Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Meg akartam lepni Myrát. Vagy magam, csak nem akartam egyedül menni, az egyik, de ez nem is volt igazán fontos. Szerettem Myrával lógni és tudtam, hogy ő benne van az ilyesmiben.
Olyan utat választottam a hely megközelítésére, amely elvileg az egyik legeldugottabb volt mind közül remélve, hogy a lány nem fogja felismerni, hova is tartunk. Ténylegesen meglepetésnek szántam, de a szemét nem akartam volna lekötni, mert ha nekivezettem egy fának nagyon morgós lett volna.
- Oké, már nincsen sok. Halacskás dolgot fogunk csinálni. - vigyorodott el.

- Nem is kell. - nevettem fel, bár azt egy szóval sem mondtam, hogy nem vizes programra viszem majd a lánykát. Elvégre sok másban is lehet pancsikolni ha végül olyasmi lesz a meglepetés vége. Például farmerben. Iszonyat kellemes, amikor az ember combjára tapad.
- Oh, oh megérkeztem! - állítottam le a barlangfürdő bejáratánál.

- Hát, hogy a viharba ne? - mosolyodtam el, meglengetve kezünk. - Az egész hely a miénk, legalábbis szerintem másnak nincs kedve ilyenkor pancsikolni. - jelentettem ki büszkén. Majd levettem a táskámat.
- És ebben a csodabatyuban minden megvan, ami szem-szájnak ingere - váltottam titokzatos hangnemre.

- Nekem csak zseniális ötleteim vannak - húztam ki magam büszkén, mielőtt táskámat vettem volna kezelésbe.
- Hát tudod strandlabda, süti, búvárszemüveg, búvárpipa, strandtörölköző, naptej - kezdtem el sorolni, direkt úgy helyezkedve, hogy a lány ne nézhessen bele.

- Természetesen, nem mondtam? - hangján érződött, hogy feltehetőleg a többi sincs nála a felsoroltak közül.
De elindult a lány után ő is, táskáját maga után cipelve.
- Remélem nem félsz a sötéttől - suttogja a lány fülébe, megállva mögötte.

Eszem ágában sem volt elhúzódni, még ha oda is fordult, nem vettem el a válla mellől fejem.
- Nem egészen. - kitapintottam kezét és beleadtam egy csörgő kulcscsomót.  -Azért előtte telefonáltam egy-kettőt, de ha izgisebbre szeretnéd bemegyek, kinyitok egy ablakot és azon is bemászhatsz

- Tudom, én is imádnék. - lestem be az ajtón. Még életemben nem jártam itt, valahogy a víz és fürdés este soha sem jött szóba nálam, ilyenkor mindig másokkal akartam lenni és kihasználni a szárazföld nyújtotta előnyöket, de arról megfeledkeztem, hogy ez is közéjük tartozik.
- Huha... - ámultam el a látványtól. - Mint valami természeti csoda. Kész halakvárium!

Amíg a lány odafutott, addig én nézve őt megszabadultam felesleges ruhadarabjaimtól. Mindet ott hagytam a földön, mit számít nekik egy kis víz és por, majd utána rohantam.
Ha még nem sikerült volna a lánynak a medencében landolnia felkaptam és vele együtt merültem el a meleg habokban.
- BOMBAAAA

- Szárazföldi asszony - cukkolom vigyorogva a lányt, amikor azért abban megbizonyosodtam, hogy nagyobb baja nem lesz néhány eltévelyedett vízcsepp okozta kínon kívül.
Ezután feldobtam lábam és a vízen lebegve élveztem ahogy körbeölelt a víz.
- Ne kapaszkodj, úgy nem igazi az élvezet

Odasandítottam a lányra és lágyan elmosolyodtam.
- Én legyek, aki a felszínen tart? - kérdeztem kedélyesen. - Ingyen nem vállalok megőrzést ám. - jelentettem ki, visszahajtva fejem a vízbe.

Felnevettem.
- Nem kell olyan fizetség. Van abból elég. Hanem a táskám, abból kéne valami. Nem tudnád ide varázsolni? - Pillantottam rá, kivételesen most én könyörgően.

- Azért csak óvatosan, csókot ne lopjon tőled a járólap! - húztam el a szám egy pillanatra. A vizes tappancsok meg a csúszós járólap nem voltak a két legszebb kombó.
- Mit szeretnek a lányok mindennél jobban?  

Elnyílt a szám majd pillogva visszacsuktam. Nem tudtam eldönteni, hogy legyek büszke  a lányra, vagy féltsem tőle azt a tényleges üveget a táskámban.
- Azt is rejt a mikulásbatyum, de nem pont arra gondoltam.

Odalubickolok a falhoz, megkapaszkodok benne, és kiemelkedtem a vízből annyira, amennyire szükséges volt, hogy megóvjam a táskám az átázástól. Majd előhúztam egy dobozt. Benne telis-tele gumimacikkal.
- nyisd ki a szád és kapj be egyet. Ki akartam próbálni valami újat...

- Naaa, a kedvemért kóstolj meg egyet. - kérleli somolyogva a lánykát. - Ha nem ízlik leöblítheted egy kis sellőiszókával. Az is akad a táskában ám. - próbáltam enyhíteni a dolgot.

Amit a lány nem tudott, hogy a gumimacik is elő voltak áztatva sellővízbe, így azok is éppúgy jólesően marták a szájat és a torkot mint a folyékony változatuk, esetleg kicsit édeskésebb ízt kölcsönözve. De ha a kisasszony original selllővizet óhajtott, azt adtam, én pedig bekaptam egy gumimacit.

- azt hiszem akkor közös a szeretőnk, kénytelenek vagyunk osztozni rajta. - vigyorodok el, előre dőlve, hogy jelezzem én is kérek a folyékonyból.

Széplaki Alíz

Széplaki Alíz

Széplaki Alíz

- Azt látom, egy szőke, gázos alakkal szóba álltál, anyudék nem tanítottak meg, hogy ne állj szóba vadidegenekkel? - nevettem fel, csipkelődve kicsit. Nem óhajtottam leteremteni,  nem volt dolgom, kivel és mit csinált, no meg különben sem tudtam volna ártani neki, úgyhogy nem volt igazán veszélybe.
- Áh asszem most voltak a vizsgák nem? Nagyon meggyarapodott a diákok száma a pubban. Édes teremtések, isznak ha átmentek és akkor is ha nem.  - bólintottam, bár mióta Lottival szétváltak útjaink nem igazán tudtam pontosan ezeket a dolgokat. Mikor mi volt, azt csak maximum a vendégek számából tudtam kiolvasni.
- Olyan is kell, hátha megszárít a napocska, bár a naptejem otthon hagytam. - húztam el a szám.

Széplaki Alíz

- Hát, nem irigylem a vizsgázókat, akárki akárhogy is szusszan ,megérdemli - vontam meg a vállam. Tetszett az az élet, amit az iskolákban láttam a tévén keresztül régebben, de azon kívül, hogy néha beszöktem, nem sok minden közöm volt a Bagolykőhöz.
- Van időm - mi azt illette vártak a pubban, de nem zavartattam igazán magam. A főnökségben az volt a menő, hogy magamnak szabhattam ki a munkaidőmet.
-Vadász Richárd - ráztam meg, miután a vizet beletöröltem a gatyámba, több-kevesebb sikerrel- Mondhatnám még a Csengert és a Rault is, de általában Richárd és annak becézési formái a menők

- No pedig lánykám ebbe aztán jól, de jól beletrafáltál, mert én biza itt élek már több mint négy éve és körülbelül két éve én vagyok a bogolyfalvi pub becses tulajdonosa is - húztam ki magam, mert hát nem voltam én akárki újonc, én aztán itt voltam már egy ideje és éltem is amennyire csak este lehetett.
- Hm, ismerem ezt a szót, valami rémlik, mikor be-beszöktem az iskolába. Nem ti mossátok este a szennyest? - nem igazán emlékeztem már, de valamit hallottam, meg tudtam is, hogy velük nem kéne összefutni, mert valami következménye lesz, de inkább a tanárok elől bújtam el, mintsem a többi diák elől.
- Én is, Szép Alíz

Bólintottam fogadva a gratulációt, de nem éreztem úgy, hogy olyan sokat tanultam volna meg, mint amennyit általában szoktak. Hamar elszöktem otthonról, de amíg a víz alatt támasztottam az iskola padjait, addig sem tanultam igazán sokat.
- Áh kibe botlottam bele, tegyem fel a kezem, vagy jófiúnak számítok még egyelőre? - nevettem el magam, de zsebeimben lapultak továbbra is mancsocskáim, mintha lett volna ott valami meleg, vagy csak az eszemet csapott be?
- Nem mondanám magam bagolynak. Ha állathoz kéne magam hasonlítani, akkor inkább halat mondanék, mert szeretek úszni az árral. Nem is sejtenéd mennyire

- Esküszöm nem volt szándékos - túrtam ismét hajamba, ellenőrizve, hogy mennyire száradt-e meg, de sajnos igazából csak hidegebb lett.
- Hát mondhatjuk így is - bólintottam rá, igazából ez sem állt messze tőlem, spontán voltam és a tetteim is hasonló életstílust tükröztek, no meg az alkalmazottaim munkaideje.
- Így lettem tulaj is különben, visszatérve. Szerencsém volt és kaptam a sorstól. Legalábbis minden jel erre utal. - homályosan fogalmaztam, de arról, ami a nővel történt nem szívesen beszéltem és talán még senkinek sem mondtam el, maximum Lottinak.
- Például a szárazföldön lenni, bulizni, táncolni, élni. Te?

Ezzel tudtam volna vitatkozni, de egyelőre nem szóltam, csak megvontam a vállam. Lehet igaza volt, lehet csak én láttam bele olyat, amit nem kellett volna. Egy város jövendőbeli királya lettem volna, megúsztam a rabságot, megkaptam a pénzt, volt egy szép kedvesem és még mindig van egy őrült barátosném.
- Tudod, még sohasem ettem déli ebédet a szobámban - érveltem tovább nevetve. Nem izgatott igazán, hogy titkoljam a sellő mivoltom, sokan úgy is tudták, de azért egyből kibökni sem óhajtottam, mert az úgy nem lett volna ennyire mókás.
- Verset írsz? - lepődtem meg. - Mifélét?

- Nem tudok olyan jól olvasni, hogy tudjam élvezni őket - jelentettem ki, teljesen figyelmen kívül hagyva előző kérdéseit,mintha meg sem hallottam volna, csak azért, hogy helyette sejtelmesen vigyorogjak.
- Különben nincs családom éppen elérhető távolságban, a magam ura vagyok, rám az asztali etikett nem tartozik - elégedett pofával mondtam ezt mind, mindent csak azért, hogy picit fellobbantsam a kíváncsiságát.

- Túl sok felelősséggel járt volna maradni - nevettem el magam, bár volt benne valami keserűség is, ami még bennem maradt az élek múlásának ellenében.
- Az attól függ, nem zavar ha kicsit tüzet gyújtok? - húztam elő a zsebemből egy fémdobozt. Zseniális találmány volt ez ám, nem ázott el ha nedves lettem véletlen.

Széplaki Alíz

Kicsit zavart, hogy nem kérdezett tovább, oda a játékom, amit magamba űztem vele. Hamar számba kaptam egy szálat, majd a lány felé nyújtottam a dobozt, hogy ha akart, kiszolgálhassa magát.
- Szóval diák vagy mi? Sárga? - ez a szín jutott eszembe, meg még a kék, mert azt a víz miatt alaposan megjegyeztem.

Széplaki Alíz

- Nem? Helyes, ne is - vettem vissza a dobozt és fél kézzel visszahajtottam majd bevágtam a zsebembe, megszívva a cigit.
- Nem árulhatok el mindent - vigyorodtam el, kifújva a füstöt, eszem ágában sem volt elárulni, hogy csak random mondtam egy színt, ami eszembe ötlött,a dögák meg a kastély miatt a többit pedig nem volt nehéz kitalálnom.

Széplaki Alíz

- Elárulnék, de fogadjunk, hogy ha mondok magamról két tényt, egyiket sem fogod elhinni. Ezekkel a tulajdonságokkal inkább disney hercegnő lehetnék, mint egy pubtulaj - nevettem el magam, szabad kezemmel megvakarva a tarkómat.
- De legyen. Elárulok magamról két dolgot. Az egyik, hogy herceg vagyok. A második, hogy sellő.