Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

- Nem tudom, gondolom, hogy nem egy-két nap - sóhajtottam, mert úgy tűnt, hogy Márk mintha vitatkozni szeretne, mint sem hogy megnyugodna. Jó, megértem azt, hogy még haragudott rám, de azért nem kellett volna ennyire pesszimistán hozzáállnia a dolgokhoz, meg amúgy is, csak biztatni próbáltam és nyugtatni, hogy ne mindenben a negatívumot lássa meg. Közben elmesélte, hogyan is alakult ki nála ez az egész, s még a jelét is láthattam. Ő persze ennek kapcsán sem ugrott ki a bőréből, mintha nem is tetszett volna neki ez az egész, pedig tényleg jól nézett ki az a jel, így bólintottam is a kérdésére.
-  Aha, nekem tetszik - látva így rajta ezt a jelet, magam is elgondolkodtam azon, hogy tetováltathatnék valamit a csuklómra, de egyelőre még nem igazán volt ötletem, hogy mégis mit, s még az elhatározás, és a bátorság is hiányzott belőlem. Márk közben újabb és újabb infókat adott a tudtomra, a stressz kapcsán próbáltam is tanácsokat adni a fiúnak, ő viszont megint olyan furán reagált, mintha az is baj lett volna, hogy megszólalok. Őszintén szólva ez nem tetszett.  - Ajh Márk - sóhajtva engedtem el a kezét, s fel is tápászkodtam mellőle, majd pillantásommal megkerestem a tekintetét. - Nem vagyok pszichológus, csak segíteni próbálok neked, de nem veszed észre. Tudom, hogy haragszol rám, de azért még nem kéne így beszélned velem - össze is fontam magam előtt a karjaimat, tényleg rosszul esett az, hogy nem látta bennem a segítő szándékot, de inkább legyintettem is egyet, mert nem akartam vele vitázni. Olykor tudott úgy szólni, ami igen csak rosszul esett. - Hogy? Dusán? Ó igen, ő már elcsábított. Jajj Márk, el ne hidd, nem is ismerem - nem is tudtam, hogy morcos legyek, vagy inkább nevessek a fiú feltételezésén, mert egyrészt aranyos volt, hogy így aggódott, másrészt viszont felmerült bennem annak a gondolata, hogy vajon előfordulhatna-e ez bármikor is.
- Tényleg ilyen könnyen csábíthatónak tűnök? - kíváncsi mosollyal pillantottam rá, aztán a kezemet nyújtottam felé, hogy felsegítsem őt a földről. - Masa meg már tizennyolc éves, tud vigyázni magára, szóval szerintem neked most saját magadra kéne vigyáznod leginkább - mondtam egy kedves mosollyal. - Mennünk ám, de ne tereld a témát. Beszéljük át, hogy mi az ami érdekel, és mi az, ami kevésbé. Mond csak, mi lennél, ha nagy lennél? Hm? Átoktörő? Bájitalkészítő, sárkánytudor, esetleg auror vagy gyógyító? Politikai pályafutás? Vagy mi lenne, ha tanár lennél? Gyerünk Márk, biztos van valami elképzelésed - ha engedte, akkor belé karoltam, és úgy húztam magammal a folyosón, miközben próbáltam kiszedni belőle, hogy mi is az, amire igazán vágyik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Olyan sokáig voltál fönt a kilátóban? Még szerencséd, hogy nem kapott rajta egy prefi sem - mondtam nevetve, mert akkor már nem lehetett volna odafönt. - Halljam, ki az, aki miatt fent maradtál? Vagy tényleg ennyire lekötött a csillagos égbolt? - igen, eléggé kíváncsi természet voltam, ez most is bebizonyosodott, mert rátértem a lényegre. Közben míg elsétáltunk a sorok közt, átbeszéltük röviden a kalandjainkat, hogy kivel mi történt, míg el kellett hagynunk ideiglenesen a levitát. Szegényt nem irigyeltem, amikor megtudtam, hogy a rellonba került, s ami azt illeti, nem túl jó emlékek kötöttek ahhoz a helyhez. - Ez jó, anno én is így képzeltem el - a lány megjegyzésén azért jót mosolyogtam, hisz többnyire mindenki ezt gondolta róluk, egészen addig, míg át nem lépte a ház küszöbét. - Nekem az eridonban kellett eltöltenem ezt az időd, de ott nem történt semmi kalandos velem, kedvesek voltak, fecserésztünk a klubhelyiségükben - nagyjából ennyi emlékem maradt meg onnan, s talán, ha több időt töltöttem volna velük, akkor lett volna néhány izgalmas kalandom is.
Az emlékek sietve futottak át a fejemben, s ekkorra már ott álltunk a könyvespolc előtt és meg is találtuk az egyik könyvet, amit kerestünk. A könyv tényleg nagyon nehéz volt, mintha három enciklopédia lett volna egybe gyúrva, ez valóban két emberes feladat volt. Szerencsére Lili még épp időben jött a segítségemre, de ez sajnos csak néhány másodpercig tartott, mert Lili szinte azonnal rávetette magát a polcról lehulló csomagra, így kénytelen voltam egyedül egyensúlyozni a dög nehéz könyvvel.
- Áh, ne is törődj velem, jól vagyok, bírom- mondtam kissé erőlködve, majd veszítve az egyensúlyomból, ingoványos léptekkel sikerült megközelítenem az asztalkát, aminek tetejáre aztán rávágtam a dög nehéz irományt. Az hatalmasat csattant, s persze nagy porfelleg körözött körülötte, mintha ezer éve nem takarítottak volna már itt a leghátsó sorban.
- Mit találtál? - a munka neheze után kicsit megfáradva léptem oda Lili mellé, s kíváncsian vettem szemügyre a kezében tartott levelek egyikét. Nagyon megsárgult már a papír, és a betűk is régies írásmóddal íródtak. - Nahát, mi lehet ez? - kicsit felvontam a szemöldököm, s ha Lili engedte, akkor a kötegből én is kihúztam egy levelet, majd felbontva azt, beleolvastam.

" Ha ezt a levelet 1990-ben olvasod, akkor elhiheted, hogy én lettem Bogolyfalva polgármestere. Menj, és nézd csak meg. Ezen kívül megnősültem, elvettem Belkovics Boglárkát, és született tőle három gyermekem. Van egy nagy házam is a tó partján, én valahogy így képzelem a jövőmet. "

Hangosan olvastam fel a levelet, s meglepetten pillantottam fel Lilire. - Ez kicsit olyan, mintha valami időkapszula lenne, mintha anno a diákok megírták volna, hogy kiből mi lesz. De ez túl régi, a többi is ilyen? Meg kéne néznünk valahol, hogy tényleg teljesült-e az álma ennek a hogy is hívják...ennek a Lázár Kristófnak. - izgatott lettem, már nem is igazán érdekelt az iskolai feladat, az viszont annál inkább, hogy akkoriban mit kívánhattak a diákok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Bár igazán élvezném a tényt, hogy megnevettethetlek, mindenképpen szeretném ezt a személyes varázsomnak betudni, és nem ennek.
Azért tényleg, most úgy kedvet kaptam ahhoz, hogy megnevettessem. Jules egy kedves, de határozott nő, olyan, akire az életemet is rábíznám, és hogy miért? Mert tudom, hogy nem történne katasztrófa. Nem mintha az én életem olyan viharos és katasztrófákkal sújtott volna, hiszen a kutya és/vagy gyerek kérdésen túl nincs sok izgalom. Nem bánom, mielőtt még bárki azt hinné, hogy ezért említettem, csak viszonyítási alap. Ha meg is bíznám ezzel a feladattal, akkor se lenne sok dolga, de jó tudni, hogy az iskola rendben van. Így azért nyugodtabban áll neki az ember a mindennapoknak.
- Szívesen leírom, hogy mit és miért szeretnék, de természetesen körbenézek alternatív megoldásokért is. Ha jól hallottam, van a faluban egy tehetséges faragó is, mindenképpen felkeresem őt is, hogy vállalna-e más bálványokat, fétistárgyakat is, mint amelyekben ő hisz.
Nem célom lehúzni az iskolát feltétlen, de mint mindenki, úgy én is kihasználom a lehetőségeimet, és ha a lehetőségem az, hogy megrendelhetem ezeket a csodákat, úgy, hogy egy-két csinos tanerővel kell alkudoznom, hát megteszem. Nadia, Vivien és Emily mind kivételes szépségű hölgyek, és úgy vélem, hogy mindhárman megértenék, hogy miért is kívánom megdézsmálni a rájuk fordított keretet. Nem a rossz szándék vezérel, távol álljon tőlem. Ez talán szenvedély, talán egy fokú bolondság, de nézzük el ezt most nekem.
- Szeretném, ha megértenék, hogy a vallások, elsősorban az ősi vallási kultúra alapja mindennek. A bálványok és fétistárgyak megismertetésével, birtoklásával, alkotásával megérthetik, mit jelent ez az alap. Az érzést, az élményt közvetíteném általuk. Szeretnék adni valami olyat, ami elkíséri őket az életük során. Tapasztaltál már ilyet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A sárkányeregetés jó móka volt, még így, lassan tizenhat éves fejjel is, főleg úgy, ha a játék nem is úgy festett, mint a hagyományos, mugli fajta, amihez igen komoly képzelőerő is kellett, hogy sárkánynak lehessen nézni, hanem valóban, kissé durván faragott vonalakkal, de megközelítőleg hasonló külsővel rendelkezett, mint az említett bestia. Volt hosszú nyaka, egy kissé aránytalanul nagy fejjel és ehhez képest kicsi sárnyak és rövid farok állt ki a tömzsi testéből. És persze lapos is volt eléggé, de az lenről nem annyira látszott.
A móka hátulütője az volt, hogy kicsit kevesebbet nézett Lili az orra elé, még annál is, mint ahányszor egyébként szokott, így gyakran megbotlott, vagy nekiment valaminek, de egyetlen egyszer sem annyira, hogy fontolóra vegye, hogy talán másként kéne ezt csinálnia. Már így is csak sietve lépkedett, nem futott vele, mint tette kiskorában, szóval épp eléggé visszafogott volt saját megítélése szerint.
Tekintete azért időnként előre, meg oldalra is fordult, kereste barátját, akiről úgy tudta, itt lesz, elvégre alapvetően neki akarta megmutatni a papírból formált eszközt, nem maga ötlötte ki, hogy repülés helyett reptetni is lehetne. Előbbit azért cseppet jobban élvezte.
Viszont elkalandozott annyira, méghozzá nem csak fejben, hanem ténylegesen is, hogy a falu határában lévő tó is tó mellé ért. Mivel kiért a fák takarásából, itt a szél is jobban fújt, és Lili alig győzte visszatartani a szörnyet.
- Hát jó, látom arra akarsz menni - nevetett fel a sárkányt nézve, ami felhúzta őt a stégre.
Itt azonban megvetette lábát, mielőtt még besétált volna a vízbe, ám a természet erői másként gondolták. Mielőtt feleszmélt volna, a szél megfordult, majd ismét, és olyan erővel fújt, hogy még Lilit is meglökte előbb jobbra, majd balra. Nem volt egy súlyos egyéniség, így egy erősebb szélroham simán kibillentette az egyensúlyából, ez pedig még az irányát is változtatta rövid időn belül, Lilkó pedig azon kapta magát, hogy a sárkány zsinórjába gabalyodott. Igazából nem lett kötözött sonka jellege, egyáltalán nem okozott volna gondot kikevickélni belőle, de a szél ismét gondolt egyet és olyat taszajtott a lányon, hogy hátra kellett lépnie.
Lába megakadt egy magasabban álló deszkában, és már sikkantott is fel, ahogy egy zsák krumplit megszégyenítő módon eldölt, bele a még nem túl meleg tóba. Ha jó idő lett volna, illetve fürdőruhában van, valószínűleg direkt örült is volna a balesetnek, de így, felöltözve, farmerben, kötött pulcsiban, zokniban és cipőben azért még számára is súrolta a kellemetlenség határait a helyzet. Ráadásul úgy tűnt, vízben már nem is annyira egyszerű kigabalyodni a sárkány "karmaiból".

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Nem hiszem, hogy ért. Nem hiszem, hogy próbálja beleélni magát a helyzetembe. Hiába mondta, hogy fordított esetben megpróbálna megérteni, hiszen most sem teszi. Nem a helyzetemet próbálja megérteni, nem próbálja megérteni, hogy mit érzek. Megoldást keres valamire, amiről azt gondolja, hogy érti. De a kettő nem ugyanaz. Nem megoldásokra vagy tanácsokra van szükségem. Nem arra, hogy megfogja a kezem és megmutassa, mit kéne tenni. Nem. Meg is rázom a fejem.
- Nem Karola, nem erről van szó. Én nem akarom, hogy segíts. Nem akarom, hogy bárki is segítsen - kezdek bele, mert sosem gondoltam úgy hogy szükségem van mások segítségére, vagy legalábbis nem úgy, ahogy ő vázolja a segítséget. - Azt szeretném... Igen, azt hiszem azt szeretném, ha csak beülnél mellém a gödörbe és ott lennél velem. Nem kell, hogy megold, hogy kitaláld mit kéne csinálnom. Én is tisztában vagyok a lehetőségeimmel és az esélyeimmel. De ettől még nem könnyebb. És attól, hogy valaki megmondja szerinte mi a jó, nem lesz az - nem tudom jobban elmagyarázni. Én szimplán csak azt szeretném, ha pontosan azt érezné valaki, amit én is. Tudom hogy ez lehetetlen, de azt is érzem, hogyha rögtön megoldani próbálja a helyzetet, ahogy elmesélem, akkor még nem volt ideje ténylegesen megtapasztalni, átérezni a helyzetet. Persze jó néha egy külső szemlélő, de most nem vágyom rájuk. - Ez nagyon hülyén hangzik? - kérdezem meg végül bizonytalanul, mert tényleg nem vagyok biztos benne, hogy érthető, hogy mit is akarok. De jobban nem tudnám hirtelen megfogalmazni. Megbántani sem akarom, épp csak nem szeretem ha beleszólnak az életembe és most kicsit olyan, mintha mindenki bele akarna szólni, le akarna korlátozni. Kicsit ő is, ez a bulis dolog is ilyesmi, bár valahol értem azt, mert én is aggódom, még ha nem is adok szót neki, és nem is korlátoznám be miatta. Értem. Nehezen, de értem.
- Oké... nem ismered - vonok vállat. Ha nem a Dusán az, akkor valaki más. A kérdésére pedig csak tátva marad a szám, de aztán csak kimondom, bár érzem, hogy baj lesz belőle, de nem várhatja tőlem, hogy azt válaszoljam nem. - Alig öt perce vallottad be, hogy megcsókoltál valaki mást. Jelenleg úgy tűnik, hogy pár pohár után még erőlködniük sem kéne - Nincs bántó él a hangomba, még csak sértődöttség se. Csalódottság. Az van még ott, és valószínűleg még lesz is egy jó darabig.  - De... felejtsük el, és bizonyítsd be az ellenkezőjét - Nem, nem fogom elfelejteni, viszont szeretném, ha bebizonyítaná, hogy ez egyszeri dolog volt és nem kell aggódnom, mert csak engem szeret, akkor idővel elhalványodna az emlék.
Ezután próbálom elterelni a témát, persze észreveszi, így csak elhúzom a számat, ahogy felállunk. Hagyom, hogy belém karoljon, örülök is neki kicsit, de a kérdéseire csak rázom a fejem, egyik szakma sem érdekel.
- Nincs - rázom meg a fejemen - Mármint... szeretnék még tanulni. Meg utazni. Világot látni. Nem akarok egy irodában ücsörögni. De az átoktörés sem vonz...
Ismét csak egy vállvonásra futja. De mindegy is. Még van pár hónapom kitalálni, hogyan tovább, nem igaz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Nem értettük meg egymást igazán, aminek talán köze volt a korkülönbséghez, vagy egyszerűen csak másként gondolkodtunk. Kicsit meglepett, hogy így ellenezte a segítségnyújtást, s hogy félreértelmezte, pedig tényleg csak a jó szándék vezérelt. Ő azonban amennyire megismertem, elég makacs volt, hogy másként vélekedjen bizonyos dolgokról, mint ahogyan én is, ebben legalább hasonlítottunk. - Oké, nem hangzik hülyén, értelek. Nem tanácsra van szükséged, hanem csak arra, hogy valaki meghallgasson, világos - zártam le ezzel, mert ebben is volt valami, néha az embernek jól esett, ha csak végig hallgatták, egy szó nélkül. Ettől függetlenül úgy gondoltam, hogy nem ártana, ha elmenne és konzultálna egy szakemberrel, mert az alvajárás komoly dolog, s ahhoz nem kell orvosnak lennem, hogy ezt megállapítsam.
Ezután még jó néhány dologról beszéltünk, köztük az aggodalmairól is, s bár hiába próbáltam megnyugtatni arról, hogy nincs közöm ahhoz a fiúhoz, azért úgy éreztem, hogy van benne ezzel kapcsolatban némi félsz. Még ha nem is mondta, ez látszott rajta, aztán csak szóvá tette azt, amit alig néhány perccel korábban vallottam meg neki. - Jó Márk, ez nem olyan volt, mindegy, vedd úgy inkább, hogy nem kérdeztem semmit - egy picit azért rosszul esett a célzása, hogy azt gondolta, bármikor bárkivel ezt tenném, de mivel tudtam azt, hogy ezzel megbántottam, így inkább annyiban hagytam a dolgot, s elnémultam. - Oké - bólintottam, remélve hogy tényleg nem beszélünk erről többet, majd ezután karoltam bele, hogy megkezdjük, vagy inkább folytassuk a járőrözésünket.
Megértettem azt, hogy most nagy nyomás nehezedett rá, de ha az elemi mágiájával kapcsolatban nem tudtam rajta segíteni, akkor úgy éreztem, hogy legalább egy beszélgetéssel előrébb lendíthetem őt a céljai felé. Nem sűrűn beszélgettünk ilyen dolgokról, pedig tényleg érdekelt az, hogy mit csinálna szívesen. - Tehát utazni és tanulni, hm ez klassz, ez alapján akkor foglalkozhatnál mondjuk az állatok felkutatásával, sárkányokkal például vagy, lehetnél ereklyekutató. Tényleg, gondoltál már erre? Tök izgi lenne, olyan lennél, mint Indiana Jones...ő egy mugli történet szereplője. Lenne egy kalapod, meg egy kis ostorod, járnád a világot és gyűjtenéd a kincseket - mondtam nevetve, s el is képzeltem magam előtt Márkot ilyen felszerelésben. - Mit gondolsz? Tetszene? - kérdően pillantottam rá - Egyébként elég nyugis most a kastély, szerintem nem lesz ma szabályszegés, végezhetnénk hamarabb is - jegyeztem meg egy mosollyal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Még mindig nem találtam a helyemet a suliban, hiába volt egy-két jó arc, aki próbált segíteni, ezt leszámítva nem éreztem úgy, hogy olyan baromi könnyű lenne barátokat találni. Tök új voltam, ellentétben azokkal, akik talán már évek óta ültek egymás mellett a padban, és a nyarakat is együtt töltötték. Sokaknak már megvoltak a közös emlékek, bulizások, volt összetartó erő, én meg csak vakartam az államat, azon agyalva, hogy úgy mégis kihez csapódhatnék.
Nem volt kenyerem a zargatás, és azt hiszem a barátkozásban sem voltam túl jó, meg hát itt nem volt egy jó kis akadálypálya, ahol megmutathattam volna a bicikli tudásom. A kviddicsről meg eddig csak elméletben hallottam, szóval még csak annak kapcsán se tudtam haverkodni a srácokkal, pedig a sportokat imádtam. Tré, de ez van. Úgy kavarogtam a kastélyban, mint galambfos a levegőben, hol ide mentem, hol oda másztam, de nem találtam a helyem.
A könyvek nem kötöttek le, a tanulásban nem voltam toppon, és nem akartam magam egyből azzal égetni, hogy hé ez nekem nem megy, kéne valaki, aki korrepetál. Ehelyett maradt az mp3 lejátszóm, meg a gitárom. És ha már azokat is untam, akkor odakint császkáltam, leginkább a tisztás környékén, vagy a falu határában. Az a hely egyébként nagyon király volt, leginkább a tó tetszett és annak a környéke, ezért is döntöttem ezen a napon a pecázás mellett.
Nem volt hideg, de fejest azért még nem ugrottam volna a tóban, ám a halaknak ez az időjárás kedvezett. A csalim egy kis ebédről lopott kenyérdarab volt, abból csináltam golyókat, amit aztán a horog végére csúsztattam. A horgot pedig egy damil segítségével eszkábáltam hozzá egy hosszabb fadarabhoz, mert ezen kívül másom nem volt. Nem egy csúcsszuper horgászcucc, de időtöltésre alkalmas.
Be is lógattam a csalit, és már jó ideje ücsörögtem ott némaságban, várva, hátha lesz egy kapás, amikor egyszer csak felfigyeltem valami madárijesztő félére az égen. Na nem egészen az volt az, mert jobban megfigyelve úgy tűnt, hogy valami sárkányt próbál hajtani egy kiscsaj. Meg is akadt a pillantásom a sárkányon, de ekkor éreztem egy rántást , valószínűleg ráharaptak a csalimra, így újra a vizet figyeltem.
- Gyerünk hal, akadj a horgomra  - magamban motyogtam, ekkor hallottam meg egy nagy csobbanást, s ahogy a stég felé kaptam a pillantásom, úgy láttam, mintha a vízben lenne valaki, a sárkány meg eltűnt.
- Baszki! - nagyon úgy tűnt, hogy a csaj eshetett a vízbe, és ugyan semmi közöm nem volt hozzá, de azért még sem hagyok senkit a vízben, nehogy már megfulladjon szerencsétlen. Fel is pattantam, s eldobva a botomat, rohamtempóban futottam arra, amerre láttam elmerülni a lányt. Nem, nem volt a hónom alatt olyan piros műanyag, a mellkasomon sem feszült olyan fekete pánt, és piros gatya sem volt rajtam. Farmer-póló-kapucnis felső kombóban, na meg tornacipőben értem oda a stéghez, és már vetettem is bele magam a vízbe, hogy segítsek a lányon.
- Minden okés? - ahogy megragadtam őt a vízben, egyik karomat átfűztem a testén, a másikkal meg mintha lubickolnék, próbáltam fenntartani magunkat a víz tetején.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

- Valami olyasmi - hagyom rá, mert nem egészen. Hallgatni a gödröm tetején ülve is hallgathat és az nem ugyanaz, mint benne lenni a gödörbe. De nem erőltetem, mert a lényeg talán meg van így is. Vagy legalábbis közelít. Nem akarok telhetetlennek tűnni, vagy ilyesmi. Ami pedig a többit illeti, szerintem, tényleg elég kezdésnek, ha csak kivonom magam a nagyobb felelősségek alól és adok magamnak időt, hogy a fontos dolgokra koncentráljak. Ha még akkor is soknak tűnik, ráérek akkor az újabb lépésen agyalni.
Egyelőre viszont lehet, hogy a kapcsolatunkat kell majd újra értékelnem. Mert bár akarok hinni Karolának, a csak úgy megcsókolni valakit, aki nem én vagyok, az számomra felfoghatatlan. Nekem tényleg sosem jutott eszembe hasonló más lánnyal, de lehet benne van a hiba.
- Miért milyen volt? - Nézek rá kérdőn, mert ha azt is mondom, hogy nem akarom tudni, vagy felejtsük el, azért csak zavar. És kicsúszik belőlem ez a kérdés. Viszont ha nem válaszol nem fogom erőltetni, mert belátom én is, hogy nem sok értelme van. Sóhajtok is egy nagyot és igyekszem felnőttként kezelni a helyzetet - tovább lépni, új esélyt adni. Vagy ilyesmi. Ez azt hiszem az. Egy esély neki, hogy bebizonyítsa én is vagyok olyan fontos neki, mint ő nekem.
- Te ismered Indiana Jonest? - igen tudom, ez volt a legfontosabb része annak, ami mondott. De hé, Indiana Jones az egyik legkirályabb mugli. - Aha... ostorral - ezen nevetni kezdek és azon kapom magam, hogy teljesen más dolgokon jár a fejem, az ostor kapcsán. Például eszembe jut a Szürke Ötven árnyalata. Nem mintha engem vonzana az ilyesmi, de egy pillanatig csak beugrik, és... Megrázom a fejem - A kincseket, meg a nőket, minden kalandon másik - mondom és közben oldalba bököm Karolát viccelődve. Remélem veszi a lapot, mert na, ha látta a filmeket, tudja, hogy Indi, nagy flört, és egy igazi szoknyapecér. Nem úgy mint én. Én ahogy megbököm a lányt, rögtön vissza is húzom magamhoz. - Na jó nem, de velem kell jönnöd - súgom a fülébe, ahogy a folyosó végén befordulok, őt is magammal húzva - Amúgy nem hiszem. A sárkányok messziről, meg a könyvekben szépek. Ahogy az ereklyekutatás is érdekes... de túl veszélyes. Ha valami veszélyeset akarok, akkor inkább valami extrém sport... - fűzöm még hozzá, kifejtve, hogy az általa felsorolt opciók miért nem tetszenek. Nem akarok veszélyt és aggódást az életembe. Épp elég stresszes most, nem hiszem, hogy rá kéne tenni még egy lapáttal. Persze egy bizonyos mennyiségben jó az adrenalin, de most túl sok is van belőle. Egyelőre lefaragni kéne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Péntek, végre péntek. A napok csigalassan vánszorogtak annak ellenére, hogy mennyi minden történt vele ebben a rövid időszakban már. Úgy tűnt, a viszontlátas öröme mindenkivel izgalmassá tette már az első heteket is. A tanulás ellenben... Mit sem változott a hozzáállása, ha tehette volna még mindig csak szórakozni járt volna ide. Buli, haverok, lazulás. De a tanárok erről másként vélekedtek, már most annyi anyagot és beadandót sóztak a nyakába, hogy azok gondolatától is a hideg rázta. Szerencsére a hétvégére nem hagyott kötelezettségeket, tervei között leginkább a tánc szerepelt, mert már ezer éve nem gyakorolt és ha nem akarta, hogy izmai megmakacsolják magukat akkor bizony muszáj volt erőt vennie magán és lemenni edzeni egyet, majd végigtolni egy már ismert koreográfiát. Ilyenkor kapta el leginkább az ihlet a saját koreók összerakásához, szóval nem csak szinten tartotta, hanem inspirálta is magát egyszerre.
Barátnői már régen végeztek, Sári azonban még jóízűen falatozta második adag csirkéjét. Rejtély volt még szamara is, hogy hova tűnik el benne az a rengeteg étel amit magába töm, mert simán képes volt bárhol, bármikor és bármilyen körülmények között felnőtt férfiakat megszégyenítő ezzel mennyiségeket eltüntetni. Ekkor ült le mellé a lány, akinek a nevére ugyan nem emlékezett, de az arca ismerős volt számára az évnyitóról.
- Itt igazából minden mennyei - kontrázott miután lenyelte a szájában lévő falatot. Azért már mégsem beszélt teliszájjal, az nem lett volna túl illendő és nőies a részéről. Oda meg vissza volt a manók kosztjától, keresve sem talált volna jobb
- Sári - biccentett mosolyogva és a szájaba tömte a csirke maradékát. Ennyit a nőies bájról. Bár nem igyekezett kifejezetten fenntartani a látszatot, de azért nem akart szánt szándékkal ellentmondani saját magának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kíváncsi lett volna, hogy ez a két csokitól maszatos tündét hogy ismerte meg egymást. Valószínűbbnek tartotta, hogy a szülők jó barátok lehettek; hogy az apák együtt jártak horgászni és sportról beszélgettek míg az anyák megvitatták ki mit főzött és milyen ügyes már a gyereke. Legalábbis általában ezt látta az őt körülvevő gyerekkel rendelkező felnőtteknél.
Nem telt bele sok idő, úgy tűnt, a terve bevált. Egy fiatal nő robogott feléjük, a kisfiú csillogó szemekkel nézett anyukájára. Megkönnyebbül sóhaj hagyta el ajkait, hogy nem kell hivatalos szervekhez fordulnia a gyerekekkel, mert már itt tartott, hogyha nem kerülnek elő a szülők, akkor az aurorok segítségét kéri majd.
- Ugyan, én nem tettem semmit. - Viszonozta a kedves mosolyt és papírzsepi után turkált a táskájában, mert határozottan úgy tűnt, hogy Laurának szüksége lenne egyre. Meg tudta érteni, valószínűleg ő sem tudta volna megállni sírás nélkül az örömteli találkozást. Ekkor azonban a nő megszorongatta, mintha ezer éve jó barátok lennének és régen találkoztak volna utoljára. Kellett egy pillanat, hogy feloldódjon fagyott bénultsága, nem volt hozzászokva, hogy idegenek ilyen közvetlenek legyenek vele, de aztán tétován viszonozta a gesztust. Na lépés volt ez számára, hiszen régebben a hozzá közel állókkal sem tudott ilyesfajta közeli kapcsolatot teremteni, nem még vadidegenekkel, akikkel egy perce sem ismerik egymást. Sőt, nem is ismerik egymást, hiszen még csak be sem mutatkoztak, vagy valami.
- Szembejöttek velem az utcán kézen fogva, de egyedül voltak, ezért elindultunk megkeresni téged... vagyis titeket. Ne haragudj, hogy tegezlek, de nem tűnsz olyan öregnek azért - eresztett el egy újabb kedves mosolyt. Remélte, hogy ezzel nem bántja meg a nőt, de hát igazat mondott. Egyáltalán nem nézte volna ki belőle, hogy már anyuka.
Igyekzett nyugodtságot sugározni a nő felé, mert bár a helyében ő is ideges lett volna, sőt, ennél talán még rosszabb, de most feltétlenül meg kellett nyugodnia. Hiszen már semmi oka nem volt aggodalmaskodni, mint ő is láthatta mindkét gyerek megúszta épp bőrrel a kis kalandozást és jó kezekbe kerülve várhatták meg a szülőket. Addig is, hogy valami haszna legyen elvette a gyerekektől a megevett csokik papírját és elbattyogott a közeli szemeteshez, hogy kidobja őket.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

tetszik, hogy nem az a gond, hogy esetleg nem bírnád el Márkot, hanem az, hogy féltesz, hogy megdobsz vele és bajunk esik *-*

ó, Márk képek is hullhatnak rám. de pénz is kell! az olyan klasszul esik

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő