Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Remek.-*A férfi késlekedés nélkül vázolta, merre tovább, ő pedig nem húzta az időt, egyszerűen követte, kérdezősködés nélkül - ha fontos lenne még valamit tudnia, már elmondták volna neki és ezzel a mentalitással könnyen ki tudott békülni. Még mindig furcsa volt, hogy Magnus ennyivel magasabb, mert nem szokta meg, hogy beszélgetésnél felfelé kelljen néznie, de legalább könnyen lépést tartott vele. Semmi nem sértette volna jobban a hiúságát, mint ha loholnia kell a férfi mellett, míg az kényelmes tempóban sétál. Már ha a hiúsága fontos lett volna ebben a helyzetben, horkantott - szigorúan gondolatban - mert jelenleg két dologra összpontosíthatott csupán: a szerepére és az előtte álló feladatokra. Homályos elképzelésekkel bírt arról, mi várhat rá, mert azzal tisztában volt, milyen területekre összpontosítva fogják próbára tenni tudását, de ezen túl aligha érhette fel egy veterán kémvadász stratégiáit. Felesleges is lett volna ezen törnie a fejét, még nem kevés időbe fog telni, mire kiismeri némileg a gondolkodását, addig pedig a legtöbb, amit tehet, hogy mindenre felkészül.
Ha Magnus nem fordul le, valószínűleg észre sem veszi az illúzió alatt megbúvó kaput, de nem strapálta magát, hogy centiről centire átvizsgálja az egészet - egy olyan kezdő, mint ő, aligha lelne rajta lyukat. Követi az intést és szemöldökét enyhén megemelve eleget tesz az utasításnak, gondolatban derülve egyet azon, milyen remekül is festhetnek az utcán ácsorogva, ugyanazt a kártyát szorongatva, ám csak futólag, sokkal jobban lefoglalta maga az élmény. Bűbájokkal dolgozott, szétszedte, alakította, újraformálta őket és közelről ismerte az érzést, amit a varázslatok apró kisülései váltottak ki - nehezen lehetett bármihez is hasonlítani. Az ő varázslatai sosem voltak ennyire erősek, beleborzongott, ahogy a bizsergés végigkúszott a tagjain, egyszerre félt és vonzotta. Megkönnyebbült, amikor Magnus elengedte a kártyát és eltetette vele. Ami még furcsa volt, hogy nem tudta hirtelen eldönteni, melyik a rosszabb - ha tegezi vagy ha magázza, de míg az utóbbitól inkább csak feszengett, az előbbitől végigfutott a hátán a hideg. Remélte, hogy neki még jódarabig nem ajánlja fel a tegeződést, mert minden második mondatnál kitörte volna rajta a nyelvét.*
- Csak mostanra, vagy tartósan foglalt a pálya?-*Érdeklődött kurtán - nem remélte, hogy saját kulcsot kapna, de a puszta gondolat, hogy lenne egy hely, amit bármikor felkereshet, csábító volt. Az éjszakák nem lesznek rövidebbek, ő viszont nem kísérletezhet, nem úgy, hogy Sárával osztozik a szobán és el van vágva mindkét bájitalfőzőjétől. Ha valamit, a fejlesztéseiket semmiképp sem akarta bagolypostán keresztül tárgyalni, úgyhogy inkább lemondott róla erre a két hétre. Persze, itt az a szakirodalom, amit még nem volt módja olvasni, de előre érezte, hogy nem lesz elég - jó, de ahhoz, hogy igazán lekösse magát és levezesse a stresszt, kevés. Az öccse nélkül egyébként is csaknem lehetetlen feladat számára a lazítás, Jared viszont most épp önállóságát próbálja bizonygatni, így teljesen magára maradt. Az egyetlen szerencséje, hogy nagykorú - akkor hagyja el a szállót, amikor akarja, így legalább üres óráiban nem kell ott ülnie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Reménykedem benne, hogy ha eléggé udvariatlan vagyok vele, és a legkisebb jelét sem mutatom annak, mennyire hiányzott, és hogy mennyire jól esne, ha a karjaimban tarthatnám, akkor elmegy. Mert rájön, hogy ez így nem fog működni, vagy azt gondolja, hogy már nem szeretem. Mindegy, csak ne legyen itt. Mert minél tovább marad, annál inkább megingatja azt az elképzelésemet, hogy jobb neki nélkülem.
Mivel nem kér semmit, és nem is mond semmit, kénytelen vagyok újra felé fordulni. Örülök, hogy nem sír, mert nem tudnék mit kezdeni a könnyeivel. A szomorúságát, tanácstalanságát is nehéz elviselni úgy, hogy nem vigasztalhatom meg, nem segíthetek neki.
A szemébe nézek, látom, hogy mondani szeretne valamit, de nem vagyok benne biztos, hogy hallani is akarom. Nekikezdek elpakolni a vett dolgokat a polcokra. Legalább addig sem kell ránéznem, amíg krumplikat rakom be a konyhapult alsó részébe. Szeretném, ha már nem lenne ott, mire végzek, mert mindkettőnknek jobb lenne, ha egyszerűen csak nem látnánk egymást soha többé. Mind a ketten élnénk tovább az életünket mintha mi sem történt volna.
Na, persze... Valószínűleg sosem felejtenénk el, de eleve nem egy világba tartozunk, még, ha születésem jogán és neveltetésemet tekintve egy aranyvérű, gazdag és nagymúltú család leszármazottja is vagyok, ez ma már vajmi keveset jelent. Egy hátrányos helyzetű bűnöző vagyok, és a mi történetünk nem egy romantikus vígjáték.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elsőre valóban akárkinek elhanyagolható lehet az a kis mágikus tér, ami elválasztja a mugli területet a varázslók által fenntartott területtől. Nem kell hozzá rendkívül okosnak lenni, hogy az ember rájöjjön, mennyire masszív mágia húzódhat egy auroroknak fenntartott gyakorlópálya körül, hogy az a varázstalanok szemei elől védve legyen. A felhúzott mágikus falaktól és illúzióktól függetlenül viszont az, hogy hozzákössenek valamit, némileg különálló varázslat - és nem is csak varázslat, a varázstárgy is szükségeltetik, ami már alapvetően az auror vagy egyéb kormányalkalmazottak (mint amilyen Magnus is) mágiájához van kötve.
- Ez lesz a kulcs a gyakorlótérhez, ami a gyakorlati idő teljes tartalmára foglalt, de csakis addig. Addigra a varázstárgyra tett bűbáj is elévül.
Így is csak a minisztériumi kapcsolatainak köszönheti, hogy két diák számára sikerült itt lefoglalnia egy gyakorlóteret, de akárhogy osztott-szorzott, jobb helyszínt nehezen találhatna. Itt minden kifejezetten ahhoz van kialakítva és igazítva, hogy a javulni és gyakorolni vágyó varázslóknak legyen minderre lehetősége.
Miután végzett a varázslattal, átlép a láthatatlan határvonalon és megvárja, amíg Gareth is követi. Az első, ami feltűnik a fogaskerekű vonat sínjei fölött átívelő modern építésű híd. Lehet, hogy korábban a varázslók előszeretettel nyúltak a régebbi korokat idéző szerkezetekhez, de itt láthatóan a látványt és a hangulatot felülírja a praktikum. Több aurort is látni, akik a hídon mennek át éppen vagy készülnek távozni. Közvetlenül előttük, a füves placc folytatása pedig láthatóan el van kerítve az elfelé kanyarodó úttól. Kezével apró mozdulatot tesz annak irányába.
- A hoppanálási pont. Ha legközelebb szükség lenne rá. A kártya miatt a védelem át fog engedni, amikor szükség lesz rá.
Nem véletlenül van így kialakítva, ez egy forgalmas terület: jobb nem megkockáztatni, hogy valakibe hoppanáljon az illető. A mágia sok mindent megold, például azt, hogy ne történjenek csúnya balesetek, ha egy varázsló olyan pontra hoppanál, ahol már áll valaki, de ettől függetlenül elég kényelmetlen lenne mindenki számára, ha a gyakorlópálya teljes területén váratlanul bukkannának fel varázslók, véletlenszerű helyeken.
Ezután célirányosan indul tovább, és ha rá is köszön valaki (csak futólag és röviden biccent felé). Most a diákja az első, Gareth élvez prioritást és abban a szerencsétlen helyzetben van, hogy Sandor figyelme rá összpontosul inkább. A hídon áthaladva aztán az újonnan érkező varázslók többsége azt várná, hogy a gyakorlópálya név valami hasonlót is fed.. egymástól elkerített nagy füves placcok. Ezzel ellentétben ajtók hosszú sora sorakozik a szabadban, a normafai fák alatt. Ha valaki megkerüli őket, teljesen átlagos ajtók elöl-hátul, csak éppen nem fogja őket közre fal, hanem mintha a semmibe lettek volna felállítva. Egy egyszerű faragású, szilfa ajtóhoz lép oda, de nem nyomja le a kilincset, hanem bólint a fiú felé.
- Ez lesz a miénk. - Nem közli ugyan szóban, hogy a fiúé az elsőbbség joga, de csak azért, mert a tartásából és gesztusaiból is könnyedén leszűrhető a szándék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Eltévedt.
Ez tisztán látszik ijedt szemein, félig kinyújtott karjain és begörnyedt testtartásán. Nem tudja hol van, hogy merre kellene mennie. Egyrészt nem is kellett volna idejönnie, másrészt igazán hozhatott volna magával egy térképet Pécsről, akkor talán nem lenne ilyen ijesztő helyzetben. Persze az ötlet, hogy utazzon le Pécsre beszélni Gwennel, megint csak hirtelen pattant ki a fejéből, jóformán át sem gondolta mi fán terem az a Pécs, csak felcsücsült a vonatra, aztán most itt van. Gwen meg sehol. Persze nem is kellene a lányra számítani, Alíz érkezéséről sem lehet tudomása. Tehát a kis zakkant magára van utalva a kora esti pécsi forgatagban. Valahol a főtéren lehet, messze Gwenék utcájától, azonban miután kiijedezte magát, körbepillantva elindul az egyik irányba. A pálcája biztos nála, de csak nem kéne varázsolni, még a végén kicsapják a suliból.
Órák óta az utcákon bolyong, de semmi sem tűnik neki ismerősnek. Se egy ház, se egy ajtó mellé állított virág, se Hajni néni elszökött kutyája, aki nem mellesleg egy ideje már mellette baktat. Egy pillantásra sem méltatja a kitartó állatot, csak próbál szegénykém tájékozódni ebben a nagy városban. Nos, igen. Neki ez nagy város, mert Budapesten még nem járt, de ilyen tájékozódási képességekkel azt hiszem még a családjával is képes lenne eltévedni. Ezért is nagy szerencse, hogy Gwen nem a fővárosban lakik. No de mindegy. Alíz csak járja az utcákat, próbál csak a céljára összpontosítani. Hiába volt már barátnőjénél egyszer, az neki nem nagy segítség. Na meg akkor Krisztián is vele volt, tőle is tudott segítséget kérni. De a fiú most nincs vele, Hajni néni kutyája meg nem tud beszélni, pedig tőle szívesen megkérdezné merre kell mennie.
Még egy utca, és még egy.
Sóhajtva fordul be a következő utcalámpa mellett, hogy végigmenjen egy újabb ismeretlen szakaszon. A fekete kutya kitartóan üget mellette, pedig már nagyon messze került az otthonától, és a gazdája is biztos aggódik érte. Alíz meg Gwenért aggódik, úgyhogy ez egy ilyen aggódós nap. Ahogy felpillant, mintha a szeme sarkából az említett barátnőjét látta volna sétálni a másik utcában, de nem egészen biztos benne. Éppen ezért torpan meg és fordul át a másik útra, aztán a szőkeség nyomába ered, aki úgy tűnik nem vette észre. Alíz oldalra biccentett fejjel néz a lány után, aztán eldönti magában, hogy mivel így sosem fog kiderülni ki is sétál pár méterrel előtte, kinyitja a száját és megszólal.
- Gwen?

Hajni néni kutyája.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Honnan a fenéből gondolhattam volna, hogy az éjszaka kellős közepén valaki izomból tapad rá a kapucsengőn a 14-es számra, mely az én szobámba visít a fülembe? Az első 1-2 másodpercben pusztán annyit hittem, hogy valami zakkant félnótás félrenyomta a gombot, de mikor már vagy 5 másodperce ott bömböltette, akkor nagyon hirtelen magamhoz tértem. Felgyújtottam a villanyt, de még ez se késztette arra a tagot, hogy végre levegye a piszkos ujját arról az ártalmatlan gombról. Egy fekete alsónadrág volt rajtam, csíkos apró csíkokkal tartkítva, amik a fekete részhez érve kockákat alkottak. A telefonba, ami lent közvetíti a látogatómnak a mondandómat, beleugattam, hogy ha reklámot akar rám sózni, akkor agyonlövöm, de még erre se eresztette el az az átokverte csengőt. Persze mostanra már Baileys torkaszakadtából elkezdett ugatni és láttam a lelki szemeim előtt, amint a szomszédok Ukrajnától kezdve Szibériáig elküldenek. Hát jó, legyen: egy nálam kezelhető gombot megnyomtam, mire kinyílt az ajtó és a mélyen tisztelt látogatóm így bebocsátást nyerhetett az épületbe. Szépen anyázva kipenderültem az ajtóm elé tettre készen: ha kell, lelököm a lépcsőházban aztán gurulhat lefelé azon, mint holmi béna apáca.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

David
-Cián megismerése utáni hajnal-

Hajnal négy, semmi meglepő nincs ezen. A Wesselényi Négyes-Hatosból előkászálódva már az sem újdonság, hogy bűzlik, és zuhanyra volna szüksége, meg úgy mellesleg délutánról van rajta egy-két horzsolás a mai... tegnapi kviddicsezés után. Az az edzés... Akármennyit gondol rá, vagy épp próbál NEM elmélkedni róla, visszajut a kezdőkörhöz: akarja Cyanne-t. Annyira mocskosul akarja, hogy az lassan rémisztően üti Luca szintjét. Már úgy értem, amit régen érzett Luca iránt. De vannak lényeges különbségek: utóbbi esetben nem lőtték lapockán egy szerelmi nyíllal, és generáltak belé mesterséges érzelmeket. És azért csak közelíti, mert ezek nem igazi érzések, de ő tökéletesen valósnak hiszi őket, és ez a lényeg. Szerelmes lett Cyanne North-ba. És közben házas. Jó, ez a része lényegtelen, de attól még a Cián-féle ügy fennáll. Hogyan szerezze meg?
A legközelebbi ember, aki segíthet a kérdés megválaszolásában, más sem lehet, mint a legjobb haverja, David. Az az aprócska körülmény, hogy hajnal négy van, elkerülte a figyelmét, mikor nekidőlt homlokkal a srác kapucsengőjének, és elkezd "nyöööö" hörgéseket eregetni magából a kapualjban. Az sem rázta fel a lelkivilágát, hogy David a kulturáltabbik énje nélkül üvöltött bele a kapucsengőbe, és "hívta fel" magához a rellonost. Az meg ment, már hogyne ment volna, mikor a kebelbarátja, akit egy lórúgással megölne, ha tehetné, hívja?
Felkacsázik nagy büszkén, kapaszkodás nélkül a körlépcső felén, nekidől a pihenőn a legközelebbi falnak -ezzel felgyújtja a lépcsőházi világítást-, majd nekivág a második felének, ismét feltotyog, és a végén szó szerint lefejeli a fegyverrel pózoló Davidet.
- 'zd meg, hülye! Ki akarod verni a szemem? Heeeee? - Gyerekek, mielőtt megszólaltok, mossatok fogat! Ne kövessétek a bácsi példáját, aki otthon hagyta a rágóját, és most büdös a lehelete. Viccet félretéve, nemes egyszerűséggel veregeti háton a gatyás Davidet fittyet hányva a bordáinak ütköző vascsőre.
- Engedjé' be, beszélnünk kell! Mint házas férfi a vőlegénnyel. Na, siessé' ! - Elkezdi befelé terelgetni a lakástulajdonost a saját helyére, mintha megfordultak volna a szerepek, és ő volna a vendéglátó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Való igaz: megfordulhatott volna abban a csökött agyamban, hogy ki az az akasztófára való egyén, aki nem különösebben zavartatja magát, ha arról van szó, hogy mennyi az idő. Az illedelem se épp a kenyere, a tiszteletről pedig már ne is beszéljünk. Magát a mozdulatot, amivel megfejelte a csengőt, nem láttam, de a lépcsőről felszűrődő zajok már sejtették velem az állapotokat. Kibiztosított pajtásom taraját hatástalanítottam, és magamhoz képest igazán gyorsan sikerült többnyire rekonstruálnom a történetet: Mihael megint beszólt a nejének vagy az ikrének, aki nagy hévvel elküldte inni, a jómadár pedig kapva kapott az alkalmon, most pedig elfelejtette, hogy bizony, tud hoppanálni és kell egy fedél neki éjszakára. Valahogy ilyentájt küldte meg a lépcsőház világítását, mire egy csupán pár szavas képet kaphattak az emberek a nyomdapapírt nem tűrő szavaimról. Fegyvertelen kezemmel próbáltam védekezni a szememet bántó fénnyel szemben, noha az mit sem segített. A másik út közben levert egy virágcserepet is, amelyik önfeledt boldogsággal döntött az öngyilkosság mellett, majd nagyobb halálhörgést hallatva darabjaira hullott, mihelyst padlót ért a földszinten. Megingatnám a fejem, de eddigre a rég látott szerencsétlen francia a kicsattanó boldogságát
 nem tudta leplezni, és pontosan a karjaimba sétált. Aztán még le is fejelte a homlokom. Ennél a jelenetnél nézett ki a szomszéd a 13-as lakásból, egy idő házaspár, ahol az asszony haja rövid és ősz, a párjának pedig kefebajusza van. és egymáshoz illő pizsamát öltöttek fel. A néninek fel kellett vennie a kerítés méretű szemüvegét, aztán rosszallóan a férjére pillantott. Micsoda pór egy nép ez a magyar, hogy hajnali 4-kor is még képesek ilyen alpári dolgokat művelni! Biccentettek feléjük, egyik kezemmel intettem, mire felháborodva visszacsattogtak a lakásukba. Mihael szájszaga mindeközben egyszerűen katasztrófa volt, igazán csak azért nem ürítettem ki a silány vacsorám tartalmát, mert hát könyörgöm, hogy nézett volna ki, ha odarókázom, miközben a legjobb haverom bizonyára szexuális tanácsadás végett keresett fel. Aztán még ő maga tessékelt befelé a saját lakásomba, amit készségesen be is húzott maga után. Hiába pisszegtem volna oda neki, vélhetően halvány lila elképzelése se lett volna arról, hogy miért intettem le, így aztán hagytam az egészet és bezártam mögötte az ajtót. Valahogy kinavigáltam a szerencsétlent a nappaliba, oda vágtam elé egy behűtött sört, én pedig pohárba töltöttem némi whiskey-t; már előre láttam, hogy hosszú éjszakának nézünk elébe. Hálás lettem volna, ha tényleg csak aludni kérezkedik be, de a korábbi pár szavas mondatai után most kiönti nekem a lelkét, na és ez az a pont, ahol nekem is innom kell.
- Na haver, ne kímélj, tálald csak ki előttem a piszkos kis részleteket. Roxyról kiderült, hogy nem is annyira pöpec? Netán csak parókát viselt? Vagy összebalhézott Michelle-el? El kéne intézni feketén, hogy már elváltatok? - agyamban mozgolódó gondolatokat szépen ki is mondtam hangosan, egytől egyig, miközben újratöltöttem a poharat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Utolsó munkám mára, hogy néhány gyógyszert leszállítok a pécsi egyetemnek a gyárból, ahol dolgozom. Egészen furcsa látni a mágusegyetemet, ahova persze semmi esélyem sem lett volna soha bejutni. Mármint diákként. Miután leadom a főzeteket, kedvem támad sétálgatni a városban. Késő van már, én is már jóval munkaidő után indultam el a kiszállítást teljesíteni, még szerencse, hogy a mágusegyetemen van éjszakai portás is.
Kevesen vannak az utcákon, és főleg muglik. Egyetemisták, akik egyik kocsmából hangosan nevetgélve kilépnek, és azt beszélik meg, melyik szórakozóhely legyen a következő. Fásult arckifejezésű középkorú emberek, akik az éjszakai műszak után szállingóznak haza. Fiatal párok egy színházi előadás után kézen fogva sétálnak.
Én pedig Gwenék háza felé veszem az utam. Persze ez csak akkor tűnik fel, amikor már majdnem ott vagyok. Mondhatnánk úgy is, hogy nem tudatos cselekvés feléjük kerülni hazafelé. Hiányzik a lány, gondolataim gyakran visszatérnek hozzá, de akkor sem hiszem, hogy tévedtem, amikor leléptem és szakítottam vele. Biztosan jobb lesz ez így. Majd néhány év múlva visszanézve látni is fogjuk ezt.
Mikor észreveszem, hogy hova kerültem, egyből sarkon fordulok, hogy eltűnjek, még akkor is, ha tudom, hogy Gwen ilyenkor a suliban van. Aztán meghallom a hangot: "Gwen?"
~Alíz?! Itt?! És Gwent keresi?~ Gyorsan körbenézek, és bár először nem látom a lányokat, mert az utca megvilágítása nem tökéletes, megpillantom a vörös és a szőke tincseket.
- Oh, a fenébe! - morgom, és megpróbálok eltűnni, mielőtt észrevennének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az éjszakai séták számára megnyugtatóak és veszélytelenek. A szőke így látja az estéket, főleg mióta kiderült, hogy Kath az unokatestvére és neki az éjszaka jobb, mint a nappal. Előtte is éjszaka járkált ki, de azóta még többször. Most viszont nincs itt a vámpír, aki megvédje, ha kell, de a szőke felfogása szerint nem is kell védelem. Már varázsolhat, viszont ez csak a B-terv.
Lassan ballag az utcákon, nem figyel a körülötte zajló életre, a bulikból a bulikba járó fiatalokra. Egyedül egyébként sem jó azokra a helyekre menni, ahová ők tartanak, inkább Linnel, Kathhel, vagy Kevvel megy valahova, ha otthon nincs semmi izgalmas. Egyszer a fiúval majdnem ott maradtak takarítani, mert nem vittek elég pénzt. A zajos utcákat elhagyva folytatja az útját, legalábbis ezt tenné, ha egy halk hang nem ütné meg a fülét. Rögtön felismeri a lányt, nem kell neki bemutatni neki.
- Mit keres itt? - sziszegi magának, a vörös lány nem hallhatja. Megfordul, hogy biztos őt hallotta-e. Lehet, hogy másnak is olyan a hangja, mint Alíznak, vagy esetleg a szél volt.
- Alíz, hogy kerülsz ide? - kérdezi kissé ingerülten. Nem akarta, hogy utána jöjjenek, egyedül akart lenni, de úgy tűnik ez lehetetlen. Vajon a családja árulta el, vagy Alíz megint eltévedt? Egy vállrándítással jelzi, hogy nem különösebben foglalkoztatja a dolog, inkább választ szeretne. Vagy inkább akar. A várakozás közben egy ásítást mímel, ezzel jelezve, hogy nem akar válaszolni az esetleges kérdésekre. Miután Alíz megtette, amit Gwen szavakkal "kért" egy árnyra lesz figyelmes a lámpa gyér fényében. Becsukott szemekkel, elmond magában pár szitkozódást, a felismert fiú és Alíz miatt. A lány nem gondolta volna, hogy Alíz csak a békítés kedvéért idehívja a srácot. A szöszi így gondolja, mindent kinéz a vörösből. Először a szobatársára néz mérgesen, utána a másikra. A másfél hete érzett szomorúság helyét átvette a düh. Nem mondom, hogy nem hiányzik neki Krisz, de szép lassan rájött a dolgokra. A srác nem jön vissza, nem hiányzik neki Gwen és nem keresi.
- És őt miért hoztad magaddal? - felvont szemöldök, dühös arc, összefont karok. Ennél mérgesebb nem volt még a szőkénk, nem is lehetne, és örüljünk, hogy nem kezd el törni, zúzni. Senkire nem volt kíváncsi, ezért jött el a suliból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A sok városban bolyongás után este későn végül megpillantja a szőke lányt, és rögtön utána is fordul, mielőtt még újra eltűnne. Hátulról is könnyen beazonosítja a lányt, amikor pedig kimondja a nevét, Gwen lassan meg is fordul. Alíz megkönnyebbülten sóhajt fel, de mielőtt még válaszolhatna, a mellette álló fekete kutya először csak halkan, majd egyre hangosabban morogni kezd. A kislány csak egy meglepődött pillantással nyugtázza a tényt, hogy a kutya ugat. Hát, ugasson. Felőle amíg az ugatásával nem lármázza fel az itt lakókat, még a barátnőjére is ráugorhat, ha ahhoz van kedve.
- Én hozzád jöttem - Nagyokat pislog mikor kimondja ezt a röpke három szót. Igazából nem tudja megmagyarázni, miért jött. Hirtelen ötlettől vezérelve szállt fel arra a vonatra és utazott el ide. Még csak át sem gondolta, hogy mit akar mondani Gwennek. Annyira eluralkodott már rajta a kétségbeesés, hogy nem tudott a kastélyban maradni, nem tudott úgy aludni, hogy tudta, Gwen itt van. Szeretné, ha barátnője és annak volt barátja között rendeződnének a dolgok, Krisztián visszajönne tanulni, és minden olyan lenne, mint volt. Valami ilyesmit akart Gwennek mondani még a vonaton elgondolva, de mire ideért, elfelejtett mindent.
Hajni néni kutyája közben már valami támadóálláshoz hasonló dolgot is felvett, hátán felborzolódott a szőr és bőszen morog valahova Alíz háta mögé. Mivel a lány nem ért a kutyákhoz, nem tudja mi ez a nagy felhajtás, az állattal ma találkozott először, nem érti miért védi meg, már ha ez neki annak számít. Szöszi aztán felteszi a következő kérdését, amire Alíz pár pillanatig csak bambán néz barátnőjére, de mikor látja, hogy a szöszke szeme valahol a háta mögötti területet kémleli, ő is megpördül. És rögtön hátra is hőköl pár lépést. Az idegen, akire a groenendael morog, Krisztián. Összefont ujjakkal, félig lehajtott fejjel mered a fiúra, az idegesítő morgás csak nem akar megszűnni.
- Nem én hoztam magammal - Bár még mindig háttal áll Gwennek, a lány tökéletesen hallhatja a választ, már amennyiben kicsit is érdekli és figyel rá. Magyarázkodni semmiképpen sem akar, de nem áll szándékában jobban kifejteni ezt a dolgot, ha esetleg a lány nem hisz neki. Nem tudja Krisztián hogy került ide, és miért, de ha köze van a beszélgetésükhöz a faluban, akkor Alíz bizony nagyon boldog lesz.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Türelmesen áll a fiú mellett, egyáltalán nem sürgeti. Most már itt vannak, innentől semmi sem túlságosan sürgős. Még az sem feltétlenül, hogy minden varázslat azonnal és úgy sikerüljön, ahogy elvárja. Tapasztalatai szerint erre persze úgysem kerül sor, inkább az ő elvárásai miatt, mintsem azért, mert Gareth nem lenne elég kompetens az illúziómágiához. Azt már rég tudja, hogy az oktatáshoz idő és türelem kell, neki pedig mindkettő van.
Miután a fiú benyit az ajtón, egy egészen más tér tárul a szemei elé. Régi szocreál stílusú betonterem - még lefestve sincs, látszódnak a nagy betontömböl illesztései, a helyiség mérete pedig megközelíti egy nagyobb repülőhangárét. Ablakok nincsenek, mégis jól látni, nincs túl sötét, de nappali vakító világosság sem, még a fényerő is a szemnek pont ideális szintre van állítva. Síri csend honol, légmozgás nincs, kicsit olyan az egész terület, mintha időben és térben egyaránt egyfajta sztázis-szerű állapotba helyezték volna. Garethnek mégsincs túl sok ideje feldolgozni a környezet minden részletét, mivel egy bowling-golyó méretű tűzgömb száguld felé, minden különösebb figyelmeztetés nélkül, egyenesen szemből.
Sándor még az ajtóban áll, nem előzte be a fiút, így nem látni rá, hogy mozdul-e vagy sem, ellenben a varázslat egy-két másodperc és becsapódik. A fiú jelenlegi reflexeivel kísérletet ugyan tehet a hárítására, de a tűz túl közelinek tetszik, józan ésszel felmérhető, hogy egy varázslat létrehozására a jelenlegi reflexeiből nem fut.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A bakancslista úgy tűnik szűkülni készül. Drága kviddicses csapattársa, Bakonyi kisasszony társaságában ül most jelenleg egy régi filmeket vetítő moziban, hogy végig nemsírja a csodálatos hajótörés romantikusan drámai történetét.
Ti kis butusok, ez nem randevú! Miután Annamari megmentette Gergőt a gurkók pusztításától, ráadásul nem is egyszer - kétszer! -, így a meccs után fiunk odament, hogy illedelmesen megköszönje az amúgy teljesen magától értetődő munkát. És mi történt emberek? Csűrték-csavarták hát a szót tovább és hosszabban, minek következtében eljutottak a filmekig és, mint tudjuk, ezzel a témával kenyérre lehet kenni Norbertót. Mit ad isten, szóba került, hogy még egyikük se nézte meg a Titanicot könnyekben úszás nélkül, s az is, hogy ez egyik tétele a fiú bakancslistájának. Innen hát az ötlet, hogy lessék meg együtt. A százas pézsé persze ott csücsül kettejük között egy hatalmas üdítő és egy kis popcorn társaságában, de feltett szándékuk száraz szemmel végigülni ezt a marhatóni alkotást.
Nos tehát eljöttek Budapest egyik szívébe, ahol is beültek az egyik moziba - logikusan oda, ahol adják a filmet - és most már megismerkedett Jack és Rose. Hát nem romantikus? Drága Norbinknak már szinte könnyezik a szeme. Hiába, ilyen ez a film, maga a hajó monumentalitása is megríkatja az embert.
- Jaj Anna, én el fogok bukni - szipog egyet, de nem, visszapislogja a kicsordulni vágyó sós folyadékot. Ezúttal nem veszíthet. Meg amúgy is, mi az már, hogy egy lány jobban bírja a Titanic-ot, mint ő? Hát nem is vagy férfi apukám! Embereljed meg magadat de baromi gyorsan oszt röhögj a sok hülyén, aki megfullad. Fogd fel komédiaként. Jaj, de nem egyszerű az élet, ha ilyen szentimentális Szentmihályik tarkítják...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Norbit nem igazán ismerte korábban úgy igazán, csak annyival volt tisztában, hogy hajtónak meglehetősen jó. Az inkább a gurkók számlájára írandó, mint az övére, hogy Anna amolyan őrangyalnak szegődött mellé egy terelőütővel, de végül is éppen ennek köszönhetően sikerült kideríteni, hogy egyikük sem veti meg a filmek nyújtotta evilági élvezetet. A nagy beszélgetésben az is világossá vált Annácskának, hogy nem is olyan szégyenletes dolog az, hogy sosem bírta végignézni a méltán híres Titanicot sírás nélkül, és még nincs is vele egyedül, elvégre itt áll előtte Norbi teljes életnagyságban példának és biztos nem csak szórakozásból mondta, hogy hát ő is eme feltehetően elég népes tábort gyarapítja. Mekkora kihívás ám azt a filmet kibírni sírás nélkül, a szipogásról már nem is beszélve. Jobb is, ha arra nem tér ki a feltétel, meg se kérdezte, hogy lehet-e, amikor megbeszélték, hogy csak nekifutnak még egyszer, újult erővel, hátha most sikerül nem megkönnyezni azt a szívszorító történetet. A budapesti mozinak egyébként a hangulata tetszik neki, de ez a film... ez mit sem változott. Még mindig ugyanolyan gyönyörű, és... na tessék, már ő is szipog.
- Dehogyis. Ez nem csak valami allergia? - kérdezi, miután nagyon gyorsan pislog kicsit, hogy meg ne könnyezze már a filmet. Ez csak egy történet, és kész, győzködi magát, és megdörzsöli kicsit az orrnyergét, meg aztán a szemét is, mert hát nehogy már most jöjjön rá a bőghetnék. Majd a film után ráér, betámadja Norbi vállát és kibőgi magát, hogy ez mennyire szomorú, hiszen úgyis ismeri a végét, csak most ne. Még szerencse, hogy fogadást nem kötöttek. Vagy nem szerencse? Lehet, hogy az kellene motivációnak ide.
- Figyelj, kössünk fogadást. Aki előbb elsírja magát, kiáll majd a tetőre és elénekli ezt a Celine Dion-számot. Hm? - fordul Norbi felé ismét, fél szemmel figyelve a filmet azért. Neki valahogy máris nagyon megugrott a motiváltsági szintje, mert amennyire nincs hangja, elég ciki lenne pont ezt nyekeregni még esetleges közönség nélkül is, nemhogy azzal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem is gondoltam volna, hogy ilyen príma koncertre rángat el Kinga. Nem mintha valami túl sokat értenék ebből a nyelvből, de a koncert meg a jó buli szavak azok nagy általánosságban eléggé nemzetköziek. Kétségtelenül eleinte tartottam tőle, de amint beléptünk a fedetlen részre és nagy nehezen előre furakodtunk, elkapott engem is a hév. Fehéres-vaj színű pólóm alját egy azték mintás szoknyába bujtattam, a szokványos magassarkú helyett most viszont egy egyszerű vászoncipőt varázsoltam a lábikómra. Amint feljött az együttes, kezdetben nem szenteltem túl nagy figyelmet az énekesnek s biza beletelt vagy fél órámba, mire leesett, hogy honnan olyan ismerősek a vonásai. Kisebb szívroham kíséretében ért el a döbbenet első tünete, ám amint feldolgozásra került ez a hihetetlen információ-tömkeleg, úgy csak még jobban elöntött a felszabadultság-érzet. A koncert végéig ott tomboltunk többnyire az első sorba, habár azért néha-néha elénk nyomultak a magas colos barmok.
 Az egész végére még folyt rólam az izzadság, tiszta víz volt a pólóm (jah, mert ránk is borítottak egy-egy pohár sört), és én így álltam be a sorba, ahol aláírásért lehet kuncsorogni a VIP szektorban. Legalább 20 percbe tellett, mire sorra kerültem és eléggé sanszosnak tűnt, hogy a barátnőm már meglépett valakivel ennyi idő alatt. Az énekeshez kerültem és valamiért az a furcsa izgalom fogott el, ami aztán jócskán megemelte szívem dobbanásainak számát.
- Hey. Uhm.. can I get a signature? - nem hiszem, hogy egyáltalán megismert, bár igazán el lennék ragadtatva, ha ez megtörténne. No persze reálisan erre az esély igencsak csekély, de hát ki tudja. Hátha tettem rá olyan mély benyomást..

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

 Bátortalan próbálkozás volt részemről, sőt, még a hangom is vagy négy szinttel magasabban csengett, mint úgy általában szokott. A magabiztos megjelenésem helyett tökre mint valami megszeppent kislány, álltam ott Dorian előtt, aki majdnem hogy leginkább ilyen robot módjára írta alá a CD-ket, papírokat, vagy éppen, amit az orra alá toltak. Én a csuklóm tartottam oda neki, jobb híján. Ahogy aztán felnézett rám, így kiszélesedett a mosolyom, s bizonyára feltűnt neki, hogy a korábban felmázolt vörös rúzsomnak már csak halvány maradéka tartott ki a koncert végéig. Mintha zavarban lettem volna, ami nem szokásom. Egyáltalán nem. Furcsálltam saját magam, így aztán kifejezetten zavarban lévő mozdulattal hátrafelé tűrtem az amúgy épp frissen mosott, de csurom vizes hajamat.
- Yeah, Oh My God, you remember! I didn't expect you to see here, darling! But.. - magam mögé pillantottam és bizony, a mögöttem álló lány-tömeg már igencsak toporzékolt, a közvetlen mögöttem álló hölgyemény pedig kifejezetten szúrós szemekkel szuggerált. - I don't want the others to wait.. - oké, most akkor valahogy meg kéne hívni. Tekintve, hogy életemben nem jártam még ezen a környéken.. - Probably you don't have time after all this. Do you? - kínosan topogtam, ahol pedig végigszaladt az alkohols filce a bőrömön, egész bizseregni kezdett. Még a végén tényleg eljön velem valahova! Habár valahogy erősen kétlem, hogy pont erre lenne ideje és engedné el őket a menedzser. De a remény hal meg utoljára, elvégre még fel is ismert, nem? Mosolygok, mint a tejbetök, a biztonság kedvéért pedig még rá is kacsintok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Valahogy ez az apróság kimaradt Kinga szövegéből, amikor az énekesről áradozott egész úton idefelé. Vagy tán csak én nem figyeltem oda eléggé, mert el voltam foglalva azzal, hogy itt kell dekkolnom, egy ilyen országban, ahol se pálmafák, se spanyol nyelv és az angol is csak elvétve. Egy kis önsajnálat. De lépjünk is tovább, a viszontlátás kellemesen gyomorba vágott, főleg így, ilyen koncepcióban..
- Yeah, I got it, I just needed time to realise, which wasn't that easy, you know. - már csak mivel halvány lilám sem volt azt illetően, hogy ő egyáltalán ilyen komolyan űzi ezt az ipart. Az első találkozásunk alkalmával valahogy másra összpontosítottunk mind a ketten, s bizony, álmomban se gondoltam volna, hogy valaha még ebben az életben újra látom.
 Talán a meghívást, vagy annak a felajánlását elsiettem, de az ilyen teljesen hidegen hagy, hogy mit gondolnak rólam, amikor személyesen én magam invitálok el valakit.
 He has to be with his fans. Megforgattam a szemeim még mindig mosolyogva, habár a mozdulatsor közepe felé abba is hagytam, s csak arra figyeltem, ahogy lazán, könnyed, légies mozgással átugrotta az asztalt. A mögöttem lévő lány gyakorlatilag elalélt a boldogságtól, szabályosan hallottam a sóhajt a nyakamba, ám ahelyett, hogy hozzá ugrott volna Dorian, nekem nyújtotta a kezét. Mit ne mondjak, boldogan fogadtam el azt és követtem az ő példáját: fel az asztalra majd a másik oldalon le arról. Némi felhördülés hallatszott a korábbi helyemről, ami a legkevésbé izgatott - ellenben Dorian ölelését kitörő boldogsággal fogadtam. Megsimogattam hozzám hasonlóan átnedvesedett pólóját, lapockáját, picit még a hajába is túrtam, aztán visszaengedtem a rajongóihoz, én pedig a széke mögé osontam, melynek a háttámlájára támaszkodtam. Véletlenül se nézett ki úgy a helyzet, mintha megjött volna a rég nem látott barátnő, tényleg, csak a csók maradt ki. Picit lejjebb húztam a szoknyámat, a pólómat feljebb
- Sweetie.. my family can f*ck themselves. I had to came here..to study.. Imagine. - magasba szökkent szemöldökkel konstatáltam a kissé zakkant csajt, aki a homlokára kérte Dorian kézírását, de nem volt túl sok időnk, máris jött a következő, aki egy könyvet tolt oda. Oscar Wilde - Dorian Gray. Itt muszáj volt elfordulnom, hogy palástoljam a kitörni készülő nevetési rohamomat.
 Egyszer csak megjelent mellettem egy másik tagja az együttesnek. Csöppet sem feltűnően végigmért, aztán karon boxolta Dorian és megtudakolta, hogy máris szerzett-e magának barátnőt.
- Anyway..how long will this take? - kérdeztem a választól teljesen függetlenül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A kezdeti alapsémákon túljutva már egész felszabadulttá vált közöttünk a hangulat. Voltak érdekes emberek, akik igen egyedi módon kértek tőle aláírást, de a személyes kedvencem az a csaj volt, aki felhúzta a szoknyáját, és a szebbik felére akarta mr. énekes személyes kézírását. Na, itt már el kellett bújnom a háta mögött (fejem neki is támasztottam), mert nem bírtam volna vihorászás nélkül, és lám lám, nem is maradt el a kitörő kacaj, mely még a vállaimat is megremegtette. Az iskolámat elfelejtettem neki elmesélni, mert jött a tuskó társa, aki máris az iránt érdeklődött, hogy mégis mily viszony fűz minket egymáshoz. A 30 perces ígéretére bólintottam egyet, majd az órámat 5 percenként csekkolva ellenőriztem azt, de valahogy csak nem akart fogyni a kacskaringós sor, ami mintha a végtelenségbe torkollt volna. Egy idő után megjelent a menedzsere vagy mije, aki kihirdette, hogy ennyi volt mára, legközelebb majd itt és itt lehet folytatni vagy pótolni, sajnálják, de vége a bulinak mára. Vagy legalábbis itt. Nem egy lány nézett rám olyan szemekkel, mint akik egy mokkáskanál vízbe bele tudtak volna fojtani (kétszer is), ezekre pedig csak egy elegáns és bájos vigyort ejtettem. Még elintézett egy-két dolgot Dorian, csapat meg miegymás, addig én az öltözőjük előtt ücsörögtem azon gondolkodva, hogy vajon mi lesz az éjszaka folytatása. Kinga barátnőm hagyott egy üzenetet a mosdóban az egyik ajtón, hogy ne várjam, majd beszélünk később, elvégre talált magának egy kihagyhatatlan partit. A tükörben újrafestettem az elavult rúzsom, megigazgattam a pólóm meg az alatta lévő fehérneműt, megfésültem a hajam, aztán visszaültem a megadott helyemre, keresztbe tett lábakkal. Már vagy hajnali 1 lehetett, mire mindennel végeztek, összepakoltak meg nem tudom és jöhetett a mi kis kétszemélyes kalandunk.
- So.. where are we going? Into the night? - a másfél fejnyi különbség kettőnk között egyáltalán nem zavart, habár úgy átfutott rajtam a gondolat, hogy nem is lett volna olyan butaság magassarkúba bújni. Na mindegy. Kíváncsian pattantam fel és szegődtem mellé, akár velünk tartottak a társai, akár kettesben araszoltunk tovább. Az iskolám nevét még későbbre tartogatom. Valahogy nem akarom elszomorítani magam a gondolattal, hogy bizonyára az ország két másik pontján fogunk tanulni a továbbiakban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mély, nyugodt lélegzet, koppanó cipő, pálcaintés s nyomában egy fekete talár. Anna úgy tekeri magára a drága szövetet, legelső lépésként, ahogy elszabadult a másik világtól, mint egy szeretett, királyi palástot. Nem mondhatni, hogy ennek praktikussági okai volnának, hogy ronda mugli ruhákat fedne el, mivelhogy díszes, vékony bőrből készült mellényével, különleges anyagú sima, sötét nadrágjával nem erőltette meg magát túlzottan, hogy beolvadjon a varázstalanok közé. Némán, seszínű tekintettel indul tovább, Pestseholse sötét piactere csak látszólag elhagyatott; itt is, ott is bukkannak fel arcok a sötét sarkokban, elhaladó árnyak, halk, fojtott beszélgetések. Ahogy pedig kifordul a gyéren kivilágított utcára, megjelennek az első kétes árusok is, a cégérek, a kopott macskakő és a kirakatok sötét ablaküvegei. Nappal se sok embernek akad erre tisztességes dolga, de az éj leszálltával a környék egyike az ország legmocskosabb területeinek. Anna most egyszerűen...a kocsmába igyekszik.
Útja során senki se szólítja le, nem köszönnek egymásnak az ismerősök se, csak szivarjára gyújt rá séta közben. A drága dohányt, ha teheti, soha nem pazarolja Budapest erre érdemtelen területein. A legelső ember, akivel aztán vált egy pár fukar szót, már maga a pultos. Régi vendég, régi asztal, régi pohárban a legremekebb single malt, a füstös levegőben szinte idilli békesség. A fogadó némiképp hangosabb ugyan, mint nappal, de felszínen uralkodó részeg kiáltozások s hangos röhögések mögött ugyanaz a társaság, ugyanaz a munka burjánzik, mint mindig; a fogadó, ahogy az lenni szokott, a városrész központja, annak minden előnyével és hátrányával együtt.
 Elégedett kis mosoly - bizarr módon itt ez az ember is békésebbnek látszik, ha leheletnyi is a különbség, de eltűnt arcáról a muglivilágban érződő türelmetlenség. Máskülönben nem olvasható róla semmi, hideg pillantással fut körbe teremben apró biccentéssel néhányuk felé, itt senkinek nincs ingerenciája rá, hogy céltalan csevegésbe bonyolódjon. Miután aztán a terem egyik belső sarkában helyet foglalt és kényelmesen hátradőlt, érdektelen nézelődésével sejteti, egészen máshol jár, valószínűleg valamelyik munkája körül. Vajon mennyi idejébe fog kerülni, mire megszerzi a francia családnak az ereklyét...vajon mennyi galleont húzhat rá az általuk nyújtott árajánlatra? Az édes arany, csörrenő tárcák.
Második kör, utána már belemélyed az asztalra széléhez helyezett vékony, fekete könyvbe, melyben a saját kézírása látszik - az avatatlan szem ennél többet nem is igazán tud kiolvasni belőle. Talán az is a felkeresendő területekről szól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Beszédfoszlányok. Zöngés és zöngétlen hangok, mélyek és magasak. Krákogás, köhögés, egy káromkodás. Cigarettafüst, és italszag fodrozódik a fejük felett, lassan benyeli mindegyikük üstökét. Ujjával türelmetlenül dobol az asztallap keze alá eső részén; a tekintete valahova a végtelenbe fókuszál, elnézve a szakállas, feltűnően jól öltözött fickó válla felett a semmibe. Ez a férfi nem illik egy kocsma állóképébe. Ő sem tud teljesen beleolvadni az itteni aljanépi csoportosulásba. Ha alaposan végignéz önmagán, kapásból fel tudja sorolni, miért néznék ki a helyiek rövid idő alatt: fiatal, kissé suhanckinézető, épphogy beérett arcú fiatal férfi, hanyag öltözködéssel, de ápoltan ücsörög egy asztalnál egy öltönyössel, és egy sokkal inkább ideillő, sötét képű fazonnal. Mintha a gyerek az apja után szökött volna a melóhelyre.
Percről percre kifejezéstelenebb arccal mered maga elé, és a szóáradat még mindig nem akar véget érni. Úgy gondolják, minden apró részletet a szájába kell rágni. Azt hiszik, nem olvasta el jó előre az aktát. Jó döntés volt Roxy-t otthon hagyni, mert már régen nekik esett volna tíz körömmel, hogy fogják be a pofájuk. Rezignált sóhajjal túrja hátra lenőtt sörényét a szeméből, és biccent egy rövidet a pingvinszereléses felé egy eldörmögött "oké" kíséretében. Megértette. Napokkal ez előtt tudta mindezt. A koordinátoruk rendkívül jól végzi a munkáját, és még soha nem kellett extra eligazítást igényelniük adathiány miatt. A "kedves" megrendelő ezúttal mégis úgy ítélte meg, hogy ölebei túl inkompetenseknek bizonyulnak majd egy saját felvilágosítás nélkül. Tévedett.
Ott tér magához, hogy megfogják a vállát. Vadidegentől, tárgyalás közben ezt sosem tűri el. Íratlan szabály, és ez az istenverte állat úgy látszik, nem ismeri a betartandó szabálykönyvet. "Figyel Ön egyáltalán?" Ó, hogyne figyelne? Annyira rááll minden idegszálával e kettőre, hogy abban a percben, amint a vállát éri az enyhe, összpontosítást szorgalmazó kézmozdulat, elkapja az öltönyös csuklóját, és reflexből felpattanva hátraperdíti két asztal között, hogy amaz felnyalhassa a padlót. Elfelejtett odanézni, hogy hátul volt-e további asztal, s ezen asztal mögött még most is ül valaki. És ennek a valakinek valószínűleg lesodorta az italát a mi öltönyös barátunk, ami aligha fogja örömmel eltölteni a jellegzetes vonásokkal és kisugárzással felruházott embert.
A másik alak nem mozdul a helyéről, ám tekintetét le sem veszi Mihaelről, míg a férfi helyet nem foglal ismét. Állják egymás állhatatos pillantását, Mihael így húzza maga alá a széket. Mintha ez előtt pár másodperccel nem csörömpölt volna végig semmi a háttéren. Felvont szemöldök, pillantásváltások, feszült légkör. És a kocsma még mindig a saját életét éli, saját szívével lüktet. Itt nem veszik fel olyan könnyen a drámai és látványos kiborulásokat, feltéve, hogy nem egy-két ital bánta...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bizonyos helyeken nem érthet meglepetésként, ha egy ember csapódik rá az asztalodra, mondhatni, nem érdemes rajta sokat problémázni. Anna is a legcsekélyebb ijedtség nélkül, villámgyorsan pattan fel, s miközben egyik kezével a könyvét csúsztatja zsebre, a másikkal pálcáját veszi elő - a drága italát azonban nincs ideje megmenteni, az asztal reccsen, a pohár törik, pontosan a szeme előtt, a túlöltözött férfi pedig alig észlelve a körülötte zajló eseményeket, szinte csodálkozva terül szét az asztal lapján, meg a szétfolyó italban.
Anna mély, rezignált sóhajt áldoz kedves barátjára, miközben pásztázó, seszínű tekintete megakad egy fiatal férfin, aki épp leülni készül.
- Everte static! - Int, mire az asztalon heverő előkelőség liszteszsák módjára pördül le a földre, valahová a sarok áldó árnyékába. A kábítóátokkal már csak mintegy mellékesen legyinti meg, mikor elindul a bajt okozó férfi felé. Mindez felborította kissé a békét, de nem rengette meg túlzottan a fogadó életét; a férfi becsapódásánál néhány másodpercig csönd lett a közelben, s többen fél szemmel továbbra is figyelemmel kísérik az történéseket, nyilván készen állva egy kis csetepatéra, ha úgy alakul - de az eseményeket egyelőre Anna irányítja. Ha egyszerűen csak intett volna a pultosnak, hogy töltsön neki egy új pohárral, talán úgy tűnhetne, mintha nem védené meg a tekintélyét. Tisztelni kell egymást, ez alapvető szabály.
- Tartozol nekem egy itallal. - Mondja rekedtes hangján mindenféle bevezetés nélkül, miközben jobb kezét a férfi vállára helyezi - de csak egy egészen apró pillanatig, a megszólítással egy időben ugyanis a széke felé int, ami egy diffindo-val kettétörik alatta. Hogy leesik-e az idegen a földre, vagy hogy milyen gyorsan pattan fel, mennyi idejébe kerül, míg átpillantva a nő mögött összerakja a képkockákat, kiderül, Anna azonban fél lépéssel mindenképpen hátrébb lép, hogy kényelmes távolságból tudja felé szegezni a pálcáját. Testtartása és kifejezéstelen arca nem tűnik túlzottan ellenségesnek, mindazonáltal nem szívesen válna el az idegentől úgy, hogy az tartozik neki. Főképp nem, ha a tartozás tárgya egy igen értékes és finom single malt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hosszú másodpercekig merednek egymás szemébe a megmaradt taggal. Erőteljesen gondolkodik, hogy a másik azt várja-e, hogy átkozódni kezdhessen, vagy szimplán élvezi a farkasszemezést, és a dominanciáját akarja-e tesztelni? Mert, hogy most egyikre sem akar indokot adni, az egy kőbe vésett tény. Nem, nem fog ennél több indokot adni az összetűzésre, így is átlépett egy határt, amit ügyféllel szemben nem szabadna. Elvesztette a türelme fonalát, és ezért még le fogják teremteni, de Mihael nem a nyugodt természetéről ismerszik meg. Az Ethan lenne, vagy Michelle, amikor épp tárgyaló stílusba vált.
Egy pillanatra megrezzen a tekintete, mikor a hátuk mögött egy varázsige hangjai csendülnek fel, majd puffanás, és visszatér a kocsma alaphangulata, a jótékony zümmögés, duruzsolás, susmogás, pohárkoccanások hangjai. Zene füleinek, nagyon élvezi ezt az alapzajt, valahányszor betér egy ilyen vendéglátó egységbe. Meg nem tudná magyarázni, mi ilyen idegnyugtató számára egy pusztán ivószenvedélyeken kiszolgáló létesítményben; talán az, hogy itt a különböző álarcok, melyeket az emberek magukra húznak, csöppet sem hatnak műnek, idegeneknek. A kocsma egy remekbe megrendezett színház, ahol minden maszknak helye van.
Hozzányúlnak a vállához. Úgy pattan fel, hogy a szék hátradülöngél a lendülettől, s ezzel párhuzamosan, egyazon időben kettétör az -immáron sejthetően- nő közreműködésének hála. Egy darab fa, ennyi. Adóz neki egy pillantással, magában csendben megjegyzi, hogy az előbb még ezen ült. Egy perce sincs, hogy a feneke még melengette a natúr ülőgarnitúra anyagot, és nincs többé. Kicsit talán fájlalná, megszánná, hiszen jó, kényelmes szék volt, de nincsen különösebb affinitása lelkizni egy szék darabokra hullása ügyén. Sokkal jobban lefoglalja a fél lépésre tőle elhelyezkedő, érdekes arcú nő. Olyan megfoghatatlanak a vonásai, szinte képtelenség lenne szavakba önteni a látványt, az első impressziót, amit maga után hagy Mihaelben. Emlékezteti az állatok közül a farkasra néhol markánsnak mondható arcvonásaival. Vagy nem is markáns? Képtelen leírni, csak az érzés fodrozódik agya mélyében, hogy annyira... más, mint a többi nő. Vagy nem is nő? Léteznek androgün szépségű férfiak, akikről hamarabb állítaná bárki, hogy nők, mint saját nemük képviselői, s csak egy vetkőzés és teljes body check segítene a félreértés tisztázásában. Talán ő is téved. Ki tudja.
Egy teljes perc telik el, míg végigcikáznak rajta ezek a gondolatok; arca semmitmondó, üres kifejezésbe dermed a másik felé nézve. Teljesen megfeledkezett társasága maradékáról, de mikor krákognak egyet a háta mögött, hátrafordul, és megrázza a fejét. Ne most.
- [Találkozzunk holnap.] - Szólal meg az anyanyelvén, mire a férfi lenéző fintorba torzítja arcát, és egy vállvonást követően feláll, összeszedi eszméletlen társát a sarokból, és távozik a kocsmából. Mihael pedig visszafordul az előtte álló, tőle idősebbnek kinéző nőhöz.
- Akkor le kell rónom az adósságom. Nem szeretek tartozni. Mit iszol? - Mivel az előbb (feltételezem) magyarul hangzott el a kérdés, szintén magyarul felel, erős francia akcentussal. Arcán megadás és némi belenyugvás tükröződik. Nyilván örül neki, hogy nem kell többé idegesítő kompániájával foglalkoznia, bár abban még nem teljesen biztos, hogy új társasága nem-e rosszabb az előzőnél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Whiskyt. - Válaszolja egyszerűen, mikor a végére érnek egymás, a szokásosnál némileg tovább tartó vizsgálódásnak. Anna részéről ez persze jórészt abból áll, hogy felmérje, mennyire lehet ellenfél a fiatal férfi, vagy talán inkább fiú, és természetesen a társai, ez a két furcsán, megalázkodón távozó pár, akikre alig szentelt többet néhány másodpercnél. Miféle kapcsolatban állhatnak vele? Utóbbira persze könnyű válaszolni - üzletfelek. Miféle üzleté?
Az ismeretlen francia nyájassága nem győzi meg őt arról, hogy el kéne raknia a pálcáját, de elég arra, hogy leeressze, sőt mi több, hogy hátat fordítson neki és leüljön vissza a saját asztalához - nyilván ide várja az italt, amit a pultus különben már ki is készített a számára, mikor hálásan észrevételezte, hogy mennyire lecsillapodtak a kedélyek - a francia rendelésének felvétele után rögtön el is indult helyretenni a széket. Maga a tény, hogy Anna a hátát mutatta a másiknak, különösen tükrözi véleményét a szituációról és róla magáról; egyrészt úgy érződik, továbbra is fent akarja tartani a valós, vagy valótlan dominanciáját, amit az előbbi, belenyugvó hang szerzett neki, másrészt talán elég okosnak tartja a férfit ahhoz, hogy tudja, nem fogja hátba támadni, mert több szempontból se érdemes. Fontos mozzanat ez a nő részéről,  persze, hogy mindez mennyire színház, nehéz megállapítani, a pálcáját elvégre továbbra se tette el. Érződik, hogy egy ideje már benne van az efféle játékokban, s amiket, de ez már igazán titok, általában élvez is.  
- Francia, ha? - Meglehetősen sokat mozog francia vidékeken mostanában, ahhoz pont eleget, hogy értse az előbbi mondatokat és ahhoz is, hogy kétséggel kezeljen mindenkit, aki anyanyelvként tekint rá. Fura népség. Fura, de legalább gazdag.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem egy szószátyár, hát rendben. A külsejétől eltekintve a viselkedése is azt sugározza, hogy életrajzi regényre hiába vár. Egyáltalán érdekelné? Nem, nem, aligha. Szinte megszokottnak mondható mozdulattal rándul egyet a csuklója és a mutatóujja egyezményes jelként a pultos felé, hogy kér még egy kört. Általában elég lealacsonyítónak érzik ezt sok helyen, ha túl öntudatos a személyzet, de sajnos a férfit nem nevelték ki jó modorból és tiszteletből, no meg abból az alapvető elvből, hogy a pultosokkal megéri tisztes kapcsolatot ápolni. Sok befutó információról tudhatnak, megfelelő embereket ismerhetnek, ilyesmik.
Hátán futkos a gyanakodás, mint egy éber hangyaraj; az az érzése, hogy egyáltalán nincs rendben semmi, nyugtalanság fészkel a fejébe. Az egész nő egyfajta bizarr távolságtartásra ösztökéli, ugyanakkor ha már a felvilágosító órája meghiúsult, kár volna úgy hazamennie, hogy nem iszik még a nap végének egészségére.
Takaros megnyugvással tölti el viszont a kialakulóban levő helyzet: csak annyit kell tennie, hogy némi alárendeltséget mutat, és az események elindulnak egy egészen kedvező irányba, ahol nem kell feleslegesen energiát pazarolnia szó- és egyéb nemű párbajra, erőfitogtatásra, ugyanakkor megfigyelheti kényelmes közelségből a másikat. Nyugodt, kiszámítható testtartással és -mozgással követi a nőt az asztalához, és foglal vele szemben helyet; mire elhelyezkednek, az italaik is koppannak az asztallapon, pont előttünk.
- Többnyire... Nem kedveled a franciákat? - Megenged magának egy enyhe vigyort, mielőtt a szájához emelné a poharát, és legurítaná saját adagja egy részét. Lassan kell inni, kiélvezni, kiízlelni, így tanították. Csak úgy van értelme finom italt fogyasztani, márpedig ez... ez megérte a pénzét az ízéből következtetve.
- Egyébként köszönöm. Ha nem kábítod el, felállt volna, és újrakezdi a szófosását. - Nem mintha a hangjában szemernyi hála vagy elismerés zengne. Unott, semmitmondó, formális, sőt pimasz színezetű is egy kissé. Mintha félvállról vetné oda a szavakat, holott csak formalitásnak szánja.