[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811112#post811112][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2020.06.11. 12:22[/b][/url]

Felvont szemöldökke, mosolytalan arccal fürkészi az előtte álló ismeretlen ismerőst. Mindezidáig kétszer találkoztak összesen, mindkétszer igen rendhagyó körülmények között. Rég nem igényli az izgalmakat, nem vágyik másra, csak egy nyugodt életre. Ez a férfi mégsem kínált mást, csak kellemetlen izgalmat.
- Az őszinteségedet értékelem, de a bizalmam nem a tiéd.
Az ajtófélfának dőlve hallgatja a férfit, arcára lassan értetlenség ül ki, homloka ráncba szalad az egyre növekvő frusztrációtól. Nem felel egyelőre, csak odébb lép az ajtóból, szabad utat hagyva befelé.
- Alfred... - kezd neki, miután az ajtó becsukódott a férfi mögött. - Elraboltattál. Nem a pénz miatt csináltam, a családom védelmében cselekedtem. Így is épp elég bűnösnek érzem magam, nem kell a pénzed.
- Számíthattál erre, szóval megkérdem még egyszer. Miért jöttél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811113#post811113][b]Alfred Nathan Declaire - 2020.06.11. 12:40[/b][/url]

- Nem várom el a bizalmadat - lehunyt szemekkel, aprót vonok vállaimon. Képmutatás lenne elvárnom, hogy mindazok után, amit velem kapcsolatban tapasztalt, feltétlen bizalmát élvezzem. Ennyire még én sem vagyok nagyravágyó.
- Köszönöm - csukom be magunk után az ajtót, az esernyőt támasztom a falnak, amikről a vízcseppek lassan párolognak el a felé intézett bűbáj hatására. Mosollyal ajkaimon hallgatom a felém intézett szavakat, azonban kékjeim a cipőmet fürkészik, végül pálcám esik rájuk, hogy azokról is eltűnjön a víz, ámbár nem terveztem beljebb menni.
- Igen, maradjunk ennyiben - biccentek egy aprót ugyanazzal a mosollyal ajkaimon. Bár a parancs nemigen úgy szólt, ahogy azt teljesítették, de végül is már megtörtént. Még én sem tudok ezen változtatni. - Sejtettem, hogy ezt mondod, azonban a boríték nem csak a pénzt rejti - vállamat vetem a falnak, Sébastien arcát fürkészem szinte már kedves vonásokkal. - Azért, hogy elhozzam azt, amivel véleményem szerint tartozok, valamint hogy megkérdezzem, esetleg velem tartasz-e egy ebédre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811117#post811117][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2020.06.11. 13:06[/b][/url]

Aprót biccent Alfred szavaira. Helyes. A bizalmat ki kell érdemelni és ez a férfi, legalábbis az emberei mindent megtettek azért, hogy minél nagyobb legyen ezügyben a szakadék. Tény, hogy Alfred a körülményekhez képest tisztességesen bánt vele, lett volna kiút. De ő igent mondott, ezzel akaratlanul is az életében tartotta a vele szemben állót. Furcsa dolog ez a sors.
Sóhajtva dörgöli meg az orrnyergét és a szemeit, miközben Alfreddel átellenben a falnak dől. A kezdeti meglepettség kezd alábbhagyni, így lassan újra a tagjaiba kúszik a betegség adta gyengeség.
- Mi... - kezd bele felkapva a fejét, de a köhögés félbeszakítja, ami megrázza az egész testét. - Nem tudom mit szeretnél ezzel, de nem kívánok részt venni az ügyleteidben.
- Ki vagy te valójában? - kérdi fáradt hangon. Furcsán csillogó tekintetét a férfira emeli, keresve annak pillantását.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811118#post811118][b]Alfred Nathan Declaire - 2020.06.11. 13:17[/b][/url]

Kékjeim keményednek meg, ahogy köhögni kezd. A betegség gyűri le lassan, pontosan azzal párhuzamosan, ahogy a jelenlétem okozta meglepettség kezd elmúlni. Érdekes dolgokat tud az emberi test. Óvatos mosolyra húzom ajkaimat.
- Meglepő lehet, de nem is hagynám, hogy részt vegyél bennük - túl tiszta Sébastien összes szándéka, tette és lépése ahhoz, hogy bármilyen hasonló ügyletbe belerángathassam. Ehhez is megtartottam a névtelenségét, senki nem tud arról semmit, hogy ő mégis mit csinált az irodában. És ez így is van jól.
- Nos... - halkan nevetek fel, zavartan dörzsölöm meg tarkómat. - A kockázatelemző gondolom itt már kevés - ejtem vissza kékjeimet az előttem állóra, halvány mosoly marad csak a visszafogott nevetés után. - Talán erre a kérdésre is választ adhatok, ha csatlakozol hozzám egy megfelelőbb napon - pillantásunk találkozik és Sébastien ismételten csak az őszinteséget láthatja az enyéimben csillogni. Nem volt, és most sincs okom arra, hogy ködösítsek előtte, ámbár tény, hogy mindent így sem mondhatok el neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811246#post811246][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2020.06.12. 17:35[/b][/url]

Alfred szavaira megenged magának egy hitetlen mosolyt. Nehezére esik most hinni ebben az egy mondatban, még ha nem is adott okot a férfi arra, hogy kételkedjen benne. Talán fél. Talán félti a nyugalmat és a megszokott rendet, ami egy pillanat alatt hullhat darabjaira, ha egy picit is enged a vele szemben állónak. Emiatt vajon önző lenne?
- Ilyen könnyedén helyezel másokat magad elé? - bukik ki belőle a kérdés végül és őszinte döbbenet ül ki a halovány mosoly mellé. Hogy amiatt lepődött-e meg, hogy hangosan is kimondta vagy mert tényleg érdekli a válasz, azt nem lehet tudni.
Némán fürkészi a másik arcát, válaszok után kutatva.
- Alfred... mégis miért kéne elfogadnom a meghívásodat? - hangjában nincs más, csak kíváncsiság. Egy olyan ember, mint Alfred, aki egyszerre él mindkét oldalon, mégis mit akarhat egy olyan egyszerű rúnaszakértőtől, mint pő?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811269#post811269][b]Alfred Nathan Declaire - 2020.06.12. 21:11[/b][/url]

Pillanatnyi megilletődöttség játszik arcomon, ahogy a kérdést intézi felém. Azonban a meglepettséget váltja fel hamar egy félszeg mosoly, miközben az előttem álló arcát fürkészem.
- Néha előfordul - az, hogy mennyire néha már nem tartozik ide, sőt valószínűleg sehova máshova sem, mert ez olyan információ, amit senki nem érdemelt ki eddig. Az, hogy valakit magam elé helyezzek, valóban ritkán, de előfordulhat, azonban ki kell érdemelni ezt. Keveseknek sikerült eddig.
- Erre én nem tudhatom a választ - féloldalas mosolyom játszik ajkaimon továbbra is, miközben elkapom Sébastien kékjeit. - Rajtad áll, hogy elfogadod-e, hátha választ kapsz az eddig fel nem tett kérdéseidre, avagy nem élsz vele, én pedig megköszönve azt, amit tettél az emberemért, elmegyek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811294#post811294][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2020.06.13. 09:42[/b][/url]

Oka volt annak, hogy pont őt "kérette" magához. Hisz a sorsszerű találkozásokban, viszont az csakis rajta áll, hogy mit hoz ki mindebből. Alfreddel minden jár, csak az nem, amit az évek alatt megszokott; az egyszerű hétköznapok. A balesete után rengeteg időbe tellett, hogy újra ráleljen önmagára és egy komfortos életet alakíthasson ki, amiben magabiztosan mozoghat. Tíz év után először inog ismét a lába alatt a talaj.
A kérdés csak az, hogy mennyire tart az ismeretlentől? Rengeteg a kérdőjel Alfred körül és talán a saját lelki békéje miatt, talán csak a puszta kíváncsiságtól hajtva, de szeretné tudni, hogy kinek adta el a lelkét két alkalom erejéig. Elég vakmerő ahhoz, hogy megtegye harmadjára is?
- Rendben... - nyögi ki végül egy hosszú sóhaj kíséretében. Talán csak a betegség mondatja vele, az teszi irracionálissá és hajt fejet a másik invitálására. Talán meggondolja magát, ha újra tiszta fejjel tud gondolkodni. Rengeteg a talán, mégsem számít semmit; sosem szegi meg a szavát.
- Nyilvános helyen, az embereid nélkül - jelenti ki határozottan, ahogy újra rá emeli a tekintetét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811311#post811311][b]Alfred Nathan Declaire - 2020.06.13. 13:16[/b][/url]

Szemöldököm rebben meg az igenleges válaszra. Igyekszem hamar rendezni vonásaimat, azonban ez most mégsem megy olyan könnyen, mint én azt szeretném, vagy elvárnám magamtól egy ilyen helyzetben. Ilyenkor kell rájönnöm arra, hogy én is ember vagyok. Különös ezzel a tudattal élni, de hamar váltja fel el egy megkönnyebbült mosoly a meglepettséget.
- Természetesen - bólintok egy aprót. - Máshogy nem lenne értelme sem - apró mosoly játszik ajkaimon, amely nem akar onnan eltűnni. Feltételeket szab. Feltételeket szabnak nekem. Kellemetlen érzés fogan meg bennem, de igyekszem elnyomni. Én tartozok neki, engednem kell a feltételeinek, bármennyire nem fűlik hozzá a fogam, és bármennyire sokat kockáztatok ezzel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811363#post811363][b]Bánki Barnabás - 2020.06.14. 09:34[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811364#post811364][b]Lorin Annie Brightmore - 2020.06.14. 09:42[/b][/url]

- Mint a menyasszonyod, igazán értékelem ezt a hozzáállást.
Felelem mosolyogva, melyet apró nevetés követ.
- Valószínűleg amúgy is béna lennék benne, szóval kevésbé kínos így az életünk.
Nem mondom, hogy nem néztem utána, hogyan is működik a dolog, és lássuk be, pár pozíció kivitelezését sem fogtam fel, szóval nem hiszem, hogy akkora baj, hogy csak alszunk együtt. Legrosszabb esetben apácának állok.
- De amúgy komolyan, szívesen dolgoznék veled a jövőben, az iskola mellett sok szabadidőm van, ha meg végzek, akkor még több lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811365#post811365][b]Bánki Barnabás - 2020.06.14. 09:46[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811366#post811366][b]Lorin Annie Brightmore - 2020.06.14. 09:53[/b][/url]

- Ne reménykedj.
Vigyorgok vissza, mert nem szeretnék elfutni, teljesen jó helyen vagyok. Itt kell lennem. Vele kell lennem. Olyan biztos vagyok ebben, mint még soha semmiben, és bár nagy terhet raktam rá azzal, hogy az élete részévé váltam, mégsem adnám fel semmiért. Mert önző vagyok.
- Ez kedves, csak félig döfted a tört a szívembe, de azért megforgattad.
Nevetem el magam, kibillenve az egyensúlyomból, majdnem átesek a kerítés másik oldalára, de végül sikerül elkapnom Barnit, és ez a kis bénázás csak még jobban megnevettet.
- Ha így haladok, nem sokáig kell aggódnod a hurrikánok miatt az életedben. Viszont, ha jövőhéten elkezded a munkát, és a tanév végén belehúzol, akkor szerintem az új tanév előtt már lesznek lakók.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811368#post811368][b]Bánki Barnabás - 2020.06.14. 10:19[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811370#post811370][b]Lorin Annie Brightmore - 2020.06.14. 11:11[/b][/url]

- Lehet, hogy egy székhez kellene ragasztanod. Bár azt hiszem, én akkor is elég nagy káoszt tudnék csinálni.
Belép kapaszkodva, és a segítségével tornázom magam álló helyzetbe, és a gondolatra bólogatok párat.
- És milyen szép lett. Meg szerintem a kisház is. Tudod mit csinálhatnánk még minden előtt?
Pillantok fel rá reménykedve, hogy még mielőtt beleveti magát a nagy házalakításba, szeretne ő is kicsit lazítani, erőre kapni.
- Elmehetnénk valahova hármasban Karolával. Valami vízparti helyre. Kicsit kirándulni, kimozdulni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811397#post811397][b]Bánki Barnabás - 2020.06.14. 14:58[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811408#post811408][b]Lorin Annie Brightmore - 2020.06.14. 16:38[/b][/url]

- Csak... máshol lenni. Az emberek ezért szoktak elutazni azokkal, akikkel együtt élnek, nem? Hogy máshol legyenek.
Én még nem nyaraltam, nagyon sok mindenről csak elméleti tudásom van, és ilyenkor mindig olyan butácskának érzem magam, mert próbálok mondani dolgokat, amik nekem újdonságok vagy ismeretlenségek, míg mindenki másnak teljesen hétköznapiak.
- De ha sok dolgod van meg inkább ennek állnál neki, azt is megértem. Talán nem is lenne helyes feleslegesen pénzt költeni, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811415#post811415][b]Bánki Barnabás - 2020.06.14. 16:57[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811463#post811463][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2020.06.15. 06:55[/b][/url]

Vajon megéri koclára tenni mindent egy emberért, akit nem is ismer? Alfreddel kapcsolatban jobbára csak negatév tapasztalata van, bár igaz, közvetetten. Lehet, hogy vele szemben nem tanúsított mást, csak őszinteséget, mégis fenyegetés lengi körbe, akár tudja ezt, akár nem. És ő igent mondott ennek az embernek. Miért? Miért?
Aprót bólint a férfi szavaira és kiengedi az észrevétlenül benn tartott levegőt.
- Majd a telihold után. Rengeteg a munka - mondja a végén visszafojtott köhögésbe torkollva. Igaz, amit mondd, a betegsége miatt szűkösek lesznek a határidők, mégsem ez a döntő ok. Nem engedheti meg magának, hogy bármelyik fizikai nyomora a figyelme rovására váljon.
- Segíthetek még valamiben?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811473#post811473][b]Szigethy Sándor - 2020.06.15. 10:01[/b][/url]

Meglepően jól éreztem magam az interjú alatt, noha az elején – férfiasan be kell vallanom – igencsak tartottam ettől az egésztől. Elektra jó műsorvezetőnek, s egyben kellemes társaságnak is bizonyult ebben a néhánytíz percben. A felvillanó tekintetre magasba röppen jobb szemöldököm, amit egy halvány félmosoly követ.
– Köszönöm még egyszer a lehetőséget – biccentek a nő felé, hiszen valóban hálás vagyok ezért az egészen új tapasztalatért. Elektra felel. Mosolyom ismét megjelenik borostás arcomon. A kérdéseim általában ártatlannak tűnnek, mégis a válaszok nagyon sokat elárulnak a másikról. – Ha ne adj’ Merlin kigyullad a ház, ahol lakik – hangom mély és lassan formálom a szavakat. – És már kimentett minden embert és állatot, minden élőlényt onnan – itt apró szünetet hagyok, és összeszűkített zöld szempáromat fúrom a nő szemeibe. – Már csak egy dologért szaladhatna vissza. Mit mentene ki a tűzből?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811576#post811576][b]Alfred Nathan Declaire - 2020.06.15. 19:59[/b][/url]

Automatikus reakció, ahogy elkezdem magamban latolgatni az esélyeimet. A nyilvános hely nyilvánvalóan még nem is lenne olyan hatalmas probléma, azonban az, hogy csak ő meg én, elég sok kockázatot von maga után. Túl sokat. És nem magam miatt, mert nekem aligha eshet bajom, mégis... ahogy az előttem állót figyelem, miközben köhög, valahogy egyre jobban nem tetszenek a feltételei.
- Ez esetben a telihold után felkeresünk - sajnálatos módon nem ígérhetem meg neki, hogy én fogok jönni. Az már valóban a legmesszebb lenne a vállalható kockázatoktól.
- Én szerettem volna feltenni ezt a kérdést - ujjaim akaratlan szorítanak rá a borítékra, halvány mosollyal hunyom le szemeimet pár pillanat erejéig, majd ellököm magam a faltól és közvetlenül Sébastien elé lépek.
- Engedd meg... - óvatosan nyúlok kezéért, ujjaim kulcsolódnak lágyan csuklójára, és ha hagyja, a felfelé fordított tenyérbe helyezem a borítékot. - Elmondhatatlanul hálásak neked. Főleg a legkisebbik. Köszönöm, hogy fogadtál. Amint lehetőségeim engedik küldök érted valakit, aki elkísér az ebéd helyszínére, majd távozik. Értékelem a megértésed - óvatos mosolyt engedek meg magamnak, miközben felsandítok rá, ám mielőtt elkaphatnám a kékeket fordítok neki hátat, azzal a feltett szándékkal, hogy távozzak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811598#post811598][b]Rothstein Elektra - 2020.06.15. 20:54[/b][/url]

Nagyon jól alakult az este. Jobban is mint várta. Egy kellemes interjú vége közeledett mindaddig a pillanatig, míg a kérdezés jogát át nem adta alanyának. A férfi szavaira pillantása elhomályosult. Emlékei megelevenedtek arról a szörnyű éjszakáról, ahol ő nem tudott megmenteni senkit. Egy másodpercig ajka csupán elnyílt de szavak nem hagyták el, majd összeszedte minden profizmusát és híven ígéretéhez felelt.
- Minden ami számít már megmenekült - ennyit válaszol, nem többet, szomorúságtól sötét, mégis bársonyos hangon. Szemei tovább beszélnek helyette. Nem neheztelnek a férfira, hiszen ő engedett meg, hogy az faggassa. A fájó emlékek mégis ott ragyognak átható, sötét tekintetében, ahogy azokat az őt fürkésző zöldekbe fúrja. Mindez csupán néhány másodpercig tart, s folytatja is tovább.
- Nos, kedves hallgatóink, ezek voltak mára az interjú percek. Köszönöm még egyszer Szigethy Sándornak, hogy eljött - beszél immár csevegő stílusban -Most pedig következzen egy csokorra való a legjobb muzsikákból, utána pedig érkezik a kívánságok órája. Maradjanak velünk, ez itt a Bogoly FM. a város hangja - mikrofonjaikat kikapcsolja és magát hátratolva a keverőpulttól áll fel, hogy elbúcsúzhasson interjúalanyától. Ezután a műsor maradék idejét zökkenőmentesen adja le hallgatóinak, mégis ahogy hazaér és aludni tér nem lát mást álmában, csak bordóvörös lángokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=812876#post812876][b]Pataki-Molnár Csenge - 2020.07.06. 16:18[/b][/url]

Nem ez az első alkalom, hogy interjút készítenek vele, de az első, hogy sem a szülei - persze anyja beleegyező nyilatkozata szükséges volt ahhoz, hogy ez a beszélgetés létre jöhessen -, sem az edzője nincsenek vele. Ráadásul a versenyeken az ilyesmi gyorsan és szervezetten zajlik, csupán pár rövid kérdésre van lehetőség, az ezeken kívüli esetekben pedig előre meg szokta kapni a kérdéseket, vagy legalább egy kivonatot a szóba jöhető témákról.
Most, hogy egyedül kell helytállnia, kicsit úgy érzi magát, mint a pályára lépéskor, eltekintve a versenyzés kellemesen borzongató izgalmától. Szóval hányingere van, izzad a tenyere, gombóc van a torkában és mindent összevetve borzasztóan izgul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=812877#post812877][b]Rothstein Elektra - 2020.07.06. 17:10[/b][/url]

Tele van a város fiatal tehetségekkel. Kész melegágya a tudományban, a sportban és a művészetekben jeleskedőknek a tanoda. Mi sem egyszerűbb hát hősnőnk számára, mint mikrofonvégre hívni minden adás alkalmával egyet-egyet közülük. Mai alanyának ifjú korára való tekintettel az interjút délután rögzítik és a felvétel megy le éjjel a műsor alatt. Elektra már mindent előkészített és végzett némi előzetes kutatást is a lányról, így tud a sikereiről, de mint eddigi beszélgetőtársai így Csenge esetében sem ezekről fogja kérdezni. - Szia Csenge! Köszönöm, hogy eljöttél - megy a lány elé, hogy fogadja az előtérben és onnan együtt menjenek tovább, be a stúdióba, ahol egy asztalon általa készített aprósütemény és limonádé van felkínálva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=812878#post812878][b]Pataki-Molnár Csenge - 2020.07.06. 17:16[/b][/url]

Nem kell sokáig egyedül időznie, interjúztatója, Elektra szinte azonnal meg is érkezik, hogy aztán elirányítsa a megfelelő helyre az épületen belül.
 - Jó napot! - viszonozza a lány a köszöntést. - Számomra megtisztelő, hogy gondolt rám.
Remegő kezeit igyekszik elrejteni, ezért egyelőre nem nyúl semmihez, bár a limonádé igencsak kelleti magát. Egyelőre mégis inkább csak nyel egyet, és várja, mi fog következni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=812880#post812880][b]Rothstein Elektra - 2020.07.06. 17:29[/b][/url]

Nem ront ajtóstól a házba. Figyel a lányra. Látja mozdulataiban az izgatottságot, hangjában a megilletődést. Ahogy nyel egyet és remegő kezét elrejti. Ez teljesen természetes reakció. Türelemmel és egy kis kedvességgel feloldható a görcsösség még ezen a ponton. - Először is igyunk egy pohár limonádét, mert ebben a tikkasztó melegben nincs ami jobban hűsítene - kezdi is a finomhangolást, majd kitölt egy egy pohárral a nem túl édes, kellemesen bodzás aromájú innivalóból és a lány felé nyújtja a poharat - Nem jártál még rádióstúdióban, jól sejtem? - kérdezi biztató mosollyal és kortyol egyet a poharából. Hosszú sötét haja magasan feje tetején van felkontyolva és egy egyszerű, fehér, anyagában mintás, bokáig érő nyári ruhát visel. A ruhafogason ott lóg a hozzá illő fehér kalap is, ami idefelé védte az erős napsütéstől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=812882#post812882][b]Pataki-Molnár Csenge - 2020.07.06. 17:38[/b][/url]

Most épp a meleg érdekli a legkevésbé, de azért bólint az ötletre, hiszen a szája teljesen kiszáradt, bár ez kivételesen nem a hőség hibája. Kezébe veszi a felé nyújtott poharat, majd belekortyol az italba, ami valóban kellemesen hűs, és nem is olyan borzasztóan cukros-ragacsos, mint amilyenre a húga szokta összepancsolni.
 - Még nem volt rá lehetőségem - válaszolja, és csak ekkor jön rá, hogy igazából még csak körül sem nézett. Most bepótolja: míg kortyol még egyet az innivalóból, körbeles a szobában. - Miért pont velem szeretne interjút készíteni? - éled fel kíváncsisága, jobban mondva, hangot ad neki, hiszen a kérdés eddig is ott motoszkált benne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=812883#post812883][b]Rothstein Elektra - 2020.07.06. 17:57[/b][/url]

Leteszi üres poharát, füle mögé hajt egy kósza sötét fürtöt és figyeli ahogy lassan enyhül a lány izgalma. Újra tölti a poharát, de a kancsóban bőven marad még limonádéból. Elvesz egy kerek kis süteményt, ami omlós és olyan az íze mint a dán keksznek. Több félét csinált, de neki ez a kedvence. Nagyon szereti a vajas aromáját. - Mert szeretném, ha a hallgatóim tudnák mennyi tehetséges fiatal van körülöttük - válaszol egyenesen. Semmi oka kertelni és nem híve a hízelgésnek, kivéve ha azzal külön célja van. Ez esetben azonban ez nincs így. - Gyere, ülj le oda! - mutat mosolyogva a keverőpult egyik oldalán álló kényelmes székre, majd ő maga a saját oldalán szintén ugyanígy tesz. - Fel fogjuk venni a beszélgetésünket és későeste kerül adásba - szólal meg miközben sötét, fahéj színű szemét végig a lányon tartja. Pillantása türelmes és kedvességet sugárzó, de egyben magabiztos. - Először be fogok mutatkozni és téged is bemutatlak pár szóban, ezután te köszöntsd a hallgatókat, ahogy szeretnéd. Ezután kérdezni fogok dolgokat és kérlek felelj, ahogyan szeretnél. Itt nincs rossz válasz - magyarázza, majd pár gombon állít és pálcájával is bűvöl néhányat és elmosolyodik - Mehet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=812884#post812884][b]Pataki-Molnár Csenge - 2020.07.06. 18:09[/b][/url]

A választ hallva teljesen megnyugszik. Ezt a szót már hallotta, ez már ismerős terep a számára. Hallotta rajongótól, utálótól, kommentátortól, az edzőjétől kedveskedve és üvöltözés közben is elhangzott már. Az anyjától, amikor kihallgatta, amint a nő a férjéhez beszélve kifejti, hogy Csengének azért muszáj folytatnia a seprűakrobatikát, mert abban legalább tehetséges. Egyedül az apja nem mondta neki, de az ő tekintetében viszont mindig ott volt ez valahányszor ránézett. Talán ez fáj a lánynak a legjobban. Mert ő viszont túl maximalista ahhoz, hogy elismerje tényleg a tehetségesebbek közé tartozik, az akrobatikát tekintve, és ezért mindig úgy érzi, mintha csalódást okozna a férfinek.
A nő hívásnak eleget téve helyet foglal a székben, majd bólogatva végighallgatja Elektrát. Nyel egyet valahányszor elhangzanak az "ahogy szeretnéd" szavak, de nem szól semmit, csak a legvégén:
- Mehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=812885#post812885][b]Rothstein Elektra - 2020.07.06. 18:24[/b][/url]

Megkapta a start jelet így elindítja a felvevőt, de előtte iszik még egy kortyot és eltüntet még egy aprócska süteményt. - Ez itt a Bogoly FM 77.7 a város hangja! - kezdi a felkonfot magabiztos mégis lágy, bársonyos és mély hangon - Elelktra ma ismét felel. Akik pedig még velem vannak ezen a kései órán egy ifjú és tehetséges fiatal lányt Pataki-Molnár Csengét ismerhetik meg. Vendégem egy igen különleges sportban jeleskedik. Ez pedig nem más, mint a seprű akrobatika - tekintetét a lányra szegezi és figyelmezteti kezének finom mozdulatával, hogy mindjárt ő következik - Szia Csenge, köszönöm, hogy eljöttél hozzám - ejti ki az utolsó szót és mosolyogva biccent a lánynak, hogy akkor most már tényleg rajta a sor és beszélhet. Most még senki sem hallja őket és ha bakizik sem gond mert Elektra meg fogja vágni a kész anyagot és csak a tisztázat kerül adásba a végén. Élő felvételnél is van egy nagyjából hét-nyolc perces késleltetője, de erre most nincs szükség, hiszen az éterben most egyik kollégájának a bulvár műsora megy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=812886#post812886][b]Pataki-Molnár Csenge - 2020.07.06. 18:33[/b][/url]

Vesz még egy utolsó mély levegőt, amit aztán lassan enged csak ki. Izgalma, ami korábban elszállni látszott, most enyhébben, de visszatér. Próbál arra gondolni, hogy ez is olyan, mint egy verseny, de a pálya megnyugtató ismerőssége és a hűvös nyél érintése nélkül nem igazán tudja becsapni magát. De nem is kell. Végül is, ha el is ront valamit, az még nem lesz a világ vége, és ahogy a nő is mondta korábban, ez nem élő adás.
Koncentrál a szavakra, de egyben Elektra gesztusaira is, így nem kerüli el figyelmét a pillanat, amikor már ő következik.
 - Szép estét Önnek és a hallgatóknak is! Számomra megtisztelő, hogy itt lehetek - mondja, majd azért kissé aggódón felles a nőre, hogy ez így jó-e. Ciki lenne rögtön az elején elrontani, főleg egy köszönést.