Lucy Dijjas
INAKTÍV
RPG hsz: 16
Összes hsz: 30
|
Kőszegi Gábor (bácsi)Ideje írnom az otthoniaknak, hogy épségben megérkeztem, és a körülményekhez képest, minden a legnagyobb rendben van. Végre a lakásom is meg van, melyet otthonosan, saját igényeimnek megfelelően berendeztem, és hogy legalább egy kicsit a családom körében érezhessem magam, néhány régi, rólunk készült képet is kiakasztottam a nappalim falára. Úgy döntök a levelet nem otthon fogom megírni, hanem egy finom tea kíséretében. Az esti órák eljövetelekor felveszek egy fehér farmert, egy térd főlé érő fekete csizmát, egy fekete garbót. Derék alá éré fekete hajamat, magasan összefogom. Nyakam köré tekerem fehér, kötött sálam, magamra kapom fekete szövetkabátom és elindulok a Pillangó-varázs Étterem és Teaház felé. Persze a táskámba süllyesztettem némi köteg lapot, és egy tollat. Mikor leérek, gyorsan levetkőzök és egy sarokban lévő, kétszemélyes kis asztalkához csüccsenek. A kiszolgáló hamar odalép Hozzám és mosolyogva érdeklődik a rendelésem iránt. -Egyenlőre egy jó erős fekete teát kérnék.Mosolyodok el,majd mihelyst eltávozik, hogy kihozhassa a rendelésem, előveszem a papírt és tollat, majd nagy fogalmazásba kezdek. Drága Édesanya!
Ne aggódj, minden rendben, épségben haza értem. Képzeld el, már van lakásom is, nem túl nagy, de nekem pont elegendő, és igazán otthonos. A körülményekhez képest jól vagyok, bár nagyon egyedül érzem magam. Janey-vel már találkoztam, az Élete révbe érni látszik.
Remélem otthon is minden rendben, puszillak Titeket!Kész is. Még két levél van hátra. A bátyámnak egy és édesapámnak egy. Hiányoznak. Igaziból este óta egy kérdés járkál a fejemben: Ők hiányoznak vagy egy saját család, ami már majdnem megvalósult, csupán a boldogság küszöbén, rám csapódott az ajtó.
|
|
|
|
|
Kőszegi Gábor
INAKTÍV
RPG hsz: 38
Összes hsz: 570
|
Lucy Dijjas  Az esti órákban járt egyet a faluban, no meg eleget tett a mára már számára hagyománynak számító teázási szokásainak. Kinn valahogy rászokott a teázásra, élete során sokféle teafélét kóstolt a világ minden tájáról. Ez idő alatt rutinos fogyasztóvá vált, sok kedvenc különlegessége lett. Egy elegáns öltönyt kapott magára, mielőtt útnak indult volna. Az efféle viselet nem ritka nála, az iskolában is szeret így mutatkozni. Lehet mást húzott volna fel, de ez volt kéznél, no meg valahogy ki is kell néznie az embernek, ha a teaházba megy... Komótosan és ráérősen sétálgatott. Nem zavarta a fagyos, téli időjárás, de útja vége során már érezte az átmelegedés szükségét. Remélte azonban, hogy egy forró finomság kárpótolhatja. Amikor megpillantotta a teaházat, elmosolyodott és beljebb ment. -Jó estét! -köszönt udvariasan, ahogyan az illemtankönyvek előírják. Nem ő volt az egyedüli vendég aznap este. Nem számolta össze pontosan a létszámot, de tuti nem kongott az ürességtől a hely. Téli ruhadarabjaitól megszabadulva odasétált az egyik asztalhoz, melyet szimpatikusnak talált. Nem akart egyedül ücsörögni, teázni társaságban a jó. Egy barátságosnak tűnő hölgyeményt szólított meg, aki látszólag elmélyülten gondolkodott, s éppen akkor fejezte be levelének megírását. Ez egy közös pont, mert Gábor kinézte a lányból, hogy ő is egy sokat levelező fajta. Hát még a tanár úr, aki a külföldi és itthoni barátaival, no meg az egész rokonsággal levelezget... Van, hogy egy egész délelőtt rámegy a válaszok gondos és alapos megírására. Szóval teljesen átérezte a helyzetet. -Elnézést, szabad ez a hely? -kérdezte mély hangján, szemeivel a lányt végigmérve - Úgy láttam éppen most fejezte be teendőjét, remélem nem zavarok...
|
|
|
|
|
Lucy Dijjas
INAKTÍV
RPG hsz: 16
Összes hsz: 30
|
Kőszegi GáborMikor levelemmel végzek, összehajtom és a táskám mélyébe süllyesztem, majd édesapámnak kezdek gondolatban megfogalmazni pár sort. Igaziból szeretek írni. Nagyon is. A családomnak pedig főleg. Mindig annak a híve voltam, hogy először gondolatban ragadok tollat és írom le elképzeléseimet, és ezt követően valósítóm meg ezt a papíron. Már éppen ott tartottam gondolatban, hogy milyen szépen berendeztem kicsi lakásom, mikor egy mély, határozott férfi hang mindebből sikeresen kizökkentett. Egy férfi hang. Mióta a vőlegényemmel a dolgaink máshogy alakultak, s az esküvőnk végtére is füstbe ment terv lett csupán, a férfi hangoktól mindig összerezzenek és elsőre erős undort váltanak ki belőlem, teljesen mindegy, milyen küllem és jellem társul hozzá. Most sem történik ez másképpen. -Szép Estét!Köszönök, és felnézek a férfire. Érett, magabiztos, jól öltözött, kellemes társaság benyomását kelti, de én azért maradok a távolságtartásnál, főképpen, hogy férfiről van szó. -Szabad, igen. Foglaljon helyet!Halványan mosolyodok rá, majd mielőtt leülne az Úr, felállok és kinyújtom jobb kezemet. Adjuk meg a módját a dolgoknak, én azt mondom. -Lucy Dijjas, örvendek.Mosolygok rá, és mihelyst keze a kezemet fogja, határozottan megszorítom, majd visszaülök a helyemre. -Igen, jól látta. Teendőim egy részével készen vagyok, mondhatni. És nincs is jobb, mint egy finom tea a hideg, esti órákban.Mosolyodok el, s mire a mondatom végére érek, a kiszolgáló ismét mellettem terem egy nagy bögre fekete teával, egy negyed citrommal és mézzel, valamint cukorral, megadva a választás jogát. Leteszi elém, és miután eleresztek egy "köszönöm"-öt, a férfi felé fordul. -Önnek esetleg hozhatok valamit, Uram? Kérdi meg Tőle. Mindaddig, míg újdonsült ismerősöm rendel valamit, én mézzel és citrommal ízesítem meg a forró italt és kevergetni kezdem.
|
|
|
|
|
Sharlotte Johanson
INAKTÍV
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
|
Szendrődy tanár úrPusztító érzések voltak azok. Egyszerűen felőrölték, felőrölte e tudat, hogy nem tehet semmit, amit nem akar, úgy is be fog következni. Torka szakadtából ordított volna akkor is, de nem tette. Akkora elő próbált szedni valami önkontroll félét, de a szemében összegyűlő, majd sorban legördülő könnycseppeknek nem tudott megálljt parancsolni. Azok csak folytak, és folytak egy jó ideig. Nem szipogott, nem is ordítozott, vagy kiabált senkinek, semmiért. Vagyis nem hisztizett már, csupán sírt. Pár örökkévalóságnak tűnő pillanatra azt is elfelejtette, hogy ül mellette valaki, hogy nincs egyedül. Ám mikor visszatért tudatába a tény, akkor sem tudott túl nagy figyelmet fordítani rá, csupán néhányszor kereste meg tekintetével, hogy ott van-e még. Majd végül nehezen, de tett fel egy kérdést, amire talán azt várta, hogy majd mesél egy kicsit a tanár, és hacsak pár másodpercre is, de gondolatait másfelé tudja terelni. Ez azonban nem így lett, pár szóval lerendezte az egészet. Megállapításával nem értett teljesen egyet, bár Ő tudja, melyik milyen fontos, így inkább nem firtatta a dolgot. Könnyei kezdtek ritkábban gördülni egymás után, de fejében még akkor is ugyanolyan káosz volt. Nem tudta rendbe szedni gondolatait, érzéseit. Minden egyes próbálkozással ugyanoda jutott. Oda, hogy ez lehetetlen. Pedig nem volt az, hiszen a szituáció kellős közepén találta magát, minden pillanatban. Csupán képtelen volt felfogni az igazságot. Végül aztán egy távolról jövő hang zökkentette ki, ami nem is volt olyan távoli, csupán az ő elméjében. Amint eljutott hozzá a szavak értelme is, megpróbált valami értelmeset mondani.
- De, jó ötlet. Köszönöm szépen - állt fel ő is nehézkesen a férfi után. Kicsit összeszedte magát, leporolta ruháját, majd akkora már tényleg ritka könnyeit is letörölte kezével. A tanárra nézett, egy olyasfajta 'Indulhatunk' pillantással, és egy halvány mosoly is kiült arcára. Természetesen hazug mosoly volt, nem szívből jövő örömöt láttató, de akkor ez megfelelt. Elindultak hát, de nem sikerült egy kicsit távol maradnia gondolataitól. Ugyanúgy magába szippantotta az a tenger, ezért valami beszédtémát próbált találni. Nem sikerült, csak anyjára tudott gondolni, de tudta, hogy így még rosszabb. Arcán valószínűleg nagyon is látszott, hogy töri a fejét valamint, és hogy beszélgetni akar egy teljesen eltérő témáról, de nem tudott semmit se mondani.
|
|
|
|
|
Sharlotte Johanson
INAKTÍV
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
|
ElizabethEgyre jobban kételkedett benne, hogy jó helyen van ott. Kezdte sajnálni, hogy nem testvérével szilveszterezik, és akkor feleszmélt, hogy nincs egyedül. Hirtelen, de ok nélküli boldogság öntötte el, aminek hatására mosoly ült ki arcára. Hogy miért, azt nem tudta, csak egyszerűen boldog volt. Talán elkezdett hatni a whiskey, az volt a legvalószínűbb. A lányra nézve hallgatta a válaszát, majd ahogy a végén felnevetett, ős is ezt tette.
- Nem túl jó - mondta közben, majd kortyolt még egyet az italából. Fel sem fogta, hogy mit csinál akkor, mi lehet a következménye, vagy éppen hány szabályt szeg meg. Akkor semmi sem érdekelte, csak a jókedve, amit legalább az év utolsó napján, annak is utolsó pár órájában élvezni tudott. Imádta, ha nem kezelik kisgyermekként, de sokszor nem látta át, hogy miért teszik. Azért, mert leginkább arra hasonlít viselkedése. Felelőtlenül, mindenbe belevág, és nem érdeklik a következmények. Lelkiismerete természetesen van, de sokszor az is kikapcsol, és csak későn lép újra üzembe. Pont gondolatmenete végére érve hallotta Elizabeth hangját, és a feltett kérdést.
- Igen, egy pár hónapja - mosolyodott el. Visszakérdezett volna szívesen, de tudta, hogy a másik a kastélyban lakik, így erre nem volt lehetősége. Biztos volt benne, hogy akkor talál majd valami beszédtémát, hiszen nem volt nehéz, akkor már kezdtek rátörni jobbnál jobb ötletei. Ezt teszi vele az alkohol, de saját magának érte el ezt, nem szólhat egy szót sem. Ez pedig csak a kezdet, ki tudja, mi lesz, ha folytatja. Akkor, abban a pillanatban állt meg benne valami. Hirtelen kissé megrázta fejét, és vett egy mély levegőt. Mintha csak kijózanodott volna, de mégsem. Csupán gondolkodásmódja vett egy másik irányt. Ránézett a poharára, melyben már nem volt semmi. Elképedt egy kissé, hogy mi lett belőle. Azonnal letette az üvegpoharat az asztalra. A lányra pillantott idegesen, majd, hogy a változás ne tűnjön fel Neki, villantott egy félmosolyt, és a pulthoz sietve kért inkább egy korsó vajsört. Rájött, hogy nem igazán kellene leinnia magát, így inkább valami lightosabb mellett döntött. Egy vajsörtől még biztosan nem jut el arra a pontra, hogy igazán 'boldog' legyen. Visszasétált hát az asztalhoz, majd leült, és vetett egy pillantást a lányra. Szinte biztos volt benne, hogy vagy hülyének nézi, vagy várhat egy olyan kérdést, hogy: 'Ez mi volt?'. De nem baj, minden egyes egyedül az ő hibája. Már ott elkezdte a sorozatot, hogy eljött. Aztán a kért ital, majd hogy többször is ivott. Most pedig észrevette magát, aminek valahol belül örült is. Mivel már megvásárolta, így azt az üveg Jack Daniel's-t szépen elrakta, majd visszatért a korsóhoz. Kortyolt belőle egyet, majd egy aprócska grimasszal vette tudomásul, hogy teljesen más íze van, mint a másik fajta alkoholnak. Azután már mindent olyan természetességgel csinált, mintha nem történt volna semmi. Valami beszédtémát keresett közben, hogy még inkább terelje a szót.
- Hogy-hogy pont itt kötöttél ki? Nem lett volna jobb megenni egy sütit, vagy csak sétálgatni? - teszi fel a kérdést, amit magának is címezhetett volna. Persze ezt kedvesen mosolyogva tette, nem számon kérő hangsúllyal, ahogy azt a szülők szokták tenni. Ha visszakapja a kérdést, valószínűleg nem tud majd rá válaszolni, csak sok gondolkodás után, mert a akár saját magának is feltehető kérdést sem gondolta át.
|
|
|
|
|
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV
Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
|
Biancám <3 A kezdettől fogva szimpatikus volt ez a lány. A szépsége elvarázsolt. De tényleg, gyönyörű, azt hiszem. A haja szép szőkésbarna, kék szemei, pedig mint a tenger. Akár egy tündér. Remélem, nagyon sokat fogok vele találkozni, mert úgy érzem, hogy jó barátok lehetünk. Ekkor Bianca megdicséri a nevemet, mire én az ő mosolyát. És nem is gondolkodtam azon, hogy mondjak neki valami kedveset, ami tényleg furcsa. Hiszen azért magamtól nem jönnek az ilyen dolgok, most meg… Mi van velem?! Ugye nem? Vagy mégis? Nem, az nem lehet, ennyi idősen nem érezhetek ilyet… - Nekem pedig a szemeid. Olyanok, mint a tenger. – mosolygok rá egy kicsit félénken, lesütött szemmel. A lábaimmal a földön köröket írok le. És mielőtt ezt kimondtam volna, nem gondolkodtam, ahogy az előbb sem. Ez tényleg csakúgy jön... Komolyan el kell beszélgetnem Vincenttel. - Rendben. De előre szólok, hogy az enyém nem valami szép. – biggyesztem le a szájam. Ha Bianca helyébe lennék, akkor tuti, hogy valami szépet akarnék hallgatni az új barátomtól, nem pedig olyat, ahol – szinte – nincs is semmi boldog dolog. - Ugyanitt, vagy valahol máshol? Mondjuk a tavacskánál, vagy a cukrászdában, esetleg a teaházban? – kérdezem mosolyogva. Elég sok lehetőséget felajánlottam neki, ami nem igen vall rám. Általában ha találkozok valakivel, nem beszélem meg vele, hogy máskor is fussunk össze. Persze itt kivétel Endre, már tudjátok miért. Szóval ez tényleg nagyon furi. És ha már egy fiú meg egy lány elmegy együtt sütizni, akkor az randinak is számíthat nem? Főleg azért, mert én kérdeztem meg a leányzótól, hogy hova is menjünk. Talán rátaláltam életem első és nagy szerelmére? Nos, igen, ez előfordulhat. - Óh, na majd megismerem. A bájitaltant biztosan fel fogom venni, mert az fontos tantárgy, nem? Amúgy úgy emlékszem, mintha Janey egyszer már említette volna a nevét, de nem vagyok benne biztos.Eztán megemlítem neki Endrét. - Ő jófiú. – mosolygok rá. – Vagyis nem tudom. Janey azt mondta, hogy neki nem túl szimpatikus, mert a kocsmába jár. De szerintem már nem. Azt hiszem, már van egy barátnője, aki kezdi leszoktatni arról, hogy oda menjen. Pedig az az a hely, ahol megismertük egymást és tényleg jó barátok lettünk, szerintem. De biztos van neki rajtam kívül is haverja, aki annyi idős, mint ő. Talán azzal a fiúval, sokkal több dologról tud beszélni. Na, mindegy. A lényeg, hogy örülök annak, hogy találkoztam vele, különben nem lenne egy barátom se. – fejem be a kis monológom. Ahh, túl sokat beszélek, pedig nem kéne. Így csak untatom a társamat. Vagy nem biztos. Lehet, örül annak, hogy nyílt vagyok. – És te? Neked vannak már itt barátaid? – Oké, ez lehet, hogy hülye kérdés volt, hiszen ő már rég itt van és biztos talált már magának olyan embereket, akiket a barátainak nevezhet. Ekkor a lány megböki a vállam és futásnak ered, közben pedig azt mondja, hogy én vagyok a fogó. Elmosolyodom. Ebben a játékban mindig én nyertem, szóval biztos, hogy most sem lesz másképp. Ám az is lehet, hogy a leányzó gyorsabban és jobban fut, mint én. Na, majd kiderül. Ám ekkor Bianca megáll. Mi?! Most feladja? Vagy másik játékot játszunk? Már épp megkérdezném tőle, hogy mi a baj, ám ekkor egy puszit nyom az arcomra, ami jól esett. Először elvörösödöm, majd az arcomon megtapintom azt a helyet, ahol ajkait odanyomta. Ekkor kijelenti, hogy én vagyok a megfelelő. Csak nézek. - Tessék? Nem értem... - mondom összevont szemöldökkel. Ekkor áttér még az előző kérdésemre, hogy melyik házba fog kerülni. - Majd meglátogatjuk egymást? – kérdezem félénken. Ekkor ránézek az órámra. – Hajaj, nekem haza kéne mennem. Megyünk együtt? Mikor találkozzunk újra?
|
|
|
|
|
Mary Glotter
INAKTÍV
Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
|
Bianka  Ismételten kedve támadt egy jó, kiadós sétához. Ezen okkal hamar fel is kelt, megfürdött, és jó vastagon felöltözött, nehogy megfázzon, majd kifele vette az irányt a kastélyból. Élvezte a friss levegőt, a tél illatát. Alig várta, hogy leérjen Bogolyfalvára. A főutcán sétálva megpillantotta a cukrászdát. Nem bírta megállni, hogy ne menjen be, hiszen a múltkor is olyan jót evett ott. Úgy döntött benyit, és így is tett. Mikor belépett, körül nézett, majd odasétált a pulthoz, és rendelt három minyont. Ismét körbenézett, és megpillantott egy szőke, éppen rajzolgató, kb. vele egy idős fiatal lányt. Önkéntelenül is elmosolyodott, majd úgy döntött, leül hozzá. Éppen kihozták a sütiét, szóval már azzal a kezében indult a lány asztalához. - Szia! Leülhetek? - kérdezte. A lány első blikkre igen szimpatikusnak tűnt. Kedves, szép arcú, és láthatóan szeret rajzolni, mint Mary. Miután a lány megadta a választ, Mary letette tányérját, és leült a lánnyal szemben lévő helyen. - Mary Glotter vagyok. - nyújtottam felé a kezem, hogy megrázzam az övét. - Igazán örvendek Bianka! - tettem hozzá mosolyogva, mikor ő is bemutatkozott, és fogadta a kézfogást. - Itt laksz Bogolyfalván? Még nem láttalak a suliban. - fogtam bele a szokásos érdeklődésbe.
|
|
|
|
|
Zsolt Perott
INAKTÍV
Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
|
Fruzsina Nemrég láttam egy csinos lányt a klubhelyiségben. Megkérdeztem pár embert és megtudtam, hogy Fruzsinának hívják. Elhatároztam, hogy randizni hívom, és nem utasított vissza. A Bogolyfalvi teaháznál nincs tökéletesebb hely egy randihoz. Megbeszéltük, hogy ott találkozunk. Lázasan vártam a találkozót, de nagyon féltem. Még soha nem randiztam senkivel. Remélem nem fogok lebőgni. Majd aranyosnak fogom tettetni magam. A csajok szeretik az aranyos és humoros pasikat. Gondolom Fruzsina sincs másképp. Lányok szokása, de én a randi előtt mégis pár órát gondolkoztam, hogy mit vegyek fel. A kedvenc kalapomat tettem fel, hogy lazábbnak tűnjek. Lementem a teaházba és vártam Fruzsinát. A teaházban nem volt senki rajtam kívül, ültem egy padnál és vártam. A teaházban kellemes zene szólt, és nem volt unalmas a várakozás. Egyszer csak kinyílt az ajtő, és én reménykedtem, hogy Fruzsina fog belépni rajta.
|
|
|
|
|
Szabó A. Fruzsina
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Zsolt Amióta beszéltem Daviddal azóta úgy igazándiból nem álltam le senkivel sem társalogni. Teljes mértékben a tanulásra koncentráltam és nem foglalkoztam az emberekkel sem. A minap úgy határoztam, hogy keverek ki egy kis bájitalt, de mivel nem voltak hozzávalóim ezért le kellett ugranom a faluba, hogy be szerezzem az alapanyagokat. Még a kastélyban voltam, amikor az egyik háztársam megállított és kérdezett tőlem valami nagyon furcsát. Vagyis nem volt olyan furcsa, csak maga az, hogy nem is ismerem és randizni hívott. Lerít róla, hogy nem ismer eléggé ahhoz, hogy tudja milyen is vagyok ilyenkor. Legszívesebben elhajtottam volna a fenébe, de siettem és gondolkodás nélkül rá vágtam, hogy igen. Sétálás közben jutott el az agyamig, hogy én belementem a randiba. Elég sok szitkozódás hangzott el a fejemeben, amíg odaértem a megfelelő bolthoz. Miután felvásároltam a fél boltot, visszaindultam a körletembe. Szerencsére a kastélyhoz vezető út nem tűnt olyan hosszúnak, mint a lefele menet. A szobámba érve még mindig szidtam magamat, mert így nem tudtam elkezdeni a főzetemet. Idegesített a tudat, hogy vár rám valaki a pillangóvarázsba. Hamar túltettem magam ezen az egészen és elkezdtem készülődni. Nem volt semmi kedvem kirittyenteni magam, de azért még is adtam az alkalomra és magamra húztam egy fehér csipkés felsőt, amiből az egyik vállam és a toppom pántja kint volt és alulra pedig egy mustársárga nadrágot vettem. Mielőtt még elindultam volna belenéztem a tükörbe és egy elégedett mosoly kíséretében magamhoz vettem a piros kabátomat felhúztam a bakancsomat és már indultam is. Nem vettem sietősre a tempómat hisz egy lány megengedheti magának, hogy késsen. Persze olyan sokat nem csúsztam épp, hogy csak 5 perc lett belőle. Az étterem előtt vettem egy mély lélegzetet és benyitottam. Nagy meglepetésemre, nem volt bent senki a srácon és a személyzeten kivül. Odalépkedtem a sráchoz és megálltam előtte. - Helló! -köszöntem rá magabiztosan és lenézően. Sajnos én ilyen vagyok, csak ő még nem tudja.
|
|
|
|
|
Zsolt Perott
INAKTÍV
Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
|
Fruzsina -Szia! Hogy vagy? Örülök, hogy eljöttél!Örültem, hogy eljött. Boldog voltam, hogy az első randim, nem úgy telt, hogy csak várok és várok, de a lány sehol. Felálltam és segítettem levenni róla a csinos piros kabátját. Alatta a fehér csipkés felsője volt. -Jól áll rajtad ez a póló! Jól nézel ki!Kíváncsian vártam a válaszát. Ekkor kihúztam neki a széket, elővettem a zsebemből egy díszcsomagolásos csokit és odanyújtottam neki. -Remélem szereted! Milyen csokit szeretsz? Kedvenc édességed?Szerettem volna mindent megtudni róla. Szimpatikusnak tűnt. Remélem, hogy kedves, és összejövünk. -Mit szeretnél? Iszunk egy teát vagy inkább enni szeretnél? Kérjek étlapot a személyzettől?Figyeltem a testbeszédét, és, hogy az miről árulkodik. Remélem csak én tévedek és tényleg nem érzi rosszul magát.
|
|
|
|
|
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV
Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
|
Bianca <3A randi 2013. 01. 18. délutánAz íróasztalomon a kis órám csipogni kezd. Ez azt jelzi, hogy már indulhatok is a Pillangó-varázsba. Tök jó lesz ez a randi. Vagyis a találkozás, amit randevúnak is lehetne mondani. De nem egészen az, mert valójában egyáltalán nem vagyok tisztában ennek a szónak a jelentésével. Jó, nem vagyok hülye, tudom, hogy mit jelent, csak azt nem, hogy hány éves kortól tekinthető randinak egy olyan esemény, ahol csak egy lány meg egy fiú találkozik, akik komolyabban érdeklődnek egymás iránt. A lényeg az, hogy már nagyon várom, hogy újra találkozzak Biancával. Mostanában elég sokat gondolok rá, szóval még az is lehet, hogy gyengéd érzelmeket táplálok iránta… Ki tudja…? Mostanában nem nagyon értem magam. Na, tehát a lényeg az, hogy már el kéne indulnom. Mellesleg kikértem Vincent véleményét, hogy hogyan jelenjek meg Bianca előtt. Nem szeretnék szakadtnak kinézni. Igaz, nincs is olyan ruhám. Szóval a nevelőapám a kékkockás ingemet ajánlotta, ami teljesen simára van vasalva. És a kék szín pont illik hozzám, szerintem. Nagyon nadrágot nem néztünk a szekrényben, megegyeztünk, abban, hogy jó lesz egy sima kékszínű farmernadrág. A cipő sem volt túl nehéz választás, hiszen télen csak bakancsba érdemes járkálni. De délelőtt még azt is megtakarítottuk, hogy egy kis apró szutyok se legyen rajta. Ám a legnagyobb gond a hajammal volt. Vincent szerint meg kellett volna fésülködnöm, de szerintem meg jó vagyok én borzos hajjal. Végül meggyőzött. A hajamat oldalra fésültük, olyan jófiúsra, ami nem is állt olyan gázul. De azt eldöntöttem, hogy nem nagyon fogom így hordani a hajamat. Szeretem, ha olyan, mint egy madárfészek. Szóval cipőstül lerohanok a lépcsőn. Gyorsan felveszem a sötét színű kabátomat, sapkámat és sálamat, aztán el is indulok. A nap egy kicsit süt, de a melege egyáltalán nem árasztja el Bogolyfalvát. Ugyanolyan hideg van, mint decemberben. Miközben haladok, az úton egy ismerőssel vagy ismeretlennel nem állok beszélgetni, mert még a végén elkésnék. Ami azért elég gáz lenne. Hisz’ én hívtam meg őt a teaházba és még én késnék el. Pár perc múlva már ki is nyitom a Pillangó-varázs ajtaját és be is lépek az étterem részébe. Úgy beszéltük meg, hogy majd sütizünk egyet, amit természetesen én fogok állni, ugyanis Vincenttől most kaptam egy kicsivel több pénzt e kelleténél. Leülök az egyik székre és várom, hogy befusson Bianca.
|
|
|
|
|
Molly Jefkins
INAKTÍV
sok nyelven beszélő, zenész :D
RPG hsz: 16
Összes hsz: 25
|
Mary - Köszönöm! -Mondtam mosolyogva, amikor többször is gratulációját fejezte ki. Ennyiszer még összesen nem gratuláltak, bár nem is mondtam el szinte senkinek, hogy miket tudok. Csak a bátyámnak dicsekedtem el, aki néha megdicsért, néha meg csak röhögve megvonta a vállát, és közölte, hogy sejtette, hogy meg fogom tanulni. Néha túl jól ismer az ikrem. Ezután a kviddicsről esett szó. Az ötlet, hogy játszunk együtt mindkettőnknek tetszett. - Mikor érsz rá? -Kérdeztem nevetve. Végre gyakorolhatok. Már jó ideje nem játszottam. Remélem, azért nem felejtettem el, hogy kell. Bár ez is olyan, hogy nem könnyű elfelejteni. Maximum kicsit lassabb lesz a reakcióm, ami mondjuk egy őrzőnél elég nagy baj. Gyakorolnom kell! - Az nem baj, ha lassan tanulsz. Türelmes vagyok, ha kell ezerszer elmondok valamit ahhoz, hogy megjegyezd. De nem lesz olyan nehéz. Megpróbálok a lehető legérthetőbben magyarázni! -Mosolyogtam. Tényleg türelmes vagyok, enélkül most én se tudnám azt, amit tudok. Svédül sokáig tartott megtanulnom, de nem adtam fel, így sikerült. Csak akkor vagyok türelmetlen, ha késésben vagyok valahonnan. Ezen kívül annyit tudok várni, amennyit csak kell. Gondolataim a spanyol könyvem felé terelődtek. Hova is tettem? Emlékszem, hogy elhoztam, de nem tudom, hogy amikor kipakoltam, akkor hova tettem. Ha felmegyek majd megkeresem. Megittam a maradék vajsörömet, aztán kinéztem az ablakon. Kint kezdett sötétedni. Elég rég óta voltam már itt, épp ideje lenne menni. Bocsánatkérően néztem a lányra. - Szerintem én lassan visszaindulok az iskolába. Elég sötét van már kint. -Húztam el a számat. Felálltam, és elkezdtem felöltözni. Amikor elkészültem újra a lányra néztem, hogy ő is jön e, aztán a reakciója után elindultam.
|
|
|
|
|
Kőszegi Gábor
INAKTÍV
RPG hsz: 38
Összes hsz: 570
|
Lucy DijjasÖrült, hogy partnere barátságosan fogadja és megengedi, hogy helyet foglaljon az előtte lévő széken. Nem akart a terhére lenni, de ha egyedül van, szívesen csatlakozott volna hozzá. -Köszönöm szépen! -mondta megkönnyebbülten - Kőszegi Gábor vagyok.-mutatkozott be egy kézfogás kíséretében, reagálva a hölgyeményre, majd nem habozott leülni a teaház székére. Miután kényelmesen helyet foglalt, szemeivel végigpásztázta a helyiséget. Már nem fázott, a kinti fagyos hangulattal ellentétben idebent kellemes meleg volt, no meg finom illatok és a nyugtató, szép díszítés. Csodálatos... A helyiség este, kivilágítva. A hangulat az megvolt, nem hiába kedveli Gábor a teaházakat. Gondolkodott, hogy ismerkedjen-e vagy inkább hagyja társát, s meg se szólaljon. Egyelőre önmagáról azonban semmi különöset nem akart elmesélni. Újdonsült ismerősömére viszont annál is jobban kíváncsi lett, szívesen ostromolta volna kérdésekkel. Ám mielőtt még feltehette volna ezeket, hirtelen megjelent a felszolgáló, Lucy rendelését hozva. A teás csészére pillantva nem lehetett rossz, maga is megkívánta a fogyasztást. Amikor az alkalmazott megkérdezte tőle, hogy mit szeretne, elgondolkodott. Hümmögött egyet, hiszen a kérdés váratlanul érte, idő közben el is felejtette, hogy mit akar rendelni. -Egy zöld tea most különösen jól esne... -mosolygott a felszolgáló szemébe, majd beszélgetőtársához fordulva végre kérdezett- Ahogy láttam, éppen levelet írt. Gyakran csinálja? Jómagam is nagy levélíró vagyok, bár egy nyüzsgő teaház nem éppen a legjobb hely gondolataim megfogalmazására. Jobban szeretek a szobám magányában ülni. -árulta el.
|
|
|
|
|
Lucy Dijjas
INAKTÍV
RPG hsz: 16
Összes hsz: 30
|
Kőszegi GáborBelekortyolok a kevergetést követően a teámba. Zöld tea. Nem rossz választás, jómagam is szeretem. A múltkor például naranccsal fűszerezett zöld teát ittam. Valami mesés volt. Mostanában nagy kedvencem lett a fekete tea, jó sok citrommal és kevés cukorral. A citrom megbolondítja, kihozza ízének legjavát. Az előttem ülő férfi végül megtöri a meghitt csendet, amit a teaház mindig nyújt. Ha sok ember van benne, akkor is mindig nyugalom száll meg itt. Az illatok és fények keveréke valahogy békére és pihenésre inti a lelkemet. -Igen. Nem rég érkeztem ide vissza. Régebben tanuló voltam, az Eridon diákja. Hosszú, dolgos évek után pedig úgy döntöttem, hogy szívemhez oly közel álló országban, itt fogok letelepedni.Mosolyodok el. Na jó, túl idilli lenne, ha csupán csak ezért jöttem volna vissza, de nem fogom megosztani minden rejtett titkom egy idegennel. -Nagyon szeretek írni.Mosolygok a férfira. -Tudja, bármely gyerekesnek hat, a mai napig van naplóm. Persze olyan 18 éves korom óta a bejegyzések gyakorisága ritkult, hosszúságuk is kicsit megrövidülni látszik, de tíz éves korom óta vezetek, és jó visszaolvasni az akkori bejegyzéseim.Mesélem talán túlságosan bő lére eresztve Életem ezen hobby-ját. -Van olyan bejegyzésem, ami csak egy beragasztott vonatjegyből áll, vagy egy rajzból, ami karácsonyi vágyam tükrözi. Úgy hittem, ha az álmaim rögzítem egy ilyesfajta naplóba, azok valóra válnak.Mosolyodok el ismét Gáborra, aztán az arcom elé veszem a bögrémet és ismét kortyolok a teámból.
|
|
|
|
|
Zsolt Perott
INAKTÍV
Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
|
Leonie Leonie-re vártam a cukrászdában. Elhívtam randira, de nemet mondott, mert "tiltja a hitvallása", persze, milyenek ezek a mai lányok. Ha tetszik közülük bárki aki csinos, gyönyörű, varázslatos, elbűvölő, kedves, aranyos nem kaphatod meg, mert mindnek van valami flúgja, vagy csak pasija van. Leonie túlságosan gyönyörű ahhoz, hogy átengedjem valaki másnak. Vannak olyan lányok akikért megéri szenvedni, nyögni, egész éjjel álmatlanul gondolkozni, hogy hogyan is tudnád meghódítani. Ilyen lány kevés van de Leonie közéjük tartozik. Különleges lány, megtiszteltető érzés, hogy csapattársak lehetünk a Golyóálló Griffek csapatában. Remélem nem megy a kapcsolatunk kárára.Mint egy kiskutya bókolgattam neki, de tudom ezt teszi az emberrel a szerelm. Sikerült elérnem, hogy elmenjünk sütizni. Nem randi, találka, ismerkedés vagy valami, nem, sütizés. Nem tudom mit szeret, ezért olyan ruhába öltöztem, amiben jól érzem magam. Piros kapucnis felsőben, egy kék farmeremben, a fekete kabátomban és kedvenc sapkámban érkeztem meg a cukrászdába. Épp időben érkeztem. Leonie még nem volt ott, ezért kiválasztottam egy szimpatikus asztalt, és leültem az asztal mellé. A pincér azon nyomban ott termett, de én közöltem vele, hogy várok valakire, és majd akkor. A pincér elment. Én előkészítettem a csokor vörös rózsát amit neki vettem és próbáltam elrejteni. A pincér valószínülég értette mi fog történni ezért csak annyit súgott felém: Sok szerencsét. Én megköszöntem. Jól esik az embernek, ha egy teljesen idegen ember jót akar neked. Sajnos a mai világban kevés ilyen ember létezik. Megigazítottam a hajam, és vártam Bagolykő leggyönyörűbb lányára. Szerencsésnek éreztem magam.
|
|
|
|
|
Leonie Rohr
INAKTÍV
padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
|
Zsolti fiúA találkozó előtt egy órával már nekiállt készülődni, hogy a lehető legjobbat hozza ki magából. Mármint nem azért, mert annyira ráizgult erre a kis programra Zsolttal, hanem mert általában nem megy anélkül társaságba, hogy ne próbálkozna meg emberi formát ölteni előtte. Valójában amióta Zsolttal találkozott, egyfolytában nevet. Lehetne tompítani ennek az élét valami olyasmivel, hogy vele kacag, de akkor az nem volna teljesen igaz. Mikor meghallotta a srác ötletét, hogy randizzanak... Az első gondolata az volt: "Fiam, aludj még pár órát, és gyere vissza, ha jobban leszel". Most komolyan... látszik, nem ismeri a kishölgyet, aki nagyjából egy ötéves agyi szintjén áll, és a kapcsolatokról annyi fogalma van, amit a mesekönyvekből megtudott. Tahát van az a bizonyos szőke herceg, meg az üvegcipellő és társai. Ő ilyesmikre vár, vagy egy nagy medvére. Ezt még nem döntötte el, de manapság sokat járnak a fogaskerekei emiatt. Mindegy is, mivel a hősszerelmes úriember a csapattársa, mégis igent mondott a noszogatásra, de egyáltalán nem randevú céljából. Csak mert szereti az embereket, és őszintén... rendkívül kíváncsi, ebből mi lesz. Mulattatja a helyzet, szörnyen. Bevágtat a cukrászda ajtaján, és megkeresi tekintetével a fiúcskát. Nem nehéz észrevenni az egyedül várakozót. Elneveti magát, és odaugrándozik hozzá, hogy hatalmas lendülettel levesse magát a vele szembeni székre. -Szia! Régóta vársz? - Ha minden igaz, késett vagy negyed órát, de úgy hallotta a szobatársaitól, hogy a lányoknak ez megengedett. Teljesen jó lenne, ha ezt a tanárok is így fognák fel, akkor nem lenne probléma abból, hogy mindig úgy esik be kezdés után. -Kértél már valamit? Úúú, édességhiányom van, úgyhogy remek ötlet volt idejönni. Mondjuuuk... - Int a pincérnek, és rendel magának egy ötgombócos fagyikelyhet. Nem számít, hogy tél van meg hideg.
|
|
|
|
|
Zsolt Perott
INAKTÍV
Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
|
Tündérlány Megérkezett Leonie, igazán csinos, de szerintem ő mindenképp csinos. Örültem, hogy itt van, azt hiszem már 25 perce vártam rá. Ha nem több. De ez nem számít, mert mostmár itt van és ennek a gyönyörűségnek bárki megengedné a késést. Felálltam és segítetettem levenni a kabátját. Jól állt rajta a felső. -Örülök, hogy itt vagy! Jól áll rajtad a ruha. De amilyen tökéletes a tested, szerintem rajtad minden jól áll!Leült a székére és már magához is hívta a pincért. 5 gombóc fagyit rendelt. -Isteniek az itteni fagyik, tényleg jó volt idejönni! Én kérek szépen egy varázslatos lekváros islert.A pincér elment, és ketten ültünk az asztalnál. Gyönyörű mosolya kivilágította a cukrászdát. Mosolygott, és mosolygott, egész életemben nem láttam ilyen tündéri mosolyt. Az életem értelmet nyert.- A mosolyod legalább olyan gyönyörű mint te. De tudod még mi gyönyörű a vörös rózsa.Felálltam a székemről, és elővettem a csokrot a rejtekhelyéről. Odasétáltam hozzá, és odaadtam neki. Ha jól láttam meglepődött. -Virágot a tündérlánynak! Tetszik? Szereted a virágokat? Rózsát nem is árultak a boltban, ezért megkértem valakit, hogy segítsen. Megbűvölt 11 rövid ágat, és ez lett belőle.Én is próbálkoztam, de azok a kukában landoltak.Ekkor a pincér megérkezett a fagyival és az islerrel, de hozott magával egy vázát tele vízzel. Nem tudtam mit csináljak ezért mélyen Leonie szemébe néztem és vártam a reakcióját. -Mesélsz magadról? Minden érdekel! Minden unalmasnak hitt részlet, az egész életed. Mondj el mindent amit fontosnak tartasz magadról.Próbáltam szemezni vele és mélyen szemébe néztem. Csak mosolyogtam, mint a tejbetök, egyszerűen muszáj volt mosolyogjak. Ha jól láttam Ő is mosolygott.
|
|
|
|
|
Leonie Rohr
INAKTÍV
padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
|
Zsolti fiúZsolti fiú nem viccel. Ezt azért már sejtette akkor is, mikor a meghívást kapta, de az udvarias gesztus mégis meglepetésként éri. Hát nem béna ő, hogy ne tudjon egyedül levenni egy kabátot. Látszik, hogy még sosem bántak így vele, ez annyira nem természetes. Meg a bókáradat, ami hirtelen a nyakába zúdul... senki nem mondta, hogy mentőmellényt is hozzon magával. Vagy legalábbis testőrséget, mert látszólag az uraság hormontúltengésben szenved. Még jó, hogy a területét nem jelölte meg eddig. -Őőő... mihihhiiii? - Alig ült le a székre, visítva felnevet. Nem, igazán nem akarja ő kiröhögni a srácot, de azért ez így kezdésre kicsit sok neki. De még végszóként is brutális lenne, valljuk be őszintén. -Tudom, hogy sokat késtem... de... Te ittál, amíg nem voltam itt? - Nem bírja abbahagyni a nevetést. Ez a tökéletes test egyből kiütötte őt, és annyira kileng ültében, hogy egy fél pillanattal később már le is borult a székről. Nincs mit tenni, majdhogynem az asztal alatt folytatja a kacagást, míg végül már a könnyei is kicsordulnak. -Kérlek! Kíméld meg az életem! - Levegőért kapkodva próbál visszamászni a székre. Meg hát amekkorra törpe, csoda, hogy nem úgy kell felrakni rá. -Figyelj... - Mielőtt még valami okosat mondhatna, már jön a következő akció. Egy buldózer sem lehetne hatásosabb, mint Zsolt. -Virágook! - Csapja össze a tenyereit boldogan. Imádja a virágokat, legyen az bármilyen fajta. Átveszi a csokrot, és megszaglássza. -Otthon mindig bele szoktam esni a mamám rózsabokraiba... vagy a kaktuszaiba. Igen változó. - Kezd bele derűsen a mesélésbe. Nyilván nem lett meggyőzve, de imád ajándékokat kapni, mint bármelyik másik gyerek is. -Hűűű, azért elég tág ez a témakör. - Vigyorog rá a fiúkára. Ha nem lenne maga is rendkívül közvetlen, talán még tolakodásnak is vélné, de mivel imád beszélni... -De mondjuuuk... - Könnyebb lenne gondolkodnia, ha Zsolt nem próbálkozna ilyen erőteljesen. Az erőltetett szemkontaktus például pont olyan, mintha valami ördögöt akarna közben kiűzni a hölgyből. -Van rajtam valami fura? - Neveti el ismét magát, mert igazán nem érti, mi ez az egész. Persze olvas ő női magazinokat, és a "Modern Boszorkány" sokat foglalkozik a férfiakkal is, de Leonie sosem tudta hova rakni a témát.
|
|
|
|
|
Zsolt Perott
INAKTÍV
Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
|
TündérlányAlig ült le nevetni kezdett. -A nevetésed hasonlít az angyalok hárfa koncertjeinek legszebbikéhez.Gyönyörűen nevet, csak remélem, hogy nem rajtam nevet.-Rajtam nevetsz? Nem, nem ittam semmit, és most sem vagyok az. Te szomjas vagy? Szeretnél inni valamit? Mondjuk ez így fagyival kicsit fura lenne, na de hát egy helyre megy.Mosolyodtam el. Elbűvölő kisugárzása van, mint egy kis gyerek, de ez engem nem zavar.-Cuki vagy te is, és ez a kisgyerekes én-ed is.Mosolyodtam el. Ekkor Leonie leesett a székről. Én is pattantam, hogy segítsek felállni neki. Lehajoltam hozzá és megkérdeztem:-Jól vagy? Ahogy hallom hamarabb fog fájni a hasad a nevetéstől, mint az eséstől bárhol máshol.Nevetni kezdtünk mind a ketten, mint még soha senki. Megfogtam a derekát és segítettem felállni neki. Pihekönnyű volt, remélem ő nem egy tipikus lány aki hetekig koplal, hogy soványabb legyen. Még a végén elfújja a szél.-Örülök, hogy tetszenek! Megkönnyebbültem, reméltem, hogy szereted.Mesélni kezdett. -Szegény te, nem lehet kellemes kaktuszok között feküdni. Ugye nem tetted tönkre magad nagyon? Öröm volt nézni ahogy mesél. Sugárzott az öröm az arcáról aminek következtében, én is mosolyogni kezdtem. Nem hiszem, hogy van még egy ilyen embeer a Földön aki, ilyen szabadon, ilyen örömmel tud nevetni. -Bocsánat! Nem szerettelek volna bámulni, csak tudod, soha nem láttam még Angyalt.Ha jól láttam tetszik neki a bók. A keze épp az asztalon volt, ezért megfogtam két kézzel a kezét. -Pici tenyér, pici puszi!Felemeltem a kezét és megpusziltam, majd visszaraktam az asztalra és tovább fogtam. Ő azthiszem nevetni kezdett, szerintem szóhoz sem jut.
|
|
|
|
|
Eric M. Chabot
INAKTÍV
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
|
Délután nem esett a hó, és nem is volt hideg, ezért úgy döntöttem felfedezem Bagolyfalva azon részeit, ahol még nem jártam. Lefordultam egy kis utcán, ami -mint kiderült- a játszótérre vezetett. Először arra gondoltam, hogy visszafordulok. Gondoltam, kinőttem már az ilyenekből. Tekintetemmel azért végigfutottam a játékokon. Jobban megnézve több olyan játék is van, ami tökéletes gyakorlószer lehet nekem. Így inkább bementem. Első utam a mászókához vezetett. Elég magas vagyok, így végig le kellett hajolnom, ezért inkább nem itt kezdtem a gyakorlást. Egy másik mászókát vettem észre, ami háromszög alakú volt, és kötélből volt. A nyitott részen bemásztam a közepébe, felemeltem a kezem, és megfogtam az első fokot, ami a kezem ügyébe került. Így csináltam pár húzódzkodást, ami nem volt nagy kihívás, bár a kabát egy kicsit zavart. Amikor ezzel végeztem elsétáltam a mászófalhoz. Körbenéztem, mielőtt bármit is csináltam volna, mert nem akartam, hogy egy gyerek leutánozzon, és valami baja essen. Miután megbizonyosodtam róla, hogy nem figyelnek, hátrébb léptem, és kicsit nekifutva, kábé másfél méter magason megrúgtam a falat, így elrugaszkodva csináltam egy átfordulást. Éreztem, hogy nem volt tökéletes, és mivel ilyen téren maximalista vagyok, ez nem tetszett. Még egyszer nekifutottam, és újból megcsináltam a mozdulatot. Ez már jobb volt. Elsétáltam egy nagy üres térre, ahol ugrásokat, rúgásokat és pörgéseket tudtam gyakorolni, anélkül, hogy bárkinek kirúgtam volna a fogát. Mindegyik mozdulatot többször megcsináltam. Még csak egy hete jöttem el, de máris kezdek kijönni a gyakorlatból. Többet kellene edzenem... Ezekkel a gondolatokkal indultam el a pad felé, hogy egy kicsit kipihenjem magam, mielőtt újabb mozdulatokat csinálok.
|
|
|
|
|
Leonie Rohr
INAKTÍV
padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
|
Zsolti fiúMost már valóban kezd úgy tekinteni Zsoltra, mint valami eszelősre. Még életében nem hallott embert, aki ennyi fura dolgot hordott volna össze egyszerre. Talán történt vele valami, mielőtt Leonie ide ért. Vajon megkérdezze a pincért, hogy nem esett-e a srác fejre abban a huszonöt percben? -Mondd, ezeket a dolgokat könyvből tanultad? - Komolyan érdekli a dolog, így egy pillanatra abbahagyja a nevetést, és érdeklődve tekint a bagolykő legújabb hódítójára. -Én is mindig szerettem volna ilyen cifrán beszélni, de talán túl keveset olvasok hozzá, hogy így tudjam csavarni a mondatokat. - Lebiggyeszti ajkait. Valószínűleg sosem fog tudni ilyen ékesen szólni... -Ha már a kisgyerekes énnél tartunk. - Átugorja azt a kérdést, hogy rajta nevet-e. Talán a válasz nem nyerné el csapattársa tetszését. -Mi lenne, ha olyat játszanánk, hogy a nap további részében nem mondasz ilyen fura dolgokat? - Vajon itt van olyan pánikgomb az asztal alatt, mint a bankoknál? Csak megnyomja, és perceken belül jön a felmentősereg... mert azt hitte nagy naivan, hogy fogja tudni kezelni a srácot, elvégre megmondta neki, hogy ez nem randi. Ő nem randizik. Most komolyan.. Leonie és egy kapcsolat? Mintha egy teknőst próbálnánk csigaházba, a csigát pedig páncélba rakni. Nem passzol. -Óóó, ugyan! Volt már annál rosszabb is - Lóbálja a lábát - Valahogy mindig sikerül bajba kerülni - Vigyorogva megvonogatja a vállát. - Estem le lépcsőről, seprűről otthon - Kezdi sorolgatni, miközben ujjain számolja - De még a saját lábamban is képes vagyok megbotlani. - Egyetlen előnye ez a terelősködésnél. Nem tart tőle, hogy összetörik, mert már hozzászokott. -Angyalt? - Megint elneveti magát. - Sok mindenhez hasonlítottak már, de ez új! - Ha ő angyal, akkor az ördögöknek nincs többé munkájuk. -Szerintem komolyan lázas vagy - Néz rá aggódva Zsolti fiúra, de csak akkor kezd igazán érdekessé válni a helyzet, mikor az megfogja a kezét. Valójában imád másokat fogdosni, de érzi, hogy ez most nem teljesen az a baráti dolog, amihez hozzá van szokva. Már húzná is el, de elkésik, mert egy puszit is kap rá. Azt a kutya mindenit! -Héhéhhé! - Elrántja a kezét. Úgy tűnik, a srác nagyon el van tájolódva, de sebaj, mert Leonie felkapja a kanalát, és az úriembernek már kevésbé mondható alak mellkasának szegezi. -Ezt nem szabad! - Még nem döntötte el, hogy nevessen, megijedjen vagy szimplán döbbenten bámuljon. -Vigyázz magadra, mert simán lenyomlak ám! Terelő vagyok, úgyhogy eltalálom a fejed, ha akarom! - Hogy mivel? Majd feldob egy gombóc fagyit, és a kanállal megsuhintja. Biztos hatásos lesz.
|
|
|
|
|
Maia Norwood
INAKTÍV
Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
|
EricMa kifejezetten meleg volt, ahhoz képest, hogy nemrég még esett a hó. Késő délután úgy döntöttem, hogy lemegyek egy kicsit Bagolyfalvára nézelődni, végtére is ha itt fogok tanulni az elkövetkezendő években, nem ártana egy kicsit ismernem a falut. Elindultam találomra egy úton, úgy sem tudom, mi merre van. Tájékozódni már kiskorom óta jól tudok, szóval egyáltalán nem féltem, hogy nem találok vissza. Hamarosan elérkeztem egy játszótérhez. Nem is tudtam, hogy a varázslóknak is vannak játszótereik. Gyerekkoromban apu gyakran vitt ki játszani, de mióta Magyarországon élek, nem igen volt alkalmam rá. Egy ideig vívódtam magamban, mondván, hogy öreg vagyok én már ehhez, de végül győzött a gyermeki énem, és elsétáltam egészen a bejáratig. Mielőtt beléptem volna, megpillantottam egy fiút, aki valami edzésfélét csinálhatott, aztán elsétált egy padhoz, és leült. Haboztam egy kicsit, de végül is beléptem a kis kapun, és megindultam felé. Ahogy egyre közelebb értem, ki tudtam venni, hogy a fiú nagyjából velem egykorú lehet. - Szia - köszöntem, mikor végül is odaértem hozzá. - Maia vagyok. Maia Norwood. De szólíts csak Miának, vagy ahogy tetszik.Úgy gondoltam, ha már ismeretlenül odamegyek hozzá, legalább illene bemutatkozom. - A Bagolykő mágustanodában vagyok gólya, és gondolom te is oda jársz, ugye? - csevegtem úgy, mintha csak ismernénk egymást. Nem tudtam csendben maradni, mint mindig, ha jókedvem van, most is folyamatosan beszélnem kellett. Kíváncsian vártam a fiú válaszát, miközben leültem mellé. - Ugye nem gond, hogy ideültem? - kérdeztem, hiszen utálom, ha valakinek a terhére vagyok.
|
|
|
|
|
Cupido
INAKTÍV
Szerelem vesz körül minket (se)
RPG hsz: 41
Összes hsz: 164
|
A szerelmes és a hódítandó Nagy repkedéseim közepette ebben a szárnyfagyasztó hidegben a Cukrászdát választom vadászterületemnek. Az édességek között mindig is nagyon könnyen estek szerelembe az emberek. Hamar meg is találom a mai áldozataimat. De ebben a nagy hidegben nehéz lesz a célzás. Kicsit imbolyogva repkedek egyébként is a magasba. Gyermeki mosollyal nézegetem a munkám gyümölcseit. Milyen kis aranyosak. Szóval kinéztem a mai áldozataimat egy kis vörös meg a vele szemben ülő. Fogom is a nyilaimat és kilövöm őket. A fiút éppen akkor találja el, amikor kezet csókol és talán a nagy hidegben elromlottak, ugyanis most a fiú a lány kezébe szeret bele. Még jó, hogy rövid hatóanyagú a szer. Na nézzük csak a kis vöröst. Íjat feszít! És kilő. Szép találat! Egyenesen a lány hasába megy bele, ami talán nem szerencsés, hiszen már előtte van egy nagy tál finom süti. Ajaja. Talán nem úgy sült el a dolog, mint kellett volna? Inkább meg sem várom a folytatást, hanem mielőtt a lány szerelme kialakulna tova is reppenek, lesz még ma máshol is dolgom. Nincs is annál jobb, mint szerelemmel vagy ehhez hasonló sz betűs szóval zárni a hétvégét. Nem igaz?
|
|
|
|
|
Zsolt Perott
INAKTÍV
Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
|
Tündérlány-Nem könyvből tanultam, csak, te biztosan boszorka vagy. Elvarázsoltál, és így most így beszélek.Rámosolyogtam. -Mindent meglehet tanulni, csak idő kell hozzá. Ráadásul a fiúk otthon vannak a bókok terén, ezért jön ilyen könnyen.Remélem sikerült felvidítanom. Rossz volt nézni ahogy sóvárgott. -Játék? Szeretek játszani ilyen csinos lányokkal! Tessék? Jó, bocsánat megfeledkeztem róla, hogy ez nem randi nagyon sajnálom. Remélem meg tudsz bocsátani.Lesütöttem a fejem és szégyelltem magam. Muszáj volt elszaladjon velem a ló? -Nagyon sajnálom, Leonie!Ekkor sorolni kezdte a baleseteit. -Volt komolyabb sérülésed? Törött láb? Aktív gyermekkorod lehetett.Vágtam kifejezéstelen arcot, még mindig szégyelltem magam, a pofátlanságom miatt.Mi ez a hideg érzés? Rosszul esett. Milyen gyönyörű Leonie keze. Ekkor megpusziltam azt.-Bocsánat! Sajnálom! Nem akartam! Egyszer csak elöntött egy hideg érzés és nem tudtanak. Komolyan nem akartam!Rettentően szégyelltem magam és könnyek jelentek meg a szememben. Nem szabad látnia. Remélem nem látta. Egy csepp könny, még egy és szorgosan törölgetni kezdtem az arcom. A tudat, hogy nem szabad lássa Leonie, hogy sírok még jobban elszomorít és már potyognak a könnyeim. Egy zsebkendőt tartok az arcom elé, hogy ne lássa sírok. Abbahagytam a sírást.-Nagyon sajnálom!
|
|
|
|
|
Eric M. Chabot
INAKTÍV
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
|
Maia
Nem fáradtam el kifejezetten, de jól esett csak ülni. Egy pillanatra elfeküdtem a padon, de hamar felültem. Hideg volt, és mivel sapka hiányban szenvedek, nem volt kedvem megfagyni. Összekócoltam a hajam, mert a gyakorlatok után mindig hülyén áll. Így olyan hatást kelt, mintha most keltem volna. Nem kellett sokat várnom, egy lány ült le mellém, és mutatkozott be. Először kicsit meglepődtem, aztán elmosolyodtam. - Salut! -Használtam a szokásos francia köszönést. -Eric Marius Chabot vagyok. Inkább Eric, de bárhogy hívhatsz. -Mutatkoztam be én is. Nevemet teljesen francia kiejtéssel mondtam, remélem azért értette. A bemutatkozásom többi részén is érződött az akcentus, de azon már nem annyira. - Én is a Bagolykőbe járok, és szintén gólya vagyok. Pár napja jöttem. -Válaszoltam. Szimpatikus volt a lány. Jókedve volt, és nem törődött azzal, hogy nem ismer, úgy beszélt, mintha régi ismerősök lennénk. Én sem zavartattam magam, nem törődtem azzal, hogy nem ismerem, úgy kezeltem, mint egy barátot. Kérdésére elmosolyodtam. - Egyáltalán nem baj! -Mosolyogtam rá. Bár még akartam edzeni, úgy gondoltam, hogy inkább ismerkedek. Edzeni bármikor tudok, de nem mindig van alkalmam barátkozni. Mellesleg minimum öt évet itt fogok tölteni, és lehet, hogy jó kondiban leszek, de magányosan unalmas az élet. - Hogyhogy erre jártál? -Kérdeztem most én a lánytól.
|
|
|
|
|
Leonie Rohr
INAKTÍV
padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
|
Zsolti fiú-Mondjuk, ezt eltaláltad – Kuncogja el magát. – Tényleg boszorkány vagyok. De ez azért annyira nem meglepő ebben az iskolában. – Még egy kacsintást is mellékel saját poénja mellé. Jajj, hát a szülei biztos stand up-ot néztek, mielőtt nekiálltak Leonie-nak, azért lett ilyen vicces kislány belőle. -Persze, nincs harag! – Vigyorogva megvonogatja a vállát. Zsolti fiúnak nagy szerencséje, hogy vörös törpénk ilyen kedves alkat. Más már rég asztalt borított volna. Talán. Ki tudja… lehet, csak ő nem tudja, hova kell rakni az ilyen udvarlókat. Persze a belső hang azt mondja, hogy egy ládába kéne, majd egy hajó rakterébe, de az túl drasztikus lépés lenne. -Nem tudom, mi számít komolynak. Egyszer nekirohantam az ajtó élének, de szerencsére csak kisebb agyrázkódást kaptam tőle. – Mesélné tovább is ezt az érdekfeszítő sztorit, de ugyebár kisebbfajta közjáték zajlik éppen. Még egy szárnyas, pufi tökmag is beröppen a képbe. Hé, most komolyan! Aki még pelenkát hord (vagy tán azt sem), ne próbálja kettészúrni az ő lelki világát, mert az nem fair. Mázli, hogy semmit nem észlel a jelenlétéből, csupán egy furcsa, szívet melengető érzés marad utána. Zavartan rápislog a vele szemben ücsörgő srácra, aki éppen most állt neki pityeregni. Nem állt szándékában megijeszteni, így gyorsan lerakja a kezében lévő kanalat, amivel az imént fenyegette. Csakhogy… hála Cupidonak, rögvest fellángol a szerelem benne. Mégpedig a papírzsepi iránt, amivel Zsolti fiú az arcát takarja. Ejj, az tuti, hogy a kis szárnyas fejvadásznak nem ezzel az akciójával kéne reklámoznia magát a későbbiekben. -Jajj, Zsolt, ne sírj! – Mondja ijedten. – Ne a zsebkendőbe! – És már nyújtja is a kezét rajongása tárgya felé. -Tudom, hogy ez… de… megkaphatnám? – Mielőtt még a srác belefújja az orrát, megpróbálja elszedni tőle. -Én.. nem akartalak megbántani. Csak ilyet nem illik csinálni. A szüleid nem mondták? – Miközben beszél, végig a zsepit szuggerálja.
|
|
|
|
|
Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV
(:
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
|
Mary - Szia, persze, ülj le nyugodtan.
A cuccait is arrébb pakolja, hogy a lánynak kényelmesen legyen helye. Különben is megérkezett a hatalmas fagyikehely, amit rendelt, nem kellene, hogy az a sok fagyi kárba vesszen. Amikor már teljesen elolvadt, akkor már nem olyan vicces a dolog. Szóval szépen összepakolja a rajzokat és a ceruzákat, filceket is. Mikor mindennel végzett maga elé húzza a fagyit és egy nagy kanállal a szájába töm belőle. Igen hideg, de mivel még gyerek, az ilyen problémákat nem fogja fel hibának. Majd ha elkezd kamaszodni, akkor csak elkezd majd tanulni is belőle. Valamikor a vége felé esetleg, szóval addig még évei vannak.
- Bianca Charlotte Shanes.
Ha már a lány is a teljes nevével mutatkozott be, akkor illendő volna, hogy ő is így járjon el. Valamiért nem szereti a teljes nevét. Sok kérdést felvet. Az egyik ilyen, hogy attól még, hogy örökbefogadott gyerek, miért nem az apja nevét kapta, hogy miért lett két neve és, ha már itt tartunk, ami a legjobban bosszantja, hogy ki lehet az apja. Ráadásul a tükörbe nézve kezd egyre jobban hasonlítani az anyjára, szóval még csak azt se sikerült elérnie, hogy felkel, belenéz a tükörbe és bumm, megvilágosodik. Ez annyira nem ér, hogy nagyon.
- Ha a Bianca nem tetszik, hívhatsz nyugodtan Charlottenak, valamiért mindenki inkább azt használja.
Kivéve talán Gergőt. Ahogy a fiúra gondol, egy picit hevesebben kezd el verni a szíve. Nem is érti, vagyis de, csaknem tudja, hogy ilyen fiatalon azt érzi-e. Hamarosan találkoznak. Gergő elhívta a cukrászdába, ami miatt, mintha lassabban kezdene el járni az idő. Jó lenne, ha már ott tartanának. Nem előtte, nem utána, hanem akkor. Mondjuk előtte még lesz egy beszélgetése a dologról, de állítólag kérhet érte valamit, és ő már azt is tudja, hogy az a valami türkizkék színű és ott lóg a vér szerinti anyukája szekrényében.
- Igen, a faluban lakom. Szoktam az iskolában is lenni, de még csak tizenkettő vagyok. Vagy idén, vagy jövőre, vagy utána vesznek fel. Eléggé kiszámíthatatlan a dolog. Az anyukám tizenöt évesen kapta meg a levelét, de a barátnője lánya, tizenkettő vagy tizenhárom volt, amikor elsős lett. Szóval három éve van még Wickler bácsinak, hogy felvegyen. Mondtam apának, hogy kérdezze meg, ha találkozik vele a suliban, de azt mondta ne türelmetlenkedjek. Te melyik házba jársz? Mesélsz róla nekem kicsit?
|
|
|
|
|
Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV
(:
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
|
Gergő <3  A randi 2013. 01. 18. délután Nagyon várta ezt a napot. Annyira nagyon, hogy az idő háromszor olyan lassan ment, mint általában. Mivel tudta, az első pillanatban, ahogy tudatosult benne, hogy most mi is lesz, hogy mit akart felvenni. Nem borította ki a szekrényét, ott nem lenne ehhez megfelelő darab. Helyette célirányosan a szomszéd házhoz ment, szépen, őszintén elmesélte, hogy Gergő különös a számára, és nagyon szeretne igazán jól kinézni. Alexa egész jól viselte a dolgot, jobb volt, mint amire számított. Ezek szerint az őszinteség jó dolog. Megkapta a türkizkék felsőt, emellett Alexa begöndörítette olyan király módon a haját, mint, ahogy a sajátját szokta, sőt egy kis átlátszó, apró csillámokkal ellátott szempillaspirált és szájfényt is kapott. A szájfényen kívül nem látszott semmi, mégis olyan más lett, olyan nagylányos. Percekig csak állt és nézte magát a tükörben. Olyan másnak érezte magát és ez tökéletes volt. Sokáig tartott, mire felfogta, hogy ez most tényleg ő. Már késésbe volt, amikor a cipőjét húzta. Pont most nem akart futni, hogy nagyon szép legyen, de vagy fut, vagy nagyon sokat késik. Egy kis kocogás azonban senkinek sem árt. Kicsit furcsán áll az emberek szeme, akik szembejönnek, de nem nagyon nézi meg őket. Már a sarkon jár, amikor belegondol, hogy a nő, aki köszönt neki, valószínűleg az anyukája volt, akinek mondta, hogy ma fontos találkozója lesz, de azt lehet elfelejtette, hogy nagyon részletesen is be kellene számolnia róla. Ennek a legnagyobb oka az volt, hogy ezt egyelőre se az apukája, se a tesója orrára nem szerette volna kötni, márpedig van egy olyan érzése, hogy ha otthon egy ember megtudja a dolgot, akkor mindenki megtudja. Ez nem hangzik túl bíztatóan. Mindenesetre néhány perc késéssel ugyan, de megérkezik. A kabátját gyorsan leveszi, a haját megigazítva kérdezi meg Zoey-t, hogy itt van-e már Gergő. Kiderült, hogy igen, így a szíve még jobban el kezdett dobogni. Igyekezett normális arcot vágni, és normálisan lélegezni, de ez nagyon nehezen ment. Besétálva egyszerre ugrott ki a bőréből és érezte teljesen jól magát. A fiúhoz lépve megborzolja kicsit a szépen megfésült haját, majd mellé ülve elmosolyodik. - Így jobban tetszik. Jól nézel ki. Te is…kék vagy. ruhám
|
|
|
|
|
Széles Veronika
INAKTÍV
Gyakorló anyuka ^^Áron <3
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
|
Endre és Ágota <3 Ma elméletileg nem dolgozna. Ma úgy volt, hogy a tanársegédi feladatait látja el, emellett pedig, természetesen Áronnal tölt egy kis időt. Olyan régen sikerült már összeegyeztetni, hogy a mai napnak már muszáj volt összejönnie. Sok mindent szeretett volna elmesélni neki és arra is kíváncsi lett volna, hogy neki milyen napja van. Ehelyett útközben kapták el, hogy több mint a fele társaság beteg, így nincsenek elegen, vagyis nagyon nagy szükség lenne rá is. Dupla pénzért. A dupla pénz nagyon jól jönne, elkezdett még aktívabban gyűjtögetni, hiszen az ember sohasem tudhatja. Lassan itt az év vége. Persze nem hozta fel a dolgot, de Áron azt mondta együtt fognak élni, és ha ez igaz, akkor kell egy kis alap ahhoz, hogy el tudjon indulni.
Ez valahogy túl kényes téma számára. Nem merje elmondani, hogy egy kicsit elbizonytalanodott a dolgot illetően. Nem érzi még készen magát az elköteleződésre. Ezen kattog az agya akkor is, amikor próbál ruhát keresni magában, amiben felszolgálhat ma. A munkát választotta, Áron helyett, megint. Magának se tetszik ez a döntés, mégis így döntött. Vesz egy mély levegőt, mikor rájön, hogy nincs semmi a szekrényében, csak a kötényei, és, hogy a szeméből már vagy egy perce megállíthatatlanul folynak a könnyek. Ostobának és gyerekesnek érzi magát. Leül egy pillanatra, hogy egy zsebkendővel felitassa a könnyeit és kicsit összeszedve magát lefirkantsa Áronnak, hogy nem fog összejönni a mai nap, mert dolgoznia kell. Van egy olyan érzése, hogy ez nem fog jól kijönni. Mindenesetre leveszi a piros kis felsőjét, mert itt bent nagyon meleg van és egy nagy levegővel kisétál, hogy mosolyogva beálljon a pultba, illetve, ha valaki kér valakit, akkor felvegye a rendelést.
Még csak pár perce volt bent, amikor nyílt az ajtó és két ismerős lépett be a cukrászdába. Egyszerre örült is nekik, és nem is, mert nem tudta, hogy mennyire jó színész ilyen témában. Mindenesetre egy nagy mosollyal int Endrének, majd összeszedi magát és a mosolyt megtartva kisétál az asztalukhoz néhány perccel a megérkezésük után.
- Üdv nálunk fiatalok.
Mivel hármuk közül ő a legidősebb és ismeri őket, köszöntheti ilyen kedvesen és barátiasan őket. Jó látni őket, tényleg örül, hogy itt vannak. Kicsit rákötelezik arra, hogy mosolyogjon, és a mosolygás által meg is nyugszik egy kicsit.
- Mit hozhatok? A ház ajánlata a mini muffin kosárka, amibe összesen tizenhat muffin van, nyolc féle ízzel, és hozzá ajándékba lehet választani limonádét, forrócsokoládét, teát. Az ízek az étlapon megtalálhatóak. Szerintem nagyon jó választás és a kosárkát meg lehet tartani utána, illetve olyan színekkel díszítem, amilyenekkel a kedves vendég szeretné. Szóval? Én a helyetekben igent mondanék, épp sülnek a muffinok. Ruci
|
|
|
|
|
Cupido
INAKTÍV
Szerelem vesz körül minket (se)
RPG hsz: 41
Összes hsz: 164
|
Bianca és GergőCupidonak egyre több munkája van, pedig még hol van a tavasz?! Akkor lesz aztán az igazi zsongás, de az emberek már most lázban égnek. Rengetegen kezdtek el már januárba tavaszi zsongni. Ezt pedig Cupido kénytelen követni. Apró nyilai már fogyóban vannak, szóval újakat kell majd szereznie, hogy követni tudja az eseményeket. A mai napon úgy döntött, hogy lereppen a faluba és ott tesz rendet. A faluban száguldozva egy kislányt pillant meg, akinek arca kissé pirospozsgás, és úgy fest, mint aki izgul. Cupido azonnal megérzi, hogy itt randi van a láthatáron, szóval ennek köszönhetően, mint egy hűséges kutya, rátapad a lánykára és észrevétlenül követi egészen a teaházig. Egy gyors mozdulattal bereppen mielőtt becsukják az ajtót, majd elbújik nem messze a két fiataltól. Egy ideig vár, hogy a lány is helyet foglaljon, elkezdjenek beszélgetni, majd fegyvert tölt és lő! Az apró lény felszisszen és összeráncolt homlokkal, becsukott szemmel lebeg az egyik sarokban. Ez nem talált, vagyis de, csak rossz embert. Egy idős bácsi kapta a nyilat, aki éppen a teáscsészéjét szorongatta és nézegette. Lehet, hogy a teaház készlete megfogyatkozik egy darab ivóeszközzel. Egy mély sóhaj után Cupido újra elővesz egy kis nyilat és megcélozza a fiatal fiút. Most nem véti el, és a nyíl egyenesen a kis srác nyakába fúródik. Ezután egy újabb nyíl kerül elő, ami immár a lány karjában tűnik el. Cupido, mint aki jól végezte a dolgát fogja magát és kireppen a helyiségből, és meg sem áll a következő összeboronálandó párig.
|
|
|
|
|
