Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Még nem igazán tudja eldönteni, hogy a párterápia megoldást jelent-e a gondokra, de igyekszik bízni Zójában meg a szaktudásában, na és természetesen magukban is. Hiszen ha nem akarnák megmenteni a házasságukat, nem vágtak volna bele ebbe az egészbe és nem lennének itt. Annára most dadus vigyáz, ők pedig teljesítik az első házi feladatot, amit Zójától még múlt héten kaptak - randiznak. Mint akik még csak ismerkednek, nem házasok hét éve. A Holdfény utcában található Révay-rezidenciától sétáltak egészen idáig kettesben.
- El sem hiszem, hogy tényleg úgy érzem magam, mintha első randin lennénk - jelenti ki szája sarkában halvány mosollyal, szeme sarkából a mellette sétáló gyönyörű feleségére pillantva, és mintha valami tapasztalatlan tini lenne, olyan óvatosan nyúl át az asztalon Veszna keze után. Tudatában van, hogy ő rontott el sok mindent, ő nem volt hajlandó beszélni és ő temetkezett a munkába, hagyva, hogy Veszna eredménytelenül próbáljon bejutni a várfalakon belülre, de ha eddig nem hagyta el... még mindig megteheti, de csak nem. Egy ideje - bár nem mondta - még az is megfordult a fejében, hogy talán lehetne még gyerekük. Kezdetben sokat akartak, aztán valahogy mégsem lett testvére Annának. De miért is gondolkodik ezen most? Inkább arra kellene fókuszálnia, hogy foglalt asztalt, itt ülnek kettesben, egymással szemben, ki tudja mióta először, és beszélgethetnek. Újra ismerkedhetnek, megtudhatják, ki lett a másik, amíg félig-meddig csak egymás mellett éltek az elmúlt évek egy részében. Látja azért a szomorúsággal vegyes csalódottságot a nő szemében időnként, és olyankor mindig szeretné valahogy elűzni. Talán majd Zója segít megtalálni oda az utat.
- Meseszép vagy - szólal meg újra, részben azért, hogy közben kitalálja, mivel is vihetné tovább a beszélgetést, de másrészt azért is, mert így gondolja. Szeretne újra bocsánatot kérni sok mindenért, érzi a torkában a gombócot, fejében kavarognak a gondolatok, minden, amit tett vagy inkább nem tett, de végül erőnek erejével sikerül visszanyelnie az egészet. Az utóbbi időben mást sem tett, csak sajnált mindent is, mintha túláradt volna a folyó, és már nem lett volna, ami gátat szabjon az egésznek. Kissé hátradől a széken, hogy kényelmesebben üljön, majd a haját is hátraigazítja, mert az egyik makacs tincse folyton a homlokába hull, és már elég hiosszú ahhoz is, hogy a szeme elé lógjon részben. Aztán sóhajt egyet. - Azt hiszem, ha visszamehetnék az időben, és valamit változtathatnék, ez lenne az... sokkal több időt töltenék veled - mondja ki, aztán még időben sikerül a nyelvére harapni, hogy ne folytassa megint azzal, hogy sajnálja. A sajnálat úgysem old meg semmit, ezt már megbeszélték. A változás viszont igen, hát igyekszik arra fókuszálni. - Talán ez nem csak egyszer alkalom lehetne. Úgy értem, randizhatnánk rendszeresen. Legalább azóta nem voltunk kettesben, hogy Anna járni kezdett. Azt hiszem - mondja, kurtát szusszantva a mondat végén, amolyan nevetésbe hajlót, mégsem panasznak szánta a kijelentést, imádja a lányukat is. A közben arra járó pincértől kis gondolkodás után vörösbort kér egyelőre, meg tésztát vacsorának, aztán ismét Vesznára irányul minden figyelme.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A párterápia mellett vannak alkalmak, amikor vagy egyikünkkel vagy másikunkkal beszélget csak Zója, és volt egy mondata, ami erőszen szíven ütött: Hogy én vagyok a gát. Hogy annyira meg vagyok sértődve, hogy nem lebontani segítem a falat, amin eddig nem tudtam bejutni, hanem, hogy minden lebontott tégla helyére kettőt teszek. Ez pedig fájt, főleg azért, mert valahol mélyen ez már bennem is megfogalmazódott, de az, hogy ezt kimondatta velem, és összegezte, nagyon nagy pofon volt a számomra. Sértett vagyok, sértődött Farkasra, amiért nem engedett be, amiért nem bízott bennem, amiért tönkretette a kapcsolatunkat. De tényleg csak ő volt az, aki ezt tönkretette? Nem, az igazság az, hogy én nem váltottam taktikát, ostromoltam őt, ő bezárkózott. Én pedig végül hátra léptem, és elengedtem őt, amikor is bekövetkezett a legrosszabb, és addigra már nem voltam képes arra, hogy átszervezzem az energiáimat, és megadjam a férjemnek mindazt, amire akkor szüksége volt. Én is rontottam, még akkor is, ha tudom, hogy mindent megtettem, rosszul tettem, és nem értettem meg, hogy miért nem jó.
- Régebben szebb voltam. Körbenézek, és fakónak érzem magam. De nagyon kedves tőled, hogy még látsz bennem szépen, ennek örülök.
Ahhoz képest, hogy azt kérik, közelítsünk, töltsünk több időt együtt, távol vagyunk egymástól. Ritkán egyeztetjük a napunkat, hogy egyszerre érjünk haza, sőt, talán még sosem mentünk el Annáért együtt. Elvégre én dolgozom hozzá közelebb, én végzek előbb, én tudok elmenni érte. Farkas sokáig dolgozik, túlórázik, és bár tudom, hogy a visszakerülés miatt, mégis ott van bennem az is, hogy vagy más miatt, másért, mással van. Mással akar lenni, de megteszi, mert a család elvárja tőlünk, hogy tegyünk a házasságunkért. De vajon ő tenni akar, vagy most mással lenne? Egyszerűen minden frusztrál, és nem tudom, hogy ezt hogyan kell jól csinálni.
- Nagyjából. Előtte is alig. Amikor nagyon el akarták vinni, hogy babázzanak, és éppen nem dolgoztál, vagy ilyenek. De jó lenne, én, tényleg bele fogok jönni abba, hogy ezt hogyan kell csinálni.
Mi igen gyorsan határoztunk a családunk mellett. Döcögősebb kezdésünk volt, de intenzíven vállaltunk mindent, házasságot, gyereket, együtt élést, és valószínűleg ez is közrejátszott.
- Szerinted, ha Anna nem akar jönni, együtt lennénk még?
Teszem fel a kérdést, mert tudnom kell, és nem fogok megbántódni, ha mást mond, mint ami az elvárt lenne. Sőt, én tényleg a valós gondolatára vagyok kíváncsi, hogy ő hogyan lát minket egy ilyen helyzetben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Inkább csak úgy mondanám, kicsit másképp voltál szép. Olyan lányosan, most meg... érettebben, ha szabad ilyet mondanom. Nemesedsz a korral,... mint a jó bor - mondja, és ismét feltűnik szája szegletében egy félmosoly. Gyatra poén, de szeretné megmosolyogtatni. Hirtelen nem is tudná megmondani, mikor látta utoljára mosolyogni, pedig igazán szép a mosolya is. Meg aztán mégiscsak van vélavér is az ereiben, biztos benne, hogy még száz évesen sem lesz csúnya.
- Tudom, és én is. Igyekszem. Igyekszünk. Ketten kellünk hozzá, de itt vagyunk - válaszolja, és előre dőlve átnyúl az asztal fölött, hogy kezét a nő arcáig emelve megsimogassa hüvelykujjával az arcát, majd egy képzeletbeli kósza tincset igazít a füle mögé, ha már Veszna haja amúgy nagyon rendezetten áll. Csak érezni akarja egy pillanatra, hogy tényleg ott van és nem álmodik. Az elmúlt évek egy része, sőt nagy része olyan volt, mint valami rossz álom. Nem a nő miatt, hanem ő zárkózott be, mert nem akarta a vállára rakni a terheit, de Zója szerint pont ez volt a gond, hiszen ketten vannak, és ez azért is van így, hogy egymást támogassák. Nem bújhat el mindig a kis barlangjába, ha valami rossz történik, hogy majd előjön, ha már megoldotta egymaga. Csak hát ugye a régi szokásokat sem könnyű levetkőzni, de tényleg igyekszik. A kérés kissé meglepi, pedig a választ igazából ő is szeretné tudni.
- Én úgy hiszem, igen. Nagyon sokáig motoszkált a fejemben a gondolat, hogy találnál nálam sokkal jobbat is, de nem hagytál el akkor sem, amikor a legnyomorultabb voltam. Nem Anna miatt kértem meg a kezed, bár tény, hogy fontos része az életünknek... de én azért akartalak feleségül venni, mert mindig is úgy éreztem, hogy veled otthon érzem magam. Tudom, hogy nem úgy tűnt, amikor elmerültem a problémáimban. Sajnálom, hogy kizártalak és a munkába temetkeztem. Tudom, hogy mondtam már, de tényleg nagyon sajnálom, és még nem tudom, hogyan tudnám jóvá tenni, de meg szeretném találni a módját - válaszolja őszintén és komolyan. Végülis Veszna akkor is ott volt vele, amikor bekerült az ispotályba, és otthon várta, amikor hazaengedték, amikor még megszólalni is alig volt hajlandó, na meg enni is, nem csak akkor, amikor minden rendben volt. Azt tanulta, hogy a tettek mindig ékesebben mutatják, milyen ember valaki, mint a szavak, és ő ezt látta. Az más dolog, hogy az ő megküzdési mechanizmusai nem családra voltak kalibrálva, és sok mindent sikerült is elrontania. Éket vert maguk közé, amiből távolság lett szép lassan.
- Az jutott eszembe kezdetnek, hogy nem vállalok be több túlórát. Többet lehetnék veletek. Veled. Úgyis abbahagyom lassan a papírok töltögetését, hogy már megkaptam a végső minősítést, hogy visszatérhetek a régi beosztásomba, abból meg elég lesz a munkaidő is bőven - ajánlja fel kezdetnek. Tudja, hogy Vesznát sosem érintette jól a munkamániája, és talán ahelyett, hogy megpróbálja elmagyarázni, hogy az az érzés hajtja, hogy mennyire uralja azt az egészet, inkább változtatni kellene. Ezt még csak nem is Zója javasolta, de reméli, békejobb-féleségnek talán elég lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Ezt el tudom fogadni, a másképpet, nem a bort. Az egy udvarias válasz arra, hogy vén lettél.
Tudom, hogy a vélavérem miatt nekem nehezebben fog menni az öregedés, de meglepetés, egy válságba jutott házasság még egy vélavérű helyzeti előnyét is képes teljesen gallyra tenni. Talán csak az a vonzalom, amit nem értenek az emberek, az marad meg az irányomba, de egészen másnak látnak. Elmosolyodom, és a fejem is beledöntöm az érintésébe, annyira hiányzott, annyira vágyom rá, hogy elmondani sem tudom.
- Igen, és én megcsinálok mindent, amit Zója mond, amíg nem lesz túl intim. Arról nem szeretném, ha beszélgetnénk. Vagyis, természetesen neked nem szeretném tiltani, hogy beszélgess vele róla, csak nekem ne kelljen a hálószobánkba bevezetni.
Az furcsa lenne, ha a nagynénémnek ecsetelném, hogy mennyire működik a házaságunk. Az idegösszeomláskor az orvos azt mondta, hogy ne erőltessek, ne kényszerítsem, engedjem, hogy Farkas ahhoz térjen vissza, amit szeret, amit szeretettel csinál. Egy kicsit reménykedtem benne, hogy ez a második babánk lesz, ahogy korábban terveztük, hogy ne legyen nagy korkülönbség közöttük, de nem ez volt, hanem a munka. Előttem is az volt a legfontosabb neki, és tudom, nem lenne szabad utálnom a munkáját, de féltékeny vagyok arra is, arra, ahogy fejleszti magát, ahogy jobb és jobb akar lenni benne. Ez teljesen normális, az emberek vágynak rá, hogy sikereket érjenek el, és ha valamihez már értettek, de elvesztették, és nem akarták, akkor természetes, hogy vissza akarják kapni. Farkas pedig jó abban, amit csinál, én tudom, ő is tudja, a főnökei is, hiszen fokozatosan terhelik, mert ők tudják, hogy hogyan kell ezt jól csinálni. Mert nekik ez jól megy.
- De nagyon szereted csinálni, szerintem az nem jó, ha visszatérsz, és nem teszel bele mindent, most különösen azt várják tőled, hogy bizonyíts, nem? De lehetne egy rendszerünk, programjaink, amik miatt mondjuk nem mindennap vagy bent tovább, igaza volt Zójának, amikor azt mondta, hogy meg kell találni az egyensúlyt. Én nem szeretnék elvenni tőled semmit, de szeretném, ha a miénk is lennél.
Nem is olyan rossz ez a randizós, kimondani mindent, amit ki akarunk mondani, ez még a végén működhet is. Jó lenne, ha működne.
- Ash volt a legközelebb ahhoz, ami végül te lettél. Sokáig hittem, hogy hozzá fogok tartozni. Az apáink szeretik egymást és minket is, kényelmes lett volna, de igen az otthon az csak veled volt meg.
Az asztalon kinyújtom a kezem, hogy elérjem az övét, az érintés fontos, mind a kettőnknek, és szeretném, ha érezné, hogy itt vagyok, hogy akarom ezt az egészet. Bizonytalan vagyok a kitartásomban, de akarom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Nem gondolom, hogy vén lennél. Vénnek magamat érzem, bár lehet az is elég lenne, ha megszabadulnék a bajuszomtól - válaszolja egy apró sóhajjal. Szerinte a felesége tényleg gyönyörű, és ami azt illeti, még mindig nincs harminc se. Ellenben ő közelebb van a negyvenhez, mint a harminchoz, és néha olyan vénnek érzi magát, mint az országutat, máskor meg még mindig gyermeknek, ahogy bizonyos dolgokra adott reakciói is mutatják. Bonyolult ez, bár hogy újfent Zójára hivatkozzon gondolatban, tekintve, hogy beidegződött megküzdési mechanizmusait a gyerekkorából hozta, semmi meglepő sincs abban, hogy ezek még mindig működésbe lépnek néha, amíg nem sikerül megszabadulni tőlük a kapott szaksegítséggel. Közben megsimogatja a nő arcát, amivel végre sikerül mosolyra bírni, és ettől a mosolytól az ő mellkasát is kellemes érzés szállja meg. Egy pillanatra olyan minden, mint a nagy hullámvölgy előtt volt, amikor még minden rendben volt. Vagy legalábbis szinte minden.
- Nem fogok, ezt megígérhetem - válaszolja megrázva a fejét, és ajkán még mindig ott van egy halvány mosoly, ahogy Vesznára néz. - Az csak a miénk - jelenti ki. Nagyon sok mindent képes már megosztani Zójával, mert megvan az ehhez szükséges bizalom, de azért mégis vannak határai. Ugyan pszichológusi utasításra rendszeresen ír naplót is, vannak dolgok, amiket még oda sem jegyez le, pedig nem olvassa senki sem, és egy ilyen a magánéletük ezen szintje. Ez csak az övék, nem tartozik senki másra sem. Pont ezért is jut eszébe felajánlani, hogy lemond a túlórákról, hiszen előfordult már, hogy ott aludt el az íróasztalánál, és éppen csak hajnalban ért haza átöltözni és ment is vissza. Ugyan szerencsére nem ez volt a megszokott, mégis megesett két havonta legalább egyszer. Csoda lenne, ha a felesége fejében nem fordult volna meg, hogy megcsalja, pedig soha nem vetemedne ilyesmire. Habár... annak számít, ha a munkát tette első helyre, mert az bizonyult a komfortzónájának? Kénytelen lesz változtatni ezen.
- De titeket is szeretlek, és mégis... ezt csináltam, amíg magam voltam is, de most más is lehetett volna. Tudom, hogy meghallgattál volna, ha beszéltem volna, de remélem, még nem késő. Egyezzünk meg abban, hogy bevállalom, ha ez a kérés fentről, de nem magamtól, és ha úgy alakul, hogy maradnom kell, értesítelek. Merlinre, bele se merek gondolni, mennyire rosszul kezeltem, és te hányszor hihetted, hogy megcsallak... - dünnyögi zavartan vakargatva meg a tarkóját, ha már megfordult a fejében a gondolat. Amikor ott volt az egész közepében, eszébe se jutott, hogy nézhet ki mindez kívülről, csak most, hogy itt ülnek, és végre igazán beszélgetnek.
- Szeretem ezt az érzést, és nem adnám semmiért. - Ha már a nő kinyújtja a kezét, meg is fogja, tenyerébe zárva. Végre a bor is megérkezik - azaz meghozza a pincér tálcán, sőt még tölt is. - Koccinthatnánk magunkra, mit szólsz? Arra, hogy randizunk. Tetszik egyébként ez az egész, jó ötlet volt, és örülök, hogy eljöttünk - veti fel az ötletet, majd meg is emeli a poharát. - Vagy jobb ötletem van. A világ legszebb nőjére. Komolyan gondolom, nekem te vagy az, pedig ismerem az összes rokonodat is lassan, és még annyi vélavérrel sem érnek utol - mondja, és a nő kezét megemelve csókot nyom rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- El sem tudlak képzelni nélküle, de biztos, hogy fiatalodnál egy öt évet, de lehet, hogy még annál is többet. Furcsa, de izgalmas gondolat, hogy leborotválnád. Rajtam mit szeretsz a legkevésbé?
Mert, ha ő változik, akkor nekem is kéne, nem? Azt mondták, hogy hagyjunk magunk mögött mindent, amit nem szeretünk, és az igazság az, hogy én nagyon nem szeretem a bajszát. Tényleg öregebbé teszik és mogorvábbá is, és nem tudom, néha, amikor mellette fekszem, előtör belőlem a vágy, hogy eltüntessem. De persze sosem csináltam, és mire megtettem volna, rájöttem, hogy Anna már túl idős ahhoz, hogy ne áruljon be, ha ráfogom. Pedig, amikor olyan négy éves volt, sokszor meghúzta, mert a színpadon is lejött a bácsinak, akkor apa is élhet nélküle, hát nem. De akkoriban inkább magyaráztam neki, mint, hogy a lehetőséget lássam benne.
- Köszömöm.
Kellemetlen, főleg, ha mondjuk nem értek el sikereket. Régebben természetes volt számomra, hogy szeretkezünk, de, ahogy a sok minden történt, feszültek lettünk tőle, aztán a gyógyszerek miatt nem lehetett. Aztán meg, ha volt is, furcsa volt, egyszerűen nem tudom máshogy mondani. Csak furcsa.
- Most se vagyok még teljesen biztos benne, hogy nem tetted.
Valliom be csendesen, de őszintén, mert tényleg nagyon sok leomlott abból a masszív bizalmi falból, ami kettőnk között volt. Elveszítettük az egységünket, és Isten tudja, hogy valaha visszakaphatjuk-e még azt. Szeretnénk, ezt tudom, teszünk is érte, viszont igaz az, hogy ha ez egyszer megingik, akkor nagyon nehéz utána visszahozni. Sóhajtva pillantok le az ölembe, majd vissza fel rá.
- Volt egy tervünk, hogy két gyerekünk legalább lesz, egymáshoz közeli életkorral. De amikor lehetett volna, amikor, szóval, amikor ideális lett volna, te mindig dolgoztál. Az elején megértettem, de a végén elkezdtem azon gondolkozni, hogy az a másik biztos nem most ovulál, nem méri a testhőjét, hanem azzal  van elfoglalva, hogy kielégítsen.
Talán ezek a szavak meglepőek tőlem, hiszen én nem szeretek beszélni az intim dolgokról, de ha már arra sarkallnak minket, hogy beszélgessünk, akkor beszélek, mert ki akarom mondani, hogy értse, mi is volt rossz, és miért nem vagyok annyira nyugodt, most, hogy itt ülünk.
- Nem mondom, hogy nem merült fel bennem, hogy egyáltalán nincsenek ilyen gondjai. Hogy nem is nő.
Zavartan pillantok fel rá az utolsó mondatnál, viszont tagadhatatlanul megkönnyebbülök, hogy végre kimondhatom ezt a gondolatot, végre meghallhatja, hogy nem csak a nőket tartom veszélyesnek a kapcsolatunkra nézve. Tudom, hogy mit vállaltam, hogy milyen élethelyzetben érkeztem bele ebbe a kapcsolatba, és ilyen érzelmi állapotban bármit igaznak hihetek.
- Igyunk az őszinteségre is, hogy beszélgetünk, hogy megismerjük a problémáinkat. Igyunk a problémáinkra, és a bajszodra, ki tudja, hogy meddig van még velünk.
Felelem kuncogva, koccintásra emelve a poharamat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Ha nem tetszik úgy, majd visszanő egyhamar - válaszolja féloldalas mosollyal, megvonva a vállát közbet. Ez nem volt nagy erőfeszítés soha, sőt, igazából úgy jött az egész, hogy csak hagyta. A szakáll viszketett és szúrt és nagyon idegesítette, így nem tartott tovább pár hétnél, de a bajuszt valahogy sikerült megszoknia, aztán meg már nem borotválta le. Viszont most így belegondolva tényleg levághatná mondjuk holnap reggel, aztán legfeljebb visszanő. Nem a világvége. A nő kérdése viszont még inkább elgondolkoztatja. Nem azért, mert olyan sok minden lenne, amit nem szeret benne. Ezen sosem gondolkodott, mindig is elfogadta olyannak, amilyen, igazából még akkor is, amikor nagyon próbálkozott kihúzni a gödörből, annak ellenére, hogy ő még messze nem tartott ott. Nem mondhatja, hogy haragudott volna, vagy bármi, egyszerűen csak nem tartott vele, mert még nem volt rá képes, hiába próbálta kihúzni onnan.
- Leginkább azt szeretném megváltoztatni, amilyen szomorúan és csalódottan nézel rám néha - mondja ki végül, amit gondol. Ha már ma őszinték, akkor ehhez igyekszik tartani magát, és nem zárkózik a megszokott csendjébe. - Hiányzik a mosolyod, bár azt hiszem, megértem, miért van ez így, de remélem, lesz ez még jobb - mondja. Arra csak bólint, hogy a felesége megköszöni, hogy a hálószobatitkaikat ő sem szándékozik kiteregetni Zójának. Sem senki másnak igazából.
Számított rá kicsit, hogy a nő úgy hiszi, megcsalta, mégis kissé szíven üti a dolog. Tudja, hogy nagyon a munkába menekült, de közben meg azt is, hogy sosem lenne képes megszegni azt amit megígért, amikor feleségül vette, és ha még meg is fordulna a fejében, lenne benne annyi tisztesség, hogy szól, hogy bocs, de már nem szereti. Ez viszont nagyon nem így van azért. Kissé lehajtja a fejét az asztalon álló díszre bámulva, majd szusszan egyet, mielőtt újra megszólalna.
- Jogos, megérdemlem... azt a nézést is. És megértem, hogy nagyon nehéz elhinni, hogy nem tettem, de ha meggyőz, ihatok igazságszérumot is akár. Talán még otthon is van valamelyik polcon egy adag - ajánlja fel azt az alternatívát, amit aztán végképp nehéz megkérdőjelezni, bár azért még előbb megpróbál néhány szót szólni a védelmében.
- Tudom, hogy nem vetnek rám jó fényt a túlórák, sem az, hogy nem kommunikáltam, de... nekem ez az egész nem megy csak úgy. Úgy értem... elköteleztem magam melletted és ezt komolyan veszem. Amikor apám meghalt, rám dőlt a világ, és az én hibám, hogy nem akartam megosztani veled a súlyát, mert azelőtt is egyedül éltem túl mindent. A munka volt a biztos menedékem, amit már ismertem, amiben jó voltam, és ahol az enyém volt minden kontroll - magyarázkodik. Azt már úgyis elmondta, hogy gondolt már rá nem is egyszer, hogy Veszna jobbat is találhatna, és időbe telt megértenie, hogy nem menekül el. - Lehetne amúgy Annának még testvére, már ha te is akarod. Akartam azt a tervet, még akarom is, nem mondtam le róla, és sajnálom, hogy nem úgy alakult. Én csak... tudom, de meg csak, magyarázkodom... amikor Anna megszületett, bíztam benne, hogy majd együtt jó szülei leszünk, aztán történt, ami történt, és már nem volt, akitől ellesnem a titkokat, hogyan lesz az ember jó apa. De talán mégsem vagyok olyan szörnyű, ha Anna szeret rajtam lógni - próbál némi kellemeset is belecsempészni a kellemetlenbe, hiszen a kislány tényleg szeret mindkettejükön lógni. Pedig az elemétől is tartott sokáig, valamikor az is megviselte, hogy kiderült, egyáltalán van, aztán meg egy ideig úgy érezte, ő is veszélyt jelenthet a családjára, mert mi van, ha egyszer bekattan, de otthon már nem is mindig hord képességkorlátozó tárgyakat sem az utóbbi időben. Alakul ez is, mint minden.
- Jó, igyunk a problémákra, meg a bajszomra. Szerintem a reggelt még megérheti, aztán neki annyi - válaszolja ő is kuncogva, és koccint a feleségével. Most egy pillanatra ismét olyannak érzi, mintha minden rendben lenne. - Mi lenne, ha a vacsora után sétálnánk egy nagyot? - veti fel az ötletet. - Vagy inkább holnap reggel lenne kedved Ribizlivel és velem tartani?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Ha nem szeretnéd, nem kell.
És ez hatványozottan igaz, miután én nem a körmöm formáját, vagy a hajam hosszát kaptam válasznak. Nem akarom őt megváltoztatni, pontosabban de, szerettem volna, ha nyitottabb rám és őszintébben beszél velem, de nem akartam kikényszeríteni. Legyünk őszinték, a párterápia nem bennem merült fel, én a válást fontolgattam, annak érdekében, hogy a gyerekünket nyugodt körülmények között, békében tudjuk nevelni. Anna érzi, ha feszültek vagyunk, pontosabban én, nem szívesen van velem, nem bújik, nem kedveskedik, inkább elvonul, ebben tökéletesen hasonlít az apjára, akit viszont a rossz napjain is rajongásig szeret, bujcizik hozzá, és csodálja őt. Sóhajtva pillantok fel rá, tudom, hogy nem én vagyok a legvidámabb ember a környezetében. Az összes pozitívitást a munkámba helyezem egy ideje, mert ott kaptam vissza is, nem csak adtam.
Csendben ülök végig, amíg beszél, közbevághatnék, mondhatnám, hogy nincs szükség arra, hogy ennyire sok mindent mondjon, hogy nem kell magyarázkodnia, bizonygatnia, nem kell az igazságszérum sem. Ő bevállalná, elhiszem, de onnantól hogyan lenne meg közöttünk a bizalom? Én nem hiszek a hűségében, amit nekem fogadott? Ő nem bízik abban, hogy bármit mond vagy tesz, én őszintének hiszem? Ez könnyű lenne, minden kétséget eloszlatna, de hosszú távon elképesztően romboló lenne, fájdalmas, és talán végérvényesen zátonyra futtatná a kapcsolatunkat.
- Én hiszek neked, mindenféle szer nélkül is. De amikor otthon vagy, egyedül nap nap után, és mindig a munkát hallod, mint indokot, akkor egy ideig azt gondolod, hogy csak visszacsúsztál a második helyre, vagy a harmadikra, vagy a hetedikre, majd egy idő után előjön a gondolat, hogy vajon milyen hosszú lába van ennek a Munka nevű ribancnak.
Hölgyeim és uraim, egy újabb történelmi pillanat, hiszen nagyjából harmadszor életében Kelemen-Révay Franciska Veszna káromkodott, méghozzá nyilvános helyen. Hát mi ez, ha nem megdöbbentő? Az újabb gyerek gondolatára fájdalmasan facsarodik össze a szívem, mert vágytam rá, nagyon, nem házasságmentésnek, vagyis, nem teljesen, de igen, azért, amit szimbolizált volna, hogy a terveink szerint haladunk, és rendben vagyunk.
- Várjunk még, mert ha a végén sikertelenek leszünk, ha nem tudjuk megmenteni a házasságunkat, akkor ott fogok állni terhesen vagy egy újszülöttel, és tudom, hogy anyagilag támogatnál minket, de nem adnék ilyen sorsot nekik. Előbb szeretném, ha mi lennénk rendben, aztán a többi dolog, amit korábban terveztünk.  Jó apa vagy Farkas, és jó férj, tettünk egy fogadalmat, amit én nem tartottam be. Idő előtt feladtam a rosszban részt, és nem vártam meg, hogy újra jó legyen.
A betegséget már kiviteleztem, az egészséget és a boldogságot is, de ez az egy rész, ez valahogy nem teljesült, és bár ő indította a lavinát, én nem voltam képes felfogni a lezúduló mennyiséget, pedig azt kellett volna. Ez a házasság egyik fontos pontja. Én magamat is hibáztatom, és igaza van abban, hogy szomorúnak csak akkor lát, ha rá nézek, pedig láthatná, hogy már magamra se tudok mosolyogni, sőt, olykor Annánál is örülök, ha nem figyel az arcomra.
- Nézzük meg a házakat. Lili kérdezte, hogy átköltözünk-e vagy kiadjuk őket. Van egy lány, akinek adott kulcsot, hogy takarítsa, meg küld neki érte mindig pénzt, de akár tényleg elgondolkozhatnánk a kiadáson, és ha már arra járunk, esetleg feljöhetsz a szobámba.
Pillantok rá mosolyogva a borospohár fölött, amiből aprót kortyolok.
- Mindig szerettem ezt a helyet, sok minden változott, de ez még mindig csodálatos és állandó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Nem a fél karomról beszélünk. Amúgy is azért van, mert egyszer nagyon lusta voltam levágni - válaszolja elmosolyodva, hogy most még a foga is kivillan közben. Meg egyébként is ez egy másik időszak maradéka, ha belegondol, nem lesz abból baj, ha megszabadul tőle. Aztán még lehet bajusza, ha úgy akarja, vagy még szakálla is, csak az már sokkal több macera. Rosszabb napokon meg borosta, amitől olyan, akár egy kaktusz. A magyarázkodást a nő csendben hallgatja végig, nem szakítja félbe, nem vág a szavába, amiből úgy ítéli, hogy erre is régen várhatott már, hogy tisztázzák. Mennyi ideje gyötörhette vajon a gondolat, hogy van valaki más? És vajon miért nem kérdezett rá soha, pedig igazán megtehette volna, minden joga meglenne rá.
- Csak a második, de még egyszer nem leszel az, ezt megígérem - válaszolja megrázva a fejét. Ha nem lenne most annyira érzékeny a téma, talán még azt is elmesélhetné, hogy egyébként akad titkárnő, aki nagyon megpróbált utána koslatni, szórakozott is rajta az egész részleg, már fogadásokat kötöttek, hogy mennyi időbe telik, mire rájön, hogy teljesen fölöslegesen rohangál a kávéval reggel meg van mindig két lépés távolságra, értelmetlenül. De most inkább nem szeretné ezzel a kedélyeket borzolni, anélkül is látja, mennyire mélyen érinti ez az egész Vesznát.
- Bár nem vagyok a válás híve, ebben egyetértek, nem lenne jó senkinek sem, ha csak a házasságunkat próbálnánk menteni egy gyerekkel, majd ráér, ha már mindent kitaláltunk és megoldottunk, csak akartam, hogy tudd, még nem mondtam le erről, akkor sem, ha az elmúlt években nem jött össze - mondja komolyabbra fordítva a szót, és ha már koccintottak, a borba is belekortyol. - Nem tettem igazán könnyűvé a helyzetet én sem azért - vallja be lesütve a tekintetét. Most már hiába elemzi, nem tud változtatni ezen, de a jelenen nagyon is próbálkozik másítani legalább és úgy véli, ez éppen jobban számít amúgy is, mint az, hogy mit tettek vagy nem tettek akárcsak a múlt héten is. Változtatni mindig lehet.
- Megnézhetjük, és akár az is lehet, hogy itt töltjük a hetet, úgy közelebb lennél az iskolához, és majd a hétvégéket Budanekeresden, az csendesebb. De nyitott vagyok más opcióra is, én hoppanálok, mindegy, honnan teszem végülis - feleli bólogatva az ötletre. - Ó, senkit nem fog zavarni? Mikor is van takarodód? - kérdezi kuncogva. Tényleg olyan, mintha életük első randija lenne. Járt már ott régen, de azért kecsegtetőnek hangzik az ajánlat. - Sőt... Mi lenne, ha elcsomagoltatnánk a vacsorát és megmutatnád azt a csodálatos helyet? - veti fel. Miért is ne használhatnák ki az időt, ha most végre kettesben vannak meglehetősen régóta először. - Vagy ennyire ne siessünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Lusta? Merlinre, lassan nyolc éve élek együtt a bajusszal, és annyira utálom!
Felszabadultan nevetem el magam most, hogy végre kimondhattam. Farkast az életemnél is jobban szerettem, mindig, akkor is, amikor szőrösebb indíttatásai voltak, és akkor is, amikor borotvát ragadott, még akkor is, amikor a bajusz túlélte a támadást, de magát a bajuszt nagyon utáltam. De nem szóltam, mert azt hittem, hogy ő ettől érzi magát teljesnek. El sem tudom képzelni, hogy milyen nélküle, de nagyon szeretném látni.
- Örülök, hogy így látod. Én is szeretném, csak rendeződjünk.
Zója szerint messze még a vége, nem azonnal fognak megoldódni a problémáink, és bármennyire is rohamos most az, ahogy egyetlen este alatt megnyíltunk és letisztáztuk a legnehezebb részek többségét, és akár azt is mondanám, hogy jöhet is a baba, tudom, hogy még idő kell neki, hogy tényleg minden meglegyen. Fiatalon lettünk szülők, így biológiai szempontból még van időnk újabb babát vállalni. Nem is ezen izgatom magam ebben a kérdésben, hanem Annán, aki nagyon apás, és bár nagyon törekszünk arra, hogy ne legyen elkényeztetett, mégis, sokkoló lesz majd neki egy testvér, tudom. Emlékszem, hogy nekem is az volt, amikor az én imádott apukám hazahozta Lilit. Sokáig nagyon haragudtam, és nem értettem, hogy miért kell a tökéletes, két fős családunkba még egy ember. Még egy gyerek.
- Egyszerűbb lenne itt élni, úgy, hogy már Anna is előkészítős. És ha a hétvégéket, szüneteket ott töltjük, talán Amál se érzi majd annyira elhagyatottnak magát. Erre eddig nem gondoltam, de kipróbálhatnánk. Lili azt mondta, hogy nincs olyan, ami miatt visszajárnának, jól berendezkedtek Szalamantonon, és szerintem hamarosan nagynéni leszek.
A végét sejtelmes mosollyal teszem hozzá, mert még csak tegnap került ez szóba, de Lili olyan kis finom ködösséggel tette, hogy az eszembe jutatta, én milyen voltam akkor, amikor Annát már éreztem, de még nem bizonyosodtam meg róla, vagy, amikor éppen már tudtam, de még nem volt hivatalos az érkezése.
- Tudom, hogy nem szereted azt a várost, de nyáron egy kicsit elmehetnénk hozzájuk, elvégre a sógorod ott a polgármester. Úgy megnézném Ricsit hivatalban.
Vannak perverz vágyaim, tudom, de láttam őket boldogságban úszni és veszekedésből veszekedésbe menni is, most viszont felelősségteljes és hivatalos kell, hogy legyen, ez pedig nagyon is érdekes. Én tudtam, hogy együtt fognak maradni, hogy egy a sorsuk, de mindenki hülyének nézett. Lehet, hogy jósnak kellene elmennem. A kérdésére szélesebbé válik a mosolyom, és észrevétlenül mozdulok, hogy az asztal alatt lábammal a lábát simítsam.
- Ha nem bánja Kelemen úr, hogy előbb a desszert jön, én nem bánom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Ez nem is igaaaz - válaszolja hitetlenkedve, de azért ő is nevet már a végére - Anna már totyogott, amikor bajuszom lett, de ha hamarabb mondtad volna, hogy utálod, hamarabb szabadultam volna meg tőle - válaszolja még mindig mosolyogva rázva a fejét. Hihetetlen. Ő meg még azt hitte, hogy itt ő volt az egyetlen, akinek nagyon nehezen ment bármit is szóvá tenni, mert majd megolja. Na jó, még most sem tökéletes a dolog, de azért az abszolút örömteli, hogy hosszú idő óta először ma úgy tűnik, sikerült megnyílniuk egymásnak. Persze, ettől még tudja, hogy ez csak a kezdet, csak egy lépés a sokból, ami előttük áll még.
- Akkor tegyünk ezzel egy próbát - feleli. Igaz, hogy még mindig azt gondolja Bogolyfalváról, hogy egy porfészek, de a jó oldala, hogy eléggé sok zöld veszi körül, meg ki tudja, ha itt lakik, még az is előfordulhat, hogy megkedveli a helyet. Szalamantonnál biztos, hogy mindenképpen jobb, ha az már amúgy is éppen szóba került. Talán még el is komorodna kicsit, ha nem mondana Veszna olyat rögtön azután, ami viszont mosolyra ad okod. - Na, mik nem történnek. Az mindig jó, ha bővül a család - válaszolja mosolyogva. Igaz, hogy az ő családja kissé bonyolult eset, de ez már egy más téma. Meg aztán, ha lesz kisbaba a közvetlen családban, talán még Anna is másképp viszonyulhat majd ahhoz, ha egyszer tényleg eljutnak egy kistestvérig. Mindezt azonban egyelőre nem fejtegeti, merthogy szóba kerül egy esetleges szalamantoni látogatás is, ami viszont annyira már mégsem kellemes téma számára. Vesz is egy mély levegőt, mielőtt megszólalna.
- Ha nyáron mennénk, talán lesz elég szerencsém, hogy éppen nyaraljon mindenki valahol a világvégén, de ha szeretnél menni, pár nap beleférhet. Végülis Szalamanton nem is olyan kicsi, mint Bogolyfalva - válaszolja, és csak hozzágondolja most, hogy reméli, az anyja majd nem neszeli meg az egészet és bukkan fel a semmiből, mert az elég kínos szokott lenni. Erre azonban visszatérhetnek még máskor, Liliék társaságát egyébként meg kedveli, azért mégiscsak hozhat némi áldozatot, hogy velük találkozzon. Inkább szóba hozza azonban, hogy mi lenne, ha a tervezettnél hamarabb távoznának, megnézni, hogy mi is a helyzet a házzal, amiről éppen eldöntötték, hogy odaköltözhetnek, és természetesen, ha már felesége olyan kedvesen felajánlotta, hogy megmutatja a lánykori szobáját - nem először mondjuk, már járt ott évekkel ezelőtt -, miért is mondana nemet? Fejét kissé oldalra döntve pillant a nőre, aztán kuncogva vonja meg a vállát. - Nekem tetszik ez a sorrend. - És már int is a pincérnek, hogy a vacsorájukat ha elvitelre becsomagolná, azért nagyon hálásak lennének. Mindenképp szép borravalót hagy. - Mutatod az utat?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Vannak, akik nem szeretik, ha ilyet csinál a másik.
Például a nagypapi sem, szóval, ha tetszik a választása, akkor így jártam, nem választottam volna bölcsebben. Persze szeret, tudom, hogy így van, és valójában minden ilyen mondattal csak arra törekszik, hogy nekem jó legyen a jövőben. Meg kell tanulnom egyedül és helyesen dönteni, és viselni a döntéseim következményét. Szóval tudom, hogy nem akar nekem rosszat, csak mondjuk ez néha rosszkor jön, amikor éppen csak egy falat sütire vágyom a tányérjáról.
- Egy kicsit, nem is az őrködés, mert azt nagyon élvezem, hiszen éjjel járhatom a folyosókat, és képzeld, már büntettem meg ötödikest is, csak az, hogy utána másnap reggel nekem is óra van, és ha alszom inkább, akkor van, hogy ebédig nem jutok el enni. Erre még ki kell találnom valamit, hogy ki is pihenjem magam és legyen nálam ennivaló is.
Mondjuk megkérhetnék valakit, hogy csomagoljon nekem egy kis ételt a reggeliből, meg lehetnének nálam olyan kis snack szeletek. Van olyan, hogy két abonett között van ilyen sajtos-snidlinges meg törökmogyorós krém. Volt még egy harmadik íz is, amit kóstoltam, de az nagyon never ever kategória lett.
- Annyira bosszantó! És nem is az, hogy kiviszik, hanem, hogy vannak, akik hónapokat ülnek rajta, és gyűlik az adósságuk, ami valljuk be, minket, akiknek kellene a könyv, nem vígasztal. Kár, hogy nincs bűbáj, ami megmutatja, hogy kinél van az adott könyv, mert én simán odamennék, és elkérném.
Tényleg pofátlanság, amit egyesek művelnek, de ez sem szegi a kedvem abban, hogy ez most egy nagyon jó alkalom legyen, életem első randija, hát nem fenomeseizgalmas? Dehogynem! Alig várom, hogy csókolózzak, meg szerelmes legyek, meg összetörjék a szívem, meg újra szerelmes legyek, meg a szexet is nagyon várom, mert nagyon kíváncsi vagyok rá. Hát szóval mindenre, ami ilyen nagyon nagylányos dolog.
- Viszont abban biztos vagyok, hogy a tanárnak az a húsz centi lesz a kedvenc része, és majd azt fogja visszaírni neked, hogy sajnálja, hogy véget ért, mert úgy olvasta volna még, de természetesen kiválót kíván adni.
Az embereket mindig az első és az utolsó bekezdés fogja meg, ezért is célszerű visszatérni a lezárásnál a bevezetés gondolataira. Szép ívet ad, és jó emléket teremt. Én legalábbis ezt vallom.
- Szerintem végül nem sok mindent. Nagypapi mostanában eléggé fáradékony, sokat van kórházban, van, hogy egy egész hétre is bent tartják, azt mondja, hogy csak az öregség, és remélem, hogy tényleg. Viszont nagyon sok új dolog van a városban, szóval az biztos, hogy bérletem lesz például a Kalüpszóba. Te merre utazol?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Tényleg? Esküszöm, hogy nekem olyan, mintha mindig vele éltem volna.
Jó, hát akkor nem nyolc, csak öt. Hát de az az öt is tíznek hat, ha mondjuk nem érzed komfortosan magad vele, és a testemnek vannak olyan részei, akik nem lelkesednek érte. De eddig nagyon kedves voltam hozzá, most viszont nem vagyok rest tájékoztatni róla, hogy sosem szerettem. Hiszen el fog tűnni, és a férjem végre minimum a korának megfelelően fog kinézni. Várjunk csak? Ez nem biztos, hogy olyan nagyon szerencsés. Azt mondta azonban, hogy nem fog megcsalni, szóval igen, a végső döntés Mr. Bajusz ellen szól.
- Mivel az elmúlt évben eléggé magára volt hagyva, ezért a kert is odalett. Egy szűz terület, amit mi magunk alakíthatunk ki. Kertészkedni és növényeket vásárolni mindig nagyon szerettünk, feléleszthetjük ezt is.
Budanekeresden már elég szépen beépítettünk mindent, sokáig az volt a mi biztos bontunk, hogy meg kellett valósítanunk egy újabb elképzelésünket. Aztán készen lett. Mindig csiszolunk rajta valamit, de már nincs annyi dolog vele. A holdfényben azonban az utóbbi időben csak a fű volt szintbe nyírva, Lili elvitte a növények jó részét, vagyis van egy hatalmas területünk, amit fákkal, virágokkal, bokrokkal népesíthetünk. Talán még egy kis üvegházat is tudnánk csinálni, vagy veteményest. Már most rengeteg ötletem van, de persze először meg kell néznünk azt a részt, amivel tudunk gazdákodni. Meg amúgy is, ez a következő fejezet lesz, most előbb még a kapcsolatunkra kell fókuszálnunk, a mostra, a jelenre.
- Én is erre gondoltam, hogy nyáron hátha nem akarnak ott lenni, és nagyobb is. De akár megpróbálhatjuk kideríteni is, csak tudom, hogy inkább nem is mondod meg, hogy közöd van hozzájuk, és hát elég nehéz úgy kémkedni, hogy nem fedjük fel, hogy miért érdekes. De a nyár fantasztikus lenne, mert ha Lili terhes, pont addigra kell majd neki segítenem.
Elvégre a húgom is ott volt mellettem, sőt, nagyon sokszor elvitte Annát, babázott, kitanulta az anyaságot, és imádták egymást. A távolság most viszont nagyobb lett közöttünk, habár minden héten legalább egyszer, de inkább kétszer beszélünk, azonban más, mi idejöttünk, ők elmentek. Ennek pedig így kellett lennie.
- De csak akkor, ha megígéred, hogy jól fogsz viselkedni.
Mosolyogva nyújtom felé a kezem, és ha minden kész, akkor indulhatunk is. Annyira jó volt kimondani a dolgokat, hogy hirtelen intenzíven elkezdtem arra vágyni, hogy vele legyek. Minél közelebb, minél meztelenebbül és minél felszabadultabban, így aztán amint nálunk az étel, ujjainkat egymásba fonva indulunk el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- De én nem mások vagyok.
Nyilván, én vagyok én és nem értem, az ilyesmiből miért kell nagy ügyet csinálni. Ha nekem van, én szívesen megosztom, mert miért ne juthatna és maradhatna is?
A probléma felvázolása után elgondolkoztam egy pár pillanatra, majd hümmögve néztem el a nagy távolba. Mert nyilván ilyet beltéren lehet, nem ugyanaz az érzés, mint mikor még otthon a szavannával néztem farkasszemet.
- Hát, ha gondolod én tudok neked csomagolni valamit ilyenkor és leteszem neked a táskád mellé, vagy hasonló. Óra előtt szerintem még belefér - hümmögtem még egy kicsit, persze ez csak épp egy feldobott opció volt, nem az egyetlen megoldás az életre. Nem akartam, hogy tőlem függjön, de szerettem volna segíteni neki. At így illik.
- Lehet, hogy neki lesz adóssága, de attól még az én beadandóm nem írja meg magát - keseregtem kicsit, fel is szusszanva hangosan. Jó, megoldottam máshogy, de vannak olyan területek, amikről alig találni valamilyen forrást, olyankor pedig egy ilyen nagyon el tudja rúgni a pöttyöst. Nekem mondhatják, hogy legyek én az érettebb, de ez megint az a kategória, hogy nesze semmi, fogd meg jól.
- Hát nagyon remélem, mert éppen csak a napnak meg a holdnak nem mutattam be áldozatot, hogy meglegyen az a rész... - ráztam meg a fejemet rosszallóan. Nem szeretem, mikor valami zötyögős, de ugye mit lehet csinálni? A muszáj az muszáj, az iskola fontos, még ha utána a papírral nem is tudsz sokat csinálni.
- Jaj, szegényem. Jobbulást kívánok neki - mosolyogtam szelíden, majd elkényelmesedtem a helyemen kicsit jobban. Talán ha nem feszengek ennyire, az segít. - A fürdő, igen, hallottam róla. Azt mondják biztos mesés lesz. Hát... nem hiszem, hogy nagyon utazgatni fogok a nyáron, valószínűleg dolgozom a kávézóban, ahol eddig is, aztán csak eltelnek a hónapok.
Kínosan köhhintettem is egyet. Nem vagyok túl nagy nyaralós, de talán majd a könyvklubban ajánlanak egy pár címet, mit érdemes elolvasni. Közben a felszolgáló megérkezett a rendelt édességekkel, én pedig elégedetten húztam magam elé a sütit.
- Ah, ezek a helyek annyira jók! Édesség és nem neked kell megcsinálnod. Valami mesés - áradoztam az első villányi süti után. - Megkóstolod akkor?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Rami talán igazán messze áll attól, hogy a barátjának nevezzen bárkit is. Főleg valakit, aki annyira más mint ő, és lássuk be, Teddy ilyen. De legalább a lány már nem fél az eridonstól, és Ramónánál ez haladás. Mer beszélni, ha a fiú mellette van, sőt, mintha már nevetett is volna egyszer vagy kétszer. Talán még mindig kicsit jobban feszeng Teddy társaságában, mint mondjuk Zalán van a szobatársai közelében. Ám igent mondott, mikor a fiú hívta, és ez már teljes mértékben haladásnak nevezhető.
Vékony kardigánjának szélét gyűrögeti, úgy fordul be az eridonos mellett az éttermekkel teli negyedbe. Magától nem szól, nem az a csevegős fajta, nem is jut eszébe semmi, amit mondhatna, bár agya folyamatosan pörög, különböző dolgokon. Az Augustine-nal való legutóbbi balhéjuk képei néha-néha beugranak neki, fél, hogy ismét összefutnak. Az anyukájáról egy hete nem hallott már, s bár lehet más 16 évesnek ez nem tűnne fel, Rami hajlamos hamar aggódni. Emellett ilyenkor mindig honvágya is van, a nagymamája szülinapja táján, az öccse szülinapja táján - bármennyi nem vallja be magának, hogy törődik vele.
Ahogy azt sem, hogy örül annak, Teddy keresi a társaságát. Mióta emlékszik, tagadja, hogy neki szüksége volna bárkire is, egyedül szeret lenni a legjobban. Mégis, talán a társadalom hatására, talán az általános emberi igények nyomán vágyik rá, hogy mások elfogadják, hogy mégse maradjon örökre egyedül. Teddy törődése jól esik neki, mégha nem is érti teljesen a fiút.
- Mire gondolsz? - szemöldökei lassan húzódnak össze, ahogy arcára kiül az értetlenség. Megerősítve önmagát ráz egy aprót fején, miközben zavartan füle mögé tűr egy göndörödő vörös tincset.- És nem diétázom - mondja aztán kis szünet után. Nem érti, miért feltételezi ezt róla az eridonos. Azt sem érti soha, kortársai miért nyafognak folyton étrendjük miatt, mikor nem szorulnának rá, hogy ilyesmivel foglalkozzanak.
Egy darabig csendben ül, az étlapot szemléli, amiről kiválaszt magának egy áfonya szörpöt és - miután a szinte minden másban húst talált - a töltött jalapenot. Felnéz aztán, picit habozik, majd halkan szólal meg:
- Ömm... Te mit eszel? - csak csevegni akar, úgy érzi, most ez a feladata, amit teljesíteni is akar. Jobb pedig most nem jut eszébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Ez igaz. Tényleg nem vagy mások.
Nem is tekintettem rá soha úgy, hogy olyan lenne, mint a többiek. Meg amúgy sem szeretem a sztereotipizálást. Például egészen biztos vagyok benne, hogy engem sem vesznek a legtöbben komolyan, mert csak egy szertelen, nevető kislányt látnak, és nem tudják, hogy milyen háttérrel rendelkezem, csak azt, hogy van egy prefektusi jelvényem, harmadévesként. Szóval tényleg nem gondolom, hogy olyan lenne, csak vannak tapasztalataim, és azokból indultam ki.
- Tényleg nem lenne probléma? Ez olyan édes tőled.
Teljesen odáig vagyok a gondolattól, hogy valaki ilyen szépen viselkedik. Pola sosem volt rossz, se gonosz, nem úgy, mint például Írisz, aki nagyon undokul tudott viselkedni az emberekkel. Miatta néha meginogtam a hitemben, hogy minden ember jó, de az olyan csodálatos személyek, mint a mellettem haladó visszarángattak, és ez nagyon nagy boldogság nekem.
- Pedig biztos sikered lett volna. Egyszer ki kéne próbálni, hogy mit szólnak hozzá, ha mondjuk eljátszunk egy áldozatbemutatást. Sokat tanultunk róluk már eddig is, de ugye mindig hozzáteszik, hogy ezt nem szabad csinálni. Úgy megnézném az arcukat, hogy mit szólnának, ha azt hinnék, hogy tényleg megcsináljuk. Mondjuk… kicsapnának?
Annak nem kellene megtörténnie. Mármint, nem szeretnék semmi olyat csinálni, aminek az lehet a vége, hogy kicsapjanak. Nekem nagyon fontos, hogy a lehető legtovább iskolarendszerben maradjak, mert, ha a nagypapával megtörténik a legrosszabb, akkor egyedül maradok, újra és végérvényesen árva leszek, és akkor már nem tanulhatok, hiszen fenn kell tudnom tartani egy házat és magamat. Éppen ezért is mosolygok vissza rá, és köszönöm meg a kedvességét. Nem akarom, hogy látsszon rajtam, hogy szorongok emiatt. Minden kórházzal tudom, hogy egyre közelebb vagyunk az elkerülhetetlenhez, de nem szeretném, ha ez most hatással lenne a kedvünkre.
- Csinálhatnánk egy-egy napos dolgokat. Ha van kedved. Elmenni egyszer vidámparkba vagy állatkertbe. És akkor nem hosszabb nyaralás, hanem több egy-egy napos élmény.
A kérdésre bólintok, és közelebb tolom hozzá a saját sütimet.
- Neked adom a lávabökést, hátha neked magasabbra megy, mint nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ha már be kellett ugranom Barnabáshoz néhány dolgot megbeszélni, úgy döntöttem ma nem főzök vacsorát, hanem megkóstolom végre a híres Bánki féle pizzát. Jó sok hús, sajt és zöldség van rajta, mert akár látszik rajtam, akár nem, imádok enni, ha tehetném egész nap csak zabálnék. Még egy utolsó integetésre visszafordulok a pult felé, miközben lépteim nem állnak meg, így sikeresen csapódok neki valakinek, aki éppen befelé tartana. A pizzám természetesen a fehér felsőn landol én pedig automatikusan kezdem el, kezeimmel leszedegetni az étel darabokat. - Bocsánat, bocsánat, bocsánat. Ne haragudjon - simítom még mindig a férfi felsőtestét zavartan, s csak akkor pillantok fel rá, ha ő megszólal. - Erik? - és a felismerés közepette tevékenységemet meg is szakítom. Hát jól nézünk ki itt, hogy Rónaky Eriket simogatom nyilvánosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Valószínűleg ma éjfélig, sőt, talán hajnalig dolgozom, mert a zárás nagyon félrement. Nem kicsit, több millió galleonnal. Sok az új ember, azt mondták átnézik a könyvelést, de ez nekem nem elég, látni akarom én is a számokat, szóval egészen biztos, hogy a ma éjszakám nem az alvásról fog szólni.
Én ellennék kávén is, de a gyerek jobb, ha eszik valamit, mielőtt lefekszik, és mivel a bevásárlásra szánt időm is elment, a pizza győzött. Hazafelé így egyből a pizzéria felé fordulok, mielőtt az aktuális dadához mennék érte. Még jó, hogy most türelmes embernél van, aki nem teszi szóvá, ha későn viszem el. Ezzel nyugtatom maga, ahogy a pult felé lépkedek, és bizony a kavargó gondolataim oka az is, hogy pizza landol rajtam.
- Én vagyok,  Hannaróza.
Terveim és hitem szerint nem találkoztunk volna többet, amúgy is kínos véget ért a legutóbbi,  de úgy néz ki, a folytatás se lesz jobb.
- Ügyes kezed van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nyilván ő az, egyszer teszem be a lábam ebbe a faluba és persze, hogy ő az, akinek neki megyek. Hihetetlen. Kezemet visszahúzom és a földön lévő pizzára tekintek. Hát kedvem lenne sírni, hiszen már szinte éreztem a számban az ízét.
- Öhm, köszönöm? - most erre mit kellene mondani? - Elnézést kérek, nem láttam, hogy jön - tök kínos az egész. Hát én kiegyeztem volna azzal, hogy ha mi soha többé nem találkozunk. Első és egyben utolsó találkozásunk valahol félrecsúszott és a vége eléggé zavarosan záródott. A helyzet az, hogy ha nem került volna valamikor a napokban a kezemben a Kis herceg, talán eszembe se jut, hogy valaha összefutottunk. Akkor egyetlen egy pillanatra beugrott Erik arca, de nem éreztem késztetést arra, hogy rákeressek a nevére és utána járjak annak, hogy mi is történt pontosan a családjukkal.
- Ha, ha leveszi, kimosom ésés majd visszaküldöm - mondom hirtelen, ami eszembe jut, nem is gondolva arra, hogy mondjuk nem itt kéne levetkőztetni a másikat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Itt?
Mivel éppenséggel az ajtóban állunk, bent pedig látom, hogy érdeklődve néznek minket, ezért inkább csak kicsit megcsóválom a fejem. Mert úgy néznek, esküszöm úgy, hogy abból beszédtéma leszünk, főleg, ha nekikezd még a vetkőztetésemnek is.
- Mennyire ért a számokhoz?
Teszem fel a váratlan kérdést, és nem, nem azt szeretném kiszámoltatni vele, hogy a minden egyes pillanatban, amit itt töltünk, mennyivel lesz kevésbé értékes a pólóm. Drága volt, nem mondom, de eszemben sincs most ezért valóban megszidni. Rendben, bennem volt az elején, hogy letorkolom, de eszembe jutott, hogy azt mondta, sok iskolát végzett. És most nekem erre sokkal nagyobb szükségem van, de azért nem akarok kétségbeesettnek tűnni, így minden kedélyességet magamra erőltetek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Hát a paradicsom folt elég makacs tud lenni és minél előbb be kellene áztatni, ha még szeretné megmenteni - nem tudom, hogy neki számít-e egyáltalán, hogy megmentsen ruhadarabokat. Én csak magamból indulok ki, akinek vannak kedvencei és bizony képes vagyok szakadásig is hordani őket.
- Öhm, az 1+1 az megy - mosolyodom el kissé zavartan, mert nem igazán tudom elképzelni sem, hogy ez most hogyan jön ide. - Nincs matematikus agyam, de azért el sem veszek a számok között. Miért? - kiszámoltatja velem, hogy mennyit kell fizetnem ezért? Hát én megmentem azt a felsőt, csak adja már oda a kezeim közé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Három percre lakom innen, de… igaza van, még vacsorát is kell rendelnem. Jöjjön csak.
Óvatosan megfogom a csuklóját, és húzni kezdem befelé, ahol elég furcsán néz ránk a lány a pultban. Hát igen, valószínűleg nem számolta azt, hogy visszajövünk, inkább a kinti jelenetet preferálta volna.
- Történt egy kis baleset az előbb, és szükségünk lenne egy helyiségre, ahol ezt korrigálhatnánk.
Mosolyogva kérem, amire a lány zavartan átnyújt egy kulcsot a pult alól, és útbaigazít minket a fenti használaton kívül lévő lakásba. Gyorsan kérek még egyet a nő pizzájából, meg kettőt a magunk vacsorájának is. Nem bántón, de annyira szilárdan tartom, hogy megszökni ne tudjon, csak a szűk lépcsőnél engedem előre, átnyújtva neki a kulcsot.
- Remélem, hogy tényleg használaton kívüli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Sűrű pislogások közepette, némán hápogok és ha eszembe jutna a nemzetközi segítségkérésre alkalmazható kéz mozgás tutira alkalmaznám, miközben ő befelé húz. - Most mi történik? - mint amikor a kis gyereket, aki rosszul viselkedett a játszótéren az anyja vagy az apja viszi hazának, úgy érzem magam. Biztosan vicces jelenet lehetünk, mert sokan néznek minket. Van akire mosolygok, van akire úgy nézek, hogy segíts már, de valahogy senki se mer közbe lépni, így hát követem Eriket és mikor előre enged, esküszöm még az is eszembe jut, hogy benyitok, beugrok és az orrára vágom az ajtót. - Most meg fog ölni? Vagy mit keresünk itt? - pillantok fel rá, miután a zárban kattan a kulcs és bejutunk a használaton kívüli, lakótérnek tökéletesen megfelelő helyre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Igen, általában megölöm azokat, akik összekoszolnak, de a kertben még nem történt meg a talajkiegyenlítés, és így esélyes, hogy megtalálnák a hulláját.
Hogy fokozzam a hangulatot, belépve utána, nem csak becsukom az ajtót, hanem a kulcsot is ráfordítom, és megvillantom ugyanazt a mosolyt, amit az előbb lent is. Ellenállhatatlan, azt mondják. Körbepillantok a mindenképpen használaton kívüli, és teljes mértékben legénylakon, majd visszafordulva felé, teljes nyugalommal veszem le a pólómat, felfedve a felsőtestem, ami szintén némiképp paradicsomos, és felé nyújtom a textildarabot.
- Parancsoljon. De ha nem bánja, bemegyek magával, hogy lemossam a szószt. Ha csak nem szeretné ezt is Ön intézni persze.
Nem nagyon helyes, hogy ezt teszem, tudom, de van valami a helyzetben, ami miatt nem tudok viselkedni, és úgy tűnik, ez eléggé illetlen pillanatokat hoz elő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Most ugye, nem..? - nézek a zárra, aztán Erikre, aki dobja nekem ezt a mosolyt és én meg érzem, hogy tetőtől talpig elvörösödöm tőle, szóval el is fordulok inkább, miközben kezemmel legyezem az arcom. - Nincs itt túl meleg? - bár az ablak kicsi, azért én mégis kinyitom, hátha némi levegő jut be. Hát nem gondoltam én komolyan, hogy levetkőzik, meg még ránk is zárja az ajtót.
Istenem, mibe keveredtem?
Az ablak felől fordulok vissza, mikor ő szól és így szembesülhetek A MEZTELEN felsőtestével, amitől még rosszabbul vagyok. Nem azért, mert annyira undorító lenne, ó nem. Túlságosan is tökéletes és én nem tudok ezzel most hirtelen mit kezdeni. Érzem, hogy a lábaim gyengülnek és a szoba is kezd elsötétülni, vetek még egy pillantást rá, talán még egy kapj el is kicsúszik a számon, de ez sem biztos, mert a következő pillanatban már össze is esek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Be kell vallanom, nagyon jól szórakozottan azon, ahogy reagál rám. Olyan régen elzárkóztam attól, hogy bárkivel bármilyen intim viszonyba kezdjek, vagy akárcsak intimebb helyzetbe keveredek.
- Zavarja?
Teszem fel a kérdést, de a választ már nem kapom meg, mert a következő pillanatban látom, ahogy elernyed a teste, és elkezd összecsuklani. Odaugorva éppencsak sikerül elkapnom, mielőtt földet ér. A kezeim közé véve viszem az ágyhoz, és finoman elfektetem rajta.
- Hé, Róza? Hahó. Um. Róza?
Zavartan, de óvatosan ütögetem kicsit az arcát. Eszemben sincs lemenni,  mert ezt nem magyaráznám ki. Megoldom. Remélem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Zavar ám, jaj de még mennyire. Hát ki tudja, hogy én mikor láttam ilyent utoljára, sőt. Ilyet? Sose, hát mi ez itt kérem szépen? Az ing nagyon jól takarta, mert nem készített fel erre. Szóval ne lepődjünk meg azon, hogy összeesek és bizony hosszú pillanatokon keresztül hiába pofozgat, hasztalan. Körülbelül öt perc telik el, mikor megmozdulnak kezeim, aztán lassan a fejem is és sűrű pislogások közepette nézek Erikre. - Én. Jól vagyok - ennyi telik tőlem, mert a tény, hogy még mindig meztelen felsőtesttel hajolgat itt fölém, miközben én egy ágyban fekszem, hát.. nem segít az állapotomon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nem pánikolok. De. Csak nem mutatom. Mert mégsem mutathatom azt, hogy éppen frászban vagyok. És elképesztően nagy kő esik le a szívemről,  amikor kinyitja a szemét, és eszembe se jut arrébb menni. Most valahogy az sem tűnik fel, hogy félig pucér vagyok.
- Elájultál.
Jegyzem meg a nyilvánvalót, mivel az ágyon fekszik, és láthatóan nincs baja, de mégiscsak elájult. Annak nyilván oka van.
- Mit mondtak az orvosok, ez miért van?
Mert csak van erre logikus magyarázat, és jó lenne tudni, hogy most mégis mi történik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Lassan felülök, ezzel is némi távolságot nyerve és aprócska mosollyal az arcomon nézek rá. - Bocsánat, ha túlzott stressz ér, akkor előfordul - mondjuk ez nem igazán hangzik jól, mert most majd jön az, hogy ugyan miféle stressz ért engem az imént, de hagyjuk is, majd odaállítom a tükör elé és megmondom neki, hogy nézegesse magát, aztán rájön mi ért.
- Ne aggódjon, semmi gond, tényleg, minden oké - nem kell ezt túl aggódni, jól vagyok, előfordul, iszok egy kis vizet, aztán mehetünk tovább.
- Hol a felsője? Be kell áztatni - igen, ennyire lépjünk túl a dolgon. Hát a póló, muszáj megmenteni a pólót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Nem látott orvos?
Nem hiszem el, hát ez egyre hihetetlenebb. Komolyan mondom, nem lehet ennyire felelőtlen. Az orvosom meg fogja nézni, hogy mi történt vele, bárhol megtörténhet ez.
- A földön.
Eddig nem is foglalkoztam vele. Arra koncentráltam, hogy biztosan tartsam, és eljutassam az ágyhoz.
- Biztos, hogy jól vagy?
Nem bízok benne, hogy nem csak terelni akar. De engedem, ha fel akar kelni. Viszont biztos, hogy ott maradok, látni akarom, hogy tényleg jól van. Hogy rendben van.
- Terveztél valamit ma estére?