A viktoriánus stílusú, ódon ház a falu melletti erdő fái közt rejtőzik. Vörös téglákból épült, tetőcserepei feketék. Kerek szárnyát kupola díszíti. Verandájára öt fokból álló lépcsősoron vezet fel az út, innen nyílik a bejárati ajtó, amely természetesen csak és kizárólag sötétedés után vagy éppen napkelte előtt tárul ki a látogatók előtt...

A házban megannyi kis folyosó, szoba, rejtett zug található, telezsúfolva a legkülönfélébb bútorokkal, tárgyakkal, berendezésekkel, könyvekkel, hangszerekkel, képekkel, látszólag hatalmas káoszban, teljesen rendszertelenül.
Minden helyiség rejt valami egészen érdekes megoldást. Az egyes eszközök, ingóságok a legváratlanabb szerepet töltik be, használatuk olykor koránt sem rendeltetésszerű. Így a konyhabeli étkezőasztal sakktáblaként szolgál, a nappali padlójának bizonyos részein csaknem szőnyeg sűrűn futnak át a kábelek, a mellékhelyiségben pedig egy terebélyes bokor nőtt ki a WC kagylóból.
Hiába szokatlan azonban a régi épület limlomosnak tűnő közege, végtelen nyugalmat árasztanak időtlen értékeket felvonultató szobái.

Ez a második alkalom, hogy minősíthetetlen állapotban találok rá Dwaynere az erdő mélyén, hogy aztán ölbe kapjam és hazahozzam magamhoz. Csakhogy míg a múltkor részegen fetrengett az avarban, addig per pillanat rozsomák képében szenved felvett alakjától. Hiszen nem gyakorlott animágus. Egyáltalán. Mindez igazából csak rém kellemetlen volna, ha mindebből nem következne logikusan, hogy nem képes szabályozni, meddig marad így. Márpedig olyan testbe került most, amely nyilvánvalóan szokatlan és rémisztő lehet a számára. Ki tudja, mi történne Vele így odakint a vadonban. Nem hagyhattam ott. Szóval hazahoztam magamhoz. Ismét.
Könyökömmel nyomom le a kilincset és lököm be az ajtót, hogy aztán bakancsom sarkával csapjam be magam mögött, miközben a zaklatott, méretes állatot karjaimban fogom. Nagyon bizarr az egész. Több okból is. De ezeken most egyelőre nem töprengek. A legfontosabb, hogy találjak neki valami jó helyet. Nem tudom, hogy mennyire beszámítható, mennyire van eszénél és mennyire uralja a tetteit, ezért egyelőre befordulok vele a folyosón az egyik kisszobába, amiben csak lomok vannak. Lerakom ott a szőnyegre és leguggolva maradok nála, alaposan megfigyelve Őt magamnak. Tanulmányozón méregetem, szívverését hallgatva és ráhangolódva érzelmeire a vére nyújtotta köteléken át.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=443950#post443950][b]Adam Kensington - 2014.12.29. 00:47[/b][/url]

Ez a második alkalom, hogy minősíthetetlen állapotban találok rá Dwaynere az erdő mélyén, hogy aztán ölbe kapjam és hazahozzam magamhoz. Csakhogy míg a múltkor részegen fetrengett az avarban, addig per pillanat rozsomák képében szenved felvett alakjától. Hiszen nem gyakorlott animágus. Egyáltalán. Mindez igazából csak rém kellemetlen volna, ha mindebből nem következne logikusan, hogy nem képes szabályozni, meddig marad így. Márpedig olyan testbe került most, amely nyilvánvalóan szokatlan és rémisztő lehet a számára. Ki tudja, mi történne Vele így odakint a vadonban. Nem hagyhattam ott. Szóval hazahoztam magamhoz. Ismét.
Könyökömmel nyomom le a kilincset és lököm be az ajtót, hogy aztán bakancsom sarkával csapjam be magam mögött, miközben a zaklatott, méretes állatot karjaimban fogom. Nagyon bizarr az egész. Több okból is. De ezeken most egyelőre nem töprengek. A legfontosabb, hogy találjak neki valami jó helyet. Nem tudom, hogy mennyire beszámítható, mennyire van eszénél és mennyire uralja a tetteit, ezért egyelőre befordulok vele a folyosón az egyik kisszobába, amiben csak lomok vannak. Lerakom ott a szőnyegre és leguggolva maradok nála, alaposan megfigyelve Őt magamnak. Tanulmányozón méregetem, szívverését hallgatva és ráhangolódva érzelmeire a vére nyújtotta köteléken át.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=444864#post444864][b]Dwayne Warren - 2014.12.30. 21:03[/b][/url]

Csak lógatja a fejét, laposakat pislogva figyeli a füvet maguk alatt, majd azt, ahogy mindez ódon parkettára és szőnyegre vált. A bundája szálai közé a csípős hideg jócskán beette magát, így elsőre az orrán kívül más nem is érzékeli, hogy idebenn mennyivel melegebb van. Apró fülei egészen elhűltek, a bőr fájdalmasan sajogni kezd, ahogy a meleg vér ismét átjárja az ereket. Ez minden, amit a zsibbadáson kívül érez vagy gondol.
Nina jelenléte - pech. Hatalmas gubanc és nem árt vele a leghamarabb tisztázni a dolgot, ám most mégsem izgatja magát rajta különösebben. Kényelmes álmosság járja át, olyasféle, ami bármikor elnyomhatja és biztos, hogy hosszú órákon át fel sem ébredne. Mindig úgy képzelte, az első átváltozás olyan... más lesz. Izgalmas, kielégítő.
Ez inkább veszettül kényelmetlen. Mintha a tudata egy olyan testben próbálna elhelyezkedni, ami bő négy-öt mérettel szorosabb a kelleténél, különben pedig egyáltalán nem áll jól rajta.
Az oldala a szőnyeget érinti, ahogy a férfi elengedi, a tagjai elernyednek a padlón. Mélyről jövőt szusszan, a szemeit a vámpírra fordítja, majd anélkül, hogy megmozdítaná a fejét, furcsa nyüsszenést hallat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=445055#post445055][b]Adam Kensington - 2014.12.30. 23:54[/b][/url]

Egyszerűen elfekszik a szőnyegen, ahogy lerakom és éppen csak felnéz rám, egy nyüsszenést hallatva. Nem tudok rozsomákul, így nem értem, ez mit jelent, azonban teste minden más jelzéséből azt veszem ki, hogy egyszerűen csak kimerült. Odavan. Meg azt, hogy valószínűleg eszénél van. Hiszen egészen békés. Fásult, de békés. Lehet, hogy tudnék Vele beszélni az elméjén át, ám nem hiszem, hogy annak örülne. Ráadásul vannak neki valamilyen rúna tetoválásai, amik védik Őt a delejezéstől. Bár én nem delejezni akarnám. Mindegy, a lényeg, hogy ezt inkább hanyagolom.
- Szerintem legjobb lesz, ha itt maradsz nálam, amíg vissza nem alakulsz. - közlöm vele véleményemet csöndesen, egyenletes hangomon, miközben lazán guggolok mellette, szemlélve Őt. Olyan bizarr, hogy ez a helyes kis vadállat itt Dwayne. Meg... valami más különös érzésem is van Vele kapcsolatban, ahogy figyelem Őt. De arra még nem jöttem rá, mi lehet.
- Elkészítem a helyedet a kanapén. - bólintok, azzal felemelkedem Tőle és kisétálok az apró szobából. Ha gondolja, addig nyugodtan pihenhet ott a szőnyegen, vagy akár utánam jöhet a nappaliba. Szerzek egy pokrócot, amivel lefedem a kanapét, majd teszek rá egy tiszta, de elnyűtt párnát meg egy takarót. Nagyon valószínű, hogy rozsomák formájában koránt sem igényel ilyen luxust, azonban ha visszaváltozik, jól fog esni neki ebben ébredni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=446139#post446139][b]Dwayne Warren - 2015.01.01. 14:41[/b][/url]

Ismét mormog valamit, végül egy erőltetett szusszanással az oldaláról a hasára fordul. A test idegen és nehezen mozgatható, mintha egy nagyon rossz áttétes autót vezetne, vagy épp oltárian be lenne rúgva. Esetleg a kettőt egyszerre - akármelyik is, a helyzet egyáltalán nem egyszerű.
A férfi végül halk léptekkel távozik a szobából, ő is akkor kezd mocorogni ismét. Bármennyire fáradt, vagy épp nyomott, neki aztán esze ágában sincs aludni. Részben ugyanis attól tart, hogy ha borzként álomra hajtja a fejét, ki tudja, hogy emberi tudattal felébred-e valaha. A szakirodalom már számolt be ilyesmiről, eszüket vesztett mágusokról, akik egy ketrecben nyáladzva voltak kénytelenek eltölteni a hátralévő életüket, teljesen elfeledkezve arról, hogy valójában emberek. Nem túl szép jövő, de nem ám.
Tömzsi lábait óvatosan hozza maga alá, majd erőt véve végül felemelkedik. A teste izmai fejlettek és egészségesek, így valójában nem esik nehezére felállni, mindössze rémesen furcsa és groteszk érzés. A dohos szőnyeg, aminek savanykás szagát most jóval erősebben érzi, kényelmesen közel marad, míg minden más olyannyira távoli. Utoljára tipegő korában nézte ebből a szögből a világot. Nem árt hozzászokni.
Megfontoltan lép, megáll, majd lép tovább ismét. Az ízületei néha megroppannak, ahogy még minden tagja keresi a helyét, ám más rendellenes vagy rémisztő dolgot nem vesz észre. Kutya- méretű alakja puha léptekkel hagyja el a szobát, majd ballag ki a nappaliba, ahol a vámpír már nagyban a vackát készíti elő.
Szólni kell a Szőkének Rekedt, vinnyogó hangot hallat, mi még csak nem is hasonlít beszédre. És Lénának. És nem tudom.
Hogy is kell visszaváltozni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=446172#post446172][b]Adam Kensington - 2015.01.01. 15:57[/b][/url]

Hallom, ahogy utánam cammog és megérkezik a nappaliba, ám csak akkor fordulok felé és tekintek le rá, amikor kiadja azt a vinnyogó hangot. Mondani akar valamit. Csak pislogok lefelé a dohányzóasztalom mögött állva a helyes, bundás állatra a szobám közepén, majd lemondóan szusszanok egyet, lesütve szememet. Meg kell próbálnom mentális síkon beszélni Vele. Hiszen egyértelműen közölni akar valamit. Sejtem, mik járhatnak a fejében, azonban ostobaság volna nekiállnom magyarázni neki, ha nem tudom pontosan, mit akar.
- Gyere... - biccentek neki a kanapé felé, ugyanúgy, mintha emberi alakjában szólnék hozzá, egyszerűen invitálva. Nem akarnám Őt még kellemetlen helyzetbe hozni azzal, hogy állatként kezelem. Noha az a bizonyos különös érzés egyre erősödik és még mindig nem tudom beazonosítani. De inkább most nem foglalkozok vele. Van más dolgom. Leülök a takaróra és várom, hogy csatlakozzon.
- Sajnos nem fogok rájönni, mit szeretnél. Beszéljünk gondolati úton! - bólintok határozottat, és nem állok neki taglalni, hogy nem kell tartania tőlem. Az akaratomat a rúnái miatt úgyse kényszeríthetem rá, az elméjébe pedig bár valószínűleg belenézhetnék simán, azonban egy részről szerintem már bízik bennem annyira, hogy tudja, nem élek ilyen kicsinyes eszközökkel, és azzal is tisztában van, ha esetleg mégis megtenném és akármit is meglátnék, az végtelenül nem izgatna, ráadásul el sem mondanám a világon senkinek. De erre tényleg nem fog sor kerülni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=446299#post446299][b]Dwayne Warren - 2015.01.01. 20:48[/b][/url]

Látható hirtelen ingerültséggel prüszköl egyet. Nem valami beszédes alkat, ám most az egyszer sok mindent megadna azért, hogy képes legyen kinyögni néhány eszeveszett, nyomorult szót. Hiába azonban az emberi tudat, a borz állkapcsa és hangképző szervei alkalmatlanok arra, hogy emberi szavakat formáljanak. Marad a morgás.
Hosszan pislog, kissé mintha megforgatná mézszínű szemeit, végül közelebb döcög a vámpírhoz. A mozgása darabos és nehézkes, cseppet sem életszerű és ösztönös, mint amilyennek lennie kellene. Ez azonban mind-mind már csak gyakorlás kérdése, ahogy Alexa magyarázta neki annak idején. Hozzá kell még szoknia ezekhez az új dimenziókhoz, mint egy kamasz srácnak, aki egy nyár alatt harminc centit nőtt, ezáltal kezdetben mindenhová beveri langaléta végtagjait.
A kanapéhoz érve egy szusszanással pislog fel, majd bólint egy aprót. Jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy ellenkezzen a telepátiával kapcsolatban, bár ő maga akár egy papírt és egy borzszájba-vehető tollat is szívesen elfogadna, hogy lekörmölje a gondolatait. Amiből sokkal több van, mint általában.
Elrugaszkodik, majd mellső két mancsát felhelyezi rá - többre azonban önerőből egyelőre nem képes. Két kínosan hosszú másodpercet követően végül felnéz a vámpírra... egy apró, ám most egészen emberinek ható mordulással pedig jelzi: örömmel venné, ha felsegítené azt a termetes hátsó fertályát maga mellé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=446319#post446319][b]Adam Kensington - 2015.01.01. 21:16[/b][/url]

Az állattest kajla mozgását látva megfordul a fejemben, hogy talán nem fog tudni csak úgy felugrani a kanapéra mellém, és miután mellső mancsait feldobta rá, ez be is igazolódik. Dwayne rám emelt tekintetéből úgy veszem ki, segítséget óhajt tőlem. Odanyúlok és a túloldalát, valamint a feneke környékét támasztom meg, könnyen feltolva a rökamiéra, utána azonban nem veszem el egyből a kezem. Mármint a hátsójáról igen, ám ahogy visszaegyenesedem, felsimítok oldalára tenyeremmel és így maradok. Igazán selymes a bundája és meleg a teste. Szinte mozdulatlanul pislogok rajta pihentetett kezemre és ekkor ráébredek, mi volt az az érzés...
Idejét sem tudom, mikor érintettem így állatot utoljára. Hiszen mind fél tőlem és messze elkerül. Jó, néhány macskaféle van elég szemtelen és merész ahhoz, hogy közelebb húzódjon, azonban általában ők is hamar ott hagynak, hiszen rájönnek, hogy nem ajánlatos sokat kekeckedni egy csúcsragadozóval és ráadásul még hideg is vagyok. Semmi hasznom a számukra. Szóval még azok az állatok sem túl kedvesek velem, amelyek elég bátrak a hozzám merészkedéshez. Úgyhogy tényleg fogalmam sincs, mikor voltam így egy négylábúval, mint most a rozsomákkal. Mit mondjak? Nagy dolog ez most nekem. Olyasmi, ami nem megszokott a számomra.
Szórakozottan megsimogatom hát oldalát, és vonásaim, tekintetem egészen ellágyulnak. Mindössze azonban pár pillanat az egész, aztán észbe kapok, hogy mit művelek. Ráébredek, hogy éppen Dwaynet cirógatom. Azért meg Ő valószínűleg nincs oda. Szóval helyes pofájára kapom a tekintetem és elhúzom róla a kezem, lesütve szemem és torkot köszörülve.
- Bocsánat. - suttogom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=446576#post446576][b]Dwayne Warren - 2015.01.02. 12:20[/b][/url]

Egy rekedt nyüsszentéssel (hogy nevezzük ezt a hangot vajon..?) nyugtázza a vámpír hideg érintését, majd azt, ahogy megemeli és végül a kárpitra pakolja eléggé magatehetetlen testét. Ha ember lenne, kínjában most biztosan elröhögné magát ezen a már-már giccsesen idilli képen, ahogy a kanapén romantikáznak, mint egy falusi parasztember és a hűséges kutyája. Apropó kutya...
Állat tekintete még talán sosem tükrözött ilyen megütközést, mint az övé akkor, amikor Kensington végigsimított a különben meglepően puha bundáján. Állati test ide vagy oda, mindentől függetlenül egyszerre kirázza a hideg, szerencsére pedig a vámpír is ideje korán észbe kap. Csak semmi simi vagy tapi, férfiak vagyunk, az istenért, még ha most nem is tűnök annak... Ám a bocsánatkérésre mindössze lazán megrázza a fejét, majd egész emberien megemeli a vállait. Hagyjuk már. Ne beszéljünk erről.
Leülve kényelmetlenül fészkelődik, nem tud mit kezdeni a bozontos farokkal (az álmodó röhögve csapkodja a billentyűzetet), végül egy szusszanással hátradől a kanapén - már egész emberien. Talán csak a hideg sör hiányzik tömzsi kis mancsaiból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=446589#post446589][b]Adam Kensington - 2015.01.02. 12:53[/b][/url]

Elmondhatatlan vágyat érzek rá, hogy tovább simogassam a rozsomák Dwaynet, azonban ha valamivel rendelkezem, az bizony az önfegyelem. Veszek pár mélyebb levegőt és megállom, hogy ismét hozzáérjek. Egész barátságos, éppen csak pár fura hanggal meg egy egészen emberi vállvonással jelzi, hogy hagyjuk, nem érdekes. Szóval nem kéne feszegetnem a határokat. Hosszú, fehér kezeimet masszírozón húzom végig le-fel vékony combomon, amolyan pótcselekvésként, szórakozottan, aztán ahogy visszanézek az állatra, lassan abbahagyom ezt. Felsőtestemmel jobban felé fordulok és közelebb húzódom. Lehajolok hozzá és a szemébe nézek. Kiűzök a fejemből minden más gondolatot. A feladatra koncentrálok. Igen, hihetetlenül puha a rozsomák bundája, legszívesebben azon nyomban magamhoz vonnám Dwaynet és csak simogatnám és simogatnám, de nem, ezt nem szabad.
~ Hallgatlak... - üzenem a tudatunkon át a férfinak, ahogy mélyen a szemébe nézek. Egészen olyan ez, mintha beszélnék, csak éppen nem mozog hozzá a szám. De baritonom ugyanolyan nemes egyszerűséggel szólal fel a fejében, mintha a fülein át érkezett volna oda. Szelíd tekintettel figyelem az állat értelmes szemeit, várva, képes-e Dwayne ráhangolódni erre a fajta társalgásra. Képes-e közölni velem így, amit szeretne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=446959#post446959][b]Dwayne Warren - 2015.01.03. 13:27[/b][/url]

Ahogy Adam közelebb hajol és mélyen a szemébe néz, ő ösztönösen húzza arrébb és fordítja félre a fejét. A személyes szféra szent és sérthetetlen, a vámpírtól pedig egyáltalán nem szokta meg, hogy megsértené ezt az aranyszabályt. apró fülei zaklatottan lapulnak a koponyájára, szaporán pislog párat, mire végül hunyorogva visszaemeli a tekintetét és belenéz azokba a furcsa, bizarrul csillogó szemekbe.
A hang, ami a fejében cseng, láthatóan meghökkenti őt. Riadtan rezzen össze, megenged egy furcsa vinnyogást, a fejét rázza párszor, mintha víz ment volna a fülébe. Jártak már a fejében, ez nyilvánvaló, ám úgy, hogy közben beszéljenek hozzá, még soha. Nehéz feldolgozni az érzést, hiszen eredendően retteg tőle hogy valaki az agyában vájkál, ne adj' isten mókol is valamit, ám a vámpírba vetett, egyelőre megingathatatlan bizalom végül túllendíti ezen a megrökönyödésen. Szusszan hát egyet, sárgás szemeit visszaemeli rá.
Hallasz engem vagy mi?
A borz gondolatai Dwayne jellegzetes akcentusával szólalnak meg, ami, nos, merőben szokatlan egy borztól. Jobban kihúzza magát, kételkedve fürkészi a vámpír szemeit.
Nem tudod, hogy lehet ezt visszacsinálni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=446996#post446996][b]Adam Kensington - 2015.01.03. 14:23[/b][/url]

Figyelem az állat bizonytalan, tartózkodó reakcióit, ám nem húzódom el, nem szakítom meg a kapcsolatot. Hiszen tudom, csak szoknia kell. Elfogadnia. Átadni magát neki. Előnyünkre válik most is, hogy mennyi mindenen mentünk már keresztül a férfival. Így nem telik bele túl sok, pár nyüsszenés után némileg megnyugszik és érkezik a válasza egy kérdés formájában.
~ Hallak. Ahogy Te engem. - bólintok.
~ Sajnos nem. - kezdem lehangoló feleletemet a reménykedő kérdésre.
~ Mármint... az biztos segítene, ha innál a véremből, de gondolom, azt nem akarsz. - szólok tovább gondolatainkon át, nyugodt hangon szólva. Felvetésem nem mindennapi, de nem meglepő. Nagyon-nagyon ritkán osztogatom a vérem, ám mivel Dwayne pár hónapja a halálos ágyán fekve már kapott belőle egy jó adagot, nem látom akadályát, hogy olykor ismét kapjon. Csak éppen a mellékhatások a múltkor eléggé kiborították. Valószínűleg a mai napig megjelenek az álmaiban. Nem hiszem, hogy pont akkor akarna ismét kóstolót belőlem, amikor végre megszűnőben vannak a lidércnyomások. Bár lehet, már megszokta, vagy talán egyenesen kezdi megkedvelni őket... Nem ez lenne az első eset.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=447163#post447163][b]Dwayne Warren - 2015.01.03. 18:17[/b][/url]

Felhúzza a vállait, majd megborzolja a szőrét. Ha ember lenne, most biztosan zavartan legyintene, horkantana egyet és a fejét rázná, ám jelenleg ez a gesztus is tökéletesen tükrözi az érzéseit.
'Oszt mit segítene az nekem? Kössz nem vagyok éhes meg semmi-
Elsőre is nehezen ment, akkor is meg kellett győznie magát róla, hogy nincs más választása, mint meginni a vámpír vérét... na de most? Köszöni szépen, szinte jól érzi magát, legalább is életveszélyben egyáltalán nincs. Egyelőre. Szemében azonban némi bizonytalanság csillan, az a kényelmetlen, gyomorforgató- féle, ami még messze áll a tényleges ijedtségtől. Azért mégsem szeretne örökre így maradni.
Ismét szusszan egyet, felmordulva megdörzsöli a jobb mancsával az orrát, úgy, ahogy a mosakodó macskák szokták.
Léna sem tudja. Mármint semmit. Eddig. De ha most Nina rohan hozzá, akkor nem t'o, hogy magyarázom ki a dolgot. Asszem könnyebb lenne, ha így maradnék és inkább letelepednék az erdőben, vagy a kastélyban, mint elvadult háziborz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=447269#post447269][b]Adam Kensington - 2015.01.03. 20:38[/b][/url]

Sejtettem, hogy nem kér majd a véremből. Pedig valószínűleg segítene rajta. Ha inna pár cseppet, jobban tudna koncentrálni, összpontosítani az energiáit, hiszen a szervezete egészségesen működne, teljes mértékben engedelmeskedve az elme akaratának. De remélhetőleg, ez magától is sikerülni fog Dwaynenek. Szóval nem erőltetem a dolgot. Nem mintha különben tenném.
~ Ugyan... - rázom meg finoman a fejemet, hallva elmémben a férfi amerikai akcentusú, keserű szavait. Közben pedig máris agyalok a megoldáson, és ezt az örökké borz maradok felvetést még csak válaszra sem méltatom. Bár nem lenne rossz egy ilyen pihe-puha bundájú házirozsomák...
~ Szerintem Nina nem fog hozzá rohanni. Ne félj ettől! - nyugtatom Őt, szemeit figyelve, és szinte reflexszerűen nyúlnék hozzá, hogy megsimogassam, de hamar észbe kapok és még csak meg sem mozdítom a kezemet.
Felmerül bennem, hogy elugorjak a megrémített lányhoz vagy esetleg küldjek neki egy baglyot, megkérve, hogy mielőtt bármit tesz, beszéljen majd Dwaynenel, de komolyan nem hinném, hogy a rellonost ilyesmire külön kérni kéne. Úgyhogy nem forszírozom ezt, nem ajánlgatok ilyesmit.
~ Kérsz valamit? Vizet, ételt? - váltok is témát, hogy eltereljem a figyelmét ezekről a nyomasztó gondolatokról. Ráadásul talán ha inna vagy enne valamit, az jót tenne a testének. Megnyugodna mind fizikailag, mind mentálisan, és több esélye volna, hogy mielőtt visszaalakuljon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=450365#post450365][b]Dwayne Warren - 2015.01.09. 16:12[/b][/url]

Nyúzott tekintetében a kételkedés fénye csillan, gondolatban fel is horkan kissé. Nina kisebb hírrel is Indonéziáig rohant a legutóbb, most pedig elképzelése sincs, mi járhat a rellonos jómadár fejében. Eleve sok olyasmit gondol róla, amt nem szeretne - erőszakosságot, megbízhatatlanságot, kétszínűséget -, azok pedig, legynek akár igazak is, nem örülne, ha kiegészülnének a "gyapjas kis állat"- jelzővel.
Csak aludni akarok asszem, hallatszik a férfi réveteg dünnyögése a ragadozó állat koponyájának mélyéről. De elmegyek, ha azt akarod. Csak nem jutok be a lakásomba, mert nincs hüvelykujjam... azt hiszem.
Az apró feje a mancsai felé fordul, hogy megszemlélje ezt a megbotránkoztató tényt. Ha nincs hüvelykujja, akkor bizony a mobilját sem tudja használni meg semmi... meg semmi. Még egy ok, ami miatt igazán nem kellene rozsomáknak maradnia.
A feje végül a vaskos mancsokra hullik. Milyen... puha és kényelmes.
Te Adam, csak fölhunyorít rá, te egy jó haver vagy. Kössz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=450925#post450925][b]Adam Kensington - 2015.01.09. 23:44[/b][/url]

Az alvás kiváló gondolat. Bólintok rá, közben viszont jön a felvetés, hogy hazamegy ám, ha akarom. Nem, nem akarom. Finoman megrázom hát a fejem. Ezt felejtse csak el! Kimerült és csüggedt. A kanapémnál nincsen jobb hely arra, hogy ezt orvosoljuk. Főleg most nincs. Ezt Ő is pontosan tudja.
Fejét mancsaira hajtja, készen az alvásra. Előtte azonban hozzám szól még gondolatainkon át. Amit mond, az egy halvány -ám az én máskor kifejezéstelen arcomon igen jelentős- mosolyra késztet. Pislogok csak egyet, áthatóan figyelve még pár hosszú másodpercig Őt, majd felkelek mellőle és kicsit köré rendezem a párnát meg a pokrócot. Nem takarom be vele, hiszen úgy megsülne most ebben a bundájában, viszont az biztos kellemes lehet a számára, ha belevackolhat kicsit.
Változatlanul nagy vágyat érzek arra, hogy megsimogassam, főleg, amikor helyezgetem körülötte az ágyneműt, azonban nem akarom kihasználni az elpilledtségét. Úgyhogy amint megvagyok, felegyenesedem Tőle. Végignézek még  a rozsomákon, ahogy mélyen szuszogva alszik a kanapémon, aztán megyek a dolgomra. Elkódorgok a házamban, már megint ügyködve valamin. Időről-időre felbukkanok a folyosón valami újabb tárggyal, fura mugli ketyerével a kezemben, és minden áldott alkalommal, mikor elhaladok a nappali előtt, vetek egy pillantást a szunyókáló Dwaynere.