Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Néha kész katasztrófának érzi, hogy ebben a porfészekben nincs egy normális üzlet. No, nem mintha shoppingfüggő lenne, de amikor égető szüksége lenne rá, akkor sem talál semmit. Búcsúajándékot venne Lalának, hiszen jövőre már nem tanul a suliban, legalábbis ez az általános nézet. Ahogy feldúltan sétál a faluban, magában dúlva-fúlva, egy hatalmas tömegbe keveredik. Egyenruhás emberek lökdösik, ő pedig méltatlankodva fejezi ki rosszallását. Már amúgy sincs jó kedve, jaj annak, aki most szórakozik vele.
- Hanyagoljon már jó ember! Csak átmennék ezen a szánalmas úton, keresztben. Jobb, ha nem áll az utamba! - Hogy, hogy került a tömeg elejére, ő sem tudja, de akkor megnyílik előtte az út. Csak egy irányba tud menni, a többi irányt kordonok zárják le és terelik, mint egy birkát. Hangulata pazar, már ezerszer megátkozta azt a percet, mikor vásárolni indult. Persze Lanettával soha sem egyszerűek a dolgok. Egy pillanat alatt egy kis asztal előtt találja magát. Látja a kirakott könyveket, de nem ért semmit a dologból. Megkérdezi az eladót.
- Mit lehet itt kapni? -

Bogolyfalván nem létezik jó asztrológiai szakkönyv, sem csillagászati, így Zoltánt hidegen hagyják a könyvesboltok, ám ha már idevezérelte a sorsa, amiben viszont hisz, érdeklődve fordul a szőke fiatalember felé. Fogalma sincs, hogy ki fia borja, de ha könyvet ír, csak lehet valaki. Bár manapság már bárki írhat. Ha kviddics, akkor jó lesz Lanettának, odáig van azért a sportért.
- Rendben, kérek egy könyvet! - nyújtja oda a pénzt. - Khm..Mennyi lesz? -

Két galleon...meg még sarló is...hüledezik, de nem szól, helyette zsebébe nyúl még azért a két galleonért az átnyújtott sarlók mellé. Ennyit nem szánt volna senkire, de már nem volt vissza út. Szégyenben sem akart maradni, a sort sem akarta feltartani, és hogy az író lássa, komolyan gondolja, hozzáteszi.
- Adjon egy sapkát is! - Zsebében kotorászik még némi készpénz után és pótlólag még egy tízest átad a szőkének. Nem tudja mennyi így a végösszeg, de remélhetőleg elég lesz. Közel hajol, miközben nyújtja a pénzt, hogy a fiatalember fülébe súgja, kinek lesz a dedikáció. Lopva körülnéz, hallotta-e valaki. Nem vetne rá jó fényt az eset.

Várná a visszajárót, elvégre sok pénz az a tízes, ám semmit nem kap, éppen hogy lett csak elég. Sziszeg egyet zavarában, ez a mai nem az ő napja. Ezért az a lány meg fog még dolgozni. Tervezgeti magában, hogy csak a könyvet adja oda, a sapkát megtartja, jó lesz a kacsának fekhelyül, pont elférne benne. A kérdésre megköszörüli torkát.
- Hogy kérem? Ja...hogy...azt hiszem. - Ha el tudna sápadni, most elsápadna. Várja, mikor nyílik meg alatta a föld és nyeli, de semmi ilyesmi nem történik. Elteszi a sapkát hatalmas zsebébe, melyben most is ott lapul a Bagolykő szabályzata. Hátulról méltatlankodás hallatszik.
- Haladjunk már ott elől. Ne diskuráljon olyan sokáig az úr! -

Ha lenne macskája, most azon vezetné le a dühét, de van neki Lanettája, így a lány nem ússza meg szárazon. Elhalmozza majd tanársegédi feladatokkal, utoljára, és jaj neki, ha valami nem lesz meg időben. Magát csak annyira okolja, hogy ostoba volt, hogy elragadta a szentimentalizmus. Úgy látszik valami trauma csak maradt a gyerekkorából. Elkészült a dedikáció, a tanerő elveszi és elteszi. Annak örül, hogy remélhetőleg nem kell többet találkoznia ezzel a fazonnal. Olyan különösen nézett rá. A köszönetre csak hümmög egy sort, gyilkos tekintetre méltatja a hangoskodót és olyan gyorsan tűnik el, hogy senki nem mondaná meg, hogy ott volt.

//Köszönöm a játékot, élmény volt! //