, úgy maradok bent a ló boxában. De róla volt szó. Mona mint egy üstökös becsapódott, én pedig csak körbeörültem a magam lovas módján. Van egy külön attitűdöm, amit velük szemben mutatok csak ki.
- Hogy az anyád, Mona, meg hogy a lányod Wallace - mutattam egyikről a másikra, majd összefontam a mellkasomon a kezemet, várakozón nézve. Jobb szeretem, mikor tudom melyik szál és hova fut, mit köt össze mivel. Ő erről valahogy mégsem szólt.
- Nem. Úgy tűnik nem - néztem talán merőben új perspektívával a mellettem álló lányra. Azt hiszem, most már biztosan mondhatjuk, hogy öregszem. Anyám, én nem ilyen lovat akartam.
- Mit kell rajta elmesélni? - kérdeztem teljes értetlenséggel, mert számomra ennek tényleg semmi logikai alapja nem volt, szerintem semmi nem szorult magyarázatra, azon kívül, hogy miért kéne a ló hiányát megmagyarázni. Nincs itt, nem kell mindenhova cipelni, neki is nyugodtabb így.
- Nem? Miért, milyenek szoktak itt lenni? - kérdeztem, majd a sportolovaknál rátámaszkodtam a karám szélére. Elég hamar magamhoz is intettem az ügyeletes csávót. - Azt a szürke kancát körbe tudná valaki vezetni? Érdekel a jármódja. Be van már törve?
Wallacera is néztem, érdeklődő fejjel, ő mit gondol a lóról, amelyikre rámutattam. Temperamentum alapján szimpatikus volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Vannak olyan napjaim, mikor segítőkészebb vagyok és van, amikor kevésbé, ma még szerencséje volt Halthynak, mert ez egy olyan nap volt, ahol nem akartam senkivel úgy explicit kibaszni, még arra is hajlandó voltam, hogy elhagyjuk a magázódást. Pedig mennyivel szórakoztatóbbak az újságírók, mikor senyvednek nagy lelkesedéssel  a magázódás tengerében.
Láttam az arcán a meglepettséget, de nem voltam hajlandó hasonlóan annak lenni, mert valahogy számítottam rá, hogy nem ezt a választ várja. Sokan azt mondják, hogy hatásvadász és számító vagyok. Igazuk van.
- És a testvére, Christiano talán. Hozzá még csak látásból volt szerencsém - emeltem meg a kezem, eltárva a tenyerem, majd visszaejtettem a kezem az asztallapra, illetve bólintottam egyet. Mert így volt, én csak pénzt és ötletet adtam, a megvalósítás, a munka oroszlánrésze nem az én érdemem. Én csak az engedélyeket sürgettem meg kicsit.
- Úgy tudom, hogy azért, mert bár nem a turizmus fő célpontja a falu, elég sok a fiatal, akiknek nem árt a kikapcsolódás. Szigorúan a nagykorúaknak. Illetve, ki tudja, talán még fel is lehet virágoztatni a helyet - vontam egyet a vállamon, nekem ez alapján tűnt logikusnak, más alapján biztos, hogy egy felkapottabb helyet választottam volna magamnak. - Lettek volna, de pont ez benne a szép. Kinek lett volna jó, ha mondjuk egy nagyobb város sokadik ilyen jellegű szórakozóhelye a Fortuna? Így pont annyira különleges, mint amennyire megérdemli azt. Érthető, nem?
Egy egészen derűs pillantást vetettem a nőre, talán még egy félmosoly félét is megejtettem, de nem volt több pár pillanatnál, aztán a friss kávémba kortyoltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bogna nem egy egyszerű lány, elég furcsa infókat tudott rám dobni, olyan volt, mint azok a randomtény sütik, nem is értettem, hogy ezek honnan jutottak a fejébe, vagy miért nézegetne egyáltalán ilyen adatokat. De persze ki vagyok én, hogy belekössek egy zsenibe?
- Hát nem tudom, hogy ki végzett ilyen kutatásokat, de ha te mondod, anyám, biztos van benne valami - fetrengek kicsit a kanapén, mert sehogy sem kényelmes, vissza akarok menni az ágyba, de közben meg mégsem, mert akkor Bence felkel és kiakad hol voltam eddig és megint nem alszik napokat, ez az ember teljesen kész van.
A lengyel meglehetősen stresszesnek hallatszik, nem is tudom, hogy volt e már ilyen a környezetemben, gondolom nem, mert akkor nem lenne ennyire furcsa. De csak nem tűnt el csak úgy a faszija a kisállattal együtt! Milyen indokból tette volna?
- Nem tudom, de drukkolok neked, hogy ne tapasztald meg, nekem minden másodpercben pisilni kell, már azon is gondolkoztam, mi lenne, ha inkább pelenkáznám magam. - Ebben természetesen csak az állít meg, hogy sérti a női önérzetem és semmi kedvem sincs így harminc évesen már tenaladyt vásárolni. Arról nem beszélve, milyen hangosan visítana rajtam Mitzinger. Itt még nem tartunk.
- Lehet, hogy csak elfelejtetted? - kérdeztem végül, felvont szemöldökkel, simogatva a hegy méretű pocakomat, ami csak ott díszelgett. Én füleltem ugyan, de a telefonban semmit nem hallottam. - Mi lenne ha megnéznéd? Most már engem is érdekel, hogy hova lettek. De azért legyen nálad kemény tárgy, hátha mégsem ő az...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Talán... lehet, hogy... jó, egészen biztos, hogy eltúloztam kicsit ezt. Tovább húztam a rétestésztát mint kellene. Mi történik ilyenkor? Elszakad, a megszakadt nem gyúrható újra össze, az már foltos marad. Vagy kijön a töltelék, vagy meg sem lehet vele pakolni és mehet a kukába. Nem vagyok oda a tényért, hogy ilyeneket tegyek, mint cukrász. Kicsit össze is kellett magam kapni és csak a földre bámultam amennyire le tudtam nézni ennyire közel hozzá.
- Tudom - igazából tudtam is meg nem is. Velem beszélte meg, én hívtam ide, persze nem magam miatt elsősorban. A lehetőségről meséltem, az tényleg nem élvezett prioritást, hogy én akkor is hazautazom, ha ő neki más dolga lenne. Ez már hagyomány, legalább kettő nagy ilyenre hazajövök. - És betartottad.
Ez is új valahol, nem csak sok olyan apróság, amik felgyűltek bennem. A versenyek, nagyon sokan vettek már körül, férfiak is, de egy-egy versenyt, eseményt vagy éppen próbálkozást alkalomért sem éltek túl. Volt aki a meccsem közepén veszett el. Ezek sokszor estek rosszul, mert nekem fontos dolgokat akartam megosztani, de végül letettem erről. És akkor itt van ő. Aki jött az üzletével, nem is én hívtam, nem is szóltam, hogy ott vagyok, de ő jött. Aztán ott volt az a második. Meg az a megnyitó, vagy a kaszinó. Mit csinálunk?
- Sosem kérdezted, hogy ismerem-e - vigyorogtam rá, szándékosan nem pedzegetve az anya és lánya dolgot. A nevelőanyám is csak rám mosolygott meg megsimogatta a hátam inkább. Mindig rám szokták hagyni, hogy azt mondhassak, amit szeretnék. Az igazat vagy sem. - Muszáj ezt fejtegetni? Ennél csak az rosszabb, ha előszeded a képeim - forgattam meg a szemeim, persze csak vicceltem. Nem szoktam magam szégyellni, és én sajnos pontosan jól tudom, hogy mi mennyire ismerjük egymást, és kicsoda volt akkor, hogy most ki azt nem igazán. Eugén olyan furcsa. De erről inkább becsuknám a szám, ami volt megtörtént, na. Végül megvártam még Mona előre ment és a kiscsikótól fel is egyenesedtem.
- Arra van egy teljesen frissen rendezett és elkészített box, a fiamé. Sosem jövök haza nélküle - néztem rá Bremzayra, aztán megkapaszkodtam az elkerítő fába és fel is léptem az alsóbb fokra úgy hajoltam előre a felsőre illegve ott, mintha muszáj lenne. - Azaz sosem jöttem, nem szoktam egyedül jönni, mással sem, hanem vele. És nem értik. De jó helyen van, ezt ő is tudja - vontam vállat, mintha ez olyan egyszerű lenne, pedig valahol nem az, akkor sem, ha én is szeretném, ha úgy lenne.
- A potenciális vevőkkel? Hangosak, témáraterelők és felvágósak - nevettem el magam. Valahol jó volt ez, de engem nem érintett különösen, inkább figyeltem a pacit, akit kinézett éppen. Tetszett, hogy nem úgy nézett ki, mint sok verseny miatt leéheztetett, csak izomrakott paci. Nem tesz az jót nekik.
- A körbevezetés jó, de cseles is. Mindegyik be van itt tanítva erre, kérj olyat, amivel kimozdul a normálból. Ha sántít, nem szófogadó, előbb kiderül - néztem rá oldalra, ahogy a kezemre feküdtem. - Mona nem az anyukám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A szemeim megforgatva hajoltam a nyakához és egy csók után a borostám szántotta végig az álla vonalát, majd nem annyira finoman meg is haraptam. Méghogy nekem nem megy. Aztán csak elengedett és én is őt még egy fél lépést hátráltam is, mielőtt még összeragadunk. Egyelőre nem ismerem a terveket, de úgy bizonyosan nem lesz belőlük semmi.
- Igen? Én ne akarnám? Azt hittem a szilánkos hátul nyitott köpeny óta nincsenek titkok - néztem rá enyhén rosszallóan, még ha én is humorosnak vélném a helyzetet. Alapvetően nem szoktam szégyellni azt sem, mikor éppen fos volt minden az életemben, de nyilván ciki helyzetekkel ha villogsz, utána elvárod, hogy ne rázzanak le egy ne kérdezz-el. Pláne az a nő, akinek az egyik ékszere súlya éppen a vállad húzza.
- Mit nem kérdeznél ott meg - mosolyodtam el végigsimítva az arcán, mielőtt még kikerültem volna és az ágyra hányt táskám elcipzározva ki nem vettem egy ilyen műanyag dobozos vattacukrot. A kéket, mert rendes faszi vagyok és odafigyelek a részletekre is. A kezébe toltam egy homlokcsók kíséretében, aztán meg csak elnevettem magam. Annyira látványosan szerencsétlenek vagyunk, mikor komolyan kéne a saját szitunkat venni. Ilyenkor kicsit éreztem, vajon mennyire sülök be majd bármivel. De ugye Mitzinger vagyok, ha szarba lehet tenyerelni, mi bele szoktunk. Ahhoz kell a lendület, így mondjuk úgy ideje.
- Visszafelé sorrendben? Valamit elmesélnék - vigyorogtam rá, hogy leülve párszor a combomra üssek jelezve, hogy ledobhatná magát. - Az én koromban már a VIP a biztonság, hogy ne kelljen tolókocsiban fellépnem jövő héttől. Nekem megfelel a program, a függöny meg gyengéknek való.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- HOGY MIBŐL VAN?! - fakadt ki a német, mert neki sikerült ezt a egészet kicsit félreértenie, egy pillanatra megfordult a fejében, mi van, ha a milka tényleg csak tehénből van és a svédasztalnál csak saláta van? Elvileg jó a környezetnek, de a nyakigláb sírni tudott volna a gondolattól is, hogy élete végéig salátán kelljen élnie. Nem ártott volna neki, de nem akart ezzel a tudattal élni.
- És ha valaki fogja és elviszi az egész házat? Tovább megyek, Blau! Fogja és zsebrevágja a háztömböt! - kezdte magát teljesen elragadtatni a német, az egészet hatalmas, látványos kézmozdulatokkal kísérte. Félő volt, ha tovább hadonászik, tán még el is repül egy másik univerzumba. De aztán csak vett pár mély levegőt, Dustin ezt tanácsolta neki anno, mikor az elemit elkezdte tanulni. Vegyen mindig mély levegőket, mikor stresszel.
- Tudom, hogy jól megy. De köszönöm - erőltetett egy mosolyt magára a fiú, de ettől még mindig ott motoszkált a lelkében a kérdés, mi van, ha valaki zsebre vágja a lakásukat és elsétál vele, a ház meg ott marad, egy nagy lyukkal a közepén.
- Buksi szeret engem, már mag kora óta nevelem, persze, hogy másnál nem lenne ilyen jó dolga! - Minden más változó, de a tény, hogy Buksi valódi társa Tim, soha nem volt kérdéses. Ő nagyon szerette a növényt, mint más egy háziállatot, így büszke is volt a kapcsolatra kettejük között. A buszon ugyan kicsit szorongott, de már nem volt olyan rossz, mint egy időben. Ettől még hálát adott az úrnak, mikor végre leszállhatott róla.
- Nem hagyom itt Twixet, ne aggódj - simogatta  meg a tevét kicsit, mielőtt követte volna Bluet. Figyelte a számokat is, de nem nagyon látott el addig rendesen. - És itt is vár valaki, vagy csak kintről nézzük? Vagy mi lesz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szeretem Igort, meg minden egyes kis szart is, ami hozzá tartozik, ehhez hozzá jön az is, mikor működik a kémia. Nagyon nehezen vettem le a kezem róla, főleg ilyenkor, mikor még provokál is. Ahogy a borostája hozzám ér, megborzongok, a kezem a mellkasára simul, egészen mély, rekedtes hangon a fülébe is nyögtem. A tenyerem gyorsan csúszik lefelé végig a hasán, majd még a nacijába is ügyeskedem, de csak hogy végigsimítsak a csípőjén, mielőtt ellép.
- Hosszú sztori, elvileg lecsúsztam egy kőről, miután megöleltem egy fókát. Fogalmam sincs, ez hol volt - tartom fel a kezeim megadóan, mert nekem is csak mesélték a sztorit, meg ugye felébredtem a kórházban, tök szédülősen és azt sem tudtam, milyen évet írunk. Ez utóbbi talán kis lódítás.
A keze az arcomhoz ér, kicsit utána is biccentem a fejem, de aztán kikerül.
- Hú, semmit, leginkább. Max azt, hogy hátulról vagy szemből szeretnéd-e. A tusfürdőt, természetesen - finomítom le a mondanivalómat, mert bár Igor nem olyan rosszalló, mint egyesek a fura barátnős gárdámban, azért nem kéne otrombának lennem annyira, lehet.
Felém nyújtja a vödrös vattacukrot, én meg hangos sipítással ki is kapom a kezéből  és a tetejét leszedem. Aztán bele is markolok és betolok egy nagy adagot az arcomba, el is nyammogva rajta látványosan.
- Uh, meseest, apu? - kérdezem kihívó hangon, lassan az ölébe is csúszva, két oldalt térdelve mellette. Egészen közel csúszom hozzá, a kezeim a vállán támasztom meg, majd lenyalom az ujjamról a maradék cukrot. Jó látványosan. Még egy kicsit kiszedek a dobozból, majd felé tartom, kér-e. - Meglátjuk. Én nem vagyok egy nagy VIP fan. Jaj persze, akkor majd a szexet kezdjük az ablaknak dőlve, az úgy elég yolo. Szóval mit akartál mesélni?
Még a vödröt is leteszem, álomnő vagyok. Kíváncsi tekintettel nézek fel az emberemre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem szeretem különösebben az emberi fajt, nagyon barbárok - vontam meg a vállamat, erre nem Emma kellett, hogy rádöbbentsen, de ő sem cáfolt meg abban, amit eddig is tudtam. Hogy az emberek önzők és nem is különösebben törődnek semmivel, míg meg nem érzik a következményeit. A sárkányok is egyre fogyatkoztak és csökkent a területük, ezért agresszívabbá váltak, muszáj volt felfigyelni rájuk.
Persze, én értettem az ő nézőpontját is, nem kellett túlmagyaráznia a dolgokat, gondolom minden indokolt volt itt, mert ők értenek ezekhez a nagyon nagy és veszélyes állatokhoz, akik szelidítésre alkalmatlanok. Nem a látogatók.
- Már, hogy így állnak és fújják rá a lángot? Vagy maguk alá? Azt hogy kell elképzelni? - kérdeztem felvont szemöldökkel, mert nem nagyon tudtam, hogy kellene ezt elképzelni, pedig én nagyon is vizuális típusú ember vagyok. Inkább kérdezek, mint hogy baromságot képzeljek el magam elé. Követtem is őt a repedezett héjú tojás felé, közben mindent alaposan szemügyre véve. - Honnan tudod az ilyet eldönteni? A színéből?
Mert akárhogy is meredtem rá, nekem csak az látszott, hogy tojás, meg az, hogy NAAAGY. De így kb ennyi, én nem vagyok egy nagy guru ebben, bőven lett volna mit tanulnom. Nyitott is voltam rá, nem szeretek elutasító lenni, főleg nem, mikor ilyen menő helyekre hoznak.
- Aaaaha, így mondjuk van értelme, igen. És az ilyen fajtájú sárkányok is itt maradnak a rezervátumban? Ezekhez honnét tudjátok, hogy kell viszonyulni, vagy milyenek az igényeik? Nem tér el a keltetési idő meg hő fajonként? Hogy mi az ideális? - kezdtem kicsit úgy érezni magam, mint egy gyerek ezzel a sok kérdéssel, így csak elhallgattam és előrehajoltam, jobban szemügyre véve a kissárkány rejtekét. - És ő mikor kel ki? Sacc? Vannak elképzeléseitek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hónapok óta nem látta szeretett hugicáját, ez a helyzet pedig már kezdett tarthatatlanná válni. Miután Ábellel kirúgták a ház oldalát és megtartották szokásos testvéri szeánszukat, már csak Sonja maradt hátra, hogy jól elkapja és megölelgesse. Noha vele nem olyan szoros a kapcsolata, mint a legfiatalabb Machay-val, tagadhatatlanul odavan a lányért. A ragaszkodás persze kölcsönös, azonban tekintve, hogy a két kisebbik állandóan egymásra féltékenykednek és Iliánon veszekednek, nem könnyű megteremteni az egyensúlyt. Ezért is dönt úgy, hogy nem él olyan snassz megoldásokkal, minthogy bekopogjon a szőkéhez, sokkal inkább megvezeti. Írt egy levelet az egyik barátnője nevében, hogy találkozzanak egy mugli parkban.
A férfi jóval előbb megérkezik, így a zord időjárásnak kitéve habtestét ácsorog egy fa tövében és rágyújt, míg várakozik. Jobbja bőrdzsekijében nyugszik, úgy szemléli az érkezőket: fiatal párok, akik szerelmesen andalognak, anyák és apák gyermekeikkel, ahogy sietve indulnak a buszok felé, hiszen későre jár. És ekkor pillantja meg a szőke tincseket, ahogy elhaladnak a szökőkút túloldalán, végül egy padnál állapodnak meg. Leül és láthatóan a barátnőjét keresi. Ilián egy halvány mosollyal az arcán figyeli, amíg cigarettája végleg le nem ég kezében. Eldobja a csikket, nem is ügyelve arra, hogy a kukába landoljon, majd megindul az említett ülőhely felé. Zsebre dugott kezekkel áll meg a lány előtt, arcán a megszokott, kedves mosoly. Mindig így néz a lányra, ha látja: gyengéden és szeretőn, akár egy tisztességes báty, aki nem hagyja magára a húgát hónapokra. A különbség csak az, hogy ő igen.
- Meglepetés - széttárja karjait és várja, hogy magához szoríthassa a másikat. A férfi mit sem változott, erős, fűszeres parfümjének illata keveredik a megszokott dohánnyal, erős karjai pedig ugyanolyan óvón kulcsolódnak a másikra, mint eddig mindig. A maga módján nagyon tud szeretni, a maga módján nagyon szeret is, s ahogy ott állnak, egy időre lehunyja a szemét, hogy csak a pillanat maradjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Azt éreztem rajta, amit jómagam is kimutatok, ha nem is direkt: nyugalmat. Ez az esküvő nem felfordítani akart valamit, nem többet adni vagy éppen mássá tenni. Ugyan az volt minden leszámítva az emberek tömegét és a ruhákat. Bár azt sem tartom kizártnak, hogy ez ott fog innentől pihenni a szekrényében, ami rajta van most szoknya, és néha csak úgy leül benne majd a gyermekünkkel és így játszanak vagy éppen mesélnek. Csodás darab, ő pedig a leggyönyörűbb menyasszony, akit valaha láttam. Mégsem érzem úgy, hogy túlzásba kellene esni. Szelíden bólintottam csak a viszont érdeklődésére mielőtt mögé helyezkedve az állam a vállára tettem volna egy futó csók után, ami az arcát érte.
- Ami a tiéd, az az enyém is, bárhogy hívjuk - mosolyodtam el, mert éreztem a javítási szándékán a problémája gyökerét, én mégis úgy éreztem a mi jelző túl van pozicionálva. Romantikusan hangozhat, de néha egész más fedi le sokkal jobban.
- Nekem is hiányoztatok odabentről. Tényleg rendben vagytok, ő sem fáradt? - néztem rá, mert tudja ő is, egy szavába kerül és ha kell egy ezerszer kényelmesebb helyre is viszem, egyébként sem kockáztatnék, még ha nem is annyira nyilvánvaló ez, hiszen nem tudják. Senki, még csak sejtésük sincs. Bár Tim nemrég megkeresett fura csakrák érzékelésével. Vannak sejtelmeim mikor lépett ezekbe a dimenziókba és ki mellett. A fejem a gondolatra fordítottam a nő felé, de csak elmosolyodtam.
- Most éppen? Semmi különösre, a holnapra, a jövő hétre. De mind még vár ránk - mert szeretem ezt a nőt és az összes hátra lévő peremben tudatni is akarom vele, mert azt sem pótolhatom be, amit elvettek tőlünk.
- Nem annyira betongyomrú, mint a sógornőm anyjának és gyógynövénypárlatának bizonygatta. Én szóltam neki, hogy óvatosan - nevettem el magam. Noah nem az esküvőkre, hanem a nagy szájára allergiás és érzékeny.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Általában nem egy, hanem több kutatómunka eredménye, vegyes módszerekkel mérve. Vannak csoportos kérdésesek, teszt alapúak, megfigyeléssel felvett minták - soroltam el, pedig kezdtem érezni, hogy nem azért mondta, mert érdekli, hanem mert hitetlen volt. Meg nem is érezte a tudás szükségét, így végül be is rekesztettem. Nem hiányzik ez egyikünknek sem szerintem most, ő az egyetlen támaszom. Ha nem vesszük a párnahalmot, amit a hátam mögé építettem. Nagyon furcsán néztem ki, mert  az átlag nőkhöz képest nem nőtt meg a fenekem, vagy terebélyesedett a combom, még csak a derekam se veszett el, ami az egyetlen, amire büszke vagyok. Egyszerűen így nőttem előre. A hasamon rendesen látszott, hogy a bőr alig bírja, nem csíkos voltam, csak a hajszálereket lehetett néha fényben látni. Kikerekedtem.
- Nem hangzik jól, remélem mi jobban bírjuk majd - sóhajtottam egyet, mert elképzelni is rossz volt a pelenkás dolgot. Ennyire csak nem lehet rossz. Persze olvastam, hogy van ilyen, akadnak problémák rengeteg nőnél, nem csak terhesen, szülés után is, de igyekeztem magam olyan három kötőjel harminckettő százalékba sorolni, akiket semmi nem érinthet, akik megússzák csak a fájdalommal. Meg a ténnyel, hogy nem luxushotel kényelme a negyven hét. Lunának mondjuk ha jól emlékszem eléggé eljött a véghajrá, így érthető, hogy nagyon kellemetlen, én messze vagyok még.
- Elfelejtettem? - kérdeztem vissza meredve a szobaajtóra, de fogalmam sem volt róla, ha így van mikor. Néha ha félig alszom válaszolok, de nem emlékszem rá, független ettől az állapottól. Tényleg délutáni pihenőm volt. De szólt volna? Most elvesztem. Aztán a zajra nagy nehezen felkeltem és el is indultam kifelé, a telefon a fülemen, de Lunán csak elnevettem magam.
- Terromágus vagyok, én félteném a betörőt - közöltem, majd kinyitva az ajtót láttam a felkapcsolt villanyt aztán ott volt Misiu is, szaladt felém jól meg is vakargattam gügyögve egy kört, mire megvolt a másik gazdi is. - Jaj, itt a legjobb Pokémester - el is mosolyodtam oda sétálva, majd még a telefonra visszafigyeltem.
- Lehet elfelejtettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Maximuuus - nyújtotta el a nő, ahogy nevetett, az egészen, a reakción, a hangon, a fiúcskán maga előtt. Szerette, hogy ilyenek. Hogy még a komoly dolgokból is ez sül ki, de azt is tudta, hogy ez nehéz menet lesz és ha nem érnek célt Liebhartnál, előbb vagy utóbb őt is megkörnyékezik. Nem akarta, ritkán és határozottan tud nemet mondani, viszont itt túlzásnak érezte elsőre egy ebéd miatt. Aztán kibújt a szög a zsákból.
- Szóval keresztapuka leszel, és félsz a... templomtól vagy a gyerektől vagy rosszabb - döntötte oldalra a nő fejét. Nem kellett kimondja, hogy valami nagszülőfélétől, mert az lett volna a vége. De most nem igazán tudta egyedül összerakni melyik az aktuális probléma. Máskor is tűntek el a világ másik felére, így nem is gyanakodott, de most már kicsit alibinek érzi saját magát, amiért nem fogja Maximust megdicsérni. Mindenesetre biztonságosan leparkolt inkább és csak figyelt. A Helyre. Fogalma sem volt, de bizonyosan oka van a férjének, így csak kikapcsolta a fiúcskát, aki elég akaratosnak bizonyult, hogy ő sétál nem ölben jön, így csak megfogta a pici kezet és lassan indultak az apuka után.
- Lassan, lassan, nekünk 4 lépés, ami neked egy - közölte nevetve a mininőci, majd meg is torpant, mikor kibillent a kiskrapek. Meg kellett állni bekötni a cipőfűzőt is, de semmi gond, ahogy megtörtént, mint akit torpedóból lőttek ki és egyenest a megálló Maximus lábának szaladt belekapaszkodva. Rea így kis fáziskéséssel kanyarodott be és látta meg mit mutogatnak és fogta fel.
- ÚR-IS-TEN. Fánk - eddig jutott, mármint másig is jutott volna, ha éppen nem a zsebét taperolja paranoiásan, hogy amúgy hozott-e tárcát. - De. Mi van ha nem jó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szinte lassított felvételben érzékeli azt az időintervallumot, míg Lianna végre odaér hozzá. Teljes szívéből köszöni meg a beszédben elhangzottakat és nem minden célzatosság nélkül ad a puha arcra egy leheletnyi csókot. Mégis óvatosnak kell lennie, mert az örömapán túl sok más szempár is érdeklődve figyeli kettejüket. Már az is gyanús, hogy együtt érkeztek, de nem alkotnak egy párt, mi több, egyenesen barátoknak kiáltják ki magukat, de közben létrejön köztük egy ilyen meghitt pillanat. Márpedig ez járt nekik.
Henrik meghajol, hogy felkérje táncolni a teljesen elvörösödött nőt, amikor pedig kezeik végre egymásba kulcsolódnának, megjelenik Halty apja, aki egyetlen mondattal rendezi le a parkettre lépés körülményeit. A férfi kedvesen biccent és látva a nő kétségbeesését, még szélesebben kezd mosolyogni, amilyen szemtelen, még integet is egyet. Csak arra kell figyelnie, hogy amikor úgy hozza a helyzet, akkor Gábort megelőzze, hiszen a szükséges két perc igen hamar letelik és akkor egyszerre fognak keselyűként lecsapni. Illetőleg Henriket nem minősíteném annak, de vetélytársa nagyon is az. Láthatóan erősen fixírozza őket, ami arra enged következtetni, hogy ő szándékozik ellopni a második táncot.
Figyeli, ahogy kecsesen mozog, majd tekintetük egymásba kapcsolódik. Nem tudja levenni róla a szemét egész este és vágyik azután a friss virágillat után, mely a nő bőréből árad. Olyan ő, mint a tavasz, kellemes és enyhe szellő, ami megcirógatja az ember arcát, játékosan bekúszik a kabátok alá, de egy kellemes borzongáson túl nem okoz gondot. Huncutul kacsint az emberre az első napsütésként, amit meglát és az utolsó rózsaszín vonalként, mielőtt eltűnne este. Kifinomult és színes, érzéki, de határozott. Noha sokszor tűnik tétlennek és döntésképtelennek, valójában mindig tudja mit akar - legalább annyira tudja, mit akar, mint Henrik. Lassan letelni látszik az idő, amikor valaki hozzásimul a karjához, ez a valaki pedig nem más, mint Heléna. - Ó Henrik - próbál nagyon érzéki és szenvedélyes lenni, ezzel azonban csak azt éri el, hogy nem nyávogós. Máris jobb egy fokkal. - Kérj fel táncolni - a férfi kérdőn pillant le rá, majd felemelvén fejét látja, hogy idő van és Liannát kell lekérnie. A francba már! Egy mosolyt erőltet arcára és miközben lehámozza magáról a lány karmait, odahajol a füléhez, hogy csak ő hallhassa, amit súgni kíván.
- Akkor sem táncolnék veled, ha te volnál az utolsó nő a földön - ezek után felegyenesedik és a szöszi döbbent, felháborodott tekintetével találja szemben magát. Nos, ha eddig sejtette, hogy botrány lesz, akkor most már tudja, mert egyszeriben, felkészülni sincs ideje, a cicababa tenyere az arcán csattan, neki pedig kissé oldalra billen a feje. Wáoh. - Te bunkó! - nem kiabál, de elég hangosan sziszegi ahhoz, hogy a körülöttük lévők értsék. Csak az a probléma, hogy ebből kifelé nem éppen az jön le, hogy Henrik lekoptatta volna, sokkal inkább az, hogy valami disznóságot tett vagy mondott. Megigazítja zakóját és Gáborral egyszerre indul meg Halty felé. Nem törődik azzal, hogy mindenki megbotránkozva fordul utána, ahogyan az arcát bizsergető érzést is figyelmen kívül hagyja. Ha csak egy lépéssel is, de előbb ér oda, ekkor pedig finoman meghajol.
- Szabad egy táncra? - kinyújtja kezét, ekkor pedig Gábor ugyanezt teszi. Az a baj ezzel, hogy valószínűleg Lianna végignézte az iménti intermezzot és fene se tudja, mit gondol most. Henrik csak remélni meri, hogy őt választja majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

MeglepIlián
Érzékeli, hogy valaki megközelíti, ahogy azt is látja, hogy az illető nem éppen az ő 160 centis, vasággyal 40 kilós barátnőjének alkatával rendelkezik. Legalábbis az árnyék, ami a térkövekre vetül határozottan robosztusabb teremtést enged sejtetni. Menj tovább, menj tovább - szűri némán fogai között, ölébe eresztett telefonján abbamarad a pötyögés. Nem tudja mi lenne a rosszabb, ha a "van egy szál cigid" vagy a "hisz ön Istenben" kezdetű párbeszédet kezdeményezné az ismeretlen, de a biztonság kedvéért feljebb nyomja a hangerőt. Ha nem hallja, nem kell válaszolnia. Vállai befeszülnek, ahogy a férfi megáll előtte, és végül minden jobb meggyőződése ellenére kénytelen-kelletlen felnéz. Már készülne, hogy idegeit lecsillapítandó veszekedjen egy sort a privát szféra fogalmáról, vagy a személyes tér tiszteletben tartásáról, amikor lángoló tekintete végre megtalálja a másikét, és addig vonallá préselt ajkai meglepetten nyílnak el.
- Ilián! - változik meg arckifejezése egy csapásra, ahogy már nyúl is fülese zsinórjához, hogy telefonjával együtt zsebrevághassa azt. Felpattan, táskáját öléből a földre csúsztatja, majd egy boldog mosollyal nyújtózkodik és öleli át bátyja nyakát. Arcát a kabátjába fúrja, mély levegőt véve fonja szorosabbra karjait, szinte már elbújik Ilián ölelésében. - Megleptél - motyogja kis mosollyal a hangjában, és egy utolsó, jó hosszú lélegzetvétel erejéig lehunyja szemét.
Aztán a pillanat megszakad, a lány lassan hátrébb húzódik, a másik tekintetét keresve. Egy finom legyintést mér Ilián vállára, pusztán jelzésértékűen, miközben ajka lebiggyed, és újra azzá a durcás kislánnyá változik, aki elpityeredett ha Ábel kisajátította magának a bátyját. Nem tud róla, hogy a két férfi már találkozott, elvégre nem kukkolja állandóan a házukat - bár ezek után még arra is sor kerülhet -, a morcos kifejezés most éppen a férfi munkájának szól, ami hónapokra elrabolta őt tőle.
- Igazán hazajöhettél volna már korábban - fonja karba kezeit. Bár igyekszik megtartani a szemrehányó hangsúlyt, nem igazán sikerül neki, szája széle újra és újra mosolyra akar húzódni, és hangja is ellágyul a mondat végére. - Jól vagy? - teszi aztán hozzá finoman, már-már egészen aggódón, tekintete újra és újra végigfut a másikon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Óóó, az ő bújós kiscicája, de szereti. Magához szorítja és szőke tincsei közé egy apró csókot lehel, csak a mihez tartás végett. Tudja, hogy túl kevés időt töltött velük világ életében, ezen pedig sajnos már nincs lehetősége változtatni. A jelenlétére való igény állandó, hiszen apjukra nem számíthatnak, anyjukat pedig közellenségként kezeli a két legkisebb. Kellett nekik valaki, a legidősebb testvér, aki mellettük áll akkor, mikor a világ ellenük fordul - márpedig a kamaszkorban ez igen jellemző nézőpont.
- Ez volt a célom. Ebben is überelhetetlen vagyok - szokásos derűjével dobja fel az egyébként pocsék napot, hiszen az időjárás szomorú, az eső már szinte kabátjukon kopog, a szél pedig agresszívan cibálja az embereket jobbra-balra. Mégis, Ilián mosolya és jó kedve napsütésként ragyog fel, hiszen ő egy örök optimista. Vallja, hogy az a probléma, ami három napon belül nem oldódik meg magától, azzal nem érdemes foglalkozni. Életfilozófiája szerint az élj a mának alaptézis, erre pedig az élmények és tapasztalatok szerzése csak rátesz egy lapáttal.
Lassanként elereszti Sonja-t és nevetve fogadja a vállára csapást. Ha valaki, akkor ő aztán halálosan megijed, mikor a lány "dühös". Megkockáztatom, hogy azon kevesek közé tartozik, aki, ha nem is egy, de két szempillantás alatt meg tudja nyugtatni. Meg hát ugye húga nagyon szereti, szóval amúgy sem tud rá sokáig haragudni.
- Tudod, hogy dolgoztam, nem lehetett. A munka az én szerelmem - színpadiasan öleli át magát, mint valami gyerek, ezzel jelezvén, hogy élete párja az auror szakma. Nem, nem is szakma, hivatás. Ezernyi nő megfordulhat az ágyában és teheti neki a szépet, sohasem fogja úgy szeretni őket, mint a vérfagyasztó akcióikat. - Kutya bajom. De szereztem egy új heget, majd megmutatom - pimasz vigyor ül ki arcára, ahogy végül fél karral átöleli a lányt és óvatosan útnak indítja magukat. Értem én, hogy optimizmus, de attól még kurva hideg van.
- Kérdeztem Ábelt, mi van veled, de ködösített. Szóval a saját szememmel kellett látnom, hogy minden oké - nem mintha egyébként nem jött volna el hozzá vagy ne látogatta volna meg. Nyilván megteszi, de lássuk be, valahol hízelgő neki az a versengés, ami a kegyeiért folyik. Rájátszani nem szokott, ha nem muszáj, de Sonja akkor a legédesebb, mikor felfújja magát és bedurcizik. Olyankor lehet a legtöbbet ölelgetni és olyankor lehet a legjobban szeretni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lapzárta van, és nagyon durván két napom van átnézni mindent, hogy kimehet-e a kezem alól, avagy sem. Valljuk be, hogy ez a két nap nem sok, de legalább kevés, nekem meg azt sem tudom merre áll a fejem, mégis úgy döntöttem, hogy most vagy soha alapon behívom magamhoz Blankát. A lányt felvették a művészetire és kora ellenére gyönyörű és igényes cikkeket ír, ő az egyik legjobb írónk a kiadónál, és ezt apám is tudja, így ha szerencséje van, számíthat egy határozatlan idejű szerződésre a tanulmányai befejeztével, mert amíg tanul ez a lehetőség nem áll fenn, így csak határozott idejű szerződéseket íratunk alá a még tanulókkal. A tanulás az első, ebben egyetértünk apámmal, utána jöhet és bármiről írhat felőlem, mert Blanka cikkei pontosan olyanok, amiket átfutok, leokézom, és haladhat is tovább az élet nevű dolog. Nincsenek helyesírási hibák, nincsenek összefüggéstelen mondatok, nincsenek értelmetlen szó összetételek, hanem egy összeszedett és igényes írás van mindig előttem, nem úgy, mint a most éppen lapozgatott cikkben. Fertelmes, pedig a téma nem volt nehéz. Téli öltözködési ötletek férfiaknak és nőknek egyaránt, négy oldalt kapott rá, kettő az egyik nemnek, kettő a másiknak, de ami előttem van az maximum egy oldalra megfelelő anyag, mert a maradék az bizonyosan a kukában landol. Nem is törődöm vele tovább, csak felrakom a "visszadobandó" kupacom tetejére, ami sajnos nagyobb, mint azt bárki is akarná, majd a következő írásnak szentelem figyelmem.
A legjobb dolog a lapzártában, hogy egyáltalán nincs időm gondolkodni semmin. Annyira nincs, hogy reggel felkelek, bejövök, este haza, és alvás, majd kezdődik minden elölről. A mókuskeréknek hála nem jár a fejemben Henrik, az estély, apám szavai az estély után, és a következő napon, mert nincs időm arra sem néha, hogy leüljek és megigyam a reggel lefőzött kávémat. Igen, délután kettő van, és még mindig az asztal szélén pihen, az immár jéghideg kávém. Nem baj, majd lefőzök még egyet, hogy az első korty után ugyanarra a sorsra jusson, mint elődje. Csúnya halál, sajnálom, de ez ilyen sajnos. Tehát nincs időm gondolkodni, főleg nem olyanokon, mint Henrik. Vagy Henrik illata, esetleg érintése, vagy csak a tekintete, ahogy rám pillantott, amikor meglátott a lépcsőről lejönni az estély napján. A közelségére sincs időm gondolni, és arra sincs, hogy szívem kihagyott egy ütemet, ahogy megéreztem hátulról testének melegét, miközben kikukucskáltam az ajtón, hogy megnézzem a tömeget, ami elé nem sokára ki kellett állnom. Elkalandoztam. Tehát nincs időm ilyeneken gondolkodni, mert most van fontosabb dolgom is ennél. Gondolom van. Ez fontosabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A hallgatás elég nagy erényem, sokszor voltam a csendes fél, az, aki meghallgat, mert inkább cselekedetek mint szavak embere vagyok. Persze utóbbi világban is remekül megálltam a helyem, hiszen az üzleti élet nem kíméli az embert és a kommunikációját. De ez egy más helyzet. Figyeltem a szavaira, talán precízebben is, mint elvárva lenne. Név, morzsák. De maga a tett akasztott meg. Adott egy fiatal nő, akit gyakorlatilag zaklatnak. Nem feltétlenül vált el tőlem a volt nejem pozitívan, de fel sem merült volna hasonló, és ha mégis még én is kinyíratnám magam. Oh.
- ELőbb-utóbb megunják az ilyenek, csak még bizonyosan nincs meg az új szórakozása - mert sok mindent elmond az emberről a magánélete, akkor is, ha üzletileg nézed. Én sem fektetek bizalmat olyanba, aki a legfőbb bizalmasától eljár. Vannak elvek, amiket mindig követtem, és fogok is. Ahogy elvárom az embereimtől a lojalitást, úgy megadom ezt én is nekik vagy éppen a kapcsolataimnak.
- Jó helye lesz ott, majd el lesz intézve. Feküdj le nyugodtan - intettem volna az ágy felé, de mire megtehettem volna már ott ölelt át. Nyilván erre van most szüksége. Sok félére issza magát az ember, de senkiből nem hoz ki túl egyszerű oldalt, ez bizonyosan igaz Fortuna kisasszonyra is. Átkaroltam, majd a fején végigsimítva léptem el tőle kis mosollyal.
- Általában, most viszont még van egy kis dolgom, meg két fontos telefonom. Tudod nem mindenhol ennyi az idő a világban - tártam el a kezem még mielőtt körülnéztem volna minden meglehet-e, amire szüksége van.
- De ha bármi lenne, nem vagyok messze, csak szólj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mennyire volt szándékosan? Háh. Őszintén szólva tegnapig én sem tudtam, de megtörtént. Felbontattam a szerződést és Mikoláékkal az új házamhoz hozattam az autót, kifizettem a kétszeres árat és a ködbért is a "visszalépés" miatt. Egyetlen elvarratlan szál maradt, ha ezt annak nevezzük. Az új címre még be sem voltam jelentve így egész egyszerűen csak azt adattam meg, ha gond lépne fel azzal kapcsolatban, hogy a kocsi már nem eladó, itt vagyok. Még egy szép masnit is rátoltam, éppen a bal lámpa fölé, ahogy a kocsibejárón jobban szemügyre vettem zsebre tett kézzel sétálgatva. Megvolt a maga varázsa, de nyilván nem az én színem elsősorban. Mindig megvolt a preferenciám korokhoz a színek kapcsán, olyan babona volt ez, mint mondjuk apámnál az, honnan hajlandó kizárólag pótalkatrészt beszereztetni. Bízott a saját tudásában, én is így vagyok ezzel.
A házban sem kevésbé volt vitatható az elképzelésem, elhívtam egy hete Ezrát, hogy nézzünk meg párat, de ez lett végül. Állítom mondjuk az általam amúgy sem kihasznált konyha mérete nyerte meg. Vagy a belső kert, ami pont a ház közepében van, üvegajtókkal körülvéve. Két oldalról a nappali, egyről a konyha, egyről pedig egy folyosórész határolja, de egész álomszerű. Szeretem, ha rendben vannak körülöttem a dolgok.
Az egyetlen helyiség, ami már ténylegesen be volt az alapokon túl rendezve, az a dolgozószobám. Arra azonnal szükségem lett a költözéssel, így nem képezte vita tárgyát. Most is oda telepedtem be a papírok nézegetve, még vártam azt a bizonyos vihart.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A dal a vége felé közeledik, én pedig igyekszem észrevétlen felmérni a helyzetemet, amíg apám Ilona néni férjével való közös horgászatról mesél nekem nagy bőszen. Szóval Henriknek mutattam a két percet, de Gábor bármennyire is tenyérbemászó legyen vág ám az esze, és elég gyorsan is, én meg nem valami diszkréten mutattam és kérleltem Henriket, hogy két perc múlva kérjen le. Mert tudtam, hogy az első dal két perces, hiszen én kértem, anyám nekem adta ezt a megtisztelő feladatot. Felnevetek, ahogy apám a sztori azon részéhez ér, amikor János bácsi belecsúszott a tóba, ahogy a bot után nyúlt. Leginkább ezért vagyok nő; tudok egyszerre kétfelé is figyelni, nem is megerőltető, bár tény, hogy a megoldáshoz nem lettem közelebb. Gábor testtartásán látszik, hogy mint egy ugrásra kész vadállat várja, hogy apám végre elhúzzon a közelemből, Henrik pedig... amikor ismét úgy fordulunk, hogy rálássak a férfira, megáll bennem az ütő. Heléna a férfi karján lóg és magyaráz valamit, de olyan mosollyal és olyan kitolt dekoltázzsal, hogy én szégyellem el magam helyette. A francba! Levegőt is elfelejtek venni, innentől a multifunkcionalitásom elmúlik, mert csak Henriket és a nőt látom. A férfi lefejti magáról Heléna karját, majd mosolyogva hajol a füléhez és súg neki valamit, mire csattan a pofon, végül a nő mondd még valamit. Megállok, pedig a dalnak még nincs vége, levegőt nem veszek, apám pedig kérdőn néz rám. - Lianna? - hallom a nevemet, de nem foglalkozom vele. Minden tekintet rájuk szegeződik, ahogy az enyém is, és alsó ajkamat harapdálva csillan csalódottság a szememben. Mi történt? Ez a kérdés jár csak a fejemben, apám pedig, hogy mentse a menthetőt, mit sem törődve a jelenettel, és a lefagyásommal, erőszakkal késztet mozgásra, mert túl feltűnő vagyok. Fejemet megrázom, egy hálás mosollyal tekintek fel rá, amit viszonoz, de tizedmásodperc alatt esek vissza. Mi történt? Miért pofozta fel? Mit súgott neki Henrik, ami ezt váltotta ki Helénából? Mégis mit mondhatott neki? Agytekervényeim folyamatosan zakatolnak a dolog körül, de nincs elég időm latolgatni magamban a lehetőségeket, mert a következő pillanatban a dalnak vége, és a két lehetőség előttem áll, kinyújtott karral.
Tekintetemet egyértelműen Henrik felé emelem, és nem tudom kiirtani a csalódottságot tekintetemből, mondjuk semmi másomból sem. Miért fáj ennyire a jelenet, amit láttam? Tudom, hogy nem szereti Helénát, mégis kiváltotta ezt a viselkedést a nőből. Minden elmondható Helénáról, de az nem, hogy szereti a felesleges drámát és feltűnést, ha a dekoltázsát leszámítjuk, mert ebben a ruhában csak a feltűnés számít. Fejemet kissé megrázom, ahogy elszakítom pillantásom Henrik őszinte kék tekintetétől, amiben eddig el voltam veszve, majd Gábor felé lépek egyet, hogy a szemébe nézzek és egy halvány mosollyal szólaljak meg. - Kedves vagy, azonban elígérkeztem már - Henrikhez lépek, majd elfogadom a felajánlott kart, közelebb lépek hozzá, vállára teszem kezemet, ahogy ujjaimat a férfias tenyérbe simítom. Nem pillantok a férfira, nem vagyok rá képes, csak hagyom, hogy ezernyi meg egy rossz és negatív gondolat rohamozza meg agyamat. Egy pillanat erejéig hunyom le szemeimet, hagyom, hogy Henrik vezessen, de fejben teljesen máshol járok, mégsem bírom ki azt, hogy rákérdezzek.
- Nagyon fáj az arcod? Szerintem a konyhán tudsz szerezni jeget, ha szükségét érzed - hangom gyenge, inkább már suttogás. Nem, még így sem nézek Henrikre, hanem zakóján egy pontot fixírozok, mert olyan érdekes ott a varrás, de ezt sem bírom sokáig, és inkább lesütöm tekintetemet, miközben attól félek, hogy alsó ajkamból kiserken a vér, ha ennyire rágom. Nem kérhetem számon, nem kérdezhetek rá mi történt, mert nincs hozzá közöm. Engem kísért el, szent igaz, de mint barátot, és az estély végeztével azt csinál, amit szeretne, akivel szeretne. A gondolat gyökeret ver agyamban, és nem bírom elereszteni. Baszki!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem azt mondom, hogy ideges, de ahogy Liannához lép és vele egy időben Gábor is a nő felé nyújtja kezét, szíve kihagy egy ütemet. Látja a csinos arcot és a csalódottságot, ahogy azt is, ahogy lassított felvételben fordul a másikhoz. Tekintete a távolba réved és egy pillanatra talán le is hunyja azt, mert elkönyveli, hogy ezt borzasztóan elrontotta. Nem elég, hogy Helénát nem túl udvariasan elküldte a vérbe, de még Halty sem hajlandó vele táncolni, mert inkább választja a pipogya, semmirekellő Gábort, aki csak az örökségére hajt. Ha tudta volna, hogy a csaj lekoptatása ilyen áldozatokkal jár, inkább felkérte volna táncolni, bár van egy olyan érzése, hogy abból még rosszabbul jött volna ki. Igazából ott, abban a pillanatban nem tehetett semmi jót, mert, ha kedvesen utasítja vissza, tovább lóg rajta, ha felkéri, a nő soha többé nem áll szóba vele, de így, hogy megmondta a valót... Nos, dráma van.
Egy végtelenségnek tűnő percig várja az ítéletet, amikor is vetélytársát visszautasítják. Noha igyekszik visszafogni magát, úrrá lesz rajta a megkönnyebbülés és az addig benn tartott levegőt kiengedi. Be kell vallania, hogy Helénáénál nagyobb pofon és megaláztatás már csak az lehetett volna, ha partnere nem az ő kezét fogadja el. Mérhetetlen boldogságban úszik, kezét Lianna hátára csúztatja, míg a másikkal finoman rászorít a kecses ujjakra. Nem teketóriázik soká, nem adja meg a lehetőséget, hogy meggondolja magát, álomszerűen jól perdíti táncra magukat. Noha egy salsa vagy tangó kifogna rajta, keringőben verhetetlen. Szerintem ez az egyetlen tánc, amit baromi nehéz elrontani.
Ahogy Zainára néz, látja rajta, hogy valami nem stimmel. Mivel nem szólal meg, így vár, de azért valahol zavarja, hogy nem néznek egymás szemébe. A jelenlegi pillanat nem épp megfelelő arra, hogy romantikusan megemelje a fejét mutatóujjával, ezzel kényszerítve őt, hogy tekintetük összefonódjon. De hála istennek, Halty végül nem tudja magában tartani a kérdését és felteszi. Nem mintha Henrik nem tudná tökéletesen jól, hogy ez csak a puhatolózás.
- Őszintén? Megérte. Hadd fájjon - somolyogva tekint el Heléna felé, aki, mikor meglátja, azonnal elfordul tőle. Nagyon nehéz megállnia, hogy ne nevessen fel, így csak némán rázkódó vállai adnak tanúbizonyságot arról, milyen jól mulat. Végre azt csinálhatta, amit már az első pillanatban is akart. Bár úgy van vele, hogy a nő hadd főjön a levében, végül megkegyelmez neki, mert tudja, hogy a kíváncsiság megöli rögvest. Azt feltételezni sem meri, hogy talán féltékeny lenne, elvégre barátok, ha a férfi haza akarná vinni a szőkét, megtehetné. - Gondolom már kész összeesküvés elméleteket szőttél a fejedben és magad előtt látod a Helénával közös esküvőmet és három csodaszép gyerekemet... - hallatszik hangján, hogy ugyan próbál komoly maradni, ez nem igen sikerül neki. Tart némi hatásszünetet, mielőtt úgy érezné, pattanásig feszültek Lianna idegei. Hiába, ha annyira buta, hogy egyáltalán feltételezi, hogy hősünk akárcsak gondolati síkon is leáll azzal a mihasznával, akkor megérdemli, hogy bűnhődjön. Eközben tovább táncolnak a zene ritmusára, mert szégyent mégsem hozhatnak magukra.
- Megmondtam neki, hogy akkor sem táncolnék vele, ha ő lenne az utolsó nő a földön. Azt hiszem kicsit kiborult ettől a nyilvánvaló információtól - megvonja vállát és megkönnyebbülten konstatálja, hogy végre valahára már nem őt nézik. Heléna amúgy sem hiszi, hogy elbüszkélkedne csodálatos teljesítményével, miszerint piócaként mászott a férfira. Ha mégis, akkor Henrik sem átall majd megjegyzést tenni. Már persze véletlenül. - Szóval ezért kaptam a pofont. Amúgy nem volt erős, simán elviselem - egy széles mosoly terül el arcán, íriszei huncut csillogásukkal keresik Halty szemeit. Na gyerünk kislány, hagyd abba a dúlást-fúlást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

MeglepIlián
És szerény is, tudjuk Ilián. A derűs megszólalásra csak egy halk pff érkezik válaszul, Sonja még azt is megállja a viszontlátás örömében fürdőzve, hogy finoman megcsapkodja azt a felettébb überelhetetlenül kotyogós kobakját.
- Tudom - bólint rá olyan szigorúan, hogy már csak a szoros konty hiányzik és elmehetne gardedámnak is. Az ám, az kéne Iliánnak, valaki aki biztonságos távolságban tartja a "szerelmétől". - Remélem is hogy hamar megözvegyülsz - bújik elő a cinikus kisördög, ahogy önmagát ölelgető bátyját bámulja. Táskája után nyúl, hogy vállára akaszthassa, megkönnyebbült mosolyát így a másik nem láthatja - pedig nagyon is örül, hogy Iliánnak van lehetősége az egészségén poénkodni, hiszen ez is azt mutatja, hogy jól van. Visszafordulva egy kart talál maga körül, mire engedve a finom noszogatásnak megindul. Igazából tökre nem érdekli, hogy valakivel találkozója lenne éppen, testvére fontosabb, s igazából eszébe sem jut barátnője. Jó, nevezzük inkább viszonlag közelebbi ismerősnek. - Csak akkor vagyok rá kíváncsi, ha Ábel még nem látta - fekteti le a játékszabályokat, majd tessék, mintha csak ennyi kellett volna neki, már fény is derül az árulásra. Hogy tessék, neki volt ideje megkérdezni az öccsét, hogy mi van vele? Persze, gondolhatta volna, hogy nem hozzá jött először... Durcás ajakbiggyesztéssel bújik ki az ölelő kar alól, és még táskáját is átdobja a másik vállára, közéjük.
- Hát jól van Ilián, jól van - néz mereven előre, szavai pattognak közöttük, olyan hanggal, mint amit a teniszlabda ad ki, amikor valaki dühében számtalanszor a falnak vágja. Jól van, jól van... - ismétlődik fejében újra és újra ez a két szó, de a változatosság kedvéért néha-néha megtűzdeli pár kevésbé nyomdaképes kifejezéssel is.
- Láttál, jól vagyok, mehetsz vissza hozzá, bár nekem a múltkor azt mondta, hogy kezdi cikinek érezni, hogy ennyire ráakaszkodsz - fordítja el még fejét is tüntetően. Szemei makacsul tapadnak a sötétbe burkolózó fákra, de lépésein nem lassít, szavaival ellentétben Ilián tempójában sétál tovább, és elég szomorú lenne, ha valóban magára lenne hagyva. - Tényleg, mit is keresel itt? - kezdi végre furcsállni a véletlen találkozást. Ismét vet egy pillantást órájára, és azon gondolkodik, vajon van-e ennek bármi köze ahhoz, hogy a férfi "Meglepetés"-t dalolászva köszöntötte őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Van ez a különleges érzés bennem, amit még soha nem tapasztaltam, így elmondani sem tudom mi ez, de körbe tudom írni nagyon egyszerűen. Borzalmasan rossz. És így ennyi. Ennél többet nem tudok mondani, mert ahogy megláttam Henrik arcán csattanni a nő kezét, valami megmozdult bennem a nem értésen kívül, még pedig valószínűleg a csalódottság, amiért a nőnek oka volt adni azt a pofont. Ismét nincs sok időm rendet tenni a fejemben, mert Henrik rögtön keze alá veszi az irányítást, és már a parketten ropjuk. Érzem rajtunk a tekinteteket, amiket mostantól egészen az este végéig figyelmen kívül kell hagynom. Az egy dolog, hogy Henriket mindenki ismeri innen, nem véletlenül, de az már egy másik lapra tartozik, hogy egy nő felpofozta az est hivatalos kezdete után húsz kemény perccel, aminek az okáról senki nem tud, pedig gyanítom volt neki.
Néha, a gondolataimban elmerengve és félig beléjük fulladva, elfelejtek levegőt venni. Amikor ez megtörténik, csak elmerülök agyam legsötétebb bugyraiban, ahol Henriket látom ismételten, ahogy a nő a karján csimpaszkodik, mint valami majom, majd a pofon következik, és kezdődik az egész elölről. Édesapámnak mindenképpen meg kell majd köszönnöm, ha felocsúdtam a döbbenettől, mert ő mentett meg attól, hogy a helyzet még kellemetlenebb legyen, mint amilyen alapvetően volt. Nem hagyta, hogy mint azokban az amerikai filmekben, tudjátok, ahol a lány áll, meglát valami sorsfordítót, a reflektorok rá irányulnak, ő meg csak ott áll, földbegyökerezett lábbal és nem tud megmozdulni, egyszerűen meredten bámulja a szituációt. Na, ettől mentett meg apám, csak talán nem lett volna ennyire drasztikus a helyzet, akkor amikor egyszerűen tovább mozgatott, nem hagyva nekem más választást.
Felteszem a kérdést, de szerintem mindketten tudjuk, hogy annyira nem is érdekel a pofon fájdalmának mértéke, mint a kiváltó ok. Azért illik megkérdezni gondolom, én megtettem, úgyhogy összeszorított fogakkal várom Henriktől a - megnyugtató? - választ. Amit megkapok, nekem pedig  padlót fixírozva pattannak ki a szemeim. Fejemet lassan emelem fel, hogy szemben találjam magam ismét Henrik kék tekintetével, ami ha egyszer megfog, nem ereszt többé, de nem tart sokáig a pillanat, mert Henrik elfordul Heléna irányába, én pedig akaratlan követem a férfi tekintetét. A nő dúlva-fúlva elfordul, elhúzom ajkaimat, majd visszanézek a férfira, aki nagyon jól szórakozik magában, mert ugyan kiderült, hogy megérte, de az ok nem, és nincs merszem rákérdezni, hogy mégis miért? Miért kapta? Miért történt az egész? Miért vállalta ezt be, még akkor is, ha szerinte megérte. Visszafojtott lélegzettel hallgatom a folytatást, ami egyáltalán nem tetszik, még elképzelni sem akarom. - Istenem, csak fejezd be, kérlek. Abbahagyom az elméletek gyártását, esküszöm - lesütöm a szememet megint, mert egyszerűen ha ilyeneket mondd a férfi, és tudom, hogy nem gondolja komolyan, összeszorul a szívem, pedig elég nevetséges a dolog, és nevethetnékem is van, de nem viccelhetem el a helyzetet. Komolynak kell maradnom. Egyszerűen csak várom, hogy végre folytassa. Elkapom a tekintetét, és nem eresztem, amíg el nem mondja... Ó! Ó, bizony Halty, hogy hihetted egy pillanatig is azt, hogy valami nem odaillőt mondott neki, amikor tudod, istenem, tudod(!), hogy nem kedveli.
- Szent ég - fejemet lehajtom, egy lazább tincsem hullik előre fülem mögül, de most cseppet sem érdekel. Felkapom fejemet, és a megkönnyebbüléstől kitör belőlem a nevetés. Szentséges ég! Életemben nem éreztem még, hogy ekkora sziklák estek volna le a szívemről. Barnáimat Henrik pillantásába fúrom, amikor nevetésem végre csillapodni látszik, és halkan szólalok meg. - Köszönöm - valahogy közelebb kerülök hozzá, nem tudom hogyan, de megoldom, hogy valóban csak ő hallja, mert sajnos nem szabad elfelejtenem; nem ketten vagyunk itt. - Elképzelni nem tudod mennyire megkönnyebbültem. Olyan, mintha... mintha egy hatalmas terhet vettek volna le a szívemről - nevetek fel zavartan, és fogalmam sincs ezt miért mondom el a férfinek. - Hősiesen tűröd a harci sérülést, igazán férfias - villantok meg egy huncut mosolyt. A közelebb lépésem nem eredményez mást, hogy sokkal intenzívebben érzem Henrik illatát, ami olyan megnyugtató hatással van rám, most is úgy érzem, nincs mitől tartanom. Mert nincs is, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem tudtam, hogy egy olyan kis testben, mint az enyém, ennyi harag tud felgyűlni. Egyáltalán nem hölgyhöz illő viselkedés, de mikor bementem végre, hogy elhozzam az autóm, közölték, hogy sajnálatos módon nem eladó már. Egy pillanat alatt ugrott fel a pulzusom négyszázra, épp csak nem szedtem le az eladó fejét. Rendesen láttam magam előtt, hogy kidagad az ér a homlokomon, ahogy magamból kikelve ordibáltam a pasassal, hogy ez nem így működik.
Most meg itt ülök a taxiban, miközben próbálok nem agybajt kapni, de egyszerűen nem tudok nyugodt maradni, nem is hiszem el, hogy valaki ennyire fasz legyen. Odatolom a csávó kezébe az ötezrest, majd kiszállok, a sarkaim dühös koppanásokkal csapódnak a járdán. Mert hogy ott van a kocsibejárón a kocsi, AZ ÉN KOCSIM, amit nekem kellett volna megvenni. Egy pillanat alatt termek ott, majd kezdem el meglepően minden nőiességet nélkülöző hévvel ütni a ház ajtaját. EZ NEM ÍGY MEGY.
Még egy mély levegőt veszek, miközben összeszorítom a fogaimat, összefonom a karjaim a mellkasomon és majd felrobbanok a dühtől. Csak nyissa ki! Akárki is az, megbánja azt is, hogy a világra született.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem vagyok meggyőzve arról, hogy jó dolgok futnak most át az ember fején. De nem is feltétlenül kell, mert hát... senkit nem lehet rá kötelezni, hogy most azonnal legyen lelkes, én sem vagyok az Csengerre, pedig szerettem őt, nagyon sokáig. Aztán ez csak elmúlt és mostanra eljutottam odáig, hogy félek az embertől. Ami azt hiszem, hogy nem feltétlenül egy pozitív jelző, akárhogy is vesszük.
- Gondolom... - vonom meg a vállam. Nem akarok Csengerre gondolni, arra sem, hogy milyen kedvesen ért hozzám, vagy hogy mennyit nevettünk, mert lehet, hogy felhívom, az pedig senkinek nem lenne jó. Mi az a méltóság? Nem ismerem a szót.
- Köszönöm... - bököm ki végül, asszem már előbb is illett volna, mert törődik velem, édes, gondoskodó, én meg... én vagyok. Tök hangos és otromba, vombat lábakon. Legalább ez utóbbi aranyos, ha a többi nem képes rá. Odaoldalogva ölelem át, a fejem a mellkasának döntöm, nagyon jó az illata, boldoggá tesz. Ahogy az is, hogy nem tol el, csak viszonozza az ölelést.
- Tudom, a világ fura... - sóhajtok fel látványosan, de aztán bebújok az ágyba. Nem azt mondom, hogy meglep a tény, hogy nem jön aludni. Amúgy fáradt is vagyok, elég nagyon, szóval nincs kedvem vitázni. Érzem is, hogy a takaró súlya szinte az ágyhoz szögez, a szemhéjaim egyre nehezebbek, csak álmos vagyok.
- Majd... megkereslek - felelem bizonytalanul, már le is csukva a szemem, átkarolva a párnám. Gondolom megkeresem. Vagy nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Újabb nap volt a Tárgybűvölésügyin. Sose mondom unalmasnak, pláne nem monotonnak a munkanapjaimat. Kivételesen örültem, hogy az elmúlt időszakomat az irodában tölthettem. Ahogy romlott az idő, egyre kevésbé vágytam terepre. A nyirkos, esős idő, valamint a korai sötétedés megnehezíti a varázstárgy-vizsgáló életét, a nyár kivételével pedig a régészeti megbízatásaimnak is lőttek, hasonló okokból. Azt azért nem tehetik meg (sajnos), hogy hetekig nélkülözzenek. Maradt aznapra tehát az ahhoz a gyanús varázstárgyakat rejtő csomaghoz tartozó jelentésnek az elkészítése, ami tegnap érkezett postán a Minisztérium iktatóihoz. Az utolsó simítások, ahogy fogalmazni szoktam.
Általában nem én vagyok az, aki fel szokta kapni a fejét az ide tévedő emberek bizonytalan köszöngetéseire. Egyrészt távol ülök a bejárattól, másrészt nem ma kezdtem. Hagyjanak dolgozni, én azért vagyok, hogy gyanús tárgyakat vizsgáljak át, vagy azt teszteljem, hogy hatásosan és tartósan működik-e az a szerkezet, amit az orrom elé dugnak. Végezetül firkantgatok párat a formanyomtatványra, és mehet az aláírás, pecsét. A falra mászok a sok köszöngetéstől, hogy gyakorlatilag percenként zargatnak minket valami irreleváns kéréssel. Nem kell megszánni minket, akik legalább dolgozunk valami értelmeset az emeleten, hogy ránk nézzenek a többiek. Aki akar valamit, az...
Nos, igen. Majd úgyis megszólít. Megállt a penna a papír fölött. Valaki engem keresett. Arcomra halvány mosoly ült, amit nem olyan régen még erőltetni kellett, de olyan sűrűn, hogy az mára már kezdett természetesnek hatni, majd lerakva a pennát felemeltem a kezem.
- Itt va... - fejeztem volna be a mondatot, ha a betoppanó kollegina nem rendezett volna jelenetet a munkahelyemen, belém fojtva a szót. Igazán szép performansz lett volna ez a táncszínház reflektorfényében, és nem itt, ahol általában munkájukkal elhavazott urak és hölgyek ülnek. Az elsők között tértem észhez.
- Valaki húzza ki alóluk azokat a rohadt iratokat! - kiáltottam fel vörös fejjel, s mint akit kilőttek a székéből, célba vettem a veszélyes zónát, mire a társaim intézkedtek és egy rutinos pálcamozdulattal hatástalanították a táncoló cipőket. Ha én értem volna oda előbb, izomból rúgtam volna őket a sarokba, talán attól észhez térnek.
- Minden oké? - pillantottam végig elátkozott társamon, majd elkezdtem összeszedni a remélhetőleg jó állapotban megmaradt papírokat. Ismerősnek tűnt a lány, csinos is volt, de úgy tettem mint aki semmit nem hallott róla.