Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Mikhail
Random délelőtt ✦ NesszaFit

Reménykedve nyitottam be a lélekszobába, hátha most nem találok itt diákokat. Nem mintha ne szeretném őket - nem véletlenül lettem tanár -, de amire most készülünk, jobb ha nem a szemtanúik. Nekem persze ingyen reklám lenne, de nem ismerem Mikhailt; a képzeletének pedig nem szeretnék határt szabni.
Egyébként vártam már ezt a találkozót, eleve én kerestem fel a férfit, ahogy megtudtam, hogy szintén illúziómágus. Mióta nem dolgozok a színházban nem találkoztam hasonló képességhasználóval, és be kell ismernem, hiányzik. De nem vagyok én sem ennyire egyszerű, természetesen furdalt a kíváncsiság. Hol lehetnek a határai? Mennyire messzire képes elmenni, mennyire részletes? Reményeim szerint ezekre mind választ fogok kapni.
Talán túlizgultam, így korábban is érkeztem a megbeszéltnél, de addig csak nyugisan helyet foglaltam és... vártam. Jobbat nem tudtam, a telefonomba bújva pörgettem az insta feedemet. Ahogy nyílt az ajtó persze a készüléket a kanapéra dobtam, és felpattantam onnan.
- Hali - köszöntem rá, bár a szokásos hevesség helyett visszafogottabban adtam elő. A hajamat inkább hátrasimítottam, egy pillanatra az ajkamba haraptam. Na akkor most jött el a pillanat, hogy összeszedjem magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Lassan úgy érzi, kezdi kiismeri ezt az iskolát. Ugyan nincs egy hete, hogy elkezdődött a tanév, Misha minden erejét arra próbálta szentelni, hogy tájékozott legyen, mint az épület struktúrájával kapcsolatban, mint a tanárokkal és diákokkal egyaránt. Ehhez pedig minden információ megtalálható a könyvtárban. Ami nem írásos verzióban, azt hallás alapján.
Azonban ő maga még nem kezdett bele az ismerkedésbe. Nem igazán létesített kapcsolatot senkivel sem, ezért is lepte meg, hogy Vanessza felkereste őt, ám mikor megtudta az indokot egyszerre töltötte el mérhetetlen öröm és kaotikus kétségbeesés.
Az illúziómágiája nagyon hatalmas volt Katya idejében. Most is az, csak már nem érzi úgy a férfi, hogy lenne kiért használnia. De azért mégsem mondott nemet a nőnek. A kíváncsisága miatt. Az vezette ehhez a szobához. Rég találkozott már Illúziómágussal. Jó lesz megint valakivel úgy elbeszélgetni, hogy érzi azt, amit ő érez.
Nem tétovázott belépés előtt, amint odaért már nyúlt is a kilincsért, lenyomta és határozottan belépett.
- Üdv - mosolyodott el, majd tekintete a kanapén heverő tárgyra siklott - Hűha, mugli eszköz egy varázsló kezében?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Mikhail
Random délelőtt ✦ NesszaFit

Mosolyogva vontam meg a vállamat, de már nem figyeltem a telefonra.
- Sokkal gyorsabb, mint a baglyok, és tökéletes időtöltés - feleltem, közben igyekeztem nem túl sokat fecsegni. Nem a bájcsevej miatt jöttünk most ide, nem is akarom rabolni az idejét.
- Szóval azt hallottam, hogy te is profi illúziómágus vagy. Nem mintha nem bíznék a szóbeszédben, de ha nincs ellenedre, megmutatod, hogy mi is megy?
- tértem rá a lényegre.
A tenyereimet összedörzsölve a plafonra pillantottam, kicsit jobban szemügyre vettem a szobát. Nem mintha számítana, mert ha azonos szinten állunk, bármit el tudunk hitetni a másikkal.
- Hol tanultál? Hol volt a gyakorlatod? Mit szólnál egy látogatásra az esőerdőbe mondjuk? - tovább bombáztam a kérdéseimmel, és itt jött el az idő, hogy visszafogjam magam, és várjak rá.
Furcsa volt nekem ez a helyzet; egyszerre izgultam, türelmetlen és elégedett voltam. Utóbbit még én sem értettem, de ahhoz hasonló volt az érzés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Hát, szeretnék szerénykedni, de azért ez volt a munkám jó pár évig, szóval - hátrasimítom hajam és visszajön az a kamaszkori vigyor, ami mostanában elég ritka vendég, mert ez már túl vad hozzám. De néha, mikor a múlt feljön, ez is felidéződik az izmaim rándulásában.
A hirtelen kérdéssorozat kicsit meglep, mármint, megszoktam, hogy a nők csacsogók meg lényegre törően csacsogók, de ez néhány pillanatra ledöbbentett.
- Szentpéterváron tanítottak, a mesterem Alexej Konstantinovics Volkov volt, elég remek a szakmában, a gyakorlatomat egy másik orosz cirkusztársulat illúziómágusánál töltöttem Natashának hívták a nőt. Volkov régebbi tanítványa volt. - Felelem, remélve, hogy nem hagyok ki semmi fontos információt.
- Nekem tökéletesen megfelel - mosolyodok el, s összedörzsölöm tenyerem. Ezután nem is tétovázom tovább, a nőre koncentrálok és pillanatok előtt szemei előtt már ott is az őserdő.
Az az őserdő, amit két hete olvastam az egyik képes, tudományos könyvben.
A föld mocsaras, ha megpróbál lépni, kicsit megsüllyed benne. Körülötte az erdő fái úgy hajlanak, mintha elnyelni készülnének, több fajta is, pálmáktól kezdve páfrányon át megtalálható minden, s néhány helyen liánok lógnak le, máshol egy nagyobb törzs egyik ágán ott lapul néhány pettye orchidea.
A légkör párás, szinte fuldokló, s ezen az sem segít, hogy nincs még csak enyhe szellő se, mert a fák mindent felfognak.
Ezután jönnek az illatok is, amik csak fél pillanattal maradnak le a kép előtt. Lehet érezni a zöldet, a mocsár szagát. Az állatok ázott bundáját és az eső utáni illatot is. Ennek lesz egy furcsa keveréke, ami enyhén megtölti a nő orrát.
S a hangok sem maradnak át. A távolban majmok hangjai hallatszódnak, halkan, szinte elhanyagolhatóan. A levelek körülötte néha meg-megzizzennek, mintha egy állat suhanna át közöttük, folytatva útját dolga felé. A legjobban észrevehető hang azonban egy csermely csordogálásának hangja, ahogy átgörgetnek néhány kövecskét az útjukból.
Adok időt körbenézni a kollégának, úgy két percet, majd hatalmas dörrenés, a majmok hangja elcsitul és hirtelen óriási záport zúdítok a nyakába. Direkt felerősítem az ázottság érzését benne, s ezzel együtt kicsit elhomályosítom számára a dzsungel négy-öt lépésnél távolabbi látványát. Az illatokat pedig teljesen megszüntetem, márcsak a sár szagát engedem vele éreztetni.
- Jaj vigyázzon, gyorsan változik itt az időjárás - komiszkodom vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Napok óta hurcolom magammal ezt a bizonyos levelet és mindig elfelejtem feladni, viszont ez így mostmár tűrhetetlen. Nem halogathatom tovább egy perccel se. Mára tehát ezt szántam a nagybetűs Programnak. Hacsak nem történik valami életbevágó, ami megint letérít az utamról, ennek mindenképpen meg kell lennie. Megállíthatatlanul, a szokásos könnyed, vidám léptekkel ellentétben most szilárd határozottsággal nyomulok a kedves postásmadarak felé, a borítékot lengetve kezemben. Közben azon morfondírozok, hogyan tehettem meg, hogy idáig halasztottam ezt az igen fontos tennivalót; meg akkor már felsejlik előttem barátnőm, akinek megmutattam az étteremben irományomat, róla pedig eszembe jut a karácsonyi vásárban sétálgatás, aztán kutyusom, akinek a hiánya rögtön belém is nyillal, mint egy nap többször, dehát délután találkozunk. Szóval ezer és egy ilyen dologról elmélkedem, azonban rögvest felébredek a mindenfélén agyalásból, amint fordulok a bejárathoz és majdnem ráesek valakire, aki a lépcsőn ül. Oké, ez túlzás, csak nagyon későn kerül a látóterembe, így kicsin múlik, hogy nem lépek tovább, szinte rá. Megijedek, összerezzenek, aztán mellkasomra nyomott kézzel nevetek egyet magamon.
- Jó ég. Bocsánat - szabadkozom derűsen, megsimogatva a csupahaj fiú vállát és hátrébb húzódom. Ő Elijah, nem igaz? Petya fáraóm barátja.
- Minden... minden rendben? - kérdezem aztán kedvesen, ahogy észreveszem, tisztára úgy fest a srác, mint aki... hú, nem is tudom. Nem érzi jól magát? Aggódik valamiért? Vagy csak én hoztam rá a frászt a betoppanásommal. Ki tudja?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Megrekedtem. Eddig olyan simán ment, pedig még üzentem is vele embereknek, de azt hiszem, nem megy az nekem, hogy küzdjem le meg ilyenek. El kell egyelőre fogadni, hogy nem és ahogy itt ülök, már legalább tiszta. Nem, sosem akartam mindenben a legjobb lenni, mert amúgy sem tudok, de azért az kicsit talán sok, hogy a bénázó mágiám mellé még ez is becsúszik. Mindig van rosszabb, én tudom, de nagyot sóhajtva sem könnyebb. Nem sírok, szerencsére abból kinőttem, de eléggé megkezdtem már a csomag madzagját, amivel átkötöttem, még a végén tökre feleslegesen jöttem ide, mert tönkreteszem és fel se lehet adni. Így inkább a farmerom térdén pihenő kis szakadásból kiálló cérnát vadászok le és nyúzom, tökéletes időhúzás megint a semmire, legalább kicsit lemegy bennem ez a sok furcsa dolog és hátha még ma sikerül befejeznem azt, amit elterveztem. Azt hiszem, a vérnyomásom már egész jó, minden más a véletlenre bízva, lesz ez még így sem. Nagyon „férfias” dolog, nagyon. Ó, kicsit el kéne süllyedni.
Főleg, mert nem terveztem, hogy ide mások is jönnek, amíg itt vagyok. Basszus. Újratervezés? De mire felpattanhatnék, betör két térd meg a többi tartozéka a látómezőben, vagy én vagyok nagyon útban, vagy ő nem figyelt, nem is hibáztatom. Felfele nézek immáron rá, realizálom, kicsoda ő és tudom is, mert azért totál süket és vak se voltam eddig.
- Szia Thomas! - kicsit talán erőtlen a hangom, gyors nyelek egyet, köhintek és erőt csalok bele. - Semmi gond, én ülök rossz helyen – állok is fel gyorsan, fogom a kis motyóm, leporolom a hátsó felem, mert még mindig a lépcsőn és nem szőnyegen ültem és úgy fordulok immáron felé. Szuper, ha most rá figyelek, egész jó.
- Aha, csak kicsit ööö... leesett a vércukrom meg ilyenek. De már tök faja, ettem egy kis nasit, minden szuper – mert még a fiúk se vallanak be egymás között olyanokat, hogy frászt kapok a gondolattól, mi van az ajtó mögött.
- És veled amúgy mi újság? Minden szuper?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

ELIJAH
délelőtt a bagolyház bejáratában | #everythingisawesomedGIF



Ha attól tartott, hogy valaki olyan talál rá ebben a törékeny állapotában, aki ezt kihasználja arra, hogy megszégyenítse vele, vagy akár csak furán nézzen rá miatta - a legjobb esetben -, akkor megnyugtathatom, nálam ilyesmi szóba se jöhet. Noha ezt ő így nyilván nem tudhatja. Nem lehet biztos.
- Szia Eli - pótolom a köszönést, hisz az elmaradt meglepetésemben. Viszont észre sem veszem, hogy becéztem. Mi nem ismerjük egymást igazán, szóval ez merész egy lépés. Még jó, hogy nem vagyok tudatában, akkor azért megszeppennék kicsit, vajon nem gond-e. Dehát Petya mindig így emlegeti a szintén böngyöri barátját. Csak megrázom a fejem. Ugyan, szerintem tök nem ül rossz helyen. Oké, a lépcsőt nem feltétlen erre találták fel, de az mindegy. Attól még tökéletes rá.
Megértőn bólogatok. Örülök, ha már jobban van. Azért még elég fürkészőn pislogok rá, nehogy itt rosszul legyen nekem ismét. Különös, mindig megtalálom azokat, akik így vagy úgy segítségre szorulnak. Vagy ők engem. Vagy csak mindig annyira érdekel minden és annyira figyelek, hogy észreveszem. Nem tudom. Pedig elvileg nem veszek észre könnyen dolgokat. Azt pontosan nem, mi van, csak hogy van valami.
- Minden, igen - vigyorodom el, ahogy kérdése nyomán bevillannak csodálatos decemberi hétköznapjaim. - Jöttem feladni végre a levelem a Mikulásnak - lobogtatom meg a lepecsételt borítékot hatalmas mosollyal, aztán leengedem kezem, miközben boldogságom elhalványodik és feszültség költözik fiatal vonásaimba. Túlságosan megörültem neki, kibe botlottam bele - majdnem szó szerint -, ilyen izgatottságban meg aztán végképp nem gondolom át, mit mondok. Mindig őszinte vagyok, ám általában igyekszem azért megfontolni, ami elhagyja a számat. A családommal, barátaimmal nem, ám iskolatársakkal és kevésbé közeli ismeretségekkel igen, hiszen... tessék, most is, rögtön közöltem vele valamit, amit egy magam korú srác nem hirdet. Hiszen a többiek jó része már nem hisz és általában kínos reakciók születnek. Szóval nem szégyellem, nem erről van szó, csak hát pont ezzel nyitni...
- És... és te? Minden klassz? Már... mármint azon kívül, hogy most nem vagy túl jól - ráncolom meg kínlódva a homlokom. Hát ez aztán egyre pompásabb. Zavartan nevetek egy kicsit és a fejemet rázom, bocsánatkérően mosolyogva az eridonosra. Beszélek össze-vissza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

*A bagolyház zajos, túlzottan is lakott és valljuk be, az illata sem vetekedik egy liliommezőével. Viszont bizonyos időszakokban kellően elhagyatott is, már ami az emberi jelenlétet illeti. Éppen ezért tökéletesen alkalmas egy kis próbálkozásra, némi gyakorlásra, persze csak, ha az embert nem zavarja, hogy esetlegesen bagolypotyadékos lesz a ruhája. Vagy a haja. Csenge pedig választott sportja érdekében ilyesféle áldozatot könnyen képes meghozni. Így hát pár órával takarodó előtt a lenyugvó nap a baglyok között találja.
Belépve az ajtón gyorsan körbeles, és mivel nem lát senkit, megnyugodva húzza elő talárja alól a seprűt. Elég furcsa látványt nyújt, mikor a földig érő ruha alatt rejtegeti a testéhez szorítva, és lépni sem könnyű tőle, de ezt és a lebukás kockázatát eddig még mindig vállalta és szerencséjére meg is úszta.
Vízszintesbe hozza a sporteszközt, majd hagyja, hogy az lebegni kezdjen. Ekkor leveszi talárját, majd összehajtogatva egy reményei szerint bagolybiztos helyre teszi. Az iskolai köpeny alatt egyik fellépőruháját bujtatta, mely melegítőbűbájának hála könnyen megtartja testhőjét, még az olyan szellős helyen is, mint a bagolyház.
A ruha halványkék, a derekánál kezdődő lefelé sötétülő színű fodor jobb oldalon combközépig, balján térdig ér le. Felül az anyag ráterjed a karjaira is, dekoltázsától hasáig sötétkék hímzett tollminták díszítik, míg hátát valódi hegyi kékmadár tollak fedik némi ezüstözéssel kiegészítve. Ugyanezen állatfaj egyedeinek mágiával hosszított tollai alkotják seprűjének farokrészét is. A rózsafa nyélre ezüsttel festett szavak mutatják típusát.
A lány boldogan néz végig rajta mielőtt felkapaszkodna rá. Mielőtt elindult késői túrájára, alaposan bemelegített, így most egyből neki is állhat a gyakorlásnak. Fél méternél magasabbra egyelőre nem emelkedik, mert a hátraszaltót szeretné gyakorolni, és ha netán esik, jobb nem túl magasról.
Előbbre lép a nyélen, a kviddicshez használtakkal ellentétben, ez nem dől meg, szilárdan tartja a lányt és kettejük egyensúlyát. Mély levegőt vesz, majd lábait térdben behajlítva lendületet is. Elrugaszkodás után pár pillanat csak míg a levegőben van és a világ tótágast áll, neki mégis olyan, mintha leperegne közben egy egész élet. Aztán lábai alatt újra a fát érzi. Egyensúlya kissé megbillen, kezeit széttárva nyeri vissza. Nem tökéletes, még nem. De kezdésnek jó és ez boldoggá teszi.
Vigyor ömlik el ajkain. Lehajol, kezeivel megkapaszkodik a nyélben, majd lábait megemelve kézállást mutat be, hogy aztán a seprűt irányítva lassan függőlegesbe emelje azt, s ő megfeszülő testtel, mintegy zászlóként maradjon rajta. Talajhoz közelebbi karját behajlítva engedi törzsét a nyél mellé, hogy aztán combjaival körbeölelje a rózsafát. Homlokát nekidöntve forog. Előbb lassan, majd gyorsulva, s közben elképzeli, ahogy ruhája fodra körülötte lebeg. Nevetni lenne kedve, de csak némán leáll a forgással, s közben ráülve a seprűre újra vízszintesbe helyezi azt.*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Büdös szag. Ez volt az első dolog, amire emlékszem. Az orromba kúszott, és maró hatására elernyedt testem és elmém végre újra magához tért. A többi dolog ezután hirtelen tolult az elmémbe. A sötétség, amit még szemem kinyitása után is ugyanúgy észleltem, a csuklómat szorító kötés, és a levegő hiánya. Agyam azonnal veszélyt érzékelt, és lábammal kaparni kezdtem a padlót, amitől elkezdtem hátrafelé csúszni. Vagyis csak csúsztam volna, ha nem ütközök bele egy másik testbe.
- Palacsinta - "káromkodtam" el magam. - Hello! Minden okés odaát? - kérdeztem az ismeretlentől, és kezemet kezdtem el mozgatni, hogy érezzem mennyit enged magából a kötél, amellyel összefűzték a kezeinket.
- Nem tudom ki vagy, de jó lenne, ha felébrednél, mert elég nagy pácban vagyunk, és kéne a segítséged - jegyeztem meg szűrt hangon, ugyanis ahogy meg tudtam állapítani valamiféle zsákot is húztak a fejükre.
Előre dőltem, és rángatódzni kezdtem, közben fejemet is össze-vissza ráztam, hogy leessen róla az akármicsoda. Addig csináltam ezt, amíg már úgy éreztem az összes agyamat is vele együtt veszítem el, de csak sikerrel jártam.
A bagolyház. Pontosan tudtam, hol vagyunk, és azt is, hogy minél gyorsabban szeretnék innen eltűnni.
- Hey Csipkerózsika! - szólaltam meg immáron sokkal hangosabban, felkeltve pár bagoly érdeklődését is. Hátammal kicsit meg is löktem a másik bajba jutottat, miközben szugeráltam az egyik kis tollast magammal szemben, ugyanis nagyon úgy tűnt, hogy hamarosan felénk akarja venni az irányt. Én pedig, lévén hogy még mindig a pizsimben buliztam ki magamnak ezt a meglepit, valahogy nem éreztem volna felemelőnek, ha még egy bagoly is a fejemre száll. Vagy rosszabbik esetben szar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Magam sem tudom hogyan keveredtem ide, de ha már így a toronyba értem, körülnézek, hátha találok érdekes helyet magamnak. Az északi szárnyban lehetek, hiszen itt van csak torony, ahová a diákoknak is ellehet jutni, tudomásom szerint. Feszültnek érzem magam, nem tudok még mindig eligazodni a kastélyban. Egyesek szerint ez el fog tartani egy darabig, nem csak a nagysága miatt, hanem varászlatos mivolta miatt szeszélyes is tud lenni az épület. Megyek amerre a lábam visz, mikor egy szép faajtó mellett haladok el. Felkelti az érdeklődésemet, habozok, de benyitok. Mikor már bent vagyok a szobában, tűnik fel, mintha színt változtattak volna a falai. Biztos én vagyok megbolondulva, de most már kezd világosabb kék lenni a hely. Lehet ez az ember hangulata szerint változik. Zene is szól, nem tudom megmondani mi megy, de nagyon tetszik. Ilyen lelki hangulatban lennék most?? Meglehet. Elsőre is nagyon jónak tűnik a hely. Nyugtató. Leülök az egyik, párnára, ami a földön van. Jó kilátás van innen a kastélyt körülvevő vidékre. Egyszer fel kell térképeznem mi lelhető odakint, de szerintem ez marad a tavaszra leghamarabb. Nem nagyon szeretem a hideget, szerintem ezzel sokan vannak diáktársaim között is. Hangulatos, remélem egyszer lesz kivel itt szorosabb beszélgetést folytatni, remélem ennek is eljön majd az ideje. Tudom ez rajtam is múlik, nem kicsit. Kavarognak a gondolatok benne, mennyire tudom megállni a helyem, az otthontól távol. Barátokra lelek itt egyáltalán, vagy begubózok. Az utóbbit nem szeretném megtapasztalni, nem fogok odáig eljutni, nem hagyom. Dal váltás van, vajon ez a hanyadik nóta, mióta beléptem ide.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Erősebb lökés érte a hátamat, s mintha tompán hangfoszlányok kúsztak volna a hallójáratomba. Kellett néhány másodperc, mire az ájultságból felocsúdva, érzékelni tudtam a női hangot, s értelmezni a hozzám intézett szavakat.
Ahogy felnyitottam a szemeimet, sötétség tárult elém, az orromat pedig bántotta az erőteljes madárürülék, a magvak, s a bomladozó patkánytetem egyvelege.
- Ó baszki - csúszott ki a számon, mert borzasztóan kellemetlen volt ez a bűz, ráadásul levegőtlen volt a helyiség, s valami rá volt húzva a fejemre, ami végett semmit sem láttam.
- Hol a viharban vagyok és..ajh..ne - ahogy rángatta a kezét, úgy mozdultak a csuklóim, így viszonylag hamar jöttem rá arra, hogy nem csupán nem láttam, de feltehetően hozzá voltam kötözve egy csajhoz. Igen, a hangjából ítélve lány volt.
- Ez aztán kurva vicces - dohogtam magam elé, miközben a nyakamat tekergetve próbáltam magam is megválni a fejemre húzott zsáktól. Az anyag amúgy is durva szálai birizgálták az arcomat, de nagy nehezen sikerült leerőltetnem fejemről a börtönt.
- Mi a ...- huhogás törte meg a csöndet, talán még szárnycsapást is hallottam, s ezt követően egy apró tollpihe szállott le a magasból, közvetlenül elszáguldva az orrom mellett.
- A jó éé hááháááápccci - tüsszentenem kellett. Nagyszerű, ennél jobb helyre nem is kerülhettünk volna, mint a Bagolyházba.
- Mit szólnál, ha valahogy egyszerre ficánkolnánk, akkor talán sikerülne kibújtatnunk a csuklónkat..hogy is hívnak? - a fejemet oldalra fordítva próbáltam rájönni, hogy ki a hölgyemény, közben serényen azon küzdöttem csuklóim munkájával, hogy lazuljon az a kötél.
- Egyébként meg mi történt? Arra még emlékszem, hogy ott voltunk mindannyian annál a teremnél, de azután, hogy megitatták velünk azt a löttyöt, se kép, se hang - érdekelt, hogy mire emlékszik a csaj, s hogy mit gondol, miért kerülhettünk ilyen szituációba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Gondolataim tengerében elmerülve riadok fel, mikor arra vagyok figyelmes, megváltozott a falak színe, és a zene is kellemes lágy lett. Hirtelen fordulok az ajtó felé, és veszem örömmel tudomásul, egy másik diáktársam tért be. Halkan köszön, és leül a pár méterre lévő kanapéra. Eléggé visszahúzódónak látom a lányt, de aranyos, szimpatikus. Reméltem megszólít, de ez amúgy is a férfi dolga, bár ebben a világban már lassan minden megfordul.
 - Szia! Ne haragudj, hogy megszólítalak, nem akarlak zavarni. Ian Fraser Kilmister vagyok, elsőéves Navinés. Ian a megszólítás, ahogy a többiek szoktak hívni. -
 Mutatkozok be neki, ahogy kell. Szimpatikus a lány, de nem akarok nyomulni már ismeretlenül, ezzel csak elijeszteném. Remélem nem zavarom semmiben, és nem gond számára, hogy megszólítom őt egy kis csevegés érdekében.
 - Pár hete érkeztem az iskolába, egyre több embert ismerek meg. A kastélyt még nem nagyon ismerem, de már mentem felfedező utakra, de egyedül nem olyan érdekes, hamar ráunok. Te mennyire ismered a helyet? -
 Nem akarom letámadni a sok dumával, így most be is fejezem. Mesélek az élményeimről, mióta itt vagyok. Nem nagy idő, de van miről beszélni, bár így is nagy vonalakban mondtam el neki. Nem is biztos, hogy egyáltalán szóba áll vele, de a remény hal meg utoljára. Várom a válaszát. Kíváncsi vagyok a nevére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Petrának hívják. Szép név, aranyos teremtés. Szeretném megismerni, ahogy kiderül nem zavarom, ennek nagyon örülök. Izgatottnak látom, de nem gond. Majd megnyugszik, feloldódik. Amúgy sem harapok, szóval nem lesz itt gond a társalgásunk alatt.
- Akkor egy csónakban evezünk, mivel újak vagyunk mind a ketten. Ha gondolod, felfedezhetnénk a kastélyt kettesben, de megértem, ha most nemet mondasz, hiszen nem is ismerjük még egymást. Először látjuk egymást, így megértem. Fontold meg azért, egyedül én sem szeretek császkálni, de ezt már említettem az előbb. Te honnan jöttél ide az iskolába? -
 Tettem fel a kérdést, amit már mindenki utál, hiszen ez az egyik kérdés, ami a legtöbbször elhangzik az első találkozás alkalmával. Kötelező közhely, túl kell esni ezeken. Én is megteszem, ha nem gond a beszélgető társamnak.
 - Családommal észak Londonban élet, pontosabban Tottenham-ban. Muglik között nőttem fel, hiába vagyok aranyvérű, bár nem szeretem ezeket a kategóriákat. Szerintem nem olyan fontos, hogy kinek mennyire tiszta a vére, hanem milyen. Nem is untatlak ilyenekkel, úgyis kiderül minden, amennyiben fogunk még találkozni. -
 Magabiztosnak akarok tűnni, nem tudom mennyire sikerül. Szeretném jobban megismerni őt, hiszen szimpatikus Petra. Vigyáznom kell, mert képes vagyok a görcsösségre, de vigyázok ennek az elkerülésére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Aranyos, ahogy zavarba jön, pedig nem is mondok semmi olyat, amitől el kellene pirulnia. Petra azt hiszi, most akarok menni felfedezőútra. Jó itt most, a kastély bebarangolása várhat még, az egy másik alkalom.
 - Én sem mostanra gondoltam, hogy azonnal menjünk. Egy másik alkalommal jó lesz, majd megbeszéljük. Ez a hely nagyon bejön nekem. Neked is tetszik? -
 Beszél magáról, honnan jött. Ő is aranyvérű. Itt tudatosultam vele, milyen súlyt nyom a ez a vérségi dolog. Én csak akkor tudtam meg, hova is tartozunk a családommal, mikor idejöttem. Valójában azelőtt tudtam mivel is rendelkezem. Még mindig csak azzal vagyok elfoglalva, hogy bele szokjak a varázsló világba. A diákok között is sokan túlreagálják ezt az egész dolgot, ki milyen vérű.
 - Magyarország is szép hely. Sokszor voltam itt, mivel nagyszüleim mind innen származnak. Néhány nyarat a Balaton partjánál töltöttünk pici koromban, de nem sok mindenre emlékszem. Te szoktál oda járni nyaralni? -
 Teszem fel neki a kérdés, ami szerintem elüt az eddigiektől, és a megszokottól. Ami szerintem jó, mert így nem lesz egysíkú és unalmas a beszélgetés. Jobban meg is ismerjük egymást, úgy gondolom. Szerintem még az is zavarhatja, hogy nem sok sráccal beszélgetett kettesben kötetlenül, mint most velem. Nem kell félnie, majd belejön ebbe a dologba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Egy véleményen vagyunk ezzel a szobával kapcsolatban Petrával, ennek nagyon örülök. Már nem feszeng, megnyugodott. Ez azt jelentheti, hogy jól érzi magát a társaságomban, ami jó jel. Kölcsönös, hiszen én is jól érzem magam vele, attól függetlenül, hogy csak most ismerkedtünk meg. Mindig is hittem abban, hogy az első pillanattól kezdve lehet erős szimpátia két ember között.
 - Örülök neki, hogy te is voltál a Balatonnál. Szegeden is jártam, mivel ott is élnek rokonaink. Ahogy Budapesten, Sopronban és Debrecenben. Ilyen, amikor nagy a család. Pécs is szép hely, tavaly voltunk ott szüleimmel. -
 A kastélyban ő sem lehet olyan jártas, de benne van a felfedezésben velem. Ennek örülök, hiszen azt jelenti, lehet több alkalom is a mostani beszélgetés után. Az épületről kérdez.
 - Eddig nem sok helyen voltam a ház körleten kívül. Navinéban kiismerem magam, bár ott is van hely, ami még fehér folt számomra, de fel lesz térképezve. A kastélyban voltam pár helyen. A társalgóban voltam, jó hely az is. Nem gondoltam volna, hogy van egy közös társalgó mind a négy ház számára, jó pont. Te voltál már ott? Majd együtt felkeressük a többi termet és ilyesmit. Persze ha neked is van kedved. -
 Beszélek neki az eddigi felfedezéseimről, ami nem olyan sok, így sokról nem tudtam Petrának beszámolni, de annak örülök, hogy hajlik a közös császkálásra. Lesz lehetőség jobban megismerni őt közelebbről, egyre jobban tetszik nekem a leányzó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

  Egy hely, amit én fogok megmutatni neki, ennek örülök. Legjobban az dob fel, hogy ő is úgy gondolja, legyen újabb találkozás. Ha minden jól megy, majd egyszer elmehetünk kettesben a faluba, valamelyik kávézóba, étkezőbe. Ez még a távoli jövő titka, szerintem még korai ezen agyalni. Majd akkor, ha már ott jár a kapcsolatunk.
 - Nem voltál gyors egyáltalán a kérdéssel. Elmehetünk a Balatonhoz kettesben majd, ha te is akarod. Nem akadályozom meg a dolgot. Majd ezt megbeszéljük, pontosítunk a dolgon. Melyik partra szeretnél menni? Van kedvenc helyed? -
 Nem is olyan messze van Valentin nap, talán akkor elmehetnénk kettesben Petrával a faluba. Bár nem tudom, mikor kérdezzem meg tőle, vagy hogyan, de kifogom deríteni a dolgot cselesen.
 - Te már jártál lent a faluban? Ha gondolod, lemehetünk kettesben körülnézni. Én egyszer voltam lent, de akkor is csak ettem, és jöttem is vissza. Nem akarok erőltetni semmit rád Petra. Szeretném, ha te lennél a társam. Egyedül unalmas a felfedezés. -
 Teszem fel neki a kérdést, az előző gondolatomtól függetlenül. Jól jöhetek ki belőle, jöhetünk mindketten, ebben biztos vagyok. tapintatosan kell eljárnom, nem akarok tolakodó lenni a lánnyal szemben. Az az érzésem, nem fog nemet mondani erre. Úgy látom ő is szereti a kihívásokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

  Nagyon szép Petra, ezen nincs mit titkolni, ezt még tetézi az is, hogy aranyos is. Ez nekem nagyon bejön. A hozzá hasonló lányok tetszenek, ezt nem tagadom, de nem szeretnék gyors lenni, mindent a maga idejében. Nem is biztos, hogy én valamelyest is tetszek vagy kedvel engem a lány. Reménykedek abban, hogy igen, azon vagyok, hogy kiderítsem.
 - Akkor majd megbeszélünk egy napot, és lemegyünk. Sok kellemes hely van ott lent. Meglátogathatunk pár üzletet is. Mindig van valami meglepetés, legalábbis a többiek ezt mondják. Persze, mindig az új fiút húzzák mindenféle dologgal, de nem hagyom magam. -
 Mosolyogva mondom neki az utolsó mondatomat. Így van ez mindenhol, mindig az új fiúkat zrikálják, ami nem gond, ha normál keretek közt megy. Eddig nem volt gond. Visszatér a Balaton témához, ami nem gond. Ezek szerint nagyon el akar menni, én meg nem vagyok a jó elrontója.
 - Az időjárástól függ. Amennyiben olyan lesz az idő mikor megyünk, akkor igen. Te szeretnél? Siófok szép város. Más városba is szeretnél menni? -
 Kíváncsi vagyok, csobban e majd velem a Balatonban. Nem lesz ezzel gond, szerintem pancsolunk együtt a vízben. Bevállalós csajnak látom Petrát. Ez nem fog gondot okozni neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

  Jó hallgatni a lényt. Kiveszem a huncutságot a hangjából. Egyre többször pirul el, ami nem kerüli el a figyelmemet, de nem teszem szóvá. Nem is kell, de tetszik nekem, nagyon jól áll neki. Nem kell nagyon cselesnek lennem, hogy kiderítsem, hogyan áll hozzám. Jól esik, hogy találtam egy lelki társat, ilyen rövid idő alatt. Nem gondoltam volna. Vágytam rá, de nem számította még rá.
 - Veled szívesen sétálok a faluban. Lássák a diáktársaim, milyen szép hölgy van az oldalamon. Oh, még nem tudsz úszni? -
 Meglepődöm, hogy nem tud még úszni, pedig nincs benne semmi furcsállni való, hiszen soha sem késő megtanulni. Nagy öröm, hogy segíthetek ebben neki.
 - Megtanítalak persze, ez nem gond. Szeretnék veled sétálni a naplementénél a Balaton parton. Aztán leülnénk, és lógatnánk a lábunk a vízbe. Amennyiben benne vagy. Nem erőltetek rád semmit, ezt tudod jól. -
 Nem akartam mondani, hogy a sétát kézen fogva, a lábat vízbemártós dolgot összebújva képzeltem el. Nem akartam mondani neki, még nagyon az elején vagyunk a dolognak. Nem akarok sértő, tolakodó, tapintatlan lenni vele. Azt sem akarom, hogy megijedjen. Mindent a maga idejében. Amúgy is, nem kell mindent mondani, vannak dolgok, amit csak simán meg kell tenni, és kész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

  Nagyon bátor, egyben bevállalós csaj. Lecsapta a magas labdát, hiszen visszakérdez, gondolom megerősítésként, hogy szépnek tartom e. Erre nem is tudok mással válaszolni, hogy igen.
 - Igen szépnek, bájosnak talállak. Nem rejtem véka alá azt, amit gondolok. Azért, mert ez az igazság, a való. -
 Megint el fog pirulni szerintem a bók hallatán, de nem gond. Amúgy is, ami igaz, azt nem szabad eltitkolni... ...mindig. Most nem ez a helyzet áll elő, amikor hallgatni kell. Mesél egy gyerekkori traumáról, amit kellemetlen hallani. Ennek ellenére csoda, hogy egyáltalán bemer menni a vízbe.
 - Sajnálom az esetet, akkor csoda számba megy, hogy vízbe mersz menni. Legalábbis szerintem. Én örülök annak, hogy felül szeretnél kerekedni a félelmeden, és én ebben segítek, ahogy tudok. Én sem vagyok ám mester úszó, de ennek ellenére próbáljuk meg majd sekélyebb vízben. -
 Megtiszteltetésnek érzem azt, egy ilyen eset után engem kér fel, hogy próbáljam megtanítani úszni. Elképzelem Petrát fürdőruhában. Így is nagyon csinos, de bikiniben sokkal jobban kijönnek a vonalai. Nem gondolom ezt rosszindulatnak, vagy rossznak. Elsődlegesen a belső értékei számítanak, mennyire fog tetszeni Petra. Nem mehetek a mellett sem, mennyire csinos lány. Rá mosolygok, nehogy izgulni kezdjen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

  Elpirul, mikor a szépsége jön szóba, amit már vártam is, de így is nagyon cuki Petra. Örülök, hogy összefutottunk itt. A jókedve elillan, nincs mosoly az arcán. Könnyek kezdenek potyogni a szeméből. Hirtelen nem tudom hova tenni a sírást, de megjön a válasz a helyzetre. Félelme jön elő az úszással kapcsolatban, ami érthető, és nagyon is megértem őt.
 - Nem akartam feltépni a sebeket benned, nagyon sajnálom. Nem akarom erőltetni, amennyiben nem akarod. Mondanod kell, és én megértem érteni a döntésed. Sétálni is lehet a vízparton. Felajánlom, hogy megtanítalak kacsázni, bár azt csak állóvízben lehet, de én megpróbálom a lehetetlent. -
 Gyorsan felállok, odamegyek hozzá. Leülök mellé, átkarolom Petrát, megnyugvást próbálok adni neki. Remélem nem fogja fel tolakodásnak a lány. Nagyon sajnálom, hogy ennyire felkavarta az eset, nem gondoltam volna. Most az a lényeg, hogy megnyugodjon, abba hagyja a sírást. Nem ölelem át, direkt azért, hogy ne fogja fel nyomulásnak. Egyik kezemmel ölelem át, ha azt akarja, akkor a fejét is a vállamhoz tudja tenni.