Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV
Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
|
 Már a Nap is lemenőben van, amikor megpillantja Bogolyfalva határát. Még hajnalban kelt fel odahaza - vagyis a régi otthonban - hogy utoljára leellenőrizze, mindent bepakolt e, és minden a helyén van e. A ruháit, könyveit, apróbb holmijait mind bedobozolta, a szőnyegek összecsavarva álltak a sarkokban, a bútorok pedig kiürítve ásítoztak a félhomályban. Már csak Szőrmókot, az öntudatlanul is rejtőzködő golymókot kellett zsebre vágnia, felöltöznie, és a macskahordóba belegyömöszölnie Bastetet, a murmáncát. A rendelőt is összepakolta mindenestül, napokkal ezelőtt még, hiszen nagy része annak is költözik. A hippogriffet szakavatott minisztériumi emberek viszik majd át az új helyére, ahogy a csehszlovák farkaskutyáját is - Cerberus ugyanis hiába nem varázslény, ezt nem voltak hajlandóak elhinni a nőnek, mert olyan hatalmas, mint egy póniló. Így szerencsétlen állatot tüzetes vizsgálat alá kívánták vetni útközben, így vállalták az ő szállítását is. Szerencsére. Nem tudja hová tette volna a kutyát útközben. Egy kedves minisztériumi barátjának köszönhetően pedig Rubinszárny is az ő gondozásukba került erre a napra. Így amikor elindult, hogy Bastettel és a golymókkal kijusson Londonból, és egy nemzetközi hopp járattal Magyarországra induljon a kézitáskájával a kezében, végre megkönnyebbülve hagyta maga után az elmúlt napok összevisszaságát. Sokáig szelektált, mégsem hagyott ott semmit... mire elér a kiszemelt helyre, már úgyis elintézik a mágikus költöztetők, amit el kell intézniük. Csak ne volna ilyen hosszú az út... minden bizonnyal sok minden könnyebb volna, ha hoppanálhatna, de az állatok nem bírják valami jól. Így ez a lehetősége maradt csupán. Fél Európát körbe járták, mire rá került a sor, és kikötöttek Budapesten. Roppantul különös nagyvárosnak találta, de valahogy valamiben mégis kissé hasonlatosnak Londonhoz. Nem volt teljesen idegen, de örült, hogy nem itt fog lakni. Elege van már egy ideje ezekből a helyekből, és különösen jót fog tenni egy kis vidéki levegő. Aztán hipp-hopp, a Bogolyfalvai vonaton termett. Innen már nincs messze a cél - gondolta, és boldogan fellélegezve dőlt hátra a székén. Kisvártatva pedig végre valóban meglátta a falu határát jelző táblácskát. A vonat csikorog, füstöl, majd lassítani kezd, Nessa pedig mély levegőt véve, hosszú, sötét haját hátravetve áll fel a helyéről. Megtapogatja a kabátzsebét, és elégedetten konstatálja, hogy a golymók megvan, és Bastet is morcosan pislog ki az egész napos börtönéből. - Hamarosan szabadok lesztek. - ígéri halkan a nő, majd elindul a többi ember mögött, hogy leszálljon a vonatról. Jó végre kinyújtóztatni a tagjait. És most végre azt is megláthatja, mibe vágott bele oly hevesen pár héttel ezelőtt.
|
|
|
|
|
Ombozi Sára
INAKTÍV
Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
|
KitCat
megvagy, nem menekülsz Imádja a tavaszt, meg Bogolyfalva hangulatát. Szereti, hogy nem kell nyolc réteg ruha, hogy a fényképezőjét felmarkolva már útnak is indulhat. Kell valami szép, valami művész, amit megörökíthet. Bár a legjobban a lesifotókat kedveli, meg a természetképeket, szóval nem hozott magával sem modellt, se semmi mást. Nincs is szüksége másra, abszolút rugalmas, kreatív. Nem fél attól, hogy nem old meg majd bármit. Főleg, hogy még mindig a nagyon-csajos korszakát éli, amivel elnyomja a múltban történt dolgokat, a fájó emlékszilánkokat. Mindent, ami nem igazán Sára. A mókát meg mindent mást meghagyja, azt nem akarja elnyomni magában mélyen, de nem ám. Ennek ellenére ma is sok időt töltött kedvenc, csajos rucijainak összedolgozásában. A végeredményt egy szép kis konttyal koronázza meg, természetesen szép, márkás kiegészítőkben mászkál. Hiszen igazi Ombozi és imádja a minőségi dolgokat, mindenben nagyvonalú, mindig toppon van és jól néz ki. És persze másik igazán jó módja a szomorúság elűzésének, ha pénzt költ, amit mellesleg ő maga keres meg eladott festményeivel. Könnyű, ruganyos léptekkel megy végig a falun, örökíti meg a tavasz első jeleit, az egyre élénkülő utcákat, néhány embert, akik csak úgy sétálgatnak és élvezik a jó időt. Néha ábrándos mosollyal figyeli őket, de arcát inkább kamerája mögé rejti, mert nem csak nézni akarja őket, meg is örökíteni. A játszótérhez érve azonban a kellemes, márciusi napsütés egy kis kincset csillogtat meg. Egy lánykát, méghozzá annak a hajkoronáját. Sára pedig ámulva figyeli a gyönyörű, vöröses-szőke színt, úgy hiszi, ezt hívják eperszőkének. És ez az, amit ma keresett, szóval még gyorsan a távolból csinál róla egy képet, mielőtt még észrevenné, csak akkor nyargal hozzá közelebb. - Szia! Nagyon szép a hajad színe, csinálhatok rólad pár képet? - Nem, neki abszolút nem derogál csak úgy letámadni másokat, ha neki kell valami. És Cat hajkoronája olyan különleges és már tudja is, mit szeretne kezdeni vele, csak egy kicsit meghintáztatja majd, esetleg egy csúszdán leküldi. A lánykának semmi baja nem lesz belőle (remélhetőleg), neki viszont lesz egy csomó szuper képe, amiken dolgozhat majd.
|
|
|
|
|
Caitlyn Iparis
INAKTÍV
Neveletlen Hercegnő*-*
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
|
Sárika Egy „Végre, itt a tavasz!” felkiáltással, és határtalan vidámsággal ébredtem. Megfésültem rakoncátlan fürtjeimet, kerestem valami göncöt, és már készen is álltam az indulásra. A tükör előtt állva elégedett voltam az eredménnyel. Azt ugyan nem tudtam, hova készülök menni, de magabiztosan útra keltem Simivel az oldalamon. Egy évet kellett eltöltenem a kastélyban, hogy legalább minimálisan el tudjak igazodni benne, de sikerült! Gondolatban büszkén hátba veregettem magam. Nem kevesebb, mint tíz perc múlva hasam korgására való tekintettel első utam (no meg a pocakom) a Nagyterembe vezetett, ahol szépen megreggeliztem, majd kastélyból kilépve Bogolyfalva felé vettem az irányt. Néztem a napsütésben fürdőző fákat, hallgattam a csiripelő madarakat, mélyen beszívtam a friss levegőt. Mindig is a tavasz volt a kedvenc évszakom, talán azért is, mert ebben az évszakban születtem. A hosszú, téli álmot alvó természet ilyenkor kezdett ébredezni, színesedni. A fák ebben az évszakban növesztik vissza terebélyes lombkoronájukat, az állatok ekkor bújnak elő vackaikból, a madarak fészket raknak, párt találnak, a kismadarak repülni tanulnak, az ég kékül, a felhők eltűnésével előtűnik a meleget adó Nap, minden és mindenki vidám. Mélyenszántó gondolataimból egy galamb ragadott ki kegyetlenül, ugyanis a kezemben tartott gumicukorra fájt a foga. Vagyis, ööö, inkább a csőre. Még idejében kapcsoltam, (ha valaki a nasimra pályázik, azt azonnal kiszúrom, elvégre, ami szent, az szent) és gyorsan bekaptam az édességet. A madárka (esküszöm) gonoszul bámult, és szinte láttam a szemében a vívódást, hogy megtámadjon-e vagy se. Szerencsére az én lila szőrgombócom (egyem a pici szívét) megmentésemre sietett, pattogott párat, mire a csúnya galamb inkább a távozás mellett döntött. - Ezt neked! Háháhá! – Kiáltottam utána. Nem, egyáltalán nem néztek dilisnek az emberek, deeeehoooogy… Mondjuk, a többség már megszokhatta a viselkedésemet. Simi jutalma egy cukorka, meg egy kis simogatás volt. A Boglyas tér után a Játszótéren kötöttem ki, aminek nagyon megörültem. Mivel évek óta nem voltam játszótéren, feltört bennem a gyermeki boldogság, rohantam is a mászókához, Simerius alig győzött utolérni. Denevérbe vágtam magam és lógtam ott egy kicsit. Egyszer csak egy hangot lettem figyelmes a hátam mögül. Sietősen lekászálódtam (a nagy sietségben majdnem fejre estem), majd felálltam; egy szép lánnyal találtam szemben magam. - Szia! Köszönöm, nagyon aranyos vagy. Öhm, persze. – Feleltem egy nagy mosoly kíséretében. - Hogy álljak be?
|
|
|
|
|
Ombozi Sára
INAKTÍV
Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
|
KitCat
megvagyenyémvagy Az áldozata éppen fejjel lefelé lóg, ő pedig óvatlanul, hátulról közelíti meg. Már így is szép képeket csinált róla, de még egy pár helyen fényképezné a hajkoronát. És amikor a lányka megijed és majdnem leesik, majdnem utána kap, reflexből. Majd összetörheti az arcát később, ha nem akarja fényképezni. Addig csak vigyázzon a pofijára, főleg, ahogy feláll, meglátja, milyen bájosak a vonásai és máris érzi, hogy ma mázlija van. Főleg, hogy a kislány bájosan, naivan belemegy, nem kér semmit cserébe, ő pedig nem igyekszik felhívni erre a figyelmet. Inkább csak bájosan mosolyog vissza, éppen csak egy glória nem jelenik meg a feje felett. - Lecsúszhatnál párszor a csúszdán, meg hintázhatnál kicsit, semmi komoly pózolás nem kell, elég, ha természetes vagy. - Mosolyogva biztatja, hogy nem lesz az olyan nehéz feladat. Sára pedig megkapja a szép képeit, ingyen és bérmentve, már tudja is, melyik gyűjteményébe rakja bele őket. Bár a lány sokkal szebb lenne mondjuk őszi közegben, de akkor elveszne talán a sok éles szín között. Szóval itt, a tavasz első hónapjaiban is tökéletes, és még ha festett szín is, egyáltalán nem látszik rajta és ez a lényeg. Miközben Catről csinálja a képeket, igazán elégedett magával, jó ötletei vannak, de még mennyire. Sőt, ha itt lenne a halszem lencséje... biztos benne, hogy még szebbeket tudna csinálni. Attól minden olyan különleges lesz! Ő pedig szereti a hétköznapi képeket ötvözni a különlegességekkel. - Várj, van még egy ötletem! - Mondja, amint az előző elképzeléseket megcsinálták és mindegyikről készült jó pár kép. - Fellóghatnánk magunkat úgy, mint te az előbb és akkor elengedhetnénk a hajunkat! - Már most imádja az ő fakó tincsei és Cat élénkebb haja közötti kontrasztot, nem tehet róla. Mániás, művészlélek, sosem unja meg a dolgokat, de mielőtt még több őrült ötletre kényszerítené Caitlyt, meglátja a golymókot, ami eddig elkerülte figyelmét és szélesen mosolyog rá. - Hát szerbusz! De édes vagy! - Állapítja meg, majd Cat felé pillant, miközben mutatóujjával csikizgeti a szőrgolyót. - A tiéd?
|
|
|
|
|
Cyanne North
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
|
18. tanév, vizsgaidőszak legvége, este nyolc óra Írta: 2015. március 14. 20:22
|
Ugrás a poszthoz
|
~ öltözék ~Elegem volt; fáradt voltam, nyűgös és kiállhatatlan, még rosszabb, mint egyébként. A hajam egyre inkább kezdett kikopni, de lusta voltam megcsinálni tartósra, így a szél ebbe a szolidabb színű hajkoronába kapott bele, mikor kiléptem a kastélyból. Dwayne írt, mogorva, "semmitseközlökveled" hangneme miatt csak még hisztisebb lettem, így hát hangosan kopogtak magassarkúim, mikor erőszakosan vertem neki a földnek a lefelé vezető úton. Imádok ilyen nyirkos, szeles időben random lejárkálni a játszótérre a faluba, mikor már rég a fürdőben lehetnék és zuhanyozhatnék, utána meg az ágyamban tétlenkedhetnék valami jó könyv, vagy egy kellemes novellaötlet társaságában - de nem. Mert ha Dwayne Warren kér valamit, és valahol valaki nem teljesíti, akkor valószínűleg nyolc éves módjára sértődik be rá, és nem tanítja majd többet azt a valakit, aki nem teljesítette a parancsot, sőt, beszélni sem fog vele többet. Vagyis hát, ezt feltételeztem.
Azért bevallom, kicsit izgultam, de persze nem, nem, én nem izgultam ám, miért is tettem volna, áh, dehogyis. Szürke kabátomat összehúztam magam előtt, ahogy siettem lefelé. Mit akar mondani este nyolckor nekem Dwayne, ami miatt lerángat a faluba?
Hogyhogy smsben írt? Elmentette a számom?
A falu határához érve befordultam a játszótér utcájába, majd a kiskapu nagyot nyikordult, mikor betettem magam mögött. Körülkémleltem a kis játszót, de még nem szokott hozzá az ottani fényviszonyokhoz a szemem. Itt van már Dwayne?
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Cyanne North Párát lélegez ki, a hintán előre dőlve lenéz a cipői mellett növekvő, zsenge, tavaszi fűszálakra. Hideg szél marja végig a tájat, az elhagyatott fém hinta csikorogva mozdul meg, a fák egymást karmolásszák hosszú, kopasz ujjaikkal. Végigborzong, a bőr kabátja nyakát összébb húzza magán, belehunyorog a köztéri gömblámpák sárga, döglött legyek pöttyözte fényébe. Nyolc órát mondott, azonban fél hét óta kuporog a padon, mint egy gazdájára váró, kiemelkedően hűséges kutya.
Szerencsétlen kicsi lány.
A papír a zsebén és a pulóvere anyagán is égeti az oldala bőrét, mintha az üzenet megpróbálná berágni magát a testébe. Súlyos szavak egy bántóan fehér papíron, az aurori munka legsúlyosabb feladata pedig most neki jutott. Még sosem csinált ilyet... az árvák, özvegyek, barátnők és megtört anyák tájékoztatásával külön személyzet foglalkozik, szakképzett pszichológusok és szociális munkások, akik tudják, mit tegyenek a tagadás és a riadalom első, döntő perceiben. Ez azonban más. Persze kimaradhatna belőle most is, beengedhette volna a kollégáit a kastélyba, akik délután félrevonták volna a lányt az egyik folyosón, hogy közöljék vele a híreket. De... nem. Nem akarta.
Görényke.
Felpillant, ahogy a kerítés nyikorgását hallja, nyel egyet, int a lánynak egy aprót. Addig nem szól, míg Cyanne közelebb nem ér.
- Nem akartalak ide rángatni. De van nálam valami, amit nem akartam a kastélyban odaadni.
|
|
|
|
|
Caitlyn Iparis
INAKTÍV
Neveletlen Hercegnő*-*
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
|
Sárika tiédvagyok A majdnem-esésem rádöbbentett arra, hogy bizony hiába vettem fel a pózt, én magam (sajnos, vagy szerencsére – ez csupán nézőpont kérdése) nem vagyok denevér. Amiből az következik, hogy picit megártott a sok lógás, eléggé szédültem. Szerencsére azonban nem zuhantam le, sikerült megúsznom. A fejembe szállt vértől amúgy is piros lehetett az arcom, de mikor meg lettem dicsérve (pontosabban a hajam), már biztos voltam benne. Ugyan egy picit elpirultam, de nem jöttem zavarva, nagyon jól esett a bók. Főleg, mert Sárán látszott, hogy van stílusa, és ő maga is nagyon bájos volt, fakó tincsei angyali arcot kereteztek.
Barátságos mosolyt villantott rám, majd kérésére először a hintákhoz mentem. Lábaimmal egyre gyorsabbra és magasabbra hajtottam magam, a szél az arcomba vágott, ami vigyorgásra késztetett. Nem tudtam, hogy a kamerába kell-e néznem, vagy pont hogy nem, így néha belenéztem a készülékbe, aztán meg elkaptam a tekintetem, a csodásan kék égboltot bámultam, majd a földet pásztáztam, végül pedig a fákat. Sára eközben vadul kattintgatott. Mikor már úgy gondoltam, eleget hintáztam, löktem magamon egy utolsót, magasabbra mentem és gyorsabban, mint addig bármikor, s mikor a gravitációnak köszönhetően hátralendültem, lehajtottam a törzsem, míg a testem egyenes vonalnak nem látszott. Majdnem olyan érzés volt, mintha repültem volna. Persze a seprű ezerszer jobb, de azért ez sem volt rossz. Még meg sem állt a hinta teljesen, fogtam magamat és elrugaszkodtam. Sára biztonságban volt, elég messze állt tőlem, így nem ugrottam rá. Szép is lett volna, ha találkozásunk után pár perccel a sürgősségin kötöttünk volna ki…
Ezután a csúszdához szökdécseltem, majd olyan tíz-tizennégy csúszás után meguntam a dolgot.
- Egyébként mihez fotózol? Csak úgy, vagy egy újságba? – Kérdeztem érdeklődve.
Sára újabb ötlettel hozakodott elő, majd észrevette Simit, és egy nagy mosolyt villantott a kis tüneményre. Simerius boldogan pattogott és nyüffögött a lány csiklandozására.
- Igen. Már majdnem egy éve. Akkor vettem, mikor idekeveredtem. Neked van háziállatod?
|
|
|
|
|
Cyanne North
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Megnyikordult a hinta, kék szemeim előtt pedig lassan körvonalazódni kezdett Dwayne sziluettje, így hát közelebb sétáltam a férfi görnyedt alakjához; rögtön le is ültem mellé, a másik hintába.
Dwayne halk hangneme furcsa volt nekem, rögtön rossz előérzetem támadt tőle. A rémálmaimra gondoltam, ami a vizsgaidőszak alatt egyre rosszabb lett - láttam, ahogy valamiféle erdőben rohantam valakik elöl, és a vége előtt mindig felébredtem, de közben fröcsögött a vér mögülem, és mindig elkiáltották magukat az üldözőim, két férfi hogy "Stupor", de én kikerültem. Aztán a végén... a végén eltalált engem egy átok, és felébredtem.
- Mi történt? Baj van? - kérdeztem ugyanolyan hangerővel, mint amivel ő beszélt hozzám.
Lesütöttem a szemeim, aztán megint rá néztem, próbáltam a szemeibe, már amennyire a félhomály megengedte - próbáltam látni, hogy mégis mi történt. Mert hogy Dwayne feszült volt, ez nem lehetett kérdés, és nagyon zavart, hogy nem tudtam, mitől.
Persze, hogy lerángatott, hiszen valószínűleg történt valami, amit egyelőre csak ő tud. Egyértelmű, hogy van valami.
- Valamit ott hagytam múltkor, vagy...? - kérdeztem reménykedvén, hogy csak valami idióta rajz, vagy novellaötlet az, amiért lehívott este nyolckor a faluba, vagy az öngyújtóm, vagy hogy visszakérje a kabátját...
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Cyanne North A lány lépteinek hangját egészen elnyelik a játszótér homokjában növekvő fűszálak. Ajtó csapódását hallja, egy macska nyávogását, majd a hinta nyikorgását maga mellett. Vonakodva pillant a lány felé, először annak szürke kabátjára, a szeme aztán siklik fel a lámpafényben még a megszokottnál is sápadtabb arcra. A halából egészen kikopott már a kék, ezt szinte meglepetten állapítja meg, bár szóvá nem teszi.
- Hivatalos ügyben szeretnék beszélni veled. Részben. Részben pedig, mint valaki, aki ismer. Gondoltam jobb, ha tőlem tudod meg és nem vadidegenektől.
A hangja rekedt és száraz, lesüti a szemét, inkább a homokozó kopott, vörösesbarna szegélyét nézi Cyanne helyett. Egyszerre Kyle jár az eszében; ő, akit Oroszországban vesztett el, még egész fiatalon. A menyasszonya másnap kapta meg a hírt, ő nem látta az arcát, de még a gondolat borzalmától is felfordult a gyomra. Nem bírja a könnyeket, a reszketést, a sírást, azt, ha a vállára borulnak, neki pedig fogalma sincs, mit tegyen. Most meg tessék, önként vállalja fel mindezt... habár Cyanne erősebb annál. Sokkal erősebb, legfeljebb nem tudja.
A belső zsebébe nyúl, egy hófehér, lezáratlan borítékot nyújt át a lánynak.
- Sajnálom.
|
|
|
|
|
Cyanne North
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Hivatalos ügyben. Ismer. Tőle kell megtudnom. Sajnálja.
Agyam nem akarta, vagy nem tudta felfogni ezeket az információkat; a kezembe kaptam a lepecsételt, steril borítékot. Még tartottam egy ideig, nézegettem, forgattam, mint valami kisgyerek, aki nem egészen tudja, mit tart a kezében. Sejtettem, hogy bármi is van a borítékban, az nem lesz könnyű, főleg, ha Dwayne vette a fáradtságot, és személyesen adta át.
Ránéztem, mielőtt kibontottam volna; semleges arcomon semmi sem látszott, mert nem tudtam, mit gondoljak... de valahol titokban azért néztem rá, hogy lássa még egyszer a tekintetem azelőtt, hogy kinyitnám a borítékot. Valahogy érezhettem, hogy többször már nem lesz alkalma ugyanazt a pillantást látni. Meg fog változni az életem.
A boríték szakadása végül belehasított az esti csendbe. Gombóc nőtt a torkomban, ahogy megálltam egy pillanatra a bontogatásban. Már ki tudtam volna venni a levelet, de nem mertem. Féltem tőle.
Aztán remegő kezekkel vettem ki a papírost. Ránéztem a szövegre - rövid volt, valahogy túl rövid.
Szemeim futtatni kezdtem a sorokon.
"Tisztelt Cyanne North! Sajnálattal tudatjuk, hogy Eathen R. Northot március 13-án éjjel holtan találták egy pályaudvaron. A halál okai és körülményei tisztázatlanok, nyomozást folytatunk. Tisztelettel..."
A 'holtan találták' résznél kicsit megborzongtam, de első olvasatra tulajdonképpen nem fogtam fel, mi történt. Csak egy hirtelen keletkezett űrt éreztem magamban. Aztán elolvastam még egyszer; és akkor felnéztem, és könnyek öntötték el a szemem. Lassan nagy levegőket vettem, szinte zilálni kezdtem; hirtelen azt éreztem, védtelen vagyok, csak egy gyenge, vékony lány egy hintán este nyolckor, és már nincsenek apai karok, hogy megvédjenek, már nem lesz ott ez az ember. Bár, eddig se volt. Alig láttam egy ideje. Sosem vállalt részt a nevelésünkben, néha elvitt minket fagyizni körülbelül, és ennyi. Semmit sem tudtunk róla, Lacey főleg semmit - de engem kicsit közelebb engedett, velem többet beszélgetett, többet voltunk együtt.
Amikor megölt valakit. Hangja még mindig élt bennem, ahogy kimondta a kábító átkot, és az a valaki, akit eltalált, betörte a fejét.
Csak bámultam magam elé, és könnyeztem. Azt az apát sirattam, aki sosem volt apa.
Aztán összeomlottam. Magamba roskadtam, begörnyedtem, és zokogni kezdtem. Nincsen apám. Meghalt. Egy hatalmas lyuk tátongott a mellkasom közepén. Nincsen apám.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Cyanne North Összeszorítja a száját, a tekintetük mindössze egy pillanatra találkozik, mielőtt a lány a borítékra nézne, ő pedig visszafordulna a játszótér felé. Egy elhagyatott, világoszöld lapát úgy áll ki a homokozóban gyermeki kezek által formált dombból, akár egy véres kard a mellkasból, ő az bámulja, meredten és kitartóan, míg a boríték szakad. Ő ismeri a tartalmát, ha nem is szó szerint, de tudja, mi áll egy ilyenben. Azt is tudja, hogy egy unott köztisztviselő körömfestés közben diktálta le a mágikus írógépének a sorokat egy mappából másolva, anélkül, hogy érdekelné, kinek az életét pecsételni meg vele.
Egy idő után mindenki immúnissá válik. Ő is. Látta a halottat, a fekete zacskó alól kilógó, hófehér, száraz kezeket, a maszatot, ami körülvette a testet és a krétát, amivel a mugli rendőrök rajzoltak. Az arcát nem. Abból állítólag nem sok maradt, ezt az amneziátoroktól tudja, akik később a vízautomata mellett tárgyalták meg a bosszantóan kora reggeli esetet. Egy ember volt, egy apa és munkatárs. De a parancsnokságon már csak egy iktatási szám a lap szélén.
A lány lélegzete megváltozik. Felé pillant, a haja alatt a szeme összeszűkül, az arcára ismeretlen kifejezés kúszik. A könnyek megcsillannak a lámpafényben, sötét színűen, akár csak a vér, ő azokat nézi, míg Cyanne arca le nem bukik, a teste pedig statikus rázkódásba kezd. Az ő gyomra kényelmetlenül fordul egyet, a tagjai pedig elhűlnek. Ó, a könnyek. Hogy utálja. Hogy utálja...
- Hé... - halkan szólal meg, bizonytalanul mozdul, a keze óvatosan és meglehetősen szerencsétlenül érinti meg a lány vállát - Rendben lesz minden.
|
|
|
|
|
Cyanne North
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Nincsen apám. Sosem volt, de most már a lehetőséget is elvesztettem, hogy valaha gondoskodjon rólam, vagy hogy én róla, mikor öreg lesz és ráncos és ősz. Ő már sosem fog megőszülni, most valami mágikus kutatólaborban lehet, vagy egy Ispotály boncnoka veszi épp szemügyre, hogy mi történhetett vele. Könnyeim hullottak, belül valami égető, szörnyű érzés perzselt.
Aztán Dwayne a vállamra tette a kezét, ennek következtében nagy levegőt vettem, majd remegős sóhajt hallattam. Felnéztem rá, könnyben úszó szemeimmel azonban szinte semmit sem láttam a férfiből.
Aztán fájdalmas fintor-grimasszal fordultam vissza, azzal a "megint rám fog törni a zokogás" arccal. Rendben lesz minden. Természetesen rendben lesz, tudtam. Egy idő után majd nem fogok erre gondolni, vagyis csak keveset, fel fogom tudni dolgozni, de ez hosszú idő lesz.
- A testvérem...? - kérdeztem remegő hangon. - Ő már tudja?
Meg kell védenem, rögtön ez jutott eszembe, mint ahogy a rossz emlékektől is megvédtem. Persze, ő tud vigyázni magára, legalábbis azt hiszi, de azt nem tudja, hogy a nővére mindig rajta tartja a szemét.
- És anya...? Tudják? - halk, remegő hangom leginkább valami haldoklóéhoz hasonlított, szánalmasan festhettem az összefolyó taknyommal meg a könnyeimmel, védtelennek és csak egy kislánynak, aki most elvesztette az apukáját.
Remegő, összezuhant, vékony vállak. Mintha eltörtem volna. Erősen belevájtam körmeim a bal hüvelykujjamba.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Cyanne North
Dwayne Warrent kevesen neveznék empatikusnak azok közül, akik felületesen ismerik, ahogy a legtöbben. Szedd össze magad és ne bőgj - leggyakrabban ezzel emeli fel képzeletbeli falát önmaga és a könnyek közé, egy hanyag, netalán egészen durva megjegyzéssel, hogy a külvilág láthassa: ő sokkal keményebb, minthogy megtörjön.
Ő soha. Ő senki előtt. Ő senki miatt.
Pedig ha tudnák az igazságot... de nem tudják.
A kezét elhúzza a lánytól, az ujjait ráfonja a hinta hűvös láncára, a halántékát is hozzádönti, ismét visszapillant a szürreális diadallal meredező homokozólapát felé. Cyanne zokogásának hangja bejárja a fákat, a bokrokat, a közeli épületek falait, majd beleveszik az enyhe szélbe, akár egy elhaló sóhaj. Nem sürgeti, diszkréten pedig még csak nem is néz rá, akkor sem, amikor a lány felemeli a fejét és kérdez; nem hagyja, hogy a tekintete találkozzon a kisírt szemekkel.
- Ma elmentek hozzájuk. Megvannak erre a megfelelő emberek.
Az ujjai végigzongoráznak a láncon, meglöki magát egy cseppet, a hinta megnyikordul, a hang akár a gyerekkorát is idézhetné - ha lett volna olyanja.
- Segíthetek hazautazni. Ha nem akarsz itt maradni az évzárón. Megoldható.
|
|
|
|
|
Cyanne North
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Amiket mondott, nos, egyik sem segített, bár annak a ténynek, hogy Dwayne próbálkozott, már elégnek kellett volna lennie.
A férfi meglendült a hintán, de nem tudtam mit kezdeni ezzel az információval. Nincs apám, csak ez kattogott az agyamban. És Laceynek sincs.
- Sehol sem akarok lenni. - nyöszörögtem. Megköszörültem a torkom, de ez sem segített. - Sehol sem akarok lenni, Dwayne...
Ránéztem, vártam, hogy ő is visszanézzen rám, viszonozza a pillantásom.
- Én nem akarok... nem tudok...
Sok mindent mondhattam volna, hogy mit nem tudok többé csinálni. Én lenni a védelmező a családban. Vagy szerepet játszani mindenki előtt. Nem tudok családfőként viselkedni majd, ha anya összeomlik, vagy ha egyszer ő is meghal majd. Hiszen most jöttem rá, hogy mindenki meg fog halni az életemben. Bárkit bármikor elveszthetek, elég hozzá a Halál egyetlen szeszélye, hogy a számomra fontos emberek mind eltűnjenek.
Nem akartam volna meghalni, semmiképpen, de tényleg nem akartam lenni sehol sem. Se a Kastélyban, se otthon, sem egy vonaton hazafelé, sehol sem. Egyszerűen csak el akartam tűnni a kíváncsi szemek elöl, de nem egyedül, gyűlöltem volna egyedül szembenézni ezzel, hiszen nem tartottam magam elég erősnek hozzá.
A fejem kezdett megfájdulni a sírástól. Rég sírtam úgy igazából.
- Kérlek Dwayne... hadd ne menjek vissza...
|
|
|
|
|
Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV
RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
|
Borostyán Lenke
Rákanyarodtak a lakósorra, ahonnan a Macskabagoly utcza nyílt, ha jól emlékezett rá. Szeretett hosszú sétákat tenni a faluban, mikor meglátogatta Vikot. Bár mostanában olyan mértékben fejlődött, hogy már lassan városkának lehetett volna nevezni.
- Személy szerint én szeretem a nyüzsgést. De azért jól fog jönni egy kis kikapcsolódás itt. - És nem ártana, ha hozzászokna ehhez a környezethez. Egy jó ideig itt fog élni. Ha nem örökre...
- Már nem vagyunk messze. Innen körülbelül egy utcányira. Vagy legalábbis ha jól emlékszem. Nem akarlak félrevezetni - mosolyodott el saját gondolatmenetén. Legalább magán tud nevetni. - Nem ismerős errefelé?
A lakósor. Nessa is mintha azt írta volna, errefelé költözött. A napokban mindenképp meg kell majd látogatnia őt.
A mellette sétáló lányka már már erősen fázhatott. Vagy csak Kino tudtára akarta volna adni, hogy kedves személyét nem találja túl vonzónak. Nem csodálkozna jelenleg ezen sem. De azért próbálta életben tartani a beszélgetést.
- Amúgy te mivel foglalkozol itt Bogolyfalván?
Lehet, hogy gyenge kezdés, vagyis inkább folytatás, de sajnos tényleg nem volt olyan állapotban, hogy könnyen barátkozzon. Pedig Lenke nem tehetett erről, nagyon szimpatikus lány volt. Csak hát rossz körülmények, rossz időzítés.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Cyanne North A száját rágcsálja, előre- hátra lengedez a hintán, épp alig érezhetően, még a láncot tartó masszív csigák sem súrolódnak, nyikorognak a fém kereten. Rúg egy aprót a homokból növő gyeprögökön, továbbra sem néz a lányra, csak érzi annak pillantását magán, hallja súlyos, szakadozott lélegzését.
Ő is vesztett már embereket, barátokat, akik közelebb álltak hozzá, mint a vér szerinti testvéreit, szülőt azonban egyet sem, így szerencsésebbnek mondhatja magát ebből a szempontból, mint a kortársai többsége. Egy nagybátyját a születése évében végezték ki, a többi, ha még él egyáltalán, különböző államokban él és egyáltalán nem kíváncsiak rá. Úgy sejti, rokont, akivel az érzelmi szálon kívül a vér is összeköt, súlyosabb elveszteni, mint bármi mást - ezt azonban a saját bőrén még sosem tapasztalta.
Szólásra nyitja a száját. Az anyád mellett lenne a helyed, mondaná, hiszen ez az, amit ő tenne, ám a szavak elakadnak félúton. Nem ismeri a lányt eléggé ahhoz, hogy bármit javasoljon neki, semmit sem tud a családjáról és arról, hogy viszonyul hozzájuk. Nem tartozik rá. Ő nem fog feleslegesen prédikálni.
- Én nem mondom, hogy menj vissza a kastélyba, vagy haza, ha nem akarsz. Felnőtt nő vagy. Majdnem. Ha itt akarsz maradni, legyen. De meg fogsz fázni.
|
|
|
|
|
Ombozi Sára
INAKTÍV
Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
|
KitCat Ahogy látja, a lánynak nincs nagy gondja a dologgal. Semmi nagy pózolást nem kért tőle, csak hogy játsszon kicsit, legyen természetes, és ez nagyon is megy neki. Főleg, ahogy vigyorog, attól sokkal sugárzóbb lesz az arca. Sára pedig lelkesen örökíti meg a pillanatokat, kamerájába nézve és egyre elégedettebb a mai teljesítménnyel. Amikor Cat mutatványozik a hintán, majd kiugrik belőle, pillanatra megáll benne az ütő. Ahogy az előbb is szuggerálta gondolatban a lányt, most is: hidegen hagyja, ha a fotózás után összetöri magát. De nem, sajnos nem szeretne véres képeket, pedig amúgy még preferálná is a nyaktörést. Így viszont nem örülne neki, ha nem kaphatná meg a csúszdás képeit, attól pedig igencsak morcos lenne. De annyira azért nem fagy le, hogy ne készítsen repülős képeket a lánykáról, az valószínűleg lehetetlenség De szerencsére Cat egyben van, Sára pedig nagyot sóhajt. Aztán eszébe jut, miért ilyen bátor a kislány a levegőben és miért jó az egyensúlyérzéke. - Ó, azt hiszem már láttalak. A kviddicspályán, láttalak. - Állapítja meg végül, lelkesen bólogatva, mert elégedett magával, hogy egy ilyen apróságra emlékszik. Amúgy nem nagy kviddicsrajongó és amióta az öccse nem játszik, ritkán nézi a meccseket. De a legutóbbi Rellon-Navine meccsnek elég nagy híre volt, szóval úgy döntött kimegy és megnézi. Akkor látta a lánykát, a navine csapat színeiben, terelőütővel repkedve. Ahhoz képest, hogy milyen pici, mégis terelőnek választották? Ha Sárát kérditek, inkább nem akarja letesztelni a lányka jobb horogját, köszöni szépen. - Hát, fotográfus szakon vagyok mestertanonc... meg ez a hobbim is. Szerintem ez egy ilyen betegség, de nekem éjjel-nappal alkotnom kell valamit. - Nem, nem betegség, Sára. Csupán csak ebben tudod kifejezni az igazi valód, még ha Noelen kívül más nem is lát bele igazán a lelki világodba. Ha nem engeded közel magadhoz az embereket, ha nem engeded, hogy beléd lássanak, neked kell kivetítened magad, az érzéseid. Ő a festésben és fotózásban mutatott tehetséget, igazából az eladott műveiből él meg. Szóval csak jól jár vele. Nem lesz egy megkeseredett, zárkózott valaki sem. Hanem Sára marad, az a Sára, aki mindig is volt. És ez a Sára ösztönösen vonzódik a cuki, szőrös dolgokhoz. Szóval nem állja meg, hogy egy kicsit megcsikizgesse a golymókot, megsimogassa. Még beszél is hozzá, kár, hogy ő nem tud válaszolni. Mosolyogva pillant fel Catre, ahogy hallgatja a kis szőrmók történetét. Ó, szóval már egy éve a lánynál van, akkor biztosan ismeri már és tudja, hogy kell bánni vele. - Nekem? - Kérdezi szélesen elmosolyodva. - Nekem csak egy beszélő plüsshódom van, de az is több, mint amennyit néha el lehet viselni. - Na igen, a többi állatnak nagy előnye, hogy nem tud beszélni, nem hisztizik. Nem olyan kis akarnok hercegnő, mint Mazsola, de Sára aztán megtanulta kezelni. Ettől függetlenül, ha nincs vele és csak úgy, egyedül mászkál a kastélyban, akkor igenis veszélyes a többi diákra.
|
|
|
|
|
Cyanne North
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Csak egy kis időre akartam elmenekülni a könnyek elől. Remegő testem, elnyíló ajkaim biztosítottak arról, hogy most fogom megtudni, milyen is felnőttnek lenni, és én annyira nem akartam! Csak kislány akartam maradni még egy napig, mentesülni a fájdalom alól, annyival letudni, hogy "apa most jó helyen van".
Vajon jó helyen van? Jó ember volt? Attól még, hogy ölt embert, jó helyre került?
Én féltem tőle. Azóta, hogy láttam azt az esetet, folyamatosan féltem tőle, de ugyanakkor szerettem is, vagyis, azt hiszem. Szörnyű érzés keringett bennem. Mi van, ha nem is szerettem? Bűntudat.
- Én csak... nem akarok... - szipogtam - ...nem akarok még felnőttként viselkedni. Csak egy kicsit.
Kérlelően néztem Dwaynere, közben még mindig rázott a zokogás. Dwayne, mondd, hogy tudsz csinálni valamit, hogy jobb legyen! Kérlek!
Ahogy a férfit néztem, valahogy még rosszabb lett, fogalmam sincs, miért, de a szívembe mart a látványa. Miért pont neki kellett ezt közölnie velem?! Pedig reménykedtem, hogy lesz egy-két ember az életemben, akikhez csak jó emlékeket fogok tudni társítani. De nem.
- Dwayne... - sírtam. - Segíts valahogy... kérlek...
Mekkora önző, önsajnáltató barom vagyok.
- Vagyis tudom, hogy nem tudsz... csak... ne haragudj...
Hiszen hogy tudna segíteni Dwayne azon, hogy meghalt az apám, akiről azt sem tudom, jó ember volt-e, vagy sem? Feltámasztja, és megkérdezi? Hagyjuk már. Megint jó hülye voltam, itt drámázok, ezzel bűntudatot okozva Dwaynenek, hogy nem tud segíteni, vagy megint felháborodik és közli, hogy gyenge vagyok. Igaza lenne.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Cyanne North Borzongás fut végig a gerincén, amit kategorikusan a bizsergetően hűvös szellőnek tud be, ami végigfutkározik a játszótéren, megrezgetve az avart és a fűszálakat. A lány meg-megremeg mellette, épp csak a szeme sarkából látja, ahogy azt is, hogy a hosszú, kopottas- sápadt hajszálakkal kavargó játékot játszik ugyanaz a szél.
Nem bánja, hogy nem az irodájába hívta, vagy egyszerűen félre a folyosón még kora délelőtt, amikor visszatért a helyszínről. A gyásznak tér kell és idő, magány, sötétség, hideg és minél kevesebb árgusan vizslató szem, a lány háta mögött összesúgó száj. Ha most nem is, Cyanne később biztos, hogy hálás lesz neki emiatt - nem mintha egyetlen sejtje is igényelné bárkinek a háláját.
- Az apádat senki sem hozza vissza.
Most először néz rá, komor arccal, a szemében a lámpafényen át talán együttérzés, ami megcsillanni látszik a sötétben. Nem, valójában nem érzi át, mi az, amin a lány keresztülmegy, ám érti és tudja, hogy ebben helyzetben semmit sem tehet. Leveszi a kezét a fém láncról, egy ösztönös, zsigeri gondolat arra késztetné, hogy ismét érintse meg a lányt, ám ennek nyomban ellenáll.
- Nem hiszem, hogy rám van szükséged, de... csinálhatunk valamit. Ha akarod.
|
|
|
|
|
Cyanne North
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Dwayne szavai keményen csattannak arcomon. Igaza van. Nem tudom őt visszahozni. Ha meglenne rá a lehetőségem, akkor sem tudom, hogy akarnám-e.
- Jó ember volt? Szerinted. Vagy ismerted egyáltalán? - kérdeztem halkan, még mindig szipogva.
Lassan abbahagyhatnám a bőgést - ez persze csak egy kósza gondolat volt, hiszen könnyeim még mindig áramlottak, teljesen össze voltam zavarodva, azt sem tudtam szinte, hol vagyok.
Ez az egy dolog az, amiben Dwayne akkorát tévedett, amekkorát csak lehetett. Eddig szinte minden, amit mondott, vesébe látó pontossággal volt igaz rám, de ez, ez hatalmas hülyeség volt. Pontosan ő az, akire most szükségem van. Nem az apám, nem a családom, nem David. Dwayne.
- Ha nincs semmi dolgod épp... jó lenne. - nyökögtem, és egy mosolyt erőltettem az arcomra. Már megint elkezdtem szerepet játszani. Az erős kislány. - Nem tudom, mit, igazából tök mindegy, csak... nem akarnék most egyedül lenni mondjuk egy vonaton...
Miközben mosolyogtam rá, lelkemre ránehezült ez a sötét lepel, a gyász leple, hatalmas dementorként tornyosult fölém, hogy "nincs apám", nyomott és rohasztott belülről a gondolat, hogy megkönnyebbültem egy kicsit a halálától, és hogy ennek ellenére nagyon fáj, hogy nem ismertem őt, vagyis mi van, ha félreismertem?
Nem akartam ezen gondolkodni.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Cyanne North Hosszan pislog egyet, nem hagyja, hogy a szeme hosszasan időzzön a könnyektől fénylően csillogó íriszeken. Tovább néz a rozsdás, kovácsolt kerítés, a környékbeli házak falai és palatetői, majd a felhőktől zabdalt ég felé.
- Azért elég nagy a világ és elég sok benne az auror, kicsi lány.
Ennyivel adja meg kitérő válaszát. North, North, volt belőle egy pár, akár ismerhette is, de nem tartja valószínűnek, hiszen a világ két ellenkező pontján szolgáltak. Feszélyezve érzi magát ezektől a kérdésektől, olyan, mintha külön fajba kategorizálnák a munkája okán és feltételeznék, hogy az aurorok, akár egy nagy család, munka után összejárnak, együtt iszogatnak és mindenki ismer mindenkit. Valójában a szemközti asztalnál ülő lány kacifántos nevét se tudja megjegyezni, fogalma sincs róla, kicsoda ő valójában, vannak-e gyerekei, egyáltalán várja-e valaki, ha becsukja maga után az otthona ajtaját. De őszintén szólva más se nagyon kérdezgeti tőle ugyanezt.
- Nekem aztán semmi dolgom. Csak tévéznék otthon meg ilyesmi. De a meccset kitudom hagyni, ha nem t'om - kicsit elhallgat - beszélnél róla vagy valami.
|
|
|
|
|
Cyanne North
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Sejtettem, hogy nem ismerte, de azért mégiscsak reménykedtem, hátha - hiszen apa mindig sokfelé utazott, hátha Amerikában is volt valamikor, és esetleg megismerkedtek. De akkor nem.
Attól még hogy auror volt, és az aurorok általában jó emberek, nem biztos, hogy ő is az volt.
Az, amit Dwayne felajánlott, valami aprócska életet lehelt a fekete pokróccal leterített szívembe. Van valaki, aki ezt felajánlja nekem. Ez nagyon jól esett, még ha csak arról is volt szó, hogy kihagy miattam egy meccset, vagy ilyesmi.
Hálás mosolyt küldtem felé, bár lehet, hogy nem látszott annyira, mint akartam, hiszen még mindig pityeregtem - a zokogás már nem rázott kíméletlenül, csupán néha nyikkantam meg úgy igazán.
- Köszönöm szépen.
Bár fogalmam sem volt, hogy ez tulajdonképpen meghívás volt-e, vagy arra mondta, hogy szívesen üldögél ám itt velem a hidegben a nyirkos hintán, mégis éreztem benne azt a kedvességet, amit ezek szerint egyikünk sem tud normálisan kimutatni.
- Azért a dementor a mumusom, és azért vannak rémálmaim mindig mert... láttam, ahogy az apám megölt valakit. - ahogy ezek a szavak elhagyták ajkaim, egyszeriben megkönnyebbültem. Tényleg Dwayne az egyetlen ember, aki tud erről, egészen eddig titkoltam... és olyan jól esett kimondani! - Kislány voltam. Apánál töltöttem a hétvégét, de rossz előérzetem volt, ezért rávettem a húgom, hogy ő maradjon otthon. Apával valahogy belekerültünk egy üldözés közepére, nekem el kellett bújnom egy asztal alá, és... hallottam ahogy kábító átkot mondott valakire... és az a valaki leesett pont elém, arccal felém fordulva, és betört a feje, beleállt egy kő. Utána valaki rálépett.
Ahogy ezeket a szavakat mondtam, még jobban összehúztam magam előtt a kabátot. Kirázott a hideg.
- A fehér csipkeruhámból sosem tudtuk kimosni a vért. Azóta nem hordok csak fehér ruhát.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Cyanne North Ismét lök magán egy aprót, a lánc megnyikordul, a bokáit keresztbe teszi egymáson, összébb húzza magát a hintában. A szemét bántja a lámpafény, ami agresszíven világítja be a sötétséget, ő pedig erővel gyűri le magában a késztetést, hogy mégis egy hirtelen elfoglaltságra hivatkozva lelépjen, magára hagyva a lányt a kétségeivel. A gyász nem az asztala, a könnyek lebénítják, azt pedig, hogy mi lenne ilyenkor a helyes viselkedés, csak a tévéből ismeri. Az otthonában nem volt divat a sírás, szájba vágták érte a fivérei, nem viselkedhetett úgy, mint egy lány. Később pedig ő ütötte meg a húgát, már puszta passióból: azt gondolta, ez a helyes cselekedet.
Rossz vér.
- Az apád auror. Biztos nem ő az egyetlen, akivel végeznie kellett.
Csöndesen mutat rá a tényre, a lány tekintetét keresve. Vigasztalás? Aligha, ám elvitathatatlan, hogy ez a munkájuk, az életük, a viselkedésük része, ami a saját bőrén tapasztalja, hogy nem marad megtorlatlanul. Egyszerűnek tűnik kimondani egy átkot vagy meghúzni a ravaszt és igen, fájóan könnyű is. A neheze később következik. Ha eljön az este. Nem Cyanne az egyetlen, aki kettejük közül rosszul alszik, immáron évek óta.
- Tudod, nekem is meg kellett tennem - fűzi tovább a gondolatait, lassan ringva a hintán előre- hátra - Mindenkinek meg kell. Egy csomószor. És a legtöbbre nem is emlékszem. Sokról azt se tudom, miért kellett meghalnia, csak meg kellett. Lehet, hogy a pokolra kerülök miatta, nem tudom - oldalra dönti a fejét, visszatámassza a láncnak - de vállalom. Mert a hazámért tettem. És ártatlanokért. Ahogy apád is.
|
|
|
|
|
Cyanne North
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Ha valakivel ezt meg tudom beszélni, az egy olyan auror, aki megérti, hogy mit akarok mondani a szavaimmal, nem értelmez félre, és van rám ideje is. Jelen esetben Dwayne tökéletesen megfelelt erre a szerepre - az, hogy ott maradt, hogy kíméletlenül őszinte volt velem, volt a legjobb megoldás.
- Persze, hogy nem ő az egyetlen. - jegyeztem meg halkan. - De nekem ez akkor... olyan... ijesztő volt.
Aztán Dwayne magáról kezdett mesélni, ami igazság szerint egy sokkoló esemény volt, még a hüppögést is abbahagytam, ahogy hallgattam szavait.
- Tudod Dwayne, te biztos nem fogsz Pokolra kerülni. Ha van egyáltalán Pokol... - mondtam csendesen. - Általában meglátom az embereken, ha valami nem stimmel velük. Apámon is láttam.
Még szipogtam párat, könnyeim is csordogáltak, de immár hangtalanul. Ezt nagy előrelépésnek ítéltem meg.
- És remélem, én sem kerülök majd Pokolra, mikor auror leszek. Mert én is a jóért csinálnám.
A megítélőképességem viccesen működik - apámon és saját magamon kívül biztos vagyok az emberek jósági szintjét illetően; anyám például egészen jó, Lacey pedig egyáltalán nem olyan ártatlan, mint amilyennek szeretném látni. Dwayne pedig jó, még ha abból a fura fajtából is.
Egy hűvös szellő tört át a kabátom bélésén, hajamat lesöpörte a vállamról, még az is lehet, hogy egy adag Dwayne arca közelében talált magának biztos pontot. Csak bámultam magam elé.
- Csak azért jó lenne tudni, milyen ember is volt az apám...
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Cyanne North
Tudna mit mondani. A szeme egy fűben bukdácsoló, száraz falevelet néz, erősebben rászorít a fémre, amíg a szemek a tenyerébe vájnak, vörös lenyomatukat otthagyva a bőrén. Hét, talán nyolcéves lehetett, amikor a gőzölgő mocsár szagát a falu fölé hordta a front, ő az apját várta a parkolóban, egy sörös dobozt rugdosott a falnak, flegmán, akár egy nagyvilág fiatal, aki tudja, hogy előtte az élet. Az ajtó csapódására rezzent össze, hallotta a kiabálást, a dulakodás puffanó hangjait, majd ahogy a penge gyomorforgató loccsanással egy férfi mellkasába mar. Kocsmai verekedés, másnap azt mondták, ő pedig látta, ahogy a tulajdonos felesége mésszel szórja be a szemetesek mögötti nyomokat, mielőtt a mosómedvék rájárhatnának a vérre. Nem látta sem az áldozatot, se azt, aki végzett vele, ám máig emlékszik a rettegésre, amivel a furgon mellett várta az apját vissza. Gyerek volt. Ahogy Cyanne. De úgy fest, a maguk fajtának megvan a keresztje.
Vérszegény nevetést hallat, ismét felbámul az ég felé. A szeme azonban nem tükröz semmilyen derűt.
- Csináltam dolgokat. Sok dolgot.
Nem fűzi tovább, az ajkába harap, a szavai egy hümmögésbe fulladnak. Dolgokat, amire nem vagyok büszke.
A lány hajának barackillata van, újfent ezt hordja felé a szél. Egész nyárszagú, akár a virágok.
- Nem lehetett sz*r ember, ha a lánya éjjel egy parkban sír utána. Hidd el nekem.
|
|
|
|
|
Cyanne North
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
- Gondolom, hogy csináltál. De attól még jó vagy. - jelentettem ki teljes bizonyossággal.
Igazság szerint Dwayne megnyugtatott valamilyen szinten, ez egyelőre elég volt nekem ahhoz, hogy ne pánikroham közeli állapotban legyek. Csavargattam a hajtincseim, az irritáló lámpafényben derengő bentont fixíroztam - pár fűszál csillogott a ráülő harmattól.
- Az egyik legkorábbi emlékem apámról az, hogy nagyon lesérült. Majdnem megvakult és nagyon csúnyán nézett ki, alig tudták összerakni az ápolók. Elcipelt valami temetésre, vagy nem tudom, mi lehetett az, alig voltam öt éves. De volt ott egy férfi, aki olyan megtörtnek tűnt. Kapott valami emlékplakettet a dicső és bátor munkájáért blablabla, én meg ott fecsegtem volna apámmal, de ő elküldött, hogy most beszélgetne kicsit. A férfi odajött hozzám, és odaadta a plakettjét. Máig megvan. - szünetet tartottam, ahogy próbáltam felidézni a zavaros, távoli emléket. - Azon gondolkodtam, hogy apám is ilyen megtört lehetett-e, mikor elvette anyámat.
A világ összes galleonját és unikornisszarvát odaadtam volna azért, ha megismerhettem volna az édesapámat. De nem. Csak egymás mellett voltunk legtöbbször, megkérdezte, hogy kell-e valami, de sosem mesélt magáról.
Olyan sötét dolgokat csinált volna, hogy nem tudta velünk megosztani? Vagy annyira féltett minket?
Aztán eszembe jutott, hogy Dwayne - ahogy tudom - ismét apa lesz. És hát, fájhat neki, amit mondok.
- Persze, értem én, hogy miért nem osztott velem meg dolgokat. Csak hát... azt hiszem, jobb lenne most, ha legalább beszélgettünk volna.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Cyanne North Hallgatja a lányt, a hajszálait egy mozdulattal lesöpri a válláról, majd a kezét visszaereszti maga mellé. Hallja, érti, amit mond, azonban az értelme olyan távolinak és ködösnek hat, mintha egy zajos alagúton túl hallaná, az érzelmi töltete már nem érkezik meg hozzá. Az apához fűződő viszony egy életen át meghatározó, gyakran tragikus, de minden esetben acélkemény kapocs, aminek a jelentősége elvitathatatlan. Hisz' ő is érzi az apja árnyékát a gondolatain és a tettein, a lánya is viseli az ő nyomait, akár egy elátkozott billogot és a fia is meg fogja kapni, amint megszületik. De... de Cyanne szavait mégis képtelen átérezni.
Neki volt apja, van is. Az öreg pedig mellette állt, ha nem is mindig szeretettel, de megértő, óvó vasszigorral, atyai pofonokkal és azzal a bölcsességgel, amiből máig él. Ismeri őt, ezáltal ismeri magát is.
- Ja... csináltam olyat én is. Szoktunk - elmerengve néz az ellenkező irányba - Azt hiszik, hogy egy emlékplakettel meg lehet venni egy emberéletet. "A haza nevében köszönjük a bátorságod". Mekkora baromság. Tudod mit? Az első bevetésemen úgy becsináltam, hogy belehánytam egy kukába. Íme a haza fene nagy bátorsága. Egy fenét.
Maga sem érti, miért kell elmondania ezeket, halkan és dohogva - de úgy érzi, a lány megérti ezt. Pedig nem bajtárs, nem auror, csak egynek a lánya, akinek a könnyein megcsillan a holdfény, a sápadt arca pedig egészen kipirult.
- Az én öregem megvert egy csomószor engem - folytatja újult lendülettel, könnyedén - Sose ok nélkül, de keményen. Egyszer megrepedt az állkapcsom. Mégse utáltam soha meg nem gondolkodtam ilyen hülyeségeken, hogy jó ember-e, vagy nem. Figyelj, ő ott volt nektek, nem? Lehetne rosszabb is, leléphetett volna, ahogy én.
|
|
|
|
|
Simfel Kristóf
INAKTÍV
Büfékocsis Vadalma úr
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
|
 A legkirályabb dolog félvérnek lenni. Látod mind a két oldalt, ismered mindkettőt amilyen alaposan csak akarod, nem maradsz ki semmiből és senki sem fog téged ezért lenézni. Simfelünk nemrég moziban járt Budapesten, és azóta vagy a finn western zenéjét, vagy a japán-angol dalt dudorássza. - Dánsz dánsz hev á gúd tájm... - no meg hozzá a fütyörészés, nem tudja kiverni a fejéből, annyira fílinges. Nemrég kapott egy kopottas kis tollast, amiben egy nagyon kedves régi ismerőse írt neki, hogy idejön. Amikor először átfutotta a levelet, szinte fogalma sem volt róla, ki írt ilyen furcsa nyelven, mert ugyebár angolul csak annyit tud amennyit a zenék refrénjéből megismert, ergo kitűnően rá tud kérdezni a rókák beszédszokására, a lovak csodálására, és újabban táncra invitálni egy kellemes időtöltés erejéig. A megfogalmazott kis levélnek kalandos története volt ezek után, mert új állásának köszönhetően beszabadult a kastélyba, és csak akkor volt hajlandó kiszolgálni egy súlyos gondokkal küszködő nemzetiségbeli-félvért, ha lefordítja neki a levél tartalmát. Persze amaz nem volt hülye, hiába nézett ki annak, csak pár mondatot volt hajlandó felolvasni magyarul, úgyhogy az utóbbi két napja a fordítási kísérletekkel és vesztegetésekkel telt. De megérte! Nestea azt írta, hogy jön ide, mégpedig költözni és boltot nyitni. Az a Nestea, aki annak idején 19 volt, mikor először és utoljára látta Angliában, akkor mentek ki az apjával a teaiszogatókhoz elintézni egy kényes angol-magyar konfliktust, ami azóta is hétpecsétes titok. Akárhogy is legyen, a rézbőrű lány most már biztos úton van a falu felé, hiszen azt is megírta, hogy melyik vonattal érkezik. Biztos várta, hátha az egyetleeeeeen magyar ismerőse kijön érte az állomásra. Simfel zsebre tett kezekkel, pulóver-farmer-sál-jaéscipő szettben várakozik a beérkező gőzösre, ami lassan csikorogva áll meg a helyén. Az iskolai dömpinghez képest most igen kevesen kászálódnak le a kocsikról, de közülük megpillantja a sötét bőrű szépséget is, pont mikor a "lá lá lá lá lá lá lá lááá úúúúúú"-hoz érkezik fejében a gramofon. Ejha! Az a kis tizenéves most aztán hátőőőőő kikerekedett és még a fogszabiját is levették! Pillanatnyi meglepettségét egy fülig érő vigyorral koronázza meg, aztán ráérős léptekkel megy párat, hogy Nestea elé érjen és a képébe villanthassa fess mosolyát. - Hátsziiaaaaaa! Ilyen kicsi korod óta nem láttalak! Csini vagy! Látom levették azt a szörnyű drótot is, jól áll! Vigyek valamit? - na most ez a jelenet több szempontból is vicces. Részben mert magyarul beszél, és ki tudja, ebből a nő mennyit értett, részben pedig mert úgy magyaráz és mutogat, mintha egy siket-némának tenné: jó hangosan és részletesen elmutogatva a csinosság ismérveit, a fogról leszedett járókeretet, félig a csomagok felé hadonászva. Azért reméljük nem hívják ki rá rögtön az elmegyógyintézetet.
|
|
|
|
|
Cyanne North
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Amiket most hallottam, azok Dwayne Warren belső titkai voltak. Amíg az első bevetéséről beszélt, a holdfényt néztem. Hamarosan telihold.
Aztán amint odanéztem a halkan beszélő, dohogó férfire, annyira éreztem azt, amit átélhetett! Pedig nem mondhatnám, hogy túl együtt érző, vagy hogy kimondottan intuitív típus lennék, és mégis...
Muszáj volt ránéznem; akkor láttam először igazán Dwayne arcát. Nem tudnám leírni... megsebzett, de erős. Bizonytalan. Önmagát okoló.
Nem vagyok jó az érzelmek kezelésében, általában nem tudom kifejezni magam egy adott helyzetben, most azonban ujjaim Dwayne vállához értek, szinte önkéntelenül jött a mozdulat. Már egészen elálltak a könnyeim, túl voltam az első sokkon.
Aztán, mikor újra beszélni kezdett, levettem róla a kezem. Olyan dolgot mondott... Amitől ismét kirázott a hideg (lehet, hogy lázas leszek), a végén meg egyenesen összerándultam.
- Ami azt illeti... elváltak anyámmal. Nagyon ritkán láttam. Asszem' távol akart tartani minket magától. Veszélyesnek ítélte a szakmáját ránk nézve. - ismét magam elé néztem.
Nem tudtam volna hogyan megfogalmazni azt, amit Dwaynenek akartam mondani. Valami aközött, hogy "jól vagy?", és hogy "semmi baj", de hát ezek általában nem hatásosak, meg klisék, meg ilyenek, és igazából nincs értelme kimondani őket, mert nem használnak. Ez olyan, mint a "minden rendben lesz", az is egy olyan klisé, amit senki sem tud komolyan venni.
- Sajnálom. - mondtam mégis - Mármint, hogy apád... ezt csinálta. - nyögtem satnyán.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Cyanne North
Cyanne érezheti, hogy az ujjai alatt a férfi izmai megfeszülnek, mintha ösztönösen védené magát. Mégsem mozdul igazán, a fejét fordítja cseppet a lány felé, tűri az érintést, mint egy bizalmatlan, kézhez alig szoktatott kóbor macska, aki a lelke mélyén mégis csak egy kanapéra és fűtött otthonra vágyik.
Végül megrázza magát kissé. A tenyerére néz, amiben még mindig vöröslik a lánc lenyomata, megköszörüli a torkát. Baromság, mondaná szívesen azt, amit Cyanne az apja állítólagos érveiről mesél, ám ezt esze ágában sincs közölni vele. Ha ott akart volna lenni, megtehette volna, ahogy őt se tartotta vissza semmi attól, hogy megkeresse a lányát, mégse tette. Minden csak mese a veszélyes munkáról, elfoglaltságról vagy bármiről, ezt a lány is tudhatja: az apja nem volt ott velük, mert nem akart.
- Én meg az apádat sajnálom.
Halkan válaszol, végül ránéz, most először igazán. Ő közel sem érzi magát annyira megtörtnek, mint amennyire azt azok hiszik, akik nem a gyermekkoráról mesél. Megverték, igen, de számára ez természetes, hisz' soha sem ismert mást, netalán, hogy gyereket nevelni egyéb módokon is lehet. Ez pedig az ő keresztje.
- Csinálhatunk valamit, ha akarod. Mert összefagyok. Meg te is.
|
|
|
|
|
