[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=810906#post810906][b]Szigethy Sándor - 2020.06.08. 15:13[/b][/url]

Széles vállaimat megfeszítve húzom ki magam a székben. Kissé kényelmetlenül érzem magam, hiszen általában én vagyok az a fél, aki kérdez. Ám a helyzet most igencsak megfordul; velem készítenek interjút. A hölgy, aki felkért laza öltözetben vár engem, míg a szokásos merev túlöltözöttségemben ülök vele szemben.
– Én… - először kissé rekedtesen szólalok meg, ezért torkomat köszörülöm. – Én köszönöm a felkérést – engedek meg egy zavart mosolyt, majd fejet csóválok.
– Nem kávézok, de nagyon kedves – majd a másik lehetőségre bólintok egyet. – Viszont egy pohár víz jól esne – nem tudom, hogy mit várja. Bevallom kissé izgulok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=810908#post810908][b]Szigethy Sándor - 2020.06.08. 15:30[/b][/url]

Ugyan nem beszéltem még szinte semmit sem, mégis érzem, ahogyan cserepesre kezdenek lassan száradni színtelenné vált ajkaim. Emellett a nyelvem is olyan, mintha egy marék szót szopogattam volna cukorka helyett. Természetesen kihúzom magam, és meg sem mozdulok; próbálom a megszokott magabiztosságot sugározni. Így egy visszafogott bólintással köszönöm meg a pohár vizet. Ujjaim szorításába veszem az italos poharat, s három hatalmas korttyal el is tüntetem azt.
– Úgy valahogy – engedek meg egy rejtegetni kívánt félmosolyt. – Az életem eddig úgy hozta, hogy én vagyok az, aki kérdez – dőlök én is előre, állva a nő tekintetét. Semmit nem mondok magamtól; kísért az auror múltam. Csak, ha kérdeznek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=810910#post810910][b]Szigethy Sándor - 2020.06.08. 15:42[/b][/url]

Én is ujjaimat kulcsolom össze, azonban inkább amolyan imádkozó pozícióban az asztallapon. Fejemet kicsit oldalra döntöm, és várom, hogy kezdjünk. Nem mondom, hogy ez a legkellemesebb módja annak, hogy eltöltsek egy hétköznap estét, de azt a tanácsot kaptam, hogy ki ne hagyjam, ha már az ölembe esik egy ilyen lehetőség. Aztán érkezik a kérdés. Hegyes orrom alatt húzódik meg mosolyom, majd Elektra tekintetébe fúrom zöldszín szempáromat. Ügyes. Nagyon ügyes.
– Mivel kapcsolatos lesz az interjú? – kérdem végül, szemeim az övéi között cikáznak. Feltételezem az iskolai látogatásommal, de mégsem nem teszem hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=810919#post810919][b]Szigethy Sándor - 2020.06.08. 20:00[/b][/url]

Elektra magabiztossága nyugtatóan hat rám. Néhány másodperc erős „szemezés” után érzem, hogy rosszindulat a kanyarban sincsen. Mégis valahonnan mélyről jövő rossz érzésekkel álltam a mai interjúnak percekkel ezelőtt. Ez csupán az alapvető gyanakvásra hajlamosságom, hiszen ugyan ki lenne kíváncsi az én dolgaimra? Az igazi dolgaimra, amik nem a munkámmal kapcsolatos ínyencségek. Talán ez a nő más, mint amilyennek a riportereket eddig beskatulyáztam a fejemben.
– Mióta dolgozik ebben a szakmában? – teszem fel első érdeklődő kérdésemet, miközben a számomra csak háttérzajként funkcionáló zenéből csípek el néhány akkordot. – És miért? – ez valóban érdekel, habár szerintem tudom a választ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=810951#post810951][b]Szigethy Sándor - 2020.06.09. 07:07[/b][/url]

Hát persze. Mi másért? Hasonló gondolataim voltak, s együtt is érzek, hiszen – többek között – én magam is ezért kezdtem el saját területemen dolgozni. Két legyet ütöttem mostani küldetésemmel egy csapásra; az iskola és a minisztérium egyszerre a hatásköröm. Kíváncsian húzom össze szemeimet, majd alig láthatóan megnedvesítem ajkamat, végül szemfogammal beharapom azt a részt, úgy figyelek tovább Elektrára.
– Hol tanult? – érdeklődök, miközben az órára sandítok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=810963#post810963][b]Szigethy Sándor - 2020.06.09. 09:55[/b][/url]

Valamivel nyugodtabb vagyok, azonban a kényelmesség érdekében fészkelődök egy keveset, s hiába nem látnak, hiúságom nem engedi, hogy ne igazítsam meg barna hajkoronámat. Frissen mosott tincseim közé túrok vastag ujjaimmal, majd kihúzom magam, nyakkendőt igazítok, és egy apró mosollyal biccentek Elektra felé. Az interjú után. A padlóra nézek, hogy elrejtsek egy újabb, jobban látható mosolyt.
Ekkor a lágy hangszín, s az orrom alá kerülő mikrofon egy megilletődött, hatalmas nyelésre késztet. Hát, itt vagyunk és indul az interjú. A kacsintás újra kellemes megnyugvást dobbant mellkasomnak, majd bólintok egyet.
– Köszönöm a meghívást, Elektra – válaszolom jellegzetesen rekedt hangomon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=810972#post810972][b]Szigethy Sándor - 2020.06.09. 10:34[/b][/url]

Ahogyan egy pár perc erejéig a gondolataimban kezdek kutakodni, elém kerül egy kép, amikor próbáltak velem még a Tanodában töltött diákéveim alatt riportot készíteni. A diákönkormányzat képviselője nem ért rá, ezért nekem kellett volna egy nyári eleji buliról beszélnem, de végül mégis mást kértek meg. Tehát még sosem voltam ilyen helyzetben. Amikor a főnökeimnek kell jelenteni, az teljesen más.
– A munkám azt hozta magával, hogy Bogolyfalvára költözzek – a biztató pillantást egy mosollyal folytatom, ami miatt hangom is „mosolygósabbá” válik, mintha meglágyulna kissé. – Szabadidőm ugyan nem sok van, de amikor tehetem a természetben vagyok – vagy a pubban, kaszinóban, esetleg még többet dolgozom. Ezeket persze megtartom magamnak. Nem szeretnék egy iszákos munkamániás képében tetszelegni sem a hallgatók, sem Elektra előtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=810980#post810980][b]Szigethy Sándor - 2020.06.09. 11:11[/b][/url]

Nem mondom, hogy a hangom teljesen magabiztos. Olykor meg-megremeg, s rekedtsége is hordoz magában valami hátborsództatót. Azonban meglepően jól viselem ezt az egész interjúsdit. Kényelmesen hátra dőlök, hogy változtassak kissé pozíciómon, de tekintetemmel folyamatosan fogva tartom a másikat. Most ő a főnök, ő a tapasztalt. Ha valami nem megszokott dolog fog bekövetkezni, akkor Elektra biztosan jelezni fogja nekem, így nem kell folytonos szorongásban ücsörögnöm.
A megállapításra biccentek, de aztán kapcsolok és zavartan dülledt szemekkel veszem újra az „első iskolaévem” pozíciót, hogy a mikrofonba is elmondhassam. Elvégre az egy dolog, hogy Elektra és én látjuk egymást, a hallgatók nem látnak bennünket.
– Igen, kifejezetten – így picit később reagálok. – Ilyenkor legtöbbször futni szoktam – magyarázom mélyhangon. – Néha jó a szekrényben hagyni azt az öltönyt – mosolygok lágyan. Öltönyös. Elegáns. Ilyennek látnának mások?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=810989#post810989][b]Szigethy Sándor - 2020.06.09. 12:56[/b][/url]

A futás valóban kikapcsol. S mivel nemrégiben az is kiderült, nem kell feltétlen egyedül csinálnom, így újabb löketet kaptam. Magányosan tengetem napjaim nagyrészét. Ebédszünetben próbálok mindenféle mondvacsinált üggyel tanárokat keresni, akikkel együtt tölthetek egy kis időt. Szeretnék más szemmel nézni az iskolára.
– Na, igen – viszonzom mosolygását, miközben letekintek kezeimre. Jobb kezem mutatóujjával koppantok egyet-kettőt az asztallapon, ami zavarom egyértelmű jele. Értem a kérdést. Árnyalt, mégis számomra teljesen egyértelmű. Nem szeretek róla beszélni, mert igazából nem nagyon van miről. – Leginkább magam felé – válaszolom kimérten. Közben érezhetően lejjebb viszem a hangsúlyt, hogy Elektra érezhesse, ezzel én befejezettnek is tekintem a témát. Egy magányos agglegény nyomozó. Micsoda klisé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=810998#post810998][b]Szigethy Sándor - 2020.06.09. 13:36[/b][/url]

Tekintetem visszafogott, ám cseppet sem haragos. A kérdésnek meg kellett születnie, és Elektra fel szerette volna tenni, ezért feltette. Ezzel nincsen semmi gond. Nem tudom, hogy hízelgően hasson-e rám vagy tudjam be a riporter kíváncsiságnak inkább, mint a nőének. Ezen egy pillanatra elgondolkodok, és keresném a választ a szemben, ám Elektra profizmusa visszarángat a jelenbe. Bocsánatot nem is kell kérnie; sem szóban, sem tekintetével. Én viszont megköszönöm zöldjeimmel neki figyelmességét.
– Hm – mordulok fel elgondolkodón a mikrofonba. Érdes hangom marad néhány másodpercre a közénk beállt csöndben, majd halvány mosoly szalad végig az arcomon és megcsóválom a fejem. Ezért nem készített velem senki sem még interjút; végtelenül unalmas vagyok. Így nyelek egyet, és egy mély sóhaj hagyja el ajkaimat. – Soha nem gondolkodtam még ilyeneken. Nem vagyok egy álmodozó típus – kezdem, majd felemelem fejemet, és mélyen Elektra szemeibe nézek. – Nem szoktam olyanon gondolkodni, hogy mi lenne, ha… mi lett volna, ha… - megnedvesítem nyelvemmel alsóajkamat, és összefonom ujjaimat. – A saját életemből szeretném kihozni a maximumot, nem pedig mások sorsára vágyni - kis szünet. - Maga álmodozik, Elektra? – feledkezem el szerepemről, és szinte suttogva teszem fel a kérdést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811007#post811007][b]Szigethy Sándor - 2020.06.09. 14:15[/b][/url]

Elektra
interjú | GIF
Egyértelmű, hogy csak idő kérdése volt, mikor próbálom a kezembe venni a gyeplőt. Én szoktam kérdezni, én szoktam kutakodni, és én vagyok az is, aki ilyen csintalan fénnyel a szemében szeretne még többet és többet tudni arról, akivel éppen beszélget. Ez a szakmánk, sőt mi több, ez a hivatásunk, amit szenvedéllyel kell végezni. Különben ott eszi meg a fene. Gyakorlatias férfi vagyok. A tettek érdekelnek, nem pedig a szavak. Még akkor sem, hogyha éppen azok a szavak azok, amiket mindenki más hallani szeretne. Engem megtanított az élet arra, hogy csak abban higgy, amit látsz. Habár… voltak már olyan eseteim, ahol még ez sem volt igaz. Óvatosnak kell lenni.
A szempilla rebegtetés megmosolyogtat, de jól tudom, hogy nem szabad ennyire messzire menni, itt az ideje, hogy amilyen gyorsan megkaparintottam a kérdező szerepét, olyan gyorsan adjam vissza Elektrának.
– Jó. Nem jó – vonom meg a vállamat. – Mindenesetre haladok valamerre – hiszen annál rosszabb nincsen, mint amikor egyhelyben vagy, mozdulatlan.
A tátogott válaszra szélesen elmosolyodok, majd várom a beszélgetés folytatását.
– Sokat segít, hogy nem idegen számomra a kastély.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811015#post811015][b]Szigethy Sándor - 2020.06.09. 15:23[/b][/url]

– Így van – bólintok a nő szavaira. Levitás kis könyvmolyként kezdtem az iskolában a pályafutásomat. Testvéreim is ide jártak, habár egész nagy korkülönbség van közöttünk, így nem nagyon számíthattunk egymás segítségére a lázadó tinédzserkorban. Amikor minden égő, ami a családhoz kapcsolódik. – Mindkét mesterképzést – pontosítok, hogy a hallgatók is tiszta információt kapjanak. Amikor a nő beleharap saját ajkaiba, egy pillanatra odatekintek, s próbálom megfejteni, hogy mi is lehet mögötte. Nők. Annyira titokzatosak. Az iskolai ismeretségre csak mosolyogva biccentek egyet, hiszen nem vagyok benne teljesen biztos. Nem voltam közösségi ember, így sokak kimaradtak az emlékeimből. Leginkább a kviddicscsapattal és a DÖK-ösökkel voltam, akik természetesen kinézték a nyeszlett kis Sanyikát.
– Furcsa – horkanok fel egy kicsit mosolyomban. – Ugyan tanári szakon végeztem, mégsem gondoltam soha, hogy tanítani fogok. Így elvégeztem az aurorszakot, ahol úgy éreztem, jobban megtaláltam magam – itt lágyan felnevetek. – Az élet mégis úgy döntött, hogy vissza fogok ide kerülni. Furcsa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811045#post811045][b]Szigethy Sándor - 2020.06.10. 10:31[/b][/url]

Mindennek oka van, egyetértek. Visszatértem a kastélyba és egyre több olyan régi iskolatársammal találkozom, akiket talán örökre elfeledtem volna. Most a Sors mégis úgy döntött, hogy a szélnek össze kell fújnia bennünket. Elgondolkodok, de még nem válaszolok. Ugyan nem szabad sokáig csendet hagyni, hiszen a hallgatók nem látnak bennünket, én pedig csak összeszűkült zöldjeimmel meredek Elektrára. Néhány másodperc után észbe kapok, és talán valami válaszszerű is megszületik koponyámban.
– Bátorítanám magam, hogy mindent jól csinálok. Nem adnék olyan tanácsot, ami változtatna a dolgaimon – jelenik meg egy apró mosoly széles ajkaim szegletében. – Ahogyan Ön is mondta; mindennek oka van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811473#post811473][b]Szigethy Sándor - 2020.06.15. 10:01[/b][/url]

Meglepően jól éreztem magam az interjú alatt, noha az elején – férfiasan be kell vallanom – igencsak tartottam ettől az egésztől. Elektra jó műsorvezetőnek, s egyben kellemes társaságnak is bizonyult ebben a néhánytíz percben. A felvillanó tekintetre magasba röppen jobb szemöldököm, amit egy halvány félmosoly követ.
– Köszönöm még egyszer a lehetőséget – biccentek a nő felé, hiszen valóban hálás vagyok ezért az egészen új tapasztalatért. Elektra felel. Mosolyom ismét megjelenik borostás arcomon. A kérdéseim általában ártatlannak tűnnek, mégis a válaszok nagyon sokat elárulnak a másikról. – Ha ne adj’ Merlin kigyullad a ház, ahol lakik – hangom mély és lassan formálom a szavakat. – És már kimentett minden embert és állatot, minden élőlényt onnan – itt apró szünetet hagyok, és összeszűkített zöld szempáromat fúrom a nő szemeibe. – Már csak egy dologért szaladhatna vissza. Mit mentene ki a tűzből?