31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. március 27. 23:57 | Link

Gergő

Zsófit útnak indította, ma nem akar hazamenni, a lány pedig látta a szőkén, hogy jobb ha tényleg megy. Kezdett sötétedni, esteledni, neki pedig még időben haza kell érnie, nem akarja egyikük se, hogy valami baja essen a lánykának. Gergővel tízre beszélte meg a találkozót, nem emlékezett rá, hogy tízkor vagy tizenegykor  van-e takarodó, de gyakorlatilag neki tök mindegy.
Háromnegyed tízkor kilépett a klubhelyiségből és hátra sem nézve, zsebre dugott kézzel indul el a találka helyszínére. Már nem visel talárt, egy zöld nadrágot és zöld kardigánt húzott, amit nem gombolt be, így jól látható a felsőjére írt üzenet, melyet most teljesen átérez. Egy fekete cipőt húzott még, amire a keresztet egy unalmas délutánján készítette, amikor éppen senki nem volt otthon. Ez az egyik kedvenc cipője, mindig szerencsét hozott neki, most is ez a helyzet, reméli, hogy türelmet és nem erőt ad, mert akkor megöli Gergőt. Erre a gondolatra megsimítja a pálcáját, de aztán csak gondolatban megrázza a fejét, nem, nem lenne helyes, elvégre más is tudja kezelni az ilyen helyzetet, csak már nem ő, ő ki tudná nyírni akkor is, ha csak arra gondol, ahogy rámosolyog.
Odaérve a hely egészen kihalt, sőt, mintha a fáklyák is gyérebben égnének. Mindegy, felismeri a fiút, ezer közül is. A lépcsőre ülve felpillant az órára, még van öt perce, szokás szerint korábban érkezett, nem szeret késni, inkább vár. Lábait keresztbe téve ringatja kicsit, ujjait egymásba fonva a térdén. Ezek után egy tonna csokit akar majd enni, az talán elfeledteti vele, hogy mégis miket mondtak a többiek. Nem hitte volna, hogy éppen Gergő, hogy komolyan meg tudta ezt tenni vele. Ez nagyon súlyos és ő most nagyon rosszul is érzi magát, de inkább azon van, hogy minél inkább semlegesnek mutassa magát. Nem fogják itt az ő érzéseit boncolgatni a festmények, meg a reakcióit, olyanról pedig, hogy könnyek még csak hallani sem akar. Lassan elkezdte ütni a nagy óra a tízet, ő pedig várt, hogy lépteket halljon, melyek közelednek.

Ruhácska
Utoljára módosította:Bianca Charlotte Shanes, 2013. március 27. 23:58
Hozzászólásai ebben a témában

Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. március 28. 00:20 | Link

Biush
zene<3

Mostanában nem vagyok jó passzban. Endrével összevesztem, már vagy két hete ki se dugtam az orrom a hálóból és Biussal is rég találkoztam már, pedig ő biztos megértene. Már gondoltam arra, hogy küldök neki egy üzit, de Bianca ma felkeresett és arra kért, hogy találkozzunk. Arcán sem dühöt, sem kedvességet nem láttam. Olyan rideg volt, akár egy igazi rellonos. Pedig pár hónappal ezelőtt még csakúgy mosolygott a mászókán. Most meg...? Nem értem, de majd biztos elmagyarázza nekem. Talán ezért szeretne velem beszélni. Nos, pár perc múlva erre megkapom a választ, ugyanis hamarosan tíz óra. Berontok a fürdőszobába és megfésülködöm. Ha Biancával találkozom, akkor mindig szép rendbe szedem magam. Nem szeretek "szakadtan" elé állni. Miután a hajam normálisan áll, megmosom a fogam. Még egyszer végig nézek a ruházatomon. Farmer, egy egyszerű póló, arra pedig egy kötött pulcsi. Tökéletes. Még felhúzom a cipőmet és készen is vagyok. Kilépek a szobából és gyors léptekkel végig haladok a folyosókon. Alig várom, hogy láthassam Biancát, jó lesz vele. Igaz, tíz óra után nem szabadna kinn járnom, mert akkor már takarodó van, de Bianca miatt még egy büntetőmunkát is elvállalok. Tehát egy kicsit csendesebben megyek, hogy azért ne szúrjon ki egy prefi.
Nem kell sok idő, hogy megérkezzek. Nagy a csend és alig van fény. Már elő venném a pálcám, hogy fényt teremtsek, de meglátom Biát. Elmosolyodom és rögtön odamegyek hozzá.
 - Szia! - köszönök kedvesen. Már épp puszit adnék az arcára, mikor meglátom, hogy mi van a pólójára írva. Kérdőn nézek Biusra.
 - Ez mégis mit jelentsen?
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. március 28. 00:37 | Link

Hoppá-hoppá

Hogy mik nincsenek... A kislány, aki még alig, hogy otthon érezheti magát a Sárkányfészekben, máris csavarogni indul takarodó előtt negyed órával. A legszebb része, hogy két prefektus a szobatársa. Amira nem is érette, hogy a kisasszony ezt hogy gondolta.
Lényegében követte, gondolta, hogy takarodó előtt nem fog visszaérni a szobájukba, és mostanság eléggé belejött a büntetésbe. Valahogy meg kel mutatni a leányzónak, hogy hol a határ...még ha rellonos is.
Erre az estére ne tervezett semmiféle kiruccanást, a hideg hó és télies időjárás valahogy elrontotta az egész kedvét. Még Kristófot sem akarta meglátogatni, csak az ágyában akart lenni. Éppen olvasott amikor Bianca kilógott, tehát egy "izgalmas" regényt hagyott abba.
A nagymacskáján keresztülmászva elért a szekrényig, ahonnan egy fekete kardigánt vett elő, hogy lenge ruhájában ne fagyjon ketté. Az első cipőt vette fel ami a kezébe akadt, úgyhogy balerinacipőben igyekezett utolérni a szobatársát.
Könnyű volt, halkan lépdelt mögötte egészen a Bejárati csarnokig. Ott aztán a lehető legtökéletesebben az árnyékban megállt, majd karba tett kézzel várta a fejleményeket.
Aha! A kisgyerek, az a Gábor vagy ki a rossz életű, aki próbálja magával rántani a barátnőjét. Mira megcsóválta a fejét, és mivel már kezdett fázni, lassan odasétált eléjük, a pálcáját csak ott húzta elő. A nonverbális varázslat órákon megtanult néma varázslattal meglepetésszerűen kötözte össze a fiatalokat. Hogyha már ennyire együtt akartak lenni, akkor tessék, legyenek minél közelebb.
-Na de Bianca, mégis mit jelentsen ez? -valami hasonló érdekes arcot vágott az utánzás közepette, mint amilyet a fiúcska, majd megingatta a fejét.  
-Bia, Bia, Bia. Két prefivel laksz egy szobában... -Mira már emelte volna a pálcáját, hogy viccesebb legyen a helyzet, de oldalra döntötte a fejét, és inkább úgy döntött, beavatkozás nélkül szeretne mozizni. Biztos volt benne, hogy nem csak a büntetésről fog szólni az elkövetkezendő pár perc... -Halljuk, mit is akartál mondani neki?
Hozzászólásai ebben a témában
Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. március 28. 01:01 | Link

Gergő és Amira

A megérkező fiúra felvonja a szemöldökét, és a puszi elől kitérve pillant le ő is a pólójára. Na igen, úgy tűnik a célját elérte, a mai este témája máris megfogalmazódott.
- Válasz a pletykákra. Hallom milyen elfoglalt vagy mostanában.
Felkelve kisurran abból a vonzáskörzetből, ahol a fiú bárhol is sarokba tudja szorítani. Nem akar sarokba szorulni, hiszen ebben a beszélgetésben eljön az az idő, amikor menekülne és, ha van egy kis olyan érzés Gergőben, ami elméletileg összetartja őket, akkor biztos meg akarja majd állítani. Jó kusza mondat, de jelenleg a gondolatai is kuszák. Éppen kezdene bele a történetbe, amikor előlép Amira. Hát ez remek, ezek szerint elszámolta magát a takarodót illetően. Viszont ez az összekötözős nem volt a legjobb ötlet, hiszen ezzel igencsak felbőszítette az amúgy sem nyugodt lányt. Mivel a pálcáját épp előhúzta, így rezzenéstelen arccal és Rafaelt sűrűn imádva, rezzenéstelen arccal mondta ki a varázsigét, melyet - elméletileg - ismernie se lenne szabad.
- Finite Incantatem.
A kötél könnyen lehullott róluk, ő pedig ellépve Gergőtől gondolkodás nélkül Amirára fogta a pálcát, és a szeme villanása jelezte, hogy bizony sok mindenre képes lenne most. Nem akarja szánt szándékkal bántani, de ezt most akkor is el fogja mondani.
- Nem érdekel a büntetőmunka, tőlem azt adsz, amit csak akarsz, de nem félek megátkozni téged.
A pálcát a lányon tartva Gergő felé fordul, a szeme sarkából a lányt is szemmel tartva. Az tuti, hogy az elkövetkezendő két hónapban nem szervez programokat.
- Ezer éve nem láttalak, és azt hittem azért, mert tanulsz, ezt meg is értettem volna, de... állítólag te nagyon jól megvagy könyvek nélkül és nélkülem. Tegnap is, ma is többen összesúgtak a hátam mögött. Ma megkötöztem egy lányt, a mosdóban, miután követtem, az egyik sugdolózót. Meg kérdeztem, mi a problémájuk, és elmesélték nekem, hogy te, baromira jól érzed magad. Csajozol, legalábbis ingyen sütit kaptál a cukrászdába, mert szépen mosolyogtál, aztán még büszkélkedtél is, és egy másik lánnyal is együtt voltál, állítólag még a kezét is megfogtad. Tudod ez nem gáz, csak nem tisztességes. Szólhattál volna.
Utoljára módosította:Bianca Charlotte Shanes, 2013. március 28. 01:02
Hozzászólásai ebben a témában

Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 28. 01:11 | Link

Ejnye, gyerekek!

Az, hogy rellonos prefektus lettem, olyan tipikus derült égből villámcsapás eset volt számomra. Akkorát fordult velem a világ pár hét alatt, hogy hihetetlen. Először is, már csak három nap választ el attól, hogy mestertanonc legyek, két szakkal, a nyakamba vettem a prefektusságot is, közben még mindig az Üvegházban lakom, és a lelki problémákról és az ingatag hangulatról ne is beszéljünk.
Noellel együtt indultunk a kastélyba, hogy eleget tegyünk a kötelességünknek, így menet közben neki mondtam a magamét.
- … mert nem hiszem, hogy csak az az egy könyvük volt. Szóval vehettem meg azt a félig szétrágott példányt, de azért mikor nem látta a pénztáros, vissza is csentem a fele pénzt. Vagyis… - néztem egy pillanatra a fiúra, mikor leesett, hogy elárultam magam, de aztán egy vállrándítással elintéztem az egészet.
Nem voltam jó kedvemben. Egész nap a falut jártam, hogy beszerezzem a holmikat a következő évre, és ez teljesen kiborított, már csak azért is, mert például a kastély területének az elhagyása is olyan problémákat vetett fel bennem, amikről inkább senkinek se beszéltem. Mindenesetre szerepelt köztük Iwan neve.
A Bejárati csarnokba érve viszont érdekes kép fogadott minket. Két lány egymásra tartott pálcákkal állt, miközben az egyikük egy fiúnak mondott valamit. A másik lány Amira volt, felismertem őt, hála annak, hogy minden diákot ismertem második fölött még abból az időből, mikor nekem volt szerencsém az SVK órákat tartani, és így persze azt is tudtam, hogy ő prefektus. Le mertem volna fogadni, hogy meg tudja védeni magát, de azért jobb lett volna, ha nem alakul ki párbaj a csarnok közepén. Ráadásul voltam annyira szörnyű hangulatban, hogy ne tűrjem el az ilyesmit.
- Gyere - villant a szemem Noelre, bár eddigre valószínűleg már maga is kapcsolt, aztán határozott léptekkel és zsebre dugott kézzel oda sétáltam a hármashoz.
- Mi folyik itt?! - kérdeztem komoran és végképp érzelemmentes arccal. - Pálcát leengedni! Mindketten - tettem hozzá végül, bár Amirára nézve csak a pillantásommal jeleztem, hogy ne vegye sértésnek, de ha ő nem hajlandó rá, a másik se fogja megtenni.
Utoljára módosította:Lyra Castle, 2013. március 28. 01:13
Hozzászólásai ebben a témában
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. március 28. 09:02 | Link


Eseménytelen napot tudhat maga mögött, lényegében nemrég kelt; tanítási időszakban sem látta sok értelmét nap közben felkelni, most pedig végképp semmi kedve, úgyhogy többnyire inkább éjszaka van fent, hogy megfelelő megvilágításban fedezhesse fel az erdőt.
 - Mhm... - hümmög egyetértően, de kissé szűkszavúan Lyra történetét hallgatva, bár őszintén szólva csak fél füllel figyel arra, amit a lány mond. Újdonsült prefektustársa sajátos morális értékrendjéről tesz tanúbizonyságot, amit Noel egy egyetértő vigyorral fogad; Lyra már azzal is több, mint kegyes volt, hogy a fele pénzt ott hagyta a boltosnak.
Békésen viseli, hogy a lány parancsolgasson neki, és követi - mástól valószínűleg nem tűrné el, de Lyra részéről ezt nem tekinti sértésnek, úgyhogy zsebre dugott kézzel követi a mestertanoncot.
Mielőtt még végighallgatná, ahogy a lány kissé élesen, de megkéri őket - nocsak, talán mégis maradt valami levitás szokáscsökevény? -, elmorog két varázsigét, két Capitulatust, ugyanis nem úgy ismerte meg Biát, mint aki csak úgy engedelmesen leeresztené a pálcát, amikor valami helyzet adódott, hogy használja. Hacsak kettejük közül valaki nem látnok, esetleg nincsenek villámgyors reflexeik, Noel megkaparintja a két pálcát.
Amira varázseszközét nemes egyszerűséggel zsebre vágja - nem különösebben zavartatja magát amiatt, hogy a lány idősebb és szintén prefektus, ugyan, a megfelelő tiszteletadás soha nem tartozott a fiú rossz tulajdonságai közé -, Bia pálcáját pedig elgondolkodva forgatja az ujjai között. Mintha olvasta volna valahol, hogy ezt a fát kifejezetten átkokra és rontásokra lehet jól használni, az elméletet pedig alapvetően nem lenne rossz tesztelni.
A szeme előtt kibontakozó jelenet nem különösebben érdekli, a szerelmi perpatvarok sosem kötötték le Noelt, úgyhogy nem is fordít figyelmet arra, hogy a navinés srác - jé, van itt ilyen is? eddig észre sem vette - esetleg milyen ellenérveket próbál felhozni az őt ért vádakra.
Noel vet egy oldalpillantást a kiscsikóra, tekintete leginkább egy macskáéra emlékeztet, aki azt fontolgatja, vajon prédája elég érdekességet rejt-e ahhoz, hogy megérje játszadozni vele, mielőtt kicsinálja.
 - Urticaria - mutat rá Bia pálcájával, elvégre a lényeg ott van, hogy kipróbálja. Egyszerű, ámde kellemetlen csalánártás, semmi különösen érdekes, csak teszt.
Hozzászólásai ebben a témában

Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. március 28. 10:43 | Link

Kis csapat

Mira igazán nyugodtan, gúnyos mosollyal figyelte az eseményeket. Cseppet sem zavarta, hogy Bianca rá tartja a pálcáját, ő is így tett közben. Hol a lányt, hol pedig a Gábor gyereket nézte, és széles vigyor ült ki a képére. Bianca vérmérséklete hasonló az övéhez, mintha a húga lenne.
Már azon volt, hogy megdicsérje a szobatársnőjét, de megjelent a Rellon két legújabb prefektusa. Lyrára pillantott, és miután tekintetét egy pillanat alatt végighordozta rajta, félmosollyal megingatta a fejét. Nem az ellenkezés jele volt ez, hanem így jelezte, hogy nincsen semmi probléma és Bia nem őt fogja megtámadni ha támad. Nem szólt egy szót sem, ugyanis a következő dolog amire felkapta a fejét, hogy az a kis gólya kivette a kezéből a pálcáját. Lassan fordult felé, szemei szikrát szórtak. Odalépett elé, alig pár centire tőle.
-Ezt nem kéne -rezzenéstelen arccal vette vissza a pálcáját, aztán odalépett a szőke kislányhoz. Pálcáját maga mellett tartotta, bár megfordult a fejében, hogy a kisfiú megérdemelné a leckéztetést. Mármint a sárga, nem a rellonos.
Már észre sem vette, hogy fázik, valahogy a gyorsan zajló események jobban elvonták a figyelmét. Már megérte kimászni az ágyból. Jó a mozi -ez lerítt az arcáról.
-Mondd csak meg neki, jól van -halkabbra vette a hangját, rákacsintott a lányra. Ennyi nem volt még elég, szóval lejjebb hajolt hozzá. -Én nem hagynám ennyiben. Büntetés jár neki, nem? Mondd meg neki milyen volt. Milyen volt nélküle. Elhagyva -Biancához beszélt, de végig a fiút nézte, akit prefitársa kedvesen megküldött egy enyhe ártással.
-Mobilicorpus! -a célpont nála is a navinés volt, bár ő csak a saját pálcájával dolgozott. Egyszerűen a magasba emelte a fiút, majd először balra irányította, és azzal a lendülettel vissza is rántotta, egyenesen neki a lépcső korlátjának. Kíváncsi volt a kis barátnője reakciójára.
Hozzászólásai ebben a témában
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. március 28. 12:30 | Link

Csúnya zöldek. Sad

Nos nem pont erre számítottam. Mármint azt hittem, hogy Bianca azért akar velem találkozni, hogy egy jót beszélgessünk, meg hülyüljünk. De mikor kitért a puszim elől és elolvastam, hogy milyen felirat áll a pólóján. Kérdőn nézek a barátnőmre. Nem értem ezt az egészet. Mikor megkérdezem, hogy ez mégis mit jelentsen, egy idősebb lány lép be a csarnokba, de Bius még válaszol a kérdésemre.
 - Mit értesz ez alatt? - még mindig kérdőn nézek rá. Azt sem tudom, hogy mit pletykálnak rólam. Ekkor a tekintetem arra a lányra vándorol, aki az előbb lépett be. Azt hiszem ő Amira. Endre mesélte róla, azt mondta, hogy ez a lány már az összes fiúval kavart, akik idejárnak. Én nem ismerem, szóval nem tudom, hogy tényleg ilyen-e valójában, de be kell vallanom. Elég csinos, de Biusnál nem. Tehát Mira  megkérdezi a lánytól, hogy miért hagyta el a szobáját takarodó után.
 - Miatta jött ki, én hívtam ide, hogy beszélgessünk. - eztán nyelek egyet. Úgy hallottam, hogy Bianca mostanában elég sok büntetőmunkát kapott, úgyhogy inkább magamra vállalom. Még a végén az apukája, vagy az anyukája mérges lenne rá.  Eközben a Mira elmormol valami varázsigét. Ez összeköt bennünket Biával, de a barátnőm hamar feloldja a varázslatot, pedig ezt az igét még nem is kéne ismernie, szerintem. De lehet, hogy neki otthon megtanították. De ez most lényegtelen. Bianca a prefi felé tartja a pálcáját, hogyha szükséges, akkor letudja átkozni. Ilyennek még sohasem láttam Biust. Olyan... rellonos. Ekkor Bianca elkezdi magyarázni, hogy miért is hívott ide.
 - És te hiszel nekik? Ugyan már... Miért kezdenék más lányokkal találkozgatni, mikor nálad szebbet és okosabbat úgysem találok? - kérdezem mosolyogva. - Azért tűntem el, mert Endrével nagyon összekaptunk valamin és a barátságunk teljesen tönkre ment. Mégis kitől hallottál ilyeneket?
Ekkor befut újabb két rellonos. Chö. Ezek összebeszéltek? Azt hiszem Lyra és Noel, ők az új prefik. Csodálatos. Lyráról sok "szép" dolgot hallottam már, de Noelről még semmit. Az mestertanonc rögtön rászól Biusra meg Mirára, hogy tegyék le a pálcát, eközben Noel megszerzi Mira és Bianca pálcáját. Én csak csendben, nagy szemekkel követem az eseményeket. Minden olyan gyors. De azt észreveszem, hogy Noel felém szegezi Bianca pálcáját. Gyorsan előkapom a sajátomat és ki mondom a Protego-t még épp időben. Szerencsére a csalánártás nem hat rám. Elégedett fejjel nézek a legkisebb prefire, ám ekkor a magasba emelkedem, aztán nekicsapódok a korlátnak. Beverem a hátam és a fejem, aztán elterülök a padlón. Áááá... ez nagyon fáj. Felszisszenek. Minden erőmet összeszedem és feltápászkodok.
A nagy hajam a szemembe lóg és azon gondolkodom, hogyan tudnék visszavágni. A fejemben azokat az átkokat keresgélem amiket még régebben olvastam Janey egyik könyvében. Áh, meg van. Gyorsan Mirára szegezem a pálcám és kimondom:
 - Digitus Arcus!


Ha nem lennék mérges, ezt csinálnám Cheesy
Utoljára módosította:Leroy Lasch Gergely, 2013. március 28. 12:39
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Mészáros Gréta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 28. 13:35 | Link

Sportszerű párbajozók.

A mai este is ugyanolyan eseménytelennek indult, mint a többi. Annyi volt csupán a különbség, hogy el kellett szaladnom a könyvtárba, visszavinni egy könyvet. Úgy tűnik azonban, hogy kicsit későn indultam útnak, mivel a könyvtár már rég bezárt. Hangosan sóhajtok egyet, én se lehettem ennyire bolond, hogy azt hittem, hogy 10 óra táján még nyitva van a közintézmény. Önmagam egyszerűségén kiakadva inkább úgy döntöttem jobb lesz visszamenni a szobámba, ott majd helyre teszem magamat, kis traumát okozott most, hogy ilyen butaságokat gondoltam.
A női megérzés súgta, hogy ne arrafelé menjek vissza, amerre logikus lenne, hanem a bejárati csarnok felé. Egyre közeledve az említett helyszín felé, mind nagyobb és nagyobb ricsaj hallatszódott és a hang fényjelenségekkel is társult. Gyorsan leesik a tantusz, valaki, vagy még inkább valakik, átkozódnak. Aggódva felgyorsítom lépteimet, minél hamarabb oda akarok érni, hogy lássam mégis mi folyik ott. Az egyik nagy oszlop árnyékába bújva figyelem a jelenetet, amelyben egy szegény, feltehetőleg Navinés, kissrácot agyonátkoznak, amennyire ki tudom venni, Rellonosok. Mindaddig csendben figyelek, míg a fiatalabbik prefektus lány a korláthoz nem vágja a fiút. Érzem hogy lassan elfogy az összes tolerancia tablettám, ezért a pálcámat markolva csendben kilépek az oszlop mögül, a pálcát a kisebbik prefektusra fogom és alig hallhatóan kimondom a varázsigét.
- Rictumsempra!
Ha minden jól megy, akkor a lány most éppen a csikizőrohamtól fetreng a földön. Odalépek a kissrác mellé és a hátára teszem a bal kezem.
- Minden rendben? - kérdezem aggódva. Fogalmam sincs hogy szegény mit követett el - már ha elkövetett is valamit - de nagyon súlyos bűn lehetett.
A prefektusgárdára és a kislányra emelem a tekintetem, a szemeim szikrákat szórnak, de egyelőre még nem borítottak ki.
- És ti nevezitek magatokat prefektusnak? Hárman támadtok egy ártatlan gyerekre!? - ha lehetne pillantással embereket átdöfni, már megtettem volna valószínűleg. A kissrác elé lépek, a pálcámat még mindig a társaságra szegezve
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 28. 14:06 | Link

Problémás kölykök

Rezzenéstelen arccal vettem tudomásul, hogy Noel megelőzött, és a zsebébe vándorolt a két kérdéses pálca, amire én hümmögtem egyet. Na igen, így is lehet ezt. Aztán mikor Amira visszavette a magáét, én még mindig nem szóltam, sőt akkor sem, amikor Noel átkozódni kezdett, aztán pedig Amira is. Egyszerűen csak zsebre dugott kézzel néztem, hogy mit művelnek, várva, hogy majd csak kicsinálják egymást, de még mielőtt újabb körbe kezdtek volna, meguntam a dolgot, és füttyentettem egy hangosat. Innentől fogva egy láthatatlan hangpajzs húzódott a két fél között, aminek az volt a legjobb tulajdonsága, hogy visszapattantak róla az átkok. Na így bántsátok egymást gyerekek.
Ezt azonban az érkező tanár nem tudhatta, így az ő átka is visszapattant egyenesen rá, de még mielőtt végképp hülyét csinált volna magából tudatlanságában, elővettem a pálcám, és intettem felé némán egy Finite Incantatemet.
- Asszonyom - nyomtam meg a szót a tanár felé fordulva, miközben hideg tekintettel a szemébe néztem. - Köszönjük a segítségét, de higgye el, nincs szükség a beavatkozására. Mint látja nincs itt semmi probléma. A kis navinés pedig egy büntetőmunkával gazdagabban azonnal távozhat is - böktem oda a gyerek felé.
Nem szerettem, ha valaki beleszólt a dolgomba, azt pedig pláne nem, ha egy ismeretlen. Az más kérdés, hogy szerintem sem kellene átkozódni csak úgy, de az ügyet én is meg tudom oldani, nem kell beavatkozás. Noelt pedig estére még lehet, hogy meg is agyalom, ha ilyen meggondolatlan.
Utoljára módosította:Lyra Castle, 2013. március 28. 14:06
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 28. 14:16 | Link

Csordameg Anyu *-* és Noel

A könyvtárban üldögélek. Oké, semmi komoly, csak hirtelen sok szabadidőm lett. Mivel eldöntöttem, nem feltétlenül szükséges a jelenlétem az Üvegházban - mióta összekaptunk Noellel lelkesen kerülöm a helyet, és csinálok mindent, csak szabadidőm ne legyen-, elérkezettnek láttam az időt, hogy kezdjek is magammal valamit, így jobb ötlet híján, nekiálltam magolni, evidens mivel már elkezdődött a hajrá, és ha már másodikos vagyok, nem áll szándékomban ezen az évfolyamon gyökeret ereszteni, plusz még jókor is jött. Ki hitte volna, hogy a Jóslástan ilyen érdekes tud lenni, főleg, ha csak arra figyel az ember, azaz görcsösen ügyel arra, ne terelődjön el másfelé a gondolata.
De éjfél tájékán megengedek magamnak egy kis szüntet, és lemegyek a konyhába kávéért, kell valami, ami ébren is tart különben már a sarokban aludnék. Igen, mert nekem az nem buli, hogy egy széken ülve olvassak, mint azt a normális emberek teszik, nem mellesleg, így nehezebben találnak meg. A takarodó, mint tény, nem nagyon izgat, és ahogy látom, másokat se, mert még mindig szaladgálnak páran a folyosón. Nagyon helyes, legalább egy idő után a tanárok is belátják, ez tök felesleges, és még a gólyák is el tudják dönteni, mikor akarnak aludni. Ennyi önállóság kell, hogy legyen bennük.
Azért, van annak egy marha nagy hátránya, hogy nem hagyhatom el a kastélyt, amikor kedvem szottyan, mert jelenleg azért kifutnék a világból, hiába nem akarom bevallani még magamnak se.
A bögrémmel együtt szlalomoznék vissza a könyvtárba, ha.... ha nem esne útba a csarnok. Oké, tulajdonképp nem is esik útba, csak... csak hallom, hogy sokan vannak egy helyen. Jó, rólam még a legnagyobb jóindulattal sem lehet elmondani, hogy a megtestesült társasági lány vagyok, de két számomra ismerős hangot is meghallok, így ott a helyem.
Persze, mikor meglátom Noelt erős késztetés tör rám aziránt, hogy hagyjam az egészet, és vágjak egy stílusos hátraarcot, mondván, azt csinálnak, amit akarnak, engem nem érdekel. Viszont van egy kíváncsi természetem.
- Na mi az? Elvették valaki nyalókáját?- köszönök a társaságnak, majd megállva Lyra mellett, amolyan " ezt te sem gondoltad komolyan" tekintettel meredek a tanárra, aki.... aki vélhetőleg még csak nem is hallott az ex-Levitásról.
- Nocsak, milyen jó nevelési eszközei vannak a tanárnőnek- húzódik gúnyos vigyorra a szám, ahogy a kezébe lévő pálcát fixírozom, miközben a bögrém nemes egyszerűséggel Lyra felé nyújtom, hátha megszomjazott.
Hozzászólásai ebben a témában
Gál Botond
INAKTÍV


Botosjeti || Csőrmester
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 9217
Írta: 2013. március 28. 14:39 | Link

2013-as évi prefektustalálkozó?

 Szörnyű egy idő tombol odakint és ezt megérzi a kastély falain is belül. Legszívesebben hobó módra gyűjtene szemetet egy konténerben és a szobaközepén begyújtva melegedne. De hát, nem szeretne egy kiégett fészket. Ezért inkább, újonnan beszerzett termoszát készül felavatni, felkészülve az újabb, álmatlan és hűs éjszakára. Halkan kiosonva a szobából, egyenesen a konyha felé vette az irányt, félelem és minden egyéb nélkül sétált a célja felé, hogy jelenlegi vágya teljesülhessen végre. A folyosó tökéletesen kihalt volt, ahogy arra számított, elvégre, takarodó már bőven elmúlt, normális keretek között senkivel nem fog összefutni, maximum pár prefektussal, már ha ilyen hidegben kimerészkednek járőrözni. Hamar elérte a konyhát, ahol meglepetésére, egy ismerős arcba botlott. Zora, aki már prefektusi jelvényt viselve került a csapatba, talán ő is hasonló tervekkel érkezett a konyhába. Nem húzta túl a dolgot, persze nem is maradt néma, de első körben a manót kérte meg, hogy töltse teli kávéval a termoszt, miközben megbeszélte a másikkal, hogy együtt sétálnak visszafelé.
Miután minden megtörtént, elbúcsúztak a konyha barátságos, még mindig nyüzsgő hangulatát, miközben az akkor még csendes folyosóra léptek. Nem tettek meg sok utat, amikor is hangok csapták meg a fiú fülét, igencsak hangosak és mi több, nem csak egy. Valami itt készül, ő pedig, mint jelvénytulaj, kötelességének érzi, hogy odamenjen.
- Arról jön, menjünk. – szólt oda a lánynak, miközben az irányba mutatott és kissé sebesebb léptekkel megindult. A termosza a hóna alá csapva pihent végül, sebes lépteivel egyhamar a bejárati csarnokban találta magát, ahol már, meglepődéssel figyelve, egy egész csapat gyűlt össze.
- Mi a..? – hunyorgott, miközben odasétál, épp akkor, mikor a tanerő is csatlakozott. Pálcát ugyan nem rántott – talán így mindenki meg is fogja úszni -, jobb híján csak önmagát tudta használni fegyverként, vagy a termoszát. Szép kilátások. A diákok erdeje mellett volt ott egy tanár is, ezen már meg lepődve ért a közelbe és köhintve tekintett le a csikizéstől szenvedő lányra.
- Úgy őszintén.. mi folyik itt? – vonta fel a szemöldökét, miközben végignézett a társaságra, kiszúrta azt a pár jelvényt és máris mulatott egyet azon, hogy mennyien idegyűltek. Nem szólt semmit inkább, a társára tekintett, ki vele érkezett, arcán látszottak a dolgok, mit is gondol az egészről, mély sóhajjal állt közelebb a fiatal sráchoz, aki úgy nézett ki, most az áldozat volt.
- Ennek semmi értelme. Átkozni össze-vissza, visszavágni a másiknak. Se a kölyöknek nem jó, sem nektek. A végére nem fog kisülni belőle jó dolog. – morogta maga elé, hiszen annyi hallott, mit a professzorasszony mondott és ha igaz is, akkor nem szép dolog ez a társaságtól. Az újonnan érkezőre tekintve vág egyfajta balta arcot és sóhajt csak. Na persze, még nagyobb tömeg kell ide.
- Neked sem itt kéne lenne, Ophelia. – szólt rá, hiszen ismerte a lányt, volt már egy kedvesebb üzlete még korábban. Ez az este egyre poénosabb.
Hozzászólásai ebben a témában


Zsombor | Év prefektusa - 2013
Czettner L. Zora
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
Írta: 2013. március 28. 14:51 | Link

Mindenki



   Nem tudtam magammal mit kezdeni éjszaka, korgó gyomrom aludni sem hagyott. Na meg az egész napi semmittevés sem segített benne, hogy egy kicsit nagyobb igényem legyen az alvásra. Friss prefektusként túl sok dolgom ugyan nem akadt, de volt újdonság, megszokni való, főleg az olyan emberekkel való együttműködés, akikkel még életemben nem találkoztam, de szerintem nem túlzok, ha azt mondom, hogy itt töltött sok évem alatt még a kastélyban sem láttam őket, tisztelet a kivételnek. Ez pedig legalábbis számomra, de sok energiát igényelt, valahogy nem vagyok az a könnyen barátkozó típus, és meglehetősen nehezen veszem rá magamat, hogy vadidegenekkel társalogjak. Ugyanakkor ez a prefiséggel jár, és kénytelen leszek leküzdeni az antiszociálisságomat. És magamat is megleptem, hogy milyen könnyen ment.
   Egy kis konyhából lopott kaja beszerzése után indultam el egy folyosói sétára Botival, aki a nagyon kevés ember közé tartozott, akivel már korábban is találkoztam, és meglepően jól kijöttünk. Kezünkben kávé és süti volt, ha már jobb dolgunk nem akadt ennél.  Elvoltunk, beszélgettünk, ahogy róttuk a kastélyt, de hirtelen a szokatlannál nagyobb zajokat hallva a Bejárati csarnok felől, Botond javaslatára jó prefektus lévén arra indultunk. Betoppanva szembe kerültem valami nem is igazán tudom, hogy minek nevezzem történéssel, aminek nem csak diákok, de meglehetősen sok prefektus és még egy tanár is részese volt. Szünidő lévén legalább szemlélődőből nem volt sok, sőt ami azt illeti semennyi – szerencsére. Láthatóan így is balhé volt, hát még ha itt lábatlankodtak volna egy csomóan. Néhány ember kezében pálcát láttam megvillanni, ami arra enged következtetni, hogy nem éppen békés dolgok történtek az elmúlt percekben. Csodás… jól kezdődik a ez is.
   Ami az eseményt illeti, fogalmam sincs, hogy mi történt. Valószínűleg a rellonos prefektusoknak volt valami ellentéte az egyik kisgyerekkel, hogy a lánnyal vagy fiúval, nem tudom, igazából nem is számít. A tanár néni meg bizonyára rendet teremteni jött, abból ahogy az egész kinéz, nem sok sikerrel. Látom a pillantásából, hogy Boti is annyira furcsállta az egészet, mint én, majd vele együtt odaléptem a nagyjából elsősnek kinéző fiúhoz, akit mintha már láttam volna a navinés toronyban. Ha ő volt az áldozat, kötelességem megvédeni.
   - Minden rendben?
   Rellonosokkal nem jó, ha kikezd az ember, hogyha meg még prefektusok, és jogaik is vannak, főleg nem. Ezt a kisgyerek ezek után nagy valószínűséggel megtanulja. Az érkező lányra csak rápillantok, nem ismerem őt. Hihetetlen, hogy mennyire gyorsan ott terem mindenki, ha valamilyen balhé van, ha így haladunk, a fél iskola idecsődül.
Utoljára módosította:Czettner L. Zora, 2013. március 28. 14:56
Hozzászólásai ebben a témában

Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. március 28. 15:06 | Link

Gyűlés

Nagyon, de nagyon gyorsan történt rengeteg dolog azalatt a pár perc alatt amit eltöltöttek együtt a fél prefektusi gárdával, és a másik kettővel. Gábor próbálta egy elég rossz átokkal eltalálni a feketeséget, aki egy egyszerű pajzsbűbájjal ki is védte azt. Gyenge próbálkozás.
Csatlakozott hozzájuk egy fiatal, újonc tanár, aki igen rosszul próbálta a dolgokat helyrehozni. Lyra megoldotta, hogy a nő a saját vermébe essen bele, Mira pedig csak figyelte az eseményeket. Félmosollyal tekintett az új érkezőkre, aztán a fejét kezdte csóválni.
-Nem tudom ki Ön, de kérem ne avatkozzon olyan dologba, amihez nincs köze. Prefektusi dolgon kívül kapott átkot a fiú, szerencséje, hogy csak ennyit -jegyezte meg vállat vonva.
Mivel az esti büntetésből egy iskolagyűléshez hasonlító tumultus kerekedett, nem kívánt több időt itt tölteni. Gergőre nézett, és vagy öt másodpercig gondolkozott rajta, mit is csináljon vele.
-Holnap keress meg, és megkapod a büntetésed. Lyra, Noel, tiétek a másik két rellonos -vette a bátorságot és rangidős prefektusként -mert ugyebár ő viseli legrégebb óta a jelvényt- irányította hozzájuk a szavakat.
-Gyere Bianca -a szobatársának intett a fejével, hogy induljon vele vissza a szobájukba, de megtorpant Noel előtt, kitartva a kezét.
-Kérem a lány pálcáját -sürgetve mozgatta meg az ujjait, és amint visszakapta a pálcát, megfogta a szőke kislány karját.
-További jó szórakozást -kifejezéstelen arccal köszönt el minden jelenlevőtől, és a szobatársnőjét karonfogva elindult a körletükbe.
Hozzászólásai ebben a témában
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. március 28. 15:53 | Link


Bár a navinés fiúnak minimum Clark Kent gyorsaságára volt szüksége ahhoz, hogy elővegye a pálcát és ki is védje az átkot annyi idő alatt, amennyi ideig a csalánártás felé haladt, de Noel nem csinál ügyet a helyzetből, látott ő már ennél nagyobb furcsaságokat is. Újabb támadást nem készül intézni, a párbaj nem az ő műfaja, ugyanis ott szabályokhoz kell igazodni, ő pedig sosem volt kifejezetten jó ebben a tekintetben, úgyhogy részéről felesleges Lyra beavatkozása.
Közönyösen állja Amira pillantását, kissé talán provokatívan, azt kérdezve, hogy ugyan miért nem kellene, de mire ezt verbalizálhatná, Lyra mozgásba lendül és kikapja a pálcát a zsebéből, majd átnyújtja Mirának.
 - Te aztán teátrális vagy - ráncolja a homlokát, miközben Amira "mondd meg neki" szónoklatát hallgatja, de nem tesz további megjegyzéseket, azt pedig szemrebbenés nélkül nézi végig, ahogy a prefekta falhoz keni a kissrácot. Ez nem az ő napja.
Az érkező tanárt válaszra sem méltatja, rangon alulinak tartja, hogy leálljon vele vitatkozni, vagy megjegyezze, hogy ha pontosak akarunk lenni, akkor négyen támadtak a kissrácra, lévén Bianca is épp a vérét kívánja, de jobbnak látta ezt az információt megtartani magának.
A tanár valami egészen különleges áradatot indít el maga után, csak úgy sorra jönnek a bámészkodók, először Ophelia, majd Botond, és végül Zoé - vagy Zora? - is befut.
 - Megérkeztek a Bagolykő gáncstalan lovagjai - morogja finnyásan elhúzva a száját, neki ez már kezd kicsit sok lenni a jóból, ennyi ember felesleges és irritáló egy helyen, ráadásul elrontják a megérdemelt szórakozást.
 - Dehogynem, nekünk tökéletes - veti oda foghegyről Botondnak, és elgondolkozik rajta, hogy tud-e valami varázslatot, ami a fiú elé teremt valami vérengző, gigantikus pulykát - a kviddicsmeccsen jutott fülébe a szokatlan fóbia -, de végül úgy dönt, egyelőre hajlandó eltekinteni az ilyesfajta szankcióktól. Bár egyébként nem lenne rossz vicc, még megfontolandó a teljesítése  későbbiekben. Kedve lenne kikergetni a világból a srácot, nem tetszik neki a modora.
 - Kösz, de nem igényelem a pesztrálást - közli Amirával, Noelt ugyanis vajmi kevéssé érdekli, hogy egy nála idősebbel húz ujjat.
A pálca követelésére egy kissé sajnálkozó pillantást vet Amirára.
 - Azt lesheted - néz a prefektára szemtelenül, majd Biához fordul. - Ha kell a pálcád, várlak büntetőmunkára holnap délelőtt a vadőrlakban. Amennyiben nem jelensz meg, sok szerencsét a felkutatásához a rőzsében - jegyzi meg vigyorogva, majd hátat fordít a kis csapatnak, és röhögve elvonul, menet közben Bia pálcáját dobálva a levegőbe. Kész bolondokháza ez a kastély.
Hozzászólásai ebben a témában

Mészáros Gréta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 28. 18:21 | Link

Evribodi

Igazán rosszul érintett, hogy visszaküldték rám a saját átkomat, nem igazán számítottam arra, hogy az idősebbik prefektus lány melodimágus legyen - mert ez egy egyértelmű jel volt. Az átoktól elvágódtam a földön és görcsös rángatózásba kezdtem, azt szerencsére valahogy meg tudtam állni, hogy ne törjek ki hisztérikus nevetésben az érzéstől. Hatalmas meglepetésemre az idősebbik prefekta megszüntette szenvedéseimet, én pedig méltóságomat naqgyjából teljesen elveszítve keltem fel a földről. Érkezik még egy Rellonos hölgyemény, meglehetősen felvágott nyelvvel.
- Pont egy ilyen kis fruska mondja, mint te vagy. - szűrtem a szavakat a fogaim között. A kis banda igencsak elgurította a maradék tolerancia tablettámat is, kezdtem egyre jobban kijönni a sodromból. A pálcámat még mindig fenyegetően magam előtt tartottam, de nem állt szándékomban használni. Addig biztos nem, amíg ez a pajzsféle körülöttük volt.
Úgy nézem igencsak népszerű hely lett a bejárati csarnok, érkezik még két prefektus, de ők szerencsére inkább pacifisták közé tartoznak. A fiú is próbál hatni a Rellonos csőcselékre, nagyjából ugyanakkora sikerrel, mint én, a lány pedig a kissráchoz sétál. A fiatalabbik Rellonos prefekta lány elpucol inkább a szöszi kislánnyal és a srác is távozóra fogja a dolgot. Így már csak a melodimágus lányhoz intézem a szavaimat.
- Jelenteni foglak benneteket a házvezetőtöknek. Hátha egy kicsit jobb belátásra tértek. És mondd meg a másik kettőnek, hogy várlak mindhármótokat büntetőmunkára az első szabad hétvége szombatján a gyengélkedőn. - közlöm szárazon a lánnyal. Nagyon remélem hogy belátják, hogy nincs értelme ellógni majd a büntetést. A házvezetővel való konzultációt pedig nagyon is komolyan gondoltam, holnap reggel első dolgom lesz felkeresni.
- Most pedig mindenki menjen a dolgára. - adom ki a másik két most érkezettnek is. Még egy jelentőségteljes pillantást vetek a prefektus lányra, majd én is távozok a helyszínről.
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 28. 19:09 | Link

Mindenki, de főleg a tanárnő

Elmebeteg bagázs. Ez a szóösszetétel jutott eszembe, ahogy néztem a többieket, és ezért is avatkoztam be, mielőtt komolyabb baj történt volna. Persze az érkező tanár nem vehette észre a pajzsot, és ennek megitta a levét, de nem nevettem ki, mert mit tehetett ő róla? Épp ezért szüntettem meg a varázslatot is.
Közben Oph is megérkezett, amit egy fáradt sóhajjal konstatáltam, mert éppen akkor sikerült betoppannia, mikor ennek a következménye nyilvánvaló büntetés lesz. És persze a száját se tudta befogni, bár magamban jót nevettem a megjegyzésen. Némán elvettem tőle a poharat a pálcámat visszadugva a zsebembe, mert valljuk meg, egyszerűen nem volt rá szükségem, és nagyot kortyoltam a kávéból, miközben Amira és a kis szöszi lelépett, aztán pedig Noel is a nyakába szedte a lábát, ráadásul még pár prefi jelent meg a színen. Hát igen érdekes fordulat, hogy épp az eredeti szabályszegőt pátyolgatják, ezek után ne várja senki tőlem, hogy ne a navinésekre utazzak.
- Jelentse csak - biccentettem a nő felé. - Alexa bizonyára boldog lesz tőle, hogy beleavatkozik a rellon ház dolgaiba. Mindenesetre ne várja, hogy elmenjek a büntetőmunkára, mert egyrészt ha nem vagyok itt ezek már szétátkozták volna egymást, mire maga ideér, ráadásul utána még most is a földön fetrenghetne. - Egy lépéssel közelebb léptem a nőhöz. - És hagy mondjak valamit. Ezeknél a gyerekeknél most intézte el, hogy gyűlöljék magát. Gondolom nem sokat foglalkozott még az ő típusukkal. Nem kívánok önnel összekapni, de egy tanácsot fogadjon el: Előbb érje el, hogy tiszteljék, aztán rendszabályozzon!
Ezzel megpördültem a sarkamon, és Oph felé intettem, hogy kövessen.
- A többieknek átadom az üzenetét, mert szerintem is helytelenül jártak el - vetettem még oda a tanárnak, aztán menet közben szóltam oda Ophnak is. - Remélem tudod, hogy te is büntetést kapsz - közöltem, de a szememben ott villant valami cinkosság, mert nem tehettem róla, de tetszett, ahogy viselkedett.
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 28. 19:31 | Link

Drága tanárnő és Lyra... aztán Noel

Ahhoz képest, hogy amúgy semmi keresni valóm itt, elég könnyen beleszőttem magam abba az eseménybe, amiről tulajdonképp fogalmam sincs. A tekintetem megállapodik Botond arcán. Mikor megkértem, segítsen valamiben... nos, az én mércémmel mérve, mintha csak évekkel ezelőtt történt volna, ezért is vágok olyan merev képet, akár egy szobor, majd kimérten bólintok egyet.
- Jah, tudom, de ha nincs ellenedre, ezt majd Lyra fogja leverni rajtam, elvégre... ő házam egyik prefektusa- a szemeim még akkor se veszem le róla, mikor burkoltan kijelentem, már rellonos vagyok, persze a gyomrom bukfencezik egy sort, de van már tapasztalatom abban, hogy rejtsem el a kellemetlen tényezőket, újabban megint rákaptam. Talán, rosszul kéne éreznem magam, talán, nekem is ott kellene állnom Gergő mellett, ha nem történt volna annyi minden.... nem, még akkor se állnék oda, maximum a háttérben röhögnék, vagy egy divatmagazint lapozgatnék, de felesleges ilyesmin gondolkodnom, hisz most itt állok, a taláromban, main már rég nem a Navine címere virít.
Az eliszkolókkal nem törődök sokat, leszámítva persze Noelt, de ha a srác azt hiszi, hogy csak úgy elhúzhat előlem, nagyon is téved, csak még... nem fogom itt hagyni Lyrát, hiába tudom, semmi szüksége rám.
- Tudja, azért cseppet kellemetlen lehet, hogy ennek a kis fruskának is több köze van a kialakult eseményekhez, mint magának. Mit hitt? Idejön, eljátssza Teréz anyát, és hirtelen mindenki magába fordul, majd megtér?- a hangom ugyan nyugodtabb már nem is lehetne, de a gúnyt nem spórolom ki belőle.
- Jobb lesz, ha felébred, vagy pályát vált, engem amúgy nem érdekel, mit fog itt összeszenvedni, sőt még rellonosnak se mondhatom magam régóta, viszont annyit tudok, hogy igazán összetartó társaság, főleg, ha valakinek szívből jövő hálájukat akarják kifejezni- hagyok neki némi időt, hogy feldolgozza információt. Nem, nem fenyegetőzöm, csupán egy olyan tényt közlök, amit bármelyik festménytől megtudhat, hisz én is így vagyok vele tisztában.
-  Én a helyében kerülném az alagsort- intek egyet búcsúzóul, majd Lyrával együtt lépdelek. Nos, Noel még nem volt annyira gyors, vagy épp mi rendeztük le gyorsan a dolgokat, így hirtelen fordulok a prefektus felé.
- Igen, tudom, és vezeklek is érte ígérem, csak előbb...- be se fejezem a mondatom, gyorsabbra veszem a tempót, hogy beérjem a háztársam.
- Noel várj- ha ez sem segít, mihelyst kellő távolságba kerülök, megragadom a karját, hogy ezzel is megállásra késztessem szegényt.
- Figyelj, sajnálom. Egy paraszt voltam, tényleg, de igazad volt. Az, hogy hülyén kezeltem a helyzetet, az én hibám, de már rajta vagyok, ahogy azon is, hogy ne legyek olyan... viszont... egyedül nem fog menni... nekem szükségem van rád- a végét már csak motyogom, de kitartóan fürkészem. Ahhoz képest, hogy mennyire rágörcsöltem arra, hogy majd, ha lesz egy ilyen alkalom... nem is volt olyan nehéz.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. március 28. 19:37
Hozzászólásai ebben a témában
Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2534
Írta: 2013. március 29. 00:00 | Link

Szép dolog a szerelem, két Eridonost rajta is kapott. Csak elnézték az időt, hiszen túlságosan el voltak foglalva egymással. Még kicsik, csak egymás kezét fogták és nézték a másikat. Szereti az ilyen nyugis párosokat. Mivel nemrég múlt el a takarodó, ezért nem bünteti meg őket, csak felküldi a hálókörletükbe. A két gyerek kicsit megtorpan, amikor a díszes társaságot látja, majd a távozókkal együtt ők is elsietnek jó éjszakát kívánva, az ottmaradó feleknek. Még éppen sikerült elkapnia Lyra néhány mondatát, ami valljuk be, azért mosolyra készteti.
- Szép estét. Kollegina, Lyra.
Utóbbihoz sétál, és a lány vállára téve a kezét pillant a nőre, aki vele szemben áll. Még nem volt szerencséjük egymáshoz, valószínűleg az új tanárok egyike.
- Ha nem sértem meg, inkább én intézném a büntetőmunkájukat. Nem valószínű, hogy bármelyik is megjelenne, és így önnek sem veszik el szabad szombatja. Az idő nagy kincs.
A kezét nem veszi le Lyra válláról, jelezve, hogy az itteni beszélgetés után még szeretne vele beszélgetni.
- Természetesen ez csak a Rellonos prefektusokra vonatkozik. A nézelődő Navinésekért, Levitásokért nem vállalok felelősséget. Ophelia büntetését Lyrára bíznám, miután megmagyarázta, hogy a lány mit keres kit éjszaka, hiszen a szavaiból arra következtetek, hogy tisztában volt vele, ahogy kijár, ám mégsem tett semmit. Engedékenységének hála a barátja megbüntetését kell felügyelnie, természetesen miután egyeztetett velem, és ideálisnak tartom a büntetését. Charlotteot ön is büntetheti nyugodtan, ő ezt élvezi. Még nem kezdődött el a tanév, de már most húsz fölött jár a büntetései száma.
Viszont Noel és a lány kapcsolatára ránéz, mert ahogy elnézte a fiú tudja mi az, amivel sakkban lehet tartani a lányt. A nő arcát figyeli, hogy megfelel-e neki a termés, hiszen igen szép számmal kap ő is büntethető egyedeket. Volt itt legalább két Navinés, egy Levitás, egy Rellonos, nem semmi.
- Lyra tanácsát célszerű megfogadni, elég tapasztalata van benne. Természeresen én sem kívánok rosszba lenni önnel.
Hozzászólásai ebben a témában

Mészáros Gréta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 29. 14:16 | Link

Maradék társaság.

Indulnék már vissza a szobám felé, meglehetősen elfáradtam ebben az egészben. Teszek két lépést, de hallom egy idősebb nő hangját mögülem. Megfordulok, hogy lássam kivel van dolgom. Nem láttam még, de több mint valószínű, hogy ennek az átkozódó társaságnak lehet a házvezetője.
- Jó estét magának is. - mondom csendesen, de azért olyan hangerővel, hogy ő is hallja. Kezdem visszanyerni a nyugalmamat és összeszedni az elgurult tablettáimat.
Némán bólintok a mondatra, miszerint semmi értelme sem lenne a büntetésnek. Valószínűleg igaza van, ezek nem azok a rendes, becsületes gyerekek, akik hozzám hasonlóak voltak a diákéveim alatt. Ezek megpróbálnak kibújni a felelősség alól és közben hatalom van a kezükben, amivel korlátlanul és gátlástalanul visszaélnek.
- Nem kívánom én is büntetni a kisasszonyt, elég nagy büntetés az neki, hogy a másik prefektushölgy magával vitte és még pálcája sincs. - tisztázom azért le a helyzetet. Nem vagyok én olyan szívtelen dög, hogy én legyek a harmadik, aki megbünteti. Egy estére két büntetőmunka szerintem több, mint elég.
- Hát nem vagytok könnyű esetek, az teljesen világos számomra is. - intézem szavaimat a prefektához, majd a nő felé fordulok - Higgye el, nekem sem célom összekapni senkivel, de nem éreztem teljesen jogosnak, hogy ennyien támadnak rá egyetlen kisgyerekre. Remélem megérti. Ami pedig a kisasszony tanácsát illeti, megfogadom. Nem áll szándékomban senkiben sem haragot vagy gyűlöletet generálni, de egyszerűen okot adtak a tettemre. - sóhajtok egy nagyot a mondatom végén és némileg lehorgasztom a fejemet. Önmagamhoz képest nagyon eldurrant ma éjjel az agyam és már kicsit bánom is. Sarkon fordulok és menni készülök, mikor még eszembe jut valami. Hátraszólok még a professzorasszonynak.
- Csak egy kérés kollegina: vigyázzon rájuk.
Ezzel a zárómondattal végleg elhagyom a terepet, had intézzék el ők maguk között a dolgokat.
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 29. 16:35 | Link

Tanárnők

Oph elszelelt, én pedig egy mély sóhajtással vettem tudomásul a dolgot. Valahogy ebben a pillanatban jóval öregebbnek éreztem magam, mint amilyen voltam, bár ez nem először jött elő az utóbbi időben. Mindenesetre már elindultam az ellenkező irányba, mint a fiatal tanárnő, mikor meghallottam az érkező Alexa hangját. Megálltam, és visszafordultam, aztán megvártam, hogy Alexa is odaérjen hozzánk.
- Jó estét - köszöntem vissza egy biccentéssel, és kivettem a kezem a zsebemből, már csak a tisztelet miatt.
Nem szóltam bele a dolgokba, csak hallgattam, amíg Alexa és a másik nő rendezte az esetet, és csak bólintottam egyet az idegen hozzám intézett szavaira. Nem volt több hozzáfűznivalóm a dologhoz, részemről elmondtam már mindent, amit akartam.
Igazából valahol érhető volt az is, amit az újonc tanár csinált, csak annyira rosszul fogott hozzá a megoldáshoz, hogy az valami hihetetlen. Még arra sem szóltam, hogy "rátámadtunk" volna a kölyökre. Majd Alexának szépen elregélem, hogy mi is történt.
Azt viszont már nem tudtam megállni, hogy ne kússzon egy mosoly az arcomra, mikor a házvezetőm igazat adott nekem. Lehet, hogy kifejezetten szemtelennek tűnhettem, de jól esett az elismerés.
Aztán a másik nő távozóra fogta, bár még utánunk szólt. Nyilvánvalóan nem tudja elviselni, ha másé az utolsó szó, de annyi baj legyen, hagy legyen jó napja. Én pedig elindultam Alexa oldalán a Rellon irányába, hiszen nyilvánvaló volt, hogy beszélni óhajt velem.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint