Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik, meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek. A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét. Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket. Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait. Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné. Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot. A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek. A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében. A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.
|
|
|
Sharlotte Johanson INAKTÍV
offline RPG hsz: 395 Összes hsz: 6540
|
Írta: 2012. november 21. 15:49
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=17075#post17075][b]Sharlotte Johanson - 2012.11.21. 15:49[/b][/url] YarAz eredeti kisebb ebédnek tervezett étkezés, kellemes beszélgetésbe, melynek másik fele egy olyan személy, akiről a lány még nem hallott, és ez állítólag jó is így. Persze, neki mindegy, de beszélgetni szeret, és akad is téma. Elhangzik egy feltételezés, melyet persze nem hagyhat szó nélkül, mert lehet, hogy senki sem tudja vagy gondolja, de igenis szeret beszélni, és kifejteni a véleményét. - Igen, felvettem, és szerintem is egyszerű tantárgy. Vagyis most, bár szerintem nem nagyon lehet nehezebb ennél.- foglalja össze kivételesen tömören, közben mosolyog, ahogy szokott. A szituációt nem tartja furcsának, hiszen mint egy faluban, úton- útfélen beleütközik valakibe, vagy éppen belé ütköznek. Az étel és ital időközben elfogy, de azért kérdésére még választ kap, és megtudja, hogy a fiú kviddicsezik, és sztár akar lenni. Ezen elmereng egy picikét, aztán arra jut, hogy utána fog keresni, ki is ez a személy, akivel együtt ebédelt. - Tehát kviddicssztár? Na ahhoz kell kitartás, erő, logika, csapatszellem, és sorolhatnám még egy darabig mennyi minden. Én is szeretem a kviddicset, de csak nézni. - újra elmosolyodik, ahogy az utolsó mondatot hozzáfűzi. Elgondolkodik, szinte minden pillantás, és mondat után, de látatlanul, ennyit már megtanult az évek során. Ugyanis már régóta csinálja, műveli ezt a bizonyos dolgot, amit túlzott gondolkodásnak hív. De nincs mit tenni, ha kell, akkor kell. - Tulajdonképpen én sem terveztem egy 6 fogásos kajálást, szerintem igen.- újra odahívta a pincért azon érvvel, hogy fizetni szeretne, majd miután ez megtörténik, távoznak az étteremből. Köszi a játékot!
|
|
|
|
Pozsony Tamás INAKTÍV
offline RPG hsz: 8 Összes hsz: 33
|
Írta: 2012. december 16. 20:53
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=27392#post27392][b]Pozsony Tamás - 2012.12.16. 20:53[/b][/url] OktáviaAlig pár nap alatt annyi melegség és jóérzés szorult belém, hogy félek, mérgezést kapok vagy valami hasonló. Az emberek mind olyan kedvesnek tűnnek, nem csoda, ha kicsit hiányzik a velem szemben tanúsított jó öreg flegma hozzáállás, netalán kötekedés. Szó, mi szó, a Bagolykőben elkényeztetnek. Még senki sem akarta lehúzni a fejem a wc-n, összekötni a cipőfűzőimet, töklevet önteni a házi dolgozatomra és egyéb hasonló kedvességeket. Mindenesetre nem akarom hamis biztonságérzetben ringatni magamat, úgyhogy továbbra is gyanakodva tekintek minden hozzám közelítő lényre. Az elmúlt három év a Durmstrangban nem volt hiábavaló. A kérdés csak az, hogy ezt hogy írjam meg anyámnak? Mármint eddig annyira megszoktam, hogy folyton hazudok a levelekben, hogy nevetségesnek tűnik őszintének lenni, pedig életemben először nincs okom másképp beállítani a dolgokat. A falura már régóta kíváncsi voltam, a szabad hétvége alatt azonban csak ma délután sikerült lejutnom. Az első dolgom az volt, hogy feladtam a levelet anyámnak, ami szűkszavúan összefoglalta, hogy jól vagyok, nem kell értem aggódni, de küldjön még egy-két pár zoknit. Az ugyanis sosem árt. Aztán a nyakamba vettem a falut és minden fontosabb helyre ellátogattam, de éppen csak pár percet töltöttem a boltokban, mert se pénzem, sem időm nem volt, hogy shoppingoljak. Mire az utolsó üzletből is kiléptem, a tanszerboltból, már elég késő volt. Mindamellett még vétek lett volna nem kihasználni az utolsó órákat, így az első szembejövő táblára ráböktem, találomra, aztán habozás nélkül benyitottam a Pillangóvarázs teázóba. Első látásra valami nagyon flancos helynek tűnik, be sem megyek, csak állok az ajtóban és a távozást fontolgatom, de mielőtt még kiléphetnék, egy hajszálcsíkos mellényes úriember finoman megragadja a vállam és beljebb tuszkol. Persze ezt is csak finoman. Aztán darálni kezdi a szövegét, amiből én alig tudok kivenni pár szót és csak zavartan bólogatok minden második mondatára, mire ő tovább tuszkol a függöny felé, aztán eltűnik. Meglepetten nézek körül. Az előbbi flancot és világosságot most felváltja a sötét. Erős fűszerillat csapja meg az orromat, amolyan émelyítő. Szóval ez lesz a teaház - állapítom meg magamban, ahogy beljebb lépek a puha bársonyszőnyegen. Egész kis hangulatos hely – döntöm el és helyet foglalok az egyik alacsony asztal mellett, majd a menüt kezdem el böngészni.
|
|
|
|
Harmati Oktávia Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2012. december 16. 21:32
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=27421#post27421][b]Harmati Oktávia - 2012.12.16. 21:32[/b][/url] TamásNem gondolom, hogy komolyan kellene vennem, amit Panni mondott. Vagyis értem én, de olyan nehéz...nehéz várni, főleg, amikor már belekóstoltál a jóba, és épp el tudnád képzelni a még jobbat. Persze, hogy ilyenkor kell visszavonulnod, de persze úgy, hogy a szálakat így is mozgathasd egy kicsit. Mintha pengeélen táncolnék. Ilyenkor szoktam felmenni egy nagy domb tetejére, a karjaimat széttárni, és hagyom, hogy a szél megpróbáljon elfújni. Ezután elkezdek pörögni, még szédülten nem rogyok a Földre. Kinyitom a szemem, és várom, hogy történjen valami. de persze sosem történik semmi, ami előrébb vinne. Csak sodródom az élettel, és próbálok helyes dönteni, reagálni az adott eseményekre. Ha le kellene írnom, azt mondanám, hogy egy folyóban lévő kavicsokon ugrálok, de sosem tudom, mikor bukkan elő egy kavics. Csak ácsorgom az éppen alattam lévőn, aztán amikor egy előbukkan, vagy kettő, akkor valamelyikre ráugrom. Kiszámíthatatlan a sors, és aki ennek az ellenkezőjét mondja, az nem lát tisztán. Nehéz hetem volt, vagy inkább lassan hónapom. Elég volt, ki szeretnék már szállni az érzelmi hullámvasútból. Itt a December, a Karácsony, és még mindig megvan a hiányérzetem. Annak érdekében, hogy ezt palástoljam, illetve hogy eltereljem a figyelmem a rosszról, a Teaházba igyekszem, mert "egy jó tea sose rossz". Unokabátyáméknál ittam a minap olyan gyümölcsteát, hogy a füleim majd kettéálltak tőle. Gyakran jövök ide, mert egy jó tea, és a megfelelő hangulat egyenlő egy lelki fürdéssel. Egyesek erre azt mondják, hogy a pizza és egy jó film,de nem hiszem, hogy a léleknek a pizza kell. Attól csak kidőlsz. Fura dolog ez az Endorfin. Ahogy megérkezem a szokásos kis asztalomhoz, feltűnik, hogy valaki már helyet foglalt nála. - Csak nem neked is tetszik az asztal? Az illatok miatt van. Itt lehet a legerősebben érezni. Szeretnél egyedül lenni, vagy ideülhetek? Nem szívesen mondanék le az asztalomról, de persze szívesen ülök máshova is. A kellő hangulatot bárhol megteremtem magamnak, főleg ha ez egy teázóban van.
|
|
|
|
Pozsony Tamás INAKTÍV
offline RPG hsz: 8 Összes hsz: 33
|
Írta: 2012. december 16. 22:04
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=27448#post27448][b]Pozsony Tamás - 2012.12.16. 22:04[/b][/url] Csak szó nélkül forgatom a lapokat és vakargatom a fejem. Ebben az egy teázóban szinte annyiféle tea van, mint otthon a vodka. Egy-egyre egyenesen rácsodálkozom. Ilyen most tényleg létezik? Mivel nem igazán értek a teákhoz, próbálok az ismerős kulcsszókra szorítkozni, mint a citromfű, menta, erdei gyümölcs, gyömbér... Igen, ez lesz az, a gyömbér. Az mindig az otthoni karácsonyi hangulatot idézi fel bennem. Talán meglepő, de ezen kívül nem nagyon érzek honvágyat. Jól érzem magam itt, csak most éppen megiszok egy otthon ízű teát. Nincs ebben semmi rossz. Már intenék is a pincérnek, de a kezem véletlenül egy formás fenékbe akad. Az első pillanatban fel sem fogom, hogy mi történt. Óvatosan felpillantok és szemügyre veszem a fenék tulajdonosát is. Önkéntelenül is elpirulok, de mindenek előtt gyorsan zsebre vágom a kezem és egy nagyon halk és alig érthető elnézést motyogok és próbálom olyan kicsire összehúzni magam, amennyire csak lehet. Ekkor jut el az agyamig a lány kérdése, hogy akarok-e vele ülni. Te nagyságos Raszputyin, csak nem azt hitte, hogy fel akarom szedni? Ugye nem gondolt ennyire tahónak? Mindenesetre gondoljon is bármit, most ide akar ülni. - Hogyne.. ülj csak le. Bocs, hogy elfoglaltam a helyedet – kérek pár perc leforgása alatt már másodszor elnézés. Kisimítok egy belógó tincset a szememből és félrehúzom a lábamat, hogy ezzel helyet biztosítsak a jövevénynek, aki csak most van alkalmam alaposabban szemügyre venni a félhomályban. Legalább nem egy tanárnő – könyvelem el magamban megkönnyebbülve és hogy ne legyen olyan kínos a csend, gyorsan bemutatkozok. - Tamás vagyok. Meglehetősen új, de te ismerősnek tűnsz valamelyik óráról. SVK vagy bájitaltan, már nem is tudom. Elsős vagy te is? - vetem fel a kérdést, bár ha tényleg rá emlékszem, akkor egyértelműnek kéne lennie. - Éppen rendelni készültem. Nem vársz még valakiket, nem vagyok útban? - kérdezem meg a biztonság kedvéért, mert furcsa számomra elképzelni, hogy rajtam kívül még beül egy teázóba csak úgy magányosan. Meg aztán a túl sok idegen egyszerre nem biztos, hogy jót tenne a névmemóriámnak. Így is egy csomó mindenkinek elfelejtettem a nevét, akivel eddig találkoztam.
|
|
|
|
Harmati Oktávia Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2012. december 17. 10:20
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=27504#post27504][b]Harmati Oktávia - 2012.12.17. 10:20[/b][/url] TamásNahát. Csak nem megfogta a fenekem? Ha egy közelebbi ismerősöm lenne, rögtön rávágnám, hogy Te fogtad meg a seggem? De nem biztos, hogy venné a poént, főleg, mivel fogalmam sincs arról, mennyire van otthon a mugli világban. Így csupán figyelmen kívül hagyom, nem hiszem, hogy jelentősége lenne. Az ismeretlen megengedi, hogy leüljek, ezzel meg aztán végképp el is van felejtve az incidens. Óh,ugyan, nincsen semmi. Elvégre is nincs ráírva a nevem. Nem is az én helyem, csak szeretek ide ülni.Tény és való, hogy nincs rajta a nevem. Nem mondom, jól mutatna rajta az Oktávia, de nem szándékom senki elől kisajátítani. Hiszek a minden mindenkiébe elvben. Osztozkodni jó. Az ismeretlen mintha még mindig zavarban lenne, így megpróbálom oldani a feszültséget, de aztán kapok egy számomra vicces kérdést. Hát akkor szia Tamás. Én Oktávia vagyok. Elsős? Ahogy vesszük.Nevetek fel, majd megpróbálom röviden vázolni a helyzetet. A többség nem igazán érti, mi a francot csinálok, de zavar ez engem valaha is? Nem. Azt hiszem, most lennék végzős. Vagy már el is kellett volna ballagnom? A történet röviden annyi, hogy nem tervezek boszorkány lenni. Úgy értem, mugli foglalkozást szeretnék űzni, csak valahogy ide keveredtem. Azt tervezem, hogy a faluba költözök, de erre engedélyt kell kérnem. Tehát igen, elsős vagyok, de ez olyan...szóval csak egy rang. Nekem nem számít.Az arcát kezdem fürkészni, hogy lássam a reakciót. Egész sokféle reakció volt már , de mindig van új a diákok repertoárjában. Fantasztikus! Bájitaltanon? Nem tudom, lehetséges. Néha megjelenek, de nem valami gyakori. És ez így is van. Nagy ritkán, körübelül havonta bemegyek egy-egy órára, magam sem tudom, miért. Hiába kérdezem meg magamtól, minek mentem be, a választ még nem találtam meg rá. Közben pedig rendelni készül. Dehogy baj! Sőt. A lelkem már szinte üvölt egy almás-fahéjas teáért.Hogy miért járok egyedül teázni? Hát pont ezért. Mert egy lelki fürdő. Persze van alkalom, amikor társasággal jövök, de nem jellemző. Társaságban inkább cukrászdába megyek, vagy a társalgóba...esetleg sétálni a faluba. Teázni nem szoktam. Az nekem..olyan..intim hely. Ha találkozom valakivel, persze nem baj, de..itt magamra zárom az "ajtót". Mindenkinek van egy hely, ahova lehetősége szerint inkább egyedül megy.
|
|
|
|
Allegra Black INAKTÍV
Őrangyallegra offline RPG hsz: 9 Összes hsz: 13
|
Írta: 2012. december 19. 14:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=28003#post28003][b]Allegra Black - 2012.12.19. 14:33[/b][/url] [ Markovits professzor ]Amikor érzékeli a férfi hangulat megingását, az ő vigyora is lejjebb lohad, de minthogy a kínos helyzetekben is leginkább mosolyog, képtelen eltüntetni teljesen. Sejthette volna, nem lesz keserűségtől mentes a pimaszsága... Ajkát ismét beharapja, s gyorsan tovalibbenti a témát egy megjegyzéssel. Naná, a férfiak is legalább olyan kíváncsiak, mint a nők, így egy hasonló kis utalással fel lehet csigázni bárkit. Kékjei huncut fénnyel megcsillannak, ahogyan sejtelmes mosolya is kiszélesedik. Sóhajt egy nagyot, majd tekintetét körbehordozza az éttermen, végül ismét megállapodik Markovits íriszein. - Ó, semmi extra, csak szeretek olykor visszamenni gyerekbe - ez egy átlagos mágus szájából elég egyértelmű utalás a gyermeki viselkedés felvételére, de Legrától hallva ezt a figyelmesebb ember akár mást is sejthet. Nem utal többre, sem kevesebbre, mint a kijelentés szó szerinti vételére. Leginkább ezzel szeret szórakozni még mindig. Azt például sosem fogja elfelejteni, hogyan ejtette át Csíkszentmihályit nem is egy alkalommal, amikor Rékaként becsatlakozott néhány repüléstan órára. A férfi persze érezte, hogy valami nem stimmel, hiszen túl jó volt, de rájönni csak akkor jött rá a turpisságra, amikor felfedte magát. Néha igazán kellemes számára nem Allegra Black-ként járni-kelni és emberekkel beszélgetni, hanem valaki olyasvalakiként, akit senki sem ismer. Igen, most már szándékosan húzza István kíváncsiságát, de igyekszik nem túl feszíteni a húrt. Épp annyi titokzatosság vegyül a hangjába, ami beindítja a tanerő érzékelőit, de mellé kellőképpen ártatlan ábrázatot is vág, amely még inkább megerősítheti gyanakvását. De ugyan mire utalhat? Nem fogja még elsütni a dolgot, pedig talán a prof is emlékezne a szürke szemű kis vörös leányzóra... talán, bár már az is régen volt. Az ő kíváncsisága is felébredt, de nem valami ügyesen és fokozatosan próbálja meg kicsalogatni Istvánból a múltjával kapcsolatos infókat, bizony elefántléptekkel trappol a kellemetlen téma közepébe. Majd csak akkor savanyodik el egy kicsit, amikor a férfi felől érzi, kissé kényelmetlen ez neki. Az ő arca is elkomolyodik egy kissé, bár kékjeiben táncol még a vidám fény. Nem szakítja félbe, nem szól közbe, csak a kijelentésre méri végig Markovits-ot. Szemei végigsiklanak felsőtestén, mert az asztal ennyit enged láttatni, mintha ő ránézésre megmondhatná, hány éve lenne még a kviddicsben. Nem sieti el a méricskélést, őt is a pincér érkezése zökkenti vissza, mintha most ébredne úgy pillog a férfira. - Cheers! - emeli meg ő is a feles poharat s koccintja a Professzoréhoz, keze felett pedig keresi a másik szempárt, mert úgy tanulta, itt ez a szokás. Villant egyet a Legraféle pillantásokból, majd hezitálás nélkül húzza le a gyomorkeserűt. A korty leküldését követően kissé megrándul szeme sarka, s el is fintorodik, noha egyébként ízlik neki, amit ivott. - A visszatérés nem hangzik rosszul, noha bizonyára nem lesz könnyű. Bár... meg kell valljam, én pozitívan csalódtam a gálán - húzódik ismét mosolyra ajka. - És ez csak egy amolyan futó gondolat vagy esetleg több annál egy kicsivel? - az ember ha felhagy valamivel, még sokáig fontolgatja a visszatérést a hiány miatt, de az esetek többségében meg is marad a gondolat szintjén és sosem lesz belőle cselekvés. Vagy úgy tesz, mintha továbblépett volna, vagy örökké szenved. Talán István számára a tanárság nem elég, hogy feledtesse a dolgot..
|
Yes, she's back! | Metamorfmágus | Kviddics példakép | angol válogatott hajtó | Klubcsapat | Patrónus: Párduc | Sirius
|
|
|
Pethő Csongor INAKTÍV
cakeboy. offline RPG hsz: 17 Összes hsz: 19
|
Írta: 2013. január 9. 19:12
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=40617#post40617][b]Pethő Csongor - 2013.01.09. 19:12[/b][/url] Odett
Mondtam már, hogy hihetetlen szerencsés vagyok, amiért irtó jófej főnököm van? Biztosan említettem. Elég sokszor megbizonyosodtam már erről a tényről. Most is neki köszönhetem, hogy nem kellett sokat gondolkodnom, hova is hívjam Odettet randira. Igen, randira. Mindig elönt a kellemes bizsergés, amikor csak rá gondolok. A randinkra. És Odettre. Az ünnepekben szerencsére volt időnk találkozni párszor, de nem sokszor maradhattunk kettesben, meg olyan igazi romantikázós dolgokban sem volt részünk. Emiatt is gondoltam úgy, itt az ideje valami szuper dolgot szervezni a kislánynak. Zoey persze, ahogy tudomást szerzett, hogy randizgatok valakivel - jó érzéke volt ahhoz, hogy ilyeneket megtudjon, anélkül, hogy én akár egy szót is szóltam volna -, nem telt el úgy nap, hogy ne kérdezgetett volna tőlem mindenféléket. Így kiszedte azt is belőlem, mire készülök, és nyomban felajánlotta a Pillangóvarázs teaház részlegét. Én pedig némi "jajj, nem kell ám" és hasonló ellenkezések után elfogadtam az ajánlatot. A mai nap tehát korábban zárt a teaház, én pedig már jóval Odett érkezése előtt elkezdtem a készülődést. Odett persze nem egészen tudta, mi is lesz ma este, csak annyit ígértettem meg neki, hogy idejön hozzám a munkaidőm leteltével, és majd lesz egy meglepim számára. A készülődést nem tudtam teljes mértékben magam végezni, néha felbukkant Zoey is, és megigazított egy-egy általam már elhelyezett gyertyát, vagy titokban elhelyezett egy váza virágot az egyik asztalon, aztán mégis levette onnan, hogy az már túlzás lenne. Pedig sietnie kellett volna, mert épp színházba készülődött a férjével, vagy ilyesmi. Szerencsére a hatodik "el fogsz késni, Jonathan mérges lesz!" kijelentésem után, mosolyogva belátta, hogy boldogulok egyedül is. Azért annyit még megtett, hogy egy pálcasuhintással tűzre lobbantotta az összes gyertyát. Mosolyogva figyeltem a nagy művet. Sok-sok kisebb-nagyobb gyertya, egy alacsony asztal középen, körülötte párnák, az asztalon mindenféle friss gyümölcsök, meg egy kisebb edény, amiben olvasztott belga csoki volt. Szerencsére némi varázslatnak köszönhetően a csoki a megfelelő állagú maradt, hosszú ideig, és így nem kellett újraolvasztással meg kavargatással bajlódni. Gondoltam, hogy beszerzek egy csoki-szökőkutat, de azt a hirtelen ötletet követő következő percben már túlzásnak gondoltam, így maradt a tálka. Sóhajtottam egy nagyot, végignéztem minden részleten, majd gyorsan felsuhantam az öltözőbe, hogy valami elegánsat húzzak magamra. Ruha
|
a Pillangóvarázs főszakácsa.
|
|
|
Bánfai Odett Zoé INAKTÍV
offline RPG hsz: 43 Összes hsz: 548
|
Írta: 2013. január 9. 19:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=40634#post40634][b]Bánfai Odett Zoé - 2013.01.09. 19:35[/b][/url] Főszakácskám
Az, hogy izgatott voltam ma, nem kifejezés. Egész nap hányingerem volt, remegtem, és rosszabb voltam, mint 100 nő, akinél éppen piros betűs napok vannak. Csongival már jó ideje együtt vagyunk, volt már jó pár randink. Mindig ilyen sétálgatós, iszogatós, beszélgetős. Addig még nem nagyon jutottunk el, hogy vacsizós, nagyon romantikus estét tartsunk. Valahol legbelül én pedig ma valami ilyesmire számítok. Emellett az izgalmam legnagyobb oka az, hogy egy nagy lépésre szántam el magam. Szeretnék végre tényleg nagylány lenni. Bár ebbe Csonginak is van némi beleszólása. Az ünnepeket is amennyire tudtuk együtt töltöttük. Én voltam Rózsa néninél, aki egy iszonyatosan finom ünnepi vacsorát dobott össze. De lehet, hogy Csongi főzte azt is, csak Rózsa néni aratta le a babérokat. Az idős néni nagyon fifikás, és olyanokra képes, amiket ki sem nézne belőle az ember lánya. Ő nagyon kedvel engem, legalábbis én úgy vettem észre. Remélem nem csak színleli. Otthon anyáéknak is megmondtam, hogy van valakim. Nem rajongtak a gondolatért túlzottan, és anya azonnal le is ült beszélgetni velem, a szokásos butaságokról. Én csak okosan pislogtam, és nagyokat bólogattam, amikor magyarázott. Eléggé kellemetlenül éreztem magam, de muszáj volt végighallgatnom. Így valamennyire megnyugszanak. Visszatérve a karácsonyhoz: Csonginak ajándékba vettem neki egy bőr karkötőt, melyen van egy "medál", melybe bele van gravírozva, hogy: Cs+O. Lehet nyálas, de jobb nem jutott eszembe. Sose voltam jó ajándékvásárlásban. Na de a mai napi tevékenységemhez visszakanyarodva: Több, mint 1 órán keresztül elfoglaltam a fürdőszobát. Ez alatt letusoltam, kisminkeltem magam, megcsináltam a hajam. Sokkal többet szöszmötöltem magammal, mint amennyit szoktam. Mintha az esküvőmre készülődnék. Felhúztam az egyik kedvenc halvány rózsaszín ruhámat. Egyszer egy esküvőre vettem, akkor volt rajtam először utoljára. A harisnyával nem keveset szenvedtem. A magassarkú cipőt betettem egy szatyorba, kézben vittem le a faluig. Lábamon addig egy téli csizma díszelgett. Nem illett a ruhához, de legalább meleg volt. Magamra kaptam a téli kabátomat, aztán elindultam le a faluba. Ahogy közeledtem egyre jobban remegni kezdtem. Hatalmasakat nyelve érkeztem meg a teaház elé. Ott gyorsan cipőt váltottam, majd benyitottam. Tekintetemmel azonnal Csongit kerestem, akit hamar meg is találtam. Széles mosollyal indultam meg felé, majd beugrottam a nyakába és egy nagy csókot adtam neki. - Nagyon elegáns ma az Úr! - közöltem vele nagyon széles, sok wattos mosolyommal,adtam neki még egy puszit, majd körbenéztem a helyiségben. - Azta! - Ennyit sikerült kinyögnöm a sok gyertya láttán. Csongi rendesen kitett magáért. - Ezt így mind egyedül? ... Miattam? - Nem kicsit voltam meghatódva. Még sose tettek ilyesmit miattam. Öltözet
|
|
|
|
Pethő Csongor INAKTÍV
cakeboy. offline RPG hsz: 17 Összes hsz: 19
|
Írta: 2013. január 9. 21:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=40885#post40885][b]Pethő Csongor - 2013.01.09. 21:55[/b][/url] kisOdett <3Miközben öltözködtem, eszembe jutott, hogy Odett valószínűleg a századik felpróbált ruhájában jelenik majd meg. Mert hiába nem árultam el neki semmit a meglepiből, biztos voltam benne, hogy nem hisz abban: csak egy egyszerű hazakísérésről van szó. Tuti kiöltözik, és tuti egész nap ezzel vacakolt. Míg én a szekrényemben talált első inget, egy mellényt, meg egy passzoló nadrágot hoztam magammal ma. Jót mosolyogtam ezen, miközben egyre jobban izgultam, vahon tetszeni fog-e Odettnek a teaház; nem tartja-e elcsépeltnek, unalmasnak, esetleg túl nyálasnak? Nem stresszeltem azért túl magam. Nem olyan lánynak ismertem meg, akinek az ilyen dolgok ne nyernék el a tetszését. Ha meg valami nem tetszik neki, kap egy kis pizzát, és rendben lesz minden. Öltözés után lerobogtam a lépcsőn, rápillantottam az órára - húha, mindjárt itt lesz. Megálltam, nem messze a bejárattól, és vártam, közben pedig szórakozottan a karkötőmmel játszottam, amit Odett-től kaptam karácsonyra. Fél szemmel az ajtót, fél szemmel az előkészített díszletet figyeltem. Végül betoppant Odett, azzal a cuki és lelkes mosolyával, amit annyira szerettem. Viszonoztam a csókot, közben jó szorosan magamhoz öleltem, mintha csak ezer éve láttam volna utoljára. - A Kisasszony sem panaszkodhat! Sőt, gyorsan el kell rejtenem, nehogy egy errejáró szemet vessen magára! - Nevettem el magam, miközben egyik karommal átkaroltam Odett derekát, és egy puszit nyomtam az arcára. Határtalan örömmel töltött el a lány reakciója. - Nem, ez a másik barátnőmnek készült, a te meglepid fent van az emeleten... - hm, azt hiszem ez egy elég bénára sikerült viccelődés volt, de sosem voltam túl jó a humor terén. - Nem ám! - helyesbítettem gyorsan, még mielőtt megdobálna a magassarkúival. - Miattad készült, persze. Tetszik, ugye? - pillantottam rá, ahogy beljebb vezettem a helyiségben. A teaházban a szokásos szerint kellemes füstölő-illat terjengett, és a gyertyák nagyon dobtak a hangulaton - ezt így gondolatban még egyszer megállapítottam magamnak. Hellyel kínáltam Odettet, majd mikor leült, én is ugyanígy tettem. Nem szembe vele, hanem mellette, hogy a közelében lehessek. - Na, és ez hányadik ruha, amit felvettél, mielőtt idejöttél? - nem, nem bírtam megállni, hogy ne húzzam ezzel egy kicsit. Remélem, jól burcizik emiatt, mert olyankor nagyom aranyos!
|
a Pillangóvarázs főszakácsa.
|
|
|
Bánfai Odett Zoé INAKTÍV
offline RPG hsz: 43 Összes hsz: 548
|
Írta: 2013. január 10. 16:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=41229#post41229][b]Bánfai Odett Zoé - 2013.01.10. 16:28[/b][/url] Nagyon jól esett amikor Csongi jó szorosan megölelt. Erre lenne nekem szükségem minden nap, minden percében. Tudom, hogy nem lehet, meg egy idő után nagyon sok lenne, de mégis olyan jó belegondolni. A kapcsolatokat képes elrontani az, ha a két fél folyton együtt van. Megunhatják egymást, és nem lesz akkora öröm, amikor találkoznak. Így, hogy hetente csak párszor látjuk egymást, akkor is csak pár órára, nos el sem lehet képzelni, hogy így mennyire várom, hogy újra láthassam. A dicséretemre Csongi is egy bókkal reagál, ami nagyon jól esik. Felnevetek, amikor közli, hogy el kell rejtenie, nehogy valaki másnak is megtetszek. Annyira aranyos, hogy mindjárt megzabálom. Átkarolja a derekam, és én is így teszek, valamint a pusziját én is egy puszival viszonozom. Teljesen leesik az állam a helyiség láttán, és ezt meg is jegyzem neki. Azonban erre egy érdekes választ kapok. Durcás arccal nézek rá, szemeim összeszűkülnek. Természetesen csak megjátszott az egész, tudom, hogy nekem csinálta, és nincs másik lány a képben. Vagyis inkább remélem, hogy nincs. Még pontosabban: ajánlom neki, hogy ne legyen, különben elbúcsúzhat a férfiasságától. -Kac-kac... Nagyon poénos ma valaki! - Ezt még hozzáteszem durcásan, de nem tudok sokáig így nézni rá. Újra elmosolyodom, majd egy újabb puszit adok neki. Lehet kicsit sok lesz?! Ajaj. A kérdésére, hogy tetszik e, odettos sok wattos mosolyt küldök felé, majd átkarolom a nyakát, és egy nagy cuppanós puszit adok neki a szájára, végül közlöm vele a közlendőt. - Nagyon! ... Köszönöm! - Amikor Csongi hellyel kínált, akkor leülök, majd Csongi is helyt foglal mellettem. Amint mindketten lehelyezkedünk Csongi keze után nyúlok, és összefonom ujjainkat. Sajna nem bírok magammal és egy újabb puszit adok neki a szájára, amit ha nem ellenez akkor átváltok csókká. Egy újabb vicces kérdés érkezik irányomban, amin kissé felkacagok. - Csak ezt! Előre megálmodtam, hogy miben akarok jönni. Nem izgultam túl a randinkat. - Ejjejj Odett, nem szép dolog hazudni! Nem is tudok hazudni. Ha ügyes Csongi akkor észreveszi a jeleket. De csak az izgulásban hazudtam, a ruhában nem! - Te nem kérdezem meg, hogy hányat próbáltál fel. Gondolom ezt az egyet, mint ahogy én is. Na és amúgy mit terveztél mára?! -Kíváncsi tekintettel nézek rá, és izgatottan várom a választ.
|
|
|
|
Lucy Dijjas INAKTÍV
offline RPG hsz: 16 Összes hsz: 30
|
Írta: 2013. január 18. 23:44
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=46988#post46988][b]Lucy Dijjas - 2013.01.18. 23:44[/b][/url] Kőszegi Gábor (bácsi)Ideje írnom az otthoniaknak, hogy épségben megérkeztem, és a körülményekhez képest, minden a legnagyobb rendben van. Végre a lakásom is meg van, melyet otthonosan, saját igényeimnek megfelelően berendeztem, és hogy legalább egy kicsit a családom körében érezhessem magam, néhány régi, rólunk készült képet is kiakasztottam a nappalim falára. Úgy döntök a levelet nem otthon fogom megírni, hanem egy finom tea kíséretében. Az esti órák eljövetelekor felveszek egy fehér farmert, egy térd főlé érő fekete csizmát, egy fekete garbót. Derék alá éré fekete hajamat, magasan összefogom. Nyakam köré tekerem fehér, kötött sálam, magamra kapom fekete szövetkabátom és elindulok a Pillangó-varázs Étterem és Teaház felé. Persze a táskámba süllyesztettem némi köteg lapot, és egy tollat. Mikor leérek, gyorsan levetkőzök és egy sarokban lévő, kétszemélyes kis asztalkához csüccsenek. A kiszolgáló hamar odalép Hozzám és mosolyogva érdeklődik a rendelésem iránt. -Egyenlőre egy jó erős fekete teát kérnék.Mosolyodok el,majd mihelyst eltávozik, hogy kihozhassa a rendelésem, előveszem a papírt és tollat, majd nagy fogalmazásba kezdek. Drága Édesanya!
Ne aggódj, minden rendben, épségben haza értem. Képzeld el, már van lakásom is, nem túl nagy, de nekem pont elegendő, és igazán otthonos. A körülményekhez képest jól vagyok, bár nagyon egyedül érzem magam. Janey-vel már találkoztam, az Élete révbe érni látszik.
Remélem otthon is minden rendben, puszillak Titeket!Kész is. Még két levél van hátra. A bátyámnak egy és édesapámnak egy. Hiányoznak. Igaziból este óta egy kérdés járkál a fejemben: Ők hiányoznak vagy egy saját család, ami már majdnem megvalósult, csupán a boldogság küszöbén, rám csapódott az ajtó.
|
Visszatérő. Bogolyfalvi lakos. ExEridonos. Guzmó . Álmodó .
|
|
|
Kőszegi Gábor INAKTÍV
offline RPG hsz: 38 Összes hsz: 570
|
Írta: 2013. január 19. 11:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=47084#post47084][b]Kőszegi Gábor - 2013.01.19. 11:14[/b][/url] Lucy Dijjas Az esti órákban járt egyet a faluban, no meg eleget tett a mára már számára hagyománynak számító teázási szokásainak. Kinn valahogy rászokott a teázásra, élete során sokféle teafélét kóstolt a világ minden tájáról. Ez idő alatt rutinos fogyasztóvá vált, sok kedvenc különlegessége lett. Egy elegáns öltönyt kapott magára, mielőtt útnak indult volna. Az efféle viselet nem ritka nála, az iskolában is szeret így mutatkozni. Lehet mást húzott volna fel, de ez volt kéznél, no meg valahogy ki is kell néznie az embernek, ha a teaházba megy... Komótosan és ráérősen sétálgatott. Nem zavarta a fagyos, téli időjárás, de útja vége során már érezte az átmelegedés szükségét. Remélte azonban, hogy egy forró finomság kárpótolhatja. Amikor megpillantotta a teaházat, elmosolyodott és beljebb ment. -Jó estét! -köszönt udvariasan, ahogyan az illemtankönyvek előírják. Nem ő volt az egyedüli vendég aznap este. Nem számolta össze pontosan a létszámot, de tuti nem kongott az ürességtől a hely. Téli ruhadarabjaitól megszabadulva odasétált az egyik asztalhoz, melyet szimpatikusnak talált. Nem akart egyedül ücsörögni, teázni társaságban a jó. Egy barátságosnak tűnő hölgyeményt szólított meg, aki látszólag elmélyülten gondolkodott, s éppen akkor fejezte be levelének megírását. Ez egy közös pont, mert Gábor kinézte a lányból, hogy ő is egy sokat levelező fajta. Hát még a tanár úr, aki a külföldi és itthoni barátaival, no meg az egész rokonsággal levelezget... Van, hogy egy egész délelőtt rámegy a válaszok gondos és alapos megírására. Szóval teljesen átérezte a helyzetet. -Elnézést, szabad ez a hely? -kérdezte mély hangján, szemeivel a lányt végigmérve - Úgy láttam éppen most fejezte be teendőjét, remélem nem zavarok...
|
|
|
|
Lucy Dijjas INAKTÍV
offline RPG hsz: 16 Összes hsz: 30
|
Írta: 2013. január 19. 11:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=47124#post47124][b]Lucy Dijjas - 2013.01.19. 11:57[/b][/url] Kőszegi GáborMikor levelemmel végzek, összehajtom és a táskám mélyébe süllyesztem, majd édesapámnak kezdek gondolatban megfogalmazni pár sort. Igaziból szeretek írni. Nagyon is. A családomnak pedig főleg. Mindig annak a híve voltam, hogy először gondolatban ragadok tollat és írom le elképzeléseimet, és ezt követően valósítóm meg ezt a papíron. Már éppen ott tartottam gondolatban, hogy milyen szépen berendeztem kicsi lakásom, mikor egy mély, határozott férfi hang mindebből sikeresen kizökkentett. Egy férfi hang. Mióta a vőlegényemmel a dolgaink máshogy alakultak, s az esküvőnk végtére is füstbe ment terv lett csupán, a férfi hangoktól mindig összerezzenek és elsőre erős undort váltanak ki belőlem, teljesen mindegy, milyen küllem és jellem társul hozzá. Most sem történik ez másképpen. -Szép Estét!Köszönök, és felnézek a férfire. Érett, magabiztos, jól öltözött, kellemes társaság benyomását kelti, de én azért maradok a távolságtartásnál, főképpen, hogy férfiről van szó. -Szabad, igen. Foglaljon helyet!Halványan mosolyodok rá, majd mielőtt leülne az Úr, felállok és kinyújtom jobb kezemet. Adjuk meg a módját a dolgoknak, én azt mondom. -Lucy Dijjas, örvendek.Mosolygok rá, és mihelyst keze a kezemet fogja, határozottan megszorítom, majd visszaülök a helyemre. -Igen, jól látta. Teendőim egy részével készen vagyok, mondhatni. És nincs is jobb, mint egy finom tea a hideg, esti órákban.Mosolyodok el, s mire a mondatom végére érek, a kiszolgáló ismét mellettem terem egy nagy bögre fekete teával, egy negyed citrommal és mézzel, valamint cukorral, megadva a választás jogát. Leteszi elém, és miután eleresztek egy "köszönöm"-öt, a férfi felé fordul. -Önnek esetleg hozhatok valamit, Uram? Kérdi meg Tőle. Mindaddig, míg újdonsült ismerősöm rendel valamit, én mézzel és citrommal ízesítem meg a forró italt és kevergetni kezdem.
|
Visszatérő. Bogolyfalvi lakos. ExEridonos. Guzmó . Álmodó .
|
|
|
Zsolt Perott INAKTÍV
Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő offline RPG hsz: 121 Összes hsz: 567
|
Írta: 2013. január 19. 21:50
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=47723#post47723][b]Zsolt Perott - 2013.01.19. 21:50[/b][/url] Fruzsina Nemrég láttam egy csinos lányt a klubhelyiségben. Megkérdeztem pár embert és megtudtam, hogy Fruzsinának hívják. Elhatároztam, hogy randizni hívom, és nem utasított vissza. A Bogolyfalvi teaháznál nincs tökéletesebb hely egy randihoz. Megbeszéltük, hogy ott találkozunk. Lázasan vártam a találkozót, de nagyon féltem. Még soha nem randiztam senkivel. Remélem nem fogok lebőgni. Majd aranyosnak fogom tettetni magam. A csajok szeretik az aranyos és humoros pasikat. Gondolom Fruzsina sincs másképp. Lányok szokása, de én a randi előtt mégis pár órát gondolkoztam, hogy mit vegyek fel. A kedvenc kalapomat tettem fel, hogy lazábbnak tűnjek. Lementem a teaházba és vártam Fruzsinát. A teaházban nem volt senki rajtam kívül, ültem egy padnál és vártam. A teaházban kellemes zene szólt, és nem volt unalmas a várakozás. Egyszer csak kinyílt az ajtő, és én reménykedtem, hogy Fruzsina fog belépni rajta.
|
|
|
|
Szabó A. Fruzsina Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2013. január 19. 22:27
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=47803#post47803][b]Szabó A. Fruzsina - 2013.01.19. 22:27[/b][/url] Zsolt Amióta beszéltem Daviddal azóta úgy igazándiból nem álltam le senkivel sem társalogni. Teljes mértékben a tanulásra koncentráltam és nem foglalkoztam az emberekkel sem. A minap úgy határoztam, hogy keverek ki egy kis bájitalt, de mivel nem voltak hozzávalóim ezért le kellett ugranom a faluba, hogy be szerezzem az alapanyagokat. Még a kastélyban voltam, amikor az egyik háztársam megállított és kérdezett tőlem valami nagyon furcsát. Vagyis nem volt olyan furcsa, csak maga az, hogy nem is ismerem és randizni hívott. Lerít róla, hogy nem ismer eléggé ahhoz, hogy tudja milyen is vagyok ilyenkor. Legszívesebben elhajtottam volna a fenébe, de siettem és gondolkodás nélkül rá vágtam, hogy igen. Sétálás közben jutott el az agyamig, hogy én belementem a randiba. Elég sok szitkozódás hangzott el a fejemeben, amíg odaértem a megfelelő bolthoz. Miután felvásároltam a fél boltot, visszaindultam a körletembe. Szerencsére a kastélyhoz vezető út nem tűnt olyan hosszúnak, mint a lefele menet. A szobámba érve még mindig szidtam magamat, mert így nem tudtam elkezdeni a főzetemet. Idegesített a tudat, hogy vár rám valaki a pillangóvarázsba. Hamar túltettem magam ezen az egészen és elkezdtem készülődni. Nem volt semmi kedvem kirittyenteni magam, de azért még is adtam az alkalomra és magamra húztam egy fehér csipkés felsőt, amiből az egyik vállam és a toppom pántja kint volt és alulra pedig egy mustársárga nadrágot vettem. Mielőtt még elindultam volna belenéztem a tükörbe és egy elégedett mosoly kíséretében magamhoz vettem a piros kabátomat felhúztam a bakancsomat és már indultam is. Nem vettem sietősre a tempómat hisz egy lány megengedheti magának, hogy késsen. Persze olyan sokat nem csúsztam épp, hogy csak 5 perc lett belőle. Az étterem előtt vettem egy mély lélegzetet és benyitottam. Nagy meglepetésemre, nem volt bent senki a srácon és a személyzeten kivül. Odalépkedtem a sráchoz és megálltam előtte. - Helló! -köszöntem rá magabiztosan és lenézően. Sajnos én ilyen vagyok, csak ő még nem tudja.
|
|
|
|
Zsolt Perott INAKTÍV
Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő offline RPG hsz: 121 Összes hsz: 567
|
Írta: 2013. január 19. 22:50
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=47844#post47844][b]Zsolt Perott - 2013.01.19. 22:50[/b][/url] Fruzsina -Szia! Hogy vagy? Örülök, hogy eljöttél!Örültem, hogy eljött. Boldog voltam, hogy az első randim, nem úgy telt, hogy csak várok és várok, de a lány sehol. Felálltam és segítettem levenni róla a csinos piros kabátját. Alatta a fehér csipkés felsője volt. -Jól áll rajtad ez a póló! Jól nézel ki!Kíváncsian vártam a válaszát. Ekkor kihúztam neki a széket, elővettem a zsebemből egy díszcsomagolásos csokit és odanyújtottam neki. -Remélem szereted! Milyen csokit szeretsz? Kedvenc édességed?Szerettem volna mindent megtudni róla. Szimpatikusnak tűnt. Remélem, hogy kedves, és összejövünk. -Mit szeretnél? Iszunk egy teát vagy inkább enni szeretnél? Kérjek étlapot a személyzettől?Figyeltem a testbeszédét, és, hogy az miről árulkodik. Remélem csak én tévedek és tényleg nem érzi rosszul magát.
|
|
|
|
Leroy Lasch Gergely INAKTÍV
Elhagyott a Dzsházmin offline RPG hsz: 136 Összes hsz: 1955
|
Írta: 2013. január 20. 00:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=47979#post47979][b]Leroy Lasch Gergely - 2013.01.20. 00:35[/b][/url] Bianca <3A randi 2013. 01. 18. délutánAz íróasztalomon a kis órám csipogni kezd. Ez azt jelzi, hogy már indulhatok is a Pillangó-varázsba. Tök jó lesz ez a randi. Vagyis a találkozás, amit randevúnak is lehetne mondani. De nem egészen az, mert valójában egyáltalán nem vagyok tisztában ennek a szónak a jelentésével. Jó, nem vagyok hülye, tudom, hogy mit jelent, csak azt nem, hogy hány éves kortól tekinthető randinak egy olyan esemény, ahol csak egy lány meg egy fiú találkozik, akik komolyabban érdeklődnek egymás iránt. A lényeg az, hogy már nagyon várom, hogy újra találkozzak Biancával. Mostanában elég sokat gondolok rá, szóval még az is lehet, hogy gyengéd érzelmeket táplálok iránta… Ki tudja…? Mostanában nem nagyon értem magam. Na, tehát a lényeg az, hogy már el kéne indulnom. Mellesleg kikértem Vincent véleményét, hogy hogyan jelenjek meg Bianca előtt. Nem szeretnék szakadtnak kinézni. Igaz, nincs is olyan ruhám. Szóval a nevelőapám a kékkockás ingemet ajánlotta, ami teljesen simára van vasalva. És a kék szín pont illik hozzám, szerintem. Nagyon nadrágot nem néztünk a szekrényben, megegyeztünk, abban, hogy jó lesz egy sima kékszínű farmernadrág. A cipő sem volt túl nehéz választás, hiszen télen csak bakancsba érdemes járkálni. De délelőtt még azt is megtakarítottuk, hogy egy kis apró szutyok se legyen rajta. Ám a legnagyobb gond a hajammal volt. Vincent szerint meg kellett volna fésülködnöm, de szerintem meg jó vagyok én borzos hajjal. Végül meggyőzött. A hajamat oldalra fésültük, olyan jófiúsra, ami nem is állt olyan gázul. De azt eldöntöttem, hogy nem nagyon fogom így hordani a hajamat. Szeretem, ha olyan, mint egy madárfészek. Szóval cipőstül lerohanok a lépcsőn. Gyorsan felveszem a sötét színű kabátomat, sapkámat és sálamat, aztán el is indulok. A nap egy kicsit süt, de a melege egyáltalán nem árasztja el Bogolyfalvát. Ugyanolyan hideg van, mint decemberben. Miközben haladok, az úton egy ismerőssel vagy ismeretlennel nem állok beszélgetni, mert még a végén elkésnék. Ami azért elég gáz lenne. Hisz’ én hívtam meg őt a teaházba és még én késnék el. Pár perc múlva már ki is nyitom a Pillangó-varázs ajtaját és be is lépek az étterem részébe. Úgy beszéltük meg, hogy majd sütizünk egyet, amit természetesen én fogok állni, ugyanis Vincenttől most kaptam egy kicsivel több pénzt e kelleténél. Leülök az egyik székre és várom, hogy befusson Bianca.
|
Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
|
|
|
Kőszegi Gábor INAKTÍV
offline RPG hsz: 38 Összes hsz: 570
|
Írta: 2013. január 20. 14:53
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=48223#post48223][b]Kőszegi Gábor - 2013.01.20. 14:53[/b][/url] Lucy DijjasÖrült, hogy partnere barátságosan fogadja és megengedi, hogy helyet foglaljon az előtte lévő széken. Nem akart a terhére lenni, de ha egyedül van, szívesen csatlakozott volna hozzá. -Köszönöm szépen! -mondta megkönnyebbülten - Kőszegi Gábor vagyok.-mutatkozott be egy kézfogás kíséretében, reagálva a hölgyeményre, majd nem habozott leülni a teaház székére. Miután kényelmesen helyet foglalt, szemeivel végigpásztázta a helyiséget. Már nem fázott, a kinti fagyos hangulattal ellentétben idebent kellemes meleg volt, no meg finom illatok és a nyugtató, szép díszítés. Csodálatos... A helyiség este, kivilágítva. A hangulat az megvolt, nem hiába kedveli Gábor a teaházakat. Gondolkodott, hogy ismerkedjen-e vagy inkább hagyja társát, s meg se szólaljon. Egyelőre önmagáról azonban semmi különöset nem akart elmesélni. Újdonsült ismerősömére viszont annál is jobban kíváncsi lett, szívesen ostromolta volna kérdésekkel. Ám mielőtt még feltehette volna ezeket, hirtelen megjelent a felszolgáló, Lucy rendelését hozva. A teás csészére pillantva nem lehetett rossz, maga is megkívánta a fogyasztást. Amikor az alkalmazott megkérdezte tőle, hogy mit szeretne, elgondolkodott. Hümmögött egyet, hiszen a kérdés váratlanul érte, idő közben el is felejtette, hogy mit akar rendelni. -Egy zöld tea most különösen jól esne... -mosolygott a felszolgáló szemébe, majd beszélgetőtársához fordulva végre kérdezett- Ahogy láttam, éppen levelet írt. Gyakran csinálja? Jómagam is nagy levélíró vagyok, bár egy nyüzsgő teaház nem éppen a legjobb hely gondolataim megfogalmazására. Jobban szeretek a szobám magányában ülni. -árulta el.
|
|
|
|
Lucy Dijjas INAKTÍV
offline RPG hsz: 16 Összes hsz: 30
|
Írta: 2013. január 20. 15:37
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=48254#post48254][b]Lucy Dijjas - 2013.01.20. 15:37[/b][/url] Kőszegi GáborBelekortyolok a kevergetést követően a teámba. Zöld tea. Nem rossz választás, jómagam is szeretem. A múltkor például naranccsal fűszerezett zöld teát ittam. Valami mesés volt. Mostanában nagy kedvencem lett a fekete tea, jó sok citrommal és kevés cukorral. A citrom megbolondítja, kihozza ízének legjavát. Az előttem ülő férfi végül megtöri a meghitt csendet, amit a teaház mindig nyújt. Ha sok ember van benne, akkor is mindig nyugalom száll meg itt. Az illatok és fények keveréke valahogy békére és pihenésre inti a lelkemet. -Igen. Nem rég érkeztem ide vissza. Régebben tanuló voltam, az Eridon diákja. Hosszú, dolgos évek után pedig úgy döntöttem, hogy szívemhez oly közel álló országban, itt fogok letelepedni.Mosolyodok el. Na jó, túl idilli lenne, ha csupán csak ezért jöttem volna vissza, de nem fogom megosztani minden rejtett titkom egy idegennel. -Nagyon szeretek írni.Mosolygok a férfira. -Tudja, bármely gyerekesnek hat, a mai napig van naplóm. Persze olyan 18 éves korom óta a bejegyzések gyakorisága ritkult, hosszúságuk is kicsit megrövidülni látszik, de tíz éves korom óta vezetek, és jó visszaolvasni az akkori bejegyzéseim.Mesélem talán túlságosan bő lére eresztve Életem ezen hobby-ját. -Van olyan bejegyzésem, ami csak egy beragasztott vonatjegyből áll, vagy egy rajzból, ami karácsonyi vágyam tükrözi. Úgy hittem, ha az álmaim rögzítem egy ilyesfajta naplóba, azok valóra válnak.Mosolyodok el ismét Gáborra, aztán az arcom elé veszem a bögrémet és ismét kortyolok a teámból.
|
Visszatérő. Bogolyfalvi lakos. ExEridonos. Guzmó . Álmodó .
|
|
|
Bianca Charlotte Shanes INAKTÍV
(: offline RPG hsz: 106 Összes hsz: 796
|
Írta: 2013. január 21. 01:05
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=48931#post48931][b]Bianca Charlotte Shanes - 2013.01.21. 01:05[/b][/url] Gergő <3 A randi 2013. 01. 18. délután Nagyon várta ezt a napot. Annyira nagyon, hogy az idő háromszor olyan lassan ment, mint általában. Mivel tudta, az első pillanatban, ahogy tudatosult benne, hogy most mi is lesz, hogy mit akart felvenni. Nem borította ki a szekrényét, ott nem lenne ehhez megfelelő darab. Helyette célirányosan a szomszéd házhoz ment, szépen, őszintén elmesélte, hogy Gergő különös a számára, és nagyon szeretne igazán jól kinézni. Alexa egész jól viselte a dolgot, jobb volt, mint amire számított. Ezek szerint az őszinteség jó dolog. Megkapta a türkizkék felsőt, emellett Alexa begöndörítette olyan király módon a haját, mint, ahogy a sajátját szokta, sőt egy kis átlátszó, apró csillámokkal ellátott szempillaspirált és szájfényt is kapott. A szájfényen kívül nem látszott semmi, mégis olyan más lett, olyan nagylányos. Percekig csak állt és nézte magát a tükörben. Olyan másnak érezte magát és ez tökéletes volt. Sokáig tartott, mire felfogta, hogy ez most tényleg ő. Már késésbe volt, amikor a cipőjét húzta. Pont most nem akart futni, hogy nagyon szép legyen, de vagy fut, vagy nagyon sokat késik. Egy kis kocogás azonban senkinek sem árt. Kicsit furcsán áll az emberek szeme, akik szembejönnek, de nem nagyon nézi meg őket. Már a sarkon jár, amikor belegondol, hogy a nő, aki köszönt neki, valószínűleg az anyukája volt, akinek mondta, hogy ma fontos találkozója lesz, de azt lehet elfelejtette, hogy nagyon részletesen is be kellene számolnia róla. Ennek a legnagyobb oka az volt, hogy ezt egyelőre se az apukája, se a tesója orrára nem szerette volna kötni, márpedig van egy olyan érzése, hogy ha otthon egy ember megtudja a dolgot, akkor mindenki megtudja. Ez nem hangzik túl bíztatóan. Mindenesetre néhány perc késéssel ugyan, de megérkezik. A kabátját gyorsan leveszi, a haját megigazítva kérdezi meg Zoey-t, hogy itt van-e már Gergő. Kiderült, hogy igen, így a szíve még jobban el kezdett dobogni. Igyekezett normális arcot vágni, és normálisan lélegezni, de ez nagyon nehezen ment. Besétálva egyszerre ugrott ki a bőréből és érezte teljesen jól magát. A fiúhoz lépve megborzolja kicsit a szépen megfésült haját, majd mellé ülve elmosolyodik. - Így jobban tetszik. Jól nézel ki. Te is…kék vagy. ruhám
|
|
|
|
Cupido INAKTÍV
Szerelem vesz körül minket (se) offline RPG hsz: 41 Összes hsz: 164
|
Írta: 2013. január 21. 11:39
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=49067#post49067][b]Cupido - 2013.01.21. 11:39[/b][/url] Bianca és GergőCupidonak egyre több munkája van, pedig még hol van a tavasz?! Akkor lesz aztán az igazi zsongás, de az emberek már most lázban égnek. Rengetegen kezdtek el már januárba tavaszi zsongni. Ezt pedig Cupido kénytelen követni. Apró nyilai már fogyóban vannak, szóval újakat kell majd szereznie, hogy követni tudja az eseményeket. A mai napon úgy döntött, hogy lereppen a faluba és ott tesz rendet. A faluban száguldozva egy kislányt pillant meg, akinek arca kissé pirospozsgás, és úgy fest, mint aki izgul. Cupido azonnal megérzi, hogy itt randi van a láthatáron, szóval ennek köszönhetően, mint egy hűséges kutya, rátapad a lánykára és észrevétlenül követi egészen a teaházig. Egy gyors mozdulattal bereppen mielőtt becsukják az ajtót, majd elbújik nem messze a két fiataltól. Egy ideig vár, hogy a lány is helyet foglaljon, elkezdjenek beszélgetni, majd fegyvert tölt és lő! Az apró lény felszisszen és összeráncolt homlokkal, becsukott szemmel lebeg az egyik sarokban. Ez nem talált, vagyis de, csak rossz embert. Egy idős bácsi kapta a nyilat, aki éppen a teáscsészéjét szorongatta és nézegette. Lehet, hogy a teaház készlete megfogyatkozik egy darab ivóeszközzel. Egy mély sóhaj után Cupido újra elővesz egy kis nyilat és megcélozza a fiatal fiút. Most nem véti el, és a nyíl egyenesen a kis srác nyakába fúródik. Ezután egy újabb nyíl kerül elő, ami immár a lány karjában tűnik el. Cupido, mint aki jól végezte a dolgát fogja magát és kireppen a helyiségből, és meg sem áll a következő összeboronálandó párig.
|
|
|
|
Pethő Csongor INAKTÍV
cakeboy. offline RPG hsz: 17 Összes hsz: 19
|
Írta: 2013. január 21. 19:20
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=49500#post49500][b]Pethő Csongor - 2013.01.21. 19:20[/b][/url] Odettem
Aprót kuncogtam a kis durcázásán, az pedig újfent örömmel töltött el, hogy tényleg tetszett neki mindez, amivel készültem. - Megérdemled! - Mosolyodtam el. Ujjaink összefonódtak, a puha bőr érintése áramütésként ért, mintha az eddigi érzéseim: a kellemes izgatottság, a szívdobogás és elvarázsolódás nem lett volna elég, most minden sokkal jobban felerősödött. A csókja pedig csak hab volt a tortán. Hirtelen fordult velem minden. Egy másik világba csöppentünk. Tudjátok, ezek azok a pillanatok, amikor mindegy mi van körülöttünk, az ember azt érzi, hogy csak ő és a mellette ülő, nevető angyal létezik a földön. Szinte megbűvölve néztem Odettet. A szívem nagyot dobbant minden egyes mosolyán és kacagásán. Arcvonásait most minden eddiginél részletesebben láttam. A mélybarna őzikeszemekben el tudtam volna veszni, s talán most el is vesztem. Tudjátok még mit imádtam nagyon? A kacagását, és a gödröcskéket a szája sarkaiban, amik akkor jelentek meg, mikor mosolygott. Furcsa volt az egész. Mintha egy filmben lettem volna. Minden lelassult, és valahonnan mintha zenét is hallottam volna. Valami szerelmes számot. Nem igazán tudtam arra figyelni, amit mondott, csupán hangfoszlányok értek el hozzám. Bársonyos hangok, mint valami földöntúli zene. Végül csak a kérdése jutott el hozzám úgy, hogy kizökkentsen ebből az elvarázsolt állapotomból. Hogy mit terveztem mára? Nos, az jó kérdés. Nem tudom, ez az információ törlődött a gondolataim közül, és az agyam ellenkezett, hogy én most ezen a kérdésen gondolkodjak, pedig azért volt egy forgatókönyvem az estét illetően; a gyümölcsök sem hiába várakoztak az asztalon. Csak elmosolyodtam, hüvelykujjammal végigsimítottam Odett kézfejének szélét; a keze még mindig az én összezárt tenyeremben pihent. Másik kezemet pedig mindeközben felemeltem, ujjaimmal szórakozottan játszadoztam a lány egyik hajtincsével. Nem sokáig. Próbáltam tűrtőztetni magam, tényleg. De aztán a gondolataimat elöntötte a vágyakozás. Közelebb húzódtam Odetthez. A puha arc hozzásimult az enyémhez. Mélyen magamba szívtam hajának vattacukorra emlékeztető illatát, miközben az előbb a hajtincsével játszó kezemmel végigsimítottam a lány karján. Orrom ezután Odett bőrét célozta meg, hogy kapjon egy keveset a puha arc érintésének élvezetéből. Bőrömön éreztem a lány meleg lélegzetét. Ahogy én, úgy minden bizonnyal ő sem tudott nyugodtan levegőt venni. Mikor újra kinyitottam eddig lehunyt szemeimet, és a kicsilány őzikeszemeibe pillantottam, ott volt végem, megint. Lassan közelítettem a számmal ajkaihoz. Előbb egy kis puszit adtam, majd még egyet, aztán hirtelen magamhoz húztam. A puszi pedig heves csókba váltott át. Kezeim hol a lány nyakát, hol a hátát, hol a karját simogatták. Bennem pedig egyre hangosabb lett, hogy többet, többet és többet akarok! Ahogy tudatosult bennem ez, hirtelen abbahagytam mindent, ellöktem magam Odettől. Győzött a lelkiismeretem, ami azt sugallta, ezt nem szabad. - Öhm... - Tekintetem az asztalon lévő gyümölcsökre tévedt. - Mit szólnál egy kis csokihoz és gyümölcshöz?
|
a Pillangóvarázs főszakácsa.
|
|
|
Bánfai Odett Zoé INAKTÍV
offline RPG hsz: 43 Összes hsz: 548
|
Írta: 2013. január 21. 21:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=49641#post49641][b]Bánfai Odett Zoé - 2013.01.21. 21:06[/b][/url] Csongi mintha egyik pillanatról a másikra megváltozott volna. Hiába beszéltem hozzá, mintha megszűnt volna működni az agya. Se kép, se hang, se semmi. Csak úgy volt a teaházban, bár neki így elnézve az is mindegy lett volna, ha egy disznósólban van éppen. Kérdő, értetlen tekintettel bámultam rá, de hamar én is totálisan megszűntem létezni. Amikor szabad kezével elkezdi csavargatni a hajam, akkor kellemes bizsergés fut át egész testemen. Pár pillanatra le is hunyom a szemem. Azt hittem az idő múlásával ez az érzés egyre kevésbé lesz ennyire intenzív, de így fél év elmúltával sem akar lanyhulni a dolog. Most így belegondolva elég jól bírta Csongi. Már jó ideje "húzom az agyát", de még mindig mellettem van. Azért ez egy férfitől nem semmi teljesítmény. A legtöbb 1 hónapig húzza, aztán ha nem jön össze amit akar, akkor viszlát. Éppen ezért is határoztam el magam! Nem akarom, hogy tovább "szenvedjen". Amikor közelebb jön érzem, hogy majdnem kiugrik a szíve. Vagyis csak sejtem, mert konkrétan nem érzem, és nem is hallom. A légzésének a gyorsasága enged arra következtetni, hogy felfokozott állapotban van. Ezt természetesen rám is rám ragasztja pár pillanat alatt. Egyik percről a másikra az én szívem is majdnem kiugrik a helyéről. A külvilág zajai megszűnnek és csak a szívem dobogását hallom a fejemben. Ez így hülyén hangzik, de nem tudom szebben megfogalmazni. Amikor megcsókol, Úr Isten... az az érzés. Hirtelen olyan izgalom és egyben félelem fogott el, hogy elkezdtem remegni. De nem picit, hanem úgy nagyon durván, és nem rövid ideg, hanem folyamatosan. Olyan érzés, mintha nagyon fáznék. Ha éppen nem csókolna akkor biztos, hogy a fogaim is vacognának. Minden bizonnyal az izgalom hozta ki belőlem ezt az érzést, mert még sosem történt meg ez velem. A remegés nem csillapodott hanem egyre durvább lett, mint ahogy a szívverésem és így a légzésem is. De ekkor... Csongi egyszer csak ellöki magát tőlem. Kétségbeesetten, kérdően, rémülten, meghökkenve nézek rá, mert nem értem. - Mi... mi baj?! Rosszat csináltam?! - Kislányosan hangzik, de nem tehetek róla. Nem tudtam másra gondolni csak arra, hogy én csináltam rosszat. Lehet nem kellett volna a csók közben ennyire szorosan átkarolnom a nyakát, majd valami mást csináltam rosszul. Ez van akkor ha az ember lánya tapasztalatlan. Még mindig összezavarodva bámulok a drágára, feldobja, hogy csoki és gyümölcs. Nagyon jól tudja, hogy a hasam a mindenem és a kajával le lehet venni a lábamról, főleg ha az édesség. Ezt ki is használja. Kissé csalódottan vagy inkább szomorúan válaszolok neki, de igyekszem egy mosolyt erőltetni az arcomra. - Jöhet! -
|
|
|
|
Eric S. Weaver INAKTÍV
offline RPG hsz: 208 Összes hsz: 3069
|
Írta: 2013. január 22. 19:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=50347#post50347][b]Eric S. Weaver - 2013.01.22. 19:47[/b][/url] Dobrai VandaNémi kelletlenséggel, de inkább kifejezéstelen arccal sétált be a kávézóba. Ahogy az ajtó bájos csilingeléssel becsukódott mögötte - elérve, hogy Seren egy szemforgatással reagáljon -, pillantását végigjártatta a bent ülőkön, de mivel a keresett személyt nem találta, választott magának egy asztalt az egyik sarokban és letelepedett, kipakolva azt a néhány papirost, amit magával hozott. A pincérnőtől rendelt egy kávét, és mialatt azt a bizonyos Dobrai Vandát várta, az ablakon kibámulva kortyolta a keserű feketét. Igazából elég furcsának tartotta, hogy az igazgató pont őt választotta ki erre a feladatra, de azzal eddig is tisztában volt vele, hogy az öregnek meglehetősen furcsa a humora. Köztudott, hogy a tanári karból Seren az egyik legmizantrópabb, leginkább társaságkerülő ember, úgyhogy nemcsak meglepetésre, de konkrétan megrökönyödésre ad okot, hogy mégis ő lett a választott személy. Bár lehet, az igazgató úgy gondolta, egy jövendő professzor legyen arra felkészülve, hogy a tanári kar nem minden tagja könnyen kezelhető és barátságos. Mondjuk az is lehet, hogy a cirka négy év, amit már itt eltöltött tanítással, okot ad arra, hogy megbízhatóan meg tudja ítélni, ki az, aki megfelelő személy egy posztra, mielőtt még az igazgató elé járulna az illető, és huszonnégy évével korban is közelebb volt a jelölthöz, de Seren nem áltatta magát azzal, hogy kivételes tehetsége miatt lett kijelölve. Ezt bárki meg tudja csinálni. Órájára pillantott; Dobrai késik. Nem biztos, hogy a legjobb benyomás, amit lehet tenni, bár még nem egy állásinterjún van, csak előkészítő beszélgetésen, de akkor is. Seren pontosan öt percet volt hajlandó még várni: ha a nő lemarad róla, magára vessen, így évzáráskor neki is van mit csinálnia, és ezek közé nem tartozik, hogy üres tekintettel meredjen a semmibe.
|
|
|
|
Dobrai Vanda INAKTÍV
Vélavérű offline RPG hsz: 75 Összes hsz: 732
|
Írta: 2013. január 22. 20:38
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=50428#post50428][b]Dobrai Vanda - 2013.01.22. 20:38[/b][/url] [Seren]Izgulnom kellene? Az mennyire baj, ha nem izgulok? Pedig mégis csak egy elő állásinterjúra megyek. Igaz még nem a rendes tanári poszt miatt, hanem csak gyakorló tanárság miatt, de akkor is. Állásinterjú! Ilyenen sem sűrűn jártam még életem során, szóval nem vagyok túl rutinos benne. Azt azonban megjegyeztem ,hogy elegánsan ki kell öltözni, kedvesnek, bájosnak kell lenni, de mégis lássák rajtad, hogy érted a dolgod és ha kell kemény is tudsz lenni. Gimnáziumi osztályfőnököm mindig ezzel tömte a fejünket, szóval ha bizonyos matek tételek nem is, de ez rögzült. Igyekeztem betartani a "légy csinos" dolgot, így az interjú előtt már 2 órával elkezdtem készülődni. Azonban túlzásba se akartam esni, így elég sokat szenvedtem. A hajamat lógva hagytam, egy natúr sminket kentem magamra, majd a ruhásszekrény előtt ácsorogtam minimum 30 percet, de volt az 45 is. Első ötletem az volt, hogy fekete szoknya, fehér ing. De erről azonnal az iskolai ünnepségek jutottak az eszembe, így gyorsan elvetettem. Nem gimnazistának szeretnék kinézni, hanem egy felnőtt, érett, céltudatos, megbízható nőnek. Ezen cseppet sem segít a bájos, kislányos arcom, és a törékeny testalkat sem. Egy nagy sóhaj hagyja el ajkaimat amikor kilépek a házból és bezárom az ajtót. Lassan indulok el a teaház felé, de nem izgulok. Tudom mit szeretnék és majd meggyőzöm a másik felet arról, hogy tökéletes leszek gyakorló tanárnak. Magas sarkúban tipegek a cél felé, amiben sajna nem lehet gyorsan közlekedni. Idegesen pillantok az órára... elkéstem. Sietősebbre fogom a lépteimet, és eléggé kifulladok mire a teaházhoz érek. Benyitok és tekintetemmel nem keresek senkit, mivel nem tudom, hogy néz ki egy bizonyos Eric S. Weaver. A pulthoz sétálok és egy kis segítséget kérek. Megrökönyödve állok a pultnál, amikor egy nálam nem sokkal idősebb férfire mutat a felszolgáló. Igyekszem legyűrni meglepődöttségemet, és egy bájos mosolyt varázsolok arcomra. Így lépkedek oda, az idegesnek látszó férfihez. - Eric Weaver?! - kérdem, majd ha igennek válaszol akkor folytatom - Elnézést a késésért! Dobrai Vanda vagyok! -Jobbomat nyújtom a férfi felé, majd miután megtörtént a bemutatkozás levetem a kabátomat, sálamat, és elülök Serennel szemben.
|
|
|
|
Joanne Annie Kingston INAKTÍV
offline RPG hsz: 20 Összes hsz: 542
|
Írta: 2013. január 22. 22:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=50533#post50533][b]Joanne Annie Kingston - 2013.01.22. 22:30[/b][/url] MaryMa este 7 óra körül* A mai nap nagyon lassan telt el, a betegek meg a kuncsaftok egymás kezébe adták a kilincset. Volt olyan, hogy 2-en is várták, hogy újra kinyisson az üzlet, amíg beteget vizsgált a fiatal nő. Sokan jöttek különféle bájitalokért, meg néhány diák is benézett hozzávalókért, amik már így év vége felé kifogynak. Igaz, nem tudható, hogy mit csinálnak ezek a keverő lapáttal, de ezen a héten 6-an is vettek. Talán egymás fejét ütötték, és ezért vitték a fejfájás elleni pirulákat meg bájitalokat. Nem, biztos, hogy nem a sok tanulástól olyan fejfájós ez a banda. Az ő idejében (ami nem is volt még olyan túl régen) sem voltak olyan túlzottan szorgalmasak a diákok, nem még, ma. A műszak alatt többször is helyet cseréltek a férjével, illetve volt, hogy egyszerre ketten kellett, hogy bent legyenek, így mire bezártak mind a ketten teljesen kimerültek. A férjét vacsora nélkül elnyomta az álom- igaz, ennek ahhoz is köze van, hogy éppen betegen dolgozott. Így este már neki sem volt nagy kedve vacsorát főzni, fogta a kislányukat, és elindult a faluba, hogy egyenek valami könnyűt. Belépve viszonylag sok embert talál ott, nem árválkodik magányosan, csak egy asztal, amit gyorsan el is foglalnak. A pincér gyorsan hoz is egy gyerekülést, amibe az 1 éves kislány kényelmesen elhelyezkedhet. Gyorsan rendelnek 2 kisebb csésze teát, majd Jo az étlapot kezdi böngészni, először a kislányának választ egy egyszerű borsó főzeléket tükörtojással, majd végül rövid gondolkodás után magának is ezt kér.*
|
Bájitalbolt tulajdonos javasasszony
exprefektus, exNavinés
|
|
|
Eric S. Weaver INAKTÍV
offline RPG hsz: 208 Összes hsz: 3069
|
Írta: 2013. január 22. 23:12
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=50573#post50573][b]Eric S. Weaver - 2013.01.22. 23:12[/b][/url] Bólintott, majd elfogadva a felajánlott kezet ő is üdvözölte a nőt - vagy inkább lányt, Dobrai ugyanis igencsak fiatalnak tűnt. Azt Seren sem vitatta, hogy határozottan szép hölgy volt, de nem is várt mást egy negyedvélától - a szebbik nemből pedig olyannyira elege volt pillanatnyilag, hogy túl nagy hatást nem tett rá ez a tény, épp csak konstatálta. - Semmi gond - válaszolta a szabadkozásra, mosolytalanul, de őszintén, elvégre tényleg nem volt még kriminális a késés; ha az lett volna, Seren közölte volna. - Kér valamit? - mutatott rá az itallapra, ugyanis látszott a lányon, hogy igencsak komolyan veszi ezt a találkozót, talán túl komolyan is, noha Seren csak adat- és benyomásgyűjtést végzett. - Mindenekelőtt leszögezném, hogy nem rajtam múlik, hogy felveszik-e az állásra vagy sem. Én csak azért vagyok itt, hogy megbizonyosodjak róla, eleget tud a varázsvilágról annak ellenére, hogy ön nem gyakorolja a mágiát. Rendben? - kérdezett vissza automatikusan - igazából ez volt az egyik, a tanítás miatt berögzült szokása, noha nem feltételezte, hogy Vanda nem értené, amit mond. Ha mindezzel megvoltak, és a lány esetleg felrakta a kérdéseit, Seren egy kézlegyintéssel eltüntette a csészéjét és elővette a pergameneket. Nem készült jegyzetelni, szerencsére a pennája azt megtette helyette, de esetleg megfeledkezni sem akart egy fontos kérdésről, mert az igazgató valószínűleg nem fogja vállon veregetni a hanyagságáért. Mostanság egyébként is össze kellett húznia magát, viselkedése nem sorolta a kedvencek közé. - Kezdjük is. Mesélje el, hogyan és mikor ismerkedett meg a varázsvilággal - vetette fel az első témát, s ahogy a lány beszélni kezdett, a penna követte mondanivalóját. Hasonlóan, mint amit az újságírók használtak, de nem pont; ez Seren saját fejlesztése volt még diákkorából, ami csak jegyzetelt, de nem költött történeteket, és nem szó szerint adta vissza a szöveget, csak a lényeget. Hasznos kis darabnak bizonyult, az biztos.
|
|
|
|
Dobrai Vanda INAKTÍV
Vélavérű offline RPG hsz: 75 Összes hsz: 732
|
Írta: 2013. január 22. 23:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=50610#post50610][b]Dobrai Vanda - 2013.01.22. 23:43[/b][/url] [Seren]Kabátomat a szék háttámlájára akasztom, táskám pedig a hátam mögött landol. Úgy fest rosszul éreztem, hogy Seren ideges, ugyanis teljesen nyugodtan közölte, hogy semmi gond. Végül is tényleg nem késtem annyira eget rengetően sokat, csak néhány percet. Kényelembe helyezkedem, megigazítom a szoknyámat és a fekete garbót is, eközben Seren egy kérdést intéz felém. - Igen köszönöm, egy bögre caffe latte-t szeretnék. - Egy mosolyt küldök Eric felé, de ahogy elnézem esélytelen, hogy viszonozza. Az arca komoly és rezzenéstelen, gondolom semmi érzelem nem tükröződik rajta. Kicsit feszültnek érzem magam az ilyen emberek társaságában, de mindig próbálom feloldani őket. Általában ez a próbálkozás nem szokott összejönni. Figyelmesen hallgatom, amit Seren mond, szinte iszom a szavait. Nem akarok semmit sem elrontani, ugyanis nagyon szeretném ezt a gyakornoki állást. Alapból a fizetés sem jönne rosszul, mivel lassan kezdem felélni a tartalékaimat. Valamint kezdek begyöpösödni otthon, vágyom az emberek társaságára. Egy kisebb sóhaj hagyja el ajkaim, amikor közli, hogy nem rajta fog múlni, megkapom e a munkát. Talán ez volt az a pillanat amikor megnyugodtam. Legbelül még mindig motoszkált egy kis izgalom, de ez már nem ült ki arcomra. - Rendben! - vágom rá és bólintok egyet, hogy még jobban nyomatékosítsam. Pár perc múlva a pincér jelenik meg mellettünk és leteszi a bögre kávét az asztalra. Egy bájos mosoly kíséretében megköszönöm, majd magam elé húzom. Teszek bele nem kevés cukrot, majd kavargatni kezdem. Eközben Seren kipakolja a holmijait az asztalra, amit én csendben figyelek. Kicsit türtőztetnem kellett magam a beállt csendben, ugyan is nagyon kikívánkozott belőlem egy kérdés. Azonban úgy vagyok vele, hogy nem lenne jó ezzel indítani az ismeretségünket. Minden a helyén van és érkezik is az első kérés. - Hmm... Gondolom nem mondok újat azzal, hogy negyed részben véla vagyok. Értelemszerűen édesanyám félvéla. 12 év körüli lehettem amikor anya beavatott a dolgokba. Ekkor mesélt nekem egy különleges világról ahol varázslatos lények, boszorkányok, varázslók élnek. Persze először kiröhögtem, de végül csak sikerül meggyőznie. Szóval 12 éves korom óta tudok a varázsvilágról, és arról, hogy egy részem varázslatos lény. -Válasz után a két kezembe fogom a bögrét, számhoz emelem és iszok egy apró kortyot, majd még egyet, és még egyet, végül a bögrét leteszem az asztala. Egyik kezemmel elengedem a kerámiát és szőke hajamat az egyik vállamra húzom, így csak egy oldalon lóg le. Miután "gatyába ráztam" magam, és megérkezett az újabb kérdés válaszolni kezdek rá.
|
|
|
|
Eric S. Weaver INAKTÍV
offline RPG hsz: 208 Összes hsz: 3069
|
Írta: 2013. január 23. 00:53
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=50651#post50651][b]Eric S. Weaver - 2013.01.23. 00:53[/b][/url] VandaA rendelést leadták, a kívánt ital megérkezett, Seren pedig anak a megnyugtató tapasztalatnak lehetett részese, hogy Vanda mindenképpen értelmesebb, mint a kezében tartott bögre, ami beláthatjuk, minden munkáltató szemében jó pont. Azt azért némileg szórakoztatónak találta, hogy a lány arca mennyire nyugodtabb lett, mikor megtudta, nem Serenen múlik az állása - Weaver mindig is ászkirály volt az első benyomások terén, mint látható. Vanda arcára pillantva egyértelmű volt, hogy valami nagyon motoszkál a fejében - pedig Seren őszintén nem rendelkezett semmi érzékkel abban, hogy hogyan kezelje az embereket. A lány viszont nem szólt, és ha egy másik helyzetben lettek volna, Seren valószínűleg nem kérdezett volna rá, de mivel megfordult a fejében, hogy fontos lehet, csak Vanda nem meri elmondani - mert alapból félénk, mert izgul, vagy ezernyi más okból -, úgy érezte, nem hagyhatja rá. - Igen? - vonta fel a szemöldökét kérdőn, talán némileg sürgetően, hogy az ilyen finomkodásokat a következőkben elkerülje. Őt az sem érdekelte volna, ha lány tajparaszt mivoltát úgy fejezi ki, hogy kolbásszal issza a kávét; személyes benyomásairól nem kívánt mély részletekig jelenteni. Minek? Egyébként sem lenne túl hihető az ő szájából, ráadásul fordított helyzetben valószínűleg ő is azt szeretné, ha bájos modorát békén hagyják. Igaz, Vanda egyelőre nem adott okot kifejezetten negatív véleményre. Egy aprót biccentett, jelezve, hogy a lány származásáról már voltak ismeretei, de a csekkolás sosem árt. A penna halk karistolással követte szavait, Seren pedig hátradőlt a székében. - És hogyhogy ön nem tanult mágiát? Elméletileg egy kevés varázserővel rendelkeznie kellene mindenképpen - érdeklődött, lévén még az a negyedrész vélaság is feltételez valamennyit az örökölt mágiából, és bár lehet, strukturálatlan, de tanítható. Igaz, ez nem volt rajta a papíron, csak Serent érdekelte. Nem készült sok közbevetésre, de...na. Kíváncsi volt, ilyen téren mindenképpen. - Mit gondol, nem lesz nehéz a kastélyban boldogulnia mágia nélkül? Áram nyilvánvalóan nincs, elektronikus dolgokat így csak rúnával lehet használni, az ajtók nem kulccsal nyílnak, ilyesmire gondolok - tért át a következő témára.
|
|
|
|
Dobrai Vanda INAKTÍV
Vélavérű offline RPG hsz: 75 Összes hsz: 732
|
Írta: 2013. január 23. 12:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=50782#post50782][b]Dobrai Vanda - 2013.01.23. 12:31[/b][/url] [Seren]Úgy tűnik túlzottan is meglátszott rajtam, hogy valami igen csak szúrja az oldalamat, ugyan is egy kérdést intézett felém Seren, amire nem számítottam. Meglepetten pislogok rá, majd meg is mukkanok. - Semmi! Csak elgondolkodtam. Nem ide tartozik! - Válaszomból nem jöhet rá, hogy füllentettem mivel igen hatásosan adtam elő magam. Még intettem is egyet az egyik kezemmel, ezzel is nyomatékosítva a dolgot. Ezután rátérünk a kérdés-felelet dologra. Én készségesen fejtem ki a kérdésekre a választ. Azonban eléggé zavaró, hogy egy idegen férfi ennyi mindent fog tudni rólam, én pedig róla semmit. Ez így nem fer! Én is követem a férfi példáját és hátradőlök a székemben, úgy szürcsölgetem a kávét, és felelek az újabb kérdésre. - Sosem volt rá szükségem, és sosem éreztem késztetést az iránt, hogy én varázsolni tudjak. Se édesanyám, se nagymamám nem varázsolt élete során, így én sem láttam értelmét belefogni. Na meg ha tényleg menne is, akkor sem aratnék nagy sikereket, mivel alig van bennem véla vér. - Valóban sosem gondoltam még arra, hogy varázsoljak. Bár mióta idekerültem azóta egyre jobban vonz ez a része is a dolgoknak. Látom magam körül, hogy mennyivel könnyebben boldogulnak az emberek. Amikor beleléptem a sárba, és bokáig elsüllyedtem, akkor Adorján egy pálcasuhintással eltüntette rólam a koszt. Kissé elgondolom ezen, de Seren hangja visszaránt a valóságba. Komoly arckifejezés ül ki rám, ugyan is érdekes kérdést kapok. - Ezen még sosem gondolkodtam el. De nem szándékozom beköltözni az iskolába. Csupán csak órát tartani járnék be. De ha ennyire bonyolultak a dolgok, akkor lehet meg kellene tanulnom legalább egy zárat kinyitni. -Azt már nem akartam hozzátenni, hogy egy zseblámpát is be kell szereznem akkor. Úgy vettem észre Eric nem díjazza annyira a humort. Túl komoly személyiségnek tűnik, és amiket hallottam róla. Nem szeretném kihúzni nála a gyufát. - Te mióta tanítasz az iskolában, na és milyen tárgyat? -Voltak erről is információim, de jobb biztos embertől hallani a dolgokat. Na és ez volt az a rész, amikor én is eldöntöttem, hogy többet szeretnék megtudni a velem szemben ülőről.
|
|
|
|