Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Úgy ülök fel, mint aki minimum egy cserbehagyásos gázolásból tápászkodik fel. Még a nyakam is beállt kissé, fáj, mint a fene, nesze neked, Sallow, hogy aludni se tudsz normálisan. Úgy nézek a velem szemben leülő srácra, mint egy félnótásra, pedig még csak minden második szavát sikerül értelmeznem.
- Várj, mi van? - rázom meg a fejem, és szisszenek fel ezzel egyidőben, mert bizony tényleg rútul elfeküdtem a nyakam.
Tekintetemmel megkeresem a legközelebb eső ablakot, és bizony kénytelen vagyok belátni, hogy hiába megy le már hamarabb a Nap ilyenkor, nem délután öt óra van, hanem inkább már a következő napba fordulunk át.
- Most ugye csak szórakozol velem? - nézek vissza végül Warrenre azzal a megfáradt, lenéző tekintettel, amivel azokat jutalmazom, akik nyilván megpróbálnak hülyére venni. - Még a Tiltott Rengetegben sincs négy vérfarkas, majd itt pont egymást érik, mi?
Még azzal is bepróbálkozik, hogy a házvezetőjét emlegeti, hátha ettől komolyabban veszem, de persze nem, szóval minden pisszegésére fittyet hányva feltápászkodom, és elindulok az ajtó felé. Még simán visszasétálok, és prefektus vagyok, szóval senki se fog baszogatni, amiért kint császkálok. Az eridonos meg le van szarva, tőlem itt éjszakázhat, én biztos nem maradok vele. Trükknek nem rossz, de nem most jöttem le a falvédőről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Anyánál is nehezen viselem, hogy nehezen fókuszál ébredés után, pedig ez tőle örököltem, csak nyilván más az, ha neked kell várni, így veszek néhány mélyebb lélegzetet. Anyám amúgy is egy pillangó, egyszer erre figyel, aztán arra szállnak a gondolatai, kész kabaré tud lenni, és apám egy hős, amiért még mindig vele van.
- Úgy tűnik, ez a klíma jobban bejön nekik, vagy tudom is én, de több is van.- lehet, hogy nem négy, hanem mondjuk kettő, de tök mindegy, mert az is veszélyes, és lehetek bármilyen jó varázsló, mert tudom, hogy jó vagyok, itt nekem is annyi lenne. - Van gyógynövénytanod? Vagy ha most nincs is, akkor tuti elsőben volt, alaptárgy. Helvey, a tanár, emlékezz vissza. Minden hónapban egyszer lebetegszik, mindegy, hogy tél vagy nyár, két fok vagy negyvenkettő. Beteg. Minden hónapban. Teliholdkor. Előtte már szarul néz ki, utána még szarul néz ki. Nem kell zseninek lenni, hogy az ember összerakja, hogy mi a szitu. Szóval egy tuti van, de hidd el, több is. - Abban biztos vagyok, hogy ha kell, akkor leátkozom és úgy tartom itt, mert nekem aztán nem fog egy életen át traumát okozni meg bűntudatot gerjeszteni, hogy gyakorlatilag hagytam őt meghalni. Még csak az kellene, hogy reggel lemászok és a szétmarcangolt testébe essek hanyatt. - Hallod a vonyítást?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Megdörgölöm a szemem, miközben a srác az elméletét fejtegeti, és szívesen elmesélném neki, hogy havi egyszer én is elég szarul festek néhány plusz nappal előtte és utána is, mégsem vagyok vérfarkas, de aligha értené meg. Különben is, a négyből hirtelen máris csak egy farkas lett, és még az se biztos. Szerintem nyilvánvaló, hogy túloz.
- Nem voltam itt elsőben - hagyom a témát ennyiben, és hacsak nem vetődik elém, az ajtóhoz lépek, és kinyitom. Kezem a kilincsen, és úgy fülelek az éjszakába.
- Csak téged hallak vernyákolni, Warren - fordulok az eridonos felé, és kissé megcsóválom a fejem.
De aztán valóban megüti a fülem valami, ami egy horror filmben kötelező hangeffekt volna. Kicsit bele is borzongok, de nem ijeszt meg. Talán egy kicsit csak.
- Ez.. meg full messzi volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

- Idióta! - ugrok oda, és nyílván a szám gyorsabb, mint az agyam, hogy ne rögtön sértéssel indítsak, de most már mindegy. Úgy húzom el onnan, mintha attól félnék, hogy ha nem lép vissza azonnal, akkor szétmarcangolják. Az ajtót visszacsukom, és nem eresztve a csuklóját nézek a szemébe. - És tudod, hogy mekkor a különbség egy átlagos farkas és egy átlagos ember sebessége között? Egy átlag ember tíz - tizenhárom kilométer per óra sebességgel fut, egy átlag farkas meg hatvan - hetven kilométer per órára is képes, és két embernyit is ugrik közben. Szerintem egy vérfarkas még gyorsabb, neked meg fullba semmi esélyed sincs, akkor sem, ha nem vagy átlagos futó. - Elengedem őt, de nem lépek el az ajtótól, nem vagyok hülye, szinte látom magam előtt, hogy kimenne csak azért is. - Majd én őrködöm, te meg alhatsz nyugodtan, reggel meg majd visszamegyünk. Van lent egy ablak, amin be tudunk mászni, mintha el se jöttünk volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Csak annak köszönheti, hogy nem vágom azonnal képen, vagy rúgok bele egyet, hogy még eléggé kába vagyok a pillanatokkal ezelőtti ébredésem után, és az is lefoglal, hogy kihalljam az éjszakából a vonítást, amit Warren emlegetett.
De így is elég gyorsan megváltozik az arckifejezésem, és ökölbe szorul a szabad kezem, míg a másikat próbálom kiszabadítani a fogásból.
- Eressz el, te fasz! - förmedek rá. Amúgy se nagyon bánnám a sértést, de mivel leidiótázott, így még annyira se. - Kösz szépen az LLG kiselőadást, tisztában vagyok vele, hogy gyorsabb nálam egy vérfarkas, csak épp azzal is, hogy elég valószínűtlen, hogy lenne kint egy.
Végre elenged, vagy ahogy én látom, sikerül kiszabadulnom a szorításából, és egyből lépek is párat hátra, kis híján hanyatt esve egy ott felejtett hálózsákban.
- Hogy te milyen lovagias vagy, egyelek meg - mondom gúnyosan, és hitetlenkedve még nevetek is egyet. - Hacsak nincs teleszórva mindenféle védővarázslattal ez a kis fa tákolmány, ha tényleg ólálkodik kint egy dög, könnyűszerrel bejut, és innen még elfutni se fogunk tudni.
Persze ha csendben maradunk, és nem érzi meg a szagunkat, jó esélyünk lehet, de mivel nincs semmiféle vérfarkas odakint, ezt nem fogom az eridonos srác orrára kötni.
- Ha valakinek őrködnie kéne, az amúgy is én lennék - jegyzem még meg, megkopogtatva a jelvényemet. Jut is eszembe, majd ne felejtsem el megbüntetni, ha visszaértünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Nem nagyon foglalkozok azzal, amit mond, vagy a sértéssel, azért apám gyerekeként csúnya is lenne, ha elvonulnék egy faszozás miatt a sarokba sírni. A szemöldökeim feljebb szökkennek, amikor egyet konkrétan meg is nevezek, erre azt hiszi, hogy nincs is kint egy sem. De azért az előbb ő is hallotta a vonyítást, hiszen reagált is rá. Szavakkal is.
- Ebből egyenesen következik az, hogy tele kell szórni védővarázslatokkal, és akkor reggel ép bőrrel fogunk kimenni. - teljesen logikus, és én már húznám is elő a pálcám, de legyünk őszinték, az életemnél is jobban féltem, főleg Sallow közelében. Biztos, hogy nem fogom kockáztatni, hogy megrongálja vagy akár el is töri. - Csak mert prefektus vagy? Azt ne mondd nekem, hogy a jelvényhez extra túlélés óra is jár, mert akkor becsókolok. - tudom, hogy az régebben volt, de az anyám is prefektus volt, és mivel a szüleim sosem titkolták, hogy hogyan lett a nővérem, egy valamit biztosan tudok, az anyám a természettel csak addig volt jóba, amíg elszívta. Pedig erdei véla felmenőkkel rendelkezik, de úgy tűnik, nem minden örökíthető át. - Szóval, milyen védőbűbájokat ismersz és mennyire varázsolsz magabiztosan?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Nem tetszik a szituáció, amibe kerültem, és nem segít az sem, hogy látványosan nem osztjuk egymás véleményét Warrennel arról, hogyan is kellene kezelni ezt. Legalábbis amíg elő nem adja, hogy akkor bizony védővarázslatokra van szükség, de úgy, mintha az ő fejéből pattant volna ki. Hitetlenkedve nevetek egyet, de azért előhúzom a pálcámat.
- Túlélés óra nem jár hozzá, csak a felelősség, amivel én tartozom a te épségedért, és nem fordítva. Plusz idősebb is vagyok, vagyis némileg több varázslatot ismerek.
Ez már csak az előrébbhaladott roxforti tanulmányoknak is betudható, odahaza ugyanis már végzős lehetnék.
Töröm a fejem, latolgatom az esélyeket, és ahogy az álompor utolsó szeme is kihullik a szememből, kénytelen-kelletlen belátom, hogy ha vérfarkas nincs is kint, más veszélyes bestia simán lehet, a defenzor fiára meg lehet nem is teljesen, végtelenül nagy ostobaság ilyen kérdésben hallgatni némiképp. Nagyon nem fűlik hozzá a fogam, de sajnos kénytelen leszek itt éjszakázni vele, hogy másnap egész biztosan legyen esélyem megbüntetni.
- Hát jó. Megpróbálkozom a cave maliciummal - gyűröm fel ruhám ujját miközben az ajtó felé fordulok. - Annak a szagunkat is el kell rejtenie. Egy erősebb protegot meg tudsz idézni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

- Szóval szarban vagyunk. - állapítom meg nyugodtan, mert ha az én testi épségemre kell figyelnie és ezért felelősséggel tartozik, akkor nyilván nem ismer még elég jól. Én, ha valami érdekel, akkor megcsinálom. Maximum belehalok, de eddig még csak pár súlyosabb vágásom lett, semmi életveszélyes. - Idősebb vagy, de hidd el, ha te a tankönyvek szerint haladsz, én többet tudok. - a legtöbb alapképzéses diáknál többet tudok, mégiscsak Dwayne Warren az apám, az én mesterem első kézből tudom, hogy a legjobb és legeredményesebb tanító. Az iskolában sok a töltelék, varázslatokkal viszont nagyon sok mindent meg tudsz oldani. A hajamba túrok, aztán megrázom kicsit a fejem, hogy normálisan visszaálljon az egész kupac. Lehet, hogy nem is akkora hülyeség az a fodrász.
- Ez egy jó gondolat. Én inkább egy libido defensor-t csinálok, az a repülő tárgyakat sem engedi át. Három lány testvérem van, elég sok mindent kivédtem már vele.- ha fejbe talál egy fanyelű hajkefe és utána napokig van egy nagy pukli a homlokodon, hidd el, megtanulod ezt a varázslatot. Az ajtóra irányítom, úgy, hogy az ablakot is védjem vele, és a megfelelő pálcamozdulatnak és hangsúlyozásnak köszönhetően, számos kis kabóca szökken ki, hogy pajzsként elfoglalják az előttünk lévő teret.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Ha egóról van szó, nekem sem kell a szomszédba mennem érte, Warren azonban teli zsebbel érkezett. Még akár igaza is lehet abban, hogy képzettebb, őszintén szólva nem nagyon érdekel, a jelvény rajtam van, szóval nincs mit bizonygatnom. Egy sokatmondó mosolyt húzok csak az arcomra a tankönyv szerint haladással kapcsolatban, miközben felkészülök a varázslatra.
Azon azért jót derülök, ahogy elképzelem, hogy mindenféle csetresszel hajigálják a testvérei.
- Arra számítasz, hogy a vérfarkasunk a karomreszelőjével fog dobálózni, vagy mi? - nevetem el magam. - Lehet, hogy van nála sampon is a bundájára. Azt is hozzánk vághatja.
Ha komolyan venném, hogy tényleg attól kell tartanunk, hogy egy likantróp vacsorájaként végezzük, valószínűleg akkor is kicikizném, de erre azért van szükségem, hogy fölényben maradjak, ne a szituáció uralkodjon felettem, hanem fordítva. Elvégzem a varázslatot, ami elméletben észlelhetetlenné tesz minket, amíg a faházban vagyunk, és úgy látom, az eridonos sem szúrja el az ő részét.
Mostanra teljesen kiment az álom a szememből, és a védőbűbájok kiszórását követően nem is maradt több teendőm. Ennyit a helyzet irányításáról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

- Egyszer majd bemutatlak a testvéreimnek, utána megérted, hogy jogosan védtem magam pajzsbűbájjal ellenük. - nem hiszi el az ember, hogy mennyi erő van egy kicsi gyerekbe, amíg az egy távirányítós játékautót nem hajít a feje irányába. És mennyi volt Alice akkor? Négy éves? Talán öt. Fájt, legyünk őszinték. Egy kis megnyugvással tölt el, hogy mind a ketten sikerrel jártunk, a hálózsák mellé ülök, és a pálcámat az ajtóra szegezem. Nem érdekel, hogy mennyi manát használok fel, csak jöjjön el a reggel.
- A legnagyobb félelmem a vérfarkasmarás. Nem az, hogy széttépnek, hanem, hogy átváltozom. - felé nyújtom a bal kezem, hogy a feltűrt pulóverujj alatti részen megnézhesse a tetoválást. A telihold ma élénkebb, mint a többi holdciklus, csak nem pillantottam rá, mielőtt elindultam. - Ismerek egyet, a vérfarkasok közül. Régen ide járt, most csak néha bukkan fel a környéken. Jófej, és nem ezt érdemelte. Egy buliban volt, amikor megmarták. Az anyám a pszichológusa, így ismertem meg.- visszahúzva a kezem, nem pillantok rá, az ajtóra koncentrálok, és közben fülelek, hátha meghallok valamit kintről. Csak éljük túl ezt az éjszakát, és ígérem, hogy soha többet nem leszek ekkora balfasz, mint amekkora ma voltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Sokkal jobb fölényeskedni a másik vérének szívásával, mint átkokkal szórásával, utóbbi ugyanis a saját vérmérsékletemnek nem tesz jót, és nagyon vigyáznom kell a dühkezelésemmel. De az élcelődésem is csak addig működik, amíg azzal bosszantom az áldozatot, jelen esetben azonban az arcomra fagy a gunyoros mosoly, mikor meglátom a tetoválást a karján.
Most már kezdem komolyan venni Warrent. Nem sokan szoktak a legbelsőbb félelmeikről beszélni nekem.
- Most már csak azt nem tudom, a vérfarkasoktól, vagy a testvéreidtől kellene jobban tartanom - próbálkozom még meg egy beszólással, de már nincs éle.
Széttárom a karjaim, aztán párszor megpaskolva a lábaim az egyik sarok felé fordulok, és letelepedem ott egy matracon. Innen jól belátom az egész házat, rálátok az ajtóra, és az eridonosra is.
Elgondolkodva figyelem őt néhány pillanatig, majd átölelem a lábaim. Már most sincs meleg, de rövidesen kocogtatni fogom a fogaim, azt hiszem.
- Nem mintha amúgy bármi esély lenne rá, mert nincs, de - mi lenne akkor, ha mégis megmarna egy? - kérdezem olyan egyszerűséggel, mintha arról beszélnénk, mi volt bájitaltanon ma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

- Hidd el, a Warren lányok veszélyesebbek. - mosolyodom el, mert érzem, hogy egy kicsit oldódik a feszültség. Nem feltétlenül szeretem kiadni magam, de ebben az esetben azt éreztem, hogy fontos, hogy értse, miért is parázok annyira. Odett tényleg tök jó arc, és nagyon sajnálom, hogy vérfarkas lett, főleg, hogy látom, ahogy minden hónappal egyre jobban szenved tőle.
- Um, attól függ, hogy mennyire erős a szervezeted. A marásba bele is halhatsz, de megvan annak az esélye is, hogy túléled. Ha túléled, napokon át tartó iszonyatos kín következik. A tested lángol, a méreg szétterjed a testedben, az izmaid megfeszülnek. Aztán a vihar után is rosszabb a csend, ahogy a tested elernyed, az agyad pedig elkezdi felfogni, hogy mi is történt veled. Rettegve várod azt az órát, amikor eljön a telihold. Előtte két nappal már érzed, hogy eljön. Nyugtalan leszel, ideges, van, aki nem tud enni, másnak falási rohamai vannak. A tested minden izma feszültté válik, te magad pedig hisztériássá. - úgy beszélek, mintha személyes tapasztalat lenne, de egyáltalán nem, csak túlságosan megjegyeztem azt, amit Odett mondott. - Az első átváltozás a legrosszabb, amikor még nem tudod, hogyan fog reagálni a tested. A végtagjaid megnyúlnak, és bár rövid ideig tart, te ép elmével vagy jelen, érzed, ahogy nyúlik a bőröd, az izmaid, ahogy a szőr beborítja a tested, leírhatatlan a fájdalom. Aztán elveszel, elveszted önmagad. A farkasölőfű-főzet segít a tudat megőrzésében, ha a szervezeted nem veti ki. Az ismerősöm nem nagyon emlékszik az éjszakáira, ahogy idősödik, úgy egyre rosszabbak az éjjelek, az átváltozások. Volt, hogy beleájult a fájdalomba, és nappal tért csak magához az ágyban. Valószínűleg valaki, aki szereti kiment érte, és behozta, mielőtt más találja meg. Azt mondta, hogy ő valószínűleg így fog meghalni is, hogy egy nap már nem marad elég ereje az átváltozáshoz. Utána napokig tart még a rosszullét, a gyengeség, megintcsak egyedfüggő. A fiatalabb farkasok gyorsabban regenerálódnak. A férfiak nemzőképesek maradnak, az utódaik teljesen emberek, a nők teherbe eshetnek, de átváltozáskor elvetélnek. A minisztérium nem tekinti őket sem embernek, sem lénynek, kirekesztettek. Ez borzalmas. Tudod, csak, ez nem velük született és nem olyan, amit ők választanak. Szomorú, hogy támogatást sem remélhetnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Még jó, hogy pont elfordulok, így nem látja, hogy megmosolygom a megjegyzését. Nem jópofizni jöttünk ide ki, sőt, itt se kéne lennünk, főleg neki nem, de nélküle lehet már kint kolbászolnék, mint egy ütődött. Bár a fene tudja, elsősorban azért indultam az ajtó felé, hogy ne legyek vele összezárva, nem az itt éjszakázás gondolata zavart. De most már mindegy.
Aztán beszélni kezd, én pedig nyitnám a számat, hogy félbeszakítsam, elvégre nem ez érdekel. Tisztában vagyok a vérfarkas kórság tüneteivel, hogy fáj, különösen kezdetben, de aztán mégse szólalok meg. Elnyílnak ajkaim, aztán összezárom őket, és csak hallgatom a srácot, aki olyan részletességgel adja elő mondandóját, hogy ha nem épp vérfarkasokra hivatkozva húztuk volna meg itt magunkat, még azt gondolnám, ő is az. Egy kicsit meg is borzongok, de aztán gyorsan annak tudom be, hogy kezdek komolyan fázni.
Magam köré tekerek egy hálózsákot, és úgy gubbasztok tovább.
- Igen, igen, borzalmas, ugyanakkor nem sokban különbözik egy ragályos betegségtől - mondom kissé vacogva. - Ha a fertőző betegeket elzárjuk az egészségesektől, miért nem tesszük ugyanezt a vérfarkas kórtól szenvedőkkel?
Nem bebörtönözni akarnám őket persze, csak elzárni, amíg tart a hatása a betegségüknek. Ráadásul nem is emlékeznének rá, akkor nem mindegy? Szerintem kimondottan humánus dolog lenne, főleg a azokkal, akik ténylegesen humánok szeretnének még maradni.
- De amúgy nem ez érdekelt. Hanem, hogy veled mi lenne? - nézek rá fürkésző tekintettel. Akit ennyire közvetlenül érint a téma, bizonyára már gondolatban lejátszott pár forgatókönyvet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

- Nem tudom. Valószínűleg amíg nem kezelik ezt az egészet normálisan, amíg valaki nem foglalkozik ténylegesen az ügyükkel, addig marad az, hogy minket zárnak be, amíg tart. - hiszen most is ez történik, a kastélyt lezárják, nem sokkal az után, hogy kijöttem, valószínűleg a szokásos védővarázslatokat mondják el, hogy senki se juthasson be hajnalig. Utána minden visszaáll a normál kerékvágásba. A kérdésére bólintok egy kicsit, de nem szólalok meg azonnal, érdekes kérdés, és tudom, hogy a válaszom nem igazán megnyerő.
- Hálátlan lennék. - felelem végül hátradőlve, rápillantva Sadie-re. - A szüleim így is szeretnének, az egyetlen fiuk vagyok, és veszítettek már el gyereket, de nem hiszem, hogy a közelükben tudnék maradni. Valószínűleg beleőrülnék a helyzetbe, így elvándorolnék egy olyan helyre, ahol csak magam lehetek, és ahol senkit sem bánthatok. Nem vennének fel az aurorképzőbe, nem léphetnék az apám nyomdokaiba, minden, amiért dolgoztam és ami motivált a kukában landolna. - a hálátlan a legjobb szó, amivel le tudom írn iazt, hogy milyen lennék ebben a helyzetben. Nem hangzik túl jól, tudom. -  Sokan tök jól megbirkóznak ilyen terhekkel, de ha gyerekként végighallgatod ezeket a történeteket, egy életre beléd égnek. Az anyám nem sejtette, hogy mindent hallok. Azt hiszem csak akkor rakta össze a képet, amikor hazamentem a tetoválásaimmal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Na igen, valószínűleg ez is egyike azoknak az égető, sürgős kérdéseknek, amit ide-oda dobálnak egymás közt az illetékesek, mert vagy érdekük vagy merszük nincs mit kezdeni vele. Jól van az úgy, mondják, amíg őket nem érinti, minek foglalkoznának vele komolyabban? Valami igazán kirívó, közfelháborodást keltő eset kellene, hogy lépésekre szánják el magukat, gondolom.
Szóval igazából nem lep meg, hogy ez a helyzet, és a srác válasza is csak kicsit. Értelme van, amit mond, logikus, de mivel személyesen ismer olyat, aki érintett, akár sokkal beletörődőbb válasza is lehetne. Vagy lehet épp ezért, mert tudja, mivel jár ez, ilyen.
- Azért a szarért szerintem senki se hálás - rántom meg a vállam kissé. - Bár persze biztos akad olyan emberi hulladék, aki a kór előtt is csak a levegőt szívta el másoktól, és van olyan pszichopata, hogy még képes is legyen élvezni, hogy pokoli kínok közepette nőnek meg a csontjai egyik percről a másikra.
- Szóval - folytatom aztán, a témaváltás mellett döntve. - Nem túl kreatív módon te is aurornak készülsz. Uncsi, de becsülendő. Bé terv nincs is?
A fene nagy érdeklődésemet Warren irányában annak tudom be, hogy valamivel el kell tereljem a hidegről a figyelmem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Érzi, ahogy az adrenalin keresztül fut testén. Szemei összeszűkülnek, ha valaki közel lenne most hozzá, látná arcán a koncentrációt. Felszabadító érzés számára a repülés, olyan, amit eddig egyik sporttól sem tudott megkapni. Eufórikus élmény. Főleg egy ennyire jól használható seprűn. Nagyon szeretne végre szerezni magának is egyet.
Bármeddig fent tudna maradni, de nem akarja sok időre elkobozni Sigrid seprűjét. No meg kiszúrja a közeledő kviddicseseket. Lefelé irányítja hát a seprűt, a landolással szórakozik még kicsit, mielőtt lába földet érne.
Térdei rugóznak egyet, ahogy ismét két lába tartja meg teljes testének súlyát. Tüdejéből sóhajként szakad fel az addig bent ragadt levegő, a sóhaj pedig elégedett kacajba torkollik. Őszinte boldogsággal nevet fel. Olyannak, amit Timi ritkán él meg.
- Köszönöm - szól újra, miközben visszanyújtja a seprűt gazdájának. - Mindenképp. A következő hétvége akár jó is lehet. - A nővére az egyetemen, tanulni nem szokása igazán, és nem rémlik neki, hogy bárkivel is megbeszélt volna valamit. Spontán történnek programjai általában.
A rellonos megszólalására a kastély irányába néz. Valóban, a fentről látott játékosok ki is értek a pályára. Kérdőn fordul vissza, de ezek szerinte nem fogja megtudni, mi lett volna Sigrid megkezdett mondatának folytatása. Helyette csak rámosolyog a másikra.
- Neked is sok sikert. Menni fog! - Bíztatóan néz barátja szemeibe, majd kis hezitálás után kitárja karjait egy ölelésre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

- Az olyan ember lehet, akinek nem szívesen néznék bele a fejébe, mert biztos, hogy belebolondulnék abba, amit ott találok. - nem szeretem az olyan embereket, akik ennyire erősen elborultak, bőven elég nekem a saját családom. Egyik oldalról vélák, másik oldalról vélaüldözők. Komolyan, mint valami eltúlzott romantikus gejl történet.
- Az apám miatt. Mindig szerettem volna, ha büszke rám, és ő auror, nagyon jó, szóval valahogy nekem, mint egy szem fiának, olyan természetes volt, hogy követem őt. - sosem volt más, és sosem gondoltam másra, mint, hogy alapképzés után auroi mester, aztán a Sárkányölő. Valahogy ez így természetes volt, amíg be nem paráztattak a csoporttársaim. - Nincs, anyám pszichológus, azt valahogy kurva gyorsan kizártam. de ő is nagyon jó. A nővérem lényeket gyógyít, elnyert nemrég valami díjat is, kicsit túl sok az egy négyzetméterre jutó sikeres emberek száma a családunkban. - vallom be félszegen, zavaromban megvonva a vállam. - Lehet, hogy én csak abban vagyok tehetséges, hogy fiúnak születtem. Elképzelem a szakmákat, és vagy rém unalmasak vagy nem mozgatnak meg bennem semmit. És ez gáz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nos, úgy látszik mégsem csak a levegőbe beszélt a csaj, mert elég merészen és pontosan repked anélkül, hogy újféle állványként végezné a lelátok alatt. Olyannyira, hogy én nem mernék ilyeneket csinálni ekkora sebességnél, szóval el kell - szigorúan csak - magamban ismerni, hogy egészen jól repül. Azért nem adom fel, sem a versenyt, sem a heccelést, de nem hagyja magát túlságosan a csajszi. Valahol tetszik, hogy ilyen versengő, csak kár, hogy pont rajtam csattan az ostor megint, ahogy visszaszól. Nem baj megyek utána, elmosolyodom, ahogy a saját hajának sem tetszik, hogy szemétkedik, jól képen is vágja. Próbálom csökkenteni a távolságot, de nem igazán sikerül. Amint jó közel érnék szerintem, máris megint kicsit nő a távolság, de azért próbálom levágni az íveket, hátha összehozok valamit. A seprűk között elvileg nincs különbség, szóval csak az lehet, hogy légellenállás, meg a kevesebb súly miatt ilyen - még ha pontosan tudom, hogy valószínűleg csak ügyesebb nálam. Végül csak feladom, és leszállok a kispadok felé, de nem menekülök el, csak láthatóan elismerem a vereségem, már, ha ez az. Mert ugye csak nem ért kétszer körbe, vagyis háromszor sem. Akkor végül is nyertem? Áh, ugyan! Csak idegesít, hogy jobb.
- Na, még nem volt elég? Nyertem - kiabálok felé. - Jössz nekem valamivel... de lehetőleg ne a seprűd legyen az - nevetgélek kiabálva. Hátha odatolja a képét, bár el tudom képzelni, hogy egyáltalán nem érdekli az egész, beszól valamit és itt hagy. Nem baj, akkor tudom majd mondani, hogy félt elismerni a "vereségét".

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Egy kézzel kapaszkodom, a másikkal meg elszabadult hajammal viaskodom, de elég kilátástalanul, hiszen folyamatosan elejét veszem próbálkozásaimnak azzal, hogy az eridonos felé fordulgatok, azt nézni, hogy hol van. Ha nem adná épp fel, most még esélye is lenne behozni engem, de a kispadok felé veszi az irányt, nekem pedig diadalittas mosoly terül el az arcomon. Kicsit furcsa érzés, de nem esik le azonnal, hogy azért, mert egy ideje nem nagyon csináltam. Kiabálását hallva azonban hamar leolvad, és kissé felhúzva magam kanyarodok vissza.
- Mit nyertél? Legfeljebb a vesztesnek járó vigaszdíjat kaphatod meg, de azt se tőlem - mondom, miközben elegánsan landolok mellette, oldalt fordulva és lábam átvetve a seprűn leugrok róla, egyszerre érkezve mindkét talpammal a fűre.
Így mondjuk már kevésbé nézek úgy ki, mint aki totális fölényben van a sráccal szemben, mert némileg nagyobb és magasabb nálam.
- Szerintem inkább te vagy, aki jön nekem eggyel. Mondjuk egy istenítéssel be is érem. Ha szépen fogalmazod meg. Talán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Továbbra sem örülök a helyzetnek, de kénytelen-kelletlen beletörődöm most már. Ahogy azt is el kell fogadjam, hogy ebből semmiféle büntetés nem lesz, vagy ha mégis, annak én is megiszom a levét, mert jelvény ide, prefiség amoda, nekem sem kéne az éjszaka közepén az erdőben lennem. Szóval hangosan ugyan ki nem mondom, de jó tervnek tűnik ez a reggeli visszalopódzás a kastélyba.
A gond most már inkább az, hogy addig is mi legyen, mert csak nem fogom átcsacsogni az éjszakát Warrennel. Bár még mindig jobb program, mint vacogni.
- Én sem vagyok pszichológus, még csak az kéne, de az az érzésem, nem igazán akarsz te auror lenni - mondom aztán, meglepve magam is szavaim gyöngédségével. Meg is köszörülöm a torkom gyorsan, és folytatom: - Mármint ki nem szarja le, mit akarnak a szüleid? Meg dugja fel a nővéred is a sikerét magának. A te életed, nem nekik kell megfelelned, hanem saját magadnak.
Mindjárt leszakad a pofám ettől a dumától. Még jó, hogy valószínűleg ő semmit se tud rólam, mert képen röhögne, vagy épp köpne, amiért éppen én akarom ezt a maszlagot letolni a torkán. Még ha igaznak is gondolom szavaim, képmutató vagyok, hiszen egész életemben a szüleimnek próbáltam megfelelni, és az ikernővéreim által támasztott elvárásokat megugrani. Nyilván teljesen esélytelenül.
- Én a fiúnak születést elbasztam, már ha ez saját érdemnek tekinthető - teszem még hozzá, megfeledkezve kicsit róla, hogy nekem tökéletesen megfelel, ha nem tud rólam továbbra sem semmit. De sajnos a beszélgetések már csak ilyenek, talán ezért is utálom nagyon ezt a szituációt most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Hűt na, nem lehet mindig nyerni. Most is csak azért, mert hagytam magam, nem igaz? Nem nagyon, de jobb ezt hinni. Mindig vannak jobbak, és ha te vagy a legjobb előbb-utóbb legyőznek, mert... mindig vannak jobbak. Ez vár a Rellonos csajra is egyszer, bár valószínűleg nem én leszek az öröme elrontója. Látom ám a kaján, önelégült vigyorát, gyorsan meg is próbálom lefagyasztani róla. Ahaha, sikerül is, mert máris jön a visszavágó. A szájkaratéban viszont még én is felveszem a versenyt.
- Azt mondtad rám versz két... nem, három kört - mélyedek el látszólag a gondolataimban. - Ez nem történt meg, tehát nyertem - summázom a tényeket, még ha eléggé el is van ferdítve. Nyilvánvaló volt, hogy nem tudott volna lekörözni az egyenseprűkkel, szóval... felnevetek az istenítés szó hallatán.
- Egyelőre a nevedet sem tudom, hogy kéne istenítenem téged? - érdeklődve várom, hogy vajon ma kiderül-e a neve. Korábban sem árulta el, mintha ez olyan nagy titok lenne, annyira meg nem híres, vagy hírhedt, hogy halljak felőle. Vagy ha mégis, arcot nem tudok hozzá társítani.
- Na jó. Szóval nagyszerűen szerepeltél te, a pofátlanság, a nagyképűség istennője! Így jó? - vigyorgok rá, várva az elkerülhetetlen kirohanását. Szerintem nem az a higgadt típus, de mivel nem ismerem, akár még az is lehet. Meglepne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Hiába a megalázó vereség, sőt, lényegében szabályos földbe döngölés, amit elszenvedett tőlem, az eridonosnak továbbra is nagy az arca, és egyáltalán nem mutatja, hogy szégyenkezne, amiért vesztett. Pedig kellene, hiszen szétaláztam!
Fel is bosszant vele, hogy a második helyről károg, hogy nyert, és tudom, nem vagyok valami komolyan vehető látvány, ahogy eltörpülök mellette immár a földre szállva, azért nem hagyhatom annyiban a dolgot. Ha már kihívott, viselje tisztességesen, hogy vesztett.
- Nyilvánvalóan túloztam! Nem ez volt a lényeg - puffogok, mintha nem tudta volna ő is nagyon jól, hogy csak érzékeltetni kívántam a nagyzolással, hogy mennyivel jobb vagyok, ami így is van! Háromszor körbe se értem a pályát, nyilván nem tudtam volna ennyi idő alatt őt sem elhagyni ennyiszer. De talán egy-két óra alatt meglett volna akkora előny, hogy elsuhanjak mellette legalább egyszer.
Kinevet, pedig aztán csupán a minimumot várom tőle, cserébe meg a nevem akarja. Mielőtt még jobban átgondolnék bármit is, elvégre túlságosan is felhúzott, hogy nyugodt maradjak, odavakkantom neki a nevem.
- Sadie. - Majd szavaira gúnyos mosolyt eresztek felé. - A jelzőket elengedheted, vagy helyettesítsd be mondjuk a tökéletesség és a nagyszerűség szavakkal, úgy jó lesz.
Na jó, talán a nagyképűségben van valami igazság. De attól még igazam ugyancsak lehet, és van is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Annyira imádom ilyenkor, hogy vissza tudok úgy csapni, amire sok mindenki büszke lenne. Jó, én amúgy nem annyira, mert tényleg simán jobb volt, de nem engedhetem meg, hogy ennyire túltolja ez a csaj! Oké nyert, jobb volt, ennyi. De azért na, nem volt klasszisokkal jobb... vagy de? Á, biztosan nem, bár annyira meg nem értek hozzá, hogy a finom különbségeket is észre vegyek. Szerintem helyt álltam, még akkor is, ha ő simán nyert. Igaz, nem így terveztem az egészet, szóval ahhoz képest lebőgés, ergo nem lehet elismerni, mert hát mégiscsak egy lány, aki pofátlan és Rellonos. Nem mindig jár együtt a kettő, de most eléggé.
- Aha, nyilvánvaló - bólogatok és figyelem, ahogy puffancskodik. valahol aranyos, csak tudom, hogy nagyon komolyan gondolja az egészet, így meg már azért nem is annyira vicces. Főleg úgy, hogy elég nagy méretbeli különbségek vannak az én javamra, mégis látom, ha tudna, tuti kinyírna itt helyben, mert nem ismerem el a vereséget. Technikailag nem is kaptam ki, csak gyakorlatilag.
- Ah, kösz. Laca, de ezt már tudod - vagyis legutóbb én bemutatkoztam. Egy kicsit illik is a nevéhez a szomorúság, mert eléggé elkeseredettnek kell lenni, ha ennyire... ilyen valaki.
- Na persze. Te nyertél Sadie, elismerem. Ez is megteszi? - az rohadt élet, hogy nem fogom leistennőzni. Nem rossz csaj, de azért vannak határok. Még a végén eldurrana az egoja, én meg nem akarom bántani azzal, hogy ezt hozom ki belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Persze nyilvánvaló, hogy a megalázó vereségét próbálja palástolni ezzel a viselkedéssel, amolyan ragtapaszként a megsebzett kis egójára, amit megrágtam és kiköptem, de még így is felbosszant vele. Tudom, hogy nem kéne magamra vennem, és több eszem lehetne (amúgy van is, csak mellé a büszkeségem is befigyel), de olyan egy... kis.. tenyérbemászó az arcszerkezete. El is képzelem, hogy lábujjhegyre állok, megfogom két oldalt és... hagyjuk is.
Rántok egyet vállamon a bemutatkozására, és olyan képet vágok, amiről könnyedén leolvasható, hogy "És, kérdeztem?". Milyen név ez amúgy is? Jó, hogy nem kell kiejtenem.
Nagyvonalúan bólintok egyet végül, hisz megjön az esze.
- Lehetne jobb is, de megteszi. A fő, hogy elismerted, hogy nyertem.
Persze hiányzik, hogy én legyek a mindenség közepe, csodálók gyűrűjében állva. A Roxfortban volt részem benne, de most már tudom, hogy hamis barátok vettek körül. Sosem szerettek és néztek fel rám valójában, de attól még hiányozhat az érzés, ha nem is volt igaz.
- A helyedben, ha olyan képességem lenne, mint neked, én csökkentenék a légellenállásomon. Nem minden esetben rossz a kis méret - jegyzem meg aztán, miközben elfordulok, hogy összeszedjem a cuccom. - Persze ellenem az is kevés, de lehetnél egy fokkal kevésbé béna is.
Nem mintha amúgy béna lett volna, mert nem volt rossz, csak hát ezt biztos nem fogom az orrára kötni. Még elhiszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Na, nem érdekli a nevem, ez már kicsit túlzás. Jól van, Rellonos, meg flegma - nem mintha éppen rólam most ez ugyanez nem lenne állítható -, de azért nem kell túljátszania magát. Vagy tényleg ennyire utálnivaló vagyok? Furcsa érzés, lehet, hogy emiatt zavar igazán, mert még senki sem utált, vagy nagypofájúskodott velem. De azért csak megadom neki, ami jár, persze nem istenítem, mégis mit képzel?
- Akkor mindenki boldog - hát én nem mondjuk, de legalább abbahagyta az erőszakoskodást. Ami végül is lehet, hogy isteni kegy, hihi.
- Ó, akkor te jobban ismersz, mint gondoltam, meglepő - nem gondoltam, hogy ismeri a metamorfságom, meg úgy egyáltalán engem bármennyire is. Persze biztos kapok majd erre is egy szemét választ, de azt hiszem kezdem megszokni és nem felvenni. - Amúgy kösz a tanácsot - habár nem tudom pontosan mire gondol, hogy mit kéne csökkentenem. Nyilván értem a rejtett poént is, de nehogy már röhögjek, még a végén jó humorúnak gondolja magát.
- Hát igen, meg is érkeztünk, körbeértünk. A nagy Sadie... - sóhajtok és ingatom meg a fejem, halvány mosollyal az arcomon. - Amúgy bírják a srácok a stílusod? Én oda vagyok érte... - nézek rá, majd leülök a kispadra egy kicsit. Minek álldogálni, ha ülve is tudom hallgatni a válogatott szidalmakat?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Egyikünk sem tűnik különösebben boldognak, bár el kell ismerjem - persze szigorúan csak magamban -, hogy egészen jól szórakoztam, míg versengtünk, és jól esik a győzelem is. Nyilván nem volt valami kemény küzdelem (jó, azért nem reménytelen a srác), és borítékolható volt az is, hogy melyikünk a jobb, de... azért jól éreztem magam.
És bár láthatóan meglepem vele, szerintem cseppet sem kéne csodálkozni rajta, hogy emlékszem rá, elvégre még a mágusvilágban is rendkívül ritka képesség birtokában van, méghozzá igencsak irigylésre méltóéban.
- Csak azért, hogy legközelebb esetleg némi kihívást is érezzek a legyőzésed közben - biccentek, és már bocs, de kurva vicces vagyok.
A stílusom pedig bár olyan, amilyen, azért nem vagyok ám rossz arc. Vagy legalábbis nem voltam. A roxforti időkban úgy hittem. Voltak barátaim, volt pasim is. Elvileg még most is van, technikailag, hiszen arra sem méltatott, hogy elém álljon és szakítson velem, ugyanúgy szó nélkül elfordult tőlem, mint az úgynevezett "barátaim".
- Azért légyszi ne ájulj el tőlem. Tudom, hogy lehengerlő vagyok, fantasztikus és gyönyörű, meg a többi ilyen, de nem érek rá a javasasszony után rohangászni neked. - Miközben leülök én is, egy bágyadt, lesajnálónak szánt mosollyal is megjutalmazom, de lehet elbasztam, és kicsit még kedvesnek is látszom épp.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem is tudom, hogy tulajdonképpen mi is vonz abban, hogy leüljek vele egyáltalán egy légtérbe, nemhogy társalogni. Hiszen látszik rajta, hogy pökhendi, ki, ha én nem stílusú csaj, aki ugye a "jobbantudjanagyokos" idei megtestesítője. Tény, hogy nem ügyes seprűlovas, legalábbis nálam jobb, de az nem jelenti azt, hogy ő egy Szelnicky, Markovics vagy Palarn. Attól még nagyjából ugyanolyan messze vagyunk mind a ketten. Mégis saját magam perverzsége, hogy hagyom, hogy odajöjjön és tovább folytassuk a szájkaratét. Talán a bennem lévő kíváncsiság az egész, hogy ha kell majd, egy ilyen karaktert is el tudjak játszani.
- Azért neked tényleg rinocérosz volt legalább az egyik szülőd, hogy ilyen vastag a bőr a képeden, Szadi - vigyorgok rá, mert valahol elismerem ezt a makacsságot, ami legalább folytonos. de aztán még ráteszi a fejére a koronát is, legalábbis abban az értelemben, hogy ezt komolyan is gondolja.
- Igyekszem nem elájulni, még csak az kéne, miattam bármit is meg kelljen tenned. Szégyen - kuncogok, miközben ő leül mellém. Hát ez nagyon jó beszélgetésnek ígérkezik, de olyan paradox a helyzet, amennyire csak lehet. A tetteivel mást tesz, mint, amit mondd.
- Amúgy ja, jól nézel ki, ezt is el kell ismernem. Meg jól tudsz seprűn száguldozni. Ellenben itt véget érnek a jó tulajdonságaid, amiket ismerek. Persze nem akarlak megváltoztatni... érdekes barátaid lehetnek, ha ezt kibírják - nézek rá, mert legalább őszintén megmondom, hogy amennyire szép, legalább annyira bunkó. Mondjuk ma én sem voltam/vagyok a kedvesség mintapéldánya, de itt most nem rólam van szó. - Melyik csapatnak szurkolsz? - váltok témát egy kicsit, nem kell itt folyton egymást rágcsálni, ha nem muszáj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Sadie - javítom ki, egyáltalán nem érzékelve, hogy kifigurázta a nevem. Simán csak azt nézem ki belőle, hogy ilyen hülye névvel, mint az övé, nem tudja, hogy kell kiejteni egy olyat, mint az enyém.
Azt, hogy még vigyorog is mellé, pedig betudom annak, hogy úgy hiszi, vicces volt, pedig hát kettőnk közül nyilván én vagyok az. Apám meg tényleg egy rinocérosz tud lenni, amolyan megállíthatatlan erő.
Jót kuncog, én pedig elégedetten somolygok, azt hiszem, tényleg fura dolgokat művelnek az arcizmaim, jobb lesz visszafognom magam, még a végén elbízza itt magát nekem ez az eridonos. Minek is ültem le egyáltalán?
Kissé felvonva szemöldököm sandítok rá, először meglepetten, aztán kissé felpiszkálva, majd amolyan lélekben felképelten. Lazán kijelenti, hogy szépnek talál, de ugyanilyen nyersen le is aláz, hogy ennél, meg a seprűbűvölésnél több nincs is bennem, hogy aztán a végén még egy kést is megforgasson a szívemben. Persze utóbbit biztosan nem szándékosan, és persze nem is szó szerint értve, mert az kevésbé fájna, mint így, képletesen.
- Ja, ha kibírják - mondom halkan, elfordulva, majd egy pillanat múlva, mintha csak egy elszakadt, majd újra összeragasztott, de így perceket előreugró filmet nézne, visszatérve előző hangomhoz, könnyedén megválaszolom kérdését: - Amelyik épp nyer, nem nyilvánvaló?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Ja tényleg, Sadie, bocs - kérek álbocsánatot, de a vigyorgás szele még mindig a szám szélén ül. Fura, hogy azt hiszi vicces - legalábbis szerintem -, de mégsem érti a szóviccet. Igaz, azt kevesen értik, meg nyilván valami fordító karkötője van, ami meg nem úgy fordít, ahogy ebben az esetben hangsúlyozva kellene. De legalább azt, hogy vastag bőr van a képén, elismeri és még nevet is rajta a maga módján. Nem tudom mivel lehetne nevetésre ösztönözni, de félek, hogy azon nagyobbat röhögött volna, ha beleállok az állványzatba, és csak utána mentette volna meg az életemet. Ha megmentette volna. Jó, azt talán igen.
Aztán persze én jövök, az egyik kézzel adok, a másikkal elveszek az őszinteségi és bunkó rohamonban. Tudom, nem szép, de hát nem úgy tűnt, hogy hatnának rá a kedves szavak és nagyon úgy tűnik, hogy már nem nevet, sőt. Mondjuk sírni nem fog az tuti, de betalált valamelyik mondatom, az rohadt élet!
- Pff, és még te vagy kviddicses? - hát ez a válasz a legtrébb, amit valaha hallottam. Hát minimum kéne szeretnie egy híres angol csapatot, ha már ennyire ügyesen seprűlovagol. De az is lehet, hogy seprűversenyesekre járt, vagy ilyen akrobatikára, mint az a csaj az MT-ről. - Vagy nem szereted a kviddicset és valami más seprűsportágot tolsz? Mondjuk neked a terelőség jól állna, ott kiélhetnéd magad szerintem - ennyit tudok róla, hogy semmit, meg ki kell mindent húzni belőle harapófogóval. De, hogy kicsit visszabillentsem a saját kerékvágásába, még hozzáteszem. - Abban lennél a legkevésbé béna - vigyorgok rá, tuti unja már, hogy folyton felfelé görbül a szám. Meglátjuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Végül nem kell kényszeredetten visszafojtanom a mosolyt, eltűnik az magától is. Ő még mindig úgy érzékeli, hogy csupán szórakozunk, nem próbálunk komolyan ártani, de véletlenül egész jól betalált az imént. Az arcán továbbra is töretlenül ficánkoló vigyorából ítélve, tipikus pasihoz méltóan észre se veszi magát.
Nem mintha megkönnyíteném a dolgát, még csak az hiányozna, hogy gyengének mutatkozzak. Nem csak az arcomon vastag a bőr, a szívem is megkeményedett páncélba van zárva, legalábbis úgy képzelem. További próbálkozása, hogy belém kössön, már csak ügyetlen erőlködés.
- Talán attól leszek kviddicses, ha vakon követek egy random csapatot, ami egyszer sok-sok éve valamiért megtetszett, de azóta se győzött, vagy akkor nyert, de azóta lejtmenetben van, de én kitartok, mert egyszer újra bajnokok lesznek? - nevetek színtelenül. - Kösz, de inkább a győztessel ünneplek, mint hogy a vesztes nevében vandálkodjak az utcán. - Nesze neked egy társadalomkritika.
Hallhatóan megvan rólam Gergelyfi véleménye, de nem ismer valami jól (vagy inkább a sportot), ha terelőnek állítana be. Persze abban lehet valami, hogy van némi hajlamom az erőszakra, és az sem hülyeség, hogy jobb lenne azt egy sportban levezetni, de alkatilag alkalmatlan vagyok erre a pozira.
- Te tudod miben lennél a legkevésbé béna? Lehetnél te a kvaff. Változz labdává, és hagyd magad hajigálni, úgy gyorsabb lennél, mint a seprűn - vigyorodom el. Látod, én is tudom görbíteni az ajkaim.