Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Ha eddig azt gondolta, sokan vannak, hát a faluban lakók - főként a tanoncok - csatlakozása után már biztosan ezt gondolja. A jelentkezők listája alapján is sejtette korábban, hogy nem lesz olyan egyszerű a dolog, éppen ezért van három tanár is kísérőként, de egészen más látni egy halom nevet egy papíron, mint élőben koordinálni majdnem húsz gyerek több mint egy hetes kirándulását.
A vonatutat főként arra használja, hogy csendben meghúzza magát, és megpróbáljon előre pihenni. Persze ennek így első hallásra nem túl sok értelme van - és megsúgom, később sem lesz több -, de Ádám tényleg próbálkozik azzal, hogy mentálisan előre felkészül pár várható eseményre, hogy így legalább a problémák egy része miatt ne kelljen aggódnia. Valamiféle meditációként kezdi, mint amikor az elemeire koncentrál rá, de aztán a táj, meg a vonaton ülés - nagyon ritkán teszi -, meg az egész kirándulás hangulat kiveri a fejéből az előre úgysem látható gondokat.
Szíve szerint beülne a srácok közé, és valami egészségtelen dolgot majszolna, miközben arról beszélgetnének, vajon mi is vár majd rájuk. Persze ezt ő már nem teheti meg. A tanárként az ő tiszte az, hogy figyeljen arra, hogy a diákok jól érezzék magukat. Az teljesen mindegy, hogy ő maga élvezni fogja-e ezt az egészet.
Gondolatai visszakószálnak egy régebbi kiránduláshoz, amin még Roxfortos korában vett részt, és az út további részében remekül elvan a nosztalgiázással.

UGORJUNK!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kissé zavaros volt minden. Ahogy sétáltam a faluban, úgy zavarodtam össze fokozatosan; a fák, a házak mind ismerősök voltak. Valahol tudtam is, hogy melyik melyik, kihez tartoznak, vagy milyen utcához... de valahol valami nagyon furcsa volt. Össze voltam zavarodva.
Könnyebb, mióta volt az. A pánikroham. Könnyebb, sokkal, de mégis egyre többször zavarodok össze így. Nehezen tudok koncentrálni, könnyebbséget csak az ad, ha irányíthatom a szelet egy kicsit. Az a kapaszkodóm néha a realitáshoz, a világhoz magához. És mégis, megint megjelent az ismerős szürreális érzet, hogy nehezen fogtam fel, mi van körülöttem. Mintha egy kicsit kiszakadtam volna ebből a világból, mintha egy kicsit máshova rántott volna valami; így sétáltam, és egy idő után már nem is tudtam, hol. Pedig csak a lakósorba akartam eljutni, mégis, sokkal hosszabb volt az út, mint lenni szokott.
Megálltam. Hogy tévedhetek el abban a faluban, amit már töviről hegyire ismerek? Körülnéztem, szemléltem a levelüket hullató fákat, a madarakat. Össze voltam kuszálódva.
Megijedtem ettől a kuszaságtól, amint felfogtam, hogy mit csinálok. Keringek a faluban, pedig ismerem. Hát... hát mit csinálok én?
Szívem feldobogott. Az órámra pillantottam; húsz perce keringek a faluban. Húsz perce. Pedig nem is tűnt olyan hosszú időnek. A falu határától maximum tíz perc eljutni a házig, én mégis húsz perce megyek össze-vissza. Elvesztettem a kontrollt. Már megint.
Hideg kezeimet a halántékomhoz érintettem, ezzel kicsit lehűtve magam. Csak nyugalom. Itt nem fogok elveszni. Látok, hallok, itt vagyok Bogolyfalván. Mindjárt hazajutok. Kicsi ez a falu. Nem tévedek el. Nyugalom.
Lábam remegni kezdett, ahogy ismét körülnéztem. Hol is vagyok most? A házak ismerősen is ismeretlennek tűntek, mintha még sosem jártam volna itt. Pedig már egy ideje minden nap erre megyek haza. Nem?
Nyeltem egyet. Térdeim még mindig remegtek, ahogy lepillantottam rájuk. Akkor most le kéne ülni egy kicsit, és megnyugodni.
Szinte észre sem vettem, ahogy lábaim mozogtak, egyszer csak a leülés mozdulatán kaptam magam egy padnál. Itt vagyok. Itt ülök. Semmi gond. De mégis, mintha elvesztem volna, mintha nem lenne körülöttem tér, és az idő is akadozna. Szakaszos volt. Mintha kívüle kerültem volna.
Szám kiszáradt, így beharaptam az ajkam. Realizáltam, hogy egy ideje nem pislogtam, hát most megtettem. Furcsa nyomást éreztem a fejemben. Szédülnék? Nem, ez más volt, mint a szédülés. Irreálisan éreztem magam.
Ekkor kapcsolt be az egyik érzékszervem, a szaglás. Büdös van. Nem is büdös; cigifüst. Ahogy magam mellé néztem, egy lehajtott fejű idegent láttam meg. Ül valaki mellettem? Jé...
- Bocs... - saját hangom idegennek hallatszott számomra, mintha eddig nem ezen a hangon gondolkodtam volna. Megráztam a fejem. Nyugalom. - Bocs, kérhetek... egy szálat?
Nem dohányzom. Akkor mégis mit csinálok? Muszáj volt mozognom valamit, le kellett kötnöm magam, éreznem kellett, hogy az izmaimat én irányítom. Erre a cigizés tökéletes. Legalább a kezem mozogni fog.
Egy pillanatra megszédültem, tekintetem elhomályosult. Nyugalom. Mi történik velem?...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Néztem a srácot (?), de mintha megállt volna az idő. A légzésemet figyeltem - olyan volt, mintha kilégzés közben be is lélegeznék... éreztem, ahogy az ingem emelkedik aközben is, miközben kilégzek. Pedig befele is süllyedt. Hihetetlenül furcsán éreztem magam.
Nesze, vegyél, hallottam a fiú... fiú?... Igen. Fiú lehet, még ha ki is van húzva a szeme. Mintha már láttam volna valahol... szóval hallottam a fiú hangját. Lenéztem, s olyan volt, mintha minden le lett volna lassítva; ahogy kinyújtotta a cigarettatárcáját, megláttam rajta valamit. Egy címer volt rajta. Róka. Alatta pedig a felirat... Selwyn...
Megfordult velem a világ, pedig eddig minden a helyén volt. Micsoda? Mi van? Megszédültem, ahogy néztem rá az ismeretlenre; a tárca kinyílt, s benne katonásan sorakoztak a cigaretták. Selwyn...
Szívem dobogott, ahogy vettem egy szálat. Vettem egy szálat. Szálat. Sz... Szóval vettem egy szálat. Vettem egy...
Megráztam a fejem. Vettem egy szálat, és felnéztem a fiúra. Mi van? Selwyn...
- Kitől... hh... - összeszűkültek a szemhéjaim, ahogy kutattam a szavak után. Na. Na. - Kitől szerezted azt? - saját hangom idegennek hatott számomra, ahogy néztem a nyitva lévő cigitárcát. Selwyn...
Mit...? Mi? A kezemben egy szál cigaretta volt, ahogy lenéztem. Ja!? Kivettem egyet az előbb. A számhoz emeltem, aztán a pálcámért nyúltam. Sikerült megtennem a mozdulatsort, felemeltem a favesszőt, sőt, meg is gyújtottam a rudat, majd eltettem a varázspálcám. Furcsa volt mozgatni a kezem, csak pár pillanatra éreztem, hogy az az én tulajdonom. Aztán megint beleszívtam a cigarettába, és köhögtem párat. Nem sokat, nem is hangosan, csak irritálta a torkom a füst.
Szóval vettem... na. Felnéztem a másikra. Számtól eltávolodott a cigaretta, ahogy kezemet a térdemre raktam. Honnan szerezhette a tárcát...? Vajon ő is... ő is...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Jobb kezem kutatott valamit, fogalmam sem volt, mit; ösztönösen a nyakamhoz nyúltam, és kitapintottam a láncot. Láncot. Kihúztam a kabátom alól, akkor éreztem meg ujjaim alatt a kis gömböt, ami a nyakamban lógott. Galaxismodell.
Seth emléke megint előjött, bár most sokkal halványabban, mint a múltkor; ahogy egyszeriben realizáltam, hol vagyok, vagy hogy mi van a kezemben, igencsak furcsán éreztem magam, de most valahogy máshogy furcsán, mint az előbb.
Felnéztem a másikra a gömbről; akkor pedig az is tudatosult, kitől kértem éppen életem első szál cigarettáját. Közöd? - válaszolta bunkón. Lyall. Avery Lyall. Plakátokon láttam, körözték. Aztán olvastam egy cikket, hogy feladta magát. Aha. Szóval sikeresen egy szabadlábon lévő bűnöző mellé ültem. Taps, Szépvölgyi. Megint összehoztad.
Selwyn... Mit keresett nála egy Selwynes cigarettatárca? Kissé zsibbadt agyam hirtelen nem tudott mit kezdeni ezzel az információval, aztán felmerült bennem, hogy talán izé... talán valami üzlet lehetett, vagy ki tudja...? Miért van itt egyáltalán ez az ember? Talán rosszat akarna... lehet, hogy?...
Kérdezett, én pedig még mindig nagy szemekkel néztem rá - a felismerés valószínűleg egyértelműen látszott sápadt arcomon. Tehát... most akkor mi a fene?
Aztán, mielőtt lelassult agyammal válaszolhattam volna a kérdésre, vagy egyáltalán mondhattam volna valamit, a másik felállt a padról, s se szó, se beszéd távozni készült. De ezt azért nem hagyhattam annyiban. Én is felálltam onnan, s bár meginogtam egy kissé, mégis utána iramodtam, s megfogtam a vállát, hogy megállásra késztessem.
- Várj... - mondtam. - Az... jól láttam a címert rajta? - kérdeztem, talán még mindig síron túli, halk hangon. Megköszörültem a torkom. - Csak mert ha igen... akkor... nem csak erre lézengesz, igaz?
Persze, fogalmam sincs, igazából kicsoda Lyall, egyetlen ötletem sem volt arra, hogy miért van pont Bogolyfalván egy Selwynes cigarettatárcával együtt, de... hát, meg kellett tudnom, mert máris összeesküvés-elméleteket kezdtem gyártani a még mindig fél lábbal máshol lévő tudatommal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Lyall megfordult, mikor kezem hirtelen lekaptam a válláról, s egy olyan pillantást küldött felém, ami egyáltalán nem nevezhető kedvesnek. Ahogy konkrétan lefelé kellett fordítanom a fejemet, hogy rá tudjak nézni, elég viccesnek tűnt a szituáció, aztán rájöttem, hogy egy olyan emberrel állok szemben, aki feltételes szabadlábon van, és egy olyan cigarettatárcát birtokol, amin a kedvesem és a testvérem családjának címere van.
Visszakérdezett, egyből kettőt. Mhm. Na, most mit tegyek? Ha esetleg kétes érdekek vezérlik, nem lenne okos dolog céltáblát csinálnom magamból, viszont... lehetséges egyáltalán, hogy pozitív célzattal jött Bogolyfalvára? Mármint... feltételes szabad láb.
Mindenesetre úgy kellett felelnem, hogy ne legyen teljesen elege Lyallnak belőlem, és ne hagyjon faképnél, hiszen meg akartam tudni, fenyegeti-e esetleg veszély Sethéket. Első körben nem őket stresszelném a dologgal. Biztosan ismeri őket. Ha itt van a kastély környékén egy ilyen tárcával, szinte biztos, hogy ismeri őket. Sőt.
Na jól van. Ha már iderohantam, és még meg is fogtam a vállát (hangsúlyozom: egy körözött bűnözőnek), akkor már majdnem mindegy igazság szerint. Úgyis tudja, hogy kapcsolatban vagyok velük. Úgyis látja, hogy fontosak nekem. Tök mindegy.
- Szépvölgyi Richárd. - mutatkoztam be egy adag idegességgel a hangomban. - Egyikük a mostohatestvérem, a másikuk pedig a párom. Innen. Hát te?
Kissé felfokozott idegállapotban vártam, mi lesz a vége ennek az egésznek, s csak reménykedni tudtam, hogy Lyallt nem valami mellék Selwyn-ágról bérelték fel, hogy kárt okozzon, vagy esetleg nem Sebbyék apjának a testvérének az anyjának az unokatestvérének a keresztfia, vagy valami ilyesmi. Igazság szerint fogalmam sincs, mit reméltem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Amikor kimondtam, s láttam Lyall arcán a változást, akkor fogtam fel, mit is mondtam ki tulajdonképpen egy vadidegen embernek, aki ráadásul ült is, ha jól tudom. Mármint, kimondtam, hogy... hogy... Áh, igazából mindegy is. Még egyszer csak nem veretem meg magam ezzel. A meleg-nem meleg része nem is nagyon érdekelt már a dolognak, inkább csak az emberi része. A személyesség.
Viszont az, hogy kimondta Sebby nevét, igazolta számomra, hogy igen, ismeri őket. Persze, hogy ismeri. Csak tudnám, honnan.
- Igen. - közöltem halkan, komoran nézve a másik szemébe. Ehhez rég nincs köze senkinek, hogy én milyen érzéseket táplálok, és milyeneket nem, de végül is muszáj volt elmondani, hogy kiktől ismerem a címert. Már nem is tudom, hol láttam pontosan először.
Amikor Lyall kétkedve nézett rám, egy pillanatra mérges lettem, de annyi erőm sem volt, hogy ezt az érzést megtartsam. Még mindig nem tudom, kicsodája ő Sethnek vagy Sebbynek. Hát miért is kéne tudnia rólam egészen pontosan?
- Pedig van. - mondtam végül, még mindig a másik szemeibe fúrva a tekintetem. Jól van.
Mielőtt ismét megszólaltam volna, bemutatkozott, s a kezét nyújtotta, amit fél pillanatnyi tétovázás után fogadtam el, bár kezeim már át voltak fagyva, szóval fogalmam sem volt, mennyire erősen szorítom meg az övét. És megtörtént a kézfogás. Ó, igen. Beleírhatom az önéletrajzomba, igazán jól mutatna. Kezet fogott Avery Lyallal.
Miután elengedtük egymást, ismét szólásra nyitottam a szám, még mindig a másik szemébe nézve.
- Tudom. - feleltem rezignáltan - De azt még mindig nem, hogy honnan ismered őket.
Lyallnak nem akaródzott elmondania, hogy tulajdonképpen mi is van, ezt igencsak fáradtan és feszülten vettem tudomásul. A francba is. Hát miért nem lehet megmondani, könyörgöm? Tényleg egy bérgyilkossal van dolgom, vagy mi van? Nem cseszhet ki velünk ennyire az élet. De komolyan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Lyall elvigyorodott, s már ebből a vigyorból éreztem az egoizmusa előszelét. Miért van az, hogy én csak egoista emberekkel tudok összetalálkozni? Valaki mondja meg nekem. Kérlek.
Nem akar semmi rosszat, hát persze. Gondolom. Bár a vigyora annyira önelégült volt, hogy nem engedett arra következtetni, hogy hazudik. Hát legyen, nem akar rosszat, oké, de honnan...?
Seth egy régi ismerőse. Mhm. Seth régi ismerősei valószínűleg nem kedves szándékkal keresik meg őt, legalábbis ezt feltételezném. Még mindig elég bizalmatlanul tekintettem a másikra, akinek már újabb szál cigaretta égett a szájában, s rám fújta a füstöt, ahogy kérdezett.
- Nem tudom. - sütöttem le a tekintetem - Mostanában szétszórt vagyok, ennyi.
Aztán ismét megszólalt, kért, én pedig zsebre vágtam a kezem. Hát persze. Nyilván fogok tudni segíteni Avery Lyallnak, és nyilván vígan dalolászva teszem ezt meg. Már épp válaszoltam volna, mikor meghatározta a kérés mivoltját. Én pedig csak néztem rá egy... kettő... három másodpercig.
- Mi van?! - szaladt ki belőlem - Te vagy az, akit Sebby megkeresett?
Teljesen egyedül? És akkor ezt most úgy értsem, hogy Sebastian Selwyn fogta magát, és megkeresett egy körözött bűnözőt, aki feltételes szabadlábon császkál a nagyvilágban, ráadásul... Angliában?! Mintha ezt esetleg elfelejtette volna megemlíteni! Talán a legfontosabb részletet véletlenül pont kihagyta!...
- Ugye ezt most nem mondod komolyan? - kérdeztem ismét, bár ez már csak az elkeseredettség volt. Beleszívtam a cigarettába, megint felszaladt egy köhögés, de nem érdekelt. Fú, de nem érdekelt.
Sebby... Istenem, Sebby, legalább elmondhattad volna, hogy kerüljem el a kihúzott szemű, körözött törpéket! Jó, belegondolva ez igencsak logikus volna. De mégis... hát b***ki. Azért. Azért...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Bizonyára sokak oldalát kifúrja a kíváncsiság, mit csinál egy Révay Nándor azokon a bizonyos napokon, amikor éppen nem a Minisztériumban tengeti az idejét. A válasz rémesen egyszerű, azt, amihez kedve tartja. Többnyire kísérleteket végez, kutat, begyűjt, megfigyel. A mai napon egyik kedvenc alapanyagbeszerzési helyét látogatja meg. Egyes készletei megcsappanóban vannak, így idejét látja pótolni őket.
Bicegve kóvályog a padsorok között, egy bizonyos standot keresve. Kezeit zsebébe mélyesztve halad, noha nem érdekli különösebben a felhozatal, tekintget jobbra is, balra is, ez már majdnemhogy foglalkozási ártalom, itt is valamiféle törvényszegést, simlisséget kutat. Hosszabban elidőzik egy-egy elhanyagolt külsejű máguson vagy boszorkán, ám emlékeztetnie kell magát, hol van, s hogy bizony itt nem ritkaság, ha valaki mosdatlan vagy piszkos. Bizonyára zajlanak átverések, a tündérzsálya például nevetségesen olcsó az egyik árusnál, valószínűsíthetően lopott vagy éppenséggel egy igen gyenge termés.
Hol vagy már, te, koszos, vén, ráncosbocskor!! Zsörtölődik magában, miközben már harmadszor sétál el ugyanamellett a görvélygomba árus mellett, akinek apró standja már messziről bűzlik. Szombat reggel lévén a piactér forgalmasnak mondható, de nem túlzsúfoltnak, nem okoz számára gondot a haladás, nem úgy a megfelelő hely megtalálása. Már-már feladni készül a küldetését, gondolván, megbízható összekötője, ma cserben hagyja, amikor egy hajlott hátú, koszos, öreg alakon ragad a tekintete.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Azért mégis csak egyedül ment. És persze, gyakorlatilag biztos vagyok benne, hogy van oka annak, hogy nem szólt róla, csak... nem a legjobb érzés az ilyesmi.
Igaz, végül is kvittek vagyunk. Nekem is van olyan dolgom, amiről Sebby nem tud...
Ahogy Lyall megszólalt, egy lesújtó pillantást vetettem rá. Roppantul örülök, hogy ilyen fenomenálisan szórakozik, bár nem hinném, hogy van fogalma arról, milyen viszony van most köztünk Sebastiannal. És én a helyében nem szórakoznék ezen.
Mikor ismét megszólalt, s a párom ujjait és végtagjait emlegette, mordultam egyet. Ó, ugyan. Mi fogalma van ennek az embernek arról, hogy Sebby most nem testileg, hanem lelkileg "csonka"? Fogalma sincs, miért esik rosszul, hogy nem mondta ezt a részletet. És nem jogosan, valóban nem, hiszen én sem támaszkodom rá teljes mértékben, én is tettem olyat, amiről nem tud, és valószínűleg mindketten ugyanazért csináljuk - mert úgy gondoljuk, a másiknak épp elég problémája van. De arra a gondolatra, hogy Sebby felkereste Lyallt (és előre eltervezte, de ezt az egy információt nem osztotta meg), igencsak ingerült leszek, racionalitás ide vagy oda. Igen, lehet, hogy aggódtam volna érte. De mintha ez nem lenne normális egy párkapcsolatban...
- Ja, jól van, oké. - morrantam tehát az előttem állóra, miközben zsebre vágott kezem ökölbe szorult. A rohadt életbe!
Igen, ingerültségem miatt szívtam már azt a szál cigarettát, korántsem azért, hogy az előbbi delejes, világból-kiesős állapotomon segítsen. Azonban Lyall kipöckölte a kezemből, erre pedig tényleg őszintén elfutott a méreg; körülöttünk a fák ágai megrezzentek, ahogy öklöm szorítása még erősebbé vált. A francba. Mi köze van ennek az embernek itt ahhoz, hogy én mivel szennyezem magam? Életemben először?! Úgy, hogy nem tervezek rendszert csinálni belőle?! És fussak egy kört? Ja, a szívemmel tök jól járnék vele. Végül is, tényleg. Baromi jó lenne, igaz, Lyall? Mintha mindent tudna, istenem, irritál, kiakaszt, hogy nem hagy lógva. Mintha az, hogy belesétált Seth életébe, feljogosítaná rá, hogy egóskodjon itt nekem, és beleszóljon abba, amit csinálok.
De persze, csak nagy levegők. Semmi szükség arra, hogy nekiálljak pattogni. Csak a saját energiáim fecsérelném el, pedig amúgy sem rendelkezem túl sokkal. Elszámoltam magamban ötig, mielőtt válaszoltam volna.
- Gondolom, te sem úgy kezdted, hogy semmi gondod nem volt. - mondtam végül, bár őszintén nem vonz a dohányzás; a légzésemet károsítani aeromágusként eléggé ellentétes egy dolog. Csak azért kértem, mert már nem tudtam mihez nyúlni hirtelen. De tőle sem fogok többet kérni, megnyugodhat.
- Átadom, mondd, mit üzensz neki. - feleltem végül a sürgetésre. Annyira látom, hogy Lyall még halálra fog idegesíteni egyszer...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Felvágták a nyelvem. Igen, ezt már tudomásul sem vettem, mármint nem akartam ezzel foglalkozni, mert csak még idegesebb lettem volna, és ez a jövőkép nem kecsegtetett túl sok jóval; inkább ráhagytam, és egy vállvonással elintéztem a dolgot.
Aztán jött az üzenet. A fekete görény üdvözli. Először csak pislogtam kettőt, aztán összevontam a szemöldököm, végül pedig szinte éreztem azt a jelképes eret dagadni a homlokomon. Szórakozik velem? Most megint, mire értette ezt? Most mi van? Mi a f... mi a fekete görényes lópikulát akar ez jelenteni? Már megint. Hát tényleg.
Meg megint, mi az, hogy "csak annyit mondj"? Hát mi az istennyilát tudnék én még mondani ezen kívül, mikor masszív tíz perce tudtam meg, hogy Avery Lyall belesétált így kollektívan hármunk életébe? Őszintén, mi a retkes seprűnyelet mondhatnék még? Esküszöm, felnégyelem ezt a gyereket itt előttem.
- Ja, majd megmondom. - szűrtem a fogaim közt, fel sem pillantva a másikra. Ja. Jó. Majd megmondom. Tényleg. Vidám lesz. Átadom majd, hogy a fekete görény üdvözli. Mint valami drogbáró neve, vagy Merlin tudja, mi a rák...
Végül is tök felesleges megkérdezni, mi a sárkánytrágyáról beszél, hiszen Sebastian sem tájékoztatott fekete görényekről, akkor neki miért is kellene ugye, amikor tíz perce ismerem? Persze, nyilván tök felesleges megkérdezni, ugyan már, hova gondolok. Nekem ehhez semmi közöm, mint ahogy látszik.
Na és akkor még le is öcsizett. Felnéztem rá, azzal a végtelen utálattal a szememben, amit nem szoktam csak úgy osztogatni mindenkinek, de Lyall tíz perc ismeretség után kiérdemelte. Végül egy láthatóan erőltetett mosolyt eresztettem meg felé, bár a pillantásom még mindig ölni tudott volna.
- Örültem a találkozásnak... - mondtam végül, majd megfordultam, és egy köszönés kíséretében vettem utamat a ház felé.
Öcsi. Én, az ő öccse. Elmehet a...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Lendületesen lépdelek az utcán. Levágott ujjú kesztyűmről szedegetem a fantomszöszeket, hogy még véletlenül se kerüljek szemkontaktusba senkivel. Remek kedvem van, és nem kockáztatok, hogy bárki bármivel kizökkentsen ebből az állapotból. A tegnap estére terelődnek gondolataim. Úú, az elég jó volt. Bolondos félmosoly suhan át az arcomon az emlék hatására. Tisztában vagyok vele, hogy akár azt is megtehetném, hogy továbbgondolom az eseményeket, és a női észjárás tökéletes példájaként esetleges jövőbeni történéseket fantáziálok hozzá. De nem. Most csak lazán ellibegek az ajándékként kapott jókedvemmel az utcán a játszótér felé.
Odaérve eresztem le kesztyűs kezemet, hiszen itt már nincs szükségem védőfalra. A játszótéren senki nem fog zaklatni a tanulással, az időjárással és egyéb felesleges témákkal. Tekintetem célirányosan a hinták felé szegeződik, hiszen mikor kitaláltam, hogy ide jövök ábrándozni, konkrétan arra gondoltam, hogy a hintában ücsörögve vigyorgok majd magam elé.
Mi? Foglalt a hintám. Az én hintám. Amelyiknek az a kellemesen dallamos nyikorgása van. És az hagyján, hogy foglalt, de egy magam-fajta, játszótéri outsider lány ücsörög benne. Színes haja pajkosan libben, miközben löki magát a hintán. Önkénytelenül is összehúzom a szemem. A koncentrálás számlájára írható ez a mozdulat. Fürkészőre vált a pillantásom, és ebben a minutumban hasít belém a gondolat, hogy lehet, hogy most úgy nézek ki kívülről, mint egy vadászó T-Rex. Inkább magamra erőltetett "mindenmindegy" lazasággal átsétálok a kőpadokhoz, szemem sarkából figyelve a trónbitorlót. Egy másik helyzetben kifejezett szimpát tápláltam volna irányába, de ma akaratlanul is egy tervemet törte derékba. Mondjuk azzal, hogy pont az én hintámat találta ő is tetszetősnek. Ez megint egy pont a javára. Micsoda ellentmondások egy szimpla játszótéren.
Leülök a padra és gyorsan körbepásztázom a terepet, hátha akad még itt valami rendellenes. Ami nem úgy van, mint ahogy én ezt elképzeltem. Ó, anyukám mindig mondja, hogy leszokhatnék arról, hogy makacsul ragaszkodok az elképzeléseimhez. A játszótéren minden más megszokott. Így visszatér tekintetem a lányhoz. Pillantásunk összetalálkozik. Furcsa módon nem kapom el a fejem, és még egy "jó ez a hintázás, mi?" - féle együttérző, halvány mosolyt is megeresztek felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Csend és nyugalom. Erre vágyott már régóta, mindezt egybefűzve egy kellemes és hosszú szabadnappal. Nem csoda, hogy amint sikerre viszi tervét, tétovázás nélkül dönt úgy, hogy szabad program keretében bejárja a falut. Talán vásárol is valamit Fleur-nek. És ha már itt tartunk: ő most épp az apjánál van. Mit is mondhatnék? Renée szíve örül és retteg egyszerre. Igen, még mindig felötlik benne legutóbbi beszélgetésük, amikor is Katherine miatt kaptak össze. Nem mondhatnám, hogy kellemes emlékképként tekint arra az estére, konkrétan összeugrik gyomra. De most nem ezzel kell foglalkozni, minden bizonnyal rendben haladnak a dolgok és a lánya is biztonságban van. Remélhetőleg.
Az egyik bolt előtt megállva, nézegeti a kirakatot, de őszintén szólva elment a kedve bármilyen árucikk megvételétől. Felsóhajt és elindul a falu utcáin tovább, mígnem a Boglyas térre keveredik. Lehet, hogy inkább mégis bemegy dolgozni. Jobb lenne neki, ha lefoglalná magát, nem megy neki ez a szabadság dolog. Körbepillant egy ismerős arcot keresve, hátha van valaki, aki megmenti ettől a szörnyűséges tervétől, de be kell látnia, hogy magára maradt. Sosem hitte volna, hogy az unalomnak van olyan formája, ami munkára sarkallja az embert és lássunk csodát, most megtapasztalhatja.
Mély levegőt vesz és elhatározza, hogy nem megy a minisztérium közelébe. Helyette elindul a lakónegyed felé, hogy hazamenjen és ott foglalja el magát. Mellesleg elképesztő, mennyien vannak ilyenkor, munkaidőben is az utcákon. Szinte alig lehet átnyomakodni a sok emberen. Valljuk be, sosem ér vissza otthonába. Soha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Renée Célestine Blanche

A Boglyas tér egyik padján üldögéltem, és újságot olvastam. Látszatra semmi hátsó szándékot nem lehetett felfedezni ebben, de közben figyeltem, és értékes információkat gyűjthettem. A tétovázó szőke nőt rögtön kiszúrtam. Bizonytalan volt és sebezhető. Tökéletes alany.
- Ezekkel a vámpírokkal mindig csak a gond van! - méltatlankodtam fennhangon, mikor a nő elhaladt mellettem, mintha csak az újságban olvastam volna valamit. Innentől már csak az volt a kérdés, hogy bekapja-e a csalit. Most, hogy közelebb ért, azonban meglepő felismerést tettem. Auror volt. Még visszakozhattam, ha volt egyáltalán visszaút. Még nem éreztem annyira erősnek a szervezetet, hogy közvetlenül ujjat húzzak a hatóságokkal. Mindig egy lépéssel előttük jártam, pontosan tudtam, hogy figyelnek. Ha most improvizálok, és rosszul sül el a dolog, akkor tönkretehetek mindent. Előbb-utóbb viszont szükségem lesz belső emberekre, ez a nő pedig kellően befolyásolhatónak tűnt. Szerettem kockáztatni, egyszerűen a véremben volt. Aki nem kockáztat, nem is nyer. Ki kellett derítenem, hogy ha valóban befolyásolható, akkor alkalmas-e a kettős ügynök szerepére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Amikor az ember meghalni készül az unalomtól, a füle minden neszre, minden apró zajfoszlányra ki van hegyezve, így nem csoda, hogy Renée könnyedén meghallotta az ismeretlen férfi kijelenését. Meg is torpan egy pillanatra, mintha csak képzelődne, de korábban is mintha érezte volna, hogy figyelik. Talán így is volt. Ezt már sosem tudja meg, most azonban fejét a padon ülő felé fordítja és villámgyorsan végigméri. Nem tudná megmondani egészen pontosan, hogy miért, de nem szimpatikus neki az illető, amit most, az ismeretségük elején talán nem kéne elkönyvelni véglegesen.
Nem tudja, odamehet-e hozzá, mert nem neki szóltak személyesen, mégis volna hozzáfűznivalója. Tétovázik pár másodpercet, majd határozottan odalép Józsefhez - akit még nem nevezünk nevén - és szóra is nyitja a száját.
- Önnek is meggyűlt eggyel a baja? - oldalra billenti a fejét és kérdőn tekint a férfira. Mivel auror, így akár ráfoghatja arra is, hogy munkaügy miatt kérdi. Egy veszélyes, szabadon kószáló vámpírt meg kell fékezni, ez tudott, ráadásul mi van akkor, ha... Ha pont Katherine-nel van valami...? Arról Kolosnak is tudnia kell. Arcán semmi sem látszik gondolataiból, egy egyszerű, érdeklődő nőnek hat csupán. És igyekszik is annak látszani. Na nem véres verejtékkel, de minek a feltűnés és az extra izgalom? Na ugye.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Renée Célestine Blanche

Az elejtett mondatom megtette a hatását, Renée rögtön felfigyelt rá. Engem viszont egyelőre nem ismert fel. Ha csak titkolni próbálta volna, azt már tudnám.
- Szinte minden napra jut egy vámpírtámadás. Most éppen egy ártatlan kisgyermekre támadtak rá. Kíváncsi rá? Foglaljon helyet! - az újságot a nő felé nyújtottam, és hellyel kínáltam.
- Én mondom, nem szabadna őrizet nélkül magunk közé engednünk őket. Képtelenek féken tartani az ösztöneiket, akárki akármit mond. Nem értem ezt a fene nagy vámpírszeretet, ami mostanában tombol. Szabadon járhatnak-kelhetnek, bármikor, bárkire lecsaphatnak. - méltatlankodtam tovább, arra számítottam, hogy ezzel elnyerhetem a nő egyetértését, még ha a szimpátiáját egykönnyen nem is.
- Jómagam annyit tehettem, hogy kitiltottam őket innen a kastélyszállómból. - fejemmel a Bérczes irányába böktem. Renée ebből tulajdonképpen már rá is jöhetett, hogy személyesen Fődetrá Józsival hozta össze a sors. Bár az is lehet, hogy nem kötötték minden auror orrára, hogy éppen hol és mivel foglalkozom.  
- A vendégeim biztonságáért én felelek, ha gond adódna egy vámpírral, előbb kerülnék én a rács mögé, mint a tettes, ezt le merném fogadni. - zártam le a gondolatsort. Aurorként biztos lesz erről véleménye.
- Ha jól értettem, Ön is hasonló problémával küzd. Nem Ön az első, akitől ilyet hallok. Már többen panaszkodtak nekem itt a faluban, hogy ez nem mehet így tovább, tenni kéne valamit. De hogy mit, nem tudom. - tanácstalan ábrázatot vágtam, kíváncsian vártam Renée reakcióját.