36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 21 ... 50 51 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ombozi Manósapka Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. május 15. 22:31 | Link

Médike <3

Amikor megkapta a levelet Médeától, nem tudta, mire gondoljon. Jó, nem tud bejönni a Rellonba, hogy megkeresse őt, valószínűleg ez a leglogikusabb módja, hogy megkeresse, tény, elismerve. Mégis, kicsit kényelmetlenül érezte magát, főleg a gondolatai miatt. Kicsit bujkált benne valami rossz előérzet, úgy gondolta, valami rossz dolog miatt kell találkozniuk. Kicsit paranoiás volt, ezt észre is vette magán és gyorsan le is állította magát, mielőtt még durvább összeesküvés-elméleteket gyártott volna magában. Hiszen tudta a megoldást a problémára, el kell menni és megkérdezni Médeát magát, mit is szeretne. Ehhez pedig nem kell más, mint szépen felöltözni, kicsit sminkelni, szép kontyot csinálni és már mehet is.
Szerette a falut, elég sok időt töltött itt. Inspiráló volt, különös, erőteljes erővel rendelkezett és ő érezte ezt. Segített neki abban, hogy feltöltse magát és túllendüljön a néhai, ajtón kopogtató alkotói válságon. Jól esett neki sétálni egyet, most viszont nem csak sétálni jött. Ő már egyből látta Médeát a kirakatban, amikor elsétált a cukrászda mellett, amit szeretett, mert nagyon finom sütiket evett itt legutóbb is. Vigyorogva nézte a lányt, de olybá tűnt, a levitás nem veszi észre a szőke fejét. Inkább belépett és odament az asztalhoz. Még mindig el volt merülve a könyvében, még a címét is meg tudta lesni, mielőtt még odanyúlt volna és a lány orra előtt egy hirtelen mozdulattal össze nem csukta volna a kötetet.
- Búúú! Megjöttem. - Vigyorgott a lányra és innentől kezdve egyértelművé tette, hogy ha már idehívta, ideje lesz vele foglalkozni és nem holmi könyvekkel. Sára mellett amúgy sem lehet mással foglalkozni hosszas ideig, ahhoz túlságosan... jelenség. Kivéve persze amikor alkot, mert akkor ő sem figyel másra, csak az alkotására. De jelenleg nagyon nem művész-módban volt, nagyon is élő volt és figyelt a környezetére. Letette magát a lánnyal szemben, intett az egyik pincér srácnak, mert már tűkön ült. Rendelt a kedvenccé vált sütiből, amit legutóbb is evett, megvárta, amíg Médea is elcsipogja, mit szeretne. Ez után pedig közelebb hajolt, keresztbe tette lábait. Könyökeit az asztalra támasztotta, állát pedig a kenyerei végére, úgy nézett a lányra. Lassan, szélesen elvigyorodott.
- Szóval, mit szeretnél, drága, miért hívtál ide? - Kérdezte sugárzó mosollyal, majd amikor megkapta a sütijét, mosolyogva köszönte meg. Egy kicsit várt, figyelt a lányra, majd felvette a kis villát és máris evett egy két falatot. Egy pillanatra lehunyta a szemét, sóhajtott.
- Húúú... ez nagyon finom. Bocsi, figyelek, figyelek. - Biztosította közben a lányt, kinyitva szemeit és rá pillogva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 17. 01:24 | Link

Sárikám <3

Mentem volna én egyenesen Sárihoz elregélni, miféle csoda történt éppen, elvégre apu nem jön csak úgy, de a Rellonba bejutni... eeehh, egyszer megpróbáltam, de már az alagsorban eltévedtem, úgyhogy biztosabb, ha olyan helyet választok, ami mindkettőnknek elérhető, a cukrászda pedig ehhez ideálisnak tűnik. Beérve le is telepedek a gyorsan kiválasztott helyre, és amíg barátnőm megérkezik, olvasgatok egy kis depresszív hangulatú Üvegbúrát, bár úgy öt sorig ha jutok, amikor nagy meglepetésemre összecsukódik orrom előtt a könyv. Ó, hogy nem gonosz varázslat van a dologban, hanem csak Sári keze, szó szerint. Elmosolyodom, amint ezt konstatálom, aztán meg a következő pillanatban tőlem meglepően gyorsan felugrom és jól megölelgetem hirtelen. Olyan nagyon tudok most örülni mindennek, hogy az valami csoda.
- De jó, hogy itt vagy - mondom kitörő lelkesedéssel, amint elengedtem, meg is néznek a körülöttünk ülők futólag, talán kissé túl hangos is voltam, megeshet. Észbe kapva máris bocsánatkérően pislogok a legközelebbi szomszédra legalább a biztonság kedvéért, ám amint leülök, már el is felejtem az egészet, elvégre nekem mesélni valóm van, jó kis mesélni valóm, arra koncentráljunk. Na jó, a pincér még belefér, egy szelet citromtortát kérek, majd ha felvette a rendelést, akkor Sári felé fordulok, és félig az asztalra hajolva még közelebb is húzódom hozzá, úgy kezdek bele a nagy újságba.
- Képzeld, az van, hogy aputól kaptam levelet, hogy nemsokára majd Kolozsváron lesz valami dolga, és pár napot otthon lesz, így találkozhatok vele. Én meg gondoltam, hogy akkor már eljöhetnél te is Kolozsvárra, ha van hozzá kedved, és még aput is megismerheted. Olyan nagyszerű ember, csak olyan ritkán látom, mert Bukarestben dolgozik - sóhajtok egy aprót a végére, hiányzik az életemből, az tagadhatatlan, de azért az, hogy találkozhatok vele, mégiscsak jobb dolog, és a kedvemet inkább meghatározza éppen, így nem kell sok, hogy visszatérjen arcomra a mosoly. A végére még kérdőn is nézek, kíváncsi vagyok ám, hogy mit mond, jönne-e. Némi kis gyomoridegem is van amiatt, hogy netán nem, mert hát a pesszimizmusom azért mégse nátha, hogy majd elmúlik, ennek ellenére mégis reménykedek ám benne, hogy jönne. Annyira erre figyelek, hogy csak akkor veszem észre, hogy meghozták a sütimet, amikor a pincér bocsánatot kér. Nézek is, hogy miért, aztán rájövök, hogy hoppácska, az asztalon könyökölök, foglalva a teljes személyes teremet, úgyhogy félrehúzódom, zavart pillogás közepette. Sikerült elfelejteni kissé, hogy az imént rendeltem, de sebaj, a fő, hogy emlékeztettek rá.
- Köszönöm - mondom még, majd én is nekilátok a süteményemnek. Az első falat után máris osztozom Sári lelkesedésében a helyet illetően, mert ez egyszerűen mennyei. Nyammogok is rajta élvezettel egy ideig.
- Ez nagyon finom. Találkozhatnánk itt sűrűbben, a Rellonba úgyse valószínű, hogy egyhamar bejutok. Meséltem, hogy a múltkor megpróbáltam, de az alagsorban eltévedtem? - pislogok fel kérdőn, tényleg nem emlékszem, hogy említettem-e neki, vagy sem ezt. Kényelmesen hátradőlök közben a széken, majd jöhet egy újabb falat és lehet a végtelenségig nyammogni rajta. Te jó ég, el tudnék tölteni itt egy fél életet ilyen gondtalanul.
Utoljára módosította:Weöres Ioana Médea, 2014. május 17. 01:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gál Adél
INAKTÍV


Puszedli • metamorfmágus
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 846
Írta: 2014. május 18. 11:33 | Link

Süti Emmával
:: öltözék ::


Minyon a tányéron, tányér a kezében, és hamarosan Boti is megjön. Nem is kell most egyéb, hogy felhőtlen legyen a boldogsága. Lehet, hogy ez a környezetváltoztatós dolog nem is olyan butaság - gondolta, miközben mit sem törődve holmi villával, kézbe vette a sütijét, és jókorát harapott le belőle. Jóízűen nyámnyogva pislogott vissza a tanárnőre, aki sejtéseit osztja épp meg vele arról, hogy a bátyja milyen módszerrel is követi Emmát. Arról hallotta suttogni a szüleit, hogy a varázslás nem Botond asztala - noha azt nem értette, miért nem -, ellenben a bájitalokkal kiválóan bánik, szóval Emma gondolata talán nem is állhat messze a valóságtól. Adél legalábbis készséggel elfogadja. Még a rágást is abbahagyja egy pillanatra.
- Olyan nekem is kell! Megitatom anyuékkal, és akkor tudni fogom, ha jönnek értem, és el tudok bújni előlük. - Remek tervnek tűnt, el is határozta, hogy kinyúzza bátyjából a bájitalt.
Aztán valahogy csak sikerül egy kis szomorúságot csempésznie magába, mikor felidézi, miért is költöztek tulajdonképpen ide, de Emma hamar igyekszik jobb kedvre deríteni, és mindkettejük szerencséjére sikerrel is jár.
- Bokán is rúgnám az összest, aki meg akarná enni Emma nénit! - jelenti ki harciasan, és még egy elszánt arcot is vág, hogy lássa tanár nénije, hogy mennyire komolyan gondolja. - Amúúgy, igen. Örült, azt hiszem - bólogat, és a szájába tömi a maradék minyont is. Megrágcsálja, és lenyeli, közben pedig bólogat, készül a következő válaszával is. - És már azt is megígérte, hogy becsempész valamikor a kastélyba, képzeld csak!
Megint izgalom ül ki arcára, acélszürke szeme pedig hirtelen élénkebb kék színt ölt, úgy néz ki néhány pillanatig, mint egy üst, melyben bájital kavarog, aztán egy újabb hozzávaló átszínezné. És a lehetőség, hogy még több időt tölthet Emmával, iskolaidőn kívül is, csak még többet dob jókedvén. Sűrűn bólogat, és vigyorog hozzá.
- De mennyire, hogy szeretnék! Anyuék veled biztos elengednek! Vagy majd addig hisztizek, míg kénytelenek lesznek - teszi hozzá elmerengve. Szülei sokat megtesznek azért, hogy Adélt ne érjék komoly érzelmi hatások, szóval egy hiszti lehetősége biztosan elrettentő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Damjanovits Ármin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 540
Írta: 2014. május 18. 18:24 | Link

Kivus

- Hát nem, de már látom, hogy ez hiba volt.
Néha oda kellene figyelnie arra, mennyire nyitja ki a száját, és mennyire mond ki mindent őszintén. Nem akarja, hogy a lány furán nézzen rá, vagy, hogy a barátságszerűségük – ezt a kapcsolatot tényleg nehéz meghatározni, hát még az érzéseket, amik fel-feltörnek – megromoljon, szóval igyekszik teljesen nyugodtan, normálisan és közvetlenül viselkedni. Nagyon nehéz ez, és tudja, hogy pár ember ha most a fejébe látna, vagy megverné, vagy – ha Áronról lenne szó – nagyon röhögne és elkezdené cinkkelni, hogy ő se jobb, mint mások. Ehhez pedig még annyira sincs kedve. Főleg Áronhoz, és egy ilyen dolog ezen a kis helyen pillanatok alatt kibukna, ezért igyekszik minden kis apróságot, amivel lebukhat mellőzni, hátha nem figyel fel erre senki, talán Kiva se.
- Esetleg komolyabb csapatok vagy teljesen más? Van pár komolyabb kapcsolatom, ha ilyen irányú vágyaid vannak, tudok szólni az érdekedben.
Legalább ennyit meg tudna tenni érte. A szülei mindig arra tanították, hogy a kapcsolatok meglépte nagyon fontos, épp ezért igyekezett mindig, és mindenkivel olyan kapcsolatot kialakítani, hogy az bármikor gyümölcsöző legyen. Megnyerő gyerek volt, így könnyen tudott olyan kapcsolatokat kialakítani, amiket ha most megkeresne, tényleg segítenek is.
- Ámen.
Nem tudja, hogy mégis mi lenne az, amit a legutóbbi meccsen elvesztett. Leginkább a nyugalma, de azt nem hiszi, hogy a lány kézben visszaadhatja neki. Elég morcos volt miatta és morcos még most is. Mindenesetre nézi, ahogy elhalad, majd visszafordul az étellap felé. Nem is tudja, hogy milyenek ezek a sütemények, de a lány biztos jól dönt, bízik benne.
- Oh, a kis aranyos.
Átvéve a cikeszt egy kicsit forgatja az ujjai között. Szegény eléggé megtépázott szárnyait lebegteteti, de igazából nem nagyon ellenkezik, hogy kézbe vegyék, és elszállni sem akar. Halványan elmosolyodik, majd visszanyújtja a lány felé.  
- Te kaptad el, mivel testemlékőrző, így a tiéd, nem az enyém, vagy bármelyik fogójé. Annyit tudok tenni, hogy a szárnyait megjavítom, esetleg egy láncra felfűzöm, valami könnyűre, hogy fel tudjon szállni, ha fel akar. Ezen kívül nem sok mindent tudok tenni vele. Hol találtad meg szegényt?
Bár nem mesélte el senkinek, de a meccs vége után, mikor kiderült, hogy mindenki életben marad, visszatért, és körbejárt párszor, hátha megtalálja a kicsikét, de nem járt sikerrel. Közben magához vesz egy sütit, és egy villát, majd egy kisebb falatot leoperál róla.
- Hm. Nem is rossz. Jó választás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Pataki Margarétáné Damjanovits Árminka
Leleplezgető
Ombozi Manósapka Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. május 18. 22:23 | Link

Médike <3

Kicsit meglepte Médea indokolatlanul túlcsorduló lelkesedése, de persze egyáltalán nem bánta, hogy nagy ölelést kap. Sőt, ellenkezőleg, mosolyogva simogatta meg a lányka hátát. Majd amikor elengedte, leült vele szembe. Túlestek a szokásos rendelős mókán és a formaságokon, hiszen azzal kezdődik minden cukrászdalátogatás.
- Kérésed parancs, drágám. Elég, ha rám gondolsz és máris megjelenek! De vigyázz, a síron túl is kísérteni foglak.
A végére már nem elégedett meg a vigyorral, elnevette magát, hiába, ha elemében volt mindig engedte, hogy a legnagyobb hülyeség kifolyjon a száján, ami csak eszébe jut. Most éppen ez jött össze, az agyacskája adta ki, még csak meg sem kellett erőltetnie magát.
De aztán az agyacskájának Médeára kellett koncentrálnia, bár nem volt egyszerű helyzetben, nagyon nem. Hiszen a sütire is szívesen figyelt volna, olyan finom volt. Az érző neuronok csak úgy ugrándoztak örömükben, amint Sára a finomság közelébe került. Viszont a nőt nem arra találták ki, hogy egyszerre csak egy dologra tudjon figyelni. Szóval egyszerre koncentrált Médeára és a sütire is, miközben azt eszegette, zöld tekintetét a lányon tartotta, néha bólogatott.
- Persze, hogy elmegyek veled, nagyon szívesen meglátogatom. - Bólogatott most hevesebben, addig abba is hagyta az evést és amikor megbizonyosodott róla, hogy semmi sütimaradék nincs a fogain, vigyort villantott a lányra. Nagyon örült az ötletnek, de egy dolog már régóta piszkálta a csőrét és ez a sóhaj sem tetszett neki. Komolyabb pillantást vetett a barátnőjére. - Nem zavar, hogy minden fontosabb számára, mint te? Ha az én apukám ilyet csinálna, biztos hihetetlenül hisztiznék.
Elmosolyodott a gondolatra. Még ha Farkas nem is volt teljes mértékben mintaapuka, a lányait mindig szerette. Sárának egyszerű volt úgy csinálni a dolgait, hogy a férfi szeresse őt, ő is viszont szerette. Ezért volt elképzelhetetlen számára, hogy a saját lányát ennyire elhanyagolja. Nem is értette Médea apukáját amúgy sem. Miért küldte a lányát egy magyar iskolába? Miért nem költöztette őt magával, hogy vele lehessen és törődhessen vele? Azt még meg se merte kérdezni - pedig ez nagy szó Sáránál! -, hogy a kék lány édesanyjával mi lett. Amikor pedig a gyakori látogatásról mesélt, helyeslően bólogatott ismét. Bár igazából a kérdésre nem figyelt, egy picit tényleg elkalandozott a lány családja körül. A szájába vette a szívószálat, a vizéből ivott kicsit. Legközelebb akkor ébredt fel, amikor az egész poharat kiitta és már csak szürcsölt. Meglepetésében helyből félrenyelt, heveny köhögőrohamot kapott, kicsit megütögette mellkasát és krákogott. Amint a rossz útra tért víz eltávozott tüdejéből, összeszedte a hangját, hogy végre megszólalhasson. Pedig nem szokott sokat csendben elmélkedni, nem az ő stílusa volt. Általában gyorsan vágott az agya, nem kellett morfondírozással töltenie az időt. Médea viszont különleges labirintus volt és néha eltévedt benne. Végül átható tekintetét ráemelte.
- Mondd csak... miért esett így szét a családod?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Gál Botond
INAKTÍV


Botosjeti || Csőrmester
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 9217
Írta: 2014. május 24. 12:48 | Link

Adél és Emmus


Késésben volt. Jó ez nem újdonság az életében, de most igencsak csúszott. Kivételesen bírt aludni az éjjel, és persze hogy akkor aludt el, amikor nem kellett volna. Barna tincsei kuszán meredeztek feje tetején, de nem törődött vele, igazándiból ezzel sosem szokott pepecselni, általában úgy szokta hagyni, ahogy az magától beáll. A gond viszont azt volt, hogy össze kellett kapnia magát, igen hamar, így egy gyors kávé, majd a tiszta ruhák előcibálása után máris ott állt egy egyszerű mintás, szürke pólóban, egy kissé nyárias, de annál kényelmesebb térdnadrágban, lábára pedig – a szokványos felemás zoknik mellé – tornacipő került. Valahogy sosem bírta utcára felvenni az ujjközes papucsokat, ha nem volt indokolt, illetve negyven fok. Egy kis igazítás után pedig már indult is, hogy a sebtében megbeszélt, de annál fontosabb találkozóra oda is érjen. Zsebébe halmozta pár holmiját, miközben már kifele lépdelve szelte át a levita körletét, és a folyosóra ért. Az iskolában egyhamar kiért, nemigen állította meg senki, akivel pár szót váltott, attól elnézést kérve sietett tovább, későbbi beszélgetést felajánlva cserébe. A faluba vezető útra tért rá, miután a kastély a háta mögé került, és az órájára pillantott. Morgott párat, majd nagyobb, elnyújtottabb léptekkel folytatta tovább. Hamar meglesz ez.
A cukrászdához közelítve szusszant fel, és lassított le kissé, hogy ne lihegve torpanjon be, mint aki teljes sebességgel rohant idáig, és akinek a jelenléte már vizet kíván. Egy nyújtózás után nyomta be az ajtót, slisszant be rajta hamar, és tekintetével máris a vendégeket kezdte el vizslatni. Voltak pár, sőt, elegen, de pár pillanat múlva meglelte azokat, kiket keresett. Arcára széles mosoly került hamar, ahogy elindult a két szeretett nője felé, kerülgetve az asztalokat, remélhetőleg nem fellökve senkit. Ahogy Emma és Adél közelébe ért, úgy állt meg az egyik üres szék mellett, és lepillantott rájuk.
- Bocsánat, szabad ez a szék? – érdeklődött, mintha ismeretlen lenne, és kényszerből kellene helyet kérnie, de hamar vigyor került az érdeklődő tekintet felé. Emmához hajolva apró csókot adott ajkaira, majd Adél buksijára is puszit nyomott, majd lehuppant a nemrég tapogatott székre, és ismét szusszant.
- Sziasztok. Bocsi, sok mindenről maradtam le? – figyelte őket, miközben hátradől, és óvatosan kinyújtotta a lábait az asztal alatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Zsombor | Év prefektusa - 2013
Wessinger Lilla
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 64
Írta: 2014. június 4. 14:38 | Link

Lexine

Otthonról elköltözni a mai világban egyáltalán nem számít nagy dolognak, hiszen a varázslógyermekek már tizenegy éves korukban kirepülnek a családi fészekből, hogy egy egészen új környezetbe csöppenjenek. Lilla viszont magántanuló lévén sohasem hagyta el két hétnél hosszabb időre szegedi házukat, akkor is nagyszüleihez utazott, ahol ugyanolyan jól érezte magát, mint családi házukban, így némi hiányérzeten kívül tökéletesen boldog volt. Igaz, már huszonhét éves felnőtt nő, illő volt összecsomagolnia és egy saját lakásba költöznie, ám az utolsó pillanatban, amikor már az ajtóban álltak édesanyjával, és a lány szemében útnak indult egy dundi könnycsepp, ahogy apukájára bámult, olyannyira összeugrott szíve, s gyomra, hogy majdnem meggondolta magát. Anyukája figyelmeztetése kellett ahhoz, hogy végül tényleg elbúcsúzzon a szintén meghatódott férfitól. Időpontra mentek a nővel, a Macskabagoly utcza hetes szám akkori tulajdonosa izgatottan várta őket, hogy megnézhessék, majd megvegyék a fiatal nő első, egyben talán utolsó saját házát.
A ház és közte szerelem volt első látásra, nem volt kérdés többé, hogy ezután hol fog lakni. Anyukájával közösen - varázslat segítségével - bepakoltak, mugli fényképeket akasztottak a falra, kicsomagolták a tányérokat és porcelánokat, majd a korosodó nő sétára invitálta lányát. Bogolyfalva macskaköves utcácskáit járták, kirakatokat nézegettek, és arról beszélgettek, hogy Lilla milyen tündéri kislány volt, hogy milyen hamar felnőtt, és most új életet fog kezdeni, új embereket fog megismerni, akik részesei lesznek A nagy betűs életének. Anna elmagyarázta a mindenben örömét lelő lányának, hogy miként jut fel a Bagolykő Mágustanodába, s hogy ott hol találja az Igazgató urat, majd visszatértek a házba, kiültek a kertbe és ott folytatták kellemes csevegésüket. A búcsú szívszorító volt, az első egyedül töltött éjszaka pedig nem sok pihenéssel szolgált. Lilla úgy érezte, hogy minden második percben felriad valami zajra, többször kimászott puha ágyából, hogy az ablakon csüngjön és onnan figyelje, valaki betört-e hozzá, vagy csak hallucinál idegességében, és még a konyhába is lement, hogy melegítsen magának egy bögre tejet, ám a hiedelemmel ellentétben az sem segített.
Reggel aztán tovább folytatta a pakolást, leginkább egyik szobából a másikba, dobozból dobozba pakolt, még semminek sem találta meg a tökéletes helyét, a tiszta, rendes ház így hamar összeszemetelt kuplerájjá alakult. Amikor felállt a kupac közepéből, s szembesült a lehangoló látvánnyal, lebiggyesztette ajkait és úgy döntött, hogy ezt most szépen itt hagyja, lesétál a csodásan rendben tartott kirakatok felé, majd tele fantasztikus ötletekkel tér haza, hogy otthonában ő is megvalósítsa azokat.
A kirakatokra tapadva kordul meg először a gyomra, és első igazi felnőtt délelőttjén úgy dönt, hogy a cukrászdában kezdi meg dolgos napját. Az elegáns helyiségben azonnal mosolyra húzódnak ajkai, tetszik neki a régies berendezés, így az asztalok között hozzá-hozzáér egy-egy széktámlához, megérinti az asztalok lapját, majd az egyik ablak melletti kétszemélyes kis asztalnál állapodik meg. Helyet foglal tavaszi ruhájának szegélyét igazgatva, majd a pincérlány étlapját kedvesen visszautasítva kér egy csésze kávét, mellé egy lekváros palacsintát. Amíg várakozik, barna tekintete az ablakon át az dolgozni induló, gyermekeikkel rohanó ismeretleneket fürkészi, és már alig várja, hogy ő is belevethesse magát az itteni életbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2014. június 4. 15:37 | Link

Lilla

Nem gondoltam, hogy így megtud az emberrel fordulni a világ órák alatt. Hát velem mégis megtörtént. Néhány napja próbálom feldolgozni a dolgokat, elrendezni magamban az ügyes-bajos dolgaimat, de ez nehezebben megy, mint gondoltam. Túl fiatal és felelőtlen voltam azokhoz a dolgokhoz, amiket tisztába kellett tennem. Reggel rögtön egy kiadós hányással kezdtem, csak a megszokás kedvéért. Utálta rókázni, de hát, ki szeret? Nem jelentett megkönnyebbülést, egy kicsit sem. Viktor nem tudott velem mit kezdeni, azon kívül, hogy hozott nekem vizet és sajnálkozó pillantásokkal ajándékozott meg. Megpróbáltam meggyőzni magamat, hogy lesz majd jobb is, csak az volt a probléma, hogy nem hittem el. Ugyan mitől lenne jobb? Egy ilyen remek reggel után szedtem össze magamat és csörtettem fel a kastélyba, ugyanis nekem ma óráim voltak, s bár nem igazán tudtam figyelni, becsületemre legyen szólva, hogy megpróbáltam. Ki akartam élvezni, hogy még a kastély falai között lehetek, találkoztam egy-két ismerőssel, felmentem a klubhelyiségbe, egyszóval lefoglaltam magamat. Délután azonban már kezdtem megéhezni. Valami édességre vágytam, lehetőleg töménytelen mennyiségben. Tőlem aztán jöhetett volna vénásan is, de inkább fogtam magamat, visszaindultam a faluba és a cukrászda felé vettem az irányt. A terv az volt, hogy degeszre eszem magamat mindenfélével, hogy aztán összeszidhassanak érte. A kisördög már összedörzsölte a kezeit, mondván jöhetnek a kilók, nekem már úgyis mindegy.
Ilyen és hasonló gondolatokkal tértem be cukrászdába. Nem volt túl nagy a forgalom, de azért volta bent páran. Nem zavartatva vágtam le magamat az egyik asztalhoz, mellettem egy szintén magányosan üldögélő idegen. Jó ideje itt vagyok már, laktam a faluban, laktam a kastélyban, de őt még egyik helyen sem láttam. Nem mintha annyira lekötnének az emberek, de azért arcról már mind ismerős. Amint kijön a pincérlány, rögtön elkezdem darálni a rendelést.
- Szeretnék egy puncsszeletet, és egy dobostortát...várj, legyen inkább kettő és egy kókuszgolyó, ja és őszibaracklevet is szeretnék.
Na ettől tuti hányni fogok, a gondolatra el is fintorodom. Pedig olyan jó ötletnek tűnt. Unottan malmozok, amíg várom, hogy megérkezzen az édesség és akkor a tekintetem megakad a mellettem ülő lány ruháján.
- Csinos a ruhád.
Bukik ki belőlem. Bár én magam soha nem viselnék ilyesmit, mindig irigyeltem azokat a lányokat, akik tudták hordani a szoknyákat és a szép cipőket.
Utoljára módosította:Lexine Westbrook, 2014. június 4. 15:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 4. 16:08 | Link

Sárikám <3

Amint szembesülök azzal, hogy Sári megérkezett, meg is ölelgetem lelkesen, majd válaszán mosolyogva ülök vissza a helyemre. Várjunk csak, mit is mondott? Hogy még odaát is? De hát én abban nem is hiszek, hogy van a halál után élet, de áh, most nem áll szándékomban kijavítani, annál sokkal jobb a kedvem, hogy ilyen apróságokon leakadjak. A sütim is elém kerül nemsokára, és nagyon finom, ami azt illeti, nehéz így a mondandómra koncentrálni, muszáj szünetet iktatnom kicsit az elpusztítása folyamatába. Hosszabb lesz az élettartama legalább öt perccel, de ez nem jelenti azt, hogy a tányéron fog maradni, majd mindjárt befejem, csak egyszer gyorsan összefoglalom Sárának, minek is örülök ilyen nagyon. Aput fogom látni, ami a maga nemében páratlan esemény az életemben, mert olyan ritkán mozdul ki a fővárosból, hogy azt még mindig meg tudom számolni a két kezemen, hányszor fordult elő. Az igenlő válaszára ismét mosoly terül szét az arcomon, az a boldog fajta, mert nagyon örülök ám annak, amit hallok, a következő pillanatban viszont kissé meglep a kérdéssel. Elkerekedő szemekkel pislogok rá, majd megrázom a fejem hirtelen. Nem is értem, miért látja így, apu egyáltalán nem hanyagol el, bár szeretném néha többet látni, de ez az egész nem azért van így, mert nem érdeklem, hanem mert a javamat akarta mindig is.
- Ez... ez nem igaz. Apunak nagyon is fontos vagyok. Éppen azért volt minden úgy, ahogy, mert nagyon szeret és mindig csak jót akart nekem. Attól, hogy nem látom sűrűn, még rengeteg levelet írunk egymásnak és ha működne a telefonom... régen sokat beszéltünk. Mármint úgy régen, hogy azelőtt, hogy levitás lettem volna - jelentem ki apu védelmében szinte azonnal a fejrázást követően, elvégre pont így gondolom, meg így érzem, az meg kifejezetten az én hibám volt, hogy Bukarestben két hétig bírtam az iskolát, különben most ott lehetnék vele, akkor viszont nem ismerném Sárit... az se lenne éppen jó. Veszek egy nagy levegőt, kifújom, nem akarok ezen gondolkodni, hogy mi lett volna ha, és eszek egy falat sütit. Elnyammogok rajta, miközben figyelem, ahogy iszik, és csak visszatérnek oda a gondolataim, hogy milyen volt az a két hét apuval. Fontos a munkája, tényleg fontos, de akkor se mondhatom, hogy elhanyagolna. Az újabb kérdés az előbbi után annyira már nem lep meg, bár hogy szétesett volna a családom... újabb fejrázás az első reakcióm, majd ráemelem a szemem, és megszólalok.
- Nem esett szét, mert nem volt úgy igazán. Anyu meghalt, amikor születtem. Nem voltak házasok apuval, de apu mégis hazavitt a kórházból, amikor megkeresték, hogy van egy lánya, aztán meg a nővére, Annus néni nevelt Kolozsváron. Azt hiszem, nem volt különösebben nagy szerelem apu és anyu között, legalábbis sose emlegeti. Csak azt tudom, hogy Ioana-nak hívták és mugli volt. Fogalmam sincs, hogy mi történt köztük és mi nem. Bár... apuról néha az az érzésem, hogy a munkájába szerelmes, és azzal nő nem ér fel. Amúgy Annus néni is egyedül élt. Mondjuk, róla tudom, hogy elvált pár év házasság után, aztán sose ment újra férjhez, tavaly meg meghalt elég hirtelen. A temetés után apu magával vitt, csak az egyetemen nem szerettek túlságosan, ezért vagyok itt - vonom meg a vállam a végére. Még emlékszem arra az egész hisztire, amit Ecaterina csapott, aztán meg jött az ötlet, hogy itt tanulhatnék valami jót, és apu eljött velem egészen a kapuig, miután elrendezett mindent nekem. Egy újabb falat süti után elgondolkodva pislogok Sárára.
- Amúgy... jobban belegondolva, apu rajongó munkamániás. Tudtad, hogy belőlük lesznek a statisztikák szerint a Nobel-díjasok? Ha nem a Minisztériumban dolgozna, eddig már neki is biztos lenne egy - mosolyodok el, büszke vagyok rá, ezt le se tagadhatnám, és még mindig nagyon lelkes, hogy újra láthatom, hamarabb a tervezettnél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wessinger Lilla
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 64
Írta: 2014. június 4. 16:18 | Link

Lexine

Az ablakon kibámuló lányt hosszú percekre leköti az ismeretlenek arca, ruhája és társasága. Kellemesen hátradőlve nézelődik, elképzeli a tátogó szájakról, hogy azok mit mondhatnak a másiknak, vigyorog az ablak előtt elcsattanó csókokra, majd hercegnői énje egy egészen messzi képzeletben ölelkezik a még meg nem ismert lovaggal. Érthető tehát, hogy mesebeli gondolatai miatt először észre sem veszi, hogy lehuppant mellé valaki, de amikor feleszmél a hirtelen jövevényre, kissé még száját is eltátja. Furcsa lett volna, ha ilyen hamar rátalál a herceg, de az érkező közvetlensége így is boldoggá teszi. Némán pislog, igyekszik nem nagy feltűnést kelteni, s mikor megérkezik saját rendelésével a pincérlány, az fel is veszi az egyelőre ismeretlen lány kéréseit. Lilla a kávéja után nyúl, s közben hiába, tudata újra és újra visszajátssza neki a szemben ülő csevegő hangon leadott rendelését.
- Szerelmi zűrzavar? - kérdezi először meg sem hallva a ruháját ért dicséretet. Belekortyol kávéjába, de palacsintájához még nem nyúl, mert hirtelen ötlettől vezérelve úgy dönt, megvárja, hogy társasága is megkapja süteményeit. - Remélem elég lesz a sütiknek ez a kis asztal.
Pironkodva neveti el magát és ujjait végighúzza az apró körasztalon. Aztán eszébe jut, hogy bókot kapott, mire hálás mosollyal tekint fel a szőkére. Első gondolata a határozott, szép lányról az, hogy bizonyára a környék minden fiúja az ő kegyeit keresi. Tűnődve nézi a szemeit, arcélét, ruháját, majd egy újabb korty kávé után leteszi csészéjét, és előre dől, hogy rákönyökölhessen az asztalra. Kíváncsian figyeli a lányt, érdekli története, hogy ki bántotta meg, amiért most eltökélt szándéka degeszre tömni magát, hiszen számára az egyértelmű, hogy egy lány csak akkor költi el erszénye egész tartalmát édességekre vagy ruhákra, rosszabb esetben sorban mindkettőre, ha annak komoly - s leginkább a férfi nemhez köthető - gondjai akadnak.
- Köszönöm, én is szeretem ezt a ruhát - fűzi még hozzá a bókhoz, kezével végigsimítva oldalán, majd maga sem tudja miért, megosztja a lánnyal élete egy már lezárt szakaszát. - Amikor két évvel ezelőtt úgy döntöttem három év párkapcsolat után, hogy ennyi elég volt Péterből, akkor ettem ennyit. De tudod mit kellett volna tennem? Mindet az arcába vágni. A szemét disznó! Cöh.
Megrázza fejét a gondolatra, a szavakra arcvonásai megkeményednek, ajkaival bosszúsan csücsörít. Milyen jól tette, hogy kimondta a végét! A haragos arckifejezés ahogy kiültek kedves arcára, úgy mosódnak el, hiszen az ő gondja már elmúlt, ő már túl van rajta, az ismeretlen szőke lány viszont nagyon úgy tűnik, hogy még csak most lépett rá a nehézségekkel kikövezett útra.
- Lillának hívnak egyébként, csak hogy legyen kit megszólítani, ha kedved támad mesélni - lágy mosoly kíséretében nyújtja át kezét az asztal fölött, remélve, hogy szavai miatt nem tartja majd tolakodónak társasága.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2014. június 6. 15:58 | Link

Lilla


Nem mondanám, hogy olyan beszélgetős kedvem voltam, a nőket valamiért messzire kerültem, a srácokkal sokkal könnyebben megtaláltam a hangot, pedig most igazán szükségem lett volna egy nő tanácsára. A probléma persze ott kezdődött, hogy az igazat senkinek nem mondhattam el, így egyeztünk meg. Bár nehéz volt és végigbőgtem ez egész beszélgetést, de úgy döntöttünk, hogy így lesz a legjobb, mindenkinek. Ettől persze a tény, hogy terhes vagyok és érzelmileg labilis és a biológiai rendszerem is felborulni látszik, nem változik. Teljesen ki voltam készülve, mint fizikailag, mind szellemileg. Ezt persze nem mutattam, mert felesleges lenne, amúgy sem igazán érdekelt senkit, kivéve persze az érintett személyeket.
- Ahh nem, csak terhes vagyok..
Legyintek, majd mikor rájövök, hogy mi is mondtam összepréselem a számot és elkerekednek a szemeim. Na remek, ennyit a nagy titoktartásról. Szánom-bánom, de egyszerűen csak kicsúszott a számon. Fura volt kimondani, de mégis olyan természetesnek hatott. Félve pillantottam a lányra, most tuti odébb ül vagy két asztallal. Az ilyen dolgokat nem szokták csak úgy benyögni, ez nem olyan semleges téma, mint az időjárás. De ahogy tovább hallgatom, úgy tűnik, hogy a témaválasztással neki sincs problémája, azonnal láttatni enged egy kis szeletet az életéből és ezért igencsak hálás vagyok, legalább nem csak én csaptam ilyen botor módon a közepébe. Legalább kijelenthetjük, hogy szimpatikus nekem a csaj, határozottan.
- A verekedés szakaszon mát túl vagyok, nem volt túl célravezető, tekintve, hogy alacsony vagyok és gebe.
Fintorogva vonom meg a vállamat. Tényleg megütöttem Olivért, amennyiszer csak tudtam, de egyáltalán nem hatotta meg és mivel a pálcámhoz nem igazán értek, így nagy fájdalmat nem tudtam okozni, de azért nagyon jólesett.
A bemutatkozás meglep. Soha nem lány sem ajánlotta fel, hogy öntsem ki neki a szívemet. Nem az a fajta lány vagyok, akivel a többiek szívesen barátkoznak. Hálásan rámosolygok és már most fáj, hogy hazudni fogok neki.
- Lexi vagyok és nagyon rendes tőled. Megpróbálom kiérdemelni a gesztust.
Felsóhajtok és elkezdem bökdösni a villával az éppen elém került puncsszeletet, már nem is vagyok annyira éhes.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2014. június 7. 00:12 | Link

Sütizés - Adélka és Boti
-Öltözék.-


- Nem vagyok benne biztos, hogy a bátyuskád asszisztálna ehhez, már persze ha van ilyen ital.
Nevet fel őszintén a dolog hallatán, Adél egy picit emlékezteti önmagára. Bár Emma nagyon szüleibe bújós kislány hírében állt, a dackorszakot elérve szeretett gyakran eltűnni az óvó szemek elől. Mondjuk ilyenkor esett meg, hogy picit kicsipkézte anyuci függönyét, vagy apuci nyakkendőjét, meg összetört egy vázát, de ez mind véletlen volt. Tényleg. Élvezte a gyerekkorát, nagyon is, nem is tűnik olyan távolinak, furcsa, hogy már nénizik és az egész felhajtás, ami körbeveszi így huszonévesen.
- Antira kis aranyos vagy, de nem lesz okod, reméljük, verekedni, itt van pár mogorvább diák az iskolában, de még mellettük is el lehet lenni igazán, na meg mindenkinek van valami gyengéje, amit meglágyul…
Nagyon jót mosolyog a kislány eltökéltségén és gyermeki kedveskedésein, igazán jó szíve van, mondjuk a Gál családban ezt már tapasztalta, meg is lepte volna, ha nem ez az összkép fogadja, amit felépített a beszélgetések, ismeretek alapján. Közben falatozza a süteményt jókedvűen, még érdeklődik a testvéri kapcsolatuk kapcsán, volt-e nagy öröm, mondjuk Botit elnézve észrevette azért, hogy ott bujkált az öröm, bár mintha a félsz is. Néha úgy érzi Emma, hogy azért az, hogy Boti kvibli a családban, magába kódolta, hogy félnie kell a reakcióktól, meg, hogy ez egy nem túl pozitív dolog. Bár nem mutatja… A kastélyba csempészéses mondat körül veszi fel a szemkontaktus a kislánnyal, akinek még a szeme is mosolyog az örömtől. Boti őt is bevitte már a Levitába körülnézni korábban, sőt, a házvezetőik is rendesek voltak, mert beengedték őket egymáshoz. Biztos Adélkát is felviheti majd a Levita tornyába, el tudja képzelni, mennyire örülne a kis metamorfmáguska.
- Remélem azért, hogy bíznak ennyire bennem a szüleitek. De semmi szükség hisztire, majd ha nem, akkor megyünk, és szépen jól meggyőzzük őket! Rendben?
Tekintett biztatóan, továbbra is mosolyogva az előkészítősre. Teljesen komolyan gondolja a szavakat, amiket kimond, soha nem szokott üres ígéreteket tenni, nem szereti őket, ráadásul csupa szív lélek, ami a szavaiból is sugárzik. Miközben végiggondolja a dolgokat, hogy ő magára bízna-e egy gyermeket, amire amúgy gondolkodás nélkül is igen a válasz, de szereti túlgondolni mostanában ezt a témát; a villával babrál. Ej, hát nem mutatunk jó példát? Közben érkezik meg a várva várt Ő, nem szőke herceg, nem fehér lovon, de Muci nincs is oda a lovakért, meg a szőkékért sem, Adrit innen is puszilja, az ő búráját bírja. Igen, szóval, Botond. Egy apró nevetés hagyja el ajkait. Aztán próbálva komolynak tűnni tekint kedvesére. Viszonozta a csókot, majd a leülő levitás kezét kereste automatikusan. Nem sok idejük van, szóval az ilyen alkalmak annyira jó érzést keltenek benne, hogy kényszerét érzi kimutatni annak, ami benne van. Nagyon szereti, ez nem lehet kérdéses, árulkodik a tekintete, a szavai, a mozdulatai. Olyan kis cuki, bohém és tipikus elsőszerelmes kislány most, holott már régen kinőtt a tini korból.
- Hát, nincs rántott hús, de Adéllal nagyon jól elvoltunk eddig. Mesélte, hogy becsempészed a kastélyba. – Kezdte a legszomorúbb ténnyel, még száját is lebiggyesztve mellé, majd ha immáron megtalálta a kezét, finoman megfogta azt. Ezután már a vidámabb témába kezdve mosolygott rájuk. Majd folytatta.
- De, mindjárt szerzek valami finomat helyette. Mit szeretnél? - Azzal felállva a helyéről, ösztönösen simítva végig Boti vállát elindult a pulthoz, addig magára hagyva a testvérpárt. Ha volt kívánsága, azon lesz, hogy azt szerezzen, ha nem, akkor körbenéz, mivel lephetné meg, és a finomsággal tér vissza az asztalhoz.
- Milyen napod volt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gál Adél
INAKTÍV


Puszedli • metamorfmágus
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 846
Írta: 2014. június 7. 13:25 | Link


Ismét kicsit bánatos képet vág, de amúgy is megfájdulna az arca, ha folyton vigyorognia kéne. De ettől függetlenül nem örül, hogy Emma szerint bátyja nem segítene neki elbújni szüleik elől. Hát hol marad a testvéri összetartás? Jó, ezeddig nem volt sok alkalmuk sem gyakorolni az ilyesmire, de akkor is csak testvérek, ha mondjuk sose találkoznának, ez ilyen vér kötelez dolog, vagy micsoda.
- Az még nem verekedés, ha jól bokán rúgom az Emma nénivel gonoszkodókat, csak akkor, ha ő vissza tud rúgni, amire én megint rúgnék, vagy ütnék, vagy ilyesmi, de mivel az első rúgásomtól földön marad, ez nem verekedés, hanem káó! - összegzi elméletét, hogy miként is tervez fellépni a kedves tanerő megevésére kísérletet tévő illetők ellen. - Attól is biztosan meglágyulna.
Persze nem ilyen agresszív egyébként Adélka, csak a szája nagy, de azért fontosnak tartja, hogy mutassa, mennyire is szereti Emma nénit.
- Jó - bólint aztán lelkesen a szülei meggyőzését illetően. Neki ritkán sikerül, így ha ebben segítik, az csak jó. És szeretne minél többet a póráza nélkül lenni, épp ezért kapva kap az ilyen lehetőségeken, mint a kastélyba látogatás, vagy egy játszóterezés Emmával.
A következő pillanatban aztán nyílik az ajtó, ami önmagában még nem túl érdekes, megtette már az elmúlt percekben párszor, és Adél mindannyiszor odapillantott szeme sarkából, de eddig csak nála pár évvel idősebb diákok jöttek be nevetgélve, vagy hangosan tervezgetve, hogy milyen finomsággal is rontsák el ma a gyomrukat, és kínozzák fogaikat. Ám ezúttal egy magas, vékony, fiatal férfi kukkant be, és kezdi tekintetével a vendégeket vizslatni. Adél lelkesen integet neki maszatos kezével, de enélkül is kiszúrja őket, és csakhamar ott is találja őt maguk mellett, és a szék szabadságáról érdeklődik, de hamar mosolyra is húzza ajkait.
- Szabad, mint a madár! De szárnya nincsen, különben még kirepülne a boltból, és nem tudnának hová ülni a vendégek - árulja el a titkot Adél bátyjának, aztán vág egy fintort, mikor Emmával összepuszilkodnak a szájukon.
- Hé, én is itt vagyok! - Nem mintha nem lehetne észrevenni őt, elég hangos hozzá, hogy ezzel a ténnyel az egész cukrászdában mindenki tisztában legyen.
Emma aztán fel is pattan, hogy hozzon valamit Botinak, bár, hogy rántott húst hol látott, azt nem igazán érti Adélka.
- Én kérhetek még minyont? - szól Emma után kérlelően. Szüleitől bizonyára nem kapna, mert túl sok cukor, és nem lehet majd lelőni este, de nem Emmának kell őt ágyba tuszakolnia, szóval talán ő nem aggódik emiatt.
Bátyjára pislog, és egy pillanatig zavartan az ajkába harap. Nem nagyon volt még vele kettesben, és azt hitte, erre nem is kerül sor addig, amíg fel nem néznek a Levita toronyba.
- Szia. - Ennyit mond csupán, aztán egyszerűen ráfüggeszti tekintetét Boti arcára.
Utoljára módosította:Gál Adél, 2014. június 7. 13:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wessinger Lilla
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 64
Írta: 2014. június 8. 16:56 | Link

Lexi

A kávé, amit azután kortyol, hogy kedvesen érdeklődő kérdését felteszi, éppen csak, hogy nem lát újra napvilágot. Lilla a fiatal nő szavaira válaszul meglepettségében először horkant egyet, s jobbját azonnal szájára tapasztja, hogy az annak szegletébe ragadt kávécseppet letörölje, megakadályozva ezzel a továbbiak folydogálását, majd saját viselkedésén megdöbbenve szalvétáért nyúl.
- Hoppá, bocsánat - mondja fülig pirulva, torkát azonnal megköszörülve, hogy amint elhárítja az intenzív reakció által kiváltott kávéfoltproblémát arcáról, megtalálja a megfelelő szavakat, és megtisztelje a hírt normális feleletadással is. - Először is gratulálok, a gyermekvállalás csodálatos dolog! Ez igazán remek hír, és így már érthető a sütemények mennyisége is.
Mondja ezt ő, aki még nem tapasztalta ezt az állapotot, bármennyire is vágyik rá, ezidáig elkerülte a szerencse. Sem férfi, sem baba. Csak ő meg a ház, a könyvek és a gyönyörű kert. Nem magányos, imádja az életét, a sorsát, és tökéletesnek találja azt minden tökéletlenségével együtt. A félő tekintetre biztató mosollyal felel, igazán nincs miért aggódnia a szőke lánynak. A babavárás hónapjai a női lét egy meghatározó időszaka, legyen a nő fiatalabb, vagy idősebb, minden esetben jár neki a tisztelet és csodálat. Hiszen a nőből anya lesz, aminél nemesebb feladat nincs is a világon. Lilla hosszú mosollyal dől hátra, jóleső kényelembe helyezve nézi társaságát. Ő a jelenlegi állás szerint még nagyon messze áll a várandósságtól, hiába faggatják a gyermektémáról a kíváncsi rokonok, sajnos nem tud sok változásról beszámolni nekik. Szeretne, természetesen, mint minden korabeli, harminchoz közelítő nő, de még nem találta meg azt a férfit, akinek szívesen szülne. Idiótáknak meg, mint Péter volt, akkor sem fog, ha kihal a férfi nép. Felsóhajt, majd kuncogni kezd a lány sikertelennek elkönyvelt verekedésemlékén, s annak okán, miszerint alulmaradása azért volt, mert alacsony és gebe.
- Hát, a vékonyságod hamarosan megváltozik, emiatt én a helyedben nem aggódnék - mondja hamiskás vigyorral. - És szeretnél róla mesélni? Apukáról, részletekről, vagy inkább emésztgetnéd még a hírt? Nemrég tudtad meg?
A kérdésáradattal csupán érdeklődését fejezi ki, hangja kellemesen nyugodt, tekintete a másikét keresi. Örül a hírnek, még ha semmi köze sincs hozzá, szereti a gyerekeket - nem hiába tanárnő -, és az emberek gondolatait, véleményét is. Szívesen lesz kitűnő hallgatóság, ha megered mellette egy száj.
- Már kiérdemelted - mondja hálás tekintettel, és ő is hozzálát a lekváros palacsintájának. - Te vagy az első ismerősöm itt, csak tegnap költöztem. Holnap találkozóm van az Igazgató úrral, már alig várom, hogy elkezdhessem itteni, varázslatos életem.
Kiemeli a mágiát, mert bár Lexi nem tudja, hogy eddig muglik között élt, fontosnak tartja megjegyezni, hiszen mától minden más. Iszik még egy korty kávét, aztán a lány előtt sorakozó édességekre pillant.
- Tessék enni - bök rá villájával is a puncsszeletre. - Minden rendben lesz, akkor is, ha most a dolgok kuszák és zűrösek.
Hangjából nyugalom árad, amiből talán Lexi is táplálkozni tud, és ha az segít neki, akkor mesélni, esetleg enni kezd. Lilla közben olykor-olykor kipillant az ablakon is, aminek tükrén át minden pici porszemet megvilágít a Nap.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2014. június 8. 19:25 | Link

Lilla

A reakció valahogy nem lepett meg, de megmosolyogtatott. Vigyorogva figyeltem, ahogy küszködik a kávéval. Egyáltalán nem éreztem kellemetlennek a szituációt, hasonló helyzetben én is valahogy így reagáltam volna, ugyanis én voltam az utolsó a faluban, aki a közeljövőben babázni akart. Amikor bocsánatot kér, továbbra is vigyorogva oldalra billentem a fejemet és felsóhajtok.
- Ugyan már, én is tudom, hogy egy szívás a helyzet, felesleges szabadkoznod.
Na hát gratulálni meg pláne nem kellene, nem vagyok abban a helyzetben, hogy eldicsekedhessek vele és megköszönjem a gratulációt, így nem is teszem. Számomra a gyerekvállalás most leginkább kínszenvedés, mintsem öröm, így nem tudom a szavait őszintének hallani, bármennyire is szeretném. Jobb esetben később biztosan lett volna gyerekünk Viktorral, ha elrendeződik az életünk. Nyilván úgy egészen másként állnék a dologhoz, de Olivér gyerekét titokban kihordani nem egy leányálom. Fiatal voltam még anyának lenni, és mind a hárman fiatalok voltunk ahhoz, hogy szülők legyünk. De hát, ezt dobta a gép.
- Persze, olyan leszek, mint aki lenyelt egy görögdinnyét egészben, fenomenális.
Égnek emelem a tekintetemet, miközben kiül egy fintor az arcomra. Nem akartam kegyetlennek tűnni, de utáltam az egészet. Minderről persze a baba nem tehetett, nem ő kérte, hogy megszülethessen.
- Hát akkor ezért nem voltál ismerős. Sokáig lent laktam a faluban, aztán felköltöztem a kastélyba fotózást tanulni, de most nagyon úgy tűnik, hogy ezt nem tudom befejezni.
Pedig anno örültem, hogy találtam amivel leköthettem magamat, miután Blanka és Doug fogták magukat és visszaköltöztek Angliába, kérték, hogy menjek én is vissza velük, de inkább maradtam, jobbnak láttam, ha a mi hárman inkább külön utakon folytatjuk.
Elgondolkodtam azon, mit mondhatnék neki. Nyilvánvaló okokból kifolyólag az igazat nem mondhattam el, mivel így állapodtunk meg, de nem szerettem hazudni, és soha nem voltam benne igazán jó.
- Az információmegosztás, hogy mit szeretnél tudni. Szívesen mesélek, de csak akkor, ha tényleg érdekel, feleslegesen nem terhellek vele, annyira nem érdekes a helyzet.
Belekortyolok az italomba, hogy ne horkantsak fel. Hát már hogy a viharba ne lenne ez érdekes? Soha életemben még csak filmben sem láttam hasonló helyzetet, mint amibe a mi kis triumvirátusunk belekeveredett. A fedősztori persze teljesen unalmas és hétköznapi, így sokat nem lehet róla szájat jártatni.
- Úgy még nem volt, hogy ne legyen sehogy.
Megvontam a vállamat, felkaptam a villámat és bekaptam egy falat süteményt. Édes volt és ragacsos a cukormáztól, pont tökéletes.
- Miért jöttél pont ide? Van valami konkrét terved, vagy esetleg valaki miatt?
Érdekelt, hogy valaki miért jön pont ide. Már csak azért is, mert én is hasonlóan keveredtem ide. Bár nekem konkrét célom ne volt, azonkívül, hogy Blankára jöttem vigyázni.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gál Botond
INAKTÍV


Botosjeti || Csőrmester
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 9217
Írta: 2014. június 10. 13:46 | Link

Adél és Emmus


Hamar megleli őket, szerencsére nem olyan nagy a hely, ahol könnyen elvesznek az emberek. Mint a mugli bevásárlóközpontokban. Ott aztán elég egy fél perc, egy pillanat, és hopp, már nincs is meg az, akivel odament, a keresés pedig, no az még egy hosszú procedúra. Volt, hogy órákig kavargott, mire meglelt valamit. Vicces helyzet volt, utólag jót nevetett rajta.
Na de most nem ott van, hanem a cukrászdában. Adél jelzése még külön plusz volt neki, ahogyan maszatos kis kezével integetett neki, lelkesen, hogy arra vigye az útja. Nem zavarta a dolog, hiszen elsőre tudta, merre kell mennie, de jól megmosolyogta a dolgot, hisz aranyos volt a lánytól. Leülve dől hátra, helyezi kényelembe magát, és kipiheni a sietős lépteit. Ahogy megérzi Emma kezét az övéin, úgy simítja meg hüvelykujjával azt, és pihenteti meg ujjait az övé körül. Az ilyen kis apró pillanatok is megragadnak benne, jóleső érzéssel tölti el, hiszen, ha nem is rózsaszín, de a köd őt is elérte már egy ideje, és nem is akarja elzavarni onnan. Ahogy Adél szavait hallja a szék foglaltságát illetően, vigyorog egy sort, mocorogva helyezkedik a széken kicsit, és lepillant az ülőalkalmatosságra egy pillanatra.
- Hát, ha véletlen repülne is, akkor most jól ránehezedtem, szóval nem fog neki menni. Vagy velem együtt repül, de az fura lenne. – elmélkedett egy darabig azon, hogy milyen lenne, székestől repkedne, de inkább elhessegette a gondolatot. Egyszer volt csak alkalma rá, hogy seprűn repkedjen, ami nem volt valami biztonságos, no meg kényelmes dolog. Viszont érzésre nagyon is jó volt. Na majd egyszer.. Addig is, ahogy a csók után a „felháborodást” hallgatja, elneveti magát, hiszen szinte már várta az ehhez hasonló reakciót, vagy minimum egy nagy adag fintort. A gyerekek valahogy ezt a részt sosem díjazzák, persze, csak egy ideig.
- Igen, igen. Itt vagy, látom is. De ezt nem hagyhattam ki. – mentegetőzött, miért is tette amit, majd a nagy vigyorát lecserélte, mikor is meghallotta, hogy miféle hiányossággal rendelkezik a cukrászda. Rosszallóan, szomorkásan csóválta meg a fejét, persze, mindez csak játék volt, de igyekezett olyat produkálni, ami hihető.
- Ez hallatlan, szörnyűűű.. mi az, hogy nincs rántott hús? Annak mindenhol kellene lennie! Na majd én törvénybe hozom. – húzta ki magát, mint akinek komoly szándéka lenne az, hogy ilyesmit tegyen, de amúgy nem lépné meg. Meg hát, hogy nézne az ki, hogy ilyesmiért kampányol. A kastélyba csempészés hallatán tekint vissza Emmára, és ejt egy félvigyort, mint amit a tipikus rosszfiúk szoktak, amikor csibészségen törik az agyukat. Na igen, nem épp a legszabályosabb, de meglépi. Ennyi még neki is belefér.
- Be ám. Nem olyan bűn az, ha szétnéz ott, ahova majd kerülni fog. Kicsit kalandozunk. – vázolta fel röviden, hogy mit is tervez a húgával a közeljövőben, persze, arra még konkrét ötlete nincs, hogy pontosan mi is lesz a cél. Az majd ott eldől, addig még van ideje finomítani mindent. Viszont a finomság hallatán már jobban elgondolkodik, hiszen ha hús nincs, süti van, így azt enni is fog.
- Úúú.. citromtorta, ha van. Meg egy jó pohár limonádé is jöhet, hidegen. – mosolygott Emma után, figyelve Adél mignonadagjára, majd amíg Emma távol van, a lányra koncentrál. Nemigen tud mit mondani, mármint a lányka, ő viszont bátorítóan mosolyog rá, hogy nem fogja megenni őt reggelire.
- Szia. Na, milyen itt? Mármint.. abban az Előkészítőben, ahova jársz. – érdeklődött afelől, hogy hogyan is érzi magát az új iskolában, majd ahogy Emma visszaér, ő is hasonló kérdést kap, melyre választ is indít, ahogy helyet foglal ismét.
- Ma pihenős, nyugalmas. El is aludtam, pedig nem szokásom. Na mindegy is, neked milyen volt? Nagyon kezelhetetlenek a diákok? – kérdez e felől, hiszen Emma már tanár, és nem tudja, milyenek a diákjai, nem ismeri őket. Reméli azért, hogy nem okoznak nagy gondokat neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Zsombor | Év prefektusa - 2013
Nyári Évi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. június 10. 16:21 | Link

David


 Közös megegyezésre elmentünk a kísértet házból. Eléggé kíváncsiak voltunk, hogy vajon kié lehetett a napló és kik lehettek a képen.

- Nem tudom honnan, de nagyon ismerős. Biztos, hogy láttam már valahol , csak nem tudom, hogy hol.- mondtam és közben gondolkodtam.  Elég sokáig sétáltunk, közben próbáltuk kibogozni, hogy mit találtunk.

- Szerintem a tanároknak nem kellene szólni. Megkérdeznék, hogy mit kerestünk ott és, hogy adjuk oda amit találtunk. Nem akarok kimaradni a buliból. Ez olyan izgalmas. Szerinted is? - kérdeztem és elgondolkoztam. Lassan beértünk a faluba. A határnál megálltunk.

- Na, jó. Akkor most hova menjünk? Jövök neked egy sütivel. A cukrászda jó lesz?- kérdeztem Davidtól. Tudtam, hogy innentől egy szót sem szólhatunk a talált dolgokról vagy legalábbis nem olyan helyen ahol sokan hallják. Nem lenne a legjobb, ha mindez kiderülne.
 Elmentünk a cukrászdába. Mikor kinyitottuk az ajtót nagyon finom illat fogadott.
- Válassz. Én fizetek. - mondtam kedvesen.
Utoljára módosította:Nyári Évi, 2014. június 10. 16:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket. Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban."
David Anglesea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 1626
Írta: 2014. június 10. 17:44 | Link

Évi

Előzmény: Kísértetházban


Folyton-folyvást visszatér a gondolatom a napló bejegyzésére. Valami rémlik, hogy volt régen...- vagy nem is olyan régen? - Ah, mindegy! Nem tudom. Miközben gondolkodom, felnézek a napra, ami még mindig tűz, bár keletről felhők jönnek.
- Nekem nem ismerős. Gondolkozz csak! - én is töprengek tovább, miközben a naplót, és a a képet a kezemben tartogatom.
- Tanároknak? Még csak az kéne! Elvennék, és ezt mondanák: Ti még gyerekek vagytok! Ne foglalkozzatok ezzel! Aztán elvennék! Szerintem különleges inkább - lassan elérjük a falu forgalmasabb részét. Megállunk. Szerencsére itt a kis hátizsákom, amit magammal hoztam, hátha veszek valamit. Azért nem arra számítottam, hogy egy talált naplót és egy képet fogok ma belerakni.
- Berakom a táskámba, aztán egy szót se erről itt! Még a falnak is füle van - mondom a megszokott szólást, és berakom a táskámba a holmikat.
- Szerintem elmehetnénk mondjuk... - de nem tudom befejezni, mert Évi közbe vág, és mond egy jó ötletet.
- Jó menjünk sütizni! Köszi! - mosolygok. A Fő utczán található Czukorvarázs Cukrászdába indulunk el.
- Itt nagyon finom sütik vannak! - belépünk a boltba, ahol, - mint máskor is - sok vevő volt. Alig volt szabad asztal. Az egyik félreeső sarokba ültünk le. Rögtön megérkezett a pincérboszorkány aki felvette a rendelésünket:
- Szia! Annyi minden van itt! Régen ettem már egy francia krémest, úgyhogy azt kérem!
Miután leadom a rendelésemet körbenézek. Ez egy jó hely a titkos beszélgetésekre, mert rájöttem valami fontosra. Tudom, hogy megegyeztünk, de ez tényleg kulcsfontosságú információ lehet.
- Rájöttem valamire! A napló írója, egy "sötét mágus" családban élhetett szerintem.  - mondom suttogva.
Utoljára módosította:David Anglesea, 2014. június 13. 18:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nyári Évi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. június 10. 19:42 | Link

Miután bementünk a cukrászdába nagy nehezen találtunk helyet. Leadtuk a rendelésünket és mivel nem voltak kevesen, így nem lehetett könnyen kihallgatni minket. David szerint a napló egy volt roxforti diáké lehetett akinek az apja halálfaló volt.
- De mi van ha nem csak az apja. Lehet, hogy az egész család az volt. - mondtam és közben a képen gondolkoztam. - Nem lehet, hogy...... - elhallgattam, mert jött a pincér boszorkány. Nem akartam, hogy valaki meghallja  ezért halkabbra fogtam a szót. - Nem lehet, hogy Malfoyék valami leszármazottja? Nézd a képet. Szőke haj, kék szem, az orruk is hasonlít. Főleg a férfinak. - Mondtam a gondolatomat. Közben körbenéztem nem- e figyel valaki minket. Volt egy furcsa alak ott, de nem hiszem, hogy minket figyelt. - Ugyan már. Ne legyél ilyen paranoiás.- Nyugtattam magamat. Miért figyelne valaki 2 diákot? Nem tudtam, miért de nagyon rossz érzésem lett. Átültem a másik oldalra a férfival háttal.
- Nézd azt a fekete szakállas férfit. Eléggé úgy tűnik, hogy minket néz. Vagy csak nekem tűnik úgy? - kérdeztem elég nyugtalanul Davidot. Nem ülhetnénk máshova? - Nem szokásom nagyon berezelni, de attól a férfitól a hideg kirázott. Nem tudtam David , hogyan tud olyan nyugodt lenni. Azt mondta biztos csak képzelődők.

- De igen. Minket néz. Kérlek. Üljünk arrébb. Nézzük meg, jön- e?- kérleltem.- Nézd ott fent van egy hely. Légysziiiiiii.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket. Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban."
David Anglesea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 1626
Írta: 2014. június 11. 09:19 | Link

Évi


Mi van, ha az egész család? Ezen tűnődöm.
- Lehetséges, bár a napló írója nem tudott erről. Valószínűleg az egyik gyereké lehetett - töröm az agyam tovább. Ekkor megérkezik a pincérboszorkány és lerakja elém a süteményt.
- Köszönöm! - megfogom a villát és vágok egy szeletet a krémesből - Mmm, ez isteni!
Rendkívül finom volt. Ekkor kissé rosszat érzek. Mintha figyelnének. Kissé hátrafordulok, de nem látok semmit. Eszem még egy falat, és újra megpróbálok feltűnés nélkül körbenézni. Megvan! Az a férfi figyel minket. Gyorsan visszafordulok, mert Évi elkezd találgatni. Remélem ez nem volt feltűnő.
- Milyen család? Sohasem hallottam róluk! - lepődöm meg. Tovább eszegetünk, mire végzek a sütivel Évi is észreveszi a minket néző férfit.
- Hol? - tettetem magam, nehogy ő is megijedjen, de hiába, ő is észrevette - Nyugi, biztos csak képzelődsz!
Ránézek a férfira, aki elkapja a szemét. Valamit szorongat a kezében. A lány kinéz egy olyan helyet, ahol nem lennénk a férfi látószögében.
- Oké, oké! Üljünk át oda! - miközben megyünk érzem, hogy az ismeretlen végig rajtunk tartja a szemét. Mikor leülünk, ezt mondom neki:
- Figyelj! Nem kell egyből rosszra gondolni! - nyugtatom őt, és persze saját magamat is. Kissé szomjas lettem, ezért iszom egy korty üdítőt. Kinézek az ablakon lassan dél van.
- Szerintem hamarosan indulhatnánk a cukorkaboltba! Szuper egy hely - próbálom elterelni a figyelmünket, és egy mosolyt erőltetek magamra.
Utoljára módosította:David Anglesea, 2014. június 19. 09:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nyári Évi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. június 11. 16:19 | Link

- Ööö. Hogy honnan tudok az angol családokról? Nos a válasz egyszerű. Egy barátnőm Angliában lakik és ő sokat mesélt nekem ezekről a dolgokról . - magyaráztam Davidnak. Mikor mondtam neki a férfit eléggé nyugodtnak tűnt. – Nem hiszem el. Hogy lehet ilyen nyugodt?- kérdeztem magamtól.  Elültünk egy másik helyre, ahol a férfi már nem láthatott minket.  David  azt ajánlotta, hogy menjünk lassan a cukorka boltba.
- Igen. Indulhatunk.  Elnézést.  Fizetnék. – szóltam a pincérboszorkánynak.  Mikor elindultunk a férfi már nem volt ott a cukrászdába.
- Mi?  Ne haragudj elbambultam.  Mit is mondtál? – kérdeztem Davidtól, mert nem értettem mit mondott csak azt a kérdést, hogy: - Évi, figyelsz?
Mikor kimentünk. Eléggé beborult az idő. Elindultunk a cukorka boltba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket. Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban."
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
2014. 06. 07. egy nagyon meleg napon
Írta: 2014. június 14. 16:24
| Link

Állia Szipenni
ruha



A meleg és a nyár elérkeztével úgy döntöttem, hogy lesétálok a faluba egy kicsit sütizni. Szombat lévén nem volt tanítás, így felvettem egy kényelmes(és piros) szoknyát, fekete cipőt, magamhoz vettem egy kis pénzt és elindultam a falu felé. Az idő tikkasztó volt, alig bírtam elvánszorogni a cukrászdáig. Már a macskaköves úton éreztem, hogy ott esek össze a melegtől, de végül talpon maradtam, ami büszkeséggel töltött el. Amint beértem a falu szélét, kicsit kipihentem magam, aztán siettem is tovább, hogy minél előbb elérjem a reményeim szerint hűvös cukrászdát. Amikor benyitottam, csak akkor láttam, hogy mennyire tele van az egész. Csodálkozva sétáltam a pulthoz, közben pedig végignéztem a sok süteményt. Komolyan mondom, abban a percben bőségzavarom volt a sütik láttán. Tátott szájjal bámultam a pultot, aztán amikor a felszolgáló kedvesen megkérdezte, hogy mit szeretnék, zavaromban azt sem tudtam, mit feleljek.
- Öhm... jó napot! - köszöntem. - Kehelybe kérnék vanília, erdei gyümölcs és szeder fagylaltot... és egy hideg pohár limonádét.
Miután sikeresen kinyögtem, hogy mit is rendelnék fizettem, aztán a kis csomagomat megfogva helyet kerestem a szemeimmel. Miután a zsúfoltságban kiszúrtam egy asztalt, gyorsan odasiettem és lerakodtam rá, nehogy valaki más elhalássza előlem. Leültem a székre és a kanalamat felemelve "belevágtam" a fagyiba.
Utoljára módosította:Szentesi Alíz Zsófia, 2014. június 14. 17:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. június 14. 16:55 | Link

Szentesi Alíz Zsófia

Tökéletes nyári hétvége. Ilyenkor jó lemenni a faluba meg enni valami finomat a cukrászdában. Nekem is ez a feltett szándékom. Laza világos kék egész ruhát veszek, majd kis keresés után egy hozzá illő kis táskával indulok amiben. A kastélyból kilépve hátra hőkelek a melegtől, de egy pillanat múlva már sietősen szedem a lábam, hogy minél hamarabb elérjem a cukrászdát. Így utólag úgy érzem jól tetem, hogy szandált vettem. A falu szélét elérve kicsit lassítok, de nem állok meg. A cukrászda ajtaja előtt meg állok egy kicsit pihenni, majd belépek a nem kicsit tömött cukrászdába. Beállok a hatalmas sorba és amíg várok szemmel megpróbálok keresni egy üres asztalt. Egy idő után feladom ,mivel nincs üres asztal és elkezdem nézegetni a fagylaltokat. Mire a félszolgalóhoz érek konkrét elhatározásom van.
-Jó napot. Kehelybe kérek sztracsatella, málna és citrom fagylaltot. Valamint egy pohár hideg gyümölcs teát.
Újra elkezdtem nézelődni, amíg a rendelésemet vártam. Szerencsémre most már találtam egy asztalt ahol egy ismerősnek tűnő lány ült. Vissza néztem az eladóra aki már elkészült. Gyorsan kifizettem és elindultam ahhoz az egy asztalhoz amit előbb találtam. Mosolyogva a lány elé álltam.
-Szia. Ide ülhetek melléd?
Fél lábra állva elkezdek magyarázkodni.
-Tudod nincs több üres asztal és mivel te egyedül ülsz gondoltam.
Úgy döntök abba hagyom a magyarázkodást és nem égetem magam. Kíváncsian nézem a lányt és várom, hogy mit mond.
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2014. június 14. 17:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
2014. 06. 08. egy nagyon meleg napon
Írta: 2014. június 14. 17:18
| Link

Állia Szipenni
ruha



A tömeg egyre csak nőtt, de én nem törődtem velük. Nekem már volt helyem és fagyim is, szóval boldog voltam. Az asztaloktól felálltak, aztán leültek, aztán megint fel és le. Ez ment így egy darabig, amíg én eleszegettem az első gombócomat. Egy barna hajú lány lépett be a cukrászdába, hasonlóan kimerülten, mint én és látszott rajta, hogy neki is melege van. ~ Szegény ~ gondoltam. Kint tényleg nagyon meleg volt, főleg a délutáni órákban, vagyis most. A cukrászdában szerencsére működött a légkondi, vagy hogy is nevezzem. Nem tudom hogy csinálták, de egész kellemes idő terjengett odabenn.
Az imént érkezett lány is fagylaltot rendelt, aztán helyet keresett. Gondoltam itt az ideje ismerkedni, így amikor megállt melettem, bólintottam a kérdésére. Kedvesen rámosolyogtam és belekortyoltam a limonádémba. Megköszörültem a torkom és ránéztem.
- Alíz vagyok - mosolyogtam rá. - Téged hogy hívnak?
Ha leült mellém, akkor ránéztem és megállapítottam, hogy barna haja és barnás szeme volt. Világoskék ruhát viselt, ami tetszett, de a pirost azért jobban csípem.
- Nagyon meleg van kint? - Folytattam a csiripelést. - Amikor én jöttem, akkor borzasztó volt, de gondolom nem változott.
Néha nagyon sokat tudok beszélni, ám ezt most nem osztottam meg a lánnyal. Reméltem, hogy majd szól, ha valami nem tetszik neki, vagy ha túl sokat csacsogok.
Utoljára módosította:Szentesi Alíz Zsófia, 2014. június 14. 17:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Írta: 2014. június 16. 19:32 | Link

Doriánnal az oldalán lép be a cukrászdába. Magától esze ágában sem lett volna idejönni. Ó, nem, Kíra nem vágyott rá, hogy sajnálják, meghallgassák, és meghívják sütizni. Pedig a jelek szerint - legalábbis ahogy ő értette őket - ez történik. De ha már így hozta a sors, hogy belefutott ebbe a figyelmes úriemberbe - szó szerint - elfogadja az események effajta alakulását. Pedig ő aztán tényleg nem feltűnési viszketegségből, vagy bármilyen tudatos megfontolásból rohant végig a főutcán könnyektől csillogó szemekkel és közben vadul üvöltözve, hogy "Miért? Miért? Miért?". Bár tény, hogy sikeresen felhívta magára azon néhány ember figyelmét, akik hétköznap délelőtt az utcán tartózkodtak. Felszabadította, hogy így kiadhatja magából a dühét - mert dühös volt - még ha elég barbár módon is tette. Legalábbis addig, amíg bele nem ütközött Doriánba. Ebbe a kedves úriemberbe, aki ahelyett, hogy még egyet taposott volna belé, megpróbálta megnyugtatni, úgy tűnt, őszintén kíváncsi a problémájára, és még sütizni is meghívta. Vagyis néhány pillanat alatt sikerült bizalmat ébresztenie Kírában.
- Pedig olyan jól indult ez a napom - jegyzi meg a fiatal nő egy apró sóhajtás kíséretében, miközben letelepednek az egyik asztalhoz. Kíra még mindig elég zaklatott, de a terjedelmes étlap és a tudat, hogy nincs egyedül, van kinek kiöntenie a szívét némiképp megnyugtatja. Nagy szakértelemmel lapozgat az ínycsiklandozóbbnál ínycsiklandozóbbnak kinéző sütemények között. Végül rendes magának hangzatos fantázianévvel rendelkező, csokis-vaníliás-meggyes krémtortát.
- De komolyan? Csak így... ennyi volt... és hogy tehette ezt velem? - elég követhetetlenül beszél, egyelőre nem mondja ki a tényeket. Nem is akarja. Mert a tények unalmasak, ő meg szeret túlozni és ködösíteni. És belelovalni magát saját elképzeléseibe.
Utoljára módosította:Saragob Kíra, 2014. június 18. 19:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. június 18. 09:30 | Link

Szentesi Alíz Zsófia


Szerencsémre a lány bólintót és nem küldött el melegebb éghajlatra. Elmosolyodom és leülök a mellette levő székre. Már emelném a kanalam amikor meg hallom, hogy a mellettem ülő lány a torkát köszörüli. Leteszem a kanalam és mosolyogva oda fordulok. Úgy látszik a fagyizásból ismerkedés lesz.
-Szép név, én Állia vagyok.
Látom, hogy alaposan meg néz. Én is meg nézem őt. Barnás vörös hajú és barnás zöld szemű. Élénk piros ruhája illet a hajához. Magam elé veszem a fagylaltom, felkészülve arra ,hogy nem lesz sok esélyem enni, mert beszélgetni fogunk. Bele kóstolok a fagylaltomba amíg Alíz kérdését hallgatom. Tényleg nagyon jó itt a fagylalt, nem hiába dicsérik. A kérdésére bólintok.
-Még mindig nagyon meleg van.
Bele iszok a teámba, aztán csak úgy mellékesen én is kérdezős ködöm.
-Melyik házba tartózol?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
2014. 06. 08. egy nagyon meleg napon
Írta: 2014. június 18. 12:24
| Link

Állia Szipenni
ruha


A ruhám rövid, a cukrászdában hűvös van, a fagylalt pedig szintén hideg. Hát kell ennél több? Szerintem nem. A vaníliagombóccal gyorsan végeztem, és már bele is kezdtem a szederbe, amikor mellém lépett egy lány, én pedig az asztalhoz invitáltam, tekintve, hogy nincs máshol hely. De azóta sem bántam meg, hogy nem küldtem el, hiszen gondoltam összeismerkedhetnénk. Az ötletem pedig bevált, hiszen miután elárultam a nevem, a lány is bemutatkozott, sőt, mi több, meg is dicsérte a nevem.
- A tiéd is szép és különleges - dicsértem vissza, de nem voltam benne biztos, hogy milyen eredetű is a neve. - Amúgy... bocsi a kérdésért, de magyar? Mármint a keresztneved.
Egy gyors helyesbítés, mielőtt még azt hiszi, hogy... na, nem is tudom mit hitt volna rólam. Észrevettem, hogy követi a pillantásom, vagyis... helyesbítek: "másolta" a pillantásom és ahogy én őt, úgy ő is engem elég alaposan megnézett. Barna haj, barna szemek. Átlagos tinilánynak mondhatnám, de nem mondom, hiszen ő még sem átlagos. Máguscsemete. Máguscsemete, úgy, ahogy én is.
Figyeltem, ahogy megkóstolja a hideg desszertjét, és láttam, hogy jól esik neki. Hát persze, ez természetes, hiszen ilyen dög melegben mindig jólesik egy ilyen finomság.
Miután megkérdeztem, hogy még mindig olyan nagyon meleg van-e, mint akkor, amikor én jöttem, Állia bólintott és megerősítette a helyeselését. Én is bólintottam,aztán beletemetkeztem a fagyimba. Egy kanál, egy korty a limonádéból. Nem vagyok az az nagy édességrajongó, vagy mi, de ez most tényleg kellett. Ilyen melegben máshogy nem lehet kibírni.
- Másodikos vagyok és... - itt a ruhámra pillantottam. - ... Eridonos. Te pedig... Levitás?
Ha már megkérdezte, hogy melyik házba tartozok, akkor már én is visszakérdezek. Szeretném jobban is megismerni Álliát és azt csak úgy lehet, ha kérdezősködöm róla.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. június 18. 12:50 | Link

Szentesi Alíz Zsófia


A sztracsatella igazán kellemes íze terjed a számban. Miután megmondtam a nevem jönnek a megszokott dolgok. Elgondolkozom azon, hogy vajon hányszor dicsérték már meg a nevem. A következő kérdésére, ami elég furcsára sikeredett,félmosollyal felelek.
-Nem.
Látszik rajta, hogy nem igazán így akart kérdezni, de ez már mindegy. Nem zavar a furcsa kérdés, ezt általában megkapom. Úgy mondván, ez a nevem átka.
Kinézek az utcára, ahonnan még mindig sokan jönnek be. Tombol a hőség, teljesen  kánikula van. Erről eszembe jut a fagylaltom és újra neki állok. Közben a melegről beszélgetünk, valamint én kérdezek rá Alíz iskolai mivoltára. Nem várja meg, hogy feltegyem a következő kérdésem. Tudja, hogy mire vagyok kíváncsi. Az elején természetes az is, hogy a ruhájára pillant és közli, hogy Eridonos. Ez egyáltalán nem zavar, de a következő mondata letaglóz. Elsőre válaszolni se tudok úgy meglepődök, de aztán harsányan felnevetek. A gondolat, hogy levitásnak néz elég vicces, de látva az arcát abba hagyom a nevetést.
Szélesen mosolyogva válaszolok.
-Nem, közel sem.
Kis szünetet tartok és elkezdem tekergetni az egyik hajtincsem. Alízra nézek és még mindig mosolyogva válaszolok.
-Talán ha zöld ruha lenne rajtam az segítene.
Egy kicsit naiv talán Alíz, ha a ruhám színe így félre vezette.
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2014. június 23. 11:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
2014. 06. 08.
Írta: 2014. június 18. 21:13
| Link

Állia Szipenni
ruha


Állia a vártnál furcsábban viselkedett a kérdésemre. Úgy értem, amikor megkérdeztem, hogy magyar-e a neve, elmosolyodott. Így utólag belegondolva azt hiszem én is így reagáltam volna, hiszen mindig is meglepett az, ahogy mások viselkednek. Persze mindenki máshogy viselkedik, ez természetes.
- Nem? Hát akkor? - Kérdeztem vissza megilletődve. Ténylég érdekelt, hogy milyen eredetű a neve, hiszen ilyet én még sosem hallottam és szerettem volna okosodni egy kicsikét.
Követtem a lány tekintetét az utcára, ahonnan özönlöttek az emberek. Na jó, nem özönlöttek, mert máshova is mentek, de ide is sokan tértek be, amit megértettem, hiszen idebent hűvös levegő volt és pára is kevés. A lány nem is kicsit lepődött meg azon, hogy Levitásnak gondoltam. Mellé nyúltam volna? - forgott le a fejemben. Nem gondoltam volna, hogy nem a kék ház lakója, de mivel tudom, hogy nem az én háztársam, hirtelen ez ugrott be. Erre is mosolyogva válaszolt, én viszont felhúzott szemöldökkel néztem vissza rá.
- Hát akkor? - Kérdeztem. - Bocsánat, de... jaj, hát akkor Rellonos vagy!
Kissé megilletődve néztem rá, hiszen cseppet sem nézett ki, vagy viselkedett úgy, mint egy sárkánylány. Ez egy kicsit... sőt, nagyon meglepett. Állia egy tincsét tekergette, mire én újat kortyoltam a limonádéból.
- Nem tűnsz Rellonosnak. Úgy értem... azt hittem, hogy a zöldek nem olyan kedvesek, mint te - válaszoltam újra. Mivel nem tudtam mit mondani, a fagyimba temetkeztem és gyorsan elfogyasztottam még egy gombócot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. június 23. 12:01 | Link

Szentesi Alíz Zsófia


Már megint ez a kérdés. Milyen származású a nevem, ez valamilyen a
sulis mánia lehet, mert mindenki meg kérdezi. Bele iszok a teámba, aztán válaszolok.
-Nincs igazán pontos eredete.
Elkezdem enni a második gombóc fagylaltomat. Nézem a be és kimenő embereket. Nem láttok ismerős arcokat, csak érdekesen kinéző embereket. Eközben sikeresen elpusztítom a második gombóc fagylaltomat. Leteszem a kanalam, és elkezdek kifelé nézelődni. Ebből Alíz zökkent ki, de miután adtam neki egy kis segítségét rájön, hogy melyik házban vagyok. Elengedem az eddig tekergetett tincsemet. Alízon látszik, hogy megleptem és nem tudja, hogy mit mondjon. Szórakoztató látványt nyújt, a hogy próbálja összeszedni magát. Nevethetnékem támad tőle, de egyenlőre inkább elfojtom és csak mosolygok. Iszok a teámból, aminek következtében félrenyelek mikor meg hallom Alíz következő mondatát. Könnybe lábad a szemem és köhögök egy kicsit. Miután sikerül összeszednem magam, csodálkozva nézek Alízra.
-Tényleg?
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2014. július 1. 10:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 21 ... 50 51 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed