Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Appa, Nath, Thomas, Nessa
Fiúk
Lányok
Kinézetem

Appa, Nath, Thomas, Nessa
Fiúk
Lányok
Kinézetem

Franci, Apu, Nomusa, Valentin

Mivel tudtam, hogy ma nagy "parti" lesz, nem is álmodoztam olyan luxusokról, mint amilyet a tanulás jelent. A délutánom jelentős része a bevásárlással telt, amikor is egy csomó időt a polcok előtt rostokolva töltöttem, azon filozofálva, vajon melyik chipset is kéne venni. Végül inkább nem döntöttem.
Francival gigantikus sátorrá alakítottuk a nappalit, amitől őrémsége majd egész biztosan hanyatt dobja magát, de meg is érdemli. Zord mindenségit neki!
- Franciiiii? - kiabáltam vissza az egyik nagy rakás párna mögül előmászva kisfiús vigyorral és már a konyhába is baktattam. A lány a jelek szerint éppen egy nagy rakás ragacsos, barna színű itókát készített elő, amivel később majd össze lehet öntözni a kanapét.
- Mondjad, itt vagyok - álltam meg végül mellette, oldalra biccentett fejjel figyelve őt. - Én is kapok, ugye?

Végre elkészült mindennel.
Így Nessa pár órával azután, hogy Tommal találkozott, már úton van a megadott címre, hogy elvigye a kis gézengúzoknak a tetemes mennyiségű vacsorát. Végre főzhetett. Kibontakozhatott, és annyit csinálhatott, hogy még szégyellnie sem kell. Spagetti, gyümölcsleves, ilyen olyan sütemény desszertnek... persze mind gondosan előtte lebegve tágító bűbájokkal ellátott fazekakban és tálakban.
Hamarosan meglátja a házat, és nagy levegőt vesz. Hát lesz ami lesz, ő megy és becsenget, ha már ennyit dolgozott vele.
Annak rendje és módja szerint az ajtóhoz sétál, szépen oldalra lebegteti maga mellé a dolgokat, aztán csenget. Már ha van csengő, de biztosan van. Ha meg mégsem, akkor a kezét is tudja használni kopogásra.

Appa, Nath, Thomas, Nessa
Fiúk
Lányok
Kinézetem

Szerencsére nem kell sokat várnia, és máris kinyílik az ajtó, hogy megjelenjen benne az a szőke leányzó, akit napközben is látott.
- Jó estét! - köszön vissza vidáman. Így meg pláne, hogy már tudja, ki ez a lány.
- Valami olyasmi lehetek... - vigyorog.- Találkoztunk ma már. Nessa vagyok. - nyújtja szabad, nem pálcát tartó kezét a lánynak. - Nagyon örülök! És kérlek, tegeződjünk! Nem vagyok még annyira öreg. - poénkodik.
- Beviszem a vacsorát, aztán nem is zavarlak titeket, ne aggódj! Csak gondoltam jól jöhet egy kis meleg étel... - kacsint. Amikor beinvitálják, már megy is a lány után, természetesen a vacsorát előre lebegtetve.
- Hova pakolhatom őket? - kérdezi közben vidáman. Fél szemmel azért szétnéz a lakásban, és el kell ismernie, hogy valóba szép nagy. Meg ízlésesen berendezett, bár ő jobban szereti a kisebb, otthonosabb és melegebb színű tereket. Mint a saját kis lakása. Habár ennyi gyereknek az is szűkös volna.

Appa, Nath, Thomas, Nessa
Fiúk
Lányok
Kinézetem

Mosolyog a lány szavain, és szépen bekormányozza a sok edényt és tálat a lakásba. Követi Franciskát, miközben egy újabb emberbe botlanak.
- Szia! Nessa vagyok! - mutatkozik be a fiúnak is felé nyúlva, fél kézzel, egyensúlyozva a másikkal a sok mindent.- Tegeződjünk. - tudja le a dolgot máris, hogy minél hamarabb túlessenek rajta ebben a tömegben. Hirtelen el sem jut a tudatáig, hogy esetleg ő éppen Tom fia lehet.
- Akkor ide? - kérdez még vissza, majd szépen sorjában lelebegtet mindent a megfelelő helyre. Amikor kész van aztán, nagyot sóhajt, és végre leengedi pálcás kezét.
- Na, ez is megvan! - mosolyog a kamaszokra.
- Megmutatom gyorsan melyikben mi van. - mondja.- Az ott a tésztás edény... spagettit csináltam, nem makarónit... abban van az oregánós szósz, de csak kicsit fűszeres a gyerekek miatt, az ott a sajt, lereszelve... az a húsgombóc, mert van aki úgy szereti a spagettit... abban van külön sütve gomba, ha valaki azzal enné... az a gyümölcsleveses kondér, magtalanítva. - mosolyog.- Az sokáig el is áll, és szerintem másnaposan sokkal finomabb, úgyhogy még holnapra is maradhat nektek... abban pedig csokis és karamellás muffin van. Nos... azt hiszem ennyi. - teszi elégedetten csípőre kezeit, miközben szemléli az edényhalmot.
Na jó... lehet megint kicsit túlzásokba esett... de ha ez a jó neki, akkor mégis mit tegyen?

Nomusa, Franci, Apu, Valentin

Éppen rákattantam a kakaóra, hogy nekem bizony az kell és biztos úgysem adnak, de Franci meglepő módon éppen ezért hívott. Kissé megilletődve néztem rá pár másodpercig, majd végül beleegyezően biccentettem, hogy legyen hát.
- Nem jártam semerre, teszteltem, mennyire alkalmas a kastély bújócskára.  A képességei több, mint kiválóak - eközben magamhoz ragadtam egy kanalat, hogy aztán megkóstoljam a ragacsos, édes italt.  Elvettem a felém nyújtott csészét.
- Nem bánom... Ha ragaszkodsz hozzá, rád írom a végrendeletemben - bólogattam szélesen rámosolyogva a szőke leányzóra, aztán a kakaóba ittam. Nem volt túl édes, pont olyan kellemesnek bizonyult.
Közben újabb nő csatlakozott a díszes kompániához, akinek Franci volt szíves bemutatni is. Nem igazán kívántam feltartani a nőt, aki a kezében a tálakkal egyensúlyozott, de azért kezet fogtam vele.
- Örvendek. Nathaniel vagyok... Vagy Ash, ahogy jobban tetszik - mosolyodtam el barátságosan, a másik kezemben a kakaóm maradványait szorongatva. Aztán szemügyre vettem a nagy halom edényt, végighallgatva a felsorolást.
- Te jó ég... Igazán köszönjük a fáradozást... - pislogtam nagyokat, hogy aztán Francira nézzek kérdőn. - A vén csontok hova lettek?

Appa, Nath, Thomas, Nessa
Fiúk
Lányok
Kinézetem

- Akkor Nathaniel, vagy Ash. - mosolyog a fiúra Nessa, majd megrázza a fejét.
- Ó, igazán nincs mit! Nem volt fáradtság. Szeretek főzni, öröm másokat etetni. - vigyorog a fiatalok felé. Aztán Francira pillant, és elgondolkodik egy pillanatra.
- Nos... végül is miért ne? - kérdezi aztán. - Ha a szüleitek sem bánják... maradhatok egy kicsit. - mosolyog. - Igaz is, valóban... merre vannak?
Hamarosan érkezik is a válasz, amin csak mosolyognia kell. Valentin itthon sincs, ahogyan sejtette, hiszen egy művésznek igencsak sok dolga lehet... Tom pedig... és most esik le neki, hogy Ash a férfi fia. Talán egy pillanatig el is mélázik a fiún, de aztán hamar észbe kap szerencsére. Főképp mivel Franci megszólítja.
- Ne viccelj, ennyi gyereknek ketten teríteni? - neveti el magát. - Mutasd mi merre van, segítek!

Nomusa, Franci, Apu, Valentin

Én bólogatva nyomatékosítottam, hogy persze, maradjon legalább a vacsorára, hogy aztán fel is merüljön a kérdés azt illetően, a hiányzó két személy most éppen hol is tartózkodik. Pár pillanatra elméláztam a válaszra, majd rosszalló fejjel biccentettem.
- Alighanem igazad van. Ha nem ér haza fél órán belül, küldeni fogok neki egy rivallót... - közöltem, mintha mindennapos lenne, hogy az ember az apját torkolja le különböző agresszív levelek formájában.
Franci felszólítására már surrantam is a szekrényhez, még szerencse, hogy kiigazodtam a házon. Kiszedtem egy nagy halom tálat, amit aztán egy pálcamozdulattal az asztalra is lebegtettem, ha kézben viszem, egész biztosan legalább három eltörik.
- Francika, szerintem nem illik a vendégnek teríteni, de hagyom, hadd bíráld el te a kérvényt - nevettem, miközben elkezdtem kipakolni a porcelánokat szépen sorba.

Appa, Nath, Thomas, Nessa
Fiúk
Lányok
Kinézetem

Nessa segít kipakolni, már ha tényleg van igény a segítségére, és a pálcájával ügyesen és bravúrosan szlalomoztatja az étkészletet a lakásban. Látszik, hogy profi ebben, habár nem gyakran ad hatalmas vacsoraestéket.
- Igen, bizony, hogy szerencsés! - nevet fel közben. - Na és miért éltetek muglik között? Persze csak ha szabad megkérdeznem. Milyen köztük? - érdeklődik, hogy egy kis beszélgetést kezdeményezzen, miközben készülnek az egyelőre még meglehetősen jól rejtőzködő gyerekhad megetetésére.
Aztán hirtelen meg lesz fogva a keze, és ő csak vigyorogva adja meg magát, hadd vezessék, ahová akarják. Utána pedig majd' beszakad a dobhártyája. Francinak aztán van hangja bőven!
És erre fel még csak fokozódik a lárma, ahogyan egy rakás gyerek szalad be vidáman kiabálva a szobába, ahol állnak.
- Áh, szóval itt vannak!

Népség

Azt hiszem, hogy a múltkori este sikerült egy kissé rendbe tennem a lelkivilágomat, ami azzal járt együtt, hogy másnap reggel, fittyet hányva a szabadnapra, már ott tündököltem a próbákon, mint maga a megváltó. Nagyjából e szintű csodának is tartottak, az összes kicsi változásommal együtt.
Ez pedig azt az eredményt hozta, hogy ma már jelenésem volt a Rómeó és Júliában, amit előzetesen jeleztem is Francinak - fogalmam sincs, mennyire figyelt.
A szokás hatalma, hogy még kissé melankolikusan, dúdolgatva, a fekete színpadi ruházatomban poroszkáltam végig a falun, majd libbentem be az ajtón... ahol káosz és ricsaj fogadott. Meglehetősen tanácstalan fejjel pillantottam körbe.
Végül a zaj epicentrumát tűztem ki célul és a kb vállig érő hajamba túrtam kicsit - fene se érti a színházi fodrász trükkjeit.
- Miről maradtam le? - pillantottam be végül, az ajtófélfát szorongatva. Persze, közben nagyjából letisztáztam magamban, hogy valószínűleg ismét napközis táborrá avanzsáltunk. Pár nyújtott lépéssel átszeltem az ebédlőt, majd összeborzoltam egy laza mozdulattal Alex amúgy is botrányos frizuráját, hogy aztán puszit nyomjak a homlokára.
- Hello életke. Nem is szóltál, hogy pizsiparti lesz a nappaliban. Ki a hölgy? - néztem végül az ismeretlen nőre. A hangomban kivételesen semmi bántó nem volt, csak kíváncsiság.

Nomusa, Franci, Apu, Valentin

Mikor láttam, hogy Franci mély levegőt vesz, diszkréten a fülemre tapasztottam a kezem. Nem mintha nem szeretném a hangját, de néha szinte már ijesztő hangerőt képes megütni.
- Ilyenkor nem irigylem a jövendőbeli férjedet - közöltem, sokatmondó pillantást  vetve a lányra, hogy aztán pimasz vigyort öltsek fel. Erre a hangos közleményre már apu is előkeveredett, a riasztóan kék zoknijában. Egyszer még összemosom a feketékkel...
Éppen hogy beszélgetésbe keveredett, szociális helyzetekben meglehetősen kárörvendő művészlelkünk - aka, Franciapci - is befutott és most először örültem, hogy még nem fogtunk neki az evésnek. Tuti félrenyeltem volna. Életke?
Kérdő pillantásokat lövelltem Franci felé, hogy aztán kifogástalan mosolyt mutassak Nomusának. Teljesen normális családom van.
- Megyek, felügyelem a kézmosást...

Appa, Nath, Thomas, Nessa

Sokmindenki

Nessa illedően próbál nem odafigyelni a kamaszok kedves kis szóváltására, csak burkoltan vigyorog. Ám nem is kell sokáig így maradnia, hiszen máris pörögnek az események.
Először ugyanis a gyerekhad után megjelenik Thomas, Nessa szíve pedig valamiért furcsa módon kihagy egy dobbanást. Nem tartja gáznak az integetést, inkább mókásan kedvesnek, és még ő is vissza int a férfinak, ha nem is fog integetési hadjáratba.
- Szia... a gyerekek hívtak meg. De nem akarok sokáig zavarni. - mosolyog a nő, de szerencsére nincs ideje zavarba jönni... mert ekkor még inkább zavarba ejtőbb jelenet sorozatnak lehet szemtanúja. Megérkezik ugyanis a művész úr.
Akinek látványától Nessa önmagában átmegy tinilánnyá.
Nem igaz... tényleg ő az! Tényleg! Nem mintha nem hittem volna Tomnak... de tényleg! Nem hiszem el! Jesszusom!
És igazán dicsérendő, hogy a nő mindeközben végig rezzenéstelen arccal áll. Amíg a férfi homlokon nem csókolja egy "életke" következtében Tomot.
Mi a...?
A gyerekek lelépnek, na meg Ash is, és ők négyesben maradnak egy kis időre. A kérdésre nyomban válaszolna, ha nem próbálna éppen kivergődni a sokkhatásból... ám szerencsére Tom bemutatja őt. Ekkor már végre automatikusan előre lendül a lába, hogy egy mosoly kíséretében kezet nyújtson Valentinnak.
- Nagyon örülök, hogy megismerhetem, és elnézést, hogy csak így betoppantam a házába... csak egy kis vacsorát hoztam, és a gyerekek marasztaltak, de ígérem, nem leszek sokáig... - magyarázkodik egy sort.
- Az expedíció meg nem is olyan nagy szám... viszont legalább, már Tomnak hála tudja, hogy az egyik rajongója vagyok. Minden remek dolog így kezdődik. - tréfálkozik, miközben vet egy pillantást Mr.Everett felé, amiben benne van, hogy köszöni ezt az álnok árulást, de persze minden valódi bosszúállási szándék nélkül, inkább csak amolyan poénosan, "ezért még meg fogsz lakolni" nézéssel.
Aztán inkább átadja a terepet Tomnak, hadd beszéljen, amíg ő Nessa megemészti, hogy mi a fene is folyik itt.

Appa, Nath, Thomas, Nessa

Lehetséges, ha tudom, hogy ekkora párti van éppen zajlóban, még egy darabig bent maradok és esetleg teszek egy-két kísérletet arra, hogy kimásszak Tybalt köztudottan visszafogott és monogám karakteréből.
Alex pudlivá avanzsált, hogy aztán engem informáljon a loboncomról, mire elegáns mozdulattal beletúrtam, egy mosoly árnyékával az ajkamon.
- Nosztalgia... Áh, Tybalt, aztán két hét múlva Halál. Röviden és tömören. Miért? - kérdeztem, hogy végül lopva csókot nyomjak Franci feje búbjára. - Neked is szervusz, legfénylőbb csillagom.
Azért ilyenkor tudom, hogy van valami az "alma nem esett messze a fájától" mondásban.
Enyhén kicsavarodva néztem a nőre a vállam felett, majd mély levegőt véve sarkon fordultam és csókot leheltem a felém nyújtott kezére. Mondhatjuk, hogy a modorom ma este sima volt, mint a frissen vasal abrosz - ha a lelkem pontosabb tükrét szeretnénk kapni: frissen gázolt sündisznó.
- Ne szabadkozzon, még soha nem ettem meg senkit. Részemről az öröm - villantottam a nőre egy édes félmosolyt, majd felegyenesedve elengedtem a kezét.
Közben Alex drága megpróbálta egy sokkal szebb csomagolásba rejteni a váratlan és meglehetősen fárasztónak hangzó információt, mire vetettem rá egy olyan "ezért még jössz nekem" pillantást. A hölgy megjegyzésére végül halkan felnevettem, enyhén oldalra biccentve a fejemet.
- Meghiszem azt... Everett, a partiról még tárgyalunk - néztem a nőt, majd Alexot már széles mosollyal. Az egyetlen ember, aki számára ez a gesztus nem azt jelentette, hogy rohanj, mielőtt sikerülne ronggyá átkoznom.

Nomusa, Franci, Apu, Valentin

Míg kb címszavakban követtem le, hogy mi zajlik az ebédlőben, segítettem a gyerekeknek kezet mosni. Fő a biztonság, meg amúgy is, addig van időm emészteni az imént történteket.
Közben Franci toppant be, mire felé fordultam vigyorogva. A kijelentése teljesen abszurdum volt.
- Ha apám képes volt a tiédet elviselni harminc éven át, te nem leszel nekem kihívás - pöccintettem rá egy kis szappanos vizet az utolsó mancs mosása után. Átvettem a száraz törölközőt, hogy aztán a suttogó Vesznának szenteljem minden figyelmem - mintha hagyna választást...
- Hát határozottan fura volt és nem vagyok benne biztos, hogy akarom-e tudni. Nem lehet, hogy valami nőügy volt? Abból sok van neki... - próbáltam kicsit elviccelni a helyzetet, aztán Vesznának nyújtottam a még megmaradt apró száraz részt.

Sokmindenki

Appa, Nath, Thomas, Nessa

- Ó, azt nem is gondoltam. - mosolyog Nessa Valentinra, amikor a férfi odalép hozzá, és kezet csókol neki.
Ó, nahát, micsoda úriember!
Úgy tűnik se ő, sem pedig Tom nem bánja a jelenlétét, a gyerekeik pedig elbűvölőek így elsőre. Mindketten egyedülálló apák lennének? Hogyan csinálják? És most még egy maroknyi kisebb is itt van a nyakunkon. Lassan már-már kötelességének érzi, hogy segítsen ezeknek az erős férfiaknak. Már amennyire szükségük lehet rá.
A nőcsábász kifejezésre csak vigyorogva megcsóválja a fejét, miközben Tomra néz, aztán visszapillant Révay úrra.
- Remélem ízleni fog önnek a vacsora! - mondja, csak, hogy kedveskedjen egy kicsit valami mondattal legalább, hiszen kezet csókolni biz isten ő nem fog.
Amíg a két férfi beszélget, gyorsan int hármat a pálcájával. Egyet, hogy feltakarítsa az esetlegesen bentről behozott latyakot, bár vigyázott rá, hogy ez véletlenül se történjen meg. Egyet, hogy tökéletesen szárazzá varázsolja a csizmáját is, és egyet, hogy egy fogasra röppenjen a kabátja. Így ebédhez készen van ő is, a kézmosást pedig már le is tudta még a bejövetel előtt egy jó kis fertőtlenítő krémmel. Most fekete fehér, narancs ábrás, combig érő felsőjében, és fekete farmerjában ácsorog. Nem mondták, hogy vegye le a cipőt, így inkább csak szárazra törölte. Ne maradjon semmi nyoma!
Mire végez - remélhetőleg minél feltűnésmentesebben - már asztalhoz is invitálják. Gyűlnek a gyerekek is, Tom pedig kihúzza neki a széket.
- Nahát! Köszönöm. - mosolyog a férfira, miközben leül.
Itt csak úriemberek vannak. Micsoda remek társaság! És ezek a gyerekek nagyon elbűvölőek!
- Az egyik darabjához öltözött? - kérdezi aztán Valentint, mivel már másodszorra téma ennyi idő alatt a ruházata, és Nessának is feltűnt ám. Jól áll neki a hosszú haj. Igazából nem is egy kifejezetten jóképű férfi, de valahogy van benne valami, ami annyira magával ragadja az embereket.
Nessa pedig az öltözékről kérdez. Egyrészt, mert különös, hogy egy színész ebben tér haza... másrészt pedig mert ha volt is már róla szó, ő illemtudóan nem figyelt oda mások beszélgetésére.

Nomusa, Franci, Apu, Valentin

Megkaptam a nekem kijáró csúnya pillantást, hiszen beszóltam apuka nőügyeire, holott mindenki tudja, hogy az utóbbi húsz évben meglehetősen botrányosak. Megadóan feltartottam a kezemet, mielőtt a vélaszármazék eltesz láb  alól, itt a fürdőben.
- Aludt itthon, míg szabadságon volt? - kérdeztem felvont szemöldökkel, de igazából nem vártam választ, csak el akartam kicsit gondolkoztatni.
Néztem, ahogy visszabiggyeszti a törölközőt a helyére, majd a megjegyzésére grimaszba rándult az arcom.
- Hát nem tudom Franci, valahogy nem lenne ínyemre... - jegyeztem meg, visszatartva a lélegzetem egy pillanatra, majd utána sétáltam, hogy kihúzzam neki a széket.

Alex megjegyzésére a szerencséről csak legyintettem, hogy butaság. Nem igazán hittem a szerencsében, a sorsban annál inkább. De ez nem a sors műve, csupán a pesti színház igazgatóságáé, akik nem pártolják a parókákat, csak kivételes esetekben. Nonszensz.
Közben bemutatkoztam Nomusának, mire megkaptam, hogy nőcsábász vagyok. Figyelmeztető pillantást villantottam rá, hogy aztán visszatérjek a mosolyomhoz.
- Egészen biztos vagyok benne, hölgyem - biccentettem aprót. Vagy nem, de ezt sosem tudod meg, hiszen Alex vendége vagy, én meg jó színész. Ezt csupán gondolatban tettem hozzá. Ha Veszna a szobában lett volna, most minden bizonnyal megkapja tőlem fennhangon, hogy "áruló", de a hölgy dezertált és itt hagyott nyakig a trutyiban.
- Hát ha így méregetsz, nem - közöltem fapofával, majd elnevettem magam, hogy aztán finoman vállba lökjem - Csak vicc. Tényleg nem ártana.
Végül a hölgyre pillantottam, aki az öltözékemről érdeklődött, én pedig az ajkamba haraptam egy pillanatra.
- Nos, igen, hóbort. Előadásról sosem jövök haza saját ruhában. Rombolná a sérülékeny lelkivilágom - még az utolsó mondatot is fapofával böktem ki, aztán a szobám felé indultam szó nélkül, hogy átöltözzek. Ami nálam átlag két percet vesz igénybe, de azért előtte még feküdtem egy pár percet az ágyamon azt dünnyögve, hogy "belém égett".

Appa, Nath, Thomas, Nessa

Sokmindenki

Csak hallgatja a két férfi beszélgetését, majd feltesz egy kérdést Valentinnak, csak, hogy társalogjanak egy kicsit. Na meg érdekli is a válasz. Végül is meg tud valami olyasmit, amit még nem tudott a férfiról, és egészen jópofa bár érdekes hóbortnak tartja... ám az utolsó mondatát nem tudja mire vélni, mivel eléggé fapofával mondta.
Nem kérdez vissza viszont, és Tomtól sem kérdez semmit. Habár furcsának találja kicsit a művész urat, nem fog nekiállni ezt kitárgyalni a saját lakásában, ahol éppen vacsora vendég, még ha ő is hozta a vacsorát. Vannak bizonyos alaptörvények és szabályok, amiket be kell tartani, és tisztelni a másikat. Ez pont ilyen. Így csak zavartan mosolyog egyet a mondat végére, és hallgatása burkolózik.
Ám szerencsére Franciska úgy tűnik eléggé felfigyelt a történtekre ahhoz, hogy "megmentse" a helyzetet, már ha olyannak mondható, amit meg kell menteni.
- Aham... - vigyorodik el a gardróbos megjegyzésre, és egy kicsit még kuncog is hozzá.
- Ó semmi gond! - legyint aztán, kicsit azért halkabban. - Én csak örülök, hogy itt lehetek, veletek, és megismerhettelek benneteket. - hunyorog kicsit mosolygás közben. Nagyon kedves ez a lány. Az azért érdekelné, miféle védekező relfex az ilyesmi, és mi ellen, hogyan alakult ki... hiszen tudományos elme, és még kíváncsi is. De ugye az elvek és szabályok.
Közben Tom is helyet foglal, és a fiatalok, meg a gyerekek is. Csak Valentin nincs sehol.
- Hát, sziasztok! - mosolyog körbe Nessa nyomban. - Nessa vagyok. - mutatkozik be nekik is, ám eközben Tom éppen megszólítja őt. A nő vár, amíg mindenki szed magának, és eldöntik, hogy csak szószt, vagy húsgombócot, esetleg gombát is akarnak e a tésztára.
- Hát... - mosolyog Tomra.- Adnom kell egy interjút. - gondolkodik el. - Vezetnem kell a bestiáriumot, hamarosan megint én leszek a rendelőben... és... nem is tudom, sok minden, és mégis még elég kevés. - pillant vissza a férfira a végén. Azt csak nem mondhatja neki, hogy "randizni vele igazgatóbá'". Főleg nem ennyi ember előtt. A dicséretre ismét elmosolyodik.
- Örülök, ha ízlik. - mondja, majd amikor ő is sorra kerül szed magának, egy kis tésztát, gombócot, gombát.. szóval mindenfélét, de csak egészen apró adagot, hiszen nem magának csinálta.
Kissé elmélázik azon, ahogyan Tom segít az egyik gyerkőcnek. Nagyon aranyos ez az életkép, és talán túlzottan is ellágyulnak a vonásai. Mondana még valamit, de nem is tud szóhoz jutni. Inkább felteker egy kis adagot a villájára, és bekapja azt. Az evés jó kifogás a némaságra.