A viktoriánus stílusú, ódon ház a falu melletti erdő fái közt rejtőzik. Vörös téglákból épült, tetőcserepei feketék. Kerek szárnyát kupola díszíti. Verandájára öt fokból álló lépcsősoron vezet fel az út, innen nyílik a bejárati ajtó, amely természetesen csak és kizárólag sötétedés után vagy éppen napkelte előtt tárul ki a látogatók előtt...

A házban megannyi kis folyosó, szoba, rejtett zug található, telezsúfolva a legkülönfélébb bútorokkal, tárgyakkal, berendezésekkel, könyvekkel, hangszerekkel, képekkel, látszólag hatalmas káoszban, teljesen rendszertelenül.
Minden helyiség rejt valami egészen érdekes megoldást. Az egyes eszközök, ingóságok a legváratlanabb szerepet töltik be, használatuk olykor koránt sem rendeltetésszerű. Így a konyhabeli étkezőasztal sakktáblaként szolgál, a nappali padlójának bizonyos részein csaknem szőnyeg sűrűn futnak át a kábelek, a mellékhelyiségben pedig egy terebélyes bokor nőtt ki a WC kagylóból.
Hiába szokatlan azonban a régi épület limlomosnak tűnő közege, végtelen nyugalmat árasztanak időtlen értékeket felvonultató szobái.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=382919#post382919][b]Dwayne Warren - 2014.09.12. 14:32[/b][/url]

... Dwayne pedig épp úgy alszik másnap kora délutánig, ahogy Adam a kanapéra fektette. Néha felnyög vagy álmában összefüggéstelenül mormogni kezd,  egyszer pedig olybá' tűnik, mintha holdkóros álmában feltápászkodni készülne, sikertelenül. Ettől eltekintve azonban mozdulatlanul hever a nappaliban, sápadtan és mocskosan, a hajában apró falevelekkel és fűszálakkal, akár egy groteszk bútordarab.

Dübb dübb dübb dübb dübb...
Fájdalmasan felnyög, zsibbadó keze a szemére kúszik. Az agya nyughatatlan szívverése ütemére lüktet, olyan érzést keltve, mintha jégcsákánnyal igyekezne kiszabadítani magát a férfi halántékán keresztül. A szeme előtt halovány fényfoltok imbolyognak, ám, hogy ezt képzeli vagy a valóságban is léteznek, nem tudná egyértelműen megmondani. Hosszasan szusszan majd nyel egyet. a szájában kesernyés, ocsmány íz terjeng, a gyomra kavarog, a feje sajog és szédül.
Ő pedig semmire sem emlékszik.
Hosszú ideig fekszik mozdulatlanul, egyik kezével a szemein, ahogy a migréntől szenvedő betegek szoktak, rettegve a feje megmozdításától is, ami görcsös fájdalommá válhat. Az agya nagyon lassan legózza össze a képet, és bár fogalma sincs, hol van és hogy került oda, nem is érdekli igazán. De az az íz... nem az első eset, hogy így ébred, így a reumásan vánszorgó gondolatai ellenére is egész hamar felfogja, mitől került ebbe az állapotba.
Soha, de soha, de soha többet...
Egy szusszanással ül föl. A másik kezét a hasára szorítja, émelyegve pislog bele a szoba félhomályába. A takaró a válláról az ölébe hullik, lassan lenéz a megkopott textilre. Olyan... sötét és vörös itt minden. Olyan... olyan...
Majd bevillan. Fák, erdő, valami csattanás. Egy cipő. az a kusza, rendezetlen haj és azok a hullaszínű kezek. Rémlik az érzés, ami arra kényszerítette, hogy ennyire csúnyán kiüsse magát, majd egy furcsa, megmagyarázhatatlan indulat. Semmi több. Abban azonban egyre biztosabb, hol lehet.
Ó anyám...
Sárgászöld nyálkát hány a parkettára. A teste görcsösen összerándul a hirtelen erőfeszítésre, egy ideig ismét teljesen mozdulatlan marad. Háborgó gyomra azonban csillapodni tűnik, ennek pedig hálás, ó, nagyon hálás. Hunyorogva sandít föl ismét, hogy a szemét lassan végighordozza a szobán.
Sosem járt még itt, azonban szinte biztos benne, hogy ez az a hely. A bal keze akaratlanul is a nyakára téved, véres, szétmarcangolt fognyomokat keres rajta, ezt persze nem talál. Újabb pár mély levegővételt követően szánja rá magát a felállásra, mindezt nagyon, nagyon lassan.
Egy félholt sebességével lépi át az ocsmány tócsát és egyenesedik föl. A feje kóvályog, a szája pedig kiszáradt, jelenleg pedig gondolkodás nélkül ölne bármilyen folyadékért, az állapot azonban percről percre egyre.. elfogadhatóbb. Fázva összébb húzza magát, hunyorog és szipog, tanácstalanul bámul maga elé... majd megpillantja a cetlit. Lassan hajol le érte, hosszasan fókuszál, mire sikerül elolvasnia.
Nem tud mást tenni: szenvedve felnevet.
Hát így lesz oda a világ dicsősége, állapítja meg, a fecnit visszadobva a dohányzóasztalra. Szégyellhetnéd magad, Dwayne Eric Warren, te patetikus idióta, odáig jutották, hogy a vérszopó szedett össze és nála csöveztél egész éjjel, akár egy út széli... Végigtapogatja a ruházatát, a zsebében megtalálja a pálcáját, ami egy újabb isteni csoda folytán se nem tört össze, se nem állt bele az oldalába az éjjel. Az intéssel takarít föl maga után. Mennyire lovagias.
Köhög egyet, bukdácsolva kerüli meg az asztalt, hogy felderítő útra induljon a házban. Nem igazán néz körbe, ahhoz sem gusztusa, sem hangulata. Hamar rátalál a konyhára, nem vesződik pohárral, gy ragadozó mohóságával veti rá magát a vizes csapra - és vét újabb, hatalmas hibát. A víz mindössze egy gyors kört tesz benne, majd ismét visszakérleli magát a külvilágba. Közben pedig egy tányért ügyetlenségében lesodor a földre, ami szilánkokra robban.
Dwayne, szedd már össze magad, te barom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=383190#post383190][b]Dwayne Warren - 2014.09.12. 19:53[/b][/url]

Kiöblíti a száját a csap fölött, a mosogató széléhez támaszkodva lélegez mélyeket. Ahogy minden halandó ember, aki már tapasztalta a másnaposság nyomorát, ezerszer és egyszer biztosítja magát, hogy többé nem nyúl alkoholhoz. Ezt azonban ahogy a fejfájás csillapodik, mindig hajlamos elfelejteni.
Túlságosan el van foglalva a saját földi gyötrelmeivel ahhoz, hogy hallja a mögé osonó éjlény halk lépteit. A szavai nyomán azonban nem a riadalomtól, hanem a fejébe nyilalló fájdalomtól rezzen össze. Rásandít a válla fölött, az arcán azonosíthatatlan, bizonytaan kifejezés ül, majd visszafordul a mosogató felé. Hosszú másodperceken át mélázik a hányni vagy nem hányni kérdéskör bűvöletében, végül azonban sikeresen meggyőzi gyenge lábakon álló emésztőrendszerét az utóbbi lehetőségről.
   -  Kösz, megmaradok asszem.
Rekedtes hangon beszél, kiegyenesedve végül felé fordul. Rövid ideig állja a vámpír átható tekintetét, le kell sütnie a szemét. Megköszörüli a torkát, egy ideig azon tűnődik, mit kellene mondania.
   -  Nagyon szánalmas volt...am?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=384062#post384062][b]Dwayne Warren - 2014.09.13. 21:43[/b][/url]

Ismét előhúzza a pálcát a zsebéből, továbbra is kínosan kerülve Adam pillantását. A tányér cserepei először megremegnek, majd egy helyre vánszorognak a padlón, a törésvonalaknál fényesen felizzva forrnak ismét össze. Eztán, amennyire tőle telik, óvatosan lebegteti vissza a helyére. Bármit mondhat neki Adam, ő határozottan szánni valónak érzi magát a sajgó agya és lelke legmélyén. A másnaposságon és a felvállalhatatlan részegségen gond nélkül túl tudna lépni, hiszen nem ez az első eset - ám mindezt valaki más is végignézte és nem is akárki. Bizony, ha be sem vallaná soha, egyfajta magányos dominanciai harcot vív ezzel a vámpírral, aminek határozottan nem tett jó ez a kis incidens.
   -  Asszem haza kellene mennem...
Motyogja maga elé, kissé megdörzsöli sápadt arcát. Valahogy mindenképp Budanekeresdre kellene vonszolnia a beleit, lezuhanyozni, visszadőlni az ágyba és folytatni az alvást holnap reggelig.  
A szeme még ár pillanatig elidőzik a padlón, majd lassan felkúszik Adamre. Nyel egy nagyot, magában megformálja a szavakat, kimondani mégis annyira, túlságosan nehéz. Egyszer szólásra nyitja a száját, ám csak a második nekifutásra sikerül legyőznie az ébredező önbecsülését és kinyögni azt a parányi, egyszerű szót:
   -  Kösz. Úgy... mindent - rövid időre elhallgat, a szavai nyomatékosításaként biccent egy aprót - és ez... maradhatna köztünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=385235#post385235][b]Dwayne Warren - 2014.09.15. 11:14[/b][/url]

Ismét biccent egy aprót, óvatosan, elvégre attól tart, a feje komolyabb mozdítása megint felkavarná a gyomra ingatag békéjét.  Minden bizonnyal soha, senkinek sem fogja elmondani és a titkot magával cipeli a sírba, de nagyon hálás annak, hogy Kensington tegnap éjjel épp arra járt, ahol ő. Senkinek sem hiányzott volna, hogy hirtelen felindulásból elcsörtessen Zójához és rajta töltse ki a vállain ülő feszültséget - bármilyen módon is.
Az emberiség ismét megmenekült.
A vámpír távozását követően már pár fölösleges másodpercen át támaszkodik a csapnál, majd ő is tétován ballagni kezd. Esetlenül lép zoknis lábaival, a földön megkeresi a bakancsait, szenvedve rángatja magára. A fájdalom a homloka elülső részére, valahová a szemei mögé költözik, fájdalmassá téve a pislogást. És a fényt. Ó, a fény, igazán hozhatott volna egy napszemüveget magával.
The walk of shame.  
Percekkel később hunyorogva lép ki a házból a kegyetlen napfényre, hogy szédelegve, összehúzott tagokkal induljon a kastély felé. Nincs az az isten, hogy ő most hazamenjen Budanekeresdre, de a kastélyban valahol majd meghúzza magát.
A haja kócos, a ruhái a tegnapi, piszkos és itt- ott elszakadt darabok, a teste és lelke pedig üres és fáj. Ilyen egy férfi élete.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418303#post418303][b]Dwayne Warren - 2014.11.08. 21:39[/b][/url]

BAMM
A bakancsa vasalt talpa hangos dörrenéssel csapódik a fa deszkáinak. A zár roppan egyet, majd végül megadja magát a felső akaratnak - az ajtó lendületesen vágódik ki. A reggeli, alacsony napfény végigfut a szőnyegen, hosszú árnyékot vetve alakjának.
A vállával löki vissza a lendülettől becsukódó ajtót, beljebb csörtet a házban, ahol mindössze egyszer, egy sajnálatos éjszaka végeredményeként járt itt. Nos, lényegében most is ez a helyzet, vagy valami kínosan, vérlázítóan és kiborítóan hasonló.
Teljesen biztos benne, hogy meg fogja ölni.
Meg kell ölnie.
   - ADAM!
Fekete, kapucnis pulóverében mintha egy suhanc betörő vagy valamilyen szélsőséges tüntető lenne. A haja elaludt és kócos, mintha percekkel korábban kelt volna ki az ágyából. Lehet, hogy így is van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418323#post418323][b]Dwayne Warren - 2014.11.08. 22:11[/b][/url]

Hogy nagyon ingerült? Ó, az ebben a helyzetben nem a megfelelő kifejezés. Az agyát vörös helyett már-már sötétbordó köd lepi el, olyan, amin nagyon nehéz átlátni vagy ésszerűen gondolkodni.
Az agyába ismét betolakodnak az előző éjjel képei. Álomképei. Rémképei. Dühösen rúgja fel az útjába kerülő alacsony, fa esernyőtartót - vagy valami egészen hasonló tárgyat, az fejre áll, mind a négy fából faragott lábával az ég felé meredve. Az egyik ilyen lábat ragadja meg, majd fölemelve a térdén töri le. Az asztal maradéka visszaesik a parkettára, ő az újdonsült fegyverét a másik kezébe átvéve csörtet tovább. A nappaliba.  
Mint egy felingerelt ősember.
   -  Mit csináltál az agyammal, HAH? Csináld VISSZA!
A karót fenyegetően, bár inkább elborult aggyal szegezi a vámpír felé, bal kezét ökölbe szorítva. Kinyírja, biztosan kinyírja, rohadtul fel fogja koncolni, feldarabolja, a darabkáit pedig majd bedobálja egy csirkeólba, ha nem csinálja vissza, amit tett. Mert, hogy tennie kellett valamit, biztosan, olyan nincs, hogy nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418342#post418342][b]Dwayne Warren - 2014.11.08. 22:48[/b][/url]

   -  Na neeem, neeeem...
Hadaró, érthetetlenné váló beszéde miatt elsőre részegnek tűnhet, vagy mintha egyenesen bevett volna valamit, mielőtt a vámpír házához indult. Adam azonban ennek nyomát sem érezheti rajta, mindössze a lila köd lepi el egyébként is ingatag elméjét.
Közelebb lép hozzá, a karót meglengeti a kezében, a vége fenyegetően éles, mint egy nagyobb, törött agyar.
   -  Valamit te csináltál az agyammal! - ordít rá, a mutatóujjával a saját halántékára bökve - Bejöttél, lenyomtad a véredet a torkomon és megbuzeráltad az agyam! Csináld vissza te nagy rakás sz*rkupac! Most!
Nem igazán gondolkodik, akkor sem tette, amikor felriadva feltápászkodott az ágya melletti padlóról. A takarója a lábára gabalyodott, kapkodva tépte le magáról, reszketve öltözött föl, most pedig itt van.
Egy felnőtt férfi ember alapvetően nem szokott pánikba esni a rémálmaitól. Ez valahogy más volt. Valóságos. Túl valóságos és valahogy...
Valahogy túlságosan is...
Meggyőző.
A szívét érzi a torkában dobogni, a teste kimelegszik, láthatóan esze ágában sincs eldobni a fegyverét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418355#post418355][b]Dwayne Warren - 2014.11.08. 23:11[/b][/url]

Nehezen veszi a levegőt, a mellkasa szaporán emelkedik és süllyed, a szabad keze ujjai még inkább ökölbe szorulnak. Felhúzza a vállait, akár egy felborzolt tollú, sérült madár. Szólásra nyitná a száját ismét, ekkor azonban érzi, hogy az egyetlen fegyvere, amibe eddig kapaszkodhatott, kicsúszik a tenyeréből.
Adam húzása dicséretes ügyességgel billenti ki a magabiztosságát. Értetlenül bámul le az ujjira, amik a levegőt markolják ügyetlenül, majd vissza a vámpírra, aki kihasználja a pár pillanatnyi csöndet, hogy közbeszúrja a kérdéseit.
Lehajtja a fejét, összeszorított foggal fújja ki a levegőt. Az arca sötétebb színre vált, bár lehet, hogy mindez az elsötétített szoba fényviszonyainak furcsa, gyermeteg játéka.
   -  Teeeee kis...
Tudja. Kimondta. Ő csinálta.
A bakancsa megcsúszik a parkettán, ahogy elrugaszkodik, nem gondolkodik igazán, ahogy az adrenalinlöket biztatása előtt lefeküdve puszta testtel megy neki, akár egy veszett állat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418396#post418396][b]Dwayne Warren - 2014.11.08. 23:41[/b][/url]

A teste a vámpír masszív mellkasának ütközik - majd mindketten a kanapéra zuhannak mint két megtermett krumplis zsák. A fogai összekoccannak, a könyöke valahová Adam már úgysem használt májának környékére nyomódik, bakancsos lábával lesodorja a dohányzóasztalon hagyott tárgyakat a földre.
   -  Te ssszemét... ssssz*r!
Összeszorított foggal nyögi ki a szavakat, jobb keze alkarját a férfi torkának nyomva, ezzel próbálva leszorítani őt. Ha mindketten egyszerű halandók lennének, a testfelépítése és habitusa komoly előnyhöz juttatná egy ehhez fogható verekedésben, hiszen két idősebb testvér mellett ebbe született és nőtt bele.
Ám Adam más, Adam közelről sem ember, elvégre még csak nem is él igazán. Egy ésszerűen gondolkodó ember most inkább visszavonulna, felfogná azzal a hülye fejével, hogy ennek semmi jó lehet. Egy ésszerűen gondolkodó igen, biztosan ezt tenné.
A szeme sarkából látja meg a kivillanó agyarakat. Fájdalmasan felnyög, ösztönösen rántaná el a fejét, a hajszálai tömegesen szakadnak ki a fejbőréből és maradnak Adam markában. A bal keze ujjai ökölbe szorulnak, ő pedig üt - hogy egy jól irányzott parasztlengővel pofán nyomja az ellenfelét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418449#post418449][b]Dwayne Warren - 2014.11.09. 00:20[/b][/url]

Az ökle a kanapé párnái közé fúródik, ahogy Adam az ő halandó szeme számára felfoghatatlan sebességgel mozdul arrébb. Csapzott haja a szemébe hullik, ő megrázza a fejét. A lába elcsúszik valami kiömlött folyadékon az asztalon, ő megbillen, följebb mászik, a jobb lábával akaratlanul- bár nem bánva a dolgot - térdel Adam lágy részeink valamelyikébe.
   -  Csináld vissza!
Sziszegi fröcsögő indulattal, hallja, ahogy feszengve igyekszik kiszabadulni a szorításból, a pulóvere a válla varrásánál elszakad. Erősebben nyomja az alkarját a férfi nyakának, mintha ezzel próbálná átvenni a helyzet fölötti uralmat, amit pusztán látszólag birtokol.
Dwayne Warren lényegében sosem volt több egyszerű állatnál, ami az evolúció csavarja folytán mégis megtanult beszélni és felegyenesedve járni anélkül, hogy orra bukna. Az ösztöneit azonban nem hagyta hátra a törzsfejlődésben. Ha leszorítják, megbéklyózzák vagy a falhoz kényszerítik, azonnal a túlélési ösztönei veszik át az uralmat az agya, ezáltal az egész teste fölött. Az pedig, hogy Adam a pulóvere nyakát szorongatja, számára minden skálán túllépi a "sarokba szorítottság" küszöbét. Látja megcsillanni a fogakat, ez pedig kiszorítja a tüdejéből az összes levegőt.
De legalább nem ő van alul.
  -  Te mocskos bestia, b***dmeg magad!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418514#post418514][b]Dwayne Warren - 2014.11.09. 01:05[/b][/url]

Egy rántás. Ennyi az egész. Felnyög, ahogy a háta a kanapéhoz ér, Adam rá nehezedő súlya kipréseli a tüdejéből a maradék levegőt. Oldalra kapja a fejét, a szorítás alatt elfehéredő csuklójára, furcsa, nyöszörgés- szerű hangot hallat. Kapálózni és rúgni próbál, kiszabadítani magát ebből az átkozott béklyóból, ez azonban egyáltalán nem megy. Az erőlködéstől kiveri a víz, szíve szapora ütemét a fülén át is visszahallja.
Visszanéz a vámpírra - a tekintete ekkorra azonban állatias indulat helyett tiszta, palástolatlan félelemmel telik meg. Szaporán kapkodja a levegőt, az agyarakat bámulja, melyek fedetlenül csillannak meg olyannyira közel az arcához...
   -  Ne...
A karjai még egyszer megfeszülnek, végül látszólag végleg feladja ezt az eszeveszett hadakozást. Kalapáló szívvel hallgatja, amit mond, bár közel sem biztos, hogy bármit is felfog belőle. A füle cseng, a fejében lévő apró hang pedig mindent túlordítva parancsolja, hogy akár a karjai lerágása árán is, de azonnal szabaduljon ki a kínzó szorításból.
A klausztrofóbia különös dolgokat művel még egy állítólag felnőtt emberrel is.
   -  Te szemét. - mormogja rekedten, majd a szavainak további nyomatékot adva szembeköpi a vámpírt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418592#post418592][b]Dwayne Warren - 2014.11.09. 11:18[/b][/url]

Szinte megnyekken a durva lökésre, összeszorítja a szemét, fölkészülve lényegében bármire. Azonban mindössze a szorítás marad abba, Adam súlya pedig végül felemelkedik róla. Ismét levegőhöz jut, nyitott szájjal lélegzik, hevesen dobogó szívvel küszködi magát feljebb a kanapén. Mindkét csuklója bizsereg, az ujjai pedig elzsibbadtak a vámpír emberfelettien erős szorításában, ám most már legalább szabad.
Kapkodva tápászkodik föl, ahogy hátrébb lép, a lába megcsúszik két újságpapíron, ő meginog, kis híján hanyatt vágódik a mindenféle szétszórt és törött holmival borított padlón.
Dühösen szusszan, megrázza magát, a pulóverét visszahúzza a vállára. Hosszú másodpercekig bámulja a vámpír neohippi loboncát, majd magában egy durva szitkozódást elmormolva fordul meg és távozik a szobából. Az ajtó hamarosan csapódik mögötte, őt pedig minden sértett indulatával együtt végül elnyeli az erdő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418667#post418667][b]Dwayne Warren - 2014.11.09. 12:32[/b][/url]

A fű nedves és síkos a cipője talpa alatt, a novemberi levegő maróan hideg a fák között. Behúzott vállakkal és lehajtott fejjel sétál a keskeny ösvényen, ami a ház irányába kanyarog. Megtorpan, néhány mély levegőt vesz, majd továbbindul, ám mindössze, hogy huszonöt méterrel később újra megálljon.
A rémképek maradtak, ám az indulat először ritkábban lobbant föl benne, majd végül egészen elmaradozott. Akaratlanul is visszaidézte az ominózus verekedést az éjlénnyel, melyet a furcsa mód, bal lábában jelentkező izomláz folyamatosan emlékeztette. Máskor egészen szürreális megkönnyebbülést érzett, ha őrjönghetett egy jót és valakinek az ocsmány fején kitölthette a dühét... ám ez valahogy mégis más. Hiába, Adam végső reakciójának és az ő csúfos eloldalgásának hála a megszokott hatás elmaradt.
Hogy nevezik vajon ezt, amit érez? Bűntudat? Lehet. Az elforduló vámpír látványa és csalódott hangja minden bizonnyal örökre az agyába égett, megmagyarázhatatlan rossz érzést hagyva maga után.
Zsebre csúsztatott kezekkel lép ki az alacsony cserjék és kopasz fák közül. Bizonytalanul pislog a ház ablakaira, épp a bejárat felé indulna, mikor meghallja a felbőgő motort... ami egy mágusok lakta településen egészen szokatlan dolog. Megdermedve fülel, végül nyel egyet, elindul, hogy megkerülje a házat. Na nem egy túlságosan intelligens ember - de ennyiből már összerakja, hogy hacsak épp nem a kocsiját nyúlják le, Adam arra lesz.
Bőr kabátos, fázó alakja megjelenik a  ház tövében, majd megáll. A lélegzete ködként kavarog, miközben szép lassan, hogy az autóban ülő láthassam felemeli a kezeit. Ujjatlan kesztyűs keze egészen fázik, ám jelzi, most fegyvertelen. Békés szándékkal érkezett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418709#post418709][b]Dwayne Warren - 2014.11.09. 14:21[/b][/url]

Végül visszaengedi a kezeit az oldala mellé. Szótlanul és mozdulatlanul nézi végig, ahogy a férfi kiszáll a kocsiból, majd annak motorháztetőjére támaszkodik. Hátrapillant a válla fölött, az alsó ajkát rágcsálva dünnyög valamit.
Lassan indul el felé a nedves füvön, ám véletlenül sem néz a férfi szemébe, de egyáltalán rá se. Valójában meg is hátrálhatna, fut végig az agyán a kósza gondolat, ami közelebb lépve csak egyre és egyre csábítóbbnak tűnik. Egy furcsa nyomás a gyomra táján, ami eleve arra kényszerítette, hogy ma idejöjjön, további maradást parancsol neki. Hosszan kifújja a levegőt, ő is a kabátja zsebébe rejti a kezeit.
Legalább három, de inkább öt méterre tőle először lelassít, majd megáll. A tekintete végigsiklik az öreg, fehér sportkocsin, feltűnően hosszú ideig. Nyel, majd szusszan egyet. Végül pedig elhatározva magát fölemeli a pillantását a férfira.
   -  Bocs.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418730#post418730][b]Dwayne Warren - 2014.11.09. 15:07[/b][/url]

Halkan dünnyög valamit az orra alatt, végül biccent egy aprót. A feldúlt igencsak finomkodó kifejezés arra, ahogy rárúgta egy ajtót, karóval fenyegette, majd megpróbálta megagyalni a férfit a saját otthonában. Az esemény után mégis ő oldalgott vissza a vackába a sebeit nyalogatni, mint egy összevert kóbor kutyát. Na nem ez volt az első verekedése, amit csúfosan elvesztett - de messze a leginkább megalázó és felzaklató.
Ismét félrepillant, továbbra sem lép közelebb. A kivillanó agyarak képe ismét betolakodik a gondolatai közé, most pedig hiába tűnik Adam kifejezetten békésnek - vagy jóllakottnak -, ő nem bízik már ebben.
   -  Jóváteszem, ha akarod - mormogja egészen halkan, ismét a saját száját rágcsálva, a szemét a kocsi első lökhárítóján tartja - Tartozom neked - fölhunyorít a felhős ég felé, gyengén és örömtelenül elneveti magát - Tökre az életemmel. Ha nem lennél már elföldeltek volna meg minden.
Egyáltalán nem tervezte meg, hogy mit fog mondani. Igazán azt sem gondolta végig, miért jön ide. Csak hozta a lába, mintha valami hajtaná, amit nevezzünk bárminek, de munkálkodik benne.
   -  Ha kell a vérem, a tiéd. - hadarja végül egyetlen levegővétellel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418746#post418746][b]Dwayne Warren - 2014.11.09. 15:43[/b][/url]

A hasonlat találóbb nem is lehetne erre az egészen abszurd helyzetre. Furcsa mód védtelennek és fegyvertelennek érzi magát, ahogy ott áll vele szemben, a ház kopott fala és egy gubancos bokor között. A súlyát áthelyezi a másik lábára, érzi, ahogy az arcába visszaárad a vér, míg a karjaiból szinte maradéktalanul kiszalad. A testét végigrázza vagy a hideg, vagy valami egészen más.
Ahogy Adam megmozdul, pusztán a moccanás tényére a gyomra fájdalmasan fordul egyet a hasában. Egyenesen arra számít, hogy a vámpír a szeme láttára hatalmas denevérré változik, majd rácsavarodik a nyakára, mint valami hülye sál, hogy kiszipolyozza a vérét. Amilyen sok időt tölt a varázslények aktív gyűlöletéről, olyan keveset tud róla, valójában hogy is működnek. Az persze megint más kérdés, hogy ennyi idő alatt már rá kellett volna jönnie, Adam nem az a fajta, aki itt a szabadban, ennyire puritán módon nekilátna megvacsorázni belőle.
Gépies mozdulatokkal indul el az autó felé. Az esőcseppek a hajába hullanak, csapzottá téve azt, mégsem siet. Hátranéz, mielőtt kalapáló szívvel beszállna a vámpír mellé. Az ajtó csapódása kizárja az esőt, ám a cseppek tovább pattognak a szélvédőn és a kocsi merevített tetején.
Összehúzza magát, a hajából kifut egy csepp, hogy végigfolyjon az állán, majd lecsöppenjen a kabátjára. Kifújja a levegőt. Bólint. Majd még egyet. A tekintetét lesüti az ölében összekulcsolt kezeire.
   -  Nagyon fáj?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418762#post418762][b]Dwayne Warren - 2014.11.09. 16:47[/b][/url]

Furcsa. Idegesen szusszan egyet, továbbra is az elhűlő ujjait bámulja. Ha van valami, amitől Dwayne Warren halálosan retteg, az a mágikus bestiák támadása és harapása. Gyermekkora óta a vérfarkasoktól való páni félelemmel feküdt és kelt, elvégre a környékén bőven éltek falkák. A vámpíroktól való idegenkedés jóval később alakult ki, bár épp annyira hevesen. A felajánlás ennek fényében különösen komolynak tűnik, nyilvánvaló, hogy nem veszi fél vállról az egészet. Ha még az ő riadalomtól és bestiáktól való undortól elködösült fejében is megfogalmazódott a vére felajánlása, az Adamhoz fűződő haveri - vagy bármilyen - viszonya mindenképp fontos lehet számára.
Oldalra fordítja a fejét, ahogy a férfi beszél, leginkább annak száját figyeli, a tekintete később kúszik föl a szürkés csillogású szemekbe. Szusszanva mosolyodik el kissé, majd néz föl a szélvédőre. Az esőcseppeken keresztül a kinti éjszaka egészen összefolyik, homogén masszává válik.
   -  Hát eddig se jött rosszul, ha ott vagy...
A családi őrangyal. Zója így nevezte, anélkül, hogy tudta volna, pontosan ki nyújtott neki segítő jobbot a szükség idején. Ezt pedig nem először tette, mindkét alkalom titkát azonban magában őrzi, ahol az a legnagyobb biztonságban van. A könyökével megtörli a mellette lévő ablakot, bár különben sem látni ki rajta inkább egyfajta pótcselekvés ez.
   -  Csak ne változtass át vagy nem t'om. Meg ne ölj meg - motyogja halkan, ám ha Adam ismeri, tudja, hogy ezt teljesen komolyan gondolja, még ha idióta kérés is - Azt nem bírnám annyira.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418826#post418826][b]Dwayne Warren - 2014.11.09. 18:58[/b][/url]

Továbbra is az ablakon lefutó vízcseppeket nézi. Mint mindig, ha ideges vagy zavarban van, az ujjaival kezd babrálni, most az üveg szigetelését kezdi piszkálgatni, akár egy neveletlen gyerek.
Nem teljesen, de tényleg valamelyest megnyugtatja Adam válasza. Kevés embertársa szavában bízik meg, ám a vámpír, bármivel is, de kivívta ezt nála. Az ujjait az ajtó belső, krómozott kilincsére fonja, a mozdulat pedig megnyugtatja őt. Nem vagyok bezárva, bármikor elmehetek. Szakadozottan mély levegőt vesz, majd kifújja, a könyökével ismét letörli a párát az üvegről. Nem tehet kárt bennem, senki sem tehet. Akkor megyek el, amikor akarok. Ura vagyok a helyzetnek.
   -  Legalább meghívhatnál előtte egy italra vagy valami.
Ismét nevet, zavarban, erőtlenül és őszintén pánikba esve. Adam hallhatja szívverésének szapora ütemét és láthatja, hogy a keze továbbra is a kilincsen matat. Nem túl férfias látvány? Meglehet. De mindenképp emberi.
Szusszan, a kezét végül hagyja lehullani a kilincsről, vissza az ölébe. Adam felé pillant. Halkan, ám a döntésében több- kevésbé biztosan szólal meg:
   -  Csak szolgáld ki magad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418842#post418842][b]Dwayne Warren - 2014.11.09. 19:56[/b][/url]

Felhorkant, előrébb dől, hogy a szélvédőn keresztül fölnézzen a sötétbe vesző égre. Ujjatlan kesztyűs kezeit egymáshoz dörzsölgeti, némán eltátog egy mondatot, pusztán magát biztosítva a döntése helyessége felől. Az arcát forrónak érzi, amire egyre zavaróbban tapadnak a nedves hajszálai.
   -  Legalább majd hazudd azt, hogy jó ízem van, különben tönkrevágod az egóm.
A hangja rekedt, bár igyekszik magabiztosságot erőltetni belé. A szervezete mindig különösen reagált a stresszhelyzetekre, bizonyára a munkája okán. Ha fél valamitől, ami a homályos, távoli jövőben függ fölötte, felemészti az ideg - de közvetlenül a megtörténte előtt mindig valamennyire megnyugszik. Ha már úgysincs visszaút, bár a szíve zakatol rendületlenül, az agyára nyugtató hályog kúszik.
A halálraítéltek lomhaságával húzza le a bal keze kesztyűjét és csatolja ki a fém szíjas karóráját, majd tömködi a zsebébe, ezzel már megválaszolva Adam korábbi kérdését. A nyakát biztosan nem fogja odaadni, ahhoz túlságosan gyáva. A bőr kabátja ujját följebb húzza a karján, szabaddá téve a csuklóját, ami a rá nehezedő stressztől hűvös és egészen sápadt.
Megdörzsöli a bőrt a vénái fölött, utoljára megmozgatja az ujjait - majd a tenyerét fölfelé fordítva, anélkül, hogy odanézne, kinyújtja a balját Adam felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418925#post418925][b]Dwayne Warren - 2014.11.10. 00:07[/b][/url]

Ahogy a karját kinyújtja, felkínálva a harapásra, az ellentétes keze akaratlanul is visszakúszik az autó belső kilincsére. Izzadó tenyere a hűvös krómot érinti, tudat alatt nyugtatja meg a mozdulat, a szabad távozás naiv reményével kecsegtetve. Persze pontosan tudja, hogy nem fog elmenekülni, még ha minden zsigere ordítva is ellenkezik, hogy tétlenül nézze végig, ahogy egy ragadozó a bőrébe mar. A lehetőség az, amire szüksége van. A szabad döntés látszatának megnyugtató, óvó gondolata.
Szaporán veszi a levegőt, ahogy Adam közelebb húzza a kezét, ő kissé lejjebb csúszik ültében. A vért a fülében érzi zakatolni, hangosan és valódin, akár az esőcseppek dallama. A hideg kezek a csuklójára fonódnak, minden izma megfeszül, ahogy a ragadozó a bőre fölé hajol, majd még utoljára felpillant rá.
... szinte egyáltalán nem. Inkább csak furcsa.
Egy villanásnyi, tompa nyomás, furcsa, bizsergető érzés. Az egész teste összerándul, ahogy a fogak átszakítják a bőrét és a véna vékony falát, bár inkább a tudat által generált riadalom, mint a fájdalom miatt. Reflexből megrántja a kezét, Adam azonban stabilan és erősen tartja, így mindössze az ujjait feszíti ökölbe.
Mindössze a hajat látja, ahogy betegesre sápadt arccal nézi a folyamatot. Elfordítja az arcát, szaporán emelkedő és süllyedő mellkassal bámul föl a szélvédőre. Csak az elsőn kell túl lenni, rémlik fel előtte a bátyja képe, onnan már minden mindig sokkal könnyebb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418980#post418980][b]Dwayne Warren - 2014.11.10. 15:16[/b][/url]

Végtelennek tűnő percekig bámulja az autó pasztellszínű plafonját, hallgatja az esőcseppek dobolását, próbálva kizárni az agyából Adam szuszogásának apró hangjait. Bár a dolog egyáltalán nem fáj, mégis szörnyen furcsa és számára kellemetlen. Finoman szólva sincs hozzászokva, hogy egy idegen felnőtt férfi a csuklójára tekeredik, mint egy szőrös neohippi pióca. Összeszorítja az ajkait, mély levegőket vesz, megakadályozva ezzel, hogy pusztán a tudattól lehányja a műszerfalat.
Aztán egyszerre vége lesz. A szorítás enyhül, majd megszűnik. Lassan húzza vissza zsibbadó karját magához, a másik kezét a seb helyére szorítja, bár annak bőrpíron és bizsergésen kívül már semmi nyoma sincs. Ő is hátradönti a fejét, a bal csuklóját tartva, érezve, hogy lassacskán a végtagjaiba visszaáramlik a vér. Nem tudja, Adam mennyit ihatott belőle, de ahhoz közel sem eleget, hogy pusztán amiatt szédelegni kezdjen; ennek fényében egyáltalán nem olyan borzalmas a helyzet, mint azt elképzelte. Ahogy Adam végül megszólal, a fejtámlán oldalra döntött fejjel néz felé.
   -  Te vagy az első, aki ezt mondja. Sz'al kösz. - elengedi a csuklóját, hogy a hüvelykujjával megdörzsölje a homlokát. A szívverése lassulni kezd, ahogy túlélte a számára halálosan rettegett, borzasztó eseményt, bár ahhoz, hogy az arcszíne is visszatérjen, jó pár percre lesz szüksége. De legalább agyilag határozottan kezd megnyugodni, valahol pedig furcsa elégedettséggel tölti el, hogy Adam kiválónak minősítette a bénegatívját.
   -  Mer' van, aki nem finom?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=419062#post419062][b]Dwayne Warren - 2014.11.10. 21:18[/b][/url]

Megköszörüli a torkát, feljebb ül, kirázza a haját a szeméből. A füle enyhén cseng a korábbi éles pánik nyomaként, a pulzusa azonban már közel normális. A hangulata leginkább fáradt és nyomott, valahol mélyen azonban egészen megkönnyebbült... elvégre, ha úgy vesszük, egy régi és veszedelmes fóbiájával nézett szembe. Az agyarak láttán mindig kiverte a víz, különösképp, ha azok mágikus bestiához tartoznak.
   -  Pedig ebben az országban láttam egy boltban ilyen izét... sült vért? - visszacibálja a kabátját az alkarjára, a zsebébe nyúl a karórájáért. Kissé reszketegen és elhalón beszél, mintha most ébredt volna, vagy, nos, most szívta volna ki a vérét egy vámpír. Ám felnőtt férfiként elájulni vagy komolyabban rosszul lenni nem fog, bármennyire is zaklatja a tudat még. Majd hazamegy és kialudja, mint egy komolyabb részegséget.
Az óráját fél kézzel ügyetlenül csatolja vissza, majd elrejti a kabátja ujja alatt.
   -  Asszem mennem kéne - motyogja Adam felé sandítva, aki már egészen magához tért a korábbi kábulatból. A sebváltót szórakozottan megütögeti maga mellett - Az én fajtámnak most aludnia kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=444864#post444864][b]Dwayne Warren - 2014.12.30. 21:03[/b][/url]

Csak lógatja a fejét, laposakat pislogva figyeli a füvet maguk alatt, majd azt, ahogy mindez ódon parkettára és szőnyegre vált. A bundája szálai közé a csípős hideg jócskán beette magát, így elsőre az orrán kívül más nem is érzékeli, hogy idebenn mennyivel melegebb van. Apró fülei egészen elhűltek, a bőr fájdalmasan sajogni kezd, ahogy a meleg vér ismét átjárja az ereket. Ez minden, amit a zsibbadáson kívül érez vagy gondol.
Nina jelenléte - pech. Hatalmas gubanc és nem árt vele a leghamarabb tisztázni a dolgot, ám most mégsem izgatja magát rajta különösebben. Kényelmes álmosság járja át, olyasféle, ami bármikor elnyomhatja és biztos, hogy hosszú órákon át fel sem ébredne. Mindig úgy képzelte, az első átváltozás olyan... más lesz. Izgalmas, kielégítő.
Ez inkább veszettül kényelmetlen. Mintha a tudata egy olyan testben próbálna elhelyezkedni, ami bő négy-öt mérettel szorosabb a kelleténél, különben pedig egyáltalán nem áll jól rajta.
Az oldala a szőnyeget érinti, ahogy a férfi elengedi, a tagjai elernyednek a padlón. Mélyről jövőt szusszan, a szemeit a vámpírra fordítja, majd anélkül, hogy megmozdítaná a fejét, furcsa nyüsszenést hallat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=446139#post446139][b]Dwayne Warren - 2015.01.01. 14:41[/b][/url]

Ismét mormog valamit, végül egy erőltetett szusszanással az oldaláról a hasára fordul. A test idegen és nehezen mozgatható, mintha egy nagyon rossz áttétes autót vezetne, vagy épp oltárian be lenne rúgva. Esetleg a kettőt egyszerre - akármelyik is, a helyzet egyáltalán nem egyszerű.
A férfi végül halk léptekkel távozik a szobából, ő is akkor kezd mocorogni ismét. Bármennyire fáradt, vagy épp nyomott, neki aztán esze ágában sincs aludni. Részben ugyanis attól tart, hogy ha borzként álomra hajtja a fejét, ki tudja, hogy emberi tudattal felébred-e valaha. A szakirodalom már számolt be ilyesmiről, eszüket vesztett mágusokról, akik egy ketrecben nyáladzva voltak kénytelenek eltölteni a hátralévő életüket, teljesen elfeledkezve arról, hogy valójában emberek. Nem túl szép jövő, de nem ám.
Tömzsi lábait óvatosan hozza maga alá, majd erőt véve végül felemelkedik. A teste izmai fejlettek és egészségesek, így valójában nem esik nehezére felállni, mindössze rémesen furcsa és groteszk érzés. A dohos szőnyeg, aminek savanykás szagát most jóval erősebben érzi, kényelmesen közel marad, míg minden más olyannyira távoli. Utoljára tipegő korában nézte ebből a szögből a világot. Nem árt hozzászokni.
Megfontoltan lép, megáll, majd lép tovább ismét. Az ízületei néha megroppannak, ahogy még minden tagja keresi a helyét, ám más rendellenes vagy rémisztő dolgot nem vesz észre. Kutya- méretű alakja puha léptekkel hagyja el a szobát, majd ballag ki a nappaliba, ahol a vámpír már nagyban a vackát készíti elő.
Szólni kell a Szőkének Rekedt, vinnyogó hangot hallat, mi még csak nem is hasonlít beszédre. És Lénának. És nem tudom.
Hogy is kell visszaváltozni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=446299#post446299][b]Dwayne Warren - 2015.01.01. 20:48[/b][/url]

Látható hirtelen ingerültséggel prüszköl egyet. Nem valami beszédes alkat, ám most az egyszer sok mindent megadna azért, hogy képes legyen kinyögni néhány eszeveszett, nyomorult szót. Hiába azonban az emberi tudat, a borz állkapcsa és hangképző szervei alkalmatlanok arra, hogy emberi szavakat formáljanak. Marad a morgás.
Hosszan pislog, kissé mintha megforgatná mézszínű szemeit, végül közelebb döcög a vámpírhoz. A mozgása darabos és nehézkes, cseppet sem életszerű és ösztönös, mint amilyennek lennie kellene. Ez azonban mind-mind már csak gyakorlás kérdése, ahogy Alexa magyarázta neki annak idején. Hozzá kell még szoknia ezekhez az új dimenziókhoz, mint egy kamasz srácnak, aki egy nyár alatt harminc centit nőtt, ezáltal kezdetben mindenhová beveri langaléta végtagjait.
A kanapéhoz érve egy szusszanással pislog fel, majd bólint egy aprót. Jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy ellenkezzen a telepátiával kapcsolatban, bár ő maga akár egy papírt és egy borzszájba-vehető tollat is szívesen elfogadna, hogy lekörmölje a gondolatait. Amiből sokkal több van, mint általában.
Elrugaszkodik, majd mellső két mancsát felhelyezi rá - többre azonban önerőből egyelőre nem képes. Két kínosan hosszú másodpercet követően végül felnéz a vámpírra... egy apró, ám most egészen emberinek ható mordulással pedig jelzi: örömmel venné, ha felsegítené azt a termetes hátsó fertályát maga mellé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=446576#post446576][b]Dwayne Warren - 2015.01.02. 12:20[/b][/url]

Egy rekedt nyüsszentéssel (hogy nevezzük ezt a hangot vajon..?) nyugtázza a vámpír hideg érintését, majd azt, ahogy megemeli és végül a kárpitra pakolja eléggé magatehetetlen testét. Ha ember lenne, kínjában most biztosan elröhögné magát ezen a már-már giccsesen idilli képen, ahogy a kanapén romantikáznak, mint egy falusi parasztember és a hűséges kutyája. Apropó kutya...
Állat tekintete még talán sosem tükrözött ilyen megütközést, mint az övé akkor, amikor Kensington végigsimított a különben meglepően puha bundáján. Állati test ide vagy oda, mindentől függetlenül egyszerre kirázza a hideg, szerencsére pedig a vámpír is ideje korán észbe kap. Csak semmi simi vagy tapi, férfiak vagyunk, az istenért, még ha most nem is tűnök annak... Ám a bocsánatkérésre mindössze lazán megrázza a fejét, majd egész emberien megemeli a vállait. Hagyjuk már. Ne beszéljünk erről.
Leülve kényelmetlenül fészkelődik, nem tud mit kezdeni a bozontos farokkal (az álmodó röhögve csapkodja a billentyűzetet), végül egy szusszanással hátradől a kanapén - már egész emberien. Talán csak a hideg sör hiányzik tömzsi kis mancsaiból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=446959#post446959][b]Dwayne Warren - 2015.01.03. 13:27[/b][/url]

Ahogy Adam közelebb hajol és mélyen a szemébe néz, ő ösztönösen húzza arrébb és fordítja félre a fejét. A személyes szféra szent és sérthetetlen, a vámpírtól pedig egyáltalán nem szokta meg, hogy megsértené ezt az aranyszabályt. apró fülei zaklatottan lapulnak a koponyájára, szaporán pislog párat, mire végül hunyorogva visszaemeli a tekintetét és belenéz azokba a furcsa, bizarrul csillogó szemekbe.
A hang, ami a fejében cseng, láthatóan meghökkenti őt. Riadtan rezzen össze, megenged egy furcsa vinnyogást, a fejét rázza párszor, mintha víz ment volna a fülébe. Jártak már a fejében, ez nyilvánvaló, ám úgy, hogy közben beszéljenek hozzá, még soha. Nehéz feldolgozni az érzést, hiszen eredendően retteg tőle hogy valaki az agyában vájkál, ne adj' isten mókol is valamit, ám a vámpírba vetett, egyelőre megingathatatlan bizalom végül túllendíti ezen a megrökönyödésen. Szusszan hát egyet, sárgás szemeit visszaemeli rá.
Hallasz engem vagy mi?
A borz gondolatai Dwayne jellegzetes akcentusával szólalnak meg, ami, nos, merőben szokatlan egy borztól. Jobban kihúzza magát, kételkedve fürkészi a vámpír szemeit.
Nem tudod, hogy lehet ezt visszacsinálni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=447163#post447163][b]Dwayne Warren - 2015.01.03. 18:17[/b][/url]

Felhúzza a vállait, majd megborzolja a szőrét. Ha ember lenne, most biztosan zavartan legyintene, horkantana egyet és a fejét rázná, ám jelenleg ez a gesztus is tökéletesen tükrözi az érzéseit.
'Oszt mit segítene az nekem? Kössz nem vagyok éhes meg semmi-
Elsőre is nehezen ment, akkor is meg kellett győznie magát róla, hogy nincs más választása, mint meginni a vámpír vérét... na de most? Köszöni szépen, szinte jól érzi magát, legalább is életveszélyben egyáltalán nincs. Egyelőre. Szemében azonban némi bizonytalanság csillan, az a kényelmetlen, gyomorforgató- féle, ami még messze áll a tényleges ijedtségtől. Azért mégsem szeretne örökre így maradni.
Ismét szusszan egyet, felmordulva megdörzsöli a jobb mancsával az orrát, úgy, ahogy a mosakodó macskák szokták.
Léna sem tudja. Mármint semmit. Eddig. De ha most Nina rohan hozzá, akkor nem t'o, hogy magyarázom ki a dolgot. Asszem könnyebb lenne, ha így maradnék és inkább letelepednék az erdőben, vagy a kastélyban, mint elvadult háziborz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=450365#post450365][b]Dwayne Warren - 2015.01.09. 16:12[/b][/url]

Nyúzott tekintetében a kételkedés fénye csillan, gondolatban fel is horkan kissé. Nina kisebb hírrel is Indonéziáig rohant a legutóbb, most pedig elképzelése sincs, mi járhat a rellonos jómadár fejében. Eleve sok olyasmit gondol róla, amt nem szeretne - erőszakosságot, megbízhatatlanságot, kétszínűséget -, azok pedig, legynek akár igazak is, nem örülne, ha kiegészülnének a "gyapjas kis állat"- jelzővel.
Csak aludni akarok asszem, hallatszik a férfi réveteg dünnyögése a ragadozó állat koponyájának mélyéről. De elmegyek, ha azt akarod. Csak nem jutok be a lakásomba, mert nincs hüvelykujjam... azt hiszem.
Az apró feje a mancsai felé fordul, hogy megszemlélje ezt a megbotránkoztató tényt. Ha nincs hüvelykujja, akkor bizony a mobilját sem tudja használni meg semmi... meg semmi. Még egy ok, ami miatt igazán nem kellene rozsomáknak maradnia.
A feje végül a vaskos mancsokra hullik. Milyen... puha és kényelmes.
Te Adam, csak fölhunyorít rá, te egy jó haver vagy. Kössz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=451165#post451165][b]Dwayne Warren - 2015.01.10. 21:32[/b][/url]

A pohár kiesik a kezéből, majd pedig darabokra robban a konyha csempéjén, ahogy az egész teste összerándul a különös, ismeretlen érzésre. Leginkább mintha közvetlen közelről a fülébe sikítottak volna, miközben ráznák, mint az almafát. Riadtan támaszkodik a konyhapultra, a szemeit a karjaira kapja, melyeken az égető bizsergés ellenére semmi rendelleneset nem lát. Az egyik tenyerét eztán mély levegővételek közben csúsztatja a homlokára. Nem érzi magát rosszul vagy betegnek, mégis mintha... az érzés valahogy groteszk módon kívülről jönne.
Zoknis lábával óvatosan átlépi a szilánkokat, a pultra támaszkodva elhagyja apró lakása konyháját. Zaklatottan siet beljebb a nappaliban, a kezeit a tarkójára kulcsolva, ilyekezve leküzdeni ezt a furcsa, zavarodott pánikot. Bárcsak értené, bárcsak... hacsak...
A fürdőszoba felől hallja a kiszűrődő csobogást, érzi Léna tusfürdőjének egzotikus illatát, a gondolatai már azonban egészen máshol járnak. Csak egy megérzés, egy furcsa kis gondolat... de le kell ellenőriznie.
Komolytalan kifogással szól be a fürdőbe a nőhöz, ne aggódjon, mindjárt visszajön, de el kell rohannia pár percre. Cipőt és kabátot húz, az ajtóban csörren a kulcs mögötte...
... pillanatokkal később pedig a viktoriánus ház lépcsője előtt áll.
Eleve különös gondolat, hogy a vámpír egyáltalán ébren legyen ebben az időpontban. Az udvariasság nem Dwayne erőssége, azt mégis megtanulta már, hogy ne zavarja az alvót addig, amíg maga a nap is nyugovóra nem tér. A házat azonban most az alkony fényei aranyozzák, akár egy giccses képeslapon, mégis...
A zaklatott érzés nyomása végül ráveszi, hogy feballagjon a lépcsőn. A válla fölött hátrafordulva utoljára belenéz a lenyugvó napkorong fényébe, aztán nyomja le a rézkilincset.
A napfény vékony sávban vetül a parkettára, majd eltűnik, ahogy a férfi besukja az ajtót maga mögött. Szaporán pislog, hogy foltokban elvakult szeme világát kitisztítsa, beljebb ballag, épp csak pár lépést, amíg meglátja.
Bőr. Égett bőr. És csontok.
-Holy f*ck... Adam...?