29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Tanári és képességoktatói pályázat reloaded, részletek a hírben!
Nagy baj van, kérem, riadó! Halló, halló, már megint egy Évnyitó!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 10 11 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. március 21. 18:35 | Link

Jules

Már kora reggel felébred, ahogy minden reggel tette. Szerencséje volt, nem volt szüksége annyi alvásra, mint egy normális tinédzsernek, kivéve persze holdtölte után, de az nagyon messze volt, így egészen normálisan kezdhette a napot, legalábbis neki normálisnak számított. Reggel amint felkelt, rögtön a beszedte a gyógyszereit, hiszen azok elengedhetetlenek ahhoz, hogy normális emberként töltsön el egy napot. Aztán felvette a melegítőjét és futni indult. Berögződött már neki, szinte rutin volt. Meg sem érezte a kilométereket, öröm volt neki a szabadban rohanni. Elfutott egészen a falu végégig, fel a dombra, majd egy hatalmas kerülővel vissza a temető mellett. Még bőven volt ideje a megbeszélt találkozóig, így lezuhanyzott, bekapott valamit - szigorúan olyat ami már nem élt - és csak utána indult el az erőnlét terme felé. Fogalma sem volt, hogy mire számítson a nőtől, a sötétben tapogatózott. Nem ismerte olyan jól, úgy gondolta, hogy amit tud róla az bőven elég ahhoz, hogy ilyet kérjen tőle. A múltjukat tekintve hasonlítottak, mindketten cipelték a hátukon a batyut, de Kornél igyekezett ebből erőt meríteni, míg Jules mintha belesüppedt volna. Ezért valamelyest örült, hogy a kisasszony erőt próbál venni magán, másként szimplán nemet mondott volna az egészre, hát miért érdekelné őt másnak a nyomora? Viszont tudta, hogy kevés ember van a kastélyban aki jártas az ilyesmiben, ő sem lenne az, ha nem száműzte volna a mostohaapja. A terem ajtaja előtt egy pillanatra megtorpan, megropogtatja a nyakát mély levegőt vesz és belöki az ajtót.
- Szép jó reggelt.
Igyekszik tompítani az élen a hangjában, de még így is gúnyosra sikeredik egy kissé. Végigpillant Juleson és elégedetlenül csóválja a fejét. Odamegy hozzá és kinyújtja neki a kezét, hogy felsegítse.
- Nem kell ennyire izgulni, nyugalom...mindjárt kiugrik a szíved a helyről.
Tekintetét unottan a plafonnak szegezi, aztán hirtelen észbe kap, zavartan masszírozza meg a tarkóját, végül leül az egyik fekve nyomóra és felsóhajt.
- Miért hívtál ide? Miért most?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Heather J. Le Claire
INAKTÍV


Jules
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 50
Írta: 2014. március 21. 18:53 | Link

Kornél

    Ujjaival a padlón dobol, türelmetlen, túlesne az egészen. Megint itt tartunk, megfutamodni valamitől, ami a kiutat jelentené, olyasmit, amivel végre talpra állhatna. Térdeit felhúzza és átkarolja, mereven bámul előre, igyekszik gondolatait száműzni, aztán nyílik az ajtó. Eddig tartott a nyugodt agyi állapot, most már minden szempontból ideges. Még mondhat nemet, kisétálhat innen, ahová jól esik, nem kell megtennie. De aztán eszébe jut minden egyes nyom a testén. Mégis csak meg kell tennie. Magáért.
- Jó reggelt – mint mindig, most sem teret betöltő köszönés hangzik el, inkább csak jelzés értékű. A kinyújtott kézre pillant, aztán a fiúra. Ne izguljon? Ne féljen? Ne legyen ideges? Eddig csak látta és érezte, hogyan kell erőt kifejteni, de soha nem próbálta meg ő is alkalmazni, hát még ellenszegülni. Tulajdonképpen kijelenthetjük, a légynek sem tudna ártani, azt is előbb kergetné ki az ablakon, minthogy egy újságpapírral lecsapja.
- Én nem… - de aztán végül nem fejezi be a mondatot. Minden rá van írva az arcára. Továbbra is a földön kuporog. Elég nyomorult és szánalmas látvány, ahogy saját magával küzd, de egyszer ezt is el kell kezdeni és a gyerek is előbb mászni tanul, mielőtt járni kezd. A feltett kérdésekre sokáig nem felel, szótlanul ül, tekintetét sem emeli Kornélra. Folyton csak az az egyetlen kérdőszó visszhangzik a fejében: miért? Aztán hosszas hallgatás után végre erőt vesz magán és a fiú szemébe néz, állát térdén megtámasztva.
- Mert elegem van magamból és a rettegésből is. Élni akarok – ezek a szavak hosszú idő óta először hagyják el a száját, ezúttal azonban magabiztosan és határozottan. A döntés megszületett és már az is bátorság volt, hogy most itt ülnek egymással szemben. Nem hitte volna, hogy segítséget fog kérni, de ez a pillanat is elérkezett.
- Sajnálom, hogy nehéz velem. Nem akarok a terhedre lenni, úgyhogy összeszedem magam – biztató görbület jelenik meg az arcán, de egyelőre még magát is győzködi. Erre van szüksége.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. március 21. 19:07 | Link

Jules

A felesleges szájtépés nem igazán az ő asztala, soha nem volt jó benne, ráadásul a másikéra sem igazán kíváncsi, így egy pillantással elnémítja a magyarázkodást, de szerencséjére Jules sem szeretné folytatni, felesleges is volna. Helyette inkább újra végignéz a lányon, nem épp a legjobb alapanyag. Bár magas, de vékony és nincs meg benne a küzdőszellem, legalábbis most még nem igazán mutatkozik benne. Titokban abban reménykedik, hogy inkább csak elbújt valahol, mert anélkül felesleges lenne ez az egész. Végighallgatja a rizsát, igyekszik nem unott képet vágni, de csak sajnálatból. Oldalra billenti a fejét, miközben megropogtatja a kezeit.
- Még mindig nincs pálcád?
Pálcával szebb az élet, mondja ezt mindenki, aki...nos, aki varázsló és érti is a dolgát. Itt pedig a kör be is zárul. Feltehetőleg a történet női szereplője még mindig nem szedte össze bátorságát ahhoz, hogy vegyen egyet, különben nem lenne itt. Mindenesetre Kornél kíváncsi és bízik benne, hogy a megérzése most az egyszer cserbenhagyja.
- Jobb lenne, mert anélkül nem fog menni. Ha te nem akarod, én nem akarhatom helyetted, maximum csak segíteni tudok.
Ezek a szavak tényleg elhagyták a száját? Elfintorodik, aprót ráz a fején, igyekszik kirázni minden mellékes gondolatot. Túlságosan meglágyult a szíve az elmúlt időszakban. A kettős jellem még inkább kidomborodott mint valaha, nem volt igazán Rellonos jellem, mégis kiállhatatlan volt, legalábbis ha tükörbe nézett akkor ezt látta, a környezete mégse egészen úgy látta őt, ahogyan ő látta magát. Persze, hiszen azok az emberek akik igyekeztek a jót feltételezni róla, azokkal általában ő is igyekezett ha nem kedves, de legalább valamennyire normális lenni, a többiek pedig nem számítottak.
- Elmondhatnád, hogy pontosan mit szeretnél, kezdetnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Heather J. Le Claire
INAKTÍV


Jules
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 50
Írta: 2014. március 21. 19:26 | Link

Kornél

    Bár tömören fogalmazott, Kornél szemmel láthatóan nem igazán érdeklődik. Pedig amikor feltette a kérdést még egészen úgy tűnt, valamiféle kíváncsiság rejlik a szavak mögött. De megint csak a szokásosat lehet látni: a sajnálat a szemben. Most azonban a lényeg nem ezen volt, hiszen azt mondta segít, így egy szava sincs. Csak nyugtázza, hogy tömörebb válaszok kellenek.
- Nincs – szívesen megvonná a vállát, de könnyelmű mozdulat lenne, így inkább csak óvatosan nyel egyet. Tisztában van vele, hogy szereznie kéne egyet, de sosem viszi rá a lélek, hogy bemenjen abba a nyomorult üzletbe. Pedig pár perc az egész, utána pedig nemcsak a saját, de valamelyest Kornél életét is megkönnyítené. Az önvédelemhez pálcára van szükség elsősorban, viszont amíg nem vesz erőt magán, addig kell valami más. Végül felsóhajt és végre elernyednek karizmai, már nem szorítja görcsösen térdeit, helyette fejét hátradönti.
- Tudom. És köszönöm – egyelőre még nincs mit, de mivel eddig senki sem volt hajlandó segíteni neki, így szükségét érzi annak, hogy kifejezze háláját. Furcsa volt, hogy az egyik percben kissé hűvös fuvallattal kapja meg a szavakat, utána pedig valamivel melegebb tartalommal. Nem firtatta különösebben, elfogadta és ez neki így volt tökéletes. Gyakran a szavakkal szemben is gyenge volt, úgyhogy adott esetben némi csipkelődés is okot adhat arra, hogy összeszedje magát és végre úgy igazán visszavágjon. Bár utána úgyis bocsánatot kérne…
- Szeretném, ha meg tudnám védeni magam fizikailag. A megvalósítás rád van bízva– ez elég konkrét. Pálca nélkül a varázslat rész úgyis sztornó és különben is. Ha a muglik ellen hatékonyan védekezik, már egy lépéssel közelebb van ahhoz, hogy a paranoid részét legyőzze. Megnyugtató érzés tud ám lenni, ha biztos az ember abban, hogy nincs csapdában. Lassan feláll és kihúzza magát. Elég a nyavalygásból. Szemeiben, ha csak egy pillanatra is, de megcsillan a küzdőszellem, az akarat, amit ha Kornél is lát, biztos lehet benne, hogy tökéletes együttműködésre számíthat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. március 21. 19:41 | Link

Jules

Még szerencse, hogy Jules nem tudja, hogy pontosan kivel is van dolga, Kornél él a gyanúval, hogyha tudná, akkor még a közelébe se merne menni. Bár ki tudja? Az utóbbi időben annyi minden meglepte, hogy különösen ez sem rendítené meg, de Jules azért más volt. Ő nem akarta azt tettetni, hogy milyen kemény, és erős, aki bármivel megbírózik és ez a másság tetszett neki.
- Jules venned kell egy pálcát.
Sziszegi a fogai között. Ha kell, akkor maga fogja elrángatni a pálcaüzletbe. Igaz, egy pálca legalább olyan hasznos lehet, mint amilyen veszélyes, de azért mégiscsak boszorkány, ha valaki segítene neki, rövid idő alatt egészen nagy teljesítményre lenne képes, hiszen akarja. Ha pedig az ember valamit akar, azzal falakat lehet puszta kézzel bontani, ezt megtapasztalta.
- Talán ezt nem kellett volna mondanod.
Először jelenik meg egy nagyképű vigyor a képén, mert elképzelte mit tenne, ha valóban szabad kezet kapna. Na de ne siessünk ennyire előre, azért ennyire még ő sem tisztlen, hiszen mégiscsak egy ártatlan nővel néz most szembe. Felsóhajt, ő is felkel és kihúz néhány tatamit egy szabad helyre, a biztonság kedvéért, majd rááll és összefűzi maga előtt a kezeit.
- Az első tanács, amit adhatok az az, hogy semmilyen helyzetben nem szabad kétségbe esni, ha bepánikolsz, akkor vége. De ez nem jelenti azt, hogy nem kell félned, csak meg kell tanulnod a félelmet kordában tartani. Ha túl magabiztos vagy, az is végezhet veled. Nem jó ha elbízod magadat.
Egy nagyképű vigyor terül szét az arcán, de pusztán csak azért, mert ő gyakran így tesz, elbízza magát, az persze más kérdés, hogy neki szabad, hiszen ő tökéletes vadász. Kis terpeszben áll, majd magához inti Julest.
- Azt akarom, hogy próbálj meg kibillenteni az egyensúlyomból. Nem fogok védekezni, csak itt állni.
Ráemeli a lányra a kékjeit, megnyalja az ajakit és kíváncsian várja, mi fog történni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Heather J. Le Claire
INAKTÍV


Jules
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 50
Írta: 2014. március 21. 20:29 | Link

Kornél

    Nem válaszol. Igen, vennie kell egy pálcát. Csak egy hajszálon múlik a mosoly, ahogy szinte atyai intelemmel szidják meg, de elfojtja. Most nem mulatni jött, hanem komolyan cselekedni. Ha majd túlesik a „megdermed és tűr” kategórián, talán megereszt egy elégedett görbét, de addig erősen koncentrál és követi az utasításokat.
- Talán tényleg nem – csak figyeli azt a vigyort a fiú arcán. Katona volt. Ő tudja, mit jelent a kiképzés és bár nem mondhatni, hogy Jules gyenge, valószínűleg az első nap felmosóronggyal szedné össze a fiú, hogy aztán kicsavarja. Kornél minden mozdulatát figyeli és kissé – de tényleg csak egy ici-picit – oldalra dönti a fejét. Hát, elég nehéz feladata lesz, mi tagadás, de csak egy kicsit ideges. Mélyen belül megnyugodott már akkor, mikor az első mosolyt felfedezte Kornél arcán.
- Az utóbbitól nem kell tartanom – végre valahára finom ívben húzódik a szája és felcsillan a szeme. Szóval a félelem természetes, de csak akkor, ha kordában tudja tartani. Eddig ez sosem sikerült. A félelem szülte a blokkot, minek következtében annyit tehetett csak, hogy összegömbölyödik és kivárja a támadás végét, amikor pedig eltűntek, felszedegette romjait a padlóról és továbbállt. Ha sokáig tesz így az ember, berögzül az eseménysorozat, amit nehéz megváltoztatni. Főleg ha azt kérik tőle, lökje fel a másikat.
    Mivel a távolság köztük jelenleg igen nagy, így először tesz egy nagyobb lépést előre, majd két kisebbet, így megközelítőleg karnyújtásnyira van a fiútól. A filmekben ez úgy működik, hogy meglöki az egyik a másikat és akkor az felborul. Kár, hogy a befektetett erőt nem írják mellé, így nem tudja pontosan felmérni, mekkora löketre lenne szükség, hogy meglepje a másikat. Kissé bizonytalanul emeli fel kezeit, szokatlan neki a helyzet. Aztán bevillan a kép a lila foltról a hátán. Több se kell. Gátlásaihoz mérten a lehető legnagyobb mértékben lendül előre, kezei Kornél mellkasát érik és erőteljesen meglöki, aminek az eredménye várhatóan az, hogy legalább egy kicsit megtántorodik. Nem elemi erővel támadott, de az idáig benne érlelődő düh egy része érezhető volt a mozdulatban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. március 21. 23:10 | Link

Jules

Természetesen lehetetlent kért Julestól. Az erőviszonyok és a tapasztalat tekintetében a legjobb esetben épp csak meginog, de kíváncsi volt, hogy mivel van dolga, mert ahol nincs semmi, azzal nyilván nem lehet dolgozni. Magabiztos félmosollyal várja, hogy történjen valami, figyeli a lányt, látja rajta, hogy elsötétíti a tekintetét a düh és ez pont kapóra jön neki. Nem figyel oda az apró részletekre, nem figyel arra, hogy többet ésszel, mint erővel. Felvont szemöldökkel tűri, ahogy Jules nekiront és bár meginog egy kissé, neki ahhoz több kell, hogy kilehessen billenteni az egyensúlyából. Válaszként egy hirtelen mozdulattal ragadja meg a lány mindkét felkarját, miközben gáncsolással leveszi mindkét lábáról, egy másodperc sem telik bele, a szépség máris a földön van, anélkül, hogy megütötte volna magát. Kárt tenni azért ne akart benne, csak meglepni és megleckéztetni. Amint Jules a föleszmél, Kornél vigyorgó arcával nézhet szembe, amint fölötte térdel.
- Elfelejtetted az első szabályt, többet ésszel, mint erővel.
Rákacsint, majd óvatosan megragadja és ismét talpra állítja, minden megerőltetés nélkül. Mint aki jól végezte dolgát, visszaáll a kezdőpozícióba.
- Ha akartam volna csak egyet lépek oldalra te meg elkenődsz a földön, mint egy béka, onnantól pedig könnyű dolgom lett volna. Gondolkodj már. Csak annyit mondtam, hogy próbálj meg ellöki, de azt nem, hogy hogyan. Használd egy kicsit a fantáziádat.
Nevetve megrázza a fejét, majd lazít egy kicsit a testtartásán, eddig olyan volt, mint a cövek, pont ahogy tanulta, de most nem kiképzésen van, talán ideje lenne egy kicsit visszavennie az arcából.
- Mindig a leggyengébb pontot támadjuk, érted?
Lehajol egy kicsit, hogy a szemébe nézhessen azzal a bizonyos tekintettel, mintha valami természetes, mindenkiszámára tudott tényt közölne. Szemforgatva lép közelebb hozzá és beharapja az alsó ajkát és megfogja a lány kezeit, csinos de szabályos ökölbe rendezi a vékony ujjait és szemmagasságba emeli.
- Mindig így ütsz, különben eltörik az ujjad. Nem mondom azt, hogy így nem fáj, de kevesebb a járulékos veszteség.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Heather J. Le Claire
INAKTÍV


Jules
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 50
Írta: 2014. március 22. 08:13 | Link

Kornél

    Az első kísérlet arra, hogy valakit legalább az egyensúlyából kibillentsen teljes kudarcba fullad. Nem az eszével, vagy az erejével indul neki a feladatnak, hanem a dühével, amit nem biztos, hogy Kornélon kéne kitölteni. Az eredmény szemlátomást gyönyörködtetően hasonlatos a semmihez. Az viszont már sokként éri, mikor egyik pillanatról a másikra a földön találja magát. Nem zuhant, nem fájt, de a pánik és a félelem egy pillanatra kiült az arcára, aztán meg rákvörösre pirult. Hoppá. Első szabály. Lehet jegyzetfüzet is kellett volna neki, de most már olyannyira mindegy… Csak figyeli a fiút, ahogy elégedetten vigyorog rá, de megszólalni annyira nem tud. Az viszont tetszik neki, hogy megint stabilan a földön áll. Tulajdonképpen csak ez akadályozza meg abban, hogy a lábai remegjenek.
- Az én fantáziám az anyám fantáziája, ha ilyesmiről van szó – az „anyám” szót olyan undorral ejti ki a száján, hogy valószínűleg az is megutálja kapásból, aki még soha nem találkozott a nővel. Szinte kirázza a hideg, amint végiggondolja, hányféleképpen söpörhetne el bárkit, ha nem lenne ilyen nyuszi. Azért a benne lévő feszültséget valamelyest oldja Kornél nevetése. Végül nem állja meg mosolygás nélkül ő sem.
    A kérdésre csak bólint. Ezzel egy időben el is indul a fiú fejének búbjától az utolsó lábujjáig és azon töpreng, egyáltalán van-e gyenge pontja. Mert elsőre nem tűnt fel neki a dolog. Ha most még egyszer fel kéne löknie, nem tudja, mit csinálna másképp, de biztos megoldaná. Ki akar csikarni egy elismerést, ha addig él is. Aztán tekintetét megint Kornélra emeli és csak figyeli, ahogy megfogja a kezét és ökölbe rendezi ujjait. Ilyenkor ad hálát mindennek, hogy nem lehet hallani egy ember szívdobogását, ami az ő esetében rendszertelen és gyors. Fél, hogy esetleg ez meglátszik rajta, így ő is beharapja alsó ajkát egy kissé, majd az ökléről a fiúra néz.
- Rendben - bólint egyet, majd megint az öklére néz és aztán Kornélra. - De ugye nem bánod, ha most nem töröllek képen? – mosolyra húzódik a szája. Hozzátenné, hogy nem érdemli meg. Szeme csillog, jelezvén, hogy felfogta az információkat, de a görbe továbbra is ott csücsül az arcán. Kár lenne a fiúért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. március 22. 13:59 | Link

Jules

- Hát ezt sürgősen felejtsd el, ne süllyedj le a szintjére.
Tapasztalatból beszél, ő is megpróbálta és majdnem ottmaradt. Kár volt menőznie nulla tapasztalat nélkül, mert megszívta, nem is akármennyire. Két évet kellett kihagynia az iskolából és bár az a két év, élete legmeghatározóbb két éve volt, azért mégiscsak büntetésnek érezte az elején. Türelmesen vár, az információ feldolgozáshoz és raktározáshoz idő kell. Talán kicsit szánalmas tűnhet, ahogy itt állnak ketten, pálca nélkül és próbálkoznak, de egyáltalán nem érdekli. Ha valakinek az a fontos, hogy pálca nélkül védhesse meg magát, akkor legyen az, ő semmi rossznak elrontója, valamilyen szinten még élvezi is, hogy átadhatja a tudást, mert tudja, milyen pálca nélkül élni, tőle is elszedték. Amint meghallja a szapora szívdobogást, kíváncsian felvonja a szemöldökét, rápillant a lányra, majd egy félmosoly keretében elengedi a kezét. Esze ágában sincs zavarban hozni, de azért igen erősen legyezgeti a egóját a gondolat, hogy a puszta érintésével zavarba hozta. Előle az ilyen dolgok nem maradnak rejtve, hála a nem mindennapi hallásának, de nem mutatja ki, csak időpocsékolás lenne ezzel is felizgatni szegény lányt, így inkább csöndben marad és normálisnak tetteti magát.
- Pedig a csajok imádnak pofozkodni. Csak azt nem tudják, hogy majdnem mind rosszul csinálja, ököllel jobban fáj.
Kacsint, csak a miheztartás végett. Ütötték már meg, amióta visszajött, kapott vámpíroktól és emberektől egyaránt, de egyik sem olyasmi volt, amit nem tudott volna kiheverni. Mindenesetre nem akarja olyasmire kényszeríteni Julest amit nem akar.
- Még mindig a gyenge ponton gondolkodsz igaz?
Érdeklődve figyeli, majd megadóan felsóhajt és mögé áll. Megfogja a kezeit és kicsit föntebb emeli a levegőbe.
- Képzeld el, hogy szembejön veled, pálcát ránt, te megfogod a két vállát és amilyen gyorsan csak tudod, gyomorszájon térdeled, erősen.
a kezével megfogja a lény felső combját és arra kényszeríti, hogy a térdnél behajlítsa és föntebb emelje, pont addig, ahol egy hasonszőrűnek a gyomra van.
- Ha férfivel van dolgod, célozhatsz lentebb is, az jobban fáj.
Mikor a procedúra a végéhez ér, köhint, és hátrébb lép.
- Megpróbálod? Mondjuk ne élesbe, mert nem akarom kirakni a reggelit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Heather J. Le Claire
INAKTÍV


Jules
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 50
Írta: 2014. március 22. 14:20 | Link

Kornél

- Isten ments… - csak mikor már válaszolt, akkor jön rá, hogy „anyát” mondott. De ez hazugság. A mostohája volt. Korrigálni felesleges, de magában jobb, ha elfelejti ezt a tévképzetet. Mindenesetre a zavarát nem tudja egy könnyen leküzdeni. Két hímnemű volt egész életében, akikkel érintkezett, az pedig az apja és az öccse volt. Fogalma sincs hogyan kéne kezelnie bármilyen közeledést, legyen baráti, ellenséges, vagy akármilyen. Neki ez kimaradt, ráadásul részéről élt benne a félelem, hogy a testén lévő zúzódások ijesztőek, úgyhogy ez volt az utolsó, ami végképp betett a dolognak.
    Szinte fellélegzett, mikor elengedték a kezét. A kontrollt visszanyerte valamennyire, ez elég is volt. Arra, miszerint a lányok szeretnek pofozkodni félrebillenti a fejét. Valóban? A késztetést sem érezte még rá, de ha így van, egyszer mindenképpen ki fogja próbálni. Majd.
- Tippem van rá – mosolyát alig bírja elfojtani, mert bár nem jártas a verekedésben, egy biztos pontot tud, ami minden férfinak kellemetlen. De ez csak a hímnemű egyedekre vonatkozik, lányként ezernyi más helyet tudna mondani. Véleménye szerint ritkább, hogy nő támad nőre, ezért foglalkoztatta inkább a másik nem megközelítése e szemszögből.
    Engedi, hogy feljebb emeljék két kezét, szó nélkül hallgatja. Gyomorszáj. Erre így hirtelen nem is gondolt. Amikor a fiú combjára teszi a kezét és szemléltetésképp felemelteti vele, úgy érzi, inkább csinálja a gyakorlatot, mielőtt még kínosabban érzi majd magát. Felhúzza addig, ameddig kell és szinte levegőt sem vesz nagyon. Koncentrációja két dolog között akad meg. Az egyik az érintés, a másik pedig a képzelet, ahogy megjelenik előtte a mozdulatsor végrehajtása. Végül az utóbbi mellett dönt és az előbbi ki is megy a fejéből. Aztán elengedik, szembefordul a fiúval és beletúr a hajába.
- Majd vigyázok – óvatos görbe ül az arcán, csak nehogy felnevessen. Oké, szóval most szimulálják, hogy Kornélt gyomorszájon rúgja. Odalép elé, az utasításoknak megfelelően ráteszi kezét a fiú két vállára és felrántja a térdét, de pár milliméterrel a célpont előtt megállítja a lábát. Elég lendület volt benne, talán az erő is jó lett volna, ha tényleg megteszi, de így sem volt rossz. Hátrál egy kicsit és ránéz a másikra. Érdeklődve várja a reakciót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. március 22. 14:37 | Link

Jules

Örül neki, hogy Jules nem feltétlenül érti félre a mozdulatait, hiszen akkor az egészből nem lenne semmi. Most nem arra megy ki a játék, hogy minél többször tapizhassa le a lányt, hanem tényleg csak a kívánt cél elérésére, az pedig csak plusz juttatás, hogy hozzáérhet, de hát melyik pasi ne örülne neki, ha egy ilyen nő lenne a közelében?
- Ha már van tipped, az félsiker.
Égnek emeli a tekintetét, elfolyt az vigyort, majd lerakja maga mellé a kezeit és igyekszik nem csípőből reagálni majd az érkező támadásra. A probléma vele az, hogy ösztönlény, akit ráadásul megfelelően kioktattak. Nem tehet róla, a tekintete előtt lejátszódik a mozdulat, az ellentámadás a következő pillanatban pedig a lány már a földön fekszik. Mély levegőt vesz, alig hallhatóan morog és ökölbe szorítja a kezeit. Nem szabad védekeznie, ha minden jól megy, maga a támadás sem lesz befejezett, vagy legalábbis ezzel győzködi magát. Ennek a találkozásnak nem az a célja, hogy az ő erejét fitogtassa, hanem, hogy átadjon belőle valamennyit annak, aki nem tudja magát megvédeni.
- Na jó, próbáld meg...gyerünk.
Lehunyja a szemeit, de még így is érez minden egyes mozdulatot. Reménykedik benne, hogy Jules azt fogja hinni, hogy azért hunyja le a szemét, mert fél az esetleges fájdalomtól, pedig valójában szó sincs erről. Tűri, hogy a lány megfogja a vállai, érzi a lélegzetvételét, azt ahogy a vér száguld az ereidben. Most emeli fel a térdét, lendületet vesz, de nem viszi véghez a mozdulatot, pont ahogyan elképzelte.
- Nagyon jó. Persze, ez nem készpénz arra, hogy hatásos lesz, lehet, hogy az ellenfél jártas az önvédelemben. A lényeg, hogy gyors legyél és hirtelen, különben hárítja.
Még mindig azon a véleményen van, hogy egy pálca ezerszer hatásosabb lenne, mint a puszta kezei, hiszen annyira védtelennek látszik, vékony és törékeny. Alig láthatóan megrázza a fejét és beletúr a hajába.
- Mi az, amitől a legjobban tartasz? Mármint én értem, hogy megakarod védeni magadat, de mégis mi ellen küzdesz?
A kíváncsiság...mindig győz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Heather J. Le Claire
INAKTÍV


Jules
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 50
Írta: 2014. március 22. 15:10 | Link

Kornél

    Elsőre nem egészen biztos abban, hogyan hajtsa végre mindazt, amit akar és amire kérték. Mármint, persze, felfogta a dolgot, de talán pszichésen az nyugtatta meg, hogy nem arról van szó, mint először. Most nem kell megtennie, kibillentenie, ütnie, csak egyszer „szimulálni” az egészet. Látja, ahogy Kornél lehunyja a szemét, de ő nem aggódik. Azt sem igazán tudja, a fiú miért tesz így, de egy biztos, bántani nem fogja oktatóját. A dicséretet hallva végre egy őszinte mosolyt megenged. Bár kap egy figyelmeztetést, hogy azért oda kell figyelnie a meglepetés erejére, nem tudja lelombozni. Egy akadályt letudott azzal, hogy pár szabályt megtanult, és egy dolgot még alkalmazni is tud. Haladás, főleg a semmihez képest.
- Egyelőre annak is örülnék, ha élesben határozottan is képes lennék erre – az eddigi vidám mosoly most kissé szomorúvá szelídül, de összességében megmarad az arcon. A következő kérdésre azonban teljesen eltűnik a jókedv. Hogyan tudná kimondani azt, amitől mindennél jobban retteg? Idegesen túr bele hajába újfent és szemei szürkés-kékes árnyalatban játszanak. Nem képes kimondani. Erőt vesz magán, nyel egyet és hátat fordít, majd felhúzza pólóját, hogy a hátán lévő összes seb és véraláfutás látható legyen. A lapockák, a gerincoszlop, az oldalak, mind színes foltokkal vannak tarkítva. Ő maga gusztustalannak ítéli meg, de mindhiába, mert lassan múlnak, csak nemrég szabadult. Nem sokáig marad így, visszaengedi a fölsőt, de nem néz a fiúra, keresi a szavakat.
- Baromi nehéz, ha a padlón kiszolgáltatottan fekszel és mást sem érzel, csak hogy ütnek és rúgnak. De gondolom, azért túl sok magyarázatra nem szorul a látvány – szégyen, hogy ezt hagyta. Szégyen, hogy megmutatja. És ami a legjobban fáj, hogy nem képes leküzdeni. Bárki megteheti ugyanezt vele, nemcsak a mostoha. Ha pedig rátámadnak, védekezni akar. A pálca általi sérüléseket még sohasem tapasztalta, így azoktól kevésbé tartott, mint a fizikai fájdalmaktól. Abnormális a varázsvilágban, nemde? Megacélozza magát és végre valahára kékjeit Kornélra emeli.
- Biztonságot akarok. Ez minden.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. március 22. 15:27 | Link

Jules

- Gyakorlás kérdése.
Nem akarja hiú ábrándokba kergetni, ő nem az a fajta. Ugyanakkor a reményt sem akarja tőle elvenni, mert tudja, mire képes az, ha az ember akar valamit. A vele szemben álló nő pedig egészen elszántnak tűnik, de hát, oka az van rá bőven. Neki is lenne rá, de igyekszik elfojtani az ebbéli érzéseit, a bosszú még várat magára, legalábbis ami az ő oldalát illeti. Ráadásul a számára a gyógyszer is nagy segítség, segít neki stabil maradni, hogy a múlt ne tudja megismételni önmagát. Érdeklődve figyeli a mozdulatot és amikor Jules felhúzza a pólóját nem tudja megállni, hogy ne köhintsen és ne nézzen félre, de épp csak egy pillanatra. Tudja, mire megy ki a mutogatás, így aztán kényszeríti magát, hogy ne csak úgy nézzen, hanem a lényeget lássa, és amit lát, nos, az nem igazán tetszik neki. Mindazonáltal nagyon ismerős. Neki ugyan hegek díszítik a hátát nem foltok, de ez sem szép látvány. Ő azonban soha, semmi pénzért nem fedné csak úgy fel a sebesüléseket, nem azért, mert érzékeny a dologra, hanem azért, mert az övéi sokkal mélyebbek, ráadásul ott van a harapásnyom is, amiről még a vak is látja, hogy mi az, így aztán összepréseli a száját és türelmesen vár, hogy a lány szólaljon meg először.
- Annyira nem vészes, mint az gondolod. A sebek begyógyulnak.
Megrántja a vállát, igyekszik tárgyilagos maradni. Pont ő beszél? Aki nem engedte meg, hogy az eltüntethető sebhelyeket eltüntessék, de egy nőt nyilván máshogy érint a dolog, ezzel ő is tisztában van. Bár egy nő is viselheti tisztességgel a sebeit, vagy nem? Összevonja a szemöldökét és néhány lépéssel közelebb megy hozzá.
- A biztonságoz nem feltétlenül elég az, hogy megtudod védeni magadat. Először talán fejben kell rendet tenni. Ha megtanulod, hogy kezeld a félelmedet és a szorongást, könnyebb lesz. Tapasztalat.
Ő is volt ilyen helyzetben, tehát nem árul zsákbamacskát azzal amit mond, de ő nem fog Julesra rákényszeríteni semmi, hagyja, hogy a nő döntsön, ha továbbra is ezt akarja, ám legyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Heather J. Le Claire
INAKTÍV


Jules
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 50
Írta: 2014. március 22. 15:46 | Link

Kornél

    Bólint, de nem felel. Helyette viszont a rajta lévő nyomokat bár igen tétován, de megmutatja. Minden seb begyógyul, minden nyom eltűnik, de az, ha egy férfi ezeket viseli teljesen máshogy hat, mintha egy nő. Ezektől úgy érzi, hogy gyenge és szánalmat ébresztő. Járhatna emelt fővel, de kísértik az emlékképek és valahányszor kihúzná magát, megrendíti valami. Nem sokáig mutatja hátát, ez a pár másodperc is több, mint elég, ráadásul nem épp illendő vetkőzni. Akkor sem, ha tulajdonképpen nem mutatott semmi olyat.
- Ezek igen – helyeslő válasz érkezik, de néha még ebben sem bízik. Fájnak. Talán kaphatna rá valamit, ami enyhítené a dolgot, de ahhoz újra le kéne lepleznie magát. Ki van zárva. Azt sem tudja Kornélnak miért mutatta meg, de egy indokot talán sejthet. A fiú sem bökkenőmentesen nőtt fel és akkor finoman fogalmaz. Nem beszéltek róla, egyszer látott megvillanni egy sebet, azóta nem kérdez. Nem kell kérdeznie.
- Erre törekszem. De nehéz – nem sajnáltatja magát, még a hangja sem nyávogó. Mindössze tárgyilagos. Összefoglalja a magában vívott harcot, a küzdést és az eredménytelenséget. Talán keményebben kell próbálkoznia. Az mindenesetre erőt ad neki, hogy van segítsége, ha nem is mindig és nem is örökre, de most van. Bízni még nem egészen képes, de ez is több a semminél.
- Szeretném, ha folytatnánk. És veszek pálcát is – magabiztosan közli a tényeket, aztán eszébe jut valami. – Ha földre akarok teríteni valakit, hátulról is megtámadhatom – azzal jelzi Kornélnak, hogy maradjon egy helyben, lassan megkerüli, és könyökét a tarkójához érinti.
- Ha jól tudom, egy jól irányzott ütés ide hatásos lehet – a megfogalmazás helytelen. Pontosan tudja, hogy hatásos. Az esetek többségében a támadás a háta mögül érkezett és míg leesett a földre, kapta a következőt. Önvédelemnél annyi is elég, ha pár pillanatnyi időt kap, a lábai gyorsan viszik előre. Gyorsabban, mint egy nyúl.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. március 22. 18:56 | Link

Jules

Csak bólint egyet, hiszem ha látom alapon. De nincs joga megkérdőjelezni azt, amit a lány mond neki, így könnyedén továbblép, hiszen nem foghatja a szaván és felesleges lenne ígéreteket tennie. Mindenki a saját sorsának kovácsa, ezt ő már régen megtanulta. Helyette inkább követi a tekintetével és figyelmesen hallgatja.
- Még a végén kiderül, hogy nem is vagy olyan védtelen. De most akkor védekezni akarsz, vagy támadni?
Elismerősen pillant hátra válla fölött, de nem fordul teljesen meg. Nem gondolkodik túl sokat, végtére is neki teljesen mindegy, hogy a lány mit akar csinálni, csak a védekezésre kicsivel több esélye van, mint a támadásra. Mégis kit akar megtámadni? Lehet, hogy csak nyelvbotlás volt...számos olyan kérdés, ami megválaszolatlan marad, ő pedig továbbra sem kérdez rá, mert nem akar belebonyolódni, na meg nem is érdekli. Ő itt van, nyilván nem szívességből, hanem szánalomból, megtanítja arra, amire tudja és kész, mindenki mehet, amerre lát.
- Hatásos lehet, de csak akkor, ha fel is éred...mert nem mindegy, hogy az ütés milyen szögből érkezik és milyen erővel. De igazad van, ájulást és szédülést is eredményezhet. Viszont ha nem vagy elég gyors, valaki egyszerűen csak kicsavarja a csinos kezedet. Ne akarj te kezdeményezni.
Megrázza a fejét, de mindent egybevetve egész türelmesen áll hozzá a dologhoz. Megvárja, amíg Jules kibeszéli magából a szórványos tapasztalatait, végtére is képben van ő, hogy mi az ami a legjobban fáj, csak a kivitelezés az, ami nehezen megy. Talán, ha lenne mellette valaki, egy erősebb fél, akkor nem félne annyira, de mivel láthatólag nem bízik senkiben, így aztán felesleges lenne ilyesmire egyáltalán szót vesztegetni.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Heather J. Le Claire
INAKTÍV


Jules
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 50
Írta: 2014. március 22. 20:11 | Link

Kornél

    Arra nem figyelt kellőképpen, hogy milyen szavakat használ, így történhetett meg, hogy támadást mondott védekezés helyett. De az is lehet, tudat alatt pontosan ezt akarta, támadni. Csak nem a fiúra és nem most.
- Tulajdonképpen mindkettő hasznos. De inkább védekezni – nem megy bele a dologba. Jobb, ha előbb ő fejti meg, meg amúgy is. Valószínűleg tökéletes esti mese lenne Kornél számára egy kiselőadás arról, mit, hogyan és miért akar Jules csinálni. A bemutató után leereszti kezét és visszasétál Kornél elé. Csak egy bólintást látott hátulról, abban pedig nem lehetett biztos, vajon mit jelent. De egyre bátrabb volt Kornél közelében. Úgy érezte, talán végre képes lenne elengedni magát, ha csak egy picit is. Kiérdemelte a fiú, legalábbis eddig.
- Nem terveztem gorillákkal kikezdeni – gondolkodik rajta, hogy visszakérdezzen, miért mondta, hogy csinos? Erősen zakatol a fogaskerék odabent, de arcán mindebből semmi sem fedezhető fel. Valószínűleg ez arra vonatkozott, hogy gyenge, vékony, törékeny. Bármire csak nem arra a bizonyos csinosra. De mindegy is volt, minek törni rajta a fejét? Elhessegette a gondolatot és felfedezhette, hogy csendben állnak egymással szemben. Nem volt kínos, csak amolyan semmilyen.
- Tudsz még mutatni valamit? – szemei megint felcsillannak. Akár edzésről is lehet szó, bármiről, ugyanis kezd belelendülni és, ha nem lenne kissé gyámoltalan, talán ki is próbálna egy-két tanult fogást élesben. De azért az mégiscsak vad lenne kezdésnek. Eltöprengett közben azon is, hogy Kornél talán már menne, hogy elege van ebből a "kiképzésből", ettől a gondolattól pedig kissé kellemetlenül érezte magát. Beharapta alsó ajkát és hajába túrt. Nem akarta ráerőszakolni magát a fiúra, bár az is biztos, hogy ő kíméletlenül lerázta volna már az elején, ha olyan terhes lenne a társaság. Ha szánalomból is, de itt volt, ez pedig hálát ébresztett Julesban. Keresztbe fonta karjait és úgy nézett Kornélra, várva a következő lépést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. március 22. 20:26 | Link

Jules

- Rendben.
Nem kérdez, nem kételkedik, felesleges volna, számtalanszor végiggondolta a dolgot de még most is biztos benne, hogy nem akar belebonyolódni, megcsinálja amire megkérték aztán folytatja tovább a napot, hiszen még csak délelőtt van, ott van a délután, az este, amit egész kellemesen, és ezek után tiszta lelkiismerettel el is pocsékolhat.
- De talán a gorillák ki akarnak kezdeni veled, soha nem tudhatod.
Megrántja a vállát, majd felsóhajt és a beállt csöndben elgondolkodik. Mi lehet az, ami még egyszerű, könnyen tanulható, de hatásos? Nem járt soha önvédelmi tanfolyamra, mindent amit tud a kiképzéseken szedte össze és nem emlékszik pontosan, hogyan és miként építették föl bennük ezt a tudást, pedig nem volt olyan régen.
- Oké, legyen. Azt hiszem, az hiszem az egyik leggyakoribb formája a mugli támadásoknak amikor felkapják a delikvens pólóját, valahogy így...
Közelebb lépdel hozzá, és megragadja a lány pólóját a bal vállánál, nem erősen, csak éppen hogy, a hatás kedvéért.
- Ha ez történik, két dolgod tehetsz, az egyik, hogy a bal kezeddel megpróbálod kifordítani a karját és ezzel térdre kényszeríteni, mivel elég fájdalmas és viszonylag könnyű kivitelezni, ez hatásos lehet. A másik pedig...
Pillanatnyi szünetet tart, rápillant a lányra, hogy lássa felfogta-e az információt, vagy legalább tudja-e követni, majd elvigyorodik, mert maga előtt látja a jelenetet amit elmagyarázni készül, hiszen ő ezt már csinálta.
-...szóval a másik, belepasszírozod az orrát az agyába. Erre nyilván több esélyed van és talán egy kicsivel hatásosabb. A tenyered alsó részével fölküldöd az orrát homloka irányába. Nem igényel nagy erőkifejtést viszont fájdalmas, nem is kicsit.
Miután végzett a mondandójával azonnal elegedi Jules pólóját és egy lépést hátrál, csak a miheztartás végett.
- Az utóbbit nem mondom, hogy próbáljuk ki, de amit először magyaráztam, azt talán megpróbálhatnád. Emlékszel még?
Utoljára módosította:Reviczky Kornél, 2014. március 22. 20:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Heather J. Le Claire
INAKTÍV


Jules
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 50
Írta: 2014. március 22. 20:48 | Link

Kornél

    Biztos nem akarnának kikezdeni vele. Nincs semmije, amit adhatna, vagy amit elvehetnének tőle. Legalábbis első felindulásból biztos nem tud olyat mondani, ami komoly dolog és elengedhetetlen. Meg hát, miért pont őt szúrnák ki bármikor is, ezernyi hozzá hasonló nő járkál az utcákon, nem pont az ő horgára fog akadni egy eszement. Elvileg.
    Gondolatmenete nem tart sokáig, ugyanis figyelmét leköti a következő gyakorlat, ami… Ami eléggé meglepi. Nem az az ijesztő verzió, amikor valóban vérszomjas tekintettel készülnek megölni az embert, de most kezdi csak igazán érezni, hogy Kornélnak óriási az erőfölénye. Nem fitogtatta erejét egyszer sem az edzés folyamán, de most valahogy megérzi. Ez olyan, mint amikor valakire ránézel és tudod, hogy veszélyes. Azt nem mondanád meg miért, de biztos vagy abban, hogy messzire kerülni kell. Csendben hallgatja a fiút és igyekszik minden szavát teljesen magáévá tenni. Az első lehetőség egészen békés volt, a második viszont... Egyelőre homály. A hallott információkat a rendszer feldolgozta, a másodiknál viszont majdnem elfintorodott. Dőljön csak a vér, ez az, verjünk be néhány orrot, minek az oda, ahol van? Azzal viszont tisztában volt, hogy ha arra kerülne a sor, simán lendítené a kezét, csakhogy levegyék róla a mancsukat. A mondat végén eleresztik, ami különösen nagy nyugalommal tölti el. Bele kell még ebbe jönnie. A kérdésre értetlenül Kornélra néz.
- Nem, szenilis vagyok – észre sem vette, hogy mit mondott, csak kicsúszott a száján, de aztán már meg is bánta. Kínosan elmosolyodott és rögtön megint az ajkába harapott. – Bocs – nem szép dolog, ha pont annak szól be az ember, aki segíteni akar. Mindenesetre természetesen emlékezett a hallottakra és jelzett, hogy ha a fiúnak nincs kifogása ellene, ugyan ragadja már meg a grabancát. Lehet, hogy most úgy istenesen nekirontanak, de az is biztos, hogy nem fogja hagyni magát egykönnyen, bár egyiküknek sem az a célja, hogy padlóra küldje a másikat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. március 22. 21:10 | Link

Jules

Jules jól sejtette, Kornél valóban veszélyes volt, a szó minden értelmében. Az erő, amit birtokolt már önmagában elég volt ahhoz, hogy puszta kézzel végezzen bárkivel és ennek még csak köze sem volt ahhoz, hogy vérfarkas. Egyszerűen csak más neveltetésben részesült mint a kastélybéliek többsége. Ráadásul ott voltak azok a tulajdonságok amik még a katonák között is kivételessé tették, a hallása és a szaglása ami emberi alakjában is tökéletes működött, olyan érzékekkel áldotta meg a sort, amire a legtöbben csak vágyhatnak. Valóban az volt, veszélyes, de esze ágában sem volt ezt ok nélkül bárki ellen fordítani, legalábbis addig amíg az elméje a helyén volt.
Persze ő maga mit sem sejthette, hogy Julesnak ilyen gondolatai támadtak, helyette türelmesen várakozott, tekintetét végigvezette a törékeny testalkatán. Abban sem volt biztos, hogy a nőnek lenne annyi ereje, hogy hosszabb távon tudjon futni, de reménykedett benne, hogy legalább a könnyed testfelépítése gyorssá teszi. Egy pillanatra tényleg elhitte, hogy a lányt komoly veszély fenyegeti, lepörgött a szeme előtt a jelenet, aminek nem épp pozitív a végkimenetele, de talán csak nem ismeri eléggé, biztosan így van, ha akarná, Jules biztos könnyen futásnak tudna eredni.
- Oké, látom kezd nagy lenni a szád.
Ha így, akkor így. Odalép a lányhoz, megragadja a pólóját és megfeszíti az izmait, hogy ne legyen a lánynak olyan könnyű dolga. Kíváncsi lesz, hogyan kivitelezi a feladatot így, hogy nem hagyja magát. A lehetséges fájdalomtól egyáltalán nem fél, telihold alkalmával ennél sokkal szörnyűbbeket szokott átélni, inkább csak kíváncsi, mire képes valójában a nő. Tesztelné? Lehetséges. De még az is lehet, hogy csak nem akarja elhitetni rögtön, hogy minden sikerülhet és ha bármit le lehet győzni, mert ez nincs igazán így, legalábbis az ő tapasztalatai szerint.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Heather J. Le Claire
INAKTÍV


Jules
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 50
Írta: 2014. március 22. 21:24 | Link

Kornél

    A fiú nem volt könnyű eset, de nem is erre számított. Valahol csalódás érte volna, ha rájön, minden csettintésre működik és a látszat mögött egy puhány alak van. Nem véletlenül rakta Jules a saját terhének egy részét Kornél vállára azzal, hogy segítséget kért tőle. Ha valaki, akkor ő segíthetett és meg is tette. Nem tudhatta, mi jár a fejében, talán kineveti, talán sajnálja, talán reménykedik abban, hogy Julesnak sikerül felülemelkednie a dolgokon, nem tudja. De nem is érdekli.
    A megszólalása láthatóan elérte a nem kívánt hatást. Egyáltalán nem azért mondta, mert bele akart kötni a másikba, egyszerűen kicsúszott a száján. Soha nem szólt be másoknak, pont azért, ami következett. Kornél felbátorodva lép oda hozzá és izmait elég keményen megfeszíti, a lány szinte belefullad abba, ahogy nem vesz levegőt. Wáoh, szóval ilyen, ha tényleg élesben kell védekeznie. Nem nyomhatja be Kornél orrát, akkor vér folyna és nem csak a fiúé, bár ez mind csak spekuláció. Szóval akkor hátra kéne csavarni a kezét. Jules baljával megragadja Kornél kezét, de tisztában van vele, hogy vajmi kevés az az erő, amellyel megszoríthatja a másikat. Kivételesen úgy dönt, hogy lábait alkalmazza, végtére is azért vannak, úgyhogy összeszedi minden bátorságát és hagyja működni az adrenalint. Hirtelen teljes erőből rátapos a fiú lábára és ha csak egy picit is gyengül a szorítás, jobbját is a fiú karjára kulcsolja, majd ha minden igaz egy gyors mozdulattal, bár nem tartós időtartamra, de egy pillanatra hátracsavarja, utána pedig el is ereszti. Ha nem sikerül, akkor meg vergődik tovább szerencsétlenül, de hát tervnek nem rossz, főleg, hogy női ereje elenyész egy férfiéval szemben. Gyomorszájon mégse rúghatja…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. március 22. 21:52 | Link

Jules

Az első másodpercekben legszívesebben vigyorgott volna. Nagyjából eléri a célját azzal, hogy bekeményít, kíváncsi arra, hogy Jules mit fogott fel a dolgokból amiket megpróbált a szájába rágni. Arra meg még inkább kíváncsi, hogy hogyan fog kimászni ebből a helyzetből. Aztán a következő pillanatban olyasmi történik amire még ő sem számított. Hirtelen fájdalom hasít bele a lábába, ami ugyan nem elég éles, de pont elé ahhoz, hogy kibillentse az egyensúlyából, ezzel eltereli a figyelmét a következő pillanatban pedig kicsavart karral áll de épp csak egy másodpercig. A következő pillanatban már nevetve fordul meg egy elismerő pillantással.
- Szép volt, határozottan.
Valami ilyesmi akart elérni és úgy tűnt, ez nagyjából sikerült is neki. Bár fogalma sincs, hogy Jules hogyan reagálna, ha valós veszélynek lenne kitéve, csak reménykedni tud benne, hogy akkor is használná az eszét és a fantáziáját. Kornél lezserül zsebre vágja a kezeit, és mély levegőt vesz.
- Azt hiszem, mára ennyi megrázkódtatás bőven elég volt. De ha szeretnéd, legközelebb folytathatjuk, most már lassan máshol lenne a helyem.
Nem akarja ő lezárni, éppen csak szeretne minden sértődés nélkül szabadulni, nem kalkulálta bele ebbe a programba a délutánt és ami azt illeti, elígérkezett konkrétan csömörből vödörbe, csak a következő ellenfél sokkal kevésbé ember, viszont annál veszélyesebb.
- Vegyél egy pálcát, akkor már nem is fogok kelleni.
Rákacsint, majd elindul az ajtó felé ki is nyitja, de az utolsó pillanatban megfordul.
- Keríts valakit, akin gyakorolhatod a tanultakat, aztán ha van valami, küldj egy baglyot. Egyébként jó volt látni.
Rákacsint, majd minden további köszönés nélkül hagyja magára a terembe a lányt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2014. május 1. 01:16 | Link

David
- szerda délután négy órakor-


Egy csöppet ideges, egy csöppet elveszett és nagy hányadban rágja a szája szélét. Már több, mint egy év eltelt azóta, hogy megtalálta a tanárát, de ezzel együtt jókora adag gyomorideget is begyűjtött, amit lassan küzdött le. A miértre a válasz roppant egyszerű: szegénynek teljesen feldúlták a lelkivilágát két lopott csókkal, aztán meg a periodikus szilvás játékkal. A nagy oroszlán sok álmatlan éjjelt okozott a kislánynak. No ne essünk tévedésbe, nem olyan hígagyú, hogy fellángoljon benne az őrláng... meg a szerelmi tüzecske, csak kezdettől hülyén érzi magát az egésztől, nem tudja hová pakolni a helyzetet és főleg az a legnagyobb baja, hogy az első csók-dolgot úgy képzelte, hogy majd egy általa nagyon szeretett fiútól kapja majd... nem csak így. Az élet és az ő lányos problémái ugye.
Ettől még minden egyes alkalommal rendesen felkelt az ágyából edzés ideje előtt, otthagyta a félkész házijait, felöltözködött... és magára vette David ingét. Mindig. A kis sunyi dög bele is szimatolt nem egyszer, mielőtt elindult volna az erőnlét termébe. Egészen érdekes illata volt az elején: belekeveredett az ő parfümje is, de ugyanakkor érződött rajta valami... na, nem tudja behatárolni a surmó kislány, sosem szagolt még más férfiakat. A szabadidejében olvasni szokott, nem szerelmet hajkurászni vagy ilyen kalandokat keresni.
Nos hát, most épp fél négyre le is ér a terembe és mivel jobb dolga nem akad, leül az egyik edzőgép szélére. Megint palacsintát csinál majd belőle a srác mint mindig, ha összejönnek gyakorolni. Még mindig annyira hihetetlennek tűnik, hogy verekedni tanul.
Térdeire támaszkodik könyökkel mindkét karja esetén és egyelőre bambul, meg unaloműzés gyanánt recitálja maga elé félig érthetően a bájital recepteket. Haját összekötötte, fülbevalóit most fent hagyta a szobájában, rajta van ugye a fehér ing, az alatt egy edzős ujjatlan póló, amolyan női izompóló, no, meg egy háromnegyedes sztreccs tornanadrág, és a teniszcipői. Szerinte elég gondosan megválogatta az öltözékét, hogy ne lehessen azt mondani, nem tudja, hogyan kell a fizikai edzéshez készülődni. Meg aztán Yar és a repülés órák mellett már megszokta, hogy sportosan kell ruházkodnia, másképp kényelmetlenül fogja érezni magát. Már csak Davidre vár, hogy elkezdhessék az edzést. Ettől még egy ponton túl furcsán álmodozó fejet kezd vágni, mert sikeresen eszébe jutott Greg és... Greg. Újabban a lehető legváratlanabb pillanatokban bukkan fel a rellonos arca lelki szemei előtt és minden egyes alkalommal kellemes érzés önti el a mellkasát, amire még nem tudott magyarázatot adni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. május 1. 02:11 | Link

Katie.
-akkor, 5 - 10 perccel később



 Hát, már egy ideje bizony hanyagolnom kellett szegény kis Katiet, nyilván kissé mellre is szívta. Ám ez alatt az egy év alatt nagyon sokat és jól fejlődött. Eleinte már annak is örültem, hogy ha saját magát nem boxolta szembe és taknyolt el mert rálépett a kikötődött cipőfűzőjére. Voltak kifejezetten jó taktikái neki is, például amikor ormótlan és kissé szemtelen módon hátulról esett nekem, de mind a mai napig állítja, hogy akkor is csak a lábában botlott meg. Minden esetre az volt az egyik olyan alkalom, amikor úgy tarolt le egészen a padlóig, hogy még a homlokom is bevertem.
 Oroszország után ez lesz az első alkalom, hogy ismét adok neki egy kis löketet a jövőre való tekintettel. Bár azt meg kell hagyni, hogy könnyebb dolga lesz így a kislánynak, hogy úgy fogyok lefelé, mint a parancsolat - habár ő eztet még nem konstatálta. Na majd most. Megreptettem felé egy baglyot, és olyan magamhoz híven kecsesen elindultam a megbeszélt idő előtt .. teszem azt, 10 perccel. Plusz kiérni a házból, meg elindulni ezzel a lábbal, meg felérni és az esetleges kis bajok, mint levadászni egy-egy Holdat az égboltról vagy űrszondát lőni fel Föld körüli pályára, de ezek persze magán bizniszek. Hatalmas előnye lesz így, hogy nem vagyok a helyzet magaslatán, de legalább rendesen kipróbálhatja az erejét és bemutathatja élesben, hogy mit tanult, amíg én el voltam a ruszkik vodkás tanyáját megcsodálva. Később pedig az ezt követő küzdelem, hogy a nyamvadt életem is valahogy magamban tartsam valamint ne essek darabjaimra. De fúú, készen állok egy újabb különórára a kedvenc Levitásommal. Most kivételesen nem fogom úgy lenyomni mint a bélyeget és nagyon nagyon reménykedek abban, hogy bemutat valamit az elmúlt hónapok tiszteletére. Igaz, tarthatnánk már a hirtelen szándékú támadásoknál is, ha nem vesztegetek el jó 9 és fél hónapot a szülőhazámban, de... majd behozzuk.
 Beérve már ott láttam a kislányt, és valljuk be, a tornaszerkója azért mindig felvarázsolt az arcomra egy mosolyt - akármilyen volt a hangulatom vagy állapotom. Mikor nézhet meg az ember fia egy ilyen formás hátsó részt, hm?.. Na de vissza a helyzethez. Ott csücsült a futópad szélén, mire megforgattam a szemeim. Azt hittem mostanra már lefutott vagy 5 kilométert is azon a szalagon, nem csak ott ül és vár (i love 30Y). Hosszú, kócos és borzas hajam alól pillantottam fel rá remélve, hogy azért nem fog rátörni a frász a felettébb sem kellemes látványomtól - amit főleg a beesett szemeimnek, az alattuk lapuló karikáknak és a kiálló arccsontomnak lehet majd megköszönni.
- Mire vársz, fel arra a futópadra! Egy, kettő!
 Még tapsoltam is egyet hozzá, amint pedig megfordult felmászva a gépezetre, megint csak nem fogtam magam vissza az alapos végigmérésében. Azt hiszem ezt hívják annak a bizonyos szemmel vetkőztetés momentumnak, de én is csak pasiból vagyok. És az is igencsak nekem imponáló, hogy azt az inget minden egyes alkalommal felveszi, amit még a legelső találkozásunkkor voltam kedves neki ajándékozni. Micsoda kegy.
- Mit a legkisebb fokozatra?! Mert majd tuti el fogsz menekülni laza kis kocogó tempóban a nagyfiúk elől! Maximumra, így van, 10 percig. Utána kapsz 1 perc légző szünetet.
 Ott álltam vele szembe, amíg várhatóan teljesítette a feladatot, és mihelyst már félig kipurcant, így egyenlőek voltunk most már energetikailag is. Hagytam, hogy magához térjen a viszontlátás első sokkja után, ekkor pedig váratlanul még egy puszit is adtam az arcára. Valami, amit azért az ember nehezen ad fel és felejt el : dolgok, amelyekben profik vagyunk.
- Kosárpályára megyünk. Nem, nyugi, nem fogunk kosarazni, nem azért kosárpálya a neve.
 Kezem teljesen nyugodtan akasztottam a Levitás nyakába, bár amennyire én lazán kezelem már a társaságát, szerintem ő még mindig annyira feszült. Megszokhatta már tőlem ezt a bánásmódot, de.. kinek a pap, kinek a papné, kinek meg a feszület. Helyre érve egy óvatlan pillanatban mögé surrantam, mindkét kezét hátrakulcsolva tartottam háta mögé, testem egészen nekifeszült az alacsonyabb és fiatalabb lányénak. Szám a füle mellett volt, hangosan szívtam be és fújtam ki a levegőt kicsit hergelve ezzel - bár nem tudom hogy sül el, miként hat rá, mennyire érzékeny a füle.
- Hogy szabadulsz?
 Suttogtam halkan valami hátborzongatóan mély hangon, az arcom pedig ugyan nem láthatta, de fél oldalt megjelent egy nagyon kéjenc és sunyi vigyor. Uralni próbáltam a gondolatait, ezt nagyon jól tudta, ez volt az egyik első alapvető gondolat, amit a fejébe vertem. Uralkodni a másik felett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2014. május 1. 02:56 | Link

David  :3

Vár és vár türelemmel, közben ábrándjai központi képéül Greg meztelen felsőteste úszik be a Für Elise dallamára ütemesen lüktetve (igen, ezt képzeljük el, hogy Greg minden egyes felcsapódó akkordra pózt vált, illetve szöget), ő pedig hatalmas sóhajok közepette bandzsít fel egy lelógó mászókötélre, mert az lehet  világ legérdekfeszítőbb és -gyönyörűbb dolga, ha már a sport nem feltétlen az. Davidnek nagyon könnyű dolga van a mögé férkőzésben, illetve az alapos szemmel letapogatásban, mert se hall se lát Benedikta vidáman elvan az ábrándképeivel és csak akkor eszmél, mikor már hússzor átkot ereszthettek volna a jól szabott hátába.
Kisebb sikkantással pattan fel a parancsra, azt követi még egy elnyújtottabb, szörnyülködő nyögés és arckifejezés ( "Mégis mi történt veled?" ), aztán már tényleg felspurizik a futópadra, bár a maximum sebesség nem volt egy jó ötlet, Dave. Fut, fut, fut a kislány vagy öt percet, hogy már köpi ki a tüdejét, dammdammdamm, szaladás van, majd egyszer csak annyit láthatunk, hogy Runa ívesen kiterült  padon, s egy másodperc leforgása alatt a szalag nekivágja a kecskének (tudjátok, az a valami, amit a dobbantóról át kell ugorni terpeszben és rendszerint a tanárodat tarolod le vele, ha béna vagy) .
- J- .... Jól vagyok... - Pont úgy nézel ki, tündérem, éppen csak felnyaltad a padlót, ahogy azt egy prérifarkas tenné a meséből. Lassan feltápászkodik, megmasszírozza a szerencsétlenül járt testrészeit, s odabotorkál Davidhez, mint egy sírós szemű pincsikutya. Tudja, hogy ez oktatóját csöppet sem hatja meg, de nem tudja elrejteni, mennyire megijedt az előbbitől.
- Nem kosár... hát jó... - Szipog kettőt, miközben egy egész vert sereget (!) idézve indul el a rellonos nyomában, illetve inkább közreölelve általa (Runa zavarban! ). Az ám, de ahogy a pályát érintik, neki úgy megy hátra a keze felszisszenéssel együtt, az arca pedig lángra gyúl a suttogó-lihegő összképtől. Egy pillantásra a lélegzete is elakad, aztán, mint aki épp sikoltani készül, úgy beszívja egy "ííí" hang kíséretében a levegőt és teljes erejéből hátratapos David lábfejét célozva, valamint a könyökét igyekszik az oldalába vágni már-már reflexből.
- Belenyalok a füledbe, ha ideliheeeeeegsz! - Csatakiáltás á la Runa!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. május 1. 03:23 | Link

Katie. : D


 Na igen, várható volt ez az arckifejezés, amit majdnem minden egyes élő ember megejt felém, aki valaha látott régen és most. Különböző módon, de mindannyiuk szeme nagyjából azt engedi sejtetni, hogy "Jól van haver, remélem, azért jó bőrért szabattad át magad" és társai. Katie arcára is felmászott a néma kérdés, ám felelet nélkül küldtem fel futni. 5 percig nagyon szépen bírta, eleinte még az egyenletes légzés is ment, majd lassan megszaporázta, később össze-vissza lihegett, aztán már levegőt se kapott, és bumm! Kezemmel finoman az arcomra csaptam, ujjaim közt meg kikukucskáltam, hogy azért még egyben van-e a hatalmas és zajos földet érés után. Mint egy szerencsétlen, utcára kidobott kiscica, úgy somfordált oda hozzám kissé megnyugtatva a lelkem: nem lesz se vakbélgyulladása, se agyrázkódása.
 A lekókadt fejű Levitást magamhoz ölelve haladtunk a terem másik felébe, a támadó állásommal meg nyilvánvalóan meg is sikerült lepnem. A kisebb lihegés a hallóközpontjába nem volt a legjobb húzás, de hát honnan tudhatta, hogy lőtt sebű lábra fog beletaposni. Nem volt szüksége a könyök mozdulatra, azon nyomban eleresztettem, sőt, kissé meg is löktem, holott nem állt szándékomban. Lábikóm szúrni kezdett meg lüktetni, fájni, zsibogni, megjelentek a hangyák is és kicsit sem vörösödött el a fejem, áh, ugyan, dehogy. Megejtettem egy halvány "minden rendben" mosolyt Katie felé, mutató ujjam felemelve kis időt kérve magamnak, majd ezzel a sebességgel szépen a hátamra vágtam magam a kosárpálya elején várva, hogy majdcsak alábbhagy eme nemes végtagomat kínzó érzés. Úgy 10 másodpercig még eltartott ez a procedúra némi erős szédüléssel megtoldva, majd hirtelen az egész szinte varázsütésre szűnt meg majd fordítottam a fejem a kislány felé.
- Ez nagyon szép volt. Kiváló mozdulat, pontos lépés.
 Az. Pontosan bele abba a lábba, amelyik amúgy is még nyögi a legutóbbi túráját. Hátul megtámaszkodtam az alkaromon és úgy fél perccel később még arra is rávitt a lélek, hogy ismét felálljak.
- Figyi. Nem estél el, nem a saját lábadra tapostál, nem botlottál meg : ügyes. Sőt, még le is szereltél magadról : azért ez már valami.
 Mutató ujjam végig felemelve tartottam és hadonásztam is vele, végezetül a mancsaimat egymásnak ütögetve tapsoló hangot hallattam. Huh, csak ne most kapjon el megint a láz, nem lenne túl jó részlet.
- Akkor most mi. Mit szeretnél csinálni? Vagy rám bízod?
 Most először hagytam neki választási útvonalat, eddig egy alkalommal se ajánlottam fel neki ilyen nagy kegyesen a dolgot. Most nyitott voltam mindenre az alvástól kezdve egy új univerzum megteremtéséig. (De azért csak nem tartottam be a személyes buborék távolságot, ott voltam közvetlen az orra előtt, mihelyst már nem hadonásztam az ujjammal.)
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. augusztus 2. 20:57 | Link

Thomas
~Délután 5 óra tájékán

Merlinre! Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek. Nem tudom elképzelni, miért büntet engem ennyire az Isten. Hisz nem tettem semmi rosszat. Tudtommal. Mindig jó voltam... Általában, de akkor is. Eleinte csak kisebb bakijaim voltak, aztán jött az az incidens az erdő mélyén a griffel. Akkor először azt hittem ott fogok maradni örökre, s csak a csontjaimat találják majd meg. Vagy még azt se. De nem, még itt vagyok, hogy Isten még több szörnyűséggel verjen meg. És miért? Halvány lila gőzöm sincs.
Reggel még azt hittem, hogy a mai nap is ugyanolyan unalmas lesz, mint általában a napjaim szoktak lenni. Tettem egy kört a kastély nyugati szárnyában, hátha valaki szabályt szeg, de semmi, minden a legnagyobb rendben. Aztán visszamásztam a Levita hálókörletébe, ott is a szobámba, és nem csináltam semmi mást, csak feküdtem az ágyban a plafont bámulva, néha valamelyik szőrgombócot simogatva. Aztán egy bagoly repült be a nyitott ablakon. Jól ismerem, ez apám baglya volt, viszont a levél nem tőle van, hanem anyámtól. Kicsit nehezebb a levelek eljuttattása a másik félhez köztünk, a nevelőapám miatt, aki mit sem tud a varázsvilágról, de megoldjuk, csak így picit hosszabb idő, mire a levél célt ér. Nagyjából havonta kapok egy levelet anyuéktól, amiben általában jó dolgok szoktak lenni. Viszont nemrég, épp néhány napja kaptam levelet tőlük, amiben azt írták, hogy minden rendben van. De ezek szerint mégsincs minden rendben. A rossz érzésem, a levél láttán valósnak bizonyult, ugyanis azt írták, hogy az öcsém megint kórházba került. Tudom jól, hogy gyenge a szíve, és az orvosok nem sok esélyt láttak arra, hogy megéli a három éves kort, de én hittem, hiszek benne, hogy erős az én kicsi öcsém, és élni fog.
A levél elolvasását követően elfog a kétségbeesés, és a düh, hogy nem tudok semmit tenni, össze is gyűröm azt a levelet, és elhajítom. Olyan tehetetlennek érzem magam, hogy nem tudok ott lenni vele, és legfőképpen nem tudok segíteni rajta. És ez csak még jobban dühít. Valahogy le kell vezetnem a feszültséget, és erre az egyik legalkalmasabb hely az Erőnlét terme. Ezért is vagyok most itt. Az a fa báb most sokat segít nekem, rajta le tudom vezetni minden dühöm, és utána talán tisztábban fogok gondolkodni. Amint életre kel a báb, nem is habozok, rögtön támadok. Azonban az ütéseim, és rúgásaim nem olyan pontosak, mint szoktak lenni, és még figyelmetlen is vagyok. Ennek pedig az a következménye, hogy bekapok néhány erős ütést, és rúgást, és sokszor a földön kötök ki, de ez most cseppet sem zavar, ahogyan a kék-zöld foltok sem, amik megmaradnak minden egyes fájdalmas ütés után.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 777
Írta: 2014. augusztus 6. 14:43 | Link

Thomas Swart nevében

Keiko

Már itt vagyok pár napja a suliban. Egész jó a környék, mindenki nagyon kedves velünk. A konyhás nénik csak úgy etetnek minket. Természetesen nem szeretek durva lenni – meg hát nem is jellemző rám – ezért csak finoman utalok rá, hogy már tele vagyok és egy grammnyi étel sem fér már belém. Általában Angliában értik ezt, de az itteni nénike nem. Nagyon aranyos, nem szeretném megbántani, de már félek elmenni enni, mert tudom, hogy plusz egy kilóval jövök vissza a szobámba. Olyan mintha a nagymamám lenne. Ő is mindig tömi belém az ételt.
Az ötödik nap már éreztem, hogy tenni kell valamit ez ügyben, ezért is döntöttem úgy, hogy meglátogatom az erőnlét termét. Nem vagyok az a sportos fiú, de most szükség van a mozgásra.
Törülközővel és egy kulacs vízzel nyitottam be az ajtón. Kissé megdöbbenve láttam, hogy nem vagyok egyedül. Nem nagyon szeretek társaságban edzeni, hacsak nem a barátaim azok. Odamentem az egyik géphez és elkezdtem erősíteni. Tudtam, hogy hogyan működnek, bár nem sokszor próbálgattam őket. Ha nagyon mozogni akartam inkább elmentem bicajozni.
Időnként pillantok egyet-egyet a mellettem edző lányra. Mintha ázsiai lenne. Mondjuk én és a megérzéseim… Nem vagyok jó tippelésben és még csak nem is ismerem a távol keleti embereket. Mindenesetre eléggé harcias volt.
Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2014. augusztus 6. 14:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. augusztus 6. 15:53 | Link

Thomas


Nem vagyok túl jó kedvemben, dühös vagyok egyrészt magamra, másrészt meg mindenki másra jelen pillanatban, aki ezen a földön él, akár ismerem, akár nem. Mérges vagyok, és ideges azok a dolgok miatt, amik az elmúlt napokban történtek velem, és nem tudtam ellenük tenni semmit. Olyan gyengének érzem magam, hogy semmit nem tudok tenni, nem tudom megvédeni magam, és a szeretteim. De ez így nem állapot. Változtatni akarok ezen, mihamarabb, azonban még nem tudom, hogy kezdjek neki. Alapból nincs túl jó kedvem, erre még rátesz egy lapáttal az a bizonyos levél, ami szintén nem túl szép, és jó híreket hoz.. Érzem, hogy a düh, és tehetetlenség szétáramlik a testemben, és érzem, ha ezt nem vezetem le, akkor robbanni fog fog, és valami olyat tennék, ami egyéb helyzetekben még csak eszembe se jutna.
Így jött az az ötletem, hogy elmegyek az erőnlét termébe, mert az a hely tökéletes arra a célra, amiért most ellátogatok oda. Megfordult az is a fejemben, hogy kimegyek a kviddics pályára és kicsit repülök, hogy kiszellőztessem a fejem, de ezt hamar el is vetettem, nem biztos, hogy olyan jó ötlet lenne ilyen állapotban seprűre ülni. Viszont a verekedés, mármint a karate tökéletes stresszoldó, és düh levezető. Szerencsére egyedül vagyok, mikor megérkezem, és ez egy ideig így is marad. Érzelmeim kezdenek csillapodni, azonban minden egyes elhibázott ütésnél, találatnál ismét felerősödnek. Ez így nem lesz jó...
Aztán jön valaki, akire csak fél szemmel figyelek oda, nem tudom, hogy ki az, bár egy picit mintha ismerős lenne valahonnan. Így viszont a figyelmem, és a koncentrációm is megcsappan, sokkal több ütést kapok be a kelleténél, amik bizony egyre jobban fájnak. Ezt persze senki nem bírná ki sokáig, így én sem, ennek következtében pedig az egyik, egyben utolsó ütéstől közelebbi kapcsolatba kerülök a földdel, és onnan már nem vagyok hajlandó felkelni. Egy rövid, dühvel teli ordítás is elhagyja a számat, közben még mindig a földön feküdve ökölbe szorított kezemet beleverem a talajba, majd tekintetem a plafonról a srácra szegezem, és azon gondolkodom, hogy vajon most mennyire nézhet hülyének.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 777
Írta: 2014. augusztus 6. 16:36 | Link

Thomas Swart nevében

Keiko

A hosszú, mozgástalan napok után elkezdtem gyúrni. Egy géphez ülök le, amely a karomat erősíti. Csinálok vagy 100 húzást szépen, fokozatosan, egymás után. A végére már rendesen szenvedtem. Látszik, hogy nem vagyok az a sportos alkat. Nincs rossz alakom, de azért nincs is kocka hasam és kidurranó bicepszem. Rosszabbra számítottam, sokkal rosszabbra. Nem mintha nagyon élveztem volna, de azért elviselhető volt ez a gépezet. Rá-rá pillantgattam a lányra, aki épp egy izéé, nem is tudom mivel harcolt. Vicces látvány volt, de a nyögései mindent vittek. Egyben el is szomorított, ahogy ránéztem. Ő legalább csinál valamit, nem mint én. Sőt! Nagyon is kitartó. Komolyan el kezdtem gondolkodni, hogy ideje lenne rendszeresen sportolni. Mit tudnék én rendszeresen űzni? Az ilyen ütős, rugós sportok tőlem nagyon távol álnak, de talán szívesen kosaraznék. Ekkor abbahagytam a karerősítést. Igazából nekem éppen hogy nem karra kéne gyúrnom, de már mindegy. Ártani nem árt. Megtöröltem verejtékező homlokomat és ittam egy kicsit a vízből. Felálltam, majd a labdákhoz mentem. Volt ott minden: kézilabdák, focilabdák, röplabdák, teniszlabdák, kosárlabdák, amilyen labdajáték csak létezik. Utóbbiból elvettem egyet és a kosárpalánkhoz igyekeztem. Régebben kosaraztam a haverjaimmal, bár csak unalmas délutánokon. Lepattintottam a labdát és megcéloztam a palánkot. Természetesen nem ment be. Megismételtem még ezt párszor. Egyszer-kétszer azért sikerült betalálnom.
Egy idő után a figyelmemet elvonta a lány. Láttam, hogy a földre került. Ordított is egyet, szépen nőiesen. Nem bírtam ki, hogy ne nevessek. Szerencsére kívülről csak egy gyenge mosoly látszott, de belül röhögtem. Aztán az ökleit a földbe verte. Hát jó, ő tudja. Az biztos, hogy nem szeretnék vele most összekerülni, nem hogy még veszekedni. A végén még leüti a fejem.
Dobtam még egy kosarat. Biztos csak véletlenül. A labda éppen a lány felé pattant, de nem annyira, hogy közel guruljon hozzá. Gyorsan meg is fogtam. Rápillantottam és észrevettem, hogy engem néz. Jézus! Meg akar ölni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2014. augusztus 19. 20:44 | Link

(ex)Sógorasszony

Még a terem felé menet is erősen gondolkodik, hogy nem-e kellett volna elhoznia a tavalyi halloween-i partiról maradt művámpírfogát? Úgyis azt beszélik, hogy a volt sógornője az éles szemfogakra bukik, és noha neki "csak" kései és pengéi vannak, az mégsem ugyanaz, mint egy pár jól megélezett agyar. "Vérpincsire dúl a fehérnép szíve ... " dudorássza menet közben jó hamisan, kezeit pedig a zsebében raktározva. Őszintén meglepte a Zoétól kapott értesítő, hogy tolja le a hátsóját az erőnlét termébe, mert beszédük van, de különösebben nem izgatta magát, mi lehet a rögtönzött Maunika Shau tárgya. Lehet, hogy a Czettner nőklán Drakula-idomárja most jött rá, hogy szúrja a szemét ez a penész? Sűrűbben kell takarítani, Waydené Czettner Zoé, azért tenyészik meg a kosz a portádon! Most már magadra vess és arasd is le, a pofátlan jankó megjött és nem most készül lelépni Bagolykőről.
Zsigerből jövő frissességgel és lábbal rúgja be a teremajtót, mint akinek jobb dolga sincs, mint a közkincset rongálni nap nap után és ezzel megalapozni az "Igen, a parasztságra születni kell, nem tanulható létforma" igencsak rossz hírnevét. Gépek, mindenütt csak ezek a redva mugli hülyeségek. Szó se róla, hasznosak, de mikor David nem is olyan rég még odarakta őket futni, hogy köpjék ki a belük, az nem volt fele ennyire sem vicces. Michelle úgy szidta a haverját, mint a csalánost szokás, hogy mégis hol tartotta David kedves édesanyja az eszét ama bizonyos éjszakán? Michelle és a kedvességei... a nővérét sem kell azért félteni, olyanokat sóz oda szóban másoknak, hogy néha ő is néz, hogy ez meg honnan jött?
- Hé CZETTNEEEEER! Idebent vagy? Gyere ki a kosárpalánk mögül, mert nem látlak, ha oldalt állsz. Túl vékony meg lapos vagy! - Jósógornői iszony? Luca fejen is lőné, ha meghallaná, hogyan méltatja a nővérét, de az se lesz gyengébb, ha Zoé füléig eljutnak a dicsérő szavak. Rellonosunkban túlteng a vakmerő adrenalinvágy, mint mindig, és kevéssé foglalkozik az olyan apró tényekkel, mint Zoé mestertanonci többlettudása, vagy teszem azt maga a tény, hogy Czettner (úgy szaporodnak, mint a nyulak! ), már elég sokat nyom a latba. Igen, két hétig ő is volt ám Czettner György Mihály, nem is sírja vissza azt az időt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 10 11 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint