Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hunyorog a szemébe tűző Nap miatt, és a rövid történet során egyre csak összébb szaladó szemöldökökkel hallgatja nővérét. Nem titok, számára már az is kész téboly, hogy a szösszencs pocakjában egy aprócska élet fejlődik, karokkal és lábakkal és dobogó pici szívvel, mindezt úgy, hogy anyukája mindent érez, s vele együtt él át. Azt már inkább meg sem próbálja elképzelni, hogy milyen lehet, ha az ember hasában valaki csuklik. Még belegondolni is rémisztő. Mit rémisztő, valóságos horror!
Ami azt illeti, tegnap este meg is kérdezte édesanyjukat, hogy ő, miután négy alkalommal is volt szerencséje átélni, mihez tudná hasonlítani ezt a egész terhességdolgot, és az asszony azt felelte, hogy olyan, mintha halacskák úszkálnának odabent. Baró. Inkább ne tette volna.
- Áh - mondja, s bólint hozzá válasz gyanánt, majd a kerekedő pocakra pillantva, homlokán halvány ráncokkal teszi fel talán butának ható kérdését. - Honnan tudtad, hogy csuklik?
Ez mondjuk valószínűleg más, fiatal, babavárás előtt álló nőnek is megfordulna a fejében, így annyira nem lehet ciki kimondva sem. Meg amúgy is, családban vannak.
Az üvegcse felmutatására Noel tekintetében - leplezni kívánt - aggodalom csillan, úgy fixírozza testvérét és a kezében tartott fiolát. Összezárt ajkakkal figyeli minden lélegzetvételét és szavát. Már most rossz érzése van.
Főleg az utóbbi hónapokban nemcsak, hogy kíváncsi, de rendkívül figyelmes is Sárival, éppen ezért hangjának halksága és a benne megbúvó komolyság megrémiszti. Jobbjával megvakarja torkát, majd combjaira könyökölve előredől, hogy apjuk még véletlenül se hallhasson meg semmit. Nem mintha rájuk figyelne, de így intimebbnek érzi beszélgetésüket.
- Nem - feleli ugyancsak halkan, fejét gyorsan megrázva. Abban most már egészen biztos, hogy bármi is legyen az üvegben, az nem jelenthet semmi jót. - Mi az?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Noel
- mobilról, utólag át lesz nézve - 

Ezen a kérdésen kissé el kell neki is gondolkoznia. Amikor megvilágosodott, semmi kétsége nem volt, hogy csuklik a baba. Hogy tulajdonképpen honnan tudta, az remek kérdés.
 - Hát, te miből tudod, hogy csuklasz? Kicsit olyan volt, mintha én is csuklottam volna - vonja meg a vállát és rámosolyog Noelre. Nézi, ahogy a másik reagál és magában kuncognia kell, de visszafojtja. Pontosan tudja, testvérének mennyire elképzelhetetlen az egész, legalább annyira neki is az. Pubertása kezdete óta nem ment át ilyen változáson a teste, és ez nem csak fura érzés, de egyenesen ijesztő is. Főleg így, hogy ő maga sem tudja még, mi lesz vele, nem csak a környezete. Cameron rühelli, Viktor legalább annyira saját magával van elfoglalva, mint a legutóbbi szerelme. Neki pedig ezt eddig sen kellett volna eltűrnie, ebben az állapotban pedig még kevésbé kötelessége.
Úgy dönt, előhuzakodik az aduászával. Előveszi a zseb mélyéről. A finom kis üvegcse törékenyen simul vékony tenyerébe, megcsillan a napfényben ahogy megemeli. Noel arcáról leolvassa az aggodalmat, ő viszont nyugodt komolysággal figyel rá. Amikor meglátja, hogy édesapja felemeli a fejét, az ölébe ereszti a bájitalt, nehogy a férfi kiszúrja a csillogását. Határozottan elszorul a torka már a gondolatra is, hogy Farkas megkérdezze, mi ez a kezében, még ha ehhez valószínűleg messze is van.
 - Ez egy második esély - válaszolja halkan, miközben ő is közelebb hajol öccséhez, még bennsőségesebbé téve a beszélgetés atmoszféráját. Lassú, mély levegőket vesz, miközben Noel felé fordítja a címkét, hogy ő is elolvashassa a hatását.
 - Nagyon régóta tartogattam - fog bele mondanivalójába, de az idegesség láthatóan magávalrántja közben. - És talán... Talán itt az ideje használni. Mit gondolsz?
Nagyot nyel a mondandója végén. Nagyon bizonytalan a bájitalt illetően. A verőfényes kert illata és színei fogságba ejtik kis időre érzékeit. Ha használná, akkor sem tudja, pontosan mire, hogyan... És egyedül kellene végigcsinálni. Valahol megszerette út közben a babát is, de nem tud nem keserű szájízzel rágondolni. Még előtte áll az élet, mindig is ő volt az első számára, a legfontosabb, amiért bármikor képes volt küzdeni; Ombozi Sára, a művész, a jelenség, az individuum, a _tökéletes_. És most mindezt visszakaphatná, visszavehetné, újra az övé lehetne a majdnem tökéletes élet.
De a következő pillanatban arra gondol, nagyon tág értelemben ez egy élet kioltásának is felfogható. Erre a gondolatra pedig könnycseppek gurulnak le az arcán, sebesen és csillogva ölébe hullanak. Őt magát is meglepték, nem számított rájuk, így kapkodva törölgeti meg az arcát. Az öléből kiesni készülő fiolát pedig épp időben kapja el, kérdőn, válaszért esdekelve pillant Noelre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nővére mosolya, ha csak néhány múló pillanatra is, de feledteti vele a mellkasát nyomó, egyre csak növekvő aggodalmát és csak, mint gyermekkorában, most is további szavak és mozzanatok nélkül nyugtatja őt meg. Ilyenkor minden más szükségtelen. Sára mosolya egymaga elég ahhoz, hogy csalfán elringassa, míg úgy szeretett hangja puhán arcához ér. Olyan, mint a selyem.
Sohasem mondta még ki, és talán soha nem is fogja, de számára a lány hangja a világ legvédelmezőbb hatalma. Nem hangoztatja, de az ismerősi körben tudvalevő, hogy Ő az egyik legmeghatározóbb nő az életében, aki még akkor is képes a tökéletes élet látszatát kelteni, még vele is elhitetni, hogy minden rendben van, mikor ő maga valahol útközben elesett és megrepedt a szíve. Holott Noel pontosan tudja, hogy mindez csak délibáb. Szemfényvesztés. Mégis hisz neki.
- Hát arról az egész ház tud, ha én csuklani kezdek - feleli magától értetődően, szája szegletében apró vigyorral, hiszen nem egyszer szóltak már rá, hogy azonnal fejezze be, mert menten megőrülnek tőle. És nem csak otthon, de a Rellon hálókörletben is előfordult már, hogy a szomszédos szobából átordítottak. Ellágyuló szívvel fűzi tovább szavait. - Már teljesen összenőttetek.
Tekintetét elválasztja Sárától, s apja felé pillantva dörzsölgetni kezdi tenyereit. Hihetetlen, hogy a szüleik hamarosan már sokkal többek lesznek egyszerű szülőknél. Nagyszülőkké válnak, nagymamává és nagypapává, ami egyszeriben mindent meg fog változtatni.
Ő pedig nagybácsi lesz, amit ha jól csinál, a kicsi minden titkának tudójává válhat.
A gondolatra elmosolyodik, pillantása apja hátáról nővére kezére esik. Az előhalászott üvegcse megcsillan a napfényben, és egy mozdulat után a ráragasztott címke is jól láthatóvá válik. Noel hunyorogva dől előre, arcáról könnyedén leolvasható az őszinte döbbenet. Ajkainak boldog íve szertefoszlik, vonásai megkeményednek, bőre hamuszínűre sápad.
- Hé - suttogja komoly hangon, és a székről azonnal felemelkedve testvére elé térdel. Kezeit annak lábaira teszi, és fejét oldalra billentve, alulról néz fel az övéhez hasonló zöld szemekbe. - Ezt csak a félelem mondatja veled, Saci.
Noel szíve visszafoghatatlanul ver, tenyerei meg-megszorítják nővére combjait, mintha arra kérnék, hogy térjen észhez.
- Nem teheted meg - jelenti ki, és bár valójában vajmi kevés köze van ahhoz, hogy Sára hogyan dönt, főleg tudván amit tud, a szívében érzi, hogy most van itt az idő arra, hogy határozottan kiálljon a véleménye mellett. Mert tudja, hogy most az egyszer ő gondolkodik, s érez helyesen.
- Szereted őt - olyan halkan beszél, hogy testvére talán nem is hallja. Azt viszont érezheti, ahogy hüvelykujjával letörli az arcán végiggördülő könnycseppeket. - Ezt már nem irthatod ki magadból semmivel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Hát ő tulajdonképpen még pocaklakó, az egész ház tudja itt is - nevetgél kicsit, mert annyira jól esik neki, felszabadító érzés így gondolni a babára. Nem pedig problémaként, a szomorúság forrásaként. Nem vádolni, nem vigasztalni, csak úgy kiélvezni kicsit, hogy itt van vele. Ahogy látja Noel arcán az ellágyulást, hallja a szavait, érzi, ahogy a szíve összefacsarodik a mellkasában. Egy pillanatra még levegőt sem kap, de pánik helyett kellemesen engedi át magát az érzésnek, miközben lágyan, beleegyezően bólint a megállapítására.
Akármennyire is tűnik meghittnek a pillanat, akármennyire szeretné Noelt ilyennek látni, nem tud tovább egyedül kattogni rajta. Megmutatja neki az üvegcsét, a címkét. Legalább annyira kiszolgáltatott most, amikor valaki a pókerben megengedi, hogy meglessék az ütő kártyáját. Még akkor is ijesztő, ha tudja, hogy nem ellenfélnek mutatja meg.
Aggodalom fogja el, amikor Noel döbbenetének helyét sápadtság, kifejezéstelenség veszi fel. Amikor elé térdel, még kifejezetten meg is ijed, hasa felé nyúl védelmezően reflexből és hátra is hőkölne, ha nem ülne éppen. Félelem. Eléggé tisztában van az érzéssel. Még a saját öccse hirtelen mozdulatától is megijed, érzelmileg egy robbanásra kész, élesített bomba és semmi, senki nincs, aki csillapítsa a benne dúló vihart. Kivéve a kis magzatot, aki ott növekszik benne.
Szinte ide hallja, ahogy Noel szíve hevesen ver, a ritmusára pedig meg-megszorítja a combjait, ő pedig elernyeszti izmait. Megadóan hajol előre, megcsapja a másik ismerős, mámorító illata és lassan veszi a mély levegőket. Hallgatja Noel szavait és megnyugtatja a tudat, hogy nem kell mindent kimondania, az arcára van írva az összes érzése, és ha valaki, akkor Noel ezeket könnyedén kiolvashatja belőle.
- Szeretem őt... - válaszolja halk, rekedt hangon, hagyva, hogy testvére letörölje a semmiből jött könnycseppeket az arcáról, még egy kicsit ujjához is simul arcával. - De jobb lenne neki nélkülem.
Pontosan tudja magáról, hogy mennyire csapnivaló anya lenne. Hiszen már most is az, már most is sokkal inkább szól a terhesség róla, mint a babáról. Már most is képes úgy gondolni rá, mint problémára, amit el kell viselni. Hiszen nem akarta őt. Nem is tervezte. Nem érzi azt, hogy ha visszamehetne, akkor is mindent így csinálna. Egyáltalán nem... és most itt van ez a lehetőség, ebben az üvegcsében, ami egy pillanat alatt mindent megoldhatna.
- Meg tudnék tanulni együtt élni a hiányával? - kérdezi Noelt remegő ajkakkal, szemeibe nézve. Az előbb még az egyik lehetőség mellett érvelt, most pedig ellentmond magának csuklóból. Még kérdez is, mert úgy érzi, ebben a pillanatban Noel jobban ismeri őt, mint Sára saját magát. Ennél kétségbeejtőbbet pedig igen nehezen tudna elképzelni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Dehogyis - feleli halkan, fejét épphogy megcsóválva. Látja Sára pocakját védelmező mozdulatait, amik teljesen ellágyítják szívét. Hangjába ezelőtt soha nem hallhatott bársonyosság költözik, szemei nővére fátyolos tekintetét keresik. Hogy a kicsinek jobb lenne nélküle? - Dehogy. Hát még tőlem is félted őt.
Hangja tovább halkul, a megerősítés már csak suttogva, de annál nagyobb bizonyossággal hangzik el. Tenyerét még mindig Sári arcán tartja, hagyja neki, hogy belebújjon meleg érintésébe, és ha tud, általa megnyugodjon kicsit. Ezekkel a kérdésekkel küszködni szörnyű lehet, marcangoló, belülről emésztő érzés, ami - így, hogy felszínre került - átragad a fűben térdelő Noelre is.
- Neki te vagy a világ - felerősödő hangon fűzi még hozzá előző szavaihoz, és bár a szemeiben aggodalom, féltés és némi szomorúság ül, szája szegletében halvány kis mosoly jelenik meg. Nem sok, de bátorító.
- Meg akarsz tanulni együtt élni a hiányával? - kérdezi pillanatnyi habozás után, nem törődve testvére remegő ajkaival, és figyelmen kívül hagyva saját érzéseit is. Mert ezzel a dologgal kapcsolatban vannak, méghozzá jócskán. - Ez a kérdés.
Ő tudja a választ, és azt is, hogy Sára is. Nem tudja elképzelni, hogy a kicsi ne szülessen meg, még annak ellenére sem, hogy még azt sem látja maga előtt, mi lesz, ha már közöttük lesz. Akárhogy is, apa ide, apa oda, ez a gyerek Ombozi lesz.
Sokáig tartja a szemkontaktust; szemeiből kiolvasható minden gondolata, vonásai viszont rezzenéstelenek. Aztán mély levegőt vesz, és azt hosszan kifújva elenged magából minden rossz érzést és nővérét egyetlen, arcbőrét simító érintéssel magához húzza. Lassú, lágy mozdulatokkal öleli át még most is törékeny hátát, jobbjával végigsimít szőke haján. Csss, sss.
- Már most csodálatos anyuka vagy - őszintén suttogja a nő fülébe, hátát mindvégig simogatva.
Ilyen ez, ha a testvérednek fáj, neked is kénytelen megszakadni a szíved. Nem számít, hogy egyébként mennyire vagy erős. Ha nevet, vele nevetsz, ha pedig sír, és neked van egy kis sütnivalód, vele sírsz, ha nincs, nos, akkor börtönbe mész. Egyszerű a képlet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Valóban rossz, ha valaki úgy jár a fővárosban, hogy fogalma sincs a helyi közlekedésről, az úthálózatról és egyéb, turistáknak fontos információkról. Egyébként hamar meg lehet szokni, bele lehet tanulni, habár én könnyen beszélek, mikor Budapesten születtem és nőttem fel. A legtöbbeknek sikerül, kivétel a reménytelen eseteknek, mint például az a nő a kelenföldi metróvégállomáson, amikor is lefelé a mozgólépcsőn megkérdezte a barátnőjétől, hogy melyik metróval menjenek. Akkor azért vertem a fejemet a falva, még ha nem is szó szerint. Egy másik ilyen, ennél talán még durvább szituáció az volt, amikor egy öreg nő odajött hozzám a déli pályaudvari metróra várva, hogy legyek szíves megmondani neki, melyik metró megy a délibe. Na ezt most hogyan kellett volna lereagálnom? Próbáltam nem nevetni és szolidan megfogalmazni, hogy semelyik. Gwen náluk sokkal értelmesebb lány volt, biztos voltam benne, hogy hamar megtanulja a budapesti fortélyokat.
Kevés ember volt, akinek nyugodtan mertem mesélni magamról, vagy az érzéseimről. Zárkózott vagyok, de Gwennek mégis belátást engedtem a családi hátterembe, az otthoni problémáimba. Mondtam a lánynak, hogy ő is bármit megoszthatott velem, hisz kíváncsi voltam a mindennapjaira és nem fecsegtem volna tovább a hallottakat. Szerencsére a magas fokú elzárkózottságom az évek során enyhült, észrevettem, hogy kicsit megváltoztam és már jobban viszonyulok az emberekhez és az idegenekhez. Ezt nem is lehetett volna hatásosabb helyen megtanulnom, mint egy bentlakásos suliban. Gwennek azonban egyelőre nem volt szüksége arra, hogy megossza velem a problémáit és érzéseit, szóval arra még várnom kellett.
Határozottan látszódott rajta, hogy valami megbántotta, jobban mondva a szavaim benne feleleveníthettek egy történetet, egy emléket, vagy ki tudja mit. Mikor erre rákérdeztem, inkább nem akart róla beszélni, amivel esély lett volna a jelenlévő hangulat elrontására. Még mielőtt reagálni tudtam volna a válaszára, Gwen átölelt. Erre tényleg nem számítottam, ám nagyon pozitívan ért. Másokkal ellentétben neki engedtem, az ő közelsége jó volt és eszembe sem jutott, hogy én egyébként utáltam, ha hozzámértek, vagy ha túlságosan közel léptek hozzám. Kezeimet a lapockájára tettem keresztbe, így még szorosabban a karjaimban lehetett és talán jobban érvényesült az ölelés nyugtató hatása.
- Annyira nem is rossz, meg tudnám szokni. – Mondtam meglehetősen jókedvűen, majd homlokomat a jobb vállára hajtottam le. Távolról nézve úgy tűnhetett, mintha sírnék, de erről szó sem volt, ezt Gwen is jól tudta. Én csupán kiélveztem a helyzetet, a lány ölelését azt, hogy végre a családi viszályok után nyugodt és boldog közegben lehettem egy olyasvalakivel, aki közel állt hozzám. Egy idő után azonban felemeltem a fejem ismét normális állásba és a szemébe néztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem szeretné elrontani a hangulatot, de nincs is mivel, hiszen jelen pillanatban az a legnagyobb problémája, hogy mit csináljon az elkövetkezendő időben. Mindenki azt mondja, menjen mesterképzésre, de nincs kedve még két-három évet a padban ülni, tudva, hogy idén is alig ment át. Inkább elmegy kviddicsezni egy külföldi csapathoz és az tökéletes lesz neki. Megoszthatná ezt Zalánnal, de még semmi sem biztos, inkább majd akkor.
Nem szokta sok embernek elfecsegni a gondjait, leginkább csak a barátaival osztja meg őket, ahogy ölelgetni sem szokott mindenkit, csak, akik igazán közel állnak hozzá. Magát is meglepte ezzel a mozdulattal, de úgy tűnik, a fiút nem zavarja.
- Most már ne csak főzzek és süssek neked, hanem ölelgesselek is? Nem lesz ez egy kicsit sok? - kérdezi nevetve, de nem hajol el, hagyja, hogy Zalán a vállán pihenjen. Hülyén venné ki magát a mozdulat, hiszen ő kezdeményezte, a fiú viszonozta. Nem tud megszólalni, sem ennél jobban reagálni, jobb híján mozdulatlan lesz, miután kicsit jobban magához húzta a fiút. Túlságosan is jól esik neki az ölelés, eddig egy embernél érzett ilyesmit, az is már két éve volt. Elbizonytalanodik magában, hiszen, ha tényleg az a helyzet áll fent, mint anno Krisznél, akkor bizony többet érez a fiú iránt, mint az eddigi barátság. Örül neki, hogy Zalán megbízik benne, elárulja azokat a dolgait, amit mások nem tudnak, és a családi helyzetét sem titkolja. Bár nem lenne miért, a lányt bántja, hogy nem tud rajta segíteni. Ő a mugliknál is betöltötte a felnőttségi határt, ezért könnyebb a dolga a költözéssel kapcsolatban, az anyja már tényleg nem szólhat bele a dolgaiba. Kiskorúként nehezebb lenne a helyzete.
A pillanat nem tart sokáig, a fiú elhúzódik tőle, ami kicsit letöri a lányt. Nem mutatja ki, mert tényleg nem azért hívta ide, hogy szomorkodjanak, inkább majd Szofinak meséli el a problémáit. A rellonos minden esetben meghallgatja, most sem lesz másképp. Aztán a srác pillantása megtalálja Gwenét, és a lány azt sem tudja, mit csináljon, vagy éppen mit ne csináljon. Egy másodperc töredéke alatt döntött, bár nem csinált még ilyet. Csókolt már meg fiút, és kezdeményezett is, de nem első csókot. Általában elveszett a pillantásokban, képszakadás és utána nem volt mit csinálni. Most mégis ő hajol közelebb a fiúhoz, természetesen, csak, ha hagyja, és nem húzza el a fejét. Mindeközben a szemeibe néz, figyeli az esetleges reakcióit, hátha valamilyen tiltakozást lát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Eléggé feldúlt állapotban próbálja kitalálni, vajon melyik terhességet kimutató tesztet vegye meg. Nem is feltétlenül tesztek ezek, legalábbis ebben a patikában semmi sem olyan, mint kéne lennie. Egyáltalán patika ez? Tanácstalanul ácsorog, miközben folyamatosan azt figyeli, Vasil hogyan próbálja elrejteni elégedett mosolyát. Nos, legalább egyikük örülne egy nem várt családtag érkezésének, bravó. Na de ne szaladjunk ennyire előre.
A helyzet az, hogy a Mikulás minden hónapban meglátogatja a hölgyeket, Michelle-t viszont egy hónapja elkerüli. Mondhatnánk, hogy biztos rossz volt és a szemét állatja virgácsot gyűjt, de túlzás volna ilyesmit kijelenteni. Szóval hát megfogalmazódott a gondolat a fejében, hogy talán, de csak talán, ennek esetleg egy sokkal egzaktabb magyarázata is van. Nem akar arra gondolni, mi lenne akkor, ha tényleg gyermeket várna, mert hiába szeretné a bolgárral leélni az életét, barokkos túlzás lenne a családalapítást már most elkezdenie. Szeretné befejezni a sulit teljesen, hogy a második szakmája is meglegyen, aztán egy-két évet dolgozni - nem mintha bármiben is szűkölködnének -, utána pedig, olyan huszonhét évesen jöhet az első poronty. Az persze kétségtelen, hogy drága párja egészen máshogy vélekedik ebben a kérdésben. Olyannyira, hogy pofátlanul cukkolja a szőkét már napok óta. Indokolatlanul megsimogatja a hasát, többes számban beszél Michelle-ről, mintha már most ketten lennének. De nincsenek!
- Megtennéd, hogy nem vigyorogsz? Úgy szólna az a buta eskü, hogy jóban és rosszban együtt vagyunk, ez épp a rossz időszak, tartsuk magunkat ehhez - noha nem házasodtak össze és ki tudja, fognak-e egyáltalán valaha, mégis fontos letenni kapcsolatuk alapköveit. Mert azért ez annak számít, nem? Kiszúrva egy jónak tűnőt leemel a polcról és forgatni kezdi a kezében. Miért nem mugli patikába mentek, miért? Bár, ha jobban meggondolom, sosincs késő célt változtatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A bolgár nagyon jó kedvében van. Tesztet keresnek a mugliknál, ami kimutatja valahogy, ha állapotos az ember leányzója. Márpedig Michelle teljesen ki van emiatt, hogy… na, szóval amiatt, hogy nem a rendes kerékvágásban mennek a női dolgai. Egyrészt tudja ő jól, hogy bár biztos jó apa lesz egyszer, az nem mostanában lesz, és még nem is tudná megteremteni maguknak a kellő egzisztenciát. Nyilván van pénz egyébként, de valahogy jó lenne, ha valamennyire normális családja lenne, ha már neki nem igazán adatott meg. Nos, Michelle sem büszkélkedhet nagyszerű felmenőkkel, legalábbis Vasil szemszögéből biztosan. Ők tutira mindent jobban csinálnak majd – gondolja.
- Jól van kicsim, nem akarlak felidegelni titeket – adja meg magát, és visszább vesz a mosolyából. Persze odabent, nagyon is jót mosolyog az egészen. Egyébként pedig úgy érzi, hogy a francia nem állapotos, legalábbis amiket ő tud az első időkről, a drágán nem mutatkoznak jelei. De ha már itt vannak, miért ne segíthetné egy kicsit, ha mégis? Ki tudja?
- Egyébként pedig a buta esküt még nem tetted le, ne hivatkozz rá – próbálja visszafogni a nevetését, erősen összezárja a száját, és karon fogja kedvesét.
- Szerencsére nem dohányzol – szól, majd gyorsan hozzáteszi. – Mert az nagyon káros, és vigyázni kell az egészségedre – bólogat, mintha tisztában lenne azzal, hogy most kizárólag csak Michelle lelki békéjére figyel. Na, meg az egészségére.
- Nem is gondolsz arra, hogy mi lenne ha… - nem fejezi be a mondatot, csak lopva a lány lapos hasára pillant. ~ Nekem lesz a legkisebb gyerekem a világon, ha e most igaz. ~ Nyilvánvaló, hogy gőze sincs az egészről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Már maga a többesszám használata is úgy felnyomja az agyvizét, hogyha lenne is magzat, ami remélhetőleg nincs, valószínűleg olyan kicsire zsugorodna, hogy el is tűnne. De végleg. A lehető legszúrósabb tekintettel mered Vasilra, majd elfordítja fejét és kiválaszt egyet, ami egész szimpatikusnak tűnik. De egyben nem bízhat. Vegyenek két különbözőt!
- Ha. Ha. Ha. Olyan jót nevettem - árad belőle a maró gúny, de amikor a fiú átkarolja, vonásai kissé megenyhülnek. Szó, ami szó, nem tud rá huzamosabb ideig haragudni, mert lássuk be, nem is igen lehet. Ettől függetlenül jól képen törölné, hogy ilyen jól szórakozik a szőke vívódásán és félelmén. De ő tényleg nem akar még anyuka lenni, neki ez... Gyors és korai.
- Általában kell vigyázni az egészségemre, ugye így értetted? Egyébként pedig ritkán, de elszívok egy szálat. Mondjuk mikor ideges vagyok - jelentőségteljesen veszi fel a szemkontaktust, ajkával csücsörít kissé, ezzel is jelezve, hogy az utolsó, igen vékony idegszálán táncol a srác. Nem sok hiányzik már, hogy végleg elszakadjon, azt meg egyikük sem akarhatja. De főleg Vasil nem, igaz? Elvégre Michelle bár gyönyörű, azért nem kifejezetten szép, ha ideges. Jó, de, akkor is csodás, de értitek, sokkal jobb, mikor mosolyog és nevetgél. Márpedig ha kiderül, hogy most terhes, akkor egy világ fog összeomlani benne. Annyit mindenképpen tud, hogy ebben a korai szakaszban semmi jele sincs ennek. Van, akinél jelentkeznek reggeli rosszullétek, van, akinél nem. Mi van, ha ő az utóbbi? Ebbe bele sem mer gondolni.
És igen, ahogy ez megfogalmazódik benne, Vasil bele is trafál gondolatainak legmélyébe. Hogy mondhatná ezt el szépen? Hogy "bocs, nem akarok gyereket"? Mert nem arról van szó, hogy egyáltalán nem akar, vagy a fiútól nem akar, hanem most nem akar.
- Nézd, én erre nem érzem késznek magam. És jobb nem belegondolni abba, hogy magunkon kívül még egy gyereket is tisztességesen fel kéne neveljünk, mikor a sulival se végeztünk és még egy rendes állásunk sincs. Ráadásul egy interjún nem jelent plusz pontot az, ha lerakok eléjük egy pozitív terhességi tesztet - széttárja karjait, majd leemel egy másik dobozt a polcról. Fogalma sincs, mit kéne tennie, főleg akkor, ha a félelme beigazolódik. De azt éreznie kéne, ha gyermeket várna, nem? Ez ilyen anyai dolog. Vagy olyasmi.
Mivel azonban nem akar kőbunkó lenni Vasillal, felsóhajt és felé fordulva átkarolja két kezével a derekát, majd hozzá simul. - Tudod jól, hogy szeretnék veled lenni és azt is, hogy vágyom arra, hogy legyenek közös gyerekeink. Csak... Ne most. Meg tudod ezt érteni? - beharapja alsó ajkát és várakozón pislog fel a bolgárra. Annyi mindent átvészeltek már együtt, rengeteg dolgot, de mégis itt vannak, együtt. Ezen is túl lesznek. Valahogy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Huhúú, milyen helyzetbe kerültek! Illetve nem is biztos, hogy kerültek, Vasil tippje az, hogy nagyon kicsi az esélye, hogy gyermekük lehessen, mert odafigyeltek bizonyos részletekre, amire olyankor oda kell. Eléggé kizártnak tartja, hogy most Michelle állapotos, de szívesen eljátszik a gondolattal. A vicc az, hogy ha mégis ketten van a szöszkéje, akkor ő lehet, hogy jobban pánikba fog esni. De most még nem, nem tart ott, inkább új képek úsznak a képzeletfelhőjébe. Látja, ahogy játszanak vele, a kis szőke lánnyal, aki még lehet, hogy az anyukájánál is szebb, vagy viszik ide-oda, tologatják andalogva a csöppséget, vagy éppen Michelle idegesen, kiabálva utasítgatja, hogy miben hogyan segítsen. Az utóbbi kép azért nem annyira édes, de tudja jól, hogy Michelle ki tud akadni, ahogy ránézve most is közel áll már hozzá. Csak meg ne pukkanjon, árthat a gyereknek!
Sajnos a Saint-venanok büszkesége nem oldódik igazán, és tudja Vasil, hogy talán nem kéne húzogatni az alvó oroszlán bajszát. Olyan jó lenne pedig egy kicsit, mert mindig ő van a rossz oldalon ilyen esetekben., és egy igazi revansot még nem vett soha. Kicsit tart is tőle, hogy hosszabb lenne a mosolyszünet, mint kellene, de ilyen a kompromisszum. Annyit nem ér meg, hogy ne ölelhesse az ő Michellejét.
- Ne legyél az, nem lesz semmi baj – túr a lány hajába, őszinte mosollyal az ábrázatán. Kicsit elhúzódik, hogy Michelle válogathasson, most pedig talán neki kellene egy kicsit motiválnia a másikat, vagy nyugtatni. De olyan jó a feltételezés, bizsereg még a hajszála is a gondolatra, hogy közös gyermekük legyen, összekötve őket. Vajon milyen szülők lennének?
- A legfőbb érv nálam az, hogy te nem érzed késznek magad. A többi nem számít. Mindig is te számítottál, éhenkórászom – megböki az orrát meg pimaszul, de mégis olyan Vasilosan, kedvesen. Igaza van úgy nagyjából a lánynak, nem készek még egy babára, hiszen még a saját életükkel sincsenek tisztába.
- Amúgy meg te, mint Saint-Venant, nincs pénzetek? Azért ez milyen érv már –húzza fel a szemöldökét, és igaz, ami igaz, Vasilnak is van valamennyi, de azt amolyan titkos tartaléknak szánja, hogyha mégis elő kell valamiért húzni a cilinderből.
- Amúgy gondold el Mihael és a többiek milyen ajándékokat hoznának! Előre félnék tőlük – nevet fel, majd megnézi Michelle zsákmányait. – Ezeket hogyan kell bekapcsolni? – nézegeti a dobozt, ami nála a benne lévő dolog, inkább hasonlít egy lázmérőre, mint egy tesztre. Azt beadni szokta az óra végén ugyanis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Még én sem értettem, hogy mi a franc ütött belém. Elsős koromban még alig szóltam az emberekhez és mindenkit – oké, a legtöbb embert – elutasítottam magamtól. Szerettem egyedül lenni, a magam világába merülni. Erre most már kevésbé voltam antiszociális, többször vetettem bele magam közös összejövetelekbe és bulikba, habár a tömeget még mindig ki nem állhattam, ahogy azt is, ha egy általam nem igazán jól ismert valaki hozzám ért. De Gwen nem ilyen volt, ő minden szempontból egy különleges lány számomra és ezt muszáj volt bevallanom magamnak. Sokáig törtem a fejemet az érzéseimen, próbáltam azokat megfejteni, vagy csupán elhessegetni, ám utóbbi reménytelen volt és egyben butaság is. Az ölelés is ezt erősítette meg. Talán Gwen tudta, hogy alapjáraton nem szoktam senkihez sem hozzáérni, ha nem kell és az ölelés tőlem nem megszokott, mégsem húztam el magam. A lány szavai azonban elgondolkoztattak. Tényleg sokat kérek tőle? Talán el kéne engednem és akkor nem kéne ilyeneken törnöm a fejem és ő sem tenne fel az előzőhöz hasonló kérdéseket.
- Semmi sem kötelező. Nyugodtan ellökhetsz magadtól és mondhatod azt, hogy nem. – Kissé ironikus volt a helyzet, tekintve hogy Gwen is nevetett közben és továbbra is egymás vállán és karjaiban pihentünk meglehetősen idilli környezetben, de közben ilyen megjegyzéseket tettünk, én még eléggé komoly hangon is ráadásul, elvégre nem vicceltem. Ha valami sok neki, megmondhatta.
Kényelmes volt a vállán pihenni, valóban kezdtem azt érezni, hogy megnyugszom és boldogság váltja fel az otthoni haragot. Most már minden rendben volt, kikapcsolódhattam. Viszont nem akartam a fejem súlyával terhelni a lányt, egy idő után felegyenesedtem és a szemébe néztem. Hová máshová, mint egyenesen előre, rá?  Fogalmam sem volt, hogy mi jöhetett ezután, mikor kiegyenesedtem olyan állapotban voltam, akár csak ha mély álomból ébredtem volna és ez az álom úgy tűnt, folytatódott. Alig fogtam fel, hogy Gwen ajkai pár centire voltak az enyémtől és ez a fikarcnyi távolság is csökkenni látszott. Minden annyira természetesen történt, mintha ezt csináltuk volna már legalább fél éve. De nem, ez a mi első csókunk volt. Egy hajszálnyira oldalra döntöttem a fejem, hogy az orraink ne jelentsenek akadályt, majd becsuktam szemeimet és átadtam magam az ösztöneimnek. Szánk összetapadt miközben kezeimet a derekáról felcsúsztattam a tarkójára és hüvelykujjaimat gyengéden két oldalt az állkapcsára helyzetem, mint egy tollpihét. Több volt ez egy szájra puszinál, ajkaimmal követtem Gwenét és kiélveztem a pillanatok adta minden érzéki mámort. Ám semmi sem tarthatott ökörré. A lánnyal egy időben számmal eltávolodtam tőle pár centire, de ujjaim és homlokom tovább tapadt vizes bőréhez. Nem tudtam mit mondani, ebből mindketten megtudtuk a másik érzését, egyedül szemeimet nyitottam ki, hogy ha valamit meg akart tudni, hát onnan kiolvashatott mindent: boldog voltam és kiegyensúlyozott, végre. Kétség kívül egy új fejezet kezdődött el az életemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Könnyű azt mondani, hogy ne legyen ideges. Nem is igazán az a baj, hogy dühös lenne, inkább csak egészen konkrétan fél. Fél attól, hogy anya legyen és a sajátján kívül egy másik, sokkal tehetetlenebb, sokkal apróbb élettel is boldoguljon.
Vasil szavai némi megnyugvást adnak számára, fontos, hogy a bolgár mellette álljon és ez viszont is igaz legyen. Tulajdonképpen a navinésre mindig számíthatott, ezt pedig nagyon szereti benne: Mihael óta ő az első biztos pont az életében, amiből bátran kijelenthetjük, hogy soha nem volt sok. A szülei eleve nem, az eddigi barátai sem kifejezetten, vagy inkább kifejezetten nem. Egyik megfogalmazás jobb, mint a másik.
- Köszönöm - halványan elmosolyodik, és elereszti a másikat, hogy tovább nézelődhessen. Akkor pillant fel ismét, mikor a pénzre terelődik a szó. Felegyenesedik és elhúzza a száját, mert bár való igaz, hogy nem kevés lé van a birtokában, az nem igazán tiszta forrásból szerzett, erről pedig a bolgárnak fogalma sincs. Nem mindig volt olyan szentéletű, mint manapság, ezt pedig nem is részletezném tovább. - Igen, van, de nem szeretném felélni. Olyan sok nincs, hogy ne dolgozzak mellette - dehogynem, hogyne lenne? De ez mindegy, sokkal jobb a becsületesen megszerzett javat elkölteni, mint azt a régi mocskosat.
- Kíváncsi lennék én is. Bár szerintem Mihaelék legalább annyira imádnák, mint mi, úgyhogy nem szenvedne hiányt semmiben - meg azért van itt rokon dögivel, nem csak egyedül a Saint-Venantok halmozhatnák el, ott vannak például Amiráék is. Meg vannak barátaik, ha nem is olyan sok. - Hát, nem vagyok szakértő szerencsére, de tudtommal nincs szükség bekapcsolásra. El kell menni a mosdóba és a vizelet segítségével a teszt megállapítja, hogy baba vagy nem baba - megvonja vállát és úgy dönt, a két kiválasztott példány elég bizonyosság lesz arra, hogy nincs baj. - Ha két csík, sírunk, ha csak egy, akkor nevetünk - ez a tömör összefoglalása a dolognak, ami remekül leírja a helyzetet. A két kis dobozkát megfogva összekulcsolja ujjait Vasiléval és a pénztár felé húzza őt. Ezek után már csak egy gyorsétterem kell, aminek van mellékhelyisége.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hirtelen átöleli, hogy szavai mellett tettekkel is kifejezze, hogy mellette áll. Természetes, hogy egymást húzzák, de az is, hogy egymást támogatják, ahogy azt Michelle is mondta: jóban, rosszban. Ebben rejlik az ő harmóniájuk, és az, hogy tisztelik egymást és a másik véleményét, még akkor is, ha az fájó, vagy nem tetszik. Így aztán persze, hogy megemlíti a pénzkérdést, valahogy nem igazán jön össze, hogy csórók lennének.
- Áh, értem. Magadnak, illetve magunknak szeretnéd megteremteni a javakat, hogy senki más ne dörgölhesse az orrunk alá, igaz? Akkor majd én kertészkedek, meg ilyesmi, amíg te keresel, oké? – húzódnak az ajkaim mosolyra, holott azt sem tudja, hogy mi fán terem a kertészkedés, Egyetlen ilyen bűbáj nincs a birtokában, csak, amit alapszinten megtanítanak neki. A fűnyíráskor is általában az olló lemetszett pár virágot, vagy növényt, amit nem kellett volna, ez még nagyon fiatal korában kiderült, hogy nem ez lesz a fő profilja. Az öntözőbűbáj is inkább medencefeltöltő-bűbájként üzemelt, a tanárai nem is erőltették nagyon ezeket, miközben a diákok röhögtek. Nem feledkezik meg a rokonokról sem és bólogat, szerinte is el lennének halmozva. Na, majd később, mert nem akarja tovább ezzel idegesíteni a másikat. Közben megnézegeti a kiválasztott tesztet és Mich felhomályosítja, hogy hogyan működik. Azonnal elvigyorodik, ahogy megtudja, hogy mit kell vele csinálni, máris gondolatok sorai rohanják meg, ahogy elképzeli.
- Erre van külön cucc, vagy csak berakod…izé… magad alá? – röffen fel röhögés közben. Próbál elfordulni, hogy ne nagyon lássa senki, mert eléggé kényelmetlenül érzi magát.
- Hajrá egy csík! – kiált fel a bolt közepén, miközben Michelle ujjai az övé közé fonódnak. Még rá is szorít egy kicsit, nehogy el akarja lökni őt a másik. Jól érzi magát, mert nagyon biztos abban, hogy vaklárma az egész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem jó az ilyen témákkal kezdeni a kikapcsolódást, de csak az igazat mondják egymásnak, valamint jobb letudni most, mint később előkeríteni őket. Ölelés közben érzi, ahogy Zalán megnyugszik, ő pedig elmosolyodik. Szeretne segíteni neki, de jelenleg a támogatásnál többet nem tehet. Úgy tűnik a fiúnak most ez is elég, és Gwen karjai közt megnyugszik. Addig maradnak így, amíg a fiúnak jólesik, ő a fontos a lánynak.
- Miért löknélek el, ha én öleltelek meg? Nekem ez így most nagyon jó - ismeri be az érzéseit a lány, bár az utolsó mondatot inkább suttogja. Így is lehet hallani, ő maga sem tudja miért halkította le a hangját, de ezt követően eltávolodik tőle a fiú. Először nem mer a szemeibe nézni, egy ilyen mondat után kitudja, mit gondol róla, de aztán megteszi, és még tovább is megy. Nem gondolta, hogy ez lesz a vége a találkájuknak, eredetileg nem is randira hívta meg, csak kikapcsolódni, de, ha így alakult, legalább megtudja a másik érzéseit. Megfordul a fejében, hogy talán nem kellene, elronthatja vele a barátságukat, de a szemeibe nézve elfelejti az aggályait és a pillanatokra koncentrál. Mielőtt ajkai elérnék a fiúét, becsukja szemeit és a válaszra vár. Sajátjával megtalálja a fiút és egy pillanatra nem tudja, mit csináljon. Nem gondolta volna, hogy Zalán is így érez, és nem fog elmozdulni. Aztán megérzi a fiú karjait a tarkóján. Ekkor már biztos volt benne, hogy Zalán is ugyanazt érzi, amit ő és ez biztatás volt a számára. Karjait a nyaka köré fonta, ezzel húzva még egy picit közelebb magához, de nem volt tolakodó. Az is szokatlan volt számára, hogy ő vezetett, hiszen, mint említettem, első csókot még nem kezdeményezett. Az ilyen pillanatok megismételhetetlenek és sajnos hamar véget érnek, a lány legnagyobb bánatára. Most már 100%-osan biztos volt benne, hogy bármit elmondhat a fiúnak, és ez fordítva is így van. Ajkaik elválása után, nem húzódik el egyikőjük sem ezt még csukott szemekkel is érzi. Mégsem tartja sokáig csukva őket, szeretné látni, mit érez a másik, mert, ahogy ő sem, úgy Zalán sem szólal meg. Most nem kellenek szavak, elegek a beszélő pillantások, amik most is rengeteg dolgot elmondanak a másiknak, leginkább a boldogságukat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Egyszerre frusztráló Naizer bámulása és az elméjét megrohamozó érzések. Tudja, hogy nem akarja megbolygatni a múltat- azt képtelen megmondani, honnan veszi ezt, csak biztos benne, hogy a Michelle arcán látott reakció, plusz ez a sarokba szorításra benne feltörő érzés egyáltalán nem jelent jót. Mit jót? Legszívesebben bevájná magát a földbe körömmel és nem jönne elő jövő karácsonyig. Szégyen a futás, de a rohadt életbe, nem hiányzik, hogy a nyomás összezúzza a mellkasát.
- Miért, mi más lenne képes nyomást gyakorolni rám? - Megütközve pillant Naizerre, mint aki egy hülyét lát az elmés professzor helyett. Voltaképp a feltételezés teljesen jogos- nem valamire, hanem valakire asszociált. Végig sem bírja gondolni- az agya egyik nagyon rossz tulajdonsága, hogy amint megszülte a számára kielégítőnek tűnő magyarázatot, elvet minden más alternatívát, sőt erővel kizárja, nehogy Mihael végiggondolhasson minden lehetőséget. Nem biztos, hogy idegenkezűség van a rossz érzései mögött, ő mégis ezt állapította meg azonnal.
Kényelmetlenül kezd feszengeni, mocorogni, pedig a kezelője csak kiejtette a száján azt a néhány szót: észben tartom majd, nincsenek olyan nyomtalanul eltörölve. Vagyis lenne esélye visszaszerezni őket. De akarja egyáltalán? Nem biztos benne.
Mélázás felé hajló gondolataiból Naizer távozást jelző prológusa rázza fel- másodpercek alatt rendezi vissza flegma, kimért arcvonásait az előbbi ijedt kisfiú mimikája helyére, hogy megfelelő hányavetiséggel válaszolhasson a kérdésre.
- Egyelőre semmit. Próbálok minél több időt tölteni az elvileg ismert emberek között. Más esélyem -legyünk őszinték- egyelőre nincs, hogy visszakapjak legalább egy-két emléket. De, ha ez nem jön be, még mindig felszedhetek egy-két nőt. - Elégedett vigyorral a képén dől hátra, mint aki jól végezte dolgát, és így is gondolja: ha nincs memóriája, egyszerűen csak azt kell tennie, amihez kedve van. Semmi egyebet. A szabados szellemét még egy Exmemoriam sem tudta eltüntetni.
Naizer további esetleges kérdéseire most már sokkalta készségesebben, de semmivel sem pofátlanabb stílusban felel, és a session végén még csak hozzá sem akarja vágni újfent a papucsát. Kár az anyagért, meg amúgy is, a dühe már rég alábbhagyott a kis intermezzo hatására. Nem marad más, mint kivárni azt a pár napot, míg kiszabadulhat ebből a büdös börtönből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egy hosszadalmas megbeszélést követően fáradtan lép ki a minisztériumi ajtón, ujjaival megdörzsöli egyre jobban sajgó homlokát. Dühösen néz fel az alkonyodó égre, azonban nem tudja hova tenni a fájó pontot ott a fején. Sosem kellett ilyen problémákkal küzdenie még ezelőtt, és most sem épp a legalkalmasabb, hogy ezzel szembenézzen. Továbbra is az ajtó előtt álldogálva pillant körbe egyszer, majd még egyszer, végül úgy dönt, hogy nem megy még haza. Lánya ma a kastélyban alszik, valamit szerveznek a barátnőjével és inkább fent marad, így nincs miért hazasietnie; Maya épp olyan jól elvan egyedül.
Zakóját megigazítva magán indul el az egyik utcában, a már jól ismert bár, szórakozóhely, vagy étterem felé, ki hogyan hívja ugyebár. Az egyébként szépen felújított hely nem mondható igazán egyiknek sem, de mindhárom előbb felsorolt opcióként funkcionál, általában nem is zajos és senki sem köt bele a férfiba, mondhatni tökéletes hely.
Kényelmes tempóban halad a célja felé, annak ajtaját elérve pedig valami megkönnyebbült sóhaj szakad ki belőle, mintha erre várt volna már nem is tudom, hetek vagy évek óta. Pedig csak Budapestig kellene jönnie, hogy láthassa kedvenc csaposát, aki nem is a kedvence, mert amúgy alig ismeri, de hé! Most itt van és mindenkit szeret, na jó nem. Őt sem szereti mindenki, és ez be is bizonyosodik rögtön a belépését követő három másodpercben; ahogy körbenéz a helyiségben, az egyik nagyobb, vidám társaságban kit szúr ki rögtön? Hát persze, hogy az Egerszegit. Elkapva a fejét Nináékról a pulthoz sétál és valami csoda folytán úgy ül le, hogy még csak véletlenül se találkozzon szembe a nő pillantásával. Ezt most még inkább ne. Inkább kér egy italt, és ha már itt van, ideje megismerkedni az előbb még kedvencnek titulált pincérnővel. Aki valamiért nagyon viccesnek tartja, hogy minden kedves szóra idétlenül nevessen fel.
Az a nagy helyzet, hogy az Egerszegi-Farkas páros azóta nem találkozott, mióta a nő sietősen távozott a legutóbbi csók után. Az lehetett körülbelül másfél két hete, szóval amúgy elég régóta. Kínosan kerülték egymás társaságát, de olyannyira, hogy mikor meglátta a nőt hazafelé sétálni tőle talán öt méterre, inkább megfordult és kerülővel ment, mert Nina talán ezt akarta volna. Már maga sem tudja, mire fel volt ez a nagy finomkodás, de most, hogy látta Ninát biztos kezekben, vagy valami olyasmiben, többet inkább nem kér abból a mosolyból. Mosolyogjon annak a nyeszlett, semmilyen gyereknek ott mellette, ő majd készségesen csinálja, amit a nő akar. Féltékeny? Áhh, dehogy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Határozottan rosszul éreztem magam az elmúlt napokban. Vagyis majdnem két hétben. Olyan volt, mintha a saját jelenlétem fojtogatott volna, mert mardosott a bűntudat, hogy lenyomtam egy féltékenységi jelenetet, mikor az ég egy adta világon semmi közöm Balázshoz. Nem is értem, hogy gondoltam kettőnket, mikor full egyértelmű, hogy nem szerethet belém, egyszerűen csak a vérem vonzza. Buta voltam, megint.
Ennek örömére úgy döntöttem, hogy bűnhődésnek elég volt az elmúlt egy hét és igent mondok a meghívásra, miszerint pár ismerősömmel bulizzunk egy nagyot Budapesten. Hát kérlek szépen, úgy egyeztem bele, mint a vihar, gondolkodás nélkül vágtam rá a választ, most pedig egy sötétkék csipkeruhában vagyok épp a város egyik közkedvelt szórakozóhelyén. A zene még épp olyan hangerővel szól, hogy ha nehezen is, de halljuk egymást, azonban táncolni is kitűnően lehessen rá. Danával és Robival vártuk, hogy befusson a csapat utolsó tagja is, Dani, aki úgy tűnik ma engem tervez szórakoztatni. Dana a fejébe vette, hogy én magányos vagyok, ezért meghívta az egyik ismerősét, aki meg mit ad isten, odavan a munkásságomért - aha -, úgyhogy ez egy vakrandi. Nem tudom, mit mondhatnék. Kedves srác, jó a humora, de nem az esetem. Egyik korábbi választottamhoz sem hasonlít, barátnőmnek pedig épp ez volt a célja; olyasvalakit találni mellém, aki elfeledteti velem korábbi csúfos választásaimat. Nem jött be.
Újabb koccintás egy újabb koktéllal, már legalább a hatodikat ihatjuk és egyikünk sem szomjas, ellenben a hangulat remek. Nem is figyelek igazán a környezetemre, látóterem mindössze a kis társaságunkra szűkül, ami jelenleg épp elég fejfájást okoz. Tekintetem találkozik Daniéval, aki óvatosan a derekamra csúsztatja kezét, azonban részemről tök érdektelen vagyok. Oké, hát akkor ezt is kipipáltuk, gratulálok, csak egy fél este kellett, hogy összeszedd a bátorságodat. Határozottan untat, noha ezt rendkívül jól leplezem. Semmi kedvem megbántani. Kívülről talán úgy tűnhet, hogy mi most nagyon boldogok vagyunk, pedig nem. Haverok vagyunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az idétlenül viháncoló és össze-vissza csacsogó fiatal pincérlány egyébként jó társaságnak bizonyul - úgy az első öt percben. Miután kiszolgálja a férfit és még két másikat rajta kívül, úgy dönt visszatér hozzá és a továbbiakban őt fogja boldogítani egészen addig, míg amaz meg nem unja. Körülbelül a hatodik perc második felében gondolkozik el igazán az auror, hogy mit is keres itt. Hogy Nina mit keres itt. Egyszerűen nem hiszi el, hogy ezen az istenverte Budapesten, ebben a hatalmas városban pont ezt a szórakozóhelyet választották, ahova ő is szokott járni évente kétszer. És pont ma! El sem tudja képzelni, mivel érdemelte ezt ki. Hogy miért kell ezt látnia, pont ma, itt, így. Ennyire azért nem hiszem, hogy szenvednie kellene.
A lüktető érzés a homloka táján felerősödik, mikor egy nő ül le mellé, és rögtön hangos trécselésbe kezd a pincérnővel. Úgy tűnik ismerik egymást, méghozzá elég jól, a zene miatt viszont kénytelenek hangosan beszélni, így az auror majdhogynem tisztán hallja a kis híján fülébe üvöltött szavakat. Ekkor dönt úgy, hogy neki mára ennyi volt, fogja magát és inkább hazamegy, még a munka vagy a kert bámulása is jobb annál, amit itt művel. Lendületesen fordul le a székről Nináék irányába, ott azonban megtorpan. Látja a nőt és a mellette ülő... fiút, lassan méri végig őket. Míg Dana és Robi háttal ülnek, addig Nina, ha egy kicsit oldalra fordítja a fejét, pontosan jól láthatja a feléjük induló aurort. Szemében talán bosszúvágy, vagy dac csillan, a meggondolatlan cselekedetet nem más váltja ki belőle, mint a nő derekán pihenő kéz, ami szerény véleményem szerint nem kell oda, pláne nem Danié. Bizonyára a közelükbe érő férfi is így gondolhatja, aki a díszes társaság többi tagjára ügyet sem vetve áll meg Nina mellett, egyik kezét a nő felé nyújtva.
- Beszélnünk kell. Most - ellentmondást nem tűrő hangon jelenti ki a dolgot, az meg pont nem érdekli, hogy Dani, vagy a másik kettő mit gondol erről. - Gyere velem, kérlek.
Jó, azért ő is tud ám kedves lenni, hogyha nagyon akar, holott most legszívesebben lecsapná azt a ficsúrt. Mert abban senki sem fogja megakadályozni, hogy tisztázza a dolgot Ninával. Senki és semmi, úgy bizony. Ha kell, a vállára csapja a félvélát és úgy viszi ki innen, ám ha amaz a csendesebb utat választja és mondjuk elfogadja a felé nyújtott kezet... Hát, az minden bizonnyal a jobb választás lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem tudom nem észrevenni, ahogy Dani apránként, talán milliméterben számolhatóan, de folyton közelebb húzódik hozzám. Én pedig nagyon észrevétlenül és tapintatosan igyekszem folyamatosan kijjebb ülni, csak hogy a mi kis bokszunknak is van egy vége, ahol már leesnék. Így bele kell törődnöm a sorsomba, hogy Danit nem fogom finoman lerázni. Aztán a hetedik koktélnál már annyira nem is akarom. Végül is nem csenevész, nem bunkó, nem nyomulós - merthogy az nem itt kezdődik -, meg amúgy van egzisztenciája és intelligens. Pont ilyen férfi kell nekem, semmi bonyodalom, csak egyszerűen ő. Viszont hogyan értessem meg vele, hogy én nem igazán vagyok ember...? Vagy csak félig. Meg hát igazából egy rakat egyéb probléma is van, amiket el sem kezdek felsorolni. De amúgy miért gondolkodom ezen? Nem házasodunk vagy ilyesmi, jézus, közel sem.
Aztán mikor épp közelebb hajol hozzám, nos... Balázs áll meg az asztal mellett. Pislogás nélkül meredek rá, mintha azzal, hogy lehunyom a szemem akár egy pillanatra is, eltüntethetném. De mit keres itt? Mit mond? Menjek vele? De minek? Na nem, arról szó sem lehet, én most épp izé... Danival vagyok vagy mi, szóval nem volna illendő. Barátosném le sem veszi rólunk a tekintetét, én pedig a férfi szemébe nézve látom, hogy az a legkönnyebb út, ha vele megyek. Fenébe.
- Bocsássatok meg egy percre - nem fogadom el Balázs kezét, helyette magamtól állok fel, utána azonban érzem, hogy fordul egyet a világ. Ezért mondom mindig Flórának is, hogy sose koktélozzon, mert durvábban beüt, mint húsz feles. Még az én huszonöt éves májam is simán kifekszik ezektől a löttyöktől, aztán ácsoroghatok a fejem tetején. Elindulok a kijárat felé a lehető legstabilabban, ami így, magassarkúban nos... Nem könnyű művelet, fogalmazzunk úgy. Kilépek a kellemes nyári éjszakába, majd rögtön szembe is fordulok Balázzsal. Most már csak öt-hat centi különbség van köztünk, hála a cipőmnek. Végre.
- Elárulnád, hogy miért hívtál ki? Ha nem vetted volna észre, épp programom van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Állkapcsa megfeszül és szíve is hevesebben kezd el dobogni, mikor látja Dánielt megmozdulni. Talán a legjobb szó a féltékeny lenne erre a helyzetre, ám amit ő nem vall be magának, az pontosan ez: féltékeny a fiúra, még akkor is, ha mindenre pontosan emlékszik, ami köztük volt a félvélával. De talán mégis be kéne egyet húznia ennek a gyereknek, hogy megtanulja hol a helye. Megfontolandó ötlet. Nina aztán végül mégis ránéz, amit örömmel vesz, a köztük még a zene ellenére is beállt csend pedig nem zavarja, türelmesen várakozik a szemeibe nézve, kezét felé nyújtva. Sejti, hogy ezzel a húzásával és tökéletes időzítésével valami olyasmit akadályozott meg, ami a későbbiekben megint csak egy veszekedéshez vezetne. De hát ez náluk már mindennapos, ugyan kit izgat.
Ahogy a nő a jobbost figyelmen kívül hagyva áll fel, és mikor egy pillanatig úgy tűnik, mindjárt elbotlik, keze ösztönösen csúszik a derekára, hogy megtartsa a testét. Az egész csak pár másodpercig tart, majd ahogy Nina elindul, ő még visszafordul.
- Nem egy perc lesz - szavait először a ficsúrnak, majd Danának intézi, utóbbi egy amolyan bizalmas pillantást is kap, aztán mielőtt kedvenc edictumosa úgy döntene, hogy felnyalja valahol a padlót, utánasiet. A végén még az is az ő hibája lesz, hogy elesett. Követi őt ki a szórakozóhely elé, de szinte még ki sem ér, máris nekitámadnak. Na jó, ez így lehet, kicsit túlzás, de ahogy ránéz, amit mond... Nem lehet nem annak venni, bár nagyon is szórakoztató. A Nina, aki ki tudja hány koktélt ivott már meg ma, magassarkúban vonja kérdőre. A férfi ég a vágytól, hogy ismét megérintse, ujjai a derekára simuljanak és megtartsák a vékony testet, mielőtt még tényleg elesne. Szinte látszik rajta, hogy ez bármelyik pillanatban bekövetkezhetne. Mármint az elesés.
- Mondtam. Beszélnünk kell - karjait végül mellkasa előtt fonja össze, hátával az ajtó melletti hideg falnak támaszkodik. Ajkai halvány mosolyra húzódnak, és hogy minden tökéletes legyen, ma először -de valószínűleg nem utoljára- végigméri a nőt, aki igencsak kicsípte magát. Hoppá, csak nem? - Belerondítottam egy randiba az új barátoddal? Szörnyen sajnálom, nem akartam zavarni.
Valójában de. Csak ezt már nem teszi hozzá, mert hát annak még nem jött el az ideje. Egyelőre mérjük fel, Nina mennyire van beszámítható állapotban, és mennyire fog emlékezni holnap ebből a beszélgetésből. Na igen, lehetséges, nem pont a legjobb időpont arra, hogy megbeszéljék kacifántos kapcsolatukat, de az a Dániel gyerek ott nagyon nem tetszett neki. Mondom nagyon nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Balázs mindig, de mindig a lehető legalkalmatlanabb pillanatokban toppan be, jelen esetben tűnik fel a színen. Szerencsére van annyi lélekjelenlétem, hogy ne essek hasra már az első pillanatban, utána pedig biztonságosan kilibbenjek a helyiségből, ki a szabad levegőre. Egyébként azt hallottam, hogy még valamit mond Danáéknak, de őszintén szólva tudni sem akarom, mert már most ég a pofámról a bőr. Komolyan mondom, az utóbbi időben állandóan megszégyenülök, mi van itt? Argh.
Ahogy megérzem magamon Balázs pillantását, ösztönösen fonom keresztbe karjaimat melleim előtt, mintha csak védekeznék. Lehet, hogy sokat ittam, de annyit nem, hogy ne forogjon ugyanolyan jól a nyelvem. Talán a gondolataim lassabb mederben csordogálnak el a tudatomig, de ha kötözködni akar, ám állok elébe.
- Beszélnünk. Remek. Jobb időpontot keresve sem találhattál volna, hát még helyszínt - lassan kezdek tapsolni, idegőrlően gúnyos hangsúlyom pedig pillanatok alatt Balázs agyára mehet, de ez a minimum. Végre egy este, ahol kevésbé éreztem rosszul magam, mint az elmúlt időszakban és erre tessék. Aztán megérkezik a kérdése és ezt azonnal feldolgozza a rendszer. Kajánul elmosolyodom, de egy ideig nem szólok semmit, csak oldalra billentem a fejem. Eszem ágában sincs megbűvölni ezúttal, szeretném, ha látná a rideg valóságot. Valakinek úgy is kellek, hogy nem használom a vélamágiát. Ami róla nem mondható el ugyebár. - Ez a dolog feleslegesen foglalkoztat, elvégre neked ott a kis Lillád. Azt hittem ez tiszta sor - felvonom fél szemöldökömet, egyértelműen látszik, hogy vagyok annyira józan, hogy visszaszúrjak, akár még ezerszer is. Egyébként meg már csak egy randevú hiányozna a nyakamba, mert anélkül aztán tényleg nincs elég bajom. Hogyne. De erről nem kell tudnia a férfinak.
- Gondolom nem emiatt akartál velem beszélni. Figyelek - kis táskámból előhúzom a cigimet és rágyújtok. Elégedetten fújom ki a füstöt, majd metsző barna szemeimet Balázsra irányítom. Ezt nem lehet idegekkel bírni. Az utóbbi időben sosem dohányzom, de ez a helyzet már tarthatatlan. Büdös, egészségtelen és gusztustalan, de legalább jót tesz megtépázott idegeimnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Háta a hideg falat érinti, izmai megfeszülnek karjai egybefonása közben. Tekintetét egy pillanatra le nem venné a másikról, már csak azért sem, mert ha esetleg helyzet van és mégis borulás lenne az egésznek a vége, szeretne segíteni. Még akkor is, ha ezt egyedül csak ő akarja ennyire. Mert azért azt hozzá kell tennem, hogy a mostani állapot nem teljesen jó ahhoz a beszélgetéshez, amit le akar tudni záros határidőn belül. Sokkal inkább rossz, de ha már ilyen szépen összetalálkoztak, hát kár lenne kihagyni egy ilyen lehetőséget.
- Jaj sajnálom, ha ennyire zavar, hogy elrángattalak a lovagod mellől, akkor hagyom is, hogy visszamenj, tessék - jobbjával hanyagul int az ajtó felé, mert pontosan tudja, hogy nem fog egyedül maradni. Túlságosan is fontos dologról akar ma beszélni, és ennek nem így lesz vége köztük a mai napon. Akár tetszik, akár nem, valahogy tisztázni fogja magát. És ez most úgy hangzott, mintha gyilkosságot követett volna el, pedig ez ahhoz képest majdnem semmi. Mondjuk lehet, hogy ölne Nináért, de... Nem, ezt még nem döntöttük el. - Ja, igen, Lilla. Még ő is képben van.
Miután kicsit elkalandoztak a gondolatai, nehezen tér vissza újra a főtémára, ami miatt tulajdonképpen elrabolta Dániel kicsi hercegnőjét. Tagadhatatlanul élvezte a tőle fiatalabb fiú megrökönyödött arckifejezését, mikor csak úgy odaállított és tulajdonképpen ellopta az est fénypontját, mert megteheti. Még csak ökölbe sem szorította a kezét, ez így túl könnyű volt.
- Csinos vagy - teljesen mellékes dolog, de fontos megjegyezni. Ismét végigpillant a nőn, akinek közben cigaretta kerül a kezébe. Akaratlanul fintorodik el, majd elfordítja a fejét és az utcai forgatagot kezdi el tanulmányozni. Ő maga is nagyon sokáig dohányozott, és nagyon fiatalon kezdte, amire egyrészt nem büszke, másrészt nem szereti hangoztatni. Mondjuk úgy nagyon semmit a magánéletéről, de mindegy. Csendesen figyeli az utcán hömpölygő tömeget, a kisebb-nagyobb csoportokban érkező illetve távozó fiatalok jókedvűen mesélik egymásnak a múlt estéjüket, vagy éppen a holnapi programjaikat. - Tulajdonképpen megéri nekem itt törni magam? Feleslegesen magyarázni nem akarok, annak úgysem lesz semmi haszna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hitetlenül csóválom meg a fejem, miközben kezeimet leengedem magam mellé. Most komolyan? Én is így viselkedtem vele a legutóbb, mikor náluk voltunk? Hát nagyon remélem, hogy nem, mert amellett, hogy nagyon cuki és hízelgő ez a féltékenység, rém kínos is. Merthogy míg nekem van okom rá, neki nincs. Ez igen nagy különbség kettőnk közt.
- Nem a lovagom, ha tudni akarod, bár nem kifejezetten tartozik rád. Az meg nyilvánvalóan senkit sem érdekel, hogy ő mit akar - az ajtó felé biccentek, hogy világossá tegyem, ebben a kérdésben nem Dánielé az utolsó szó. Jobban meggondolva még örülök is neki, hogy kapok némi levegőt, mert ha még közelebb jött volna, muszáj lettem volna smárolni vele Danáék előtt. Félreértés ne essék, sosem vagyok ellene egy kiadós csóknak a tömeg közepén, de ahhoz olyan alany is kell. Őszintén szólva zavarban vagyok Dani mellett, ami nem abból fakad, hogy le vagyok taglózva és kis kezdőnek érzem magam, hanem abból, hogy olyan egyértelműen és nyíltan belém van esve, én meg annyira nem érzek iránta semmit, hogy ez már tényleg kellemetlen. Csak tudjátok, hogy van ez, ha nincs ló... Na értitek.
- Na látod. Nem illik elfelejteni a kis barátnődet - ezt már csak félvállról vetem oda, miközben a cigimért túrom a táskám. Tudom, hogy a férfiak nem rajonganak azért, ha egy csaj nemcsak enyhén el van ázva, de még bagózik is, viszont az a büdös nagy helyzet, hogy Balázs sehogyan sem rajong értem. Maximum akkor, ha megbűvölöm, de kérlek, akkor legalább essünk túl a kínos részen, tisztázzuk, hogy neki ott a nője, meg a nálam töltött éjszaka spontán volt és f*sza, de itt le is zárul a dolog. Megkönnyebbülnék, ha végre meghúznánk a határokat, legyenek azok bárhol is épp.
A kijelentésére elmosolyodom és érzem, hogy szívverésem egy picit gyorsul, szinte rögtön el is kapom tekintetem a férfiról. Erre nem tudok mit mondani, mert azon túl, hogy tudom és Dani is ma elmondta körülbelül milliószor, nem így mondta el. A cigim felénél járhatok, mikor ismét beszélni kezd, ekkor viszont kérdőn pislogok. El is dobom a dekket magam elé, könnyed mozdulattal taposom el - sajnálom green peace, normál esetben felszedném! -, majd pár lépéssel Balázs előtt termek. - Na ide figyeljen fiatalember - zakóját egy könnyed mozdulattal igazítom meg rajta, mintha csak a fiam lenne, picit a haján is formázok, majd két kezemmel finoman megpaskolom mindkét arcát. - Ha már volt oly kedves és elrángatott páratlan társaságom mellől, akkor ne hagyjon kétségek között, különben kénytelen leszek behúzni egyet magának, értve? - szemeim játékosan csillannak meg, miközben hátrálok egy lépést, nagyon óvatosan. Tudniillik közel már a járdaszegély, nekem meg jelenleg nincs térlátásom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Meglepően kedves vagy ezzel az emberrel. Mit tett, hogy ezt érdemli? - fejével az ajtó felé int, vagyis Dánielre céloz. De őszintének kell lennem, annyira igazából ez sem érdekli. Mert Nina most itt van vele kint, és nem ott bent vele, holott azt is megmondhatta volna, hogy nem jön. Mondjuk ennek az esélye egy az egymillióhoz, és már a szórakozóhely előtt állnak. Ezt is az auror nyerte.
Lilla nevének ismételt felbukkanása egy grimaszt csal arcára, összefont karjai megfeszülnek a nő szavai közben. Egyébként vicces, hogy már csak a húga említése is féltékennyé tette Ninát egy pillanatra, mondjuk egy szóval sem volt feltüntetve az ifjabb Farkas sehol. Válaszát egy szemforgatás és az ahhoz társított mélyről feltörő sóhaj, illetve morgás kombináció előzi meg. Kezeit leengedi maga mellé, vesz egy mély levegőt, majd elmosolyodik. Csak így, minden előzmény nélkül.
- Lilla a húgom - hogy most ezért pofont kap vagy sem, esetleg a nő úgy dönt valami sokkal fájdalmasabb ponton szeretné bántalmazni ezen a kellemes nyári éjszakán, azt nem tudjuk. Felkészül azért mindenesetre a hirtelen jövő támadásra, mert az bárhonnan jöhet, de tényleg. Lehet, hogy Dániel mindjárt a hátára ugrik és megkísérli megverni, mert elvitte a hercegnőjét. Ki tudja, megtörténhet. - Ez egyébként tényleg igaz, mielőtt megcáfolnád a szavaimat; én egy szóval sem említettem, hogy a nőcském lenne, sőt, ha jól emlékszem még tiltakoztam is ellene. Csak ugye te félbeszakítottál.
Nem tud nem hozzácsapni ehhez még egy pofátlan vigyort is, amely hamarosan már ott tündököl arcán, mint ahogy sokszor ezelőtt. Valójában ezt a kört most úgy érzi, ő nyerte, hisz a most elhangzottakból minden igaz, és Lilláról sosem beszélt úgy, mintha az ágymelegítő szerepében lett volna. Ez csak rosszul jött ki, Nina meg berágott.
A csikk végül a földön végzi, az előbb még azt fogó ujjakhoz hozzátartozó test gyorsabban kerül hozzá közelebb, mint az ilyen esetben lehetséges lenne. Nina valójában nincs is olyan állapotban, mint láttatja? Igen, még ez is megfordul a fejében, de aztán megcsapja a koktél- és sajnálatára az a finom parfümillat is, amit többször is érzett már rajta. Keze már lendülne, hogy megfogja a nő karját és magához húzza, azonban még időben korrigál észrevétlenül; inkább megigazítja a zakóját. - Mégis mennyit ittál?
Ellöki magát a faltól és közelebb lép az úttesthez túl közel kerülő nőhöz, aki ha még pár lépést tesz hátra, az autóúton végzi. Ujjai összecsukódnak, élesen szívja be a levegőt, először a vékony test mögé, majd a nő arcára pillant. Most először érzi, hogy úgy igazán félti Ninát és ha most a saját hülyesége miatt valami baja lesz... Akkor azt Dánielen veri le, természetesen.
- Állj meg - szólal meg újra, mielőtt a nő a szegély széléhez érne. - Állj meg és mondd el végre, hogy mi folyik itt. Mi van most... velünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Létezik? - unottan vonom fel szemöldököm, aztán pár pillanat múlva elnevetem magam. Oké, ez gonosz volt és nem is igaz. - Egyszerűen csak totálisan hidegen hagy, mint férfi. Havernak aranyos, ennyi - megvonom a vállam és szívesen zsebre vágnám a kezem, ha nem ez a hülye ruha lenne rajtam. Ajj, de tényleg, miért kell nekem mindig kicsípnem magam, ha partiba megyünk? Miért kell minden nőnek kicsípnie magát? Katasztrófa. A hülye sarkaimmal meg koktélruhámmal most aztán nézhetek, még csak lazának se tűnhetek. Bah.
A következő mondatnál megakadok. Szóval Lilla a... húga. És én magamban valami sokkal csúnyább, ám az ősi foglalkozásnál valamivel kedvesebb jelzővel illettem. Oké, de erről Balázs nem tud, mert nem mondtam ki. Jó, akkor nincs baj. Ezek szerintem két héten keresztül féltékeny voltam a húgára, remek. Csinálhatnék magamból ennél is nagyobb hülyét? Kétlem. A magyarázata is megállja a helyét, így én egy not bad fejet vágva bólintok, mint aki elismeri tévedését. Ki persze nem mondom, legalábbis ilyen nyíltan, de szerintem a gesztus a fontos, nem?
- A húgod. Ez egy elég fontos információ. Khm - megköszörülöm a torkom és még emésztem a hallottakat. Akkor most mi a fene van? Szóval az a helyzet, hogy itt van ez a férfiember, akinek van egy Lilla nevezetű húga, akiről azt hittem, hogy a nője és mikor ezt az infót közölték volna velem, akkor épp nagyon csábos véla voltam. Az eszem meg a közeli szemétledobóban pihent. Hát ez csodás, slow clap valahonnan? Kérlek.
Hát így tengetjük a mindennapjainkat, mi ketten. Közelebb megyek hozzá, gatyába rázom, mert véleményem szerint ez a dolgoknak csak egy töredékrésze, a fő tárgy nem itt van. Úgy is mondhatnám, hogy nem erről akart diskurálni velem azonnali hatállyal - azon túl, hogy nyilván nem tetszett neki, hogy Dani mászott rám.  - Azt hiszem mikor kitessékeltél, akkor volt a hetedik koktélom. Sose koktélozz, én mondom, rosszabb, mintha feleseznél - megcsóválom fejemet és elmosolyodom. Ezt a bölcsességet vele is meg kell osztanom, jobb, ha tudja, különben ugyanúgy ráfázik, mint én mindig, ha tojok erre az alapszabályra. De miért is kalandozom el ennyire? És mikor került ilyen közel Balázs? Vagy ugyanott áll, csak a térlátásom szórakozik? Jaj.
- Az van, hogy igazából a vélemágia miatt kellek minden pasinak. Ezt látják bennem - egy újabb lépés hátra, akaratlanul is. - Ha nem mosolygok rájuk, ha nem bűvölöm meg őket, akkor mit látnak bennem? Semmit. Te is azért állsz itt még mindig feltehetően, mert a vérem teljesen megbolondít. Tök mindegy, mennyit gürizek, mennyit tanulok, nem azért fognak elismerni, amit leteszek az asztalra... - még egy lépést hátrálok, megrázom a fejem és feltartom egyik mutatóujjam, hogy még nem fejeztem be. - Szóval úgy állunk, hogy amint hátat fordítasz és elmész innen, azt se fogod tudni, hogy a világon vagyok, mert már nem fogod érezni a mágiámat. Egyébiránt én tökre kedvellek, mert jó srác vagy és jobbat érdemelsz. Na asszem ennyi - és igen, ekkor érek el a járdaszegély széléhez és hát... Jah, egyensúlyérzék nincs, így még annyit tudok csinálni, hogy kinyújtom a kezem felé, hátha még el tud kapni. Ha nem, akkor meg azt hiszem találkozom az aszfalttal és szégyenszemre sírni is fogok. Rám férne már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Balázs-Dani 2:0. Még csak kételkednie kell a kiejtett szavakban, a nő arckifejezése mindent elárul erről a dologról. Aminek egyébként örülünk, meg annak is, hogy sikerül helyretenni a húga körüli félreértést. Jó látni Nina arcán a döbbenetet, mikor kiejti a száján azokat a mindent eldöntő szavakat, majd még érvel is hozzá egy kicsit, hogy semmiképp se lehessen belekötni, és úgy tűnik a félvéla nem is akar. Még csak mérges sem lesz a kapott információ feldolgozása után, csupán magához képest csendben emészti a hallottakat, és míg ő ezt csinálja, auror pajtásunk érdeklődve figyeli az arcát. Szereti amúgy csak így nézegetni őt, most meg pláne, mikor ilyen ruhában áll előtte.
Azon már meg sem lepődik, hogy az elfogyasztott koktélok száma vészesen közelített a nullával megtoldott egyes felé, ez kicsit rossz jel. Rosszallóan csóválja meg a fejét, holott nagyon is jól szórakozik a másik viselkedésén. Mondjuk most már nehezen tudnék olyan helyzetet mondani, ahol nem mulattatja Nina minden mozdulata és arcának rándulása, de azért próbálkozom.
Nina belekezd egy nagyon hosszú és ebben a pillanatban nagyon is érdekfeszítő magyarázatba a vélaságról, a mágiáról és úgy összességében arról, hogy miért vannak ilyen sokat egymás közelében; hogy miért marják folyamatosan egymást, mondják azt, hogy utálják a másikat, miközben mindketten tudják, hogy ez nem igaz. Az auror figyelmesen hallgatja végig a tovább hátráló nőt, aki pillanatokon belül elveszti az egyensúlyát, amint a cipő sarka nem érinti már a járda szegélyét. Nina egyébként még ilyen állapotban is kimerítő választ ad a férfi kérdésére, aki értékelné is, ha a másik nem akarna tőle ennyire távol kerülni. Nem nagy köztük a távolság, keze pedig rögön lendül, ahogy Nina dőlni kezd hátrafelé, így minden egy pillanat alatt történik; ujjai a nő alkarjára fonódnak és megrántja maga felé, ami ugyan fájdalmas, de korántsem annyira, mint találkozni az aszfalttal. Másik kezét a nő derekára csúsztatja és egészen közel húzza magához, kizárólag azért, nehogy legközelebb is megtörténjen ilyen. Khm, persze, hogyne.
- Azt hittem utálsz - szeme csillog, ajkai mosolyra húzódnak. Ismét közel van hozzá a nő, habár mostanra már lehet, fáj egy picit a karja. - A vélamágia pedig nem hat mindig, de még ha nem is így lenne, honnan veszed, hogy minket csak ez érdekel? Tudod a kivétel erősíti a szabályt.
Jobbját még mindig a nő derekán tartja és egyhamar nem is szándékozik elvenni azt onnan, míg fejét megdönti oldalra és egy nagyon kicsit előre, ám esze ágában sincs megcsókolni a nőt. Most nincs, mikor az már hét koktél után jár, a köztük lévő kapcsolatot épp ráfogja a mágiájára és éppen nyílik az ajtó. Valószínűleg jön a lovag.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Sok mindent szerettem volna, csak fenékre esni nem. Amúgy sem méltóságteljes állapotomon csak tovább ront megtántorodásom, ami igazából szimbolizálja a szégyenbe esésemet. Tökéletesen szimbolizálja. Nem is értem, miért nyújtom ki a kezem, talán csak kalimpálni akarok, mozgáskoordinációm körülbelül nulla van most már, szóval bízzuk az ösztönökre, meg a természetre. Ha esek, ne essek nagyot, ennyi a lényeg.
Arra azonban nem számítok, hogy egy erős kéz a karomra fonódik és visszaránt. Én már tényleg elengedtem ezt a talpon maradás dolgot, olyannyira, hogy a sorsomba is belenyugodtam. Így viszont a rántás hatására alkaromba hasító éles fájdalom erősen józanító hatású. Kettőt pislogok és már érzem is a férfi karját a derekamon, szemeim lassan találják meg övéit. Egy pillanatra úgy érzem, hogy megáll az idő - ez ilyen ittas dolog, semmi több -, megkapaszkodom Balázsban és várok. Azt hiszem a válaszára. A kijelentésére elmosolyodom, mert megmondanám neki, hogy ez így is van, de mielőtt megerősíthetném, folytatja. Iszom szavait, mintha csak mézédes nedű lenne. Várom, hogy megcsókoljon, aztán szívesen szólnék valamit, de hallom az ajtó nyikordulását és nem kell odanéznem, hogy tudjam, Dani az. Francba. Engem miért olyan pasik vesznek körül, akik a legrosszabb pillanatokban jelennek meg? Miért? Vétettem a világegyetem ellen? Gyorsan kell döntenem, hogy mi legyen, ezért nem húzódom el, hanem mélyen Balázs szemébe nézek.
- Bizonyítsd be - halkan suttogom neki, hogy az érkező meg ne hallja, bár az sem érdekel, ha esetleg fültanúja lesz az elhangzottaknak. Azonban tök mindegy, hogy a férfi most lépne-e vagy sem, mert Dani Balázs vállára teszi a kezét, a pillanat pedig elszáll.
- Bocs haver, de elengednéd? - kérdőn néz rá, majd végül rám pillant. - Minden oké? - igazából elég hülye kérdés. Ha látsz egy párt a szabadban ölelkezni, csók közeli állapotban, az vajon szerinted okénak számít? Mármint, erőszaknak semmi nyoma, hacsak nem veszi észre alkaromat, ami kezd vörösödni Balázs érintése után. Hát, valahogyan vissza kellett húznia, ez van. Most viszont ideje elszakadni egymástól, így én eleresztem és el is lépek mellette, hogy átsétáljak újonnan szerzett ismerősöm mellé. A táskámmal kezdek babrálni és inkább nem akarom tudni, hogy a fiúk most mit csinálnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bármennyire is irtózik attól, hogy bántson egy nőt -és ebbe még a volt neje is beletartozik, bár ő érdemelne egy-két pofont-, most kénytelen rángatnia egy kicsit a félvélát, hogy neki ne legyen esélye fájdalmasan megismerkedni az aszfalt nevű rosszfiúval. Normál esetben egyébként valószínűleg Nina nem bukna hátra, mert normál esetben nem lenne rajta ilyen cipő, de hát végül is szórakozni jöttek, vagy mi. Valami olyasmi, értitek, aztán mégis itt kötöttek ki, a szórakozóhely előtt, Nina a karjaiban és már megint olyan közel vannak egymáshoz, hogy ha akarná, mindennemű probléma nélkül csókolhatná meg a nőt, azonban nem teszi. És azért nem teszi, mert érkezik az első probléma. Még elmosolyodik és egy aprót biccent is az elhangzott szavakra, de ahogy megérzi a vállán a hívatlan vendég kezét, lemerevedik. Alapból nem szívleli ezt a srácot, az meg, hogy látótéren kívülről támad, pláne nem tetszik neki. Megrándul a keze, ahogy elfojtja a késztetést, hogy könyökét Dani bordái közé fúrja, helyette hagyja kilibbenni karjai közül Ninát.
- Most leveszed rólam a kezed, vagy betöröm az orrod - és akkor most még nyugodt hangon szólt ahhoz, hogy a srác teljesítse a kérését. Ellenkező esetben Dani talán visszakérdez, és agresszívabban reagál, mint ahogy illendő lenne. Ő pedig csak erre vár. Azóta szeretne fájdalmat okozni ennek az embernek, mióta meglátta ott bent ülni Danáékkal szemben. Még az sem izgatja, hogy ez teljességgel etikátlan, és tulajdonképpen egy újabb ok arra, hogy a félvéla ismét bedühödjön rá. A fiatal férfi Nina felé intézett kérdésére felvonja a szemöldökét és hangosan fújja ki orrán a levegőt, amely olyan hangot eredményez, mintha nevetne.
- Addig minden oké volt, míg ki nem jöttél. Szóval akár vissza is mehetsz - állkapcsa ismét megfeszül, ujjai egyelőre még nem szorulnak ökölbe, de az teljesen biztos, hogy előbb fog reagálni, minthogy Dániel fejében akár az ütés gondolata is megfogalmazódna. Ninát láthatóan a háttérben teljesen figyelmen kívül hagyják az itt zajló események, ami talán a lehetséges következményeket elnézve nem is olyan jó dolog. Elvégre valakinek el kell játszania az aggódó nem barátnőt, meg kihívni a bent maradt kettőt, hogy hazatámogassák Danit. A fejében legalábbis ez az egyetlen létező forgatókönyv, ami a mai este folyamán perceken belül meg fog valósulni.