[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811090#post811090][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2020.06.11. 08:54[/b][/url]

Napok óta esik, a semmiből szakad le az ég és azzal együtt zuhannak a fokok, majd emelkednek a magasba. Igazi őszies időjárás tavasszal, ami egyáltalán nem tesz jót az amúgy is gyenge immunrendszerének. Minden évszakban ágynak esik párszor a nátha, influenza és egyéb bosszantó mágikus nyavalyák miatt és sok esetben már immunissá vált a különféle kúráló bájitalokra - amikben amúgy sem hisz igazán. Így, ahogy most is, marad a mugli módszer; pihend ki.
Nehézkesen tápászkodik fel, ahogy meghallja a rúnák által felerősített kopogást. Nem számított látogatókra, lemondott minden megbeszélt időpontot, így csupán egy egyszerű szabadidő nadrágban és fekete pólóban nyit ajtót.
- Alfred... - leheli rekedten, miközben kissé megkeményednek a vonásai. - Valószínűleg nemet mondtam volna. Miért jöttél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811112#post811112][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2020.06.11. 12:22[/b][/url]

Felvont szemöldökke, mosolytalan arccal fürkészi az előtte álló ismeretlen ismerőst. Mindezidáig kétszer találkoztak összesen, mindkétszer igen rendhagyó körülmények között. Rég nem igényli az izgalmakat, nem vágyik másra, csak egy nyugodt életre. Ez a férfi mégsem kínált mást, csak kellemetlen izgalmat.
- Az őszinteségedet értékelem, de a bizalmam nem a tiéd.
Az ajtófélfának dőlve hallgatja a férfit, arcára lassan értetlenség ül ki, homloka ráncba szalad az egyre növekvő frusztrációtól. Nem felel egyelőre, csak odébb lép az ajtóból, szabad utat hagyva befelé.
- Alfred... - kezd neki, miután az ajtó becsukódott a férfi mögött. - Elraboltattál. Nem a pénz miatt csináltam, a családom védelmében cselekedtem. Így is épp elég bűnösnek érzem magam, nem kell a pénzed.
- Számíthattál erre, szóval megkérdem még egyszer. Miért jöttél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811117#post811117][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2020.06.11. 13:06[/b][/url]

Aprót biccent Alfred szavaira. Helyes. A bizalmat ki kell érdemelni és ez a férfi, legalábbis az emberei mindent megtettek azért, hogy minél nagyobb legyen ezügyben a szakadék. Tény, hogy Alfred a körülményekhez képest tisztességesen bánt vele, lett volna kiút. De ő igent mondott, ezzel akaratlanul is az életében tartotta a vele szemben állót. Furcsa dolog ez a sors.
Sóhajtva dörgöli meg az orrnyergét és a szemeit, miközben Alfreddel átellenben a falnak dől. A kezdeti meglepettség kezd alábbhagyni, így lassan újra a tagjaiba kúszik a betegség adta gyengeség.
- Mi... - kezd bele felkapva a fejét, de a köhögés félbeszakítja, ami megrázza az egész testét. - Nem tudom mit szeretnél ezzel, de nem kívánok részt venni az ügyleteidben.
- Ki vagy te valójában? - kérdi fáradt hangon. Furcsán csillogó tekintetét a férfira emeli, keresve annak pillantását.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811246#post811246][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2020.06.12. 17:35[/b][/url]

Alfred szavaira megenged magának egy hitetlen mosolyt. Nehezére esik most hinni ebben az egy mondatban, még ha nem is adott okot a férfi arra, hogy kételkedjen benne. Talán fél. Talán félti a nyugalmat és a megszokott rendet, ami egy pillanat alatt hullhat darabjaira, ha egy picit is enged a vele szemben állónak. Emiatt vajon önző lenne?
- Ilyen könnyedén helyezel másokat magad elé? - bukik ki belőle a kérdés végül és őszinte döbbenet ül ki a halovány mosoly mellé. Hogy amiatt lepődött-e meg, hogy hangosan is kimondta vagy mert tényleg érdekli a válasz, azt nem lehet tudni.
Némán fürkészi a másik arcát, válaszok után kutatva.
- Alfred... mégis miért kéne elfogadnom a meghívásodat? - hangjában nincs más, csak kíváncsiság. Egy olyan ember, mint Alfred, aki egyszerre él mindkét oldalon, mégis mit akarhat egy olyan egyszerű rúnaszakértőtől, mint pő?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811294#post811294][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2020.06.13. 09:42[/b][/url]

Oka volt annak, hogy pont őt "kérette" magához. Hisz a sorsszerű találkozásokban, viszont az csakis rajta áll, hogy mit hoz ki mindebből. Alfreddel minden jár, csak az nem, amit az évek alatt megszokott; az egyszerű hétköznapok. A balesete után rengeteg időbe tellett, hogy újra ráleljen önmagára és egy komfortos életet alakíthasson ki, amiben magabiztosan mozoghat. Tíz év után először inog ismét a lába alatt a talaj.
A kérdés csak az, hogy mennyire tart az ismeretlentől? Rengeteg a kérdőjel Alfred körül és talán a saját lelki békéje miatt, talán csak a puszta kíváncsiságtól hajtva, de szeretné tudni, hogy kinek adta el a lelkét két alkalom erejéig. Elég vakmerő ahhoz, hogy megtegye harmadjára is?
- Rendben... - nyögi ki végül egy hosszú sóhaj kíséretében. Talán csak a betegség mondatja vele, az teszi irracionálissá és hajt fejet a másik invitálására. Talán meggondolja magát, ha újra tiszta fejjel tud gondolkodni. Rengeteg a talán, mégsem számít semmit; sosem szegi meg a szavát.
- Nyilvános helyen, az embereid nélkül - jelenti ki határozottan, ahogy újra rá emeli a tekintetét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811463#post811463][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2020.06.15. 06:55[/b][/url]

Vajon megéri koclára tenni mindent egy emberért, akit nem is ismer? Alfreddel kapcsolatban jobbára csak negatév tapasztalata van, bár igaz, közvetetten. Lehet, hogy vele szemben nem tanúsított mást, csak őszinteséget, mégis fenyegetés lengi körbe, akár tudja ezt, akár nem. És ő igent mondott ennek az embernek. Miért? Miért?
Aprót bólint a férfi szavaira és kiengedi az észrevétlenül benn tartott levegőt.
- Majd a telihold után. Rengeteg a munka - mondja a végén visszafojtott köhögésbe torkollva. Igaz, amit mondd, a betegsége miatt szűkösek lesznek a határidők, mégsem ez a döntő ok. Nem engedheti meg magának, hogy bármelyik fizikai nyomora a figyelme rovására váljon.
- Segíthetek még valamiben?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=822791#post822791][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2020.12.09. 17:06[/b][/url]

Egész nap az ügyfelek kezében járt a kilincs, ha már a napot teljes egészében munkájának szentelte, hogy ne kelljen a jelenné vált jövőn gondolkodnia. Új és meglévő munkákat kapott és adott ki a kezéből, hogy boldog mosollyal az arcukon engedje útjára ügyfeleit. A pillanatnyi szünetekben is a megoldásokon elmélkedett, jegyzetek halmát söpörte a fiókjába, ahogy meghallotta a kopogást.
- Üdv! Anna, ugye? Fáradj csak beljebb - kellemes mosollyal az arcán invitálja beljebb a nőt, ahogy odébb áll az ajtóból. - Itt jobbra van az irodám. Megkínálhatlak esetleg valamivel, mielőtt belevágunk? Kávé, tea? - kékjeit a nőre függeszti kíváncsian, miközben az ajtót halk puffanással csukja be utána.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=822793#post822793][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2020.12.09. 17:54[/b][/url]

Aprót biccent Anna felé, miközben ajkain töretlenül ül a mosoly. Elég csak rá nézni, hogy az ember szorongása elpárologjon és ahogy árad belőle a nyugalom és a kedvesség, ugyanezen pozitív tulajdonságokat ragasztja át akaratlan a hozzá érkezőkre.
- Azonnal hozom, addig menj csak be nyugodtan - kezével a dolgozószobája felé int, majd két perc alatt járja meg a konyhát. A tálcát maga előtt lebegtetve érkezik meg Annához, hogy végül helyet foglalhasson vele szemben, az asztal másik oldalán.
- Én inkább a minőséget pártolom a mennyiséggel szemben, így aki szeretne, könnyen eljut hozzám - mondja kedvesen, majd papírt és pennát készít maga elé szükség esetére.
- Miben lehetek segítségedre, Anna?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833152#post833152][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2021.06.26. 10:56[/b][/url]

Lehetetlen álma volt, nem is érti igazán. Reece mosolyát látta maga előtt, hallotta nevetését és morranásait, érezte magán a testét... Lassan nyitja ki szemeit, hunyorog a félhomályba. Nehézkesen mocorogva tornázza magát a hátára, majd ül fel, hogy balját egyből a fejére is szorítsa. Fájdalmasan lüktet, torka kiszáradt és a szemét is bántja az a kevéske fény... másnapos lenne?
Döbbenetében ereszti le lassan a kezét és néz körül az idegen szobában. Kékjei végül a mellette fekvő testen állapodik meg, miközben elnyílt ajkakkal fogadja az elméjét rohamozó emlékképeket. Arcára akaratlanul pír költözik, hogy egy reszketeg sóhajjal engedje el a zavart gondolatokat, nem hagyva utat végül másnak, csak egy visszafogott mosolynak.
Hangtalan kel ki az ágyból és hagyja el a szobát. Fogalma sincs, hogy mi lenne a jó megoldás, az este utáni reggel etikettjét nem vették át tegnap. A felé közelítő Hádész pedig vajmi kevés segítséget adhat neki e téren.
- Szia pajti - üdvözli rekedten, majd lassan leguggolva áll neki vakargatni a kutyát, időt hagyva magának, hogy döntésre juthasson.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833156#post833156][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2021.06.26. 11:45[/b][/url]

Mosolyogva ejti le a kezeit és kékjeivel követi Hádész útját. Tekintete megakad Reece arcán, láttára ellentmondást nem tűrően elevenedik fel az éjszaka. Nem hazudott, tényleg az eddigi legjobb együttlétet köszönheti neki, mégis... mégis kis keserű ízt hagy a szájában az, hogy miként is esett meg. Nem fogja az alkohol számlájára írni, mert Odinra, nagyon is akarta és ha tehetné se törölné ki a múlt éjszakát emlékei közül. A sorrend zavarja. Van itt egyáltalán értelme sorrendről beszélni?
Tekintetét süti le, ahogy Reece felkel az ágyról, nem akar tapintatlan lenni. Lassan áll fel ismét, homlokráncolva üdvözli ismét a lüktető fájdalmat koponyájában és dörgöli meg szemeit baljával.
- Jó reggelt... - mondja rekedtes hangon, majd vezeti kékjeit a férfi hátára, ami megakasztja a további szavakat pár másodpercre. Mégsem képzelte tegnap este. - Aspirint? Mondjuk kettőt - ereszt meg egy féloldalas mosolyt, amint beér utána. - Köszönöm, hogy maradhattam, de... hogyan is kerültem ide? - szélesebb mosolyt ereszt meg a béna poénját követően, hogy Reece is biztosra tudja, hogy nem, nem felejtett el semmit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833188#post833188][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2021.06.26. 19:59[/b][/url]

Lassan tudatosul benne, hogy a tegnap gondtalansága elmúlt és az új nappal tucatnyi új feladat nyomja a vállát. Rengeteg megbízást kapott mostanában és természetesen egyikre se mondott nemet, holott már rég túllépett a saját határain, főleg, hogy ma kezdődik az új tanév. Antonnal már megbeszélte, hogy az évnyitót kihagyja, de holnaptól mindenképp a gyerekek lesznek a legfontosabbak.
- Köszönöm... de viccnek szántam. A rúnákban jobban bízok - bocsánatkérő mosollyal veszi át a vizet. Annyi bájitalt és tablettát tömtek bele a baleste után, amit senkinek se kíván. Azóta próbál tartózkodni tőlük.
Somolyogva bólint az utasításra, majd mielőtt eleget tenne neki, nagyokat kortyol a vízből... amit félre is nyel Reece szavai hallatán. Szemei kikerekednek, ahogy zavarában köhint párat, hogy jobb útra terelje a félrement kortyot.
- Odinra... igazad van, inkább megyek tusolni. - A pohár koppan a pulton ahogy el is indul, de a sarkon megtorpan és a válla felett pillant vissza rá. - Ki tudja... lehet egyszer fordítva lesz - zavart mosollyal arcán süti le kékjeit és azzal a lendülettel indul neki. Menet közben szedi össze az éjjel elszórt ruháit, majd halk kattanással csukódik mögötte a fürdőszoba ajtaja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833194#post833194][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2021.06.26. 22:38[/b][/url]

Ahogy az ajtó zárja kattan ereszt el egy hosszú sóhajt. Orrnyergét dörgölve vetkőzik lép a zuhanyhoz, majd ruháit gondosan a mosdókagyó mellé pakolva lép be a víz alá, hogy lemossa magáról Reece illatát. Gondolatai zsibongnak folyamatosan, saját szavai hozzák zavarba újra és újra, amiket már nem tud semmisé tenni. De számítana bármit is? Reece lezser hozzáállásából ítélve ez ennyi és nem több. Egyáltalán akarna próbálkozni többel? Odinra, miért ennyire bonyolult? Mégsem fog hangot adni kétségeinek és vágyainak. Elfogadja azt, ami volt és azt, ami jön. Még ha a küszöböt átlépve teljesen más irányba is indulnak el.
Immár felöltözve, alkarján friss rúnával, vizes haját törölgetve lépdel vissza a konyhába. Kékjei követik Reece mozdulatait, ajkaira akaratlan mosoly szökken.
- Így nem lesz nehéz. Köszönöm. - A törölközőt a nyakába ejti és ül az asztalhoz. Ha ételről van szó, nincs helye zavarnak. Legalább erre a kis időre tűnjön normálisnak a szituáció. Így minden gondolatot a fürdőben hagyva, a legnagyobb nyugalommal áll neki reggelizni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833203#post833203][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2021.06.26. 23:17[/b][/url]

Azt mondják, hogy a férfi szívhez a gyomrán át vezet az út. Ez Sebire különösen igaz, bár általában saját ételeivel szokta megmelengetni önnön szívét. Élvezettel tud enni, legyen szó akár egy többfogásos lakomáról vagy egy egyszerű omlettről, mindkettőnek megvan a maga szépsége. Minden másról megfeledkezve pakolja szájába az újabb falatot, akaratlan figyelve a fűszerezésre a sütés mértékére. Igazából nem is tudná megmondani, hogy főzni vagy enni szeret-e jobban.
Elégedetten hümment Reece szavai nyomán. Bármennyire próbálkozik ellenállni a kényszernek, kékjei minduntalan a férfi felé pillantanak. Torkát marják a kérdések, mégsem töri meg a csendet. Pontosan tudja, hogy csak saját magát hozná velük kínos helyzetbe.
Mosolyogva figyeli Hádészt, majd Reece szavai nyomán, homlokráncolva húzza ki zsebéből a telefont. Nem fogadott hívások, üzenetek hada. Nem így tervezte a reggelt, már rég dolgoznia kéne. A napot temetve hunyja le szemeit és helyezi némán az asztalra a készüléket.
- Felborítottam a reggeled - maga se tudja, hogy kérdésnek vagy kijelentésnek szánja-e. A villa halk csilingeléssel érinti a tányért, ahogy kiszabadul ujjai közül. - Köszönök mindent, Reece. Így is túl sokáig maradtam - szégyenlős mosollyal pillant fel rá. Az asztaltól felállva lépdel mellé a már üres tányérral a kezében, orrát pedig egyből megcsapja a másik illata. Odinra, miért ilyen nehéz távozni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833206#post833206][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2021.06.26. 23:42[/b][/url]

Kissé szaggatott, suta mozdulatokkal helyezi a mosogatóba a tányért, mégis hang nélkül landol benne. Kezei megállapodnak a pult szélén, fejét a mellkasára hajtva mosolyog és kényszeredetten próbálja kerülni a szemkontaktust. Érzi a jelenlétét, az illatát és maga előtt látja a mosolyát is, amit iskolás korukban oly kevés alkalommal láthatott testközelből és ami mégis észrevetette vele a fiút. Nem akar oldalra pillantani, mert bőven elég számára ennyi inger is, hogy bizonytalanná váljon. Ha ránézne, lehet teljesen elveszne.
Reflex szerűen veszi át a kávét és pillant végül Reece-re, elveszítve a saját magában vívott küzdelmet. Észrevétlen nyel egyet, majd nevet fel a szavai nyomán.
- Képes neked bárki is nemet mondani? - kérdi fejét csóválva, majd mosolyogva kortyol bele a kávéba. - Nem érzem teljesen fairnek, hogy egy ügyvéddel szemben kéne érvényesíteni a saját álláspontom - a bögre mögött somolyog, kékjei Reece arcán pihennek, miközben nekidől a pultnak. - Őszintén szólva már két órával ezelőtt máshol kellett volna lennem. Nem kalkuláltam bele, hogy ennyire... - tucatnyi jelző jut eszébe és mindegyik zavart mosolyra készteti, így hangosan egyik se hagyja el ajkait. - ...eseménydúsra sikerül az este - fejezi be végül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833208#post833208][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2021.06.27. 00:08[/b][/url]

Halkan nevetve csóválja meg a fejét a válaszra. A kérdést csupán költőinek szánta, de vagy így, vagy úgy, valahogy pontosan erre a válaszra számított. Ilyen kisugárzással ember legyen a talpán, aki képes neki ellenállni. Sebi már a téren elbukott, mikor újra találkoztak.
Szemei kerekednek ki a kérdés hallatán, ajkai kissé elnyílnak egymástól, miközben Reece arcát fürkészi. Mindössze pár pillanatra van szüksége, hogy felfogja a helyzet komolyságát. Szégyenlős mosollyal pillant el róla és kortyol újból a kávéból. A reggel folyamán ez már legalább a második alkalom, hogy a szavaival zavarba hozza. És Odin a megmondója, szerinte nem is az utolsó. - A végén még el találom hinni, hogy komolyan beszélsz - oldalvást pillant a férfira, majd fordítja vissza lassan a fejét, ahogy Reece közrefogja. Nagyot nyel a bögre takarásában, amit végül kényszeredetten ereszt le az arca elől, miközben hallgatja őt.
- Először is; igazad van - óvatosan mosolyodik el, kékjei közben áldozatul esnek a fekete tekintetnek. Képtelen elpillantani róla. - Másodszor pedig... kérem, nyilatkozzon ügyvéd úr. Hányszor védekeztek már a vádlottak azzal a bíróságon, hogy csak szórakoztak? - mosolya szélesedik ki, fél szemöldöke kissé megemelkedik, miközben végig kínosan ügyel arra, hogy csakis a szemébe nézzen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833211#post833211][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2021.06.27. 00:37[/b][/url]

Minden szava visszhangot ver benne, mozdulatait olyan élesen látja, mintha legalább nagyító alatt kémlelné. A közelségtől levegőt is alig mer venni, szíve a torkába szökken és mintha cselekvésre próbálná ösztökélni... ám minden erejével ellenáll. Tegnap az alkohol hatására merész volt, nem foglalkozott semmivel, pláne nem a következményekkel, ám most, hogy már nem buzog a vénájában az adrenalin, túlságosan is egyértelmű, hogy ki irányítja a lépéseket. Sebi pedig zokszó nélkül engedi is.
Ajkai kissé elnyílnak, ahogy Reece közelebb hajol. Ádámcsutkája vad táncot lejt, ahogy nyel egyet, ujjait közben a hideg pultnak szorítja. Nem tud szólni, a gondolatai mintha csődöt mondtak volna. Egyszerűen csak vár, hogy Reece gyakorlatba fektesse a szavait.
Nevetése rántja vissza a földre. Elmosolyodva figyeli arcának élét, a gödröcskéket a szája szegletében. A mosolya semmit se változott... - Egy-egy - állapítja meg az állást vidáman, majd a kérdés hallatán halkan nevetve hajtja le a fejét. - Rengeteg tippem lenne, hogy mi buktatott le - lehajtott fejjel pislant fel rá, majd szusszanva dörgöli meg az orrnyergét. Ha Reece szereti, mikor zavarban van, akkor most igen közelről kiélvezheti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833235#post833235][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2021.06.27. 16:14[/b][/url]

Ilyen közelről, mikor van lehetősége az apró rezdüléseket is észrevenni, már látja, hogy minden egyes szavával és mimikájával Reece szórakozását segíti. Bár tudná, hogy mik a helyes lépések, hogy kivehesse a maga szerepét a játékból, de így, hogy a szabályok ismeretlenek előtte, az orránál vezetheti a férfi. Hogy bánja-e? Egyszerre fájdalmas és olyan édes ez a helyzet, hogy nem tudná megmondani.
Szemei lecsukódnak az érintésre, a levegő reszketegen hagyja el a tüdejét. Ujjai szinte perzselik a bőrét és így már képtelen csak állni és nem csinálni semmit. Baljával nyúl Reece kezéért és csak úgy, mint előző éjjel, az ajkaihoz emeli azt és csókot hint a tenyerébe. - Kicsit a tudatlanságban hagynálak. Úgy talán van egy minimális esélyem ellened - féloldalas mosolyra húzódnak ajkai Reece tenyere mögött. Nagyot nyel annak rejtekében, majd még egy gyors csók után engedi el a kezét. - De egyszerűbb lenne, ha ismerném a szabályokat. Nem szeretnék kellemetlenséget okozni - mosolya kissé zavarttá válik őszintesége nyomán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833270#post833270][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2021.06.27. 19:48[/b][/url]

Elveszik a fekete tekintetben. Valami vonzza a férfiben, ami csakis arra ösztökéli, hogy meg kell ismernie. Újra és jobban. Vannak vonások, apró gesztusok, amik a kiskamaszra emlékeztetik, arra, aki először okozott benne zavart, aki először ébresztette fel a szívét. Miért ne adhatna erre esélyt újra? Tól sok válasz van erre a kérdésre.
A válasz hallatán lesüti a tekintetét. Igaza van. Régen se volt semmi esélye, most mégis miért lenne? Mosolyogva csukja le szemeit és engedi el a felszínre törő gondolatokat. Felnőttek. Jó lenne, ha sikerülne tudatosítania magában végre.
Kékjei zizzennek arcára, feketéi rabul ejtik az övét. Az érintésre akaratlan húzódik mosolyra ajkai, majd a kérdésre kerekedik el kissé a szeme. Kiszáradt ajkát megnyalva latolgat, de... hiába vágyik rá, a szíve nem bírná. - Neked ez csak... - hirtelen kapja fejét a hang irányába és forr torkára a kérdés vége. Szinte azonnal odébb lép Reece-től, véget vetve a frusztráló, mégis izgató pillanatoknak.
- Szia - mosolyogva köszön és talán folytatná is, ha Reina nem folytatná. Odin mentse meg...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833281#post833281][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2021.06.27. 20:41[/b][/url]

Nehezen ocsúdik fel, pedig távol áll tőle az udvariatlanság. Mégsem képes illő módon megszólalni, mikor felszínesen ugyan, de az éjszakájuk kerül terítékre, amit őszintén szólva, meghagyna saját maguknak. Nem szereti kiteregetni a magánéletét másnak... az alkohol persze erre is csúnyán rácáfolt. Most mégis... ahogy nézi a kettőst, kedi úgy érezni, hogy ő az, aki mások magánéletébe tipor. Zavartan fordul félre az ölelésük láttán és kortyol inkább a már csak langyos kávéba. A bemutatásra pillant ismét Reece-re, majd elmosolyodva hajtja le a fejét.
- Mégis a Sébastient részesítem előnyben már - mondja kedvesen, majd tartva a szemkontaktust lép elé. - Nagyon örvendek, Reina - nyújtja a jobbját felé, majd ha a lány elfogadja, nem rest kézcsókkal pecsételni a találkozást. Régi vágású úriember ő. Viszont ahogy Reina ujjai kicsusszannak a kezéből, úgy lép hátrébb és a konyha sarkánál dől a pultnak.
- Művészetis vagy? Szabad kérdeznem mit tanulsz? - hangja kedvesen szeli át a teret. Nem követelőző, gyengéden érdeklődik csupán. Kékjei mégis titokban Reece-re vándorol párszor, de hogy mire vár, maga se tudná megmondani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833284#post833284][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2021.06.27. 21:47[/b][/url]

Kékjei akaratlan állapodnak meg a testvéreken és minden egyes mozdulatukkal egyre csak nő benne az érzés, hogy semmi keresnivalója sincs itt. Hisz érthetően kivette Reece szavaiból, hogy ő nem volt más számára, csak egy egy alkalmas kaland. Igaz, a választás joga a kezébe lett adva, mégis az volt az érzése, hogy bármit is mond, az Reece akarata szerint történne. A kérdés viszont megválaszolatlan maradt és ilyen formán mi jogon tétlenkedik itt egy ilyen... intim pillanatban? Máshogy nemigen tudná jellemezni a szituációt.
Szemeit lesütve issza ki a kávéját, majd emeli kékjeit Reinára, mikor megáll mellette. AJkaira kedves mosoly ül ki azonnal, majd egy biccentéssel nyugtázza a szavait.
- Ehhez csak kimagasló eredményeket kívánhatok - mondja kedvesen és kétsége sincs, hogy Reina el fogja érni azt, amit akar. Le sem tagadhatnák, hogy testvérek.
Épp csak a lány hátára pillant, ahogy távozik, majd lehunyt szemmel sóhajt némán. Ujjai az orrnyergére vándorolnak, hogy megdörgölve azt lépjen végül vissza az asztalhoz és vegye kezébe a telefont.
- Kedves tőled, de elég volt, köszönöm - mondja mosolyogva, kékjeit mégsem emeli rá. Mennie kellene...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833287#post833287][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2021.06.27. 22:12[/b][/url]

Ahogy meghallja a nevét, méghozzá sokkal közelebbről, mint az várható lett volna, furcsa bizsergés járja át ismét. Reece az egyetlen, akit nem javít ki, akinek hagyja, hogy Lafayette-nek szólítsa. A néven, ami annyira meghatározó volt a Roxfortos évek alatt, ami számos kimagasló eredménnyel azonos, de sokkal több kellemetlennel, már-már gonosszal. Lafayette volt mindaz, amitől az évek során szabadulni akart, hogy egy sokkal jobb ember lehessen belőle. Reece szájából mégis máskép csendül.
Lassan ereszti lejjebb a telefont, ahogy megérzi az érintést a karján. Szíve ismét szaporább ütemre vált, de nem fordul felé. Kékjei siklanak a cirógató ujjakra, majd némán sóhajtva pillant hátra a válla felett.
- Reece... én nem vagyok az a fajta férfi, akit csupán csak a szex érdekel - hangja rekedtes és sokkal halkabb, mint eddig. Lágy mosolyra húzódnak ajkai, közben tenyere a karján pihenő ujjakra fog gyengéden.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833299#post833299][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2021.06.28. 09:41[/b][/url]

Ha elejétől kezdve Sebi szabályai szerint játszottak volna, akkor józanul, még tegnap este randevúra hívta volna a férfit. Hogy megismerje azt, aki a gyerekből lett, hogy lássa, mi maradt meg belőle a mosolyán  kívül, illetve, hogy felfedezze a megannyi új, izgalmas szokását és tulajdonságát. Esélyt adva neki és önmagának, hogy Sebi is megnyílhasson valakinek, ismét kitárva szívét és kockáztatni. Mert minden egyes kapcsolat azzal jár.
Reece válasza pedig csak nyomatékosítja azt, amit gondolt. Lágy mosollyal az arcán engedi el a kezét és fordul vele szembe, telefonját süllyeszti közben a zsebébe.
- Nem várok semmit, Reece. Csodálatos este volt és ha valaha többet szeretnél alkalmi kapcsolatoknál, hívj el egy randira. - Mosolya szélesedik, ahogy fürkészi a másik arcát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=833303#post833303][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2021.06.28. 10:12[/b][/url]

Mosolyogva bólint. Vajon ugyanezt mondta volna, hogyha Reina nem bukkan fel? Keveredtek benne a régi érzések az új élményekkel, amik elvakították az ítélőképességét. Talán igent mondott volna... amit bizonyosan megbánás, majd fájdalom követett volna, ha tényleg folytatást kapott volna az előző este. Reinának köszönhetően sikerült józanul döntést hoznia, amit a bárban nem sikerült.
- Sose tenném. - Senki felé nem gyárt elvárásokat, maximum a tanítványai felé, amik könnyűszerrel megugorhatók, ha átolvassák egyszer az anyagot. Szemei lecsukódnak a puszi közben, ajkai féloldalas mosolyra húzódnak közben. Szóval Odin mégsem szánt közös utat nekik.
- Viszlát, Reece - mondja lágyan, majd lép el mellette, hogy vissza se nézve hagyja el a lakást.