Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem láttam még ilyen idegesnek ezt a lányt, nem is akarom, asszem, biztos sok kell neki, hogy ennyire felidegelje magát. Szegény automata. Mondjuk én is ugyanennyit csináltam és bamm, kiáradt az összes csoki, amit én csak összekapkodtam, majd elszaladtam a dolgomra.
- Nem vagy tigris? Uh, pedig jól állna, ha meggondolod magad, van egy olyan mintás felsőm, biztosan dögös lennél benne - javaslom, kis mosollyal az arcomon, végig is mérve, mert nagyon helyes csaj, ennél sokkal-sokkal többet is ki lehetne hozni belőle. Aztán csak fáj a nevetés, kicsit oda is kapok egy grimasszal, mert baromi rossz, szerintem valami nem a helyén van, vagy nem tudom... - Kisebb incidens, de semmi komoly, engedd el.
Tesz is felém egy lépést, nem lépek el, mert az gyanús lenne, de nem is nyomom egyből az orra alá a sérült testrészeim hogy UH EZT NÉZD.
- Oh, hidd el, bármelyik jó rá - bólintok meggyőzve, mielőtt elé tárnám a táskám, egyszerűen csak úgy érzem magam, mint egy mozgó csokidíler. - Hát, már képes voltam nem eltörni a borotvámat, szóval asszem, haladok.
Más kérdés, hogy a bordáim nem mondhatják el magukról ugyanezt. Kicsit rá is vágok az automatára, nem durván, így is eljut odáig a dolog, hogy kiokád egy nagy adag aprót és egy fél sor csoki leesik.
- Szedd ki a részed - szusszanok fel, leguggolva, hogy kivegyem az aprót, mert nem fogok előrehajolni, tuti nem. Utána a táskámba dobom a maradékot. Erről ennyit. Még megszerzem a Cadbury csokit és követem őt a vizsgálóba.
- Mit is csinálunk most?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

május 4 | 420-as szoba  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egyszerűen nem bírom ki, kitör belőlem a nevetés, ahogy meredek rá nagy szemekkel, már épp megszólalnék, majd megint elnevetem magam, mert akármilyen luxi is a fordítógépem, egyszerűen nem boldogul.
- Mi az hogy "prüntyőke"? - nézek rá nevetve. Még meg is pöckölgetem kicsit a karkötőt, de egyszerűen semmi, inkább csak megcsóválom a fejemet. Inkább követem a pillantását aaz utca felé, de nem leszek tőle okosabb, csak megingatom a fejem kicsit.
- Nem is azok, de ettől még érdekel a dolog, szeretek segíteni másokon. Mikor épp magamnál vagyok - szívok újabbat a cigarettámból, mert nem mindig lehetek ügyes nagylány, aki csak elboldogul az élettel, mintha muszáj lenne. Néha lehetek én is kicsit életképtelen. Kicsit sokat. A szemöldököm felvonva vigyorodom el, az asztalon dobolva csendesen. - Mit próbáljak ki elsőre, mit javasolsz?
Még egy kihívó mosolyt is magamra öltök, miközben őt figyelem, de a pincérlányka besétál az idillbe és nem is nagyon akar onnan kikeveredni, ami engem meglehetősen irritál, ezt pedig szóvá is teszem neki. Asszem nem örül neki, de nem tud érdekelni, nem azért fizetik, hogy az orosz maffia aurájában ácsorogva csöppentse a nyálát a ginembe.
- Jobb lesz, ha megszokja, nem viselem jól, mikor valaki útban van. Idióta - horkanok fel, mielőtt még a poharam az övéhez érinteném. - Nos, akkor igyunk arra, hogy most talán emlékszem rád legközelebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Frankie
<így> <Pécs, Nappali>

- Kuc-kuc - vigyorodom el elég szélesen, hogy aztán mielőtt megszólalna nevessem is el magam. Ennyire nem volt szándékos, talán, mindaz amit mondtam. De láthatóan még így is erősebben ragadtam meg a lényeget, mint várta volna. Mindig így van, nem azt várják, amit kapnak, ez pedig megdöbbentő, sokszor elég kellemetlen is. - Ebben nem kételkedem.
A saját szavaimban egyébként sem szoktam, de úgy tűnt nem is a tagadok, még lehet fajta lány. Szimpatikus is lehetne, de nem azért voltam ma itt, hogy kisilabizáljam mi is a fogékony rész ezen a nőn. Ezen más a családban átesett, nekem nagyon úgy tűnt ezt az albumot nézve, ami idő közben előkerült az egyik belső zsebemből, ha a képek vissza is csúsztak. Azt még vissza kell juttatnom a helyükre, de majd anyámmal elrendezem ezt. Neki van kulcsa Igorhoz, így nem kell megint betörőt játszanom, nem túl időspóroló tevékenység.
- Körülbelül. Elég mélyet és tartalmasat - bólintottam párat, ahogy becsukva a lemez tokját elé toltam kettőnk közül. ez már az övé, azt kezd az infókkal, amit akar, bár ha okos lány, nem hagyja ki ezt a kört és kíváncsi arra, mi is az a mély nyom, ami láthatóan eléggé az öcsémben maradt. A színes hányásnyomokon túl.
- Mindenki életében eljön ez egyszer, meg kell tanulni értékelni és a megfelelő módon reagálni - közöltem már szinte kedvesen, ahogy vidáman a kiürült italom nyomát fürkésztem, mielőtt visszagomboltam volna  a letűrt ingem ujját. Az én utam ennyi volt ma, legalábbis eredendően így gondoltam.
- Egy megállapítás az öcsém szavahihetőségéről irányomba. Mondjuk úgy nem vagyok a kedvenc beszélgetőpartnere, de ezért nem hibáztatom. Kölcsönösen alátettünk egymásnak éppen eleget - vontam vállat, nem mintha ez rá vagy másra tartozna. elemelkedtem a székből majd a tárcám elővéve a közeli kiszolgálórészhez léptem, kifizettem az italokat majd visszatérve visszavettem a zakóm.
- Az a tiéd, azt teszel vele, amit szeretnél. Ajándék, az irataidra pedig vigyázhatnál jobban, nem mindig juttatják vissza, a visszaélésekből pedig komoly ügyeid lehetnek idegen országba - jó tanács kéretlenül. Mint tőlem mindig. Az utolsó gombom is a helyére került, majd még rámosolyogtam a fiatal nőre, mielőtt az asztalra támaszkodva az öltönyöm a mellkasomhoz szorítva oda nem hajoltam hozzá.
- Hagytam egy képet a tokban, ha kivennéd a szöveget - azzal felegyenesedve intettem az egyik ismerősömnek és elindultam a dolgomra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Tigris sem - sóhajtok egy nagyobbat kicsit kellemetlenül húzva el a szám, ahogy a cipőmre pillantok, legalább azon nem látszik meg annyira ez a kitörés. Kár lenne érte, egészen szeretem ezt a párt. - Jól állna? - kicsit furcsán néztem, na nem a felajánlásért, már feltűnt, hogy ő elég közvetlen és kedves is a maga módján, csak én azt hiszem nem feltétlen akartam elképzelni, amik neki sikerült azzal. Vannak a családom szerint meredeknek nevezhető darabok így is a ruhatáramban, nem vagyok teljesen biztos benne, hogy ez még kéne pluszban a jelenlegi rengeteg kérdőjel és esemény mellé, amit átélek.
- Biztos? Megnézem és adok valamit rá, ha tudok - ajánlottam fel, mert hát mi másra jó egy orvos egy kórházban? Jó, nyilván másért volt itt, nem a friss sérülés vagy bármi legyen ez okán. Ettől még nekem ez nem csak egy szakma, azért csinálom, mert aggódom az emberekért a legtöbbször. Most is.
- Szép gyűjtemény - jegyzem meg a táskába pillantva, persze aztán felnézek rá, mikor az apró, de tudom neki most mennyire lényeges lépésről és előrehaladásról beszámol. Nem lennék a helyében, igazából az elmúlt hetekben egyikünkében sem. A hideg kirázott most is, az apró pihék és libabőr is a kezemen ékeskedett, nem volt kellemes a gondolat sem.
- Wow... - nagyjából ennyire tellett, ahogy meredtem rá, majd kivettem a két csokimat, meg még egyet. Mert miért ne. Nem kellene, már az se, amiért indultam. De  a kezem remegése még vissza-vissza tért, így kibontva mutattam az utat, aztán bele is haraptam a karamellás darabba.
- Ta'átam neked me'o'dást - mondtam gyorsan, de nem volt túl szép, hiába tartottam a kezem a szám elé, ettől még tele volt. Becsuktam z ajtót magunk mögött és a maradék csokit letéve kinyitottam a kulcsommal a fiolás szekrényt. - Kikevertem neked egy italt, ami segíthet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

carolina

Mosolygó szemekkel hallgatok. A tekintetemet egy pillanatra sem választom el a karjaim között tartott nőtől, nem nézek oldalra, nem nézek félre, nem érdekel sem pincér, sem érkező vendég. Nem érdekel a két asztallal beljebb nevetgélő fiatal pár, sem a kirakatüvegen át beáradó, már-már bántó tavaszi napsugár. Engem csak a szőke nő foglalkoztat, a figyelmemet az ő arca, az ő hangja, az érintése és a csókja köti le. Soha nem találkoztam még hozzá foghatóval, és tudom, tudom, jobb volna arra gondolnom, ami közöttünk történt - vagy hát, ami azt illeti, nem történt, jobb volna tanulnom a vele kapcsolatos korábbi hibámból, én csak arra gondolok, hova viszem el, mikor legközelebb látom. Mert én nem találok egyetlen hibát sem. Rossz volt az időzítés? És? Megesik. Talán még a most sem jó. Az is lehet, hogy ez az élet még nem az, ahol mi ketten végül egymás mellé érkezünk meg. Lehet, hogy erre az életre nem ezt írták meg nekünk az égiek. Talán most minden, ami bekövetkezhet, nem más, mint véletlen találkozások, egymás útjának megannyi keresztezése, villanó tekintetek és derűs, minden rendben lesz mosolyok váltakozása.
Nem bánok semmit. Tudom, hogy jó úton járunk, és tudom, hogy ha úgy kell lennie, akkor egy nap visszalép az ajtóm küszöbén, leül velem szemben a megterített asztalhoz, és az evőeszközökért nyúlva szavak nélkül rám mosolyog, mert úgy döntött: mellettem marad.
- Hé - vigyorodom el végül, s megnedvesítve a számat felé billentem a fejem. - Tudom, hogy úgy nézek ki, akár egy földre száműzött félisten, de azért ne essünk túlzásokba. Se buddhista szerzetes, se szent nem vagyok. A többit megbeszéljük egy hamburger mellett. Deal?
Habár suttogva folytatom, az övébe mélyesztett, magabiztosságtól csillogó tekintetem, és a széles, huncut vigyor bárkinek, aki minket néz, elárulhatja, hogy nem életre szóló döntésekről vagy egyéb komoly dolgokról beszélek.
- Attól, hogy nem találod a helyed, még nem vagy rossz ember - szólalok meg később, miután Carolina elfordul tőlem, és a cukrászdán túli életet kezdi figyelni. Nem siettetem, hagyom, hogy a gondolataiba merüljön, és csak akkor kezdem keresni a tekintetét, mikor félig-meddig visszapillant rám. Jobbomat arcához emelem, két ujjammal szelíden megsimítom a bőrét, majd, mikor végre rám néz, szélesen belemosolygok a szemébe. - Az útkeresés jó dolog. És szükségszerű is.
Ujjaimat a halántékán át gyengéden világos tincsei közé vezetem, tekintetem az összes apró, alig-alig érzékelhető, puha mozdulatot követi. Látom, hogy néz, rezzenéstelen arccal, már-már értetlenül és dermedten figyel, de nem pillantok vissza. Elmélyülő mosollyal, egy ismert dalt dúdolgatva folytatom; az ujjaim elvesznek a fürtök között, egyre beljebb járnak, egyre csak haladnak, hogy végül, mikor már a tarkója alá tartok, és minden ujjam behálózza egy-egy szőke tincs, megállapodjanak. Az erő ekkor ébred fel bennem újra, és érzi meg a nő is.
Szöszmötölök még valamit, helyezkednek az ujjaim, aztán a kezem a szőke fürtökkel együtt ökölbe szorul, és a következő pillanatban már húzom is a bestia fejét, egyre hátrébb, egyre lejjebb, hogy feszüljön, hogy fájjon, hogy újra felfedje előttem hófehér nyakát, hogy újra láthassam a fakó bőrén átütő ereket, hogy a szememben újra tűz gyulladjon. Halk, elnyújtott hörgéssel közeledem a nyakához, de ahelyett, hogy harapnám és marnám, csak az orrom hegyével és mostanra már száraz ajkaimmal érintem azt. Óvatosan, ámbár a belőlem általa fakadó tüzet egy pillanatra sem bújtatva haladok, és csak a füléhez érvén lassítok le. Ajkaim közé veszem hűvös cimpáját, talán még a nyelvemet is megérezheti egy röpke másodpercre, aztán...
- ...jól van, Brown, vége a gyereknapnak, menjünk, mielőtt befognak mosogatni - erőnek erejével visszafojtott nevetéssel beszélek. Igyekszem nagyon komolynak hatni, mikor a csípőjére kétoldalt ráfogva könnyedén felállítom, majd a mondatot lezáró pont gyanánt akkorát csapok a hátsójára, hogy a tenyerem nyoma az esti fürdésnél még minimum előre köszönjön. Aztán fáradtnak tettetett sóhajjal összedörzsölöm a kezeim, és ügyesen kerülve Carolina pillantását én is felkelek a székről. Már csak mikor kitárom előtte a cukrászda ajtaját, sandítok le rá, akkor is beszívott ajkakkal, alig vigyorogva. Imádom. Imád.

// Köszönöm a játékot!   //

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Azért egy pillanatra elgondolkoztam, hogy milyen lenne Frank mérgesen. Még nem volt hozzá szerencsém, és őszintén remélem, hogy nem is lesz. A harapásait meg szerintem az aktuális nőjének tartogatja, de persze én nem pletykálok.
- Köszi - vettem el tőle a pénzt. Szívem szerint visszaadtam volna a borravalót, ha nem lett volna illetlenség. Én csinos fizetést kapok önmagában, nem szeretem másoktól elvenni pluszba a pénzt.
- Elég komoly a mai nap, főleg egy dupla jóslástan után - megforgattam a szemeimet. - Mármint kedvelem Huszthyt, ne érts félre. De most komolyan, milyen "szimbólumot" kellene látnom abban, hogy egy kártyalapon a csöves tart egy lámpát? - apró sóhajjal dőlök hátra. Érdekes órák voltak, csak épp én nem voltam fogékony a jövőbelátás mágiájára.
- Na és veled mi újság? Hogyhogy pizza lett a mai menü?
A sportolók általában nem akarnak időt pazarolni arra, hogy felmenjenek a kastélyba enni, vagy épp túl fáradtak hozzá. Na meg valahogy szóval akartam tartani, hogy ne kelljen azonnal visszaindulnom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Nem vagyok elég zakkant így is?-*vonom fel szemöldököm, cseppet sem ütődve meg a viccen; bájitalfőzőként és a meglévő családi hátteremmel alaposan fel vagyok vértezve. Azt tanították, inkább menjen pocsékba, mint kárba...
Lesegítik a kabátomat, érintéssel és pillantással egyaránt cirógatva. Nem bírom megállni, hogy játékos kacérsággal ne perdüljek egyet könnyedén tengelyem körül, fodrozódó mosolyom gyerekes örömömről árulkodik. Szeretek tetszeni.
Épp ezért nem zavar Hanna vizslató tekintete, meg sem kísérelek elbújni előle, bár nem is kelletem magam. Aranyos, ahogy a tincseivel babrál, össze-összenézünk és önkéntelenül is elárul a tekintetem.*
- Nem cica. Makka!-*javítom ki vigyorogva, még ha a professzor úrnak édesmindegy is, melyik titulusát használják. Ha az átlagreakcióból indulok ki, szerintem azt hiszi, ÚRISTENMEKKORA a neve.
Megköszönöm a tányéromra púpozott adagot, az illatától pedig szinte azonnal összefut a számban a nyál. Állatkínzás, hogy ennyire forró; figyelmem elterelendő a kajáról beszélgetést kezdeményezek, bőség zavarába hozva a leányzót.*
- Egészségünkre!-*visszhangzom Anton köszöntőjét, kortyolva egyet. Jólesik, s így legalább több esélye hűlni az ételnek - nekem pedig nem égetni össze a számat.*
- Yup. Terepjávorrá, pontosabban. Képi bizonyítékkal szolgálhatok, de itt nincs elég hely egy bemutatóhoz,-*körbeforgatom a fejem, kapásból kiszúrva vagy féltucat tárgyat, amit biztosan levernék, ha mégis megkísérelném. Aki az elefánt a porcelánboltban kifejezést alkotta, biztosan nem volt soha összezárva szarvasfélével.*
- Szoktam. Gyakran hasznos, bár néha csak vicces,-*a következő kérdés is ehhez kötődik, s a legkevésbé sem lep meg, hogy ilyen híremet keltik. Lehetne igazából ennél sokkal meredekebb, lásd az egyetemi botlásomat.*
- Nem, de vérfarkasokkal is dolgozom - ezért lettem animágus. Szóval holdtöltekor általában nem alszom,-próbálom dióhéjban összefoglalni, miért is megyek végig kicsit hasonló cikluson, mint a likantrópok, akiknek segíteni igyekszem. Ha az ember megfejeli mindezt pár transzatlanti hoppanálással, máris beszerezhet néhány olyan táskát a szeme alá, ami garantálja az elvegyülést.
A szerepcserés (köz)játék láttán kuncognom kell, lemondó szusszanással figyelve a grimaszparádét. Műsoros vacsora.*
- Fájdalom, de inkább bokros teendőim bozótjáról beszélünk, semmint valódi borostáról. Sajnos csak halovány fogalmam lehet az általad átélt szenvedésekről,-*hát igen, az arcszőrzetem javarészt kamu és koppintás, hogy enyhítsem az amúgy is elkerülhetetlen tejfelesszájú benyomást. Mondjuk nem hiányzik, a hideg tud rázni tőle, ha valaki szívogatja a szószt a bajszáról vagy rágcsálja azt. Viszont elérkezettnek látom az időt, hogy én is hozzáfogjak az evéshez, ha kisebb falatokban is; nem kell csalódnom.*
- Ez nagyon jól sikerült, hódolatom a szakácsnak,-*emelem a villámon egyensúlyozott adagot, küzdve azzal a rossz szokással, aminek hála óriáskígyóként étkezem.*
- Ezek mind szabadon köröző pletykák vagy nyomoztál is kicsit?-*kíváncsiskodom, játékosan megpercintett szemöldökkel. Elvégre apja lánya.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Persze. Mert szerinted nem? Ugyan már. Ne legyél kishitű - mérem végig alaposan, talán kicsit jobban is, mint illik, de nem zavartatom magam ezen. Majd fogja ő, helyettem is, mert kettőnk közül ő a modoros és jól nevelt, én meg a holland utcai mix, akinek már az anyja is zöld kávézót üzemeltet, az apja meg zenész. Nekem nincs innen lejjebb, köszi, jól elvagyok itt.
- Hát, lehet nem lenne rossz, mert úgy fáj, hogy beszarok - állapitom meg végül, de nem fonom magam köré a karjaim, mert lehet hogy csak rosszabb lenne e tőle és megint nyekkenne valami, aminek nem kellene. Nem ér ez még ennyit.
- köszönöm. Promóciós darabok, amiért az én pénzem is elnyelte. - fájdalom díj ha úgy tetszik. Nem mintha a cég ilyen nagyvonalú lenne, de az automata gyenge, én meg erős vagyok. Mint ahogy most neki is segítek, rátenyerelek a csokiadagolóra és ki is zsarolok belőle egy pár szeletet, meg némi aprót.
- Megoldást? Nekem? Mármint ez... Elmúlhat? - meredek rá kissé elnyílt ajkakkal, de aztán elhatalmasodott rajtam a mosoly. - Megnézed mit szerencsétlenkedtem össze?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem volt tervben megfulladni, de aztán az úriember úgy döntött, hogy szép nap ez a halalra, ha ma sem, akkor mikor? Majdnem sikerült is átsegíteni engem a túlvilágra, de aztán összekaptam magam és csak meredtem rá, ahogy nevetett a szenvedésemen.
Elő is került az ominózus lemez, mint aminek muszáj volt, ott landolt kettőnk között az asztalon, én pedig magam elé húztam, hogy alaposabban is szemügyre vegyem magamnak. Érdekes számcímekkel rendelkezett, nem is értettem elsorey mit akar ezzel.
- Hát... Majd meglátjuk, nekem ez mennyire jön át - vonom meg a vállam lazán, mint aki mindjárt szétesik itt a helyszínen. Pedig a gyomrom éppen összeugrott egy mérettel kisebbre, mintha muszáj lett volna.
- Majd... Igyekszem - szívom be mélyen a levegőt, igyekezve nem túlstresszelni a dolgot, mennyire is lehet furcsa családja Igornak, ha a tesója csak gondol egyet és megjelenik itt, mintha muszáj lenne. És még csak nem is tartja furcsának.
- Azt hiszem, ez amolyan tesódolog - vonom meg a vállam, Nisa szerintem értem sincs oda és ez még csak meg sem hat, ha olyanom van, rezzenéstelen arccal küldöm el melegebb éghajlatra, mert úgy gondolom, hogy nem őszinte velem. Magával. Az élettel.
A megróvásra kicsit le is sunyom a fejem, bólintva pár aprót és az ajkamba harapok. Kicsit szégyellem magam miatta, hogy miattam kellett mászkálnia, még ha nem is emiatt szólt rám.
A mosolyra viszont ösztönösen a sajátommal felelek.
- Köszönök... Mindent - gondolok bele alaposabban, majd bólintok párat, nézve még utána pár pillanatig, mielőtt kinyúznám a fotót a helyéről. Szélesen el is mosolyodom a vigyor, a pózolás, a boldogság láttán. Nem kell megfordítva dátum után keressek, pontosan ismerem a helyszínt és az időt. Ahogy a két vigyorgó  idiótát is. Sosem láttam még magam ennyire boldognak fotón, mint ott és akkor, a szőkére lógva. A tekintetem még Bencét keresi, de ő már eltűnt a színről, mintha itt sem járt volna. Én is igyekszem hasonlóan tenni.

// //

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő