Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Hát nézzük. Szó nélkül, az egyik nagy embere betett egy kocsiba és elutaztatott a munkahely érte, bocsánatot se kért érte, sőt mivel nem úgy ugráltam, ahogy ő gondolta, végül otthagyott az utcán - jó, hisztis liba voltam, de a tényen nem változtat. Nem kért bocsánatot akkor azért, mert bábként kezelt.
- Tegnap meg.. Míg aludtam, betört a házamba és összejárta, tapogatta, elhozta a cuccaimat. Nem azért, de én kényes vagyok ezen a téren. Az engedélyem nélkül ne túrják fel a lakásomat - tudom, csak jót akart és igazán szívet dobogtató gesztus, mégis zavar a tudat, hogy ott volt nélkülem.
- Remek, éljenek a nagyok - még jó, hogy vannak és hasznosak. Megkönnyítik néha az estéket.
- Hmm, mondjuk, ha maradtok, én nem is kellek nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Elkerekedett szemekkel nézek rá, már az elsőnél is, de a második az olyan, amire ha lehet még nagyobb szemeket eresztek meg, és ugyebár mivel nekem eleve ilyen nagyobb szemekkel sikerült megáldódnom, még én is érzem, hogy kezdek átmenni valami groteszk mesekarakterré.
- Hogy mit csinált? Jézusom, ez nem normális. Mármint, azok a cuccaid. És ha valójában perverz és nem is tudom a bugyijaidat szaglászta, vagy ilyesmi?
Vannak beteg emberek, és mondjuk valakihez betörni, az nem éppen arra utal, hogy nincs ott valami komoly dolog.
- Nem kellene szólni valakinek? Tegnap olyan harsányan jókedvű volt, mintha nem is Esztellához készülne, hanem valami furcsa buliba, ami előtt alapozott.
Ösztönösen az orromhoz emelem az ujjam jelezve, hogy mire gondolok, de addig nem gondolkodva, hogy csupa hab vagyok még, és nevezve törlöm le onnan, amikor rájövök, hogy mi csikiz.
- Maradj, ha nincs más dolgod. Bogi elég rosszul aludt napközben, lehet, hogy nem lesz könnyű éjszakája, ketten többet érünk majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Jaj Annie, neked durvább a fantáziád, mint nekem - nevetem el magamat halkan. - Erik tök ártalmatlan ilyen szempontból, ebben biztos vagyok. Igazából csak jót akart nekem - ez is az egyik oka annak, hogy nem emeltem fel a hangom mikor megláttam a cuccaimat. - De ő valahogy furán működik. Szerintem nagyon nem tudja hogyan kedveskedjen, így amit kitalál azt meggondolatlanul meg is csinálja - valahogy így látom őt jelenleg, aztán lehet, hogy tévedek.
Az Esztella nevet meghallva, érzem, hogy megint hatalmába kerít valami, ami nem a boldogság. - Na ja, alig várta, hogy elkotródjak és mehessen ahhoz a nőhöz - zárom le röviden és tömören, mert nem kívánok erről beszélni. Jobb, ha nem tudom ki az, hogy néz ki, mit csinál, mert csak rosszabbul leszek a dologtól.
- Akartam kérdezni Barnitól, hogy a pizzázó feletti lakást, nem adná - e ki nekem, de azt hiszem, hogy elnapolom ezt a dolgot, mert Rónaky nem ér ennyit - az asztalhoz lépek, hogy elküldjem annak a majomnak a vizsgajegyet, legyen tudomása arról, hogy miért nem fogok beszélni vele napokig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Elképzelhető.
Nem mintha velem ilyen eset történt volna, én határozottan az az egyet kiválasztok és ő kell nekem típus vagyok. Komolyan, nem hittem, hogy valaha is lesz bárki, aki bármit elindít bennem, aztán beléptem a pizzériába, megláttam, megmondtam neki és tádáám, a felesége lettem. Szépen hangzik mi? Igen, ez határozottan a mindenmentes verzió. Mint az ételek, nem rossz, nem rossz, de mikor jön a hús?
- Tényleg furán működik.
Ezt láthattam is a legutóbbi találkozásunkkor, és nem mondom, hogy sok ember képes belém fojtani a szót, de ott és akkor neki határozottan sikerült. Nagyon érdekes volt az a felpörgött, érzelemdús állapot.
- Ő nem igazán nő.
Hát mondjuk ez meg még rosszabbul hangzik, mintha Erik egy transzvesztitához készülődött volna, amivel persze nincs is semmi baj, csak lehet, hogy ez a későbbiekben, ebben a macska-egér játékban, amiben egyre biztosabb vagyok, nagyon rosszul jönne ki.
- Vegyük azt, hogy te vagy én, Erik meg Barni. Akkor Esztella Zorka.
Megígértük, hogy nem mondjuk ki, de azt is, hogy ha megkérdezi, akkor nem hazudunk. Igazából nem kérdezte meg, de szóba került, szóval végül is, nem mondtam ki, én csak más neveket használtam a szereplőkre. A kezeimet megtörölve, letepeledek vele szembe, lábaimat felhúzva, törökülésbe. és aggódva pillantok rá.
- Kiadná szerintem. Mármint nekünk ott van az udvarban egy kisebb ház is, meg, hát eleve ketten vagyunk abban a nagy házban, szóval, ha valamelyikünk el szeretne vonulni, el tud. Nem hiszem, hogy ez problémát jelentene neki. De persze ő tudja, csak, hogy ha szeretnéd, akkor kérdezd meg nyugodtan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Helyeslően bólogatok. Szerintem a furán működik nem is a legmegfelelőbb jelző. Ennél csak csúnyább szavakkal tudnám illetni. - Na mindegy, nem tudok mit kezdeni vele, de Tala miatt egyszerűen képtelen vagyok szabadulni onnan -igen, ezt szajkózom magamnak, hogy csak és kizárólag Atala miatt vagyok még ott. Hát mondtam én tegnap előtt is, hogy keressünk inkább mást, mert Erikkel nem tudunk együttműködni.
- Nem nő? - nézek értetlenkedve Anniere, mert ha nem nő, akkor úristen mi lehet? Nem, én ezt nem nagyon szeretném tudni, mert amíg legalább úgy gondoltam, hogy nő, addig teljesen érthető volt a csillogás a szemében. De ha tárgy, állat vagy ki tudja mi.. hát inkább nem szeretném elképzelni.
- Várj, ne. Nem szeretném tu.. Óóó, mi? - zavartan pislogok a barnára. - Zorka Barninak a húga, tehát Esztella Erik húga? - nem, az nem lehet. Biztos én nem tudom az igazi viszonyokat Barni és Zorka között és Annie most fogja bevallani, hogy már bigámisták és Zorka amúgy Barnabás első felesége. Igen, tuti, hogy most ez jön.
- Majd, majd megkérdezem, de most azt hiszem, jegelni kell a dolgot, mert semmit sem értek - ha a húga, akkor ezt miért nem mondta? Miért kellett csak női nevet mondani? Na és az a bárgyú vigyor az arcán.
- Te Annie. Miért szoktak az emberek csak és kizárólag nevet mondani az ellenkező neműnek, anélkül, hogy megmagyarázzák, hogy kicsoda? -nem várok rá tényleges választ, ez látszik arcomon és tekintetemet. - Beszarok, ez tesztelt. TESZTELNI AKART -csapok az asztalra miközben felugrok a székről. - Azt hiszem nem hat a tea - állapítom meg  nevetve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bólogatok a helyesen eltalált családi viszonyokra, magamhoz húzva a kancsót, töltök még egy kis teát, és csendben iszogatom amíg ő szépen végigvezeti magán, hogy mégis miért volt úgy az eset, ahogy.
- Én ebben a dologban nem vagyok valami jó, életemben kétszer vagy háromszor próbáltam meg csábítani is, de eléggé pocsékul ment, hát még az ilyen játszmák. Persze, mondták, hogy az a lényeg, hogy jókor mondjuk ki egy ismeretlen férfinevet, mert akkor a választottban feléled a birtoklási vágy, de valahogy úgy voltam vele, hogy ez inkább bántó, mint előremozdító.
Látni látom a próbálkozásokat, sőt, én azt is látom, ahogy az anyukák próbálják magukat, és az adottságaikat kiemelve elérni, hogy viszonzást leljenek, de nekem valahogy ez sosem ment.
- Én Barninak is megmondtam, hogy érzéseim vannak az irányába, és egy almáspitével próbáltam hódítani…hát hagyjuk milyen eredménnyel. Ezért is nem értek ezekhez a dolgokhoz. Meg nekem nem is volt más az életemben, csak ő, szóval egészen biztos, hogy vagy csak olyan nevek jutottak volna eszembe, akiket ismerünk, vagy elfelejtettem volna, hogy mit is beszéltünk, hogy hívják a másikat. De eléggé tesztszagú a dolog. Te is tesztelni fogod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Fejemben csak úgy cikáznak a gondolatok és pörgetem le a testbeszédet, a szavakat és mindent, ami kettőnk között történt, aztán elvörösödöm. -Te jó ég Annie - arcomat a kezeim közé temetem. - Mikor meghallottam az Esztella nevet, totál elérte a köd a fejemet. Tudod, hogy nézett? Olyan szeretetteljes lett a tekintete és én egyből azt gondoltam, hogy a nőjéhez megy. Annyira szégyellem magam - hát ebbe jól belenyúltam, de az átkozottja nem mondta, hanem biztos, hogy jót szórakozott magában.
- Tesztelni? Miért tesztelném? - nézek Anniere meglepetten. - Ez tök gyerekes és nem értem, hogy miért kellett neki ezt tennie - nem is biztos, hogy Rónaky ezt csinálta, ez csupán női saccolgatás.   - Pfú Annie, én ezt nagyon nem élem. Nekem olyan békés és nyugodt életem volt. Minden teljesen rendben, nem éreztem magamat úgy, mintha egy rakat szar lennék.. De most, jaj - mibe keveredtem, miért kellett nekem ez? Átkozott Barnabás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem tudom. Gondoltam, hogy ez így megy. Tudod, hogy visszaadod, amit ő okozott. Eléggé labilis vagy miatta.
Van az, amikor nem feltétlenül kellene túl őszintének lennem, de hát ő is megmondta, hogy hatással van rá az, ahogy a férfi nyilatkozik, és azóta teljesen máshogy él. Mondjuk ki, rosszabbul.
- Szerintem maradj itt pár napot. Mondd, hogy beteg vagy, pihenj egy kicsit, és ha már megnyugodott minden körülötted, akkor gondold át, hogy mit szeretnél, ne hozz felelőtlen döntéseket, mert az csak nehezíti majd az életedet. Mit szólsz? Szerintem Barni örülne, ha Bonnie és Bogi biztos kezekben lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Biztos így megy, de szerintem sokkal idegölőbb az, ha úgy teszek, mintha nem érdekelne, nem? - nem értek én se ehhez, nem is szeretnék. Nem kenyerem a játszadozás, de ezek szerint Erik ellen fel kell vérteznem magamat.
- Nekem mondod? Teljesen meg van borulva az elmém - meg az egész életem, mindennapjaim, mindenem. Nem tudom mit csináljak, kerüljem vagy bosszantsam. Hihetetlen ez az egész.
- Nem rossz ez az ötlet, de inkább otthon leszek, hogy senki se legyen a környezetemben. Az lesz a legjobb -aztán kitalálok mindent. Legalábbis remélem, hogy mindent. Majd kiderül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Az biztos, hogy én nagyon rosszul fogadtam volna, ha mondjuk bedobok egy nevet, és Barni nem foglalkozik vele.
Bár ugye ez eszembe se jutott, de így belegondolva, simán lehetett volna ebből sértődés. De mi ugye eleve más irányból indultunk az első és a második alkalommal is, és most, ahogy a gyűrűmre pillantok, egyszerűen tudom, hogy helyesen mentünk végig az úton. Például, most már nem is látom rajta, hogy ideges lenne miattam, és nem is kiabál velem, ami furcsa, de egy kicsit hiányzik. Jó, nem szeretném újra, de azért valahogy hiányzik. Ah, nagyon nehéz dolog nőnek lenni.
- Nem félsz attól, hogy megint bemegy hozzád?
Mert azért az rendesen magánterületsértés volt, és ha egyszer megtette, lehet, hogy másodszor is megteszi. Szokták mondani, hogy aki egyszer megcsalt, azt másodszor is megteszi.Kérdés közben feloldom a mobilomat, és gyorsan egy rövid üzenetet pötyögök be, ami egyáltalán nem zavarja meg azt, hogy a másikra figyeljek, mégis fontosnak érzem, hogy azonnal elmondjam, még akkor is, ha nem élőszóban, hanem így. “Köszönöm, hogy vagy nekem, úgy, ahogy vagy, mindennel” Egy röpke mosolyt megengedek, Barni arcát látva a kijelzőn, de gyorsan vissza is fordulok a teámhoz és Rózához.
- Mondanám, hogy hozzánk is jöhetsz bármikor, de veszélyes a környék, Rónaky-s.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- De hát nem értem. Minek tesztelget? Megmondta, hogy a barátja vagyok, utána meg közli, hogy megszokásból adott puszit, mert Talának is szokott. Ergo a szemében gyerek is vagyok, nem csak barát. Akkor meg mi a tökömnek tesztelget? - hihetetlen ez a fickó, de majd megbánja még az biztos. Muszáj felvérteznem magam ellene úgy tűnik, mert dörzsöltebb, mint gondoltam volna.
- Áhh, ha otthon vagyok, kizárt, hogy csak úgy besétál. Az elmúlt hetekben azért ennyire már meg kellett ismernie - gyakorlatilag kinyírnám érte, s mivel nem tudok varázsolni, mugli módszereket alkalmaznék, azok meg néha rosszabbak mindennél.
- Kedves tőled, de nem mennék hozzátok. Ezt magamnak kell megoldani és azt hiszem, hogy nem a menekülést választom - az lenne a legrosszabb. Erik aligha számít arra, hogy tudok az ő kis hülyeségéről, s én ezt akár még előnyömmé is kovácsolhatom.
- Na mindegy, nem is tartalak fel, szerintem, ha nem bánod, akkor én tényleg hazamegyek, mert ez a kettes, meg Rónaky ügyködése eléggé pofán vágott - még annál is jobban. Lehet nem is haza kellene mennem, hanem Erikhez. No, de ennyire bolond nem vagyok, még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Puszilgat? Hát, ha te is szoktad, az akkor ilyen kölcsönös akarás, ha meg nem, de mondjuk jól esik, akkor, élvezd. Ha meg nem esik jól, akkor húzz be egyet neki.
Bár nem hiszem, hogy ez utóbbit megtenné, de olyan furcsa amúgy is ez az egész helyzet, és még mindig azon gondolkozom, hogy milyen durva az az összeg, amit ezért a titokért Erik fizetett volna. Ez nem normális, nagyon nem.
- Jól van, de ha szeretnél beszélgetni, én ugyan nem vagyok nagy szakértője a témának, de szívesen meghallgatlak, és megpróbálok segíteni.
Maximum katasztrófát idézek elő, amit nyilván jobb lenne nem abszolválni, még csak elméleti szinten sem. Ember tervez, ugyebár. Egyáltalán nem bánom, hogy elmondtam neki az igazat, mert nagyon erősen ki volt akadva.
- Csak vigyázz magadra.
Felkelve mellé lépek, hogy megöleljem, és egy nagy adag nyugalmat és szeretetet próbáljak meg átadni neki. Sajnos én tényleg nem segíthetek máshogy. Nem kívánom, hogy több tapasztalatom legyen, de például bölcsebb nagyon szívesen lennék, de remélem, azért valamennyire tudtam jót is tenni.
- Megkeresem az uram és parancsolóm, lassan úgyis ágyba kell dugni a srácokat. Írj, ha van valami, rendben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Én tényleg nem értem, minek adogatunk egymásnak puszikat. Hát ez teljesen nevetséges, még jó, hogy az meghiúsult, hogy együtt menjünk egy estélyre. Tuti katasztrófa kerekedett volna abból is. Mostanában mindenből az lesz, amiben ketten veszünk részt és ez eléggé megzavarta a nyugalmamat. Biztos kell ez nekem? Tényleg borítani akarom az egész életemet a Rónaky család miatt? Megéri?
Gondolataim sokaságából az ébreszt fel, hogy Annie megölel, én pedig mosolyogva ölelem őt vissza. - Köszönöm és ne haragudj, hogy ez kijött belőlem -szabadkozva állok fel, holmijaimat pedig lassan összeszedem. - Legközelebb arról beszélünk, hogy azok a gyűrűk hogyan kerültek az ujjadra, jó? - mert biztos vagyok benne, hogy ez a sztori is érdekes lehet.
Búcsúzóul intek még egyet Bánki kisasszonynak, aztán már indulok is az autóhoz, hiszen pont annyit kell visszafelé is vezetnem, mint amennyit idáig. Nem feltétlen érte meg ez a kiruccanás, az már biztos.

  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Pedig teljesen komolyan gondolom. Csak azért türtőzteted magad, mert a te gyerekeddel vagyok terhes. Semmi másért, nem igaz? - Szusszan egyet, mielőtt folytatná. - Iszonyatosan nyomasztó, hogy csak ezért viselkedsz normálisan velem. Ha még egy társasági eseményen lennénk, kifejezetten imponálna, milyen jól hazudsz, de így... - Elkalandozik a tekintete valahova a távolba, egy olyan pontra, amit mintha csak ő látna a falon. Irritálja lassan minden apróság, minden kis ostobaság, és ő is jól tudja, javarészt a hormonjai tehetnek róla, azért él a gyanúperrel, hogy Will elcsatangolásai is bőven szítják benne a haragot.
- Hiányzik, hogy élőnek érezzem magam és ne egy undorító bálnának. - Megfeszül az állkapcsa az idegtől, de végül csak kifújja a levegőt, hogy aztán Belphengard kísérleteinek morbidsága vessen véget a lamentálásának. Mereven állja Will pillantását, hosszú pillanatokig nem válaszol. Végül elnyhülni kezd a feszültség a szája körül, liftezik egyet a tüdeje is, ahogy beszívja, majd kiereszti a levegőt.
- Nem. Azt szeretném, ha a körülményekhez képest épen és egészségesen megszületne, ezért fekszek ebben az ostoba ágyban annyit, hogy lassan már járni is elfelejtek. De nem, soha nem lesz a gyerekünkből kísérleti patkány, ezt most leszögezem. Hogy másokkal mit csinálsz, az nem érdekel, de a gyerekünkből egy van, és ő nem lesz ugyanolyan kis fehér egér, mint más kölyök. Ez remélem, világos most is és a jövőben is. - Tagadhatatlan, hogy megvillant a gyanakvás árnyéka a szemében már ettől az egésztől, hogy Will felhozta a csecsemőhamvakat. Azt hitte, másmilyen kísérletekről volt itt szó, de sajnos nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A maga előtt összefont karjainak ujjai megfeszülnek. Hónapokkal korábban a vitájuk ezen a ponton fajult volna tettlegességig. Most azonban csak elképzeli, hogy az ágy matracába nyomja a lány fejét és lerángatja róla a fehér hálóinget, végre nem törődve a következményekkel.
   -  Ha lenne bármilyen szerethető vagy értékelhető tulajdonságod ezen kívül, akkor lehet, hogy máshogy viselkednének veled.
Nem gondolja komolyan, nyilván nem - de fájdalmat akar okozni neki, ha nem fizikailag, hát így. Adél háborúzni szeretne, ő pedig készségesen beleáll ebbe. Mint pedig ilyenkor mindig, zaklatottal le is mászik az ágy széléről és már kartávolságon kívül fordul vissza a lány felé.
   -  Te mégis mit képzelsz rólam, mi? Nem is, mit képzelsz arról, hogy te ki vagy? Tudod, néha függetlenül attól, hogy terhes vagy-e vagy nem, hánynom kell tőled.
Az ajtóhoz csörtet, úgy ahogy volt, zokniban.
   -  Idd meg azt a szart, amit neked hoztam, jót fog tenni - szól még vissza az ajtóból utoljára, mielőtt irdatlanul becsapná maga mögött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Vele minden különleges élmény. Nem csak az, amit legutóbb megmutatott, amikor meglátogattam. Tényleg, minden egészen másként zajlik. A legegyszerűbb cselekvéseknek is rituáléja van nála. Tudtam ezt jól, amikor felajánlottam, hogy kivizsgálom és el is kísérem a helyre, ahol ezt meg tudom tenni. Szegedre jöttünk le végül, mert Budanekeresden nem áll rendelkezésre minden eszköz, amire szükségem van az átfogó vizsgálatokhoz. Itt viszont igen. Ráadásul egy olyan részlegen vagyunk, ami kísérleti labor. Nincsenek sem kollégák, sem tobzódó betegek. Csak mi ketten és a masinák. Az első helyiség a gyógyítói pihenő. Itt kellemes, semleges illat van, a hőmérséklet sem nem túl meleg, sem nem túl hűvös. A mágia ereje érződik ugyan, de nem tolakodóan. Kényelmes fotelok kaptak itt helyet és egy soha ki nem fogyó tea-és kávéfőző működik. - Először beszéljük meg milyen vizsgálatokat fogok végezni rajtad, hogy semmi ne érjen váratlanul. Rendben? - kérdezem, ahogy elrendezkedünk a szobában. Úton idefelé nem ejtettünk erről szót. Inkább hagytam őt a maga világában és magamat a ráhangolódás csendjében. Próbáltam békét megélni, bizakodást, szilárd elhatározást és nyugalmat. Csak akkor szólaltam meg, ha feltétlenül muszáj volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hiába sietek utána, az a tragacs most az egyszer tökéletesen működik, és elindul úgy, ahogy kell, én pedig nem érem őt el, így hát, a legtöbb, amit tehetek, az az, hogy mágiát alkalmazok, és a hopphálózaton át megyek. Ez esetben viszont még van időm, így visszmenve a házba átöltözöm, fehér pólót és fekete nadrágot húzok, nem akarom, hogy félreértse, miért megyek utána, de megteszem, mert meg kell beszélnünk. Sosem beszéljük meg igazán, csak az egyikünk belefárad, és lapozunk, ezt már nem lehet elviselni. Összeszedem magam, a gondolataimat, és a lehető leghamarabb indulok, hogy az egyetemre hoppanáljak, ahonnan lefelé van egy helyes kis virágbolt, ami ugyan az eredeti ötletemet teljesíteni nem tudja, de össze tud állítani egy száz szálból álló, nagyon szép csokrot más és más színű világokból. Tényleg szép lesz, és azt hiszem, ezzel az egy vásárlásommal, a borravalóval és mindennel, amit kértem még hozzá elintéztem nekik egy heti, vagy talán egy havi bevételt is. Ez most nem is lényeg, csak az, hogy még a lány előtt érjek a házhoz. A lépcsőházba bejutok, az nem gond, de tovább nem megyek, fel a lépcsőn, és az ajtóig el. Ott viszont megállok és várakozom, ameddig csak ide nem ér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Erik
Pécsen, nálam

Ha őszinte akarok lenni magamhoz, nagyon unom már ezt. Fárasztó az egész és nem is értem, hogy miért mentem bele. Épeszű ember nem autózik ennyit naponta, csak akkor, ha igazán megéri. De én mostanában mindennap úgy hagyom ott Bogolyfalvát, hogy csalódottságot vagy dühöt érzek. Így viszont nem tudok élni, nem tudok odakoncentrálni a dolgaimra, nem élvezem azt, amibe belekezdek. Nem vagyok egy feladós típus, de sajnos most be kell látnom, hogy ez a egész tönkretesz.
Fáradtan, gondolataimba elveszve indulok el a kocsitól a lépcsőház bejáratáig. Némi szerencsétlenkedés, halk szitkozódás után be is jutok. A postaládánál ismét ver a sors, mert minden a földre hullik. Reakcióm leginkább egy hisztis kislányéhoz hasonló, mintsem egy érett, felnőtt nőtől elvárható, hiszen toporzékolok egy sort és szidok mindent és mindenkit.
Ezzel a csodálatos hangulattal indulok fel és pillantom meg Eriket, amitől kissé lefagyok.
- Öhm, te mit csinálsz itt? - indulok meg lassan felfelé, mintha attól félnék, hogy valaki megtámad. - Jól vagy? Baj van? - nézek rá aggódva, mikor felérek vele egy szintre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Muszáj elmosolyodom azon, hogy mennyire szerencsétlen és mennyire vicces hangja van most. Nyugodtan várom meg, hogy felérjen, és a kérdéseitől összehúzódik a szemem.
- Csak bocsánatot szeretnék kérni, és megmagyarázni azt, ami történt.
Mert történt. Nem mindenre emlékszem tisztán, de tudom, hogy vannak mozdulatok, amiket megcselekedtem.
- És szeretném megbeszélni a tegnapot, a mát, az elmúlt heteket.
Nagyon régóta húzódik kettőnk között valami, amit nem tudok megmagyarázni, de tudom, hogy nem csak én érzem.
- És megköszönni, hogy vagy.
Ezzel pedig előre nyújtom a sok virágos, hatalmas csokrot, ami eddig mellettem pihent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Erik

- Nézd Erik, majdnem négy órát vezettem, az éjszaka szerintem összesen, ha hármat aludtam, fáradt és életunt vagyok, tényleg muszáj most ezt? - nézek rá nagy szemekkel. - Értékelem, hogy az állapotod ellenére eljöttél és itt vagy, de őszintén mondom, hogy most arra vágyom a legjobban, hogy te végre ne legyél a fejemben vagy a közelemben, mert lassan tönkre megyek - sajnálom, ha szavaim kissé kemények, de ez csak a fáradtság miatt van. Nem akarom őt bántani, lehető legtávolabb áll tőlem ez. Nem tudom mi játszódik le bennem mostanában, de határozottan érzem, hogy hozzá van köze és nem tudok ezzel mit kezdeni. Szeretnék tisztán látni, de ha ő ott van, elég nehéz.
- Nem kell bocsánatot kérned, én semmiért sem haragszom, tudom, hogy a láz, a tea és a gyógyszer volt. Nincsen gond Erik, tényleg - bár ezt én magam sem hiszem el. Van gond, csak nem tudom, hogy mi, ezért jobb azt mondani, hogy nincs, hátha akkor igazzá válik.
- Ez. Ez gyönyörű, köszönöm - vörösen nyúlok a csokorért, s egyből beleszimatolok. Testem ölelést vagy puszit szeretne érte adni, de az agyam megállítja, így csak nézem ezt a csoda csokrot, majd Eriket.
- Gyere menjünk be, főzök egy kávét és elmondhatod, amit szeretnél. Én pedig megígérem, hogy nem vágok közbe - ha odébb lép, kinyitom az ajtót, mert nem szeretnék a szomszédok előtt tovább drámázni és remélem, hogy Rónaky is osztja ezt a dolgot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem szólalok meg, egész hosszan, mert szeretném, ha elmondana mindent, és bár nagyon hízelgő, hogy behív, rá kell jönnöm, hogy igaza van. Elvettem az éjszakáját, amíg velem foglalkozott, és tényleg jó lenne, ha ennyi minden után lenne lehetősége arra, hogy egy kicsit egyedül legyen. Nem is tudom, hogy mit gondoltam, csak azt, hogy ide akarok jönni, és meg akarom magyarázni, vagy, legalábbis rá akarok jönni arra, hogy mi az, amit meg kellene, mert pontosan nem is tudom, hogy mi történik most velem, velünk. A végén csak finoman megrázom a fejem.
- Igazad van, pihenned kellene, túl sokat kértem tőled mostanában.
Közelebb lépve, ahogy átadom a virágokat, puszit nyomok az arcára, és mielőtt bármit történhetne, visszalépek az eredeti helyemre.
- Egyezzünk meg. Adjunk ennek az egésznek egy hetet. Addig pihenhetsz, átgondolod a dolgokat és én is. Nem szeretnélek elveszíteni azért, mert túlságosan kihasznállak vagy megbántalak. Rendben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Erik

Mikor puszit ad az arcomra, lehunyom a szemeimet és mélyen szívom magamba az illatát. Aztán minden figyelmem a szavaié. Amit mond az egyáltalán nem hangzik rosszul, viszont azt is érzem, hogy most, hogy itt van, nem akarom hogy elmenjen.
– Oké - sóhajtom halkan, már a kinyitott ajtóban állva.
– Akkor, csak gyere be és ne beszéljünk. Én iszonyat éhes vagyok, segítesz nekem főzni? - nézek rá nagyra nyílt, kérlelő szemekkel. Ő sem szokott ereszteni engem csak úgy és én sem akarom most őt, mert ki tudja, hogy mi lesz ezután.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Róza, én…
Ezer indokot fel tudnék sorolni azért, hogy miért nem maradnék, de az az igazság, hogy maradni akarok. Vele akarok lenni. Nem akarok hazamenni, mert azon agyalnék, hogy miért nem maradtam itt.
- …igen. Bemegyek veled.
Ennyit tudok mondani, mert van egy érzés bennem, gyomortájékon, egy érzés, ami a testemben is szétárad, és azt érzem, hogy meg akarom csókolni. Ez őrültség tudom, de mégis. Közelebb lépek hozzá, tartva a szemkontaktust vele, és próbálom kitalálni, hogy ő vajon mit akar.
- Mit ennél?
Kérdezem végül zavartan, egész közel megállva előtte, hiszen még az ajtóban áll.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Erik

Nézem őt és mantrázom közben, hogy ő azt mondta, hogy barátok vagyunk. De ha nem is barátok, ő a főnököm, tehát rohadtul nem kellene azt gondolnom, amit.
Sóhajtok.
Közel van, mindig olyan közel van és ez mindig jó érzéssel tölt el. Mondani kéne valamit, de egyszerűen nem megy, s mit is mondhatnék, amikor én kértem, hogy ne beszéljünk?
Szabaddá teszem a jobb kezem, hogy óvatosan érintsem az arcát, de még mielőtt bármi ostobaságot tennék, hála az égnek megszólal és én zavartan rendezem soraimat.
– Nem tudom - nevetek fel halkan, majd végre kinyitom azt az átkozott ajtót, hogy tényleg ne a folyosón tipródjunk. - Majd a hűtő segít dönteni - lépek be, s cipőmet hátrahagyva keresek egy vázát, vagy valamit, ami lehet váza és belefér ennyi virág. - Lehet szükség lesz a pálcádra - teszem végül vízbe a virágot és a hűtőhöz lépek, hogy meglessem annak eléggé csekély tartalmát.
– Nos, ühm, tejföl, paprika, paradicsom, sonka, szalámi, sajt oké. Tudom mit eszünk - ki is veszem a hozzávalókat, egymásra halmozva és fordulok a kis helyen, ha pedig ő bejött, tuti biztos, hogy vagy simulás vagy ütközés lesz belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Engedelmesen követem, szintén kibújva a cipőmből, és nem értem, hogy mit is jelent az, hogy kelleni fog a pálcám. Ez most egy utalás? Vagy ha hiányzik egy hozzávaló, elvárja, hogy a szék lábából majd tudom is én, kenyeret csinálok? Tanultunk anno valami ilyesmit, de az agyam a nem szükséges varázslatokat nem őrizte meg olyan pontossággal, hogy most tudjam használni, és ne akadjon szálka a torkunkon.
Ezen morfondírozva követem őt a konyhába, meg is feledkezve arról, hogy ez a helyiség olyan pici, hogy abba nem fér el két ember, még akkor sem, ha bizalmas a viszonyuk, és hát nekünk még csak ez sem mondható el, ám mire kilépnék, már érzem is a testét, ahogy végigsimul a testemen. Kiváló, ez nem segít a pattanásig feszült helyzetünkön, meg azon, hogy én ösztönösen a pult feletti szekrényeket firtatom. Túl alacsonyan vannak.
- Biztos, hogy enni akarsz?
Kérdezem végül, mert valahogy képtelen vagyok most kiütni a fejemből egy belé fészkelődő gondolatot, és nekem a határozott ellenállására van szükségem, nem pedig arra, ahogy felidézem, hogy végigsimított az arcomon. Arra a legkevésbé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Erik

Nos, igen. A lakásom tényleg kicsi. Sosem tűnt fel még ennyire, hiszen a csajokkal megszoktuk oldani a dolgokat, már tudjuk ki hova és mikor lépjen. Na, de Erik. Erik csak itt van és nem tudja, hogy mikor a hűtőt becsuknám, akkor lépjen öt centit balra, vagy amikor fordulok, akkor ő neki is fordulni kell.
Így akarva, akaratlan simulunk, vagyunk egymáshoz vészesen közel. A kivett termékeket leteszem a pultra, majd kérdését meghallva, szembefordulok vele és a tekintetét vizslatom.
- Barátok vagyunk, igaz? - válaszolok a kérdésére kérdéssel. Lehet, hogy nem tűnik ez lényegesnek, pedig az. Sok minden múlhat azon, hogy erre mit válaszol. Nekem egyszerűen tudnom kell, hogy mit gondol, miképpen lát, de úgy, hogy elméletileg nem beszélünk, ezt elég nehéz lesz kideríteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Óvatosan megrázom a fejem, majd bólintok, de végül mégis újra a fejrázás mellett döntök. Igen, barátok vagyunk, de a fene essen belé, a barátok, azok csak barátok. Nekem is vannak barátaim, például Barnabás, de rá sosem gondoltam még úgy, mint Rózára, és ami azt illeti, nem is akarok. Róza nekem… ez olyan bonyolult.
- Ebben a pillanatban egyáltalán nem szeretnék a barátod lenni.
Válaszolom végül őszintén, mert ha emögé bújik védekezésből, akkor nem akarom, hogy az legyen. Nem akarom, hogy a barátom legyen, és nem akarom, hogy úgy nézzen rám. De hogy mi ő? Nem tudom. Ilyet még senki iránt sem éreztem, nem Karin iránt sem, és nem volt egyetlen nő sem, akit kívántam, aztán megjelent ő, az illata, a tekintete, a nevetése, a mérgessége, a hangja, és én teljesen összezavarodtam tőle, és már álmomban is arca van annak a nőnek, aki korábban arctalan volt csupán, és már van neve, van hangja, van nevetése, és ma reggel annyira igaznak hittem, és éppen ezért, én már nem tudok és nem is akarok csak a barátja lenni.
- Róza, te egy gyönyörű, bosszantó, ellenállhatatlan nő vagy, aki élvezi, hogy az idegeimen táncolhat, és akivel én most egy másféle táncba kezdenék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Erik

– Egy hetet mondtál, igaz? - nézek fel rá, s mielőtt még értetlenkedni tudna, folytatom.
– Egy hetet adtál arra, hogy pihenjek, gondolkozzak, meg te is azt csináld - ismétlem, amit ő mondott csak más szavakkal vagy nem pontosan úgy. Amúgy sem ez a lényeg. - Szóval, ha innen elmész, akkor van egy hetem, igaz? - számára biztosa értelmetlen ez az egész, s szinte látom, hogy agya már megint nem tud mit kezdeni azzal, hogy én mégis miért beszélek erről. Válaszától függetlenül, kezemet a szívére helyezem, s homlokomat a mellkasának döntöm.
– Ne beszéljünk - súgom végül halkan, s megemelem fejemet, miközben még azt a leheletnyi távolságot is megszüntetem kettőnk között, de ajkainkat még éppen nem érintem össze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Igen, ha azt kéred menjek el, egy hétig nem beszélünk, és eldöntöd, mit szeretnél.
Ennél jobb ajánlatot nem tudtam adni neki, az egy hetet muszáj, tudom, hogy muszáj megadom, kiböjtölnöm, mert megérdemli. Annyira erősen és agresszíven kezdtem beépíteni az életembe, hogy félek, ha nem engedek, megfojtom. Ezt pedig nem szeretném, és már tudom, hogy át kell engednem neki a döntés jogát.
A szívem így is majd kiugrik a helyéről, de, ahogy megérzem a mellkasomon a kezét, csak még jobban felgyorsul a szívverésem, és érzem, ahogy a testem az összeomlás határára sodródik, és nem tudom, hogy most csináljam-e azt, amit tenni akarok, vagy ő nem arra gondol, és nem kell egy hét se, elég egyetlen perc, hogy elkergessen. De, aztán felemeli a fejét, és én nem tudok tovább várni, nem tudok a barátja lenni, nem tudok romantikus lenni, nem tudok semmi lenni vele, csak azt tudom, hogy meg akarom csókolni, és nem akarok ott megállni. Gondolkodás nélkül rántom közelebb magamhoz, hogy végre eltűnjön minden távolság közöttünk, és végre megízlelhessem a csókját. A francba is, hát az első pillanattól fogva ezt akarom, és remélem, hogy ő is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Erik

Az első csók érintése, olyan különleges boldog pillanat, amiből legszívesebben soha ki nem szakadna az ember. Az első csók olyan, mintha csak leomlana egy láthatatlan fal, némán, hangtalanul, de azért mégis határozottan, örökre.
Abban a pillanatban, hogy ajkaink összeérnek, úgy érzem, mintha minden értelmet nyerne. Szememet lehunyva hagyom, hogy csókja kellemes lebegésbe repítsen. Selymes, mégis férfiasan keserű, mint az étcsokoládé, melyet fanyarsága ellenére is kíván az ember. Minden értelmet nyer, minden vitánk, minden lopott pillanat, minden esetlenség a helyére kerül. Azt akarom, hogy ennek a pillanatnak ne legyen vége.