Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Melissa
- Princess -


Teljesen belemerülve a könyvbe, egyáltalán nem figyelek a környezetemre. Csak derüljön már ki, hogy kié a negyedik és az ötödik testrész. Tudom, hogy kiderül, mert kiderítették, csak még pár oldal és... és valaki megszólal. Lassan nézek fel rá, teljesen semleges arccal. Még a kérdésen sem lepődök meg, a lány arca pedig egyáltalán nem ismerős. Sajnos pont nem vágyok társaságra, csaj, szóval rosszkor fogtál ki magadnak.
- Nem - felelem egyszerűen és tekintetem visszatér a túlontúl izgalmas sorokhoz.

Denis
Prince

Hogy a dementor csókolna meg! Nem lehet ilyen valaki,csak leakarok ülni...
Pillanatokig csak nézek, hát viccel. Mivel nem mond mást, erőt veszek magamon. A mosolyom igaz, hogy most már inkább mézbe mártott ciános cukorka, de nem baj.
-Nem beszélgetni szeretnék, ha nem olvasni...
Veszek egy nagy levegőt és végül nagy nehezen folytatom.
-Kérlek.
Ha ezután is nemet mond, megátkozom az biztos. Értékelje a kedvességem és mondjon igen. Ellenkező esetben nem állok jót magamért...

Melissa
- Princess -


A lány csaknem adja fel a küzdelmet ezért a fránya padért, hát esküszöm, ha ennyire kell neki felállok és még a formás kis feneke alá is odarakom, csak hagyjon már lógva.
- Miért nem egy másik szerencsétlent pécéztél ki magadnak? - emelem fel ismét a tekintetemet, de már inkább unalom tükröződik benne, mint semlegesség. Amint a mellékelt ábra mutatja - elég szembetűnő is - én is olvasni akarok, mégis itt van még mindig és traktál a hülyeségeivel a szőke.

Denis
Prince

Na, elmehetsz a.... Ilyen nincs, mintha fájna neki kinyögni egy igent. Egy árnyalatnyival fagyosabbá válik a mosolyom. Nem vagyok hozzá szokva az ilyen emberekhez.
-Nem gondoltam, hogy bárkinek fájna, ha ülnék mellé egy ekkora padon.
A mondandóm megerősítésere való célzattal a pad szabad részére mutatok, ahol legalább még két ember elférne. Eközben összetalálkozik a tekintetünk. Elfolytok egy káromkodást, nehogy már itt unja magát halálra egy szimpla kéréstől...

Melissa
- Princess -


- Bárkinek nem is fájna - nyomom meg a "bárki" szócskát, hogy világos legyen a lánynak. - Nekem azonban igen - villantok meg felé egy mosolyt, teljesen őszintén nézve rá. Most tényleg az vagyok, mert igazat mondtam, hiszen engem tényleg zavar, ha feleslegesen zavarnak meg. Miért nem ült csak le szó nélkül, engem békén hagyva a legizgalmasabb résznél? Nők... Mindig tudják mikor nem kéne beszélniük és mégis megteszik. Ki érti ezt?!

Denis
Prince

Most mér nyílt fagyossággal méregetem a srácot. Na, ne szívasson, csak leülnék. Mi a fene ilyen nagy ügy ebben? A mosoly láttán mégis türtőztetem magam, nem én leszek aki először elküldi a másikat melegebb éghajlatra. Majd meglátjuk ki bírja tovább.
-Megtudhatnám neked miért fáj?
Finoman megnyomom a "neked" szócskát, csak azért sem hagyom olvasni. Megérdemli, hogy szenvedjen egy kicsit, ha már ilyen udvariatlan.

Melissa
- Princess -


Mélyebben belegondolva a helyzetbe, szimpatikus a lány kitartása, bár kicsit idegesítő. De tényleg szimpatikus, hogy nem adja fel, akármennyire is láthatja rajtam, hogy mennyire érdektelen vagyok irányába.
- Ülj le inkább, ahelyett, hogy beszélsz, kérlek - mutatok magam mellé a pad nem elfoglalt részeire, egy mosollyal megspékelve a dolgot. Remélem innentől lehiggad és kapok egy kis nyugtot a mai napra, zárásképpen.

Denis
Prince

Úgy látszik eddig bírta. Ennek örülök, már nagyon elegem volt belőle. Végül kinek fáj, ha mellette olvasnak csendben? Fura a srác... Mindenesetre mosolyt varázsolok újra az arcomra, most már olyan mindegy.
-Köszönöm.
Leülök tőle tisztes távolságban előveszem a könyvem, majd egyik kezemben a könyvvel, másikkal a jegeskávémmal elkezdek olvasni. Innentől már egyel talán nem érdekel a fiú.

Melissa
- Princess -


Végig követem a szememmel a lány mozdulatsorát, ahogy leül, kinyitja a könyvet és elkezd olvasni. Evvel párhuzamosan csukom én be a sajátom, közelebb csusszanva hozzá rögtön, felvillantva egy 32-es mosolyt. Na most jön a java...
- Szia! - vigyorgok rá teli szájjal. - Szerinted az a bokor milyen fajta? - őszinteség ül az arcomra. Még mázli, hogy nagyon tudom adni a hülyét, és eltudom játszani, hogy a teljesen értelmetlen dolgok engem mennyire de nagyon érdekelnek. Őszinte tekintetemet a lányra emelem ismét a bokorról, kíváncsian várom a válaszát. Rengeteg ilyen kérdés van még a tarsolyomban... nem szabadul egykönnyen.

Denis
Prince

Végre kiegyeztünk, ezzel engem tovább nem érdekel a srác. Elővetem a könyvem, belekortyoltam a kávémba és elpárolgott az előbb érzet rossz kedvem. Kinyitom a regényem, Stephen King egy csodás író, enyhe mosollyal vetem bele magam az olvasásba...vagyis vetném, talán 3-4 mondatig jutok, amikor érzékelem, hogy közelebb csúszik a fiú. Erre reflexből arrébb megyek, igénylem a magánszférát. Ez persze őt nem zavarja, a köszönésre felemelem a fejem és rá nézek. A mosoly láttán enyhén megemelkedik a szemöldököm, lemaradtam valamiről?
A kérdés hallatán egy ideig csak meglepetten nézek, végül megértem mit akar, felnevetek. Majd komolyságot erőltetek magamra mielőtt válaszolok.
-Hm...jó kérdés. Sajnos nem tudom. Szerinted?
A bokorra fordítom a tekintem, aztán rá. Közben érdeklődés ül ki az arcomra.

Kincsem
kora reggel, a négy fal között

Kora reggel, pontosan tíz órakor kel ki az ágyból Niko és olyan óvatosan viszi véghez mindezt, hogy Anna ne ébredhessen fel rá. Első útja a fürdőbe vezet, frissítő zuhany után pedig a konyhába. Nehezen ugyan, de némi eltereléssel az este folyamán elcsalta az asszonyt a hűtő közeléből, ahol egy kisebb, szépen díszített torta várta a ma reggelt.
Csendesen csinálja a dolgokat. Kiveszi, meggyújt rajta egy gyertyát, a másik kezébe pedig egy szál rózsát fog. Befelé már nem figyel annyira a csendre. Belerúg az éjjeliszekrénybe, és egy kedves azanyját hagyja el a száját.
- Asszony, ébresztő! Hasadra süt a nap! - emeli meg a hangját ébresztőként, és megáll az ágy mellett, kezében a meglepetéssel.

Drága férjecském

Kincsem
kora reggel, a négy fal között

Mosolyogva néz le az ébredező nőre. Még ennyi együtt ébredés után is rá tud csodálkozni szépségére. Szíve is nagyot dobban, amikor tekintetük találkozik.
- Boldog névnapot - szólal meg olyan édes hangon, hogy attól most minden lány elolvadna.
A tortára ügyelve, óvatosan ül le az ágyra és fordul egész testével a vörös felé. Mosolyogva hajol hozzá, hogy a köszöntéshez csókot is adhasson.

Drága férjecském

Kincsem
kora reggel, a négy fal között

Sóhajtva húzódik el nejétől, mert már egy csóktól is képes lenne azonnal elhajítani a tortát és minden mást, csak hogy két karja közé ölelje és párnák közé döntse.
- Félelmetes vagy - vigyorodik el.
Elé tartja a tortát, amin el kell fújni a gyertyát, aztán ha ez megtörtént, a rózsát is átpasszolja Annának.
- Hozok villát. A borhoz még kora van? - vonja fel szemöldökét tanácstalanul.

Drága férjecském

Kincsem
kora reggel, a négy fal között


- Hmmm...oké. Colát hozok - némi csalódottság van a hangjában.
Felpattan az ágyról és szinte kirohan a konyhára, hogy két villát vigyen maguknak, meg az italt borospohárban. Ha már a bor nem játszik, legalább tűnjön úgy, mintha.
- Mi legyen ma? Gondoltam strandolhatnánk, vagy ilyesmi, ha akarod - veti fel ötletként, de esze máris azon jár, körülbelül hány perc alatt lesz szabad Anna mindkét keze.

Drága férjecském

Kincsem
kora reggel, a négy fal között

Kortyol a colából, majd Annával együtt kóstol bele a sütibe. Hümmög, ízlelgeti, és csúnya módon leharapja a tetejéről a rózsamarcipánt.
A távirányítót kezdi keresni amikor kedvese megszólal, és olyasmit hoz fel, amiről eddig nem beszéltek. Mindketten úgy vették, mintha meg sem történt volna. Niko a fejéhez nyúl, ahol a haja alatt egy vágás van.
- Túl vagyunk rajta. Nem kellett volna úgy rád támadnom.

Drága férjecském

Kincsem
kora reggel, a négy fal között

Nem akar erről beszélni. Annát akarja ünnepelni és nem rossz hangulatot teremteni.Ám ha túl kell esni rajta, legyen. Még a szájába töm egy falatot mielőtt elgondolkodna a válaszon.
- Egy kicsit - bólint. - Tudod... Jó érzés volt elhinni. De nem lennék jó benne... Jó ez így.

Drága férjecském

Kincsem
kora reggel, a négy fal között

Mosolyogva bólint felesége szavaira. Mindig is utálta a gyerekeket, de az életükbe érkező pöttöm hírére hirtelen megváltozott a véleménye. Egy nap boldogság és izgalom - ennyi volt. Most pedig örül, hogy nem volt valóság.
- Egyszer szeretném, ha lenne több tagja a családunknak. De örülök, hogy nem megtervezetlenül érkezik.
A villáját beleszúrja a tortába, és két keze közé fogja a nő arcát. Gyengéden csókolja meg.
- A hajóútra amúgy se vihetnénk magunkkal.

Drága férjecském

Kincsem
kora reggel, a négy fal között

Kénytelen felnevetni azon, milyen arcot vág Anna. Elfelejtette talán megemlíteni neki?
- Elrabollak egy hajóútra. A bátyám segített egy kicsit, de... Lényeg a lényeg, körbeutazzuk a világot. Mit szólsz?
Lelkes, ez látszik az arcán. Alig várja, hogy elszakadjanak egy kicsit a hétköznapokból és csak utazzanak, ahogy jól esik.

Drága férjecském

Kincsem
kora reggel, a négy fal között

Hangosan felnevet élete nőjének reakcióján. Pontosan valami ilyesmire számított. Ahelyett azonban, hogy megmondaná az időpontot, megvonja vállát és nem áll tovább ellen a torta általi kísértésnek. Egy nagyobb darabot töm a szájába, és a tévét is bekapcsolja. Mintha nem beszélgettek volna semmiről.

Drága férjecském

Kincsem
kora reggel, a négy fal között

Élvezi. Mégis felvonja szemöldökét, mintha nem értené, mi gondja a feleségének. Válla felett a tévét lesi, ajka szélén mosoly bujkál.
- Na, majd Noah pont el fogja mondani. Úgy ismered? - nevet fel, miközben kezeit a nő combjára csúsztatja.
- Hagyd már, hogy meglepjelek.

Drága férjecském