36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 25 ... 33 34 [35] 36 37 ... 47 48 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Eric Wright
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 15. 23:00 | Link



Működik! Hú, ez a tévé nagyon durva, teljesen levesz a lábamról. Egy kicsit el is felejtkezek Szeplőről, pedig ő csinálta meg egyáltalán azt, hogy mutatja a kis állatkákat. nagyon menő, és nekem van tévém. Bizony, Ericnek a csórónak, ilyen király cucca van! Kedvem támad megsimogatni a kis oroszlánokat, de sajnos csalódnom kell. Az ujjaim a tévének ütköznek, és egyáltalán nem érzem a puha szőrüket a kis drágáknak. Csalódott sóhaj kúszik fel, majd tör ki belőlem. A fenébe már!
- Műhold? – kérdezek vissza azonnal. Meg sugározza is, akkor az nem veszélyes? Vagy olyan, mint a napsugár, és akkor melegít? Ahogy hozzáértem, enyhén meleg volt, de nem volt vészes. Látja Anna, hogy ez így kevés lesz és tovább magyaráz. nagyon erősen koncentrálva figyelem őt, de csak bonyolítja a dolgokat.
- Igen, nem is értem nagyon – de mondhattam volna, hogy egyáltalán nem értem, szóval mindegy. A lényeg, hogy olyan, mint az újságban egy kép. – Ez olyan, mint a varázslóújság, csak nincs benne szöveg, hanem képet mutat, meg hangot is közvetít, nem? Várj – magyarázok és kérdezek, de eszembe jut, hogy esetleg ilyesmit nem látott még a csajszi, szóval előkeresek egy szórólapot és a kezébe nyomom. Ott egy hirdetés van, egy új seprűt mutatnak be rajta, amivel repkednek a képen. Közben leülök mellé, és hasonlóan hozzá én is nekilátok a szendvicseknek. A távirányítót a kezébe veszi, és a kép villan egyet és máris mást mutat. Közben magyaráz teli szájjal, de akkor érthetetlenül nézek rá. Szerencsére észreveszi és még elnézést is kér.
- Ugyan, segáz – nyugtatom meg, figyelek magyarázatra. Tök király ez a cucc, már elkérném, de hagyom kapcsolgatni. Lehet, hogy egyszer adok rá egy napot és minden „csatornát” megnézek, amit csak lehet. A következő rész valami zenei dolog, ahol érthetetlenül énekelnek, még a gyűrűm sem tudja fordítani. Akkor ez egy opera lesz. Igen, a zenei műfajok hasonlóak a muglikéhoz, hiszen nem egyet varázsló, vagy boszorkány „talált fel”.
- Én nem vagyok oda annyira az operákért. Nem értem őket – vallom be, de majd úgyis elkapcsolunk, előbb utóbb, mert vége lesz. Meg éhesebb vagyok annál, hogy ilyeneken fennakadjak, viszont tetszik, ahogy több oldalról, meg közelről is mutatják a szereplőket.
- Vannak, persze. Majd nézz le csárdába, vagy más helyre, lesznek koncertek. Tanul itt valami híres énekes is, Arlen Loveguard, ő nagyon menő – fejezem be a gyors felvilágosítást és egy újabb szendvicsér nyúlok. Igazán élvezem az itteni ízeket, nem tudom, hogy hogyan tudják ilyen finomra csinálni. Mindegyikben szokott lenni valamilyen szósz, ami annyira feldobja és átváltoztatja az ízvilágot, hogy nem lehet betelni vele. Közben néhány sajttal megtoldom az egészet és kezdek jól lenni, már ami a hasamat illeti.
- Kérsz teát? – nézek a kis szeplős barátomra, majd választól függetlenül előhúzom a pálcát. Intek és a teafőző a víz alá vándorol, feltölti, majd rálebeg a tűzhelyre, ami egy kisebbfajta főzőkemence-szerűség. Begyújtom – szintén a kanapéról -, majd várok, hogy felforrjon.
- Jeges teát innál, vagy meleget? – ez a kérdés csak akkor hangzik el, ha igennel válaszolt a korábbi kérdésre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. július 17. 12:12 | Link


(szeplő-induló & kinézet)

Magyaráz. Mondja és mondja. Amennyire csak tőle telik, de rá kell jönnie, hogy ekkora információhiányos rést egyszerűen nem tudnak betömni ennyi széljegyzettel sem. Hümmögve bólint egyet, majd még egyet Eric mondandójára, majd halványan elmosolyodik. Nem várhatják el egymástól, hogy mindent azonnal megértsenek, de ez egy jó alap a tanulásra, hiszen Eric megtud majd idővel néhány dolgot a mugli tárgyakról, társadalomról, és Bíboranna sem marad teljesen tudatlan a fiúnak köszönhetően a varázsvilág elnevezésű „topicban”. Egy pár perc elteltével olybá tűnik a helyzet, hogy a magas fiú mégis megértett belőle néhány dolgot, máskülönben nem kezdené hasonlítani a televíziót a mágusok napilapjához.
- Varázslóújság? – húzza össze szemöldökét, de hamarosan kap is egy szórólapot. Zöld szemeivel végigfutja az első elé táruló hír, pontosabban hirdetést, majd bólogatva tekint fel Ericre. – Igen, hasonló módon működhet a kettő – jegyzi meg szájtátva. – Ezek még mindig annyira furcsa dolgok nekem. Mivel nekünk otthon van tévé és van újság is, ezért érdekes, hogy a kettő egy picit vegyítve van. Nagyon izgalmas – mosolyog szélesen, majd visszanyújtja a fiúnak a seprűről szóló kis hirdetést.
Ez a seprű biznisz is eléggé izgalmasan hangzik. Bárki vehet seprűt? Hol használhatja? Ezeket most mégsem teszi fel, mert valójában már meg kellett volna tanulnia, hiszen felvette ezt az órát is, de egyelőre még nem jutott el odáig. Nagyon lassan fogadja be az agya ezeket a teljesen új információkat. Eric tudna válaszolni, de kissé kellemetlennek találja, hogy ennyire kis butuska még mindenhez.
- Ó – csak ennyi hagyja el kissé szomorkásan ajkait, amikor az operáról esik pár szó. – Keresünk valami mást – mosolyog végül természetesen a fiú irányába, majd egy nagyot harap a szendvicséből, és megnyomja a felfelé léptető gombot, így ugrik még egy csatornát. Itt éppen valami reklámszerű van adásban. Egy jó drága autót reklámoznak boldog családdal és borsos árakkal. Megcsóválja rá a lány fejét. Nagyon nem szereti a reklámokat, a társadalom megrontójának is lehetne nevezni, ezért inkább odanyújtja a fiúnak a „kapcsolót”, ahogyan otthon szokták hívni.
- Próbáld meg te is. Én már tudom, hogyan kell. Fedezd fel a televíziózás rejtelmeit – sóhajt, majd még egy harapás a szendvicsből, és totál tele is lesz vele. Kettő szendvics éppen elég ennek a kis testnek egy étkezésre, habár egy óra múlva ismét meg fog éhezni. Egész álló nap tudna enni, annyira kis „beles” a lelkem. A koncertek gondolatára csak bólint egyet. Nagyon kíváncsi lenne, hogyan is néz ki egy varázsló- vagy éppen boszorkánykoncert. Kell egyáltalán zenekar? És az iskolába jár egy tinisztár? Csak jó hely lesz ez a Bagolykő. Annyira érdekes dolgok vannak itt, amiket otthon, a kis városában el sem tudott volna képzelni. Ezen elgondolkodva tekint a szoba egyik sarkába, amiből csak Eric tudja ismét kibillenteni. Meg is rázza magát, majd a fiú irányába tekint.
- Kérek szépen – a tea mindig jól jön. – Melegen, ha lehet.
Nagyon szemekkel figyeli, ahogyan a fiú „elkészíti” az italt. Mindig meg tudja lepni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric Wright
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 19. 11:20 | Link



Hiába figyelek, esélytelen vagyok megérteni pontosan, hogy miket mond oly lelkesen, mert ami neki alapvető tudás, nekem erősen hiányos. Ha szuper lennék mugliismeretből, biztosan megérteném, mert olyan jól magyaráz. Igen, Szeplő egy nagyon kedves lány, így mosolyogni tudok és bólogatni, pedig mindketten tudjuk, hogy nem értem majd meg a végén. Mindent összevetve, ha megtanulom a használatát már elégedett leszek.
- Igen, gondolom a mugliknak is van ilyesmi – sőt ebben biztos voltam, de ahogy haladnak az évek, az is lehet, hogy elhagyták. A múltkor hallgattam két mugliszületésűt a cukrászdában, és ők mondták, hogy valami récével írnak egymásnak. Na, a récé az biztos nem papírból van, vagy igen?  Szóval az újság már ki is mehetett a divatból. Kiderül, hogy tévedek.
- Érdekes lehet a mugli világ, egyszer megnézném – mondjuk, biztos vagyok benne, hogy valami komoly védelem kellene mellém, mert félek valéamit rosszul csinálnék, vagy elütne a villanyos. Az az izé, ami ilyen fémjárdán megy, felül, meg rá van kötve az áramra. Ilyeneket tudok, jó mi? Az opera nem jön be, így megkapom a távirányítót, amit egy kicsit meg is simítok, mert most már tudom, hogy hogy működik. Addig meg valami magától menő szekér megy, erről tudom, hogy autó, és ezzel utaznak a muglik. Nem olyan gyors, mint a hoppanálás, de mivel nekik nincs varázserejük, jobb híján marad ez.
- Ezzel az autóval milyen gyorsan lehet eljutni mondjuk… Budapestre? – olyan várost kerestem először, amit biztos ő is ismer. Mert Pestseholse, vagy Budanekeresd szerintem nincs rajta a térképén.
- Na, nézzük csak – megnyomom ugyanazt a gombot, és valami rajzolt film ugrik be egy rövid váltás után. Ilyen varázslós rajzolt izé, az egyik figura – aki nagyon fiatalnak látszik – láthatóan elemi mágiát használ, mert egy tűzgolyó repül ki a kezéből.
- Aztaaaa – esik le az állam, és ha már itt vagyok megnyomok egy másik gombot. Elkezd hangosodni, de tényleg hangosabb a zene, a beszéd, meg minden. Azt nem veszem észre csak, hogy folyamatosan nyomom és egyre hangosabb.
- Hoppá – már üvölt a tévé, gyorsan Szeplő kezébe nyomom az irányítót. – Csinálj valamit, mer' mindjárt felrobban! – kiabálom és csak kerek szemekkel nézem a tévét. A füleimre teszem a kezemet, így enyhül a hangzavar.
- Addig megcsinálom a teát – és ahelyett, hogy a pálcával szórakoznék, felállok és magam készítem el. Oké, a tüzet már pálcával gyújtom, meg önteni is abból fogok. Amint felforr a víz, belehelyezem a teafüvet egy kisebb edényből, egy pár percig elvagyok így, miközben kevergeti magát a kész tea. Egy pálcamozdulat után kiugranak belőle az elhasznált teafüvek és szép sorjában beugrálnak a kukába. Az enyémet egy glaciussal lehűtöm jó hidegre, miután a bögrékbe öntődtek, a Szeplőét pedig melegen tálalom. Végül odalebegtetem neki egy tálcán az övét, magamnak pedig a magamét.
- Amúgy mi ez a rajzolt film? Nem is hallottam még ilyenről – érdeklődök, és egy hatalmasat harapok a szendvicsből. Ez gyorsan el fog fogyni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. július 20. 11:50 | Link


(szeplő-induló & kinézet)

- Mármint újság? – néz ki egy pillanatra a fiúra, miközben hevesen bólogat arra, amit mondott. – Igaz, hogy már nem létfontosságú. Maximum az idősebb korosztálynak. Az interneten már mindent meg lehet találni, nem kell hozzá újságost keresni – annyira bele van feledkezve mindenbe, hogy nem kezdi el magyarázni az internet jelentését, csupán gyermekien a szendvicses tálra tekint. Elhúzza ajkait, összehúzza szemeit, és azért csak rámegy még egy utolsó szendvicsre.
- Hogy’ lehet az, hogy minden szendvics más ízű? – kérdi Erictől.
Érdekes egy világ ez. Bíboranna éppen annyira tátja a száját a varázsvilágon, mint Eric a varázstalanon. Mennyire két különböző világ. Mennyire különböző életek. Ez a két fiatal pedig ezeket a hatalmas falakat lebontva egymás között; beszélgetnek. Van ebben valami csodás, nem igaz? Gondolatban meg is hívja a fiút mugli kis városába, de ahogyan jobban elmélkedik rajta, ezzel azért még várna. De nagyon szívesen megmutatna neki mindent, amit alapvetően tudni kell az ő társadalmáról. Ki tudja, hogy mikor jöhet jól ez a fajta tudás a fiúnak. Ha esetleg nyaralni szeretne menni, vagy lenyűgözni egy olyan lányt, aki nem olyan… mint a Rellonos lányok nagy része, akkor biztosan nagy sikere lesz. Felrázza magát elméjének dzsungeléből, majd Ericre emeli zöldszín lélektükreit. Budapest. Még szélesebb lesz a mosolya, amint meghallja a főváros nevét. Ezzel a boldog, huncut vigyorral tekint vissza a tévére, s úgy ejti ki a szavait száján. Természetesen a fiúhoz intézve.
- Körülbelül egy óra lehet, hogyha egészséges tempóval tud menni az ember – itt megköszörüli a torkát, majd folytatja. – Több sebességgel mehetsz egy gépkocsival. És sok a szabály. KRESZ – sóhajt egy mélyet. – Vagyis, a Közúti Rendelkezések Egységes Szabályozását jelenti ez. De eléggé bonyolult még nekem is. Ha elsajátítom a vezetés tudományát, akkor ígérem, hogy elmagyarázom neked – mosolyog szüntelen.
Aztán egy rajzfilmre kapcsol a fiú, ahol éppen valami varázslatos dolog történik. Tűzgolyók, varázslatok. Érdekes kis mese. Régen látott már ilyet. Otthon nem nézhetett 7 éves kora után meséket, mert édesanyja szerint csak elbutítja az embert, és teljesen lerugdossa a ráció útjáról. Biztosan van benne valami, ha Anya mondta. Azért van az opera szeretete is – például. Hiszen a rajzfilmek helyett ezeket kellett néznie mindhárom gyereknek, ami jót is tett néhányuknak. Bíboranna abban is csak az elvont részt tudta elsajátítani, így még nagyobb álomvilágba keverve saját magát. Minden ilyen jellegű dologgal csak nőtt és nőtt a kreativitása, ami azzal is járt, hogy szinte teljesen elzárkózott a külvilágtól. Azonban ez most nem sikerül, mert Eric a csatornaváltás gombja helyett a hangerőszabályzóval kezdett el barátkozni, és csak akkor esik le nekik, hogy valami nincsen rendben, amikor már majdnem üvölt a tévé fájdalmában.
- Ez a hangerőszabályzó – nyomja a lefelé mutató gombot, hogy halkuljon.
Azzal rögtön Eric után néz, aki máris elkezdi inkább készíteni a teát. Visszagondol a fiú előző szavaira, amin kedvesen elmosolyodik; „felrobban”. Vajon ő maga is így viselkedik, amikor varázsdologról beszélgetnek? Lehetséges. De a Wright fiú ártatlan, egyszerű csodálkozása és az, ahogyan reagál ezekre a dolgokra, teljesen leveszik a fiatal lányt a lábáról. Persze, mindenki értse jól ezt a kifejezést.
- Nem kérek bele semmit, ha lehet – gondol a teára, majd visszafordul a mese felé. – Ezeket rajzfilmeknek hívják. Kézzel rajzolt karakterek, amik mozdulatait külön rajzolják, hogy mozgást imitáljanak, majd hangot illesztenek hozzá – megpróbálja a legérthetőbb módon magyarázni. – Mondjuk, ez mostanra már nem olyan nagy divat, amióta számítógépek is vannak a világon – jegyzi meg, de ezt inkább csak úgy magának. A számítógéppel is lehet, hogy bővült a fiú „nemtudommiaz” gyűjteménye. Ha így van, akkor persze szívesen elmagyarázza majd azt is. Már amennyire képes lesz rá.
- Mióta laksz a csárdában? – vált témát, miközben ismét körbenéz a szobában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric Wright
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 24. 22:35 | Link



- Öhö – nézek rá kissé szkeptikusan. Az interneten megvan minden. Fura ez a mugli lét, viszont már nagyon érdekel az is, hogy mi a fészkes cimbókmoha az az internet.
- Úgy, hogy különleges fűszer van benne, amit nem szoktak elárulni. Jobb, ha hozzászoksz, hogy  a varázsvilág… nos varázslatos – vonok vállat vigyorogva, de itt kérem szépen a tévé sokkal érdekesebb, mint a fura fűszerek. De amúgy azt is el tudom képzelni, hogy olyan saláta van benne, amit a megevője legjobban szeret, valami olyasmi bűbáj. De az ilyenek nagyon drágák lennének, meg nem is nagyon tanítják sehol, ez pedig Bogolyfalva szóval nemigen lehet más ez, mint valami fűszer.
- Itt is vannak szabályok a repüléssel kapcsolatban – értelmezem a szavait. Még ha mindent nem is értek pontosan, azért felfogom, hogy a mugli közlekedés sem olyan egyszerű, mint, ahogy mi gondoljuk. Persze az a sok autó valahogy el kell férjen a városokban, kell valami szabályozás. Igen a szabályozás nem csak oda kell, hanem a tévének is, és amikor benézem a gombot, amivel hangosodik, egyből baj lesz. Gyorsan át is adom a terepet a MKI-mnak, azaz a mugli ketyerék instruktoromnak, aki megmenti a helyzetet.
- Köszi, örök hála! Túléljük – mondom csendesen, de azért kínos mosollyal az arcomon. Hiába na, még ma láttam először működni, és tökre érdekes ez az egész, még én is hibázhatok, nem? Közben megcsinálom a teáját és átadom neki, a tévében pedig éppen egy rajzfilm megy.
- Ahha, az tök vicces lehet – elképzelem, ahogy megrajzolják az alakokat, meg a mozgásukat, aztán valahogy beleteszik a tévébe, vagy műholdba, ami a tévébe… á, mindegy. Szóval a végén az lesz belőle, amit látunk. Kaja és tea, élvezetes társasággal fűszerezve. Soha nem gondoltam volna, hogy majd pont egy gólya fog engem kiokosítani ezekből a dolgokból. Annyira nem bánom, hogy ő nem egy fellengzős Rellonos, hanem egy kedves Navinés. Így azért sokkal jobb nekem, meg neki is, hiszen aludhat itt, még ha holnap nagy dorgálásra is számíthat. De addig sem emlegetem neki, mert Szeplő hátha kikapcsol, és nem gondol erre az egészre.
- Ez divat kérdése? – hümmögök csak úgy két falat között, nem szánom annyira igazinak a kérdést. – Az a számítógép, az sok mindent kiszámol? Veszélyes? – érdeklődöm, miközben tömöm a majmot keményen.
- Mióta ide költöztem. A tanév eleje óta, úgy hiszem. Ez – mutatok a körbe a szegényes lakhelyen - egész olcsó és elég is nekem egyelőre. De neked jó, mert van hol aludnod, és mindig csinálnak nektek sok finomságot a manók. Igen, kínomban a Bagolykő történetét olvasgattam – nevetek, majd megnyomom a nagy piros gombot, ami azt eredményezi, hogy a tévé elsötétül. Aggodalmas arccal fordulok Szeplő felé.
- Most elrontottam?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. július 26. 11:13 | Link


(szeplő-induló & kinézet)

Különleges fűszer. De még mennyire különleges. Ennyire ízletes dolgot még ő maga sem képes elkészíteni, pedig nagyon finoman csinál mindenféle ételt. Kitapasztalta már, hogy mit hogyan kell, elvégre ő másféle ételeket eszik, mint a család többi tagja. Édesanyja és édesapja annyira nem értett egyet ezzel az életvitellel, hogy azt mondták, külön nem készítenek olyan ételeket, amit Annus is megeszik, hanem maximum elrágcsálja a köretet, amit a többiek a hús mellé esznek. Így idővel meg kellett tanulnia, hogyan készítsen magának finomabbnál finomabb fogásokat a sok olyan dolog nélkül, amit ő egyszerűen képtelen elfogyasztani. Mindenkinek megvan a maga hülyesége.
- Mindenestre, ez nagyon fincsi – mosolyog Ericre a megszokott bájjal.
A szabályokra homlokát ráncolva kezdi meg a bólogatást. Nem azért ráncolja, mert valami nem tetszik neki, hanem így komolyabb ábrázata van talán, mint nélküle. Legalábbis ő így gondolja. Nyomatékosítani szeretné, hogy a legtöbb szabály olyan nagy butaság. Ő egy fiatal kis hippinek titulálja magát, aki szeret minden élőlényt, szabadon akar élni, és minden szép érzést magába fogadni. Abba ugyan nem gondol még bele, hogy a szabályok olykor igen hasznosak. Amikor megkapja a kinn maradásért a büntetést, majd akkor kap a fejéhez, hogy mégis jó lett volna betartani azokat a szabályokat. Khm.
- Erre az évre nem vettem fel a Repüléstant – informálja a fiút komoly arckifejezéssel.
Nem szeretne még több bajt magának, és nagyon jól tudja, hogy lezuhanna a semmiből, a seprűről. Buta kis mugli leány. Ő a seprűt csupán takarításra használta. Legfőképpen a garázsban, ahol édesapja forgácsdarabokat hullajtott minden egyes nap, miközben dolgozott odabenn. Maszek. Mindig kellett valami plusz munka, pedig senki nem mondhatja, hogy valaha is rosszul éltek volna. A három gyermek teljesen jól elvolt a szülei segítségével. Apja néha többet is vállalt, mint kellett volna, de ha ő így szereti élni az életét, akkor tegye így. Csak félő, hogy egyszer túlhajtja magát. Ahogyan a tévé is, hiszen úgy ugrálnak a csatornák között, mint repülőmókus egyik fáról a másikra. Rajzfilm. Mesefilm. Animációs film per mese. Utolsó harapás a szendvicsből, és a zöldes íriszek máris beletolakodnak a fiú mélyszín szemeibe.
- A divat alatt azt értem, hogy a régi meséket lehet leginkább rajzfilmnek nevezni – próbál ismét magyarázni. – A számítógépek feltalálása óta sok minden változott a rajzfilmgyártásban is. Nem divat kézzel rajzolni már. A számítógépeken vannak különböző programok, amik az emberi kéz helyett elvégzik a munkát – nem örül neki, hogy elveszett a varázs, de még így is tudnak eléggé mókás kis meséket készíteni. Igaz, a legtöbb már nem is igazán gyerekeknek szól. Olyan szófordulatok és mögöttes tartalmak bújnak meg néhányban, hogy egy felnőtt is belepirulna.
- Nem is az, hogy veszélyes – kezd bele. – Nem fizikailag bántalmazzák az embert, hanem szellemileg. Manapság a társadalom… mármint az, ahonnan én jövök, nincsen meg ezek nélkül a kütyük nélkül. És egyre butít, mert lassan mindent megcsinál, és kigondol helyettünk. Legalábbis, nekem ez a véleményem – vonja meg végül finom kis vállát, majd visszafordul a tévé irányába, ami Eric mondandója után hirtelen kikapcsol. Bíboranna mosolyogva veszi el a Wright fiú kezéből a távirányítót, s ismét az „orra alá dugja”. Hosszú mutatóujjával a piros gombra bök.
- Ezzel kapcsoltuk be, emlékszel? – kérdi csillogó szemekkel. – Ezzel is lehet kikapcsolni. Nincsen semmi baj, nézd – nyomja hát meg az említett gombot, mire újra visszakapcsol a televízió. Elégedetten bólint egyet, és visszaadja a fiú kezébe.
- Elég jó kis hely ez. És nagyon kényelmes a kanapé – ugrál rajta picit ülve, hogy kipróbálja mennyire lesz puha, de nem kell kijavítania magát. Jó kis éjszaka lesz ez. Próbál nem a reggelre gondolni.
- Alszunk lassan? – harap kislányosan ajkaiba, ahogyan Ericre emeli szemeit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric Wright
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. augusztus 9. 07:31 | Link



Belegondolva nagyon izgalmas lehet felfedezni az új világot egy mugliszületésűnek. Mindenhol varázslatok röpködnek, furcsa lények sertepertélnek, fura ruhákban járnak az emberek – legalábbis számukra -, új ételek vannak, amik máshogy készülnek, mint náluk. Én is próbáltam már ki mugli ételt és volt, ami nagyon ízlett, de biztosan nem tudnám elkészíteni, mert túl sok gép kell hozzá, és a recept sem egyértelmű nekem. Lehet, hogy később megkérem Annát, hogy segítsen egy ilyenben, ami nem túl nehéz, például valamilyen sütemény. Az biztosan nem annyira bonyolult, mint mondjuk egy leves. Imádom a levest!
- Főleg, ha van benne hús – kacsintok rá pajkosan. Tudom, nem eszik húst, de ezt most nem tudtam kihagyni. Az viszont már meglep, hogy nincs repüléstan órája, nagyon furcsa, ami még az ábrázatomra is kiül.
- Az nem kötelező? Milyen fura szokások vannak itt – vonok mégis vállat. A Roxfortban nem lehet kihagyni a Repüléstant, hiszen nagyon fontos, hogy mindenki legalább alapszinten megtanulja kezelni a seprűket. Úgy látszik, ez Magyarországon máshogy van, de itt sok minden máshogy van. Sokkal fontosabb viszont ennél, hogy van egy mugli tévém, működik és izgalmas dolgok vannak benne. Biztosan sokat fogok előtte ülni és hasznosíthatom majd a szegényes tudásom a varázstalanokról. Például a rajzfilmek nagyon mókásak, és már kezdem érteni, hogy hogyan készülnek… nagyjából. Szeplőnek elfogy a szendvicse, így biztosan nem arra fogok ébredni, hogy korog a gyomra, hihi.
- A varázslás is sok mindent elvégez helyettünk, akkor az butít? Apropó, mikorra kell beérned? – ha meg tudja mondani, akkor intek az órára, ahol a felkelés időpontjában megjelenik Szeplő arcocskája, aki éppen dörzsöli a szemét. Kis cuki lett a varázslat, de ez inkább az óra érdeme, mint az enyém. Bíboranna nagyon kis drága, mindent megmutat, hogy sikeresen kezeljen a tévémet. Azért valószínűleg fogom még kérni a segítségét, de most próbálok mindent megjegyezni.
- Remélem nem mindig lesz nekem ez ilyen bonyolult – sóhajtok, majd most már én is megdörzsölöm a szemeimet. Úgy látszik, ma már én sem fogok tanulni, nem, mintha a tévé miatt tudnék. De nem akarom, hogy a vendégem keveset aludjon, lesz neki elég baja.
- Persze, menjünk. A fürdőben át tudsz öltözni. És persze használhatod is – mosolygok felé és hagyom elmenni. Közben én is előkészülök az alváshoz, összepakolok és Szeplő után én is lefürdök. Aztán, ha már felöltöztem, meg fogat is mostam, utoljára meglátogatom őt. Egy nadrág van rajtam, most nem lenne illő meztelenül aludni, ahogy szeretek.
- Jó éjt Szeplő, örülök, hogy kimaradtál. Azért drukkolok – adok neki egy homlokpuszit és bevetem magam az ágyamba és percek múlva elnyom az álom. Igen, nem ártana máskor is korábban eltenni magam másnapra.


*** Köhönöm széhen a hátéhot ***
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. szeptember 20. 22:48 | Link

Niko

 Az utcán csörtetett végig, aztán megtorpant, egy kicsit maga elé nézett, és újból elindult. Ezt egy párszor eljátszotta minden jövő-menő ember előtt. Igazi látványosság lett az alatt a húsz perc alatt, mire egyáltalán a csárda közelébe ért. A kis faluban minden furcsaság látványosság volt, Anna mégis úgy érezte, mintha a velejéig látnának az emberek. És mindent tudnának.
 Kissé lassított a tempóján, és nagy sóhajok mellett lépett be a csárdába. Nem igazán tudott otthon maradni. Most kellett látnia őt. Most és akkor kellett vele beszélnie.
 Kissé arrébb a bejárattól, egy sötétebb sarokban állt meg. Biccentett a többieknek, de szemével folyamatosan Nikot kereste. Karba tette a kezét, a vékonyka kabátot is összehúzta maga előtt. Ha elől nem látja, valószínűleg hátul lesz, Anna viszont még nem vette rá magát, hogy elinduljon arra. Vagy hogy beszéljen Nikoval.
 Most, hogy megérkezett a csárdába, a bátorsága is inába szállt. Beharapta alsó ajkát és beszívta a levegőt. Egy kicsit benntartotta, majd az orrán keresztül fújta ki. Kihúzta magát, és elindult a kocsma belseje felé.
Utoljára módosította:Anna Weißling , 2017. szeptember 20. 23:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2017. szeptember 20. 23:02 | Link

Anna

Minden jól alakult. Ez pedig ugyebár nem mehet így sokáig egy huzamban. Kell jönnie valaminek, ami elrontja az összképet, belerondít a boldogságba.
Egy kávéval és egy magazinnal ül a csárda irodarészében. Folyamatosan kortyolgat, az ott levő csendet csak a lapozás által keltett papírzörgés töri meg. Még nem híresztelte el, sőt, feleségének sem mesélte el terveit, de már bútorkatalógusokat vásárol és azokból szemezget. Az egyik szabad asztalrészen papírok is találhatóak, azokat nemrég tette félre. Átnézte, de nagyon át kell rágnia, mibe vágja a fejszéjét. Előbb egy teljes képet akar kapni arról, mire vágyik.
Szürcsölését az ajtó nyílódása szakítja félbe. Az egyik felszolgálóra tippelne, mégis Anna lép be a hátsó zugba. Niko szemöldöke felemelkedik, egyre magasabbra és magasabbra. Nem mintha nem örülne neki, hogy láthatja, de nem számított az érkezésére. Pláne nem ilyen állapotban.
Bögréje azonnal az asztalra kerül, ő pedig nejéhez fordul. Sápadtnak néz ki, rossz kedvűnek. Vagy inkább rémültnek? Teljesen mindegy, mert bármi is az, rosszul érzi magát ezt látva.
- Történt valami? - szegezi neki a kérdést egyértelműen aggódva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. szeptember 22. 15:25 | Link

Niko

 Persze habozott, mikor megtudta. Legalább egy egész órát töltött egyedül a mosdó ajtaját magára zárva. Csak az első nagyobb sokkhatás után indult el végül a csárdába, hogy mindenféle kopogás és jelzés nélkül lépjen be a hátsó irodába férjéhez.
 Nem éppen így tervezte, de mikor meglátta férjét, néma maradt. Hogyan is mondhatná el neki? Milyen szavakkal kellene ezt leírni? Alsó ajkát beharapva bólintott. Igen. Történt valami, amire valószínűleg egyikük sem számított.
 Felsóhajtott, beljebb lépett, és becsukta maga mögött az ajtót. Szerette volna már elmondani, de nem találta a megfelelő szavakat. Célozzon rá? Vagy írja körbe? Metaforákban beszéljen?
 A férfi sötét szemébe nézett, aztán megrázta a fejét és elindult felé. Odahúzott mellé egy széket, és leült rá. A kezeit az ölébe ejtette, egy kis ideig azokat nézte, majd összeszedve minden erejét, feltekintett zöld szemeivel Nikora. Minden arcrezdülését látni akarta, mikor kimondja.
 - Terhes vagyok. - Az egyszerű kijelentés magától értetődőnek tűnt most már. Nem kellett a köntörfalazás, nem kellettek a barokkos körmondatok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2017. szeptember 22. 16:29 | Link

Anna

A kapcsolatuk erős, mély, de azért nem érzi meg, mikor baj van. Az erős túlzás lenne. Ám amikor meglátja nejét, arcáról könnyedén leolvassa érzéseit. Megrémül, teljesen kiakasztja a látvány. Annyira, hogy képtelen felállni a székről és elé sietni, csak mereven figyeli közeledése alatt.
- Megijesztesz, mi az? - kérdez rá sürgetően.
Minél hamarabb tudni akarja a választ. Csak hát nem tud mire gondolni. Előrébb csúszik a széken, Anna szemébe néz. Ujjai közé fogja az ölébe ejtett, apró kezeket. Úgy veszik el tenyere alatt a nő törékeny keze, mintha csak egy hatalmas takaró lenne.
Terhes.
Megdermedve nézi tovább. Ajkai elnyílnak, füle zúgni kezd és egyre csak visszhangzik az információ a fejében. Nagy nehezen pislogni kezd és megnedvesítve ajkát szóra bírja magát.
- De hát az nem lehet. Biztos vagy benne? - hangja kissé keményebben szól, mint szánná.
Erre nem volt felkészülve. Az első pletyka után rájöttek, hogy mennyire jó a hír hamissága. Nem terveztek a közeljövőre családbővítést, egyelőre túl sok dolguk van ahhoz, hogy belevágjanak. Nem örül. És Annán is ezt látja.
Sóhajtva dől hátra, két kezével megdörzsöli arcát és hajába fúrja ujjait. Egyelőre képtelen bármit is mondani, talán inkább a feleségén a sor.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. szeptember 23. 14:46 | Link

Niko

 Niko érintése megnyugtatta. Már amennyire egy ilyen szituációban meg lehet nyugtatni valakit. Annát sikerült annyira, hogy kimondja hangosan a szavakat. A szavakat, amik sokkal valóságosabbá tették a hírt. Eddig csak a fejében létezett, ott volt a gondolat, de az, hogy hangosan kimondta, és saját fülével is hallotta, igazzá és megmásíthatatlanná tette.
 Látta a férfi arcán azt a döbbenetet, amit ő is érzett, mikor megtudta. Majdnem egy órával ezelőtt pont ugyanúgy reagált, és pont így tette fel magának a kérdést.
 - Kétszer is leellenőriztem - bólintott. Mindenféle tesztet kipróbált, amit lehetett. Nem volt túl sok lehetősége, de ő sem akarta elhinni.
 - Nem tudom, hogyan. Nem értem az egészet. Mindent úgy csináltunk, mint előtte. - A kezét tördelte, ahogyan próbálta magának is megmagyarázni, mi történhetett, ami ennyire félresikerült.
 Felsóhajtott, és hátradőlt a széken. Fogalma sem volt, hogy mihez kezdjenek ez után. Nem érezte magát késznek erre. Nem érezte egyiküket sem késznek egy ilyen változásra, és ez bizony mindkettejük arcáról lerítt abban a pillanatban. Mihez kezdhetnének ezek után?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2017. szeptember 23. 18:34 | Link

Anna

Hosszú másodpercekre fagy le a döbbenettől, aztán fejében elkezdenek cikázni a gondolatok. Ideges lesz egy pillanat alatt, de ahogy Annától elhangzik, biztos a helyzet. Ez pedig mindent megváltoztat.
- Francba - mormolja maga elé és újból, majd újból megdörzsöli arcát.
Feleségéről a mennyezetre pillant. Nem kell ahhoz ránéznie, hogy tudja, ugyanazt gondolja erről az egészről, mint ő maga. Ráadásul nem is a férfi az, akiben elkezdett egy élet fejlődni, az oroszlánrésze nem rá hárul.
Percek telnek el némaságban amikor végre összeszedi magát. Nem hiányzott ez a nyakukra pont most, amikor ő terjeszkedni akar, Annát pedig egy újságnál akarják alkalmazni. Ennek ellenére ha már megtörtént, meg sem fordul a fejében az a lehetőség, ami mindent visszaállítana a normális kerékvágásba.
- Jól van - bólint sóhajtva és közelebb hajol a nőhöz. - Semmi baj, megoldjuk.
Nem biztos abban, hogy jó szülők lesznek, de most nem ez az elsődleges. Jobbját a tarkójára csúsztatja és közelebb húzza magához, hogy homlokára hosszú csókot nyomjon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. szeptember 23. 20:35 | Link

Niko

 Kilátástalannak érezte a helyzetet. Pontosan úgy érezte magát, mint aki mozgó földrészen áll, az előtte lévő utat pedig összetörték, és nem vár rá semmi, csak a nagy és bizonytalan sötétség.
 Kissé felhúzta vállait, és összefonta maga előtt karját, mint aki fázik. Nem akarta ezt az egészet. Legszívesebben felébredt volna, és mintha mi sem történt volna, folytatta volna az életét tovább. Hisz itt volt a lehetőség az újságnál is.
 A torkát fojtogató érzés a csenddel csak egyre inkább fokozódott. Nem tudta, mit mondhatott volna, milyen érveket hozhatott volna fel mi mellett. A tények magukért beszéltek. Azzal is tisztában volt, hogy Nikonak is kellett egy kis idő, mire feldolgozza az információt.
 Felsóhajtott, és férjére pillantott. Hangja oldotta a benne feszülő idegességet, és elhitette vele, hogy tényleg minden rendben lesz, és tényleg meg tudják oldani együtt.
 Behunyta a szemét, és mélyen beszívta a férfi illatát. Érezte, ahogyan szívverése is lassult, neki pedig rendeződtek gondolatai.
 - Mihez kezdünk most?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2017. szeptember 23. 20:46 | Link

Anna

Saját döbbenetén és rémületén csak Anna érzései tesznek túl. Talán ez az oka, hogy nem tud engedni idegességének. Az a dolga most, hogy feleségét összeszedje és mindenben támogassa. Emlékszik még, a múltkori esetnél mennyire örült. Ez most sem lehet másképp.
Nem engedi eltávolodni vöröskéjét, csak simogatja a tarkóját és homlokát a homlokának dönti. Ez most nem arról szól, hogy sírnak örömükben. Odabent egyszerre pánikol és érez boldogságot. Az ő felesége, életének szerelme a közös gyermeküket hordja a szíve alatt. Kérdésére elmosolyodik, majd hátrahúzódik. Feláll a székről és jobbját a nő felé nyújtja.
- Most? Hazamegyünk - elsődleges tervét választja, semmi jobbat nem tud.
Az a cél, hogy Anna magabiztosságot érezzen rajta. Ez mondjuk nincs, de színészkedni azt jól tud, talán sikerül megnyugtatnia nejét és biztosítani arról, hogy ezt ugyanúgy át fogják vészelni, mint minden mást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. február 5. 21:22 | Link



Természetesen minden azzal kezdődött, hogy a szomszédos asztalnál hangosan hőbörgő, enyhén illuminált állapotban lévő alak visszaütött. Emellett a tény mellett az teljességgel eltörpülő jelentőséggel bíró észrevétel, hogy egyébként az első pofont vörösünk osztotta ki kézháttal - avagy nevezzük nevén a nevén nevezhetőt, igazi kőműves maflás volt, és valódi remekmű nem csak gyönyörű ívét, de eredményét tekintve is -, olyan lendülettel, hogy a hangos idegen állkapcsa belereccsent. Egy pillanatra be is állt a néma csend a csárdában, ahogy pattanásig feszülő idegekkel fordult feléjük szinte mindenki, arra várva, mi is lesz a folytatás. Kérem szépen, egy jobb horog volt kissé tétova bal egyenessel támasztva meg, hogy biztos legyen. Azt még egészen pontosan lehetett követni, amikor aztán Viktor ökle az illető gyomorszáját kapta telibe, elérve, hogy a jelentős taszító erőnek következtében a másiknak kellett tenni pár lépést hátra, kiegyenlítve ezzel a fizika törvényeinek megfelelően mindenféle hatásokat, hogy el ne veszítse az egyensúlyát, a következő pillanatban azonban elszabadult a pokol. Átkok helyett egy szék emelkedett a magasba, hogy aztán a másik hátán törjön kettőbe a lába recsegve-ropogva és nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket - matrózok és alvilági egyének között használatos szaknyelven egyszerűen csak durr - hagyva hátra, a lelkesedés pedig valahogy tovább terjedni látszott. Az alkohol számlájára írható bizonyára, hogy egyesek menekülni, mások pedig a verekedésbe bevonódni igyekeztek. Ebben a pillanatban akár még fogadást is lehetett volna kötni rá - arra vevő egyének talán meg is tették valamelyik sarokban -, hogy ki marad állva tovább. Vörösünk egyelőre az egész közepében hangosat kurjantva állt a lábán - még - kissé lilulni kezdő, duzzadó arccal - nem is csoda, amilyeneket bemostak a szeme alá egymás után kétszer is -, és határozott mozdulattal emelt a levegőbe egy széket támláját a következő pillanatban szétroppantva egy asztalon, miután kiszemeltje könnyed mozdulattal suhant el előle. Ettől mint vérszemet kapott bika, aki előtt vörös kendőt lengetnek, így ingerelve támadásra, a következő pillanatban már az illető derekát ragadta meg, hogy aztán az asztalra dobja. Talán kellemesebb lett volna mégis a szék támlájával találkozni. Ki tudja.
Hozzászólásai ebben a témában
Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2018. február 11. 19:27 | Link

Bárcikám   Love
Kinézetem

Végre egy kicsit kimozdulok. Komolyan mondom, ha még egy Dóra, a felfedezőt meg kell néznem, akkor esküszöm megkeresem ezt a Dórát kitaláló alakot, és addig verem, amíg mozog. Biztos vagyok benne, hogy egy olyan férfi találta ki Dórát, aki utálta az anyját, és azt akarta, hogy más anyák is szenvedjenek. Most viszont a nővérem vigyáz a gyerekre, ami azt jelenti, hogy azt csinálok, amit csak akarok, és én tudtam, hogy bármit is csinálok, azt Bárcival akarom csinálni.
Így hát, amikor meglátom őt közeledni a megbeszélt találkozási ponthoz, megszaporázom a lépteimet, már amennyire ezeken a macskaköveken szaporázni lehet tűsarkúban, és olyan nagyon boldogan ölelem át, hogy félő, kiszorítom belőle a szuszt. Persze nem akarom, de esélyes.
- Hiányoztál.
Búgom bele a fülébe, és még egy cuppanós puszit is nyomok a nyakára. Örülök, hogy látom úgy is, hogy nem az irodájában ül, és ráncolja a homlokát egy-két kiadás miatt. Olyankor is szép persze, csak gondterhes, és olyankor látszik rajta, hogy felnőtté vált. Ilyenkor viszont olyan kis kölyökképe van, és sokkal kékebb a szeme.
- Egy sarokasztalt foglaltam, ott ritkábban törik be az arcodat.
Nem mintha tudnám, csak amikor bejöttem, és éppen befejezte a pultnál unatkozó kétajtós szekrény a nevetést, hogy én foglalni akarok ide egy asztalt, akkor mondta, hogy az ott általában védett, meg, hogy ne nagyon mutogassam magam, mert elveszthetem az erényemet. Négy férj után bájos, hogy valaki ezért még aggódik.
- Az lesz az.
Mutatok az elszeparált részre, aminek a környékén valóban üres minden.
- De ha arcoskodni akarsz, ülhetünk a pulthoz is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2018. február 13. 14:15 | Link

Bella

Az utóbbi hónapok monoton ütemben teltek Berci számára. Alig meri magának is bevallani, de az élet a Levitások nélkül bizony üres, mint egy söröshordó hajnalban a mugli szórakozónegyedben. Habár jóval több a szabadideje, nem használja ki megfelelően - egyre kevesebbet jár el sportolni is, amikor pedig egyszer véletlenül megemlítette az édesanyjának, hogy mostanában mintha kicsit unalmasan zajlanának a dolgok, csak letolást kapott. “Persze hogy unalmasak, elvégre nincsen családod. Már régen meg kellett volna nősülnöd, és egyébként is, mikor lesznek már unokáim?!”. Anyukája gondolatmenetéből pedig egyértelműen adódik, hogy akkor a bűzös pelenkák mögül bizonyosan nem lenne kedve unatkozni sem. Hát igen, a legyőzhetetlen anyai logika. És persze az ezt követő tipikus fiúgyermek reakció: azóta már az anyukájának is kevesebbet ír, szégyen-nem szégyen. Inkább előbbi, nem mintha ez egyelőre bármennyire is tudatos lenne.
Szóval most végre kimozdul, hogy történjen valami, ha már sosem történik semmi. Bellának végre van egy kis szabadideje, neki pedig egyébként is meglehetősen nehéz nemet mondania, így aztán nem is teszi. Azt mondjuk nem teljesen érti, hogy a nő miért a legrosszabb környéket választotta ki a találkozásra, de ki tudja - lehet hogy pont így akar egy kis izgalmat csempészni Berci izgalmasnak távolról sem nevezhető napjaiba.
Mikor végre megállnak egymással szemben, meleg mosolyt küld a nő felé, majd viszonozza az ölelését. A nyakra-puszin kicsit meglepődik, bár maga sem tudja miért – hiszen jó tíz éve már, hogy Bella szinte zavarbaejtően úgy viselkedik vele, mintha még mindig egy pár lennének, már ami az ilyesmit illeti. Talán csak azért furcsa most, mert most sokkal többet találkoznak, vagy mert még kevésbé kell visszafognia magát, mint amikor férjnél volt. Mert hát közülük ugye nem mindenki nézte jó szemmel ezt a barátságot.
- Te is nekem - mondja nyugodt hangon, majd hagyja hogy a nő a Máguscsárda felé vezesse, az ajtóban azonban ő megy előre, ahogyan azt az etikett diktálja.  Ez könnyedén veszélyes helynek nevezhető, nemdebár?
- Arcoskodni, persze. Tudod, hogy már attól megnyugodnának, hogy odaülök melléjük. Mellettem aztán nem vagy veszélyben - vigyorodik el, mert ez persze teljesen igaz is. Elvégre ha a nyugimágia nem lenne elég, az aurori képesítésének hála azzal sincsenek gondjai, hogy pofánnyomjon bárkit egy-egy átokkal. Már ha szükséges. Bólint, mikor Bella a foglalt asztalt megmutatja, majd “egy pillanat” kérése után a pulthoz lép.
- Szia Eszter! - köszön a pultos hölgynek, akit korábbról már ismer valamennyire. Bellának egy whiskey-gyömbért kér, magának pedig egy lángnyelv-whiskeyt, aztán pár nagy lépéssel már újra az asztal mellett terem.
- Szóval... - szegezi végül Bellára kékjeit, miután letette mindkettejük italát és lekönyökölt az asztalra. Ez pedig pillanatnyilag nagyjából annyit tesz, mintha azt mondaná “Na mesélj, mi a helyzet?”
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2018. február 13. 14:19 | Link

Bárci
Ímhol vala a századik hszem Cheesy

- Van az a mese, aaa hosszú hajú lány, jaj mi a neve na…
Egy pillanatra meg kell állnom, mert végig kell gondolnom, hogy most ez melyik. Szörnyű, hogy ahogy Eszter öregszik, úgy kell nekem is egyre több hercegnővel tisztába lennem, és amikor mond valamit, akkor tudnom kell folytatni. Borzalmas, és az még inkább, hogy még megy is a dolog.
- Aranyhaj! Na abban van egy kocsmai jelenet, ahol mindenki énekel, mert a gonosz banditák igazából érző lelkek, és olyan aranyos álmaik vannak. Vicces lenne, ha ezt most itt megvalósítanád.
Elképzelni is vicces, ahogy Bárci jelenlétére egy halom bájital és egyéb tudatmódosítószer árus meg gyilkos nekiáll dalolni a világbékéről. Ha mégis megtörténik, én esküszöm, hogy állítok neki egy szobrot. Komolyan. Engedem, hogy odalépjen, és bár az asztal felé haladok, azért figyelemmel kísérem a rendelését is. Még nincs nagy hangzavar, ő pedig tudja, hogy mire van szükségem, elégedetten ülök hát le, és amikor csatlakozik hozzám, nagy szemekkel pillantok fel rá.
- Tudtam, hogy szeretsz.
Lelkesen kortyolok egyet a tökéletes arányú italomba, és elégedetten helyezem magam kényelmesebb testhelyzetbe, vagyis hátra dőlök, és elpillantok a pultos lány felé.
- Eldöntöttem, hogy váltok. Négy sikertelen házasság után, rájöttem, hogy azt a lányt fogom megszerezni. Ezt tíz éve nem volt képes senki így megcsinálni nekem.
Határozottan mondom ki, de persze nem ilyen könnyű a helyzet. Nem vonzódom a nőkhöz, az utolsó házasságomban azt hittem, hogy igen, de kiderült, hogy nem, csak nagyon meg akartam akkor felelni. Borzalmasan szerencsétlen voltam, és nagyon függő.
- Az a helyzet, hogy ma két éve váltam el, és már nem érzem azt, hogy egyedül nem megy. Nem kellemes, de képes vagyok rá.
Furcsa érzés ezt így kimondani, de mégis jól esik. Haladok, valamennyivel több lettem ez alatt a két év alatt. Még a végén sikerül teljesen felnőnöm. Megemelem a poharam és elégedetten kortyolok még egyet.
- És veled? Mindjárt itt az év vége. Hazamész?
Utoljára módosította:Oravecz Tatiana, 2018. február 13. 14:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2018. február 13. 14:22 | Link

Bella
//És nekem a 150. Pirul//

- Hát azt kétlem, hogy dalra tudnám fakasztani őket - fintorodik el, mert lelki szemei előtt meg is jelenik valamiféle mesébeillő jelenet, aminek nyilvánvalóan semmiféle köze nincs az eredeti meséhez, mert azt persze nem látta.  Az ő meséjében a felek inkább csak kába tekintettel néznének egymásra, mint akik egy kis marihuánát is hörpintettek az italukkal.
Nyugodtan figyeli ahogyan Bella megkóstolja az italt és hangot ad az elégedettségének. A pultosnőre való megjegyzésen szórakozottan mosolyog, miközben az egyik poháralátétet forgatja ide-oda a kezében, majd halkan megjegyzi a következőt:
- Gombos Eszter a neve, ha esetleg szeretnél szerelmeslevelet címezni… De szerintem kár próbálkozni, nézd mennyi jól szituált fiatalember próbálkozik nála - biccent fejével a pult felé, ahol több öreg, szakállas, relatíve ápolatlan és meglehetősen borvirágos arcú, férfiúnak is csak jóindulattal nevezhető hímnemű egyed csorgatja a nyálát a fentebb emlegetett hölgyre. Aki mellesleg nem különösebben szép, csinosnak is csak félig mondható… Dehát az ilyen dolgok egy kocsmában teljesen átértékelődnek.
- Büszke vagyok rád. -  A tekintete nyílt és őszinte, ahogyan a szavai is azok. Nem semmi meló egyedül nevelni egy ekkora gyerkőcöt, még akkor sem, ha kap segítséget az ember, de Bellának az sem volt mindig sok. Arról nem is beszélve, mennyi csalódáson van túl, ami a legtöbb nőt már önmagában a padlóra küldi, még egy másik kis élet nélkül is, akire mindebben az érzelmi kakitengerben vigyáznia kellene. Szóval le a kalappal Bella előtt, tényleg.
- De azért erről felvilágosíthatnád anyámat is. Mármint arról, hogy van élet egyedül is - mondja egy bosszankodó arckifejezés kíséretében. Ezzel pedig nagyjából válaszolt is Bella soron következő kérdésére.
- Nem hinném. Anyu kicsinál a családról való papolásával. Nem is az, hogy idegesít, mert tudod, hogy nem… Csak egyszerűen nem tudok neki mit mondani - mondja, majd lehúz egy férfias kortyot a whiskeyből, utána pedig finoman megforgatja a poharat a kezében. A torkán lecsúszva még égető, de mire a gyomrába ér, már kellemes melegség. Sóhajt egy nagyot, oldalra dönti a fejét. Hol is lehetne ezt folytatni? Nem kedvenc téma.
Utoljára módosította:Béres Bárcián, 2018. február 13. 14:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2018. február 13. 14:24 | Link

Bárci :$

Elpillantok a kérők irányába, és önkéntelen fintoros mosolyba húzódik a szám. Furcsa, fiatalabb koromban egy kicsit sem zavartak, imádtam pincérnő lenni, jót szórakoztam a részeges kérőkön, és a próbálkozásokon. Sokszor sokkal kedvesebbek voltak, és szebbeket mondtak, mint az aktuális férjem. Azt hiszem, ezért is csináltam olyan hosszan. Mármint, nem sokan rohangálnak a diplomájuk megszerzése után kocsmákba dolgozni, én tanítani azonban csak az elmúlt évben kezdtem el.
- Héhéhé, négy válás után van élet egyedül is. Te még egyszer sem váltál el, szóval nem védelek meg.
A kis keverőkével megkeverem lassan az italomat párszor, hogy koccanjon benne az a két jégkocka. Elpillantok életem új szerelme felé, aki éppen most tért ki ügyesen egy nyálas kézcsók elől. Lehet, hogy nem kiemelkedően szép, de a kisugárzása miatt nagyon is vonzó. A nők látják az ilyesmit, még akkor is, ha nem játszanak a saját kapujukra. Ez is olyan, mint a női megérzés, csak úgy van, és remek képesség.
- De elmesélheted neki, hogy nem érdeklődsz a lányok iránt, bár ezek után azt hiszem összetörnéd vele a szívét.
Nem könnyű, nekem sem volt az, visszatérve meghallgatni, hogy a főnököm az esete, de van egy olyan érzésem, hogy ha az unokákat említi, akkor már nagyon vágyik rájuk, ami érthető. Rendes asszony, jól nevelte Bárcit is. Még kétszer koccannak a kockáim egymással, mielőtt felpillantanék. Egy kicsit csendben voltunk, én pedig gondolkoztam.
- Mit szólnál Eszterhez? Mármint nem hozzá, hanem az enyémhez. Lassan hét, apátlan, nagymamátlan kis nyünny. Hátha jó hatással lennének egymásra anyuddal. Vagy ez nagyon rossz ötlet?
Valahogy csak úgy felmerült bennem az ötlet, hogy mi lenne, ha, de persze lehet, hogy nagyon rossz gondolat, fogalmam sincs, de most hirtelen érzem, hogy elpirulok. Lehajtom a fejem, és próbálok valami vidámabb témát keresni.
- Mit szólsz a helyhez?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2018. február 13. 14:27 | Link

Bella

Elégedetlenül csóválja a fejét Bella megjegyzésére. Szóval rá nem vonatkozik, hát persze. De azt elfelejti, hogy rá semmilyen más szabály sem igazán vonatkozik, már ami a szerelmet illeti. Ezt pedig az anyukája is sejthetné, ha már ő nevelte fel. Nem igaz, hogy emiatt magyarázkodnia kell. Önmagában is elég kellemetlen ez az egész, nem még akkor, ha úgy teszünk, mintha az ő esetében minden teljesen normális lenne.
Meglepetten vonja fel a szemöldökét Bella megjegyzésére, majd kicsit összeráncolja azt és siet kijavítani az esetleg félreértéseket.
- Dehát nem lenne igaz! Nem gondolom, hogy nálam az ilyen kizárólagos dolog… Ha valaki, te tudod, hogy voltak korábban barátnőim. Nem tévedések voltak -  néz mély tekintettel Bella szemébe, mert most jön csak rá, hogyha Bella száz százalékosan melegnek tartja, akkor az ő réges-régen történt kapcsolatukról is átértékelődhettek benne a dolgok és nem feltétlenül pozitív irányba.
- Kriszpin más volt, nem is tudom… Abban semmi olyan  nem volt, és egyébként is… - hebeg kicsit érthetetlenül és csak reméli, hogy Bella kiveszi belőle, valójában azt szeretné mondani, hogy Kriszpin teljesen érzelmi dolog volt, a szexualitás pedig még csak meg sem tudott fordulni a fejében, annyira röpke ideig tartott az egész. Tulajdonképpen csak egy este volt valójában és akkor sem történt semmi. Azt sem jelentené ki mindezek után magabiztossággal, hogy vonzódik a férfiakhoz. Kriszpinhez vonzódott. A többi kérdéses. Egyébként is, vonzódik ő bájital nélkül egyáltalán bárkihez? Na ezt hogy adná be az anyjának?
A beálló csöndben körbepillant a helységben és igyekszik a félhomályban kivenni az egyik képet a falon, de nem tudja a felfestett mintát értelmezni. Bella azonban hamarosan megszólal, neki pedig nagyon vegyes gondolatai támadnak a mondandójával kapcsolatban. Egyrészt melegséggel tölti el, hogy Bella ennyire próbál rajta segíteni és Esztit is nagyon csípi, mert tényleg egy tündéri kölyök, másrészt viszont eszébe jut a rengeteg lehetőség, ahol ez rosszul sülhet el.
- Kedves vagy, de nem is tudom… Anya úgyis rájönne, hogy ezzel próbálom őt “kivásárolni” egy saját unokából és csak még jobban haragudna rám, nem? Meg aztán visszatérnénk az örökzöld slágerhez… -  elharapja a mondat végét, mert most jön rá, hogy Bellának ezt még soha nem is mondta. A fejében azért befejezi “... hogy veled kellett volna maradnom.” Hát igen, anyukának határozott elképzelései vannak arról, hogyan is lett volna jó Berci élete. Aurorként, pályatévesztés és utazgatás nélkül. Halálközeli élmény és műkar nélkül. Extrémsportok nélkül, nyugimágia nélkül. Bellával és mostanra már vagy két gyerekkel. De az ember életét sajnos (vagy nem sajnos) sosem az anyukája írja. Érdekes sorsok születnének belőle… A nagy gondolatmenetben azt pedig észre sem veszi, hogy a nő hellyel kapcsolatos kérdésére nem adott választ. Hoppá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2018. február 13. 14:28 | Link

Bárci Pirul

- Én nem azért mondtam, mármint, oké. Még egyszer.
Felemelkedek egy kicsit, muszáj levennem a kabátom, eddig csak kigomboltam, de fogalmam sincs, hogy miért nem vettem le ténylegesen. Azt hiszem, hogy már akkor sejtettem, hogy kell majd egy kis idő, hogy összeszedjem magam. Mielőtt visszaültem volna, a székemet kicsit közelebb csúsztattam Bárciéhoz, és a helyfoglalás közben még egy kortyot ittam az italomból. Az olyan jó, hogy muszáj még rendelnem belőle. Tényleg meg kell szereznem a lányt, vagy legalább a beosztását.
Tudom, hogy nem tévedés volt, de iránta úgy éreztél, ahogy irántam sosem, és ez fontos Bárci. Hidd el, az. Én egyik férjembe se voltam szerelmes.
- Tudom, ez borzalmasan hangzik, de ez az igazság. Sosem szerettem egyiket sem. Talán ha lett volna szerelem, sosem lépek túl könnyen, sosem csalom meg őket, és mint ahogy az a bájos vizsgálat kimutatta, valószínűleg sosem született volna gyerekem. Kristófnál sem az érzelmeim miatt voltam bosszús, hanem azért, mert az a nő, aki elvitte őt, valóban véla volt, nekem pedig semmi képességem sincs, csak egy rakás vélavérű rokonom. Bosszantó volt.
- Lehet, vagy letesztelhetitek, hogy milyen az élet gyerekkel. Lehet utána már nem próbálkozna nálad ezzel a témával… de persze a másik is lehetséges.
Nem könnyű, mert tényleg jó lenne, ha tudnék neki segíteni, de ahogy rápillantok, tudom, hogy ez mindenkinek nehéz lenne.
- Hát figyelj, az ebayen sok mindent lehet venni, szerintem feleséget is. Vehetnél egy csíkszemű asszonyt, aki hálás azért, hogy nem egy alagsorban robotol hamisítványokat varrva.
Szeretném oldani egy kicsit a feszültséget, és remélem, hogy megnevettetem azért egy kicsit. Persze nem szép dolog ezzel viccelődni, de hátha egy kicsit feloldódik. Az iskolán kívül vagyunk, egy kocsmában, körülöttünk ittas arcok, és mi mégis feszengünk. Nem jó ez így.

Utoljára módosította:Oravecz Tatiana, 2018. február 13. 14:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2018. február 13. 14:31 | Link

Bella

Nyugodt tekintettel nézi ahogyan Bella nekivetkőzik, érdeklődve várja, hogy akkor mégis hogyan értette. Enyhén ráncolja a szemöldökét Bella szavait hallgatva, de végül nem mond rá semmit, csak lehajtja a fejét, mert tudja hogy a nő minden szava igaz. Ami persze kicsit bonyolultabb dolog az az, hogy valószínűleg ez volt az első és utolsó ilyen alkalom számára. Ő nem lesz csak úgy szerelmes, legalábbis az eddigi évek tapasztalata nem ezt mutatja. Ő ebbe már nagyjából beletörődött, habár a környezete láthatóan nem. Szívesen érezné azt, hogy micsoda pechje van így, hogy Kriszpin nem viszonozta az érzéseit, de valójában inkább csak azon bosszankodik, hogy mire kiürült belőle a bájital, már fájni sem tudott a dolog rendesen. Meg hát mint arra emlékezhetünk is mind, ocsmány mellékhatásai lettek a dolognak, így valószínűleg sosem próbálja ki többet a szert. Leonnak úgy kellett őt összekaparnia, nem volt szép látvány.
Így marad aztán végül a kérdéskör, válasz nélkül, mert nem tudja mit mondhatna. Nem fog erről az anyjával beszélni és ezzel a témát ilyen lezártnak is tekinti. Viszont a másik kérdésben még meggyőzhető.
- Ki tudja, valószínűleg tényleg jól kijönnének… Akár tehetünk is egy próbát, de óvatosan kell. Nehogy anyu azt higgye, hogy ezzel akarom lekenyerezni unoka helyett. Inkább tűnjön véletlennek ez a megismerkedés. Téged úgyis mindig szívesen lát, majd szervezünk valamit... - gondolkodik hangosan, mérlegelve a lehetőségeket. Igazán nem örülne a balhénak, úgyhogy ezt átgondoltan kell csinálni.
Bella e-bayes megjegyzésén nevet egy aprót, de nem válaszol rá rögtön, inkább egy második határozott korttyal lehúzza a whiskey maradékát. Újabb apró borzongás és melegség a mellkasában.
- Nos igen, a rabszolgamunkánál még én is jobb opció vagyok - jegyzi meg keserűség nélkül, láthatóan inkább jól mulat a dolgon. Ha valami, hát öniróniája mindig volt.
- Beszéljünk valami vidámabbról… Lehet, hogy véletlenül szereztem két jegyet a következő Magicbomb koncertre - néz sokatmondó pillantással Bellára egy hamiskás mosollyal. A zenekar frontembere, Meggie az évfolyamtársuk volt anno, így támogatásból jó pár koncerten megfordultak. Azóta még jobban befutott, Berci pedig a jegyeket meglátva, tőle meglepő módon, nem tudott ellenállni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2018. február 13. 15:17 | Link

Bárci Love

Ajaj, a lehajtott fej sosem jó, és tök rendes vagyok itt én is. Elhozom inni egy olyan helyre, ami tele van feszkóval, nem mintha átragadna rá bármi az itteni túltengésből, és még osztom is az észt egy olyan témáról, ami eleve nem könnyű neki. Hihetetlen mekkora barom tudok lenni. Kommandóskodok, hogy egy kicsit közelebb csusszanjak még hozzá, combomat finoman a combjának nyomom, udvarolok, hogy ne legyen szomorú. Mondjuk kicsi rá az esély, hogy két egymáshoz simuló comb miatt lesz neki jobb, de azért hátha örömet tudok okozni neki a közelségemmel is. Közben a tekintetem hol rajta, hol a kérőkön nyugtatom.
- Nézd, egy szerelő.
Mutatok a középső felé, akinek a dekoltázsát mind a ketten jól megcsodálhatjuk. Szerintem ezt a fajta nadrágot direkt nekik gyártják. Hódít ez a divat a különböző berendezéseinket szerelőink körében. Jól elvagyok itt, passzív dohányosként olykor mélyebben szívok a levegőbe. Sosem dohányoztam, nem is vágytam rá, de van valami aroma a dohányos levegőben, ami úgy vonz. Csak a baj van velem, tudom.
- Van egy ötletem, de ígérd meg, hogy nem akadsz ki.
Jó ilyet nem lehet megígértetni az emberekkel, de hát azért ismerhet már, tudja, hogy milyen elvadult tudok lenni néha. És most is valami egészen elvadult kép villant fel előttem.
- Mi lenne, ha csak úgy felbukkannánk? Mondjuk eltévedtünk, és ott kóborolnánk az utcán? Kirándulunk, és nem tudok térképet olvasni, és a tájoló bűbájhoz is alkalmatlan vagyok? Simán ki lehet nézni belőlem, hogy csődtömeg vagyok. Vacsoraidő, egy nagy kék szemekkel rendelkező kislány, aki olyan szépen néz rád, hogy csak na. Anyud meginvitálna vacsorára, utána felajánlaná, hogy maradjunk éjszakára, és akkor kigyerekezhetné magát.
Az anyák mintapéldánya vagyok, mert már most azt fontolgatom, hogy miként használhatom fel a hatévesemet arra, hogy különböző helyzetekben előnyhöz jussak. Biztos elítélendő a tett, de én vajúdtam vele olyan hosszan, hogy a végén már azt üvöltöttem, hogy ha kijön, megfojtom, szóval valahogy mégsem érzem magam olyan nagyon bűnösnek.
- És hidd el, ez nem is a legrosszabb gondolatom. Az első az volt, hogy bezavarom a kertbe, hogy játssza el, hogy eltévedt. Csak ahhoz nem olyan jó a sztori amit kitaláltam, mert meg kéne halnom, vagy legalábbis súlyosan megsérülnöm.
Látványosan sóhajtok is egyet, és szomorkodva felpillantok Bárcira, amolyan „bocs, hogy ez nem jött össze” nézéssel, aztán jön az iróniájával, és bele se gondolva, élből felcsattanok.
- Komolyan mondom Bárcián, te annyira hülye tudsz lenni!
Nem bosszankodom persze, de néha megcsapkodnám nagyon, amikor ennyire lebecsüli magát. Ő nem tudhatja, hogy milyen a párjának lenni, mert sosem volt önmaga párja, de én éltem vele kapcsolatban, és megnyugodhat, egyáltalán nem nyújt rossz teljesítményt ezen a téren, sőt, életem nagy kapcsolatai között igen előkelő helyen tartom számon, és ezt sejtheti is, mert a vidámabb téma egy olyan koncert, amit egyszerűen nem hagyhatok ki. Kizárt.
- Aaaazt akarod mondani, hogy a nyakadba is veszel, ha kell a jó kilátás, mert tudod, hogy lapos cipőbe megyek, hogy ugrálhassak? Mibe menjek? Van egy szoknyám, amit kábé sehova se tudok felvenni, ha ide nem veszem fel, vaaagy van egy shortom, amiben isteni a popsim, de lehet, hogy túl nagy a combom. Ajj, te miben jössz? És mikor megyünk?
Ezt így egy szusszra ontom rá, kipirulva és csillogó szemekkel. Egy kicsit túl nagy fan vagyok, és kicsit nagyon szeretek Bárcival Magicbombra járni. Elég nagyon.
Utoljára módosította:Oravecz Tatiana, 2018. február 13. 15:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2018. február 14. 20:55 | Link

Bella

Bella a pillanatnyi tanácstalanságát valószínűleg szomorúságnak értelmezi, ami általában nagy ötlet lenne, Berci esetében viszont elég könnyű vele mellélőni. Igazából csak elgondolkodott. Mindenesetre azért halványan elmosolyodik a nő közeledésére. Valójában valahol mélyen iszonyatosan vicces a párhuzam, amit Bárcián még meg sem fogalmazott magában, de már kezd benne erősödni a sejtelem - Bella tökéletesen olyan, mint egy doromboló cica, körülötte legalábbis.
Bella következő megjegyzésére végre valahára kibukik belőle egy kisebb nevetés, utána pedig kicsit szenvedős arcot vágva csóválja a fejét a nő helyzetfelmérő képességén. Valóban nem túl előnyös nadrág, mondjuk. Dehát na, nem mindenkinek van hozzájuk hasonló kellemes fizetése, hogy az értelmes szabást megfizesse. Vagy ha van is, még mindig jó esélye van rá, hogy szeme ne legyen hozzá.
Bólint egyet, miszerint nem fog kiakadni. Nem az a típus, aki csak úgy kiakad, úgyhogy talán ezt jogosan ígérheti, habár jobb nem könnyelműnek lenni, hiszen még bármi kiderülhet. Lehet, hogy éppen most akarja bevallani legkedvesebb barátnője, hogy megölt egy bébikecskét. Azon talán még ő is felháborodna, sosem tudni.
Bella mondandója végére egyre inkább mosolyog, de közben elégedetlenül csóválja a fejét. Végül kicsit felnevet, majd igyekszik csitítani ezt a lelkes nőszemélyt.
- Csodásan kitaláltad, csak éppen Anyu nem madár... - emeli meg a szemöldökét egy pillanat erejéig, majd gyorsan folytatja - Én inkább valami egyszerűbbre gondoltam. Valami életszerűbbre. Például hogy megmutatom nektek a szülővárosomat és meghívlak titeket vacsorára, ha már ott jártok. Mégis ki a fene kirándul magától Szentgotthárdon? Nem kell túlbonyolítani, így is elég ártalmatlannak tűnik a dolog, nem? - Persze miért ne tűnne ártalmatlannak, amikor az is? Elvégre azért mégsem merényletet terveznek Anyuka ellen, egyszerűen csak össze akarják ismertetni Őt Esztivel.
Miután Bella kifejti az eredeti őrült tervét, csak tovább rázza a fejét, aztán azonban meg is kapja az öniróniája a maga kritikáját.
- Már megbocsáss, hallottad Te magad az imént? Ki itt a hülye? - neveti el magát a mondat végén, elvégre Bellának csodás tehetsége van ahhoz, hogy teljesen elrugaszkodott dolgokat beszéljen.
Kezd jókedvre derülni és ez egyre csak erősödik, főleg amikor megosztja a nővel a jó hírt és a lelkesedését látja. Valami ilyesmire számított, de így élőben még jobb, mint ahogyan elképzelte. Hihetetlen, hogy Bella ebből a szempontból szinte semmit nem változott az elmúlt 10-15 évben. Ugyanolyan lelkes tinilánnyá változik egy pillanat alatt, ha egy koncert felmerül.
- Hát ezt akarni nem akartam mondani, de ha jó leszel még az is lehet. És fogalmam sincs miben megyek Bella, honnan a fenéből lenne? - érdeklődik vigyorogva, mert hát tényleg, honnan is lenne? Azért ahhoz ő is elég férfi, hogy ne tervezze meg hetekre előre, hogy mit fog felvenni.
- Jövőhét végén. Már beszéltem Zójával, hogy segítsen be Esztivel addig - mondja gyorsan, megelőzve hogy aggódni kezdjen emiatt. Elvégre a meglepetés így teljes.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2018. február 14. 21:55 | Link

Bárci

- Édesem…
Jaj, hogy is mondjam el neki úgy, hogy ne bántsam meg. Oké, az enyém őrült volt, de az övé meg annyira nem női aggyal gondolkozó, hogy az már szinte fáj. A nőknek általában ez fájni szokott, mármint, hogy a férfiak nem látják ilyenkor a mögöttes tartalmat.
- Anyukád nem madár, de nő. Elviszel egy nőt és a gyerekét a szülővárosodat megmutatni, és meghívod vacsorára, de nem akarsz tőle semmit, hogyne persze. Na anyud nem így fogja látni. Ő azt fogja látni, hogy a kicsi fia egy rituálét játszik le éppen. Úgy csinálna, mintha nem lenne semmi, de mégis van valami, méghozzá az, hogy megmutassa a nőt, és az unoka prototípust. Tudod, a nők gondolkodása és összeesküvés elméletei enyhén szólva is nyomorba döntöttek már pár sikeresnek gondolt világrendet, szóóval, ne becsüld le a női elme kicsavartságának elfuseráltságát.
Milyen szép szavak, innen látszik, hogy még nem ittam eleget. Gyorsan le is döntöm az édes, és enyhe fanyar ízt hagyó csodát. Kell szereznem még. Ki akarom élvezni ezt a mai estét, ritkán vagyok szabad, gyerekmentes, és az ilyen különleges pillanatoknak nagyon ki akarom élvezni, ezek motiválnak a továbbhaladásra. Még mindig a pocsék anya vagyok kategória élversenyzőjének tartom magam.
- Hozok még egy kört.
Jelentem ki határozottan, és felpattanva el is sétálok a pultig, kicsit rájátszva a csípőringásra, ha mondjuk Bárci nem is élvezi ki a látványt, de a többiek irigykedhetnek azon, hogy milyen szerencsés. Nem vagyok egoista, félreértés ne essék, de mivel pontosan tisztába vagyok a képességeimmel, és azzal, hogy az alkohol még jobbá tudja tenni a dolgokat. A két ital megszerzése után hasonlóan mutatom képességeimet visszafelé menet is, majd visszahuppanva mellé, megint olyan közel helyezkedem el, mint az előbb.
- Amúgy, egy, Gotthárd az ország legnyugatibb városa. Kettő, az ottani nemzeti park szinte érintetlen, ami csodálatos út lehet egy kislánynak, és három, mindenhol vannak látványosságok. Szóval simán eltévedhetünk. De ha te inkább teherbe ejtenél.
Még a nyelvemet is ki merem ölteni rá, elvégre az előbb hülyéztük le egymást. Nem félek tőle, hogy megsértődne, vagy esetleg megijedne tőlem, amiért ilyet mondok. A bal lábammal az asztal alsó támláján megtámasztom magam, és kicsit hintázni kezdek, még most, amíg épp csak belekortyoltam a második pohárba.
- Annyira hitetlenek vagytok, hogy nem tudjátok, hogy miben mentek. Miért mondtad el most? Így nem fogok tudni aludni, Bárci!! Be fogok szökni hozzád, és addig böködlek, amíg fel nem kelsz, és nem tudsz visszaaludni, és muszájnak érzed majd, hogy velem beszélgess, és zenét hallgass, és ráhangolódjunk, és miért nem mehetünk már most azonnal?
Nem kell megijedni, nem vagyok őrült, de tényleg fontosak nekem ezek a pillanatok. Kevés ember tud engem jól elviselni kisebb idegrohamok nélkül, éppen ezért igyekszem visszafogni magam, hogy ne jöjjenek rá, hogy jobb, ha elkerülnek, messzire.
- Szóval te mindent elintéztél?
Hihetetlenül édes lépés ez tőle, így odahajolok, és egy nagy puszit adok az arcára.
- Oké, nem vagy hülye, tök ügyes vagy és kedves, és jó lesz úgy az összeismertetés, ahogy te gondolod. Most remélem, nagyon örülsz, nyertél, Bárcián.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2018. február 20. 18:31 | Link

Bella

Enyhe döbbenettel pislog Bella irányába, közben kicsit a fejét csóválja. Őszintén, most megfogták. Benne ez fel sem merült, mármint hogy a dolgot ebből az irányból is lehet értelmezni, ez pedig valójában elég beszédesen jelzi azt, hogy mennyire elszokott már attól, hogy Bellára - vagy úgy amúgy bárkire - romantikus partnerként tekintsen. Még csak át sem suhant a fején a gondolat, hogy Anyuka majd ebből mindenféle következtetéseket levon, holott így elhallgatva a nőt, valójában egészen logikus a dolog. Az a nagy helyzet, hogy bármennyire is intelligens és körültekintő, azért Bárciánnal is megesik, hogy a saját nézőpontja képezi azt a bizonyos fát, amitől az erdőt már nem látja.
- Hát elfuseráltnak éppen tényleg elfuserált - nyögi, de addigra már Bella nincs is sehol, ugyanis ellibben egy újabb adag alkoholért, ami ezen felismerés fényében most még az eddiginél is fontosabbnak tűnik a ma esti szórakozás eszközeinek listáján. Nem kerüli el a figyelmét Bella csípőringatása, de mivel nem igazán tudja értelmezni, hogy kinek szól - hacsak nem tényleg Eszternek a pult mögött - az agya szélsebesen át is ugorja a témát.
- Köszi - mondja, fejével a második pohárra bökve, majd kicsit megköszörüli a torkát és folytatja - Na jó, lehet hogy ezt a kirándulás dolgot meg kell fontolnom még egyszer.
Mi van a nőkkel, de komolyan? Még egy dokumentumfilmből is romantikus szappanoperát csinálnak, ha éppen ahhoz van kedvük. Semmi nem számít, még az sem, ha a főszereplők éppen leguánok, tizenöt perc múlva tuti a szomszéd Gizi és a szerelő Gazsi afférjánál tartunk.
- Azért mondtam el most, mert még így is kisebb válságon fogsz keresztülmenni, mire kitalálod mit vegyél fel - neveti el magát, és tényleg. Mi lett volna, ha kevesebb időt hagy a készülődésre? Költői kérdés, de talán azért érdemel egy választ: Armageddon. Szerencsére Eszti említésére Bella némileg megenyhül, Berci pedig elégedetten sóhajt, majd halkan dünnyögve hozzáteszi:
- Na ez a hozzáállás már jobban tetszik. De az összeismertetési tervet még át kell gondolnom, mert anyukám tényleg nehezebb dió lehet, mint ahogyan én azt elsőre elképzeltem... - Hiába, egy férfinek is el kell ismernie a határait, neki pedig valahol ott vannak, ahol az úgynevezett "női logika" paradox fogalma elkezdődik.
- Én őszintén nem tudom, hogyan szerezted meg a bűbájt a lakásomhoz, de be fogom biztosítani ellened a könyvespolcomat, komolyan mondom! - teszi még hozzá Bella korábbi megjegyzésére, mert hát azért azt mégsem hagyhatja, hogy csak úgy betörjön és felkeltse... Nem úgy megy az.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2018. február 20. 19:35 | Link

Bárcián

- Tény, de igaz. A gyerekkori ismeretségünknek hála, én felismerem a mimikád olyan rejtett vonásait is, melyeket még te sem ismersz. És éppen most árultad el magad.
Mielőtt elsuhanok az asztaltól az italokért, ezt még itt hagyom neki, és társítok hozzá egy kacsintást is. Annyira utálhat ilyenkor, főleg mivel én ennyire nagyon élvezem a dolgot. Nem szép, tudom, de remélem, hogy némi alkohollal enyhíthetem a dolgot.
- Hm, el kell hagyjalak.
Jelentem ki egy nagy, drámai sóhajjal a szép kék szeműre pillantva, de aztán egy pillanatnyi komolyság után, mosolyra húzom az arcom.
- Azt mondta a copfos ürge, hogy ha megunom a kislányok társaságát, megmutatja nekem, milyen férfival lenni. Sosem kezdenék ilyen gyökérrel.
A végét kicsit bosszúsan morrantom, és ahelyett, hogy tovább foglalkoznék vele, inkább iszok még egy kortyot, mialatt Bárcián bedobja nekem a koncertet, és bumm, szinte érzem, ahogy átváltok, egyszerűen felpörgök, és olyan mennyiségű adrenalin suhan át a testemen egyetlen pillanat alatt, hogy szinte felrobbanok. Élvezem az izgulást, a vágyakozást, és azt, hogy bárcsak már ott lehetnénk. Ki akarok szabadulni innen, eddig nem is tudtam, vagy lehet, hogy tudtam, de elnyomtam az érzést, most mégis felszabadít. Az életem most teljesen más, mint eddig bármikor, nincs mellettem férfi, aki megmondja, mit akarok tenni, nincs semmi, ami biztos lenne, küzdök a felszínen maradásért, és bár nem vagyok jó anya, de egyre jobb vagyok, és talán majd egy nap eljutok oda is, hogy büszke legyek magamra. Kellett egy löket, kellett valami, ami átlendít, és vicces, hogy egy koncert lehetősége az, ami kihúzza azt a dugót, ami alá elfojtottam olyan sok mindent. Amikor azt mondja, hogy elintézi, hogy ne jussak be hozzá, felnevetek.
- Sosem félt még tőlem senki, de ez izgalmas, hogy éppen te, éppen tőlem. Így most még jobban ki akarok kezdeni veled, imádom, ha bosszankodsz.
Persze nem akarom, hogy megharagudjon rám, inkább csak azt, hogy nevessen egy kicsit ő is. Nyilván az első három helyen a barátságunk fontossága áll, és ezt nem tenném kockára, semmiért. A barátaim száma amúgy is ijesztően kevés, egészen pontosan egy, és ő itt ül mellettem. Olykor Lewy, de az a rész nagyon necces, Max miatt. Valahogy nem igazán tudom megszerettetni magam az emberekkel, mondjuk nem is arról vagyok híres, hogy embereknek udvarolok, hogy kedveljenek.
- Elmondjam, hogyan ismertesd meg anyukádat a gyermekemmel?
Mert azért ám én közben gondolkoztam, szóval megvan a tökéletes válaszom is rá. Legalábbis azt hiszem, hogy jól kitaláltam. Mondom, teljesen felpörögtem.
- Mivel te nem mentél haza, gyanús lenne, ha beállítanál, Eszterrel meg velem meg aztán főleg. De elhívhatnád ide anyukádat, mondjuk a Vajner birtokra, kicsit kikapcsolni. Aztán ártatlanul kettő negyvenkettőkor, de pontban akkor, felvethetnéd, hogy szép idő van, sétálhatnátok egyet, esetleg beülhetnétek a cukrászdába, mert ott jó a hangulat. Esztert három és három húsz között hozhatom el legkorábban a előkészítőből, szóval vagy út közben, vagy a cukrászdában találkozhatunk, teljesen véletlenül. És ha már találkozunk, akkor rendelhetnék tőle talárt Eszternek.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maróti Fanni
INAKTÍV


Noelé, most, mindig, örökké
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 731
Írta: 2018. március 22. 22:38 | Link



Államat a jobb kezemmel megtámasztva bámulok magam elé az egyik kissé félreeső helyen ülve. A könyököm már kezd fájni az asztallappal való túl régóta tartó érintkezés miatt, de nem érzek elég erőt magamban ahhoz, hogy megmozduljak. Már akkor sem voltam teljesen önmagam, amikor néhány évfolyamtársam elhívott kicsit "lazulni" a faluba. Ma érkezett meg ugyanis egy eléggé speciális festék, amit Törökországból rendeltem, és ha a szüleim tudnák, hogy erre költöm a pénzüket, valószínűleg élve megnyúznának. Nemcsak a színe, de az illata is különleges, én pedig a nagy örömködésben - és mert a fél éjszakát azzal töltöttem, hogy egy sárkányok után futkosó válaszát vártam - elfelejtettem a biztonsági előírásokat betartani. Szóval jócskán beszippantottam az illatát, ami azonnal rá is telepedett az agyamra. Azóta kissé kába vagyok, mintha a föld felett járnék, és mintha mindez igazán meg se történne. Na, persze ez nem zavart abban, hogy eljöjjek iszogatni, és még azt is hagytam, hogy a többiek nélkülem induljanak tova a következő ivóig.
Tekintetem álmodozó, de üresnek nem tűnik, mélán követi egy fiatal, különösképpen vászonra való arcvonásokkal rendelkező férfi mozgását. Néha megrándul a lábam, mintha oda szeretnék menni hozzá, máskor már nyelvem hegyén van a szó, amivel oda hívhatnám. Végül egyszerűen maradok a bámulásnál, miközben körülöttem lassan kiürül a csárda. Fizetni és indulni kellene, de megbűvölt pillantásom képtelen elszakadni tőle, gázoktól és folyadékoktól elszállt agyam pedig hagyja az ösztöneimet szabadon lófrálni.
Mikor felállok, és elindulok felé csak enyhén imbolygok, bár még magam sem tudom, mit fogok mondani, mikor odaérek.

Kinézet
Utoljára módosította:Maróti Fanni, 2018. március 25. 20:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 25 ... 33 34 [35] 36 37 ... 47 48 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed