Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A tekintete érdektelenül időzik az állomáson vesztegelő tehervonat oldalán, fél füllel két helyi vénasszony pletykálkodását hallgatja, hogy teljen az idő. Nem mintha bármit is értene hadaró, tájszólású magyar beszédükből. Hiába, számára egy évtized sem lenne elég rá, hogy elsajátítsa a nyelvet. Így nem is erőlködik igazán.
Távolról, a hegyek közül vonatfüttyöt hall, elnyom egy ásítást. Kezd hozzászokni, hogy időről időre valami deviáns félnótás miatt kénytelen a peronon vesztegelni, akár egy elcseszett fogadóbizottság, csak hogy az illető a szabadságot megérezve nehogy a vonat alá vesse magát örömében. Na nem mintha a Zengőbarlang vagy a Balatoni Javítóintézet jómadarai közül bárkiért is annyira nagy kár lenne - ez azonban olyan vélemény, amit nem igazán hangoztathat.
Otthon futólag átnézte a fiúcska aktáit, hogy mégis tudja, kinek köszönheti a plusz munkát. Rendfenntartóként az iskolai csínytevők adatai többnyire nála landolnak, csinos kartotékokba sorakoztatva, azonban az, hogy a minisztérium előre megküldi neki, mindenképp kiváltság. Ezen kívül előrevetíti, hogy a hormonzavaros tinédzserrel még biztosan meggyűlik a baja.  
A mozdony lustán kibukkan a dombok közül, ő hátrébb áll, hogy helyet adjon az előrenyomakodó utasoknak. A széngáz szaga szúrja a szemét, pislognia kell, hogy tisztán lássa a leszállókat. Az arcmemóriája messze nem a legjobb, így hamar feladja, úgy dönt, inkább megvárja, míg mindenki abbahagyja ezt a hangyaboly- szerű mászkálást és végre elvonul a tömeg.
A vonat ismét sípol egyet, majd zötyögve továbbindul. Ekkor lép tovább ő is a váróterem mellett.
Nem nehéz kiszúrni a delikvenst, fénykép nélkül sem, elég maga elé festenie minden sztereotípiáját, és lám, a fiúcska ott kuporog a fal mellett, mint akinek a vállát az élet súlya nyomja.
   -  Hey - a cipője orrával megbökdösi a lábát kissé - majd alszol a kastélyban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Hátrébb lép egyet, ahogy a srác föltápászkodik. Rövid töprengéssel végigméri, mintha azt ellenőrizné, minden testrészével együtt egészben megérkezett a kastélyba, aztán viszonozza a köszönést egy kurta bólintással.
   -  Szevasz - déli akcentusú angollal beszél, elvégre a magyart érintőlegesen ismeri mindössze - Dwayne Warren vagyok, a nevelőtiszted megkért, hogy legyek a dadusod.
Akár kezet is nyújthatna, valahogy azonban mindig viszolygott ettől a fajta bemutatkozástól. Helyette mindössze int egy apót a vasútállomás kapujának irányába, jelezvén, a fiú nyomában akár indulhatnak is.
   -  Ezer dolgom van még.
Hárítja el egyszerűen a bizonyára gúnnyal tűzdelt kérdést. Egy részről botfüle van az ilyesmihez, más részről pedig az ilyesmi általában lepattan róla. Persze, mint mindenkinél, nála is túl lehet feszíteni a húrt - ekkor azonban egy atyai tarkón vágás általában helyre szokta állítani a megfelelő egyensúlyt a tinédzserekkel szemben.
Lassan ballagnak a kapu felé, lépteikbe belezördülnek a bőrödbe tuszkolt holmik. Ő maga, szokásához híven nem hozott magával többet, mint ami a zsebeibe belefért. Az időjárással kapcsolatos, béna megállapításra csak hümmög valamit, előre engedi maga előtt a srácot a kapuban, őt követve hagyja el a pályaudvart.
   -  Hagyd a bőröndöt, fölküldöm a kastélyba. Át kell néznem, hogy van-e benne valami, aminek nem kellene ott lennie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Átveszi tőle a bőröndöt, leteszi maga elé a földre, a farzsebéből pálcát húz elő. Egy apró intéssel bűvöli meg a tárgyat, ami először megremeg, majd nehézkes döccenéssel felemelkedik, hogy a kastély felé vegye az útját. Korábban manókat használt ilyesmire, de mióta egy szórakozott diák táskájában felrobbant valami, a kis állat pedig elvesztette a fél fülét, inkább senki testi épségét nem kockáztatja ezzel.
A mondatára ismét nem válaszol, mintha sportot űzne belőle, hogy figyelmen kívül hagyja a srácot. Persze, szokja csak meg, az élet erről szól.
   -  A nevelőd és az igazgató megkért, hogy legyek elnéző veled.
Átkel az úttesten, remélhetőleg nyomában a sráccal, útban a kastély felé. Nem sürget a léptein, azonban elég céltudatos ahhoz, hogy jelezze: egyelőre nem lesz itt semmilyen fagyizás. Azt a feladatot kapta, hogy ezt a kis csomagot szállítsa el a kastélyba, a kapuig tehát az ő felelőssége, ha esetleg meglóg. Onnantól kezdve azonban Csongor azt tesz, amit akar, annak az elsimítása már az igazgató hatásköre, ha a falakon belül tesz valamit.
   -  Baromira nem különbözöl a többi gyerektől. Itt szinte mindenki sz*r családból jött, vagy apu bántotta anyut. Pláne a zöldek közt, kész elmegyógyintézet az egész... de a javító miatt mégis rajtad kell tartanom a szemem - flegmán vállat von - Jó magaviselettel engedtek el, ha ez így marad és normális leszel, akkor itt senki sem fog zaklatni. De ha olyat csinálsz, amivel megszeged a megállapodást, a homlokodon csúszva küldelek vissza a javítóba.
Nem fenyegetőzik, a hangja is higgadt marad, ezt azonban nem árt nyomatékosítani az elején. Pláne, hogy a lánya is a kastélyban van, egyszerre személyes üggyé vált az iskola tisztán tartása a mindenféle rendbontóktól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A léptei visszhangját elnyelik a szorosan egymás mellett álló házfalak, ahogy kimerülten a kastély irányába ballag. az esték egy ideje hűvösbe fordultak már, ő azonban pólóban sétál a kihalt utcákon, valahogy furcsán lázasnak érzi a testét. a feje enyhén kóvályog, az egyik lábába néha fájdalom nyilall, ha helytelenül lép rá.
Az animágia tanulás szenvedéssel jár. Alexa mindig emlékeztette erre, amikor reszketve borogatta a kificamodott vállát vagy épp ha ezredik alkalommal eredt el az orra vére és folyt végig a ruháján. Most is épp tőle vánszorog hazafelé a beiktatott gyakorlást maga mögött tudva. Kudarcélmény. Ma semmi sem sikerült. Mióta az élete egy rándulással a feje tetejére fordult, az egyébként is gyenge koncentrációs képessége is rengeteget romlott. Nem megy, nem fog menni. Talán hagynia kellene az egészet a fenébe.
Nem egy láncdohányos, azonban egy mélyről jövő érzés azt sugallja, jó lenne egy cigi. Nagy kár, hogy rég nem hord magánál olyasmit, a lakása pedig annyira messze van, fene belé, inkább a kastélyban éjszakázik ma. Egy mordulással lép át egy nagyobb, járdaszéli tócsát, ami a tegnapi esőzés eredménye. Az útját levágni igyekezve sétál be az üres játszótér kapuján, hogy ezzel megspóroljon egy nagyobb kitérőt a kastély irányába.
A lába alatt több évtizedes homokból nő ki a nedves fű. Valaki pedig motyog a közelben. Ezek szerint nem ő az egyetlen, aki még fenn van ilyen későn, bár a nő nem úy fest, mint aki hazafelé tartana. A nő... Zója?
   -  Oszt' Minára meg ki vigyáz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Ki tudja, milyen szentimentális vagy épp önkínzó motiváció folytén, de ahelyett, hogy megfordulna és folytatná az útját, nem hogy megáll, hanem egyenesen közelebb is lépdel hozzá. Nem kellene ezt tennie, nyilvánvalóan tudja, hiszen ahányszor a nő (vagy inkább bármelyik nő?) beteszi az életébe a lábát, hónapokkal később hatalmas rumlit hagyva maga után távozik. Ám, ahogy pár pillanatnyi hezitálás után a doboz felé nyúl, egy esti cigi még tényleg nem ártott meg senkinek.
   -  Mit csinálsz te az iskolában?
Gondolkodás nélkül ül le a padra ő is, a kellőnél nagyobb távolságot tartva, mintha a volt barátnője bármelyik pillanatban rátámadhatna. Néha egészen gyerekes, ahogy viselkedik, ennyi év távlatában pedig ideje lenne beforrnia a vélt és valós sérüléseknek is. a pálcája után kutat, hogy azzal gyújtsa meg a szálat. A számára ócska, gyenge európai cigaretta fényesen felizzik a kezében.
Zója az iskolában. Volt idő, hogy erre ingerülten fejezte volna ki a véleményét, ám most túlságosan csüggedt ehhez. Szuper. Nem elég neki, hogy először a minisztériumban támadja meg azzal, hogy szereti - hahaha, mekkora marhaság! -, ráadásul a környékre költözik, még az iskolába is beeszi magát. Mormog valamit, fölnéz az égre, kifújja a füstöt.
Dwayne, kelj föl és állj tovább, minek állsz szóba vele?
   -  Ja. Gondoltam rá - oldalra pillant a nőre - Elvégre az enyém, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Hosszasan figyeli a fölfelé kavargó füstöt, az érzékelését próbálja inkább arra összpontosítani a sajgó végtagjai helyett. ma ismét kificamította a vállát, Alexa tette helyre, a nyoma azonban lüktet, fáj és zsibbad. Mindez azért, hogy e felejtse el a mai fontos leckét: ha nem figyel, az akár az életébe is kerülhet.
   -  Tanár...
Halkan ismétli meg a szót, a fejét a nő felé dönti, végül elvigyorodik. Tanár. nyilvánvaló, mi más is lenne az ő mindig akaratos, céltudatos Zójája. Emlékszik, majdnem másfél évtizeddel korábban, egy nagyon, nagyon meleg nyári napon egy rozoga, piros kocsi platóján elhangzott egy hasonló beszélgetés. Igen, komolyan aurornak tanultam, bizonygatta akkor némileg kihúzva magát, most végeztem, egy hónap múlva kezdek. Akkor Zója nevetett rajta úgy, mint ő most, ezen a képtelen elképzelésen.
A tekintete visszakúszik a felhőkkel szabdalt, ám csillagos ég felé.
   -  Elvégre az egyetlen gyerekem. Nem is nagyon hiszem, hogy lesz több. Valakinek meg csak tovább kellene vinni a nevet - megvonja a vállát, mintha tényleg csak ilyen praktikus okok motiválnák - De aztán nem tudom, hogy megy ez. Gondolom kell egy halom papír. Fogalmam sincs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Biztosan jó tanár lesz a nőből. Ezt már akkor megmondta volna, amikor röpke ideig pszichológusként dolgozott a kastélyban. A tantárgyra azonban nem kérdez rá, valahogy ebbe bele se gondol. A gondolatai leragadtak a ponton, hogy minden nap egy épületben fognak lófrálni, ki tudja, ne adj' Isten még találkozniuk is kell. Sokat. Sokszor.
Férfiember legyen a talpán, akinek ez nem okoz valamilyen problémát, különösképp akkor, ha a hivatalos barátnője egy fél világgal arrébb tartózkodik. Talán vissza se tér soha.
   -  Miért mondod most ezt?
Hirtelen, megrettenve kérdez vissza. A szál füstölög a mozdulatlanná vált kezében, ő pedig megütközve bámulja a nőt. Tessék, ő mindent megtett. Békejobbot nyújtott, hiszen idejött beszélni vele, Zója pedig veszi a bátorságot és ezzel a témával hozakodik elő. Hát tényleg semmiből sem tanul?
Tényleg nem érzi, hogy ez mennyire kényes és fájó?
Lesüti a szemét, félszegen szív bele a cigarettába. A hamu a cipője mellé hullik a homokba.
   -  Jól. Kissé... hát Léna elment. Dolgozni. Messzire. Kicsit úgy... - hiányzik? De egy férfi nem mond ilyet - furcsa még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Köhög, elfordítja az arcát a nőről. Régen volt és elmúlt az, ami köztük történt, kár rágódni rajta,, úgysem lehet megváltoztatni már. Ez persze nem jelenti, hogy a férfiúi makacssága nem késztetné arra, hogy minden bizonnyal az élete végéig látens mód utálja Zóját emiatt, mindössze csámcsogni nem akar róla többet. Még, hogy több gyerek. Ez az egy is bőven túl sok.
Beleszív a cigarettába, ingatja a fejét. Rég nem dohányzott, talán a múlt hónapban vagy azelőtt, sosem volt kifejezetten a függője ennek. Néha jól esik, ám maga sem tudná megfogalmazni, miért. A gyermekkora szagát juttatja az eszébe, ahogyan az apja pöfékelt mindig a fotelében, miközben az újságot olvasta.
Ahogy Zója hozzáér, összerezzen kissé. Anélkül, hogy ránézne, ő is elhúzza a kezét, úgy tesz, mintha semmi, de a világon semmi sem történt volna. Valójában tényleg így van.
   -  Azt mondta, visszajön. Remélem. Itt hagyta a házát meg minden, sz'al muszáj lesz.
A pad deszkáján végighúzva nyomja el a csikket, majd dobja le maga mellé a homokba. Összedörzsöli a tenyereit, végül feláll.
   -  Elkísérhetlek egy darabon. Úgyis arra megyek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A fotócipője egy hártyásodott felszínű pocsolyába csobban, a léptei monoton dobogása töri meg a környék mély csöndjét. Utcalámpák és árnyas fák haladnak el mellette, ahogy továbbfut, élvezve, hogy a fizikai fáradtság lassan utoléri az elme tompaságát benne. A fittségre valójában sosem fektetett különösebb hangsúlyt, az élet edzette olyanná, amilyen, ne pedig holmi konditeremben való izzadás - erre azonban időről időre szüksége van, hogy levezesse a feszültséget. Hol az erdő mélyén, hol a faluban, megteszi a maga köreit. Általában éjjel, egyedül, amikor a legbékésebb a környék.
A játszótér mellett, kifulladva lassít sétára. A lélegzete párája felgomolyog az utcalámpa gömbjének fényében. Felszisszen, a jobb kezét az oldalára szorítja, igyekszik, kihúzni magát, hogy csökkentse a rekeszizmába álló görcsöt, pedig ösztönösen összegörnyedne. Érzi, ahogy a pólója a pulóvere alatt a bőréhez tapad, a teste egészen felhevült már, így mégsem fázik. Körbenéz, a legközelebbi pad felé sántikál, köhög néhányat, hosszan vesz mély levegőket, újra és újra és újra...
Hallgatja a környék csöndjét, melyet csak a légzése nyugtalan ritmusa tör meg. Egy kutya ugat a távolban, egy ajtó csapódik, különben annyira csöndes, békés és szokatlanul hideg a falu. Épp, ahogy szereti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A falu templomának távolba vesző tornya felé pillant, melynek számlapja kísértetiesen lebegő fénykorongnak tűnik a távolból. Meggörnyed kissé, kifújja a levegőt, ismét kihúzza magát, majd visszafordul a pad felé...
   -  Holy sh...!
Egészen konkrétan hátratántorodik a hirtelen riadalomtól. A padon, ahol eddig egy teremtett lélek sem ült, most egy sötét csuklyás, hullasápadt arcú lány kuporog, ahogy egy groteszk, dagadt veréb. A gyér fényben mindössze ennyit lát belőle ugyanis, semmi többet és, valljuk be, semmi különösebben ijesztőt vagy természetfelettit.
A szíve hevesebben kalapál, a pulzusa jócskán megugrik, ám hamar megtalálja a maga egyensúlyát ismét. Elfúlva lélegzik ismét, tovább tapogatva az oldalát ujjatlan kesztyűs, összefagyott kezeivel.Mintha dohányozna, kavarog minden levegővételt követően a párája.
   - Mi a... hát anyádat ijesztgesd!
Durván förmed rá, hátrébb lép egyet, a tekintetét az ég felé fordítja. Ismét megtörli a homlokát. Persze, megtanulnak hoppanálni, ezzel rögtön úgy érzik, roppant vicces felbukkanni az ember háta mögött az éjszaka közepén, ráhozva a hideg frászt. Ezek a mai fiatalok...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Az orrán keresztül lélegzik, az ég felé bámulva, hagyva, hogy az oxigén jótékony hatása nyomán az oldala szúrása szép lassan alábbhagyjon. Most, hogy áll, a hűvös lassan átszivárog a pulóverén, hideg borzongásra kényszerítve a futástól leizzadt testét. A hajának kusza tincsei az arcához tapadnak, megrázza a fejét, hogy ne lógjanak a szemébe.
És akkor a lány feláll.
Dwayne-t igencsak kemény fából faragták, már ami a félelmi küszöbét illeti. Az évek során eleget tapasztalt ahhoz, hogy a veszélyekre bizonyos szintig tompává és érzéketlenné váljon. Annyiszor nézett farkasszemet pálcával vagy lőfegyverrel, hogy azt kár lenne összeszámolnia, és mégis...
Mégis ebben a lányban van valami rendkívüli. Valami egészen bizarr, valami...
Agyarak.
Ahogy a lány felé lép, ő vele szinkronban hátrálni kezd. A kezeit lassan feljebb emeli, a szája elnyílik, ahogy a légzése szaporábbá és szabálytalanná válik. A sárgás lámpafény különös árnyékba vonja a lány arcát... azt a bizonyos jelet azonban egészen biztos, hogy nem a képzelete festette a szájába. A szíve ritmusát a fülében hallja dübörögni, egy apró faág megreccsen, ahogy hátrálva rálép.
   -  Hagyj engem békén!
Szinte meglepi, ahogy végül megtalálja a hangját; meglepő durvasággal kiált rá. Ő azonban nem teljesen hülye, az életösztöne pedig tökéletesen a helyén van, hát hiába játssza meg magát, mindenkinek egészen egyértelmű, mennyire fél.
Nyel egyet, érzi a pálcáját a zsebében, ám bármennyire csábító a lehetőség, nem mer utána nyúlni. Dermedten néz farkasszemet vele, a hideg végigkúszik a gerincén, egyszer végigrázva az egész testét.
Hogy mennyire gyűlöli az éjlényeket...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Gyorsan pillant a háta mögé, mintha menekülőutat keresne. A kezeit tenyérrel előre tartja a levegőben, megadva magát annak, ami következik... bár inkább a zsibbasztó félelemtől mozdulatlanná dermedve.
Sokkal szorultabb helyzetben is volt már ennél, rövid és semmitmondó élete során. Nem szabadna pánikba esnie ettől, ám ezt egyedül az a buta, dermedt agya nem tudja. A bestiák, a varázslények, minden, aminek vérszopó foga van- ezek az ő gyengéi. A fegyverektől nem fél, az átkoktól sem. Az agyaraktól annál inkább.
Ösztönösen kapja a feje elé a kezeit, ahogy a hirtelen támadt szél hulláma végigsöpör a játszótéren. Falevelek kavarognak a lába körül, ő pedig összeszorított szemmel húzza össze magát, mint az ember, aki pofont vár... ám mégsem történik semmi. Hevesen dobogó szívvel hunyorog a szemébe hullott homokszemek miatt, a mellkasa fájóan dobog...
A neohippi frizura. Ez ékelődik kettejük közé, mintha egyenesen az égiek küldték volna a segítségére. Már-már csodálkozva ereszti le a kezeit, a férfi válla fölött átnézve kapja a tekintetét a vámpír nőre, majd vissza Adam tarkójára.
És ekkor megérti. A kötelék.
A felmentő hadsereg megérkezett.
   -  A vacsorád a te jó büdös...!
Értelemszerű szitkozódással fejezi be a mondatát, magából kikelve ordítva a lányra. Mintha áthatolhatatlan pajzsot tartottak volna elé, a szánalmas kis halandó oly' gyorsan találja meg a hangját ismét. Persze továbbra is szigorúan a férfi háta mögött marad, onnan azonban, akár egy pórázon tartott kölyökkutya, bizonyára szívesen folytatná az acsarkodást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bár kívülről igazán úgy fest, a megmentője megérkeztével egészen kinyílt a csipája történetünk egyetlen halandójának, a gyomra még mindig akkora, mint egy nagyobb fajta, éretlen dió. Akárhogy nézzük, vagy kerülgetjük a kérdést, hármójuk közül ő áll legalacsonyabban abban a bizonyos táplálékláncban, különben pedig...
A tekintete a lányról Adamre kúszik, majd lassan vissza. Majd ismét a férfire. És mi van akkor, ha ezek ketten történetesen most megbeszélik, hogy inkább összefognak és jól elfogyasszák őt? Elvégre... hát ő tényleg nem tud túl sokat ezeknek a lényeknek a viselkedéséről, de a fajhoz való hűség lehet, hogy ezekben a ragadozókban is működik. Nincs kézzel fogható garanciája, hogy a jó társaság nem ihleti meg Kensingtont ahhoz, hogy inkább mégis jól csapra verje őt és a hölggyel együtt elkortyolgassák ebben a romantikus holdfényben.
Amíg Adam a fajtársához beszél, ő alig észrevehetően hátrál egy fél lépést. Borzasztó hányingere támad, a sápadtsága az arcára is kiül, a hirtelen magabiztosság az arcán pedig egymást kergető kétségekbe fordul.
Finom a véred, hallja Adam hangját jóval korábbról. Van, akinek elég jellegtelen az íze.
Nem gondolta volna, hogy valaha ezért fog könyörögni, de a játszótér sötétjében, fél lábbal a homokozóban taposva, egyszerre azon kapja magát, magában imádkozik, hogy a kinézetére kiüljön, valójában mennyire nem tápláló és undorító  íze van.
   - Mi a sz*rt keresel itt, mi? - emeli föl ismét a hangját, Adam válla fölött szólva a nőhöz. A férfi néma felszólítását vagy figyelmen kívül  hagyja, vagy még csak észre sem vette - Kotródj el innen, vagy rád hozom az egész minisztériumot!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

A szerdai és szombati piacnapon megtelik a boglyas tértől nem messze fekvő, téglalap alakú, füves terület, Bogolyfalva piactere, ahol helyi és átutazóban lévő árusok kínálják legkülönfélébb mágikus portékáikat. A szorosan egymás mellé tolt padok színpompás labirintusba vezetnek, a piacnak ilyenkor önálló utcái és sztrádái nyílnak, ha nem figyelsz, könnyen eltévedhetsz itt. A szerény standok között komoly, többemeletes sátrak is állnak, néha vészesen az út fölé billenve.
Ne lepődj meg, ha doxik röppennek el a fejed fölött, nyomukban az őket seprűvel kergető kofa, vagy, ha gyíkpetét nyomnak a kezedbe, hogy rád sózzák azt. A kaotikus kavalkádban mindent megtalálsz, amit keresel. HA elég ügyes vagy, a szóbeszéd szerint akár egy uncia méregdrága gyurgyalagcsipát is a pult alól.
Ám estére kiürül a piactér. A padok üres csontvázakként sorakoznak a letaposott fűben, a csöndben szemetet hord a szél, bezárnak a piac körül álló üzletek is.
Utóbbiak nemcsak piacnapokon, de a hét többi napján is nyitva állnak. A teret körülöleli többek között a pékség, a közért, a játékbolt, a pálcakészítő műhely és egy fodrászatot és szépségszalont ötvöző csinos kis helyiség. Föléjük a kastélynak beillő dilibolt, a Poénpalota magasodik.
Engedj a friss fánk illatának vagy a palotából kiszűrődő kacagás csalogatásának!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Ha tudná a srác, hogy nem is téved olyan sokat a férfivel kapcsolatban... Dwayne ugyanis a jelenleginél nem is állhatna messzebbre attól a bizonyos pedagógiai végzettségtől. Bizonyos napokon, elgondolkodik rajta, egyáltalán létezik-e olyan minisztériumi főosztály ebben a nyomorult országban, amelyik az iskolákra felügyelne és netalán megtiltaná, hogy hozzá hasonlók kiskorúakat oktathassanak. Szeretett hazájában nem biztos, hogy megtehetne ilyesmit. Mondjuk ott nem is hagyják a tinédzser kölyköket koedukált hálókörletekben éjszakázni. De hát ez egy ilyen ország.
Hasonló gondolat fut át az agyán, miközben jó pár lépés távolságban megállva végignéz a görnyedező állampolgáron.
   -  Woah, mivan, megfulladsz vagy valami...
Jellegzetesen déli akcentusú angollal szólal meg, hanyagul dobálva a szavakat, ahogy arra a britek rendszerint a szívükhöz kapnak a borzalomtól. Hozzá mégis illik és egész jól kiegészíti bőrdzsekis, nem túl tanárszerű megjelenését.
   -  Na mutasd - tenyérrel fölfelé kinyújtja a srác felé üres tenyerét - Láttam, hogy van nálad. Add ide.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

   -  Nem kell a mobilod.
Feleli türelmetlenül, kissé megnyomva a szavait, jelezvén, hogy egyáltalán nem viccel. Persze, ha lenne pedagógusi diplomája tudná, hogy helytelen a szívbajt hozni egy szerencsétlen srácra a nyílt utcán, letámadva, mint egy közönséges zsebtolvaj. Kornél azonban úgy is veheti, szerencséje van azzal, hogy mostanában futottak össze - pár ezelőtt még, amikor frissen érkezett a környékre, még sokkal rámenősebben járt volna el az efféle... rendbontókkal.
   -  Nem, az ami nálad van és most szívtad el.
A hangja meglepően türelmes, már-már megértő... amennyire egy kiéhezett sorozatgyilkod megértő lehet. Hozzátéve, milyen feszült a magánélete mostanában, nem ajánlatos sokáig húzni azt a drága idejét, ezt azonban Kornél, ahogy más, természetesen nem tudhatja.
A szabad keze, amibe épp nem várja azt a bizonyos csomagot, a zsebébe csúszik vissza, fázva és flegmán. Ember fia nem mondaná meg róla, hogy a nemes, nagy múltú iskola tanári karának oszlopos tagja, vagy, hogy a törvény embere.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Oh sh*t. Bizony, a szituációt ez írja le a legjobban most a srác szempontjából. Ő is volt persze ennyi idős, neki is megvoltak a maga kis dolgai, őt is kapták el és vonták felelősségre - oh, de még hogy! -, egyszerre pedig furcsa mód úgy érzi, eljött a bosszú ideje. Na nem mintha Kornél valaha bármit is ártott volna neki, ám, mivel sejti, hogy az iskolából való, az iskola pedig nem a szíve csücske... hát rosszkor, rossz helyen. Van ez így.
Látszólag türelmesen tartja a tenyerét még mindig, miközben Kornél előadja az élettörténetét a dologgal kapcsolatban. A szemöldöke feljebb vándorol kusza haja alatt, a tekintete a srác szemei közt ingáznak, fürkészőn, mintha olvasna bennük. Hiába persze, nem legilimentor, mindössze nem ez az első napja a szakmában.
Ehhez hasonló mesét pedig hallott már.
Fölfelé fordított tenyerének először megmozgatja az ujjait - majd minden különösebb átmenet nélkül, ugyanazzal a kezével lendületből tarkón vágja a fiút.
   -  Utoljára mondom. Add ide mind és akkor nem viszlek be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

A kastélyon belül sajnos, ahogy arra már többször figyelmeztették a felsőbb szervek, nem keverhet le a diákoknak, gazán akkor sem, ha megérdemlik. A piactér azonban semleges terület - tehát a mozdulat nem csak elképesztően jól esik, de ráadásul lényegében legális is. Igen. Fogjuk rá, hogy az. Különben is, ő a törvény.
A csomag a tenyerébe kerül, ő rövid tétovázás után zárja össze fölötte az ujjait, majd aztán, hogy a válla fölött hátrapillant, a legnemesebb egyszerűséggel csúsztatja a farmerja zsebébe. Közben hallgatja a srác kislányos nyávogását zséről, wifiről, telefonról, neki pedig a feje enyhén, de egyre határozottabban fájni kezd. Ezeknek levezetése képen visszakézből egy újabbat sóz Kornél tarkójára, ami már puszta ráadás. Mert megérdemli. És hallgasson el végre.
   -  Még egyszer nem akarok ilyet látni nálad, oké?
Mintha a saját apját hallaná... egy kényelmetlen pillanatra egészen annak érzi magát, ahogy a piac szűk beszögellésében nekiáll atyáskodni a különben teljesen idegen srác fölött. Hová múlik így a világ dicsősége...
   -  És más se lássa meg. Piactér? Komolyan? Megérdemelnéd, hogy bevigyelek, ha már ennyire lusta vagy vagy hülye ahhoz, hogy legalább a falu határáig elmenj.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Maradjunk annyiban: nem épp ez a hivatalos eljárás, ha az iskola védelmezője, a minisztérium hivatásos állományú aurorja pöfékelésen kap egy Kornél- korabeli diákot. Igaz, itteni pályafutása alatt sosem kapott figyelmeztetést a módszerei miatt, amik, valljuk be, különben marha hatásosak. Mit tegyen, adjon neki írásos figyelmeztetést, amibe aztán ismét dohányt tekerhet? Az atyai sallerre legalább emlékezni fog, ha kicsit megrázta az agyát.
   -  Ne feszítsd tovább a húrt.
Dermesztő ridegséggel válaszol, ám a keze legalább már nem lendül, megerősítve a szavait. Még hogy... ehhez hasonló pofátlanságot nem hallott már vagy ezer éve.
Hogy egy kicsit pontosítsunk: majdnem két évtizede annak, hogy egy nagyon hasonló helyzetben ő maga állt ezzel szinte ugyanezzel az ötlettel, az őt lekapcsoló mugli rendőr előtt. Akkor, igaz, azonnal rendőrségi ügy lett a dologból, elzárás, gyámhatóság, fenyegetőzések... oh, mennyi felesleges hercehurca, nem mintha bármit is tanult volna belőle.
   -  Most pedig kotródj innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Párát lélegez ki, a hintán előre dőlve lenéz a cipői mellett növekvő, zsenge, tavaszi fűszálakra. Hideg szél marja végig a tájat, az elhagyatott fém hinta csikorogva mozdul meg, a fák egymást karmolásszák hosszú, kopasz ujjaikkal. Végigborzong, a bőr kabátja nyakát összébb húzza magán, belehunyorog a köztéri gömblámpák sárga, döglött legyek pöttyözte fényébe. Nyolc órát mondott, azonban fél hét óta kuporog a padon, mint egy gazdájára váró, kiemelkedően hűséges kutya.
Szerencsétlen kicsi lány.
A papír a zsebén és a pulóvere anyagán is égeti az oldala bőrét, mintha az üzenet megpróbálná berágni magát a testébe. Súlyos szavak egy bántóan fehér papíron, az aurori munka legsúlyosabb feladata pedig most neki jutott. Még sosem csinált ilyet... az árvák, özvegyek, barátnők és megtört anyák tájékoztatásával külön személyzet foglalkozik, szakképzett pszichológusok és szociális munkások, akik tudják, mit tegyenek a tagadás és a riadalom első, döntő perceiben. Ez azonban más. Persze kimaradhatna belőle most is, beengedhette volna a kollégáit a kastélyba, akik délután félrevonták volna a lányt az egyik folyosón, hogy közöljék vele a híreket. De... nem. Nem akarta.
Görényke.
Felpillant, ahogy a kerítés nyikorgását hallja, nyel egyet, int a lánynak egy aprót. Addig nem szól, míg Cyanne közelebb nem ér.
   -  Nem akartalak ide rángatni. De van nálam valami, amit nem akartam a kastélyban odaadni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A lány lépteinek hangját egészen elnyelik a játszótér homokjában növekvő fűszálak. Ajtó csapódását hallja, egy macska nyávogását, majd a hinta nyikorgását maga mellett. Vonakodva pillant a lány felé, először annak szürke kabátjára, a szeme aztán siklik fel a lámpafényben még a megszokottnál is sápadtabb arcra. A halából egészen kikopott már a kék, ezt szinte meglepetten állapítja meg, bár szóvá nem teszi.
   -  Hivatalos ügyben szeretnék beszélni veled. Részben. Részben pedig, mint valaki, aki ismer. Gondoltam jobb, ha tőlem tudod meg és nem vadidegenektől.
A hangja rekedt és száraz, lesüti a szemét, inkább a homokozó kopott, vörösesbarna szegélyét nézi Cyanne helyett. Egyszerre Kyle jár az eszében; ő, akit Oroszországban vesztett el, még egész fiatalon. A menyasszonya másnap kapta meg a hírt, ő nem látta az arcát, de még a gondolat borzalmától is felfordult a gyomra. Nem bírja a könnyeket, a reszketést, a sírást, azt, ha a vállára borulnak, neki pedig fogalma sincs, mit tegyen. Most meg tessék, önként vállalja fel mindezt... habár Cyanne erősebb annál. Sokkal erősebb, legfeljebb nem tudja.
A belső zsebébe nyúl, egy hófehér, lezáratlan borítékot nyújt át a lánynak.
   -  Sajnálom.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Összeszorítja a száját, a tekintetük mindössze egy pillanatra találkozik, mielőtt a lány a borítékra nézne, ő pedig visszafordulna a játszótér felé. Egy elhagyatott, világoszöld lapát úgy áll ki a homokozóban gyermeki kezek által formált dombból, akár egy véres kard a mellkasból, ő az bámulja, meredten és kitartóan, míg a boríték szakad. Ő ismeri a tartalmát, ha nem is szó szerint, de tudja, mi áll egy ilyenben. Azt is tudja, hogy egy unott köztisztviselő körömfestés közben diktálta le a mágikus írógépének a sorokat egy mappából másolva, anélkül, hogy érdekelné, kinek az életét pecsételni meg vele.
Egy idő után mindenki immúnissá válik. Ő is. Látta a halottat, a fekete zacskó alól kilógó, hófehér, száraz kezeket, a maszatot, ami körülvette a testet és a krétát, amivel a mugli rendőrök rajzoltak. Az arcát nem. Abból állítólag nem sok maradt, ezt az amneziátoroktól tudja, akik később a vízautomata mellett tárgyalták meg a bosszantóan kora reggeli esetet. Egy ember volt, egy apa és munkatárs. De a parancsnokságon már csak egy iktatási szám a lap szélén.
A lány lélegzete megváltozik. Felé pillant, a haja alatt a szeme összeszűkül, az arcára ismeretlen kifejezés kúszik. A könnyek megcsillannak a lámpafényben, sötét színűen, akár csak a vér, ő azokat nézi, míg Cyanne arca le nem bukik, a teste pedig statikus rázkódásba kezd. Az ő gyomra kényelmetlenül fordul egyet, a tagjai pedig elhűlnek. Ó, a könnyek. Hogy utálja. Hogy utálja...
   -  Hé... - halkan szólal meg, bizonytalanul mozdul, a keze óvatosan és meglehetősen szerencsétlenül érinti meg a lány vállát - Rendben lesz minden.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Dwayne Warrent kevesen neveznék empatikusnak azok közül, akik felületesen ismerik, ahogy a legtöbben. Szedd össze magad és ne bőgj - leggyakrabban ezzel emeli fel képzeletbeli falát önmaga és a könnyek közé, egy hanyag, netalán egészen durva megjegyzéssel, hogy a külvilág láthassa: ő sokkal keményebb, minthogy megtörjön.
Ő soha. Ő senki előtt. Ő senki miatt.
Pedig ha tudnák az igazságot... de nem tudják.
A kezét elhúzza a lánytól, az ujjait ráfonja a hinta hűvös láncára, a halántékát is hozzádönti, ismét visszapillant a szürreális diadallal meredező homokozólapát felé. Cyanne zokogásának hangja bejárja a fákat, a bokrokat, a közeli épületek falait, majd beleveszik az enyhe szélbe, akár egy elhaló sóhaj. Nem sürgeti, diszkréten pedig még csak nem is néz rá, akkor sem, amikor a lány felemeli a fejét és kérdez; nem hagyja, hogy a tekintete találkozzon a kisírt szemekkel.
   -  Ma elmentek hozzájuk. Megvannak erre a megfelelő emberek.
Az ujjai végigzongoráznak a láncon, meglöki magát egy cseppet, a hinta megnyikordul, a hang akár a gyerekkorát is idézhetné - ha lett volna olyanja.
   -  Segíthetek hazautazni. Ha nem akarsz itt maradni az évzárón. Megoldható.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A száját rágcsálja, előre- hátra lengedez a hintán, épp alig érezhetően, még a láncot tartó masszív csigák sem súrolódnak, nyikorognak a fém kereten. Rúg egy aprót a homokból növő gyeprögökön, továbbra sem néz a lányra, csak érzi annak pillantását magán, hallja súlyos, szakadozott lélegzését.
Ő is vesztett már embereket, barátokat, akik közelebb álltak hozzá, mint a vér szerinti testvéreit, szülőt azonban egyet sem, így szerencsésebbnek mondhatja magát ebből a szempontból, mint a kortársai többsége. Egy nagybátyját a születése évében végezték ki, a többi, ha még él egyáltalán, különböző államokban él és egyáltalán nem kíváncsiak rá. Úgy sejti, rokont, akivel az érzelmi szálon kívül a vér is összeköt, súlyosabb elveszteni, mint bármi mást - ezt azonban a saját bőrén még sosem tapasztalta.
Szólásra nyitja a száját. Az anyád mellett lenne a helyed, mondaná, hiszen ez az, amit ő tenne, ám a szavak elakadnak félúton. Nem ismeri a lányt eléggé ahhoz, hogy bármit javasoljon neki, semmit sem tud a családjáról és arról, hogy viszonyul hozzájuk. Nem tartozik rá. Ő nem fog feleslegesen prédikálni.
   -  Én nem mondom, hogy menj vissza a kastélyba, vagy haza, ha nem akarsz. Felnőtt nő vagy. Majdnem. Ha itt akarsz maradni, legyen. De meg fogsz fázni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Borzongás fut végig a gerincén, amit kategorikusan a bizsergetően hűvös szellőnek tud be, ami végigfutkározik a játszótéren, megrezgetve az avart és a fűszálakat. A lány meg-megremeg mellette, épp csak a szeme sarkából látja, ahogy azt is, hogy a hosszú, kopottas- sápadt hajszálakkal kavargó játékot játszik ugyanaz a szél.
Nem bánja, hogy nem az irodájába hívta, vagy egyszerűen félre a folyosón még kora délelőtt, amikor visszatért a helyszínről. A gyásznak tér kell és idő, magány, sötétség, hideg és minél kevesebb árgusan vizslató szem, a lány háta mögött összesúgó száj. Ha most nem is, Cyanne később biztos, hogy hálás lesz neki emiatt - nem mintha egyetlen sejtje is igényelné bárkinek a háláját.
   -  Az apádat senki sem hozza vissza.
Most először néz rá, komor arccal, a szemében a lámpafényen át talán együttérzés, ami megcsillanni látszik a sötétben. Nem, valójában nem érzi át, mi az, amin a lány keresztülmegy, ám érti és tudja, hogy ebben  helyzetben semmit sem tehet. Leveszi a kezét a fém láncról, egy ösztönös, zsigeri gondolat arra késztetné, hogy ismét érintse meg a lányt, ám ennek nyomban ellenáll.
   -  Nem hiszem, hogy rám van szükséged, de... csinálhatunk valamit. Ha akarod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Hosszan pislog egyet, nem hagyja, hogy a szeme hosszasan időzzön a könnyektől fénylően csillogó íriszeken. Tovább néz a rozsdás, kovácsolt kerítés, a környékbeli házak falai és palatetői, majd a felhőktől zabdalt ég felé.
   -  Azért elég nagy a világ és elég sok benne az auror, kicsi lány.
Ennyivel adja meg kitérő válaszát. North, North, volt belőle egy pár, akár ismerhette is, de nem tartja valószínűnek, hiszen a világ két ellenkező pontján szolgáltak. Feszélyezve érzi magát ezektől a kérdésektől, olyan, mintha külön fajba kategorizálnák a munkája okán és feltételeznék, hogy az aurorok, akár egy nagy család, munka után összejárnak, együtt iszogatnak és mindenki ismer mindenkit. Valójában a szemközti asztalnál ülő lány kacifántos nevét se tudja megjegyezni, fogalma sincs róla, kicsoda ő valójában, vannak-e gyerekei, egyáltalán várja-e valaki, ha becsukja maga után az otthona ajtaját. De őszintén szólva más se nagyon kérdezgeti tőle ugyanezt.
   -  Nekem aztán semmi dolgom. Csak tévéznék otthon meg ilyesmi. De a meccset kitudom hagyni, ha nem t'om - kicsit elhallgat - beszélnél róla vagy valami.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Ismét lök magán egy aprót, a lánc megnyikordul, a bokáit keresztbe teszi egymáson, összébb húzza magát a hintában. A szemét bántja a lámpafény, ami agresszíven világítja be a sötétséget, ő pedig erővel gyűri le magában a késztetést, hogy mégis egy hirtelen elfoglaltságra hivatkozva lelépjen, magára hagyva a lányt a kétségeivel. A gyász nem az asztala, a könnyek lebénítják, azt pedig, hogy mi lenne ilyenkor a helyes viselkedés, csak a tévéből ismeri. Az otthonában nem volt divat a sírás, szájba vágták érte a fivérei, nem viselkedhetett úgy, mint egy lány. Később pedig ő ütötte meg a húgát, már puszta passióból: azt gondolta, ez a helyes cselekedet.
Rossz vér.
   -  Az apád auror. Biztos nem ő az egyetlen, akivel végeznie kellett.
Csöndesen mutat rá a tényre, a lány tekintetét keresve. Vigasztalás? Aligha, ám elvitathatatlan, hogy ez a munkájuk, az életük, a viselkedésük része, ami a saját bőrén tapasztalja, hogy nem marad megtorlatlanul. Egyszerűnek tűnik kimondani egy átkot vagy meghúzni a ravaszt és igen, fájóan könnyű is. A neheze később következik. Ha eljön az este. Nem Cyanne az egyetlen, aki kettejük közül rosszul alszik, immáron évek óta.
   -  Tudod, nekem is meg kellett tennem - fűzi tovább a gondolatait, lassan ringva a hintán előre- hátra - Mindenkinek meg kell. Egy csomószor. És a legtöbbre nem is emlékszem. Sokról azt se tudom, miért kellett meghalnia, csak meg kellett. Lehet, hogy a pokolra kerülök miatta, nem tudom - oldalra dönti a fejét, visszatámassza a láncnak - de vállalom. Mert a hazámért tettem. És ártatlanokért. Ahogy apád is.