Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Melissa

Az előrendelt Daniel Cole kötetemmel sétálgatok egy eldugottabb padot keresve, amit a szüleim továbbítottak nekem egy - igen csípős - bagollyal a tegnapi nap folyamán. Ezer hála nekik érte, hetek óta vártam a könyv megérkezését, de semmi nem történt és végre eljött a pillanat, hogy megtudhatom ki rakta össze a hat áldozatból álló holttestet. Cole észjárása és kreativitása nagyon jól visszatükröződik a könyvben. Tudom, mert már a felét kiolvastam...
Egy szimpatikus padra leülve nyitom ki a könyvet a jelzőnél, hogy belemerüljek egy elmebeteg művészetébe, akit Cole a gyilkosnak hív.

Melissa

Az előrendelt Daniel Cole kötetemmel sétálgatok egy eldugottabb padot keresve, amit a szüleim továbbítottak nekem egy - igen csípős - bagollyal a tegnapi nap folyamán. Ezer hála nekik érte, hetek óta vártam a könyv megérkezését, de semmi nem történt és végre eljött a pillanat, hogy megtudhatom ki rakta össze a hat áldozatból álló holttestet. Cole észjárása és kreativitása nagyon jól visszatükröződik a könyvben. Tudom, mert már a felét kiolvastam...
Egy szimpatikus padra leülve nyitom ki a könyvet a jelzőnél, hogy belemerüljek egy elmebeteg művészetébe, akit Cole a gyilkosnak hív.

Denis
Outfit

Sehol egy szabad pad, ekkora pechet. Lassan sétálok, hátha mégis találok egyet, közben bele-bele kortyolok a jegeskávémba. Úgy terveztem, hogy olvasás közben iszom meg, de már mindegy. Se szabad pad, se kávézós olvasgatás.
Megállok egy ponton körül pillantok, aztán hirtelen ötlettől vezérelve elindulok az egyik pad felé, amin csak egy olvasó srác ül. Mielőtt rá köszönök mosolyt varázsolok az arcomra.
-Szia! Leülhetek?
Csak bólints egyet, utána mindketten olvashatunk békében. Hát nem lenne jó?
Ezt és ehhez hasonló gondolatokat próbálok küldené felé miközben a választ várom.

Melissa
- Princess -


Teljesen belemerülve a könyvbe, egyáltalán nem figyelek a környezetemre. Csak derüljön már ki, hogy kié a negyedik és az ötödik testrész. Tudom, hogy kiderül, mert kiderítették, csak még pár oldal és... és valaki megszólal. Lassan nézek fel rá, teljesen semleges arccal. Még a kérdésen sem lepődök meg, a lány arca pedig egyáltalán nem ismerős. Sajnos pont nem vágyok társaságra, csaj, szóval rosszkor fogtál ki magadnak.
- Nem - felelem egyszerűen és tekintetem visszatér a túlontúl izgalmas sorokhoz.

Denis
Prince

Hogy a dementor csókolna meg! Nem lehet ilyen valaki,csak leakarok ülni...
Pillanatokig csak nézek, hát viccel. Mivel nem mond mást, erőt veszek magamon. A mosolyom igaz, hogy most már inkább mézbe mártott ciános cukorka, de nem baj.
-Nem beszélgetni szeretnék, ha nem olvasni...
Veszek egy nagy levegőt és végül nagy nehezen folytatom.
-Kérlek.
Ha ezután is nemet mond, megátkozom az biztos. Értékelje a kedvességem és mondjon igen. Ellenkező esetben nem állok jót magamért...

Melissa
- Princess -


A lány csaknem adja fel a küzdelmet ezért a fránya padért, hát esküszöm, ha ennyire kell neki felállok és még a formás kis feneke alá is odarakom, csak hagyjon már lógva.
- Miért nem egy másik szerencsétlent pécéztél ki magadnak? - emelem fel ismét a tekintetemet, de már inkább unalom tükröződik benne, mint semlegesség. Amint a mellékelt ábra mutatja - elég szembetűnő is - én is olvasni akarok, mégis itt van még mindig és traktál a hülyeségeivel a szőke.

Denis
Prince

Na, elmehetsz a.... Ilyen nincs, mintha fájna neki kinyögni egy igent. Egy árnyalatnyival fagyosabbá válik a mosolyom. Nem vagyok hozzá szokva az ilyen emberekhez.
-Nem gondoltam, hogy bárkinek fájna, ha ülnék mellé egy ekkora padon.
A mondandóm megerősítésere való célzattal a pad szabad részére mutatok, ahol legalább még két ember elférne. Eközben összetalálkozik a tekintetünk. Elfolytok egy káromkodást, nehogy már itt unja magát halálra egy szimpla kéréstől...

Melissa
- Princess -


- Bárkinek nem is fájna - nyomom meg a "bárki" szócskát, hogy világos legyen a lánynak. - Nekem azonban igen - villantok meg felé egy mosolyt, teljesen őszintén nézve rá. Most tényleg az vagyok, mert igazat mondtam, hiszen engem tényleg zavar, ha feleslegesen zavarnak meg. Miért nem ült csak le szó nélkül, engem békén hagyva a legizgalmasabb résznél? Nők... Mindig tudják mikor nem kéne beszélniük és mégis megteszik. Ki érti ezt?!

Denis
Prince

Most mér nyílt fagyossággal méregetem a srácot. Na, ne szívasson, csak leülnék. Mi a fene ilyen nagy ügy ebben? A mosoly láttán mégis türtőztetem magam, nem én leszek aki először elküldi a másikat melegebb éghajlatra. Majd meglátjuk ki bírja tovább.
-Megtudhatnám neked miért fáj?
Finoman megnyomom a "neked" szócskát, csak azért sem hagyom olvasni. Megérdemli, hogy szenvedjen egy kicsit, ha már ilyen udvariatlan.

Melissa
- Princess -


Mélyebben belegondolva a helyzetbe, szimpatikus a lány kitartása, bár kicsit idegesítő. De tényleg szimpatikus, hogy nem adja fel, akármennyire is láthatja rajtam, hogy mennyire érdektelen vagyok irányába.
- Ülj le inkább, ahelyett, hogy beszélsz, kérlek - mutatok magam mellé a pad nem elfoglalt részeire, egy mosollyal megspékelve a dolgot. Remélem innentől lehiggad és kapok egy kis nyugtot a mai napra, zárásképpen.

Denis
Prince

Úgy látszik eddig bírta. Ennek örülök, már nagyon elegem volt belőle. Végül kinek fáj, ha mellette olvasnak csendben? Fura a srác... Mindenesetre mosolyt varázsolok újra az arcomra, most már olyan mindegy.
-Köszönöm.
Leülök tőle tisztes távolságban előveszem a könyvem, majd egyik kezemben a könyvvel, másikkal a jegeskávémmal elkezdek olvasni. Innentől már egyel talán nem érdekel a fiú.

Melissa
- Princess -


Végig követem a szememmel a lány mozdulatsorát, ahogy leül, kinyitja a könyvet és elkezd olvasni. Evvel párhuzamosan csukom én be a sajátom, közelebb csusszanva hozzá rögtön, felvillantva egy 32-es mosolyt. Na most jön a java...
- Szia! - vigyorgok rá teli szájjal. - Szerinted az a bokor milyen fajta? - őszinteség ül az arcomra. Még mázli, hogy nagyon tudom adni a hülyét, és eltudom játszani, hogy a teljesen értelmetlen dolgok engem mennyire de nagyon érdekelnek. Őszinte tekintetemet a lányra emelem ismét a bokorról, kíváncsian várom a válaszát. Rengeteg ilyen kérdés van még a tarsolyomban... nem szabadul egykönnyen.

Denis
Prince

Végre kiegyeztünk, ezzel engem tovább nem érdekel a srác. Elővetem a könyvem, belekortyoltam a kávémba és elpárolgott az előbb érzet rossz kedvem. Kinyitom a regényem, Stephen King egy csodás író, enyhe mosollyal vetem bele magam az olvasásba...vagyis vetném, talán 3-4 mondatig jutok, amikor érzékelem, hogy közelebb csúszik a fiú. Erre reflexből arrébb megyek, igénylem a magánszférát. Ez persze őt nem zavarja, a köszönésre felemelem a fejem és rá nézek. A mosoly láttán enyhén megemelkedik a szemöldököm, lemaradtam valamiről?
A kérdés hallatán egy ideig csak meglepetten nézek, végül megértem mit akar, felnevetek. Majd komolyságot erőltetek magamra mielőtt válaszolok.
-Hm...jó kérdés. Sajnos nem tudom. Szerinted?
A bokorra fordítom a tekintem, aztán rá. Közben érdeklődés ül ki az arcomra.