Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Marina|
WIWT| 3/6 |4
______________________________________________________

Nem egészen tudom mióta fekszem a szobám padlóján a plafont bámulva pizsamában. Egy ideje feltehetőleg, mert már kezdem realizálni a lét nagy dolgait, mint mondjuk a csípőmbe szűrődő kurva újság kurva sarkát.
Azét a hülye újságért amit az itteni nyomik írnak, mert nincs jobb dolguk. Mérgesen kivájom az oldalamból a papírt, ami olyan megviselt mint kurva a kifizetett éjszaka után, csak, hogy még egyszer el tudjam olvasni azt az ezerszer átfutott sort.Kőszegi Róza Amélia és Marina Darik megmutatták, mi az igazi girl power.
- "együtt ment el színházba egy romantikus darabot megnézni, majd együtt vacsoráztak egy étteremben." hagyjuk már Marina nem is tudja a színház fogalmát, nemhogy darabokat nézzen meg benne. - jobb híján a nyulamhoz intézem szavaimat. Kicsit megnyugtatóbb mint önmagamhoz beszélni, kevésbé hatok őrültenk.
- Tudod te hol szokott ez darabokat nézegetni? Esetleg ha katonákra van vágva  a szendvicse ott szokott  - morgom, elvágva a nevébe az újságot. Az csörögve landol pár centire tőlem a földön. Nem ment messzire. Nyöszörögve feltápászkodom, a fejem enyhén hasogat. Próbálok visszaemlékezni, hogy ittam-e alkoholt is, de nem vagyok képes megmondani. A leheletemmel próbálom lecsekkolni de nem érzek semmit.
- Idióta dán...izé, idióta Amélia. Idióta felvilágosodás...ki a franc hitte, hogy jó ötlet a lány-lány randi? Nem, Marina csak ne randizgasson nem? - az ablak felé félúton megállok visszanézve a nyúlra, aki pont leszarva a hangulatomat zabálja a tápját. De jó akkor megetettem. Jó tudni, hogy önkívületi állapotban is egészen felelősségteljes vagyok.
- Nem hát, üljön a seggén és nézzen csak ki a fejéből - bólintok végre elérve az ablakhoz. Kipillantva aztán azt a szamarat pillantom meg. Persze, még az ég is súlyt a látványával, ahogy ott szenved a könyvekkel. Most jobban idegesít mint bármikor máskor.
- Ezaz, megmondom neki! Igazam van vagy igazam van? Hol az a szar, na itt van, mindjá' jövök - azzal ahogy vagyok levágtatok az udvarig.
- MARINA! Marina! De te azt se tudod mik azok a darabok! - semmi szia, semmi mizu. Amint kilépek a fénylő faszom tudja mi ajtaján máris fennhangon elkezdek pofázni felé indulva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

#mindmybusiness
#azthittembarátokvagyunk
#kérdőjel
#Júlia

Épp csak megfogalmazódott a gondolat a fejében, a szájában már próbálta is kis gömbőccé, majd lapos amorf figurává gyúrni a tömérdek mennyiségű rágót. Nehezebbnek bizonyult, mint előre gondolta, pláne amikor fújni is elkezdte. Túl kicsi ehhez a szája, pedig ő is tudta, hogy amúgy a kelleténél nagyobb. Na de a lényeg, hogy végre megindult a lufi. Szép lassan kezdte el felfújni, egyrészt, hogy ne szakadjon ki azonnal, másrészt mert nem is tudta nagyon gyorsabban. Remélte, hogy felfúvódik akkorára, mint a feje. Akkor tuti lő egy képet Kendének, biztos büszke lesz rá. Rómában... Nem, inkább nem küldd képet. Csak elkészíti. Aztán megmutatja, ha visszajött. Meg elküldi Rolandnak, hogy jót röhögjön. Igen, vannak más barátai is, nem csak Kende meg Loki.
Ahogy egyre vékonyabbá vált a rágó, úgy nehezedett a feladata, hogy ne durrantsa ki. Óvatosan, már akkora volt, mint egy jól megtermedt pomelo, de még fújta, és tette volna ezt tovább, ha nem kezdik el üvöltözni a nevét. Hirtelen úgy megijedt, hogy nagyot fújt a lufiba, ami szétpattanva beterítette a fél arcát, a lány meg behúzva nézett a hang irányába.
- Júlia? - kérdezte félőn. Sose tudott kiigazodni a szőkén. Évekig utálta, pedig legjobb tudása szerint nem adott rá indokot. Aztán hirtelen sütit sütött neki, meg vigyáznia kellett a nyulára - amit olyan komolyan vett, hogy még Srtut is megsértődött rá. Most meg megint üvöltözik.
- Milyen dahabok? - kérdezte értetlenkedve, félig még összeragadt szájjal. A kezével próbálta óvatosan lehámozni az arcáról a ragacsot, miközben aggódva nézett a navinésre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Marina|
WIWT| 3/6 |
______________________________________________________

Ahogy Marina megfordul a pofája csupa rózsaszín izével megtorpanok. Kicsit kell gondolkodnom, hogy egyáltalán mit is akartam annyira kibillentett a gondolatmenetemből. Mi a fenéért kent rágót az arcára? És ő volt színházba? Lehet, hogy inkább az Edictum szerkesztőségébe kéne berontanom, hogy mit hazudoznak már? - Na ez az - mutatok rá. Hát mondtam, hogy nem tudja. Hát megmondtam csessze meg, hogy nem tudja.
- Össze kéne őket verni, mert hazugok. Az egész rohadt szennylap hazugság - mérgesen ülök le mellé a padra, közöttünk a sok szerencsétlen, valószínűleg egyszer kinyitott könyvekkel.
- Milyen darabok? Hát mondtam, hogy nem tudod, hogy mik azok a darabok - ez már csak magamban való dünnyögés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

#mindmybusiness
#azthittembarátokvagyunk
#kérdőjel
#Júlia

Marina sose volt egy gyors ember, és ezt tudta magáról. De most az volt az érzése, hogy nem egyszerűen lassú, de hiányoznak bizonyos információk, amikre szüksége lenne. Az "ez az" pedig nem nagy segítség ennek megfejtésében. Közben meg a feje tiszta rágó, és lassan már mind a két keze is hozzátapad a másikhoz, ahogy a nyúlós anyag teljesen körbe tekeri.
- Ki hazudik? Rólad? - tette fel a kérdéseket, amíg belekente az egyik jegyzetfüzetébe a rózsaszín csomót. Fenét érdekli most a ragálytan, majd ráér ezen a mozdulaton siránkozni, ha megbukik.
Keze és arca még itt-ott rózsaszín, de már legalább képes kinyúlni a lány kezében ide-oda himbálódzó, zizegő újságért.
- Jaaaa, hogy színdarab. Az Operaház fantomját néztük - bólintott Marina. - Tudtam, hogy Amélia szereti, mert amikor Párizsban voltunk belógtunk a Rómeó és Júliára. Igaz, a világítás mellől néztük, félig a színészek feje felől, mert nem volt jegyünk, és oda bújtunk - válaszolta a lehető legártatlanabb módon a barna. - Miért, te is szereted őket? Én főleg azt szeretem, amiben ének is van, nem csak monológ. Főleg, ha ilyen régi magyarul van, az nehéz - beszélt tovább Marina, és felhúzta az egyik lábát, hogy kényelmesen elhelyezkedjen. Még örült is, hogy Júlia rárontott, így nem kell tanulnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

A nap épp csak megcsillant az ég alján, ahogy kitettem a lábam az iskola kapuján. Tegnap este járőröztem, de leginkább gondolkodtam. Még a Bontovich gyereket is elengedtem egy ejnye-bejnyével, annyira lefoglalt a hajnal gondolata. Tudtam, hogy nekem kell lépnem, és azt is, hogy mi az ésszerű. De akármikor gondolkodtam rajta, csak az járt a fejemben, hogy nem löktem el. Hogy nem ért rosszul, és nem akartam, hogy minél távolabb legyen tőlem úgy örökre. Sőt. És ez megrémisztett. Talán ez a gondolat legjobban az összes közül.
Valószínűleg már aközben láthatott, hogy mentem a pálya felé. Nem akartam rárontani, pláne a múltkoriak után. Hiszen szavamat adtam, hogy visszafogom magam. És egy hétig így is tettem. Aztán csak beültem a lelátó legalsó sorába, és vártam, hogy odajöjjön hozzám. Mert tudtam, hogy oda fog.
- Mesélhetek valamit? - kérdeztem, félve felnézve, mielőtt bármit mondhatott volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Marina|
WIWT| 3/6 | 3
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

 Ha össze kéne számolnia, hány emberrel veszett össze idén, meglepően hosszú lenne a lista. Az ő hibája volna? A kialvatlanság? Vagy elfáradt abban, hogy sosem érezte nyeregben magát, akármi volt is a helyzet? Mindig csak tűrte és hagyta, hogy a körülmények rángassák ide-oda az érzelmi hullámvasúton mint valami ócska rongybabát.
 Hajnalban úgy ment le a pályára, hogy sántított. Fantomfájdalom, hátramaradt az álomból. Egyre gyakoribb. Kit érdekel, azért van itt, hogy felejtsen. Mindent, ami később nyomasztani fogja úgyis a nap folyamán.
 A karikák között szalomozott már Merlin tudja mióta. Csak akkor hagyta abba, amikor szédülni kezdett, először azt is hitte, a képzelete játszik vele, amikor meglátta a pálya felé közeledő alakot. Feszült szusszantás hagyta el ajkait, majd visszacsapta kékjeire a védőszemüveget, hogy újabb kört tegyen meg. Nem akart beszélgetni. Úgyis tudta, mi lesz a vége.
 Keze izzadni kezdett a tudattól, hogy bámulják. Csak hagyják annyiban az egészet! Megtörtént, kész. Legalább már nem gyötörte a bizonytalanság, milyen lenne ha...
 Lelassított, amikor elhaladt mellette, de nem akart megállni még akkor sem, amikor hozzászóltak. Lomha tempóval kezdett el körözni a lány feje fölött, egyik lábát úgy lóbálva, mintha az égegyadta világon semmi gondja nem lenne azzal, hogy Autumn ismét a közelében van. Csendben engedte, hogy folytassa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Elgondolkodtató a kérdése, de nem azért, mert valójában hogy néz ő ki, hanem azért, mert honnan kéne ezt tudnom?
- Miért, hogy néz ki, akinek pasija van? Nem így? - nevetek és széttárom a kezem. - Mindegy amúgy, csak magas labda volt. De tényleg nem tudtam, hogy szingli vagy, Morgána - általában ez a dolog nem is szokott érdekelni, mert ha a lány pozitív visszajelzést ad, nehogy már én állítsam meg, mint hős lovag, aki megakadályozza a kapcsolati katasztrófát. A másiknak kell tudnia, hogy mi fér bele, meg mi nem, én nem szoktam zsákbamacskát árulni. Most persze nyilván más a helyzet, más vizekre hajóztam, kipróbálom milyen ez a randizgatás, meg udvarlás. Egyelőre nem esik nehezemre.
- Über romantikus? Jó, legyen olyan, majd utána olvasok, hogy az mi - vonok vállat, mit tudom én, hogy az milyen. Az sem biztos, hogy csinálni kell hozzá valamit, hanem ott kellene jól teljesíteni a romantika skálán legalább egy hetesre, hogy Morgána elégedett legyen. Bár, ha ezt így kijelentette, lehet, hogy a kilences számot kellene megcélozni, ami akár már problémás is lehet. Na mindegy, ami tőlem telik biztosan ott lesz. De azért nem eshetek ki valódi Létai Rolandból sem, szóval gyorsan felpiszkálom a kicsikét. Szerencsére veszi a lapot - még akkor is, ha lemajmoz, amin persze nem sértődöm meg - igyekszem úgy futni, hogy ha közeledik is, ne érjen utol. Meg kell hagyni a másiknak a reményt. Nevetve üldöz engem és én is ezt teszem, mármint nem üldözöm, csak nevetek. Ez nem is marad abba, mert, ahogy beérünk a sárga medencébe fel fordulok és megpróbálom egyből lefröcskölni, hátha elég hideg a víz. Derékig merülök el benne és nem hagyom magam egy darabig.
- Na, mi lesz, beijedtél boszorkányok gyöngye? - heccelem, majd rácsapok a vízre felé, hogy jól betakarja egy nagyobb csobbanás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Idegesített, hogy nem szállt le. Olyan történetet akartam elmesélni, amit még csak egy embernek tettem meg. Mégse jön mellém, hogy a látványából és a mindenen átlátó kék szemeitől megnyugodjak, és támogatást leljek. Nem, ezt most megint a nehezebb úton kellett végigcsinálnom.
- Oké, szóval... - vettem egy mély levegőt, mielőtt elkezdtem volna. - Amikor megkérdezik tőlem, hogy miért nem bízok a férfiakban, általában a bátyámat és az apánkat okolom, ami persze igaz, mert ők se segítettek a dolgon, de van valaki, aki... aki egyszer összetörte a szívemet. Egyszer voltam szerelmes - jelentettem ki elfúló hangon, és csak előre néztem, véletlenül se fel. Abban sem lehettem biztos, hogy Zalán hallja a szavaimat, de féltem ellenőrizni.
- Sok őrült dolgot megtettem, hogy szeressen. Éjszakánként Summer szobájának ablakán szöktem ki hozzá, mert a szüleim nem akarták, hogy vele legyek. És... igazuk volt - ujjaimat tördelni kezdtem, és idegesen tanulmányozni. - Mint kiderült fogadást kötöttek, hogy a srác meg tud-e fektetni. Szóval miután... - előre fele kitártam mind a két kezemet. - ... odaadtam magam neki, szakított velem. Azonnal. Kigúnyolt, mert azt hittem kellhetek neki - igyekeztem minél érzelemmentes hangon elmondani a történetet, és a felkenő nap felé kezdtem el nézni.
- Nekem ez azóta nem megy. Én képtelen vagyok... Szóval ez nem csak miattad van... Meg amúgy se lehetne - néztem végre Zalán felé félve. Nem szerettem volna megvetést látni rajta. Ebben úgy tűnik nagyon egyeztünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

#mindmybusiness
#azthittembarátokvagyunk
#kérdőjel
#Júlia

Már épp elhitte volna, hogy a nehezén túl van, mert hogy végre kiderítette, hogy miről van szó, amikor Júlia újra felcsattant. És ezúttal minden szavát tökéletesen értette Marina.
- Hey! Amélia nagyon jó barátom, szóval ne mondj rá ilyeneket. Igenis szép lány, más különben nem legyeskedett volna körülötte Loki éveken keresztül - dobbantotta le a lábát Marina mégis a földre felháborodottan. Móric sajnos olyan ember, aki nagyon hiú. Magát, és a környezetét nézve is. Szóval az, hogy Csibét összeszedte anno a könyvtárban, meg utána mindenhol a kastélyban, az bizony jele annak, hogy egy szép nőről van szó. - Ha meg nem szereted a színházat, akkor nem kell menni. Nem értem most hirtelen mi bajod van - nézett nagy csodálkozó szemekkel a másikra a barna. - Most megint haragszol rám, mint... mint tavaly? - nézett sajnálkozón Marina, és még ajka is lefele gördült a kétségbeeséstől. Olyan volt, mint egy szűkölő kutyus, aki meg van ijedve, hogy a gazdája elhagyja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem éppen erre számított. Egyrészt sokkal nyugodtabban jöttek tőle a szavak, mint ahogy az megszokott volt tőle. Sokkal szebben festett ilyenkor, amikor kinyílt neki. Tucatnyi árnyalatban tetszelgő krizantém; kár, hogy szinte csak olyankor virágzik, mikor a fagy mardossa már az embert és vihar próbálja magával sodorni.
 Próbált lépést tartani a történettel, amiről már kitalálta, hogy ugyanaz, amit még tavaly említett neki a lány. Nem lett jó vége. Szuper, mégis mit akar ebből kihozni?
 Megkerülte már egyszer, s pont akkor ért körbe, mikor a fogadás-rész jött. Hirtelenjében fékezett a Kométával, mert félő volt, hogy különben elveszti az irányítást felette. Feltolta a homlokára a szemüveget, mintha attól, hogy újra kiszélesedett a látókör a perifériáján, beszéd is jönne a szájára. Többször tört fel valami nyögésszerű a torkán, de nem volt elég erős ahhoz, hogy elvegye Autumntól a szót, pedig már kezével is jelezte, hogy szünetet kér. Tényleg sok infó volt ez neki így egyszerre.
 - Nézd, én nem kértem semmit sem tőled, ez nem... Csak meg akartam értetni veled, miért nem mertem beszélni veled. Pontosan tudom, hogy ennél többre - mély levegőt vett, mert nem akarta beismerni - nem számíthatok. Oké, nem mondom, hogy nem... játszottam el a gondolattal. Mármint nem azon, hogy megf... szóval gondolkodtam, hogy mi lenne, ha...
 Ügyefogyottan lóbálta a lábát, mert kínosan érezte magát. Megint tanácstalanság fojtogatta és abban sem volt biztos, hogy érthető volt mindaz, ami most előtört belőle.
 - Nyugodtan mondhattad volna, hogy túl fiatal vagyok. Azt már megszoktam. Vagy hogy egyáltalán nem érzel úgy. Jobban hangzik, mint ez a történet, amit értékelek, hogy elmeséltél, de csak akkor lenne értelme, ha... te is akarnál valamit.
 Homlokát ráncolta a vázlatos levezetéstől, ami abban a pillanatban kristályosodott ki előtte teljesen. Annyira elvesztette már a koncentrációt a seprű felett, hogy az időközben lejjebb ereszkedett, szinte már leért a lába. Kérdőn nézett Autumn-ra, hogy igazolja-e vagy cáfolja az elméletét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Marina|
WIWT| 3/6 | 2
______________________________________________________

Gyűlölöm, hogy Marina védi azt a lányt, jobban, mint arra valaha számítottam volna.
- Egy liba, L I B A - még le is betűzöm neki, hogy biztos értse. Még akkor is ha dobbant meg ha rögtön fejre is áll. Amélia nem több egy levitás libánál.
Ez a mérges, sértődött tekintet viszont csak addig tud a képemen ülni amíg Marina ajka le nem biggyed. Ez övön aluli fegyver, nem szép húzás ilyen kiskutya szemeket kijátszani egy ilyen...veszekedésben? AZ volna? Elfordítom a fejem tőle, hogy ne is lássam.
- Nem haragszom. Akkor ti most jártok vagy mi? - hülyeség megkérdezni. Nem is érdekel, miért izgatna az, hogy mit csinál? Tök leszarom.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Azt hittem nehezebb lesz kimondanom a szavakat. Régen mély szégyenérzet kerített magába, még ha csak rágondoltam attól is. De mégis miért nekem kéne így éreznem? Szerelmes voltam. És azt hittem ő is. Becsapott, és az orromnál fogva vezetett, de nem én kértem rá. Mégis, amikor Zalán megcsókolt, valami piszok kis gondolat furkálta be magát az agyamba.
Az ujjamat tördelve vártam, hogy kibökje a szavakat. Vajon másképp néz rám? Továbbra se mertem rá vetni a pillantásom. Szerettem, ahogy eddig nézett, és nem akartam, hogy megváltozzon. Lassan évek óta küzdöttem azon, hogy ne változzon, pedig tudtam, hogy most itt bizony vége lesz.
- Nem érted, én... igen, fiatal vagy, hiszen nem vagy még tizennyolc. Lehetetlen lenne, hogy mi ketten együtt legyünk úgy. De azért meséltem ezt el, mert... - kerestem a szavakat. Nem is, a gondolatokat, amiktől rettegtem. Félve felnéztem, igyekezve minden érzelmemet egy kis szelencébe elzárni a mellkasomba. - ... Zalán, én nem akarok egy Zack lenni a számodra. Nem akarom, hogy azért tegyél dolgokat, mert nem tudsz nekem nemet mondani, vagy azt hiszed ettől majd jobban szeretlek. Nem akarok profitálni ebből a tudásból. Belőled. Az aukcióra se akartál eljönni, és nagyon köszönöm, hogy megtetted, de.... - Tudtam, hogy fájni fog. Mind a kettőnknek, de ki kellett mondanom, mert így volt értelme. - ... ha nem tudsz nekem nemet mondani, akkor jobb lesz, ha tényleg nem beszélünk - néztem a szemeibe szomorúan. Hangom fakó volt, mint az égen az első napsugarak, amelyek lilás színnel kápráztatták el a felhőket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

 Szemei elkerekedtek Autumn szavaitól. Őszinte volt, ez biztos. Ennyire még sosem volt az, hisz olyan nehéz volt beszélnie, rá se mert nézni. Kellemetlen igazság volt, ami Zalán szívét is mardosta, hisz ő meg nem akarta elhinni. Mintha minden, amit idáig Kornél mondott volna, azt most elismernék neki. Nem, ezt nem lehet, ne most...
 - Jobban szeretni. - Jobban csak akkor lehet valamit, ha már van mit jobban csinálni. De úgy még mindig nem mondta ki. - Ezt vehetem válasznak? - kérdezte óvatosan. Arra sosem gondolt, hogy ez létezhet mint opció.
 - Nem, nem ezt akartam elérni ezzel. Ne mondj ilyet, kérlek. - kezdett bele riadtan. Egy sorral lejjebb állt Autumn-hoz képest, de most letámasztotta a Kométát, hogy közelebb hajolhasson hozzá.
 - Te nem hallod, miket beszélsz. Mivel mutathatom ki, hogy törődöm veled, ha nem azzal, hogy megpróbálok ott lenni melletted, ha szükséged van rám? Ha nemet mondok, veszekszünk és eltávolodsz tőlem, ahogy most is történt. Ha meg igent mondok, akkor az a gond? - megtámaszkodott a padsorban, amin Autumn ült, hogy másik kezével lágyan megcirógassa a lány arcát. Csinált ilyet korábban is, de most már biztosan tudta, hogy tökéletesen tükrözi a mozdulat, mit érez.
 - Csak mondd azt, hogy képtelen vagy úgy gondolni rám. De úgy, hogy el is higgyem. Mert akkor ezt tudjuk úgy folytatni, ahogy eddig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Minden amit mondtam, mintha csak elment volna Zalán füle mellett. Vagy az agyában valahogy átformálódott volna egy alternatív valósággá. Magamnak is hazudnék, ha azt mondanám nem gyorsul fel a szívverésem az érintésétől, és nem próbálnám meg, ha három-négy évvel idősebb lenne. De ezen a szituáción nincs mit gondolkodni, maximum azt, hogyan okozom a legkevesebb fájdalmat neki.
- Szeretni és szerelmesnek lenni kettő és különböző dolog - szögeztem le egyszerűen, remélve, hogy nem lesz újabb tévképzete.
- Nem azért veszekedtünk, mert nemet mondtál, hanem mert eltűntél. És persze, én se vagyok tökéletes, sose állítottam, de be tudom ismerni, ha hibázok. Egyre jobb vagyok benne. Én csak azt szeretném, hogy ne érezd kihasználva magad - néztem kétségbeesetten a szemébe. Vajon megértette már, hogy mit akarok mondani? Ujjai mentén elöntött a kellemes libabőr, de könnyedén foghattam a hidegre, a napfelkeltére, bármire, ami tőlünk független.
Felnyúltam a kezéért, hogy lehúzzam magam elé, és ne zavarjon meg. Képes volt rá, már tudtam, tökéletesen láttam végre. Az picit elnéztem kettőnk tenyerét egymásén, aztán egyenesen a kékekbe meredtem.
- Zalán, én képtelen vagyok romantikus értelemben rád gondolni. Nem szeretném, hogy ez a barátságunkra menjen, mert te vagy az egyik legfontosabb ember az életemben. De ha azt kéred tőlem, hogy ne beszéljünk, tiszteletben tartom. A döntés a tiéd - húztam el a számat. Szomorú voltam, leginkább a szemeim árultak el, de nem volt más lehetőségem, mint hazudni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Én nem érzem úgy, hogy kihasználnál - vágta rá gyorsan, de már sokkal halkabban, hisz közelebb volt hozzá. Nem mondott igazat, legalább is nem teljesen. - Te pedig most mondod, hogy nem akarsz rosszat nekem. Oda tudnánk erre figyelni.
 Mosolya kissé alábbhagyott, ahogy elhúzták a kezét. Mozdítani akarta, de nem volt mersze. Megint azon a mentális aknamezőn találta magát, mint annyiszor előtte. Állta a lány pillantását, de azok a szemek nem hagyták neki, hogy felfogja a szavakat, amiket most hozzá intéztek.
 - Ha én döntenék, akkor fenntartom a harmadik opciót. Tőled függ csak, hogy mit éreztél akkor. Mert erről nem mondtál semmit. - Szabad kéz híján közelebb hajolt, hogy ajkaival szántson lágyan végig Autumn arcának élén. Józan ésszel rendesen kiosztotta volna magát, hogy van ehhez mersze, de idáig nem számolt az olyan dolgokkal, mint például a hormonok. Mert amióta ennek létezésére ráébresztették, megért logikát szorítani azok közé a gondolatok közé, amik egyre többször kötötték le a figyelmét. Befogadta a lány illatát, hagyta hogy elszédítse. Hiányzott neki. Merlinre, mennyi mindent másképp csinálna, ha újra megtehetné. De miért ne tehetné?
 Leheletnyi teret adott arcuknak egymás között, és pár másodpercet, ha szavakat akart a másik pazarolni kifogásokra. Utána csak bevállalta újból a zuhanórepülést az ismeretlenbe, hátha most a szél magához öleli. Vagy eltasztítja. Korábban túl hamar húzta fel a seprűt, de ahhoz épp elég volt, hogy a teste ismét az adrenalinért sóvárogjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Szavakat mondott, amiket elképzeltem, de hiába. Olyan valóságot vázolt fel, amire mind a ketten vágytunk, de mégse lehetett a miénk. Semmi értelme nem volt, hogy tovább fájdítsuk a szívünket. És mivel egyértelmű volt, hogy ezúttal nekem kell a józannak lenni, igyekeztem az lenni. És nem mellesleg higgadt, mint még soha.
- Zalán.... - fenyítettem a hangommal, de megfagytam a mozdulatától. A kezeit még mindig fogva tartottam, de ő sokkal inkább ezt tette az ajkaival. És utána még meg is csókolt.
Ugyanazt éreztem, mint legutóbb. A szemem azonnal lehunytam, mintha a testem minden porcikája ezt várta volna csak. A világ körbefordult, és mintha a gravitáció már nem le, hanem felfele húzott volna. Hozzá. De ahogy az életben sokszor, most is ellen kellett állnom a gravitációnak. Hiába szerettem volna viszonozni, belefeledkezni, és talán soha el nem hagyni Zalán karjait, nem tehettem. Szó szerint illegális volt, amit csináltunk.
Felpattantam, mint akinek forró levest öntöttek a nyakába, és még mindig összekulcsolt kezeinkkel eltoltam magamtól.
- Nem Zalán, komolyan mondtam. Ez nem... mi nem - néztem rá kipirult arccal. A méreg is lehetett volna. - Nem érzek semmit. Semmi romantikusat - hazudtam. Megint. A mai reggel már sokadjára. - És ha nem tudod elfogadni, akkor mi itt végeztünk - jelentettem ki egyértelműen, és a hangsúlyom azt üzente, utoljára is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

 Beleborzongott, ahogy a nevét mondták, azzal a kis apró akcentussal, ahogy képtelen volt az á-t úgy nyújtani, ahogy szokás lenne a magyaroknál. Nem mindig csinálta így, s ha mégis, nem szokott feltűnni neki alapjáraton, de most érzékenyebb lett az apró részletekre.
 Újra ott találta magát abban a helyzetben. Vert a szíve, de most jobban mozgatta az izgatottság, mint a félelem vagy a düh. Na és persze a kíváncsiság. Érezte, hogy nem lesz könnyű őszinteséget kicsikarnia Rue-ból, de egyvalami nem hagyta nyugodni azóta az eset óta. Ajka nyílt el megint, próbálta táncra hívni Autumn-ét, s amikor elszakadtak tőle, úgy érezte, mintha egy fontos részétől fosztották volna meg. Keserűen kapott levegő után, de nem érződött éltetőnek most az oxigén. Sokkal inkább fojtogatta a tudat, hogy tényleg  ellökték őt.
 Már-már könyörögve nézett rá, hogy mondjon végre igazat, mert ez nem lehet az. Nem így vezette volna fel akkor az egészet. Nem hagyta volna, hogy egy pillanatig is azt higgye, lehet belőle valami, hogy megint megtegye, ezt nem...
 - Sajnálom - suttogta riadtan, fejét pedig lehajtotta, hogy kitisztulhasson kicsit a feje. - Ne haragudj. Csak biztosan akartam... Soha nem erőltetnék rád semmit, ugye tudod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Utáltam magamat, amiért ilyen hideg vagyok vele. Utáltam látni a megtörtséget a szemében, és mégis tudtam, hogy így cselekszem helyesen. Ha most mondom meg neki, nem képzel a szituációba olyat, amitől később rosszabb lesz. Márpedig biztosan az lenne. Egy Danverst szeretni nehéz. Tele van bonyodalmakkal és családi drámákkal. A pletykás öregasszonyokról nem is beszélve. És ott a kor is.
- Tudom, most csak... meg vagy zavarodva. Bármilyen nehéz is elhinni, pontosan tudom milyen érzés. De hidd el, idővel jobb lesz. Megtanulja az ember kezelni - bizonygattam, és beharaptam alsó ajkam, amin még mindig mintha éreztem volna Zalánét. Karba fontam a kezeimet a mellkasom előtt, és elnéztem a nap felé. Lassan már eltűntek a színek az ég aljáról. Talán az iskola is elkezd zsongni hamarosan.
- A kérdés inkább az, hogy akarod-e kezelni. Mert az elmúlt percek azt mutatták, hogy nem nagyon - húztam el a szám. Kínosan őszinte voltam, legalább ebben. - Inkább a te korosztályodban kéne szétnézned. Mi pedig maradjunk meg azok, amik eddig. Mintha nem is történt volna semmi - próbálkoztam még tovább. Kétségbeesett volt? Talán egy kicsit. Tényleg nem tudtam mit kezdenék Zalán nélkül. Az utóbbi időszak egy kész rémálom volt az életemben. Utálom Magyarországot. Elvett tőlem mindent. Ha most Zalánt is... gondolni se akartam erre a lehetőségre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

 Kezét óvatosan húzta ki Autumn-éból, hogy ne értse félre a mozdulatot és lásson bele újabb próbálkozást, majd lassan szája elé emelte, végigsimított rajta, mintha ezzel eltörölhetné az egész emlékét. Hallgatnia kellett volna elsőre rá. Hallgatnia kellett volna Kornélra. Saját magára is. Bűntudattal telve roskadt a lány előtti padsorba, könyökével a térdére támaszkodott, úgy hallhatta végig, mit mondanak neki.
 - Meg akarom próbálni. Csak ha nem érzed kényelmetlennek. Vagy furának - motyogta az üres pályát bámulva, fejéről pedig lassan húzta le a szemüveget, mintha csupán az és nem a termérdek gondolat feszítené belülről a fejét. - Nehéz volt ez az év nélküled.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Inkább nem is reagáltam a felvetésre. Valahogy köztünk mindig is fura volt minden. Néha Zalán egy aprócska fiú volt, egy elveszett kis öcsi, néha egy igazi férfi, akire az életemet is rábíznám. Sokszor veszekedtünk, jelentéktelennek tűnő dolgokon, máskor miatta veszekedtem mással. Furcsa. Mindenféleképpen az.
- Nélküled is. Elolvastam vagy száz könyvet csak az ebédszünetekben - mosolyogtam le rá, és visszatottyantam a lelátó padjára. Igyekeztem úgy tenni, mint aki tényleg elfelejtette az utóbbi perceket, de képtelen voltam. Nem is akartam igazán. Vagy legalábbis nem a néma pillanatokat.
- Képzeld, volt egy esti műszakom, ahol egy öreg pasas egy elhagyatott, szellem lakta helyről mesélt. És az egyik vendég elhitte neki, szóval fogadást kötöttünk, és miután bezártam elmentünk oda. Szerintem egyikünk se gondolta igazán, hogy valami lény lehet ott, de volt. Elég ijesztő szitu volt, a srácot a lábánál fogva elkapta. Vagyis ezt nem szabadna elmesélnek. Bántotta a férfi egóját, hogy megmentettem - meséltem kitöltve a kettőnk közti csendet. Ezzel nem tudtam elfeledtetni a hosszú külön töltött napokat, de egy próbát megért. Ha nem erről mesélek, akkor a felfedezésemről tenném. Akkor éjszaka, amikor nálam aludt egy szót motyogott, és azt hiszem kezdem összerakni a képet. De még csak épp újra beszélünk. Őrült dolog lenne máris felhozni az akkori eseményeket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Kezeivel nyúzta arcát még egy darabig, hátha segít neki felébredni. Tisztábban gondolkodni. De hogy tudott volna, ha egyszer még mindig őt érezte az ujjai alatt.  És annyi mindent képzelt hozzá, amit még nem érinthetett. Nem csókolhatott. Soha nem is lesz szabad neki. Ha legalább engednék álmodni róla, de még azt sem lehet.
 - Tudom - jegyezte meg csendesen. Arcán kesernyés mosoly bújkált. - Danvers könyvet fal ebéd helyett. Akkor volt fura, amikor nem azzal foglalkoztál.
 Légzése nehézzé vált, ahogy befogadta a hangját. Tényleg muszáj lesz megszoknia. Hogy egyszerre szeret mellette lenni és egyszerre fájdalmas. Nem mert még hátrafordulni, de figyelmesen fülelt.
 - Nem fair, hogy nélkülem csináltál ilyeneket - jegyezte meg tréfásan. - Ebben még én is benne lettem volna. Legalábbis jobb elfoglaltságnak hangzik, mint amiket én csináltam idén. - Hátrakönyökölt, hogy az eget kémlelhesse és visszaemlékezzen, mi minden történt vele mostanában. - Velem mindenki csak hisztériázott és balhézott. De képzeld...
 Most hátrafordult, s szemében valami merész csillant. Előhúzta övéből a pálcát, meglengette kissé Rue előtt, majd suttogva ejtette ki az első varázsigét, ami eszébe jutott.
 - Orchidessis.
 Pillantása büszke volt, s örült, hogy végre ura a varázspálcának. Szirmok kezdtek Autumn vállára hullani, pont ugyanolyan pompázatosak, amilyeneket még Amélia bűvölt neki a párbajteremben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

#mindmybusiness
#azthittembarátokvagyunk
#kérdőjel
#Júlia

Egy pillanatra tényleg megijedt. De aztán Júlia visszavett. Wow, Júlia visszavett csak miatta. Ez nagy dolog elnézve az utóbbi éveket. Ezek szerint tényleg jó barátok.
- Ki? Én meg Amélia? - nézett hitetlenkedve Júliára Marina, aztán visszaereszkedett a padra, félig ráülve az egyik tankönyvvére. - Neeeem, ugyan már. Amélia totálisan... mi is a szó? Pedig tudtam... - csapogatta meg a homlokát Marina, hátha ettől rájön. - Szóval csak a fiúkat szereti. Meg mi amúgy is csak barátok vagyunk - válaszolta, aztán elkezdte tördelni a kezét. Júlia olyan más volt, mint más lányok. Még is meg kellett valakivel próbálnia. Meg akarta beszélni, de Kende nem valami jó az érzelgős témákban. Talán Júlia sem. Fene tudja. - Viszont... van egy lány, aki... aki nekem tetszik - bökte ki lassan, majd gyors ütemre váltott. - Nem szoktam elmondani még olyan sok embernek, mert vannak, akik nagyon furcsán állnak hozzá, de ha már így rákérdeztél azt hiszem neked elmondhatom, hogy én nem csak a fiúkat, hanem a lányokat is szeretem, és nem, még nincs nagy gyakorlatom benne, rendes kapcsolatom se volt lánnyal, de azt hiszem tényleg mind a kettő... néha azt hiszem, hogy csak próbálgatom magam, meg csalódok, máskor meg nem, de igen. Azt hiszem ezt biszexuálisnak hívják. És igyekszem normálisan kezelni, mert mindenki olyan megértő és elfogadó, mintha ez semmiség lenne, de nekem furcsa, és... sajnálom, nem akartam ezt rád zúdítani. Tényleg nem tudom hogy kéne ezt normálisan csinálni - nézett félve a szőkére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Marina|
WIWT| 3/6 |
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

#mindmybusiness
#azthittembarátokvagyunk
#kérdőjel
#Júlia

Marina aztán tééényleg mindent megtett, hogy ne legyen annyira furcsa. Vagyis nem, mert az egészet magában is tarthatta volna, és amúgy azt is hitte, hogy ennek az lesz a vége, hogy Júlia feláll és ott hagyja, vagy minimum közben elhallgattatja. De nem. Valami sokkal hihetetlenebb történt. Júlia úgy kezdett el magyarázni, ahogy ő szokott. Még a két szép szeme is kitágult Marinának, hát ennyi szót összesen nem hallott még a lánytól. Na jó, de. Amikor tavaly szidta, mikor közös projektet kellett csinálniuk. De azon kívül biztos nem.
- Öhm... hát azt se tudom, hogy neki tetszenek-e a lányok, vagy nem - húzogatta jobbra meg balra a száját Marina. - Lehet olyan mint Amélia, nem tudom. Meg nekem is csak tetszik, nem.. nincs szó igazi szeretetről. Annyit még nem beszélgettünk - vallotta be a barna. Még a végén kiderül, hogy Júlia tényleg lányos lány, akivel az ilyesmit meg lehet beszélni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Marina|
WIWT| 3/6 | 2
______________________________________________________

A szavak kirobbannak a számból, fel se tudom fogni a legtöbb jelentését, csak az utánuk tátongó csendet és Marina kikerekedett szemét. Nos erre tényleg egyikünk se számított.
- Igaz, igaz - bólogatok, ritkán beszélünk, mármint, hogy biztos azzal a lánnyal is, de mi a faszt kéne neki más lányokkal amúgy is beszélnie?
- És izé, szép lány? - kérdezek rá, ez biztonságos kérdés. Félek a nevére rákérdezni egyenesen. Az túl konkrét lenne és bármilyen nevet is hallanék valószínűleg felzaklatna. Vagy hát bánom is én mit izél itt Marina a hülyeségeivel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Már a mesélés is furcsa volt, főleg az utóbbi percek után. Vajon képesek leszünk bármikor normális mederbe terelni a barátságunkat? Vajon szeretnénk? Hiába tűnt logikus lépésnek, hogy leállítsam Zalánt, be kellett vallanom magamnak, hogy jól estek a csókjai. Olyan érzéseket keltettek bennem, amelyekről azt hittem teljesen kihaltak.
- Még visszatalálok, ha gondolod... - vetettem fel, bár őszintén nem hittem, hogy bármelyikünk ténylegesen megfontolná a lehetőséget. Egyszerre voltunk jelen, és a múltban, emésztgetve a múló pillanatokat.
- Akkor gondolom örültél a megjelenésemnek - húztam el a számat. Nem reagáltam le az eltűnését a legfelnőttesebben, de legalább a legdanversesebben. Kicsit közelebb hajoltam, hogy jobban rálássak Zalánra, amikor szirmok kezdtek szálingózni körülöttem. Mosolyogva néztem körbe, ahogy a fakuló színeket megtöri az élénk színű eső.
- Zalán, sikerült - néztem a fiúra boldogan. - Már lassan igazi mágus leszel. - Szememben némi büszkeség csillogott, és egy félmosoly. Tényleg felnőtt ebben az évben. Sokkal jobban, mint gondoltam. - És miről maradtam még le? Hogy megy a száguldozás? - emeltem meg a szemöldökömet, és aprót biccentettem is az ég irányába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

#mindmybusiness
#azthittembarátokvagyunk
#kérdőjel
#Júlia

Wow, tényleg soha nem gondolta volna, hogy majd Júliával beszéli meg a.. nőügyeit, de ez most megtörténik. Ráadásul még csak nem is olyan furcsa. Ahogy a szőke visszakérdez, még Marinának is megjön az önbizalma, hogy még inkább beavassa a lányt.
- Jajj nagyoon - nézett mélyen a szemébe, hogy lássa, tényleg nem hazudik. Hát van szeme az ilyesmihez. - Kicsit magasabb, mint én, de nem zavaróan. És hosszú göndör haja van, ami nagyon szépen csillog a naplementében. Tudod olyan vöröses hatást keltve. Ha tudnék rajzolni, azt mondanám vászonra való, de nem tudok - osztotta meg a problémáit Júliával. - Azon gondolkodtam, hogy elhívom valahova. Hogy ne csak ilyen... szóval asszem valami randifélére. Csak neki nem árulnám el, hogy az. Vagy lehet jobb lenne, ha én se venném annak - gondolkodott el, ahogy szépen elterelődött a jelen világ számára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

 Fáradt mosollyal legyintett a kísértetház ötletére, mindketten tudták, hogy maguktól nem pazarolnák ilyenre az idejüket. Elgondolkodva figyelte inkább, hogyan sikerült mosolyt bűvölnie Autumn arcára, talán kicsit sokáig is nézte. Észbekapva inkább előrefordult, úgy felelt.
 - Hát... én voltam... Lehet, hogy ellógtam egy versenyre. De nem nyertem meg. Úgyhogy szünetben újrapróbáljuk. Ez volt az unokatesóm első éve itt, arról meg inkább nem akarok nyilatkozni, mennyire könnyített ez az életemen. Sokat mondogatja amúgy, hogy meg akar ismerni téged. Majd vigyázz vele, sokat kérdez és még többet beszél. Meg ne lepődj meg, mert eléggé reménykedett abban, hogy mi... Szóval igen.
 Elhallgatott, mert nem tudta, szabad-e még beszélnie erről. Vagy úgy egyáltalán. De mikor beszéljenek róla, ha nem most? Könyökével ismét a térdére támaszkodott, ujjai esetlenül babráltak a pálcával.
 - Sajnálom. Ha kínosan érintett. Ígérem, hogy próbálkozni fogok, csak nem tudom egyszerűen, mi az, ami már túlmegy a határon. Hogy csináltam-e olyat régebben is. Például barátként tényleg nem hívhatlak el csak úgy sétálni? Vagy bárhova a kastélyon kívül, mert randinak gondolod? Oké, talán ezek után már én is annak gondolnám - motyogta elhalkulva, majd aggódva fűzte hozzá. - Kérlek nyugtass meg, hogy nem azért volt ez az egész, mert rosszul csókolok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Apró mosoly jelent meg a lány szája sarkában, ahogy a szóáradatot hallgatta. - Úgy tűnik ragad rád valami az együtt töltött időből... - szóltam viccelődve, eszembe juttatva az aukciós belógását. Ha olyan hangosan mászik kifelé is az ablakon, mint befelé, akkor annyira nem lehetett sikeres a hadművelet.
- Értem - reagáltam le. Szám egy pillanatra kiszáradt, ahogy rájöttem, hogy nem én vagyok az első, akinek elmondta az érzéseit. Talán könnyebb lett volna, ha már egyenesen felém fordul, talán nehezebb. Fene tudja a szív ügyeit. - Szofi ugye? - kérdeztem rá. Egy párszor mesélt róla, főleg az Edictum kapcsán, hogyan tűnteti el a nyomokat a kisebbik Hollósi.
- Hey, hey, Zalán. Nyugi - hajoltam előre, és tettem a vállára a kezemet a hirtelen előtörő őszinteségi rohamra. - Persze, hogy elhívhatsz sétálni, nincs abban semmi olyan. Csak... tudod ez rajtunk múlik. Ha mi eldöntjük, hogy ez nem lesz kínos, és mind a ketten elfogadjuk, hogy mi csak barátok vagyunk, akkor mindent baráti alapon veszünk - próbáltam valahogy megmagyarázni neki, bár még nekem is új terep volt az ilyesmi. És valljuk be, jó példa se volt előttem soha, amiből tanulni tudtam volna.
Elnevettem magam. - Egyáltalán nem azért volt, mert rosszul csókolsz. Ha meg azon múlna, maximum gyakorolnánk, de... nem ezen múlt - figyelmeztettem, mielőtt újabb gondolatok ütnék fel magukat a fejében.
- Szóval... jók vagyunk? Reggelizünk együtt? - kerestem a tekintetét.