Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Ahogy azt sejtettem a lány teljesen ki volt borulva, csak mert odamentem és elzavartam a táncpartnerét. Egy sóhajjal és egyben rosszalló pillantással nyugtáztam a kirohanását, hagytam hogy eltépje a kezét, habár megtehettem volna azt is, hogy rászorítok és ezzel magamnál tartom. Lehet ő is edz és erős, de azért én sem vagyok egy puhány alak. Mivel láttam rajta, hogy be akar húzni, így jobbnak láttam egy lépést hátrálni, ám végül ez nem történt meg. Ha megüt akkor lefogom és úgy viszem vissza a kastélyba, mint egy zsákot.
- Az előbbi megszólalásodra, miszerint eszelős vagyok nem fogok sem igennel, sem nemmel válaszolni, saját szíved joga eldönteni. - kezdtem bele a beszédembe, habár néha egy mondat is egészen nagy monológnak számít tőlem, de ő azért kicsikar belőlem akár tízet is, pláne ha valami butaságot csinál, amit be kell valljak egyre gyakrabban és gyakrabban visz véghez. A hangja meg-megbicsaklik, habár ennek a rejtvénynek a megoldására hogy mégis miért nem kell levitásnak lenni. Valószínűleg jobban be van állva, mint amennyire az meglátszik rajta.
- Nem, tényleg nem lenne semmi beleszólásom, de tudod... mindig megteszem, megtanulhattad volna már. - teljesen érzelemmentesen közlöm vele ezt, hiszen mindig meg fogom tenni és nem tágítok ettől még ha ő is kérné hogy ne tegyem. Attól még, hogy ő ki nem állhat, én még lehetek vele gondoskodó, pláne ha az a fickó aki elment a haverjaiért szintén be van állva és nem egyszerű táncpartnernek szemelte ki. Ami a szőkeséget illeti.. éppen jött vissza a haverjaival és igazán magabiztosnak tűnt.
- Figyelj Szira, vagy jössz velem, vagy én cipellek ki, de nincs kedvem beveretni miattad az állam vagy más testrészem, remélem ezzel tisztában vagy és eljut a tudatodig. Ha itt maradsz, akkor olyan bajba keveredsz ha nem is emiatt a srác miatt, de abból már nem tudlak kimenteni... - próbálok hatni a lány jobbik énjére, hiszen van neki olyan, vagyis régebben még volt. A szőke körülbelül a mondandóm végén ér ide és a magasabbik haverja már az öklét ropogtatja. Feléjük pillantok, majd egyenesen arra aki valószínűleg csak azt várja, hogy kimenjünk. Szirára pillantok jelentőségteljesen, majd a fickóra és várok. Ha Szira úgy dönt, hogy nem jön akkor is el kell intéznem a nagyfiút, hisze beleköptem a haverja levesébe... Pedig olyan nyugisan indult ez a nap... A szőkeség minket szemlél aztán kifelé indul a haverjával, én szintén így teszek. Tudom, hogy ha a nagyfiút elintézem akkor a kis szőke hanyatt homlok menekül majd el, ezek csak a nagy emberekre támaszkodnak, aztán ha egyedül maradnak akkor nyüszítve iszkolnak el mintha minimum tíz rémálomból kilépett szörny akarná őket miszlikbe kapni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Ahogy azt előre éreztem nem úgy történt minden, ahogy azt szerettem volna.  Néha elgondolkozom azon, hogy talán egy falat könnyebben rávehetném az okos döntésekre mint Szirát. Vagy szerezzek egy kutyát? El se jutott a tudatáig a lánynak mit mondtam, legalábbis semmi jelét nem mutatta, hogy megértette volna. Egy újabb italt rendelt magának morgolódva én pedig egyetlen szó nélkül hagytam, pedig még ha azt megissza lehet össze is esik itt helyben...
- Ha nem tenném már rég sokkal nagyobb bajban lennél. - mondom neki, majd figyelemmel kísérem hogy a szőke visszatér a haverjaival akik szintén nem állnak a lábukon valami biztosan, de azért az öklüket előszeretettel rázogatják, ezzel bizonyítva, hogy ész helyett maximum izmot osztottak nekik. Mikor kijelentette hogy a szöszivel szándékozik kimasírozni, akkor sóhajtottam egy nagyot és már majdnem könyörögtem az égieknek, hogy csak most az egyszer világosítsák meg az elméjét, de sajnos erre a kérésre biztosan nem jött volna semmi, a fentieket ne érdeklik az ilyesfajta kérések. Végül úgy döntöttünk kint rendezzük le a nézeteinket, vagyis mindenki kijött beleértve a leányzót is. Kisétálva a csárda elé a nagyfiú, vagyis a szőkeség elkezdett hencegni, meg beszólogatni. Nem vettem fel, nem vagyok olyan típus akit érdekel ha a családját szidják. Szira ugyan próbálkozott, de a szavai süket fülekre találtak, sőt az egyik önjelölt macsó kijelentette, hogy ne szóljon bele.
- Ennek nem fog örülni... - jegyeztem meg a fickónak mire az morgolódva elküldött melegebb éghajlatokra. Ezen csak hűvösen mosolyogtam hiszen minél részegebb valaki, annál szebb szavakat használ egy hölgy társaságában. A szőkére emeltem a tekintetem, majd Szirára, nem szentelve a két macsógyereknek semmiféle figyelmet. Egy utolsó kérlelő pillantást engedtem meg magamnak, ám a szőke persze kihasználta, vagyis ki próbálta használni hogy nem figyelek oda. Mázlimra a részegsége miatt valószínűleg eléggé elszámolta magát ahhoz, hogy kitérjek az ütés ereje elől és mellélépve még a földre is segítsem csak egy kisebb fájdalommal a vállamban. Mit ne mondjak nem tetszett neki, hogy kigáncsoltam, a haverjainak sem ahogy láttam.
- Nincs kedvem verekedni - mondtam higgadtan, de erre a két cimborája megindult felém az öklüket rázva, szitkozódva.  A szőke időközben feltápászkodott és úgy döntött hogy megvárja míg a két izomagy elkap és egy kicsit helyrerak. Szép... A kettős támadás nem éppen volt meglepő hiszen nem hittem, hogy valami karaterúgással, vagy ehhez hasonlóval fognak próbálkozni, inkább az erejükre támaszkodnak. Az egyik balról, a másik jobbról jött felém hogy a földre juttasson, de nem kellett hozzá más mint megfelelő reakció, amiben nem volt hiányom. Majdnem az utolsó pillanatban tértem ki a két kéz elől, a két mamlasz pedig egymásnak húzott be, helyettem. Na több se kellett, fogtam és elkapva a fejeiket szépen egymásnak koccantottam őket. Ilyenkor örültem azoknak a súlyzóknak amiket emelgettem néha, sokat segítenek. Persze nem az erő a lényeg, én csak segítettem nekik a lendületük kihasználva a földre kerülni... A szőkére pillantottam, volt körülbelül fél percem, mielőtt ezek feltápászkodnak onnan, már ha nem lágy fejűek. Hogy őszinte legyek, nem igazán elleneztem volna mivel most szerencsém volt, de a következőeben számítanak az esetleges kitérésemre és akkor nagy bajban leszek. Akkor tényleg nem úszom meg ép fejjel és arccal ezt az estét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Katherine D. Averay

Mint már a medencénél is mondta, szívesen meghívja majd a fiatal nőt egy pohárka erősre, még akkor is, ha születésnapja már aligha jelent bármit is - legalábbis megváltozott énjének, a felszínnek. Mindentől függetlenül, a huszonkettő egy ünnepelni való szám, amit akkor sem tölthet egyedül, ha valahol tudja, hogy még több száz, esetleg ezer ilyen alkalma lesz vigadni. A férfi gondolatai az örökkévalóság körül forognak; saját halandóságán, veszendőségén elmélkedik. Hol lesz ő már akkor, mikor Katherine betölti a kétszázat? Talán majd iszik egy felest az ő emlékére. Vagy nem. Megeshet, hogy egy pillanatra sem fog emlékezni, amit együtt töltöttek, legyen az rossz vagy igazán kellemes emlék. Önkéntelenül is félrehúzza a hidegtől kiszáradt száját, és mielőtt benyitna a párás ajtajú csárdába, még megigazítja nyakkendőjét. Csupán néhány perce hagyta el a kirendeltséget, és bár hazarohanhatott volna átöltözni, neki megfelel az öltöny is. Ugyan a nyakát szorító kendő nem a kedvence, nélküle mit sem érne eleganciája.
- Két dupla whisky-t, és egy üveg kólát kérek - könyököl fel jobbjával a pultra, miután a helyiség legtávolabbik asztalánál megpillantja az ünnepeltet. - A cechet majd csak távozáskor egyenlítem ki.
Míg a pultos elővesz két poharat, és kinyitja az üdítősüveget, ő a piros kabát irányába néz, majd az elé tett tálcát megfogva biccent a pult másik oldalán álló férfinak, és ellökve magát a fától, odaballag a rá váró nőhöz. Leteszi az ezüsttálcát, majd leengedi vállairól a nehéz szövetkabátot is. A közeli fogasra akasztja azt, végül helyet foglal Katherine-nel szemben, és kellemes mosollyal pillant fel rá.
- Régóta vársz? - kérdezi megköszörülve torkát, s közben a nyakát irritáló kendőt igazgatja. Fehér ingén szürke mellény van, ingujja alól régi óra tűnik ki. - Volt egy kis túlórám, azért jöttem csak most. Hogy telt a napod?
Míg beszél, az átlátszó itallal megtöltött poharakat elosztja, a kólát a nő elé tolja, majd saját szélesszájú poharát koccintásra tartva szólal meg.
- Isten éltessen! - köszönti Katherine-t, közben végig keresi az óceánszín szempárt. - Már, ha fogalmazhatok így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Katherine D. Averay

Képtelen eldönteni, hogy azért ilyen kacér és csábító a szemben ülő nő tekintete, mert vámpír, vagy halandóként is pontosan így nézne rá? Vajon lényi állapotából fakad az a furcsa határozottság, magabiztosság és megkísértő erő, vagy ugyanez sugározna belőle akkor is, ha emberként, lüktető vérrel néznének farkasszemet? Katherine viselkedése valószínűleg ösztönös, bizonyára tisztában van saját valóságával, és az emberi gyarlósággal is, de ezzel szerencsére más is hasonlóan van.
Konstantin megcsóválja fejét, de jókedvét nem rejti véka alá, az széles vigyorban lát napvilágot, s az ünnepelt szavaira még fel is nevet. Nem, esze ágában sem volt kiöltözni a halott kisasszony képzeletbeli születésnapjára, főként, hogy mindennap öltönybe kényszerül, így jobban kedveli a lazább viseletet. Ha idejében végzett volna, most pólóban, farmerben és bőrdzsekiben ülne itt, de... talán majd legközelebb.
- Ezerszer láttál már így - mondja az üdítősüveget vizslatva. - Vagy talán már nem rémlik?
Jobb szemöldökét kérdőn emeli meg, fejét kissé megdönti, s úgy figyeli a születésnapost. Nem szándékosan tér ki, egyszerűen a vámpír minden szava mögött csapdalehetőséget sejt. Érdekes kapcsolat az övéké, hiszen gyaníthatóan soha nem fognak egymásban megbízni, mégis jól érzik magukat együtt.
- Akkor ne is hívjalak, nem jössz el velem nyáron süttetni magunkat a parton? - kérdezi vigyorogva, teljesen komolytalanul. Ritka alkalmak egyike, hogy olyasmit mondjon, amiről pontosan tudja, hogy nem fog bekövetkezni. - Pedig nekem már nagyon elegem van a télből. Utálom ezt az időjárást, jöhetne már a jó idő.
Egyelőre vár a barátnőre kitérő kérdés megválaszolásával; egyrészt mert azt sem tudja, hogy rendelkezik-e olyannal, másrészt pedig fel-feltörő bizalmatlansága nem engedi válaszadásra.
- Mozgalmas nap volt, rengeteg papírmunkával természetesen - feleli, s nem bírva tovább türelemmel, erőszakosan enged nyakkendője szorításán. Bőre a kendő anyagának érintésére viszket és kivörösödött. - Léna emberiül érzi magát. Randevúzgatunk egy ideje.
Maga sem tudja mi van közöttük. A nőkkel soha sem értette meg magát túl jól, de igaz, ami igaz: Lénának már virágot is küldött, sőt mi több, üdvözlőkártyát, és fagylaltot vett, ő pedig bögrét kapott. Gondolataiból a koccintásra emelt poharak csilingelő hangja ébreszti fel, s egy jó kedélyű vigyor mellett kortyol saját italából.
- Én sem hiszek Istenben - mondja egy cuppantás követően, poharát az asztalra téve le. - De akárhogy nézzük, te már találkoztál a pokollal. Vér... no igen. Emlékszel még arra, akinek a legfinomabb volt a vére?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Katherine D. Averay

Felnevet a beteljesíthetetlen hasonlaton, és ujjbegyével az asztalon álló pohár száján kezd körözni. Érdekes, hogy Katherine pont ezzel a példával hozakodott elő, minden esetre kedélyesen elmosolyodik, s közben végig a pohárban lötykölődő alkoholt figyeli.
- És mi másért adnád még oda az életed? - kérdezi felpillantva, néhány másodpercen át állva a nő tekintetét, majd ismét poharára sütve kékjeit. Tényleg érdekli, hogy a véren és a hideg, nyirkos időn kívül mi lehet még fontos a másiknak. Hallgatása alatt saját életem adnám érte-listáján mereng, de hamar rá kell döbbennie arra, hogy ha most kifogná a három kívánságot teljesítő aranyhalat, nem tudná mit kérjen. Még több munkát? Feleséget gyerekekkel? Szimplán boldogságot a mindennapokban? Valószínűleg nem. Állna a tóparton szótlanul, és úgy engedné vissza a halat, mintha mi sem történt volna. Ujja megtorpan a pohár sima száján, és értetlenül néz fel Katherine-re.
- Mit tudsz? - kérdezi összehúzott szemöldökkel, de a látszat ellenére sejti a választ. - Még mindig követsz?
Újabb kérdését már csak mellékesen teszi fel, hiszen ha így is van, ő abból semmit sem érzékel.
- Nem csak tulajdonképpen kedves - fűzi tovább gondolatmenetét, ráadásul tényleg kezd értetlenné válni. Katherine összevissza beszél, mintha kódnyelvet használna, amit csak nőtársai érthetnek meg. Félti Lénát, noha tudja, hogy a szemben ülő mostanra elfogadta, és - ha minden igaz - nem bántaná őt. Csak hát, sose lehet tudni.
- Mondj egyet - provokálja a huszonkét évest, mert ő maga semmit sem gondol rosszabbnak annál, amivé az Averay lány vált. Figyelmesen, kissé összehúzott szemekkel nézi a másikat, karjait mellkasa előtt fűzi össze, s kényelmesen hátradől a széken.
- A legrosszabbra emlékszel, a legszebbre meg nem? Kiábrándító lehet. Na és a nők, vagy a férfiak vérét szereted jobban?
Hangjában némi szigorúság cseng, amit úgy húz magára, mint egy védelmező ruhát, azzal a különbséggel, hogy erről nem tud. Kérdez, hogy ne őt állítsák válaszadás elé, és mindent megjegyez, hogy a megfelelő alkalommal felhasználhassa. Letagadná, hogy így van, de ezt a tulajdonságát levetkőzni nem tudja. Mondaná, hogy nem él vissza az információval, de adódhat olyan helyzet, amiben az érdek megkívánná tőle. Szúrós szemekkel figyeli a nőt, de amint észreveszi magát, hangján és tekintetén is változtat. Olyankor sokkal lágyabban kezd beszélni, és szemei is barátságosabbá válnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Katherine D. Averay

Az életétől tehát pont egy személyért válna meg, ha egyáltalán volna még olyanja. Konstantin csendesen figyeli a nő lesütött szemeit, a poharában megfogyatkozó italát, és elhalkuló hangja sem kerüli el figyelmét. Egyelőre azonban nem szólal meg, hagyja, hogy beálljon közéjük néhány másodpercnyi szótlanság, és Katherine elmerenghessen saját világában. Ő maga nem tudja, kiről van szó, talán egy jó barát, vagy annál több, nagy szerelem az, akit visszavár, de az biztos, hogy pozitívan csalódott most a nőben. Valamiért azt várta, hogy tárgyért óhajtozzon, vagy egy saját szigetért, isten se tudja miért, de nem gondolta, hogy pont egy élő, illetve mára már halott személy lesz szíve legnagyobb kívánsága. Mindig ez történik; ő valamit elgondol, amire aztán Katherine könnyedén rácáfol. Az irodájában, a szökőkútnál, de a stégen sem bízott benne, pedig nem adott rá okot. Mielőtt megszólalna, szájához emeli poharát, és az utolsó korty kivételével kiissza belőle a whisky-t.
- Még leányéletedben, vagy már vámpírként veszítetted el? - teszi fel következő kérdését, mint valami kihallgatótiszt, akinek kényelmes körülmények között kell információt gyűjtenie a szemben ülő, most törékenynek tűnő lényről. Arcvonásai kemények, az együttérzés, ami egyébként szívében dobog, nem látszik. Megtanulta már leplezni, és ha tekintete mégis elárulná egy pillanatban, az újabb pislantással azt is kiűzi onnan.
Szóval madarak. Badarság volt azt feltételeznie, hogy még mindig jelent valamit Katherine számára, ami miatt a nyomában járna, de ilyen az emberi lélek. A felvont szemöldök ívét nézi, aztán a vigyorra csúszik tekintete. Ugyan, mire számított mégis? A csend alatt, ami ismét rájuk telepszik, Konstantin hol a kólásüvegre, hol az asztalra mered, és csak mikor az ünnepelt szólásra nyitja ajkait, néz fel rá.
- Éppen ezt mondtam, Katherine. A vámpírélet hordozza magával a poklot. Egyedül maradsz, hacsak... nem teremtesz magadnak társat. Olyat mondj, ami nem köthető ehhez az állapothoz - határozottan beszél, pont úgy, mint mikor parancsot kap rá. Viszont amit most, vagy mióta Bogolyfalván vannak mond el neki a nő, azzal sem visszaélni nem akar, sem lelki terrorban tartani a másikat. Nem tud elképzelni olyan esetet, amiben megzsarolná Katherine-t, kivételt képez ez alól az, ha az ő érdekében kellene megtennie. - Mindig lesznek olyanok, akikhez kötődhetsz, és soha nem kell egyedül lenned, ha nem szeretnél. Szerintem hozzá fogsz szokni a veszteségekhez is, ugyanúgy, mint bármi máshoz az életben.
Megnyugtatásul mondja, egyik kezéből a másikba lökve át a poharat. Kerüli a nő tekintetét, csak ha beszél, akkor néz rá.
- Honnan tudod előre, hogy az lesz a legszebb? - régen kérdezett már ennyit, akár egy iskolás, aki mindent tudni akar. Aztán, mielőtt partnere megszólalhatna, kiissza sajátjából az utolsó kortyot, és átnyúlva az asztal fölött Katherine poharáért, feláll és a pulthoz sétál, hogy kérjen még két dupla kört.
- Na most mondd - teszi a vámpír elé a mámort hozó nedűt, miközben kényelmesen elhelyezkedik már felmelegedett székén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Szira

- Sosem voltál az a hercegnő típusú lány.
Jelentem ki teljesen nyugodtan, és tudom, hogy még csak meg se sértődik rajta. Amióta ismerem, egy határozott, önálló nőt látok, aki kislányból egyre inkább felcseperedik, és kezd nyitni a világra, nem is lassan. A könyvet visszacsúsztatom, és helyette befejezem a sütimet, a következőt pedig magam elé húzom, és egy falatot abból is bekapunk.
- Ha járnánk, vagy randiznánk, tökmindegy most, mert járás alatt is randiznánk, szóval, elölről.
Már saját magamat zavartam bele, de ez a barackos - habos csoda, ez tényleg csoda volt. Olyan igazi. Ebből muszáj lesz még egyet megennem. Most azonban egy apró köhintéssel visszatérek a lányhoz, letéve a villámat.
- Szóval, ha mondjuk randiznánk, milyen lenne számodra az ideális? Marhára érdekel, hogy hol rontom el a dolgot, és hátha te meg tudod mondani, hogy mi az, ami hiányzik a dologból, hogy egyről a kettőre lépjek valakivel.
Ez a valaki pedig arctalan jelenleg. Lehet ő is, lehet a Rapid Randi lány is, lehet még akár Eris Kowai is, bár akkor biztos, hogy a fejemre ejtenének. Tévedés ne essék, nincs bajom vele, csak nekem ijesztő. Igen, férfiasan bevallom, hogy tartok attól a lánytól, és ha valaki azt mondaná nekem, hogy csak azt nem kínozza meg, akitől vért kapott a rituáléktól, hát önként mennék oda hozzá, hogy vegyen tőlem amennyit akar.
- Nem. Oké, egy kicsit azért de. Mert lehet, hogy tényleg a nagy ő lesz, de lehet, hogy feszengeni fogunk egymás mellett, és az megöli az egészet. Így belegondolva nagyon tartok tőle. Szép mi? Egy gurkó jöhet bármikor, de egy nő, na az már kihívás.
Egy kicsit tényleg szánalmas az egész, de hát valahogy ez jutott azt hiszem. Elvégre semmi sem tökéletes, örülni kell annak, amit éppen elénk dobott a sors. Én pedig csak azért se fogok megtörni, elvégre mindjárt randizok valakivel.
- Ha te leszel az, akkor akarok egy rendes csókot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Katherine D. Averay

Látja, hogy partnere a gondolataival küzd, hovatovább, talán még az érzelmeivel is, éppen ezért nem szólal meg. Rendezze csak el magában, neki ahhoz addig semmi köze, míg Katherine nem árul el róla többet. Először azt gondolja, hogy a titkos személyről ma este nem tud meg mást, de kérdésére végül sokkal részletesebb választ kap, mint amit egyébként várt.
- Értem - bólint egy lassút, és a hosszú szempillák árnyékában lakó óceánszemeket fürkészi. Ki nem mondott kérdésekre keres bennük választ, titkokra, olyasmikre, amiket senki sem tudhat, csak mi magunk. Hosszan tartja a szemkontaktust, szavak nélkül állja a nő tekintetét. Miért hiszi mindig, hogy ez a vámpír nem több annál, ami: gyilkos? Felnőtt beszélgetéseket folytatnak, komoly dolgokról vitáznak, sokat elárul magáról neki a fiatal nő, mégsem hisz egyetlen szavának sem. Legalábbis tudatban nem.
- Van a kastélyban egy női szobor, amiről az a hír járja, hogy teljesíti a lehetetlen is - mondja némi szünet után, egyfajta kapaszkodó gyanánt. Ő járt ott, de nem győzte meg a látvány, sem a fiatal festőpalánta, akit ott talált. - Egy unalmas pillanatodban felkeresheted. Vesztenivalód nincs.
Soha nem volt jó tanácsadásban, és most se telik tőle több, de amit mond legalább nemcsak a levegőbe szól, hanem őszinte, és lehetőségként szolgálhat.
- Dehogy pécézett ki - mosolyodik el a fülledt melegben, nyakkendője még így, lazább állapotban is szorítja nyakát. Ujját beleakasztja a görcsbe, és húz rajta egy kicsit. - Ilyesmiről szó sincs. Ezt neked tudnod kéne.
Sokatmondó vigyorral pillant Katherine-re, akiben ezekben a pillanatokban egyszerre látja a kislányt, a huszonkét éves fiatal nőt és a komoly, koraérett felnőtt nőt is. Sokáig nézi, szeretne neki valami biztatót mondani, de nem tud. Ez már csak ilyen, megy minden a rendjén, és ennyi. Ennyi? Előtte már alig, a vámpír előtt viszont mennyi lehetőség áll még! Bár kimondani soha, magában megállapítja, hogy egy kis időre cserélne vele. Vámpírrá válna, hogy megtapasztalja azt az ijesztő másállapotot. Élne a végtelennel, és leülne az újra emberbőrben élő Katherine-nel egy pohárka italra. Szép fordulat volna ez.
- Nem tudhatom - vonja meg a vállát. - Egyszer voltam szerelmes, akkor is plátói volt a dolog. Tuti a sors pécézett ki!
Nevetve húzza fel szemöldökét, majd visszabök lábával. Szegényes egy magánéletet tudhat magának, hogy még a szerelmet sem tudja körbeírni. Ez igen, a taps ide is jöhet.
- És mit gondolsz, ha meglátod azt az embert, akinek a legfinomabb lesz a vére, azt azonnal tudni fogod, vagy már csak azután, hogy belekóstoltál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Á l o m t ü n d é r *_*

Egy ideje baglyozik már az egyik háztársával, ami egy kölcsönösen hasznos kapcsolat. Neki vannak gondjai a magyarával, a lánynak pedig az angolja nem az igazi, így tudták segíteni egymást, bár levelek formájában azért nem az igazi. Minden esetre a hosszas beszélgetések már Reynek sem voltak elegek, szóval egyhamar úgy döntött, elhívja őt egy kellemes helyre. Már felderítette a falut, milyen lehetőségek vannak, de akkor is olyan snassznak érezte a gyorsétterembe hívni egy lányt randizni... pedig ő azt élvezte volna leginkább. De előzékeny ő, még mennyire, hogy az, szóval valami kellemesebb helyet választott.
A Pillangó-varázs pont tökéletes helynek tűnt, hiszen ha csak egy finom teára van kedve Szirának, akkor is tökéletesen megfelel, de ha enni szeretne valamit, van étterem része is. Ez amúgy is olyan menő hely, amitől a csajok hátast szoktak dobni. Neki pedig nincs annál nagyobb élmény, ha a lány, akivel tölti az idejét, jól érzi magát. Hogy mennyi mindenre vette már rá magát emiatt? Sok-sok dologra.
De a kis teaházzal semmi baja. Megírta a lánynak, mikor találkozzanak, és hogy mi lesz rajta, hogy felismerje. Így belép, kedves mosollyal köszön és le is csüccsen az egyik kényelmesnek tűnő kis sarokba. Egyelőre nem kér semmit, elmondja, hogy vár valakit és vár.. vár... hogy kicsodát? Na azt nem tudja. Persze javából tudja, hogy egy barna hajú lánykát kell keresnie, de Magyarországon azoknak száma szembetűnően magas. Szóval ezzel nincs kisegítve, de valahogy bízik abban, ha meglátja a lányt, tudja majd, hogy ő az. Az asztalon dobol kicsit, miközben azon morfondírozik, mi lesz, ha Szira nem az esete? De azonnal meg is születik a válasz: akkor majd beszélget egy jót és hosszút egy kedves lánnyal, ő azt is tökre totálisan élvezni fogja. Egy kis tea, vagy vacsora... visszakíséri a kastélyba, mint egy jófiú, már azon jár az esze, hogy talán lop majd egy csókot, vagy legalább egy puszit, csak hogy jól aludjon el.
Álmodozó? Abszolút, de igyekszik meg is valósítani az álmait, de még mennyire!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Á l o m k a *_*

Annak ellenére, hogy nem annak tűnik, igenis egy türelmes teremtés. Kopog kicsit az asztalon, miközben várakozik, amolyan pótcselekvésként, de amúgy birka türelemmel nézelődik, várja a randipartnerét. És itt a kulcspontja a dolognak, ha van miért várnia, ő lesz a türelem mintapéldánya.
De amikor meglátja a belépő lányt, mosolyogva pillant rajta végig. Sajnos elmarad a drámai felismerés, tovább vár, viszont feltűnik neki, hogy nézelődik. Aztán megakad rajta a szeme, és már mosolyog is, ahogy közeledik hozzá, feláll, hogy ne tűnjön parasztnak, hiszen jó gyereknek nevelték eredetileg. Oridzsinál, brit úriember. (Lehet nevetni.)
- Szia! Igen, bizony, én. - Mosolyog rá, erőteljes brit akcentussal, de már egész jól beszéli a magyart. Azért nem jött ide annyira felkészületlenül, mint amilyennek tűnt. Nem volt annyira spontán, mint ahogy azt eredetileg gondolták róla. Már régóta álmodozott arról, hogy Mark után jön, szorgos kiskutyaként, hogy simizze meg. Nem feltétlen úgy tervezte, hogy itt is marad, de hát Carpe Diem, majd lesz valami vele. Egyelőre tök elégedett az életével.
- Nem volt hosszú, csak aggódtam, nem jössz el. - Vallja be végül mosolyogva, ahogy ad egy gyors, könnyed, üdvözlő ölelést a lánynak. Nem, ő nem magyar, nála nem működik a puszi-puszi dolog, bár ő kifejezetten szereti, mégsem üdvözlési formának tartja.
- Ennél vagy teáznál inkább? - Kérdezi tőle mosolyogva, mert volt ideje felderíteni, hogy az étterem a fenti részen van. Ha Szira enni szeretne, oda kíséri fel, ha nem, visszaül a helyére. De előtte még előveszi a legudvariasabb énjét, ahogy kell, kihúzza a lánynak a széket, hogy leülhessen. Tudja, hogy ezek apróságok, de Reynek igenis fontosak. Ő szereti éreztetni másokkal, hogy igenis figyel rájuk és előzékeny, ezzel pedig ki tudja fejezni.
- Bájos a hangod. - Állapítja meg nevetgélve, ahogy leült ő is. - De valahogy nem ilyennek képzeltem. - Mert persze, mindenki képzel egy hangot, amikor olvassa a leveleket, de Sziráé még a képzelgésénél is sokkal szebb. Rey el is dönti, hogy jó ötlet volt találkozni. Szívesen hallgatná őt, sokáig, jó sokáig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

  Döglött, jöhetne az egyértelmű válasz a feltett kérdésre, ami igencsak közel lenne a helyes válaszhoz, mégse mondhatja így. Hagyta is ezt a kérdést elsőre,  inkább a lányéra reagált, fokkal vidámabb téma, mint a saját hülyesége.
- Az mégse ugyan az, de aki a kicsit nem becsüli... - színlelt szomorúság áradt hangjából, ami hamar elszállt – De hm, legyen, legalább lesz kitől anyagot kérnem, vedd a fizetség előlegének.
Biccentett mosolyogva a tárcájára, szolgálja ki magát nyugodtan. Ezek szerint nem nézik ki itt az embereket, mint a mugli megállókban, na nem mintha leesne a nem létező karikagyűrű az ujjáról, hogy kicsit arrébb menjen. Amennyit arra téved.
Körbenézett ismét, valami hasmust keresve, amit két asztallal arrébb kiszúrt. Odament érte, közben saját poharát kiürítette, megjárta ezért a pult környékét is, miután lerakta a tálat asztalukra, előbbi után mindenféle ütközés nélkül. Kért az első után még egyet, mivel hátrapillantva a lány felé látta, hogy Fanni söre se tartja már magát sokáig, kétszer fölösleges fordulni, vagy külön. Egy sör amúgy se sör, annyiért kár is beülni inni, tartja a régi mondás.
Visszatérve asztalukhoz a korsókkal, ő is cigiért nyúlt, s gondolatban gyorsan végigment azon, hogy pakolt-e eleget. Megnyugtatólag arra jutott, kell lennie kisebbik táskájának valamelyik zsebében. Csak ha úgy hozza az este, hogy ez a nyolc szál ne lenne elég kettejüknek. Szóval ezután már tényleg rágyújtott, tárcáját és gyújtóját visszatolta középre, nem fogja folyamatosan kínálgatni a rellonost. Jöhetett így a kérdés a válaszára.
- Hát azontúl hogy egy év kimaradt, vicces egy történet. Volt egy jól sikerült buli, iszogatunk, voltak minősíthetetlen házi dolgok – na az ilyen mindig jó alapozásnak, s legalább Márkot megnevettette saját kálváriájának kezdete – s rossz pálcát használtam, s az egyszerű fejfájdító átkom visszapattant rám. Ami csak azért volt gáz, mert kiskoromban benyeltem egy kicsit valaki merengőjéből, s azokat emlékeket úgy éltem át újra, hogy magamról nem is tudtam. Kerestem a nemlétező családomat, szeretőmet, lányomat. ’Szal saját szobám rabja voltam hónapokig ilyen tudathasadásosan.
Igyekezett tartalmas, s lehető legrövidebb válasszal szolgálni, véletlenül sem hozzátéve, hogy tünetmentesnek nyilvánították, ha valószínűleg egyértelmű is, hisz’ újra itt van emberek között. Azért apró hülyüléssel bepróbálkozik.
- Ezért ne lepődj meg ha esetleg rád másznék, hisz a szeretőm is Fanni, s hasonlít is rád.
  Az már mellékes, hogy az szőke volt, s az is, mintha említette volna már a merengős storyt a lánynak, na meg hogy a házi manójuk Fanni, nem a nő. Na mindegy, legyint magában, saját poénjainak többsége csak számára szórakoztató, de arra remekek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A mai napom totálisan lazán telt... Nem tanultam, nem paráztam a vizsgák miatt és nem görnyedtem a könyvtárban egy könyv felett ami nem volt meglepő. Ha ezt tettem volna, akkor minimum strébernek, maximum őrültnek tituláltam volna magam, akinek valaki beadott valami stréber-csináló szert. Az ég óvjon minket akkor, mikor nekiállok levitás módjára könyveket bújni. A hideg is kirázott a gondolatára, ahogy a dzsekim zsebébe dugtam a kezem. Ostoba gondolatok... A puccos teaház felé vettem az utam, ott volt találkozóm egy csajszival. Mondjuk, miért is megyek el ahelyett hogy hagynám lógva? A fránya becsületem tehet róla, semmi más. Mérgelődve egy kissé a dolgon léptem be és körbenéztem. Jobban bírtam a csárdát, kevesebb ember és még kevesebb diák van ott ilyentájt, de hát ha ide akar jönni, akkor jöjjünk ide. Reméltem hamar leléphetek és amint álltam a csajszi teáját és végigdumáltunk tíz percet, akkor áttérhetek az előbb említett helyre. Az az én mentsváram, nem ez a vidám, világos és nagyon is barátságos hely. Besétálva amilyen gyorsan lehetett, olyan gyorsan dobtam le magam az egyik ülőalkalmatosságra a függönyös részen, majd grimaszolva vettem tudomásul a kínálatot. Tea, forrócsoki, sütik... Elég hamar eldöntöttem hogy nem kérek semmit. Nem voltam édesszájú a teát pedig nem kívántam, így hát maradt a semmi. Mondjuk ha nem ide beszéltük volna meg, akkor jobban érezném magam. Ez a hely nekem túl rózsaszín... Mondjuk mi nem? Nagy sóhaj kíséretében próbáltam a lehető legkényelmesebb pozíciót felvenni és a plafont bámulva azon merengeni, hogy mi a jó istent keresek én ezen a helyen. Jó, tudtam. Mert megígértem... és sajnos az efféle dolgokat még betartom. Na persze ez nem jelenti azt, hogy nem hagyom az első adandó alkalommal faképnél. Lehet nem vagyok egy szőke herceg fehér lovon, de azért az ígéreteim megtartom, legalábbis egyenlőre igen. Később lehet már ezt se fogom, magamat ismerve...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Á l o m k a *___*
zenécske

Arra a megállapítására, hogy félt, nem jön el, csak egy sokatmondó tekintetet kap, amitől ő nevetgél kicsit. Aztán pedig előveszi az igazi önmagát, ahogy megölelgeti a lányt és kihúzza neki a széket, amint eldöntötte, hogy ő teázni szeretne. Szira kívánsága parancs, legalábbis most biztosan, főleg addig, amíg ilyeneket kér.
- Te ittál már itt valamit? Mit ajánlasz? - Kérdezgeti a lányt mosolyogva, mert hát ő szereti a teát. Gyerekkora óta be van vezetve a délutáni teaidő, ahogy nőtt fel, egyre rugalmasabb volt az időpontja, aztán már el is maradozott. Nem veszik már olyan halálosan komolyan, na, de attól még jó szokása.
- Hm... azt hiszem, picit harsányabbnak. De így is édesen csicseregsz. - Nevetgél kicsit, mert leginkább egy kismadárhoz tudná hasonlítani a lányt. Még ha nem is beszél olyan sokat, törékeny kis tüneménynek tűnik, és szabadnak. Ő maga is szívesen lenne madár, valami igazán szabad madár, hogy elrepülhessen és soha senki ne korlátozhassa.
Amikor megjön a pincér, ő azt kéri, amit Szira javasolt neki, ha nem tudott semmit mondani a lány, akkor pedig választ valami szimpatikus teát. De nem az lesz neki úgysem a lényeg, sokkal inkább a társaságát. Szívesebben nézi Szirát, a lány kedves vigyorát, tényleg jól esik neki végigpillantani rajta. Kicsit megmelengeti és kicsit élőbbnek érzi magát tőle. Talán ezért nem tud meglenni egyedül szinte soha.
- Hát még én hogy örülök! - Mutat a vigyorára könnyedén, amit még most sem tud letörölni az arcáról. - Én csalódtam, kellemesen. - Mondja mosolyogva a lányra, majd amikor megkapja a teáját, megköszöni szépen, csak annyi időt fecsérel rá, hogy beízesítse, így tudja kevergetni, miközben mosolyogva pillant fel.
- Mi történt veled, amióta nem hallottam felőled? - Kérdezi, kedvesen, érdeklődőn pillantva a lányra. Nem, mellette aztán tényleg nem lehet unatkozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Kilián
Forrcsoki pajti *-*

A könyvtárba készült most mégis a falu felé veszi az irányt. Pedig a délutánt tanulással kéne töltenie, ha jó jegyeket szeretne szerezni a vizsgáira. Anyja egyik kikötése, hogy jól kell teljesítenie különben, hazaparancsolja. Azt pedig nem szeretné. Bár rég látta a tesóját, mert eddig még nem sikerült elcsábítani ide. Viszont, ami késik, nem múlik. De visszatérve az első dologra, épp a lépcsőn ment le, mikor meglátta Ádit. Vagyis azt hitte, hogy ő az, de mint kiderült mégsem. Kicsit szégyelte magát amiatt, hogy ennyi idő után nem ismerte meg. Könyvek nem voltak a kezében, mert úgy gondolta, hogy ahová megy ott lesz minden, így volt lehetősége felugrani Ádi hátára. Már kérdezni akarta, hogy vele tart-e, de megpillantotta az arcát és gyorsan leszállt róla. Á, dehogy volt kínos a dolog, kicsit sem. Gyorsan bocsánatot kért lehajtott a fejjel, és indult volna el, mikor felmerült a forrócsokizás. Erre az ajánlatra ki mondhatna nemet?
Most délutánra beszélték meg a találkozót a pillangóban. A lánynak mindegy lett volna, hogy hova mennek, csak a gyorsétterembe ne. Oda nem térne vissza. Ha a fiú a csárdát választotta volna, kicsit vonakodva, de igent mondott volna. Oda ijesztő emberek járnak és nem olyanoknak való, mint Kata. Mindazonáltal jobban szereti a nyugodt helyeket, amik inkább rózsaszínek és giccsesek, mintsem lepukkantak és veszélyesek. És a bátyja sem örülne neki, ha ilyen helyekre járkálna. Nem sokat járt a faluban, így előbb indult, mint tervezte, és jól is tette, mert eltévedt útközben. Nem erőssége a tájokozódás, ezt már tapasztalta párszor. De sikeresen megtalálja a helyet, amit keresnie kell és be is tér. Körbenéz a helyiségben és megpillantja a srácot, akit keres. Mosolyogva közeledik felé, majd leül a szemközti székre.
- Szia - köszön, és a pincéreket kezdi keresni. Nem siettet senkit, majd idejönnek hozzá, ha lesz idejük. Kata addig a szemben ülő fiút kezdi el nézni. Még nem is tudja a nevét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Katherine D. Averay

Bámulatosnak tartja, hogy egy olyasfajta éjszakai teremtményben is, mint Katherine, ilyen erősen munkálkodhat az érzelemfaktor. A maga csendjében figyeli a nő erőtlen játékát az üres pohárral, gondterhelt arcát, és semmibemeredő szemeit, melyek előtt bizonyosan ezernyi emlékképet lát lejátszódni. Nem tudja miféle gondolatok gyötrik, nem volt tudomása régi szerelmekről, sem fájó pontokról, de most, hogy látja a bestiát nőként merengeni, már nem csak tudja, de el is hiszi, hogy valaha emberként létezett.
Kérdései elmaradnak, úgy dönt, ma este nem kínozza tovább a barna loknis lányt. Helyettük lepillant poharára, a benne lötykölődő szeszre, majd egy gyors mozdulattal szájához emeli, és maradéktalanul kiissza belőle a csípős italt. Katherine közben megszólal, magára erőltet némi határozottságot, de hangja korántsem tükrözi azt, amit a férfival elakar hitetni. Konstantin először nem is válaszol, csak egy pillantást vet a széktámlának támaszkodó vendégére. Zsebeiben dúr, dohány után kutat, s ezalatt a csárdába érkezők felé fordítja arcát. Ismeri azokat az alakokat, de most bármily nehezére is esik, kénytelen elvonatkoztatni munkájától, és figyelmen kívül hagyni mindent, ami a minisztériummal áll kapcsolatban.
- Nem is bízom - feleli kurtán, zakója belső varrásából egy márkás dobozt húzva elő. - Ha nem akarnád kiadni magad nekem, egyszerűen nem válaszolnál, vagy... elharapnád a torkom.
Szál az ajkak közé, aprócska láng egy finom kattanás után, és a férfi már szívja is magába a mérgező füstöt. Néhány kellemes másodpercig lehunyja szemét, kiélvezi a dohány nyújtotta élvezeteket, majd békés nyugalommal les fel Katherine-re, és egy szürke sóhaj után meg is szólal.
- Na és, mit szeretnél születésnapodra? - kérdezi váratlanul, annak tökéletes tudatában, hogy nem vásárolt neki semmit, sőt mi több, egyáltalán nincs is semmije, amit adhatna neki. Valójában még csak nem is barátok, hogy szükségét érezze kérdésének. Legfeljebb közeli ismerősök ők ketten, mégis, a nő előző percekben mutatott arca megkíván tőle ennyit. Lám, egy újabb kérdés.