Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Edina

Ezzel, a mire vagy kíváncsi kérdéssel tudnak megőrjíteni a lányok, de igazuk van. Ha megakarom ismerni őket, kérdeznem kell. Elkezdenek mesélni úgyis magukról, amikor megtudják, tényleg érdeklem őket.
- Ami a legjobban érdekel, hogy mi a fontos neked egy másik emberben. Mi alapján döntöd el, hogy ő neked szimpatikus, és a továbbiakban is érdemes vele foglalkozni, barátkozni. Tudom, ehhez idő kell, de mindenki dönt valami alapján már az első találkozás alatt. Vannak olyan dolgok, ami alapján eldől a dolog. Érdekel, te mi alapján döntöd el ezt a dolgot. -
 Nem egyszerű témával kezdek, de ez így alakult. Nem hiszem, hogy ez gond lenne Edina számára. Próbálok olyan témát feldobni, ami könnyedebb.
- Téged érdekel a művészet? Engem igen. Megfogott a könyvek és versek világa. Sokat jártunk a családdal múzeumokba. Anyuék erre nagyon figyeltek, aminek nagyon is örülök. -
 Fejtem ki ezt neki, de nem annyira, mint az előtte lévő témát. Remélem, nem lesz ettől kétségei felém.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Eh. Mondtam én, hogy a navinés srácok éppen Mimmie-nek megfelelőek. Mármint jellemben. Ők olyan csöndesek, nyugisak, és odafigyelnek a másikra. Tök jó tulajdonságok ezek, és mellettük nem kell attól tartani, hogy egy nap valami kényes ügyben beállítana miatta lakásunkra egy seregnyi auror.
– Hát, én inkább pörgős természetű vagyok, úgyhogy jobban szeretem, ha nem egy anyámasszony katonája a másik. Ne úgy kelljen harapófogóval kiszedni belőle a véleményét, vállalja fel bátran, határozottan önmagát. Szerintem ez elég hamar leszűrhető, hogy mennyire meri vállalnia véleményét valaki – vontam vállat. Én nem igazán foglalkoztam vele, mit gondoltak rólam mások, akinek nem tetszik, az nem néz rám. Szekáltak már a vörös hajam miatt is, de van, akinek meg pont a rőtségem jön be. Embere válogatja, kinek mi szimpi.
– Nem igazán. Örülök annak, ha a kötelező tananyagot képes vagyok legyűrni a torkomon. Inkább sportosnak tartom magam, amíg nem akarnak seprűre rakni – ingattam a fejem, közben a cicusomat simogattam. A dorombolását tök tisztán lehetett hallani a csöndes helyiségben. Cilike nagyon tud dorombolni, főleg, ha kényeztetik, de nem sűrűn engedem ezt másnak. Nem akarom, hogy megszokja, mert aztán meg fejünkre nő.
– A múzeum nekem tök unalmas. Inkább a színház jön be, ha érdekel a darab sztorija – húztam a számat. Csupa olyan téma, amivel engem ki lehet kergetni a világból. Kezd olyan érzésem lenni, hogy sokat lehet egyedül ez a szegény pára, ilyen hobbikkal és érdeklődési körrel. Nekem nem igazán tűnt úgy, hogy összhangban leszünk, de egye fene, attól még haver simán lehet. Mondjuk a pörgősebb emberkéket jobban kedvelem, velük jobban eleresztheti magát az ember, nem kell azon görcsölni, hogy most jól érzi-e magát a másik a társaságomban. - És te már tudod, mi lesz a szakmád?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Csak egy csendes helyre vágyom tulajdonképpen, ami nem a Cloudweaver. Amióta Seth elköltözött, nagyon magányosnak érzem magam azon a hatalmas hajón - Sebbyt is alig látom, és már elgondolkoztam azon, hogy visszaköltözzek a lakásba. Ott talán nem érezném ennyire, hogy nincsenek már körülöttem.
Nem rovom hosszan a folyosókat, hiszen már töviről-hegyire ismerem a Kastély rejtett zugait. Hamarosan be is nyitok az ismerős helyiségbe, ami mindig más arcát mutatja nekem, ha bent tartózkodom, de egyvalami szinte mindig közös - a csillagos égbolt fölöttem. Most sem lepődök meg hát különösen, amíg figyelem, hogyan "tűnik el" a plafon, s villannak fel sorban az égitestek - e információt szinte mellőzve dobom le a táskám egy kényelmes kék kanapéra, aztán rögtön le is ülök mellé.
Amikor legközelebb felnézek, immár egy könyvvel a kezemben, akkor ér az igazi meglepetés: a falak körülöttem romossá váltak, és egészen antik hatást keltenek így, de valahogy még a bútorok is beleillenek ebbe az összhangba, modernségük ellenére.
- Takaros... - motyogom elismerően a szobának, miközben hátradőlök, és kényelmesen elhelyezkedem. Szegény Prométheusz, lassan egy új kötet kéne belőle - annyira óvatosan kell már lapoznom, hogy ne essen szét, pedig már mugli módszereket is bevetettem, ide már a Reparo rég nem volt elég, a szkoccs tartja egyben a művet. Ahogy Seth mondta, mindig ezt olvasom, ha valami bajom van - az is igaz, hogy tulajdonképp most felesleges lenne a baj forrását keresni nálam, és már én is feladtam, hogy rájöjjek, mi éppen az aktuális - az, hogy egyedül érzem magam, hogy leterhel az egyetem, hogy Viktor meghalt, vagy Seth elköltözött, vagy hogy még mindig nálam van egy nyomasztó füzet... nem tudom már igazából. Nem is tartom olyan fontosnak.
Belemerülök az olvasmányba (valahogy ez a szoba megoldja, hogy igen jól lássak a csillagos égbolt ellenére), majd egy kis idő elteltével kakaóillatot érzek meg, így felpillantok, és egy gyenge mosollyal veszem a kezembe a tűzzománccal díszített bögrét. Ide kéne költöznöm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Hát, ez is megvan. Eladtam a lelkem az ördögnek, vagy legalábbis egy évre tanításra kárhoztattam magam, de lehet, hogy az előbbivel jobban jártam volna. Mivel azonban a modern mágia sem képes rajtam segíteni, valamivel ki kell töltenem az időm, s mivel a kedvenc szórakozásaimról gyakorlatilag lemondhatok, akár új hobbi után is nézhetek. Ugyan, milyen nehéz lehet túlélni egy falka dilettáns, pálcával hadonászó tinédzsert?
P.s.: Karma, tudom, hogy ezt olvasod. A kérdés költői. Nem kihívás.
Van némi nosztalgia bennem, ahogy - igazgatói engedéllyel - a kastélyban lófrálok, pedig életemben először járok itt. A vizsgaidőszak végefelé szinte semmi mozgás nincs, alig pár emberre hozok frászt a folyosókon. Ide is, oda is benyitok, röviden felmérve a termeket, varázslatokat és állapotokat. Hát nem dobok hátast, mit ne mondjak. Az egyetlen pozitívum, hogy a fáklyákat lecserélték, de terrrmészetesen a lovagi páncél örök és elpusztíthatatlan, kötelező jellegű kellék.
Az egyik terem aztán végre felkelti az érdeklődésem - megbűvölt napszemüvegem lencséjén át jellegzetes manaszálakat látok csavarodni, úgyhogy rögtön ki is lövök az ajtó irányába. Lekönyöklöm a kilincset, hogy ne kelljen a zsebemből kihúzni a kezem, majd ugyanezzel a lendülettel besétálok. Kissé hirtelen a díszletváltás, de számítottam rá, hogy illúzió fogad majd, így inkább csak forogva tanulmányozgatom a varázslatokat, amik a helyiséget alakítják és álcázzák.*
- A jó k... anyád,-*dicsérem aztán meg a térdtájékon nekemrontó asztalt, végre feltolva homlokomra a teljesen indokolatlan sötétítőt. A világ hirtelen kitárul előttem. Mit keres ez a szúette sz*r a romok közepén? Meg ez a tetves kanapé, ami a következő lett volna, amin átesek. Nem sokon múlt, pedig ha a pamlagon elnyúló nagyfülű srác ölében kötök ki, csak a sokéves átlagot hoznám.*
- Nem a tiéd. Hacsak nem vagytok rokonok.-*Nyugtatom meg az ismeretlent, az asztal felé bökve állammal.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Nagyon szeretek itt olvasni egyébként, tökéletes levitás környezet ez. Csendes, nyugodt hely, kellemesen otthonos és - valljuk be - kellőképpen elvont egy szfinxhez is. Ezzel a fajta léttel tudok azonosulni; azt most ne számítsuk, hogy a holnapi Anatómiára még át kéne néznem egy-két latin nevet...
Aztán hirtelen csak a semmiből - BUMM, mire én szinte eldobom magamtól a könyvemet... Igen, csak a kezemben volt egy bögre is, amit nem vettem számításba ennél az önkéntelen műveletnél (mert egyébként automatikusan a pálcámhoz kaptam), ez pedig azt eredményezte, hogy a forró kakaó szétterült rajtam és valószínűleg a belépőn is, mivel a bögre esési szöge rendkívül szerencsétlenül sikerült - a benne lévő folyadékot tulajdonképpen spirálban szórta ki a környezetére.
- AU - nyögöm, pálcámat ekkor még mindig az ismeretlenre szegezve, rá sem jőve egyelőre, hogy én most tényleg elővettem azért a varázseszközt, mert valaki belerúgott egy asztalba.
Tehát elkezdem felfogni azt, hogy ez a valaki káromkodott, ráadásul valaki anyját szidta, de még mielőtt felfoghatnám, hogy az enyémet-e, vagy valaki másét, már rögtön meg is magyarázza az illető, hogy... nos, nem rám gondolt, csak ha rokonságban állok, a... az... asztallal?
Ahogy a helyzet elemzésében még egy kicsit előrébb jutok, elkezdem összerakni, hogy a férfi fején egy napszemüveg (?) foglal helyet, kissé talán csálén állva. Nos, hát rendben, megpróbálom összeszedni magam annyira, hogy felüljek (ám az ismeretlenre szegezett pálcám még mindig nem tudatosul számomra), egy elkínzott sóhajjal adva a külvilág tudtára, hogy nem vicces, amit csinál.
- Bocsánat, nem akarok indiszkrét lenni, de ha nem napszemüvegben közlekednél... lehet, hogy jobb lenne - fejezem be, finoman utalva rá, hogy értetlenül állok a dolog előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Ahhoz képest, hogy épp magára locsolt egy fél vödör forró italt - ami illata alapján vélhetően kakaó - van képe kóstolgatni. Azt hiszem, jobb, ha elkezdem ezt szokni, elvégre a serdülő korcsoport nem arról híres, hogy túlzottan elnéző és együttműködő lenne a felnőttekkel szemben. Azt persze nem tudom, mennyire tartanak majd öreg szivarnak...de nincs okom jóra számítani.
Akkor hát lássunk is neki.  
- Persze-persze, meg is feledkeztem róla,-*bólogatok, ennek ellenére laza mozdulattal ejtem vissza orromra a szemüveget, hogy a színezett lencse mögül kényelmesen szemügyre vehessem a srácot, ellehetetlenítve pillantásom követését.*- Mindig is fájlaltam, hogy nem denevérnek születtem. Kiváló képesség az echolokáció,-*cseverészek megszokott, Nagy-Britanniában rajtam ragadt és sokat csiszolgatott stílusomban. Tükörsíma és annyira lehet rajta fogást találni, mint egy olajozott angolnán. Miután kedvemre kielemeztem a körülötte örvénylő manaszálakat, "észreveszem" a nekem szegezett varázseszközt és "meglepetten" lekapom a napszemcsit.*
- Az ott a pálcád vagy...?-*közelebb trappolok (megtéve mind azt a két, legfeljebb három és fél lépést, amit az asztal megkerülése igényel), hogy alaposan megszemlélhessem a fenyegetést, jóóó közelről. Természetesen érdeklődésem kizárólag szakmai és minden figyelmem a pálcára összpontosul, ami lehetővé teszi, hogy maradéktalanul ignoráljam a közelségem kiváltotta ellenérzéseket.*
- 9 és 3/4 hüvelyk, könnyed, kellemesen rugalmas. Közepes gyantatartalmú rezonáns luc, sárkányszívizom-húr maggal. Szép darab,-*lelkesedem olyan visszafogottan, amennyire ezt hihetően lehet ebben a szituációban. Nem sietek felegyenesedni, mert engem nem feszélyez az egész (vicces is lenne, ha a saját tolakodásomtól jönnék zavarba), viszont kifejezetten jó móka mások reakcióját figyelni.
Mondjuk lehet, hogy meg fogom még ezt bánni. C'est la vie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

A hirtelen "kirohanásom" (mely stílusa sokat finomodott az évek alatt) láthatóan nincs az illetőre olyan nagy hatással - szemüvegét ismét leeresztve a szeme elé udvariaskodik, ami kissé disszonáns érzést kelt bennem, nem tudom pontosan hova tenni, de ez még nem látszik az arcomon. A szemöldököm akkor szalad fel, mikor az echolokációt említi - hirtelen teljesen megzavarodok, mert nem tudom eldönteni, hogy ez most egy elmés utalás akart lenni a füleimre, vagy csak valamiféle csevegés arra vonatkoztatva, hogy a napszemüvegében nem lát megfelelően... ami most is rajta van...?
Zavarodottságom tetézi, hogy a kabátján csöpögő kakaóra ügyet sem vet, mintha ott sem lenne, fapofával tűri a dolgot. Persze e értetlenségem rögtön zavarba és meglepettségbe csap át arra a félmondatra, aztán a férfi konkrétan az arcomba mászik, amitől némiképp hátrahőkölök és el is húzódok, próbálva megtartani a személyes terem, azonban a kanapé támlája ezt nem teszi lehetővé annyira, mint szeretném. Arcomon a meglepettség és a sokk látszik tehát.
Aztán - és én sem akarok hinni a fülemnek - olyan pontos elemzést ad a pálcámról, hogy hirtelen azt se tudom, mihez kezdjek. Az automatikus reakcióm persze a varázseszköz elrakása, rögtön a dicséret után, de az első dolog, ami eszembe jut, az az, hogy "te meg miből vagy?", már úgy értve, hogy honnan a francból tudja ezt és így, de inkább csak... nos, zavartan köhintek egyet. A pálca szerintem egy magánügy. Úgy értem, hogy csak így elemezni valaki pálcáját az szinte már illetlenségnek számít, mint ahogy az is, hogy ennyire belemászol valakinek az aurájába.
- Öhm, köszönöm? - kérdezem teljesen elvesztve a fonalat a kommunikációban. - Mármint... mi? Na jó. - Hátrébb húzódom, immár ülésbe tornázva magamat. A férfitől a lehető legtávolabb eső pontot választom ülőhelyemül (de még így is kellemetlenül közel érzem magamhoz), és gyorsan eltüntetem a kakaófoltot a nadrágomról.
Persze összerakom magamban azt, hogy aki ennyire ért a pálcákhoz, az nem a gondnok lesz - nyilván egy tanárról lehet szó, ami azért rendkívül furcsa, mert sosem láttam még ezt a férfit az épületben. Azt hiszem, megjegyeztem volna az arcát. Én már nem vagyok diák, legalább nem kellett volna lemagáznom visszakézből az etikett szerint.
- Azt hiszem, ömm... - Hát ez a szituáció baromi kellemetlen... Nem is tudom, mit kéne mondanom. Ismét úgy érzem magam, mint mikor tizenhárom-tizennégy évesen egyáltalán nem tudtam kapcsolatot létesíteni az emberekkel körülöttem.
- Azt hiszem, ha ennyi mindent és ilyen pontosan tudsz a pálcámról, akkor azt is elárulhatnád, hogy honnan, mert érdekelne. - Mondom csak néha-néha pislogva emberünk felé, mert tényleg kellemetlenül érint a közelsége. Persze ezt igyekszem nem túl látványossá tenni, már a zavarom, de ha van benne némi tapintat (nincs), akkor talán nem teszi ezt szóvá. Legalább annak is megvan az esélye, hogy csak azt higgye, engem kellemetlenebbül érint, mint egy extrovertált eridonost, ha valaki engedély nélkül furakodik testközelbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Ha az embert heti szinten öntik le valamivel, akkor egy idő után már nem veszi a fáradságot, hogy törődjön az ilyen bagatell apróságokkal.
A srác gyakorlatilag fénysebességgel pakolja el a nekem szegezett pálcát, evidensen sokkos állapotban meredve rám. Élvezem az ilyen pillanatokat, amikor hallgatóságom köpni-nyelni sem tud, bár ez igazán olcsó kis trükk számomra. Gyakorlatilag csak elemezni tudok. Amúgy nem szokásom szükségtelenül villogni a tudásommal, viszont ez a helyzet nagyon adta magát.*
- Igazán semmiség,-*bólogatok már-már merev komolysággal, mintha valóban rászolgált volna az elismerésre. A menő pálca persze nem garancia rá, hogy a hozzá tartozó varázsló/boszorka/fúriafűz is impresszív, de na, minden partihoz kellenek parasztok. Noha az, hogy sejti, nem igazán hétköznapi a tudásom, egész biztató jel. Még a végén előléptetem.
Hagyom, hogy meneküljön (bár ötletem sincs, mit hisz, hogy akkor majd itt és nyomban rámászom? vagy majd egészéves büntetőmunkára küldöm? Frics dedikált, bekeretezett gratulációt postázna nekem). Mérlegelem, eléggé traumatizáltam-e már ahhoz, hogy híremet keltse, mert nagyban megkönnyítené a munkámat, ha a diákok egymás közt építgetnék ki az engem övező legendakört és nem nekem kellene ezzel vesződnöm.
Á, még jár a szája. Akkor csüccs és csevej. Asszem, Alistair se ér még rá vagy egy óráig, szóval nincs hova sietnem. Legalább páholyból élvezhetem Csészike (rosszul palástolt) zavarát és lelkesen helyeselhetek.*
- Hogyne, csak természetes. Manaanalitikus vagyok.-*Meg ilyen rohadt rejtélyes. Kíváncsian várom, mit bogoz ki ebből és milyen kérdésekkel rukkol elő (nekem is lenne amúgy, például hogy Shakespear is szereti-e a kakaót?). A szemüvegemet a kabátom nyakába akasztom, hogy zsebre vághassam a kezem és a fotel karfáján végignyúlva a támlának dőlhessek nézelődni. Reaktív illúziók, nem is rossz.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Semmiség... Aha... Szeretném annyiban hagyni ezt a megszólalást, de akaratlanul is bólintok egy aprót, ezzel szinte nyugtázva a férfi mondatát. Nos, ez remek - mindenképpen úgy fogok kijönni ebből, hogy kellemetlenül érzem magam, igaz? Vannak azok a pillanatok, amikor az ember megkérdezi magától, hogy "ezt most miért is csináltam?"; nekem ez a bólintás is azok közé a pillanatok közé tartozott.
A szituáció kellemetlenségét mondhatni tovább fokozza, hogy nem ismertem emberünk motivációit, úgyszólván halvány lila gőzöm sincs róla, hogy miért csinálja azt, amit - szakmáját megismerve sem lettem okosabb, sőt, csak még inkább értetlenül állok a dolog előtt. Pillanatnyi zavar suhan át az arcomon - "akkor ez az egész mégis mit akar jelenteni?" -, határozottságot már nyomokban sem tartalmazva lassan bólintok egyet... majd még egyet.
- És... Öhm... Gondolom nem azért jöttél a kastélyba, hogy az itteni gyógyítógyakornokok pálcáit elemezd hobbiból - indulok neki kissé szarkasztikusabban a kérdéskörnek. Igen, valamiféle választ várok arra a kimondatlan kérdésre, hogy akkor ő mégis mit keres itt, kit tisztelhetek személyében - mert mondom, ha tanár lenne, valószínűleg ismerném már az arcát, mert a hetem egy részét rendszeresen itt töltöm; legalább annyit fel tudnék idézni, hogy szembejött velem a folyosón, vagy bármi ilyesmi.
Ám ekkor, éppen válaszra várva egy igen lényegi kérdésre - ekkor jövök rá, hogy Prométheusz nincs a kezemben, hiszen éppen begyűrném az egyik lap szélét zavaromban, ha nálam lenne... Tekintetem végigszánkázik a szobán, és ekkor pillantom meg a merénylet színhelyét.
- Ne - szökken ki belőlem akarva-akaratlan, majd egyetlen mozdulattal termek ott szeretett könyvem teteme fölött. Persze, meg lehetne tisztítani pálcával, de a dobás annyira megviselte szegényt, hogy az eddigi láthatatlan erő, mely egyben tartotta (értsd: a húsznál is több Reparo és egyéb fixáló bűbájok, szkoccs, folyékony ragasztó és pár ima), úgy látszik, eltávozott tőle. Végleg elszakadt, átázott, kicsináltam ennyi év alatt.
Egyértelmű gyásszituáció állt fel tehát ezekben a pillanatokban, hiszen vehetek egy másikat, az mégsem lesz ugyanaz, amit éveken át forgattam. Nem nagy dolog, amúgy is elég kevés tárgyhoz kötődöm, de ez sajnos pont egy olyan volt. Szinte már elmotyogok egy bocsánatkérést a könyv felé, ahogy felemelem a földről roncsait, és elkezdem pálcával szárítani. Most rakjam el emlékbe?... Ez pont olyan, mint amikor azt mondják, hogy megdöglött a kutyád, de azért megtarthatod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Zavar. Annyit látom másokon, hogy már simán hihetném azt, hogy az emberi arcnak ez az alapberendezkedése, mégse bírom elunni, hogy egymás után hozzam zavarba hallgatóimat. Főleg akkor vicces, amikor valaki annyira nem bírja eldönteni, mihez kezdjen velem, hogy minden ösztönös tiltakozása ellenére belemegy a játékba és úgy tesz, mintha nem érezné, hogy a felszínen hétköznapi csevejünkben semmi normális sincs. Pedig a figyelmesebbek mind tudják, hogy ingoványos talajra tévedtek, és lassan felőrlik őket a kétségek.
Jár nekem ennyi élvezet, úgy érzem.
- Dehogy, dehogy. Én ezt kötelességemnek tekintem,-*és valóban, ha szívathatom a helyi gyógyítótanoncokat, készséggel végigelemzem a pálcáikat, bár ha sokan jelentkeznek, akkor belépődíjat is fogok szedni. Komolyságom azt a benyomást kelti, hogy életbevágóan fontos feladatról beszélek, amin akár emberi életek is múlhatnak, miközben felelősségem teljes tudatában - avagy maradéktalan érdektelenséggel - pózolok a kanapé karfáján. A tartásom olyan méltóságteljes, mint egy antik szoboré (a fejem meg majdnem olyan hiányos, mint a Szfinxé), az öltözetem és a rajta gyöngyöző kakaócseppek azonban nagyban rontják az összhatást.
Aztán a srác végre észreveszi, hogy elúsztatta a könyvét. A tárgyat magát nem sajnálom, ütött-kopott, agyonolvasott darab, azonban pont ebből és a reakcióból érzem, hogy ez most nagyjából egy szeretett házikedvenc elvesztésével egyenértékű esemény. Amit pedig biztosra veszek, hogy nem szeretnék jelen lenni, ha újdonsült aeromágus ismerősöm úgy dönt, jogosan vagy jogtalanul engem hibáztat majd a kötet kimúlásáért.*
- Viszlát!-*intek még az ajtóból visszafordulva, mert ha valamit nagyon angolosan csinálok, az a távozás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Reggel begyűjtöttem minden barátom és szobatársam naptárkészletét, és egy zsákba pakoltam. A lélekszoba pont üres volt, ezért gondoltam itt kezdem el kihúzigálni és telefirkálni február tizennegyedikét, azaz a Valentin napot, egyik golymókocskám, Mochi társaságában, aki kék és puha és cuki.  Fúj, egyszerűen utálom. Ha az embernek van valakije, akkor ezen a napon jobban szereti, vagy mi? Dél-Koreában pedig még drága is ez a nap, meg szerelmesnek lenni is drága. Én ha lenne párom az év minden napján ugyanúgy szeretném, és nem számítana soha se olyanra mint Kim Kardashian kapott. Fogom az első naptárat, amit hugi küldött fel bagollyal, és a tizennégyes számot átfirkálom, az alatta lévő sorokra pedig minden félét rajzolok. Próbálom nem annyira rányomni a tollat hogy kiszakadjon a papír, ami sikerül is. Nem történt nagy baja a naptárnak. Az asztalra rakom, majd fogom a következőt, ami egy kártyanaptár. Egy mozdulattal áthúzom, és hugi naptárára rakom. A következő naptár egy húzós - vagy milyen -naptár a falról. Nevetve firkálom át azt az átkozott számot. Most ha valaki bejön, tuti hülyének néz. Egy srác naptárhegy mögött nevetve firkálja át a mai napot. Tiszta dili vagyok. Jó, mintha nem lennék egyfolytában fura. Mindenki tudja hogy imádom a rózsaszínt. Ez nem fura. Vagyis az, mert fiú vagyok elméletileg. Gyakorlatilag fogalmam nincs, de fiú vagyok. Jó, ennek nem volt értelme. Furán nézték már rám azért mert húsz színes golymókot tartok. Nem én szereztem őket, kaptam, de olyan cukik! Van ketrecük is, és próbálom őket életben tartani. Remélem nem halnak meg. Hát nem hiszem, mert kapnak enni inni meg levegőt is, van más létszükségletük? Csokit se adok nekik, az lehet nem tenne jót nekik. De nem akarom kipróbálni, nehogy valami vírus legyen emiatt a ketrecben, szerencsétlen helyzetben a szobánkban vagy az iskolában. Á, úgyse adok nekik csokit, minek is gondozok ezen?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

A mai nap egész jól indult. És ezt nem csak azért mondom, mert nem kellet retek korán felkelnem, hanem mert ha az emlékezetem nem csal (ami azért elő szokott fordulni) ma jön meg a levelem egy kedves zenész ismerősömtől. Hosszú story, honnan ismerem, a lényeg, hogy ő is zenész és van, hogy elküldjük egymásnak a dalainkat kritika gyanánt. Lényeg a lényeg, hogy reggel meglepően képben voltam, de azért a szokásos, ahogy én hívom "the walking dead statiszta" ábrázat megvolt, pláne hogy még nem fogyasztottam el, a reggeli kávémat. De ezt gyorsan le akartam tudni, szóval gyorsan beleugrottam egy farmerba, a bakancsomba, és póló helyett a bőrkabátomat vettem magamra, mert akármennyire ragaszkodom a hobo kinézetemhez, mégiscsak tél van, és nem szeretnék bekapni egy náthát. Szóval így, kilátszó mellkassal bandukoltam a cél felé. Már épp megragadnám a kilincset, amikor valaki kicsörtet rajta, egyenesen nekem rohanva. Kissé megijedek, s mialatt megnyugszom, végig is nézek rajta. Nem túlzottan ismerős az arca, biztos valami elsős, nem tudom megmondani, melyik házból. Ami viszont kicsit felbosszantott, hogy a kezében lifegő levélen a saját tulajdon nevemet láttam. Túl fáradt voltam ahhoz, hogy különösebben mérges legyek, szóval csak kérdőn nézve megkérdeztem:
- Bocsi, de mit is keres nálad a levelem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Kezdett egyre inkább kitisztulni a fejem és az értetlenség (a csaj szerencsétlenségére) mellé egy csipetnyi indulat, majdhogynem harag is betársult. Néztem is rá kerek szemekkel. Ez melyik bolygóról jött? Nem vesszük el és nyitjuk fel a másik levelét, és "huh, levél, mi lehet benne" és felnyitom. És egyébként is, honnan tudta volna, hogy ki vagyok? Végigkérdez minden tetves lelket a kastélyban? Ez a gólya nagyon el van varázsolva, még ahhoz képest is, hogy itt van.
- Ahm, már bocs, de ez egy privát levél, nekem, személyesen. Láthattad, hogy a nevem is rajta van és ha valamilyen k**va nagy véletlen folytán nem egyezik piszkosul a nevünk és elolvastad, akkor szerintem nincs kifogás arra, mi a p***áért túrod fel a személyes holmim? - emeltem fel picit a hangnememet. Mi van, ha J. pont meg akart osztani valami felettébb személyeset, ami semmilyen formában nem tartozik erre a kis szőke gólyára. Kíváncsian, csípőre tett kézzel vártam a válaszát, még fázni is elfelejtettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Ezen a ponton kicsit belém hasított a bűntudat, láttam a félelmet a szemében. Nem akartam, hogy szegény itt van pár hónapig, aztán sírva írjon haza, hogy valami paraszt punk letámadta a semmiért, szóval megpróbáltam kicsit visszavenni a hangom erősségéből.
- Ahhh... - dörzsöltem meg a szemeimet, utána a fejem hátuljához kaptam, még nagyobb gubancot kreálva a hajamból - ...oké, én ezt értem, ha valaki, én aztán egy kíváncsi lény vagyok, de ilyet akkor sem csinálunk. És mázlid van, hogy az én levelemet vetted el, nem valami izomagyú parasztét, aki még el is gyepál, tetejébe annak, hogy leüvölti a fejed. - wow, még magamon is meglepődtem, hogy reggelhez képest milyen intellektuális magyarázatot letoltam itt neki. "Ezért megérdemlek egy szál cigit" gondoltam magamban.
- Szóval, itt vagyok, megtaláltál, megkaphatom a retkes levelemet? - tettettem nyűgösséget és egy fáradt mosollyal kinyújtottam a kivarrt kezem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Ami tetszik ebben a lányban az az, hogy képes elismerni, hogy hülyeséget csinált és végighallgatja a szentbeszédet. Amúgy sem vagyok egy haragtartó egyén, de ennek hatására még a szokásosnál is hamarabb elfelejtettem az egészet. Átnyújtotta nekem a kis kalamajka tárgyár, én pedig lágy mosollyal, de izgatott gyorsasággal olvasni kezdtem a boríték külsejét. Igen, J. küldte. De a mosolyt egyből letörölte a képemről a lány kíváncsiskodása. Komolyan kérdezte ezt? Ránéztem felvont szemöldökkel ránézem, aztán mosolyogva megcsóváltam a fejem.
- Jaaj, te is az a "sose tanulok a történtekből"-féle vagy? - sóhajtottam - Legyen elég annyi, hogy egy nagyon fontos személytől jött, valami számomra fontossal kapcsolatban. - néztem rá a szemem sarkából, miközben óvatosan begyűrtem a levelet a belső zsebembe, ekkor jutott eszembe, hogy a kabátom nélkül félmeztelen vagyok a tél derekán és mellesleg retkesmód hideg van.
- By the way ne légy ekkora ostoba, mint én és télen mindig öltözz rétegesen. - húztam jobban magamra a ruhadarabot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Kérdőn néztem a lányra.
- Áh, ugyan, nem vagyok az a haragtartó fajta, úgy vagyok vele, hogy a negativitás túl sok energiát emészt fel, ezért próbálok minél inkább távol maradni tőle. - mondtam, megvakarva a kócos fejemet, utána ugyan úgy visszasüllyesztettem a kezem a zsebembe, aztán elkezdtem remegni. A testem gondolom így jelezte, hogy "idióta, légyszi legközelebb tornászd fel az IQ-d legalább 2 számjegyűre és ne egy szál kabátban flangálj, tél van, hogy csapjon le rád a ménkű" szóval gondoltam, hogy ideje lenne rövidre zárni a beszélgetést, különben hasonló sorsra jutok, mint a srác a titanicban.
- Hallod, én szerintem megyek, mielőtt idefagyok. Ahm, kösz, hogy nem olvastad el előttem a levelet, cső! - indultam vissza a klubhelyiségbe, zsebemben a levéllel. Út közben vissza néztem és intettem egyet a csajnak, akit nem is tudom, hogy szeretnék-e valamikor újra látni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Álmatlanul vergődtem az ágyamban, egész addig, amíg úgy nem döntöttem, hogy inkább járok egyet, és kockáztatva azt, hogy lebukjak, kiszellőztetem a fejem. Túl sok minden kavargott az agyamban. Egyfelől a vizsgák – éljen, megbuktam LLG-ből, ha-ha. Vicc volt, marhára nem örülök neki, túl sokat vállaltam egyszerre talán. Pár nem kötelező tárgyat biztosan le kell adnom, ha azt akarom, hogy még jövő év végéig egy darabban és ép elmével megmaradjak.
Arról nem is beszélve, hogy az állatkáim, a testvéreim is igényeltek a szabadidőmből, most meg már Evgenij is, igen, rávett arra, hogy megtanulja legalább alapszinten korcsolyázni, ha versenyezni nem is akarok kimondottan. Ahhoz kissé vénlánynak éreztem már magam. Emellett még a jóga és a különórák Bűbájtanból is befigyeltek.
Tuti, hogy ennek köszönhettem a most már két hete kínzó hülye érzetemet, mintha valaki azzal szórakozna, hogy bökdös, amikor elalszom. Rém kellemetlen érzés, eleinte a barátaimmal kóbor szellemre gyanakodtunk, de egyre sanszosabbnak látom, hogy a szellemi kimerültség az oka, némi fizikaival párosítva. Tényleg össze kéne szednem magam most már, de fogalmam sem volt, hogyan kéne kezdenem, hogy jól is működjön.
Az egyik ablaknál támaszkodtam meg, nagyot szippantottam a friss tavaszi levegőből. Örülök, hogy túl tudtam magam tenni Csanádon, é beláttam most már, hogy amúgy sem tartott volna ez a kapcsolat túl hosszú ideig. Ahhoz mindketten önfejű kamasz gyökérgyöngyök voltunk, hogy ez működjön, és talán túl fiatalok is. Hogy miben másabb Evgenijjel? Talán a távolság, hogy nem vagyunk nap mint nap egymás sarkában, é ő valamivel higgadtabb természet nálam. Nem egy fontoskodó alak, és nem is olyan lobbanékony, mégis eleven és energikus is tud lenni. Kissé ellentmondásos, tudom, de na, néha még számomra is kész rejtély ez a legény. De annyi biztos, hogy szeretem, és szívesen vagyok vele. Mellette még a bénázásom a jégen sem tűnik olyan kínosnak.
- Legyen már év vége, könyörgöm – nyöszörögtem kicsit halkan, a fejemhez kapva. Nem ártana kialudnom magam, de bármit csináltam, éjfélkor jött az a bugyuta érintés-érzet, amitől minél hamarabb meg kell szabadulnom.
A lélekszobába vettem az irányt, már ismertem eléggé a helyet, hogy tudjam, az lesz a gyógyír a bajomra. Remélhetőleg. Az első dolgom volt levágódni a kanapéra, lábam félig lelógott, én meg arccal egy díszpárnába temetkeztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Mostanában nem nagyon vállaltam éjszakai járőrözést, mert Eszti éppen abban az életszakaszban van, amikor valahogy minden szörny a környékünkről az ágya alá költözött, ráadásul már tudja, hogy mit dolgozik az apja, így folyamatosan azt kéri, hogy tartsunk otthon mérgeket, hogy ne akarjanak a közelébe jönni. Ez első körben jó is volt, mert Max kevert neki "mérget", csak a másodikban nem, amikor a ragadós, szirupos cuccot szétfröcskölte éjjel a szobájában, reggel meg takaríthattam órákat, mert nem volt az a takarítóbűbáj, ami rendesen eltüntette. Mindig tudtam, hogy a Liebhartok visznek a sírba, és úgy néz ki, igen jól rágyakorolnak a dologra.
A lényeg a lényeg, ma mégis úgy alakult, hogy tudok én is részt vállalni a még itt maradt diákok felügyeletében. A többség elment már haza, megkezdődött a szünet, de vannak olyanok, akik csak később indulnak útnak, maga a kastély csak pár hétig áll üresen, amikor a manók nagytakarítást végeznek, a tanárok sem járnak be, csak mi páran, akik lezárják és elindítják az új évet. Hárman vagyunk állandóan elérhetők itt, Berci, Bálint, az új tanulmányi ügyintéző és én, mi vagyunk a tripla B. különítmény, akikhez egyéb elfoglaltságai mellett gyakran csatlakozik Kriszpin is.
Becsületesen benézek minden terembe, így találom szembe magam a lelógó lábakkal. Csak remélni merem, hogy nem épp egy affér közben bukkanok két diákra, illetve azt is, hogy nem egy hulla jön szembe velem, mert holnap reggel szeretnék nyugodtan reggelizni. Ez az időszak lassan már nekünk is a kikapcsolódásról fog szólni, és lehet, ha hulla, akkor inkább elásom a réten. Közelebb lépve felmérem a helyzetet, és sóhajtok egyet.
- Remélem nem készül öngyilkosságra a vizsgái és vagy egy fiú miatt, mert akkor tájékoztatásul közlöm, hogy nagyon rosszul csinálja, és nem fog sikerülni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Már csak ez a tanári hang hiányzott, de úgy komolyan. Még szerencse, hogy nem Tati néninél buktam meg, különben azt hiszem, hogy most rosszul állna a szénám.
- LLG-ből van pótvizsga is, minek ugranék azért, az a nyavalyás meg jó helyen van a Drumstangban, nem kell érte se. Tériszonyos vagyok, nem mentek el nekem otthonról. Csak rosszul vagyok – nyögtem ki a probléma okát, amiért nem a takaró alatt húztam a lóbőrt, ahogy szoktam. Eeegen, még mindig a hangos horkolók táborát erősítettem.
Öngyilkosságra… én? Hogy képes ilyet feltételezni rólam a tanárnő? Perpillanat még ahhoz is hulla voltam, hogy egyáltalán sima gyilkosságot kiterveljek valaki ellen, nemhogy magamat eltegyem láb alól. Mások eltávolításához valamivel jobban értek, és nem kell hozzá még a kezemet se bemocskolni. Elég kinyitni a számat. Tudom, nem kéne rá büszkének lennem, de, végső soron, ez is olyasmi, amihez tehetség kell. Ha valaki baromságra készül, legalább csinálja jól.
- Nem tudok aludni – amennyit ki bírtam okoskodni, biztos a fáradtságtól nem sikerül az alvás-projekt, pláne ilyen energiatúltengésben szenvedő alanynak, mint nekem, sok gondot okozhat még a jövőben. – Van valami jó trükkje álmatlanság ellen?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Rosszul?
Ahhoz képest, hogy rosszul van, eléggé hangos. Mondjuk nálunk meg az van, hogy ha egy Mácsai - Machay ha éppen nem tagadták ki - lánynak lelkifurkája van például, akkor süt. Rengeteget. Meg főz. Mi valahogy a konyhába menekülünk, mert a répa szeletelés kifejezetten jótékony hatással van ránk meg az idegeinkre.
- Fontos a tanulmányaidhoz?
Én anno úgy vettem fel a tárgyakat, hogy tényleg ezek görbüljenek a többi meg mutassa, hogy nem vagyok teljesen sík. Mivel sokan vagyunk testvérek, szociális alapon úgyis kedvezményesen tanultunk. Nekem meg éppen megvolt minden kamasz drámám, ott voltak a pattanások, a melleim lassabb ütemű növekedése, meg a szép szemű fiú, aki a legjobb barátomból lett a szerelmem, majd megint a legjobb barátom. Aztán nézzük, hol vagyok most, tanárként tevékenykedem, már nincsenek pattanásaim - lekopogom -, a mellem megnőtt és a szép szemű legjobb barátom már férj minőségében van jelen az életemben. Valahogy nem volt olyan hátrány, hogy például legendás lények gondozását inkább csókolózással és nem tanulással töltöttem.
- Jó trükk álmatlanságra?
Igen, a visszakérdezés nem más, mint időnyerés. Időt kell nyernem, mert este az ilyen váratlan kérdések és az én elmém, nos, eléggé, mocskos dolgokat szül. Igen, nekem van tippem álmatlanság ellen, de nem feltétlenül biztos, hogy Berci vagy az iskolavezetés örülne, ha a férjem által nyújtott előnyöket átpasszolnám, meg én se biztos, hogy lelkesednék.
- Nos. A meleg tejet szokták javasolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Jó, annyira vészesnek nem vészes a helyzet. De mindenképpen meg kéne találnom az egyensúlyt, mer ezzel hosszú távon csak ártok magamnak.
- Egyelőre passzolok. Még nem találtam ki igazán, mi szeretnék lenni. Szemezgetek pár szakkal, de nem tudom, melyikhez mi kell. Azt tudom, hogy mesterképzésre itt maradnék – feleltem arra a kérdésre, hogy az LLG fontos-e a tanulmányaimhoz. Tényleg el kéne döntenem év végéig, de ez, be kell látnom, egyedül nem megy.
- Maga mit tenne a helyemben? Hogy találjam meg a tökéletes álomszakmát? – vetettem fel a kérdést, ha már itt a lehetőség. Abban nem voltam biztos, hogy bünti nélkül megúszom ezt a csatangolást.
Ez a szoba kész lélekdoki. Halk, lágy, nyugtató zene szólt, és citromfű illat lengte be a teret. Ez a hely tényleg tudja, mi kell az alváshiányosnak.
- Már próbáltam, de inkább csak szomjas lettem tőle. Ez a szoba viszont felér egy pszichológusi terápiával – jegyeztem meg, mélyet szippantva a citromfűtől illatozó levegőből.
- Maga szerint hogy tudnám úgy csoportosítani a tevékenységeimet, hogy közben ne tegyem el magam láb alól? – Vállaljuk fel a gyengeséget, nem szégyen segítséget kérni. Már eljutottam arra a pontra, hogy belássam, érdemes jobb irányba változni, hogy ne csak egy idióta, felelőtlen libuskának tartsanak.
Már nem vagyok az a kisgyerek, akinek mindent elnéznek.  Jó, a viccelődés verbális változatáról továbbra sem voltam hajlandó lemondani, kell a humor az ember életébe, de az egyensúlyt is meg kell találni. Tudom, hogy menni fog, képes vagyok rá.
Van miért, van kiért megváltozni, és ez a legjobb az egészben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

És akkor még egy naptár, itt szivárványokkal takarom ki a tizennégyes számot. Ami akkor is látszik, sebaj. Hibajavítóval még lecsöpögtetem a sok sok szivárványt, és így tökéletesen nem látom azt az átkozott tizennégyes számot.
Már venném kezembe a következő naptárt, amikor meghallom Nárcisz hangját. Szupergyors válasz kitalálás... hmm...
- Mochi ötlete volt! Mochi az egyik golymókom a húsz közül! - mondom gyorsan, és a mellettem lévő kék gombócra mutatok. Nem, nincs egyszerűbb megoldás annál, hogy egy szegény állatra fogjam. - De Mochi nem tiltotta meg hogy mással csináljam. Csatlakozol? - nyújtok felé egy libafos zöld filcet. Ahha a legjobb színt, pont. De esküszöm, hogy nem direkt, csak ez volt a kezemnél. De szép ez a szín, ha a rózsaszín nem létezne, talán ez lenne a kedvencem.
- Előbb vagy utóbb, de emiatt a nap miatt meg fogom utálni a marcipánt. - ráz ki a hideg gondolatban. - És mi értelme ennek a napnak? A párocskák ilyenkor jobban szeretik egymást, vagy mi? Jesszusom, ki találta ezt ki? - hadonászok össze-vissza, és megreptetek egy fekete alkoholos filcet a szoba túloldalára. - Hupsz. - pattanok fel, és elszaladok a filcért, amit gyorsan felveszek, és hozok is vissza.
- Ez még a témától is menekül. - simogatom meg a filcet. Mintha valami állat lenne, komolyan, hát úristen. Golymókjaim mellett filceket fogok háziállatként tartani, megtaláltam életem értelmét!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Szerintem ezen kár agyalni. Vagyis, nem tudom, én nem vagyok a legjobb tanácsadó.
Én hozzámentem Maxhoz azért, hogy anyámat bosszantsam, és ő elvett azért, hogy az anyját bosszantsa, vagy lehet, hogy fordítva volt, és ő az én anyámat akarta bosszantani, én meg az övét. Lényegtelen, és felelőtlen lépés volt. Aztán lelépni is.
- Én például nem akartam tanár lenni, csak oda vettek fel. Az egyik férjem, vagyis a második szerette volna, ha tanulok valamit, és így alakult. De csak azért csináltam, hogy ne otthon unatkozzak. Engem semmi sem érdekelt, kiváló életművész lettem volna, és kocsmáros, mert, hogy mindig kocsmákban dolgoztam ezelőtt.
Tényleg hiszem, hogy nem az én példámon kellene az emberiség következő generációjának felnőnie. Miben is lehetek én példa? Ötször házasodtam, ebből négy totális kudarc volt, az ötödik a fiatalkori szerelmem, a gyerekem a negyedik férjem nevét viseli, de az első férjemtől van, akivel a másik három férjemet megcsaltam. Amúgy félvéla vagyok, de nincsenek képességeim, anyám pedig még csak azt se tudta, hogy terhes velem. Kiváló referenciám vannak ahhoz, hogy példakép legyek. De Bercit szeretem, és most minden a helyén van. Most minden jó, nyugi van, halmozottan.
- Ha most lennék negyedéves és biztosan itt akarnék maradni?
Azt inkább hagyjuk, hogy mi érdekelt negyedévesként. Berci és Berci, meg egy kicsit talán Berci. Ettől elvonatkoztatva kellene javaslatot tennem, mint felelősségteljes felnőtt. Én és a felelősségteljesség, Merlinre, ez a világ tényleg megérett a pusztulásra.
- Fognék két nagy lapot. Az elsőre felírnék minden itteni szakot. De mindegyiket. Félretenném. A másikra felírnám az elvárásaimat a munkával kapcsolatban. Sok elvárás van. Iroda vagy nyílt terep? Koszolódás, egyenruha, fizikailag mennyire legyen megterhelő, mennyire kötött. Ha ezek megvannak, de tényleg minden, a legapróbb elvárás is, akkor egymás mellé tenném a két lapot, és elkezdeném összefésülni. Például, ha nem akarok nehéz fizikai munkát és nem akarok bekoszolódni, akkor nem leszek sem bestiakutató, sem régész. A végén, kijön, vagy, ha mindegyik kiesik, akkor el kell kezdeni visszabontani. Melyik igényemet tudom a legkönnyebben leadni? Mondjuk azt, hogy nyílt terepen legyen, akkor máris visszajönnek azok, amiket ezért zártam ki.
Remélem érthető. Szerencsére Eszter még fiatal a nagy életcélokhoz, egyelőre unikornis tenyésztő és méregkeverő akar lenni, mert az apja is az. Már, hogy méregkeverő, nem unikornis tenyésztő, bár Maxból, mindent kinézek.
- Van olyan, hogy lejjebb kell adnunk az igényeinkből, de megalázkodni nem kell. Én biztos nem vállalnék el bármit.
Mondjuk de, a gyerekemért, hogy neki mindene meglegyen, igen, ezért lettem az igazgató titkárnője, de az egy tökéletesen ideális munka nekem, és remélem, hogy hosszan űzhetem még.
- Nekem a terápia, ha a nővéremmel beszélgetek, mondjuk legalább nem kéri el az óradíját.
Vonom meg a vállam. Zója és én állunk a családból egymáshoz a legközelebb, Mina egyik keresztanyjaként, sőt névadójaként eléggé furcsa lenne, ha ezek után elkérné még a tanácsai díját is.
- Ami nem hasznos, el kell engedni, és megfelelően ki kell aludnia magát az embernek. Komolyan, amíg nincs gyerek, onnantól meg majd más fog számítani.
Mondanám, hogy a bor, de most éppen példakép vagyok. Erre a csodára majd ráér rájönni, amikor már lesz gyereke. Jó, én sem iszok már mindig, csak alkalmanként, amikor tényleg nagyon hosszú a hét.
- Célszerű lenne az elmélkedést hálókörleten belül folytatni, mert ha beér a folyosón közlekedő prefektus, akkor ki kell találnom valami büntetőmunkát.
Utalok finoman arra, hogy igencsak elszaladt az idő.