37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Vendéglátó negyed - összes RPG hozzászólása (3743 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 65 ... 73 74 [75] 76 77 ... 85 ... 124 125 » Le
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 920
Összes hsz: 3395
Írta: 2016. szeptember 3. 19:45 Ugrás a poszthoz


Hazudott volna, ha azt mondja, hogy nem lett izgatott, mikor megkapta a baglyot a másiktól. Régen volt már módjuk beszélgetni, és bár azon végtelenül meglepődött, hogy a másik a cukrászdába hívta, egy ilyen ajánlatot természetesen nem utasított volna vissza. Már csak az édességek miatt sem, ugyebár.
Mivel már az összes vizsgájával végzett, így már csak a munka miatt tartózkodott a faluban egyébként, egészen a szünet kezdetéig. Szerencsére Arvid nem csinált belőle problémát sosem, hogyha kicsit tologatta a munkaidejét, így a férfi azt sem bánta, hogy ma csak egy fél műszakot fog bent tölteni az este. Így még bőven maradt ideje, hogy kényelmesen leérjen a cukrászdához, és arra is, hogy beszélgessenek majd, bármit is szeretne mondani Farkas.
Mikor belépett az ajtón, akkor elég hamar felfedezte, hogy hol is ül a másik, úgyhogy egyenesen arra is vette az irányt, aztán biccentett köszönésképp. Ekkor pedig észrevette az igazolványt, ami miatt Farkas előbb egy kérdő pillantást kapott, aztán felvette az asztalról, hogy tüzetesebben megvizsgálja, végül pedig felfedezte az apró változást is - a férfi immár nem volt többé felügyelő. Hirtelen szaladt szét az arcán a tőle oly szokatlan széles mosoly, és miközben visszaadta az igazolványt vidám hangon szólalt meg.
- Gratulálok! - mondta, majd le is ült Farkassal szemben, de az arcáról le nem lehetett volna törölni a vigyort. A szeme is egészen ragyogott, mert ez azt jelentette, hogy nem kell többé kínosan arra szorítkozni, hogy munka és ügy és iskola.
- Mikor történt? - kérdezte aztán, majd elkezdett pislogni a pult felé is, mert túlságosan vonzónak találta az édességeket az üveg mögött. - Te mit fogsz enni? - nézett vissza aztán a másikra kíváncsian, mert azt tudta már, hogy Farkas is szereti az édességet, ami végül is megmagyarázza a helyszínt.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2016. szeptember 3. 19:45
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kelemen Farkas
INAKTÍV


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 533
Írta: 2016. szeptember 3. 20:27 Ugrás a poszthoz



Ujjait lazán egymásba akasztva könyököl az asztalra, kézfejének támasztva állát és türelmesen vár, szótlanul követve, hogyan halad végig a fiú tekintete minden soron, keresve, hogy mit is kellene észrevennie. Gondolatban számolgatja, hány soron ment már végig, mire a kellő adathoz érve már tudja, hogy az eridonos megtalálta, mi is változott.
- Köszönöm - mondja most már arcán szétterülő mosollyal, büszkén húzva ki a vállát, mert ezt igeni jó dolognak éli meg, nem visszalépésnek. A saját választása volt, hogy ismét a Nyomozóirodának dolgozzon állandó utazás helyett és a folytonos változás helyett. Megtapasztalta, milyen az is, most pedig remek lesz végre Pesten maradni, biztos helyen dolgozni. Talán még egy háziállatot is beszerez most, hogy ideje és alkalma is lesz foglalkozni vele. Karjait közben leengedi, visszakapott igazolványát kabátja zsebébe rejti, majd ujjait a csészére fonva, hogy szinte elveszik ezúttal is közöttük a kerámia, belekortyol a kávéba.
- Tegnap kaptam meg az igazolványom, és hivatalosan ma volt az első munkanapom, bár még csak iratokat intéztem. Egyelőre egész szimpatikus az új titkárnő, nem beszél fölöslegesen és mindenáron barátkozni sem akar - meséli rövidre fogva, ha már az új munkája kerül szóba, a kérdést hallva pedig száját kissé tanácstalanul húzva el vonja meg a vállát. - Még nem tudtam dönteni, bár talán az a csokis narancsos sütemény nem is lenne rossz ötlet - pillant a választékra, amihez eléggé közel foglalt helyet ahhoz, hogy lássa is, mi képezi a kínálat részét.
- Te mit kérsz? - fordul vissza érdeklődve, majd ha Sebby is kitalálta, mit szeretne enni, akkor fel is kel a székről, hogy elsétáljon a pultig kérve a sütiket. Visszatérve ismét a kávéjába kortyol bele, ami gyanúja szerint mágiának köszönhetően kellemesen meleg még mindig, mostanra ugyanis bizonyára kihűlt volna. - Na és hogy mentek a vizsgáid?
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. szeptember 3. 20:27
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 920
Összes hsz: 3395
Írta: 2016. szeptember 3. 21:11 Ugrás a poszthoz


Pillantása egy pillanatra megakadt a csészét tartó kezeken és mosolya még szélesebb lett. Sok apróság volt, ami művészként megragadta a figyelmét, az egyik ilyen pedig nem más volt, mint az apró porcelán két nagy mancs között. Kicsivel később azonban már újra a másikra pillantott, tekintetét fürkészve, miközben Farkas mesélt.
- Értem - bólintott, majd a titkárnőről hallva szélesebb lett a vigyora. - Ha jól érzékelem, akkor Gizike nem fog hiányozni - jegyezte meg, de közben el is vonta aztán a figyelmét a süteményes pult. Kicsit szórakozottan nézett újra a másikra, mert végképp nem tudott dönteni, de amit Farkas választott, az egyébként neki is szimpatikusnak tűnt.
- Én is azt kérek akkor - felelte végül, majd végignézte, ahogy a másik elindult a pulthoz, majd pedig mikor fordult, akkor már a süteményeket nézegette bőszen, mert valóban nagyon jól néztek ki. - Még szerencse, hogy nem itt vállaltam munkát, azt hiszem, azt már én sem bírtam volna egyel nagyobb számú nadrágméret nélkül - dünnyögte, miközben átvette a tányért. - Köszönöm szépen! - mosolygott a másikra, majd egy darabig csak csodálta a süteményt, aztán viszont könyörtelenül nekiállt elpusztítani. Az igazsághoz egyébként hozzátartozott, hogy Arvidnál is dézsmálta a süteményes pultot, mégsem hízott meg.
- Átmentem mindegyiken - felelte aztán két falat között. - Sőt, meglett a hoppanálás jogosítványom - büszkélkedett, mert ez azért elég hasznos dolog volt. Lényegesen hasznosabb, mint némely órája, ahol csupa olyasmit vettek, amit már előre megtanult. Sajnos még a bájitaltan is lehet unalmas, ha az ember gyorsabban halad, mint az osztály. - Jövőre csak azt fogom felvenni, amit nagyon muszáj, és inkább haladok magam azzal, amit szeretek és amire szükségem van, mert rémes, hogy mennyire csigatempót diktálnak egyes órákon - bosszankodott kicsit, de aztán hagyta tovaszállni a gondolatot, mert kár lett volna elrontani ezzel a saját hangulatát. Bár tény, annyira azért igazából nem is bántotta, amíg hagyták, hogy haladjon.
- Na, hogy ízlik? - kérdezte aztán kíváncsian, mert neki nagyon tetszett a sütemény.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kelemen Farkas
INAKTÍV


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 533
Írta: 2016. szeptember 3. 22:24 Ugrás a poszthoz



- Nem, Gizike egyáltalán nem fog hiányozni. Kár, hogy annyira nincs messze, hogy ne futhatnánk össze időnként a folyosón, de legalább nem dolgozunk egy irodában - válaszolja a titkárnőt illetően. Nem különösebben értékeli úgy általában az üres fecsegést, ahogy az olyan logikus gondolkodással többé-kevésbé párhuzamos embereket sem, mint amilyen az a nő tud lenni. Közben viszont a kínálat kitartó bámulása eredményeként sikerül azt is eldöntenie, mit szeretne, és ha már a fiú is közli, mit kér, akkor el is sétál a pultig, hogy aztán a süteménnyel térjen vissza. Ha már az ő ötlete volt, hogy itt találkozzanak, fel sem merül a kérdés, hogy ne az ő vendége legyen a sütire a másik. Átadja az egyik tányért, majd leteszi maga elé a másikat.
- Hm... szerintem még úgy is jól néznél ki - szalad ki a száján, amit éppen gondol, ha már egyszer a múlté a felügyelő meg a diák szerepkör, most meg egyszerűen ettől az egésztől függetlenül ücsörögnek itt, csak mert éppen akad, amiről beszélhetnek és még kedvük is van hozzá. - Szívesen - mondja nemsokára megvakargatva a szemöldökét, mert eszébe jut, hogy azért talán mégsem kellene mindent kimondania, ami csak megfordul a fejében, de már úgyis mindegy. Helyet foglal, belekortyol a kávéjába, és csak utána veszi kézbe a kiskanalat is, hogy végre megkóstolja a süteményt. Nem siet sehová, mára a munkának is vége, ő pedig igyekszik kiélvezni ezt a váratlan szabadságot, ami eddig valahogy nem igazán  képezte részét a munkájának.
- Gratulálok - közli széles mosollyal, egyensúlyozva még kicsit a falat süteményt a kanálon, mielőtt elpusztítaná, hiszen éppen most közölte vele a fiú, hogy már tud hoppanálni és szabad is neki, amikor csak kedve támad. Nem kis eredmény, azt el is ismeri, majd végre bekapja a falat süteményt, és addig is elnyammog rajta, amíg Sebby lelkesen mesél a jövő évet illető terveiről. A részleteket még lesz ideje kidolgozni, de már ezekre a vázlatos elképzelésekre is egyetértően bólogat a maga részéről. A többi már kialakul, ha eddig eljutott és tudja, mit is akar.
- Mmm, egész jó - válaszol, amint éppen lenyelt egy újabb falatot, majd letéve a kanalat ismét a csésze után nyúl. A kávé csak nem hűlt ki, amit most meg is jegyez, mint a cukrászda pozitívumát, hiszen ki szereti hidegen akár ezt, akár a teát. - Na és neked? - kérdez vissza, majd ismét belekortyol a kávéba. Kicsit el is bambul, amíg kortyolgatja a maradékot.
- Most akkor gyakorlatilag megünnepelhetjük a sikeres hoppanálás vizsgádat is. Biztos voltam benne, hogy első adandó alkalommal megcsinálod - jelenti ki széles mosollyal végül, most már üresen téve le a csészét, odébb is tolva, aztán a maradék sütit eszegeti tovább. Tényleg finom.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. szeptember 3. 22:28
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 920
Összes hsz: 3395
Írta: 2016. szeptember 4. 10:18 Ugrás a poszthoz


- Szinte sajnálom szegényt - szusszant nevetősen, mikor kiderült, hogy Gizike már nem élheti ki a rajongását Farkason. Azért meg tudta érteni, hogy mit is látott benne a titkárnő.
Nem sokkal később viszont Farkas már fordult is a süteményekkel, a kapott választól pedig Sebby egy pillanatra teljesen elnémult és úgy bámult a másikra. Mármint... oké, ez teljesen jó dolog, de az, hogy egy cukrászdában, vagyis nyilvánosan közölte vele a másik, azért nem kicsit hozta zavarba.
- Mondd csak, rum is volt a kávédban? - érdeklődte finoman, félrebillentett fejjel, mert más megoldást erre nem igazán talált. Na nem mintha nem esett volna jól neki az a néhány szó.
Utána viszont már nem tudta megállni, és inkább nekiállt, hogy eltüntesse a tányérról a süteményt, és még csak véletlenül sem varázslattal, mert hát abban mi lenne neki a jó, hanem szorgosan eszegette. Mesélt is azért közben, ha már egyszer kérdezték, és csak azért nem köszönte meg a gratulációt, mert éppen tele volt a szája, úgyhogy csak bólogatott rá egy kicsit jelzésképpen.
- Nagyon finom - felelte aztán. Ő aztán tudta értékelni a jó süteményeket, ez pedig az volt a javából, szóval igazán nem lehetett egy szava sem. Ez a nap egyszerűen szuper.
A vizsgás megjegyzésre viszont elvigyorodott.
- Nem dicsekvésképp, de volt még egy rakás sikeres vizsgám - felelte, és nagyon igyekezett úgy hangsúlyozni, hogy a másik értse, hogy lenne még mit ünnepelni, ha már annyira szeretné. Mondjuk még egy süteménnyel majd a jövőben. - Egyébként szerintem rettenetesen furcsa, hogy előbb engednek turkálni fejekben, mint hoppanálni. Néha nem értem a minisztériumi rendszert - tette még aztán hozzá azt, ami egy ideje piszkálta a csőrét, mert szerinte ha már a bejegyzését engedélyezték, akkor igazán tanulhatott volna hamarabb hoppanálni is, lévén az elméletet már ismerte Seth könyveiből. Na de mindegy, végül is, ne legyen telhetetlen az ember.
- Akkor most már nem jelent problémát egy újabb sakkjátszma sem? - kérdezte aztán, kicsit visszakanyarodva oda, hogy Farkas már nem felügyelő. Bár nyilván, ha gondot okozna a dolog, akkor most itt sem üldögélnének, de azért mégis csak jobb rákérdezni a tisztán látás érdekében.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2016. szeptember 4. 10:18
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kelemen Farkas
INAKTÍV


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 533
Írta: 2016. szeptember 4. 12:34 Ugrás a poszthoz



- Remélem, hogy így azért már nem kapok több kaktuszt - jegyzi meg kissé elhúzva a száját. Megszokta már a meglévőket is, majdnem meg is szerette őket, mégiscsak van nevük is meg gondoskodik róluk rendesen, de azért továbbra sem lesznek a kedvencei. Arra ott van Bendegúz, a szép nagy fikusza, ami nála is magasabbra nőtt és gyakorlatilag a lakása díszének is lehetne tekinteni.
- Nem volt benne. Kellett volna? - kérdezi szemöldökét kissé felvonva, majd megvonja a vállát, és a csészéje után nyúl, mielőtt még megkóstolná a süteményt. Nem mondott semmi olyat, amihez alkohol kellene előbb, hogy egyáltalán csak meggondolja. Lefoglalja őt is aztán a sütemény, úgy ítéli, remek választás volt, közben pedig néhány percet arra is szán, hogy elfogyassza a maradék kávéját, érdeklődve hallgatva, mit is mesél a fiú, főként bólogatással jelezve, hogy figyel.  
- Helyesbítek, megünnepelhetjük a sikeres vizsgáidat - jelenti ki széles mosollyal, bár azért a hoppanálást még mindig kicsit más kategóriába sorolná, mint például egy bájitaltant vagy éppen mugliismeretet, mégiscsak lehetővé teszi a könnyebb közlekedést például, mármint kicsit másként hat ki az ember életére, mint egy egyszerű tantárgy. Ezt azonban már nem fejti ki hangosan, inkább a még megmaradt süteményt pusztítja kitartóan, időnként mosolyogva pillantva fel. Azzal is tisztában van, milyen veszélyeket rejt magában a hoppanálás, örül neki nagyon is, hogy gond nélkül meglett a fiú vizsgája. Nem mintha nem lett volna biztos benne, hogy meglesz, de még valahol büszke is rá, hogy ez gyakorlatban is így történt.
- Hát elméletben a legilit is csak most kezdhetnéd, de amúgy végül is igen, ha már az megvan, akár ezt is engedhették volna hamarabb. Bevallom, ebben én sem értem teljesen a logikát - jelenti ki elgondolkodva, majd letéve az üres tányérra a kiskanalat odébb tolja azt is, hogy ismét alkarjára támaszkodhasson az asztalon.
- Igen, azt is jelenti, meg azt is, hogy Pesten fogok lakni végre, és viszonylag rendes munkaidőm lesz, és végre szerzek egy kiskutyát vagy macskát, bármit, ami nagyobb, mint egy egér, és nem kell felforgatnom érte a lakásomat, ha netán bújócskázhatnékja támadna, és attól se kell féltenem, hogy vacsora lesz belőle - feleli, miközben újabb széles mosoly jelenik meg az arcán. Már vagy húsz éve akar amúgy is egy háziállatot, éppen itt az ideje, hogy legyen is.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 920
Összes hsz: 3395
Írta: 2016. szeptember 4. 12:55 Ugrás a poszthoz


- Nem is tudom... - mosolygott a másikra. - Csak olyanokat mondasz nekem, hogy nem tartottam lehetetlennek - fejtette ki, hogy miért feltételezett rumot, de azért látszott az arcán, hogy annyira nem bánja, csupán csak meglepte ez így, itt, hirtelen.
- Vagy megünnepelhetjük őket egyesével, szépen sorban - nézett a másikra, az arcát fürkészve, hogy vajon mit is szól majd hozzá. - Na meg az áthelyezésedet is, meg hogy nincs több kaktusz, meg ilyesmik - javasolta, érdeklődve figyelve a másik reakcióit, hogy vajon érti-e, hogy most éppenséggel egy rakás újabb ünneplős, cukrászdás találkozó lehetőségét vetette fel. Ha már lehet, akkor miért is ne, ugyebár.
A legilimencia kapcsán bólogatott párat, mert való igaz, hogy még csak most kezdhette volna, de ettől még nem lett számára logikusabb a hoppanálás vizsga helyzete. Na de a lényeg úgyis az volt, hogy megkapta végre a jogosítványát, mehetett arra, amerre csak tetszett neki, jövőre pedig végre nem kell a kastélyban laknia, ha nem akar. Ez az év bőven sok volt ahhoz, hogy még csak ne is nagyon akarjon a szobája közelébe menni.
- Szerezz mindkettőt - mosolygott aztán, mikor Farkas az állatokat emlegette fel. - Végül is ha elfér... - tett egy mozdulatot, aminek "miért is ne" színezete volt, aztán gyorsan megette a sütemény maradékát, mielőtt újra megszólalt volna. Nagyon jó volt, tulajdonképpen tudott volna enni még egyet, de azért szemtelen nem akart lenni, úgyhogy nem szólt, csak lerakta a villát a kezéből és a másikra mosolygott.
- Van kedvenc kutyafajtád? - kérdezte. - Vagy valamilyen elképzelésed, hogy milyet szeretnél? - érdeklődött. Ő a maga részéről nagyon megszerette Feathert, még ha Sherlock közelebb állt is a szívéhez, de arról nem sok fogalma volt, hogy Farkas mit preferál a kutyák terén.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kelemen Farkas
INAKTÍV


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 533
Írta: 2016. szeptember 4. 23:45 Ugrás a poszthoz



- Hogy azért... hát, nem is tudom, ehhez inkább csak szem kell, nem rum - vonja meg a vállát, majd nemsokára már azt tárgyalják, hogy mit is ünnepelhetnek meg éppenséggel. Ellenvetése nincs egyáltalán, ha már szóba került a téma, inkább tetszetős a felvetés, főleg, ahogy elnézi a rengeteg süteményt, amiből választani lehet.
- Szeretnéd végigpróbálni a kínálatot, mi? Valld csak be - közli kajánul mosolyogva. - Okot rá tudunk találni, az kétségtelen - teszi még hozzá, végtére is most sorolt fel Sebby is számtalan dolgot, ami ünneplésre adna alkalmat, és természetesen arra, hogy egy újabb süteményt is kipróbáljanak ezzel egyidejűleg. Előbb a kávéja fogy el aztán, majd a sütemény is, és kitérnek arra is, hogy mit is jelent pontosan az áthelyezése. Látja ugyan azt is, hogy mi volt az előző beosztásában a jó, de ennek is számtalan előnyét tudja felsorolni, köztük azt is, hogy végre nem csak növényei lehetnének, hanem akár háziállatot is tarthatna, lévén, hogy ezután már nem is csak hébe-hóba fog majd megfordulni a lakásán.
- Az se rossz ötlet. Elférni még el is férne amúgy, de kezdetnek azért eggyel is megelégszem. Mégiscsak több figyelmet igényel, mint néhány növény - töpreng el hangosan a kapott válaszon. Igaz, még azt is csak fontolgatja, hogy kutya vagy cica legyen-e, de ha már a kedvenc kutyafajtáira kérdez rá, az első felmerülő gondolatától elneveti magát.
- El tudsz te képzelni egy csivavával mondjuk? - kérdezi, bele-belekuncogva még a saját szavaiba, nehezen érhetővé téve ezzel a kérdést tulajdonképpen. - Arra gondoltam amúgy, hogy menhelyről fogadnék örökbe valami nagyobb, barátságosabb fajtát, mint labrador vagy retriever, talán border collie vagy majd ott kiderül igazából, bár ilyen kis zsebizét azért mégse akarok. Akkor már inkább cicát szerzek.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. szeptember 5. 07:07
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 5. 11:32 Ugrás a poszthoz



- Teljesen el akarod venni a kedvem az egésztől? Csak mert egészen jól haladsz - jegyzem meg kissé megcsóválva a fejem. - Arra mondjuk már kénytelen voltam rájönni, hogy iszonyúan kevés embert érdekel itt bármi is, hiába, hogy a mestertanoncképzés még csak nem is kötelező. Viszont úgy fogom fel a tárgyam, mint hivatástisztázás leendő auroroknak, és volt már, akinek elmondhattam, hogy sürgősen nézzen másik hivatás után, mert ez nem neki való - vonok vállat. Annyira nem szórakoztató ez a része, az tény, de legalább hasznát látom a tárgynak, meg van már hozzá némi tapasztalatom is, úgy érzem, szóval hátha még valamire jutunk is ezzel.
- Különben meg nem tudom már, mi vitt rá. Még a honvédségnél dolgoztam újoncokkal, annyira nem új, csak ott valamivel komolyabb a szelekció. Amikor itt megürült a hely, jó ötletnek tűnt, csak gondolta a fene, hogy még művészetisek körében is lesz rá érdeklődés. Nem merném őket kivinni a Mecsekbe egy hétvégére, hogy majd gyakorlatozunk - részletezem hirtelenjében, mi is a helyzet. Meglehetősen lelombozónak érzem bizonyos szempontból, de másrészt meg azt is elmondhatom, hogy van olyan diákom is, aki komolyan veszi és lehet rá alapozni, szóval se nem fehér, se nem fekete ez a helyzet. Ha már a kastélyról kérdez, rátérek arra is, igyekezve összefoglalni, mi is van éppen. Felügyelők, rövidre fogva. Kíváncsi vagyok azért, hogy mi lesz megint, ha elmennek, és felszusszan az egész diákság, meddig tart, amíg kitör a káosz, de ráér ezen még gondolkodni, egyelőre még úgy sem tűnik úgy, hogy nagyon menni akarnának, hiába hallottam rebesgetni, hogy talán lassan visszatérnek már a Minisztériumba.
- Tele van velük a hely, és iszonyú buzgón igyekeznek találni bármit, amibe bele lehet kötni. A legjobb eddig az volt, hogy még Sherlocknak is lett aktája zoknilopásért - jegyzem meg kuncogva, mert egyszerűen annyira nevetséges, hogy annak az ártalmatlan ragdollnak készített valamelyik okos aktát. Néhány zokni nem hadititok azért már.
- Felfedezi a kastély kevésbé hullaszagú zugait is mondjuk? - vetem fel neki továbbra is vigyorogva, majd egy adag vajsör után átgondolom futólag a tapasztalataimat, mielőtt válaszolnék a kérdésére.
- Házvezetőként egész gyakori, mindig van valakinek valami baja, de tanárként annyira nem tapasztaltam. Éjszaka senki nem vert még fel, hogy megkérdezze, melyik bodza az ehető, és melyik a mérgező, de még azért sem, hogy szorgalmit adjon be. El lehet ezt intézni szünetben is, óra után vagy éppen egy fogadóórán - összegzem a tapasztalataimat. Tanárként tényleg nem zargattak semmivel, amikor nem kellett volna, házvezetőként meg már én költöztem be a toronyba, hogy elérhető legyek, bármi van, szóval arra meg azért nem panaszkodhatok.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2016. szeptember 5. 11:44
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 920
Összes hsz: 3395
Írta: 2016. szeptember 5. 12:18 Ugrás a poszthoz


- Hát igen, valóban, szemed meg van, két szép kék is - felelte mosolyogva, miközben a pillantása a másikra villant. Ha így kommunikálnak, akkor legyen, ő igazán nem lesz semmi jónak az elrontója.
A cukrászda kínálata egyébként valóban nagyon csábító volt, látványosabbnál látványosabb sütemények, amik remek ízek ígéretét tartogatták, úgyhogy nem volt nehéz kitalálni a vágyódó pillantásból, hogy igen, Sebby valóban azon töri a fejét, hogy hogyan is kóstolhatná végig.
- Gondolom nem hitted, hogy tiltakoznék bármilyen édesség ellen - mosolygott a másikra. - Szóval felőlem törzsvendégek is lehetünk itt - állapította meg, majd elidőzött még egy kicsit a pillantása a kirakatban lévő süteményeken, mielőtt visszafordult volna Farkashoz, akivel közben rátértek a háziállatok témájára.
- Viszont ha ketten vannak, akkor nem unatkoznak, amíg dolgozni vagy - mutatott rá a fiú. - De az lehet, hogy a lakást viszont szétszedik - szusszant nevetve, mert bár az ő Sherlockja nem volt igazán pusztító típus, még ha a termetéből ki is telt volna, azért hallott már olyat, hogy a kisállat rombolással foglalta el magát a gazdi távollétében. Farkas kicsit élére vasaltnak tűnő szokásai viszont arra engedtek következtetni, hogy ettől azért nem lenne nagyon boldog.
- Simán. Elképzelni gond nélkül. Csak aztán kaparj össze, ha beesek a röhögéstől az asztal alá - mosolyogta meg a képet, amint a férfi egy csivavával a karján sétálgat. Nem lenne fura, ááá, kicsit sem. Figyelmesen hallgatta aztán végig, hogy mit mesél a másik, és bólogatott is párat, mert ezt nagyon jó tervnek érezte.
- Szerintem bármelyik kutya örülhetne, ha te lennél a gazdája - mondta biztatóan, és valóban így is gondolta, mert a másik már bebizonyította számára, hogy törődő és gondos gazdi lehetne. Ehhez kétség sem fért.
- Igazából azokat a zsebkutyákat a macskám akár megehetné reggelire - tűnődött el aztán. - Már ha nem lenne válogatós. Nem is értem egészen, hogyan lettek a kutyákból olyan kis vakarékok is... - töprengett hangosan. Nem volt egyébként baja a kisméretű kutyákkal, de mivel semmit sem tudott az állatok tenyésztéséről, így neki kimaradt egy lépés, ami megmagyarázhatta volna, hogy miként lesz egy farkasból zsebkutya.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kelemen Farkas
INAKTÍV


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 533
Írta: 2016. szeptember 5. 22:33 Ugrás a poszthoz



- Na ugye? - dönti kissé oldalra a fejét vigyorogva, még mielőtt rátérnének a kínálat kérdésére. Kifogása egyáltalán nincs a felvetés ellen, ha a pillecukor még nem is volt elég alap, a teázási szokásaiból kiindulva csak világos, hogy mennyire szereti az édeset.
- Dehogy is. Aki pillecukrot hord magánál, annak szerintem ez a hely kész paradicsom - feleli továbbra is mosollyal az arcán, és ő is végigpillant ismét a választható sütemények végeláthatatlannak tetsző sorát. Na meg bizonyára akad itt évszaknak megfelelő kínálat is forrócsokitól a fagyiig meg egyéb különlegességek, bizony hosszú ideig nézhetnek be ide menetrendszerűen, ha ragaszkodnak ehhez az elképzeléshez.
- Na? Kedd? Péntek? Vegyük úgy, hogy az első süti már le is húzható a listáról - szólal meg. - Nincs kedved megírni azt a listát? Kinevezhetjük bakancslistának, mit szólsz? - pillant a választékra, majd vissza a fiúra kérdő tekintettel. Annyira nem is tartja elvetendő ötletnek.
- Nem örülnék neki, ha az őskáosz állapota fogadna minden munkanap után, de talán szép sorban meg tudnék nevelni két állatot is annyira, hogy a lakás ne lássa kárát - gondolkodik el hangosan. Végül is megvan az esélye annak, hogy kellő mértékű foglalkozás és türelem esetén se egy cica, se egy kutya nem szedné szét a lakást. A csivava ötletén aztán ő is nevet, még azt is nehéz megállni, hogy ne nevesse el magát már a kép felvázolása közben.
- Ez hízelgő. Remélem, majd a kutyám, macskám is így fogja gondolni - jelenti ki, amint már a tényleges terveit is felvázolta a kedvenc beszerzését illetően. Venni semmiképpen sem szeretne négylábút, van éppen elég menhelyen tengődő pára is, akinek gazdira van szüksége, hát inkább ezzel a lehetőséggel élne.
- Azt hiszem, hétvégén szét is nézek. Csatlakozhatnál is akár, ha van kedved meg időd - veti fel az ötletet, már csak azért is, mert Sebby például csak jobban ért a cicákhoz. - Nem árt, ha van kinek lebeszélni a csivaváról - jegyzi meg még aztán, ismét elnevetve magát.
- Fura, hogy ők már tenyésztett fajok, vagy legalábbis úgy tudom, és még csak nem is valami szépek - húzza el a száját, valahogy taszítják azok a kis vicsogó szőrcsomók, amiket nem tud hová tenni. - Meg nem mondaná az ember, hogy nekik is a farkas a valamikori felmenőjük. Sherlock egyébként hogy van?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 920
Összes hsz: 3395
Írta: 2016. szeptember 7. 20:05 Ugrás a poszthoz


A kedd és péntek hallatán széles mosoly jelent meg az arcán. Heti két találkozóval már meglehetősen elégedett lenne, és nem csak azért, mert így viszonylag jó ütemben kóstolhatják végig a cukrászda kínálatát.
- Nekem tökéletes - felelte hát, majd egy kicsit ráncolta a homlokát, mert nem teljesen értette, hogy mégis milyen listára gondol a másik. - Mit szeretnél listázni..? - kérdezte végül, mert személy szerint a süteményeket például annyira nem akarta, mert jobban szeretett hangulat alapján választani.
Utána aztán áttértek az állatok kérdésére, amihez azért macskatulajdonosként Sebbynek is volt néhány hozzáfűznivalója, bár ezekből sajnos nem sok vitt bármit is előre. Farkasnak amúgy is igaza volt, talán jobb külön-külön felnevelni az állatkákat, csak Sebby meg úgy hallotta, hogy sokkal jobban kijönnek a kutyák és a macskák, ha együtt nőnek fel. Ahelyett azonban, hogy tovább boncolgatta volna ezt a kérdést, inkább bólogatni kezdett, mert közben kapott egy meghívást a másiktól.
- Szívesen elmegyek veled. Főleg, mert segíthetek olyan természetű állatot választani, amilyet szeretnél, és nem a gondozó szavának kell csak hinni, hogy tényleg nyugodt-e vagy játékos vagy bármilyen a leendő kis kedvenced - ajánlotta fel. A legilimencia segítségével kicsit jobban belelátott az állatok viselkedésébe és a miértekbe, így bár azt sosem vonta volna kétségbe, hogy az állatokra vigyázó emberek csak jót akarnak nekik, azért nekik mégis kevésbé hitt volna. Az meg egy állatnak sem jó, ha mondjuk túl nagy a helyigénye, csak nem mondták el, és emiatt visszakerülne, mert nem jó neki lakásban.
- Kicsit olyan, mintha valamikor kapott volna pár félresikerült varázslatot egy kutya, aztán meg tovább szaporodott - fűzte hozzá a meglátását a csivava témához. A tenyésztéshez nem sokat értett, de azt tudta, hogy az állatokat tudja befolyásolni a mágia, úgyhogy ki tudja, lehet, hogy az a kutyafajta is valami fura varázslat eredménye.
- Köszönjük, jól - mondta aztán Sherlock kapcsán. - Lustább, mint valaha és lassan kezdi az őszi vedlést - összegezte a dolgot. Ugyan ez a szőrváltás meg se közelítette a tavaszi mennyiséget, azért mégiscsak volt belőle mit kifésülni. - Azon gondolkodom, hogy együnk-e még egy süteményt, vagy nézzünk be még a könyvesboltba, mielőtt dolgoznom kellene menni. Neked mihez lenne jobban kedved? - nézett érdeklődően Farkasra.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Avery Lyall
INAKTÍV



RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2016. szeptember 7. 20:33 Ugrás a poszthoz

Viktor

Rávigyorgott a másikra válaszul, de azt már nem tette hozzá, amit gondolt, tudniillik, hogy ha valaki valóban elhivatott tanerő, akkor mit sem számít egy végzettséggel nem rendelkező okoskodó véleménye, nem de bár? Mindenesetre nem akarta barátját még jobban letaszítani a képzeletbeli tönkről, mert úgy festett a helyzet, hogy így sem élvezi a tanítást annyira, mint kéne.
- Nem véletlen nem jártam a kastély közelében idén - kottyantotta közbe. Még tartott a próbaideje, még ha nem is sokáig már, de azért nem kellett volna bajba keveredni, mert a maga részéről köszönte szépen, nem szeretett volna még jobban megismerkedni a cellák nem túl változatos világával, elég volt neki az előzetes is. Életében nem érezte még magát annyira ápolatlannak, mint amennyire ott kénytelen volt alább adni az igényeiből.
- Ugyan, kastély... - legyintett aztán. - Remélem nem gondolod, hogy az unatkozó diákok tényleg a falakon belül maradnak - mondta. Valahogy nem tudta elképzelni, hogy rapid módon csökkent volna a szabályszegők száma alig néhány év alatt, vagy éppen a diákok hozzáállása változott volna akkorát, hogy már nem szöknek ki, márpedig mikor ő idejárt, akkor nem ő volt az egyetlen, aki az estéket inkább a faluban töltötte.
- Nem szerettem ezt a helyet - szusszant aztán kicsit gondterhelten, mielőtt újra belekortyolt volna a sörbe. - De meg tudom érteni, hogy Seth-et mi húzza ide vissza - tette még hozzá. Hallotta már a történetet, tudta, hogy a fiúk a szökésük után itt találtak először igazi, hosszútávú menedékre, úgyhogy nem volt nagy rejtély, hogy kedvese miért jönne szívesen vissza a falak közé.
- Értem - bólintott még, mikor Viktor mesélt a tanári felelősségvállalásról. Annyira nem tűnt rossznak a helyzet, ha nem zavarják majd őket lépten-nyomon, akkor talán elviselhető lenne az élet itt is. - Láttad egyébként a legújabb videómat? - váltott aztán témát, némileg felderülve. - Éppen arról volt szó, hogy vörös hajhoz milyen színek és milyen ékszerek illenek - mesélte. Mióta beauty vloggerként kereste a kenyerét, már számos videót készített hasonló témában, hiszen a különféle bőrtónusok és hajszínek szinte kimeríthetetlen kincsesbányát jelentettek számára.
Utoljára módosította:Avery Lyall, 2016. szeptember 7. 20:38
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. szeptember 8. 11:39 Ugrás a poszthoz


Az egyenesen nekem szögezett kérdésre ugyan számítottam, hirtelen mégsem tudom, mit mondjak. Mert a teljes igazság lényegében önsajnáltatás lenne, én meg ugye nem szeretek lealacsonyodni arra szintre. Szóval elhúzom szám, időhúzás gyanánt pedig az asztalterítőre szegezem, kisimítok egy nemlétező ráncot benne.
- Meghalt a nagyapám - szusszanva nézek fel rá, és bár ez még mindig nem a teljes verzió, azért annak egy egész jó változata - Haza kellett menni, el kellett rendezni a temetést.. Zűrös volt - megvonogatom vállaim, amúgy tényleg nem hat meg annyira a dolog, hogy most menten elsírjam magam, de azért mégiscsak meghalt a nagyapám. És bár igaz, hogy nem kellett vagy fél éven át temetni, remélem, ez a tény elég kielégítő ahhoz, hogy ne kérdezősködjön többet.
A kérdésem láthatóan meglepi, mire felvonom egyik szemöldököm. Nos, ez két dologra is rávilágít: hogy akkor igazán felesleges volt felnyársalniuk, mert ha nem emlékszik, nyilván nem lett komolyabb baja belőle, a másik pedig, hogy ezek szerint tök jól bevált az akkori stratégiám - az első tényből kiindulva. Ahogy értetlenségének hangot is ad, helyezkedem egy kicsit a székben.
- Mhm. Tudod, amikor bejelentették a felügyelőket - én pedig felálltam, kihúztam magam, és úgy sétáltam oda, meg ültem le, mintha csak azt mondták volna, hogy milyen szépen süt a nap. Szóval ja. Kicsit még oldalra is biccentem a fejem, remélve, hogy ennyiből tökéletesen eszébe fog jutni a tökéletes műsorom.

zárás
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2016. szeptember 24. 12:20
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. szeptember 8. 14:08 Ugrás a poszthoz

Nyeste



A beszélgetésünk kellős közepette Nati kijelentette, hogy el kell mennie valahova, úgyhogy kettesben hagy minket. Elég gyorsan elviharzott, de nem tudtam rá haragudni, mivel biztosan nyomós oka volt rá, hogy itt hagyott bennünket.
Láttam Nyestén, hogy kissé zavarban volt a kialakult helyzettől, de aztán előszedett egy papírt és egy ceruzát, majd írásban válaszolt a kérdésemre.
Elolvastam, amit a papírra írt:
- Hmm... festés és kviddics. Ez érdekes. Miket szoktál festeni? - kérdeztem vissza lendületesen, majd visszatoltam hozzá a papírt a ceruzával és válaszoltam én is a kérdésére:
- Szeretek olvasni, futni, úszni, verset írni és a természetet járni. Tudom, nem valami extra dolgok, de hát ez vagyok én. Azért egyszer elmehetnénk valami szórakozóhelyre kikapcsolódni. Nyugi, még én se voltam soha! - feleltem neki megnyugtatásul, ezért is voltam kíváncsi arra, hogy vajon hogyan telik egy éjszakai zenés-táncos est. Végre több lehetőségem volt arra, hogy új dolgokat próbáljak ki. Igaz, hogy itt is meg voltak húzva bizonyos határok, de nem volt olyan nagy szigor, mint az intézményben. Ott aztán tényleg semmit sem lehetett csinálni, ezért is töltöttem inkább az udvaron az időm nagy részét, mert beleőrültem volna a négy fal közötti unalmas életbe.
- Kérsz még valamit? Én iszom egy kis ásványvizet - kérdeztem tőle kedvesen, majd felállt a helyemről és megvártam, hogy válaszoljon, mert akkor nem kell kétszer odamennem a pulthoz. Ő pedig, amíg én leadom a rendelést, tud írni választ a papírjára.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 9. 21:20 Ugrás a poszthoz



Úgy tűnik, szereti az állatokat, amivel pillanatnyilag meg is nyert magának. Megemlítem a labradorokat, mire kicsit felfele is rándul a szája széle, ha jól látom. Nem pontosan értem, mi a gond, talán valami egészségügyi lehet, mármint ilyen mentális, vagy micsoda, de nem értek ezekhez. Legilimenciával talán többet tudnék meg, elvégre az ilyen esetekre számítva vágtam bele a tanulásba évekkel ezelőtt, azonban etikusnak kicsit sem érzem, hogy csak úgy beleolvassak a gondolataiba, mert tanoncként némi erőfeszítés árán képes lennék rá. Inkább az állatokról mesélek tovább, hátha egy ilyen téma meg Őrnagy dorombolása segít neki elérni, hogy ne szorongjon annyira, vagy akármi is okozza ezt az állapotot.
- Medve már egész idős egyébként, vagy tíz éve megvan, és hatalmas, de nagyon nyugodt meg barátságos állat, Herceg viszont alig három éves, játékos, és néha az az érzésem, nincs tudatában a saját erejének. Amikor hazamegyek, mindig annyira örül, hogy nem bírja ki, amíg odaérek hozzá, viszont azzal a lendülettel, amivel megindul, képes ledönteni a lábamról - ecsetelem neki, mi is a helyzet a kutyáinkkal otthon. - A húgomnak meg van egy bichonja ráadásnak, Vackor. Aranyos kis fehér szőrcsomó, most itt is van vele, amióta elsős lett a tanodában - folytatom, ha már belekezdtem. Végtére is ennyi sok állattal sem ér kihagyni egyet sem, és akkor még nem is beszéltem a macskáimról, akik pillanatnyilag a leginkább közel állnak a szívemhez, lévén, hogy más nincs is. Minek? Ott a munka, meg a két macskám, és ha így folytatom, hamarosan a harmadik is meglesz, ráadásul az egész Eridon. Nem is hiányzik Matthew annyira, mint gondoltam. A gondolatra nagy levegőt veszek, majd lassan fújom ki, elhessegetve az egészet, és inkább rá is térek a macskáimra.
- A cicáim viszont az igazi kedvenceim. Őrnagy már negyedik éves, és a szívem csücske, akármilyen szemtelen is. Kiskorában folyton belemászott minden bögrémbe, most meg folyton elkóborol, ha úgy tartja kedve. Pamacs sokkal félénkebb, nehéz kimozdítani a szobámból is, annyira nem szereti az idegeneket, és ha minden igaz, hamarosan lesz egy harmadik cicám is, egy hosszúszőrű csonkafarkú amerikai kiscica - részletezek. Mégiscsak jobb, mint a kínos hallgatás, és egymás bámulása, hátha a másik megszólal. Belekortyolok aztán a teámba, majd kissé meglep a témaváltás, de bólintok. Legalább beszél, ez is valami.
- Igen. Túlélési alapismereteket igyekszem tanítani a rendészeti szakirányon a mestertanoncoknak - válaszolom leengedve a csészét az asztalra egyelőre, és megfordul a fejemben néhány lehetséges kérdés, ha már ezt felvetette. - Hányadikos is vagy? - kérdezem végül.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. szeptember 9. 21:39 Ugrás a poszthoz


•••

Amúgy nem tudom, mikor kezdődött ez bennem, hogy megnyugtat, ha valaki beszél hozzám, de most is elég masszívan működik. Lehet, hogy a rémálmaim miatt is van, elvégre így van mibe kapaszkodnom, és tudom, hogy ébren vagyok. Vagy nem tudom, de ez elég kézzelfogható magyarázatnak tűnik.
Szóval nagyban hallgatom, ahogy mesél, a végére egész halványan még el is mosolyodom. Aki a kutyákat szereti, az rossz ember nem lehet, tartja a mondás, és ő eléggé úgy tűnik, mint aki nagyon szereti őket. Szóval én így most megengedem magamnak, hogy csak így mosolyogjak, főleg, ha más nagyon nem is látja.
Aztán ahogy egy pillanatra megváltozik az arca, le is olvad a kezdetleges görbe az arcomról, mintha csak miattam lenne, mert valami rosszat csináltam. Szürke szemeim egy kicsit még ki is tágulnak, aztán inkább megint kortyolok a teámból. És a kérdésemre választ is kapok, igen, tanár. Lesütöm szemeim, érzem, ahogy melegség árad szét az arcomon aminek hatására egy picit még ki is pirulhatok. Hát szép vagyok, mit ne mondjak, csak így letegezni egy tanárt. Azért remélem nem vette rosszul, nem mintha amúgy úgy tűnne, de az emberek elég jól tudják leplezni az érzéseiket. A kérdésére felpillantok, még a szemöldököm is megemelem.
- Harmadikos - felelem halkan, ismét lejjebb csúszva egy leheletnyivel. Hát igen, nem nagyon tanít, szóval talán emiatt még el is lehet nézni a ""hirtelen"" közvetlenségem.
- Öhm - megköszörülöm torkom, aztán szürkéimmel megint rá pislogok, ahogy gombóc nő a torkomban - ne haragudj..on - egy picit ugyan megakadok, de egész jól megy ez a magázódás dolog. Ja. Nem mintha amúgy olyan sokat beszélnék.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 10. 13:28 Ugrás a poszthoz



- Nem maradtál le semmiről - vonom meg a vállam. - Vagyis de, egy valamiről sikerült. Képzeld, a felügyelők nyakon csípték Cupidót, és elvették tőle az íját. Az a kis tollas mostanság sírva panaszkodik rájuk a folyosókon, és néhány diák kénytelen büntetésből feltakarítani a tócsákat utána - mesélem, nevetésbe torkolló kuncogás közepette. Annyira vicces látvány az a pelenkás, főleg, hogy még valami bébiholmikat is ráaggattak, miután a közszeméremsértés is felmerült a vádpontok között.
- Hát, hallod, azért annyi minisztériumi alkalmazott van itt éppen, hogy egy hangyabolyra elég lenne, és rendbe tették tudtommal a kastély bűbájait, ami most azért szigorúbb ellenőrzést jelent, bár az animágusokat eddig se érzékelte, nem tudom, hogy ez mennyiben változott vagy fog változni. Egyébként meg én is lejártam rendszeresen, egy időben még lent is laktam gyakorlatilag, pedig volt fent szobám, úgyhogy nem, nem gondolom, csak azt mondom, hogy kicsit mintha mindenki meghúzta volna magát. Majd visszaáll minden a régi kerékvágásba, ha ezek elmennek - válaszolom. Voltam itt diák én is, nem is olyan régen, ilyen tekintetben legalább egyszerűbb tanárnak lenni, mintha egy teljesen új helyen, ismeretlen emberek között kezdtem volna. A másik oldalról meg annyival nehezebb is, éppen ezért, de az már másik kérdés.
- Annyira azért nem is rossz hely, tényleg nem ártana felfedezned, ha lesz rá alkalmad. Bár egy icipicit mintha a középkorban rekedt volna, azt nem lehet tagadni - ingatom a fejem néhány korty vajsörrel később. Tudom, hogy mennyire odavan a technológiáért ő is, talán annyira, mint Matthew, ha nem jobban, leszámítva, hogy nem úgy tűnik, mintha bármit is szét akarna szedni és működési elveket elemezgetni. Nem teljesen értem ezt a rajongást, de el kell ismernem, hogy van, ami jó, igen, még az internet is, pedig pár éve még makacsul az ellenkezőjét állítottam volna. A nevét viszont ki se kell ejtenem ennek a nagyon is hasznos mugli vívmánybak, anélkül is ott tartunk, amint szóba hozza a munkáját.
- Naná, a videóidat mindig megnézem, és most már tudom is, hogy jól áll a zöld, a lila, a kék, a vörös és a fehér. Jól emlékszem? Mondjuk nekem a rózsaszín is jól áll, a cuki rózsaszín, strasszköves nyakörvem a bizonyíték rá, amit a Czettner lánytól kaptam egy karácsonyra, ha jól emlékszem, bájitaltan korrepért cserébe. Nem is tudom, láttad te azt egyáltalán? - kérdezem ismét nevetve, majd tenyerembe támasztom kicsit a homlokom. Pedig nem is ittam olyan sokat. Még.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2016. szeptember 10. 13:31
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 11. 20:17 Ugrás a poszthoz



Fogalmam sincs, mi történik, de mielőtt még rátérnék arra, hogy mi is a helyzet a macskáimmal, leolvad arcáról az a halvány mosoly is, amit a labradorok említése az arcára csalt. Ötletem sincs, mit tehettem, vagy mondhattam, de azért egész lelkesen mesélek a macskáimról is, miközben a teáját kortyolgatja, majd a kérdésére is válaszolok. Hogy eddig tegezett, most nagyon is meglep, hogy hirtelen bocsánatkérés közepette kezd magázni.
- Jaj, tegezz csak. Nem vagyok még annyira vén, hogy magázni kelljen, a diákjaim se teszik. Csak arra próbáltam rájönni, hogy honnan is tűnsz ismerősnek, de a diákom ezek szerint nem lehetnél véletlen sem - töprengek el hangosan. Talán csak az iskola falai között láttam futólag, tudja a fene, esetleg a tanáriban.
- Ugye nem vagy eridonos. Elég jó a memóriám, de ha valaki nem éppen bajkeverő vagy problémás diák, esetleg nem ismerem korábbról, nem biztos, hogy emlékezni fogok rá. Tudod, van az a szürke zóna, ahová azok az emberek kerülnek, akikkel nincs semmi baj, és hát sajna azokat könnyebb megjegyezni, akikkel sok a gond, többször bukkannak fel nálam ebből-abból adódóan - magyarázom, mert már igazán nem vagyok benne biztos, mi az, amitől megszólal, és mi az, amitől még inkább befele fordul és csendesebb lesz. Furcsa. Talán már csak emiatt is tudnám, ha eridonos lenne. Hajaj. Megvakargatom a tarkóm tanácstalanul, ez a beszélgetés meglehetősen céltalannak tűnik, de azért még próbálkozom egyelőre, amíg csak túl sok ember be nem gyűl. Látni rajta, hogy nincs ínyére a nagy társaság, mielőtt megfutamodna, talán egyszerűbb, ha távozunk és hagyom a macskával foglalkozni, amíg vissza nem érünk az iskolába.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2016. szeptember 24. 14:33
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nikolai Weißling
Független varázsló, Vendéglátós


Csárdavezető
RPG hsz: 305
Összes hsz: 2175
Írta: 2016. szeptember 12. 19:06 Ugrás a poszthoz

Szofi

Egy napot beáldozott kettejükre. Erre a napra lefoglalta a csárda legalsó szintjét, a VIp részt, kitakarított néhány felbérelt személy segítségével és vacsorát rendelt. Utóbbit úgy oldotta meg, hogy felment a kastélyba, és a konyhán a manókkal rakatott össze mindenből egy-egy nagyobb adagot.
Vacsorára hívta meg Szofit, mert szinte nulla romantika nem volt még a kapcsolatukban, ezt pedig pótolni akarta. Miközben a gyertyákkal bajlódott, rájött, hogy a húsz éve alatt egyetlen randija se volt. Semmi vacsora, semmi virág, csak ami utána jön.
Túl élete első randiján, fáradtan és feszengve fogja kézen kedvesét, hogy átvigye a hálószobába. Minden vágya, hogy kettesben legyen vele, azzal is teljesen megelégedne, ha most csak összebújnának és elaludnának a finom vacsora után.
- Látod? Olyan, mintha nem is az emeleti szobában laknék - mondja a tarkóját vakarva.
Becsukja maga mögött az ajtót, és kigombolja ingének felső gombját. A nagy estére finoman kiöltözött. Fekete farmerjába betűrte a kék inget, lábára is elegánsabb cipőt húzott. Úgy érzi, mindent megtett azért, hogy jól alakuljon az este, de hiányosnak érzi, vagy Szofi az, aki miatt feszült. Mintha titkolna valamit.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. szeptember 12. 19:37 Ugrás a poszthoz

Niko

Izgatottan készült a szobájában a mai estére. Elővette a kis fekete ruciját, aminek minden nő szekrényében megtalálhatónak kell lennie, a legcsinibb fekete tűsarkúját és a haját laza hullámokba rendezte, miközben a tükörképét szidta, aki hirtelen elfelejtett sminkelni. Egyszóval enyhén szólva feszülten indult el az esti randira, de ehhez képest minden a lehető legjobban alakult.
Bár szívesen megnézte volna Nikot, miközben ezt az egészet megrendezte, mert szinte teljesen biztos volt benne, hogy megérte volna. Nem az a típusú férfi volt, aki minden második nőt romantikus vacsorára invitál és Szofi azt gyanította, hogy mélyen legbelül nagyon kényelmetlenül érezte magát olykor.
Niko kezébe kapaszkodva ment fel Szofi a szobába és ezúttal nem zavarták olyan apróságok, mint hogy túl sokat ivott és esetlegesen kapaszkodóra lenne szüksége, mint legelső alkalommal. Most kivételesen többnyire józan volt –bár nyilván a részeg énje volt a nem megszokott-, miközben besétált a szobába, majd megfordult és figyelte a fiút.
Bármennyire is szerette volna, nem tudta elengedni azokat a dolgokat, amik éppen megtöltötték az agyát és nem hagyták aludni. Dai, az apja… Caleb. Mert hogy azt a kevés időt, amit a kastélyon kívül szándékozott tölteni, most megoszthatta vele.
- Engem az emeleti szoba sem zavar. –jegyezte meg, mintegy mellékesen. - Nagyon jól nézel ki, egyébként. –tette még hozzá egy halvány mosollyal, de nem lépett közelebb a fiúhoz.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nikolai Weißling
Független varázsló, Vendéglátós


Csárdavezető
RPG hsz: 305
Összes hsz: 2175
Írta: 2016. szeptember 12. 20:11 Ugrás a poszthoz

Szofi

Mikor egy férfi odáig van egy nőért, pontosan ezeket a dolgokat valósítja meg a kedvéért. Nikolai pedig teljesen odáig van a lányért, akivel kapcsolatuk lassacskán körvonalazódik, de csiga lassúsággal teljesedik ki.
A vacsora végezetével úgy érzi magát, mint egy jóllakott óvodás. Pocakja is kidudorodik, mintha legalább három hónapos terhes kismama lenne. Kicsit sem törődik vele, még meg is simogatja miközben Szofit hallgatja. Elmosolyodik, majd a cipőjéhez hajol, hogy megszabaduljon a fogságából.
- Szeretnélek egyszer tényleg hazavinni. Nem oda fel. Saját lakásba, ahol ketten vagyunk. Nem értem miért vagy még velem - mintha minden önbizalma elszállna, ha erről a témáról van szó.
Saját magát hergeli azzal, hogy teljesen feleslegesen előhozakodik újra és újra ezzel a témával, az erkélyen egyszer már kifakadt, gyengének mutatta magát, nem akarja újra.
- Egyébként te...te meg rohadt szexi vagy ebben a szerelésben - férfisóhaj hagyja el száját.
Vacsora közben is megakadt a szeme a nőcin, meg a ruha kivágottabb, minibb részein, csakhogy a kaja mindenek előtt áll. Előbb a gyomor, aztán a többi.
- Nem bámultak meg sokan idefelé?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. szeptember 12. 20:25 Ugrás a poszthoz

Niko

Niko újra és újra előhozakodik a témával, Szofi pedig egyszerűen nem tudja, hogy miért kell mindig itt kikötniük. Ő már elmondta az erkélyen, hogy hogyan is érez a vele szemben álló férfi iránt, aki ma este a lehető legromantikusabb és legtökéletesebb vacsorát hozta össze, amit egy nő csak kívánhat magának.
Megforgatta a szőke a szemeit és végre valahára közelebb lépett Nikohoz, de nem túl közel. Az a része még nem érkezett el az estének, bár tagadhatatlanul közel van. Szofi már így is ezer dolgon aggódott és Nikolai folyton újra meg újra emlékeztette rá, mennyire törékeny is kettőjük jövője.
- Komolyan megint azt akarod, hogy neked menjek?
Akkor az erkélyen a lánynak komolyan megfordult a fejében, hogy valami nagyon naggyal és nehézzel fejbe csapkodja a srácot, akiért néha úgy érzi, életét adná, máskor meg egészen úgy tűnik, hogy csak az egyikük maradhat élve ebben a kapcsolatban. De a szőke elég sötét körökben mozog ahhoz –hála az apjának-, hogy tudja, pontosan mik is azok a módszerek, amivel túlélhet, szóval nem aggódik.
Egy halvány mosoly jelent meg az arcán a bókra és tett még egy lépést a fiú felé. Utálta magát, amiért nem volt képes annyira élvezni ezt az estét, amennyire szerette volna, ezért érkezett most is a kérdésre egy kicsit kedvetlen válasz, miközben elfordult Nikotól és felmérte a szobát.
- Dehogynem, az egyikük komoly ajánlatot is tett. Saját lakása is van, meg minden. –célozgatott kissé csípősen, miközben hátralesett a válla felett és igyekezett a lehető leghitelesebbnek tűnő arckifejezést elővenni.
Utoljára módosította:Szofia Elena Chenkova, 2016. szeptember 12. 20:25
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nikolai Weißling
Független varázsló, Vendéglátós


Csárdavezető
RPG hsz: 305
Összes hsz: 2175
Írta: 2016. szeptember 12. 20:47 Ugrás a poszthoz

Szofi

- Élvezném - vonja meg a vállát, és elvigyorodik.
Nehezen tudja elképzelni, milyen az agresszív Szofi, de eljátszott már a gondolattal, milyen lehet amikor belőle is kitör az állat. Niko már jó ideje nem ütött meg semmit élettelen tárgyakon kívül, és nem biztos, hogy egy számára ennyire fontos személyen szeretné újra kipróbálni, milyen erővel is bír.
Aztán a bókot saját formájába öntötte, formálta, és vette oda egy csavarral a kissé túl rövidbe bújt nőnek. Neki nem baj, egyáltalán, hisz minél kevesebb, annál kevesebbet kell megvarrni, ha netán elszakadna, de azt azért már nehezebben tűri, hogy az ő tulajdonát más is megbámulja.
Így a kérdésre érkező válaszra elkomorul az arca, majd felegyenesedik.
- Mi? - szemei összeszűkülnek.
- Nem értettem jól. Leálltál egy pasival dumálni ebben a ruhában? Na nem. Amíg az én barátnőm vagy, nem nézheti más...ezt - emeli fel jobbját, hogy egy lendítéssel végigmutasson a testén.
Karja visszaesik eredeti helyzetébe, majd ökölbe szorítja. Hosszan bent kell tartania a levegőt, mert különben eldurranna az agya.
- Tudod mit? Egész nyugodtan menj utána. Neki legalább van fedél a feje fölött - durrog tovább.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. szeptember 12. 21:36 Ugrás a poszthoz

Niko

- Ne legyél ennyire biztos benne. –vigyorodott el a szőke.
Dai mesélhetett volna róla, milyen veszélyes is tud lenni Szofi, amikor kihozzák a sodrából. Már ha még lett volna bármi kapcsolata is a lánnyal, aki gyakorlatilag mellette nőtt fel. Elég sokat és sokszor harcoltak egymással, a legapróbb dolgoktól kezdve a legkomolyabbakig. És általában a lány volt az, aki hamarabb kijött a sodrából, mint kellett volna.
Bár Szofi csak viccnek szánta, talán csak egy kicsit oda szeretett volna szúrni a fiúnak, arra nem számított, hogy Niko ennyire magára veszi a dolgot és máris robbanni fog. Más körülmények között a lány máris visszavonulót fújt volna, most azonban ő sem volt éppen a helyzet magaslatán. Érzelmileg labilis volt és kissé talán hisztis. Egyébként ebből a durcázásból sohasem lehetett volna vita.
- Nem szeretem, ha megmondják, mit tehetek és mit nem. –fordult lassan a fiú felé és összefonta a kezeit a mellkasa előtt. - A párod vagyok, nem a tulajdonod. Miért ne beszélgethetnék bárkivel, akivel akarok?
A szőke nehezen viselte, ha megpróbálják keretek közé szorítani és Niko most éppen azt csinálta. Megpróbálta irányítani őt és megmondani mikor, kivel, hol és mit tehet. Szofi nem egy tárgy volt és nem egy kisállat, akinek parancsolni lehet. Ha így lenne, akkor most éppen leült volna, majd pitizik egyet, nehogy a gazdi dühös legyen rá.
Ez a lakás téma bekattant Nikonál, azóta ezen pörgött, hogy ott az erkélyen kimondták, mi is van közöttük. A rellonost nagyon hidegen hagyta, hogy a fiúnak van-e háza vagy bármije egészen addig, amíg ott áll Szofi mellett, de ezt képtelen volt elfogadni. Szofi pedig ezt a makacsságát nem tudta megérteni.
- Tudod mit? Lehet, hogy utána is megyek! –ilyen az, amikor két hisztis összetalálkozik. A lány a táskájáért nyúlt és az ajtó felé lendült. - Köszönöm a vacsorát!
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 790
Összes hsz: 2564
Írta: 2016. szeptember 12. 22:24 Ugrás a poszthoz

Már az ajtóból könnyen felfedezte Ave és Viktor kettősét, intve nekik, mielőtt átverekedte volna magát Feather kíséretében az ivón, hogy hallótávolságon belülre kerüljön. Kabátjával bíbelődve végigpillantott az asztalon, csupa söröskorsót látva csak.*
- Nekem senki se rendelt?-*A hang szomorú kiskutyaszemekkel meredt az asztaltársaságra, míg Seth tekintete nyomokban sem hordozta ezt - inkább egyfajta elégedettséggel vegyes fáradtság ült bennük, ahogy letelepedett, kutyáját maga mellé "parancsolva", hogy ne legyen láb alatt. Averyhez fordulva kézcsókkal rótta le hódolatát, Viktornak dobott egy mosolyt és odaintette a pincért. Amint leadta rendelését (nem kedvelte a magyar söröket, így inkább valami töményebb mellett döntött), a támlára dobott zakójának zsebéből elővette a cigarettatárcáját és körbekínálta, mert okvetlen szükségét érezte egy szálnak, egyedül viszont nem szívesen gyújtott volna rá. Alighogy az első kortyot lenyelte, megkönnyebbülten dőlt hátra, egyik karját kedvese háta mögött nyugtatva.*
- Lenne egy ötletem, de kelletek hozzá. Senki másra nem számíthatok,-*konferálta fel vészjóslóan, bár lehet, hogy csak az fokozta drámaivá a hatást, ahogy kivetkőzött némileg megszokott eleganciájából. Várt még egy slukknyit, hogy belefogjon a mondandójába, türelmetlenül pislogva a pult irányába, de fájdalom, az itala nem repült csak úgy elébe.*
- Belemásztam amúgy valamilyen értelmes/fontos téma közepébe?-*Hangyányi fáziskéséssel, de mégis kérdez; szemlátomást kicsit szétszórt és jórészt azért toppant be, mert megígérte, hogy ha teheti, elszabadul munkából egy italra.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. szeptember 13. 11:06 Ugrás a poszthoz

Bárcián
késő délután a bejárat előtt

Komótosan sétáltam ide az árnyas sétányról, ahol úgy egy negyed órája váltunk el egymástól új ismerősömmel. De a búcsú olyannyira nem örökre szólt, hogy igazából akármelyik percben itt lehet most már. A bejárat előtt várom. Jól elvagyok itt kint, nélküle nem akarok még bemenni.
Együtt vacsorázunk. Arra a tényre, hogy ez már tényleg vacsoraidő, valamint arra, hogy az imént egy ismeretlen férfit hívtam el magammal étterembe és ezt könnyedén vehette volna randevú meghívásnak, csak ideérve döbbentem rá. De egyik sem zavar. A vacsora gondolata miért is tenné? A romantikázással kapcsolatos esetleges félreértés meg csak annyiban érint kellemetlenül, hogy abban az esetben tisztáznom kéne, hogy én ezt csak barátian gondoltam. De mi van, ha ezért ugrott el átöltözni? Á, ez biztos csak kombinálás már a részemről. Érthető, hogy kellemesebben érzi magát, ha nem a futóholmijában ül be enni valahova. Bár szerintem azzal sem lett volna semmi gond. Végülis ez egy gyorsétkezde, nem valami sok csillagos étterem.
Amíg kint álldogálok zsebre tett kézzel, azért megnézem magamnak a kifüggesztett menüt. Nagyon pénztárcakímélő áraik vannak és -ahogy benézve láttam egy-egy tálat- ennek ellenére sem bánnak szűkmarkúan az adagokkal. A kínálatot böngészve csak egyre éhesebb leszek. Hasam jókorát kordul. Vigyorogva kapom oda kezem, aztán körbenézek az utcán, vajon látom-e már közeledni a férfit.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. szeptember 13. 21:44 Ugrás a poszthoz

Kriszpin | a végeredmény

Talán éppen abban a pillanatban jelenik meg az utca végében, amikor Kriszpin keresni kezdené. Kezében a seprűjét tartja, amelyről pár pillanattal korábban pattant le, a haja kicsit kócos a menetszéltől. Szemlátomást átalakult egy kissé az elmúlt húsz percben, jóval kevésbé csapzott, és valószínűleg az illata is kellemesebb. A futóruhát egy fekete farmerre és az első kezébe akadó pólóra cserélte, a lefele menő napra és az ősz közeledtét jelző esti időre való tekintettel pedig felkapta a leglengébb dzsekijét is, amely éppen a karján pihen.
Hamar meg is pillantja a bejárat előtt várakozó férfit. Picit elmosolyodik amikor meglátja, még mindig kicsit nehezen emészti meg a tényt, hogy ennyire közvetlenül viselkedett vele. Valahogy ez manapság nem annyira szokás... Azonban mindenképpen kellemes meglepetés.
- Itt is vagyok. Remélem nem kellett túl sokat várnod - szabadkozik kissé, bár tényleg nagyon sietett, a zuhanyozást is pár perc alatt lebonyolította. Pedig ő tud azért lassú lenni, igaz nem annyira a hétköznapi dolgokban, inkább a speciálisabb helyzetekben. Szereti mindenen kétszer-háromszor átrágni magát. De a zuhanyozás-öltözködés kombó azért már elég rutinosan megy, volt pár éve gyakorolni.
- Csak utánad! - mondja, kicsit arrébb is áll az ajtóból. Közben ő is megszemléli kívülről is a helyet, mert igazából sosem volt még bent, így valamiért annyira már magát az építményt sem szemlélte meg. Igazából nem túl különleges, nagyjából pont olyan, amit az ember egy étkezdétől elvárhat. Ha Kriszpin bement a falatozóba, a nyomában ő is belépeget az ajtón, hogy bent folytassa, amit elkezdett.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Avery Lyall
INAKTÍV



RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2016. szeptember 13. 22:21 Ugrás a poszthoz

Viktor és Édes

- Helyes, helyes - bólogatott, mikor kiderült, hogy Viktor nézi a videóit. - Ha szeretnéd, akkor szívesen segítek kiválasztani pár remek ruhát és kiegészítőt, hogy igazán lehengerlően nézz ki. A kicsi Sebbyvel is csodákat műveltem utóbb! - jegyezte meg, mert párjának öccsét is elrángatta vásárolni, miután kiderült számára, hogy randikra fog járni. Azt pedig ugye nem lehet slamposan. - Nem láttam még a nyakörved... majd hozd el egyszer! - javasolta aztán, mert kíváncsi volt, hogy miféle holmikat rejteget a másik.
Igencsak megörült aztán, mikor feltűnt Seth a színen, arcára rögtön széles vigyor ült ki, ami csak még ragyogóbb lett a kézcsók után. Ha áll, akkor most minden bizonnyal pukedlizett volna viszonzásul, mert őt az egyáltalán nem érdekelte, hogy az női szokás, viszont nagyon ideillett volna, így viszont csak megvillant a kérdés hallatán, mint aki éppen remek szórakozást talált.
- Nem voltál elég konkrét, hogy jössz-e, szóval majd ha olyasmit mondasz, hogy jöttömre öt nap múltán számítsatok, vagy valami, akkor hűs nedűvel foglak várni, ígérem - játszott, és teljesen random módon Gyűrűk Urát idézett, csak mert éppen az jutott az eszébe. Pedig a vajsör elvileg alkoholmentes. Mindenesetre, mikor kedvese karja a háta mögé került, akkor kényelmesen hátradőlt és még fészkelődött is egy kicsit, mert ez a közelség igencsak a kedvére volt. A felkínált cigiből vett egy szálat, de még nem gyújtotta meg, mert ha Seth hajlandó rá, akkor az övéről szerette volna.
- Ha bankot akarsz rabolni, akkor másik görényt keress - jött máris a válasz, mikor Seth olyan hangon szólalt meg, hogy akár egy maffiózó is megirigyelte volna, de azért vigyorgott végig, még ha nem is tudta mi lesz ebből. - És mi lenne az az ötlet? - kérdezte hát végül, némileg elkomolyodva, mert a kíváncsiságát sem tagadhatta volna.
- Nem igazán, csak a kastélyról beszélgettünk - rázta meg aztán most éppen az eredeti színében tündöklő üstökét, miközben kicsit még közelebb húzódott Seth-hez és rábámulva várta a nagy javaslatot.
Utoljára módosította:Avery Lyall, 2016. szeptember 14. 19:47
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. szeptember 13. 22:24 Ugrás a poszthoz

Bárcián
késő délután a falatozóba lépve

Hamarosan észreveszem a közeledő vacsorapartneremet. Mosolyogva intek neki, és ahogy így végignézek rajta meg a seprűreklámba illő belépőjén, az jut eszembe, hogy talán mégis randira kellett volna hívnom. De komolyan, új ismerősöm az a fajta férfi, aki szerintem még azoknak is tetszik, akik különben a hölgyeket részesítik előnyben. Már nem azért, mert lányos volna és  nem is feltétlen romantikus értelemben tetszhet, de mindenképpen nagyon jól esik ránézni bárkinek.
- Csak magadra kaptál valami rongyot, igaz? - kérdezem vigyorogva, és igen, ugratom kicsit a kifogástalan külsejével. Ő persze valószínűleg nem így gondol magára. Nem tűnik annak a macsó, önimádó típusnak. Biztos van egy egészséges hiúsága, de ennél többet nem nézek ki belőle. Különben pedig a kis megjegyzésemet természetesen úgy teszem, hogy közben fogalmam sincs róla, hogy néhány ruhadarabját tényleg elég találomra kapta magára.
- Köszönöm, uram. - hajtok fejet derűsen, ahogy előre enged. Belépve rögtön a pulthoz lépdelek és üdvözlöm az itt dolgozókat, közben már kapva is magamhoz egy tálcát. Morfondírozva nézegetem a kínálatot. Végül hamar döntök egy sajtos hús, némi sültburgonya, káposztasaláta és egy nagy pohár sütőtöklé mellett. Már megyek is a fizetőhelyhez, de ott bevárom Bárciánt.
- Egybe legyen szíves. - mutatok a kettőnk tálcájára, aztán veszem is elő ütött-kopott bőrtárcámat, miközben a méretes kasszagép mögött álló boszorkány társaságom rendelését is szépen hozzáüti a számlához.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vendéglátó negyed - összes RPG hozzászólása (3743 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 65 ... 73 74 [75] 76 77 ... 85 ... 124 125 » Fel