Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Noel; nem bál; tavacskánál

Noel; nem bál; tavacskánál

Noel; nem bál; tavacskánál

Noel; nem bál; tavacskánál

Noel; nem bál; tavacskánál

Noel; nem bál; tavacskánál

Noel; nem bál; tavacskánál

Aki szeretne pár szót, vagy egy aláírást a könyvre, jöhet, ha van hozzá kedve
Egy szerda este, Főtér 18:00-19:00-ig (álmodói időben 23:00-ig)

Néha kész katasztrófának érzi, hogy ebben a porfészekben nincs egy normális üzlet. No, nem mintha shoppingfüggő lenne, de amikor égető szüksége lenne rá, akkor sem talál semmit. Búcsúajándékot venne Lalának, hiszen jövőre már nem tanul a suliban, legalábbis ez az általános nézet. Ahogy feldúltan sétál a faluban, magában dúlva-fúlva, egy hatalmas tömegbe keveredik. Egyenruhás emberek lökdösik, ő pedig méltatlankodva fejezi ki rosszallását. Már amúgy sincs jó kedve, jaj annak, aki most szórakozik vele.
- Hanyagoljon már jó ember! Csak átmennék ezen a szánalmas úton, keresztben. Jobb, ha nem áll az utamba! - Hogy, hogy került a tömeg elejére, ő sem tudja, de akkor megnyílik előtte az út. Csak egy irányba tud menni, a többi irányt kordonok zárják le és terelik, mint egy birkát. Hangulata pazar, már ezerszer megátkozta azt a percet, mikor vásárolni indult. Persze Lanettával soha sem egyszerűek a dolgok. Egy pillanat alatt egy kis asztal előtt találja magát. Látja a kirakott könyveket, de nem ért semmit a dologból. Megkérdezi az eladót.
- Mit lehet itt kapni? -

Aki szeretne pár szót, vagy egy aláírást a könyvre, jöhet, ha van hozzá kedve
Egy szerda este, Főtér 18:00-19:00-ig (álmodói időben 23:00-ig)

Bogolyfalván nem létezik jó asztrológiai szakkönyv, sem csillagászati, így Zoltánt hidegen hagyják a könyvesboltok, ám ha már idevezérelte a sorsa, amiben viszont hisz, érdeklődve fordul a szőke fiatalember felé. Fogalma sincs, hogy ki fia borja, de ha könyvet ír, csak lehet valaki. Bár manapság már bárki írhat. Ha kviddics, akkor jó lesz Lanettának, odáig van azért a sportért.
- Rendben, kérek egy könyvet! - nyújtja oda a pénzt. - Khm..Mennyi lesz? -

Aki szeretne pár szót, vagy egy aláírást a könyvre, jöhet, ha van hozzá kedve
Egy szerda este, Főtér 18:00-19:00-ig (álmodói időben 23:00-ig)

Két galleon...meg még sarló is...hüledezik, de nem szól, helyette zsebébe nyúl még azért a két galleonért az átnyújtott sarlók mellé. Ennyit nem szánt volna senkire, de már nem volt vissza út. Szégyenben sem akart maradni, a sort sem akarta feltartani, és hogy az író lássa, komolyan gondolja, hozzáteszi.
- Adjon egy sapkát is! - Zsebében kotorászik még némi készpénz után és pótlólag még egy tízest átad a szőkének. Nem tudja mennyi így a végösszeg, de remélhetőleg elég lesz. Közel hajol, miközben nyújtja a pénzt, hogy a fiatalember fülébe súgja, kinek lesz a dedikáció. Lopva körülnéz, hallotta-e valaki. Nem vetne rá jó fényt az eset.

Aki szeretne pár szót, vagy egy aláírást a könyvre, jöhet, ha van hozzá kedve
Egy szerda este, Főtér 18:00-19:00-ig (álmodói időben 23:00-ig)

Várná a visszajárót, elvégre sok pénz az a tízes, ám semmit nem kap, éppen hogy lett csak elég. Sziszeg egyet zavarában, ez a mai nem az ő napja. Ezért az a lány meg fog még dolgozni. Tervezgeti magában, hogy csak a könyvet adja oda, a sapkát megtartja, jó lesz a kacsának fekhelyül, pont elférne benne. A kérdésre megköszörüli torkát.
- Hogy kérem? Ja...hogy...azt hiszem. - Ha el tudna sápadni, most elsápadna. Várja, mikor nyílik meg alatta a föld és nyeli, de semmi ilyesmi nem történik. Elteszi a sapkát hatalmas zsebébe, melyben most is ott lapul a Bagolykő szabályzata. Hátulról méltatlankodás hallatszik.
- Haladjunk már ott elől. Ne diskuráljon olyan sokáig az úr! -

Aki szeretne pár szót, vagy egy aláírást a könyvre, jöhet, ha van hozzá kedve  
Egy szerda este, Főtér 18:00-19:00-ig (álmodói időben 23:00-ig)

Ha lenne macskája, most azon vezetné le a dühét, de van neki Lanettája, így a lány nem ússza meg szárazon. Elhalmozza majd tanársegédi feladatokkal, utoljára, és jaj neki, ha valami nem lesz meg időben. Magát csak annyira okolja, hogy ostoba volt, hogy elragadta a szentimentalizmus. Úgy látszik valami trauma csak maradt a gyerekkorából. Elkészült a dedikáció, a tanerő elveszi és elteszi. Annak örül, hogy remélhetőleg nem kell többet találkoznia ezzel a fazonnal. Olyan különösen nézett rá. A köszönetre csak hümmög egy sort, gyilkos tekintetre méltatja a hangoskodót és olyan gyorsan tűnik el, hogy senki nem mondaná meg, hogy ott volt.

//Köszönöm a játékot, élmény volt! //

Meg akartam lepni Myrát. Vagy magam, csak nem akartam egyedül menni, az egyik, de ez nem is volt igazán fontos. Szerettem Myrával lógni és tudtam, hogy ő benne van az ilyesmiben.
Olyan utat választottam a hely megközelítésére, amely elvileg az egyik legeldugottabb volt mind közül remélve, hogy a lány nem fogja felismerni, hova is tartunk. Ténylegesen meglepetésnek szántam, de a szemét nem akartam volna lekötni, mert ha nekivezettem egy fának nagyon morgós lett volna.
- Oké, már nincsen sok. Halacskás dolgot fogunk csinálni. - vigyorodott el.

Halacskám

Megbízik Ricsiben, hisz régóta barátok és nem okozott még csalódást. Mindenbe belemegy, bármit talál is ki, ezért sétál most itt mellette már egy ideje. Kezd türelmetlen és kíváncsi lenni.
- Halacskásat? Nem hoztam bikinit - vonja össze szemöldökét arra tippelve, hogy valami fürdős programjuk lesz. Mi más lenne halacskás? A közös hobbijukon kívül...

- Nem is kell. - nevettem fel, bár azt egy szóval sem mondtam, hogy nem vizes programra viszem majd a lánykát. Elvégre sok másban is lehet pancsikolni ha végül olyasmi lesz a meglepetés vége. Például farmerben. Iszonyat kellemes, amikor az ember combjára tapad.
- Oh, oh megérkeztem! - állítottam le a barlangfürdő bejáratánál.

Halacskám

Idő közben megfogja Ricsi kezét és mosolyogva várja, hová is mennek. Nem először csinál ilyet, így nem zavartatja magát.
- Te? És én menjek még tovább? - neveti el magát a lány. Megtorpan a bejárat előtt, aztán rájön, hogy ő nagyon, de nagyon rég járt már itt. Kíváncsian pislog fel a halacskájára.

- Hát, hogy a viharba ne? - mosolyodtam el, meglengetve kezünk. - Az egész hely a miénk, legalábbis szerintem másnak nincs kedve ilyenkor pancsikolni. - jelentettem ki büszkén. Majd levettem a táskámat.
- És ebben a csodabatyuban minden megvan, ami szem-szájnak ingere - váltottam titokzatos hangnemre.

Halacskám

Szép lassan vigyorra húzódnak ajkai. Lehetőségek tárháza amikor nem veszi őket körül minimum húsz ember.
- Imádom az ötleteid - jelenti ki amíg Ricsi lepakolja a táskáját. Erre már kétkedve vonja fel szemöldökét, majd kíváncsiskodva fölé dugja a fejét.
- Például? Mi a te ingered? - kérdezi kuncogva.