A viktoriánus stílusú, ódon ház a falu melletti erdő fái közt rejtőzik. Vörös téglákból épült, tetőcserepei feketék. Kerek szárnyát kupola díszíti. Verandájára öt fokból álló lépcsősoron vezet fel az út, innen nyílik a bejárati ajtó, amely természetesen csak és kizárólag sötétedés után vagy éppen napkelte előtt tárul ki a látogatók előtt...

A házban megannyi kis folyosó, szoba, rejtett zug található, telezsúfolva a legkülönfélébb bútorokkal, tárgyakkal, berendezésekkel, könyvekkel, hangszerekkel, képekkel, látszólag hatalmas káoszban, teljesen rendszertelenül.
Minden helyiség rejt valami egészen érdekes megoldást. Az egyes eszközök, ingóságok a legváratlanabb szerepet töltik be, használatuk olykor koránt sem rendeltetésszerű. Így a konyhabeli étkezőasztal sakktáblaként szolgál, a nappali padlójának bizonyos részein csaknem szőnyeg sűrűn futnak át a kábelek, a mellékhelyiségben pedig egy terebélyes bokor nőtt ki a WC kagylóból.
Hiába szokatlan azonban a régi épület limlomosnak tűnő közege, végtelen nyugalmat árasztanak időtlen értékeket felvonultató szobái.

Valahogy nem sikerül úgy lejátszani a dallamot, mint ahogy a fejemben volt. Néha, ha csak benyomás, sejtelem szintjén kezd el szólni valami bennem, akkor ez elő szokott fordulni, és ez meglehetősen bosszant. A végére pedig már annyiszor próbálom lejátszani a hangszeremen, hogy kiszáll belőlem a zene, ami alapból megfogalmazódott. Összekeveredik mindazzal, ami felszínre került és egyszerűen elveszítem az eredeti elképzelést. Kiábrándító. Ilyenkor mindig csak remélni merem, hogy váratlanul ismét rám talál az a dallam valamikor.
Lemondóan fújok egyet, és szórakozottan simogatom még fehér elektromos gitáromat hosszú ujjaimmal, bús szemekkel pislogva magam elé a dohányzóasztalra. Nem vagyok kifejezetten szomorú emiatt az egész miatt, arról már réges-rég leszoktam. Az viszont biztos, hogy jól nem esik. Sóhajtva pillantok el az ablak felé és a függöny mellett beszüremlő gyér fény ráébreszt, hogy bizony hamarosan felkel a nap. Ideje ágyba bújnom. Simítva eresztem le fehér kezemet a húrokról, készen rá, hogy eltegyem hangszeremet és aztán majd magamat is estére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418299#post418299][b]Adam Kensington - 2014.11.08. 21:17[/b][/url]

Valahogy nem sikerül úgy lejátszani a dallamot, mint ahogy a fejemben volt. Néha, ha csak benyomás, sejtelem szintjén kezd el szólni valami bennem, akkor ez elő szokott fordulni, és ez meglehetősen bosszant. A végére pedig már annyiszor próbálom lejátszani a hangszeremen, hogy kiszáll belőlem a zene, ami alapból megfogalmazódott. Összekeveredik mindazzal, ami felszínre került és egyszerűen elveszítem az eredeti elképzelést. Kiábrándító. Ilyenkor mindig csak remélni merem, hogy váratlanul ismét rám talál az a dallam valamikor.
Lemondóan fújok egyet, és szórakozottan simogatom még fehér elektromos gitáromat hosszú ujjaimmal, bús szemekkel pislogva magam elé a dohányzóasztalra. Nem vagyok kifejezetten szomorú emiatt az egész miatt, arról már réges-rég leszoktam. Az viszont biztos, hogy jól nem esik. Sóhajtva pillantok el az ablak felé és a függöny mellett beszüremlő gyér fény ráébreszt, hogy bizony hamarosan felkel a nap. Ideje ágyba bújnom. Simítva eresztem le fehér kezemet a húrokról, készen rá, hogy eltegyem hangszeremet és aztán majd magamat is estére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418303#post418303][b]Dwayne Warren - 2014.11.08. 21:39[/b][/url]

BAMM
A bakancsa vasalt talpa hangos dörrenéssel csapódik a fa deszkáinak. A zár roppan egyet, majd végül megadja magát a felső akaratnak - az ajtó lendületesen vágódik ki. A reggeli, alacsony napfény végigfut a szőnyegen, hosszú árnyékot vetve alakjának.
A vállával löki vissza a lendülettől becsukódó ajtót, beljebb csörtet a házban, ahol mindössze egyszer, egy sajnálatos éjszaka végeredményeként járt itt. Nos, lényegében most is ez a helyzet, vagy valami kínosan, vérlázítóan és kiborítóan hasonló.
Teljesen biztos benne, hogy meg fogja ölni.
Meg kell ölnie.
   - ADAM!
Fekete, kapucnis pulóverében mintha egy suhanc betörő vagy valamilyen szélsőséges tüntető lenne. A haja elaludt és kócos, mintha percekkel korábban kelt volna ki az ágyából. Lehet, hogy így is van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418313#post418313][b]Adam Kensington - 2014.11.08. 21:58[/b][/url]

Miközben felállok és helyére rakom hangszeremet, észlelem, hogy valaki közeleg. Valaki nagyon sebesen közeleg, már egy emberi léptékhez képest. Összevont szemöldökkel fordulok a nappali bejárata felé, és hallom, ahogy berúgják az ajtómat. Mi a jó...? Figyelem, ahogy a felkelő nap fényét a folyosóm padlójára veti, miközben az ismerős illatból, légzésből megállapítom: Dwayne Warren érkezett meg hozzám.
Egyelőre nem mozdulok a kanapém mögül. Úgysem mehetnék a férfi elé, hiszen rögtön megégnék. Felelni pedig nem fogok neki a megszólításomra, ha már egyszer ilyen -enyhén szólva- durván és udvariatlanul rontott be hozzám. Valamiért nagyon ingerült. Több, mint ingerült. Ki van kelve magából. Az okáról viszont még csak sejtelmem sincs. Várom, hogy rám találjon. Elbújni természetesen nem fogok, szóval nem lesz neki nehéz. Ráérősen a kanapém elé sétálok, valahová a nappali közepére, hallgatva a közeledő, kemény lépteket. Nyurga alakommal, fekete ingben és sötét farmerban, mezítláb álldogálok a melegszínű szőnyegen, a szoba bejáratát fixírozva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418323#post418323][b]Dwayne Warren - 2014.11.08. 22:11[/b][/url]

Hogy nagyon ingerült? Ó, az ebben a helyzetben nem a megfelelő kifejezés. Az agyát vörös helyett már-már sötétbordó köd lepi el, olyan, amin nagyon nehéz átlátni vagy ésszerűen gondolkodni.
Az agyába ismét betolakodnak az előző éjjel képei. Álomképei. Rémképei. Dühösen rúgja fel az útjába kerülő alacsony, fa esernyőtartót - vagy valami egészen hasonló tárgyat, az fejre áll, mind a négy fából faragott lábával az ég felé meredve. Az egyik ilyen lábat ragadja meg, majd fölemelve a térdén töri le. Az asztal maradéka visszaesik a parkettára, ő az újdonsült fegyverét a másik kezébe átvéve csörtet tovább. A nappaliba.  
Mint egy felingerelt ősember.
   -  Mit csináltál az agyammal, HAH? Csináld VISSZA!
A karót fenyegetően, bár inkább elborult aggyal szegezi a vámpír felé, bal kezét ökölbe szorítva. Kinyírja, biztosan kinyírja, rohadtul fel fogja koncolni, feldarabolja, a darabkáit pedig majd bedobálja egy csirkeólba, ha nem csinálja vissza, amit tett. Mert, hogy tennie kellett valamit, biztosan, olyan nincs, hogy nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418333#post418333][b]Adam Kensington - 2014.11.08. 22:23[/b][/url]

Mielőtt még megérkezne hozzám, hallom, ahogy széttör valamit a folyosón. Fájdalmasan hunyom le a szemem, szusszanva egyet. Ez remek. Igazán remek. Felnyitom aztán tekintetem, és figyelem a vadkanként becsörtető férfit, aki a szétbarmolt bútordarabom egyik lábával fenyeget engem, mintegy azzal kecsegtetve, hogy karóként fogja azt a szívembe szúrni. Rezzenéstelenül állok előtte, és hallgatom fröcsögő, dühödt szavait, melyek egyre határozottabb homlokráncolásra késztetnek.
- Szeretném, ha azt letennéd és utána talán beszélhetünk, akármiről legyen is szó... - mérem végig Őt, rekedtes hangú szavaim közben, amelyek szokásosan csöndesek bár, élük jóval jelentősebb, mint máskor. Hiszen nem igazán vagyok elragadtatva a helyzettől. Mégis mit gondol, hogy így rám tör? Rosszul vagyok az ilyen modortalan viselkedéstől. Ráadásul erőt kell vegyek magamon, hogy ez a jelen esemény ne idézze fel bennem azt a számtalan alkalmat, amikor egyesek vagy épp tömegek gondolták úgy, hogy a nyomorult vámpírra akármikor ráronthatnak és megszentségteleníthetik az otthonát. Megteszem Dwaynenek azt a szívességet, hogy ezeket az eseteket nem hozom gy kalap alá a jelenlegi helyzettel, szóval Ő meg lesz szíves azt megtenni nekem, hogy lerakja azt a hülye fát, vagy elveszem Tőle...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418342#post418342][b]Dwayne Warren - 2014.11.08. 22:48[/b][/url]

   -  Na neeem, neeeem...
Hadaró, érthetetlenné váló beszéde miatt elsőre részegnek tűnhet, vagy mintha egyenesen bevett volna valamit, mielőtt a vámpír házához indult. Adam azonban ennek nyomát sem érezheti rajta, mindössze a lila köd lepi el egyébként is ingatag elméjét.
Közelebb lép hozzá, a karót meglengeti a kezében, a vége fenyegetően éles, mint egy nagyobb, törött agyar.
   -  Valamit te csináltál az agyammal! - ordít rá, a mutatóujjával a saját halántékára bökve - Bejöttél, lenyomtad a véredet a torkomon és megbuzeráltad az agyam! Csináld vissza te nagy rakás sz*rkupac! Most!
Nem igazán gondolkodik, akkor sem tette, amikor felriadva feltápászkodott az ágya melletti padlóról. A takarója a lábára gabalyodott, kapkodva tépte le magáról, reszketve öltözött föl, most pedig itt van.
Egy felnőtt férfi ember alapvetően nem szokott pánikba esni a rémálmaitól. Ez valahogy más volt. Valóságos. Túl valóságos és valahogy...
Valahogy túlságosan is...
Meggyőző.
A szívét érzi a torkában dobogni, a teste kimelegszik, láthatóan esze ágában sincs eldobni a fegyverét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418344#post418344][b]Adam Kensington - 2014.11.08. 22:59[/b][/url]

Hogy micsoda? Ó, szóval... csak nem? Ah... Rohadt élet.
Felhagyok szemöldököm összehúzásával és feljebb szegem kissé államat, ahogy rájövök, miről lehet szó. Így már teljesen összeáll a kép. Így már értem, miért áll előttem a férfi ezzel az ágyból kipattant külsővel, egy karót markolva, reszkető idegként. Nem akarom megvárni, amíg megindul felém a fegyverével. Zokon veszem az olyasmit. Úgyhogy inkább egy pillanat alatt kikapom a kezéből és már a helyemen is vagyok ismét. Félredobom a bútorlábat, valahol a kanapém mögött landol, koppanva, és gurul még hátrébb, a függöny aljába ütközve, meglibbentve azt.
- Álmodtál rólam, Dwayne? - szegezem neki a kérdést, próbálva megtudni, honnan veszi, hogy csináltam valamit az agyával. Egyelőre nem állok neki magyarázkodni vagy mentegetőzni. Tehet nekem egy szívességet...
- Álmodtál rólam valami... szokatlant? - emelem meg fekete szemöldökömet lágyan, miközben fehér kezeimet magam mellett lógatva, laza terpeszemben állok a dühödt férfi előtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418355#post418355][b]Dwayne Warren - 2014.11.08. 23:11[/b][/url]

Nehezen veszi a levegőt, a mellkasa szaporán emelkedik és süllyed, a szabad keze ujjai még inkább ökölbe szorulnak. Felhúzza a vállait, akár egy felborzolt tollú, sérült madár. Szólásra nyitná a száját ismét, ekkor azonban érzi, hogy az egyetlen fegyvere, amibe eddig kapaszkodhatott, kicsúszik a tenyeréből.
Adam húzása dicséretes ügyességgel billenti ki a magabiztosságát. Értetlenül bámul le az ujjira, amik a levegőt markolják ügyetlenül, majd vissza a vámpírra, aki kihasználja a pár pillanatnyi csöndet, hogy közbeszúrja a kérdéseit.
Lehajtja a fejét, összeszorított foggal fújja ki a levegőt. Az arca sötétebb színre vált, bár lehet, hogy mindez az elsötétített szoba fényviszonyainak furcsa, gyermeteg játéka.
   -  Teeeee kis...
Tudja. Kimondta. Ő csinálta.
A bakancsa megcsúszik a parkettán, ahogy elrugaszkodik, nem gondolkodik igazán, ahogy az adrenalinlöket biztatása előtt lefeküdve puszta testtel megy neki, akár egy veszett állat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418382#post418382][b]Adam Kensington - 2014.11.08. 23:26[/b][/url]

Figyelem, ahogy a fegyverelvételt követő megingás után szavaimtól ismét elborul az agya, ha nem még inkább. Ezt igennek veszem. Álmodott rólam. Olyasmiket álmodott, amiket valószínűleg nem szeretett volna. Hm. Ahogy elnézem a fújtató aurort, sejtem, mi következik, és bár simán megtehetném, hogy félreállok az útjából, hagyva, hogy elvágódjon szépen, azonban egy részről, úgy érzem, szükséges levezetnie ezt az őrült indulatot; más részről pedig én sem őrzöm megszokott nyugalmamat. Hogy is mondjam? Nem vagyok boldog, tekintve, hogyan robbant be hozzám és hogy rám szegezte azt a rohadt karót.
Nem lépek hát el, amikor végül nekem ront, és nem verek gyökeret a lábaimmal, hogy ne dönthessen el. Igenis hagyom, hogy ahogy nekem jön, elsodorjon, és pár lépés után hátravágódom, átesve a dohányzóasztalon. Fejem és vállam a kanapé háttámlájának ütődik. Egyik kezemmel megmarkolom a lendülettől rám esett, bőszült férfi haját, és rávicsorgok előbújt agyaraimmal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418396#post418396][b]Dwayne Warren - 2014.11.08. 23:41[/b][/url]

A teste a vámpír masszív mellkasának ütközik - majd mindketten a kanapéra zuhannak mint két megtermett krumplis zsák. A fogai összekoccannak, a könyöke valahová Adam már úgysem használt májának környékére nyomódik, bakancsos lábával lesodorja a dohányzóasztalon hagyott tárgyakat a földre.
   -  Te ssszemét... ssssz*r!
Összeszorított foggal nyögi ki a szavakat, jobb keze alkarját a férfi torkának nyomva, ezzel próbálva leszorítani őt. Ha mindketten egyszerű halandók lennének, a testfelépítése és habitusa komoly előnyhöz juttatná egy ehhez fogható verekedésben, hiszen két idősebb testvér mellett ebbe született és nőtt bele.
Ám Adam más, Adam közelről sem ember, elvégre még csak nem is él igazán. Egy ésszerűen gondolkodó ember most inkább visszavonulna, felfogná azzal a hülye fejével, hogy ennek semmi jó lehet. Egy ésszerűen gondolkodó igen, biztosan ezt tenné.
A szeme sarkából látja meg a kivillanó agyarakat. Fájdalmasan felnyög, ösztönösen rántaná el a fejét, a hajszálai tömegesen szakadnak ki a fejbőréből és maradnak Adam markában. A bal keze ujjai ökölbe szorulnak, ő pedig üt - hogy egy jól irányzott parasztlengővel pofán nyomja az ellenfelét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418419#post418419][b]Adam Kensington - 2014.11.09. 00:03[/b][/url]

Egyik karja a gyomortájamba fúródva, a másikkal nyakamat szorítja le. Lábaink kapálódznak, csúszkálva a dohányzóasztalon, rúgva a másikat, lelökve mindent a felszínéről. Warren megretten fogaimtól és elkapja fejét, amitől a kezemben marad a haja egy része. Észlelem, hogy ütni készül. Egy töredék másodpercig hezitálok, hogy engedjem-e bevinni találatot, ám az utolsó pillanatban félrerántom a fejem, így az auror a kanapéba bokszol.
Kívülről valami egészen brutálisnak hathat ez a jelenet, hiszen a férfi testfelépítése és alakja igen markáns, az én hosszú alkatom úgyszintén eléggé jelentős, heves mozdulatainkat pedig féktelen indulat hatja át. Persze, nem csak külső szemlélőnek lehetne durva a helyzet, hanem résztvevőként is az, azonban az igazsághoz hozzá tartozik, hogy elég hamar véget vethetnék ennek. De nem akarok még egyelőre. Miért úszná meg a baromságait Dwayne Warren mindig annyival, hogy kedvesen és nyugodtan leszerelem, kettőnk helyett oldva meg egymagam a helyzetet? Nem. Most az egyszer -és talán nem utoljára- nem így lesz.
- Szállj le rólam... - sziszegem ki nyögve agyaraim közül, pulóvere nyakát markolva. Mondtam már neki hasonlót, még a megismerkedésünk estéjén a pubban. Csak akkor képletesen szóltam. De akkor is felhúzott, ahogyan most is. Ezt azért nem sokan mondhatják el magukról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418449#post418449][b]Dwayne Warren - 2014.11.09. 00:20[/b][/url]

Az ökle a kanapé párnái közé fúródik, ahogy Adam az ő halandó szeme számára felfoghatatlan sebességgel mozdul arrébb. Csapzott haja a szemébe hullik, ő megrázza a fejét. A lába elcsúszik valami kiömlött folyadékon az asztalon, ő megbillen, följebb mászik, a jobb lábával akaratlanul- bár nem bánva a dolgot - térdel Adam lágy részeink valamelyikébe.
   -  Csináld vissza!
Sziszegi fröcsögő indulattal, hallja, ahogy feszengve igyekszik kiszabadulni a szorításból, a pulóvere a válla varrásánál elszakad. Erősebben nyomja az alkarját a férfi nyakának, mintha ezzel próbálná átvenni a helyzet fölötti uralmat, amit pusztán látszólag birtokol.
Dwayne Warren lényegében sosem volt több egyszerű állatnál, ami az evolúció csavarja folytán mégis megtanult beszélni és felegyenesedve járni anélkül, hogy orra bukna. Az ösztöneit azonban nem hagyta hátra a törzsfejlődésben. Ha leszorítják, megbéklyózzák vagy a falhoz kényszerítik, azonnal a túlélési ösztönei veszik át az uralmat az agya, ezáltal az egész teste fölött. Az pedig, hogy Adam a pulóvere nyakát szorongatja, számára minden skálán túllépi a "sarokba szorítottság" küszöbét. Látja megcsillanni a fogakat, ez pedig kiszorítja a tüdejéből az összes levegőt.
De legalább nem ő van alul.
  -  Te mocskos bestia, b***dmeg magad!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418492#post418492][b]Adam Kensington - 2014.11.09. 00:47[/b][/url]

Torokból nyögök egy aprót, ahogy valahova az ágyéktájamra térdel. Persze, nekem semmi nem fáj annyira, mint egy halandónak és bajom végképp nem lesz tőle, ennek ellenére azért egyáltalán nem kellemes. Fújtatva, kemény vonásokkal heverek alatta, fölsőrészét markolva, hallgatva a hülyeségeit, és figyelve eltorzult vonásait.
- Ez nem így megy, Te f***... - morgom bele az arcába ingerülten, feljebb emelve a fejemet, aztán fogom magam, és lelököm a férfit magam mellé a kanapéra, hogy egy pillanat alatt fölé kerekedjek, és a csuklóit lefogjam a feje mellett a párnákra, lábaimmal leszorítva lábait. Most már Ő van alul... és szépen így marad. Ezt egy vicsorgó mordulással adom tudtára, ha másként nem volna elég világos.
- A vérem miatt álmodtál, igen. De nem direkt csináltam. Komolyan nem. - magyarázom mély hangon, Dwayne elborult tekintetét figyelve, amely azonban már mintha veszített volna eszelősségéből a bunyó hatására. Részemről jóval hamarabb leszek most ismét sokkal józanabb. Azért agyaraimat még nem húzom vissza.
- Nem tudtam, hogy ez lesz. Adtam már a véremből páraknak, de... vagy olyanok voltak, akikkel együtt voltam, vagy olyanok, akikkel a későbbiekben nem találkoztam. Így nem derülhetett ki egyértelműen számomra, hogy a véremnek ilyen hatása is van a gyógyításon felül. Ez nem egyetemes a fajtámban. Nem lehettem biztos benne. - taglalom tovább őszintén és határozottan az alattam feszülten heverő férfinak.
- Sajnos nem áll módomban visszacsinálni. - rázom meg a fejemet, egyre és egyre lágyabban beszélve. Nos... talán ennek így kellett lennie. Ha Warren tudta volna, mik a mellékhatások, van annyira ostoba, hogy nem fogadja el a segítségem, és inkább meghal, semmint hogy vonzódni kezdjen hozzám és hogy időről-időre legyen néhány pikáns álma velem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418514#post418514][b]Dwayne Warren - 2014.11.09. 01:05[/b][/url]

Egy rántás. Ennyi az egész. Felnyög, ahogy a háta a kanapéhoz ér, Adam rá nehezedő súlya kipréseli a tüdejéből a maradék levegőt. Oldalra kapja a fejét, a szorítás alatt elfehéredő csuklójára, furcsa, nyöszörgés- szerű hangot hallat. Kapálózni és rúgni próbál, kiszabadítani magát ebből az átkozott béklyóból, ez azonban egyáltalán nem megy. Az erőlködéstől kiveri a víz, szíve szapora ütemét a fülén át is visszahallja.
Visszanéz a vámpírra - a tekintete ekkorra azonban állatias indulat helyett tiszta, palástolatlan félelemmel telik meg. Szaporán kapkodja a levegőt, az agyarakat bámulja, melyek fedetlenül csillannak meg olyannyira közel az arcához...
   -  Ne...
A karjai még egyszer megfeszülnek, végül látszólag végleg feladja ezt az eszeveszett hadakozást. Kalapáló szívvel hallgatja, amit mond, bár közel sem biztos, hogy bármit is felfog belőle. A füle cseng, a fejében lévő apró hang pedig mindent túlordítva parancsolja, hogy akár a karjai lerágása árán is, de azonnal szabaduljon ki a kínzó szorításból.
A klausztrofóbia különös dolgokat művel még egy állítólag felnőtt emberrel is.
   -  Te szemét. - mormogja rekedten, majd a szavainak további nyomatékot adva szembeköpi a vámpírt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418528#post418528][b]Adam Kensington - 2014.11.09. 01:26[/b][/url]

Azt hiszi, hogy meg akarom harapni. Látom, ahogy a fogaimat bámulja rémülten. Nem mondom, hogy alaptalan a félelme, ám messze állok attól, hogy elveszítsem az uralmam önmagam felett. Márpedig tiszta fejjel, az engedélye nélkül nem teszek ilyesmit. Úgyhogy megnyugodhat.
Érzékelem, hogy még alapvetőbben kéne kifejeznem magamat, mert nem biztos, hogy a férfi felfogja, amit mondok. Azonban tényleg szerettem volna elmagyarázni a dolgot. Mondjuk megtanulhatnám már, hogy Dwayne Warrennel legajánlatosabb tőmondatokban beszélni, hát még akkor, ha éppen nem lát az idegtől. Nem tudja és talán nem is akarja megérteni mindazt, amit közlök Vele. Valószínűleg annyi jött neki az egészből, hogy igen, én vagyok az oka. Ennek a meggyőződésének nyomatékot adva köp arcon. Összerezzenek és lehunyom a szemem, miközben a nyála folyik alá sápadt ábrázatomon. Nyelek egyet, majd durva mozdulattal, szinte a kanapéba lökve kelek fel róla, miközben ingem ujjába törlöm arcomat felkaromnál.
- Takarodj a házamból... - szólok egészen csöndesen, arrébb sétálva a nappaliban, háttal a férfinak. Ettől még persze pontosan észlelem, mi van  Vele. Csak éppen látni sem akarom! Sok mindent megtehetnek velem, de hogy bárki leköpjön... annál nekem nincs lejjebb. És hát ezt érdemli, aki megmenti az életedet, nem igaz, Dwayne? Igazán gratulálok...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418592#post418592][b]Dwayne Warren - 2014.11.09. 11:18[/b][/url]

Szinte megnyekken a durva lökésre, összeszorítja a szemét, fölkészülve lényegében bármire. Azonban mindössze a szorítás marad abba, Adam súlya pedig végül felemelkedik róla. Ismét levegőhöz jut, nyitott szájjal lélegzik, hevesen dobogó szívvel küszködi magát feljebb a kanapén. Mindkét csuklója bizsereg, az ujjai pedig elzsibbadtak a vámpír emberfelettien erős szorításában, ám most már legalább szabad.
Kapkodva tápászkodik föl, ahogy hátrébb lép, a lába megcsúszik két újságpapíron, ő meginog, kis híján hanyatt vágódik a mindenféle szétszórt és törött holmival borított padlón.
Dühösen szusszan, megrázza magát, a pulóverét visszahúzza a vállára. Hosszú másodpercekig bámulja a vámpír neohippi loboncát, majd magában egy durva szitkozódást elmormolva fordul meg és távozik a szobából. Az ajtó hamarosan csapódik mögötte, őt pedig minden sértett indulatával együtt végül elnyeli az erdő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418644#post418644][b]Adam Kensington - 2014.11.09. 12:03[/b][/url]

A mai egy itthon maradós este. Szerencsére most már hamarabb sötétedik, úgyhogy fenn lehetek pár órája. Ittam, felöltöztem és összeírtam Kírának, miket kéne még beszereznie mostanában, illetve kihúztam a listáról azt, amit már teljesített. Az általa hozott, különleges fémtartályok kiválóan tartják a bennük lévő vér minőségét, valamint pompásan üzemel az orvosi eszköz is, amivel a bolti alkalmazottak csapolnak egy keveset azokból, akik a fizetés ezen módját választják. A többi tétel nagy része olyan, amit nekem ilyen vagy olyan okokból nehezebb volna beszereznem, mint a lánynak, aki pl. simán besétál a boltba és megveszi őket. Ezért is alkalmaztam Őt annak idején. A különféle ketyeréket, szerkezeteket már meg tudom kérni az üzletünkön keresztül, hiszen ott vannak ilyen kapcsolatok. Minden más egyéb viszont jóval egyszerűbb egy halandó számára, a zömében nappali nyitva tartások miatt. Még azt lehetne, hogy Neten rendelek, viszont Bogolyfalvára ugyebár nem szállítanak, főleg nem este vagy éjszaka. Dehát nem gond. Ezért jó, ha van egy beszerzőm. Főleg, ha ilyen talpra esett és nem okoznak gondot neki a különleges igények sem, mint azt a lista egyes tagjai mutatják.
Felkapom a dzsekimet a pólómra és kisétálok a házamból, elhaladva a nemrég az ösvény mellé telepített, napelemes lámpák között, és balról a hátsó kert felé veszem az irány, a fák felé haladva, egészen pontosan egy régi, fehér, ütött-kopott sportkocsihoz. Igen, az enyém. Volna rá bőven pénzem, hogy újat vegyek, dehát szeretek bütykölni. Ezért jöttem most is. Felnyitom a motorháztetőt és elszórakozom a szerkezettel jó ideig, majd lezárom és bedobom magam a sofőrülésre. Szusszanok egyet és hátradőlök. Hosszan nézek csak magam elé, a lista utolsó tételén, a fából készült lőszeren merengve és ettől a gondolattól eljutva Warrenhez, aki néhány nappal ezelőtt rám tört hajnalban. Azóta megjavítottam a berúgott ajtómat és kidobtam a tönkretett bútordarabot, meg persze rendet raktam a nappaliban. A fejemben viszont még nem sikerült. Keserűen lappang bennem az eset azóta is. Nem mondom, a verekedés talán jól esett, de sok minden van, ami viszont egyáltalán nem. Lesütöm a szemem, aztán egy sóhajjal a műszerfalat kezdem babrálni, majd hamarosan felfigyelek rá, hogy valaki a közelben kószál. Nem egy szimpla, esti sétáját járó falulakó. Nem. Valaki, aki mintha rendre erre indulna, aztán meggondolná magát. Összevonom a szemöldökömet és az autó leeresztett ablakán át mélyet szívok a levegőből. Hm. Úgy tűnik, csak emlegetnem kellett magamban és megjelent: Warren kószál erre...
Fogalmam sincs, mennyi idő telik el. Nem figyelem. Próbálgatom az ablaktörlőt, a fel-felbőgő motort, és néha benyomom a fényszórókat. A férfi meg csak bolyong tovább a környéken. Néha elnézek a házam mellett az erdő fái felé. Látni azonban egyelőre nem látom Őt. Vajon mit akar? Jött megölni vagy esetleg mostanra higgadt le? Majd kiderül. Addig is, csak üldögélek tovább a kocsiban, hol szórakozva a műszerfallal, hol a kormányon nyugtatva kezeimet és csak nézve borongósan magam elé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418667#post418667][b]Dwayne Warren - 2014.11.09. 12:32[/b][/url]

A fű nedves és síkos a cipője talpa alatt, a novemberi levegő maróan hideg a fák között. Behúzott vállakkal és lehajtott fejjel sétál a keskeny ösvényen, ami a ház irányába kanyarog. Megtorpan, néhány mély levegőt vesz, majd továbbindul, ám mindössze, hogy huszonöt méterrel később újra megálljon.
A rémképek maradtak, ám az indulat először ritkábban lobbant föl benne, majd végül egészen elmaradozott. Akaratlanul is visszaidézte az ominózus verekedést az éjlénnyel, melyet a furcsa mód, bal lábában jelentkező izomláz folyamatosan emlékeztette. Máskor egészen szürreális megkönnyebbülést érzett, ha őrjönghetett egy jót és valakinek az ocsmány fején kitölthette a dühét... ám ez valahogy mégis más. Hiába, Adam végső reakciójának és az ő csúfos eloldalgásának hála a megszokott hatás elmaradt.
Hogy nevezik vajon ezt, amit érez? Bűntudat? Lehet. Az elforduló vámpír látványa és csalódott hangja minden bizonnyal örökre az agyába égett, megmagyarázhatatlan rossz érzést hagyva maga után.
Zsebre csúsztatott kezekkel lép ki az alacsony cserjék és kopasz fák közül. Bizonytalanul pislog a ház ablakaira, épp a bejárat felé indulna, mikor meghallja a felbőgő motort... ami egy mágusok lakta településen egészen szokatlan dolog. Megdermedve fülel, végül nyel egyet, elindul, hogy megkerülje a házat. Na nem egy túlságosan intelligens ember - de ennyiből már összerakja, hogy hacsak épp nem a kocsiját nyúlják le, Adam arra lesz.
Bőr kabátos, fázó alakja megjelenik a  ház tövében, majd megáll. A lélegzete ködként kavarog, miközben szép lassan, hogy az autóban ülő láthassam felemeli a kezeit. Ujjatlan kesztyűs keze egészen fázik, ám jelzi, most fegyvertelen. Békés szándékkal érkezett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418700#post418700][b]Adam Kensington - 2014.11.09. 14:03[/b][/url]

Ahogy egy kis babrálásból újfent elnézek a szélvédőn át a fák felé, megpillantom az auror bőrdzsekis, fázós alakját. Leállítok mindent a kocsiban. Nem világítok, nem szórakozom a gyújtással. Csak ülök és nézem, ahogy látogatóm feltartja ujjatlan kesztyűs kezeit, így jelezve, hogy nincs nála fegyver, békével érkezett. Lágy, bús vonásokkal figyelem Őt, majd aprót sóhajtok, és kiszállok az autóból. Nem ingerülten, de lendületesen vágom be ajtaját, hogy aztán kabátom zsebébe csúsztassam sápadt kezeimet, és a járgány elé sétálva leüljek annak motorháztetőjére. Fenekem letámasztom rá, bakancsos lábaimat szétvetem. Lesütöm a szemem a fűre, majd feltekintek a férfira, várva, hogy közelebb jöjjön.
Látszik a lehelet. Hideg van idekinn. Az illem azt diktálná, hogy behívjam a házamba vendégemet. Azonban érthető okokból, most ehhez nincs annyira kedvem. Én meg úgysem fázom egyáltalán. Majd ha már nagyon didereg, legfeljebb beülünk a kocsiba. Vagy végső esetben bemegyünk hozzám... oké...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418709#post418709][b]Dwayne Warren - 2014.11.09. 14:21[/b][/url]

Végül visszaengedi a kezeit az oldala mellé. Szótlanul és mozdulatlanul nézi végig, ahogy a férfi kiszáll a kocsiból, majd annak motorháztetőjére támaszkodik. Hátrapillant a válla fölött, az alsó ajkát rágcsálva dünnyög valamit.
Lassan indul el felé a nedves füvön, ám véletlenül sem néz a férfi szemébe, de egyáltalán rá se. Valójában meg is hátrálhatna, fut végig az agyán a kósza gondolat, ami közelebb lépve csak egyre és egyre csábítóbbnak tűnik. Egy furcsa nyomás a gyomra táján, ami eleve arra kényszerítette, hogy ma idejöjjön, további maradást parancsol neki. Hosszan kifújja a levegőt, ő is a kabátja zsebébe rejti a kezeit.
Legalább három, de inkább öt méterre tőle először lelassít, majd megáll. A tekintete végigsiklik az öreg, fehér sportkocsin, feltűnően hosszú ideig. Nyel, majd szusszan egyet. Végül pedig elhatározva magát fölemeli a pillantását a férfira.
   -  Bocs.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418722#post418722][b]Adam Kensington - 2014.11.09. 14:41[/b][/url]

Hallom szíve kalapálását és látom tétova mozdulatain, hogy legszívesebben faképnél hagyna. Mennyivel egyszerűbb volna, nem igaz? Azonban hajtja Őt egy belső kényszer, ami egyre csak tereli és tereli felém. Nem hiszem, hogy ezt a vérem okozná. Az másféle vágyakat idéz elő vagy hoz felszínre. Abban nincsenek mély érzelmek és valódi lélek. Abban az ösztönök az uralkodók, márpedig azok nem sarkallnák Őt arra, hogy bármennyire is bánja azt, ami történt. Azok legfeljebb csak lendületet adnak ahhoz, hogy elszánja magát és jóvá tegye, ha úgy véli helyesnek. Ez a békét kérő, közeledő megnyilvánulás tehát ténylegesen az övé.
Egy ideig még a kocsimat méregeti, aztán végre rám néz és szól. Egyetlen röpke szó, ám soha nem a mit, hanem mindig a hogyan a lényeg. Dwayne ezt komolyan gondolja. Hiszen ezért jött ide. Mély levegőt veszek és egészen lassan fújom ki, miközben ismét lesütöm a szememet magam elé.
- Megértem, hogy feldúlt voltál. Vagy hogy még mindig az vagy. - kezdek neki csöndes szavaimnak, zsebre dugott kézzel támasztva a motorháztetőt fenekemmel.
- Teljesen rendben van, ha az ilyesmit lemeccseljük. Ezzel nincsen gondom. - tisztázom ezt, fejemet finoman megrázva iménti mondatomnál. Üdén szétálló, sötét hajam bele rezzen. Változatlanul a föld felé pislogok.
- De egy szint alá nem kéne lesüllyednünk... - vetem rá kemény fényű, szomorú tekintetemet, visszagondolva a lakásomban keletkezett károkra, de legfőképpen arra, hogy arcon köpött. Az már nem fér bele. Semmibe.
- Én is sajnálom. - teszem aztán hozzá, egészen halkan, miközben aprót bólintok és újfent letekintek bakancsom felé. Főként amiatt kérem az elnézését, amit okoztam neki. Nem azért mentettem meg az életét, hogy ezzel az agyába furakodjak. Semmi ilyen nem állt szándékomban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418730#post418730][b]Dwayne Warren - 2014.11.09. 15:07[/b][/url]

Halkan dünnyög valamit az orra alatt, végül biccent egy aprót. A feldúlt igencsak finomkodó kifejezés arra, ahogy rárúgta egy ajtót, karóval fenyegette, majd megpróbálta megagyalni a férfit a saját otthonában. Az esemény után mégis ő oldalgott vissza a vackába a sebeit nyalogatni, mint egy összevert kóbor kutyát. Na nem ez volt az első verekedése, amit csúfosan elvesztett - de messze a leginkább megalázó és felzaklató.
Ismét félrepillant, továbbra sem lép közelebb. A kivillanó agyarak képe ismét betolakodik a gondolatai közé, most pedig hiába tűnik Adam kifejezetten békésnek - vagy jóllakottnak -, ő nem bízik már ebben.
   -  Jóváteszem, ha akarod - mormogja egészen halkan, ismét a saját száját rágcsálva, a szemét a kocsi első lökhárítóján tartja - Tartozom neked - fölhunyorít a felhős ég felé, gyengén és örömtelenül elneveti magát - Tökre az életemmel. Ha nem lennél már elföldeltek volna meg minden.
Egyáltalán nem tervezte meg, hogy mit fog mondani. Igazán azt sem gondolta végig, miért jön ide. Csak hozta a lába, mintha valami hajtaná, amit nevezzünk bárminek, de munkálkodik benne.
   -  Ha kell a vérem, a tiéd. - hadarja végül egyetlen levegővétellel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418740#post418740][b]Adam Kensington - 2014.11.09. 15:29[/b][/url]

Tartja tőlem a távolságot. Nem volna ez szükséges, de ahogy jól esik. Mikor elmormogja felvetését, visszaemelem rá tekintetem. Jóvá tenni? Mégis... mire gondol pontosan ez alatt? Várom a folytatást, amely először még nem kifejtés, hanem magyarázat. Kifejezi vele a háláját a maga módján, akárhová nézve, csak rám ne kelljen. Sápadt vonásaim egészen ellágyulnak, ahogyan a férfit figyelem. Régi fényű szemeim csillogása barátságossá, megbocsájtásra hajlóvá lesz, mígnem Warren bejelenti, mit ajánl nekem...
Nyakam megfeszül, miközben nyelek egyet. Zaklatottan mocorogni kezdek, mint valami kamaszfiú, aki előtt először vetkőzik le egy lány. Meglehet, abszurd egy hasonlat ez ide, ám annál szemléletesebb. Torkot köszörülök, és ide-oda nézek pár másodpercig, próbálva nyugodtan lélegezni. Lehiggadni. Nem azért, mert tartok tőle, hogy a látogatómra vetem magam. Nem, ahhoz túl erős az önkontrollom. Egyszerűen csak próbálom apasztani izgatottságomat.
- Dwayne, én... igazán szívesen iszom belőled. De csak akkor, ha valóban így gondolod. - közlöm Vele, a szemébe tekintve ismét. Remélem, érti, hogy értem! Nem tartozik ezzel nekem. Nem kényszer és nem fogom behajtani rajta. Ám, ha Ő szükségesnek találja, hogy valamiképpen meghálálja a tettemet, mert csak így érzi, hogy valamennyire kvittek lehetünk, akkor legyen! Természetesen örömmel venném a  vérét, szóval ostoba lennék ilyesmit visszautasítani.
Közben egy csepp eső landol az orrom hegyén, majd a hajamon, aztán a motorháztetőn, mígnem tényleg cseperegni kezdi és csakhamar megered. Egy-két másodperc leforgása az egész. Felkelek a kocsim elejéről, és bevetem magam a sofőrülésre, majd áthajolok a másik ajtóhoz, és kilököm a férfinak, jelezve, hogy szálljon be.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418746#post418746][b]Dwayne Warren - 2014.11.09. 15:43[/b][/url]

A hasonlat találóbb nem is lehetne erre az egészen abszurd helyzetre. Furcsa mód védtelennek és fegyvertelennek érzi magát, ahogy ott áll vele szemben, a ház kopott fala és egy gubancos bokor között. A súlyát áthelyezi a másik lábára, érzi, ahogy az arcába visszaárad a vér, míg a karjaiból szinte maradéktalanul kiszalad. A testét végigrázza vagy a hideg, vagy valami egészen más.
Ahogy Adam megmozdul, pusztán a moccanás tényére a gyomra fájdalmasan fordul egyet a hasában. Egyenesen arra számít, hogy a vámpír a szeme láttára hatalmas denevérré változik, majd rácsavarodik a nyakára, mint valami hülye sál, hogy kiszipolyozza a vérét. Amilyen sok időt tölt a varázslények aktív gyűlöletéről, olyan keveset tud róla, valójában hogy is működnek. Az persze megint más kérdés, hogy ennyi idő alatt már rá kellett volna jönnie, Adam nem az a fajta, aki itt a szabadban, ennyire puritán módon nekilátna megvacsorázni belőle.
Gépies mozdulatokkal indul el az autó felé. Az esőcseppek a hajába hullanak, csapzottá téve azt, mégsem siet. Hátranéz, mielőtt kalapáló szívvel beszállna a vámpír mellé. Az ajtó csapódása kizárja az esőt, ám a cseppek tovább pattognak a szélvédőn és a kocsi merevített tetején.
Összehúzza magát, a hajából kifut egy csepp, hogy végigfolyjon az állán, majd lecsöppenjen a kabátjára. Kifújja a levegőt. Bólint. Majd még egyet. A tekintetét lesüti az ölében összekulcsolt kezeire.
   -  Nagyon fáj?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418754#post418754][b]Adam Kensington - 2014.11.09. 16:10[/b][/url]

Visszahajolok a helyemre, és feltekerem az ablakomat, miközben társaságom beszáll az anyósülésre. Kezem egy kicsit a kormányra simítom, aztán szétvetett a combjaimra dobom, miközben odanézek mellém a férfira, aki bólogat párat, majd kisvártatva kérdez egyet.
- Nem. Szinte egyáltalán nem. Inkább csak furcsa. - felelem neki, végigpillantva rajta. A vérszívás olyan, mint a vérvétel. A fogaim olyan hegyesek, hogy mint a tű merülnek bele a bőrbe. Se nem kifejezetten szúr, se nem kifejezetten éget, hanem sokkal inkább csak kellemetlen maximum. Mindenek felett pedig különös.
- Viszont tudnod kell valamit, ami... - és ahogy elkezdem a mondatot, rájövök valamire, így hát félbe is hagyom. Elgondolkodva nézek le a műszerfalra, hallgatva az eső kopogását. Óvatosan álltam most neki annak, hogy tudassam a mellékhatásokat a férfival, tekintve, a véradásomból származóak milyen rosszul érintették és mert még viszonylag friss az élmény, ahogy Kíra teljességgel kiborult, mikor mindezt a tudtára adtam. Ráébredek azonban, hogy az auror esetében talán ez nem hogy hátráltató tényező lesz, hanem esetleg némileg kecsegtető.
- Szóval... - folytatom, immáron koránt sem amolyan finomkodó habitussal, hanem egészen lendületesen és biztatóan.
- Ha iszom a véredből, onnantól kezdve Rád hangolódhatok, ha úgy akarom. - kezdek neki a taglalásnak, de hamar eszembe jut, hogy ildomos lenne elhagynom az ízes beszédet és egyszerűbben fogalmaznom Dwaynenek.
- A lényeg, hogy megérezhetem, ha bajban vagy. Akárhol jársz, tudni fogok róla, ha szorult helyzetbe kerülsz, és... ha gondolod, segíthetek. - részletezem a mellékhatás mibenlétét nyugodtan és végül megteszem a magam ajánlatát, ami különben egy olyan veszélyes életet élő embernek, mint amilyen a mellettem ülő, valószínűleg koránt sem jönne olyan rosszul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418762#post418762][b]Dwayne Warren - 2014.11.09. 16:47[/b][/url]

Furcsa. Idegesen szusszan egyet, továbbra is az elhűlő ujjait bámulja. Ha van valami, amitől Dwayne Warren halálosan retteg, az a mágikus bestiák támadása és harapása. Gyermekkora óta a vérfarkasoktól való páni félelemmel feküdt és kelt, elvégre a környékén bőven éltek falkák. A vámpíroktól való idegenkedés jóval később alakult ki, bár épp annyira hevesen. A felajánlás ennek fényében különösen komolynak tűnik, nyilvánvaló, hogy nem veszi fél vállról az egészet. Ha még az ő riadalomtól és bestiáktól való undortól elködösült fejében is megfogalmazódott a vére felajánlása, az Adamhoz fűződő haveri - vagy bármilyen - viszonya mindenképp fontos lehet számára.
Oldalra fordítja a fejét, ahogy a férfi beszél, leginkább annak száját figyeli, a tekintete később kúszik föl a szürkés csillogású szemekbe. Szusszanva mosolyodik el kissé, majd néz föl a szélvédőre. Az esőcseppeken keresztül a kinti éjszaka egészen összefolyik, homogén masszává válik.
   -  Hát eddig se jött rosszul, ha ott vagy...
A családi őrangyal. Zója így nevezte, anélkül, hogy tudta volna, pontosan ki nyújtott neki segítő jobbot a szükség idején. Ezt pedig nem először tette, mindkét alkalom titkát azonban magában őrzi, ahol az a legnagyobb biztonságban van. A könyökével megtörli a mellette lévő ablakot, bár különben sem látni ki rajta inkább egyfajta pótcselekvés ez.
   -  Csak ne változtass át vagy nem t'om. Meg ne ölj meg - motyogja halkan, ám ha Adam ismeri, tudja, hogy ezt teljesen komolyan gondolja, még ha idióta kérés is - Azt nem bírnám annyira.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418778#post418778][b]Adam Kensington - 2014.11.09. 17:28[/b][/url]

Jól sejtettem. A felfedett kötelék kedvére való a férfinak. Hasznosnak találja. És milyen igaza van! Arcom elsimul, szemeim szinte mosolygósak a megkönnyebbültségtől, hogy olyasmit tudathattam Warrennel, ami miatt nem akar ismét megölni. Meg kell az ilyet becsülni.
- Nem foglak. - biztosítom efelől, mélyen a szemébe nézve. Azt nem teszem hozzá, hogy ígérem, ugyanis nem szoktam ígéreteket tenni. Mert hát honnan tudhatnánk, milyen helyzeteket hoz az élet? Ám ha rajtam múlik, semmi ilyet nem teszek. Tudom, fontos neki, hogy erről újra és újra biztosítsam, így hát újra és újra eképpen cselekszem, hiszen semmiből nem áll. Megéri, ha ezzel némileg megnyugtathatom.
- Most lehet? - kérdezem meg csöndesen, a mellettem ülő ábrázatát fürkészve figyelmesen. Lehet, hogy attól még, hogy ezt felajánlotta, nem most akarna az első alkalomra sort keríteni, hanem még kérne egy kis időt felkészülni és inkább máskor ejtené meg. Bár az ilyesmit kár halogatni, mert -ahogy mondani szoktak- a végén még ráparázik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418826#post418826][b]Dwayne Warren - 2014.11.09. 18:58[/b][/url]

Továbbra is az ablakon lefutó vízcseppeket nézi. Mint mindig, ha ideges vagy zavarban van, az ujjaival kezd babrálni, most az üveg szigetelését kezdi piszkálgatni, akár egy neveletlen gyerek.
Nem teljesen, de tényleg valamelyest megnyugtatja Adam válasza. Kevés embertársa szavában bízik meg, ám a vámpír, bármivel is, de kivívta ezt nála. Az ujjait az ajtó belső, krómozott kilincsére fonja, a mozdulat pedig megnyugtatja őt. Nem vagyok bezárva, bármikor elmehetek. Szakadozottan mély levegőt vesz, majd kifújja, a könyökével ismét letörli a párát az üvegről. Nem tehet kárt bennem, senki sem tehet. Akkor megyek el, amikor akarok. Ura vagyok a helyzetnek.
   -  Legalább meghívhatnál előtte egy italra vagy valami.
Ismét nevet, zavarban, erőtlenül és őszintén pánikba esve. Adam hallhatja szívverésének szapora ütemét és láthatja, hogy a keze továbbra is a kilincsen matat. Nem túl férfias látvány? Meglehet. De mindenképp emberi.
Szusszan, a kezét végül hagyja lehullani a kilincsről, vissza az ölébe. Adam felé pillant. Halkan, ám a döntésében több- kevésbé biztosan szólal meg:
   -  Csak szolgáld ki magad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418831#post418831][b]Adam Kensington - 2014.11.09. 19:17[/b][/url]

Jogos. Meghívhatnám. Meleg fényű szemekkel figyelem zavart nevetését, hallgatom heves pulzusát és szinte tapintom végtelen feszültségét. Keze a kilincsen. Egyszerre kapaszkodik benne és áll készenlétben, hogy elrohanjon, ha úgy adódik. De nem fog. Tudom, hogy nem. Ő is tudja. Egy pillanatig felmerül bennem, hogy nekiálljak nyugtatgatni, hogy ne aggódjon, kíméletes leszek, azonban hamar rájövök, hogy ez túlzás lenne, ráadásul az ilyen szavak valószínűleg emlékezetébe idéznék az álmait, ami nem volna éppen előnyös. Bár az is igaz, ha a vérem tényleg ilyen hatással volt rá, minden bizonnyal nem oszt, nem szoroz, mit teszek vagy mondok, a szokatlan érzései és gondolatai amúgy is ott motoszkálnak benne velem kapcsolatban.
Bólintok, ahogy engedélyt ad, és végignézek rajta.
- Nyak vagy csukló? - kérdezek rá, honnan szeretné, hogy igyak belőle. Három fő terület van, ahonnan a legjobban esik fogyasztanom, azonban úgy hiszem, a combbelsőt semmiképpen nem választaná...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=418842#post418842][b]Dwayne Warren - 2014.11.09. 19:56[/b][/url]

Felhorkant, előrébb dől, hogy a szélvédőn keresztül fölnézzen a sötétbe vesző égre. Ujjatlan kesztyűs kezeit egymáshoz dörzsölgeti, némán eltátog egy mondatot, pusztán magát biztosítva a döntése helyessége felől. Az arcát forrónak érzi, amire egyre zavaróbban tapadnak a nedves hajszálai.
   -  Legalább majd hazudd azt, hogy jó ízem van, különben tönkrevágod az egóm.
A hangja rekedt, bár igyekszik magabiztosságot erőltetni belé. A szervezete mindig különösen reagált a stresszhelyzetekre, bizonyára a munkája okán. Ha fél valamitől, ami a homályos, távoli jövőben függ fölötte, felemészti az ideg - de közvetlenül a megtörténte előtt mindig valamennyire megnyugszik. Ha már úgysincs visszaút, bár a szíve zakatol rendületlenül, az agyára nyugtató hályog kúszik.
A halálraítéltek lomhaságával húzza le a bal keze kesztyűjét és csatolja ki a fém szíjas karóráját, majd tömködi a zsebébe, ezzel már megválaszolva Adam korábbi kérdését. A nyakát biztosan nem fogja odaadni, ahhoz túlságosan gyáva. A bőr kabátja ujját följebb húzza a karján, szabaddá téve a csuklóját, ami a rá nehezedő stressztől hűvös és egészen sápadt.
Megdörzsöli a bőrt a vénái fölött, utoljára megmozgatja az ujjait - majd a tenyerét fölfelé fordítva, anélkül, hogy odanézne, kinyújtja a balját Adam felé.