Nagyon szomorú voltam ma, lehet hogy az idő miatt! (különösebb oka nincs). Tanítás után, első utam a könyvtárba vezetett. A könyvtárba belépve sóhajtva mondtam: - Otthon, édes otthon!
Sok szép élményt idézetem fel gondolataimban.
Letettem a táskámat a legközelebbi fotelre és elindultam keresgélni. Rögtön észrevettem, hogy több új kötettel gazdagodott ,,tudástárunk". Azonnal elindultam az újdonságok felfedezésére, és vagy negyed órát töltöttem a kötetek között. Egy szép borítós kötetet választottam melynek Madame Savage - Tanításaim a világ Mágustanodáiban volt a címe. Visszatértem és elolvastam belőle pár fejezetet aztán félreraktam. Megírtam a szorgalmikat, átnéztem a feljegyezni valókat, majd két óra múlva befejeztem a könyv kiolvasását. Percekkel később vidáman hagytam el a könyvtárat.

Ebédszünetben, első utam a Bagolyházba vezetett. Útközben egy árva lélekkel sem találkoztam. Mikor odaértem a lépcsőhöz, leültem rá majd kivettem a táskámból egy pergamenlapot és egy kis üveg tintát. Megírtam a szüleimnek az első heti történéseket, ezután borítékba tettem és lezártam. Az egyik iskolai bagolyra bíztam a feladatot hogy elvigye a szülőfalumba. Miután felszált, letelepedtem az egyik padra, ami a bagolyház előtt ált, és olvastam egy kicsit. Aztán egy aranyos kisbagoly odaszált és lopott egy kicsit a szotyolámból.
Egyél még, vigyél még! -mondtam neki mosolyogva.
Legalább negyed órát üldögéltem olvasgatva. Megnézvén a karórámat, összepakoltam a cokkmokomat és viszabaktattam a kastélyba.