Nyitva tartás: H-V - 0-24 (ünnepnapokon zárva)

A bolt jelenlegi tulajdonosa: Nikolai Weißling

Alkalmazottak:

• Endrédy Patrik
• Gombos Eszter - NJK
• Hortobágyi János „Samu” - NJK
• South West
• Anna Weißling
• Szendrey Adél

Chuck Welch

Nem terveztem ilyen barátságtalan és vészjósló helyre betévedni, de mivel lejártam már a lábam, ezért nem volt kedvem tovább keresgélni. Csak kicsit pihenni akartam. Máskor simán csak a szobámban fekszem és olvasok valamit, de az most túl unalmas.
Kint elég hideg volt és rajtam csak egy vékony bőrkabát van, ami nem nagyon melegít. Így óriási megkönnyebbülés volt belépni a kandallóval fűtött helyiségbe. Le is vettem a kabátomat és leültem az asztalhoz.
A legtöbb itt tartózkodó ember elég vészjósló volt, ezért egy kicsit kényelmetlenül éreztem magam, de a cél érdekében bármit. Odasétáltam a pultoshoz, de az csak nem akart észrevenni. Eléggé elvesztem az emberek között, de azért én sem vagyok egy törpe.
Amikor azt kiabáltam kicsit túl hangosan, hogy "hey" akkor már felfigyelt rám, bár nem csak ő hanem mások is furcsán méregettek, hogy mit ordítozok itt. Amikor forrócsokit kértem, akkor összeráncolt szemöldökkel mondta, hogy az nekik nincsen. Sóhajtottam egyet, mert jól esett volna a hideg miatt. Végül kértem valami mást, ami méltó ehhez a helyhez és visszaültem az asztalhoz. Nem sokat járok ilyen helyekre, de néha ezt is kell.
A tömeg eléggé zavaró volt és ráadásként még hangos is. Unalmamban néhány beszélgetésbe bele is hallgattam. Ezt egy idő után meguntam, mert a legtöbben vagy kviddicsről beszéltek, vagy valami újfajta seprűről. A zene ami ment, hát elég fura volt és ezt még a béna zenei ízlésemmel is meg tudtam állapítani. Mivel kezdtem unatkozni, ezért gondolkodtam, hogy lassan megyek. De gondoltam még üldögélek itt, kiélvezve a meleget. Az első italomat már megittam és már a másodikat iszogattam.

Chuck Welch

Nem terveztem ilyen barátságtalan és vészjósló helyre betévedni, de mivel lejártam már a lábam, ezért nem volt kedvem tovább keresgélni. Csak kicsit pihenni akartam. Máskor simán csak a szobámban fekszem és olvasok valamit, de az most túl unalmas.
Kint elég hideg volt és rajtam csak egy vékony bőrkabát van, ami nem nagyon melegít. Így óriási megkönnyebbülés volt belépni a kandallóval fűtött helyiségbe. Le is vettem a kabátomat és leültem az asztalhoz.
A legtöbb itt tartózkodó ember elég vészjósló volt, ezért egy kicsit kényelmetlenül éreztem magam, de a cél érdekében bármit. Odasétáltam a pultoshoz, de az csak nem akart észrevenni. Eléggé elvesztem az emberek között, de azért én sem vagyok egy törpe.
Amikor azt kiabáltam kicsit túl hangosan, hogy "hey" akkor már felfigyelt rám, bár nem csak ő hanem mások is furcsán méregettek, hogy mit ordítozok itt. Amikor forrócsokit kértem, akkor összeráncolt szemöldökkel mondta, hogy az nekik nincsen. Sóhajtottam egyet, mert jól esett volna a hideg miatt. Végül kértem valami mást, ami méltó ehhez a helyhez és visszaültem az asztalhoz. Nem sokat járok ilyen helyekre, de néha ezt is kell.
A tömeg eléggé zavaró volt és ráadásként még hangos is. Unalmamban néhány beszélgetésbe bele is hallgattam. Ezt egy idő után meguntam, mert a legtöbben vagy kviddicsről beszéltek, vagy valami újfajta seprűről. A zene ami ment, hát elég fura volt és ezt még a béna zenei ízlésemmel is meg tudtam állapítani. Mivel kezdtem unatkozni, ezért gondolkodtam, hogy lassan megyek. De gondoltam még üldögélek itt, kiélvezve a meleget. Az első italomat már megittam és már a másodikat iszogattam.

Lilith Holloway

A buliknak vége, ahogy a nyárnak és a jó időnek is. Bár, ami most zajlik az annyira nem is mondható télnek, hanem csak ilyen identitás-zavaros ősznek.
Chuck mindig sajnálja, ha vége van a nyárnak, hiszen vége a hajtásnak, a folyamatos stressznek, a turnés, bulis, végtelen koncerteknek és beköszöntenek a szürke, egyhangú hétköznapok. Amíg ez a pár zúzós hónap vezette az életét, addig egyszer sem volt a faluba. Bezárta az ajtót és a kaput, és a csomagjaival elindult először Budapestre, majd arra lett figyelmes, hogy már Európán is túl van.
Furcsa visszagondolni arra az időszakra, amikor még csak otthon játszogattak a szomszéd srácnál, mert nekik volt mélygarázsuk. Most meg… Az apja már elfogulatlanul is büszke lehet rá. A munkásságában mondjuk biztos, de a magánéletben annál kevésbé.
Most is csak az idejét és a pénzét pazarolja a csárdában –mondjuk utóbbiból jóval több van-. Még csak az első italát issza, szóval miden rendben van. Tudja, hogy lenne jobb dolga is, mint iszogatni, de jólesik most neki az egészséges zajban gondolkodni, kicsit kiszellőztetni a fejét. Úgyis mindig egyedül van, itt legalább vannak körülötte emberek.
Érdekes, hogy amikor a munkáját végzi, akkor őrült nagy bulik vannak, mindenki szeret mindenkit, de amikor hazaér, ő a legmagányosabb. A buli dobosa, aki ránézésre kiegyensúlyozott és megfontolt; mostanra viszont teljesen kifordult magából és nyoma sincsen semmilyen jóindulatú életformának az életében. Nem hibáztat senkit, de bánja, hogy egy bizonyos nőre túl sok érzelmet pazarolt, és túl sok időt, bizalmat fektetett bele.
Amikor végez az itallal, kér egy újabbat. Körül sem néz nagyon, csak kortyol egyet, és közben egy női hangot hall meg maga mellett, amivel nem is lenne semmi probléma, de… Forrócsoki?! Egy mosollyal nyugtázza saját magának a hallottakat, majd miután lehúzza az italt, kér még egyet és a hölgy felé néz.
- Forró csoki? – Annyira nem is tudja, miért kérdezte, de nem beszólásnak szánta; kisebb mosollyal kérdezte. Olyannak találta, mintha valaki nyáron kabátba mászkálna.

Chuck Welch

Reméltem, hogy senki nem hallja meg apró bénázásomat a pultnál, de nekem se lehet ekkora szerencsém. Kicsit zavarba jöttem, de ezt elhessegettem, hiszen nem tehetek róla, hogy nem járok ilyen helyekre. Úgy tűnik ezt csak egy embert érdekli. Egy vöröses szőkés hajú srác áll a közelembe és úgy érdeklődik ballépésem iránt, mosollyal a száján. Jajj, miért nem tudta volna csak elereszteni a füle mellett és kész?
-Néha kicsit túlságosan is karácsonyi hangulatban vagyok.- Mosolygok vissza rá. Kiiszom az utolsó cseppet is a poharamból. Nem mondom, jobbat is ittam már, de ezt inkább nem mondom ki hangosan. Mondjuk még mindig jobb itt lenni, mint egy mugli bárban, arra figyelve, hogy ne mondjak hangosan valami árulkodót.
-Te gondolom voltál már itt párszor.- Reméltem nem érti félre a mondatot, de nem úgy nézett ki mint aki olyan sok mindent a szívére venne. Én sem vagyok az a típus.
Legalább most már nem unatkozok és nem kell kimennem megint a hidegbe. Nem mintha olyan nagyon Északi sarki hideg lenne, de én eléggé fázós vagyok. Nem is értem miért ezt a kabátot kaptam magamra amikor elindultam. Nem ez volt a legésszerűbb lépésem. Bár reggel eléggé nehezen keltem fel, lehet ez is közre játszott.
Nem tűnt ismerősnek a srác arca, de hát én sem ismerhetek mindenkit. Úgy tűnik vele még nem találkoztam. Elég jellegzetesnek néz ki. Ha jól láttam van fültágítója, de ebben nem vagyok biztos. Tetkója is van, bár nem nagyon néztem meg, hogy mit formáz. Mindenesetre jól néz ki. Nekem is van egy kisebb tetkó a mellkasomon amit tavaly csináltattam. Nem nagyon szoktam mutogatni, de én nagyon szeretem. Az elkalandozásom után visszanéztem rá.

Lilith Holloway

Lehet, hogy valami munka után kéne néznie? Van jó sok pénze a zenéből, de mégis, valamit csinálni, ami leköti az idejét. Úgy érzi, hogy csak telnek a napjai, de nincs meg egy napban sem az, amiért mondjuk megérte felkelni. Mostanság az összes lassan telik, izgalom, értelem és változatosság nélkül. Úgy érzi, hogy minden nap csak túlél, s közben megvan mindene a boldogsághoz, egyedül az emberek nincsenek meg hozzá a környezetében. Mára már belátja, hogy szeretné, ha őt is szeretné valaki, csak ne kelljen minden nap ugyanazt az egyedüllétet éreznie.
- Hát azt látom – karácsonyi hangulat? Rég volt már neki olyan; most is hazament a családhoz, de nem volt az igazi. Apja fáradt volt, mert csak két koncert között tudott hazajönni, és megpróbált inkább pihenni. Anyjával tudott beszélgetni, de folyamatosan csak azt kapja a szüleitől, hogy találhatna már magának valakit. Chuck is tudja, hogy ez teljesen jogos ennyi idősen, de erőltetni nem akarja. Egyszerűen csak találkozni akar azzal, aki neki való.
Lassan körbenéz, de minden a szokásos. A padló ugyanolyan poros, mint eddig volt és a béna zene hangereje sem változott. A pultos arcáról is csak annyit tud leolvasni, hogy igencsak várja már, hogy vége legyen a műszaknak. Ismerős neki az érzés; ha mostanában nem is, de tizenévesen volt, hogy nyáron felszolgált esküvőkön és eléggé elfáradt mindig a nap végére. Szóval az a lényeg, hogy el tudja képzelni, ami most a pultos fejében járhat.
- Igen, előfordult már – mondja beletörődően és elgondolkodik azon, hogy mi az, ami miatt látszik rajta, hogy „sokat jár erre”. Helyesbítenék, nem is sokat, hanem csak néha, amikor a drága ideje engedi. Leveszi a dzsekijét és maga mögé teríti a bárszékre, de a tárcáját maga elé teszi a pultra, majd végignéz magán. Mi az ami arra utal, hogy egy kocsmajáró? Tetovált karjait a pultra támasztja, aztán rá kell jönnie, hogy semmi olyat nem talál. Normálisan fel van öltözve, a tetoválás pedig szerinte nem elítélendő, ahogy a fültágítók sem, szóval inkább el is engedi a dolgot. Vagy meg kellett volna borotválkoznia esetleg?
- Ennyire látszik? – teszi fel a kérdést egy mosollyal fűszerezve.
- De ha az megnyugtat, nem vagyok piás – ezt már ő sem tudja, hogy miért mondta. Int a pultosnak és egy ”kettest” mutat az ujjaival; ennek megfelelően két adag pia csúszik elé. Az egyik úriemberhez méltóan a hölgy elé tolja bal kezével. Ez a tette nem éppen az előző mondatát igyekszik alátámasztani, de ezzel nem foglalkozik. Közben megállapítja, hogy nem néz ki rosszul a lány, de abban is biztos, hogy egy pár évvel fiatalabb nála..

Chuck Welch

Azért is gondoltam, hogy szokott ide járni, mert nem tűnik diáknak és ha bagolyfalvában laknék, én se bajlódnék sokat azzal, hogy keressek egy tisztességes ( már ha létezik ilyen) kocsmát.
Tényleg nem úgy néz ki, mint egy piás. Én csak úgy értettem, hogy valahogy jobban beletud veszni a tömegbe, mint én. A szőke hajammal és a hófehér bőrömmel. Mint aki sosem lát napot. Ő nem alkoholistának néz ki inkább, hanem valamilyen zenekar tagja. Nem szeretek első látásra ítélni, de jó fejnek tűnik. Ha mondanak még ilyet.
Körülnéztem és láttam, hogy most már nincsen annyi ember, mint amikor jöttem. Ezért most már nem volt akkora zaj. Én is rövid ujjú pólóban voltam, épp annyira, hogy egy kicsit látszódott a tetkómnak a kezdeménye a mellkasomon. Egy kicsit feljebb is húzom a pólómat, hátha. Nem mintha olyan nagyon szörnyű lenne, de megtartom inkább magamnak.
Egyik barátom vett rá, hogy csináltassam meg. Nem mondom, a szüleim nem örültek neki, de a testvérem nagyon oda volt érte. Mivel kicsi, ezért gyorsan kész lettek vele és így nem is fájt annyira. A fültágítóra már nem tudtak rávenni, mert például, ha öreg leszek akkor furcsán néznének rám az emberek, hogy mi van ezzel az öreggel és lenne egy nagy lyuk a fülemen. Mondjuk a srác tetkójához illik. Az is feltűnik, hogy nem vagyunk egyidősek, de ez jelen pillanatban nem zavar. A nagy gondolatmenetem közepette még szerencsére hallottam mit mondott.
-Jajj bocsi, nem úgy értettem.- Próbáltam mentegetőzni. Közben kért nekünk még egy pohárral és amikor a pultos odaadta látszott az arcán, hogy nem én lettem a kedvence. Mondjuk elég komoly ábrázata van, nem hiszem, hogy annyira sokat mosolyogna. Amikor odanyújtotta nekem az italt köszönés helyett inkább rámosolyogtam és szívesen elfogadtam.

Lilith Holloway

Felerősödik benne egy kezdetnek halvány gondolat: tanítás. Egyszer már elkezdte, de az nem sikerült. Pont ezért nem is valószínű, hogy akad rá jelentkező, szóval inkább el is hessegeti a gondolatot. Türelme az mondjuk lenne, szeretett tanítani, de már nem tudná akkora szívvel csinálni. Hagyjuk a témát, térjünk vissza a jövőből a jelenbe, azon belül is a csárdába.
A lány szabadkozása hallatán csak legyint egyet színpadiasan egy mosollyal, mivel nem nagyon viselte meg, amit mondott neki. Ezzel jelzi, hogy már túl van rajta, hagyják inkább a témát.
- Te viszont szerintem először jársz itt - jelenti ki a feltételezését, miután kortyol egyet a frissen rendelt italából, majd folytatja is.
- Mi szél hozott erre? - teszi fel a kérdést, ami talán elindíthatja a beszélgetést. Nem remél valami sokat, de megteszi, ami tőle telik. Legalább már érte valami impulzus a mai napon. Ha nem is túl sok, egy átlag ember nem is tulajdonítana neki sok figyelmet, neki ez most számít. Azt a következtetést már levonta, hogy a lány valószínűleg diák, azért biztosra megy. Egyszer még végignéz rajta, aztán megszólal.
- Navine? - kérdez, aztán kortyol egyet, majd int, hogy önthetnek még egyet.
- Nem is, inkább levita, ugye? - igen, ez lesz az. Érzi, hogy a korrigálása jó irányba halad. Nincs igazából célja sem a beszélgetéssel, kicsit öncélú is: nem akar egyedül lenni. És ilyenkor jön be a vak szerencse, mint a filmekben, hogy egy hölgy siet a segítségére, csak azért, hogy hősünk elfelejtse minden bánatát és jobb kedvre derüljön. Majd meglátjuk, hogy ez mennyire sikerül. Hogyha a lány válaszol neki és ismét beüt a csönd, akkor Chuck megint megszólal.
- Dobok egy sárgát - mondja, miközben feláll a pulttól, de a kabátját ott hagyja, ezzel jelezve, hogy visszajön. S közben titkon reméli, hogy partnere addig nem lécel le.
Nagyjából öt perc múlva újult erővel tér vissza és rendel két főre újabb italt.

Chuck Welch

Úgy tűnik nem nagyon zavarta őt a kijelentésem aminek örülök. Gondoltam, hogy majd még megkérdezem tőle, hogy mivel foglalkozik, mert nem igazán akartam találgatni. Nem hiszem, hogy sokra mennék vele. Nem vagyok egy kész médium.
Úgy tűnik ő is eltalálta, hogy nem vagyok itt törzsvendég. Mondjuk ezt bárki így gondolná, ha végignéz rajtam.
-Hát csak muszáj volt kicsit eljönnöm és lazítani, vagy mi.- Mondjuk igazából csak gyorsan felpattantam és elindultam. Unatkoztam is már a Kastélyban ezért miért ne? Úgyis rég mozdultam már ki és kezdem érzékelni, hogy elég egyhangúak a mindennapjaim. Ha nem jött volna a srác, akkor már rég útban lennék visszafelé, mert amúgy unalmas lenne itt üldögélni magamban.
Amikor azt mondta, hogy navine akkor kicsit összevontam a szemöldököm, de végül kijavította magát és sikerült is neki eltalálni. Legalábbis másodszorra. Úgy tűnik próbált beszélgetést kezdeményezni, hogy azért ne is legyen kínos csend. Azokat nagyon utálom. Olyankor mindig elkezdek valami értelmetlenről beszélni. A legtöbbször olyankor általában panaszkodok az időjárásról, meg ilyenek. Végül azt mondom, hogy mennem kell. Ez sosem igaz, sőt igazából nincs is mit csinálnom, csak minél előbb elakarok szabadulni onnan.
Kiszaladt a mosdóba, de a kabátját itt hagyta, így gondoltam csak nem akar meglógni a hátsó ajtón. Én az biztos, hogy a kabátom nem hagynám itt, mer imádom. Idén karácsonykor kaptam...magamtól. Mindig is akartam egy bőrdzsekit és még le is volt árazva. Az már részletkérdés, hogy meddig bírja ki és milyen meleg. Mivel senkitől nem kaptam karácsonyra, ezért kénytelen voltam magamnak beszerezni. Ezen járt az agyam amíg vissza nem tért és rendelt még egy kört.
-És te mivel foglalkozol?- Most már gondoltam, hogy tényleg megkérdezem és ne csak rólam beszéljünk. Közben titkon kíváncsi voltam, hogy tényleg igazam volt és egy bandában játszik.

Lilith Holloway

Úgy tűnik, hogy nem is járt rosszul azzal, hogy nem a Pub-ba ment, hanem csak ide a csárdába. Az egyetlen oka erre a tettre az volt, hogy ez közelebb van.
Miután visszatér a WC-ről, megfogja az itallapot és nézegeti a felhozatalt, hogy mit rendeljen következőnek. Nem igazán tud dönteni, szóval átcsúsztatja a mellette ülőnek.
- Mi legyen a kövi? Te választasz - adja át a lehetőséget, mert ő most legszívesebben tolna egy Whisky-t, de nem biztos benne, hogy ebben a hölgy is partner lenne.
- Ja, értem - reagál a lány válaszára. A válaszból Chuck arra következtet, hogy nem igazán szokott pihenni, vagy szórakozni, mert nem volt túl magabiztos. A srác szerint ez öreg hiba, mert nem lehet szórakozás nélkül élni. Ehhez inkább nem fűz hozzá semmit, mert nem tartja fontosnak, helyette továbblép.
A levitát valószínűleg eltalálta, mert a lány nem reagált, szóval felírhat magának egy plusz pontot. Közben elgondolkodik azon, hogyha legközelebb Pesten jár, akkor beújíthatna egy pár ruhát, mert már unja a régieket és egy részük már csak otthoni használatra alkalmas a rajtuk keletkezett sérülések miatt. Most nem külföldön vesz a turnék alatt, mert addig még sok idő van, neki pedig hamarosan elfogynak a ruhái. Eddig szponzorálták, mert jól jártak, ha ő hordja bizonyos márkák ruháit, de felbontotta a szerződést, mert egy alapfeltétel, hogy fotózásokra kellene járkálnia, amiket soha nem szeretett. Meg amúgy is, jobban szerető saját magának meghatározni, hogy mit vesz el. Erre mindig is odafigyelt, nem enged belőle.
- Dobos vagyok - mondja egy mosollyal, de nem sugall magából semmilyen nagyképűséget. Pontosan tudja, hogy eddig meddig jutott el, no meg, hogy semmivel nem több másnál csak azért, mert egyes mugli berkeken belül "híres". Azt nem tartja valószínűnek, hogy itt a faluban bárki is tudná, hogy ő kicsoda. Legalábbis a zenei világból nem, maximum régről lehet ismerős bárkinek is, diákkorából. Mondjuk ahhoz képest meggyőződése, hogy sokat változott a külseje.
- Szóval nem vagyok menő auror, vagy éppen kviddics-világbajnok - mondja gúnyosan, az utóbbi "foglalkozást" el sem tudná mondani, hogy mennyire utálja. Nincs baja a sporttal, de a kviddicst gyűlöli. Idióta, felvágós sportnak tartja, a játékosok nagy részével együtt.
- És te hányadikos vagy? - kérdezi, hogy ne csak róla beszéljenek.

Chuck Welch


Nem nagyon tudok dönteni én sem, így csak rábökök egyre. Kérek is kettő Whisky-t magunknak. Az egyiket átnyújtom neki  és az enyémet meg magam elé teszem. Nem a kedvencem, de most perpillanat nekem mindegy.  Nem akarok sokat vacillálni.
Nem sokáig húzzuk azt a beszélgetést, hogy miért is vagyunk itt.
Nem mintha olyan uncsi lenne a kastélyban, de jobb szeretek néha kijönni és felfedezni néhány helyet. Néha csalódok, mert különös társaságba keveredem. De most legalább nem egyedül iszogatom. Mint kiderült igazam volt azzal, hogy valami bandában játszik. Úgy tűnik büszke erre, de nem vagyok benne biztos, hogy teljességgel elégedett lenne vele. Szívesen hallanám, hogy játszik. Nekem nem nagyon van érzékem a hangszerekhez. Gitározni eléggé jól tudok, de már régen játszottam. Régen tanultam zongorázni, de a kottáról olvasás nem az erősségem és folyton elrontom valahogy a zene közepén, ez hat a gitározásomra is.  Gyorsan felszoktam adni dolgokat, a zongora is az egyik közülük. Énekelni tudok, de azzal nem megyek sokra. Mindenki tud énekelni és nekem elég tömeg hangom van. Na jó nem mindenki, de a többség igen.
-És mi a bandátok neve?- Hátha hallottam róluk, bár nem nagyon szoktam követni a mostani híres zenészeket. A kviddicsel nincs problémám. Viszont az én lyukas markommal, azt hiszem gyorsan megutálnának a csapattársaim. Aurorral meg még nem igazán találkoztam, de kíváncsi lennék, hogy milyen is.
Egyszer elgondolkoztam, hogy jelentkezek fogónak, de aztán végig mértem az esélyeimet és rájöttem, hogy én nem nagyon bírom a túl nagy feszültséget és a felelősséget. Ott legalább nem kéne elkapnom a labdát, elég csak kivédeni. Végül hosszú gondolkodás után rájöttem, hogy az nem az én pályám és jobb ha lemondok róla.
Nem fűzök semmit az előbbi kijelentéséért, mert szerintem dobolni még mindig jobb, mint labdákat kapdosni. Vagy mondjuk ha eltalál egy és több napig lila meg zöld foltokkal járkálni. Nekem meg eléggé alacsony a fájdalom küszöböm és nincs kedvem egy zuhanás miatt kipurcanni.
-Harmadikos vagyok.- Válaszoltam neki mellékesen, mert még mindig azon járt az agyam, hogy milyen kétbalkezes vagyok a legtöbb dologhoz.

Lilith Holloway

Azon gondolkodik, hogy már kezdi unni a pia ízét is; túl sokszor járt már úgy, hogy az estéit egy pár pohár, vagy üveg bánatfelejtő mellett tölti. Hiába eltérő az ízük valamennyire, nem tudna értékelni egy újabb újdonságot. Ráadásul az az igazán szomorú, hogy egy pár éve még nem is gondolt volna arra, hogy ennyire ambíció nélküli lesz az élete. Mindig is egyedül érezte magát, de reménykedett a holnapban. Mostanra már ez is megszűnt; no meg az is megváltozott, hogy régebben rendszeresen edzett, odafigyelt mindenre. Most már a külsejéért sem küzd annyit, mint akkor. Nem arról van szó, hogy meghízott, pocakot kövesztett, és már nem látja a lábujját sem, hanem csak egy kicsit látszik rajta, hogy megfáradt az élettől, huszonévesen. Bevallhatjuk, hogy nem jó érzés ennyi idősen bárkit is kiégve látni.
- Sublimal Criminals - mondja rezzenéstelenül, mert nem gondolja, hogy bármit is mondana neki a név, annak ellenére, hogy ismert; bár, inkább a mugli világban.
- Előtte az Earthwalkerben voltam - mondja ugyanolyan üresen. Az utóbbi bandára olyan semlegesen gondol vissza; csak a zene tartotta őket össze, mint együttest, ezért is bomlott fel az egész egy idő után, amikor már mindenki jól állt anyagilag és úgy látták, hogy innen már nincs tovább. Referenciának jó volt.
- De gondolom ezek nem mondanak neked semmit, szóval tökmindegy. - mondja egy mosollyal, majd kortyol a hölgy által rendelt Whisky-ből.
Soha nem volt jóba a kviddiccsel, mindig is gyűlölte, mint az alkoholmentes sört. Nem azért, mert nem tud repülni -az csak a kisebb része-, amikor sulis volt, akkor a kviddicsesek mindig többet gondoltak magukról, mint amik valójában. Pedig a kidíszített egyenruhától nem lettek erősebbek, sem okosabbak. Ezt Chuck egyszer tudatta egy eridonos hajtóval még jó pár éve, amikor valamiért belekötöttek. Pálcát rántott a másik, de Chuck azt nem szereti, azért inkább adott neki egy ájulást és gyengélkedőt erő pofont. A másik oldalon meg nyilván egy nagyobb zúzódást és pontlevonást. A pálcáját ritkán használja, most sincs nála. Nem érzi akkora nagy dolognak ezt a varázslósdit, próbálja hűhó mentesen élni az életét. Jó, persze, néha jól ön egy két hangszigetelő, vagy tértágító bűbáj.
Bólint egyet a lány válaszára, amiből megtudja, hogy harmadikos. Addig még ő is eljutott. Ötödikig járt ide, utána magánúton oldotta meg a dolgot, hogy meglegyen a végzettség. Biztos, ami biztos.
- És mi a helyzet ott a kastély falain belül? - kérdezi, mert hirtelen feltörtek a régi emlékek. Mindig csak a rossz vonzotta, meg amivel baj van és veszélyes. Nem akart soha sem menő lenni, egyszerűen rossz gyerek volt, de több tapasztalatot szerzett, mint pár unalmas felnőtt.
- Nincs kedved feldobni valamivel a hangulatot? Kezd unalmas lenni itt ez az egész. - akár ki is mehetnének. Bár, ahogy a lányra néz, nincs túlságosan felöltözve, szóval hosszabb távra csak akkor érdemes kimenni, ha előbb elmennek Chuck házába valami kabát szerűségért, meg egy pulcsiért.

Chuck Welch

Kicsit iszogattam a whiskeyt, de eldöntöttem, hogy amikor megiszom, már nem kérek többet. Unatkozni kezdtem, de itt elég nehéz bármit is csinálni. Általában ilyenkor szoktam új dolgokat kóstolni, de most nem nagyon volt ehhez kedvem. Ilyenkor általában színes koktélokat szoktam inni, amiken cuki mini esernyők vannak. Az emberek mindig furcsán néznek rám. Mert amíg mások sima korsóból isznak, addig én egy nagy és fura alakú pohárból iszok valami szivárvány színű löttyöt. Persze a mini esernyő elengedhetetlen. Ezt csak akkor csinálom, ha egyedül jövök. Egyrészt az nem akkora baj, ha valami idegen néz rám furán.  Másrészt, és ez furán fog hangzani, de így nem tudom beleélni magam az ízébe. A kajákkal is így vagyok, ezért elég lassan eszem.
-Mintha hallottam volna egy zenét tőletek, bár nem túl jó a memóriám.- Nem szoktam annyira zenét hallgatni, de kicsit tényleg rémlik a név. Remélem nem sértődik meg, hogy nem emlékszem, de eddig se tűnt olyan sértődékenynek. Másikat már egyáltalán nem ismerem, de úgy tűnik nem fűz olyan sok érzelmet egykori bandájához. Meglepően vettem észre, hogy a poharam kiürült. Úgy tűnik miközben gondolkodtam, addig iszogattam is. Na mindegy. Betartom azt, hogy itt már nem iszok többet.
Nem nagyon tudtam mit válaszolni a kérdésére. Őszintén szólva nem sok minden. Van amikor szoktak lenni rendezvények és azokat élvezem. Nem nagyon szoktam bajba keveredni. Csak annyi szabályellenességet követek el, hogy kilógok este. Hú! De nagy bűn. Nem akartam sokat gondolkozni a válaszon, ezért végül csak kiböktem valamit.
-Hát nem sok minden.- Elég semmitmondó válasz, de ez az igazság. Közben azon kattogott az agyam, hogy mit tegyek az unatkozásom ellen. Úgy látszik a srác is ezen gondolkozik.
-Hát te ismered jobban a környéket.- Idefelé is majdnem eltévedtem. De végül megtaláltam ezt a helyet és nem érdekelt. Gondoltam, majd csak visszatalálok valahogy. Így legalább valamennyire körülnézhettem.

Lilith Holloway


Csinálni kéne valamit, kezd bepunnyadni a buli. Nincs semmi baja a whisky ízével, de kezd kicsit alábbhagyni a fenenagy kezdeti lelkesedés. Nem is indult rosszul a délután, de ettől függetlenül jó lenne valami, ami méltó az estéhez.
- Előfordulhat - mondja egy mosollyal. Könnyen lehet, hogy a lány hallott tőlük zenét, viszont ez most Chuck-ot nem igazán érdekli. Nem az az ember, aki örül annak, ha valaki felismeri az utcán, és úgy néz rá, mintha valami nagy sztár lenne. Viszont ezt a témát le is zárja magában; ennyit a zenéjéről, meg a hasonlóakról.
A lány válasza nem mond sokat. Chuck nem tud meg többet arról, hogy milyen az élet mostanság a Bagolykőn. Igazából érdekelné, de ha a hölgy nem akar többet mondani, akkor nem erőlteti. Hirtelen két lehetőség jut eszébe, hogy miért nem tud meg most semmit tőle. Vagy túl sok rosszban van benne, ezért jobbnak tartja, hogy nem ad ki semmit az ottani rosszaságokról, vagy nem nagyon csinál semmit, ezért nincs is miről beszélnie. Talán inkább az utóbbit tudja elképzelni róla így első találkozásra.
- Az mondjuk lehet - tényleg valószínű, hogy Chuck jobban ismeri a falut, elvégre már régebbi motoros. El is kezd gondolkodni, hogy merre lehetne menni. Hamar mondja is, amire jutott. De előtte még kortyol egyet.
- Hmm... Tudunk menni egy másik kocsmába is - ezt inkább a poén kedvéért mondja, mert nincs sok értelme egy ugyanilyen helyre menni.
- Vagy bármilyen másik kajáldába, vagy ilyesmi. Gondolom sétálni most nem túl jó ötlet, mert elég combos az idő kint - közben hirtelen meghall egy ismerős, mai zenét, amit nem is tart olyan rossznak.
- Vagy... Szabad egy táncra? - ilyet még soha nem csinált. Mondjuk már az is biztos, hogy nem szomjas, meg, hogy nem nagyon foglalkozik azzal, hogy a többi kocsmatöltelék mit gondol róla.
Közben kezet nyújt a hölgynek, hogy azt ő elfogadhassa, vagy éppen visszautasíthassa.

Chuck Welch

Nem különösebben érdekelte, hogy nem ismertem fel a bandáját. Ezt mondjuk sejtettem. Én se örülnék, ha mondjuk körül rajonganának. Az elején talán tetszene, de végül megunnám és idegesítene. Szerintem kb. egy hétig bírnám. Bár nem hiszem, hogy valaha is az leszek. Hm, jó kis önbecsülés mondhatom.
Úgy tűnik őt bővebben érdekelte, hogy mi újság a kastélyon belül. Nem sok infóval szolgálhatok. Nem mintha annyira stréber lennék. Sőt! Pont az ellenkezője, de eddig csak kisurrantam. Egyszer se kaptak el a prefektusok és nem is fognak szerintem. Gyors vagyok és elég csendben tudok osonni ahhoz, hogy ne vegyenek észre. Mondjuk egyszer volt olyan, hogy LLG órán voltam és valami kicsi bolyhos kör alakú lényt elemeztünk. És tudtam, hogy eleve itt tartották őket régóta és rég voltak szabadon. Ráadásként még óriási szemük volt amivel engem néztek. Amikor a tanár nem figyelt és valami olyasmiről beszélt, hogy nagyon gyorsan tudnak futni és elég nagy felhajtást okoznak (erre sajnos nem figyeltem már), akkor kiengedtem őket. Abban a pillanatban arrébb mentem, nehogy rám foghassák. Szerteszét futottak és mindent fellöktek vagy tönkretettek. Itt jöttem rá, hogy talán ezt mégsem kellet volna. A nap végére a legtöbbet sikerült elkaptunk. Emiatt grimaszoltam is egyet, mert így semmi értelme nem volt az akciómnak. Na jó, talán annyi, hogy magamban jót mosolyogtam ahogy szaladgáltak utána a diákok. Volt, hogy a pálcájuk használatával oldották meg, és olyan is, (ami nagyon viccesen nézett ki) hogy rávetődtek. Aztán csalódottan vették észre, hogy pont a kis lény mellé zuhantak. Persze nem vallottam be, hogy én voltam, de azért nagy fájdalmamra, kénytelen voltam nekem is elkapnom párat nehogy rám terelődjön a gyanú. Ez a hősködésem azért volt, mert elég nagy állatvédő vagyok.  Bár ezt most már próbálom türtőztetni.
Elnevettem magam, amikor kitalálta a "kreatív" ötletet, hogy nézzünk meg egy másik kocsmát.
-Hm nem is rossz ötlet, nekem biztos nem jutott volna eszembe.- Mentem bele én is a poénkodásba.
Elég éhes voltam, mert amikor elindultam akkor csak egy csokit ettem meg gyorsba. Amikor eltévedtem, akkor vettem magamnak egy nutellás muffint. Olyan egészségesen kajálok mostanában.
Amikor felkért táncra akkor tudatosult bennem, hogy nem is volt olyan rossz ötlet a szüleimtől, hogy beírattak táncra. Pedig akkor nagyon ellenkeztem és sokáig hozzájuk sem szóltam. Ami elég gyerekes viselkedés volt, de mit vártak egy gyerektől? Ezért hajlékony is lettem plusz nem léptem senki lábára.
-Szíves örömest.- És ezzel elfogadtam a kéznyújtását és felálltam.

Lilith Holloway

Ahogy beszélget a lánnyal, eszébe jutnak a régi, sulis emlékek. Amikor nagyon menő volt kilógni éjszaka a hálókörletből, amikor a könyvtár tiltott részén nézelődött könyvek után. Vagy a kísértetház meg a temető... Talán legjobban azt szerette, amikor csak este kilógott a faluba sétálgatni, ha nagyon kedvet kapott hozzá. Akkor ez a rész még kicsit rejtélyes volt neki, mert nem ismerte; legfeljebb a boltokban nézelődött. Nagyon sok élményt köszönhet a kastélynak. Soha nem érdekelte sok minden, de tisztában van azzal, hogy minden másképp alakult volna, ha nem ide járt volna, még akkor is, ha csak pár évről van szó. Talán ezért is lakik itt, a sok emlék miatt, ami maradt neki diákkorából. Szeretett mindig külföldön lenni a koncertek meg a turnék alatt, de hosszútávon itthon érzi jól magát. A két-három hét pont elég külföldön. Amikor másfél évis kint élt, azt nagyon nehezen bírta, ő sem tudja, hogy miért.
Úgy tűnik, hogy legalább jó ötlet volt felkérnie a lányt egy táncra, mert elfogadta a kezét. Ezen kicsit meg is lepődik, mert elég spontán ötlet volt. De legalább bejött.
A zene kicsit lassabb, jazz-es, funkos témát feszeget, amivel Chuck tud azonosulni mostanában.
- Egész jól táncolsz - mondja, miközben lassan megpörgeti. Rá sem volt még panasz soha, kisebb korában olyan muglik között volt, akiknél divat a suliban táncolni. A ritmusérzéke meg tudhatjuk, hogy "nem rossz".
Közben azt kell észrevennie, hogy lassan vége lesz a nótának. Kezd kicsit lassulni, halkulni, és hallja, ahogy bizonyos hangszerek elkezdenek kiállni.
- Ha vége a számnak, nem kajálunk valamit valamerre? - ha a lány beleegyezik, akkor folytatja.
- Kajálda, vagy hozzám? -


//Folytatás a Szörnyeteg Barlangjában//

Chuck Welch

Egyszer sem léptem rá a lábára. Kicsit elfáradtam, de csak azért mert már rég táncoltam. Be is rozsdásodtam, de az alapokat még tudom.  Úgy tűnik ő is tanult valamennyire táncolni. Nem néztem volna ki belőle, hogy felkér és nem bírtam ki, hogy ne mondjak igent. A zene egész jó volt, de nem hiszem, hogy valaha hallgatnék ilyet csak úgy magamtól.
-Köszi! Hát te sem panaszkodhatsz.-  Lassan megpörgetett, erre el is mosolyodtam. Közben volt aki furán nézett ránk, de nem nagyon törődtem vele. Egy idő után már nem nagyon érdekelte őket és megint az italukra figyeltek.
Ha a szobámba ha bekapcsolok egy zenét, akkor is nehéz megállni táncolás nélkül. Egyedül nem túl jó, de így legalább ha kiesek a ritmusból, akkor nem lépek rá senki lábára. Bár nem hiszem, hogy a ritmussal neki gondjai lennének, mert ha mégis akkor azt hiszem nem lenne túl sikeres a munkájában.
Eközben korgott egyet a gyomrom, de szerintem csak én hallottam, mert elég halk volt. Már kezdtem egyre éhesebb lenni, ezért nagyon megörültem amikor felajánlotta, hogy elvisz valahova kajálni. Igazából már kicsit elegem lett a tömegből, ezért nem nagyon akartam elmenni kajáldába. A pénzem is fogyóban volt és nem akartam, hogy mindent ő fizessen. A zenének vége lett, ezért a táncolást is abba hagytuk.
Mivel gondoltam, hogy mindjárt indulunk, ezért felvettem a bőrdzsekim. Kicsit melegített, de még mindig kicsit fáztam. Voltam már olyan kajáldában, ahol nem fűtöttek és a gondolattól is összeborzongtam.
-Ha nem gond akkor hozzád. Ja amúgy az én nevem Lillith. Nyújtottam kézfogásra a  kezem. Rájöttem, hogy még nem kérdeztem tőle a nevét és ő sem az enyémet. Gondoltam most már itt az ideje.