Andrej Scotti
INAKTÍV
palánta
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
|
 Az utolsó tortaszelet is eltűnik a tányérról, csak egy háromszög alakú csokifolt emlékeztet arra, hogy néhány pillanattal ezelőtt még egy jókora adag díszelgett a porcelánon, amit hatalmasra tátott szájjal toltam be.
- A bármikor azért túlzás - javítom ki Alízt, hiszen mi is kaptunk már össze, de főleg a kettőnk közti távolságra gondolok. - De igaz, hogy nélküle el se tudnám képzelni az életem - vallom be egy apró mosollyal.
Szavaiból úgy veszem le, hogy neki sajnos nincs testvére, vagy ha van is, hát egyáltalán nem rózsás a viszonyuk. Mivel a kínos kérdésekből már így is elég sok jutott, ezúttal elfojtom kíváncsiságomat.
- Biztos képes leszel rá. Rengeteg jós létezik a varázsvilágban. Ha pedig nyugtató hatású bájitalra van szükséged, csak szólj, nagyon szívesen főzök. Otthon is akad bőven.
Ha emlékszik, akkor tudja, hogy egész jól konyítok a bájitalfőzéshez, még ha benne is van a pakliban, hogy nem sikerülnének tökéletesre. Mindenesetre igyekszem megragadni minden alkalmat, hogy feljogosítva érezzem magam a hobbim gyakorlására. A vizsgákra már magamnak is tervbe vettem, hogy kotyvasztok valami hasznosat, amit még odahaza tanultam meg.
- Tényleg jobb? - lepődöm meg elkerekedett szemekkel. - Akkor viszont örülök, hogy megkönnyebbültél. Máskor is szólj, ha lelki szemetesládára van szükséged. Meghívhatlak esetleg egy italra, afféle vigasztalásként? - mosolyodom el udvariasan, majd a sajátomra pillantok, ami szintén erősen fogyatkozóban van.
|
|
|
|
|
Széplaki Alíz
INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
|
AndrejGyorsan benyomtam az utolsó falatkát is a finom citromos tortaszeletből. A cukrászdában idáig mindig finom sütiket ettem, úgyhogy elhatároztam, hogy tartom ezt a szokásomat és máskor el fogok jönni ide.
- Értem. Hát ez tényleg klassz - feleltem, miközben próbáltam leplezni a csalódottságomat, majd egy gyors mosolyt varázsoltam az arcomra. Örültem, hogy másnak megadatott, hogy jó testvérek legyenek, sőt, hogy egyáltalán legyen testvére, de nekem ebben sosem volt részem, mindig csak saját magamra számíthattam. Persze ettől valamelyest megerősödtem, de azért jó lett volna, ha nem úgy történtek volna a dolgok, ahogyan kiskoromtól kezdve alakultak. Tudtam, hogy idővel túl kell lépnem és magam mögött kell hagynom a múltat, de ez egyáltalán nem volt egyszerű. Andrej-t sem szerettem volna ezzel traktálni, neki bőven elég volt az iménti akcióm, nem akartam, hogy megijedjen tőlem. Nagyon normálisan viselkedett velem, szóval nem szoltált rá egy újabb hisztire.
- Hogy micsoda? Nyugtató hatású bájital? - kaptam fel a fejem rögtön erre a szóra, majd folytattam:
- Tudnál nekem főzni? Mármint szívesen elfogadnám, mert időnként nagy szükségem lenne rá.
Bizony, a nyugtató dolgok előnyt élveztek az életemben, mióta sok álmatlan éjszakám volt. A tanáromtól is szívesen fogadtam a nyugtatót, de tudtam, hogy nem élhetek vele mindig, és egyébként is kis adagot kaptam csak, szóval azt ésszel be tudtam osztani... csak olyan hamar elfogyott. Úgy hittem, hogy egy kis bájitaltól semmi bajom nem eshet és időnként nagyon is jól jól fog jönni.
- Igen, jobban érzem magam, vagyis valamelyest sikerült megkönnyebbülnöm - vágtam rá, hiszen valóban ez volt a reakcióm.
- Ó, köszi. Benne vagyok. Egy narancslé jól esne - mondtam neki mosolyogva. Immár őszinte mosoly ült ki az arcomra. Rendes volt tőle, hogy meginvitált egy italra kárpótlásként. Nem akartam elutasítani ezt az ajánlatot, ha ettől jobban érzi magát, én pedig egyébként is szomjas voltam, mert nem vettem innivalót a süteményemhez, ami nagy hiba volt, mert már kezdtem kiszáradni. Erről eszembe jutott, hogy mennyi növényt pusztítottam ki akaratlanul is azzal, hogy egyszerűen elfeledkeztem róluk, azaz nem locsoltam meg őket, vagy túl gondoskodó voltam velük és túlöntöztem őket. Hát ez az én formám.
|
|
|
|
|
Andrej Scotti
INAKTÍV
palánta
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
|
Van egy olyan sejtésem, hogy egy képességtanoncnak nem tanácsos befolyásolnia a tanulási folyamatot bájitalokkal, vagy akár hangulatjavító bűbájokkal. Ahogy mondta is, a fő cél a maximális kontroll felette. A nyugtató hatású lötty azonban talán kivételt jelenthet. Nem olyan drasztikus, ráadásul még függőséget sem okoz, tény azonban, hogy még így is csak a legindokoltabb esetekben szabad használni.
- Megpróbálhatok - gondolkodom el a hozzávalók listáján, s bízom abban, hogy még mindig pontosan emlékszem az eljárás menetére. - Nem lesz valami iszonyat erős, de ha már nagyon szenvedsz, akkor egyenesen a legjobb megoldás.
Büszkeséggel tölt el, hogy felkelthettem Alíz érdeklődését. Valószínűleg nem tudnék ennyi mindent a gyógyhatású főzetekről, ha nem egy varázslók lakta faluból, azon belül is egy kizárólagosan aranyvérű családból származnék. Persze legfőképpen az nyugtat meg, hogy már kiadta magából a felgyülemlett rosszat. Meg is hívnám egy italra engesztelésképp, hisz ő nem vett magának üdítőt. Alaposan bele kell nyúljak a zsebembe a maradék pénzérmékért, hogy össze tudjak szedni egy narancslére valót. A könyveim árát nem költhetem el édességre, zsebpénzből pedig mindig csak annyi van nálam, ami nekem elég egy-két szembejövő apróságra, így általában a mások meghívása nem lenne megengedhető. De vagy a szerencse, vagy a cukrászda diákbarát árai lehetővé teszik. Feltartott ujjal jelzek társamnak, hogy várjon meg, majd elszaladok a pulthoz. A pincér kiérkezéséig egy csomó idő eltelne, ott meg nincs senki a sorban, ezért fél perc se telik bele, már vissza is érkezem a rostos narancslével.
- Tessék - helyezem tányérja mellé, mintha csak én lennék a felszolgáló. - Szoktál félni éjszaka, amikor járőrözni mész? Mi az eddigi legérdekesebb prefektus-sztorid?
Nem akarom tovább a jóslás témát feszegetni, a karkötő remélhetőleg hatásos lesz, a fejleményekbe meg majd úgyis beavat. Inkább a prefektusi léttel kapcsolatban akarok kíváncsiskodni, az is nagyon érdekel, hogy milyen lehet. Nagyon klassz érzés, hogy én mondhatni jóban vagyok az egyikkel.
|
|
|
|
|
Széplaki Alíz
INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
|
Andrej- Köszönöm, sokat segítesz vele - mondtam neki hálásan, mert valóban szükségem volt időnként arra, hogy normálisan kialudhassam magam. Belegondolva eléggé elütöttem az átlagtól... a velem egykorúak sok mindenről álmodoztak, számos célkitűzés volt előttük, nekem pedig az volt a rövidtávú elsődleges célom, hogy időnként nyugodtan aludhassak. Milyen bizarr.
Miközben Andrej elugrott üdítőt venni, arra gondoltam, hogy talán hamarosan eljön az én időm is és még az iskola befejezése előtt meg tudom tanulni azt, hogy hogyan is kell pontosan kontrollálni az álmaimat. Sokkal könnyebb dolgom lett volna, ha már sikerült volna elsajátítanom ezt a dolgot, de tudtam, hogy mindenhez idő kell, semmi sem megy egyről a kettőre, ezért türelemre intettem magam.
- Milyen gyors voltál. Köszi - mondtam vidáman, majd belekortyoltam az üdítőmbe. Jól esett a folyadék, tulajdonképpen már nagyon szomjas voltam, az pedig az én hülyeségem volt, hogy nem vettem semmilyen italt a sütim mellé.
- Nem szoktam félni. Szeretek éjszaka mászkálni. A járőrözésem alatt sokféle kihágással találkoztam már. Volt olyan, akit azon kaptam, hogy éjjel bement a konyhába falatozni, aztán olyan is volt, akiről kiderült, hogy akaratlanul tartózkodott kinn a folyosón, mert alvajáró volt. Ezt pedig nem tudta magáról az illető, csak miután másnap felhívtam rá a figyelmét. Olyan diákokkal is összefutottam, akik éjjel azért szöktek ki, hogy ellopják a szertárból a seprűket. Olyan is volt, hogy én néztem be a szitut... vagyis az illetőt kérdőre vontam, hogy miért tartózkodik az éjjel közepén a könyvtárba, erre kiderült róla, hogy már felsőbb éves mestertanonc és nyugodtan kint lehet takarodó után is - válaszoltam a fiúnak. Sok élethelyzettel volt dolgom az eddigi pályafutásom során, úgyhogy megosztottam pár érdekességet a sráccal.
|
|
|
|
|
Andrej Scotti
INAKTÍV
palánta
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
|
- Semmiség - legyintek zavartan. - Majd küldök egy baglyot, ha kész. Nem ígérem, hogy a napokban, de igyekszem sietni vele.
Tudom, hogy egyesek ölni tudnának egy ilyen löttyért. Vizsgaidőszak van, ne felejtsük el! Mi lenne még, ha többen tudnák rólam, hogy értek a készítésükhöz... Lenne érdeklődés bőven. Még akár pénzt is kereshetnék vele, de tényleg nincs olyan sok időm, már ma se ártana, ha lefekvés előtt belenéznék a tankönyvekbe. A lánynak viszont megígértem, hogy nem hagyom cserben, és ehhez szeretném tartani magam, bárhogy is alakul a jövőbeni beosztásom.
Igyekszem gyorsan visszatérni az asztalhoz. Biztos legalább olyan finom az a narancslé, mint az én limonádém, amiből valljuk be, a csokitortaevés alatti kortyolgatások eredményeképp már nem sok maradt, de pont jó ahhoz, hogy unalomból bele-beleigyak a mondataim között. Itt mindenből annyit adnak, hogy bőven elég legyen. Se éhes, se szomjas nem vagyok már, a hűvös helyiségnek köszönhetően nyáron ez nagy szó.
Kíváncsian hallgatom Alíz élménybeszámolóját. Prefektusként biztos rengeteg érdekeset láthat, csomó szabály nem vonatkozik rá, és szinte mindenki ismerheti a kastélyban. Persze ez nem mindig jó, főleg akkor, ha büntetéseket szab ki.
- A mestertanoncokat tényleg nehéz lehet megkülönböztetni. Nekem is kihívás megsaccolnom, hogy ki hányadéves, hát még nektek. Milyen büntetéseket szoktál adni? Vagy csak elintézed egy pontlevonással? Na meg hogy bírsz ébren maradni egy ilyen éjszakai járőrözés után?
|
|
|
|
|
Széplaki Alíz
INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
|
AndrejZárás- Oké, várom - mondtam neki izgatottan. Ha tényleg tud segíteni és időként nyugodtan tudok aludni a bájitaltól, amit készít nekem, akkor már nyert ügyem van. Rendes volt tőle, hogy felajánlotta a segítségét, amivel éltem is.
- Igen, valóban nehéz, főleg olyankor, ha valaki jóval fiatalabbnak néz ki a koránál. Általában beküldöm őket a legszigorúbb tanárokhoz segédnek vagy kitalálok nekik valami olyan elfoglaltságot, ami egy időre leköti őket. Tudom, hogy keményen hangzik, de így tanulnak - tettem hozzá, miközben nagyot szürcsöltem a narancslevemből. Tudtam, hogy ha megkímélem őket vagy valami nagyon könnyű feladatot rovok ki rájuk, akkor nem fognak tanulni a leckéből, így pedig kétszer is meggondolják, hogy megismételjék-e a jövőben a kis kiruccanásaikat.
- Hát utána rögtön lefekszem aludni kicsit, amennyi időm épp van rá... aztán végigszenvedem az órákat és utána rögtön ledőlök. Nem egyszerű egy ilyen este után topon lenni másnap. Viszont ilyenkor kevésbé vagyok kialvatlan, az például sokkal jobban megvisel, ha valami rosszat álmodok más jövőjével kapcsolatban.
Bizony, sokkal nehezebben viseltem, ha egy vagy több olyan álmom volt, amely mély nyomot hagyott bennem, mint amikor csak simán éjszakáztam és fenn voltam végig.
- Ne haragudj, de most mennem kell. Köszönöm a narancslevet. Aztán várom a baglyot! - mondtam neki sebtiben, miután elfogyasztottam az utolsó korty italomat is. Gyorsan felálltam az asztaltól és integettem neki búcsúzóul, majd folytattam az utamat a Bagolyház felé, mert bizony eszembe jutott, hogy el kell küldenem egy üzenetet az egyik ismerősömnek, aki határidőre vár valami nagyon fontos dolgot, ebben segédkeztem neki.
|
|
|
|
|
Böröczky Zoé
INAKTÍV
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
|
Alíz
A múltkor nagyon gyorsan elrohantam Alíztól, már nem is igazán tudom, hogy miért, de elmentem, és mivel megígértem neki, hogy kárpótlom azért a napért, így elérkezettnek lreztem az időt arra, hogy bevasaltattassam vele a tartozásom. Úgyhogy most itt ülök az egyik asztalnál, könyökölök az egyik kezemmel, amivel a fejem is tartom, a másikat csak támasztom az asztalon és az ujjaimmal dobolok. Illetlenség lenne így ülni, ha lenne társaságom, de még nincs, és ahogy ránézek az órámra, egy jó tíz percig még időszerint nem is kell, hogy legyen.
Csak ülök, bámulok ki a fejemből, és az elmúlt tanéven gondolkodom, hogy mennyire szúrtam el. Igazából hullára nem érdekelt ez a félévem, mert végre szabad akartam lenni, utazni, világot látni. Hát sikerült, minden más rovására. Össze is kaptam emiatt anyuékkal, de hát az ember lánya előbb utóbb kirepül, és barangol, nekem pedig úgy érzem, a rengeteg bezártság, és minden más mellett most jött el az ideje. Az itteni életem egy részét lezártam, és szabadnak érzem magam. Szabadabbnak, mint eddig valaha. Oda megyek, ahova akarok, és ha végre megtanulok hoppanálni, merthogy nem, még mindig nem hajlottam rá, akkor tényleg enyém az egész világ. Addig pedig maradnak az igényelt zsupszkulcsok, de nem is bánom.
Nagyon elbambulok, így amikor újra magamhoz térek, már egy újabb asztal foglalt, az óra pedig két perc múlva elüti a kellő időt. Kellemes, nem meleg nyári, késő nyári délután van, úgyhogy minden ideális számomra...
|
|
|
|
|
Széplaki Alíz
INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
|
ZoéA legutóbbi találkozásunkkor Zoé nagyon sietősen lelépett, de kaptam tőle egy baglyot, hogy találkozzunk a Falatozó Gyorsétteremben, hogy bepótolhassuk az elmaradt beszélgetést. Nem igazán értettem, hogy miért kellett olyan gyorsan lelépnie múltkor, hiszen semmi jel nem mutatott arra, hogy sietne, de bizonyára megvolt rá az oka, hogy úgy elviharzott. Nos, eljött a nap, amikor is újra találkoztunk, de ezúttal nem az iskola falai között, hanem a faluban. Nem is bántam a messzebbi helyszínt, mert jól esett kimozdulni a kastélyból és rám fért egy kis környezetváltozás, na meg némi kikapcsolódás. A legtöbb vizsgámat sikeresen letudtam, de még mindig nagyban tartott a megmérettetés. A találkozóra egy sötét farmernadrágot, egy háromnegyedes ujjú lila felsőt vettem fel egy fekete zárt cipővel, a hajamat pedig lófarokba fogtam. Mint mindig, most is pontosan érkeztem a megbeszélt helyre. Amióta nem találkoztunk történt némi változás a suliban, Zoé helyett például egy új tanárt kaptunk GYNT-ból. Az okát igazából nem tudtam, hogy miért történt ez, sőt, egész hirtelen jött létre ez a "Csere", de nem is akartam faggatózni Zoénál, mert úgy voltam vele, hogyha esetleg szóba kerül, akkor bizonyára megválaszolja ezt a témát. A lány is pontos volt, már ott ült az egyik asztalnál, de úgy láttam, hogy még nem rendelt semmit magának.
- Szép napot! - köszöntöttem. Amint megláttam, még mindig tanárként gondoltam rá, mert valahogy úgy maradt meg bennem ennyi idő után. Miután üdvözöltem, helyet foglaltam a vele szemben lévő széken, aztán elkezdtem vizslatni az étlapot.
- Rendelt már valamit? Nagyon finomak itt az ételek, nem is tudom hirtelen, hogy mit egyek... a spagetti és a tenger gyümölcsei között vacillálok - mondtam Zoénak széles mosollyal az arcomon.
|
|
|
|
|
Andrej Scotti
INAKTÍV
palánta
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
|
 Ha vezetnék valamiféle listát a vizsgáimról, akkor mostanra már a legtöbb tantárgy neve mellett ott virítana egy pipa is a pergamenen. Az utolsó hajrában azonban nem szabad feladni, pedig egyre kevésbé vagyok motivált a tanulásban, akarom mondani ismétlésben. Ehhez kapcsolódik, hogy végre megérkeztek a könyvesboltba a magyar tankönyveim is, amiket nem túl büszkén, de a bőröndöm aljára kellett dugnom, hogy addig se kelljen elővennem. Bőven ráérek nyelvet tanulni a vakáció alatt.
A múltkori látogatásom alkalmával is leragadtam a cukrászdában, ahol végül tök jól elbeszélgettem Alízzal. Ezúttal a tavacskához sétáltam el, ahol egy padon ülve szívtam magamba némi friss levegőt. Már tényleg csak arra tudok gondolni, hogy hamarosan hazautazhatok a családomhoz. Olyannyira elkalandoztam a gondolataimban, hogy észre se vettem az időt, így sikeresen lemaradtam az ebédről. Mehettem volna ugyan a konyhára, de nem volt kedvem magamnak összedobni valamit, aztán séta közben megéreztem a gyorsételek illatát, és hát...
Így kötöttem ki a Falatozóban, korgó gyomorral, tálcámon mindenféle jóval. Sültkrumpli, kóla, dupla sajtburger. Utóbbi nem az a műízű valami, hanem igazi házi recept alapján készül. Egyszer már jártam itt, és akkor is nagyon finom volt, ezért is veszek most kapásból kettőt. Leülök az egyik szabad asztalhoz, ezúttal azonban hiába nézek szét, nincs ismerős az étteremben, akinek integethetnék.
|
|
|
|
|
Aranyfő Péter
INAKTÍV
RPG hsz: 12
Összes hsz: 14
|
Andrej Scotti Ha létezik Fortuna, akkor biztosan létezik a gonosz ikernővére, "Lady Bad Luck" is. Mi is lehetne egy teljesen szerencsétlen reggel tökéletesebb folytatása, mint egy ugyanígy tökéletlen napköz? Kifejtem. A mai reggel érkeztem a kastélyba, és amint kiderült, nagyon durván korán a tanévkezdéshez képest. Gyakorlatilag még mindig az előző tanév folyik, csak ezt sem én, sem pedig a család nem vette észre. Ambivalens érzés ennyivel előre itt lenni, mivel egyszerre kelti a feleslegességet, amiért ennyivel előbb vagyok itt, és a szabadságot a családi megkötésektől. És ez volt a reggel. Mikor a Levita toronyba érve rádöbbentem erre, mindkét bőröndöm a földre hullt. Azóta csak kóválygok, olvasgatva és élelem után nézve. Bogolyfalvára a dél után nem sokkal indultam ki napszemüveggel és külön olvasószemüveggel felszerelkezve, egy laza ingben, kezemben "Bűn és bűnhődés" utazik. Az idő előrehaladtával, ahogy a lábak hajtóereje kissé már lejjebb hagyott, már a városban nézelődtem, és úgy tűnt, ez a Falatozó cucc jónak tűnik. Hát betértem ide. Kivártam mindent, a tálcára helyezett fish'n chips-el, salátával és kólával indultam meg egy teljesen véletlenszerű asztal felé, de mint mindig, most sem figyeltem, mivel a tálcán a nyitott könyv sorainak betűit végigfutó szemeim nem vehették észre, hogy nem kéne egy frissen mosott padlón úgy sietni. És megtörtént a baleset. Mikor a tálcámon minden szabadrepülésésbe kezdett, egy hideg érintés futott végig a gerincemen, és ez a meglepődés szerelemgyereke volt a félelemmel. És most itt, remegve állok, végiggondolva a mai napot és az eddigi életemet, mert kb. ezzel vége lesz.
|
|
|
|
|
Andrej Scotti
INAKTÍV
palánta
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
|
Egy halk pottyanással esik vissza a salátalevél a tálcára. Követi néhány csepp ketchup is. Túl későn veszem észre, hogy nem szorítom össze eléggé a zsemléket, pedig igyekeztem igazán stabilan tartani. Az ember mindig megszívja, ha sajtburgert rendel magának. De nincs baj, nem véletlenül vettem el legalább három extra szalvétát is. Az ujjaim zsírosak és ragacsosak, de ki látott még civilizált burgerevőt? Meg kell ragadni és minél előbb a szádba tolni, úgy az igazi élmény. Ez nem randi, vagy üzleti vacsora, hogy jól nézzek ki...
A krumplik az előbb még túl forróak voltak, ezért nem nyúltam hozzájuk eddig. Épp azon vagyok, hogy kihúzzak néhány szálat, amikor valami borzalmas dolog történik. Ilyet eddig még csak a filmekben láttam. Ráadásul az előre kiszámítható fajtájúakban. Na jó, hallottam néhány vicces esetet a való életből is, de egy szó mint száz, nem hittem volna, hogy egyszer én is ilyen szerencsétlen leszek. Egy ismeretlen fiú megcsúszik a vizes padlón, de sajnos vagy nem sajnos nem annyira, hogy eltaknyolva magára borítsa az egészet. A lendülettől tálcája tartalma a levegőbe emelkedik, én pedig csak arra emlékszem, hogy evés közben összerezzenek, behunyom a szemem, s a következő pillanatban már mindenem csupa kajamaradék. De tényleg. Fintorogva megnyalom a számat; az ízek alapján a kólájából is jutott rám. Csak remélni tudom, hogy maradt még valami az ebédjéből, ami nem a padlón végezte, hiszen diákként ő sem lehet milliomos, hogy új adagot rendeljen.
Legalább olyan kétségbeesett fejet vágok, mint ő. Lesöprögetem a ruhámat, aztán megszólítom, még erősen a sokk hatása alatt.
- Izé... Nem tudtál volna jobban vigyázni? Hozz valami törlőkendőt - dörmögöm bosszankodva, de mégse haragszom teljesen a srácra, hiszen tényleg nehéz észrevenni, hogy a padló frissen van mosva. Jobb lesz hamar feltakarítani, mielőtt újabb baleset történne.
|
|
|
|
|
Böröczky Zoé
INAKTÍV
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
|
Az óra mutatói elütik a kellő időt, és én, csak és kizárólag egy csekkolás miatt ránézek a ketyegőre, pont, amikor belép Alíz. Mint mindig, most is pontos, és elég elegáns, ahhoz képest, hogy csak a vacsit állom én. De mondjuk ha nem otthon kajálok, én is kicsit kicsípem magam, úgyhogy én lehetek az utolsó, aki egy követ is vet rá.
- Szia!
Köszönök félig hangosan, de inkább csak annyira, hogy ő meghallja, arcomra pedig akkora mosoly ül ki, mint régen nem. Kicsit el is szégellem magam, de ennek nem most van itt az ideje, úgyhogy csak szimplán örülök, hogy nem hagyott cserben.
Sosem gondoltam volna, hogy ilyen rekord idő alatt képes lesz bárki is rendíteni a jó kedvemen, de neki sikerül. Nyögök egyet, olyan jézusom, ezmost komoly... hangsúllyal, majd nyelek egyet, és megpróbálok higgadt maradni.
- Akarod mondani rendeltél.
Hangsúlyozom ki az utóbbi szócskát, hiszen nem olyan sokkal fiatalabb, mint én, simán iskolatársak voltunk. Asszem. Vagy már utána jöt, miután én végeztem, és azt a rövidke időt a katedrán töltöttem? Mindegy is.
- Én egy egyszerű szezámos csirke mellett teszem le a voksom.
Gyorsan elkészíthető, és finom, nem beszélve arról, hogy egyszerre édes, csípős, és kissé sós is. Nyami.
Megkordul a gyomrom, de akkorá, hogy már fáj, a kezem is ráteszem a hasam tájékára, hogy márpedig most csendben legyen az a szervem, mert nem kell már sokáig kibírnia, és munkához láthat. Alig pedig, hogy ez átfut az agyamon, meg is jelenik egy mosolygós, kedves leányzó, és azt kérdezi, mit kérünk. Én hagyom Alízt kibontakozni, ha még nem választott, akkor addig én sem teszem, így ha rendelt, én is leadom az enyém, ha még nem, akkor udvariasan visszautasítom, és elmondom, hogy még szeretnénk egy kis időt.
- Mesélj, milyen volt a kirándulás!
Térek más vizekre, mert igazán érdekel, hogy amíg én megmaradtam a négy fal közt, addig ők a tanév vége felé vígan rótták Amerika ösvényeit, és élőben tapasztalták meg az ottani dolgokat. Irigylem őket, de ez még inkább megerősít abban, hogy jól döntöttem...
|
|
|
|
|
Aranyfő Péter
INAKTÍV
RPG hsz: 12
Összes hsz: 14
|
Andrej Scotti A tehetség és problémamegoldás teljes hiánya okozza ezt a kellemetlen pillanatot, mikor csak állok az idegennel szemben, és semmiféle terv nem jut az eszembe. Kiengesztelés, cselekedés... semmi. Csak a meglepettség sugárzik át a szemeimen, és ezt vélem felfedezni az ő tükrein keresztül is. Pillanatokig, csak a vér tompa dobogása hallatszik, ahogyan rájövök, lehet itt a vég. Viszont, ez a gondolat lassan szertefoszlik, ahogyan dörmögve megszólal, és szidós utasításával megtöri ezt a végtelen szenvedésnek tűnő pillanatot. - Azonnal! - Majd akár egy villám, sarkon fordulok és nekiiramodok a pult és az életmentő szalvéták irányába. Igaz, hogy a padló még mindig csúszós, és az első pillanatban majdnem eltaknyolok rajta, de tanulva a hibából, és merészen kihasználva, futás helyett inkább odacsúszok a pulthoz, ahol már tudok sétálni. Felkapok egy rakással a papírkészítményből, majd egy hasonló taktikával az ebédem áldozata mellett termek velük. - Itt van! - Majd sietve átnyújtom, még remegő kézzel. - Sajnálom... izé, nem figyeltem eléggé... - kis habozás érződik a mondandómba. - Ha segíthetek, vagy kiengesztelhetlek, csak szólj, hiszen mást úgysem tudok tenni. Majd elkezdhetek "takarítani", mármint menteni a menthetőt, azaz megtalálnia könyvet, ami a tálcával együtt elrepült. Nem kell sok nyomozói munka, hogy meglássam az elázott könyve az asztal mellett. - Szuper! - Erős szarkasztikusság teszi a pillanatot felejthetetlenné. - Még nem fejeztem be.
|
|
|
|
|
Széplaki Alíz
INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
|
ZoéLáttam Zoén, hogy nagyon jó kedve van, aminek kifejezetten örültem, mert rám is átragadt ez a vígság. Rám fért már egy kis jó társaság, mert mostanában nem igazán voltam valami jó passzban, most pedig kifejezetten vidám hangulatom volt.
- Igen-igen, úgy értettem - válaszoltam neki elpirulva, mert először magam sem tudtam, hogy tegezzem-e őt vagy magázzam, hiszen mégiscsak a tanárom volt egy ideig. Örültem, hogy végül is a tegeződés mellett döntött, hiszen ő is fiatal volt még, nem is olyan sok évvel idősebb nálam, valamint így mégiscsak kötetlenebb volt a beszélgetés és lazább volt a légkör is számomra.
- Az finom. Milyen köretet eszel hozzá? Rizst vagy salátát esetleg valami mást? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Szerettem a finom ételeket, a húsok mellé pedig általában salátát választottam.
Idő közben megérkezett egy mosolygós felszolgáló hölgy, aki felvette a rendelésünket.
- Egy bolognai spagettit szeretnék narancslével - adtam le a rendelésem, majd Zoéra néztem és vártam, hogy ő is hasonlóképp tegyen, ha már eldöntötte, hogy mit fog kérni a hús mellé.
- Szuper volt a kirándulás! Képzeld, még a tanárom, Huszthy Attila is eljött. Csodás tájon jártunk, számos érdekes növényt láttunk élőben, amelyekből be is gyűjtöttünk párat, persze olyanokból, amelyek nem voltak védettek. A mugli világban a varázstalan növények közül nagyon kevés honos azon a helyen, de nem is gondoltam volna, hogy a varázslattal rendelkező virágok közül ennyi minden megterem ott - meséltem neki nagy beleéléssel, mivel még mindig a kirándulás hatása alatt álltam.
- Egyszóval feledhetetlen élmény volt, mindenkinek nagyon tetszett. A tanárunktól számos új dolgot tanultunk a kiruccanás alatt, szóval egyáltalán nem bánom, hogy jelentkeztem erre a kalandra. Hogyhogy nem jöttél, ha szabad tudnom? - kérdeztem tőle csodálkozva. Reméltem, hogy nem hoztam ezzel a kérdéssel kellemetlen helyzetbe, de tudtam róla, hogy ő is imádja a különféle növényeket, hiszen nem is olyan rég még ő volt a Gyógynövénytan tanárom. Szerintem ő is nagyon jól érezte volna magát a kiránduláson.
|
|
|
|
|
Andrej Scotti
INAKTÍV
palánta
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
|
A legjobb lesz, ha minél előbb eltüntetjük a szörnyű baleset nyomait. Az én fejemre se ártana, ha szórnának egy felejtésátkot, valahogy nem akarok emlékezni erre a rettentő kínos pillanatra. A szemem sarkából kiszúrom, ahogy néhány vendég gúnyos mosollyal követi figyelemmel az eseményeket, mások inkább sajnálkozóan bámulnak, de azt se túl látványosan. Mégis úgy érzem, mintha mindenki engem nézne, ezért elvörösödve sütöm le szemeim. Pláne örülök, hogy ezek közül az arcok közül egyik sem ismerős.
- Köszönöm - dünnyögöm a fiúnak, miután ráparancsoltam a kendőkért, amikből ugye bőven kelleni fog a sok trutyi eltüntetéséhez. Látszik rajta, hogy eléggé bűntudata lehet amiatt, hogy konkrétan a fél ebédje rajtam landolt, de nem kell úgy megijedni, nem egy rellonos mestertanonccal akadt össze, aki levágná emiatt a fejét, vagy megszívatná valahogy, mint amit én is tapasztaltam legutóbb.
- Azt hiszem megoldom, remélem... Maradt még valami ehető a tálcádon? - kérdezem, miközben megigazítom a hajam, ruhám, meg úgy mindenem, ami foltos lett. Megtörlöm a kezeim, majd a zsebemből lelkesen előkotrom a varázspálcám, hogy elvégezzem a tisztító bűbájt. Így már szinte mindenhol tiszta a terep, hála a mágiának. Valahol örülök, hogy legalább lett egy szituáció, ahol varázsolhattam. A kimaradt szegleteket már mugli módszerrel törlöm fel a szalvétákkal, még mielőtt a személyzetnek szemet szúrna a rendetlenség. Sosem szerettem magyarázkodni a takarítóknak, jobb minél előbb megoldani a kalamajkát önerőből, ha lehet.
- Mit olvasol? - pillantok fel a srácra. Valószínűleg a könyv terelte el a figyelmét séta közben, ezért is csúszhatott meg. Hadd tudjam már, hogy melyik műnek köszönhetem ezt a kis sokkot. - Ha gondolod, ülj le nyugodtan. Nincs kedvem haragudni rád.
|
|
|
|
|
Aranyfő Péter
INAKTÍV
RPG hsz: 12
Összes hsz: 14
|
Andrej Scotti
Fortuna talán mégis létezik, csak sok arca van, mivel a helyzet enyhülni látszik, szerencsémre. Már én sem érzem a annyira feszülten magam, ahogyan elkezdi eltávolítani öltözékéről az oda nem illő elemeket. Már a bűntudat is kezd lábadni, mikor kérdést vet felém. - Hát... ha a tálca maga ehető, akkor igen. De, szerintem jobb, ha visszaállok a sorba és gyorsan kitalálok valamit. - És ez a mai legjobb ötletem, csak viszont olcsón, nehogy túllépjem a napi keretemet, mert hosszú még a szünet, amíg a következő évig elkezdhetem a tanulmányokat. Így is teszek, szóval ott hagyom egy kicsit magára, a kedélyek addig is csillapodnak. Míg én ismét kiállom a sort, és ismét beszerzek valamit, ezúttal viszont, csak egy szelet hawaii pizza és egy dobozos kóla lett belőle. Mindez a figyelmetlenség miatt. De a nap áldozata mégsem ő, vagy én, hanem a regény. Ezt szomorúan taglalom, mikor ismét az asztal felé tévelyegtem, helyet keresve. - Bűn és bűnhődés Dosztojevszkijtől. Azt állítják, hogy jó, én meg gondoltam kiderítem, viszont abból, ahogyan ez a könyv kinéz... - Megemelve még mindig plusz súlya van a nedvességtől. - nem igazán fogok a közeljövőben rájönni. - Majd kijelenti, hogy nincs harag. Erre a hírre nagyot sóhajtva könnyebbül fel a lelkem. - Persze, miért is ne. - Majd leülök az asztalhoz, kibontva a dobozosat. - Te is diák vagy, igaz? Mi a neved? - Megkockáztatom ezt a kérdést.
|
|
|
|
|
Böröczky Zoé
INAKTÍV
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
|
A kérdését egyben meg is válaszoltam azzal, amikor megrendeltem rizzsel és egy pohár fehér borral, de csak úgy lazán, komótosan, nem is kell több, ez tökéletes lesz mellé.
Elmegy a leányzó, így megint visszatérhetünk arra a csevegésre, amit elkezdtünk, de nem is visszatérünk, mert engem más dolog izgat, érdekel, hogy milyen is volt az a néhány nap, amíg nem voltak a faluban meg az iskolában. Jó, mondjuk én sem igen voltam erre, de hát az már kit érdekel...
- Mióta itt hagytam az iskolát, azt csinálok, amit akarok. Nincs megkötve a kezem, hogy most óra van, most szabad idő, hanem mindig azt cisnálom, amihez kedvem szottyan.
Nem is tudom, hol kezdjem a mondandóm, így leginkább arra fektetem a hangsúlyt először, hogy mindezt ábrázolni tudjam.
- El nem tudod képzelni, milyen királyságos érzés csak felkelni, és úgy dönteni, hogy akkor ma elmész valahova kirándulni, akár egyedül, akár mással.
El nem tudod képzelni, hogy milyen nem az órarendtől függeni, hanem szabadnak lenni. Igazán szabadnak.
Tudom, hogy ez nekik csak nyáron adatik meg, amikor nincs iskola, és a szülőkkel lehetnek, vagy maximum egy-két hétvégén, amikor hazamennek, de ennél többre nincs igazán alkalom, és lehetőség sem, hiszen a suli mégiscsak bentlakásos, nem is véletlen. Legalább a szemeket rajtuk tudják tartani, hogy senkit ne gyűjtsanak fel indokolatlanul. Na nem mintha ez visszatartaná a népet a másokkal kiszúrástól, de azért a látszat sokat számít.
- Nemsokára végzel te is. Mielőtt mennél akárhova tovább, javaslom, tarts egy év szünetet, és csinálj azt, amit akarsz. Oké, hogy nekem ott az egyetem, de az a kelleténél sokkal lazább, na meg az eszem sem hangyafing méretű, úgyhogy nekem mondjuk könnyű dolgom van. Fogjuk rá.
És csak beszélek és beszélek, miközben megjön az üdítőnk, aminek fele rögtön le is gurul a torkomon, úgyhogy rögtön rendelem a következő kettőt, de az már csak narancslé lesz, az nem olyan édes, nem leszek annyira szomjas tőle.
- És amúgy nálad mi a szitu? Régen találkoztunk, és már a szemem és figyelmem sincs minden kis mozdulatotokon, úgyhogy ki vele!
Most én akarok kicsit hallgatni, mert nem igen vagyok olyan, hogy jobban szeretem a magam hangját. Egyelőre biztosan nem. Még nem. De haladok a teljes szorongás nélküli állapot felé, szépen, lassan, mint a csiga a céljához.
|
|
|
|
|
Széplaki Alíz
INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
|
ZoéMosolyogva konstatáltam, hogy bizony a fehér bor nagyon is illett az ételéhez, legalábbis így látszatra. Közben a narancslevemből kortyolgattam, mivel az italokat gyorsabban kihozták, mint magát az ételt. Ez a mugli világban sem volt másképp, ott is általában a finom nedűt tették az asztalra, hogy amíg az étel elkészítésére kell várni, addig türelemre intés gyanánt legyen mit iszogatni.
- Értem. Látom, hogy nagyon jót tett neked ez a kis szabadság, mert szó szerint felszabadult vagy. Örülök, hogy jól érzed magad a bőrödben - mondtam neki elismerően, mert még sosem láttam Zoét ennyire feldobottnak, mióta az iskolában tanított. Jót tett neki, hogy kitört a hétköznapi rutinból és élvezi az életet, öröm volt látni, hogy ennyire boldog és bejött neki az élet. Ennek pedig hangot is adtam.
- Ez valóban így van, tényleg nagyon be vagyunk szabályozva, de ez nem lesz mindig így - tettem hozzá vidáman, amikor is belegondoltam, hogy csupán egy évem van hátra a suliból. Azt már a többi diáktól is hallottam, hogy az egyetem sokkal szabadabb, ezt pedig most a lány is megerősítette. Figyelmesen hallgattam végig a lány tanácsait a jövővel kapcsolatban, miközben rendeltem egy újabb üdítőt a felszolgáló hölgytől.
- Én jól vagyok, hamarosan végzek, a későbbiekben pedig a jóslástannal szeretnék komolyabban foglalkozni. Szeretnék majd tanítani is a suliban, de még nem döntöttem el, hogy milyen tárgyat. Az már biztos, hogy a faluban szeretnék élni és nem akarok visszatérni a mugli világba huzamosabb időre. Úgy érzem, hogy ebben az univerzumban van a helyem. Szóval itt képzelem el a jövőmet a faluban egy klassz kis kéróban. Persze előbb össze kell gyűjtenem rá annyit, hogy legyen egy saját házam, de ez még a jövő zenéje - avattam be a jövőmbe a lányt, ha már ő is így megnyílt nekem.
- Neked mik a későbbi terveid? - kérdeztem rá, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy Zoé hogyan képzeli el a jövőjét.
|
|
|
|
|
Andrej Scotti
INAKTÍV
palánta
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
|
Túl barátságos ahhoz, hogy a rosszakaróm legyen. Csak simán balul jött ki a lépés, szó szerint. Én meg nagyon fáradt vagyok ahhoz, hogy kitomboljam magam rajta. Pedig lehet, hogy azt kellene... Minden feszültségem rajta vezetni le, ami az utóbbi időszakban felhalmozódott. A kajaborítása csak az utolsó csepp lehetett volna a pohárba.
- Ha gondolod, elfelezem valahogy a másik sajtburgerem - vetem oda az ötletet, amit inkább a hirtelenség, mintsem az átgondoltság szült, mert hát egyikünk se lakna jól vele. Mivel nincs nagy sor, ezért a fiú inkább úgy dönt, hogy választ magának valami új ebédet. Addig természetesen félbehagyom az evést, megnézem, hogy nem maradt-e ételfolt még valahol, aztán csak reménykedem, hogy ezúttal már megúszom a dolgot szárazon. És hurrá, a történelem nem ismétli meg önmagát, épségben lerakja a tálcáját az asztalomra!
- Még nem olvastam, de állítólag tényleg jó. Meg hát alapműveltség is valahol - pillantok szomorúan az átázott, maszatos könyvre, majd folytatom. - A faluban van könyvesbolt, a suliban meg ott a könyvtár, biztos be tudod szerezni.
Remélem ettől jobb lesz a kedve. Talán még új itt, és nincs úgy képben a dolgokkal. Ez viszont azt jelenti, hogy végre nem én számítok a legújabb diáknak, mert ugye a vizsgaidőszak előtti iskolaváltással eléggé felhívtam magamra a figyelmet.
- Igen, az Eridonba járok, remélem a következő évtől már harmadikosként. Andrej vagyok - nyújtok kezet udvariasan, ahogy szokás, remélve hogy a következőkben ő is bemutatkozik. - Jövőre leszel elsős? Mennyire új neked a varázsvilág?
Közben egy "jó étvágyat" is elhangzik a részemről, ahogy nekikezdek a maradék ebédemnek.
|
|
|
|
|
Aranyfő Péter
INAKTÍV
RPG hsz: 12
Összes hsz: 14
|
Andrej Scotti - Áhh, az nem szükséges, elég lesz az, ami van. - És azzal a lendülettel álltam be a sorba. Azóta viszont már az asztalnál ülök, és figyelek intelmeire, melyek hasznosnak bizonyulnak. - Ez jól jöhet még. Lehet, mindkettőt megpróbálom. - Majd én is a könyvre tekintek, és szomorúan taglalom: - A könyv megérdemelne egy temetést, de nincsen rá idő. - Majd a pizzaszelet egy hirtelen fogyásnak indul. Étkezés közben a szalvétát hajtogatom, tépkedem, mivel most marad egy szabad kezem, ami a könyvek miatt általában sosem marad. Miközben magáról mesél meghúzom a kólát, majd a dobozt letéve jobbot nyújtva örvendek. - Péter. Én levitás leszek állítólag. - Ilyen gyorsan levághatta, hogy csak jövőre kezdek? Érdekes, vagy valami nagyon árulkodó gesztust tettem, szót hallattam. - Igen. Igazából korán érkeztem. Nagyon korán. Nem is tudom mi történhetett, de hazamenni már nem szeretnék, ha itt van mindenem. - Igen... a családi dolgokról inkább ne szóljon a fáma. Csak mondjuk, most a varázsvilágról esik szó. - Apám varázsló, a család feje meg minden, szóval igazából belenőttem. De ennyi elég is rólam. - meg persze a családról. Nem hiányzik senkinek ide a dráma. Főleg, hogy már a pizza szélénél vagyok. - Hogy értetted, hogy "reméled", hogy harmadikos? - Gesztusokkal is kihangsúlyozom a kérdést. - Valami gond adódott, vagy csak szlengesen "áh hátha megérem"? És a pizza is elfogy, a kóla is véget ér, én pedig a szalvétafoszlányokkal próbálom a számat ismét "tisztává tenni, míg újabb kérdést szegezek neki: - És honnan jöttél?
|
|
|
|
|
Andrej Scotti
INAKTÍV
palánta
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
|
- Sokat olvasol amúgy?
Egy ideig rendszeresen bújtam regényeket vagy mugli képregényeket lefekvés előtt. Ez persze még a régi szép időkben volt, amikor az előkészítőben még nem diktáltak olyan kemény iramot, mint itt, így a tananyagon kívül másra is koncentrálhattam. Azóta általában undort vált ki belőlem, ha a könyvekre gondolok, hiszen a vizsgákra való készülés után kifejezetten örülök, ha nem a lapokat kell bámulnom. Van egy olyan gyanúm, hogy vele is ez lesz, de ha nagyon könyvmoly, akkor persze megmaradhat ez az amúgy követendő szokása. És mint mondja, elméletileg levitás lesz, akiknek viszont jellemző tulajdonsága az olvasás.
- Értem - bólogatok zavartan. Talán rossz témát hoztam fel? Ha nem szeretne magáról beszélni, akkor nem erőltetem. Annak viszont örülök, hogy eltaláltam, tényleg elsős lesz. Máskülönben furcsa lett volna, hogy felteszi a "te is diák vagy" kérdést, hiszen kilencvenkilenc százalék, hogy a faluban megforduló fiatalok a Bagolykő tanulói.
- Ja, semmi... Csak szeretném, ha minden vizsgám sikerülne - vigyorodom el. - Te aztán tudsz enni - jegyzem meg utána, miközben én is próbálom utolérni Péter tempóját az evésben, bár én inkább szeretem kiélvezni az ízeket. Biztos éhes volt.
- Horvátországból. De az előző két tanévet a Herzbergben jártam ki, Svájcban. Aztán jöttem ide. Szóval amúgy nekem is elég sok minden új még itt, de már egész jól kiigazodom a környéken. Voltál például a tavacskánál? Ott van a falu szélén. Jókat lehet fürdeni, amíg még meleg az idő. Használd ki, aztán úgyis jön a hajtás. Várod már, hogy tanulhass?
|
|
|
|
|
Aranyfő Péter
INAKTÍV
RPG hsz: 12
Összes hsz: 14
|
Andrej Scotti - Ha tudnék mást tenni. A könyvek kézenfekvő megoldások az idő elütésére. - Ez csak egy egészséges hódolat mások gondolatai felé. Lehet, hogy nem ilyen fiatalon kéne menekülnöm a valóság elől. Mintha másoknak olyan érdekesek lennének a hobbijaik, mikor az egyik ki sem lóg a telefonjából, a másik pedig valami eszetlen sportban amortizálja le magát. A könyvek ehhez képest eszményien sokat adhatnak. - És neked van izgalmas hobbid az olvasáshoz képest? - Egy gyors keresztkérdés mielőtt még a pizza véget érne teljesen. - Enni? Ez semmi ahhoz képest, ami otthon volt. Habár, talán jobb is így. Meg úgy is, hogy nekem nincsenek még vizsgáim, és élhetem a gondtalan...- az orrom alatt dünnyögve - ugyanakkor unalmas életet. - Majd Andrej mesél magáról, amely tények igazán meglepnek. Ez a tipikus egzotikum volt az, ami a birtokon hiányzott. Egy kis nyüzsgés, egy kis új itt, egy csipet váratlan ott. Nem vesztettem semmit, hogy eljöttem az oroszlánbarlangból. (Hah, szóvicc). -Svájc? Akkor már világjáró vagy. Kettővel több országban jártál, mint én! - Tehát ízlésesen kifejezve, nem jártam még külföldön. Mondjuk, így megmarad a varázsa későbbre. - Nem is a tanulást várom igazán... Hanem, hogy legyen célom, mert most ez a helyzet, kissé melankolikus, kissé magányos és unalmas. De most, hogy mondtad a könyvekkel kapcsolatos helyeket, már érzem a reményt. - Nem is rossz, hogy sikerült megismerkednem egy felsőévessel. Hiába járunk hasonló cipőben, mégis különbözőek, és ez adja a helyzet báját. A bájt, ami kiteljesedik a tanácsaiban és intelmeiben. - A tó nem is hangzik rosszul. Ha nincs sok dolgod, lejöhetnél tanulni oda, vagy valami. Mert most, hogy említetted, szerintem én lekalandozok és beleolvasok valami egyébbe. Persze, csak ha nem nagyon kínos egy elsőssel tanulni. - Amikor az ember lát egy reménysugarat, érte nyúl. Viszont, ha egy növény látja a sugarat, addig nő, amíg el nem éri. Mivel, én túl sok ideig voltam szobanövény, most itt az ideje kicsit élni, barátkozni, mulatni, és persze olvasni.
|
|
|
|
|
Andrej Scotti
INAKTÍV
palánta
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
|
Felvonom a szemöldököm. Úgy hangzik, mintha sokat unatkozna. Néhány éve nekem se volt ennyire izgalmas az életem, gondolok még arra az időszakra, amikor az előkészítő iskola padjait koptattam.
- A bájitalfőzés annak számít? - kérdezek vissza, arcomon egy széles mosollyal. - De amúgy szívesen kísérletezem a bűbájokkal is. Na meg az otthoni üvegházunkban akad néhány növény, amit a szüleim felügyeletével gondozhatok.
Azt hiszem sikerül kimerítő választ adnom a fiúnak. Némileg büszkeséggel a hangomban mesélek neki a hobbijaimról, illetve bármikor bárkit szívesen beavatok az érdeklődési körömbe, hátha társakra akadok. Sok minden érdekel még természetesen, de ezek a legfőbbek.
- Addig jó, amíg nem borítják fel mindenestül. Én már csak tudom - sóhajtok fel, de persze nem valami jó ötlet a részemről, hogy célozgatni kezdek a múltamra, amit javarészt azóta feldolgoztam, és mára már kifejezetten örülök, hogy ide vetett a sors.
- A világjáró azért erős túlzás - javítom ki. - És még rengeteg hely van, ahová szívesen elutaznék, csak hát idő és pénz kellene hozzá, nem is kevés.
Nem hangzik túl jól, hogy ennyire céltalanul érzi magát a kastélyban, de meg tudom érteni, ha egyszer mindenki a vizsgáival van még elfoglalva, neki pedig nem nyomja semmiféle ilyen jellegű teher a vállát. Örülök, hogy legalább őszintén elmeséli nekem ezeket. Gondolkodni is kezdek, hogy mit tudnék még esetleg ajánlani a srácnak azok alapján, amiket nekem is mutattak.
- Igazándiból éppen onnan jövök, de szívesen veled tartok. Nem hoztam le magammal a könyveimet, mert kikapcsolódni akartam itt a faluban, szóval ha nem szótlanul olvasol majd mellettem, akkor indulhatunk.
Jó lenne, ha ott folytathatnánk a beszélgetést, érdekes figurának tűnik eddig. Befejezem a maradékot, aztán felállok és a helyére viszem a tálcáinkat. Estig biztos, hogy nem leszek éhes ennyi kaja után, úgyhogy teli hassal indulok el a kijárat felé.
|
|
|
|
|
Varga Nóra
INAKTÍV
Főnixprefi
RPG hsz: 137
Összes hsz: 714
|
Fanni  04.29. 20:00Ruha - Hát igen, de ahogy telik az idő, egyre jobb és jobb leszek. Szerintem hívd nyugodtan, úgyis lassan idejön - válaszolok neki, közben újabb kortyot iszok. Hamarosan elfogy, szerintem majd egy újabb üdítőt fogok rendelni magamnak. De Sprite vagy Fanta? Közben hallgatom Fannit, akiről kiderül, hogy elemi mágus lett. Nem semmi, én még eggyel se találkoztam, csak a suliban láttam pár embert gyakorolni. Ha választhatnék, én a vízzel szeretnék bánni, mindig imádtam a tengereket, patakokat, tavakat. Mindig tengerpartra vagy tópartra megyünk nyaralni, talán ezért szeretem annyira.
- Hú, nem semmi! Akkor a tűz az elemed? Azzal aztán nehéz lehet bánni. Én tuti nem bírnék el vele, valószínűleg mindent elégetnék, ami az utamba kerül. Majd egyszer megmutatod, hogy miket tudsz? Olyan kíváncsi vagyok! - Fanni és a tűz, ez érdekes lehet. Remélem megmutatja, hogy miket tanul, mert nagyon érdekel. Elemi mágus nincs a családban, de még lehetek az, ki tudja, mit hz a jövő. Bár én elégedett vagyok így is, ha elvégzem a Bagolykövet, utána meg az egyetemet, bár még nem tudom, milyen szakot szeretnék. Közben megjelenik a pincér, és Fanni rendel magának.
- Én egy Sprite-ot kérek. - Leadom a rendelésem, és visszafordulok eridonos barátnőmhöz.
- És hova mész továbbtanulni? Mestertanonc leszel, vagy egyetemista?
|
|
|
|
|
Csizmazia Hajna
INAKTÍV
#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
|
Cesare
- Még vizsgaidőszakban - Scarlett azt hiszem nagyon jól járt velem, hiszen az elmúlt időszakban nem igazán volt rá példa, hogy zavartam volna őt. Az együttélés ezen formája számomra nagyon is megfelelő, eddig ő sem panaszkodott. Remélem, hogy miután közlöm vele a döntésemet, azután se fogja kitenni a szűrömet. Az utolsó itteni vizsga is letudva, furcsa volt a faluba betenni a lábamat. Csak pár apró emlék érkezett meg, hogy nosztalgiára kényszerítsen, s arra, hogy apró mosollyal az arcomon sétáljak az utcán. A görbe pedig csak kiszélesedik, mikor egy ismerős markáns vonásait vélem felfedezni az egyik kirakat előtt. Lépteim lassulnak, besorolok mellé, nézem, amit ő, majd szemeimet komótosan felfuttatom az arcára, aztán a szemeibe. - Hahó idegen - sajnos régen találkoztunk, tudom, hogy sok minden történt azóta, de a helyzet az, hogy az én barátságom irányába, nem szűnt meglétezni, sőt. Nekem ő még mindig az a prefektus marad, aki legalább képes volt elkapni, nem is egyszer. - Hogy vagy Cesare? - kérdésem nem a megszokott formalitások miatt teszem fel. Tényleg érdekel, hogy mi van vele, olyan régen találkoztunk már. Majdhogynem hiányzott is.
|
|
|
|
|
Bálint Fruzsina Ingrid
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Varga NóriVizsgaidőszak után egy kedd délutánFáradtan huppantam le kiszemelt ülőhelyemre a teaházban. Éhes voltam, és szomjas is, és most meg kellett ünnepelni valamivel a vizsgaidőszakom sikeres zártát. A bizonyítványom egész pofás lett, otthon nem lehet rám panasz semmiképpen. Na, jó, anya kicsit kiakadt azon az egy E-n, a Gyógynövénytanon, de mit is várhatnék egy megrögzött bájital-főzőtől? Ez az élete, persze, hogy elvárja tőlem a tudást, de elnézte az egészet, tekintettel arra, hogy milyen rapid tempóban kellett behoznom a lemaradásomat, és sajnos ezt a hajtást a gyógynövénytan vizsgaeredményem bánta.
Rendeltem magamnak egy jó adag áfonyateát, francia krémessel. Kicsit sajnáltam, hogy egyedül kell idén ünnepelnem, mert nem sok értelme lett volna hazamennem, hogy utána utazzak megint vissza. Anya most úgyse tudott volna velem sokat foglalkozni, az ősz beindulása meghozta számára az üzleti fellendülést is, sorra kapja a rendeléseket.
Néha vannak egész jó hónapjaink is, olyankor többet megengedhetünk magunknak. A zsebpénzemből most is mertem egy picit költeni, de ha tehettem, maradtam a szoros határhúzásnál. Amit lehetett, használtan vettem meg, így olcsóbban jutottam hozzá, és nem reklámoztam a dolgot, nem kell azt tudnia senkinek, hogy egy keresetből élünk ketten.
Kíváncsi voltam, van-e olyan háztársam, aki szintén maradt a szünetre, jó lenne, ha nem csak egyedül csámborognék a faluban…
Gondolataim elkalandoztak, de most szándékosan hagytam, hogy tobzódjanak egy ideig, ha túl sokáig elnyomnám őket, előbb-utóbb robbannék, és azzal nem tennék jót senkinek.
Lassan kortyolgattam a teámat, ettem pár falatot a süteményből is. Máskor is fogok ide jönni, ha lesz rá lehetőségem, itt tényleg finom a süti.
|
|
|
|
|
Cesare Alfonso Belmonte
INAKTÍV
RPG hsz: 22
Összes hsz: 770
|
Éhes. Határozottan nagyon éhes, kifárassza ez a rengeteg tanulás, már alig bírja idegekkel. Na jó, viccet félretéve ő sosem volt az a valaki aki letöri a széket és még az asztalt is, annyira tanulna. Csak szépen komótosan az átmenőkre pályázik, kell a fenének több. Úgy sincs szüksége ösztöndíjra, amúgy se akarna olyat megpályázni. A végén még túl sok kötelezettséggel járna és az olasz azokat nem kedveli annyira. Szerencsére most járhat kelhet reggeltől estig, estétől reggelig a faluban. Így legalább nem a manókat zaklassa azzal, hogy éhes és már megint kéne valamit ennie. Két vizsga között készülés közben elszánja már megint a falura. Komótosan lesétál mintha éppen most kéne nyugdíjazzák. A sarkon még egy mama utána is szól, hogy ha megöregedik szívesen várja kávézni. Haha, mama, fogalma nincs arról, hogy az olaszt ennél jobb csajok várják. Leragad az egyik kirakatnál. Igazán vennie kéne valamit Adrinak. Hiszen itt van a sok tökmag között a faluban, nem bírta a testvérei nélkül. Valahol, nagyon mélyen a szívében megérti. Ezért akar venni neki valami apróságot, hogy érezze a törődést. Hiába van itt a faluban, attól még hozzájuk tartozik. Az ő külön bejáratú kishúga akinek mindig lesz helye a szívében, akármi történik. Kizökkenti valaki az elmélkedésből. Hajna az akit még sárga prefektusként számtalan alkalommal elkapott, büntetett meg. Legszívesebben megölelgetné a lányt, elnézést a nőt, hiszen időközben igazán szemrevaló lett. Viszont tudja, hogy nem kenyere neki az érintkezés, így inkább csak egy széles mosolyt ereszt meg felé. Amennyiben változott az érintéshez való viszonya, megölelgetné. Reméli ha tényleg változás állt be a dologba, megossza az olasszal. - Helló másik idegen. -A kezével végig akarna simítani az arcán, aztán felébred, hogy mit tervez. Megtorpan, visszahúzza kezét és próbál valamiféle bocsánatkérést sugározni a szemeivel. Nem ad neki hangot, hogy ne hozza még ennél is kényelmetlenebb helyzetbe Hajnát. Hiába, annyira közvetlen és barátságos akar lenni vele, hogy ezt mindig elfelejti. - Éhes vagyok, ugye te is? Egyél velem, meghívlak. Ehetünk sok desszertet meg mindent amit akarsz, csak gyere. Unalmas egyedül enni. -Szempillantás alatt bújik elő belőle az olasz, aki él hal az evésért. Szívesen főzne Hajnával egyszer, viszont most elsőbbséget élvez az, hogy nem bírja már sokáig. Valójában örülne annak ha a nő vele tartana, mert evés után beszélgethetnének nyugodtan. Hiába lettek háztársak, elég kevés alkalommal találkoztak. Most meg úgy gondolja, hogy szeretne változtatni ezen. Vajon a nő is benne van? Puszta barátságból, mert úgy hallja, hogy valaki komolyan csapja a szelet a drágának. Ő pedig semmi jó elrontója, ebben az egyben tartja magát valamihez.
|
|
|
|
|
Csizmazia Hajna
INAKTÍV
#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
|
Cesare
- Még vizsgaidőszakban - Nézem, ahogy visszahúzza a kezét. Annyira jól esik, hogy annak ellenére, milyen régen találkoztunk, ő emlékszik. Hogy ne legyen kínos a jelenet, előrébb lépek egyet, karjaimat kitárom és én kezdeményezem azt az ölelést. – Jó látni téged – bugom halkan a fülébe, ölelésünk közepette, majd lassacskán eleresztem. Rendezem soraimat, rakoncátlan tincseimet, eltűröm a szemem elől, ruhámat eligazítom. – Ehetünk persze, ma még úgyse sikerült – nem vagyok én semmi jónak sem elrontója. Bár tény, hogy mostanság elég kicsi adagokkal élek, de majd valami olyasmit választok, ami alapból nem tartalmaz sok harapnivalót. – Választasz a kirakatból valamit előtte? – érdeklődve fordítom tekintetemet a kínálat felé. Lövésem sincsen, hogy mit nézett és kinek, de ha véletlenül tudok neki segíteni, akkor állok rendelkezésére. – Kinek nézünk valami szépet? – nem tolakodás, csak hát még ez is segítségemre lenne, illetve így legalább kicsivel többet tudhatok meg arról, hogy mostanában mi újság vele.
|
|
|
|
|
Anna Weißling
INAKTÍV
*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
|
Niko
Az utcán csörtetett végig, aztán megtorpant, egy kicsit maga elé nézett, és újból elindult. Ezt egy párszor eljátszotta minden jövő-menő ember előtt. Igazi látványosság lett az alatt a húsz perc alatt, mire egyáltalán a csárda közelébe ért. A kis faluban minden furcsaság látványosság volt, Anna mégis úgy érezte, mintha a velejéig látnának az emberek. És mindent tudnának.
Kissé lassított a tempóján, és nagy sóhajok mellett lépett be a csárdába. Nem igazán tudott otthon maradni. Most kellett látnia őt. Most és akkor kellett vele beszélnie.
Kissé arrébb a bejárattól, egy sötétebb sarokban állt meg. Biccentett a többieknek, de szemével folyamatosan Nikot kereste. Karba tette a kezét, a vékonyka kabátot is összehúzta maga előtt. Ha elől nem látja, valószínűleg hátul lesz, Anna viszont még nem vette rá magát, hogy elinduljon arra. Vagy hogy beszéljen Nikoval.
Most, hogy megérkezett a csárdába, a bátorsága is inába szállt. Beharapta alsó ajkát és beszívta a levegőt. Egy kicsit benntartotta, majd az orrán keresztül fújta ki. Kihúzta magát, és elindult a kocsma belseje felé.
|
|
|
|
|
Nikolai Weißling
Független varázsló, Vendéglátós
Csárdavezető
RPG hsz: 305
Összes hsz: 2174
|
AnnaMinden jól alakult. Ez pedig ugyebár nem mehet így sokáig egy huzamban. Kell jönnie valaminek, ami elrontja az összképet, belerondít a boldogságba. Egy kávéval és egy magazinnal ül a csárda irodarészében. Folyamatosan kortyolgat, az ott levő csendet csak a lapozás által keltett papírzörgés töri meg. Még nem híresztelte el, sőt, feleségének sem mesélte el terveit, de már bútorkatalógusokat vásárol és azokból szemezget. Az egyik szabad asztalrészen papírok is találhatóak, azokat nemrég tette félre. Átnézte, de nagyon át kell rágnia, mibe vágja a fejszéjét. Előbb egy teljes képet akar kapni arról, mire vágyik. Szürcsölését az ajtó nyílódása szakítja félbe. Az egyik felszolgálóra tippelne, mégis Anna lép be a hátsó zugba. Niko szemöldöke felemelkedik, egyre magasabbra és magasabbra. Nem mintha nem örülne neki, hogy láthatja, de nem számított az érkezésére. Pláne nem ilyen állapotban. Bögréje azonnal az asztalra kerül, ő pedig nejéhez fordul. Sápadtnak néz ki, rossz kedvűnek. Vagy inkább rémültnek? Teljesen mindegy, mert bármi is az, rosszul érzi magát ezt látva. - Történt valami? - szegezi neki a kérdést egyértelműen aggódva.
|
|
|
|
|
