Szégyellem magam, amiért csak most jutottam el odáig, hogy eljöhessek hozzá. A hála, amit azóta is érzek, nem lankad, néha erősödik fel csupán, hiszen azóta is él és virul az emberem, aki évtizedek óta velem van. Bár az eszköz talán nem volt a legmegfelelőbb arra, hogy Sébastien elvállaljon mindent, amit neki szántam, de ha az odavezető út nem is olyan sima, a cél kárpótolhat ezért.
Két aprót koppintok az ajtón, vizes, már összecsukott esernyőmön támaszkodom meg, egy laza mozdulattal tűröm hátra tincseimet. Az időpont talán nem alkalmas, mégis merem hinni, hogy nem kell visszatérnem egy másikban, hanem megoldhatjuk most.
- Üdvözletem - villannak kékjeim a kinyílt ajtó felé. - Eszembe ötlött idefele jövet, hogy talán az elején is így kellett volna, hogy felkeresselek. Olyan... - pillanatnyi hatásszünet, amíg ízlelgetem a szót. - Normális.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811089#post811089][b]Alfred Nathan Declaire - 2020.06.11. 08:31[/b][/url]

Szégyellem magam, amiért csak most jutottam el odáig, hogy eljöhessek hozzá. A hála, amit azóta is érzek, nem lankad, néha erősödik fel csupán, hiszen azóta is él és virul az emberem, aki évtizedek óta velem van. Bár az eszköz talán nem volt a legmegfelelőbb arra, hogy Sébastien elvállaljon mindent, amit neki szántam, de ha az odavezető út nem is olyan sima, a cél kárpótolhat ezért.
Két aprót koppintok az ajtón, vizes, már összecsukott esernyőmön támaszkodom meg, egy laza mozdulattal tűröm hátra tincseimet. Az időpont talán nem alkalmas, mégis merem hinni, hogy nem kell visszatérnem egy másikban, hanem megoldhatjuk most.
- Üdvözletem - villannak kékjeim a kinyílt ajtó felé. - Eszembe ötlött idefele jövet, hogy talán az elején is így kellett volna, hogy felkeresselek. Olyan... - pillanatnyi hatásszünet, amíg ízlelgetem a szót. - Normális.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811090#post811090][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2020.06.11. 08:54[/b][/url]

Napok óta esik, a semmiből szakad le az ég és azzal együtt zuhannak a fokok, majd emelkednek a magasba. Igazi őszies időjárás tavasszal, ami egyáltalán nem tesz jót az amúgy is gyenge immunrendszerének. Minden évszakban ágynak esik párszor a nátha, influenza és egyéb bosszantó mágikus nyavalyák miatt és sok esetben már immunissá vált a különféle kúráló bájitalokra - amikben amúgy sem hisz igazán. Így, ahogy most is, marad a mugli módszer; pihend ki.
Nehézkesen tápászkodik fel, ahogy meghallja a rúnák által felerősített kopogást. Nem számított látogatókra, lemondott minden megbeszélt időpontot, így csupán egy egyszerű szabadidő nadrágban és fekete pólóban nyit ajtót.
- Alfred... - leheli rekedten, miközben kissé megkeményednek a vonásai. - Valószínűleg nemet mondtam volna. Miért jöttél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811095#post811095][b]Alfred Nathan Declaire - 2020.06.11. 10:52[/b][/url]

Lankadatlan mosollyal fürkészem Sébastien arcát. Ahhoz képest, amit megszoktam, meglepően sápadt, ámbár nem azért jöttem, hogy elemezzem - most kivételesen -, így csupán elkapom pillantását. Halkan nevetek fel.
- Nem vártam meleg fogadtatást, ez a kellemetlen hűvösség azért meglep, bár megérdemlem - szemtelenül vigyorodom el, mielőtt folytatnám. - Valahogy elmaradt a fizetségedről a beszélgetés azért, amit az emberemért tettél - a megbűvölt borítékot kutatom ki zakóm belső zsebéből, óvatosan nyújtom Sébastien felé. - Megkérlek, hogy csak akkor nyisd ki, amikor már nem vagyok itt - esernyőmet támasztom magam elé, mindkét kezemmel támaszkodom meg rajta. Érzékelhető a feszültség a levegőben, azonban valamiért, kivételesen, ezt most nem magamnak tudom be. Valami más miatt...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811112#post811112][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2020.06.11. 12:22[/b][/url]

Felvont szemöldökke, mosolytalan arccal fürkészi az előtte álló ismeretlen ismerőst. Mindezidáig kétszer találkoztak összesen, mindkétszer igen rendhagyó körülmények között. Rég nem igényli az izgalmakat, nem vágyik másra, csak egy nyugodt életre. Ez a férfi mégsem kínált mást, csak kellemetlen izgalmat.
- Az őszinteségedet értékelem, de a bizalmam nem a tiéd.
Az ajtófélfának dőlve hallgatja a férfit, arcára lassan értetlenség ül ki, homloka ráncba szalad az egyre növekvő frusztrációtól. Nem felel egyelőre, csak odébb lép az ajtóból, szabad utat hagyva befelé.
- Alfred... - kezd neki, miután az ajtó becsukódott a férfi mögött. - Elraboltattál. Nem a pénz miatt csináltam, a családom védelmében cselekedtem. Így is épp elég bűnösnek érzem magam, nem kell a pénzed.
- Számíthattál erre, szóval megkérdem még egyszer. Miért jöttél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811113#post811113][b]Alfred Nathan Declaire - 2020.06.11. 12:40[/b][/url]

- Nem várom el a bizalmadat - lehunyt szemekkel, aprót vonok vállaimon. Képmutatás lenne elvárnom, hogy mindazok után, amit velem kapcsolatban tapasztalt, feltétlen bizalmát élvezzem. Ennyire még én sem vagyok nagyravágyó.
- Köszönöm - csukom be magunk után az ajtót, az esernyőt támasztom a falnak, amikről a vízcseppek lassan párolognak el a felé intézett bűbáj hatására. Mosollyal ajkaimon hallgatom a felém intézett szavakat, azonban kékjeim a cipőmet fürkészik, végül pálcám esik rájuk, hogy azokról is eltűnjön a víz, ámbár nem terveztem beljebb menni.
- Igen, maradjunk ennyiben - biccentek egy aprót ugyanazzal a mosollyal ajkaimon. Bár a parancs nemigen úgy szólt, ahogy azt teljesítették, de végül is már megtörtént. Még én sem tudok ezen változtatni. - Sejtettem, hogy ezt mondod, azonban a boríték nem csak a pénzt rejti - vállamat vetem a falnak, Sébastien arcát fürkészem szinte már kedves vonásokkal. - Azért, hogy elhozzam azt, amivel véleményem szerint tartozok, valamint hogy megkérdezzem, esetleg velem tartasz-e egy ebédre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811117#post811117][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2020.06.11. 13:06[/b][/url]

Aprót biccent Alfred szavaira. Helyes. A bizalmat ki kell érdemelni és ez a férfi, legalábbis az emberei mindent megtettek azért, hogy minél nagyobb legyen ezügyben a szakadék. Tény, hogy Alfred a körülményekhez képest tisztességesen bánt vele, lett volna kiút. De ő igent mondott, ezzel akaratlanul is az életében tartotta a vele szemben állót. Furcsa dolog ez a sors.
Sóhajtva dörgöli meg az orrnyergét és a szemeit, miközben Alfreddel átellenben a falnak dől. A kezdeti meglepettség kezd alábbhagyni, így lassan újra a tagjaiba kúszik a betegség adta gyengeség.
- Mi... - kezd bele felkapva a fejét, de a köhögés félbeszakítja, ami megrázza az egész testét. - Nem tudom mit szeretnél ezzel, de nem kívánok részt venni az ügyleteidben.
- Ki vagy te valójában? - kérdi fáradt hangon. Furcsán csillogó tekintetét a férfira emeli, keresve annak pillantását.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811118#post811118][b]Alfred Nathan Declaire - 2020.06.11. 13:17[/b][/url]

Kékjeim keményednek meg, ahogy köhögni kezd. A betegség gyűri le lassan, pontosan azzal párhuzamosan, ahogy a jelenlétem okozta meglepettség kezd elmúlni. Érdekes dolgokat tud az emberi test. Óvatos mosolyra húzom ajkaimat.
- Meglepő lehet, de nem is hagynám, hogy részt vegyél bennük - túl tiszta Sébastien összes szándéka, tette és lépése ahhoz, hogy bármilyen hasonló ügyletbe belerángathassam. Ehhez is megtartottam a névtelenségét, senki nem tud arról semmit, hogy ő mégis mit csinált az irodában. És ez így is van jól.
- Nos... - halkan nevetek fel, zavartan dörzsölöm meg tarkómat. - A kockázatelemző gondolom itt már kevés - ejtem vissza kékjeimet az előttem állóra, halvány mosoly marad csak a visszafogott nevetés után. - Talán erre a kérdésre is választ adhatok, ha csatlakozol hozzám egy megfelelőbb napon - pillantásunk találkozik és Sébastien ismételten csak az őszinteséget láthatja az enyéimben csillogni. Nem volt, és most sincs okom arra, hogy ködösítsek előtte, ámbár tény, hogy mindent így sem mondhatok el neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811246#post811246][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2020.06.12. 17:35[/b][/url]

Alfred szavaira megenged magának egy hitetlen mosolyt. Nehezére esik most hinni ebben az egy mondatban, még ha nem is adott okot a férfi arra, hogy kételkedjen benne. Talán fél. Talán félti a nyugalmat és a megszokott rendet, ami egy pillanat alatt hullhat darabjaira, ha egy picit is enged a vele szemben állónak. Emiatt vajon önző lenne?
- Ilyen könnyedén helyezel másokat magad elé? - bukik ki belőle a kérdés végül és őszinte döbbenet ül ki a halovány mosoly mellé. Hogy amiatt lepődött-e meg, hogy hangosan is kimondta vagy mert tényleg érdekli a válasz, azt nem lehet tudni.
Némán fürkészi a másik arcát, válaszok után kutatva.
- Alfred... mégis miért kéne elfogadnom a meghívásodat? - hangjában nincs más, csak kíváncsiság. Egy olyan ember, mint Alfred, aki egyszerre él mindkét oldalon, mégis mit akarhat egy olyan egyszerű rúnaszakértőtől, mint pő?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811269#post811269][b]Alfred Nathan Declaire - 2020.06.12. 21:11[/b][/url]

Pillanatnyi megilletődöttség játszik arcomon, ahogy a kérdést intézi felém. Azonban a meglepettséget váltja fel hamar egy félszeg mosoly, miközben az előttem álló arcát fürkészem.
- Néha előfordul - az, hogy mennyire néha már nem tartozik ide, sőt valószínűleg sehova máshova sem, mert ez olyan információ, amit senki nem érdemelt ki eddig. Az, hogy valakit magam elé helyezzek, valóban ritkán, de előfordulhat, azonban ki kell érdemelni ezt. Keveseknek sikerült eddig.
- Erre én nem tudhatom a választ - féloldalas mosolyom játszik ajkaimon továbbra is, miközben elkapom Sébastien kékjeit. - Rajtad áll, hogy elfogadod-e, hátha választ kapsz az eddig fel nem tett kérdéseidre, avagy nem élsz vele, én pedig megköszönve azt, amit tettél az emberemért, elmegyek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811294#post811294][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2020.06.13. 09:42[/b][/url]

Oka volt annak, hogy pont őt "kérette" magához. Hisz a sorsszerű találkozásokban, viszont az csakis rajta áll, hogy mit hoz ki mindebből. Alfreddel minden jár, csak az nem, amit az évek alatt megszokott; az egyszerű hétköznapok. A balesete után rengeteg időbe tellett, hogy újra ráleljen önmagára és egy komfortos életet alakíthasson ki, amiben magabiztosan mozoghat. Tíz év után először inog ismét a lába alatt a talaj.
A kérdés csak az, hogy mennyire tart az ismeretlentől? Rengeteg a kérdőjel Alfred körül és talán a saját lelki békéje miatt, talán csak a puszta kíváncsiságtól hajtva, de szeretné tudni, hogy kinek adta el a lelkét két alkalom erejéig. Elég vakmerő ahhoz, hogy megtegye harmadjára is?
- Rendben... - nyögi ki végül egy hosszú sóhaj kíséretében. Talán csak a betegség mondatja vele, az teszi irracionálissá és hajt fejet a másik invitálására. Talán meggondolja magát, ha újra tiszta fejjel tud gondolkodni. Rengeteg a talán, mégsem számít semmit; sosem szegi meg a szavát.
- Nyilvános helyen, az embereid nélkül - jelenti ki határozottan, ahogy újra rá emeli a tekintetét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811311#post811311][b]Alfred Nathan Declaire - 2020.06.13. 13:16[/b][/url]

Szemöldököm rebben meg az igenleges válaszra. Igyekszem hamar rendezni vonásaimat, azonban ez most mégsem megy olyan könnyen, mint én azt szeretném, vagy elvárnám magamtól egy ilyen helyzetben. Ilyenkor kell rájönnöm arra, hogy én is ember vagyok. Különös ezzel a tudattal élni, de hamar váltja fel el egy megkönnyebbült mosoly a meglepettséget.
- Természetesen - bólintok egy aprót. - Máshogy nem lenne értelme sem - apró mosoly játszik ajkaimon, amely nem akar onnan eltűnni. Feltételeket szab. Feltételeket szabnak nekem. Kellemetlen érzés fogan meg bennem, de igyekszem elnyomni. Én tartozok neki, engednem kell a feltételeinek, bármennyire nem fűlik hozzá a fogam, és bármennyire sokat kockáztatok ezzel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811463#post811463][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2020.06.15. 06:55[/b][/url]

Vajon megéri koclára tenni mindent egy emberért, akit nem is ismer? Alfreddel kapcsolatban jobbára csak negatév tapasztalata van, bár igaz, közvetetten. Lehet, hogy vele szemben nem tanúsított mást, csak őszinteséget, mégis fenyegetés lengi körbe, akár tudja ezt, akár nem. És ő igent mondott ennek az embernek. Miért? Miért?
Aprót bólint a férfi szavaira és kiengedi az észrevétlenül benn tartott levegőt.
- Majd a telihold után. Rengeteg a munka - mondja a végén visszafojtott köhögésbe torkollva. Igaz, amit mondd, a betegsége miatt szűkösek lesznek a határidők, mégsem ez a döntő ok. Nem engedheti meg magának, hogy bármelyik fizikai nyomora a figyelme rovására váljon.
- Segíthetek még valamiben?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811576#post811576][b]Alfred Nathan Declaire - 2020.06.15. 19:59[/b][/url]

Automatikus reakció, ahogy elkezdem magamban latolgatni az esélyeimet. A nyilvános hely nyilvánvalóan még nem is lenne olyan hatalmas probléma, azonban az, hogy csak ő meg én, elég sok kockázatot von maga után. Túl sokat. És nem magam miatt, mert nekem aligha eshet bajom, mégis... ahogy az előttem állót figyelem, miközben köhög, valahogy egyre jobban nem tetszenek a feltételei.
- Ez esetben a telihold után felkeresünk - sajnálatos módon nem ígérhetem meg neki, hogy én fogok jönni. Az már valóban a legmesszebb lenne a vállalható kockázatoktól.
- Én szerettem volna feltenni ezt a kérdést - ujjaim akaratlan szorítanak rá a borítékra, halvány mosollyal hunyom le szemeimet pár pillanat erejéig, majd ellököm magam a faltól és közvetlenül Sébastien elé lépek.
- Engedd meg... - óvatosan nyúlok kezéért, ujjaim kulcsolódnak lágyan csuklójára, és ha hagyja, a felfelé fordított tenyérbe helyezem a borítékot. - Elmondhatatlanul hálásak neked. Főleg a legkisebbik. Köszönöm, hogy fogadtál. Amint lehetőségeim engedik küldök érted valakit, aki elkísér az ebéd helyszínére, majd távozik. Értékelem a megértésed - óvatos mosolyt engedek meg magamnak, miközben felsandítok rá, ám mielőtt elkaphatnám a kékeket fordítok neki hátat, azzal a feltett szándékkal, hogy távozzak.