36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 13 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 618
Írta: 2015. október 23. 17:02 | Link

Szépvölgyi


- Na jó... - amint befejezte a mondókáját, kissé oldalra kilépve megtorpantam, hogy azért mégse jelentsek akadályt a mögöttem jövőknek. Kezdett elfogyni a türelmem. Nem akartam jelenetet rendezni a piacon, ráadásul pont elég történetet hallottam róla, hogy tudjam, tettemnek később hosszú ideig nyúló foganatja, ha úgy tetszik: böjtje lesz. Tudtam, hogy nem mondhatok akármit. Pedig ha rajtam múlna, nem moderálnám magam se mennyiség, se minőség terén. Racionálisan végiggondolva arra a következtetésre jutottam, hogy ha már a forró kása kerülgetése és a gyermetegnek tűnő mentegetőzés nem vált hasznomra mint védekezőmechanizmusok, akkor ideje közös nevezőre jutni. Martinosan.
- Figyelj, én megértem, hogy azt hiszed, különleges vagy, és hogy szeretsz feltűnősködni, de azért nem kell a legkisebb jelenetet is felnagyítanod. Ez csak egy sima, egyszerű hétvégi forgatag, te pedig máris sajnáltatni akarod magad, mert véletlenül összeért a vállunk? Ne csináld már... Rohadt rosszul fogsz járni, ha ennyire benned marad ez a provokálódás. Nem akarlak megsérteni, de szerintem észre kellene venned magadat. Te egy feltűnést kereső ember vagy, ami nem lenne baj, de rosszul csinálod. Fogadd meg a tanácsomat és tegyél róla, hogy egy kicsit visszavegyél! Lassan már mindenki ismeri a neved, szerinted ez normális?
Nyomatékosan, de halkan próbáltam meg neki elmagyarázni, hogy én mit gondolok. Szerintem jól csináltam... Idősebb, tapasztaltabb vagyok nála, megtehetem. Ha azért támad nekem, mert én elmondtam a véleményemet, amire úgy látszik, "annyira" kíváncsi volt, akkor az saját magáról állít ki szegénységi bizonyítványt. Nem akarom utálni őt, de vannak, akik nagyon rühellik már a srác jelenlétét a kastélyban. Ha valamilyen úton-módon nem lépek közbe, akkor a Szépvölgyi-konfliktus csak még radikálisabb formát fog ölteni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. október 30. 14:51 | Link



Kemény arcvonásaim mit sem változtak, ahogy figyeltem a megtorpanó rellonost magam mellett. Már csak a "na jó" hangsúlyából és a mozdulataiból is éreztem, hogy ellent fog mondani, illetve tagadni fog, vagy csak simán megmondja majd a véleményét, ám nem éreztem szükségét annak, hogy ebben lélekben is felkészüljek. Végső soron nem érdekel a véleménye rólam.
Amiket mondott, teljesen váratlanul értek. Első körben, az "azt hiszed, különleges vagy" résznél enyhén felvontam a szemöldököm, és csak hallgattam a monológját - aztán jött a "feltűnést kereső ember vagy" rész, ahol szemöldököm még magasabbra szaladt, végül pedig le is hunytam a szemem egy pillanatra a visszavevésnél. A kérdésére leengedtem a szemöldököm, arcomat ismét feszes vonásokba rendeztem, úgy pillantottam rá pár pillanatig némán. Ezt most nem gondolhatja komolyan. Hogy pont én örülök annak, ha figyelnek rám az emberek? Én lennék a legboldogabb ember, ha láthatatlanul járkálhatnék egész nap, és senki sem szólna hozzám. Én és a feltűnést keresés. Hogyne.
- Nem hinném, hogy normális lenne az, hogy olyan emberekről vonsz le nagyon is hibás következtetéseket, akiket egyáltalán nem ismersz - és nem is fogsz. - mondtam végül. Kezem a táskám szíjára vándorolt, ahogy megigazítottam a vállamon. - Illetve normális, csak nem átgondolt. A helyedben több szempontból vizsgálnám a szituációt. Persze ha nem vagy hozzá túl... korlátolt. - itt tartottam pár pillanatnyi szünetet, azonban esélyt sem adtam neki a reagálásra, csupán biccentettem egyet. - Igazán örültem.
Aztán megindultam a tömegben, hátra sem pillantva kerestem meg a bumszalagbőrt, hogy aztán mikor megvettem, visszatérjek Merkovszky tanár úr házába, és ledobjam magam az ágyra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2015. november 10. 12:04 | Link


Bizonyára sokak oldalát kifúrja a kíváncsiság, mit csinál egy Révay Nándor azokon a bizonyos napokon, amikor éppen nem a Minisztériumban tengeti az idejét. A válasz rémesen egyszerű, azt, amihez kedve tartja. Többnyire kísérleteket végez, kutat, begyűjt, megfigyel. A mai napon egyik kedvenc alapanyagbeszerzési helyét látogatja meg. Egyes készletei megcsappanóban vannak, így idejét látja pótolni őket.
Bicegve kóvályog a padsorok között, egy bizonyos standot keresve. Kezeit zsebébe mélyesztve halad, noha nem érdekli különösebben a felhozatal, tekintget jobbra is, balra is, ez már majdnemhogy foglalkozási ártalom, itt is valamiféle törvényszegést, simlisséget kutat. Hosszabban elidőzik egy-egy elhanyagolt külsejű máguson vagy boszorkán, ám emlékeztetnie kell magát, hol van, s hogy bizony itt nem ritkaság, ha valaki mosdatlan vagy piszkos. Bizonyára zajlanak átverések, a tündérzsálya például nevetségesen olcsó az egyik árusnál, valószínűsíthetően lopott vagy éppenséggel egy igen gyenge termés.
Hol vagy már, te, koszos, vén, ráncosbocskor!! Zsörtölődik magában, miközben már harmadszor sétál el ugyanamellett a görvélygomba árus mellett, akinek apró standja már messziről bűzlik. Szombat reggel lévén a piactér forgalmasnak mondható, de nem túlzsúfoltnak, nem okoz számára gondot a haladás, nem úgy a megfelelő hely megtalálása. Már-már feladni készül a küldetését, gondolván, megbízható összekötője, ma cserben hagyja, amikor egy hajlott hátú, koszos, öreg alakon ragad a tekintete.
Utoljára módosította:Révay Nándor, 2015. november 10. 12:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Chloé M. Saint-Laurent
INAKTÍV


V é l a
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 94
Írta: 2015. november 10. 12:45 | Link

Révay Nándor

A fiatal lány első hétvégéjét tölti új iskolájában, melyet lassan de biztosan kezd kiismerni. Első napja eléggé zűrösen indult, amikor is megismerkedett egy rossz arcú férfivel, kire rossz hatással volt vélasága. Ritka az ilyen. Általában a másik nem képviselői teljesen odáig lesznek érte, és akár a csillagokat is lehoznák az égről, ha ő erre kérné őket. Az erőszakosan fellépő egyedeknél még ritkább az a típus, akire nem hat a fiatal lány varázsa. Ők azok, akik ténylegesen felkeltik az érdeklődését Chloénak. Az a bizonyos tanár, akivel még előző iskolájában jött össze, az utóbbi csoportba tartozott. Nem azért volt a lánnyal, mert vélasága megbabonázta, hanem mert ténylegesen meglátta benne azt, amit ő egy nőben látni akar. Azóta csak egy férfi volt még, kire nem tudott hatást gyakorolni. Ez az alak pedig megmentője volt azon a bizonyos napon. Chloé elég rossz szájízzel közlekedik azóta az iskolában. Amennyire csak lehet takargatja magát és nem nagyon mozdul ki a házának falai közül. Az ilyen esetek igen csak megviselik Őt. De általában hamar elhatározza magát, hogy Ő márpedig nem fog egy senki miatt bujdosni. Mert igen, az ő szemében az a férfi egy senki. Egyrészt mert ránézésre egy lecsúszott alak. Másrészről beszéde és megmozdulásai is arra engednek következtetni, hogy nem aranyvérű család leszármazottja. Igaz, a fiatal lány nem boszorkány, és még egy csepp ilyen vér sincs benne. De aranyvérű család nevelte úgy, mint a saját "aranyvérű" lányukat.
Szombat. Chloé kedvenc napja a héten, így nagy elhatározással ébredt fel reggel. Hallotta, hogy nem messze az iskolától van egy szép kis falu, melyben ezen a napon piacot tartanak. Igaz semmi vásárlási célja nem volt, de úgy döntött felderíti ott is a területet. Piros szövetkabátjához felhúzott egy széles karimájú kalapot, melyet elől kicsit lejjebb húzott. Ezzel az volt a célja, hogy kissé eltakarja arcát. Kezében egy fekete clutchot tartva tipeg csizmájában a piaci sorok között. Hol jobbra, hol balra pillant és igyekszik magába szívni a hangulatot. Sok standból az árus hangosan ismerteti portékáját, melyre Chloé olykor oda is figyel. Egy érdekes árucikk hallatán felkapja fejét és a hang irányába fordul, ám ekkor egy ütközés következik be. Figyelmetlensége miatt nekimegy egy férfinek. Szerencsére nem egy nagydarab nő, így talán még csak meg sem tántorodik a férfi. Ő már annál inkább. Egy lépést tesz is hátra, hogy ne veszítse el egyensúlyát. Ezután emeli csak fel fejét és tekint az idegenre.
- Excusez-moi! - Ismét megfeledkezett róla, hogy immár nem otthon van, hanem Magyarországon, ahol magyarul kellene beszélnie.
Utoljára módosította:Chloé M. Saint-Laurent, 2015. november 10. 12:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2015. november 16. 20:18 | Link



Taubler... Menekül...
Szemeit összeszűkítve mered a tőle kissé odébb sétáló alak hátának tökéletesen a közepére, miközben fejében egymást érik a szitokszavak, melyekkel az öreget illeti. Nem tehet róla, minden alkalommal kihozza sodrából a simlis vénember, de nála szerzi be a legjobb alapanyagokat. Ez azonban sosem egy egyszerű menet, hiszen nem épp egy régi cimboráját követi, s aki maga sem kívánja jobban a társaságát, mint fordítva.
 Már megint Százfűlé főzetet használsz, hogy a futóférgek kérődzenek rajtad...
Nándort nem lehet ilyen könnyen átverni, noha az első pillanatokban egyáltalán nem volt biztos a dolgában, amikor elkapta a férfi tekintetét, s meglátta annak szemében a pillanatnyi pánikot, majd pedig a menekülési szándékot, már nem maradt szemernyi kétsége sem. Alkarjának egyetlen határozott mozdulatával tenyerébe csusszan varázspálcája..
 Még nem...
Tisztában van azzal, a vén róka nem hopponálhat a piac kellős közepéről, ki kell mennie a falu szélére, hogy arra képes legyen, így tulajdonképpen esélye sincs elmenekülni. Nándornak csak egy tiszta szakasz kell, hogy levegye, ám nem akar felfordulást sem pedig a vajákosok nyivákolását, így csak megszaporázva lépteit üldözi prédáját, s érzi, ahogyan a benne többnyire szunnyadó vadállat lassan ébredezik. Ismét jól fog szórakozni.
Fejében már el is döntötte, mely átok lesz az első, amivel leteríti majd a férfit, amikor valahonnan a perifériáján kívülről egy ezüstös szőke villanás érkezik, majd ütközik egyenest a mellkasának. Az ilyesmi kegyetlenül kitaszítja a béketűréséből, s most, hogy amúgy is fokozódik benne a feszültség, ez ki is szakad belőle.
 - Nézz már a szemed elé te... - kékjei valahol itt fókuszálnak a lányra, pupillái a felismeréssel együtt tágulnak ki, épphogy ki nem szorítva minden kékséget íriszeiből - leírhatatlanul szépséges teremtmény! - Ajkait halk sóhaj hagyja el, ahogyan szinte elvész a  világos kék szemekben, melyek majdnem annyira gyönyörűek, mint sajátjai. Hirtelen késztetést érez rá, hogy megigazítsa szürke szövetkabátját, vagy éppen végigsimítson enyhén borostás arcán. Kezét saját tarkójára vezeti tovább és egy hatalmasat csíp haja tövébe.
 - Khm... elnézést! Remélem... nem ütöttem meg... Kegyedet! - Kissé küszködik a szavakkal, ahogy próbál saját elméjében egy kis rendet tenni a rátelepedő ködben rendszerezni gondolatait. Hiába azonban, amint sikerül elvonnia tekintetét a szőke tüneményről, alig egy pillanattal később már megint azon kapja magát, hogy bámulja az elbűvölő pofit.
Utoljára módosította:Révay Nándor, 2015. november 16. 20:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Chloé M. Saint-Laurent
INAKTÍV


V é l a
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 94
Írta: 2015. november 18. 17:41 | Link

Révay Nándor

A férfi támadóan lép fel Chloé ellen. Ez kissé meglepi a fiatal lányt. Bár számíthatott volna rá, hogy az idegen nem fogja jó szemmel nézni, hogy egymásnak mentek. Azonban az a hangnem amit megüt, eléggé bántja a fiatal véla fülét.
- Már elnézést, de... - támadna vissza, hogy rendre utasítsa a férfit. De ekkor az idegen rá emeli tekintetét, és úgy fest, Ő nem az a kategória, akit hidegen hagy a lány vélasága. Vagyis hát, Chloé hatással van rá, nem úgy mint arra a tanárra az iskolában. Így már nem olyan érdekes számára a férfi, mivel nincs benne semmi kihívás. Valószínűleg két szép szó, és a lábai előtt hever, mint ahogy az átlag szokta. De ez most nem zavarja. A kellemetlen első élménye után talán pont erre van szüksége. Egy idegenre, aki a hatása alá került, akivel el lehet kicsit szórakozni. Így Chloé is vissza vesz a lendületből és előveszi legédesebb és legkedvesebb énjét, melynek nincs az a férfi, aki ellen tud állni. A fiatal lány arcán egy mosoly szalad át, melyet a hirtelen stílusváltás okozott. Kissé lehajtja fejét, hogy a másik fél ne lássa mosolyát. Nem lenne illendő. Nemsokára kékjeit újra a férfira emeli.
- Nem történt semmi. Jól vagyok. - válaszol kissé talán gépiesen, miközben egy bájos mosolyt küld a férfi felé.
- Elnézést kell kérnem. Figyelmetlen voltam. Remélem nem ütöttem meg nagyon. - Az illem megkívánja ezt, de tudja nagyon jól, hogy a borostás, jól öltözött Úrnak valószínűleg semmi baja nem esett. Tekintetét végigvezeti az előtte állón, majd kezét a férfi felé nyújtja.
- Van egy kis...por a kabátján. - Töri a magyart, de érthető amit mond. Mondat közben jobbja megindul a férfi felé, azzal a célzattal, hogy leporolja a nem létező koszt. A lényeg mindössze azon van, hogy hozzá érjen. Gyengéden és óvatosan nyúl a férfi mellkasához, és lassan, kissé gépesen mozdulatokkal "dolgozik", természetesen ha hagyja. Közelebb is lép hozzá, így talán már a másik intim szféráját súrolva, de ez az a távolság melytől jól érződik Chloé parfümjének illata.
- Nos, elnézést még egyszer! - közli, majd indulni készül, hacsak a férfi meg nem állítja. Egy sejtelmes tekintet és egy kedves mosoly jelenik még meg Chloén, aki szinte biztos benne, hogy nem hagyják őt arrébb állni. Ha mégis, akkor tévedett. De általában nem szokott tévedni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2015. november 18. 22:16 | Link


Szép. Gyönyörű.
Ahogy ezen szavak váltják egymást elméjében, amint kékjei mohón isszák a látványt, úgy érzi tarkóján egyre erőteljesebben az ismerős jelzést. Az a langy köd, mely lassanként próbálta elfedni elméjét, ennek hatására kezd most vissza is húzódni. Ismét az a szúró érzés haja vonalánál, mint már megannyi alkalommal, s most is ugyanazt jelenti. Valami nincs rendben.
Nem, valóban nincsen, hiszen hogyan is lehetne valaki ennyire szép... mikor visszaemeli rá halovány kék tekintetét, már kétsége sem férhet hozzá, a lány vérében kell legyen valami. Arcán töretlen a sármos mosoly, s csak azután szólal meg, hogy saját jeges kékjeit a szépségéibe fúrja.
 - Ugyan, Kedvesem, ne vicceljen! - hangja olyan kedves, ilyennek talán még ő maga sem hallotta sem saját magát. Megköszörüli a torkát, s bár tisztában van vele, mitől kábult el ennyire, nem mutatja jelét, hogy túlságosan vevő lenne a lány mágiájára. Ezüstös tincsek... Áhh, igen, igen, már bizonyos, miféle családból származik. Nándor néhány pillanatra ugyan ismét megfeledkezik magáról, s csillogó, akaratos tekintettel fürkészi a fiatal teremtmény vonásait. Az ellen sem emel kifogást, hogy a lány törékeny kacsója megindul mellkasa felé, majd amikor már biztonságban érzi ott, ő maga is közelebb lopja magát. Normál esetben Nándor már megragadta volna a csuklóját, s hamarosan a büntetés is következne, a szándék miatt, de most szórakoztatja a helyzet, így a szöszi megmenekül. Egyelőre.
 - Igazán figyelmes! - nem szakítja meg a szemkontaktust...egy kicsit még.. de csak egy egész rövid időre leragad a különleges szempárnál is, és ráérős úri ficsúr lévén veszi a bátorságot, hogy mélyebbre merüljön bennük.
 - Ugyan hová siet? - Búgja, miközben szája szegletében kihívó mosoly bujkál, keze villámgyorsan, szinte észrevétlenül emelkedik fel, s meglepően lágyan simul a puha, apró kézfejre, mely a mellkasán felejtődött. Orrába lassan áramlik be a hűvös, őszi levegővel a lány parfümjének kellemes illata is. - Mit szólna egy italhoz, ha már úgy adódott, hogy Kegyed miatt elszalasztottam az üzletem? - Még hozzátesz valamit, amit általában sosem - Nos? - Igen... soha nem fordul elő, hogy megérdeklődi, mit akar vagy mit nem akar a másik fél, de ezt eme teremtésnek nem kell tudnia. Hmmhm.. Nevetését mélyen zengő hümmögéssé csitítja ott belül, s még a fejét is megcsóválná, ha társaság nélkül ácsorogna a piactér kellős közepén.Még ekkora szerencsét!
Véla.. egészben, vagy részben, számára nem egyértelműen eldönthető, ugyanis érzelmileg pocsolyasekély pszichopatánk bár férfiből van, a szíve pont olyan rothadó, mint a legféregrágtább alma. Ő az eszével szeret. Már ha képes ilyesmire, s az esze irányítja a vágyait is. Ettől függetlenül a fantáziája igencsak beindult, s ha már ilyen szépen szóba elegyedtek, igazán megérné komolyabb vizekre terelni a témát. Egy dolgot még kénytelen megállapítani, s ezt látványosan meg is mosolyogja. Milyen kis fiatal.. ez a madárka. Talán diák?
Utoljára módosította:Révay Nándor, 2015. november 18. 22:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Chloé M. Saint-Laurent
INAKTÍV


V é l a
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 94
Írta: 2015. november 20. 08:05 | Link

Révay Nándor

A férfi kedvesen viszonyul Chloéhoz, aki ezt kifejezetten élvezi. Még az sem zavarja, hogy mindenféle ismeretség nélkül, majdhogynem becézgeti őt az ideges. A kedvesem hallatán és mosoly szalad át arcán. Ezt általában az idős úri nők szokták neki mondani, amikor segítséget szeretnének tőle kérni. Már hozzá szokott, de férfi szájából nem sűrűn hallotta. Így ez az eset megmosolyogtatja. Ennek ellenére nem szól a férfinak, hogy mellőzze eme kifejezést. Az ismeretlen férfi szó nélkül hagyja, hogy a fiatal véla leporolja a nem létező koszt róla, ezáltal pedig még közelebb kerülve hozzá. A folyamat közben talán még Ő is pár centit közelebb araszol a lányhoz. Chloénak nagyon jól esik az efféle közeledés egy ilyen helyes és nála idősebb férfitől. Elnézve a férfit úgy harminc körül járhat, talán picivel lépte azt túl. Chloé pedig igen csak gyengéd érzelmeket táplál is idősebb férfiak iránt. A saját korosztályával sosem gondolkodna semmi komolyabban, csak és kizárólag futó kalandban. Számára egy komoly, érett nagy betűt férfi kell. Akinél természetesen az is nagy előny, ha sármos. Ó igen, az nagy előny. Így a most előtte álló Úr, minden kritériumnak megfelel.
Ahogy távozni készül érzi, hogy megragadják kezét, nem eresztik. Mivel testével már a férfi mellett állt, így kicsit elfordítja tőle fejét, és egy sokat sejtető, "én megmondtam" mosoly jelenik meg arcán. De ez amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan megy is. Újra bájos de mégis komolyabb arckifejezésre vált, melyről nehéz bármit is leolvasni. Visszalép a férfi elé, és kezét elhúzza annak mellkasáról, majd a másik kezében lévő clutchre teszi.
- Nem szeretném feltartani, ha sok dolga van, de... Ha ráér szívesen megiszok Önnel egy italt.- A férfit hallgatva Chloé tekintetében némi bűnbánóság csillan meg.
- Elnézést kérek, hogy belepiszkítottam az üzletébe. Higgye el nem állt szándékomban. Ki tudnám engesztelni valamivel? - kérdi, bár kissé akadozva. A magyar nyelvet még töri, így lassan teszi össze a mondatokat, melyekből szín tisztán kihallatszik, hogy ő más országból származik. Aki szemfüles még azt is megállapíthatja, hogy francia, mivel az r betűt franciásan ejti ki. Sose fog neki menni olyan szépen, mint a magyaroknak.
- Ó, én udvariatlan. Hadd mutatkozzam be... - jobbját a férfi felé nyújtja, de neveltetéséből adódóan nem kézfogásra, hanem sokkal inkább kézcsókra. De szerencsére még időben kapcsol, hogy most nem olyan közegben van, így változtat a tartásán. - Chloé Saint-Laurent. Önben kit tisztelhetek? - kérdi érdeklődő tekintettel és egy bájos mosollyal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. január 26. 20:35 | Link

Barcián

Mert nekem aztán muszáj az első, használhatónak tűnő ötletre, egyből fejet hajtanom. Tény, háztársam nem mondott hülyeséget, mikor azt találta kiejteni a száján, hogy a piacon talán olcsóbban is hozzájuthatok a vonóhoz.
Igen, épp csak azt felejtette el megemlíteni, hogy az a piac így néz ki. Lassan, óvatosan lépkedek, és még csak azt sem mondhatom el, hogy elönt a bátorság, mikor furcsábbnál furcsább tekintetekbe botlok. Mintha nem is Bogolyfalván lennék, ha nem egy teljesen más… komorabb, veszélyesebb helyen, pedig a nyakam rá merem tenni, nem hagytam el a falut… az.. az képtelenség.
Ráadásul az a két fickó követ, nem, nem vagyok paranoiás, egyszerű, de annál ijesztőbb tény ez, és még csak hátra se merek nézni, mert a bénító tekinteteket érzem a hátamon, és ilyenkor nem szabad. Szaporázom a lépteim, amennyire csak tudom, de nagyon igyekszem, hogy ez ne legyen annyira feltűnő.
Hogy lehet ekkora egy hely? Gondterhelten tekintgetek körbe, de mást sem látok, csak árusokat, standokat… meg… meg a vonót.
Akarva akaratlanul torpanok meg, ami a legrosszabb ötlet volt részemről, mert pillanatok múlva érzem meg a két erős kart, esélyem sincs ellenkezni, de még csak sikítani se tudok, mert helyből benyelek egy némító bűbájt is, és attól, hogy tátogok, mint vett hal a szatyorban, még senkinek nem tűnik fel, milyen pocsék helyzetbe is csöppentem.
Nem sokára kemény falnak csapódik a hátam, mire szemem ellepik a könnyek, pedig nem vagyok az a sírós fajta, de a fájdalom, meg a helyzet kilátástalansága, előhozza belőlem mindezt.
- Pakold ki, nézzük, mi van nála – artikulálatlanul hangzanak a szavak, meg nem tudom mondani, ki az illető, akinek a száját elhagyták, mert nem merem kinyitni a szemem. Az ösztönöm viszont életbe lép, mocorogni kezdek, mire olyat behúznak, hogy a számból is elered a vér.
- Maradj nyugton, különben a következő már nem lesz ennyire kellemes.. mocskos sárvérű… - sziszegi a képembe egy másik hang, és érzem, ahogy a pálca az oldalamba fúródik. Összeszorítom a szemem, hisz nem kell különösebb tehetség ahhoz, hogy rájöjjek, mire is célzott az illető. Hallom, hogy a kabátom hangos reccsenéssel válik meg a testemtől, érzem is, mintha pár fokkal hűvösebb lenne hirtelen, de bénító rettegés jár át, és kivételesen csak azon bírok agyalni, vajon melyik lenne a rosszabb….

Utoljára módosította:Sebestyén Bianka, 2016. január 26. 20:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. január 26. 22:16 | Link

Bianka

Zsebre tett kezekkel battyog, Bogolyfalva utcáit járja, míg el nem ér a piactérre. Egy-két könnyebb bájitalt szeretne elkészíteni, ám a hozzávalókért nincs kedve az iskoláig menni, és egyébként is tudja, hogy itt mindenféle jót meg lehet találni. Fapofával nézelődik körbe, pár éve járt a falunak ezen a részén utoljára, így most csendes szemlélődéssel igyekszik begyűjteni az információkat a változásról a legutóbbi látogatáshoz képest. Igazából nem nagyon talál semmi szembetűnőt, semmit, ami kifejezetten másként hagyott volna benne nyomot korábban. Éppen gyógynövényeket árúsító hölgyek bódéi között sétál el, amikor valami különösre lesz figyelmes. Két, neki háttal álló férfit lát meg, és egy libbenő kabátot, amelyben vadul keresnek valakit. Biztosan nem hozzájuk tartozik a kabát, ugyanis nőies a szabása, azonban tulajdonost nem lát meg hozzá. Szapora léptekkel közelebb sétál, hogy jobban lásson. Ekkor bukkan ki számára a férfiak válla mögül egy lány arca, amit nagy valószínűséggel éppen most vertek be.
A férfi adrenalin szintje egy pillanatra megugrik, de aztán visszaszerzi nyugalmát, ám addigra a pálcája már a kezében van. Nem megy közelebb, ugyanis innen is tökéletesen eltalája őket valószínűleg, az előnyét pedig szeretné megőrizni, amit az jelent, hogy egyelőre nem vették észre. Túlságosan el voltak foglalva a lánnyal. Végül pár lépést megindulva a trió felé, pálcáját a jobboldali férfira szegezi.
- Stupor! - a pálcából előtörik a jól ismert fény, majd pár pillanat múlva a férfi összecsuklik. A másikkal azonban már nincs ennyire egyszerű dolga, hiszen amíg a társát elkábította, észrevette őt, és ő is pálcát ránt. Közben több árus is feljajdulva rohan mindenfelé, észrevéve a csetepatét.
- Protego! - vonja maga köré pajzsát. Szerencsére nagyon erős pajzsot tud megidézni, főleg most, hogy még kipihenten is érkezett, éppen ezért akkor sem lesz nagyobb baj, ha a következő egy-két átkot esetleg nem tudja elkerülni.
- Silario! - mutat a pálcájával a férfi felé, miközben a felé küldött átkokat kerülgeti. A pajzsbűbáj már nem hat, így most gyorsan bevágja magát az egyik bódé mögé, majd onnan kihajolva küldi a következő átkot. Szerencsére az ellenfele nem lehet túl magasan képzett, ugyanis nem tudja, milyen átkot szórt rá az előbb, és lendületesen küldi tovább az átkait. Berci elégedetten látja, hogy hatásos volt az ötlet, a férfi ereje ugyanis egyre fogy, erre ő maga is kezd lassacskán rájönni. Már nehezen áll a két lábán, amikor Bárcián végül ráküld egy utolsót.
- Stupor! - ám ebben a pillanatban a férfi levágja magát a földre, ezért ez a varázslat nem találja el, így az ugyan legyengül, egyelőre még nincsen elkapva. Annyi ereje már biztos nincs, hogy Biankát bántsa, ráadásul továbbra is Bárcián kötheti le a figyelmét, ám még magánál van.
Bárcián felpattan és közelebb szalad, majd mielőtt a férfi reagálni tudna, újabb kábító átkot szór rá, ezúttal sikeresen. Rengeteg kérdés cikázik a fejében. Mégis hogy kerültek ezek ide? Főleg fényes nappal? Hogy vették egyáltalán a bátorságot ekkora tömegben, hogy megtámadjanak valakit? Egyébként is, mit reméltek, mit tudnak elemelni egy diáklánytól? Végül a kérdései közül csak egyet mond ki, miközben kékjeit a lányra szegezi.
- Jól vagy? Nem törték el semmid? - néz a lányra készségesen. A pálcáját egyelőre nem teszi el, hátha szükség lesz egy-két gyógyító bűbájra (ez szinte biztos), illetve tervez küldeni egy patrónust is, hogy a szolgálatban levő bogolyfalvai aurorok elvigyék ezt a két barmot innen. Ez azonban most ráér, a kábitó átok még hat egy darabig, előbb azt szeretné tudni, a lány hogy van.
Azt nyilvánvalóan látja, hogy zaklatott állapotban van, hiszen hogy a fenébe ne lenne, ezért nem túl erősen, de alkalmazza a képességét és kivetíti a nyugalmát Biankára. Az ő szívverése már teljesen lelassult, hamar visszaállt minden a normális kerékvágásba. Pár pillanat múlva pedig a Navinés is érezheti majd, ahogyan elönti a nyugalom, a gondolatai pedig összeszedettebbek lesznek. Direkt nem csinálja túl erősen, nem szándékozik teljes zen állapotba vinni a lányt, de a szívverése neki is le fog lassulni hamar, és a félelme is elmúlik. Éppen csak pár jótékony hatás, hogy a kellemetlen érzés elmúljon. Nem is volt benne biztos a férfi, hogy ki fogja szúrni, hogy az ő keze van a dologban, bár kicsit természetellenes lehet a hirtelen nyugalom. Igazából ez már a lány jellemétől függ, hogy mennyire lesz számára a dolog különös, észreveszi-e a dolgot. Ezzel Berci egyelőre nem lehetett tisztában.
- Ha szabad... Valetudo! - szegezi a lány szájánál levő sebre a pálcáját, amikor jobban szemügyre veszi a hölgyeményt. Szó se róla, jól helybenhagyták. Továbbra is csak vár, érdeklődve fürkészi a lány arcát, egyrészt a lelkiállapotában beálló változásokat keresve a tekintetében, másrészt az információkra várva, hogy hol sérült meg pontosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. március 6. 17:54 | Link

Partay Alfréd Benedek
Kinézet

Rájöttem, hogy egészen szerethető a tél. No nem azért mert élvezem a hideget, de amikor felhős az ég, akkor kevésbé zavar a napfény. Nem kell napszemüveg, nem érzem olyan hamar hogy égeti a bőrömet és valahogy szabadabbnak is érzem magam. Ezt eddig nem vettem észre. Svédországban erős volt a nap abban a pár órában, de itt Magyarországon, egészen elviselhető. Ezen a felfedezésen pedig annyira felbuzdultam, hogy úgy döntöttem, kilátogatok a piacra és ha nem is veszek semmit, legalább levegőzök egy jót, meg kiélvezem, hogy napközben, nyugodtan sétálgathatok.
Annyira élvezem, hogy teljesen elragadtatom magam. Egy pillanatra a szemem is lehunyom, de aztán rájövök, hogy ki kell élveznem, hogy a rendes színeiben látom a világot, és nem sötétítve, a napszemüvegen keresztül, szóval gyorsan ki is nyitom. Inkább ébren álmodom, vagy valami ilyesmi, s integetni kezdek, mert bár nincs itt senki ismerős, én örülök a világnak körülöttem. Nyilván tök őrültnek látszom de nem baj. Megállok, mélyet szívok a levegőbe, valahogy így az is másnak érződik, aztán körbefordulok széttárt karokkal.
Most érzem igazán, miért is kiabálta Leo a Titanicba, hogy "I am the king of the world!", mert én is így érzek. Egészen addig, amíg a nagy forgásban, orrba nem vágok valakit.
- Oh, Merlinre! Bocsánat! - kapom a kezem előbb a számhoz, aztán a srác orrára tapasztom - Nem akartam. Nem fáj, ugye? Én ööö... hogy tehetném jóvá?
Kezdek magyarázkodni, aztán várom, hogy mondjon valamit. Persze elengedem az orrát, ellenőrizve, hogy nem vérzik-e vagy ilyesmi. Bízom benne, hogy nem vágtam nagyon orrba, csak kicsit. Nem mintha attól jobb lenne. De reménykedem, hogy nem átkoz szét helyben és ad egy lehetőséget, hogy jóvá tegyem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. március 6. 18:49 | Link

Choi Min Jong

 Még nem jártam a piacon, ezért gondoltam arra, hogy ellátogatok. Nincs semmi konkrét dolog, amit venni szeretnék, de azért eljöttem. Lehet, veszek valamit, ha már itt vagyok, de nem érzem, hogy muszáj volna. Majd eldől a dolog. Kíváncsiskodóként nézelődök erre, arra, azért néha előre is figyelek. Hirtelen orron vágott valaki, megijedek, hogy eltört az orrom, de nem vészes a dolog. Arra vagyok figyelmes, hogy az előttem álló alak magyarázkodik, majd az orromat tapogatja. Megpróbálom csillapítani dühömet, ami remélem sikerül.
- Ne tapogasd az orrom, nem vészes a dolog. Nem tört el, egyben van, remélem! Figyelhetnél jobban, ha már te vagy a magasabb. Nem kell jóvátenni, nincs vész. Megmaradok, ahogy az orrom is. Partay Alfréd Benedek vagyok, itt tanulok a kastélyban. Gondolom te is? -
 Végére már teljesen megnyugszom, mert már nem is fáj az orrom, meg amúgy sem vészes. Megmaradok, nem vagyok cukorból. Nem ismerős a fiú, lehet régebbi diák, és itt lakik a faluban, vagy miniszteri munkatárs, vagy más.
- Tudsz nekem segíteni? Hol érdemes vásárolni egy magamfajta diáknak itt a piacon? Ha létezik olyan dolog, amit érdemes lenne megvennem, aminek hasznát is látom. -
 Nem egy szokványos találkozás ez, de legalább nem unatkozok. Vizsgaidőszak van, igaz az elején járok, de már a vizsgáim háromnegyedét letudtam, kettő van hátra még, így azokra van időm. Ezért tudok ilyen ráérősen itt lenni. Ő azon kevés fiúk egyike, akikkel társalgok, társalogtam az itteni tartózkodásom alatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. március 6. 19:02 | Link

Partay Alfréd Benedek
Kinézet

A hátam mögé dugom a kezeimet, ahogy rám dörren. Persze lehet túlzásba estem, de na, nekem kétszer törték be az orrom, nem csoda, ha aggódom egy ilyen helyzetben. Nyelek egy nagyot, aztán próbálom összeszedni magam. Nem is értem miért érzem magam hirtelen nagyon kicsinek, pedig szerinte is én vagyok a magasabb. Persze nem sokkal. Valószínű, hogy csak a cipőm sarka teszi, de mindegy is.
- Öhm... bocsánat... Én csak... elbambultam... De tényleg nem akartam - magyarázkodom még mindig, aztán ahogy kicsit nyugodtabb lesz, még be is mutatkozik. Megint csak pislogok kettőt, hogy nem kér semmit, de bemutatkozik, és még ismerkedni is próbál. Én mondjuk azt vártam hogy minimum itt hagy akkor már, de ha nem, akkor végül is oké. Talán mégis csak tudok valahogy enyhíteni az előbbi kellemetlenségen.
- Emdzséj - nyújtom előre a kezem, hogy bemutatkozzam, s ismét a becenevem használom, talán mert mostanában úgy érzem, ez a név írja le legjobban, hogy ki vagyok.
- Csak a következő tanévtől kezdek. Boltom van a faluban... - felelem a kérdésére, a kastélyt illetően, és bár én amúgy nagyon lelkes vagyok a dolgot illetően, inkább nem kezdem el neki is ezt ecsetelni, mert azért még mindig tartok tőle, hogy haragszik ám rám. És egyébként is bánt, hogy ilyen rosszul indítok egy jövendőbeli iskolatárs előtt.
Az újabb kérdése pedig nem éppen egyszerű, de nagyon-nagyon szeretnék segíteni neki, így erősen töprengek. Körbe is nézek, de előtte jól zsebre dugom a kezeimet, nehogy megint orron csapja.
- Bájital hozzávalók? - kérdezem végül bizonytalanul. Nem tudom mi más lehetne hasznos, ami piacon beszerezhető. - Esetleg valami nassolni való, ha szereted az ilyesmit. Egyébként, nem tudom...
Mert ugye nem ismerem. Nekem például egy csendélet festéshez bármi jó lenne. Aztán ki tudja, lehet árulnak valahol régi könyveket is... Utána kéne járni. De egyelőre várok, hogy tudtam-e segíteni. Aztán legfeljebb elválnak útjaink.
Utoljára módosította:Choi Min Jong, 2016. március 6. 19:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. március 6. 19:28 | Link

Choi Min Jong

 Kissé meglepettnek látszik a srác. Bemutatkozik, elég furcsa név, lehet csak becenév, de ez nem zavar engem. Már el is szállt az orrba nyomásnak a dühe, meg amúgy sem vagyok egy haragtartó ember. Főleg egy ilyen helyzetben, amikor csak véletlenül történt az eset.
- Furcsa neved van így első hallásra. Engem ez a nassolni való érdekelne inkább, ha itt vagyok, akkor be is szerzek magamnak egy keveset a tanuláshoz. Gondolom a mesterképzésen veszel majd részt nem is olyan nagyon sokára. Majd sűrűbben találkozunk az iskolában. -
 Így elsőre átcsúszik a figyelmem azon kijelentésén, hogy van egy boltja. Rokonságomban is van olyan, aki boltot visz. Jó dolog is az, nem könnyű dolog, de nagyon szép lehet ezt csinálni.
- Milyen boltod van? Ezek szerint össze tudod egyeztetni a sulit, és az üzletet majd, és nem fogják egymást hátráltatni. Vagy lesz majd segítséged? Engem is érdekel az ilyesmi, de még sokat kell tanulnom ahhoz, hogy bele vághassak az ilyenbe. Meg kell hozzá egy kevéske induló pénz is. Ez majd a jövő titka lesz. Első most nekem az itteni tanulás, aztán majd kiderül, merre tudok mozogni, milyen lehetőségeim vannak, lesznek. -
 Mélyülök el a témában, egy jobban bele jövök. Remélem nem untatom a most megismert társamat. Legalább ő megtudja mondani, mi is az üzlet buktatói, érdemes e belevágni, hogyan kell ezt csinálni. Remélem nem untatom ezzel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. március 6. 19:59 | Link

Partay Alfréd Benedek
Kinézet

Elmosolyodom. Vajon tényleg furcsa? És ha Choi Min Jong-ként mutatkoztam volna be, akkor azt milyennek ítélné?
- Pedig egy félig magyar lány ragasztotta rám... Azt gondoltam ez jobban érthető lesz, mint az igazi - felelem mosolyogva, és igyekszem nem tudomást venni a kesernyés utóízről, amit az exem emléke ébreszt bennem még mindig. Nassolni valóra vágyik én pedig bólintok, bár őszintén nem tudom, merre kéne menni, így csak magam elé mutatok, hogy akkor induljunk és keressük meg a nasis standot. A mesterképzésre viszont összeszorul a szívem egy pillanatra.
- Nem olyan sokára... - ismétlem utána, elvégre mi az a két év, ha már vártam 24 évet ~ah, pár hét és 25 leszek!~, az a kettő nem oszt nem szoroz... Feltéve, hogy tényleg csak kettő lesz, és nem bukom meg hatszor. De ezt inkább nem fejtem ki egyelőre. Mosolyt erőltetek az arcomra, aztán válaszolok csak.
- Igazából még csak negyedikes leszek... De gondolom igen, ha te is odajársz, akkor biztos összefutunk majd.
A boltot pedig csak úgy tök mellékesen említem meg, mert annyira nem érdekes a dolog szerintem, ő neki azonban felkelti az érdeklődését és rávilágít valamire, amire én korábban nem igazán gondoltam.
- Öööö... azt hiszem felveszek majd valakit... Ezen még nem gondolkoztam... De az is lehet, hogy tanítási időre bezárok... Vagy az nem túl hasznos? - kérdezem tőle, mintha bizony értene hozzá. Pedig erre még én is tudom a választ. Tökéletesen katasztrofális lenne. Nagy veszteséggel mondjuk nem járna, hiszen nincs nagy vevőköröm, de akkor is.
- Egyébként művészeti ellátó... Nem nagy szám. A könyvesbolt üzleti szempontból jobb volt, de ez csak átmeneti állapot. Ha elvégeztem a sulit, csak festeni fogok...
Megvonom a vállam. Így belegondolva vicces, hogy én, aki sosem akartam boltot, már a harmadik üzletbe vágok bele, és tulajdonképpen, ha nehezen is ismerem el, de élvezem. Igaz, a mostani üzlet, jóval kellemesebb, mint a könyvesbolt volt, nyugodtan festhetek az üzletben, és nem zavarnak meg olyan gyakran, mint korábban.
- Szerintem akkor tanulod meg, ha belevágsz. Bármi, amit ezzel kapcsolatban tanulható, csak is élesben sajátítható el... Milyen üzletet szeretnél?
Magyarázom neki, mert nekem ez a személyes tapasztalatom. Soha senki nem tanított. Egyszerűen csak mindig ott voltam és szép lassan megtanultam a dolgokat.
- Jó a hozzáállásod... - bólogatok. Bárcsak én is így álltam volna annak idején a sulihoz, akkor nem most kezdeném a negyediket.
- Oh! Ott vannak a nasik! - mutatok hirtelen az egyik standra, ahol mindenféle cukorkák, meg magok és rágcsák vannak kirakva. S arra felé veszem az irányt, elvégre Benedek, vagy Alfréd? - erre még rá kell kérdeznem - nasit akart.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Adrian Blythe
INAKTÍV


Rian
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 273
Írta: 2016. március 6. 20:59 | Link

Rozsos Annamari

Ujjával kissé megigazította szemüvegét, ahogy tekintetével felmérte a piac méretét - és tömöttségét -, mielőtt belevágott volna a közepébe. Ez nem igazán az ő közege volt, kicsit kényelmetlenül is érezte magát, de mivel elvileg csak itt lehetett kóliusz-levet venni, amit átültetéskor a bonsai gyökerére kell locsolni, muszáj volt áldozatot hoznia, elvégre mindenképpen szerette volna, hogy az apró fa egészségesen fejlődjön. A többi kelléket megvette már, de a falubéli növény-szaküzlet épp kifogyott minden ilyesmiből, a következő szállítmányra pedig heteket kellett várni...szóval Riannek igazán nem volt más választása.
Nekiindult, s talán először életében örült annak, hogy szörnyen sovány, mert gond nélkül manőverezett az emberek között, csak néha-néha lökve meg valakit, de amennyien voltak, ez egészen elkerülhetetlen volt. A növényes nénit viszont csak nem találta - hogy most valóban órákon át bolyongott, vagy csak érzésre volt annyi, nem tudta volna határozottan megmondani, mindenesetre kezdett egyre frusztráltabb lenni. Ezért fordulhatott elő, hogy véletlenül, egészen gyengén összeütközött egy barna hajú, tizenéves lánnyal, kicsit meglökve őt.
 - Bocs - motyogta oda se nézve a mai napon már hatezerszer elismételt mondatot, így talán nem is lett olyan szívből jövő, mint egyébként szokott. Tekintetét továbbra is az árusokon, de főként a portékákon tartotta - mivel még soha nem járt erre, fogalma sem volt, mit hol fog találni, úgyhogy igyekezett nagyon figyelni, hogy ne kelljen a szükségesnél több időt elpocsékolnia itt.
Nem mintha egyébként annyira ragaszkodott volna a komoly és határozott időbeosztásokhoz, de zavarta a sok ember, no meg hogy mindenki igyekezett rátukmálni valamit, ő pedig azt érezte, hogy ha nem vásárolja meg az eladó összes létező termékét, mélyen meg fogja bántani. Most is, legalább hat pennát vett, melyek közül az egyik szivárványszínűen fogott - pedig nem is használt pennát, golyóstollal szeretett írni, csak vizsgáknál kotort elő egyet, és akkor is azt, amelyeket Giltől kapott.
Szóval...itt volt az idő, hogy megtalálja azt a kóliusz-levet, mielőtt még bevásárol tatuepéből, vagy megveszi azt a kosár kismacskát.

 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. március 6. 22:25 | Link

Adrian Blythe

A kis navinés imád piacozni. Mármint, nem árulni, bár ki tudja, olyat még sose csinált, hanem nézelődni, válogatni, embereket taposni, és úgy általában minden hétvégén rácsodálkozni arra, hogy mi minden van a piacon, és hogy azt a sok mindent valaki meg is veszi, úgy tűnik. Mármint, most komolyan, ki a fene szeretne félig zöld tatuepét? És van, aki olyat árul. Ő ezt sose fogja megérteni, de hát nem is ő a célközönség. A kislány ugyanis nem olyan buta, mint amilyennek időnként kinéz, és éppen csak annyi pénzt visz magával, amiből egy csokira futja. Nincs szüksége arra a rengeteg sok lim-lomra, amit egy jó piacon összevehet az ember. Mondjuk, ehhez a bölcsességhez sok idő kellett, és még több pénz. De megtanulta a leckét.

Éppen megcsodálta a kismacskákat, mikor valaki belekönyökölt az oldalába. Oda se neki, egy gyakorlott piaclátogató ilyet fel se vesz. Időnként átgázolnak a lábán, nekilökik a másik embernek, vagy szimplán árusnak nézik, megesik. Észrevesz azonban a földön egy zsebkendőt, nem újat, és cselekszik. Annál is fürgébben, mert megfordulva a zöld tatuepés standot látja, és azt nem szereti nézni.

Ő szeret egyedül lenni, olyankor pedig mindenféle történetet talál ki. Most éppen ő a nagy zöld, a környezetszennyezést megállító hős, aki olyan meggyőzően alázza meg a gondatlan, szemetelő piacjárót, hogy mindenki rögest elszégyelli magát, és a semmiből előtermő kukákba szedik a szemetet. Mert hogy nincs itt kuka. De mindegy is, nem ez a lényeg; egy saját zsebkendőbe csavarja a használtat, és céltudatosan, időként mást is oldalba könyökölve - többek között ezért is szeret ide járni, büntetlen erőszak is kell néha a szelíd lelkének - odacsörtet a feltételezett szemetelőhöz, megkocogtatja a vállát és a kezébe nyomja a csomagját.

 - Nem fér el a zsebedben talán? - úgy érzi, vele van az erő, és mit neki bármilyen ellenséges szándék. Ő itt a hős, és ezt persze mindenki tudja, hiszen erélyes és meggyőző.

Most mit csináljon, magányos a lelkem, szórakozni meg neki is kell valahogy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Blythe
INAKTÍV


Rian
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 273
Írta: 2016. március 8. 14:06 | Link

Rozsos Annamari

Hogy a dementor vinné el azt a nyamvadék kóliusz-levet és azt is, aki árulja, Riannak ugyanis kezdett mélységesen elege lenni a piacból, hiszen továbbra sem találkozott még senkivel, aki tudott volna neki akár minimális útmutatást nyújtani. Aztán ott volt a tömeg is, mindenki furakodott mindenfele, valaki még a vállát is elkezdte piszkálni; Rian gondolkodás nélkül leseperte a kéretlen ujjakat, egy "köszönöm, de nem veszek semmit" elmotyogásával kísérve, a feltételezett árus szavai viszont megállították. Megfordult, s egy igen határozott, valami fehér gombócot nyújtogató lánnyal találta magát szemben.
 - Hogyan? - kérdezett vissza, összeráncolva a homlokát. A forgatag miatt nem volt benne teljesen biztos, hogy neki szóltak, de mivel a lány egyértelműen és nagyon intenzíven őt nézte - olyan arckifejezéssel, ami Rianben leginkább egy morcos panda benyomását keltette, még akkor is, ha esetleg ez a valóságnak nem felelt meg - csak az eridonos lehetett a kiszemelt áldozat.
Kissé értetlenül nézett a másikra, majd tekintete lejjebb vándorolt, a lány kezében tartott gyűrött zsebkendőgombócra; nem volt szüksége géniuszi intellektuális erőbedobásra, hogy rájöjjön, mire utal.
 - Ó. Öhm - jelentette ki igen koherens eleganciával, némi kényelmetlen fészkelődés közepette megvakarva tarkóját. Mivel még nem sűrűn történt meg vele, hogy valaki az elhagyott szemetét kajtatva szaladjon utána, lányos zavarában nehezére esett belőni, pontosan mi lenne a megfelelően udvarias megnyilvánulás egy ilyen helyzetben.
 - Elnézést...? - ajánlotta fel, miközben gyorsan elvette a koszos csomagocskát. Előkotort táskája külső zsebéből egy nejlonzacskót, amibe belehelyezte a gombócot - mert akármilyen készségesen feltételezte, hogy valóban ő hagyta el, volt benne némi egészséges gyanakvás a dologgal kapcsolatban, ami arra késztette, hogy ne taperoljon hosszasan mindent, amit valaki felvesz a földről és felé nyújt - és elsüllyesztette a csomagot az ominózus zsebben azzal a határozott tervvel, hogy amint teheti, keres egy kukát.
 - Mindenki után feltakarítod a piacot, vagy csak én vagyok a szerencsés? - kérdezte őszinte érdeklődéssel, egyrészt mert nem tudta, hogy most akkor netán valami büntetést fognak rá kiszabni, vagy mehet isten hírével - a lány erélyes kiállása csak növelte Rian bizonytalanságát -, másrészt pedig kíváncsi volt rá, a hölgyemény csak őt pécézte-e ki magának, vagy életcélja a piactér makulátlanul tartása.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. március 12. 18:03 | Link

Choi Min Jong

 Elmondja milyen irányú üzlete van. Jó a művészet, csak nem tudom, mennyire nagy a vevőköre. Biztos vannak elegen, ha még megy neki. Remélem jól fog neki menni. Eléggé meglepődött, mikor rátérek arra a témára, hogy fogja vezetni a boltot, míg ő a suliban lesz. Felveti, hogy tanítási időre bezár, de szerintem az nem logikus dolog.
- Lehet, érdemesebb lenne valakit felvenned. Akár egy diákot, de azt kétlem, hogy tanítási időben valaki elvállalná vállalni. Ha azt nézed, hogy az neked kiesik, és nincs semmi bevétel, lehet jobban jársz egy alkalmazottal. Attól függ, mikor mennek legtöbben. -
 Elmond pár dolgot arról, szerinte nem kel nagy előképzettség egy üzlet megnyitásához, hiszen útközben tanulja meg az ember a dolgot.
- Amit szeretnék, az van itt a faluban. Olyan területre, dologra gondoltam, ami még a saját területén is ritkának, egzotikumnak számít. Szóval most így álla helyzet. -
 Lehet, megmosolyogja majd a dolgot, de most a helyzet ez. Majd kialakulnak a dolgok. Említi, hogy festésből akar élni, csak azt csinálni. Ez felkelti az érdeklődésemet.
- Milyen stílusú képeket szoktál festeni, ha van konkrét terület, amit szoktál. -
Kérdezem meg tőle, mert tényleg érdekel. Mindig is vonzottak a művészetek, annak ellenére, hogy a tantárgy, ami van, nem éppen magasröptű vizsga volt. Nem is nagyon a művészethez kapcsolódó feladatok voltak szerintem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Báthory Elizabet
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 116
Írta: 2016. március 18. 19:24 | Link

Adrian

Senki sem mondhatja, hogy túl sokat panaszkodna az úgynevezett életére. Persze néha előfordul, és kicsúszik a száján egy-két panaszos szitokszó, de ezekről összességében mindig el lehet mondani, hogy csak amolyan női elégedetlenkedések. Vannak azonban dolgok, amik mindig is kellemetlenül fogják érinteni.

Például a nyitvatartás időpontjai. Mindig. Mindenhol. Mintha rájuk, a magafajta éjszakai lényekre nem is lennének tekintettel ezek a szörnyű üzletek, mintha azt hinnék, hogy nekik nincsenek szükségleteik, amelyekhez valahonnan be kell szerezniük az alapanyagokat.
Nos, nemcsak mintha, hanem ez egy igen sajnálatos tény. Mindig lehangolja az üres piactér látványa, bár az is igaz, hogy az esték elején, épp csak a naplemente után még akad egy-két stand, amely nem pakolt össze és vonult még vissza. Azok a fajta standok ezek, ahol nem zöldségeket és gyümölcsöket, vagy műanyag gyöngyökből font kacatokat árulnak, hanem különlegesebb (általában ismeretlen származási helyű holmikat) - Elizabet pedig végtére antikvitást vezet, néha nem árt felfrissíteni a kirakat kínálatát. (Részletkérdés, hogy nincs kirakata.)
Egy furcsa formájú mécsestartót szemlélget egyelőre, próbálja kiszúrni, mi lehet mágikus - vagy csak miről hiheti azt egy leendő vásárlója, hogy az. Bár saját magának aligha lehet olyan varázsereje, mint egy boszorkánynak - szép idők, rég is voltak már azok -, de maga is mágikus lény révén, ha más nem, megérzés alapján néha szerencsésen rábökhet valamire.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. március 18. 19:43 | Link


Ahogy megjelenik a téren, mélyen tüdejébe szívja a kissé hűvös levegőt, s ahogy megropogtatja nyakát, azt is megállapítja, hogy fáradt.
A mai edzésen keményebb volt az edzője, egyre többet és többet, ő meg amúgy nem igazán bánta. Szereti azt a tompa, sajgó fájdalmat az izmaiban, amit a boksz okoz. Ez a lételeme, olyan neki mint másnak a levegő. Pislog kettőt, megdörzsöli arcát, aztán elindul vissza a kastélyba, ma még szeretne ránézni Shayre, aztán átfutni pár jegyzetet a másnapi vizsgára. Apropó Shay. Már régebb óta tervezte, hogy valamivel meglepi a testvérét, csak mert, szóval most akkor jól szét is néz. Nem mintha ilyenkor olyan sok minden nyitva lenne, de mint tudjuk, ott találjuk a legjobb dolgokat, ahol nem is keressük őket. Kéne neki egy nyaklánc, vagy egy karkötő, vagy akármi, ami olyan, hogy azért látszódjon, hogy tőle van, és különleges is legyen, és.. Nehéz. Főleg egy fiúnak. Időnként ujjai közé fog egy darabot, hogy aztán elhúzva száját vissza is tegye, másik kezével a vállán pihenő edzőtáskáját piszkálja, és leginkább csak mereszti a szemét, miközben meg lépked előre. Ami egy elég nagy hiba, ezt igazolja az is, hogy épp szemtanúi lehetünk, hogyan gyalogol bele egy 180 - 190 centis állat egy nőbe. Természetfilmet lehetne róla forgatni.
Hamar kapcsol - szerencséjére -, így kezeivel a másik után kap, akkor is, ha az nem esik. Ez amolyan reflex, hozzászokott, hogy a lányok kicsik, törékenyek, és akkor is eldőlnének, ha hozzájuk érne.
- Bocsánat. - magyarul beszél, azzal az erős akcentusával, és reméli, hogy a helyes szót használta. Még csak az kéne, hogy itt mondjon valami csúnyát, aztán meg gondolkozhat, hogy mit rontott el.
- Nem esett baja? - ezt azért némi gondolkodás után állítja össze, ahogy hátrébb lépve méri végig áldozatát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Báthory Elizabet
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 116
Írta: 2016. március 18. 20:19 | Link

Adrian

Tömegben meg lehet érteni, hogy nekisodródnak az emberek. Egy szórakozóhelyen szintén van rá megfelelő indok, közvetlenül utána kap is általában egy szebben vagy kevésbé szofisztikáltan megfogalmazott felajánlást. Nade, hogy a kihalt piactéren csak úgy a semmiből menjenek neki, arra ritkábban van példa. Nem olyan nagy tragédia egyébiránt, nem olyan törékeny a hölgy, mint amilyennek elsőre látszik, viszont a vámpír lét nem teszi súlyosabbá, mint másokat, a gravitáció őt nem fogja jobban, mint egy vele egykorú és hasonló paraméterekkel rendelkező embernőt - el is viszi a lendület bizony.
Lehetne filmbe illő, feltűnő és látványos jelenet, de mindez csak annyit takar, hogy kicsit megbicsaklik a neki ütődő súly miatt. Jó reflexekkel meg is kapaszkodik, habár szükség, mint az bebizonyosodik, nem lett volna rá. Aztán érkezik is a várható bocsánatkérés, Elizabet pedig elnéző mosollyal az arcán paskolja meg finom, gyengéd mozdulattal pontosan kétszer a fiú felkarját.
- Ugyan drágám, annyi baj legyen, hála, hogy olyan előzékenyen elkaptak, nem esett.
Miután visszanyeri az egyensúlyát, ami valljuk be, nem tart túl sokáig, hiszen azt már rég visszanyerte, inkább kicsit már csak ösztönösen is jobban rájátszik, hogy mozdulatainak emberibb kisugárzása legyen.
- Viszont te nagyon elgondolkodhattál valamin, ha ez a pár méter nem volt elég.. - féloldalas pillantást vet a mellettük lévő több méter széles helyre a két standsor között, amelyből Adriannek pont azon a szakaszon kellett haladnia, ahol Elizabet ácsorgott.
Csak az árulkodik arról, mennyire nem érintette komolyabban az ütközés, hogy a kezében lévő mécsestartót sértetlenül helyezi vissza.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. március 22. 18:26 | Link


Adrian jó gyerek, Adrian udvarias gyerek, Adrian igyekszik elkapni azon hölgyek karját, akiknek csak úgy nekimegy, mint valami úthenger. Nem mintha Elizabetnek különösebben baja eshetne mikor az ilyen kis suhancok csak úgy belegázolnak. Amint a nő ismét stabilan áll a talajon, az amerikai leveszi róla méretes mancsát, s mikor a vámpír rámosolyog, azt igyekszik ő is viszonozni. Aztán már csak fél füllel hallgatja, figyelmét elvonják a kirakott tárgyak, amikről amúgy nem tudja eldönteni, hogy most tényleg mágikusak - e, vagy csak szépen felcsicsázott mugli dolgok. Hümmög egy sort ahogy egy nyakláncot megemel, s közelebb vonja magához, hogy lehajtott fejjel áttanulmányozhassa.
- A nővéremnek keresek valamit. - mormol, rekedten, lehet nem tett valami sok jót az a nedves hajjal mászkálni az utcán dolog. Különösebben nem emeli meg a fejét ahogy a nőre pillant, tekintetével követi, ahogy az visszateszi a valamit, amit a kezében tartott. Egy pillanatra megemeli a szemöldökét, szépen elraktározza magában az információt. Ő aztán szépen hallgat, nem ítélkezik, se semmi.
- Maga mit ajánlana? - visszateszi az ékszert, aztán összefonva karjait helyezi át súlyát a jobb lábára, s úgy pislog az előtte álló szőke nőre.
- Persze ha megkérdezhetem. - teszi hozzá, enyhén oldalra billentett fejjel. Még amúgy azt is kimondaná, hogy ha nem szeretné élvezni a társaságát, akkor nyugodtan el is küldheti a jó fenébe - persze mindezt egy kulturált, aranyvérűhöz illő módon megfogalmazva -, viszont most valahogy nem megy neki. Mármint, biztos mindannyian ismerjük már azt az érzést, mikor annyira el vagyunk fáradva fizikailag, hogy a szánk mozgatása és különösen sok energiát igényel, viszont nem szeretnénk utolsó senkiházi bunkó módjára viselkedni, mert nem megy. Na pontosan ezt érzi most Adrian is.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Huszthy Attila
INAKTÍV


Jóslástan tanár, Év tanára 2016. tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 265
Írta: 2016. március 23. 18:13 | Link

Artemisia Rubya


Szerda van, délután és esőre áll az idő. Az órák még nem kezdődtek el, így hősünk rengeteg szabadidejét igyekszik értelmesen eltölteni. Nem szereti az üresjáratokat, sem a lustálkodást, bár néha jól tud esni az is, mint tavasszal a gyenge eső a vetésnek. A gyakorlótanár eddigi ténykedését összegezve, több időt töltött a kastélyon kívül, mint annak falai között, de jobban érdekli a külvilág egyelőre legalábbis. Később már úgyse nagyon lesz ideje a környéken bóklászni, így most kihasználja üres óráit.
Mivel egy szál kicsike bőrönddel érkezett, egy-két dolgot be akar szerezni még az iskolai roham előtt. Nem nagy igényű, a kolostor nem öt csillagos szálloda, megszokta, hogy ne tegye magasra a szükségleteit. Szappan, törölköző helyett amúgy is megteszi a egy tisztító bűbáj, elvégre mágus vagy mi a szösz. Meg-megáll egy-egy asztal kínálatánál, de sokat csak egynél időzik, mégpedig ahol a jóslással kapcsolatos eszközök, kellékek találhatóak. Nem, nem akar semmi ilyesmit venni, ezek a dolgok csak elvi szinten érdeklik, bár lehet, hogy be kell majd szerezniük pár szemléltető alkalmatosságot, de ehhez Aurórának előbb pénzt kell kerítenie a gazdasági igazgatótól, úgyhogy most csak terepszemlét tart. Könnyen lehet, hogy nincs is a férfinél pénz, amilyen lezser, simán eljön vásárolni mágusforintok nélkül, pedig a szép mosolyáért itt nem kap semmit. Elfáradva a nézelődésben, leül az egyik pad, egyik üres helyére. Nagy a tömeg, nyüzsög a nép, az ülőhelyek is elfogytak, viszont az eső lába is igencsak lóg, könnyen lehet, hogy egy hideg zápor majd szétkergeti a sokadalmat. Egyelőre még nincs veszély, élvezi a pihenést, lehunyt szemmel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A jövő ugyanaz, mint a múlt, csak messzebb van és ellenkező irányban.
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. március 23. 23:08 | Link

Huszthy Attila

 Bőszen járom a Piacot, kosaram jócskán megpakolt, hiszen vendéget várok. Legjobb barátnőm jön el hozzám pár napra, akinek szeretnék főzni és sok finomsággal kedveskedni. Magamnak pedig kedvenc tavaszváró tejes-datolyás-gyömbéres italommal fogok mindehhez kedvet és energiát varázsolni, meg persze a jól bevált gránátköveimmel.
 Sorjázok a kirakodók között és vadászom a hozzávalókat, mint a friss retek, zöldhagyma, répa és persze a datolya. Ki hinné, hogy egy mágusfaluban ez ritka kincsnek számít, pedig így van, alig találok belőle egy-egy árusnál, és náluk sem mind egyformák. Az egyiknél kifejezetten szárazok vannak, ezt a szemébe is mondom, mire neki áll feljebb és vitába száll velem.
 Engem sem kell félteni, azt találom mondani neki, hogy ha ezzel megdobnék valakit, az biztos felkiáltana fájdalmában, hisz szikkadt a gyümölcs és olyan kemény, mint egy darab kavics. Erre ő a kezembe nyom egyet, én pedig nem sok gondot fordítva a célzásra dühömben reflexből elhajítom. A kis barna lövedék pedig homlokon talál egy fiatal férfit, aki az egyik közeli padon pihen csukott szemmel.
 Erre mindketten megmerevedünk, az árus mert azt hitte nem merem megtenni, én meg azért, mert tudatosul bennem, hogy akár a szemét is kidobhattam volna egy idegennek. Egek mekkora egy idióta tudok lenni, ha elfog a düh... Márpedig most igencsak elkapott a gépszíj, sajnos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Huszthy Attila
INAKTÍV


Jóslástan tanár, Év tanára 2016. tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 265
Írta: 2016. március 24. 12:43 | Link

Artemisia Rubya


Lassan nyomja el az álom, ott helyben a padon, de csak látszatra alszik, igazából relaxál, de messze jár a fizikai valóságtól, ez tény. Indiában járnak a gondolatai, érzi már szinte a szájában a szúdzsí ká halvá ízét. Közelít az ajkaihoz ez a mennyei édesség, de épp amikor beleharapna, visszarángatják a véres valóságba. Felkiált a fájdalomtól, és a homlokához kap. Egyből magához tér a lövedék hatására, de nincs tisztában vele, hogy mi találta el. Körülnézve a lábai előtt nem messze valami fura barnás dolgot lát meg. Még egy kicsit mozgásban, ahogy odáig gurult, így feltételezhetően megvan a bűnös. Gyorsan felkapja - öt másodperces szabály - megfújogatja kicsit aztán miután beazonosította datolya néven, jóízűen befalja. Vigyorogva néz távolabb a két ledermedt alakra, meg az előttük, mögöttük tornyosodó datolyakupacra és saját belátása szerint, össze is rakja a történetet. Hozzájuk lép, mielőtt megszólal. Szavait az árushoz intézi.
- Tartsa pórázon a gyümölcseit, ha ennyire veszélyesek! Egyébként finom puha volt, az íze kicsit már veszített az eredeti minőségéből, de határozottan állítom, hogy remek. - Ezután magára hagyja a valószínűleg elképedt boltost és a hölgyhöz fordul e szavakkal:
- Szép napot Hölgyem! Vigyázzon a bestiákkal, épp kilőtte a harmadikszemem az egyik. Segíthetek? - ajánlja fel készségesen a szolgálatait és ha az ismeretlen idegen nem ellenkezik nagyon, elveszi tőle a megpakolt kosarat. Válogat pár pillanatig a datolyák között, aztán egy fél tucatot a nő kosarában tesz.
- Ez a fájdalomdíjam, fogadja el! - A kosarat visszaadja és elegánsan távozna is, ha nem történik semmi, hogy ezt megakadályozza. Furcsállhatjuk a viselkedését, de őt már csak így kell elfogadni!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A jövő ugyanaz, mint a múlt, csak messzebb van és ellenkező irányban.
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. március 24. 21:41 | Link

Huszthy Attila

 Nesze neked déli vehemencia, ezt aztán jól megcsináltam. Nézek döbbenten a férfire akit homlokon találtam a szikkadt datolyával. Depláne elkerekedik a szemem, amikor felveszi a földről és megeszi és nem amiatt mert megtette, hiszen a három másodperces szabály alá pont befér a dolog, csak azért úgy mégis...
 Ezt követően odajön hozzánk, én a magam részéről már számítok rá, hogy majd jól leteremt, erre az árushoz intézik első keresetlen, de határozottan jókedvű szavait, aki csak pislog rá, mint hal a szatyorban és csak bólogat. Most következek én, a merénylet elkövetője, de velem még ennél is kedvesebb, olyannyira, hogy kapok tőle a gyümölcsből és felajánlja, hogy viszi a kosaram.

- Köszönöm...Fájdalomdíjjal viszont én tartozom önnek Uram, mert az igazat megvallva az a szörnyeteg én voltam...én dobtam meg, de őszintén mondom nem sejtettem, hogy tényleg ekkorát üt majd ez a fránya finomság...

 Mondom elpirulva és keresve a mentséget buta és hirtelen tettemre, mikor már a kosaramat átadtam neki. Hangomban a megbánás tisztán kicendül, éppúgy ahogy az őszinteség sugárzik szemeimből.

- Engedje meg, hogy kárpótoljam azért én is, mondjuk egy bundás kenyér-meleg tea piacon fogyasztós kombinációval, mit szól hozzá? Amúgy a nevem Artemisia, és örülök, hogy megismerhetem.

 Mosolygok, mert azért valljuk be nem épp hétköznapi módját sikerült összehoznom az új ismeretség megszerzésének. Remélem nem csak a cekkerem cipelésével fogjuk elrendezni ezt a helyzetet és elfogadja az ajánlatomat, mert bizony elkezdett cseperegni az eső és nincs valami meleg sem. Jól esne a meleg ital és a harapnivaló is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Báthory Elizabet
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 116
Írta: 2016. március 25. 20:44 | Link

Adrian

Ha olyan napja lenne, kifejezetten felháborodna ezen az érdektelenségen, hogy alighogy segítették fel, máris figyelmen kívül hagyják! Szeszélyeinek egyik oldalát igazán fel tudja piszkálni az ilyen. Máskor viszont észre sem veszi ezeket az allűröket, figyelmének hatókörén kívülre esnek az emberek reakciói, s hogy tudna felháborodni valamin, aminek semmi jelentősége? A mai éjszaka ez az utóbbi különös érdektelenség uralja, igaz, lehet pontosabb lenne éjszaka helyett a jelen pillanatra hivatkozni, hiszen ki tudja, hogy kiszámíthatatlanul imbolygó hangulata mikor változik más, nem várt irányba?
Eligazítja a ruháján keletkezett ráncokat, úgy fordul vissza ő maga is a portéka felé, elvégre nem érdemes sokáig húznia az időt, későre jár már, ki tudja, mikor dönt úgy az árus, hogy összeszedelődzködve odébbáll.
- Nos, én nem ismerem a nővéredet, nem tudhatom, hogy miben lelné a kedvét.
A női ízlés kiszámíthatatlan, saját maga példáján tudja. Kedves, a szép holmikat kedvelő lány ez a nővér? Netán maszkulin gondolkodású, a fiús sportokban vagy hobbikban jeleskedő? Nem mindegy, különösebb fogódzó nélkül pedig aligha adhatna a fiúnak hasznos tanácsot.
Vékony, sápadt ujjaival a kiállított állványokon függő nyakláncok egyike felé nyúl. A tér gyér világításában is élesen elütnek fehér bőrétől a gondosan sötét bársonyszínre lakkozott körmök. Leakasztja a bőrpántot, hogy közelebbről is megszemlélje az áttetsző borostyánkő tartalmát.
- Ennek a közepén egy újszülött turul fedőtolla van. - Jellegzetes színe még a kő sárgás árnyalatán is áttetszik. a tojásfehéres, világos alapon sötétbarna csíkok futnak végig girbegurbán. Apró pihe mindössze, nem egy kifejlett példány tiszteletet parancsoló tolla.
- Azt mondják, bátorságot önt a birtokosába, mikor nehéz döntés előtt áll.
Csevegő, finoman morajló alt hangja kellemes keretet ad a rövid elbeszélésnek, az a fajta tónus ez, amit az ember szívesen elhallgat.
Utoljára módosította:Báthory Elizabet, 2016. március 25. 20:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Huszthy Attila
INAKTÍV


Jóslástan tanár, Év tanára 2016. tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 265
Írta: 2016. március 26. 16:10 | Link

Artemisia Rubya


Nem mindennap találja hókon az embert egy datolya, így Attila kipipálhatja ezt a felejthető élményt. Csak az a gond ezzel, hogy a vágyott sütemény nem érhette el ajkait, viszont kemény figyelmeztetésnek könyvelheti el, mivel ennyire aljas célokra akarta használni a meditatív állapotot. Nem erre tanította indiai mestere, csak hát elragadta az éhség, meg a vágy. A befalt gyümölcs nem elégítette ki az étvágyát, ám valamennyire csillapította a vágyat ahhoz, hogy féken tudja tartani. A tréfásan leteremtett árus csodálkozó arckifejezése sem gyújtja be benne a felismerés fényét, csak mikor a hölgy szabadkozni kezd, akkor áll helyre benne az eddig téves elképzelése a valóságról. Ebből le is szűri a tanulságot: nem biztos, hogy tévedhetetlen, hiába képzeli magát annak. Mélyet sóhajt, míg helyreteszi magában a felismerést, a kosárból meg a datolyákat.
- Ebben az esetben nem illeti meg Önt a fájdalomdíj, de ugyanakkor meg sem érdemli ezeket az osztályon aluli datolyákat, ami még ugrálni sem tudnak. Szerintem találunk máshol sokkal nívósabbakat. - Az árus a soron következő elképedésbe esik egyik percről a másikra. Ez nem az ő napja. Elképzelhető, hogy ezek után összepakolja a cuccait és szanatóriumba vonul. Attila viszont a piac gyümölcsös standjait veszi sorra, hogy megtalálja a megfelelő datolyákat a nőnek.
- Remekül hangzik a kombináció, de amíg találunk egy sütödét, útközben keresünk másik datolyát. Mit szól hozzá? - Halad a sorok között, szemét meregetve az igazi finomság után, de úgy tűnik, hogy nincs máshol datolya, viszont füge van bőven, jobbnál jobbak. Meg is áll az egyik kupac előtt és megszólítja az eladót, miszerint mérjen le egy tucatot a legnagyobbakból.
- Szerintem át kéne terveznie a datolyát fügére. Higgye el, hogy jobban jár ezekkel - mutat a zacskóban lapuló méretes példányokra.
- Igazán ízletesek. Megkóstolja? Előétel...-
Utoljára módosította:Huszthy Attila, 2016. március 26. 17:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A jövő ugyanaz, mint a múlt, csak messzebb van és ellenkező irányban.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. április 5. 10:47 | Link

Partay Alfréd Benedek

- Vaaaagy! Egyszerűen nyitva hagyom a boltot, és kiteszek egy dobozt, amibe beledobhatják a pénzt a vásárolt árukért cserébe! - Felelem nagy vidáman, mert diákot nyilván nem tudnék felvenni, én sem kéne, hogy lógjak. Az alkalmazott meg túl macerásnak tűnik. Nem, nem arról van szó, hogy nem akarok fizetni valakinek, de hirdetni, meg interjúztatni nagyon nincs kedvem. Egyébként is ez a dobozos megoldás számomra tökéletesnek tűnik.
- Tudod, mint a muglinál az önkiszolgáló kassza - vagy minek hívják azt. Aztán elgondolkodom, hogy ha varázsló nem biztos, hogy tudja... - ugye tudod? Vagy nem?
De biztos tudja, ha már érdekli az üzlet. Akkor kell, hogy tudja. Kivéve, ha aranyvérű sznob, aki lenézi a muglikat, de ahhoz túl átlagosnak néz ki. Ne értsen félre senki, nem szokásom elítélni az embereket külső alapján, de a legtöbb aranyvérűt fel lehet ismerni. Engem mondjuk volt, hogy csövesnek néztek, de az meg poén volt. Szóval na. Ő nem látszik vérségi mániásnak, és remélem, hogy ebben nem tévedek.
- Ezt most nem értem - rázom meg a fejem, ahogy válaszol mit szeretne - Most akkor valami ritkát szeretnél, vagy valamit, ami már van? Vagy ritka a dolog, de a faluban már pont van?
Próbálom értelmezni, a szavait, több lehetőség is eszembe jut. Valószínűleg a magyar nyelvi készségeim mégsem olyan jók még, mint hittem, de azért bizakodom, a suliban kelleni fog. Nem mintha nem tudnék bármilyen szöveget lefordítani egyetlen pálcaintéssel koreaira... de mégis csak érdekesebb eredeti nyelven olvasni a dolgokat.
- Hmm... Ez egy jó kérdés... Leginkább... Színeseket! - vágom rá hirtelen, aztán elnevetem magam. Kicsit gondolkozom, aztán kiegészítem - Tudod ez a legnagyobb baj. Valahogy nem találom önmagam. Nincs egy kiforrott stílusom. Jól festek, mindenkinek tetszik, de ha berakod a képeimet egy tucat másik közé, nem tudod megmondani, hogy melyik az enyém. Nincs bennük semmi egyedi...
Régen volt. De az már nem én vagyok. Azt hiszem ez is egy ok, ami miatt szeretnék még tanulni. Kipróbálni sok-sok mindent és megtalálni önmagam. Jó lesz. Legalábbis remélem.
- Na és te? Van valami hobbid?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 13 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér