32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!

Megnyitotta kapuit a Karácsonyi vásár és a Korcsolyapálya a Boglyas téren!

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 ... 19 20 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 3256
Írta: 2016. augusztus 13. 14:25 | Link

Kamilla

Már kezdte egészen feladni a reményt, mikor egyszer csak megszólalt valaki közvetlen mellette. Felnézve Kamillát látta meg, akivel már jó ideje nem beszélt, de ettől függetlenül nem érezte zavarónak a jelenlétét, úgyhogy a kérdésre rögtön nemet intett.
- Dehogy. Ülj csak le - mondta, miközben lerakta a telefont. Kicsit reményvesztett lett mostanára amúgy is ezzel kapcsolatban. Az újabb kérdés hallatán aztán elhúzta a száját és úgy felelt.
- Vettem egy telefont, de egyáltalán nem akarja azt csinálni, amit szeretnék. Mindenféle értelmezhetetlen vacakot nyit meg, amire semmi szükségem - panaszolta el, hogy mi a gondja, közben a lány orra elé tolva az asztalon a készüléket. Annak alapján, hogy a másik a gyurmázáskor is mugli dolgot mutatott neki, talán most is jobban ért ehhez az ördögi kütyühöz, mint ő, akkor pedig legalább a hülye táblázatokból kiléphetne neki.
- Vissza tudod nekem csinálni úgy, hogy eltűnjön ez a sok felesleges dolog, és könnyen megtaláljam, hogy honnan tudok telefonálni vagy üzenetet írni? - kérdezte, reménykedve pislogva a lányra. - Ha megtanítasz rá állom a vacsid - ajánlotta még fel, remélve, hogy ez némi motivációt ad a másiknak, már ha tényleg ért az ilyesmihez. Talán mégsem egyedül kellett volna elmennie vásárolni, de teljesen hirtelen ötlet volt, hogy neki most telefon kell, ráadásul mire valakivel leszervezte volna baglyokon keresztül, addigra biztos volt benne, hogy el ment volna tőle a kedve. Márpedig haladni kell a korral, ezt ő is belátta, és ez mindenképp kényelmesebb lesz, mint a szegény, dolgoztatott tollasok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. augusztus 13. 18:14 | Link


Szó nélkül csüccsenek le vele szemben, ujjaim összefonom és felteszem az asztalra, miközben rá pislogok. Nem is kell sokat várnom arra, hogy a megérzésem beigazolódjon, komolyan, lottóznom kéne. Ha nem is azonnal, de biztos megnyerném a főnyereményt. Azt hiszem kezd kifejlődni a hatodik érzékem, vagy én nem tudom. Nagyon jól csinálja, azt meg kell hagyni. Szóval vett egy telefont, és nem igazán érti mi a helyzet vele. Aha. Értem. Mondjuk a telefonok elég könnyű lelkek, úgy értem hamar meg lehet őket tanulni. Mondjuk én félvérként könnyen beszélek, ha az ember mugli környezetben nő fel, az más.
- Hát persze - elmosolyodva pillantok rá, majd le a telefonra, s megnyomom a képernyő alatt meghúzódó gombot, mire behozza a menüjét, ahonnan meg már igazán könnyű az egész. Aztán hosszabban nyomom meg a gombocskát, mire behozza a futó alkalmazásokat, és mindből szépen ki is lépegetek, hogy addig se merítsék az aksiját. Az ajánlatára felvonom a szemöldököm, majd meg is rázom a fejem.
- Szívesen csinálom, szóval nem kell - elmosolyodom, ahogy ismét felpillantok rá. Szóval, hogy könnyen megtalálja őket.
Kiürítem az asztalát, majd ráhúzom az üzenetek meg a hívások ikonjait, így mikor feloldja a képernyőt, egyenesen azokkal fog találkozni.
- Kész is van. Mit szeretnél még? - felemelem fejem, a készüléket egyelőre még magam előtt hagyom. Elvégre nem tesz neki jót, ha összevissza taszigálják, karcolódik a hátlap meg minden. Amúgy is meg, ha még dolgom van vele, teljesen felesleges lenne ide-oda adogatnunk, de ez igazából rajta múlik. Ha akarja vissza a telefonját, ki vagyok én, hogy ne adjam neki vissza?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 3256
Írta: 2016. augusztus 15. 23:22 | Link

Kamilla

Nagyon erősen próbálta figyelni, hogy mit is csinál a lány, hogy ha legközelebb ismét megnyit valamit véletlenül, akkor ő is meg tudja oldani a helyzetet, de a valahol a felénél feladta. Sóhajtva és homlokráncolva dőlt hátra a széken, lassan már átkozva a pillanatot, mikor eszébe jutott telefont venni és azt meg duplán, amikor meg is tette. Hát kellett ez neki?
- Köszönöm - biccentett, ha már a lány az ételt nem akarta elfogadni, bár abban nem volt teljesen biztos, hogy Kamilla tudja, hogy mivel ő itt dolgozik, gyakorlatilag csak egy kérdésébe kerül a főnök felé, hogy szabad-e adnia valamit a lánynak ingyen. Arvid meg úgyis igent mondana, ha már Kamilla segített is Sebbynek, hiszen olykor az is előfordult, hogy a szegényebb diákoknak ingyen, vagy potom összegért adott ételt. A szőke végképp nem a profitra utazott, ő élvezetből főzött.
Utána a lány szórakozott még a kis képecskékkel a képernyőn, amit Sebby ismét csak megpróbált megfigyelni, de végül csak összevont szemöldök lett belőle. Mikor Kamilla kérdezett tőle, akkor felnézett rá, és némi gondolkodás után enyhén piruló orcákkal kibökte a választ.
- Megmutatod, hogyan kell üzenetet küldeni..? - kérdezte. Úgy érezte, hogy ezt mondjuk már illene tudnia, ha egyszer kérte, hogy az a funkció kéznél legyen, de még tényleg csak most próbálgatta a dolgot. - És telefonálni... - tette hozzá valamivel később, miközben lelapult az asztalra, és úgy nézett fel a lányra, meg arra a szörnyűséges telefonra, ami kifogott egy feltalálón.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. augusztus 22. 10:15 | Link


- Nincs mit - elmosolyodva vonogatom meg vállaim, aztán rákérdezek, hogy tehetek-e még valamit érte. Elvégre ha úgyis itt vagyok, meg úgyis belemelegedtem már a telefonja kezelésébe, nekem igazán nem tesz semmit, ha eljátszogatok vele.
- Persze - ismét biccentek, miközben ehhez már előhúzom a saját készülékem a farmerem zsebéből, s feloldva teszem az asztalra, a fiúé mellé. Elvégre, valakinek csak el kell küldeni, meg amúgy is - beleírom a számom, jó? - felpillantok rá, majd oldalasan fordítom a telefonját, hogy ő is lássa mit csinálok. Elvégre ez olyan dolog, amit jó, ha tud, meg minden. Szóval megnyitom a telefonkönyvet, s igyekszem úgy mozgatni az ujjam, hogy ne takarjam ki a kezemmel a képernyőt miközben lementem a telefonszámot a nevemmel. Már ha nem ellenkezik.
- Szóval - kezdek bele a magyarázatba, ahogy ismét megnyomom a középső gombot - megnyitod az üzeneteket, ott az új üzenet, beírod, majd kiválasztod, kinek szeretnéd küldeni és megnyomod a küldést - közben nagyban mutatom neki a dolgokat, és amennyiben szükséges, még újra is kezdem - vagy van egy szerintem egyszerűbb megoldás is, bejössz a névjegyzékhez, és itt van ez a kis ikon.. Na igen, arra rámész, és ugyan ezt megcsinálod, viszont itt már nem kell kiválasztani kinek, mert már benne van, látod - igyekszem érthetően magyarázni, miközben ezt is mutatom, és remélem, hogy érti is. Lehet, hogy ez csak velem van így, de néha nehéz megtanítani egy olyan dolgot, ami nekem egyértelműnek tűnik. Ha kell, ezt is megmutatom még egyszer.
- A telefonáláshoz pedig van az ikon, amit előre hoztam neked - közben kilépek a névjegyzékből, megnyitom a hívást, és onnan visszalépek - szintén kikeresed a nevet, aztán megérinted a telefon ikont - magyarázom el, majd elmosolyodva dőlök hátra - próbáld ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Heléna Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 44
Írta: 2016. augusztus 25. 23:25 | Link

Tánya

Az eridonos hamarosan válaszol is kérdésére, mire érdeklődve pillant fel, a felelet hallatán pedig még el is mosolyodik. Szóval a lány a háztársa és talán még az évfolyamuk is közös lehet. Tánya egy idősnek tűnik vele, maximum egy évvel lehet fiatalabb, de azt nem igazán nézné ki belőle, hogy esetleg idősebb.
- Én is - kicsit megkésve bár, de reagál végül újdonsült ismerőse válaszára. Biztosan még sokat fognak ezek után találkozni, ha máshol nem is, hát akkor az Eridon klubhelyiségben. Mostanában egyre több időt tölt a háztársaival, elvégre csak öt évet kell bepótolnia, ami kimaradt neki. Az alapképzés alatt ugyanis nem nagyon állt le társalogni háztársaival, akkor nem is ismerte őket, mondjuk ez a mai napig sem változott túlságosan. Tény, hogy már sokkal több emberről hallott, de kevéssel beszélt annyira hosszú ideig, mint most például Tányával, ez pedig csak jó dolog.
Jóízűen kezd bele a mai ebédjébe, összekeveri kicsit a húst és a salátát, majd mindegyikből szépen tűz a villájára. Eléggé éhes lett mostanra már, ez az étel pedig nem csak jól néz ki, hanem nagyon finom is. Tánya közben beszélni kezd az iskoláról, amire felpillant, majd igyekszik gyorsan megrágni a szájában lévő falatot, hogy erre is tudjon hamarosan reagálni. Nem lenne jó, ha beállna közéjük a csend, az olyan furcsa dolog, elvégre itt ül két lány és némán esznek. Mintha nem is lenne miről beszélgetniük, pedig nagyon is van. Remélhetőleg.
- Hát valószínűleg te vagy az egyetlen ebben az évszázadban, aki szeretne iskolába járni, gratulálok - szélesebbre húzza ajkait, majd visszapillant az ételére. Tánya kérdésére azonban hirtelen lefagy, arcáról eltűnik a mosoly, aztán felnéz. Mindez csak pár másodperc alatt történik meg, számára viszont ez nagyon hosszú időnek tűnik. Tényleg nagyon hosszú. Ahogy az is, hogy tekintete visszavándoroljon Tánya arcára és felvonja egyik szemöldökét, úgymond felfogva a kérdését.
- Hát tulajdonképpen már árva vagyok. Apám és anyám is meghalt, testvérem nem is volt - szomorú mosollyal az arcán vonja meg vállát, egy kicsit elnéz az étterem másik oldala felé. Felméri a terepet, megnézi kik ülnek a közelükben, még a pincérekre is vet egy pillantást, de aztán mindig visszanéz Tányára. Nem lenne valami illendő dolog, ha a beszélgetésük közben másfelé tekintgetne, elveszne a hang is útközben, meg minden. Jó lesz inkább visszanézni.
- Na és veled mi újság?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 3256
Írta: 2016. augusztus 27. 21:16 | Link

Kamilla

- Persze, jó - bólogatott, mert hát miért is ne írhatná be a lány a számát a telefonjába, ha már egyszer valami barátfélék, még ha túlságosan ritkán is találkoznak egymással. Nem baj, majd ha Sebby megtanulja használni a telefont, akkor lehet, hogy ez is változik, vagy ha más nem, akkor néha beszélnek majd egymással.
Megfeszített figyelemmel leste aztán, hogy mit csinál a lány, hogy tudja majd, hogy mit kell tennie, ha be szeretne írni egy számot és még üzenetet is írna netán, és csak abban tudott reménykedni, hogy van a memóriája annyira jó, hogy ilyen furcsa mugli találmányokkal is elbírjon majd akkor is, ha ismét egyedül marad vele.
- Légy szíves, csak egy módot mutass egyszerre nekem... - jegyezte meg kissé gondterhelten, mikor a lány rögtön két dologgal is előállt az üzenetküldés kapcsán. Sebby annak is nagyon tudott volna örülni, ha egy módszerben biztos, nem kellett kettő, ami csak összekavarja, talán majd legközelebb.
A szavai ellenére azért bólogatott is párat, hogy érti, oké, talán menni is fog, majd mikor a lány ismét átengedte neki a telefont, akkor Kamillára pillantott, és a tekintetéből tisztán lehetett olvasni, hogy egyáltalán nem érti, miért kell a mugliknak ilyen fura dolgokat kitalálni.
Végül azért csak nekiveselkedett. Bőszen nyomdosta emlékezetből a kis ábrákat, és bár az üzenet, nevezetesen egy "szia", körülbelül egy teljes percbe telt neki, végül csak elküldte és kíváncsian pislogott aztán a másikra, hogy vajon jól csinálta-e? Megérkezett-e? Aztán pedig ha úgy tűnt, hogy jól csinálta a dolgokat, akkor megpróbálta a telefonálást is.
- Nos? - nézett aztán kérdőn a lányra, hogy ítélje meg a telefonálás és az üzenetküldés kapcsán tanúsított teljesítményét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. augusztus 30. 14:31 | Link


Ahogy mindent szépen megmutogatok neki odanyújtom felé a készüléket, hogy letesztelhesse a tudását, s mikor minden különösebb hiba nélkül mennek is neki a dolgok, elmosolyodva bólintok.
- Büszke vagyok rád - elégedetten dőlök hátra a székben, nem igazán zavartatva magam. Ha majd zavarom, úgyis szól, ha meg, nem, akkor nem - ha még valami eszedbe jut, fel is hívhatsz, meg írhatsz is - megvonogatom vállaim. Ez amúgy nekem teljesen természetesnek jön, de az embereknek valahogy nem az a magától értetődő ami nekem is, szóval inkább kimondom, hogy minden tisztázva legyen.
- Hogy van Sherlock? - a macskájával határozottan jobban törődöm, mint a kimondott, meg a ki nem mondott kívánságaival. Hiába, szeretem azt a cicát, a szomorú tény csak az, hogy mostanában nem látogattam meg. Nem mintha ezt nem pótolnám majd be, ó, dehogynem, ha Jared megengedné, arra az időre még magamhoz is költöztetném az állatkát. Amint hajlandó leszek visszaköltözni apucihoz - rég láttam - gondolataimnak hangot adva húzom el szám. Persze tudom, hogy ez az én hibám, de na, valamit azért csak kell mondani. Mindezek után csendben várom a válaszát, körbenézek a helységben. Az emberek jönnek és mennek, ahogy az a megszokott. Leülnek, esznek, fizetnek, mennek. Olyan görcsösen rohangálnak, mint valami félreprogramozott hangyák. Viccesek. Szórakozottan elmosolyodva fordítom vissza fejem a szemben ülő fiú felé, kíváncsian pillantok rá.
- Seth még mindig annyira haragszik rám? - ez most csak így eszembe jutott. Az évnyitó alkalmával volt szerencsém megismerni a bátyát, a tökéletes kis átgyalogolásom által - úgy minden -, és akkor elég gyilkos szemekkel nézett rám. Bár lehet azóta arra se emlékszik, hogy az az egész megtörtént.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 3256
Írta: 2016. szeptember 3. 15:38 | Link

Kamilla

Mázlija volt, mert sikerült mindent megcsinálni, amit a lány mutatott, még akkor is, ha neki lényegesen lassabban jött össze. Bőszen bólogatott arra is, hogy hívja majd, vagy ír, vagy bármi, amit ki tud csiholni ebből a szerkentyűből, mert egyébként nagyon szívesen beszélgetett volna többször is Kamillával, csak valahogy mostanában egyszerűen eljártak egymás mellett.
- Remekül - felelte aztán. - Nagyobb és szőrösebb, mint valaha - mosolyodott el, mert az óriásmacskája mindig elé tudta érni, hogy random boldogságot érezzen. - Hát akkor miért nem látogattad meg, ha hiányzik? - kérdezett aztán rá kerek-perec, mert ha a lányt érdekli is, hogy hogy van a cica, meg azt is észrevette, hogy régen látta, akkor az lett volna a legevidensebb megoldás, hogy meglátogatja Sherlockot.
A következő kérdés aztán bősz szemöldökráncolásra késztette, mert halvány gőze sem volt róla, hogy miről beszél a lány. Az évnyitó már volt annyira régen, hogy ne emlékezzen rá, hogy akkor mennyire óvatlanul felhívta magukra a figyelmet a rellonos, ráadásul arról végképp nem társalogtak a testvérével, hogy haragszik-e még rá érte. Nem is értette így, hogy miről van szó.
- Miért, mit csináltál? - kérdezte a lányra pislogva, és csak remélni merte, hogy nem valami rémesen rossz dolog lesz a válasz. Azért annyira nem szerette volna, ha a testvére meg az egyik barátja összeveszik, mert az ilyesmiből ő végképp nem tudna jól kijönni. Nem is tudta, hogy most elkezdjen-e aggódni, vagy sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. szeptember 8. 11:39 | Link


Az egyenesen nekem szögezett kérdésre ugyan számítottam, hirtelen mégsem tudom, mit mondjak. Mert a teljes igazság lényegében önsajnáltatás lenne, én meg ugye nem szeretek lealacsonyodni arra szintre. Szóval elhúzom szám, időhúzás gyanánt pedig az asztalterítőre szegezem, kisimítok egy nemlétező ráncot benne.
- Meghalt a nagyapám - szusszanva nézek fel rá, és bár ez még mindig nem a teljes verzió, azért annak egy egész jó változata - Haza kellett menni, el kellett rendezni a temetést.. Zűrös volt - megvonogatom vállaim, amúgy tényleg nem hat meg annyira a dolog, hogy most menten elsírjam magam, de azért mégiscsak meghalt a nagyapám. És bár igaz, hogy nem kellett vagy fél éven át temetni, remélem, ez a tény elég kielégítő ahhoz, hogy ne kérdezősködjön többet.
A kérdésem láthatóan meglepi, mire felvonom egyik szemöldököm. Nos, ez két dologra is rávilágít: hogy akkor igazán felesleges volt felnyársalniuk, mert ha nem emlékszik, nyilván nem lett komolyabb baja belőle, a másik pedig, hogy ezek szerint tök jól bevált az akkori stratégiám - az első tényből kiindulva. Ahogy értetlenségének hangot is ad, helyezkedem egy kicsit a székben.
- Mhm. Tudod, amikor bejelentették a felügyelőket - én pedig felálltam, kihúztam magam, és úgy sétáltam oda, meg ültem le, mintha csak azt mondták volna, hogy milyen szépen süt a nap. Szóval ja. Kicsit még oldalra is biccentem a fejem, remélve, hogy ennyiből tökéletesen eszébe fog jutni a tökéletes műsorom.

zárás
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2016. szeptember 24. 12:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. szeptember 13. 11:06 | Link

Bárcián
késő délután a bejárat előtt

Komótosan sétáltam ide az árnyas sétányról, ahol úgy egy negyed órája váltunk el egymástól új ismerősömmel. De a búcsú olyannyira nem örökre szólt, hogy igazából akármelyik percben itt lehet most már. A bejárat előtt várom. Jól elvagyok itt kint, nélküle nem akarok még bemenni.
Együtt vacsorázunk. Arra a tényre, hogy ez már tényleg vacsoraidő, valamint arra, hogy az imént egy ismeretlen férfit hívtam el magammal étterembe és ezt könnyedén vehette volna randevú meghívásnak, csak ideérve döbbentem rá. De egyik sem zavar. A vacsora gondolata miért is tenné? A romantikázással kapcsolatos esetleges félreértés meg csak annyiban érint kellemetlenül, hogy abban az esetben tisztáznom kéne, hogy én ezt csak barátian gondoltam. De mi van, ha ezért ugrott el átöltözni? Á, ez biztos csak kombinálás már a részemről. Érthető, hogy kellemesebben érzi magát, ha nem a futóholmijában ül be enni valahova. Bár szerintem azzal sem lett volna semmi gond. Végülis ez egy gyorsétkezde, nem valami sok csillagos étterem.
Amíg kint álldogálok zsebre tett kézzel, azért megnézem magamnak a kifüggesztett menüt. Nagyon pénztárcakímélő áraik vannak és -ahogy benézve láttam egy-egy tálat- ennek ellenére sem bánnak szűkmarkúan az adagokkal. A kínálatot böngészve csak egyre éhesebb leszek. Hasam jókorát kordul. Vigyorogva kapom oda kezem, aztán körbenézek az utcán, vajon látom-e már közeledni a férfit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. szeptember 13. 21:44 | Link

Kriszpin | a végeredmény

Talán éppen abban a pillanatban jelenik meg az utca végében, amikor Kriszpin keresni kezdené. Kezében a seprűjét tartja, amelyről pár pillanattal korábban pattant le, a haja kicsit kócos a menetszéltől. Szemlátomást átalakult egy kissé az elmúlt húsz percben, jóval kevésbé csapzott, és valószínűleg az illata is kellemesebb. A futóruhát egy fekete farmerre és az első kezébe akadó pólóra cserélte, a lefele menő napra és az ősz közeledtét jelző esti időre való tekintettel pedig felkapta a leglengébb dzsekijét is, amely éppen a karján pihen.
Hamar meg is pillantja a bejárat előtt várakozó férfit. Picit elmosolyodik amikor meglátja, még mindig kicsit nehezen emészti meg a tényt, hogy ennyire közvetlenül viselkedett vele. Valahogy ez manapság nem annyira szokás... Azonban mindenképpen kellemes meglepetés.
- Itt is vagyok. Remélem nem kellett túl sokat várnod - szabadkozik kissé, bár tényleg nagyon sietett, a zuhanyozást is pár perc alatt lebonyolította. Pedig ő tud azért lassú lenni, igaz nem annyira a hétköznapi dolgokban, inkább a speciálisabb helyzetekben. Szereti mindenen kétszer-háromszor átrágni magát. De a zuhanyozás-öltözködés kombó azért már elég rutinosan megy, volt pár éve gyakorolni.
- Csak utánad! - mondja, kicsit arrébb is áll az ajtóból. Közben ő is megszemléli kívülről is a helyet, mert igazából sosem volt még bent, így valamiért annyira már magát az építményt sem szemlélte meg. Igazából nem túl különleges, nagyjából pont olyan, amit az ember egy étkezdétől elvárhat. Ha Kriszpin bement a falatozóba, a nyomában ő is belépeget az ajtón, hogy bent folytassa, amit elkezdett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. szeptember 13. 22:24 | Link

Bárcián
késő délután a falatozóba lépve

Hamarosan észreveszem a közeledő vacsorapartneremet. Mosolyogva intek neki, és ahogy így végignézek rajta meg a seprűreklámba illő belépőjén, az jut eszembe, hogy talán mégis randira kellett volna hívnom. De komolyan, új ismerősöm az a fajta férfi, aki szerintem még azoknak is tetszik, akik különben a hölgyeket részesítik előnyben. Már nem azért, mert lányos volna és  nem is feltétlen romantikus értelemben tetszhet, de mindenképpen nagyon jól esik ránézni bárkinek.
- Csak magadra kaptál valami rongyot, igaz? - kérdezem vigyorogva, és igen, ugratom kicsit a kifogástalan külsejével. Ő persze valószínűleg nem így gondol magára. Nem tűnik annak a macsó, önimádó típusnak. Biztos van egy egészséges hiúsága, de ennél többet nem nézek ki belőle. Különben pedig a kis megjegyzésemet természetesen úgy teszem, hogy közben fogalmam sincs róla, hogy néhány ruhadarabját tényleg elég találomra kapta magára.
- Köszönöm, uram. - hajtok fejet derűsen, ahogy előre enged. Belépve rögtön a pulthoz lépdelek és üdvözlöm az itt dolgozókat, közben már kapva is magamhoz egy tálcát. Morfondírozva nézegetem a kínálatot. Végül hamar döntök egy sajtos hús, némi sültburgonya, káposztasaláta és egy nagy pohár sütőtöklé mellett. Már megyek is a fizetőhelyhez, de ott bevárom Bárciánt.
- Egybe legyen szíves. - mutatok a kettőnk tálcájára, aztán veszem is elő ütött-kopott bőrtárcámat, miközben a méretes kasszagép mögött álló boszorkány társaságom rendelését is szépen hozzáüti a számlához.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. szeptember 13. 23:05 | Link

Kriszpin

Bár mosolyog, kicsit azért ráncolja is a szemöldökét, amikor Kriszpin megjegyzést tesz a külsejére. A szignifikáns javulással persze ő is tisztában van, azt azonban nem gondolta volna, hogy  ezt a vacsorapartnere is szóvá fogja tenni. Ez a pasas csupa meglepetés, hátborzongató. És még koránt sincs vége a dolognak, habár Berci ezt egyelőre nem tudja.
- Tulajdonképpen... Ja. Ritkán tollászkodom - válaszolja. Az első mondata alatt kicsit zavartan vakarja meg a tarkóját, a második után azonban már felnevet. Egyáltalán nem titok, hogy nagyon nem irigyli a nőket a sminkelés és a macerás ruhaválasztás miatt. Az ő életük ilyen szempontból sokkal de sokkal könnyebb. Egyébként úgy mondana erre még valamit, valami olyasmit, hogy "Pont te kérdezed?". Elvégre kár lenne őket kiállás szempontjából versenyeztetni, valószínűleg nehéz lenne nyertest találni. Kriszpin sem panaszkodhat éppen, ezt pedig már csak úgy mellékesen állapítja meg, ha már így felmerült a dolog. Most először ötlik fel benne a gondolat, hogy minden bizonnyal nagyon esztétikusak ők így ketten. Reszkethetnek a női munkaerők odabent!
Kriszpin elindul befelé, ő pedig megy utána. Pár gyors pillantással felméri a helyet, végigjáratva a tekintetét mindenen. A pulton, a mögötte lapuló ételeken, a dolgozókon, a kínálatot hirdető táblán. Végül aztán a tekintete visszavándorol az ételekre, és talán szerencse is, hogy Kriszpin hozzá hasonlóan éppen választ, mert ha most megszólalna, valószínűleg meg kellene ismételnie a mondandóját. Berci ugyanis nagyon koncentrál. Az étel kiválasztása fontos feladat, magához képest viszont egész gyorsan kivégzi a dilemmát. El is mondja gyorsan a hölgynek, hogy mit szeretne - rántott sajtot sült krumplival, mellé sok tartár. Tekintélyes adag, de ez ki is jár a sportolónak, ráadásul életet is mentettek ma, úgyhogy végképp.
Kicsit még bambulja az ételeket, várja, hogy Kriszpin fizessen. Meglepve kapja fel a fejét a férfi mondatára, viszont mire ellenkezni kezdhetne, a hölgy már beüti egyben a számlájukat. Őszintén reméli, hogy ez nem azoknak az összeesküvéseknek az egyike, ahol két vadidegen összeismerkedik, az áldozat (nevén nevezve Bárcián) pedig már túl későn jön rá, hogy az idegen túlságosan kedves volt. Mire észrevenné a turpisságot, már el van ásva egy bokor alatt, vagy egy sikátor szemetesében hever a holtteste.
Persze kár lenne egy meghívásból azt a következtetést levonni, hogy meg akarják ölni, de sosem lehet tudni. Az opciók között van még, hogy el akarja csavarni a fejét (ez esetben pedig biztosan ismeri a bölcseletet az útról a férfiak szívéhez, meg ugye, hogy honnan indul...), vagy tényleg csak hihetetlen rendes. Ez utóbbi a legvalószínűbb, mégis úgy néz rá Berci két pillanatig, mintha fehér hollót látott volna. Aztán kicsit megcsóválja a fejét, és összeszedi a jobbik modorát.
- Köszönöm, bár igazán nem kellett volna. Így most kénytelen leszek valahogyan elintézni, hogy visszahívhassalak - nevet fel, és ezt a részét tulajdonképpen komolyan is gondolja. Aztán rájön, hogy talán túlzás lenne egyelőre a következő közös programot tervezni, elvégre most ismerték meg egymást, ahonnan ritkán szokott bárki a "öribari" szintre ugrani. Dehát ő kezdte!
- Hova szeretnél ülni? - kérdezi, miután megragadta a tálcáját, és elindult egy számára szimpatikusnak tűnő irányba. Igaz, hogy a kezdőlöketet megadta, de még így is marad jó pár lehetőség, bőven van miből választani.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. szeptember 15. 11:51 | Link

Bárcián
késő délután asztalhoz ülve

Igen. Amint megláttam a férfit, tudtam, hogy ő lesz a következő áldozatom. Bogolyfalván még nincsen jól bejáratott hullaelrejtő helyem, dehát mindent el kell kezdeni. Ha végül letelepedek itt, úgyis nagy szükségem lesz rá. Különben szerintem látszik is rajtam, milyen vérengző fenevad vagyok. Nem is értem, hogy dőlhetnek be nekem ennyien. Talán, mert mégsem vagyok olyan közveszélyes, sorozatgyilkos pedig végképp nem? Hát lehet.
- Látod? Most behúztalak a csőbe. De nem féltelek, szerintem megoldod. - mosolygok Bárciánra, mikor ráébred, hogy kénytelen lesz a közeli jövőben ismét velem étkezni, hogy ő is meghívhasson. Ez persze nem így van. Egyáltalán nem muszáj. Viszont hülye lennék megtiltani neki. Főleg, mert jól tudom már, hogy a legtöbb ember lelke addig nem nyugszik, míg nem törlesztette vélt vagy valós adósságát. Részemről nem tartozom ebbe a csoportba. Nem tartom számon, ki mit adott nekem vagy mikor fizetett helyettem. Örömmel és hálásan fogadom ezeket a gesztusokat, és mivel a mindennapjaim szerves része, hogy hasonló dolgokat tegyek, így óhatatlanul visszakapják a kedvességet tőlem valamikor valamilyen formában.
- Menjünk mondjuk oda! - bökök fejemmel az egyik kétfős helyre az ablakok mellett és tálcámat markolva már lavírozok is arra a székek közt. Nemsokára rakom is le a vacsorámat a kiszemelt asztalra, aztán lekapom magamról a zakómat, hiszen kint bár lehűlt kissé az idő, idebent elég kellemes a hőmérséklet. A székem támlájára terítem a levetett ruhadarabot, igazítok kicsit pólómon és leülök, jóleső sóhajjal húzva közelebb a tálcámat.
- Jó étvágyat! - kívánom partneremnek, és emelem poharam, hogy néhány korty sütőtöklevet legurítsak a torkomon. Utána veszem is magamhoz az evőeszközöket és falatozni kezdek. Hümmögve nyugtázom, hogy jól választottam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. szeptember 15. 21:48 | Link

Kriszpin

- Ahogy mondod - mondja, miközben derűsen bólint egyet a másik férfi megjegyzésére. Meg is fogja oldani, bizony. Csak idő és lehetőség kérdése, nade ha valaki, ő aztán nagyon türelmes. Meg hát elég találékony is, ez szintén idő kérdése nála, de előbb-utóbb mindig előáll valamivel.
A kabátját és a seprűjét két pálcasuhintással lerendezi, a seprűt beállítja az egyik sarokba, a kabátot pedig a tetejére lebegteti, mintha csak rá lenne akasztva. Így már bőven marad keze ahhoz, hogy a tálcát is biztosan tudja fogni. Elvégre hatalmas pazarlás lenne elejteni az ételt! Valószínűleg nagy nehezen persze ezt a megpróbáltatást is elviselné, de jobb nem kockáztatni...
Kriszpin pedig szerencsére elég hamar dönt, ami Bercinek kifejezetten szimpatikus. Mivel ő maga elég rendesen el tudja húzni néha az időt ilyesmivel, nagyon kedveli az olyan emberek társaságát, akik ezeket a dolgokat ilyen könnyedén intézik. Nem mintha nagy döntés lenne egy ülőhely kiválasztása... De azért vannak szempontok. Éppen azért imádja az extrém sportokat is, mert ott sokszor gyors döntésre van kényszerítve. Kimozdítja a komfortzónájából.
Leül Kriszpinnel szemben, a tálcáját is lehelyezi az asztalra, elégedett pillantását pedig pár másodpercig még az ételen felejti.
- Neked is jó étvágyat! - viszonozza a jókívánságot, majd ő is nekilát a falatozásnak. Berci választása is jónak mondható, és teljesen elégedett is vele.
Éppen le is telepedne kettejük közé a nagy szakértelemmel végzett evés csendje, amikor kintről egy kis ricsaj hallatszik. Picit megemeli a fejét, kinéz az ablakon a zajra. Nyugodtan szemléli a koszos üveg mögül is jól látható alakokat, akik sűrű káromkodások és nem éppen szalonképes nevetés kíséretében masíroznak végig az utcán. A tekintete megragad a társaság egyik fiú tagján, rajta is marad egy darabig. Bár koncentrál arra amit lát, nem feszül nagyon rá a dologra, az arcán inkább kíváncsiság tükröződik. Követi egy darabig a tekintetével a fiatalokat, kissé elgondolkodva. Kriszpin még nem tudhatja, de éppen azon morfondírozik, hogy az egyik Levitását látta-e. A hangját nem volt alkalma rendesen elkülöníteni a többiekétől, de a hajkoronája nagyon emlékeztette valakire.
- Bocsi. Lehet, hogy ismerem az egyikőjüket - fordul vissza végül vacsorapartneréhez, kicsit szabadkozva az előbbi bambulás miatt. Remélhetőleg Kriszpin számára sem érződött sokkal hosszabbnak, mint neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. szeptember 15. 23:34 | Link

Bárcián
késő délután az egyik asztalnál

Nem mindig vagyok ám ilyen határozott. Csak abban, ami biztos terep. Hogy mi számít nekem annak, az mondjuk elég megfoghatatlan. Míg egy étteremben könnyedén választok magamnak helyet pillanatok alatt, felmérve, nincs-e túl közel a közlekedőhöz, belátni-e onnan a teret, kényelmes-e stb.; addig hivatali ügyekben vagy akár egy idegen intézménybe lépve teljesen elveszett tudok lenni. Legalábbis én annak szoktam érezni magam. Mások mondjuk azt mondják, hogy ez nem tetten érhető rajtam. Ennek nyilván örülök.
Látom, hogy Bárciánnak valami felkelti odakint a figyelmét. Már az alapvető zsivajgáson kívül is, ami egyszeriben támad. Követem a pillantását és én is megnézegetem kicsit a kint elvonulókat, de aztán eszem tovább. A bocsánatkérésre szemöldököm megemelve tekintek a férfira.
- Az iskolából? - érdeklődöm, miután lenyeltem a falatot. Diákoknak tűntek. Különben nem zavar ám a szótlanság. Nem kell folyton beszélni. Főleg étkezés közben nem muszáj. Hogy is mondják? Magyar emberevés közben nem beszél?
- Milyen ott dolgozni, ahol te magad is tanultál? - kérdezem, elmerengőn mosolyogva. Az ember hosszú éveket tölt el valahol, második otthonául fogadja, aztán ahogy halad az élet, tovább kell lépnie onnan. Végül visszatér és látja, hogy minden milyen új és mégis mennyire ugyanaz, mint ahogy itt hagyta. Legvégül rá kell döbbennie, az a bizonyos más az ő maga  képletben. Az ő szerepe változott. A gyermekek arcai, a hely hangulata ugyanaz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. szeptember 19. 17:56 | Link

Kriszpin

A kis intermezzo után visszapillant a másik férfire, aki szemmel láthatóan nem sértődött meg a dolgon. Bár még nem ismerik túl jól egymást, a benyomása az, hogy habitus tekintetében azért van bennük hasonlóság, ennek pedig a lelke mélyén kicsit örül. Az biztos, hogy Kriszpin Bercinél lobbanékonyabb természet, nade Bercinél gyakorlatilag mindenki lobbanékonyabb... Viszont annyira nagyon azért nem tűnik Eridonosnak. Ilyenkor persze sosem tudja, hogy mennyiben tesz rá erre az ő jelenléte, hiszen sokszor már a puszta közelsége is lenyugtatja az embereket kissé, eddig azonban szándékosan semmit nem tett, úgyhogy valószínűleg nagyjából az igazságot látja.
A bal kezén található kesztyűt kicsit megigazgatja az asztal alatt, gyakorlatilag önkéntelenül babrál vele. Egyelőre nem folytatja az evést, mert Kriszpin feltesz neki egy kérdést, amire inkább úgy válaszolna, hogy nincsen tele a szája.
- Igen, talán Levitás. De innen nem tudtam tökéletesen megállapítani... Pedig már elég jól megismerem őket - vonja meg végül a vállát, hiszen annyira tényleg nem fontos. Ha az lett volna, ha bármi durvát észlelt volna, már úgyis kint lenne a hely előtt. Ilyen helyzetekben nem kifejezetten tétovázós típus, mert ha valamit, ezt belenevelte az aurorság.
Eszik pár falatot, éppen kellemesen nyammog a sült krumpliján, amikor újabb érdekes kérdés merül fel beszélgetőpartnerében, ezt pedig nem is fél feltenni. Kényelmesen hátradől, közben nyugodt, kék tekintetét elgondolkodva járatja végig a másik arcán. Kicsit olyan, mintha azon töprengene, mennyit és mit érdemes megosztania újdonsült ismerősével, aki egyelőre szinte ismeretlen még.
- - kezd bele, miközben párat bólogat is, mintegy nyomatékosításaként ennek az egyetlen szócskának, majd folytatja - Egyelőre élvezem. Az utóbbi pár évben rengeteget utaztam, szinte sehol nem maradtam meg pár hétnél vagy hónapnál tovább, egy alkalmat leszámítva. Jobban hiányzott az állandóság és az ismert terep, mint gondoltam volna - mondja, majd elgondolkodik picit. Végül elvigyorodik, és hozzáfűz még egy megjegyzést, amely tényleg elég hűen felvázolhatja Kriszpin számára a szituáció pikantériáját.
- Csak kicsit különös, hogy a fele társaság mestertanoncnak néz borotválkozás után, a másik fele meg folyton tanár uraz... Egyiknek sem érzem magam igazán - nevet fel a mondandója végén, majd lazán megvonja a vállát. Úgy igazán nem zavarja ez a dolog, inkább csak mulatságos. Ő valahol a két kategória között ragadt, a kastély népe pedig mindenképpen bele szeretné tuszkolni valamelyikbe. Ez már csak így megy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. szeptember 20. 11:07 | Link

Bárcián
késő délután az egyik asztalnál

Nagyon hasonlítunk a békés kisugárzásunkban. Gyakran kérdezik tőlem, hogyan lehetek ilyen nyugodt és rendszeresen elmondják, hogy ők is milyen nyugodtak lesznek a közelemben. Ez az alap felállásom, ám tény, hogy adott helyzetben egy pillanat elég, és olyasvalakivé válok, akivel csak hülyék vagy halhatatlanok kezdenek neki. Aki nincs a dühöm vagy felháborodásom tárgyai közt, annak persze nincs félnivalója. Ő nyugodtan beállhat mögém. Aki viszont előttem van és csak fokozza a helyzetet, semmi jóra nem számíthat. Ha pedig addig valaki kételkedett benne, hogyan lehetek én rellonos, az abban a szent pillanatban ráébred. Nem hagyom magam és főleg nem hagyom az ügyeimet. Kiállok magamért és mindenért, amiben hiszek, függetlenül attól, kik jönnek nekem emiatt és milyen bajom lehet. Mindez különösen igaz akkor, ha másokat védelmezek akár szavaktól, akár tettlegességtől. Márpedig az esetek nagy részében erről van szó. Ez szépen hangozhat, de tény, hogy elég esztelen vakmerőség a részemről.
Utána nézek még az elballagó csoportnak az utcán, mialatt róluk beszélünk. Közben rendíthetetlenül fogyasztom a vacsorámat. Nagyon jól esik. Az étel is, az ital is, a hely is és a társaság kiváltképpen. A következő pár percben egyebet sem teszek, mint ráérősen falatozom és növekvő mosollyal hallgatom Bárcián válaszát. Nyílt tekintetem és az, ahogy a szám egyik oldalon jobban felfelé görbül, sokat sejtet. Mintha csak rólam beszélne.
- Ismerős. - hozom ezt azért szóban is tudtára, immáron szinte vigyorogva. Mondanom sem kell, hogy az önkénteskedésemnek köszönhetően én sem voltam eddig az az egy helyen túl sokat időző típus. Az utóbb taglaltak pedig főleg abban igazak, hogy egyiknek sem érzem magam igazán. De szerencsére úgy tapasztalom, hogy engem mások is ilyen kortalannak látnak, és nem is próbálnak berakni a kategóriákba. Vagy csak ennyire nem veszek tudomást róla?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. szeptember 23. 21:49 | Link

Kriszpin

Azért nagyon jó Kriszpinnek mesélni, mert egyértelműen lerí róla, hogy érti, miről van szó. Nem csak úgy érti, hogy jól bele tudja magát képzelni a helyzetbe vagy hallott már hasonlót, hanem tényleg érti. Tapasztalta. Ez pedig látszik is azon ahogy bólogat, sőt még inkább azon, ahogyan mosolyog. Berci pedig már akkor megérti ezt a mosolyt, amikor a másik férfi még meg sem szólal, Kriszpin mondata azonban erre csak jobban ráerősít. Valóban több közös van bennük, mint azt bármelyikük gondolja. Pedig már eddig is ez volt a vélemény, Berci részéről legalábbis.
- Merre dolgoztál? Gondolom te is bővelkedsz tapasztalatokban. - A megjegyzése után pedig elégedett fejjel bekap egy sültkrumplit, majd visszatér a sajtra. Itt az idő, hogy most egy kicsit a vacsorapartnere koptassa azt a bizonyos lepcsest, addig pedig Berci is kivégzi a maga vacsoráját. Elvégére csak nem hagyhatja hogy kihűljön, az aztán valódi katasztrófa lenne. Mindenesetre bármilyen hosszú választ is kap, ha kap egyáltalán, ő boldogan falatozik egy darabig, amíg a végén már szinte semmi nem marad a tányéron, éppen csak a legszebb falatok, amelyeket - jó szokásához híven - utoljára hagyott. Gyerekkora óta ezt csinálja, éppen ezért viseli nehezen, hogyha valaki kóstolót kér az ételéből akkor, amikor már nincsen belőle sok. Mert a végére hagyja a legjobb részt, ha pedig ad belőle, akkor azt kell feláldoznia, amit direkt magának rakott félre. Persze megteszi, ha arról van szó, de nem lelkes tőle. Igazán illúzióromboló tud lenni az ilyesmi. Szerencsére azonban Kriszpin láthatóan nem pályázik a vacsorájának egyetlen darabkájára sem - miért is tenné? - ez pedig egy nagyon vidám felismerés. Villájára jókedvűen szúrja fel a falatokat, bal kezével lezseren az asztalra támaszkodik, ami ugyan nem igazán illendő, ez őt viszont nem igazán zavarja. Ha arra gondol, hogy akár a futóruhájában, izzadtan és büdösen is ülhetett volna itt, ez már igazán nem sok. Közben néha Kriszpinre pillant, néha pedig a vacsorájára, egészséges arányban és soha sem összecserélve a kettőt. Mármint nem néz figyelmesen a sajtra, meg Kriszpinre sem úgy, mint aki meg akarna enni... Ki gondolta volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. szeptember 23. 22:44 | Link

----------------------------
Bárcián
késő délután az egyik asztalnál
----------------------------

Minden falatra jut mindenből. Egy krumpli a villámra, egy kis hús és egy pár szál saláta. Tökéletes. Ránézésre mindig előre kiszámolom, miből mennyit vehetek magamhoz, hogy végig megmaradjanak a megfelelő arányok. A legjobb részeket pedig a végére hagyom. Így van ez, amióta az eszemet tudom, és tisztában vagyok vele, hogy sokan csinálják még hasonlóan, azonban annyira leköt a saját ételem, hogy ezt akkor sem veszem észre, ha a velem szemben ülő teszi. Ahogy most sem.
- Most Skóciában dolgozom. Remus Lupin Mágusképzőjében. - kezdem a mesélésemet a jelenlegi munkahelyemmel. A professzor nevét megnyomom kissé, hiszen a Bagolykő alapítójáról beszélünk, akit a vacsoratársaságom is nyilván jól ismer. Szerintem még ő vezette a tanodát Bárcián első éveiben is.
- Amolyan délutáni foglalkoztató vagyok. - forgatom tenyerem, próbálva körülírni az állásomat, amit mondhatnánk különben akár napközis tanítónak vagy ügyeletes tanárnak, de az a helyzet, hogy egyik sem fedi le teljesen mindazt, amit csinálok.
- Ezelőtt pedig... igazából szinte mindenhol dolgoztam. - vallom be, kissé elveszett ábrázattal, ami eléggé ellenkezik azzal, amiről kimondott szavaim árulkodnak. Nehezen állnám meg a helyem a világban, ha olyan nagyon elveszett volnék. Ezzel az arccal most csak azt akarom kifejezni talán, hogy tényleg szívesen válaszolok, csak nem tudok se röviden, se pontosan.
- Főleg déli vidékeken, melegebb éghajlatokon. Indiában, Afrikában, Dél-Amerikában... - sorolok néhány helyet, csak hogy ne legyek már ilyen teljesen ködös. Azért néha veszek magamhoz egy-egy falatot közben, hogy aztán az üres villámmal hadonászhassak. Meg egy kicsit a késsel.
- Ahol nagyobb a szükség. - bólogatok, némileg elmerengve.
- Elmaradottabb mágusfalvakba vittünk készleteket, katasztrófák után a gyógyítók keze alá dolgoztunk, vagy éppen a háborúskodások és üldöztetések túlélőinek segítettünk. - hozok néhány példát, hogy részletezzem kicsit, nagyjából mit tesz az, hogy önkéntes vagyok. Azt viszont szerintem nem kell taglaljam, pontosan milyen eseményekről beszélek. Az mindig ott áll fehéren-feketén az újságokban, vagy éppen megtörtént az ismerős ismerősével. Gondolhatunk akár csak a Halálfalók és szimpatizánsaik rémtetteire. Az ilyen áldozatok segítéséhez pedig sajnos még csak messzire sem kell menni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. szeptember 27. 16:42 | Link

Kriszpin

A helyzet szerencsésen alakul, mert Kriszpin látszólag szívesen beszél magáról. Még annak ellenére is, hogy nem mindig tudja tökéletesen kifejezni vagy meghatározni mit is csinál, a részletesebb kifejtések pedig elmaradnak. Ettől függetlenül azonban informatív, ráadásul nem kell faggatni, ami Bercinek pont kapóra is jön, már ami az étkezést illeti. Így ugyanis elég csak lelkesen bólogatnia amíg be nem fejezi az evést, ez pedig megy két falat között is. Nem kifejezetten a multifunkcionalitásáról híres, habár képes rá, ha úgy hozza szükség - így azonban jobb. Így aztán figyelmesen végighallgatja a férfit, nem szakítja félbe sehol és nem szúr közbe kérdéseket sem. Ezt inkább a végére hagyja, hiszen ki tudja, lehet Kriszpin időközben magától is megválaszolná a felmerülő gondolatait, akkor pedig az egész csak szócséplés lenne. Ez nagyjából be is jön, és bár marad egy-két megválaszolatlan kérdése Bercinek, azért ezeknek száma a végére már egészen alacsony.
Az utolsó falat után finoman megtörli a száját a szalvétával, az evőeszközeit pedig úgy fekteti a tányérra, hogy az híven szimbolizálja a befejezett étkezést. Persze ez csak afféle formaság, hiszen a tálcáját magának kell majd kivinnie, de szinte már automatizmusként épült bele a viselkedésbe, így minden tudatosságot mellőzve csinálja.
- Felnézek rád, komolyan - mondja végül, miközben kényelmesen hátradől a székén, a kesztyűs kezét a hasán pihentetve, miközben a másikkal egy fogpiszkálóval játszik az asztalon, amit az imént vett el a tartóból. Kicsit forgatja, néha rá is néz közben, bár nem kifejezetten hosszabb időre, csak pillanatokra.
- Mit csináltok a gyerekekkel? - Ez az egyik kérdéses pont, amire még nem kapott választ, pedig érdekli. Hiszen azért nem mindegy, milyen foglalkozást tart a gyerekeknek, ráadásul ez a része a dolognak kifejezetten érdekli is, hiszen ő maga is foglalkozik velük valamilyen szinten. Igaz, hogy nem tanítja őket, de ettől függetlenül nyilván beletartozik a házvezető munkakörébe a gyerekekkel való törődés. Bizonyos szempontokból talán még jobban is, mint egy sima tanár esetében.
Ha erre választ kapott, egy újabb kérdést tesz fel Kriszpinnek, ami még érdekli, ez pedig már nem a pedagógiai, hanem az utazói aspektusból, hiszen ő maga inkább a utóbbi kategóriába tartozik.
- Hol szerettél lenni a legjobban? - kérdezi, közben pedig kíváncsian kémleli a férfi arcát, egy picinyke mosollyal a szája szélén. Ő személy szerint imád erről beszélni, hátha Kriszpin is. Kétségtelen, hogy sok szörnyűséget látott, de biztosan megvolt minden helynek a maga varázsa, és minden munkának a maga szépsége.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. október 2. 17:33 | Link

----------------------------
Bárcián
késő délután az egyik asztalnál
----------------------------

Lassan azért én is a vacsorám végére érek. Éppen az utolsó falatok egyikét veszem magamhoz, amikor társaságom közli, hogy felnéz rám. Szememet lesütve mosolygok, fújva egyet. Aztán persze felpillantok rá.
- Nagyjából bármit, amire vevők. - vigyorodom el.
- Kirándulunk, játszunk, kézműveskedünk... - vonok vállat.
- Leginkább azt szeretem csinálni, amit ők javasolnak. Nagyon jó ötleteik vannak, csak nincs hozzá bátorságuk, hogy előálljanak vele. Viszont, ha nekem elmondják, én megszervezem közösségi programnak. - magyarázom, hogyan is megy ez. Legalábbis ami az én módszeremet illeti. Hiszen mit csinálnának szívesebben, mint amit ők maguk ajánlanak? Persze, van, hogy egy adott programon csak pár gyerek vesz részt, de azoknak a gyerekeknek ez általában nagyon sokat jelent, mert nem feltétlen találják a helyüket máshol.
- Mondanám, hogy Olaszországban, de fél-olasz lévén könnyen vádolhatnál elfogultsággal és valószínűleg igazad lenne. - taglalom mosolyogva. Bekapom még az utolsó falatot, megtörlöm a számat, és egy rágás közbeni hümmögéssel jelzem, hogy mindjárt felelek ám rendesen.
- Olaszország különben is inkább az a hely, ahol Magyarországon kívül szívesen laknék. Dehát más az, hogy hol szeretsz lenni és más az, hogy hol élnél ténylegesen. Szerintem. - merülök el kicsit ebben a gondolatkörben, törölgetve még a számat a szalvétával, pedig már rég nem vagyok maszatos. Le is rakom végre, összehajtva a tényér mellé.
- Hol szerettem legjobban lenni? - mormogom morfondírozón.
- Bocsáss meg, de nem tudnék egyet kiemelni. Ha végigveszem magamban a helyeket, mindegyik másért fantasztikus. - mondom végül sajnálkozó mosollyal. Legelőször mondjuk India ugrott be. Magával ragadó az a szellem, amiben ott az emberek élnek. Meg azok a színek, a tájak, a kultúra. De ahogy sorolni kezdtem magamban ezt, máris eszembe ötlöttek más vidékek hasonló, varázslatos jellegzetességei és ezzel ott voltam, ahol a part szakad.
- Miért, te? - kérdezek vissza, ő merre járt és hol szeretett legjobban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. október 2. 21:43 | Link

Kriszpin
Záró.

Egyre szélesedő mosollyal hallgatja, amint a férfi kifejti, hogy miket szoktak csinálni a gyerekekkel. Szimpatikus számára a módszer, bár talán abban nem ért vele tökéletesen egyet, hogy minden esetben a gyerekeknek kellene döntenie. Ettől függetlenül azért az alapötlettel, miszerint ők tudják maguknak a legjobb programokat szervezni, ő maga is egyetért. Sajnos azt átérzi, milyen az, amikor csak nehezen lehet kihúzni a gyerkőcökből, mit szeretnének. Elvégre hé, van egy háznyi Levitása! Megspékelve azzal, hogy bármennyire is jól titkolják, ők is megküzdenek azzal a fránya tinédzserkorral. Szóval nem egyszerű a helyzet, bár Bercinek nem is kell olyan gyakran programokat szerveznie nekik, mint amilyen rendszerességgel Kriszpin teszi azt, munkája során. Kicsit azért más a kettő. Az is lehet, hogy inkább nagyon.
Hiába a sok gondolat a fejében, mindezek ellenére inkább csak bólogatva hallgatja a férfi válaszait, néha hümmögve is párat mély hangján.
Aztán felmerül az utazás, ennek kapcsán pedig egy újabb érdekes információt tud meg Kriszpinről, mégpedig azt, hogy csak félig magyar, hiszen a származása félig Olaszországhoz köthető. Világ életében izgalmasnak tartotta az ilyesmit, a Kriszpinhez hasonló embereket pedig szerencsésnek. Jó dolog, ha kapásból két kultúrát is megismerhet az ember, ráadásul a lehető legközelebbről.
- Jártam Olaszországban, nagyon szép hely - mondja, miközben elismerően bólint egyet, bár tény ami tény, Kriszpinnek vajmi kevés köze van Olaszország szerencsés esztétikai adottságaihoz, de ettől most tekintsünk el.
Végül aztán a másik férfi arra jut, hogy nem foglalna állást semelyik hely mellett sem, Berci pedig ezt is meg tudja érteni, habár neki van kedvence. Nem véletlenül töltötte ott a legtöbb időt, és bár igaz, hogy a többi hely is nagyon tetszett neki és sok más helyen élt még pont emiatt, mégis egyet zárt leginkább a szívébe.
- Az én örök kedvencem Svédország. - Már csak a hely említésére is mosoly ül ki az ajkaira, elégedett képet vág, mint egy jóllakott ovis. Jól is lakott, ha már itt tartunk. Erről pedig eszébe jut az is, hogy igazából lassan talán itt lenne az ideje elindulni visszafelé. Mindketten befejezték már, neki pedig nem ártana időben lefeküdnie, hogyha holnap érdemben dolgozni is akar.
Ezt az ötletét fel is veti Kriszpinnek, a férfi beleegyezésével pedig egy kis társalgás kíséretében elhagyják az étkezdét, majd még pár perc séta után búcsút intenek egymásnak. Ez egy jó nap volt, egy kedves új ismeretséggel és egy hőstettel. Bár minden nap ilyen lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2016. október 13. 13:53 | Link



Csütörtök lévén, ha akarna megismerkedhetne a francia nemzet különlegesen nyálkás, büdös és világéletében undorítónak tartott ételeivel, de mint az éppen most derült ki róla, nem megrögzött csigarajongó. Ha csiga, akkor az legyen magyar, járdaszéli, barna házú biga, aki mellett megállva arról kell filózni, vajon melyik irányba indult el?
A kályha mellett, mint két fagyosszent ülnek lányával, előtte krumplipüré és rántott hús gőzölög, kezében jéghideg Coca Cola. És majd megfagy.
- Megismertem egy nőt - szólal meg két korty között, a szénsavtól halkan - szigorúan szájához emelt kézzel - böffentve egyet. Átpillant Rebire, leteszi a poharát. A keze alig észrevehetően megremeg, de hamar el is rejti az asztal alá, Csibe nehogy terhelő bizonyítékként felhasználhassa ellene.
Úgy tűnik, máris megbánta, hogy a tényállást hangosan is kimondta. Otthon, gondolatban, meg a tükör előtt sokkal jobban hangzott, de most már mindegy.
- Milyen volt az évnyitó? - tereli át gyorsan a témát, csibéje hátha elfelejti az előző mellékvágányt. - Van valami, változás, akármi, amiről feltétlen tudnom kéne?
Olyan ártatlanul, kedvesen néz Rebekára, mint a ma született bárány, kezeit fázósan összefonja mellkasa előtt. És csak nézi a lányt. Kis angyalként, átható pillantásokkal figyel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2016. október 13. 14:19 | Link


Jéghideg kezeit igyekszik zsebeibe rejteni, vagy épp a forró kályha közelébe emelni, ezzel is felmelegítve zsibbadt, elgémberedett ujjait. Erre nem számítottak, mikor úgy döntöttek, túrázni mennek. De nem ám! Hiába öltöztek fel, rá kellett jönniük úgy nagyjából félúton, hogy spuri vissza, különben majd tavasszal fognak kiolvadni a hibernációból. És igen, bár a kapcsolatuk immáron viszonylag sima és zökkenőmentes, azért Krisztiánt nem biztos, hogy mellőzné fél évig az apjáért. Amikor úgyis csak jégbe fagyva állnának (vagy ülnének?) egymás mellett.
Ő maga egy hatalmas adag krumplifőzeléket kért fasírttal, mert miért ne és a szájához emeli a gondosan előhűtött - alias megfújt - falatot, mikor Zsiga megszólal. A kanál megáll a levegőben, majd az a szép falat szép lassan lepottyan az evőeszközről. Rebeka kicsit hitetlenül, kicsit meglepetten, kicsit megfejthetetlenül pislog a férfira, majd tekintetét inkább eledelére szegezi, hogy ismét nekiláthasson a hosszas hűtési procedúrának.
- Az évnyitó átlagos volt. Új igazgatónk van. Egész jó fejnek tűnik - megvonja vállát, de nem is figyel arra, amit beszél, csak az motoszkál a fejében, hogy ki lehet az a nő, aki a frissen visszakapott apját el akarja venni tőle. Mert igen, akárki is az, biztos majd ő lesz a fater élete szerelme és talán azért az akárkiért képes lenne elhagyni Rebit. Ezek a gondolatok motoszkálnak fejében, majd hirtelen szólal meg, fejét Zsigmond felé kapva.
- Azt hiszem, együtt vagyunk Krisszel. De ki a nőd? Miféle bigét csíptél fel? Szép? Okos? Csinos? Van ízlése? Sok pénze van? Miért tetszik neked? - annyi kérdést zúdít rá egyszerre, hogy a férfi tán meg sem képes őket jegyezni, de ez mindegy. Tudni akarja a sztorit elejétől a végéig. Mindemellett még az az izgatottság is elsikkad, hogy meséljen az eridonossal való... Kibéküléséről? Nem egészen így mondanám. Az most mind mellékes, hiszen az ő egyetlen apukáját valami némber le akarja nyúlni. De ő bizony nem fogja engedni. Lenyomja azt a tyúkot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2016. október 13. 14:43 | Link



Szóval új igazgató. Az is valami. És ha a szomszédban lakó szottyadt öregasszony, Ibi néni megkérdezi tőle, hogy mi van az édes kicsi lánnyal, aki mindig olyan aranyos, csak hát ő azt nem érti, hogy lehet rajta ennyi irkafirka, akkor elmondhatja neki, hogy bizony új vezetője lett a sulinak, és ő majd megnyugodhat, hogy milyen egy remek, jól informált apa lakik a szembe szomszédban.
Nem, sosem sziporkázott a tipikus, tőle valahol talán el is várt apa-lánya beszélgetésekben, így nem meglepő, hogy most sem reagál valami fényesen. Hogy egészen pontos legyek, leginkább sehogyan sem reagál, hacsak a halk hümmögés és a villa felvétele nem számít annak.
- Az jó, az jó - egészíti ki a tökéletesen megkomponált véleményét, majd komótosan enni kezd.
Krisztián nevére felpillant, hegyezi a fülét, hogy minden kincset érő információmorzsát elkapjon, ami elhagyja Rebi száját, de a lány ahelyett, hogy az egész életét és a mindenséget egy pillanat alatt fenekestül felforgató, rózsaszínű hormonködben táncoló, gyönyörű, fess fiatalemberről kezdene ódákat zengeni, visszacsatol a mellékvágányra.
Zsiga összeráncolt homlokkal emeli fel mutatóujját, jelezve Csibének, hogy várjon, míg megrágja ezt a ***** meleg falatot, majd könnyes szemekkel, hűvös, apró levegőkért kapkodva megvonja a vállát.
- Minek nézel te engem? Én nem vagyok egy ócska, fillérekért megvehető test! - sértetten kérdez vissza, még szemeit is összeszűkíti, de a következő pillanatban csibészesen elmosolyodik. - Szép - bólogat. - Okos is. Pesten dolgozik a Minisztériumban. De... ez az egész most nem fontos. Mi a helyzet Krisztiánnal? Szereted?
Utolsó kérdésénél megnyekken a hangja, a szíve rettenetes kalimpálásba kezd. Óriásit nyel, colájáért nyúl, kortyol, de barna tekintete úgy néz ki, végleg rátapadt Rebekára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2016. október 13. 15:16 | Link


Kit érdekel az új igazgató, mikor olyan kardinális kérdésekről van szó, minthogy Zsigának mindjárt nője lesz, aztán biztos gyereke is és Rebeka eltűnik a süllyesztőben? Persze fő az optimizmus - leginkább egy hatalmas fazékban fő, de mindegy -, nem szabad ilyesmit feltételeznie, meg már egyszer tisztázták, hogy nem azért ment el, mert nem szereti a rellonost csak... Mi van, ha megint elveszíti? Nem biztos, hogy meg tudná bocsájtani akár magának, akár apjának. Mi több, nem is akarja ezt elnézni a férfinak. Egy szép nő viszont akármit tehet.
A kérdésre csak megvonja a vállát, mert ő aztán semmi rosszat nem mondott. Nem baj, az, ha egy nő gazdag, elvégre egy nő igenis lehet gazdag. Nincs abban semmi rossz, ha egy tehetős hölgy összejön egy nem annyira tehetős férfival. Mint pl. Zsiga. Na nem mintha a vörös ismerné apja egyenlegét, de gyanítja, hogy nem ő lesz az év legbefolyásosabb és leggazdagabb embere.
- De apa, ő szebb nálam? És majd odaköltözöl hozzá? És akkor már nem is jössz ide többet? - hatalmas barna szemei, mintha egy édes, újszülött boci lenne, úgy merednek Zsigmondra. Belőlük az aggodalom, a kétségbeesés és a múlt tükröződik, egybefonódva hihetetlen mértékű ragaszkodással. Ha tehetné, hatalmas karmokat növesztene és belemarna a férfi bőrébe, hogy mindig megtartsa őt magának, hogy csak akkor válhassanak el, ha szó szerint kitépik egyiküket a másikukból.
- De most ne terelj, hanem nekem beszélj. Aztán majd én is - még a kajáját is leteszi az előttük lévő asztalkára, annyira komolyan gondolja. Nem képes addig enni, míg nem tudja, hogy az ő egyetlen apukáját nem veszik el tőle. Mert aztán mit mond Zsiga bácsi a szomszéd néninek? "Költözöm a szuperszexi, szuperokos, szupermenő barátnőmhöz. Ja a gyerek? Iskolában."
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2016. október 13. 15:44 | Link



Fogós kérdés. Rafkós egy csibe ez a lány!
Hogy egy nő, legyen szó egy nagyon szép nőről, vagy bármelyik, bármilyen nőről a világon, szebb-e az ő saját, mérhetetlenül szeretett lányánál? Nem. Már hogy lenne? Hisz első, igencsak félresikerült találkozásukkor ő maga is felakarta szedni Rebit, akiről szerencsére éppen időben derült ki, hogy a vére.
Máskülönben a válasz mégiscsak igen. Pechére, Zsiga koránt sincs azzal tisztában, hogy egy ilyen kérdésre mit szokás, egyáltalán mit kell mondani, így most összehúzott szemöldökei alatt, segítségkérő tekintettel figyeli lányát, s közben elegánsan csücsörít.
- Csibe - cuppant egyet némi gondolkodás után, csörömpölve leteszi a villát. - Te vagy a leglegleg nő az életemben, és nem megyek sehova.
Kissé előredől, átnyúl az asztalon és Rebeka kezét a sajátjába rejtve keresi vele a szemkontaktust. Fejét félrebillenti, csokoládébarna szemeiben mosoly csillan.
- Szóba sem került még összeköltözés! - neveti el magát, s alsó ajkát megnedvesítve, vidáman folytatja. - Abban sem vagyok biztos, hogy kész vagyok-e összeköltözni egy nővel. Az olyan...
Brrr. Úgy tesz, mint akit kiráz a hideg.
- ...tudod. Ez az egész még csak alakulgat. Együtt töltjük a szabadidőnk egy részét, ennyi - vallja be őszintén, és nagyon reméli, hogy ezzel megnyugtatja kiscsibéjét, akinek aggodalmától olyannyira elérzékenyül, hogy nehezen állja meg, hogy hangos zokogásban törjön ki. Hm. Zsiga valószínűleg az a fajta apuka, aki az általános iskolai előadásokon anyukákat megszégyenítő látványelemekkel és hangorkánokkal zokog az első sorban, majd a végén mindenkinek eldicsekszik saját kis embermasszájával, aki természetesen minden gyereknél jobb, szebb, ügyesebb.
- Különben meg neki is van már családja - hátrébb dőlve húzza vissza jobbját, és vállait megvonva veszi újra kezébe az evőeszközt. - Nem hiszem, hogy szeretne még egy gyereket.
Nem tudja, mint sok más egyébről, erről sem beszéltek egyszer sem. Túl korai volna, és félő, hogy csak elrontanának vele mindent.
Legkedvesebb mosolyával, kérdőn pillant fel Rebire, vajon megelégszik-e ennyivel, és áttérhetnek a Reissner fiúra, vagy még nem jött el az Eridonos ideje?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2016. október 13. 16:18 | Link


Erre a kérdésre csak olyan válasz érkezhet, mely Rebeka malmára és önbizalmára hajtja a vizet. Tehát a leggyönyörűbb nő ezen a földkerekségen Zsiga számára kizárólag, mondom kizárólag Ombozi Rebeka Liliána lehet. Ellenkező esetben itt zokogás, felháborodás és örihari-sosebari lesz. Az szörnyű lenne, nemde Zsigmond? Igen, így, a teljes neveden. Szóval ehhez mérten válaszolj eme sorsdöntő, ravasz kérdésre, mely minden férfi agyát túlontúl megdolgoztatja.
A válaszra leányunk szeme felcsillan és hirtelen megkönnyebbülés árad szét egész testében. El is mosolyodik, annyira büszke és elégedett, így nemcsak engedi, hogy a férfi a keze után nyúljon, de még közelebb is húzódik és odabújik hozzá! Bizony, ez az igazi szeretet, melyet csak egy édesapa kaphat egyetlen és egyben legkedvesebb lányától. Best family moments.
- Egy kicsit megijedtem, hogy nem mondtál semmit, csak azt, hogy találkozgatsz valakivel. Mert lehetne nálam milliószor szebb és tehetségesebb és mehetne kevésbé az agyadra. Annyira, hogy inkább őt választod... - "helyettem", fejezné be a mondatot, de nem teszi, mert még a végén megsérti Zsigát. De ő már hozzászokott ahhoz, hogy a lánya teljesen bizonytalan, és még mindig kapcsolatuk puhatolózó stádiumában vannak. Ezért aztán nem meglepő, hogy gyermektigris módjára nyávog fel, ha valami egyéb titulusú nőstény hímszagra jőve el óhajtja orozni élete férfiját: az apját. Mert ebből - jó esetben - csak egy van az életben, azt meg azért viszályok ide vagy oda, illik megbecsülni.
- Szóval ezek szerint randiztok. Nem is tudtam, hogy ilyen romantikus alkat vagy - elismerően bólint egyet. Ez nem célzás volt arra, hogy Zsigmond a "jó a segged, kő' kóla?" kategóriában lubickol, pusztán nehezére esik elképzelni, ahogy a másik esetleg rózsával vár egy nőt, elviszi valami puccos étterembe és a végén illedelmesen csókot lehel a nő puha, kívánatos ajkaira és a bejárati ajtóig kísérve szerelmesen a fülébe suttog és NOPE. Ez nem ő. Tuti, hogy ez a bige valami belevaló kocsmapipi, aki jól megmondja a frankót és legalább olyan jól tud böfögni, mint amilyen jól főz és amilyen csinos. Aki nem ijed meg egy kis izgalomtól, vörösre rúzsozza a száját és amikor belép valahová, mindenki rá figyel. Vagy az is lehet, hogy full átlagos. Igen, ez valószínűbb.
- Nem bánom, hogy nem lesz féltesóm, nem kell több - elhúzza száját a gondolatra. Igen, szereti Noelt, azt a csajt, akinek a nevét se tudja, hát őt is biztosan, meg neki Sára a kedvence, szóval őt nagyon. De van még pár féltestvére anyai ágról, úgyhogy most már elég a jóból. - Amúgy Krisztián volt Dávid. Tudod, ő metamorfmágus és annyira fura, hogy tartott annyira fontosnak, hogy ne használja ki az alkalmakat, amik lettek volna. Elárulta az igazat, aztán találkoztunk és megcsókolt és... - és itt felsóhajt, mint valami szerelmes tinédzser. Hogy is nézett ki Dávid? Ah, kit érdekel? Krisztián, awh! Itt egyébként lenne egy szívecske, ha ez nem egy szerepjátékos területen lévő szerepjátékos hozzászólás utolsó mondata lenne. Csak hogy tudjátok, mit kell ideképzelni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Mai Hamada
INAKTÍV


Poisonshaker
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 42
Írta: 2016. október 13. 23:32 | Link

Boróka

Az órámra pillantottam, miközben unalmamban egyenletesen doboltam az asztal lapján. Egy könyv fölé hajoltam újra meg újra, de egyszerűen képtelen voltam felfogni a szavak értelmét. Nem mintha untam volna -á, dehogy, elvégre még csak három órája ültem különböző pozitúrákban a szobámban. Hol a térdemet átkulcsolva, hol hason fekve, most beszabadultam a gyorsétterembe és a tálcámon az érintetlen étellel bámultam csak magam elé.
Egyáltalán nem voltam éhes, de nem bírtam már tovább bent aszalódni és ez a kellemeset a hasznossal dolog elég jó megoldásnak tűnt. A könyvet még a legutóbbi születésnapomra kaptam aputól és bár egyáltalán nem az én világom volt, ezt soha, semmilyen körülmények között nem vetettem volna a szemére.
Kim írt.
Ő kérte, hogy lapozzam át. Szerinte érdemes lenne megpróbálnom kibékülni apuval, szerintem pedig érdemes lenne nem beleszólnia most ebbe az egészbe. Félreértés ne essék, imádtam őt, de a mi kapcsolatunk még jóval azelőtt romlott el, hogy ő megjelent volna az életünkben és nem sokat javult az elmúlt időszakban. Annak ellenére sem, hogy én minden tőlem telhetőt megtettem. Apa egyre inkább magába fordult, mióta én elköltöztem otthonról.
Na meg itt volt Ricsi is.
A srác az idegeimre ment, de el kellett ismernem, hogy zseniálisan csinálta. Sikerült a lehető legrosszabb hangulatomban megtalálnia és még így sem küldtem el melegebb éghajlatra, szóval mondhatni fejlődtem.
Lapoztam és a kezem megállt mozdulat közben. A két oldal közé egy vékonyka papírra írt levelet szorítottak be. Óvatosan húztam ki és hajtottam két felé, hogy felfedjem az apró, dőlt betűkkel szedett írást.
Elszorult a torkom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 ... 19 20 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed