Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Lexine

Az ablakon kibámuló lányt hosszú percekre leköti az ismeretlenek arca, ruhája és társasága. Kellemesen hátradőlve nézelődik, elképzeli a tátogó szájakról, hogy azok mit mondhatnak a másiknak, vigyorog az ablak előtt elcsattanó csókokra, majd hercegnői énje egy egészen messzi képzeletben ölelkezik a még meg nem ismert lovaggal. Érthető tehát, hogy mesebeli gondolatai miatt először észre sem veszi, hogy lehuppant mellé valaki, de amikor feleszmél a hirtelen jövevényre, kissé még száját is eltátja. Furcsa lett volna, ha ilyen hamar rátalál a herceg, de az érkező közvetlensége így is boldoggá teszi. Némán pislog, igyekszik nem nagy feltűnést kelteni, s mikor megérkezik saját rendelésével a pincérlány, az fel is veszi az egyelőre ismeretlen lány kéréseit. Lilla a kávéja után nyúl, s közben hiába, tudata újra és újra visszajátssza neki a szemben ülő csevegő hangon leadott rendelését.
- Szerelmi zűrzavar? - kérdezi először meg sem hallva a ruháját ért dicséretet. Belekortyol kávéjába, de palacsintájához még nem nyúl, mert hirtelen ötlettől vezérelve úgy dönt, megvárja, hogy társasága is megkapja süteményeit. - Remélem elég lesz a sütiknek ez a kis asztal.
Pironkodva neveti el magát és ujjait végighúzza az apró körasztalon. Aztán eszébe jut, hogy bókot kapott, mire hálás mosollyal tekint fel a szőkére. Első gondolata a határozott, szép lányról az, hogy bizonyára a környék minden fiúja az ő kegyeit keresi. Tűnődve nézi a szemeit, arcélét, ruháját, majd egy újabb korty kávé után leteszi csészéjét, és előre dől, hogy rákönyökölhessen az asztalra. Kíváncsian figyeli a lányt, érdekli története, hogy ki bántotta meg, amiért most eltökélt szándéka degeszre tömni magát, hiszen számára az egyértelmű, hogy egy lány csak akkor költi el erszénye egész tartalmát édességekre vagy ruhákra, rosszabb esetben sorban mindkettőre, ha annak komoly - s leginkább a férfi nemhez köthető - gondjai akadnak.
- Köszönöm, én is szeretem ezt a ruhát - fűzi még hozzá a bókhoz, kezével végigsimítva oldalán, majd maga sem tudja miért, megosztja a lánnyal élete egy már lezárt szakaszát. - Amikor két évvel ezelőtt úgy döntöttem három év párkapcsolat után, hogy ennyi elég volt Péterből, akkor ettem ennyit. De tudod mit kellett volna tennem? Mindet az arcába vágni. A szemét disznó! Cöh.
Megrázza fejét a gondolatra, a szavakra arcvonásai megkeményednek, ajkaival bosszúsan csücsörít. Milyen jól tette, hogy kimondta a végét! A haragos arckifejezés ahogy kiültek kedves arcára, úgy mosódnak el, hiszen az ő gondja már elmúlt, ő már túl van rajta, az ismeretlen szőke lány viszont nagyon úgy tűnik, hogy még csak most lépett rá a nehézségekkel kikövezett útra.
- Lillának hívnak egyébként, csak hogy legyen kit megszólítani, ha kedved támad mesélni - lágy mosoly kíséretében nyújtja át kezét az asztal fölött, remélve, hogy szavai miatt nem tartja majd tolakodónak társasága.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Nem vagyok benne biztos, hogy a bátyuskád asszisztálna ehhez, már persze ha van ilyen ital.
Nevet fel őszintén a dolog hallatán, Adél egy picit emlékezteti önmagára. Bár Emma nagyon szüleibe bújós kislány hírében állt, a dackorszakot elérve szeretett gyakran eltűnni az óvó szemek elől. Mondjuk ilyenkor esett meg, hogy picit kicsipkézte anyuci függönyét, vagy apuci nyakkendőjét, meg összetört egy vázát, de ez mind véletlen volt. Tényleg. Élvezte a gyerekkorát, nagyon is, nem is tűnik olyan távolinak, furcsa, hogy már nénizik és az egész felhajtás, ami körbeveszi így huszonévesen.
- Antira kis aranyos vagy, de nem lesz okod, reméljük, verekedni, itt van pár mogorvább diák az iskolában, de még mellettük is el lehet lenni igazán, na meg mindenkinek van valami gyengéje, amit meglágyul…
Nagyon jót mosolyog a kislány eltökéltségén és gyermeki kedveskedésein, igazán jó szíve van, mondjuk a Gál családban ezt már tapasztalta, meg is lepte volna, ha nem ez az összkép fogadja, amit felépített a beszélgetések, ismeretek alapján. Közben falatozza a süteményt jókedvűen, még érdeklődik a testvéri kapcsolatuk kapcsán, volt-e nagy öröm, mondjuk Botit elnézve észrevette azért, hogy ott bujkált az öröm, bár mintha a félsz is. Néha úgy érzi Emma, hogy azért az, hogy Boti kvibli a családban, magába kódolta, hogy félnie kell a reakcióktól, meg, hogy ez egy nem túl pozitív dolog. Bár nem mutatja… A kastélyba csempészéses mondat körül veszi fel a szemkontaktus a kislánnyal, akinek még a szeme is mosolyog az örömtől. Boti őt is bevitte már a Levitába körülnézni korábban, sőt, a házvezetőik is rendesek voltak, mert beengedték őket egymáshoz. Biztos Adélkát is felviheti majd a Levita tornyába, el tudja képzelni, mennyire örülne a kis metamorfmáguska.
- Remélem azért, hogy bíznak ennyire bennem a szüleitek. De semmi szükség hisztire, majd ha nem, akkor megyünk, és szépen jól meggyőzzük őket! Rendben?
Tekintett biztatóan, továbbra is mosolyogva az előkészítősre. Teljesen komolyan gondolja a szavakat, amiket kimond, soha nem szokott üres ígéreteket tenni, nem szereti őket, ráadásul csupa szív lélek, ami a szavaiból is sugárzik. Miközben végiggondolja a dolgokat, hogy ő magára bízna-e egy gyermeket, amire amúgy gondolkodás nélkül is igen a válasz, de szereti túlgondolni mostanában ezt a témát; a villával babrál. Ej, hát nem mutatunk jó példát? Közben érkezik meg a várva várt Ő, nem szőke herceg, nem fehér lovon, de Muci nincs is oda a lovakért, meg a szőkékért sem, Adrit innen is puszilja, az ő búráját bírja. Igen, szóval, Botond. Egy apró nevetés hagyja el ajkait. Aztán próbálva komolynak tűnni tekint kedvesére. Viszonozta a csókot, majd a leülő levitás kezét kereste automatikusan. Nem sok idejük van, szóval az ilyen alkalmak annyira jó érzést keltenek benne, hogy kényszerét érzi kimutatni annak, ami benne van. Nagyon szereti, ez nem lehet kérdéses, árulkodik a tekintete, a szavai, a mozdulatai. Olyan kis cuki, bohém és tipikus elsőszerelmes kislány most, holott már régen kinőtt a tini korból.
- Hát, nincs rántott hús, de Adéllal nagyon jól elvoltunk eddig. Mesélte, hogy becsempészed a kastélyba. – Kezdte a legszomorúbb ténnyel, még száját is lebiggyesztve mellé, majd ha immáron megtalálta a kezét, finoman megfogta azt. Ezután már a vidámabb témába kezdve mosolygott rájuk. Majd folytatta.
- De, mindjárt szerzek valami finomat helyette. Mit szeretnél? - Azzal felállva a helyéről, ösztönösen simítva végig Boti vállát elindult a pulthoz, addig magára hagyva a testvérpárt. Ha volt kívánsága, azon lesz, hogy azt szerezzen, ha nem, akkor körbenéz, mivel lephetné meg, és a finomsággal tér vissza az asztalhoz.
- Milyen napod volt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

:: öltözék ::

Ismét kicsit bánatos képet vág, de amúgy is megfájdulna az arca, ha folyton vigyorognia kéne. De ettől függetlenül nem örül, hogy Emma szerint bátyja nem segítene neki elbújni szüleik elől. Hát hol marad a testvéri összetartás? Jó, ezeddig nem volt sok alkalmuk sem gyakorolni az ilyesmire, de akkor is csak testvérek, ha mondjuk sose találkoznának, ez ilyen vér kötelez dolog, vagy micsoda.
- Az még nem verekedés, ha jól bokán rúgom az Emma nénivel gonoszkodókat, csak akkor, ha ő vissza tud rúgni, amire én megint rúgnék, vagy ütnék, vagy ilyesmi, de mivel az első rúgásomtól földön marad, ez nem verekedés, hanem káó! - összegzi elméletét, hogy miként is tervez fellépni a kedves tanerő megevésére kísérletet tévő illetők ellen. - Attól is biztosan meglágyulna.
Persze nem ilyen agresszív egyébként Adélka, csak a szája nagy, de azért fontosnak tartja, hogy mutassa, mennyire is szereti Emma nénit.
- Jó - bólint aztán lelkesen a szülei meggyőzését illetően. Neki ritkán sikerül, így ha ebben segítik, az csak jó. És szeretne minél többet a póráza nélkül lenni, épp ezért kapva kap az ilyen lehetőségeken, mint a kastélyba látogatás, vagy egy játszóterezés Emmával.
A következő pillanatban aztán nyílik az ajtó, ami önmagában még nem túl érdekes, megtette már az elmúlt percekben párszor, és Adél mindannyiszor odapillantott szeme sarkából, de eddig csak nála pár évvel idősebb diákok jöttek be nevetgélve, vagy hangosan tervezgetve, hogy milyen finomsággal is rontsák el ma a gyomrukat, és kínozzák fogaikat. Ám ezúttal egy magas, vékony, fiatal férfi kukkant be, és kezdi tekintetével a vendégeket vizslatni. Adél lelkesen integet neki maszatos kezével, de enélkül is kiszúrja őket, és csakhamar ott is találja őt maguk mellett, és a szék szabadságáról érdeklődik, de hamar mosolyra is húzza ajkait.
- Szabad, mint a madár! De szárnya nincsen, különben még kirepülne a boltból, és nem tudnának hová ülni a vendégek - árulja el a titkot Adél bátyjának, aztán vág egy fintort, mikor Emmával összepuszilkodnak a szájukon.
- Hé, én is itt vagyok! - Nem mintha nem lehetne észrevenni őt, elég hangos hozzá, hogy ezzel a ténnyel az egész cukrászdában mindenki tisztában legyen.
Emma aztán fel is pattan, hogy hozzon valamit Botinak, bár, hogy rántott húst hol látott, azt nem igazán érti Adélka.
- Én kérhetek még minyont? - szól Emma után kérlelően. Szüleitől bizonyára nem kapna, mert túl sok cukor, és nem lehet majd lelőni este, de nem Emmának kell őt ágyba tuszakolnia, szóval talán ő nem aggódik emiatt.
Bátyjára pislog, és egy pillanatig zavartan az ajkába harap. Nem nagyon volt még vele kettesben, és azt hitte, erre nem is kerül sor addig, amíg fel nem néznek a Levita toronyba.
- Szia. - Ennyit mond csupán, aztán egyszerűen ráfüggeszti tekintetét Boti arcára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Lexi

A kávé, amit azután kortyol, hogy kedvesen érdeklődő kérdését felteszi, éppen csak, hogy nem lát újra napvilágot. Lilla a fiatal nő szavaira válaszul meglepettségében először horkant egyet, s jobbját azonnal szájára tapasztja, hogy az annak szegletébe ragadt kávécseppet letörölje, megakadályozva ezzel a továbbiak folydogálását, majd saját viselkedésén megdöbbenve szalvétáért nyúl.
- Hoppá, bocsánat - mondja fülig pirulva, torkát azonnal megköszörülve, hogy amint elhárítja az intenzív reakció által kiváltott kávéfoltproblémát arcáról, megtalálja a megfelelő szavakat, és megtisztelje a hírt normális feleletadással is. - Először is gratulálok, a gyermekvállalás csodálatos dolog! Ez igazán remek hír, és így már érthető a sütemények mennyisége is.
Mondja ezt ő, aki még nem tapasztalta ezt az állapotot, bármennyire is vágyik rá, ezidáig elkerülte a szerencse. Sem férfi, sem baba. Csak ő meg a ház, a könyvek és a gyönyörű kert. Nem magányos, imádja az életét, a sorsát, és tökéletesnek találja azt minden tökéletlenségével együtt. A félő tekintetre biztató mosollyal felel, igazán nincs miért aggódnia a szőke lánynak. A babavárás hónapjai a női lét egy meghatározó időszaka, legyen a nő fiatalabb, vagy idősebb, minden esetben jár neki a tisztelet és csodálat. Hiszen a nőből anya lesz, aminél nemesebb feladat nincs is a világon. Lilla hosszú mosollyal dől hátra, jóleső kényelembe helyezve nézi társaságát. Ő a jelenlegi állás szerint még nagyon messze áll a várandósságtól, hiába faggatják a gyermektémáról a kíváncsi rokonok, sajnos nem tud sok változásról beszámolni nekik. Szeretne, természetesen, mint minden korabeli, harminchoz közelítő nő, de még nem találta meg azt a férfit, akinek szívesen szülne. Idiótáknak meg, mint Péter volt, akkor sem fog, ha kihal a férfi nép. Felsóhajt, majd kuncogni kezd a lány sikertelennek elkönyvelt verekedésemlékén, s annak okán, miszerint alulmaradása azért volt, mert alacsony és gebe.
- Hát, a vékonyságod hamarosan megváltozik, emiatt én a helyedben nem aggódnék - mondja hamiskás vigyorral. - És szeretnél róla mesélni? Apukáról, részletekről, vagy inkább emésztgetnéd még a hírt? Nemrég tudtad meg?
A kérdésáradattal csupán érdeklődését fejezi ki, hangja kellemesen nyugodt, tekintete a másikét keresi. Örül a hírnek, még ha semmi köze sincs hozzá, szereti a gyerekeket - nem hiába tanárnő -, és az emberek gondolatait, véleményét is. Szívesen lesz kitűnő hallgatóság, ha megered mellette egy száj.
- Már kiérdemelted - mondja hálás tekintettel, és ő is hozzálát a lekváros palacsintájának. - Te vagy az első ismerősöm itt, csak tegnap költöztem. Holnap találkozóm van az Igazgató úrral, már alig várom, hogy elkezdhessem itteni, varázslatos életem.
Kiemeli a mágiát, mert bár Lexi nem tudja, hogy eddig muglik között élt, fontosnak tartja megjegyezni, hiszen mától minden más. Iszik még egy korty kávét, aztán a lány előtt sorakozó édességekre pillant.
- Tessék enni - bök rá villájával is a puncsszeletre. - Minden rendben lesz, akkor is, ha most a dolgok kuszák és zűrösek.
Hangjából nyugalom árad, amiből talán Lexi is táplálkozni tud, és ha az segít neki, akkor mesélni, esetleg enni kezd. Lilla közben olykor-olykor kipillant az ablakon is, aminek tükrén át minden pici porszemet megvilágít a Nap.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Feldolgozni azt, hogy lány lett egy nap alatt nem megy, de még a puszta gondolattal sem tud szembenézni csak úgy. Michelle gyorstalpalót tartott testének használatából, de ezzel együtt még mindig borzalmasan zavarja a tanga, a melltartó, a szoknya, a magassarkú, amiben képtelenség egyensúlyoznia és olyan, mint egy részeg, magamutogató kacsa. Volt szerencséje megtapasztalni, hogy nem csak ő és a nővére jártak ilyen szerencsétlenül, de még csapattársai közül is van ilyen gyári hibás ember. Lassan, de biztosan ért ahhoz a következtetéshez, hogy ideje lesz némi atomot beszereznie és felrobbantania ezt a kócerájt, hogy kifüstölje az egész varázslatot. Természetesen ő és Michelle, meg Lin tisztes távolságból figyelnék a világ másik feléről, ahogy ég a Bagolykő. Csak semmi rizikó, szeretne élni még néhány évet, ha nem baj.
Mostanra nagyjából lenyugodott, főleg, csak a keze sajog már, annyi boxot vitt be a Michelle-t bámuló retardáltaknak. Akadt vagy öt-hat, aki nem értett a szóból, hogy el a kezekkel. Hiába viseli a nővére arcát, szívügye, hogy senki ne nézze örömlánynak a tesót. Ráadásul kötelessége rendes Saint-Venantként nem túlságosan lerontani Michelle hírnevét, de azért éppen megfelelően öregbíteni ez alatt a zűrzavar alatt.
Mivel jobb gyógymódot nem ismer, mint az etilszármazékokat ilyen vészesetre, ma este ide húzódott le, a csárdába, egész pontosan az egyik sarokba egy üveg igenfinom tömény mellé, de még így is van, aki jócskán megbámulja az acélbetétes, rövid fekete szoknyás, mélyen dekoltált felsőjű lánytestét. nem hibáztatja őket, Michelle amúgy is jelenség, csak ne akarjanak lecsapni rá ennyire nyilvánvalóan, mert ütni fog. Még csak nem is bírná ki, hogy hozzáérjenek... ÚRISTEN! Érzi Michelle hormonjait azért befigyelni, mert alapjáraton nem nagyon nézegeti a férfiakat, itt meg teljes piackutatást végzett már fél óra és a második kör legurítása közben. Ha még sokáig fog ebben a bőrben rostokolni, van egy olyan halvány gyanúja, hogy a történelem egy bizonyos momentuma megismétlődik, bár szó se róla, nem köhögne érte különösebben, csak érdekes lenne a változás. Mindegy, most inkább arra próbál koncentrálni, hogy elfelejtse a szorítást, amit a melltartója okoz. Szerencsétlen nők, áldás, ha a pasik megszabadítják őket a feles ruhadarabtól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Kikérte az üveg töményet, pipa, kapott poharat is- mutatóba. üvegből szokott inni, nem pazarolja az idejét töltögetésekkel, csak ha versenyt vedel a lányokkal, de ez esetben nincs lány a közelében, hogy próbálgassa az állóképességét eggyel. Nem néz körbe, ki gyűlt be a csárdába, csak annyira szemrevételezi a terepet, hogy kiszúrja az asztalt és letegye Michelle karosszériáját a székre. Őszintén szólva elég egy megerőltető nap volt és utoljára az hiányozna, hogy valami részeg retardált rámásszon, mert lát két dinnyét és egy feneket megvillanni. Magának is nehéz azért bevallani, de fél annyira Michelle megtorlásától, hogy rendesen ügyeljen a viselkedésére és a kinézetére, de még a testbeszédére is. Meglepően jól jön, hogy három nővére van- nem nehéz adaptálódnia, csak a lelki trauma figyel be periodikusan.
Éppen nyakon ragadná az üveget, mikor nem várt társaságként az ex háztársa dobja le magát az asztalához. Vörös kód! Pont ma reggel beszélgettek róla, mit kezdjenek az ismerősökkel, de Benji pont nem volt a pakliban. Miazistenlegyen? Először is azt sem tudja, Michelle meddig jutott a taggal - durva. Másodszor, Benjivel ugyan tárgyalgattak, de most aztán végképp nem volna jó lelepleznie magát, hogy ő Mihael és nem Michelle. Lányos beszéd, de mégis Michelle-hez igazított. Az milyen? Sosem figyelt a nővére stílusára, de abban biztos, hogy nem affektál, nem cukisodik, de nem is keménykedik, ahogy ő szokott.
Mindez körülbelül két-három másodperc alatt szalad végig az agyán, a végén pedig megszületik a döntés: flört üzemmódban történő tárgyalásra még ő is képes talán. Lányként még sosem próbálta.
- Hát téged is látni? Azt hittem, elnyelt a nagyvilág. - Michelle arcán szépen kirajzolódik egy sunyi típusú mosoly, miközben int még egy pohárért a pincérnőnek és nemsokára mindkettejüknek tölt a szilvaszármazékból.
- Nem mert senki sem elkísérni egy kis pénzverésre, most mondd meg. Ennyire félnek, hogy az asztal alatt kötnek ki. - Bujkáló mosolyba vált át, miközben fogja a saját részét és felgurítja egy hajtásra.
- Merre jártál? - Van annyi esze, hogy érdeklődő hangsúllyal kérdezzen, ne valami elmebeteg felelősségre vonósan, amitől hátraarcot vágna a srác indulásból. Az lenne még a rövid beszélgetés, bár Benji vigyorát elnézve sosem tudhatja az ember, hogy csak a száját fogja-e használni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Előzmény: Kísértetházban

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A meleg és a nyár elérkeztével úgy döntöttem, hogy lesétálok a faluba egy kicsit sütizni. Szombat lévén nem volt tanítás, így felvettem egy kényelmes(és piros) szoknyát, fekete cipőt, magamhoz vettem egy kis pénzt és elindultam a falu felé. Az idő tikkasztó volt, alig bírtam elvánszorogni a cukrászdáig. Már a macskaköves úton éreztem, hogy ott esek össze a melegtől, de végül talpon maradtam, ami büszkeséggel töltött el. Amint beértem a falu szélét, kicsit kipihentem magam, aztán siettem is tovább, hogy minél előbb elérjem a reményeim szerint hűvös cukrászdát. Amikor benyitottam, csak akkor láttam, hogy mennyire tele van az egész. Csodálkozva sétáltam a pulthoz, közben pedig végignéztem a sok süteményt. Komolyan mondom, abban a percben bőségzavarom volt a sütik láttán. Tátott szájjal bámultam a pultot, aztán amikor a felszolgáló kedvesen megkérdezte, hogy mit szeretnék, zavaromban azt sem tudtam, mit feleljek.
- Öhm... jó napot! - köszöntem. - Kehelybe kérnék vanília, erdei gyümölcs és szeder fagylaltot... és egy hideg pohár limonádét.
Miután sikeresen kinyögtem, hogy mit is rendelnék fizettem, aztán a kis csomagomat megfogva helyet kerestem a szemeimmel. Miután a zsúfoltságban kiszúrtam egy asztalt, gyorsan odasiettem és lerakodtam rá, nehogy valaki más elhalássza előlem. Leültem a székre és a kanalamat felemelve "belevágtam" a fagyiba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A tömeg egyre csak nőtt, de én nem törődtem velük. Nekem már volt helyem és fagyim is, szóval boldog voltam. Az asztaloktól felálltak, aztán leültek, aztán megint fel és le. Ez ment így egy darabig, amíg én eleszegettem az első gombócomat. Egy barna hajú lány lépett be a cukrászdába, hasonlóan kimerülten, mint én és látszott rajta, hogy neki is melege van. ~ Szegény ~ gondoltam. Kint tényleg nagyon meleg volt, főleg a délutáni órákban, vagyis most. A cukrászdában szerencsére működött a légkondi, vagy hogy is nevezzem. Nem tudom hogy csinálták, de egész kellemes idő terjengett odabenn.
Az imént érkezett lány is fagylaltot rendelt, aztán helyet keresett. Gondoltam itt az ideje ismerkedni, így amikor megállt melettem, bólintottam a kérdésére. Kedvesen rámosolyogtam és belekortyoltam a limonádémba. Megköszörültem a torkom és ránéztem.
- Alíz vagyok - mosolyogtam rá. - Téged hogy hívnak?
Ha leült mellém, akkor ránéztem és megállapítottam, hogy barna haja és barnás szeme volt. Világoskék ruhát viselt, ami tetszett, de a pirost azért jobban csípem.
- Nagyon meleg van kint? - Folytattam a csiripelést. - Amikor én jöttem, akkor borzasztó volt, de gondolom nem változott.
Néha nagyon sokat tudok beszélni, ám ezt most nem osztottam meg a lánnyal. Reméltem, hogy majd szól, ha valami nem tetszik neki, vagy ha túl sokat csacsogok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Amint elnézem, téged. - jegyeztem meg sokkal inkább magamnak, mint neki. Nem gondolnám, hogy ez a megfelelő pillanat arra, hogy kötekedjek vele, vagy kioktassam arról, mi érdekli, meg mit nem, ennek ellenére nem bírom visszafogni ezt a mondatot. Noel full szerelmes, és ez lejön róla, nem is értem most mit keresünk itt, ebben a közegben.
Figyeltem a mondanivalójára, hallgattam, amit mond, nagyon bókol, ennyire talán még sosem jött elő ez az oldala. Aztán úgy elkerekedett a szemem, mint egy újonc bocinak, aki bámul, és egyszerűen elakadt a szavam, de még a lélegzetem is. Noel nem láthatott mást, mint teljes döbbenetet a fejemen. Egy, nem így képzeltem el. Kettő, Noelből EZT nem néztem volna ki. Három... hahó! Én még fiatal vagyok, és szép, és sok hímnemű vár rám odakint, ugyan hogy tudnék elköteleződni egy mellett? Ez egy nehéz, és nagy döntés, amihez én még kicsit vagyok, hogy meghozzam, amúgy is, Michellet szereti nem engem, akkor én hogy kerülök ebbe a képbe? Szép keretet kapott, mondhatom, mégsem vélem magam ideillőnek. Amíg egyedül maradok továbbra is csak bambulok,mire visszaér végre valamennyire magamhoz térek, és egy nagy levegő után szólalok meg.
- Hát ez... meglepő volt. - csak ennyit bírok kinyögni, mondani, s el is akad a szavam, pont úgy, mintha nem lett volna. Most kéne átgondolni,mitévő legyek,de hiába is hinném, hogy ez csak egy vicc, túl komoly, túl igaz a pillanat, cseppet sem erőltetett, ami ilyenkor megszokott lenne, vagy lehetne. Egyáltalán nem. - Nem gondolom, hogy egyáltalán a semmiből rögtön házasodni kéne, Nono. Viszont! Mi lenne, ha csak.. érted.. én is kedvellek. - felállok az asztaltól, odalépek elé, az ölébe ülök, és megcsókolom, ha már itt tartunk. Aztán a füléhez hajolok, s halkan suttogom bele a szavakat. - Nem szeretnél elmenni... valahova? - mosolyogtam, majd megerősítésként kapott még egy puszit, utána pedig megittam a maradék pohár pezsgőmet egy húzásra, és rákacsintottam. Így jobb, így csendesebb, és épp elég egyelőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Samantha

A lány megjegyzése, miszerint Noelt valójában nagyon is érdekli a Saint-Venant elvesztése, szívéig hatol. Keserű szájízzel nyel, némi fintor ül ki arcára, majd magabiztosan megrázza a fejét.
- Az ő vesztesége sokkal nagyobb - teszi meg rideg kijelentését a csoda barnának. - Én jó fiú vagyok, ha valaki bekerül ide... - mutat mellkasa irányába, s úgy folytatja. Hangja egyre hangosabb, szavaiból folyik a düh és fájdalom. - ...akkor vigyázok rá. Figyelek rá és óvom, megadok neki mindent, rajongásig szeretem. Én nála jobbat érdemlek.
A hangot, amelyen szól, már-már kívülről hallja, mintha nem is ő beszélne, mintha csak lelke ömlesztené Sam-re a benne megragadt érzéseket. Talán úgy hiszi, könnyebb lesz a szakítás átélésének tudatával együtt élnie, ha már kiadta magából az azzal kapcsolatos érzéseket. Sajnos nem tudja még, milyen sok időnek kell eltennie ezután az este után, hogy újra vidám hajnalra ébredjen. A poharáért nyúl, az utolsó cseppet is kiissza belőle, hogy egyszerű, ám ostoba kérdését felmerje tenni Samanthának. A lány arcára természetesen mindaz, amit gondolt, azonnal kiül. Döbbenet, kétségek, zavarodottság. Noel elmosolyodik, és a pulthoz sétál egy újabb, talán az utolsó kör italokért. Máskülönben szereti magánál tudni eszét, józan tudatát, de most úgy érzi nem vágyik semmi másra, csak hogy odavesszenek a bensőjét eltelítő és folyton maró szörnyek. Visszaérvén újabb mosolyt küld a lánynak, majd koccintanak, és jön a jól megérdemelt elutasító válasz. A nemben viszont annyi éltető pozitívum van, hogy a rellonos szíve izgatottan dobban egyre-másra félre. A barnaság egy pillanat múlva már az ölében ül, ő pedig nem rest kapni az alkalmon. Kezeivel öleli a formás testet, s a csókban lehunyt szemekkel pihen meg.
- Nagyon-nagyon kedvellek - ismétli önmagát a csók elcsattanását követőn, zöldjeit csak nagy sokára nyitja ki újra. Mosolya széles, szíve megtelik szeretettel. Bambán nézi az élénk csokoládébarna szemeket, hogy karjaival szorosabbra fogja háztársnőjét, és újabb csókot kérjen. Immáron nem kellenek szavak, Samantha egyébként is tökéletesen érti a fiú jelzéseit, belelát vágyaiba és igaz barát módjára ott van, amikor fáj.
- Fizetek és mehetünk - mondja szelídre változó hangon, közben rácsap a lány fenekére, hogy álljon csak fel, majd a pulthoz sétálnak. A csapos ítéletet mond a fogyasztás felett, ő az erszényébe nyúl, végül átkarolja a barnaság vállait, homlokon csókolja, és kivezeti őt a helyiségből. Egy tökéletlen nap tökéletes befejezése ez, lassú séta vissza a kastélyba, némi lelkizés, és lent, a fiú alagsori szobájába érve már csak arra vágyik, hogy a lány szorosan ölelje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Doriánnal az oldalán lép be a cukrászdába. Magától esze ágában sem lett volna idejönni. Ó, nem, Kíra nem vágyott rá, hogy sajnálják, meghallgassák, és meghívják sütizni. Pedig a jelek szerint - legalábbis ahogy ő értette őket - ez történik. De ha már így hozta a sors, hogy belefutott ebbe a figyelmes úriemberbe - szó szerint - elfogadja az események effajta alakulását. Pedig ő aztán tényleg nem feltűnési viszketegségből, vagy bármilyen tudatos megfontolásból rohant végig a főutcán könnyektől csillogó szemekkel és közben vadul üvöltözve, hogy "Miért? Miért? Miért?". Bár tény, hogy sikeresen felhívta magára azon néhány ember figyelmét, akik hétköznap délelőtt az utcán tartózkodtak. Felszabadította, hogy így kiadhatja magából a dühét - mert dühös volt - még ha elég barbár módon is tette. Legalábbis addig, amíg bele nem ütközött Doriánba. Ebbe a kedves úriemberbe, aki ahelyett, hogy még egyet taposott volna belé, megpróbálta megnyugtatni, úgy tűnt, őszintén kíváncsi a problémájára, és még sütizni is meghívta. Vagyis néhány pillanat alatt sikerült bizalmat ébresztenie Kírában.
- Pedig olyan jól indult ez a napom - jegyzi meg a fiatal nő egy apró sóhajtás kíséretében, miközben letelepednek az egyik asztalhoz. Kíra még mindig elég zaklatott, de a terjedelmes étlap és a tudat, hogy nincs egyedül, van kinek kiöntenie a szívét némiképp megnyugtatja. Nagy szakértelemmel lapozgat az ínycsiklandozóbbnál ínycsiklandozóbbnak kinéző sütemények között. Végül rendes magának hangzatos fantázianévvel rendelkező, csokis-vaníliás-meggyes krémtortát.
- De komolyan? Csak így... ennyi volt... és hogy tehette ezt velem? - elég követhetetlenül beszél, egyelőre nem mondja ki a tényeket. Nem is akarja. Mert a tények unalmasak, ő meg szeret túlozni és ködösíteni. És belelovalni magát saját elképzeléseibe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A ruhám rövid, a cukrászdában hűvös van, a fagylalt pedig szintén hideg. Hát kell ennél több? Szerintem nem. A vaníliagombóccal gyorsan végeztem, és már bele is kezdtem a szederbe, amikor mellém lépett egy lány, én pedig az asztalhoz invitáltam, tekintve, hogy nincs máshol hely. De azóta sem bántam meg, hogy nem küldtem el, hiszen gondoltam összeismerkedhetnénk. Az ötletem pedig bevált, hiszen miután elárultam a nevem, a lány is bemutatkozott, sőt, mi több, meg is dicsérte a nevem.
- A tiéd is szép és különleges - dicsértem vissza, de nem voltam benne biztos, hogy milyen eredetű is a neve. - Amúgy... bocsi a kérdésért, de magyar? Mármint a keresztneved.
Egy gyors helyesbítés, mielőtt még azt hiszi, hogy... na, nem is tudom mit hitt volna rólam. Észrevettem, hogy követi a pillantásom, vagyis... helyesbítek: "másolta" a pillantásom és ahogy én őt, úgy ő is engem elég alaposan megnézett. Barna haj, barna szemek. Átlagos tinilánynak mondhatnám, de nem mondom, hiszen ő még sem átlagos. Máguscsemete. Máguscsemete, úgy, ahogy én is.
Figyeltem, ahogy megkóstolja a hideg desszertjét, és láttam, hogy jól esik neki. Hát persze, ez természetes, hiszen ilyen dög melegben mindig jólesik egy ilyen finomság.
Miután megkérdeztem, hogy még mindig olyan nagyon meleg van-e, mint akkor, amikor én jöttem, Állia bólintott és megerősítette a helyeselését. Én is bólintottam,aztán beletemetkeztem a fagyimba. Egy kanál, egy korty a limonádéból. Nem vagyok az az nagy édességrajongó, vagy mi, de ez most tényleg kellett. Ilyen melegben máshogy nem lehet kibírni.
- Másodikos vagyok és... - itt a ruhámra pillantottam. - ... Eridonos. Te pedig... Levitás?
Ha már megkérdezte, hogy melyik házba tartozok, akkor már én is visszakérdezek. Szeretném jobban is megismerni Álliát és azt csak úgy lehet, ha kérdezősködöm róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Állia a vártnál furcsábban viselkedett a kérdésemre. Úgy értem, amikor megkérdeztem, hogy magyar-e a neve, elmosolyodott. Így utólag belegondolva azt hiszem én is így reagáltam volna, hiszen mindig is meglepett az, ahogy mások viselkednek. Persze mindenki máshogy viselkedik, ez természetes.
- Nem? Hát akkor? - Kérdeztem vissza megilletődve. Ténylég érdekelt, hogy milyen eredetű a neve, hiszen ilyet én még sosem hallottam és szerettem volna okosodni egy kicsikét.
Követtem a lány tekintetét az utcára, ahonnan özönlöttek az emberek. Na jó, nem özönlöttek, mert máshova is mentek, de ide is sokan tértek be, amit megértettem, hiszen idebent hűvös levegő volt és pára is kevés. A lány nem is kicsit lepődött meg azon, hogy Levitásnak gondoltam. Mellé nyúltam volna? - forgott le a fejemben. Nem gondoltam volna, hogy nem a kék ház lakója, de mivel tudom, hogy nem az én háztársam, hirtelen ez ugrott be. Erre is mosolyogva válaszolt, én viszont felhúzott szemöldökkel néztem vissza rá.
- Hát akkor? - Kérdeztem. - Bocsánat, de... jaj, hát akkor Rellonos vagy!
Kissé megilletődve néztem rá, hiszen cseppet sem nézett ki, vagy viselkedett úgy, mint egy sárkánylány. Ez egy kicsit... sőt, nagyon meglepett. Állia egy tincsét tekergette, mire én újat kortyoltam a limonádéból.
- Nem tűnsz Rellonosnak. Úgy értem... azt hittem, hogy a zöldek nem olyan kedvesek, mint te - válaszoltam újra. Mivel nem tudtam mit mondani, a fagyimba temetkeztem és gyorsan elfogyasztottam még egy gombócot.