36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 18 ... 26 ... 56 57 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. október 28. 20:41 | Link

Egyetlen Mókus PumpkinHeart

szép vagyok

Halloween van! Tavalyelőtt otthon beszólt az egyik zöldséges (ez megtörtént eset, konkrétan ma kötött belém a zöldséges emiatt -.- Dol), mikor faragni való tököt kerestem nála, hogy nem kéne ám az amcsikat majmolni... de mit csináljak, ha ez a legjobb ünnep? Na jó, a maga nemében. A karácsonyt a családi vacsora, a húsvétot a lányok eláztatása miatt szeretem nagyon. De a halloween itt a Bagolykőn mindig nagyon mókás. Talán az teszi azzá, hogy adnak nagyon a díszítésre és a hangulatra, a DÖK pedig őrült kreatív programokat szervez mindig.
Már véget értek a játékok, most a bálba igyekszünk - a menyasszonyom és én. Mármint... még nem a menyasszonyom, de Linke éppen halott menyasszonynak van öltözve. Arra gondolt, én meg lehetnék Viktor, és majdnem bele is mentem, de rá kellett jönnünk, hogy hiába shipeljük őket, a sztori szerint nincs happy endjük, úgyhogy maradtam Frankenstein. Belenéztem a tükörbe egyik nap, és be kellett látnom, hogy pont olyan a fejem. Hát akkor már kihoztuk belőle a legjobbat. Höhö.
Még csak a Boglyas téren járunk, gyalog tesszük meg az utat a kastélyig ugyanis: fantasztikusan fel van díszítve az egész falu. Narancssárgán világító tökök között járunk, a tér maga tele van faragványokkal. Kár volna kihagyni ezt a sétát.
Nem sietek a bálba, a tér szélén egy padhoz irányítom magunkat, továbbra is fogom barátnőm kezét, leülök a padra, és húzom magammal. Gondoltak a jelmezesekre és az ücsörögni vágyókra: ahogy a fenekem deszkát ér, érzem, hogy fűtik az ülőalkalmatosságot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aileen Twilight
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2015. október 29. 09:05 | Link

Alexmancs *o*

Bár én csupán mérsékelten rajongok az ünnepért, és általában szívesen ki is hagynám, Alex lelkesedése ragadós. A jelmezem nem kicsit morbid és célzatos, bár utóbbira egyáltalán nem gondoltam, mikor kitaláltam a jelmezem. Valami olyasmit akartam, amit a varázslók többsége nem ismer fel, és mégis teljesen egyértelmű, ne kelljen esthosszat azt magyaráznom, minek is öltöztem.
A halott menyasszony kedves kis film, eléggé ötletes megvalósítással, és Emily figurája mindig nagyon tetszett. Enyhe hátránya a dolognak, hogy nem ő jön össze a végén a főszereplő férfivel, de hát nem lehet minden tökéletes. Na, meg nem is kötelező a pároknak pároknak beöltözni.
Szóval, amellett, hogy jelmezemmel egyértelműen utalok a mesére, nem is kell magyarázkodnom, hogy mi is vagyok. Menyasszonyi ruhámból, csokromból, kopott fátylamból, és nem éppen életteli arcszínemből bárki kitalálhatja, hogy halott menyasszony vagyok. Vagy zombi menyasszony. Végül is majdnem egyre megy.
A falun átsétálva két erős érzés kerít hatalmába. Az egyik az ámulat, mert annyira hangulatos az egész díszítés. A másik meg az, hogy veszettül fázom. Ha nem lenne vastagon berúzsozva a szám, valószínűleg kéknek látszana. Nem kellett volna annyira hűnek lennem az eredeti ruhához. Emily már halott neki mindegy, hogy egy ilyen ujjatlan vacakban október végén igazán meg lehet fagyni.
De Alex keze meleg, és ahogy fogja az enyémet, egészen felmelegíti. Aztán leülünk egy padra, és bár először nem igazán rajongok az ötletért, hogy a fagyos deszkára leüljek, de egészen meglepődve veszem észre, hogy az nem hideg. Alextelen kezemet is megmelegíthetem rajta, miközben nekidőlök a férfinek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. október 29. 15:40 | Link

Mókus nekem dől. Fogalma sincs, minek ültem le ide, és valamit virítanom kéne, mielőtt felteszi a kérdést: kilógó vállakkal, lenge fátylakba öltözött halloweenre, ugyan miért nem menekülünk már be a fűtött kastélyba...?
De egyelőre be kell érnie az önmelegítő paddal, míg ki nem nyögöm, amit akarok. Nem így terveztem, sőt, az egészet már kigondoltam máshogy, úgyhogy most gyorsan kell zajlania az újratervezésnek.
Abban biztos voltam, hogy nem térdelek le. Nem akartam semmi elcsépelt klisét, ami nem én vagyok, és úgy sejtettem, Linke sem feltétlenül igényli az ilyen mű dolgokat. Aztán lenéztem Linre. Szabad kezem kopott öltönykabátom zsebébe vándorolt, a másik ujjaival finoman kibújtam az ő keze szorításából. Ahogy a szemeink egymásra találtak és összekapcsolódtak, minden kitisztult. Felemelkedtem a padról és letérdeltem előtte. Ennek így kell lennie.
Két markomban forgattam a dobozkát, míg kitaláltam, hogy kezdjem a mondandómat.
- Lehet, hogy kicsit morbid így, de szerencsére már megedződtél mellettem ilyenekben.
Igazából Linkének legalább olyan csavart humora tud lenni, mint nekem, úgyhogy nem is kéne szabadkoznom. Látatlanban alig találom, melyik oldalán nyílik a doboz, de csak meglesz, lassan kinyitom, és a következő mondataimmal együtt feltartom neki.
- Zöld vagyok és egy cövek áll ki a nyakamból, de te meg kék vagy és oszladozol... Na jó, bocsánat. Szóval. Szeretlek, és rajtad meg menyasszonyi ruha van... A lényeg... Hozzám jössz feleségül?
Már kínomban vigyorgok, hogy ezt sem sikerült komolyra megcsinálni. Azt hiszem, ha zavarban vagyok, csak rosszabb lesz az egyébként is kelekótya fellépésem.
Remélhetőleg a szedett-vedett szövegemről eltereli a figyelmét a Tildától kapott levitás ereklyéhez hasonló kék köves gyűrű. - Merthogy ez az a gyűrű.
Tudja Lin, hogy a házassággal várni akartam addig, míg mindketten végzünk a sulival, viszont most egyre sürgetőbb ez a lépés. Aztán ugye kitalálta, hogy halloweenre halott menyasszony lesz, és bár már előtte is fontolgattam, hogyan fogom megkérni a kezét, egy ilyen vicces lehetőségnek nem állhattam ellent.
Aztán hogy mit gondol ő...? Hogy akar-e mégis várni a sulivégzésig...? Félős kisfiúként nézhetek ki, ahogy felpillogok rá egy válasz reményében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aileen Twilight
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2015. október 30. 13:19 | Link

Bár a hideg szél megborzongat, egyelőre még nem teszem fel a kérdést, miért is ülünk itt, ahelyett, hogy továbbindulnánk. Nem sietek sehova, és, ha Alex gyönyörködni szeretne a tér halloweeni öltözetében, akkor igazán kibírok még néhány percet. Főleg úgy, hogy kifejezetten békésnek és nyugodtnak érzem az egész helyzetet. Körülöttünk a lámpások fényei nem ijesztőek, narancs fényük meleget áraszt. A száraz avart megtáncoltatja a szél, muzsikára késztetve a leveleket.
Mikor Alex elengedi a kezem, kérdőn ránézek, de nem tudok semmit kiolvasni a szemeiből. Határozottnak tűnik, azt gondolom, úgy érzi, hogy ideje továbbindulnunk. Felállni azonban nincs lehetőségem, mert szinte rögtön letérdel elém. Zavartan lenézek, biztos vagyok benne, hogy leejtettem valamit, vagy beleakadt valamibe a ruhám szegélye, és azt szeretné kibogozni, de nem látok semmi erre utaló dolgot. Akkor esetleg a cipőfűzője...?
Gondolataim teljesen földhözragadtak ahhoz képest, amire ő gondolhat: mikor felemeli a kis dobozt, úgy érzem, megáll a szívem. Hallom a szavait, de nem tudom, hogy valóban értem-e őket. Az ismerős ékszer látványa kezd elhomályosodni a szemem előtt, de nem akarok sírni. Valójában egész sokszor elképzeltem már ezt a jelenetet, de úgy gondoltam, hogy ez majd valamikor a távoli jövőben fog megtörténni. Amikor meggyógyulok, közös kertes házunk lesz, természetesen saját, és talán az ifjabb Dolánszky is úton van... De ez így...
Régebben, amikor láttam apámat anyám hiányától szenvedni, kicsit dühös voltam utóbbira. Nem értettem, miért mondott igent, amikor megkérték a kezét. Tudta, hogy nem sok esélye van a túlélésre. Miért rángatta bele őt is? Engem is. De most, hogy Alex itt van előttem, egyszeriben értem. Szeretem őt. Vele akarok lenni, ameddig csak lehet. És közben összeszorítja a szívem a gondolat, hogy egyszer majd itt fogom hagyni. Hogy neki tovább kell majd élnie, nélkülem.
Sosem akarnék neki rosszat, és elborzaszt a gondolat, hogy bánthatom őt, de egyszerűen szeretem. És egy ilyen helyzetben csak azért nemet mondani, mert lehet, hogy majd meghalok... lehetetlen.
- Igen.
Valami nagyon poénosat akarok mondani, de hiába vagyok állítólag nagyon is kreatív, azt hiszem, nem véletlenül csinálják ezt már nagyon régóta ugyanígy. Humorizálhatnék azzal, hogy legalább az öltözékem megfelel, az oszladozást meg néhány év múlva majd meglátjuk, de nem érzem helyén valónak.
Azt azonban nagyon is, hogy előrehajolva szájon csókoljam őt, attól sem zavartatva magam, hogy így összekenem a rikító rózsaszín rúzsommal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. november 7. 14:10 | Link



Csendesen üldögélt az egyik pad támláján, nem annyira szem előtt, de nem is igazán bujkálva - igazából csak az egyik fa nyújtotta árnyékot használta ki, hogy rejtse őt egy kicsit. Volt mit átgondolnia, ehhez pedig nem volt szüksége közönségre, viszont a falut nem nagyon akaródzott elhagynia.
Hosszú hajába néha belekapott az őszi szél, ő pedig ilyenkor fázósan összébb húzta magán a kabátot. Könnyen el lehet szokni a kontinensi téltől, neki pedig úgy látszik, már sikerült is.
Mindenesetre, talán most először mutatkozott újra emberként Bogolyfalván, úgyhogy igyekezett nem túl feltűnően megjelenni. A ruhája egyszerű fekete volt, acélbetétes bakanccsal és bőrkabáttal, szemeit is csak szolidan húzta körbe tussal - ennek egyszerűen nem tudott ellenállni, mert tudta, hogy jól áll neki, és hozzá tartozott a személyiségéhez. Viszont a mindenféle egyéb kiegészítőket minimumra csavarta, gyűrű sem volt rajta se fülbevaló, nyakláncát pedig a ruha takarta.
Lustán lepöckölt egy kis darab hamut a cigijéről, amit ujjai között fogott. Nem volt komoly dohányos, de időről időre rágyújtott, ha gondolkodni akart vagy csak úgy időt tölteni. Nem is hordott magánál sok dohányt, csak ami belefért az elegáns cigaretta tárcába.
Elnézte az egyik madarat, ami valamit csipegetett a szikkadt fű között. Nem mondhatta, hogy hiányzott volna neki a falu, sőt, de mostanra talán már nem sok ismerős maradt errefelé, habár ha jobban belegondolt, azok a diákok, akikkel ő kezdte az iskolát, még csak most végzősök. Erre a gondolatra ösztönösen kicsit lejjebb hajtotta a fejét - egy kicsit sem volt most kedve ismerősökhöz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szent Ricsi
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. november 7. 17:23 | Link

Állia kisasszony


  Ami azt illette, nem volt aznapra semmi dolgom. Pontosan úgy, mint az azt megelőző estén, és az azt megelőző, megelőző estén. De miért is lett volna dolgom, ha egyszer nem tartoztam abba a világba. Csak szellemként kísértettem benne, elcsapva az életet.
  Így természetes volt, hogy mikor találtam valamit ami szórakoztatott, csak néhány pillanatra vagy egy-egy percre is, akkor abba próbáltam belekapaszkodni. Próbáltam meghosszabbítani a pillanatokat, csak egy kicsit, hogy több adasson belőle.
A lány meglepődött a kérésemen, de nem is vártam mást. Szemöldöke az égbe szaladt, mókás keretet kölcsönözve az arcának. Féloldalas vigyorra húztam ajkaim és ravaszan csillogó szemekkel vontam vállat a kérdésre.
- Még ha egy egész kíséret is lépne a nyomodba sem lennél teljesen óvva mindentől. Így félek egymagam nem biztosíthatlak róla, hogy képes lennék megvédeni téged. Azonban nyugodtabb lennék, ha tudnám, nem raboltak el abban a pillanatban, hogy hátat fordítottam neked. - milyen őszintén hangoztak el szavaim, mintha tényleg igazak volnának. De voltaképp nem ezért akartam hazakísérni őt. Nem érdekelt olyan nagyon a biztonsága. Talán holnapra már a nevét is elfeledtem volna, ha egyáltalán aznap megkaptam tőle. Leginkább csak önző érdekek vezettek az egészhez. Olyan érdekek, melyek nem akartak egyedül maradni, melyek igényelték az emberi szavakat, még ha azok csak felszínes károgások is voltak vagy hamis enyelgések.
Kezeim összekulcsoltam hátam mögött, és szórakozottan billegtem sarkamon várva a lány engedélyét vagy tiltását.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bloody Mary
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. november 7. 18:42 | Link

Vadász Csenger Richárd

Miközben az "angyal" válaszát várom egyre jobban fázom, úgyhogy előveszem a pálcám és a jobb tenyerem felé bökök vele.
-Lacarnium Inflamare!
A lángocska megjelenik én pedig elteszem a pálcám és egyik kesztyűbe bujtatott  kezemből a másikba csúsztatom az apró hőforrást. Enyhe elégettség jelenik meg az arcomon miután át melegedet a kezem.
Újra a srácra nézek, aki közben egy félmosoly kíséretében elkezdet beszélni.
A drámai kijelentés hallatán elkezdek nevetni. Nekem aztán nem kell kíséret, ha nálam van a pálcám könnyen megvédem magam.
A bal kezemben tartva a tüzecskét válaszolok.
-Ha ismernél tudnád, hogy nincs szükségem ilyesmire.
Átcsúsztatom a másik kezembe a lángot.
-Viszont az érdekelne, hogy mi vagy.
Elindulok az utcám irányába, háttal a fiúnak befejezem a gondolat menetem.
-Úgyhogy ha elmond elkísérhetsz.
Ez szerintem méltányos üzlet, ő is meg kapja amit akar és én is.  
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. november 23. 17:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. november 7. 19:04 | Link




Kissé zavaros volt minden. Ahogy sétáltam a faluban, úgy zavarodtam össze fokozatosan; a fák, a házak mind ismerősök voltak. Valahol tudtam is, hogy melyik melyik, kihez tartoznak, vagy milyen utcához... de valahol valami nagyon furcsa volt. Össze voltam zavarodva.
Könnyebb, mióta volt az. A pánikroham. Könnyebb, sokkal, de mégis egyre többször zavarodok össze így. Nehezen tudok koncentrálni, könnyebbséget csak az ad, ha irányíthatom a szelet egy kicsit. Az a kapaszkodóm néha a realitáshoz, a világhoz magához. És mégis, megint megjelent az ismerős szürreális érzet, hogy nehezen fogtam fel, mi van körülöttem. Mintha egy kicsit kiszakadtam volna ebből a világból, mintha egy kicsit máshova rántott volna valami; így sétáltam, és egy idő után már nem is tudtam, hol. Pedig csak a lakósorba akartam eljutni, mégis, sokkal hosszabb volt az út, mint lenni szokott.
Megálltam. Hogy tévedhetek el abban a faluban, amit már töviről hegyire ismerek? Körülnéztem, szemléltem a levelüket hullató fákat, a madarakat. Össze voltam kuszálódva.
Megijedtem ettől a kuszaságtól, amint felfogtam, hogy mit csinálok. Keringek a faluban, pedig ismerem. Hát... hát mit csinálok én?
Szívem feldobogott. Az órámra pillantottam; húsz perce keringek a faluban. Húsz perce. Pedig nem is tűnt olyan hosszú időnek. A falu határától maximum tíz perc eljutni a házig, én mégis húsz perce megyek össze-vissza. Elvesztettem a kontrollt. Már megint.
Hideg kezeimet a halántékomhoz érintettem, ezzel kicsit lehűtve magam. Csak nyugalom. Itt nem fogok elveszni. Látok, hallok, itt vagyok Bogolyfalván. Mindjárt hazajutok. Kicsi ez a falu. Nem tévedek el. Nyugalom.
Lábam remegni kezdett, ahogy ismét körülnéztem. Hol is vagyok most? A házak ismerősen is ismeretlennek tűntek, mintha még sosem jártam volna itt. Pedig már egy ideje minden nap erre megyek haza. Nem?
Nyeltem egyet. Térdeim még mindig remegtek, ahogy lepillantottam rájuk. Akkor most le kéne ülni egy kicsit, és megnyugodni.
Szinte észre sem vettem, ahogy lábaim mozogtak, egyszer csak a leülés mozdulatán kaptam magam egy padnál. Itt vagyok. Itt ülök. Semmi gond. De mégis, mintha elvesztem volna, mintha nem lenne körülöttem tér, és az idő is akadozna. Szakaszos volt. Mintha kívüle kerültem volna.
Szám kiszáradt, így beharaptam az ajkam. Realizáltam, hogy egy ideje nem pislogtam, hát most megtettem. Furcsa nyomást éreztem a fejemben. Szédülnék? Nem, ez más volt, mint a szédülés. Irreálisan éreztem magam.
Ekkor kapcsolt be az egyik érzékszervem, a szaglás. Büdös van. Nem is büdös; cigifüst. Ahogy magam mellé néztem, egy lehajtott fejű idegent láttam meg. Ül valaki mellettem? Jé...
- Bocs... - saját hangom idegennek hallatszott számomra, mintha eddig nem ezen a hangon gondolkodtam volna. Megráztam a fejem. Nyugalom. - Bocs, kérhetek... egy szálat?
Nem dohányzom. Akkor mégis mit csinálok? Muszáj volt mozognom valamit, le kellett kötnöm magam, éreznem kellett, hogy az izmaimat én irányítom. Erre a cigizés tökéletes. Legalább a kezem mozogni fog.
Egy pillanatra megszédültem, tekintetem elhomályosult. Nyugalom. Mi történik velem?...
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. november 7. 19:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. november 7. 20:08 | Link



Éppen elvolt a saját gondolataival, mikor besétált a képbe az a nyeszlett srác, akit Seth-tel látott egyik alkalommal. Kis híján félre is nyelte a cigifüstöt, miközben nem kicsit megátalkodva figyelte, amint a másik se szó, se beszéd leül mellé a padra és csak úgy... van. Mi a f*? Ez holdkóros?
Kíváncsian pislogott hát a hívatlan vendégre, majd megunta és szívott még egyet a cigijéből. Elképzelni sem tudta, hogy mi lehet a srác baja, mert vaknak nem tűnt, de a mozgása is furcsa volt, mintha azt sem tudná, hol van. Nos, nem az ő dolga. Ha nagyon elkezdi zavarni, maximum odébbáll.
Mire idáig jutott a gondolatmenetben, a másik mégis csak észrevette, hogy létezik, és szemtelen módon egyből a cigivel akarta lenyúlni. Avery vetett rá egy bosszús, csúnya pillantást, de nem felelt. Nem szeretetszolgálat, vegyen magának.
Pár pillanattal később viszont visszavándorolt rá a tekintete. Seth ismeri. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor talán mégsem fájna annyira egy szál cigi kölcsönzése, bár eléggé kétséges volt számára a srác kora, de végül is nem az ő felelőssége, hogy ki mikor kezdi el mérgezni magát. Neki személy szerint már úgyis sikerült olyan tizenhárom éves kora környékén.
Elővette hát a cigarettatárcáját, miközben saját dohányát az ajkai közé fogta.
- Nesze, vegyél - nyújtotta a fiú felé és pattintotta fel a fedelét, de a kezéből nem adta ki az értékes holmit, amit több okból is úgy őrzött, mint a szeme fényét.
Pillantása, amivel az idegent figyelte, valahol fél úton volt a bizalmatlan és a bosszús között, de ha jobban megfigyelték, akkor látszott benne az is, hogy nem teljesen biztos abban, hogy a másikkal minden oké. Ha egy kicsit is vörösebb lett volna a szeme, akkor megkockáztatja, hogy be van szívva, na de így..?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. november 7. 20:40 | Link




Néztem a srácot (?), de mintha megállt volna az idő. A légzésemet figyeltem - olyan volt, mintha kilégzés közben be is lélegeznék... éreztem, ahogy az ingem emelkedik aközben is, miközben kilégzek. Pedig befele is süllyedt. Hihetetlenül furcsán éreztem magam.
Nesze, vegyél, hallottam a fiú... fiú?... Igen. Fiú lehet, még ha ki is van húzva a szeme. Mintha már láttam volna valahol... szóval hallottam a fiú hangját. Lenéztem, s olyan volt, mintha minden le lett volna lassítva; ahogy kinyújtotta a cigarettatárcáját, megláttam rajta valamit. Egy címer volt rajta. Róka. Alatta pedig a felirat... Selwyn...
Megfordult velem a világ, pedig eddig minden a helyén volt. Micsoda? Mi van? Megszédültem, ahogy néztem rá az ismeretlenre; a tárca kinyílt, s benne katonásan sorakoztak a cigaretták. Selwyn...
Szívem dobogott, ahogy vettem egy szálat. Vettem egy szálat. Szálat. Sz... Szóval vettem egy szálat. Vettem egy...
Megráztam a fejem. Vettem egy szálat, és felnéztem a fiúra. Mi van? Selwyn...
- Kitől... hh... - összeszűkültek a szemhéjaim, ahogy kutattam a szavak után. Na. Na. - Kitől szerezted azt? - saját hangom idegennek hatott számomra, ahogy néztem a nyitva lévő cigitárcát. Selwyn...
Mit...? Mi? A kezemben egy szál cigaretta volt, ahogy lenéztem. Ja!? Kivettem egyet az előbb. A számhoz emeltem, aztán a pálcámért nyúltam. Sikerült megtennem a mozdulatsort, felemeltem a favesszőt, sőt, meg is gyújtottam a rudat, majd eltettem a varázspálcám. Furcsa volt mozgatni a kezem, csak pár pillanatra éreztem, hogy az az én tulajdonom. Aztán megint beleszívtam a cigarettába, és köhögtem párat. Nem sokat, nem is hangosan, csak irritálta a torkom a füst.
Szóval vettem... na. Felnéztem a másikra. Számtól eltávolodott a cigaretta, ahogy kezemet a térdemre raktam. Honnan szerezhette a tárcát...? Vajon ő is... ő is...?
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. november 7. 20:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. november 7. 21:06 | Link



Tulajdonképpen már egyre kevésbé lehetett őt lányokkal összekeverni, bár tény és való, ha szerette volna, akkor tudott volna úgy kinézni, hogy míg meg nem szólal, addig a másik nem képviselőjének higgyék. Ebben a mondatban viszont fontos szerepet játszik a megszólalás, mert onnantól fogva már esélytelen volt, hogy a mély, selymes tónusú hanghoz egy nőt társítsanak.
A fiú vett egy szálat, Avery pedig felvont szemöldökkel figyelte, ahogy a pálcával szerencsétlenkedik. Mai napig nem tudta megszokni, hogy a varázslók még az ilyen apróságokat is ezzel az eszközzel oldják meg, számára annyira ormótlannak tűnt egy formás öngyújtóhoz képest.
Aztán meg kérdezősködni kezdett. Avery rövid gondolkodás után rájött, hogy a címer miatt érdeklődhet, hiszen igen, Seth-tel volt, ismerheti, ő meg nem is gondolt rá, hogy mi virít a cigarettatárcán, annyira megszokta már.
- Közöd? - kérdezett aztán vissza, mert ennek ellenére sem volt szándékában válaszolni. Ha lopással vádolják meg, akkor úgyis csak körberöhögni és itt hagyja a fenébe, nincs ideragadva a padhoz.
Kis elégtétel volt, hogy a srác elkezdett köhögni a cigitől.
- Na mi van kölyök, csak nem az első szál? - derült fel kicsit az arca, bár a mosolyába gúny vegyült, mert a gyerek furcsa is volt és kotnyeles is. Hagy köhögjön csak egy kicsit, legalább megtanulja, hogy ne játsszon nagyoknak való dolgokkal. Mennyi lehet, tizennégy?
Viszont részéről ezen a ponton meg is unta, mert nem sokáig szórakoztató azt nézni, ahogy másik szenvednek a cigijükkel, meg egyébként is, nem akarta, hogy rákenjenek valamit, ha a srác még a végén összeesik itt, amilyen furán viselkedett, úgyhogy fogta magát, leugrott a padról és szó nélkül elindult a falu felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. november 7. 21:45 | Link



~ Ricsi logic ~


Jobb kezem kutatott valamit, fogalmam sem volt, mit; ösztönösen a nyakamhoz nyúltam, és kitapintottam a láncot. Láncot. Kihúztam a kabátom alól, akkor éreztem meg ujjaim alatt a kis gömböt, ami a nyakamban lógott. Galaxismodell.
Seth emléke megint előjött, bár most sokkal halványabban, mint a múltkor; ahogy egyszeriben realizáltam, hol vagyok, vagy hogy mi van a kezemben, igencsak furcsán éreztem magam, de most valahogy máshogy furcsán, mint az előbb.
Felnéztem a másikra a gömbről; akkor pedig az is tudatosult, kitől kértem éppen életem első szál cigarettáját. Közöd? - válaszolta bunkón. Lyall. Avery Lyall. Plakátokon láttam, körözték. Aztán olvastam egy cikket, hogy feladta magát. Aha. Szóval sikeresen egy szabadlábon lévő bűnöző mellé ültem. Taps, Szépvölgyi. Megint összehoztad.
Selwyn... Mit keresett nála egy Selwynes cigarettatárca? Kissé zsibbadt agyam hirtelen nem tudott mit kezdeni ezzel az információval, aztán felmerült bennem, hogy talán izé... talán valami üzlet lehetett, vagy ki tudja...? Miért van itt egyáltalán ez az ember? Talán rosszat akarna... lehet, hogy?...
Kérdezett, én pedig még mindig nagy szemekkel néztem rá - a felismerés valószínűleg egyértelműen látszott sápadt arcomon. Tehát... most akkor mi a fene?
Aztán, mielőtt lelassult agyammal válaszolhattam volna a kérdésre, vagy egyáltalán mondhattam volna valamit, a másik felállt a padról, s se szó, se beszéd távozni készült. De ezt azért nem hagyhattam annyiban. Én is felálltam onnan, s bár meginogtam egy kissé, mégis utána iramodtam, s megfogtam a vállát, hogy megállásra késztessem.
- Várj... - mondtam. - Az... jól láttam a címert rajta? - kérdeztem, talán még mindig síron túli, halk hangon. Megköszörültem a torkom. - Csak mert ha igen... akkor... nem csak erre lézengesz, igaz?
Persze, fogalmam sincs, igazából kicsoda Lyall, egyetlen ötletem sem volt arra, hogy miért van pont Bogolyfalván egy Selwynes cigarettatárcával együtt, de... hát, meg kellett tudnom, mert máris összeesküvés-elméleteket kezdtem gyártani a még mindig fél lábbal máshol lévő tudatommal.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. november 7. 21:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. november 7. 22:12 | Link



A srác nem felelt, úgy konkrétan semmire se, a cigit se köszönte meg, úgyhogy Avery egy ponton úgy döntött, hogy neki nincs tovább dolga vele. Ezért is indult el, na meg mert nem vágyott társaságra különösebben, de egyszer csak lépteket hallott és megfogták a vállát.
A kölyöknek az volt a szerencséje, hogy meg is szólalt a tette mellé, mert így biztos volt benne, hogy csak az előző kis srác volt az óvatlan valaki, aki a személyes terébe pimaszkodott.
Megpördült a sarkán, úgy, hogy a haja lebbent mögötte, de nem fárasztotta magát azzal, hogy pálcát vegyen elő - sőt, a kezei továbbra is a kabátja zsebében voltak. A pillantás, amit a másik kapott, többet mondott ezer szónál, és bár Avery alacsonyabb volt nála, ez nem akadályozta meg abban, hogy földbe döngölő tekintettel nézzen rá.
- Ki kérdezi? - szólt a válasz, azonban ekkorra már a pillantása is rideg és szenvtelen lett, hangja pedig nem árult el különösebb érzelmet. Nem tudta igazán összerakni, hogy a fiúnak mi köze lehet a Selwyn testvérekhez, de miután már egy fokkal kevésbé nézett úgy ki, mint aki menten összeesik, lehet, hogy megfontolja, hogy váltson vele pár szót. - Honnan ismered a címert? - kérdezte még, mert bár számára nyilvánvaló volt, de remélte, hogy fel tudja ez által deríteni a kapcsolati háló egy részét, és kiderül, hogy az idegen milyen helyet foglal el benne.
Most nézte csak meg jobban, mert elég közel került. Túl közel, ami azt illeti, de Avery egyelőre ezzel nem foglalkozott. Zöld szemek, sötét haj, hatalmas fül... az szinte biztos, hogy nem Seth rokona, erre le merte volna tenni a nagy esküt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. november 7. 22:35 | Link




Lyall megfordult, mikor kezem hirtelen lekaptam a válláról, s egy olyan pillantást küldött felém, ami egyáltalán nem nevezhető kedvesnek. Ahogy konkrétan lefelé kellett fordítanom a fejemet, hogy rá tudjak nézni, elég viccesnek tűnt a szituáció, aztán rájöttem, hogy egy olyan emberrel állok szemben, aki feltételes szabadlábon van, és egy olyan cigarettatárcát birtokol, amin a kedvesem és a testvérem családjának címere van.
Visszakérdezett, egyből kettőt. Mhm. Na, most mit tegyek? Ha esetleg kétes érdekek vezérlik, nem lenne okos dolog céltáblát csinálnom magamból, viszont... lehetséges egyáltalán, hogy pozitív célzattal jött Bogolyfalvára? Mármint... feltételes szabad láb.
Mindenesetre úgy kellett felelnem, hogy ne legyen teljesen elege Lyallnak belőlem, és ne hagyjon faképnél, hiszen meg akartam tudni, fenyegeti-e esetleg veszély Sethéket. Első körben nem őket stresszelném a dologgal. Biztosan ismeri őket. Ha itt van a kastély környékén egy ilyen tárcával, szinte biztos, hogy ismeri őket. Sőt.
Na jól van. Ha már iderohantam, és még meg is fogtam a vállát (hangsúlyozom: egy körözött bűnözőnek), akkor már majdnem mindegy igazság szerint. Úgyis tudja, hogy kapcsolatban vagyok velük. Úgyis látja, hogy fontosak nekem. Tök mindegy.
- Szépvölgyi Richárd. - mutatkoztam be egy adag idegességgel a hangomban. - Egyikük a mostohatestvérem, a másikuk pedig a párom. Innen. Hát te?
Kissé felfokozott idegállapotban vártam, mi lesz a vége ennek az egésznek, s csak reménykedni tudtam, hogy Lyallt nem valami mellék Selwyn-ágról bérelték fel, hogy kárt okozzon, vagy esetleg nem Sebbyék apjának a testvérének az anyjának az unokatestvérének a keresztfia, vagy valami ilyesmi. Igazság szerint fogalmam sincs, mit reméltem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. november 7. 23:07 | Link



Szépvölgyi, huh? Hát róla meg nem hallott név szerint. Elsőre meg is fordult a fejében, hogy talán nem is mond igazat a másik, de aztán a következő kérdésre is válaszolt, Avery fél szemöldöke pedig finoman felfelé szaladt. Aha. Hát ez meglepő fordulat.
Na most ha attól eltekintünk, hogy ha nem ismeri a testvéreket, akkor nem érti a választ, mert ő címerre kérdezett rá, a fiú meg emberekkel válaszolt, akkor is volt egy meglepő részlet a dologban. Az egyik a párja.
- Sebastiannal jársz? - kérdezte hát, csak a biztonság kedvéért, kissé összehúzott szemekkel, mert bár úgy vélte, hogy csakis ez lehet a válasz, de az előbb Richárd viselkedett annyira furcsán, hogy el tudja róla képzelni, hogy csak azt hiszi, hogy jár valamelyikkel. Ebben az esetben meg akár azt is gondolhatja, hogy Seth-tel, ami újabb bonyodalmat jelent. Azon természetesen meg sem lepődött, hogy fiúk vannak együtt, sőt, gyakorlatilag észre sem vette a dolgot, mert az ő számára éppen annyira természetes volt, mint bármi más. Az egész helyzetben egyáltalán nem ez volt a furcsa, bár tény, ami tény, kicsit elgondolkodott rajta, hogy vajon mit eszik az ifjabbik Selwyn ezen a srácon. Na de nem az ő dolga.
- Nem tudtam róla, hogy van egy mostohatestvérük - tette még hozzá kissé kétkedve, de ezzel együtt nem vetette el teljesen a lehetőségét annak, hogy a fiú igazat mond. Nagyon sok dolgot nem tudott még róluk, akár ez is lehetett az egyik.
Végül, bár még mindig bizonytalan volt a fiú valódi kilétét illetően, kezet nyújtott felé.
- Avery Lyall - mutatkozott be ő is, már csak a rend kedvéért.
Utoljára módosította:Avery Lyall, 2015. november 7. 23:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. november 7. 23:41 | Link




Amikor kimondtam, s láttam Lyall arcán a változást, akkor fogtam fel, mit is mondtam ki tulajdonképpen egy vadidegen embernek, aki ráadásul ült is, ha jól tudom. Mármint, kimondtam, hogy... hogy... Áh, igazából mindegy is. Még egyszer csak nem veretem meg magam ezzel. A meleg-nem meleg része nem is nagyon érdekelt már a dolognak, inkább csak az emberi része. A személyesség.
Viszont az, hogy kimondta Sebby nevét, igazolta számomra, hogy igen, ismeri őket. Persze, hogy ismeri. Csak tudnám, honnan.
- Igen. - közöltem halkan, komoran nézve a másik szemébe. Ehhez rég nincs köze senkinek, hogy én milyen érzéseket táplálok, és milyeneket nem, de végül is muszáj volt elmondani, hogy kiktől ismerem a címert. Már nem is tudom, hol láttam pontosan először.
Amikor Lyall kétkedve nézett rám, egy pillanatra mérges lettem, de annyi erőm sem volt, hogy ezt az érzést megtartsam. Még mindig nem tudom, kicsodája ő Sethnek vagy Sebbynek. Hát miért is kéne tudnia rólam egészen pontosan?
- Pedig van. - mondtam végül, még mindig a másik szemeibe fúrva a tekintetem. Jól van.
Mielőtt ismét megszólaltam volna, bemutatkozott, s a kezét nyújtotta, amit fél pillanatnyi tétovázás után fogadtam el, bár kezeim már át voltak fagyva, szóval fogalmam sem volt, mennyire erősen szorítom meg az övét. És megtörtént a kézfogás. Ó, igen. Beleírhatom az önéletrajzomba, igazán jól mutatna. Kezet fogott Avery Lyallal.
Miután elengedtük egymást, ismét szólásra nyitottam a szám, még mindig a másik szemébe nézve.
- Tudom. - feleltem rezignáltan - De azt még mindig nem, hogy honnan ismered őket.
Lyallnak nem akaródzott elmondania, hogy tulajdonképpen mi is van, ezt igencsak fáradtan és feszülten vettem tudomásul. A francba is. Hát miért nem lehet megmondani, könyörgöm? Tényleg egy bérgyilkossal van dolgom, vagy mi van? Nem cseszhet ki velünk ennyire az élet. De komolyan.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. november 7. 23:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. november 8. 00:14 | Link



Szuper, legalább az kiderült, hogy tényleg az ifjabbik Selwyn párja. Na meg a mostohatestvérük... hát, úgy tűnt, hogy az ő családjukban sem kell furcsaságokért a szomszédba menni.
A Szépvölgyi fiú viszonozta a kézfogást, a válasza pedig vigyort csalt Avery arcára. Ó, hát naná, hogy tudja, hogy ki ő! Mostanában folyton ingadozott, hogy örüljön-e a hírnevének vagy szégyellje magát miatta, de mikor ilyen arccal közölte valaki, hogy ismeri őt, akkor automatikusan húzta ki büszkén magát.
- Nem kell így nézni, nem akarok én semmi rosszat - vigyorgott tovább azon, ahogy a kölyök ádáz arcot próbált vágni, vagy legalábbis Averynek úgy tűnt, hogy ezzel kínlódik. - Seth egy régi ismerőse vagyok - mondta, majd újra elővette a cigarettatárcát, hogy rágyújtson egy szálra, mert ezzel a fiúval egy helyen lenni szörnyen stresszesnek bizonyult.
Miközben sercent az öngyújtó, újra felnézett a fiúra, kutató tekintettel figyelve az arcát. Valahol most realizálta, hogy ha esetleg együtt lehetne Seth-tel, akkor a vele szemben lévő valószínűleg gyakran megjelenne a színen, pedig egyáltalán nem tett rá jó első benyomást. Szívott is egy nagyot a füstből.
- Mi bajod volt az előbb? - kérdezte végül kíváncsian. Nem értette, mert most már a másik szinte normálisan viselkedett, ez pedig sehogy sem illett össze azzal, ahogy először lerogyott mellé.
- Egyébként, ha már így összefutottunk, akkor megtennél nekem valamit? - kérdezte aztán hirtelen. - Egy üzenetet kellene átadni Sebastiannak - tette hozzá, hogy a másik nagyjából tudja, mire kérné.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. november 8. 00:28 | Link



Lyall elvigyorodott, s már ebből a vigyorból éreztem az egoizmusa előszelét. Miért van az, hogy én csak egoista emberekkel tudok összetalálkozni? Valaki mondja meg nekem. Kérlek.
Nem akar semmi rosszat, hát persze. Gondolom. Bár a vigyora annyira önelégült volt, hogy nem engedett arra következtetni, hogy hazudik. Hát legyen, nem akar rosszat, oké, de honnan...?
Seth egy régi ismerőse. Mhm. Seth régi ismerősei valószínűleg nem kedves szándékkal keresik meg őt, legalábbis ezt feltételezném. Még mindig elég bizalmatlanul tekintettem a másikra, akinek már újabb szál cigaretta égett a szájában, s rám fújta a füstöt, ahogy kérdezett.
- Nem tudom. - sütöttem le a tekintetem - Mostanában szétszórt vagyok, ennyi.
Aztán ismét megszólalt, kért, én pedig zsebre vágtam a kezem. Hát persze. Nyilván fogok tudni segíteni Avery Lyallnak, és nyilván vígan dalolászva teszem ezt meg. Már épp válaszoltam volna, mikor meghatározta a kérés mivoltját. Én pedig csak néztem rá egy... kettő... három másodpercig.
- Mi van?! - szaladt ki belőlem - Te vagy az, akit Sebby megkeresett?
Teljesen egyedül? És akkor ezt most úgy értsem, hogy Sebastian Selwyn fogta magát, és megkeresett egy körözött bűnözőt, aki feltételes szabadlábon császkál a nagyvilágban, ráadásul... Angliában?! Mintha ezt esetleg elfelejtette volna megemlíteni! Talán a legfontosabb részletet véletlenül pont kihagyta!...
- Ugye ezt most nem mondod komolyan? - kérdeztem ismét, bár ez már csak az elkeseredettség volt. Beleszívtam a cigarettába, megint felszaladt egy köhögés, de nem érdekelt. Fú, de nem érdekelt.
Sebby... Istenem, Sebby, legalább elmondhattad volna, hogy kerüljem el a kihúzott szemű, körözött törpéket! Jó, belegondolva ez igencsak logikus volna. De mégis... hát b***ki. Azért. Azért...
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. november 8. 00:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. november 8. 15:49 | Link



Ez azért kicsit több volt, mint egy kis szétszórtság, de Avery nem sietett a másik tudtára hozni a véleményét, már csak azért sem, mert szeretett volna minél előbb elszabadulni a társaságából. Viszont, tény ami tény, elég jó alkalom nyílt arra, hogy ne kelljen kajtatnia a fiatalabb Selwyn után, inkább egyszerűen bagolynak használja ezt a fiút itt, ha már sajátja nem volt. Egyszerűen nem tudta elképzelni, hogy tudnak egyesek így levelezni, neki mindenesetre nem ment, ha csak nem volt nagyon muszáj. Az sms sokkal hasznosabb, de legalábbis tisztább.
A másik viszont válasz helyett lefagyott és meredt rá, amitől megfordult Avery fejében, hogy talán éppen most kapta el a fiút megint az a fura valami, és talán mégis jobb lenne lelépni, de aztán a kérdést hallva felröhögött. Szóval innen fúj a szél.
- Ezért a reakcióért már megérte neked adni egy cigit - közölte vidáman, majd tovább gördítette a dolgot. - Különben is, meg van még minden ujja, keze, lába, úgyhogy nem értem mire fel ez a nagy kétségbeesés - jegyezte meg. Egyébként sem szokott ő senkit sem bántani, ha nem provokálják, Seth öccse meg nyilvánvalóan azon a listán volt, akit még akkor sem, hogyha csinál valamit, ami neki nem tetszik. Persze a verbális ütlegelésre ez nem vonatkozott, de ahhoz is elég szemétnek kellene lennie Sebastiannak, hogy szájkaratéba fogjon vele.
Ricsi közben megint köhögni kezdett, Avery pedig erre nemes egyszerűséggel kipöccintette a kezéből a cigit és eltaposta.
- Komolyan, minek szívod, ha fulladozol tőle? Inkább fuss egy kört ha stresszes vagy - vetette oda félvállról. Valamiért a kölyök előhozta belőle azt a beszédstílust, ami eredetileg Alexisnek volt hitelesítve, amikor valami hülyeséget csinált. - Most akkor átadod az üzenetet vagy sem? - kérdezte aztán, újra hátrébb lépve, egy úttal ki a vészes közelségből, és várakozó tekintettel nézett a fiúra.
Utoljára módosította:Avery Lyall, 2015. november 8. 15:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. november 10. 21:54 | Link




Azért mégis csak egyedül ment. És persze, gyakorlatilag biztos vagyok benne, hogy van oka annak, hogy nem szólt róla, csak... nem a legjobb érzés az ilyesmi.
Igaz, végül is kvittek vagyunk. Nekem is van olyan dolgom, amiről Sebby nem tud...
Ahogy Lyall megszólalt, egy lesújtó pillantást vetettem rá. Roppantul örülök, hogy ilyen fenomenálisan szórakozik, bár nem hinném, hogy van fogalma arról, milyen viszony van most köztünk Sebastiannal. És én a helyében nem szórakoznék ezen.
Mikor ismét megszólalt, s a párom ujjait és végtagjait emlegette, mordultam egyet. Ó, ugyan. Mi fogalma van ennek az embernek arról, hogy Sebby most nem testileg, hanem lelkileg "csonka"? Fogalma sincs, miért esik rosszul, hogy nem mondta ezt a részletet. És nem jogosan, valóban nem, hiszen én sem támaszkodom rá teljes mértékben, én is tettem olyat, amiről nem tud, és valószínűleg mindketten ugyanazért csináljuk - mert úgy gondoljuk, a másiknak épp elég problémája van. De arra a gondolatra, hogy Sebby felkereste Lyallt (és előre eltervezte, de ezt az egy információt nem osztotta meg), igencsak ingerült leszek, racionalitás ide vagy oda. Igen, lehet, hogy aggódtam volna érte. De mintha ez nem lenne normális egy párkapcsolatban...
- Ja, jól van, oké. - morrantam tehát az előttem állóra, miközben zsebre vágott kezem ökölbe szorult. A rohadt életbe!
Igen, ingerültségem miatt szívtam már azt a szál cigarettát, korántsem azért, hogy az előbbi delejes, világból-kiesős állapotomon segítsen. Azonban Lyall kipöckölte a kezemből, erre pedig tényleg őszintén elfutott a méreg; körülöttünk a fák ágai megrezzentek, ahogy öklöm szorítása még erősebbé vált. A francba. Mi köze van ennek az embernek itt ahhoz, hogy én mivel szennyezem magam? Életemben először?! Úgy, hogy nem tervezek rendszert csinálni belőle?! És fussak egy kört? Ja, a szívemmel tök jól járnék vele. Végül is, tényleg. Baromi jó lenne, igaz, Lyall? Mintha mindent tudna, istenem, irritál, kiakaszt, hogy nem hagy lógva. Mintha az, hogy belesétált Seth életébe, feljogosítaná rá, hogy egóskodjon itt nekem, és beleszóljon abba, amit csinálok.
De persze, csak nagy levegők. Semmi szükség arra, hogy nekiálljak pattogni. Csak a saját energiáim fecsérelném el, pedig amúgy sem rendelkezem túl sokkal. Elszámoltam magamban ötig, mielőtt válaszoltam volna.
- Gondolom, te sem úgy kezdted, hogy semmi gondod nem volt. - mondtam végül, bár őszintén nem vonz a dohányzás; a légzésemet károsítani aeromágusként eléggé ellentétes egy dolog. Csak azért kértem, mert már nem tudtam mihez nyúlni hirtelen. De tőle sem fogok többet kérni, megnyugodhat.
- Átadom, mondd, mit üzensz neki. - feleltem végül a sürgetésre. Annyira látom, hogy Lyall még halálra fog idegesíteni egyszer...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. november 10. 22:25 | Link



Ricsi hiába is hitte azt, hogy Avery nem tudja, hogy mi a helyzet, hiszen Sebastian elmondott mindent neki, már csak azért is, hogy tisztában legyen vele, hogy mi vár rá, ha netán megkeresi Seth-et. Igaz, akkor nem hitte még el a fiúnak, hogy tényleg annyira súlyos a helyzet, mint mondja, de most már pontosan tudta, hogy az, ahhoz pedig nem kellett egy nagy agytrösztnek lenni, hogy kitalálja, nem csak az idősebbik fivért viselte meg a dolog.
Ettől függetlenül ennek a kis mitugrásznak a hanglejtése még így is zavarta. Láthatóan ideges volt, sőt, mintha percről percre növekedett volna a feszültség, amit Ave csak sztoikus nyugalommal vett tudomásul, egy félmosolyt csapva a dolog mellé. Megrezzenő ágak? Nagy cucc. Miután végignézte, hogy egy pyromágus összeéget egy illúziómágust (aki nem mellesleg előtte éppen őt átkozta le egy fáról) az ilyesmi már nem sűrűn tudta megmozgatni. Na meg egyébként is, lehet, hogy csak a valódi szél az. Bár amennyi fura izé jár ebbe a suliba...
A replikát hallva aztán felnevetett.
- Felvágták a nyelved, kölyök. - Ő valóban remekül szórakozott a másik indokolatlan idegességén, de egyébként már kezdte kicsit unni is, úgyhogy szerette volna lezárni a beszélgetést. Ezért is ismételte meg a kérdést, amit az imént tett fel.
- Csak annyit mondj neki, hogy a fekete görény üdvözli - felelte aztán sejtelmesen, direkt húzva tovább a fiú agyát, hiszen ez akár rá de akár egy harmadik félre is vonatkozhatott volna. Mindenesetre valójában csak annyit akart közölni ezzel Sebastian felé, hogy az az állatka, akit a minap úgy megnézett Seth mellkasán, az ő volt, eljött.
- Ezer hála, öcsi! - tette még hozzá, miközben már-már a szeme is nevetett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. november 10. 22:59 | Link




Felvágták a nyelvem. Igen, ezt már tudomásul sem vettem, mármint nem akartam ezzel foglalkozni, mert csak még idegesebb lettem volna, és ez a jövőkép nem kecsegtetett túl sok jóval; inkább ráhagytam, és egy vállvonással elintéztem a dolgot.
Aztán jött az üzenet. A fekete görény üdvözli. Először csak pislogtam kettőt, aztán összevontam a szemöldököm, végül pedig szinte éreztem azt a jelképes eret dagadni a homlokomon. Szórakozik velem? Most megint, mire értette ezt? Most mi van? Mi a f... mi a fekete görényes lópikulát akar ez jelenteni? Már megint. Hát tényleg.
Meg megint, mi az, hogy "csak annyit mondj"? Hát mi az istennyilát tudnék én még mondani ezen kívül, mikor masszív tíz perce tudtam meg, hogy Avery Lyall belesétált így kollektívan hármunk életébe? Őszintén, mi a retkes seprűnyelet mondhatnék még? Esküszöm, felnégyelem ezt a gyereket itt előttem.
- Ja, majd megmondom. - szűrtem a fogaim közt, fel sem pillantva a másikra. Ja. Jó. Majd megmondom. Tényleg. Vidám lesz. Átadom majd, hogy a fekete görény üdvözli. Mint valami drogbáró neve, vagy Merlin tudja, mi a rák...
Végül is tök felesleges megkérdezni, mi a sárkánytrágyáról beszél, hiszen Sebastian sem tájékoztatott fekete görényekről, akkor neki miért is kellene ugye, amikor tíz perce ismerem? Persze, nyilván tök felesleges megkérdezni, ugyan már, hova gondolok. Nekem ehhez semmi közöm, mint ahogy látszik.
Na és akkor még le is öcsizett. Felnéztem rá, azzal a végtelen utálattal a szememben, amit nem szoktam csak úgy osztogatni mindenkinek, de Lyall tíz perc ismeretség után kiérdemelte. Végül egy láthatóan erőltetett mosolyt eresztettem meg felé, bár a pillantásom még mindig ölni tudott volna.
- Örültem a találkozásnak... - mondtam végül, majd megfordultam, és egy köszönés kíséretében vettem utamat a ház felé.
Öcsi. Én, az ő öccse. Elmehet a...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2015. november 11. 10:45 | Link

Mr. Fődetrá

Csend és nyugalom. Erre vágyott már régóta, mindezt egybefűzve egy kellemes és hosszú szabadnappal. Nem csoda, hogy amint sikerre viszi tervét, tétovázás nélkül dönt úgy, hogy szabad program keretében bejárja a falut. Talán vásárol is valamit Fleur-nek. És ha már itt tartunk: ő most épp az apjánál van. Mit is mondhatnék? Renée szíve örül és retteg egyszerre. Igen, még mindig felötlik benne legutóbbi beszélgetésük, amikor is Katherine miatt kaptak össze. Nem mondhatnám, hogy kellemes emlékképként tekint arra az estére, konkrétan összeugrik gyomra. De most nem ezzel kell foglalkozni, minden bizonnyal rendben haladnak a dolgok és a lánya is biztonságban van. Remélhetőleg.
Az egyik bolt előtt megállva, nézegeti a kirakatot, de őszintén szólva elment a kedve bármilyen árucikk megvételétől. Felsóhajt és elindul a falu utcáin tovább, mígnem a Boglyas térre keveredik. Lehet, hogy inkább mégis bemegy dolgozni. Jobb lenne neki, ha lefoglalná magát, nem megy neki ez a szabadság dolog. Körbepillant egy ismerős arcot keresve, hátha van valaki, aki megmenti ettől a szörnyűséges tervétől, de be kell látnia, hogy magára maradt. Sosem hitte volna, hogy az unalomnak van olyan formája, ami munkára sarkallja az embert és lássunk csodát, most megtapasztalhatja.
Mély levegőt vesz és elhatározza, hogy nem megy a minisztérium közelébe. Helyette elindul a lakónegyed felé, hogy hazamenjen és ott foglalja el magát. Mellesleg elképesztő, mennyien vannak ilyenkor, munkaidőben is az utcákon. Szinte alig lehet átnyomakodni a sok emberen. Valljuk be, sosem ér vissza otthonába. Soha.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fődetrá Józsi
INAKTÍV


Svindler
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 27
Írta: 2015. november 11. 11:36 | Link

Renée Célestine Blanche

A Boglyas tér egyik padján üldögéltem, és újságot olvastam. Látszatra semmi hátsó szándékot nem lehetett felfedezni ebben, de közben figyeltem, és értékes információkat gyűjthettem. A tétovázó szőke nőt rögtön kiszúrtam. Bizonytalan volt és sebezhető. Tökéletes alany.
- Ezekkel a vámpírokkal mindig csak a gond van! - méltatlankodtam fennhangon, mikor a nő elhaladt mellettem, mintha csak az újságban olvastam volna valamit. Innentől már csak az volt a kérdés, hogy bekapja-e a csalit. Most, hogy közelebb ért, azonban meglepő felismerést tettem. Auror volt. Még visszakozhattam, ha volt egyáltalán visszaút. Még nem éreztem annyira erősnek a szervezetet, hogy közvetlenül ujjat húzzak a hatóságokkal. Mindig egy lépéssel előttük jártam, pontosan tudtam, hogy figyelnek. Ha most improvizálok, és rosszul sül el a dolog, akkor tönkretehetek mindent. Előbb-utóbb viszont szükségem lesz belső emberekre, ez a nő pedig kellően befolyásolhatónak tűnt. Szerettem kockáztatni, egyszerűen a véremben volt. Aki nem kockáztat, nem is nyer. Ki kellett derítenem, hogy ha valóban befolyásolható, akkor alkalmas-e a kettős ügynök szerepére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2015. november 11. 18:40 | Link

Mr. Fődetrá

Amikor az ember meghalni készül az unalomtól, a füle minden neszre, minden apró zajfoszlányra ki van hegyezve, így nem csoda, hogy Renée könnyedén meghallotta az ismeretlen férfi kijelenését. Meg is torpan egy pillanatra, mintha csak képzelődne, de korábban is mintha érezte volna, hogy figyelik. Talán így is volt. Ezt már sosem tudja meg, most azonban fejét a padon ülő felé fordítja és villámgyorsan végigméri. Nem tudná megmondani egészen pontosan, hogy miért, de nem szimpatikus neki az illető, amit most, az ismeretségük elején talán nem kéne elkönyvelni véglegesen.
Nem tudja, odamehet-e hozzá, mert nem neki szóltak személyesen, mégis volna hozzáfűznivalója. Tétovázik pár másodpercet, majd határozottan odalép Józsefhez - akit még nem nevezünk nevén - és szóra is nyitja a száját.
- Önnek is meggyűlt eggyel a baja? - oldalra billenti a fejét és kérdőn tekint a férfira. Mivel auror, így akár ráfoghatja arra is, hogy munkaügy miatt kérdi. Egy veszélyes, szabadon kószáló vámpírt meg kell fékezni, ez tudott, ráadásul mi van akkor, ha... Ha pont Katherine-nel van valami...? Arról Kolosnak is tudnia kell. Arcán semmi sem látszik gondolataiból, egy egyszerű, érdeklődő nőnek hat csupán. És igyekszik is annak látszani. Na nem véres verejtékkel, de minek a feltűnés és az extra izgalom? Na ugye.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fődetrá Józsi
INAKTÍV


Svindler
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 27
Írta: 2015. november 11. 20:19 | Link

Renée Célestine Blanche

Az elejtett mondatom megtette a hatását, Renée rögtön felfigyelt rá. Engem viszont egyelőre nem ismert fel. Ha csak titkolni próbálta volna, azt már tudnám.
- Szinte minden napra jut egy vámpírtámadás. Most éppen egy ártatlan kisgyermekre támadtak rá. Kíváncsi rá? Foglaljon helyet! - az újságot a nő felé nyújtottam, és hellyel kínáltam.
- Én mondom, nem szabadna őrizet nélkül magunk közé engednünk őket. Képtelenek féken tartani az ösztöneiket, akárki akármit mond. Nem értem ezt a fene nagy vámpírszeretet, ami mostanában tombol. Szabadon járhatnak-kelhetnek, bármikor, bárkire lecsaphatnak. - méltatlankodtam tovább, arra számítottam, hogy ezzel elnyerhetem a nő egyetértését, még ha a szimpátiáját egykönnyen nem is.
- Jómagam annyit tehettem, hogy kitiltottam őket innen a kastélyszállómból. - fejemmel a Bérczes irányába böktem. Renée ebből tulajdonképpen már rá is jöhetett, hogy személyesen Fődetrá Józsival hozta össze a sors. Bár az is lehet, hogy nem kötötték minden auror orrára, hogy éppen hol és mivel foglalkozom.  
- A vendégeim biztonságáért én felelek, ha gond adódna egy vámpírral, előbb kerülnék én a rács mögé, mint a tettes, ezt le merném fogadni. - zártam le a gondolatsort. Aurorként biztos lesz erről véleménye.
- Ha jól értettem, Ön is hasonló problémával küzd. Nem Ön az első, akitől ilyet hallok. Már többen panaszkodtak nekem itt a faluban, hogy ez nem mehet így tovább, tenni kéne valamit. De hogy mit, nem tudom. - tanácstalan ábrázatot vágtam, kíváncsian vártam Renée reakcióját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anais Dessauge
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 306
Írta: 2015. november 13. 20:25 | Link

gwen

Ebben vagyok ma.
Az idő tökéletes egy kis sétához a faluban, meg különben is fel kell még mérnem a terepet meg a boltokat, amikben egyébként amúgy sem vásárolnék mert van elég ruhám különböző híres boszorkány divattervezőktől, csak azért jó ha tudom, mi hol van. Egy esernyő azért van nálam amennyiben mégis elkezdene esni az eső, minden más viszont a ládámban fekszik a rellonban és jó is az úgy. Elindulok hát kifelé a pincéből, a gondolataim pedig főleg Alexandre körül forognak. Mióta én is és ő is visszatértünk az iskolába, valahogy egyre többet gondolok rá. Ma viszont csak én vagyok, meg ez a furcsa nevezetű falu, így meg is próbálom kiűzni ezeket a csúnya gondolatokat a fejemből. Végigsétálok a fő utcán amit logikusan zével írnak, meg-megállok néha a boltok előtt de nem találok semmi szépet. Persze, hogy is lenne itt bármi szép, mikor ezek nem az olyan embereknek készültek, mint például én. Nem is értem mit vártam ettől a helytől.
Ahogy sétálgatok és néha nézelődök oldalra is, hirtelen mintha egy ismerős arcot vélnék felfedezni a tömegben. Hiába van szerda késő délután, olyan sokan vannak az utcán mintha ez alapkövetelmény lenne. Megnehezítik a dolgom rendesen, de végül csak sikerül odajutnom az idegenhez és fel is fedezem benne anya egyik barátnőjének a lányát, akivel még én is jóban vagyok kicsit. Ha pedig már így összehozott minket a sors, félreállunk és beszélgetni kezdünk úgy mindenről. Az iskoláról, a szülőkről, a ruhákról, fiúkról, szóba kerül a tetoválásom is, és nem felejtjük el megemlíteni, milyen furcsa emberek járkálnak körülöttünk. Az egyik fószer épp megbámul minket, mire egy csapat elsős vonul el előttünk, illegetik magukat, mi pedig csak csóváljuk a fejünket olyan kifejezéseket használva, mint a hova fajul ez a világ.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. november 13. 21:11 | Link

Anais
ruha

Mára végzett az iskolában, bár az utolsó (kettő) óráját ellógta, ami számára nem nagy dolog, legalábbis amíg van B terve. A kviddics és az aurorság között nem tudott dönteni, de valamelyik mellé még társul az idegenvezetés. Az utóbbi a napokban jutott az eszébe. Sok nyelven beszél, ezeket szereti tanulni, és izgalmas számára. Bemutathatja Budapest nevezetességeit a külföldi varázslóknak, akár még leendő levelezőtársakra is találhat. De a mugli életben szükség van valami egyetemi papírra, amiről a lánynak fogalma sem volt. Amíg Kevinnel Pécsre jártak suliba, nem nyaggatták őket ilyennel, ezért most hallott először róla a keresztapjától. Megírta neki levélben, hogy mit szeretne, de a férfi elkeserítette ezzel. Vagyis még több tanulnivalója lenne, ha jelentkezne, ez pedig nem jó. A végzős évben is rengeteg minden van, amit át kellene néznie, főleg, ha át szeretne menni az év végén. Majd az utolsó percben mindent megtanul, ahogy eddig is. Mindig bevált, talán most is. Ha nem, akkor Elenával egy évfolyamba fog kerülne, főleg, ha a másik vizsgázik.
Szerencséjére a faluban lakik, és itt nem büntethetik, mert most van kedve járkálni. Megvannak az előnyei egy örökölt háznak, és még a legjobb barátnőjével lakik együtt, ami még jobb. Alízzal nem a legkönnyebb, de mindig szerette a nyüzsgést. Most egy percre sincs csönd a házban. Szétnéz az utcán és összehúzott szemöldökkel konstatálja, hogy sokan vannak az utcán, ami nem is lenne furcsa, ha szabad hétvégéről lenne szó. De nem igazán izgatja, kik járkálnak körülötte, nem ismer senkit. Többen csoportokba verődnek, beszélgetnek, szaladgálnak. Most már kitalálhatná, hogy hova szeretne menni.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Anais Dessauge
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 306
Írta: 2015. november 14. 18:53 | Link

gwen

Ebben vagyok ma.
Olyan furcsa véletlen egybeesés a mostani találkozó egy régi ismerőssel, mintha csak a sors akarta volna ezt így elrendelni. Persze nem vagyok vele olyan jóba, inkább csak a családunk miatt kellett néha eljátszani a nagy barátnők szerepet aztán nézhettük le egymást tovább, most meg úgy viselkedünk mintha tényleg barátnők lennénk. Jó vele beszélgetni, bevallom, mert ő az egyetlen akit itt most ismerek. Sajnos nem fedezték még fel, hogy megérkeztem a kastélyba pedig most már ideje lenne.
Olyan jól elcsacsogunk a lánnyal, hogy észre sem veszem mennyi az idő. Bár nem lehetett több tíz percnél, bejelenti távozását és rövid idő múlva már csak a távolodó alakját láthatom a tömegben. Mivel nem marad senki ismerős, ismételten elindulok az emberek között a boltok felé. Észre sem veszem és vállal véletlenül nekimegyek egy szőke hajú lánynak, elmormolok valami bocsihoz hasonló szócskát és már mennék is tovább, csakhogy az előttem álló böhöm nagy férfi nem igazán akar mozdulni semerre. Mivel ezen amúgy sem múlik semmi, lökök egyet a bácsin.
- Mozduljon már valamerre. - morgom még a háta mögött, hogy mindenképpen megértse mit is akarok én ezzel közölni. Nem hiszem el, hogy az út közepén kell megállni pont ott, ahol más normális emberek közlekedni szeretnének. A monstrumnak viszont nem igazán tetszik a reakcióm, így miután horrorfilmbe illő lassúsággal megfordul, nemes egyszerűséggel lök egyet rajtam. Hátratántorodom és nekiesem annak a szőke lánynak, akihez az előbb hozzáért a vállam. Úrihölgyhöz nem méltó cifra káromkodás hagyja el a szám miközben próbálom feldolgozni az egész esetet és miután elküldöm mindenhova a férfit, újra elindulok felé. Már pedig én ezt nem fogom tűrni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. november 14. 19:38 | Link

Anais
ruha

Épp indulna a cukrászdába, mikor enyhe fájdalmat érez a vállánál. Mivel nem erős az ütés, nem haragszik a lányra, főleg, mert bocsánatot is kért. A legtöbben még ezt sem teszik meg. Bólintva jelzi, hogy "Semmi gond!", majd balra fordulva indulna az említett helyre, azonban nem telik el pár másodperc, újabb fájdalmat érez. Ez nagyobb, mint az előző és elkezdi megkeresni azt a személyt, akitől kapta, mivel most egy "Bocs"-ot sem kapott. A lányra pillant. Ő volt az előbb, aki véletlen neki jött. Na, most vagy ismerkedni szeretne, de nem tudja, hogy kell kezdeni, vagy valaki lökdösődni kezdett. Ez egy ekkora tömegben nem gond, de elméletileg bogolyfalva lakosai kedvesek.
- Úgy tűnik, megint találkozunk - vigyorogja, ezzel próbálva elkezdeni a beszélgetést. De ilyen helyzetben nem ez a legjobb módszer, meglátásaim szerint. Közben a szőkeség megtudja miért esett el a lány, ugyanis egy kövér ember közelít feléjük. Nincs semmi baja, a testesebb emberekkel. A nádszál vékony személyeknek sem tűri meg a lökdösődét. Már elég közel van a fickó, és a másik szőke sem távozik a helyszínről, eddig legalábbis nem tette. Egy hatalmas sóhaj hagyja el az ajkait, ami annyit tesz, hogy "Megint miben keveredtem?". De az ilyen szituációkkal nincs semmi baja, inkább izgalmas számára, mintsem ijesztő. Egy leendőbeli lehetséges aurornak nem szabad félnie semmitől. A férfi elkezdi mondani a magáét, Gwen pedig a másik lányra pillant.
- Héhéhéhé! Nem kellett volna elállnia az utat. Én pálcával oldottam volna meg az ügyet, nem lökdösődéssel - a válasz őszinte. ezzel magával hergelheti a nagydarab alakot, de nem érdekli. Ha akarja, akkor lerendezheti a lánnyal. Bár, ha a férfi nem alkalmaz pálcás támadást, akkor a lány sem fogja elővenni a fegyvert. Neki is van annyi esze, hogy ne az utcán kezdje átkokkal szórni.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos

Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 18 ... 26 ... 56 57 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér