Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

este a szolgálati helyiségben| o

Nyilvánvalóan azt szeretné ha nem ez lenne az utolsó alkalom. Ami a furcsa, hogy valahogy én is ezt szeretném, pedig fogalmam sincs, hogy milyen lesz, kibírom-e egyáltalán vagy sem. De jó érzéssel tölt el, hogy segíthetek neki.
Figyelem amit csinál, ahogy közelít a kütyü, majd kissé megborzongok, amikor a bőrömhöz is ér. Nem hideg, meg nem is túl kellemetlen, de valahogy mégis beleborzongok. Talán a tudatba, hogy hamarosan meg is pillanthatom a vörös véremet beleáramlani a tartályba. Nem éppen bizsergető érzésnek mondanám, legalábbis nekem inkább egy kicsit olyan feszítő és furcsa. Rettentően furcsa. Inkább úgy döntök, hogy nem figyelem tovább a műszert, hanem beszélgetek.
- Igen, azt észrevettem. Hajlamos az ember olyat kérdezni meg mondani, amit nem feltétlenül túl okos hangosan kifejezni – bólintok egy aprót halvány mosollyal a szám sarkában. – De még akkor is ott van egy bizonyos félelem, tartás az emberben. Furcsa kettősség.
Aztán felfogom a mondandója második felét is, és meggondolatlanul teszek egy ingerültség levezető kézmozdulatot, szerencsére ugyan a másik kezemmel, de még így is halkan felmordulok az apró fájdalomtól, amit a könyökömnél érzek.
- Te. Nem. Vagy. Állat. – mondom határozottan, minden egyes szót külön megnyomva. – Varázslény, esetleg, az oké. Ki nem állhatom a bestia szót, az annyira negatív csengésű, gonosz. Te nem vagy gonosz – folytatom szenvedélyesen, határozottan. Igen, fel vagyok háborodva ha magára így utal. Mert én nem így látom őt, sem őt, sem pedig a többi vámpírt, akiket nem is ismerek. Nagyon szívesen kifejtem, hogy én miként gondolok a vámpírokra, minek tartom őket, de egyelőre nem teszem. Hisz nyilván folytatná, amibe belekezdett, már ha nem akasztom meg ezzel a kirohanásommal, és nem tévelyedünk el az alaptémától. – De amúgy igazad van, nincs gondom az állatok, varázsbestiák közelségével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

egy délután a szünetbe, hintáknál |o

Kellemeseket, de nem túl izgalmasakat. Szokványosakat. A legizgalmasabb, legjobb napjaim a nyárból meg akkor voltak, amikor találkoztunk.
Jól sejtettem, hogy ez a téma neki sem lesz a kedvence, az arca tökéletesen árulkodik erről. Pedig meg kell beszélnünk, most már muszáj lesz. De még így sem bírom megállni a magyar városnév angolos kiejtését hallva. Annyira édes!
- Ö, délen – mondom bizonytalanul. Ha elém rak egy térképet azonnal rábökök, hogy hol van, de el nem tudnám mondani ennél pontosabban. Főleg, mert nem tudom, hogy ismer-e bármit a közelében esetleg vagy sem. Azt viszont látom, hogy nem gyúl rögtön a fejében szikra a név hallatán.
- Elmentem az egyetemhez. Tudod, ott van az egyetem, amiről meséltem – válaszolom szelíden, majd várok egy kicsit, amíg összerendezi a gondolatait, emlékeit mielőtt folytatnám. – A hoppanáláshoz ismernem kell a célt, hogy ne legyen gond belőle, szóval elutaztam, kicsit szétnéztem a városban is. Nagyon szép kis város – folytatom a beszámolót egy kicsit felélénkülve, mert tényleg nagyon szép hely. Szívesen elbolyonganék ott vele is, függetlenül attól, hogy felvesznek-e oda vagy sem. – Hogy sikerültek a vizsgáid? – kérdezek rá hirtelen témát váltva. Egyelőre ennyi bátorságom volt az egyetemet illetően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Juhász Laura
este | a személyzeti helyiségben | x


Ahogy szeme megvillan szavaimra, rögvest azon kezdek drukkolni, hogy ne tegyen semmi túl hirtelen mozdulatot. Ez nagyjából sikerül neki, veszélyeztetni legalábbis nem veszélyezteti a véradás folytatását és saját testi épségét. Nem vágok közbe, ahogy kiáradnak a szavak belőle. Hagyom, hogy kiforrongja magát, nyugodtan figyelve őt. Nyilván kedves ez a harcias kiállása értünk és egészen más lenne a világ, ha mindenki ennyire megértő lenne; ám a legtöbben vagy nem szolgáltunk rá erre vagy kár is belénk. De csakhamar megadja a választ eleve feltett kérdésemre.
- Lehet, hogy nem vagyok állat, de ember sem - tisztázom ezt rezzenéstelenül. A varázslény, mint hivatalos megnevezés, szerintem kiválóan lefed minket. Ahogy különben, ha van valami vagy valaki, akit bestiának lehet nevezni, azok szintén mi vagyunk. De ezt most inkább nem közlöm a lánnyal, amilyen heves lett hirtelen. Hagyom belém fojtani a szót, úgysem tudnám meggyőzni. Magától kell rájönnie. Minden esetre nyomatékos űrt hagyok szavaim után, aztán egy új pontra térek rá.
- Harmadrészt, bármely hozzám hasonlóan régóta létező entitás, tárgy vagy hely egyfajta állandóságot sugározhat magából, amely betölt valamit az emberben - fejtegetem komótosan, szerintem mik okozhatják például oldódását. Ám felsorolásom ezzel a végére is ért. Közben már nagyjából a fele adagot levettem véréből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

LAU
a szünetben egy délután a hintánál | #abitnervousGIF



Kérdőn mosolygok rá. Mi a baj, nem jól mondom?
Délen. Oké. Fogalmam sincs, voltam-e már arrafele, szóval nem is értem, miért így kérdeztem. Inkább az tudna tényleg segíteni, ha megmondaná, mi jellegzetes van arrafelé. Ő például miért ment oda. Hamarosan kapok is egy elég jó támaszpontot. Az egyetem, persze! Akkor nem egy barackról elnevezett helyen volt. Tehát ezért somolygott úgy.
- Ja, tényleg - szalad fel a szemöldököm, aztán dobban egy nagyot a szívem és megállok a hintában ingásban. Amiatt ment oda? Egyszerre vagyok izgatott és boldog vele és miatta, mert ez egy veszett nagy dolog és... és... azta; másrészt szinte érzem, ahogy a bensőm remegni kezd. - Hát ez baromi izgi! - csillognak a szemeim, ahogy a vele lelkesedés kerekedik felül bennem. - Tuti, hogy felvesznek - rázom a fejem ellentmondást nem tűrően, hogy az nem lehet, ne vegyék fel. Biztosan oda fog járni. Egy Egyetemre! Az mekkora dolog már?
- Ó... az enyémek? - pislogok szaporán, ahogy torkomon akad a fene nagy Launak örülés és kólint fejbe méretes gurkó-ként a saját valóságom, miközben felteszem idétlen kérdésem. Nem, majd Herceg vizsgái hogyan sikerültek. Persze, hogy az enyémek!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Azt hiszem, ez inkább ízlés kérdése - könnyeden, kecsesen vonja meg vékony vállát, mint aki hisz is abban, amit mond. Tulajdonképpen részben ez így is van. - Nem tehetnél az ellen, ha egyszer nem találsz vonzónak. Szerethetnéd a férfiakat, szerethetnéd az alacsony, szőke lányokat. Csak a szerencse dönti el, hogy egy érdekházasság végül miképp alakul - fájóan nyilall szívébe ez a meghatározás: érdekházasság. Mert bizony bármennyire is toldozzák-foltozzák, simogatják és takargatják, a helyzet az, hogy valószínűleg sohasem kerülnek össze, ha a szüleik nem döntenek úgy, hogy összeadják őket. Az sem kizárt, hogy még a nagy találkozás is elmarad. Persze most boldogok, mert végső soron megtalálták egymásban azt, amit kerestek, de alakulhatott ez volna nagyon másképp is.
Elmosolyodik, ahogy közelebb simul Kornélhoz abban a biztos tudatban, hogy nem kell attól tartania, a férfi egy napon kizsigereli nem csak nőként, de emberként is. Nem gondolta, hogy egyszer még biztonságban fogja érezni magát, ám most mégis ez a helyzet. - Szerintem te nem is lennél képes ezek egyikére sem, túl jó ember vagy ahhoz - megemeli kezét, hogy végigsimítson a férfi arcán, mozdulata, érintése gyengéd, szeretetteljes. Tudja, hogy nem bántja majd, nem fogja olyasmire kényszeríteni, amit nem akar, kettejük kapcsolatában mindig konszenzus, de legalábbis kompromisszum fog uralkodni.
- Kellemetlen? - meglepetten pillant fel kedvesére és egy aprócska lépést hátrálva növeli a kettejük közötti távolságot, ám ebben nincs semmi elutasító vagy meghátráló. Csak könnyebb így a férfi szemébe nézni, aki Cassy-nél bizony egy jó fejjel magasabb. - Arra gondolsz, hogy nem vagy... átlagos odalent? - persze azt még nem sejtheti, hogy a "nem átlagos" azt jelenti, hogy kirívóan nagy, amely szinte súrolja a statisztikai hibahatár hibahatárát. - Figyelj, szerintem... kellő odafigyeléssel és felkészüléssel meg tudjuk oldani ezt is - hamiskásan elmosolyodik, hogy közelebb simuljon újra Kornélhoz, kezeit a mellkas vonalán vezetve végül a nyak körül kulcsolja össze, s lábujjhegyre állva kér egy csókot. Az a helyzet, hogy érdekelné, milyenek az állapotok, akár itt és most...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kedvesem

- Én nem tekintek rá érdekként. - ezt mielőbb szeretné letisztázni, nem siet a válasszal, nem olyan, mint amikor valaki füllent, hanem őszinte állítást juttat a kedves tudtára. Cassandra előélete ismert a számára, ám Kornél csodálatos abból a szempontból, hogy nem ítélkező. Sosem lenne képes másként tekinteni rá, mint amit ő maga is tapasztal, és megannyi közös alkalmuk során már volt lehetősége megismerni a lány valódi személyiségét, gondolkodását, életét. Nem hiszi, hogy életük minden vitatkozástól mentes lesz, hogy olykor nem szólalkoznak majd össze, vagy tér el majd a gondolkodásuk egy-egy témakörben, de ha erre az egészre nem érdekként, hanem lehetőségként tekintenek, úgy véli, sikeres életet biztosíthatnak maguk és utódaik számára egyaránt. - Vannak álmaim, egyre többször, veled, és a hosszú jegyesség sok álmot ígér még. - Hiszen most már minden egyes nap megesik, hogy egy-egy álma intim természetű, sőt, szinte már obszcén, melyek során ez az édes, ártatlan teremtés bizony igencsak erőteljes karakterre vált, és olyankor a mi pillangólelkű Kornélunkból is előjön a ragadozó, a heves, intenzív, domináns szerető. Így most a fiatal nő egyetlen érintése is képes olyan erős vágyat éleszteni, hogy szerencsétlen ifjúnak bizony igen erősen kell tulajdon nagyanyja ráncaira gondolnia, hogy ne történjék semmi kellemetlenség.
- Tudom, de muszáj elmondanom, hogy tudd, hogy ne érjen csalódás vagy riadalom, amikor végre a feleségem leszel. - Nem gondolta volna ő maga sem, hogy egy nap lesz egy lány, akivel összekötné az életét. Cassandrát nem ő választotta, hanem neki választották, azonban a lányból áradó akaratlan vélavonzás, a személyisége, a tekintete, az érintése, ezek együttesen előidézték azt, hogy valóban izgatott idegességgel várja a napot, amikor végre a lány az ő nevét viselheti, amikor testük végre eggyé válhat, amikor már nem kell távolságot tartania. Engedelmesen csókol, óvatos mozdulatokkal, ám mostanra a várakozás sok szempontból felőrölte türelmét, és a csókot most ő az, aki el kívánja mélyíteni. Az apró testet a magáéhoz vonja, és már nem csak ajkait, de nyakát, vállát, kulcscsontját is csókjaival hinti be. A reszketeg test, az illat, a bőre érintése mind-mind életre keltik a vágyát, és tudja, hogy szét kell válniuk, ha meg akar állni, csak most még egy kicsit kér a nőből, aki teljesen megbabonázta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Felnőttnek lenni nagyon nem egyszerű, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ingben, sötét nadrágban haladok éppen vissza a faluba, kezemen cipelve a taláromat. Ma volt az első tanári értekezletem, ahol bemutattak minket, új tanárokat a régieknek, valamint ismertették a tanév fontosabb pontjait, a szüneteket, az órarendet. Pár régebbi tanár arcán meghűt a vér rendesen, amikor megláttak engem, mert hát tudjuk, hogy milyen hírem van, főleg Miksával karöltve, aki sikeresen elballagott. Szerintük. Jó, tényleg elballagott, de hát miattam, az irántam érzett elköteleződése és szerelme miatt még két évre visszatáncolt, hogy még kitalálja, mi akar lenni, ha nagy lesz, és hogy szeretett tanáraink együtt lássanak minket. Még a tanársegédemnek is felkértem, szépen, egy sorban lesz a nevünk, úgyám. Alig várom az elnyúzottá váló arcokat a tanévnyitón. A gondolatra mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy elsétálok a cukrászda mellett, majd visszalépek hármat, hogy jó alaposan megnézzem a kirakatban ülő, dekoratív vöröset. Valahogy a vörösök mindig olyan nagyon vonzottak, így hát legyen bárhány éves, jó, tizenhat feletti bárhány éves, nekem tetszik, és rögtön előj9n a "kell" érzet.
Arról, hogy rendes ételt egyek, leteszek, és helyette a cukrászdába lépek be, ahol egy habos kávét és két szelet oroszkrém tortát rendelek, majd ezekkel egy olyan asztalhoz ülök, ami srégen szemben helyezkedik el a lányéval, vele szembe foglalok helyet, és előveszem a magam könyvét, ami nem más, mint Bödőcs Tibor: Addig se iszik című remekműve. Hát most na, kultúrlény vagyok én, csak nem feltétlenül nehéz olvasmányokkal. Arra viszont nagyon alaposan ügyelek, hogy olyan részt olvassak, amit már olvastam, hiszen a cél az, hogy érezze, a könyvem mögül nézem őt, és ha észreveszi, kisfiúsan elmosolyodva kapjam el a tekintetem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Két rohanás és átszervezés között addig jutok el, hogy küldjek egy lájk jelet. EGY LÁJK JELET, hát komolyan mondom, borzalmas ember vagyok, szörnyű, főleg, hogy ezt a tettemet csak akkor fogom fel, amikor már jó fél óra eltelt, lemondtam két megbeszélést, és éppen Tala kezét fogva sietek az előkészítő felé, ahonnan persze, hogy elkésünk, hát nem lógok én egész nap a telefonon, és valójában csak akkor néztem rá, amikor már ott kellett volna lennie, de nem volt. Mostanában a küszöbön adom ki a gyereket, akinek annyit mondtam, hogy ne is kérdezzen. Nők. Ő pedig megértette, és nem kérdezett. Hála a magasságosnak. Szóval, miután elkéstünk, de leadtam, és nem szidott meg minket senki, a piac felé vettem az irányt, hogy beszerezzek mindent, ami egy gazdag és gyógyító húsleveshez kell, és jól megpakolva, két szatyorral érkeztem meg a pizzériába, ahol nyilván jó pár furcsa pillantással találtam szembe magam.
- Nem is tudtam, hogy reggeliztetsz is.
Hát komolyan, nem egészséges, hogy az emberek már reggelire is pizzát esznek, de nem állok meg most bájcsevegni, bár imádom Barnabást, de feladatom van, gyógyítanom kell, így megyek előre, lépcsőn fel, hogy aztán kopogjak, és ne kapjak választ. Biztos alszik. Nem is baj, így a tőle kapott giccses kulcsot használva nyitok be. Ez nem betörés, kulcsom van hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Rónaky Erik

A tea úgy hat rám, mint másokra azok a forró italok, melyek direkt a megfázások ellen vannak. A takaró alatt lever a víz és totálisan kiüt, így mikor Erik válasza megérkezik, azt nem veszem észre. Ahogy a zár fordulását sem. Azonban az ajtó felett van egy szélcsengő, mely halk ritmussal szólal meg, ahogy Erik beljebb merészkedik.
Én pedig lassan nyitom ki a szememet, hogy fejemet megemeljem a nyáltengerből, ami a mély alvásnak köszönhetően kialakult a párnámon. Kell némi idő, mire sikeresen összeszedem magam, az első cselekedetem a telefon, ahol meglátom a like jelet. - Egy szaros like jel? Ennyi? Pukkadj meg Rónaky - puffogok bosszúsan, majd visszakucorodok a takaróm alá. Nem, fogalmam sincs róla, hogy ő itt van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ösztönösen behúzom a nyakam arra, hogy hirtelen megszólal, és komolyan, biztos vagyok benne, hogy a legkeményebb párnával fog fejbedobni. De végül ez nem történik meg, így lassan újra felegyenesedek, ls folytatom az edénybe pakolást.
- Próbálok javítani!
Végül azért visszapuffogok én is, mert hát nem úgy gondoltam, ahogy hiszi, hogy gondoltam. Mert nem. Csak az már elment, én meg nem is figyeltem, hogy mit küldtem, és amikor rájöttem, akkor tessék, bevásároltam, hogy neki jobb legyen. Öltönyben jöttem el idáig, most meg feltűrt inggel, zokniban próbálom kihozni a legtöbbet a leghalkabban, de azért bosszúból küldök neki még egy lájkot. Százat is elküldenék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Rónaky Erik

Kissé meglep, hogy hallom Erik hangját, de lázálomnak tudom be az egészet, ezért nem válaszolok. Csak csukott szemmel fekszem, s mikor a telefon jelez, némi fájdalmas nyökögés közepette, magamhoz veszem, hogy értetlenül szembesüljek az újabb like jellel.
– Mi a…? Te most szórakozol? - még mindig magamnak morgol és nekiállok sebesen gépelni, hosszan kifejezve nemtetszésemet. Közben hangosan puffogok még mindig, tudjátok ez a tipikus jelenet, mikor a nő ezer szón keresztül ecsetelni kezdi, hogy mégis miféle modortalanság az ilyesmi, közben meg magát lovalja egyre inkább bele az egészbe. Be is fejezem, visszaolvasom, s végül kitörlöm, s csak egyetlen egy pontot küldök válaszként.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ez fájni fog. Hallgatom, ahogy hevesen pötyög a telefonján, ahelyett, hogy pihenne, és már várom, hogy milyen válogatott sértések fognak megjelenni hamarosan a kijelzőmön. Amíg ez várat magára, addig fűszerezem a levest, mintha teljesen természetes lenne, hogy én itt vagyok lent, főzök, ő meg ott fent küld el éppen az anyámba. Milyen jó dolog is a… nos nem tudom mi, ami köztünk van. Ezt mondjuk jó lenne meghatározni véleményem szerint, mert azért előbb vagy utóbb valaki meg fogja kérdezni, és jelen pillanatban töketlenebbnek tűnök, mint Bontovich Mirellával szemben, és azért az egy nagyon kritikus alja határ. Pötyög, pötyög, aztán csend. És a beálló csendbe elképesztően hangosan pittyen a telefonom. Hoppá. Ezt valahogy nem így terveztem, mert próbáltam minél hosszabban észrevétlen lenni, hogy pihenjen, de ha már így alakult.
- Csak négy szem egész borsod van itthon?
Teszem fel a kérdést teljesen nyugodtan, és milyen kedves vagyok, hiszen otthonnak neveztem ezt a helyet, nem bunkernek, lyuknak, hanem otthonnak, mindenféle irónia és rejtett vagy nem rejtett megjegyzés nélkül. Beteg, épp elég az neki. A tényen persze, hogy véleményem szerint, itt nem lehet élni, nem változtat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Rónaky Erik

– Erik? - szólalok meg a telefon csipogást követően. Biztos, hogy csak képzelem, hát miért lenne itt? Amikor azonban a borsók számát firtatja, már totál biztos lehetek abban, hogy ilyesmi álmaimban sem történne, így lassan a galéria korlátjához kommandózok és onnan pislogok le rá.
– Utálom a borsot, szóval nem tudom, hogy honnan van az a négy szem - közlöm két szipogás közepette. A baj az, hogy ahogy kihajolok, megcsap a leves illata, ami alapból biztosan nagyon, de nagyon jó lenne, most viszont érzem, hogy kavarog tőle a gyomrom.
– Te, te, te mégis mit csinálsz? - nyökögöm kis lassan, újra meg újra mély levegőt véve, de azt hiszem ennek a vége nem lesz jó. Szóval minden erőmet összeszedve kelek fel és rohanok le a lépcsőn, hogy még éppen elérjek a fürdőszoba ajtójáig, melyet magam mögött hangosan vágok be, hogy legalább ne Erik előtt dobjam ki a taccsot, hanem a wcig el nem érve, a fürdő padlójára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Levest, amibe kellene még egy pár szem.
Na mindegy, talán így sem lesz annyira rossz, végül is annyi, de tényleg annyi minden van benne, hogy az maga egy vitaminbomba. Elégnek kell lennie ahhoz, hogy gyorsabban gyógyuljon. És mintha fittebb is lenne, mint amilyen a hangja volt az előbb, hiszen olyan örömmel szalad le. Először azt gondolom, hogy hozzám, és már éppen jelezném neki, hogy nem nagyon szeretek beteg emberek közelében lenni, amikor elhalad mellettem, be a fürdőbe és a következő pillanatban hallom a placcsanást.
- Éles kritika.
Dörmögöm az orrom alatt, de akárhogy is szagolok a levesbe, annak kifogástalan az illata, így hát bátorkodom két lépést tenni az ajtó felé. Kettőt, mert mondjuk többet nem is tudok, és óvatosan bekopogok.
- Róza? Segítsek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Erik

– Csak, csak menj haza és vidd azt is - hajamat elkötöm a csuklómról lehúzott hajgumival és egy törülközőt dobok a végtermékre. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy még semmit sem ettem, csak a teát ittam, így nem sok minden tudott távozni.
- Te sem szeretsz beteg emberek között lenni, én meg kifejezetten rühellem, ha valaki babusgatni akar, szóval kérlek Erik, hadd ne kelljen ilyen retek állapotban szembenéznem veled - mert, biztos, hogy valamin össze fogunk zörrenni, nekem pedig nincs erőm és kedvem se. - Jól vagyok, valami rosszul esett néhány napja, mert mostanában minden reggel ez van, de jól vagyok, tényleg - csak eddig nem társult hozzá nátha, meg fejfájás és végtag fájdalom. Biztos elrontottam a gyomromat és most az intenzív illatok rátettek egy lapáttal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Ez valójában orvosság. Mondjuk lehet, hogy jobb lenne, ha kekszet vagy pirítóst próbálnál meg enni először.
Mert kellene valami, ami felszívja azt, ami bent elrontja a gyomrát. Napok óta? Nem lehet ételmérgezés, mert az már elmúlt volna.
- Biztosan lappangott. Nem szeretnélek magadra hagyni. Az elmúlt napokban jól néztél ki, de most aggasztóan sápadt vagy.
És én aggódom érte, vagyis le tudom győzni a beteg emberekkel kapcsolatos ellenőrzéseimet, ha a Rózám beteg. Lekapcsolom a tűzhelyet, és aggódva nézem az ajtót.
- Babusgatásban nem vagyok jó, de esetleg segíthetek. Szabad a délelőttöm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Erik

– Erik, tudom, hogy én is ott voltam, amikor beteg voltál, de nem kell viszonoznod - kérlelem tovább, majd mozdulok, hogy feltakarítsam, ami kijött belőlem. Nos, nem sikerül a dolog, ugyanis megint rám jön az inger, de legalább most eljutok a wcig.
Ez így nagyon nem lesz jó.
Kell néhány hosszabb pillanat, hogy összekaparjam magam, rendet tegyek a fürdőben, fogat mossak, köntöst vegyek és hulla sápadtan kinyissam az ajtót.
– Nem fogsz itthagyni, igaz? - nézek rá nagyra nyílt, csillogó szemekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Nem igazán szeretnélek.
Még a fejem is ingatom kicsit, hogy jelezzem, nem tervezem, és azt is, hogy nagyon nem tetszik, ahogy most kinéz. Mert nagyon rossz állapotban van, és hallottam, hogy nem csak egyszer hányt. Kellene az a leves, de most inkább a szilárd jobb lenne.
- Egy kis pirítóst had csináljak. Te pihenhetnél, megerősödnél. Biztos lappangott már egy ideje, lehet, hogy olyan helyen voltál, ahol nem szoktál lenni, vagy hűvösebb volt, vagy olyat tettél, amit nem szoktál, az emberek könnyen megbetegednek.
Engem kivéve, mert én ritkán vagyok beteg, de persze olyankor annyira nagyon, hogy arra szavak sincsenek.
- Nem azért vagyok itt, mert te is ott voltál. Hanem, mert fontos vagy nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Erik

– Jó - egyezek bele végül, de igyekszem távolságot tartani vele, már amennyire ez ebben a lakásban lehetséges.
– Tudom, hogy eléggé szánalmasan fog hangzani, de még mindig te vagy a legszokatlanabb a hétköznapjaimban, szóval, ha valami olyat csináltam, amit nem szoktam, akkor az miattad vagy veled volt - tök lazán közlöm ezt, miközben leülök a kicsike asztalkám egyik székéhez.
– Még reggel csináltam teát, abból is kérhetek egy picit? - nem tudunk egyszerre ketten ténykedni a konyhaként szolgáló részen, így ha már ő van ott, akkor ki kell használnom. Mondjuk egy tea melegítés szerencsére nem igényel hatalmas konyhai tudást - ami tudom, hogy van neki, már bizonyította -.
– Remélem tudod, hogy ha jobban leszek, halálra foglak cukkolni azzal, hogy azt mondtad, fontos vagyok neked - mosolyodom el végül kissé vérszegényen, mégis szeretettel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Mondjuk az idegességtől szoktak hányni az emberek, és én idegesítelek téged.
Évődök mosolyogva, cukkolva őt. Tényleg mindig azt mondja, hogy idegesítem, hogy bosszantom, és efféle “kedvességek”.
- Igazán kedves, ha velem párosítod össze a hányást.
A teára bólintok, és mivel már egyszer arrébb kellett tennem, hogy el tudjam kezdeni az összeállítást, nem kell nagyon messzire se mennem, hogy megleljem. Töltök egy nagyobb bögrébe, és egy pálcaintéssel elkezdem felmelegíteni.
- Igen, már felkészültem minden eshetőségre. Mellesleg én, amikor beteg voltam, addig jutottam, hogy a végén szeretkeztél velem, szóval ötletem sincs, hogy te, jelen esetben, képes leszel-e ennél nagyobbat villantani.
Én pedig ezzel fogom cukkolni, egy életen át. Úgy bizony, egy életen át.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Erik

– Egyre kevésbé idegesítesz - osztom meg ezt is csak úgy mellékesen vele. Mondjuk azt, hogy én ezzel fejezem ki, hogy fontos nekem. Mert nincs az a pénz, hogy elmondjam neki, hogy is ne. Aztán napokig majd totál önelégülten vigyorog rám.
– Ühm. Tudom, tudom. A betegséged nélkül nem történt volna meg sosem a kis afférunk, nem kell emlékeztetned rá, elégszer mondtad már az elmúlt öt, lassan hat hétben - igen, egy nőnek ez örökre bevésődik és azt gondolom, hogy ne lepődjünk meg azon, ha soha többé nem akarom széttenni neki a lábaim.
– Überelem neked azzal, hogy nem hánylak le. Szerintem tök jó ajánlat - jaj, fúj. Rossz még viccnek is, de ennyire, igen ennyire szarul vagyok. - Bocs, nem megy ez ma - szabadkozok sűrűn pislogva felé. Jó, hogy itt van. Legalább nem döglök meg az ágyban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Az első és egyetlen. Inkább erre emlékeztetnélek, finoman jelezve, hogy mások egészségesen is szokták csinálni.
Felpillantok rá, miközben megállapítom, hogy elég meleg már így a kezeim közé véve a bögrét, megközelítem vele.
- Sőt, ahogy hallottam, olyankor még nagyobb az élmény. Már hat hete? Sőt, hét, lassan hét hete. Ez még szerintem is szánalmas.
Pedig itt van most is, jó, hát most pont nem, mert nagyon rosszul fest, de alapvetően voltak lehetőségek, és mind a ketten totálisan bénák voltunk. Az ajánlatra felvonom a szemöldököm, és megingatom a fejem.
- Nekem tetszik az ajánlat. Örülök, ha nem hánysz le. Szóval, pirítós?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Erik

– Miért is lett volna többször? - nézek rá értetlenkedve. Ő mondta, hogy normális állapotában ez nem történt volna meg. Hát akkor most nekem ne húzza itt a száját.
– Erik, ez nem szánalmas. Véleményem szerint nekünk jelenleg nincsen olyan kapcsolatunk, amiben szexelgetni kéne. Vagy szerinted igen? - meglepne, ha így gondolná, mert speciel nekem fogalmam sincs néha, hogy hányadán állunk. Nevezzük édes évődésnek, ami köztünk van, azt hiszem ez a legtökéletesebb kifejezése.
– Tökéletes lesz, köszönöm - nézek rá hálásan, s megkaparintom a bögrét, amelynek a melegsége egyből átjárja az egész testemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Természetesen. Ha már egyszer túllendültünk az udvariaskodáson, ami a legnehezebb része, hiszen ugye rosszul is elsülhetett volna, de nem sült el, mert ugyanazt akartuk, akkor nem látom akadályát, hogy miért ne lehetett volna rendszeres.
Ő akarta az egy hetet, meg azt, hogy ne lépje át a küszöbömet, meg ezt az átkozott lakást a pizzéria felett, mert nehogy már elfogadja, hogy velem él, egy házban, ami nagy, de hát az a ház logikus döntés volt, hogy helyet biztosítson több ember kényelmes együttélésének. És, ha velem történik valami, Tala már rendelkezik legalább egy otthonnal, amit nem vehetnek el tőle, ahol családot alapíthat.
- Fogalmam sincs, hogy mink van, küszöbön kiadott gyerekünk, mint azoknak, akik egy borzalmas házasságot követően közös felügyeletet kaptak.
A pirítósra bólintok, és hátat fordítva neki, visszalépem azt a pár lépést a konyhába, hogy nekiálljak a szilárd ételnek is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Erik

Fáradtan húzom mosolyra a számat, majd kortyolok egy nagyobbat a teámba, mielőtt megszólalnék.
– Tudod Erik, nekünk nőknek a szavak eléggé mélyre tudnak befészkelődni. Nos, a kellemes jelző és az a tény, hogy normális állapotban nem történt volna meg.. Hát, hogy is mondjam? Nem kifejezetten mozdítja a mérleget arra, hogy nekünk bármit is kéne ismételni abból az egy alkalomból - nézek rá, amolyan 'így jártál' fejjel. Nem akarom én ezt túl magyarázni, de ezek tények. Mint mondtam, jobban élvezem jelenleg azt, ahogy évődünk egymással.
– Semmink sincs - pillantok rá bögrém mögül. - Csak vagyunk. Nem öljük meg egymást, ami szerintem már haladás. De ezen kívül csak vagyunk - és azt hiszem a mi esetünkben ez most még tökéletesen megfelel. - Ismerkedünk, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Szóval, vehetem úgy, hogy ezeket sosem fogod megbocsátani nekem?
Én nem fogalmaztam máshogy, mint máskor, amikor fogalmaznom kell. Így láttam helyesnek, ezeket a szavakat használva, és őszintén kimondva azt, amit gondolok. Tényleg nem hiszem, hogy józan állapotomban lett volna annyi bátorságom, hogy fejest ugrok a vágyaimba, de így, hogy már megtörtént, érzem, hogy képes lennék józanul is megtenni.
- Szerintem jót tenne neked egy beszélgetés a barátnőiddel, akik biztos, hogy el tudják mondani, hogy hogyan kell túllépni azon, ha egy férfi nem a megfelelő szavakat használja.
Morcogom a pirítóst nézve, ami csak nem akar elkészülni, mintha az idő is lelassult volna. Nem hiszem el, hogy megint egy ilyen helyzetben vagyok vele.
- Ismerkedünk. Kérsz rá valamit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Erik

– Ó Erik - nevetek fel, amiből végül köhögés lesz. Remek. Tényleg elért a dolog, csak úgy tűnik a hányás miatt eddig háttérbe szorult. - Ők már azután tudtak az egészről, hogy te otthagytál köszönés nélkül - nézek rá szelíden. - Hidd el nekem, hogy még így ismeretlenül is utálnak, szóval.. Jobb neked, ha nem beszélek velük - mosolyodom el végül, majd prüsszentek párat.
– Nem akarom, hogy elkapd - mert akkor majd ápolhatom én és tudjuk jól, hogy az mennyire sikeres egy kör..
– Üresen tökéletes lesz, köszönöm - el sem hiszem egyébként, hogy Rónaky Erik a konyhámban ténykedik. Hát tudom, hogy ezt az egész helyet mennyire utálja és mégis képes háttérbe szorítani, hogy kedveskedjen nekem. Hihetetlen.
– Hogy lehet szabad a délelőttöd? - gyakorlatilag reggeltől estig mindig fullon van. El se hiszem, hogy ilyen is létezik az ő életében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Nagyszerű.
Nem igazán tetszik a helyzet, mert ez azt jelenti, hogy ha esetleg kedvezőre is fordulnának a dolgok, akkor sem lesz jó, mert jön a barátnői összefogás, és akkor jön a kiutálás. Én meg csak annyit akartam, hogy ne keljen fel csak azért, mert én elmegyek.
- Akkor mit tudjam én, Barnabással, ő úgyis olyan bölcs, biztos vagyok benne, hogy férfiként ő is mondott olyat, ami nem tökéletesen felelt meg a nőknek, vagy ismer olyan nőt, aki neki nem mondott olyat, ami megfelelő lenne, de megbeszélték.
Mert van ám olyan is, hogy nem csak a férfi hibázik. Egy nő is tud olyanokat mondani, hogy csak néz a másik és értetlenkedik, sőt, Róza ebből például sportot űz.
- Lemondtam a megbeszéléseket, és szóltam, hogy ma otthonról dolgozom

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Erik

– A múltkor még féltékeny voltál rá és azt mondtad, hogy ne kávézzak vele, most meg hozzá küldenél? - nevetem el magamat. Hát komolyan nem értem én ezt már. Egyszer jó, hogy Barnabással jóba vagyok, egyszer nem. - Miért kéne bárkivel is beszélnem? Nem dönthetem el egyedül, hogy mit szeretnék veled vagy mit nem? - jaj már én is kezdek ebbe belebonyolódni. Túl fáradtnak érzem magam, mégis, mintha Erik jelenléte egy kissé feldobott volna és belülről éltet az, hogy kekeckedjek vele. Persze csak is szeretetből teszem.
– Szóóóval, ez otthon neked is? - mutatok körbe az aprócska lakáson, ahol éppen vagyunk és igyekszem nem vigyorogni. Sikertelenül.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Szükséghelyzetben nagy áldozatokat kell hozni. Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy rossz fény vetül arra, aki házas ember tulajdonában él hajadonként, és nem rokonként.
Mintha valami prédikátor lennék, de a lényeg a lényeg, szerintem nem egészséges, hogy egy házas ember könnyedén kiad egy ilyen lakást. Bennem fel sem merült volna, mert tudom, hogy az ilyen események minden kedvesnek nem mondható embert beindítanak, hogy aztán valótlanságokat terhesszenek. Vagyis, egy ilyen helyzetben sérül a férj, a feleség, a gyerek, az anyósok, az apósok, és az is, aki kulcsot kap. Az emberek bántóak, és én szeretem és tisztelem mind őt, mind Barnabást annyira nagyon, hogy ne akarjam ezeknek a rosszindulatú megjegyzéseknek kitenni őket.
- Úgy fogom fel, mint egy vidéki kirándulást. Pár napig tűrhető, de hosszú távon nem.
Mondjuk a magammal hozott laptop nem éppen erre utal, de ez most mellékes.