28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Vendéglátó negyed - összes hozzászólása (3724 darab)

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 124 125 » Le
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


Miss Kobak (by Nedra)
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6721
Írta: 2012. szeptember 27. 19:49 Ugrás a poszthoz

Czukorvarázs Cukrászda (est. 1808)


Az ország legnevesebb és egyik legrégibb mágikus édességboltja, ahol nem tudsz olyat mondani, amit ne tudnának neked elkészíteni! Vannak állandó és szezonális termékek is, valamin olyan specialitások, amik sehol máshol, hiszen ez a konyha forrta ki. Forrócsoki kínálata például páratlan, ahogy sütemény és torta választéka szintén. A cukrászok örömmel fogadják az új ötleteket, szívesen vállalkoznak kívánságaid elkészítésére, de nekik is vannak, így akár te is kérheted, hogy lepjenek meg.
Az ajtóval szembe találod a hosszú pultot, melyet egy kis beugró szakít meg, ahol vár téged mosolyogva az eladó, akinél végül fizetni fogsz. A pult mögött is legalább hárman sündörögnek, folyamatosan elhelyezve a friss süteményeket.
Az ajtótól jobbra megpihenhetnek azok, akik itt szeretnék elfogyasztani a finomságokat, de csak addig ugrottak be. Kis asztalok, pár székkel körülvéve ezen a részen. Ha valaki az oszlopok között hátrébb sétál kis, beülős boxok vannak, világos színekben amik nappal és este is nagyon hangulatosak hosszabb megbeszélésekhez, randevúkhoz vagy akár egy családi rendezvény idejére.
Végignézheted a pultban is tüzetesen, hogy mit szeretnél, vagy az étel és – italkínálatot rejtő menüből is választhatsz. A süteményedet természetesen kiviszik az asztalodhoz, neked nincs más dolgod, csak lehuppanni a kényelmes székekre, vagy a kanapék egyikére. A mosdó a székektől balra, egy kis ajtó mögött helyezkedik el.
A hideg, tisztán csillogó kőlapokra néha lecsöppenő édességfoltok azon nyomban eltűnnek, így hát elmondható, hogy Bogolyfalva legtisztább és legkiválóbb cukrászdája páratlan kényelmet és kellemes légkört áraszt.
Munkatársaink fele szakképzett cukrászokból, pincérekből áll, míg másik fele iskolai diákokból, akik szeretnének egy kis plusz pénzt keresni. Négy, nyolc és tizenkét órás műszakokban dolgoznak, hogy a diákok és a rendes dolgozók mind-mind megfelelő beosztást kaphassanak.


Várunk szeretettel, ha finom falatokra vágysz!


Nyitva tartás:
H – Cs: 7:00 – 20:00
P – Szo: 7:00 – 22:00
V: 7:00 – 19:00


Executive chef - Széles Veronika
Ő áll a cukrászda élén, egyfajta igazgató, ahova hosszú évek és komoly munkatapasztalat után jutott el. Ténylegesen nem dolgozik a konyhán, sőt ritkán jelenik meg, de jobb kezei mindig elérhetőek. Menedzserként veszi ki a részét a munkából; feladata többek közt felügyelni, ahogy az alatta dolgozók az új fogásokat megalkotják, az étlapot kitalálják, egyeztetnek a beszállítókkal és a büdzsét kezelik, amit ő maga határoz meg.

Head chef - Lasch Ervin Balázs
Mivel nincs jelen az executive chef, ő irányít mindent, ami a cukrászdával történik. Jelenleg nem dolgozik aktívan a konyhán, de tapasztalata van benne és eszerint cselekszik. Az ő feladata, hogy gördülékenyen folyjék a munka, ő felel a rendelt friss alapanyagokért, irányítja a személyzet munkáját és felügyeli a betanításukat. Ő felel érte, mint ahogy azért is, hogy rend és higiénia legyen a munkahelyen. Hozzá tartozik az adminisztráció is. Több év kitartó munkájával szerezte tisztségét.

Pastry chef (cukrászséf) - Harriet O. Wallace
Tulajdonképpen helyettes, a head chef-fel együtt döntenek új emberek szükségéről és felvételéről. Ha szükséges akár a head chef, akár az executive chef helyére is be kell állnia döntésekben önállóan. Napi szinten veszi ki a részét a konyha irányításából, ő vezeti a munkálatokat, az ételek elkészítéséhez tartozó irányítási és tervezési feladatkörök, a munkafolyamatok konkrét levezénylése szintén a vállát nyomja. Feladatokat ad az egyes részlegek séfjeinek, irányítja a konyhai személyzetet. Az a munkakör, ami önállóságot, kreativitást és precizitást is követel attól, aki betölti ezt a pozíciót. Folyamatosan egyeztet az executive cheffel a desszertekről, új süteményeket, desszerteket, pékárukat talál ki az étterem számára.

Patissier (cukrász) -
A legtöbb munkával járó pályának tartják, ami a tényleges folyamatot és kétkezi részt illeti, ráadásul, mikor a cukrászda frissen sült pékárut is készít, akkor ők kezdenek a legkorábban, és általában ők fejezik be legkésőbb a műszakot. A minőség és az íz eltalálása a legnagyobb feladatuk

Glacier (fagylaltkészítő; fagylaltárus) - Frank Martina Luna
Azon személy megtiszteltetése ez, aki az áprilistól - szeptemberig tartó időszakban felel a friss, minőségi, különleges és frissítő hideg édességek létéért és árusításáért. Új ötleteket valósíthat meg a pastry chef-fel együtt, továbbképzésekben részesül és minden pult körüli teendőt maga végez. A szezonon kívül (október - március) olyan különlegességekkel foglalkozik besegítőként, mint a sültfagyi, a fagylaltos sütemények és pohárkrémek.

Bartender (italkészítő; pultos) - Balić András Dorián
Az ő feladata nem csupán az italok szakszerű elkészítéséből áll. Olykor komplett show-t varázsol a bárpult mögé, látványosan dobálja a rendelkezésére álló bár eszközöket, shakert, italos üvegeket. Tehát amellett, hogy finom koktélokat készít, a show és a vendégek szórakoztatása is rendkívül fontos. Általában elhívatott, odafigyelő és gyors emberek kerülnek ezen pozícióba. Mindemellett precizitásra és jó memóriára is szüksége van az adott személynak, hiszen számtalan koktélreceptet kell észben tartania, s a vendégkör miatt is fontos. Érdemes megjegyezni a törzsvendégek kedvenc italait.

Commis chef (kukta; cukrásztanonc) - Scarlett Conroy
Az az elhivatott szakácstanonc, akinek mindent meg kell tanulnia a konyhán folyó munkáról. Egyeztet a beszállítókkal, előkészít a különböző pályákon, felel a higiéniáért, tálal, alapanyagokat rendszerez és mér ki szükség esetén.

Aide de cuisine (cukrászdai kisegítők) - NJK
Azon személyek, akik a pakolásban, takarításban, mosogatásban, eszközök rendben tartásában és a pult makulátlan szépségének tartásában segédkeznek. Ide tartoznak továbbá a felszolgálók és a pultban az eladásért felelő személyek is.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. március 11. 15:13
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


Miss Kobak (by Nedra)
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6721
Írta: 2012. szeptember 27. 19:55 Ugrás a poszthoz






A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.


Nyitva tartás: H-V - 0-24 (ünnepnapokon zárva)

A bolt jelenlegi tulajdonosa: Nikolai Weißling

Alkalmazottak:
  • Gombos Eszter - NJK
  • Hortobágyi János „Samu” - NJK
  • South West
  • Anna Weißling
  • Szendrey Adél
Utoljára módosította:Quinn Ashwood, 2019. augusztus 29. 16:50
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


Miss Kobak (by Nedra)
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6721
Írta: 2012. szeptember 27. 19:58 Ugrás a poszthoz

Pillangótea

Az utca elején látható egy közepes méretű, erkélyes, fehérre meszelt épület, melyre nem is olyan rég függesztették ki a táblát: Pillangó-varázs. Az étteremként és teaházként is üzemelő építmény  a Rutherford-család birtokában áll,akik noha angol származásúak,az étterem jellegét mégis úgy próbálták kialakítani,hogy az minden vendég igényeinek megfeleljen.
Ahogy belépünk az ajtón, s megszólal az érkezésünket jelző csengő, az előtérben találhatjuk magunkat. Ez egy nem túl nagy helyiség, egy nagy és kényelmes, antik kanapéval, egy-két faragott székkel, s egy kisebb asztallal. Szemben velünk van a recepció, akár csak egy szállodában, csakhogy itt nem tudunk szobát bérelni és hasonlók. A pult mögött álldogáló elegáns, fiatal hölgy vagy éppen úr csak arra vár, hogy a teaházba vagy az étterembe kísérhessen minket, attól függően, hogy éppen melyiket szeretnénk igénybe venni. Amint letettük a felesleges holmikat (kabát és hasonlók), rögtön indulhatunk is tovább.
Ha a teaházat választjuk, az ajtótól balra lévő, vastag függönnyel elválasztott helyiség felé terel minket a recepciós. Ahogy belépünk a terembe, rögtön érezhetjük a kellemes tea és füstölők elegyének illatát. Jobbra tőlünk található a pult, mögötte egy göndör hajú, mindig mosolygó pultossal, aki majd felveszi a rendelést. A teremben nincs nagy világosság,az ablakokat függönyök borítják, a fényt csupán a falakra erősített, és az asztalokon lévő gyertyák biztosítják, ezzel megadva a hangulatot, mely egy jó teaházhoz illik. Egymástól azonos távolságra helyezkednek el az alacsony asztalok, melyek szintén fából faragottak, s székek helyett színes párnákra ülhetnek le a vendégek. A padlót puha, bordós-arany szőnyeg borítja, a falakon pedig, melyek amúgy kellemes napsárga színben pompáznak, néha-néha feltűnik egy-egy repdeső, kisebb-nagyobb pillangó. A tulajdonos persze gondolt azokra is, akik meghittebben, és kettesben szeretnék elfogyasztani a teájukat. A terem hátsó végében függönyökkel keretezett asztalok találhatók, melyek szintén színes párnákkal vannak körbevéve, s ha a vendégek úgy gondolják, el is lehet húzni a függönyt. Arra azonban számítsunk, hogy a pincérnő erre is jár néha-néha, szóval igyekezzünk a jó ízlés határain belül kihasználni a függöny adta lehetőségeket.
A teaházban majdnem száz fajta teából választhatnak a vendégek, legyen az fekete, zöld, fehér, sárga, rooibos, gyümölcsös, gyógy- vagy egészen különleges tea. A ház specialitása az étterem nevét viseli, a pillangó-varázs, mely egy gyümölcsös(de főként epres), vaníliás tea, egy csipetnyi fahéjjal és a titkos hozzávalóval, ami csak még jobban megédesíti az ezt elfogyasztó napját. A tea még egy különlegessége, hogy pillangó formájú süteménnyel szolgáljuk fel, ami hasonlóan viselkedik, mint a csokibéka, ha nem esszük meg, egy idő után elrepül.
A teházban üldögélők jó hangulatáról halk zene gondoskodik. A teákon kívül persze ihatunk akár forró csokit, különféle kávékat, jegesteát, valamint sütemények, melegszendvicsek széles választékát találhatja meg a kedves vendég.
Ha valami kiadósabbat szeretnénk fogyasztani, célszerű az éttermet választani, mely az előtérből felfelé vezető lépcsőkön keresztül érhető el. Amint felértünk az emeletre egy téglafalú, helyenként oszlopokkal díszített helyiségbe érkezünk. A falakon festmények láthatók, melyek lakói egytől-egyig udvariasak, nem zavarják a vendégeket étkezés közben, csupán csak biccentenek nekik, köszönésképpen, persze, ha a vendég úgy óhajtja, érdekes eszmefuttatásokat lehet lebonyolítani egy-egy ilyen képpel. A terem bejáratánál egy elegáns, idősebb úr áll, aki az asztalfoglalásokat intézi, és helyükre vezeti a vendégeket. Az ebédünket vagy éppen a vacsorát kárpitozott, antik székeken ülve fogyaszthatjuk el, különböző férőhelyes asztaloknál, melyek elszórva helyezkednek el a helyiségben. Az ablak melletti asztaloktól csodás kilátás nyílik a falura. Az étteremben dolgozó pincérek udvariasak, precízek és gyorsak, akár csak a szakács, aki a vendégek majdnem minden kérését teljesíteni tudja.
Az étlapon – tekintve, hogy egy magyar falu étterméről van szó – főként magyaros ételek találhatók meg, de ezeken kívül számos nemzet ételeiből kínálunk kóstolót. Aperitifnek pezsgőt, röviditalokat, az ételekhez üdítőket, magyar és külföldi borokat szervírozunk.
A kellemes hangulatról zene, esetenként élő zenekar gondoskodik. Az étterem maga amúgy családias jellegű, ezt igazolják a kedvező árak, a pincérek kedvessége, a jó hangulat is. A vendégeinket naponta 11-15 óráig háromféle menüvel várjuk.
Diákoknak további kedvezmények.
Éttermünk ezenkívül alkalmas nagyobb rendezvények lebonyolítására is, előzetes megbeszélés alapján.


Az étterem és a teaház területén olykor-olykor felbukkan az első tulajdonos is, név szerint Zoey Rutherford, egykori bagolyköves diák, vagy az ő drága férjecskéje, Jonathan. A jelenlegi vezetőséget az első emeleten, az étterem melletti irodában is meg lehet találni, probléma, vagy egyéb óhaj-sóhaj esetén.
Reméljük, teaházunk, és éttermünk elnyerte az Ön tetszését is, és legközelebb is ellátogat hozzánk! Smiley

A teaház nyitva tartása:
naponta
11-23 óráig

Az étterem nyitva tartása
naponta
11-15 óráig
és
17-23 óráig.


Tulajdonos: -
Szakács: -
Konyhai kisegítő: -
Utoljára módosította:Doléance Arslí na Fírinne, 2014. november 7. 09:56
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Janey Forerst
INAKTÍV



RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2012. október 6. 19:17 Ugrás a poszthoz

Janey

Néha nekem is szükségem van a kikapcsolódásra. És nem mindig abban az értelemben, hogy leülök olvasni, vagy Laurával töltöm az időm. Férfi vagyok, és sokszor jól esik egyszerűen beülni a kocsmába, és iszogatni.
Jelen helyzetben társaságra vágytam, méghozzá a szomszédom társaságára, méghozzá a csinos Janey Forerstére. Az ajándékbolt tulajdonosához még nem volt igazán szerencsém, egyszer beszéltünk talán, de nem sokat tudok róla. Sok rosszat, és jót hallottam a kisasszonyról, így kedvem lett hozzá, hogy jobban megismerjem.
Ennek érdekében betértem hozzá a boltba, és egy esti lazításra invitáltam a faluban található csárdába. Nem túl jó hely ez, sőt. Koszos, poros, olyan emberek térnek be, akiket a hátam közepére sem kívánnék. Bevallom, nem pont olyan ez a hely, ahova én beleillek. Jobban kedvelem a tiszta, kulturált helyeket, és ott az emberektől sem ráz ki a hideg. Janey sem éppen ebbe a porfészekbe való, na de nem is ez a fontos jelen pillanatban. Ez még a legjobb megoldás, hacsak nem akarunk Bogolyfalváról elmenni.
Fél órával korábban mentem, mint ahogy megbeszéltük. Fél tizenkettő körül tértem be, úgy öltöztem, hogy ne tűnjön nagyon fel nekik az érkezésem. Fekete inget és egyszerű farmert viseltem, indulás előtt a vállamra kanyarítottam a fekete, egyszerű köpenyemet. Szemeimmel végigfutottam a társaságon egy pillanat alatt, és lassan a pulthoz ballagtam. Egy vodkával indítottam, majd a sarokban egymagában üresen álló asztalhoz már sörrel a kezemben mentem.
Előredőlve néztem a faliórára, ezután pedig tekintetem a rondábbnál rondább italozókra tévedt.


Ryan

Ma egy kicsit a lazább öltözet felé hajlottam, na meg a fekete dominanciája felé. Hajamat kiengedve fekete felsőmre néztem be délelőtt a boltba, ahova betért egyik szomszédom is. Mivel ma a váltás hamar fog jönni, délre ütemeztünk be egy kis délutáni lazulást, ami egészen pontosan annyit fed, hogy elmegyünk a csárdába. Az öltözetem oda pont ideális. Bár eredetileg az volt a tervem, hogy elugrok egyet motorozni ma, ezért is van nálam a bőrdzsekim, de ha már így jött ki, akkor lemondok a délutáni száguldozásról és a bolt Fruzsinak való átadása után a csárda felé veszem az irányt. Nem tart sokáig az ide való megérkezés, hiszen szinte csak át kell mennem az utcán.
Szóval egy olyan 5 perces késéssel, amit ha kihagynék vétenék női mivoltom ellen, belépek a csárdába. Néhány szempár rám szegeződik, azért a lépteim ütemes koppanása felhívja az emberek figyelmét, de aztán inkább visszafordulnak alkoholizálásukba és én pedig a tekintetemmel menet közben már felfedezett Ryan felé veszem az utamat. Éppen egy pohár sör társaságában vár rám. Én leteszem a táskámat az asztalra, utána pedig lehuppanok vele szemben.
 - Szia! Remélem nem várattalak meg nagyon. Minek köszönhetem a meghívást? -
Intek közben a csaposnak, de rá se nézek, helyette szemeimet a szemben ülő tanárbácsin nyugtatom. Meglepett az, hogy elhívott, hiszen nem is nagyon beszéltünk eddig. Csak puszta szomszédságban álltunk egymással, semmi több. Aztán ma meg jön, és meghív egy kis esti lazításra. Meglepett, de jól jött. Szeretem a társaságot. Bár egyedül is szeretek lenni, de azért én mégis csak társasági embernek lettem nevelve és ez néha kiütközik rajtam.
 - Én is egy vajsört kérnék egyelőre. -
A köszönöm teljesen lemarad, és amikor a rendelésemet leadom, akkor sem igazán méltatom túl sok pillantásra a csapost, aki egy egyet fújtatva fordul sarkon és megy vissza a pulthoz elkészíteni az italomat, amit lehet, hogy meg sem fogok inni.

Ruha
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. március 27. 19:25
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Karsa B. Bálint
INAKTÍV


Önmaga legnagyobb paródiája, egy bögre kávéval.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 140
Írta: 2012. október 8. 12:43 Ugrás a poszthoz

Széles Veronika;

Átmentem a vizsgán! Na persze, nem erőltettem meg magam olyan nagyon, de hát végül is mestertanoncként mit veszíthettem volna? Elsős vagy másodikos, a lényegen úgy sem változtat semmi. Másodikos lettem, de fura: ha jobban belegondolunk, akkor duplán vagyok az, tehát negyedikesként simán bemutatkozhatok. Haha.
Inni kéne egy kávét. Meg akkor már egy sütemény? A könyvet is el kéne már olvasni. Ilyen és hasonló gondolatok cikáznak a fejemben, úgyhogy nem állítom meg őket, inkább eléjük megyek. A gondolataim azért vannak, hogy megmutassák a jó irányt, ezek után miért ne engedelmeskednék nekik? Tényleg innom kell egy kis koffeint. Magamra veszek egy farmert, pólót, rá egy pulóvert, sapka ami alól csak pár szem göndör hajfürt kunkorodik ki és amiben olyan vagyok, mint egy frissen mosott elsős gimnazista aki éppen az első napját tölti az iskolában. A kakukktojás? Egyértelműen a szakáll. Nem is tudom, hogy miért növesztem: talán így akarok nagyfiúnak tűnni, vagy talán azért mert ennyire elhanyagoltam magam az utóbbi időben, hogy egyszer csak már az arcomon volt és integetett felém. Ki tudja, soha senki sem tudja, csak én. Én meg nem árulom el, helyette a farmerzsebembe dobom a pénztárcám, a kezembe meg felveszem a könyvet, amit már illene elolvasnom. Aldous Huxley: Szép új világ. Nem tűnik olyan rossznak, csak ide-oda repkedtem a vizsgák között és amit olvastam belőle egy-egy lopott percben, az is összekuszálódott a fejemben a festészet, a reformkor, és az önismereti jegyzettel együtt. Szétszedegethettem volna őket, hiszen már lenne rá mód, de hát eléggé hosszadalmas lenne, meg amúgy is. Úgyhogy inkább újra kezdem olvasni, és ehhez melyik hely is lenne a legalkalmasabb, mint a Czukorvarázs Cukrászda a faluban? Na ugye, hogy ez egy tökéletes helyszín! Ha a régi reneszánsz korban éltem volna (mert ugye hol máshol?!), akkor ugyanilyen cukrászda helyiség lenne a törzshelyem. Mindenkinek a kávézók azok, nekem a cukrászdák. Vannak különféle sütemények, még nagyobb választékban kávék, halvány barna falak ami mellesleg a kedvencem, egyedi képek és ábrák a falakon, a modern kereszteződése a régivel (még ha nem is eléggé feltűnő, akkor is ott van). Imádom.

Így lépek be az emlegetett helyre. Alig vannak még, de hát hétfő, háromnegyed egy van, így igen csak megengedett a kevés "nézősereg". Köszönök, mert megtanítottak rá kiskoromban, hogy ha bemegyek valahová, akkor hangosan és érthetően kell köszönni: ezt még nem vedlettem le, jó gyerek vagyok. Beülök a sarokba, az ablak menti asztalhoz. A könyvem az asztalra. Már tudom is, hogy mit fogok rendelni, így a pulóver levétele után el is kezdem szépen olvasni Aldoust. Most már jöhet is a kiszolgáló!
Utoljára módosította:Inedra Pote, 2012. november 12. 12:47
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. október 8. 12:56 Ugrás a poszthoz

A végzősséggel járó legjobb dolog, hogy kevesebb órája van, csak azok, melyekből vizsgát is kíván tenni, így hirtelen rengeteg szabadideje lett. Az egyik nagy előnye ennek, hogy van szabadideje, a másik, hogy ezt munkára fordíthatja, így, amikor éppen nincs sok órája korábban is bejöhet dolgozni, ez pedig azt eredményezi, hogy az unikornisos perselye, hamar meg fog hízni, hiszen sokkal több pénzt eszik majd meg, és sokkal gömbölydedebbé válik majd ez által. Most, amikor nincs sok vevő, vagy aki van, az is már fogyasztja a rendelését a pult alatt rejtegetett illúziómágiáról szóló könyvét forgatja, és igyekszik minden lényeges dolgot megjegyezni. Egy kicsit le van maradva, így pótolnia kell, ha még a félév előtt szeretne eredményeket elérni a témában.
- Szép napot!
Köszön ő is a belépőnek, gyorsan behelyezi a könyvjelzőt, majd a könyvet becsukva, kis jegyzetfüzetét és tollát magához véve indul el a sarokban helyet foglaló, nagyon göndör hajú srác felé, aki - éppen emiatt - kicsit hasonlít is az unokatesójára, Adorjánra. Odaérve kihúzza magát, és mosolyogva végignéz a betérőn.
- Ajánlhatom a napi ajánlatot, vagy esetleg határozott elképzeléseid vannak, hogy mit szeretnél ma fogyasztani?
Érdeklődik a fiútól, akit igyekszik belőni korban. Biztos, hogy felette van, de nem biztos, hogy mestertanonc. Nem jár ő annyit a kastélyba, hogy mindenkit ismerjen, néha még a navinéseket is nehezen ismeri fel, nemhogy egyéb házba járókat. Viszont a faluban már lehet, hogy látta, kis gondolkodási idő azért még kell neki, mondjuk amíg elkészíti a rendelést. Most először van egyedül az egész cukrászdában. Mindenki beteg, most aztán igazán övé a felelősség. Ez pedig nagyon érdekessé teszi az egészet.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Karsa B. Bálint
INAKTÍV


Önmaga legnagyobb paródiája, egy bögre kávéval.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 140
Írta: 2012. október 8. 13:33 Ugrás a poszthoz

Nem ülök sokáig egyedül, hiszen éppen hogy a kezembe veszem a könyvet, hogy akkor most elkezdek olvasni, felbukkan egy leányzó, hogy felvegye a rendelést. Ezt szeretem a cukrászdákban! Itt mindenki gyors, körültekintő, míg a kávézókban minden olyan lassan folyik, hogy az ember néha már beleőrül. Talán tudat alatt megvan írva egy szabály, hogy a kávézókban társasággal jó és érdemes menni, a cukrászdába pedig egy könyvvel. Tényleg így van. Pesten például alig ültem be kimondottan ilyen helyre, Szegeden viszont imádtam, itt meg ismét a törzshelyemmé vált. A Képző sok mindenben különbözik a Bagolykőtől: rengeteg mindenben másabb, és persze ez akár logikusnak is lehetne mondani, de egyáltalán nem az. Nem az emberek különböznek egymástól, hiszen ők túlságosan is egyformák is, hiába tagadnák: minden ember ódzkodik attól, hogy hasonló embert találjon, mint ő maga, pedig az utcán sétáló személyek közül minden második ugyanolyan. Beismerni nehezebb, mint észrevenni. Ha valamit észreveszünk, attól még nem is biztos, hogy beengedjük a tudatunkba és el is fogadjuk. Mint például most azt, hogy mit is rendeljek: észrevettem már, amit szeretnék inni, de nem vagyok benne biztos, hogy az elég jó lesz-e.
- Döntésképtelen lettem. Mi a napi ajánlat? - kérdezem meg, majd hirtelen eszembe jut, hogy a sapka még a fejemen van, így egy gyors mozdulattal lekapom a fejemről, és a mellettem levő ablakpárkányra vagy patkára dobom, vagy mi is a szokványos magyar neve. Nem vagyok jóba az ilyen egyszerű szavakkal, haha. Mogyorós macchiato, vagy erdei gyümölcsös banánnal a tetején frappuchino, vagy egy sima mezei cappuchino? Érzem, hogy melyiket kellene, csak nehéz beismerni, hogy tényleg azt szeretném-e egyáltalán. Lehet, hogy csak egy képzelet, amit gondolok, egy rossz mágikus képzelet, és amikor kikapom a rendelést, akkor rájövök, hogy tulajdonképpen nem is azt akartam. Smucig vagyok én ehhez, hogy csak úgy szórjam a pénzt; meg milliárdos sem vagyok. Ez csak egy kávé, na de két kávé amiből az egyiket nem ittam meg, de azért ki kell fizetnem?! Inkább agyalok előtte, mintsem így járjak!
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Woodarn Collenwen
INAKTÍV


Portré
RPG hsz: 45
Összes hsz: 317
Írta: 2012. október 8. 21:04 Ugrás a poszthoz

Lévai P. Benjámin

Egy kellemes őszi hétvégére különös programot terveztem. Olyasmit, ami nem túl mindennapos tőlem, de mégsem olyan ritka tett. Szabad hétvége volt, a tanévkezdés pedig a nyakunkon. Mivel semmi más különös teendőm nem akadt, már jóval előtte kitaláltam valamit. Valamit, amitől nem lesz olyan sablonos a hétvégém, hanem inkább tartalmas és vidám. Igen, azt hiszem egy ilyen szombatról álmodtam, így nem késlekedtem a megvalósításában sem. Az azt megelőző napokban nem kis körutat tettem. Afféle felderítő -vagy felkutató?- hadjáratként végigbarangoltam a kastély zegzugait, hogy társaság után nézzek. Fejemben sok név keringett, de végül beugrott egy velem egykorú prefektustársam neve, Benjaminé. Őt találtam a legalkalmasabbnak. Szimpatikus és megbízható volt, az iskolában már többször is láttam, ám mégsem ismertem eléggé. Egy köszönőviszony alakult ki, s csak egyetlen alkalommal váltottunk pár szót, de akkor is sietve. Egy nyugodt, fiús ismerkedős ebéd eddig még senkinek sem ártott meg, a Pillangó-varázsról pedig eddig csak jókat hallottam. Kastélyban töltött éveim alatt a jó hírek mellé egy halom tapasztalat is adagolódott, hiszen néhány baráti találkozónak, ismerkedésnek, magányos teázásnak vagy randevúknak volt már helyszíne. Úgy bizony... A ház már ismer engem, és én is ismerem őt. Ugyanúgy, ahogyan az évek során lassan ismerős arcokká váltak az itt dolgozó felszolgálók, recepciósok, pincérek és szakácsok, vagy egyéb alkalmazottak is. Nem beszélve a vendégseregről, hiszen a törzsvendégeket most is kívülről tudom.
Hiába kerestem a fiúcskát, mégsem sikerült megtalálnom. A nyomát viszont megleltem... Navinés ismerőseim révén eljuttattam hozzá egy rövidke levelet. Gyöngybetűkkel írtam, szépen, barátságos hangvételben megfogalmazva. Nem hagytam válaszadási lehetőséget, ami talán óriási baklövés volt a részemről, de talán a siker kulcsa is egyben. Ha a sikeré nem is, az izgalomé mindenképpen az volt, hiszen nem lehettem teljesen biztos Benjámin megjelenésében. Ha nem jött volna el, akkor sem szomorkodtam volna. Egyedül is ugyanolyan ínycsiklandozóan finom ott az étel, akárcsak társaságban.
A megadott időpontom a délután fél kettő volt. Azért az, mert valahogy úgy optimális nálam. Nincs túlságosan későn, de valahogy korán sem. Én már jóval előtte nekiálltam készülődni, s hamar útnak is indultam. Egy farmert vettem fel, világosbarna hosszú ujjúval, de magamra kaptam még egy fekete kardigánt is. Negyed kettő körül már a Pillangó-varázs előtt álltam és az órámat lestem. Szerencsére nem volt nagy forgalom. Az időjárás kissé borongósra sikeredett, no meg hűvösre is, de mégsem ez volt az eddigi leghidegebb idő.
-Jó napot! - köszöntem udvariasan, amint betoppantam az étterembe. A recepcióhoz lépve néhány mondatos szóváltás után az általam előre lefoglalt asztal felé invitált a hölgy, majd egy széles mosollyal búcsút intve távozott. Én helyet foglaltam az asztalnál, amely két fő fogadására lett kialakítva. Körülöttem nem voltak túl sokan, néhány asztalnál étkeztek csupán különféle korú és nemű vendégek. A bejárattal szembeni székre csüccsenve kezdtem bele a helyiség fürkészésébe, majd lassan az itallap felé kacsintgattam. Az étlapot még nem osztották ki, azt csak vendégem érkezésekor szerettem volna kikérni. Reméltem, hogy igent mond a levelemre és megtisztel jelenlétével. Elvégre nem kértem valami nagy dolgot...
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. október 9. 09:22 Ugrás a poszthoz

Bálint ^^

Aranyos, ahogy ott ül, a fején a sapkával és amikor eljut a tudatáig, hogy még fent van, de lehet, hogy csak a lány nézte meg túl sokáig, akkor leveszi és oldalra dobja. Muszáj, hogy elrejtsen egy halvány mosolyt. Csak egy egészen picit, hiszen nem illendő szórakozni a vendégeken, de nagyon aranyosan viselkedett. Amikor aztán nincs döntés, akkor jön ő vagyis a napi ajánlat, mert hát mégsem a lányt lehet hazavinni, hanem az ajánlatot meginni és megenni.
- A mai napon a mogyorónak hódol a cukrászda, így a mogyorós macchiato mellé bármilyen süteményt lehet választani ajándékba. Emellett még tudom ajánlani, hogy ha csak desszertre vágysz, akkor egy nagy adag somlóit kérsz, igaz jár hozzá forrócsoki, de ha nem kéred, én alkuképes vagyok és beválthatod másra is.
Nem is olyan rossz dolog, hogy most ő van itt egyedül, hiszen így övé az egész bolt, övé a felelősség, ő az, aki alkuképes lehet, ő szabhatja meg, hogy mit mivel és ki és merre. Ez nagyon tetszik neki. Ha így folytatja, még a végén lemond az első és a második álmáról is, és inkább átáll a cukrászdatulajdonosok táborába, hogy ő is kialakítsa a saját vevőkörét, cukrászdáját, szokásait, csak éppen azt nem tudja, hogy hol, hiszen jószerével csak ezt a helyet ismeri azóta, hogy az eszét tudja, ami felvet némi problémát.
- Bagolyköves vagy ugye? Mestertanonc. Ha ráérsz nem szeretnél nekem mesélni a mestertanoncságról? Végzős vagyok, és nem nagyon tudom, hogy mit csináljak, nem tudom, hogy megéri-e tanulni.
Közben persze meghallgatja a rendelést is, és fel is írja, hogy mit szeretne a fiú, majd elröppen, hogy elkészítse, szépen összepakolja egy tálcára, és visszasétáljon a fiúhoz. Közben persze nagyon agyalt, hogy ki is lehet ő, de valahogy nem jutott el a tudatáig, egészen addig, amíg eszébe nem jutott, hogy ma otthon is egyedül lesz, az otthonról az utca, az utcáról a ház. Az a bizonyos ház.
- Húúú, te laksz abban a fura, kocka alakú, nagyon üveges házban, ugye? Nagyon király az a ház, de komolyan. Nagyon jól néz ki.
Persze, mielőtt elejteni nagy örömében a rendelést lepakolja a fiú elé, hiszen nem lenne szerencsés, hogyha éppen most kezdene el romlani a teljesítménye.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. október 9. 10:12 Ugrás a poszthoz

Szendrődy professzor úr
Valamikor estefelé, de még aznap

Este mindig pörögni szokott az élet, kivéve, amikor hétköznap van, olyankor nem pörög az élet, sőt, ami azt illeti sok mindent nem csinál még. Nem mintha bántani kellene szegényt, de történhetne valami. Még négy óra van a zárásig, ami azt jelenti, hogy mivel most minden az ő nyakában van, legalább öt és fél-hat óra, mire ténylegesen el is jut odáig, hogy bezárhat. Egy órája nincs nagyon forgalom, így a kész sütiket vagdossa szépen és díszíti tovább, hogy aztán tálcára pakolva szépen a helyükre csúsztassa őket, hátha látja valaki a kirakatból, hogy milyen szépen néznek ki az új sütik és betér, hogy elfogyasszon néhányat. Jó lenne, ha tényleg így lenne, az egyetlen érdekesség ma Karsa Bé Bálint volt személyesen, aki nem mostanában volt itt, így kezd kicsit leereszteni és az új keletű vágyát, mely szerint egy nap cukrászdája lesz, hátrébb sorolni, hogy a minisztériumi szóvivő és a fotográfus visszatérjenek az első két helyre.
Épp a gyümölcsös sütiket pakolja befelé, amikor aztán megtörténik az első - és valószínűleg utolsó nagyobb áttörés, ahogy az óra lassan eléri a fél nyolcat. Sosem lesz vége a napnak. Mindenesetre Völgyessy bácsi, a talárszabászatos betért hozzá, hogy süteményt vegyen, de mivel egy óra múlva itt vannak a gyerekek és az unokák, de még a dédunokák is, hogy Völgyessy néni sokadik szülinapján megköszöntsék, így most gyorsan beosont, hogy amíg a néni az új iskolai talárokhoz vesz méretet egy halom elsőéves Levitástól, addig ő megvegye és hazavigye a sütiket, aztán visszaoson, bólogat néhány sort, majd megint ki, hogy beengedje a rokonságot a házba, majd megint vissza, hogy hazakísérje a nénit. Nem semmi az öreg, szép dolog a szerelem, meg a kitartás, hiszen a néni sokszor próba elé állította a bácsit. A lényeg azonban, hogy gyakorlatilag a fél készletet megvette, így többet kaszált, mint amennyit egész nap, és persze még adott egy kis ajándékot, az egyik pici, szép virágokkal díszített tortát is becsomagolta. Teljesen az ő munkája, így ő ezt adja a néninek szülinapja alkalmából. Örült neki, hogy Völgyessy bácsi bejött, mert olyan szépeket tud mondani ilyenkor, és fel is szabadult egy nagy hely, így a többi süteményt is bepakolhatja.
Amikor végre készen van, elégedetten szusszan egyet, és előre sétál, hogy megnézze, ami hátulról jól néz ki, az elől is király-e. Hát nem. Nagyon nem, sőt annyira nem, hogy ijedten néz végig az elrendezésen. Nem talál benne semmi szépet vagy jót. Ez így nagyon, de nagyon nem király. Három süteményt kicserél, de még úgy sem jó. Valami egyszerűen nem jó az elrendezésbe, csak arra nem jött rá, hogy mi. A pult előtt áll, karjait idegesen összefonva, alsó ajka szélét harapdálva, zavartan egyik lábáról a másikra helyezve a súlyt. Minden kis apróságra figyelnie kell, de ez így szerinte nem vendégcsalogató. De mi lehet benne a rossz?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lévai P. Benjámin
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 9. 12:23 Ugrás a poszthoz

Woodarn Collenwen;


Új tanév, új feladatok, méghozzá nem is kevés. Épp, hogy csak vége lett a vizsgaidőszaknak, máris újra a kastély falai között találtam magam. A szünidő Bogolyfalván nem volt valami tartalmas, így én nem is bántam, hogy vissza kell térnünk az ódon kastélyba. Szerettem ott lenni, már az volt az otthonom.
Az első iskolai hétvégére semmi különöset nem terveztem, mivel egyébként is volt bőven teendőm, de aztán rájöttem, hogy le kéne néznem a faluba is, mert néhány dolgot sikeresen elfelejtettem megvenni. Mivel egyedül nem szerettem volna leballagni, gondoltam írok Vivinek, hogy kísérjen el, és már épp nyúltam volna a pennám után, mikor észrevettem az asztalon egy fehéres borítékot, rajta a saját, tulajdon nevemet hirdető gyöngybetűkkel.
Ejha, elmehetne jósnőnek...
Eszembe se jutott először, hogy a levelet nem Vivi küldte, de mikor közelebbről is szemügyre vettem a kis boríték tartalmát, rá kellet döbbennem, hogy azok a betűk még véletlenül se hasonlítanak unokahúgom macskakaparásához. Villámgyorsan átfutottam a rövid ám rendkívül határozott meghívást, majd újra és újra elolvastam, de leginkább az aláírás volt az, amin sokat elidőzött a tekintetem. Először nem is rémlett a név: Woodarn Collenwen, aztán mint a villám, úgy csapott belém a felismerés. Ja, hogy az a Wood, a Levitás prefektustársam. Váltottunk már pár szót futólag, és az is rémlett, hogy egy évfolyamba járunk, de a meghívását mégse tudtam igazán hova tenni, hisz nem is vagyunk valami jóba, barátok meg pláne nem, de miért is ne, gondoltam, hisz ez egy jó ötlet! Ráadásul a Pillangóban remek a kaja, na meg igazából választási lehetőséget se hagyott a Levitás.
Tehát összekaptam magam, felvettem egy egyszerű, sötétkék nadrágot, egy szürke pólót, felkaptam a tornacipőim, majd belebújtam a fekete dzsekimbe, és már indultam is.
Egy volt csak a gond: a megadott időpont fél 2 volt, a levelet viszont kb. 1-kor sikerült elolvasnom. Persze azt, hogy elkéstem, már csak akkor vettem észre, mikor leértem a Pillangóhoz. Ha ezt tudtam volna, valószínűleg nem sétálok olyan ráérősen lefelé...
Mikor beléptem az ajtón, egyből a recepciós feje fölött lévő órára terelődött a tekintetem, ami kárörvendve hirdette, hogy 5 perc múlva háromnegyed 2 lesz.
 - Remek... - Morogtam magam elé, majd körbepillantottam, remélvén, hogy Wood azért még nem lépett le. Bár érthető lett volna, mégse tett így. A recepciós már épp sietett volna a segítségemre, mikor észrevettem a fiút, aki az egyik kétszemélyes asztalnál ült. Halványan rámosolyogtam a recepciós hölgyre, jelezvén, hogy nincs szükségem segítségre, majd lassú, némileg bizonytalan léptekkel közelítettem meg a várakozó Levitást.
 - Wood? Bocs, hogy késtem... - Nem akartam mentegetőzni, az nem vallana rám, így aztán csak megrándítottam a vállaim, magamban arra gondolva, hogy még szerencse, hogy ilyen hamar ideértem, mert totál véletlenül sikerült csak elolvasnom azt a levelet.
Odanyújtottam neki a jobbomat, hogy üdvözlésképp kezet rázhassunk, - valami udvariasság szorult azért belém, na - aztán ha a formaságokon átestünk, le is ülök.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Szendrődy-Nagy Áron
INAKTÍV


újdonsült apuci
RPG hsz: 11
Összes hsz: 163
Írta: 2012. október 10. 22:27 Ugrás a poszthoz

Verocska

Nem gondoltam volna, hogy már most a falu felé fogok baktatni, de valamiért éreztem, hogy ennek a hírnek a közlése nem várhat. Elvégre is, igen, felvettek! Nem hiába az a sok munka, és fáradtság, pedig voltak olyan pillanatok, ahol majdnem feladtam, ahol inkább úgy döntöttem, mégse. De megérte. Az a sok diák, aki ott nyüzsög, mosolyog, egyszerűen engem is boldoggá tesz. Vannak köztük kivételek, de az én koromban is voltak, mégis felüdülés látni őket. Mintha megint diákként mennék végig a folyosón, élném a mindennapokat, izgulnék, hogy miből nincs kész a házim, vagy melyik órán nincs jó kedvébe a tanár. Ugyan egy kissé más szemszögből látja így az ember, főleg, hogy holnap lesz az első órám, de kibírom, várom már. Igaz, egy kicsit feszültebb vagyok, hiszen nem tudom, mire számíthatok saját magamtól, ami elég nagy probléma, akárhogy is nézem.
A faluba lefelé beugrottam az egyik sarki kisboltba, ahova mindig jártam, és vettem egy tábla csokit Veronikának. Elvégre, ma ünnepelünk, nem igaz? Tovább sétáltam, már több volt, mint félhomály, amikor a cukrászda elé értem, de nem adtam fel, mert eldöntöttem, hogy én most akkor is odamegyek, ha esik, ha fúj, ha szakad, ha nem tudom. Én most elújságolom neki a hírt. A kirakat előtt megálltam, végignéztem rajta, majd semmiféle jel nélkül besétáltam, és elmosolyodtam, ahogy a  gyanútlan lányka háttal álldogált, és nézegette a sütiket. A csokit útközben zsebre tettem, így nem látszott, hogy van nálam plusz dolog, mintha csak én lennék, egy bőrkabátban.
- Egy kávét kérnék, és téged, ha lehet. - mosolyogtam, miközben leültem a pulthoz legközelebbi asztalnál, és onnan is szemügyre vettem a sütiket Megvártam a kávémat, majd amikor Veronika mellém ért, lehúztam a mellettem levő székre. - Beszélnünk kell! - néztem rá csillogó szemekkel, izgatottan, mint ahogy a kisgyerekek szoktak, amikor kapnak egy új játékot, vagy amikor teljesül a vágyuk, és épp egy idegennek, vagy éppenséggel egy barátjuknak mesélik. Sajnálom, hogy ezek a dolgok kimaradtak fiatal koromból, de most mégis van egy barátom, aki ugyan nő, mégis jó, hogy van nekem. Valakivel megtudom beszélni, mi történik, aki nem az apám. Ez azért haladás.
- Ó, ezt neked hoztam. - mosolyogva nyomtam oda neki a csokit, miközben vártam, hogy megkérdezze, vagy kimondja, hogy mi történt. Az sem baj, ha rögtön rájön, és tudja, és mondja, csak kéremkérem. Tudom én, hogy könnyű dolgom lehet vele. Ja, apropó, a kérésemről még nem is tud semmit. Muhaha.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Woodarn Collenwen
INAKTÍV


Portré
RPG hsz: 45
Összes hsz: 317
Írta: 2012. október 11. 14:26 Ugrás a poszthoz

Lévai P. Benjámin

Remekül elücsörögtem az asztalomnál. Az egyetlen aprócska baj csak az volt, hogy egyedül... Nem voltam letört, kifejezéstelen arccal bámultam ki az ablakon. Vártam a fiút, de hiába pillantottam újra és újra az órámra, nem akart jönni. Az idő pedig még rá is tett egy lapáttal a maga sietségével. Én mégsem bántam... Örültem, hogy békés hétvégém lehet, mindenféle teendők nélkül. Még nagyon az elején vagyunk a tanévnek, nem kell úgy sietni. Ráadásul nincs ember, aki számon kérne, hogy miért nem tanulok. Ráérek... Majd... Így sem teljesítek túl rosszul, sőt! De majd jövőre aztán összekapom magam, s a szünidőt is a magolással fogom tölteni. Kemény lehet az az ötödik évfolyam! Főleg, ha az embernek vannak tervei. Ó, azok a szép sárkányok... De egyelőre ezek csak álmok, sok harc kell még a megvalósulásához. De menni fog, érzem. A szerencse velem van.
Gondolkodtam a sulin, de a gyomrom közbeszólt. A kaján kezdett el járni az eszem. Nagy hiba volt, hogy nem kértem még ki az étlapot. Benjit azonban még mindig vártam, s nem akartam érkezése előtt a kezemben tartani. Végül aztán felkaptam a fejem, mert hangzavar jött az előtér felől. Tudtam, hogy ő lesz az. És tényleg ő volt!
Amint meglátott, széles vigyorral integetni kezdtem felé, s rögvest magamhoz invitáltam. Felálltam a székemről, kezet fogtam vele, majd visszaültem - immár társaságommal- az asztalhoz.
-Jaj, ne butáskodj! Nem várattál meg... -mosolyogtam rá. Alig késett többet tíz percnél, egyáltalán nem volt hiba. Nekem nem kellett volna annyira korán jönnöm, de én már csak ilyen vagyok. A fiút végigmérve bele is kezdtem a mondandómba, mivel belső késztetést éreztem. Úgy véltem maradt egy tisztázatlan kérdés, hogy mit keresünk mi itt és most a Pillangó-varázsban. Furcsa és kellemetlen szituáció volt ez számomra is, mert nem tudtam mit mondani neki. Csak szimplán elhívtam őt ebédelni, így nem tudtam túl nagy magyarázatot adni. Egy kissé habozva, de kinyögtem pár mondatot, s miután elhagyták számat a szavak, máris megkönnyebbültem.
-Remélem nem rángattalak ki a kastélyból, de gondoltam a hétvégén ebédelhetünk együtt. Nem nagyon ismerjük egymást, de szinte naponta összefutunk. Ebédkor meg mindenki ráér... Remélem nem baj... -mondtam egy félénk mosoly kíséretében, majd egy kicsit más témához érve folytattam- Jöhetnek az étlapok? - s már jeleztem is a pincérnek, aki lelkesen a kezünkbe nyomott két darabot. Magam elé tettem és elkezdtem tanulmányozni, fel-fel pillantva a fiúra. Nem akartam letámadni a kérdéseimmel, de egy témát semmiképp sem akartam elkerülni.
-Kviddics hogy megy? Úgy tudom játszol valamelyik csapatban. Melyikben is? Ezekkel az új csapatokkal úgy megkevertek, hogy már elveszítettem a fonalat... Legalább a csapattagok jó fejek? -érdeklődtem tőle kíváncsian, bár sosem szerettem igazán ezt a sportot. Nyomon követem a meccseket, bajnokságokat az iskolán belül és kívül, de nagyjából ennyi.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. október 11. 21:45 Ugrás a poszthoz

Árcsu prof. - Sajnálom <3

Próbálja kitalálni, hogy mi éppen a rossz, de nagyon nem akar neki sikerülni. Csak ne most toppanjon be valaki, aki felette van és szúrja le nagyon, amiért nem olyan szép a dolog. Nagyon kétségbe van esve és naná, hogy ilyenkor szólal meg egy hang a háta mögül, akit majdnem fel is pofoz, pedig nem szándékosan tette. Nyílván nem hitte, hogy a lány ennyire el van merülve.
- Jó.
Szólal meg csendesen, nem kell, hogy a férfi meghallja, hogy kis híján kifutott a szíve az üzletből. Hülye szokás az ember háta mögé lopózni, akkor is, ha történetesen onnan nyílik az ajtó. Gépiesen elindul, hogy a rendelést legyártsa és csak amikor a süteményekhez fordul, akkor gondol bele abba, hogy mit is mondott a férfi.
~ Egy kávét kérnék, és téged, ha lehet.~
Milyen édes,őt akarja, ez olyan szép. Ilyet se mondott még neki senki. Felpillant rá és elmosolyodik, majd vissza a kávé szép díszítéséhez. Ha már egyedül oldja meg az üzletet, akkor lehet egy kis plusz benne. Egy szépen formázott feliratot kap ugyanis a tetejére, semmi extra, csak annyi, hogy "Vercsutól" és ha már ilyen "romantikus" a hangulata, akkor még egy nagyobb süteményt is tesz mellé, ami szivárványszínű krémmel van töltve, a tetején pedig egy kiskutya fekszik. Ezeket, két villával - mert a forgalom ilyenkor már semmi - tálcára teszi és a férfi asztalához viszi. Ahogy lehúzza maga mellé, a beszélnünk kell kijelentés, és, hogy őt akarja egy nagyon furcsa és nagyon téves folyamatot kezd elindítani a lány fejében, melyre a pontot a csoki teszi fel. Szegény lány egy pillanat alatt válik rákvörössé, ahogy a csoki és a férfi között jár a tekintete, kikerekedett szemekkel újra és újra lejátszva magában az elmúlt két percet.
- Ez nagyon kedves tőled.
Nem tudja, hogy elvegye-e a csokit, vagy sem, de a férfi a kezébe nyomja egyből, amire zavartan lehajtja a fejét. Ez egy elég kínos pillanat, a csomagolással játszik egy picit, összeszedi a gondolatait. Nem hitte volna, hogy ma még ilyen nos ajánlatot kap. Ez ma nagyon nem az ő napja.
- De… én nem…vagyok…olyan lány.
Esdeklőn néz fel végül a férfire, azon agyalva, hogy vajon mit ronthatott el ennyire, hogy a férfi totálisan félreérti őt. Pedig nem csinált semmit, legalábbis szerinte nem, sőt azt se tudja, hogy az ilyet hogyan kell csinálni.
- Sajnálom, ha más jött le. Én nem akartam, hogy mást gondolj, de én ilyet nem szoktam csinálni.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2012. október 12. 17:26 Ugrás a poszthoz

Black kisasszony

Alaposan meglepődtem, mikor Black kisasszony ebédre hívott. Több ezer szurkoló álmodhat egy ilyen lehetőségről, de én nem tudtam mire számítsak, és azt se tudtam, hogyan viszonyuljak a helyzethez. Végtére is egy diákomról beszélünk, ettől pedig nagyon nehezen tudnék elvonatkoztatni. Nem is igazán sikerült közös hangot találnunk az eddigi egyetlen igazi találkozásunkkor, így felettébb meglepett, hogy a társaságomba kívánt eltölteni egy ebédet. Lehet, hogy a múltkor mindketten pont rossz passzban voltunk, és ez okozta a feszült hangulatot. Most mindenesetre próbálok majd türelmesebb lenni, biztos menni fog … egy darabig.
Időben szerettem volna odaérni az étterembe, kellemetlen lett volna, ha rám kell várni. Különösebben nem készültem. Talán illett volna valami kis ajándékkal viszonoznom a gesztust, de akkor meg máris randi jellegű lett volna az egész. Erről pedig szó nem lehetett. Eszünk, beszélgetünk egy jót, mint két kviddicset szerető ember, és kész.    
Az étteremben készségesen odavezettek a lefoglalt asztalhoz. Még volt egy fél óra a megbeszélt időpontig, rendeltem hát egy kávét, és elkezdtem böngészni az Edictum különkiadását. A repüléstan vizsgáról szélsőséges vélemények alakultak ki, valaki egyszerűnek találta, valaki meg egyenesen a „leggenyóbb” vizsgának. Szerintem könnyebb volt, mint a tavalyi, a sok károgó miatt némileg alacsonyabbra tettem a mércét. Persze a diákok azért diákok, mert nekik sose jó a vizsga, mindig találnak rajta kifogásolnivalót. De így is van ez rendjén.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Allegra Black
INAKTÍV


Őrangyallegra
RPG hsz: 9
Összes hsz: 13
Írta: 2012. október 13. 14:45 Ugrás a poszthoz

[ Markovits professzor ]

~Te nem vagy normális, de komolyan!  Nem vagy normális! De ő meg igent mondott. De lehet csak udvariasságból. Hahh… kac-kac. Markovits nem ad az ilyesmire… de akkor is őrült vagy! De hát olyan szontyi volt! Tennem kellett valamit! Mert neked folyton tenned kell valamit… miért nem tudsz te is úgy elmenni az ilyen dolgok mellett, mint mindenki más? Vagy egyszerűen csak nem elhívni ebédre. Most talán azt hiszi, akarsz valamit… van már híred. De ő meg igent mondott… talán ő akar valamit… ~
- HAHH! – szakad ki a feketéből végül. Megdermed egy pillanatra s gyors körbekémlel, hallotta-e bárki, figyeli-e bárki, hogy ő itt egy magában sétálva egyszer csak felröhög. De nem, a folyosó kihalt, ő pedig folytatja útját a megbeszélt hely felé. Szíve zakatol a torkában, fogalma sincs miért. Na jó, ez így nem igaz. Nagyon is jól tudja miért. De abban a pillanatban, amikor kiszaladt a száján a meghívás a professzor felé, nem gondolkodott semmin, sem azon, hogy Markovits mit fog hozzá szólni két másodperccel később, sem azon, ha ez bármelyik pennavitéz fülébe jut, milyen hír kerekedik ebből a színvonalas Edictum elkövetkező számában. Persze ez fölösleges aggodalom a részéről. Hanem azért mégis…
Kölcsönösen meglepték egymást a professzorral, Legra a meghívással, a férfi pedig azzal, hogy elfogadta azt. A fekete nem igazán érzi, hogy a tanerő szimpatizálna vele, számára érthetetlen okokból. Azt nem lehet mondani, hogy nincs hozzászokva az utálókhoz, hiszen ellendrukkerek is mindig vannak, de ez most mégis más. Elvégre nem játszik a professzor elleni csapatban, sőt, a múltban még egy mérkőzésre csapattársa is volt. Így érthető talán a viaskodása önmagával, hogy izgul és kissé össze is van zavarodva. De ha már nyerte azt az ingyenes ebédet két főre, és nem akar senki számára kedves embert megbántani egy másik számára kedves ember meghívásával, pont kapóra jött az a pillanatnyi elmezavar, mely arra sarkallta, hogy egy számára nem túl kedves embert hívjon meg. Ez így most persze elég értelmetlennek tűnik, de ha már így alakult, ad egy esélyt ennek az egésznek. Talán kiderül, a reptan tanár nem is az a vészes eset, és ha nem iskolai környezetben van, talán nem is lesz olyan karót nyelt és ellenséges.
~ Jó, talán tényleg nem volt a legjobb ötlet… ~ adja fel végül saját maga ellen a harcot egy sóhajjal. Bogolyfalva már szépen körvonalazódik előtte, s így közelebb érve már a gyomra is kezd összébb húzódni.  Kezeit ismét zsebeibe mélyeszti, ahogyan az utcán ballag végig. Az időről fogalma sincs, az valahogy sosem foglalkoztatja különösebben.
Az étterembe lépve, mosolyogva köszönti az ültető pincért, de amikor közlik vele, hogy a partnere már megérkezett, kénytelen nyelni egyet. Némi vöröses árnyalat színezi be az arcát, ajkát beharapva tétován pillant el a mutatott irányba.
~ Hát eljött… ~ az utolsó halovány reménysugár is szertefoszlik, amikor megpillantja Markovtis professzort, kávéját szürcsölve. Azzal már eddig is tisztában volt, hogy bizony nem kicsit jóképű és vonzó, de így lezser viseletben és mit sem sejtve arról, nézik egészen szexisnek is mondható.
~ Ezt most fejezd be!!!~ ismét beharapja az ajkát, s ködösülő gondolatait igyekszik minél előbb valami kis rejtekbe zárni. Semmi szüksége ilyesmire, pláne nem most, amikor ki tudja, milyen események elé néz. Lehet megint véleménykülönböznek egy jót, aztán majd valamelyikük felpattan valami béna ürüggyel és rövidre zárja ezt az egész őrültséget. Követi a jó kedélyi pincért, ám már kevesebb mosoly ül az arcán, megint ideges…
- Köszönöm! – motyogja a férfinak, amikor az asztalhoz érnek, kabátját átadja, s végre a professzorra tévednek a csillogó kék szemek.
- Jó napot! – köszönti végre a férfit, majd még egy hálás pillantást vet a pincérre, aki kihúzza a székét, majd alá segíti. – Hogy van? – érdeklődik, nem kevéssé utalva arra, hogy jobban van-e a prof, mint legutóbb, amikor beszélt vele. – Sokat várt? – normál esetben nem zavarná az ilyesmi, de most nem egy randin van.. ezt talán mindketten határozottan tudják.

[Set]
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2012. október 14. 15:29 Ugrás a poszthoz

Black kisasszony

Mondjuk a nem tetszést is ki lehet finomabban fejezni. Egyszerűen nem ment ki a fejemből a genyó szó. Túlzónak találtam a jelzőt. Mintha szándékosan a szívatásra mennék rá, pedig egyáltalán nem állt szándékomban. Ráadásul Palarn mondta ezt, márpedig az ő véleménye sokakat befolyásol. Valószínűleg önmagát akarta még jobban fényezni, különben nem értem, hogy miért lenne szükség egy ilyen stílusú megnyilvánulásra a kiváló minősítés megszerzése után. Csak remélni tudom, hogy a többség nem veszi komolyan a szavait, és ezáltal nem romlik a repüléstan megítélése. Hegyi kisasszony negatív felhang nélkül is tudott nyilatkozni, azzal együtt, hogy nehéznek találta a vizsgát. De hát ennek a Palarn gyereknek úgy tűnik soha nem nő be a feje lágya. Az évnyitón is megbotránkoztatóan viselkedett, az igazgató helyében helyből lekevertem volna neki egyet.
Rövidesen befutott Allegra, nagyon nem mélyülhettem el az újságolvasásban. Kedvesnek, szelídnek mutatkozott, de már megtanultam, hogy nála ez nem jelent semmit, pillanatok alatt képes váltani. Szerintem nincs olyan ember, aki képes lenne kiismerni, sosem tudhatod, éppen milyen arcát mutatja feléd.
- Szép jó napot! - viszonoztam a köszönést, és közben volt lehetőségem végigmérni a kisasszonyt. Elegánsan és visszafogottan öltözködött, semmi feltűnősködés. Pedig biztos lett volna mit villantania, de hát úgy tűnik nem szokta megörvendezteti ilyennel a férfi rajongóit.
- Köszönöm, remekül vagyok. - gyorsan lehörpintettem a kávémat és félredobtam az újságot, hogy immáron teljesen a partneremre koncentrálhassak.
- Nem vártam sokat, különben is, kellemes környezetben gyorsan repül az idő. - válaszoltam a kérdésére.
- De árulja el, minek köszönhetem a meghívást? - izgatott a dolog, úgyhogy rögtön rá is kérdeztem, csak hogy tudjam, hányadán állunk.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Allegra Black
INAKTÍV


Őrangyallegra
RPG hsz: 9
Összes hsz: 13
Írta: 2012. október 15. 00:49 Ugrás a poszthoz

[ Markovits professzor ]


Ha a csábítás lenne a feketeség elsődleges célja, bizony mindenféle rendelkezésére álló eszközzel tenne a sikerért. Ezek jócskán vannak neki, elég csak csodálatos metamorf képességeire gondolni, akár a professzor vágyai netovábbjává is változhatna. Ha lenne ilyen célja. De minthogy Markovits személyében még csak egy rajongót sem köszönhet, de talán még szimpatizánst sem, így vajmi keveset érne mélyen dekoltált felsőkkel és egyéb apróságokkal. Az öltözékével is inkább azt igyekszik hangsúlyozni, hogy ő is tudja, miféle találkozó ez. Vagyis inkább azt, miféle nem.
Mert igazság szerint, ő maga sem érti, miért épp a különös Reptan professzor esett áldozatul a meghívásnak. Jó, persze, épp nem volt a legvirágosabb jókedvében, amikor a balsors még Legrát is a nyakába sózta néhány percre. De ez talán még nem elég indok egy ilyen lépésre. Reméli, nagyon reméli, a férfi nem fogja feszegetni a témát. Zavartan mosolyog, s hümment a válaszokat hallva. Mosolya elhúzódik, amikor Markovits közli, remekül van, ezt mindenképpen örömére szolgál hallani. A megkönnyebbülés akkor tetőzik, amikor a férfi közli, nem is várt rá sokat. Pedig a késések nagymestere ül most az asztalánál, aki akkor is képes elkésni valahonnan, ha már egy órája a bejáratnál ül.
~ Talán nem lesz vészes... ~ épp csak felsejlik fejében a gondolat, amikor a kíváncsiság erőt vesz a tanerőn -merthát férfiból van-, s mindenféle kecmec nélkül kérdez rá a meghívás apropójára. Egy pillanatra megdermed, tétován pillant a kékekbe, s mielőtt még megfontolná a választ, már szólásra is nyílnak ajkai.
- Azt hiszem, mindketten bal lábbal indítottunk legutóbb. Az oka számomra nem világos, ezért úgy gondoltam, adok egy esélyt a helyzet tisztázására. S talán, ha nem iskolai dolgokról van szó, kiderül, nem is látjuk olyan ellentétesen a dolgokat, mint tanár és diák. Szóval mondhatni kíváncsiság vezérelt... leginkább... ~ óh, ügyes!! ~ Ez egy csodásan rögtönzött beszéd volt, és tulajdonképpen teljesen hihető is. De az igazság nem egészen ez. Ez már inkább a "ha másra nem, erre jó lesz" belemagyarázás. Néhány ártatlan pillantást küld Markovits felé, szinte tányérnyira tágulnak szemei. Fel sem fogja, hogy egy picit remeg, s el is pirult. Egyértelműen látszik, hogy hazudik. Pedig a megtévesztés nagymestere, most mégis olyan sután csinálja. Ujjait tördelve végül is szusszan egyet.
- Miért egyezett bele? - úgy dönt, inkább nem adja elő a valódi okot, hogy tulajdonképpen a professzor csak jókor volt rossz helyen, és ő épp olyan pillanatát élte, hogy segíteni akart. Rejtély, miért gondolta, a professzor olyan szomorú, az meg már egyenesen érthetetlen, miért gondolta, ez a legjobb módja a vigasztalásnak. Ez még mindig nem megy neki. Az igazság helyett inkább fordít egyet a libikókán, s most ő kérdez. Pillantása mély, kíváncsi, kékjei gyémántként ragyognak, ahogy próbál a másik íriszek legmélyére látni.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Karsa B. Bálint
INAKTÍV


Önmaga legnagyobb paródiája, egy bögre kávéval.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 140
Írta: 2012. október 15. 20:03 Ugrás a poszthoz

Veronka;
http://www.youtube.com/watch?v=gH476CxJxfg

A sapka levevése után, nem csak a hajam kuszálódott össze, hanem az agyam is: hogy miért? Ahogy meghallom a mai ajánlatot, rögvest arra gondolok, hogy összekeverni! Összekeverni mindent mindennel, nehogy már kicsit is unalmas vagy szokványos legyen. Manapság a nem normális a normális. Egy művész ne is legyen szokványos, hiszen ha az, akkor a hitelességével játszik - tudat alatt legyen más, mint a többiek, és akkor sínen van.
- És egy erdei gyümölcsös banánnal a tetején frappuchinohoz meg mellé egy nagy adag somlóihoz mit szól a kedves Czukrászda? - mély hang, azt hiszem ez jellemezz engem. Bárki, akivel életem folyamán beszéltem már, mind-mind a hangomról jegyzet meg: és azzal, hogy nem vagyok normális. Ezt nem én mondom, ők mondták, kedves hölgyeim és uraim, ők mondták mind saját önszántukból, bizony! Már megint jöjjek Dr. Nádori Pállal? Nem. Nincs is itt... vagyis persze, hogy nincs itt, de nem is érzem a jelenlétét, nem érzem hogy mit tenne és mondana ha itt lenne, és amúgy is, kit érdekel?! Enni akarok és olvasni. Közben figyelem a lányt, aki beszél és beszél, és közben ügyesen arra is van ideje hogy felvegye a rendelést. Mintha a sors is erre szánta volna: jó dolog ilyen helyen dolgozni, mert rengeteg embert ismersz meg, rengeteg történetet és sosem unatkozol. Remek munka, kivétel nekem - én nem lennék jó felszolgáló-pszichológus. Isten mentse azt a helyet, ahol én felszolgáló lennék! De ez a lány passzol. Mármint a helyhez. Mestertanonc? Mesélni? Te jó ég.
- Mestertanonc, igen. A kapkodós vizsga eredménye, hogy már másodikos mestertanonc - mintha büszkeség töltené el a szívemet, de a hangomat biztos, ahogy kimondom. Pedig mire is vagyok büszke? A másodikosságomra? Vagy arra, hogy itt vagyok? Vagy hogy egyáltalán sikerült, pedig össze-visszakapkodtam halál nyugodtan? Nem érzem, hogy büszke lennék. Akkor sem éreztem, hogy büszke vagyok, amikor felálltam otthon, és idejöttem, és akkor sem voltam büszke amikor megvolt az első divattervezői munkám és abból megtudtam venni a bogolyfalvi házat. A sajátomat, az első házamat, az enyémet. Amondó vagyok, hogy belőlem a büszkeség mint jelző és mint tulajdonság meglehetősen hiányzik. Dr. Nádori Pál azt mondaná, hogy csak nem ismerem be. Szerintem meg marhaság, hiszen azért nem ismerem be mert nem létezik; én mindent beismerek, ami valós és van. Ez nincs. Nem vagyok büszke, hiányzik belőlem az érzés. - Szívesen mesélek róla. De mit is? Kérdezz, és válaszolok a tanoncságról - "szívesen?", és "szívesen mesélek róla"?, meg "kérdezz és válaszolok?". Tudjátok mi nem tetszik, hogy már második éve vagyok itt? Az, hogy kezdek emberi lenni...
A lány közben elmegy, és meg kell vallanom, hogy nekem nem ismerős. De tanulónak kell lennie, hiszen ebben a nyavalyás faluban minden fiatal Bagolykőre jár. Hova is járna?! A vonatozás túl luxus... Visszajön, leteszi a rendelésemet, és kérdezz. A Ház. Arcom fapofa, egy érzelem sem látszik rajta, és még a hangom is nyugodt. Nyugodt és mély, c'est Balint.
- Örülök, hogy tetszetős a ház. Nekem is nagyon...király - azt akartam volna mondani, hogy szerettem, de nem jött a számra. Még szeretem, csak már... csak már mi? Kinőttem. - Éppen eladom vagy kiadom, még nem tudom. Nem érdekel?
Utoljára módosította:Karsa B. Bálint, 2012. október 15. 20:04
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2012. október 17. 16:03 Ugrás a poszthoz

Black kisasszony

A sejtésemnek megfelelő választ kaptam a meghívás okára. Bár valami azt súgta, hogy az igazság nem feltétlenül ez. Mindenesetre én ezt szerettem volna hallani, így nem is kívántam tovább firtatni a dolgot.  Különben is rögtön kaptam egy viszont kérdést, így esélyem se volt jobban elgondolkodni az elhangzottakon. A kérdés nagyon célratörően lett feltéve, kicsit nyersnek is véltem a stílust. Hm, talán gyorsan el kell terelni a szót, mert érzékeny pontra tapintottam?  
- Egy ennyire elismert kviddicsjátékosnak, mint Ön, nem szabad nemet mondani. - eddig közhelyszerű volt a válaszom, éreztem, hogy ennyi nem is lenne elég, ezért egy pillanatnyi hatásszünet után folytattam is.
- No meg bennem is nyomott hagyott a kisebb szócsatánk, pláne, hogy a gálameccsen egész jól megtaláltuk az összhangot. Reméltem, hogy most semmisé tehetjük a kellemetlen emléket. - adtam meg végül a teljes magyarázatot.
- Mit szólnál, ha tegeződnénk? A tantermen kívül úgy gondolom megengedhetjük. – részemről ezzel meg is tettem az első látványos lépést a teljes kibékülés felé. Diákjaimnak ritkán engedtem meg, hogy tegezzenek, de Allegra nem hétköznapi értelemben vett diák volt, így esetében érthetőnek véltem, hogy kivételt tegyek.  
Ideje lett volna rendelni is, de mivel most én voltam a meghívott, még nem mertem előhozni a témát. Meg amúgy se tudtam mit ebédeljek, pedig nem voltam válogatós. Szerettem a hasam, de szinte bármit el tudtam jóízűen fogyasztani.  
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Allegra Black
INAKTÍV


Őrangyallegra
RPG hsz: 9
Összes hsz: 13
Írta: 2012. október 17. 18:24 Ugrás a poszthoz

[ Markovits professzor ]


Valamelyest megnyugtatja, hogy Markovits nem szőrözik tovább a kérdésen, bár tény, a fekete nem is hagyja nagyon elmélkedni rajta. Őt is mozgatja a kíváncsiság, mert hát többször visszapörgette fejében a szituációt, de akkor sem látta, mi vezette rá a férfit, hogy beleegyezzen. Az udvariasságot többszörösen is elvetette már, mert bár el lehet mondani a tanerőről, igyekszik megtartani a modort és a távolságot, meg minden ilyesmit, azt már kevéssé, hogy merő tiszteletből olyat cselekszik, amihez nem fűlik a foga. Főleg nem egy diákkal szemben, ahogyan volt oly bájos többször minősíteni Legrát. Sikerült azonban elérnie, hogy a mestertanonc ne is gondoljon magára másképpen, mint egy diákra.
A válasz azonban legalább olyan nyers, hanem még kicsit talán szemtelen is. A fekete fel is vonja szemöldökét, megvillantja szúrós kékjeit, de nem mordul fel. Sajnos képtelen belátni, ha a prof nemet mond, kicsit erőltette is volna a dolgot, na de akkor is, ezt így az arcába mondani? A hatásszünet szerencsére rövidebb, minthogy a lány megtalálja a hangját, s apró sértettségének hangot adjon, Markovits folytatja, s immáron a lány fülének kedvesebb dolgokat mond. Azt senki sem vitathatja el, jó kis duót rögtönöztek oda a pályára, noha a meccs maga nem hagyott benne mély nyomokat, ezt ő is megjegyezte. Ajkai mosolyra is húzódnak.
A tegeződés felajánlása váratlanul éri, noha ő az, aki az iskolai formalitástól szeretne megszabadulni, ez épp egy olyan dolog, amire nehéz átállnia. Nincs túl nagy korkülönbség köztük, legalábbis Legrának van olyan csapattársa is, aki jócskán idősebb a profnál.
- Öhm… rendben – bólint rá egy szemérmes mosollyal a kezdeményezésre. Ujjai időközben megtalálták az egyik odakészített evőeszközt. Nem mintha egyébként sokat lógnának együtt, akár az iskolában, rajta kívül meg aztán… Képtelen nem elvigyorodni zavarában. De mi legyen az első kérdés, amit így tegeződve feltesz?  Elvégre egy új fázisba léptek, ilyenkor mit lehet mondani?
- Éhes vagy? - nem, ez határozottan nem az, amit ebben az új helyzetben mondani kellene. Ebben a pillanatban a pincér is feltűnik, sietve bemutatkozik, majd az étlapokat is átnyújtja.  
- Nem tudom, a nyereményem csak bizonyos ételekre vonatkozik-e.. - tűnődik fél hangosan - vagy bármit lehet választani.. - felpillant a pincérre, aki láthatóan nem nagyon van képben a dologgal kapcsolatban, így a fekete megvonja a vállát. - Válassz bátran! - ő is az ételeket kezdi el mustrálni, de nem tud megállni néhány pillantást a professzorra.
- Valószínűleg nagyon ciki, de neked jóval nagyobb előnyöd van velem szemben. Mármint... - leengedi a menüt. - Én nem tudok rólad túl sokat... a kviddicsen kívül nem nagyon tudom elképzelni mi érdekelhet... - persze, az Edictumot, ha felcsapja az ember... Szemöldökét kérdőn felvonja, ha már összetegeződtek az iskolán kívül, szívesen megismerné az iskolán kívüli Professzort. Már ha van ilyen...
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Zachary Alex Williams Circle
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 563
Írta: 2012. október 22. 17:21 Ugrás a poszthoz

Amira


Kedves naplóm!
Ma volt eddigi életem legjobb napja, azt hiszem. Ugyanis prefektus lettem, ami szerintem tök jó, másfelől viszont nem. Hiszen nem szeghetek szabályt, stb. A jó dolog pedig az, hogy büntethetek és hogy 10 óra után legálisan járhatom a kastélyt. Mellesleg a jelvényem olyan szépen csillog, hogy csak na. Pedig ez a kis tárgy eddig Leonard Harris talárján volt látható, most pedig az enyémen. Lehet, hogy mérges lesz rám? Hiszen én kerültem a helyére. Majd kiderül.
Mellesleg más dolog nem nagyon történt velem, kivéve az, hogy írtam pár szorgalmit. Ja, és még egy dolgot kihagytam! Délelőtt küldtem egy levelet Amirának, amelyben meghívtam őt sütizni. Ugyanis szeretnék vele újrakezdeni mindent. Vagyis elfelejteni azt, ami régen történt, és úgy csinálni, mintha most ismerkednénk meg.
Amúgy Mirától kaptam egy kis baglyot. Szegénykémnek még nincs neve, így ki kéne találni neki valami jó kis nevecskét.

Leteszem a pennát, rácsavarom a tintára a kupakját, s becsukom a naplóm. Sietősen húzok a lábamra zoknit, s veszem fel magamra a taláromat. Ugyanis pár-perc múlva már a Pillangó-varázsban kéne ülnöm, és mire leérek a faluba az  legalább 5 percbe telik, és most nem nagyon akarok elkésni erről a találkozóról. Miután cipőt is húzok a lábamra, kinyitom a Monsters ajtaját, s kiviharzok a hálóból. Gyors léptekkel haladok végig a klubhelyiségen, majd azután a folyosókon. A folyosókon csak pár diákot látok, s azok is elvannak foglalva. Nem kell sok idő ahhoz, hogy kiérjek a kastélyból. Bogolyfalva utcáin szinte már futok, hiszen nem akarom, hogy Mira érjen előbb a kijelölt helyszínre.
Hopp! Már itt is vagyok. Kinyitom az ajtót, s belépek a hely éttermi részébe. Leülök az egyik szabad asztalhoz, s várom, hogy Amira is megjöjjön.
Utoljára módosította:Zachary Alex Williams Circle, 2012. október 22. 17:26
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2012. október 22. 18:04 Ugrás a poszthoz

Odett

Füttyülős jó napot a népnek! Jelentem Viktor karja ismét egyben. Mondjuk eddig se volt szanaszét, vagy darabokban, csak a csontjára volt jellemző a megszakítottság. De a bájitalok csodákra képesek. Így hát most, ha még egy kicsit fáj is és fásli szükséges még a karjára akkor is már egészségesnek mondható. Persze a kontrollra még vissza kell néznie. Hogy miért is, az már más kérdés.
Szóval kedves kisasszonyok, büszkén jelenthetem be, hogy a nagy nőcsábász teljes gőzzel bevetésen van. Szóval férfiak reszkessetek! Na, azért mondjuk nincs nagy félni való, most ez a bozontos bohóc kicsit megjavult. Vagy csak a látszat mindez? Na, majd hamarosan kiderül. Most fütyörészve póló-pulcsi-farmer együttesben téved be a teaházba, ahol egy kacsintást dob az egyik pult mögött álló lánynak, aztán az egyik asztalhoz lehuppanva már a kezében az itallappal választ ki egy teát. Még pedig az ízek varázsa az, ami leírásával kedvét elnyeri. Cseppnyi rumaroma és egy kis titkos eszencia a nyált is összefuttatja szájában. Már emeli is a kezét, hogy jelezzen, ő rendelne. Én meg addig, amíg ő rendel bedobok egy kávét, mert úgy érzem teljesen meghülyültem. Pedig az este jól kialudtam magam.
Na egy nescafét ide nekem is! Hééé, kisasszony, engem észre sem vesz! Na, még ilyet. Látjátok mesélőnek sose menjetek, olyanokká váltok, mint egy szellem. Szörnyű élet ez, higgyetek nekem!
Na, rendelés leadva, kávé belém tankolva, uccu neki. Nézzük az ide betévedőket. Talán Viktor is talál magának valami szemrevaló teremtést, ha már Merci elment az orosz sztyeppékre Amira meg... Amira.
Egy dalt halkan fütyörészve dől hátra a széken, az ablakon kitekint, lábait összekulcsolja, kezét a tarkóján összegubózza és így várja a teát, vagy éppen éppen a társaságát.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 22. 18:18 Ugrás a poszthoz

Zawi

Egy újabb levél Zach-től. Amira már külön gyűjteményt nyithatna, annyi levelet kap a kedves barátjától. Nem mintha ez baj lenne neki, sőt. Nagyon örül, hogyha eszébe jut. Ő is sokat gondol rá, mivel az egyik legjobb barátja, és éppen ezért nem tetszett neki ami a szünetben történt.
A találkozó előtt fél órával kezdett el készülődni a feketeség. Csak kiegyenesítette a haját, aztán egy pánt nélküli fekete ruhába bújt. Fekete magassarkú cipőt, és bőrkabátot viselt ezen kívül, na meg egy kis táskát is vitt, amibe a pénztárcáját, és egyéb kis dolgokat pakolt. Indulás előtt befújta magát a nemrég vett új parfümmel, majd Leot pórázra rakta, és ketten indultak a faluba. Ecset lustálkodott, és a gazdija takarója alatt aludt.
Még ki sem léptek a bejáraton, már tudatosult Mirában, hogy nem volt jó ötlet ilyen lengén felöltözni. Egy sálat és harisnyát még bőven elbírt volna...de már mindegy volt.
Nem is nézte az időt, úgy gondolta, hogy Zach már eléggé hozzászokott, hogy késik pár percet. Nőből van, megteheti. Meg simán rávághatja, hogy "közbejött valaki", és már nem is kell magyarázkodnia.
Ahogy elértek a kis oroszlánjával az étteremhez, egy halvány mosoly ült ki az arcára. Magabiztosan lépett be az ajtón, és először körbepásztázta a helyet, hogy aztán Zachary felé induljon el.
-Szép napot -mosolygott rá aranyosan, és helyet foglalt a vele szemben levő széken.
-Mi volt az oka, hogy itt akartál találkozni? -egyik szemöldökét felvonva nézte a srác szemeit.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bánfai Odett Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 43
Összes hsz: 548
Írta: 2012. október 22. 18:26 Ugrás a poszthoz

Viktor




Úgy döntöttem, hogy kiélvezem az utolsó meleg, nyárias napokat. Szinte minden nap lenn voltam a faluban. A minap az ajándékboltba tévedtem be, hátha találok valamit amivel gyengíthetem a pirosságot és a fájdalmat a csuklómon, ahol immár egy tetoválás díszeleg.
Ma pedig azért keveredtem le, mert megkívántam egy teaházas teát, mert ez más, mint amit a suliba gyártanak a manók. Na meg egy kis séta is kell néha az embernek. A testmozgás fontos!
Egy nagy séta után megfáradva térek be a teaházba. Azonnal egy ablak melletti asztalt szúrok ki. Odatipegek, majd leülök. Gyorsan átlapozom az itallapot és hamarosan a kezem a magasba lendül, ezzel jelezve, hogy rendelni szeretnék. Szinte velem egyszerre egy másik kéz is megjelenik a magasban. A fiatal lány természetesen a fiatal sráchoz megy oda... pedig én előbb jeleztem, hogy rendelni akarok. Dühös tekintettel méregetem a csajt, majd a pasit is. A kezem még mindig a magasban, de a lány úgy tesz, mintha ott se lennék. Felveszi a fiú rendelését, majd elsiet legyártani a rendelést.
- Persze így könnyű... Egy kacsintás, két bók és máris a te óhajaidat lesik. Fúúú de utálom ezt... -
Ezt a pár mondatocskát a szemben lévő asztalnál ülő sráchoz intézem és még mindig csúnyán méregetem. Az utolsó mondatot már szinte suttogva a "bajszom" alatt motyogva mondom el, szóval ezt csak akkor hallhatta, ha van valami ilyen természetfeletti képessége. Kezemet leengedem és duzzogva fonom össze karjaimat mellkasom előtt.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Zachary Alex Williams Circle
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 563
Írta: 2012. október 22. 20:00 Ugrás a poszthoz

Amira

Miután elrakom a naplóm, és az íráshoz való kellékeket, sietve húzom a lábamra az ágyon lévő zoknikat. A nagy kapkodásban észre sem veszem, hogy felemás zokni van a lábamon. Ezután még gyorsan magamra öltöm a talárom, s rábiggyesztem a jelvényem. Szeretném mindenkivel tudatni, hogy én lettem a rellonosoknál a legújabb prefektus. Ezek után még gyorsan a lábamra veszem a tornacipőm, s elhagyom a Monsters. Gyors léptekkel vágtatok végig a klubhelyiségen, és a folyosókon. Most nem foglalkozok senkivel, nem állok le beszélgetni az ismerőseimmel. Céltudatosan haladok, hogy ne késsek el a megbeszélt helyről. Nem kell sok idő ahhoz, hogy kiérjek a friss levegőre. A nap halványan rásüt az arcomra, de a melegét nem érzem. Sajnos. Sokkal jobb volt nyáron, amikor rövidnadrágban és pólóban sétálgattam. Valamiért mindig is jobban  kedveltem azt az évszakot.
Na mindegy. Már Bogolyfalva fő utcáját taposom, ahol alig találkozok pár emberrel, s ők is ismeretlenek. Úgy tűnik, hogy nekik is van dolguk. Ám ekkor meg is érkezek a helyszínre. Gyorsan kinyitom az ajtót, és a hely éttermi részébe pillantok be. Húh. Szerencsére még nincs itt Amira. Odasétálok az egyik üres asztalhoz - ami mellesleg közvetlen az ablak mellett van - és leülök. Hátradőlök, s nézelődni kezdek. Nos itt már vannak jó páran. A pincérek ide-oda szaladoznak, hogy felvegyék a rendeléseket. Épp most jön ide hozzám az egyikük. Miután köszönünk egymásnak, megkérem a a pincérlányt, hogy hozzon nekem egy csokis muffint és narancslevet. Ezt a két dolgot felírja a papírjára, s mosolyogva odébbáll. Hallom, hogy nyitódik az ajtó, és nem más, mint Amira lép be rajta. Mosolyogva integetek neki, mire ő idejön hozzám. Helyet foglal a velem előtti székben, s megszólal.
 - Szia! - üdvözlöm. - Nos... tudod én arra gondoltam, hogy újra kezdhetnénk ezt az egészet. Mármint tegyünk úgy, mintha most találkoznánk először, és felejtsük el a múltat.
Ekkor meg is érkezik a sütim meg a narancs levem. A pincér leteszi elém az sütit és az italt. Rámosolygok, s miután elmegy, Mirára nézek.
 - Szóval? Mit gondolsz?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 22. 20:31 Ugrás a poszthoz

Zawi

Séta közben Mira rájött, hogy a hidegebb időjárás nem csak neki nem szimpatikus. Fele annyian voltak csak az utcán, mint nyáron, és a tavasszal, és ez nem igazán tetszett a lánynak. Nem volt mit néznie, és nem volt kire kacsintgatnia. Esetleg azt az öreg, ráncos varázslót nézegethette út közben, aki a téren botorkált. Hát nem éppen az esete...
Leo-val be is tértek a Pillangó-varázsba, majd a szokásos tömegfelmérés után Zachary asztalát célozták meg. Ahogy Mira leült, Ecset is helyet foglalt az asztal alatt. Okos nagy cica, tudja, hol a helye.
A feketeség egyből a tárgyra tért, hiszen tudta, hogy barátja nem ok nélkül hívta az étterembe. Kíváncsi volt ugyan, de nem izgult amiatt, hogy bármi rossz hírrel szolgál majd a srác, vagy hasonló nyalánkság.
Lassan meg is kapta a választ, amin összeráncolta a szemöldökét. Már szólásra nyitotta a száját amikor is megjelent a rövidszoknyás pincérlány, és kelletve magát letette Zach elé amit korábban rendelt. Amira szemforgatva nézte a jelenetet végig, és a gyomra felfordult tőle.
-Szóval felejtsük el a múltat, mi? Ekkora hülyeséget hogy tudtál kitalálni? -fejét csóválta, és keserű arckifejezéssel nézett a srác szemébe.
-Barátok vagyunk, és attól, mert újra bemutatkozunk, még nem fog megváltozni semmi. Ami történt megtörtént, és semmin nem lehet változtatni. Ezzel vagy együtt élünk, vagy jobb lesz hanyagolni egymást -az utolsó mondatot úgy mondta ki, hogy még a szemei is könnybe lábadtak. Sajgott a szíve attól, hogy arra gondolt, most akár el is veszítheti a barátját. Betegsége alatt érzelmileg is legyengült, amit még sajnos nem tudott teljesen, száz százalékig visszanyerni. Pedig eléggé edzett ilyen téren, fizikailag viszont pont az ellentéte. Valamit valamiért, nemde?
-Tiéd a választás, én nem akarok elrontani már semmit. Elég volt.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Zachary Alex Williams Circle
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 563
Írta: 2012. október 22. 21:30 Ugrás a poszthoz

Viszlát Amira!

Miután kinyitom az ajtót, s belépek az étterembe, látom, hogy Amira még nincs itt. Hú. Na, pont jó vagyok. Helyet foglalok az ablak melletti üres asztalnál, és nézem a többi embert. Kicsit nagy a nyüzsgés, hiszen mindenki mondja a magáét. Valakik csak szimplán beszélgetnek, mások pedig a pincéreknek adják le rendelésüket. Én is egy pincérre várok, hogy elmondhassam neki mire van szükségem. Pár perc alatt meg is jelenik előttem egy rövid szoknyás, csinos pincérlány. Kedvesen rámosolygok, s mondom neki, hogy muffint meg narancslevet kérek. Ő ezt leírja a kis papírjára, s halad tovább. Hátradőlök a széken, várom hogy Amira, vagy a sütim megjöjjön. Nos az egyik meg is érkezik. Méghozzá: Amira! Elég lengén van felöltözve ami azt illeti. Ha jól látom nem egyedül jött. Magával hozta második kedvencét, Leo-t a kis havas oroszlánt. Nagyon aranyos egy jószág. Miután Mira meglát, odajön hozzám, s helyet foglal az előttem lévő széken. Rögtön a lényeget kérdezi, amire én egyből válaszolok, s elárulom a lánynak, hogy mit is szeretnék. Mielőtt még bármit is mondhatna, megjelenik a pincérlány, s lerakja elém a kívánt ételt, italt. Látom, hogy Ami szemforgatva nézi végig a jelenetet. Miután elmegy a hölgy, Amira elmondja azt, amit az előbb is szeretett volna.
 - Miért lenne hülyeség? Újra kezdhetnénk az egészet - mondom értetlenkedve. Még a szemöldökömet is összeráncolom, mert tényleg nem értem, hogy Mirának mi baja van azzal, hogy felejtsünk el mindent. Szerintem sokkal jobb lenne úgy tenni, mintha eddig nem is ismertük egymást, és csak most találkozunk először.
 - Az lehet, de megpróbálhatnánk elfelejteni azokat, amik régen történtek. Miért nem szeretnéd elfelejteni a múltat? Sokkal jobb lenne... - mondom kicsit sem kedves hangon. Egyszerűen nem bírom felfogni, hogy a lány miért nem szeretné elfelejteni a régen történt dolgokat, s újra kezdeni mindent előröl. Szerintem mindkettőnknek jobb lenne. Amira azt kérdezi, hogy végülis mit akarok. De mikor kimondja, hogy elég volt, ökölbe szorul a kezem, s a szemeimet az övéibe fúrom.
 - Szerintem ezt most hagyjuk abba. Tudod mit? Kerüljük el egymást. Sőt, ne is álljunk szóba egymással. Csak menj el. Még elszeretném fogyasztani a sütimet.
Ezt mind nyugodtan, fapofával mondtam.
 - Szia! - mondom, mielőtt még Amira elmenne. A szememből egy könnycsepp folyik ki. Végig az arcomon, s végül a fekete taláromon landol.
Utoljára módosította:Zachary Alex Williams Circle, 2012. október 22. 21:31
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 22. 21:58 Ugrás a poszthoz

Utolsó felvonás - Zachary

Minden rossz érzés nélkül ment oda a találkozóra a rellonos kisasszonyka, azonban ez az érzés hamar elmúlt. Amint Zach elmondta, hogy mit akar, a lány már tudta, hogy ennek nem lesz jó vége. És nem a srác miatt, hanem Amira makacssága miatt. Mert tudta, ő jól tudta, hogy semmi értelme elölről kezdeni valamit, hacsak előtte nem törlik az emlékezetüket.
Csak a fejét rázta, nem mondott semmit. Mert nem akart, és mert nem is jutott volna szóhoz. Zawi egyfolytában mondta a dumáját, aztán Mira kicsit bepipult.
-Na figyelj -mutatóujját feltartotta, hogy a srác fogja be a száját egy kis időre. -Egy; ne beszélj velem ilyen hangon, semmi jogod nincsen hozzá. Vagy prefektus lettél, és hirtelen ekkora arcod lett? Mire? Ugyan már... -száját elhúzva flegmán nézett rá, miközben a jelvényére tekintett. Megállapította magában, hogy Leohoz sokkal jobban passzolt a jelvény, és jelen helyzetben legszívesebben letépte volna a nagyarcúról. Tudta, hogy kicsit vissza kellett volna fognia magát, ugyanis eme hangosabb megszólalásokra egy-két szempár már rájuk is siklott.
-Kettő; mert a múltunkra épül a jövőnk. És fogd fel, attól, mert újra bemutatkozunk, még semmit nem fogunk elfelejteni. Az érzések meg nem múlnak így el. Csettints is, kérlek, hátha beválik -hangja ingerülten csengett, de csak a szemében duzzadó könnycsepp jelezte, hogy nem csak a hangjával játszik. Rosszul esett a lánynak az egész helyzet.
-Rendben. Felőlem befejezhetjük -vállat vonva felállt az asztaltól, majd halvány mosollyal az arcán az ajtó felé indult. Azonban ahogy Zachary hozzáfűzte, hogy szeretné megenni a süteményét, hátrafordult.
-Jó étvágyat hozzá -kifejezéstelen arccal megfogta a tányéron pihenő muffint, és egy az egyben a srác arcába nyomta. Mivel belül krémmel töltött volt, tökéletesen szétterült az arcán. -Szia.
Mira elégedetten fordított hátat, és Leoval együtt kivonultak az étteremből.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Jurasevszki Olympia
INAKTÍV


A New York City Ballet prímabalerinája
RPG hsz: 25
Összes hsz: 72
Írta: 2012. október 25. 17:19 Ugrás a poszthoz

Laurena
október 26.

Az elmúlt hét a szokásosnál is fárasztóbb volt. A sorozatos próbák miatt egy percre sem állt le a társulat. Csak izzadságcseppek, néha könnyek a fájdalomtól vagy a megaláztatástól... Holnap premier! Olympia mégis Bogolyfalva macskaköves utcáin koptatta méregdrága magassarkú csizmáit. Az eső apró cseppekben szemerkélt és megtelepedett szőke hajában és a kabátján. Táskája- ami szokatlanul kicsi volt,- szorosan hozzásimult az oldalához. Többen megnézték azonban ez nem zavarta, a nap minden szakaszában utánafordultak az utcán a férfiak, sőt még a nők, a gyerekek is. Vajon érdemes-e taglalni miért is? Talán le sem lehet írni szavakkal, milyen a nő kisugárzása. Annak idején ő is szorgos, bájos levitásként erősítette a kékek házát, de mostanra már csak a bája a régi. Volt a tekintetében valami, ami leginkább csak a törtetőékben. Egyszerre vonzotta és tette érdekelté az embereket. Persze a férfiakat sohasem a tekintete, vagy az esze érdekelte igazán, hanem a külleme. Könyörtelen szabályok alá hajtotta testét, ezért volt ő a legjobb a szólisták között és persze a leggyönyörűbb. Mindig tudta, mi a célja és csak az lebegett a szeme előtt. Egyetlen dolog rendítette meg olykor, az édesség... Mióta összeköltöztek Timothyval rendszeresen evett belőle, holott 1 éve még jószerével azt sem tudta, mi az. Természetesen ez túlzás, de belegondolva a legcélszerűbb hasonlat. Hiszen meg tudta tanulni élvezni az életet, ami plusz színt vitt az  a mindennapjaiba, s hiába nem lesz már az a régi kedves levitás, hasonló még lehet.
Ritkán látott mosoly telepszik arcára. Laurenával, az elbűvölő prefektával találkozik, aki egyre gyakrabban hozta elő a nőből ezeket a mosolyokat. Olympiának csak féltestvére, egy bátyja volt, de Laut mindig is az ő húgocskájának tartotta, még ha nem is mondta ki nyíltan. Minden elért eredménye büszkeséggel töltötte el a balerinát. Ünnepekkor a legkülönlegesebb amerikai csokikat küldte neki és egy-két apróságot, ami a hasznára válhat.
Visszakalandozva az utcai jelentre, a sarkak már nem koppantak a járdán. Egy helyben állt a cukrászda kirakata előtt. Nem tudta, pontosan mennyi lehet az idő csak sejtette, hogy 18 óránál később aligha lehet. Kint már besötétedett, amit pompásan ellensúlyoztak a helyiség hangulatos fényei. Nem hallotta, de elképzelte ahogy a vendégek beszélgetése tompa zsivajjá áll össze, vagy épp megkocogtatják kanalaikkal a csészéjüket, vagy villájuk ütközik a süteményes tányérba. Milyen idilli, de főleg az, hogy a szőkeség be mer nyitni a cukrászdába hovatovább leül az egyik asztalhoz, ami kellő távolságban van a bejárati ajtótól, de nincs is olyan eldugott helyen, hogy Lau ne találhassa meg. Furcsa érzés a várakozás, eddig mindig ő késett, persze elnézték, mivel sokszor húzta el a próbaidőt az öreg, pöfékelő balettmester. Korgó hasa egyre türelmetlenebb volt, így kisebb gondolkodási idő után rendelt egy forró csokit és egy szelet dupla csokis sütit, hogy holnap minden rendben menjen...
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vendéglátó negyed - összes hozzászólása (3724 darab)

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 124 125 » Fel