Nyitva tartás: H-V - 0-24 (ünnepnapokon zárva)

A bolt jelenlegi tulajdonosa: Nikolai Weißling

Alkalmazottak:

• Endrédy Patrik
• Gombos Eszter - NJK
• Hortobágyi János „Samu” - NJK
• South West
• Anna Weißling
• Szendrey Adél

Chuck Welch

Nem terveztem ilyen barátságtalan és vészjósló helyre betévedni, de mivel lejártam már a lábam, ezért nem volt kedvem tovább keresgélni. Csak kicsit pihenni akartam. Máskor simán csak a szobámban fekszem és olvasok valamit, de az most túl unalmas.
Kint elég hideg volt és rajtam csak egy vékony bőrkabát van, ami nem nagyon melegít. Így óriási megkönnyebbülés volt belépni a kandallóval fűtött helyiségbe. Le is vettem a kabátomat és leültem az asztalhoz.
A legtöbb itt tartózkodó ember elég vészjósló volt, ezért egy kicsit kényelmetlenül éreztem magam, de a cél érdekében bármit. Odasétáltam a pultoshoz, de az csak nem akart észrevenni. Eléggé elvesztem az emberek között, de azért én sem vagyok egy törpe.
Amikor azt kiabáltam kicsit túl hangosan, hogy "hey" akkor már felfigyelt rám, bár nem csak ő hanem mások is furcsán méregettek, hogy mit ordítozok itt. Amikor forrócsokit kértem, akkor összeráncolt szemöldökkel mondta, hogy az nekik nincsen. Sóhajtottam egyet, mert jól esett volna a hideg miatt. Végül kértem valami mást, ami méltó ehhez a helyhez és visszaültem az asztalhoz. Nem sokat járok ilyen helyekre, de néha ezt is kell.
A tömeg eléggé zavaró volt és ráadásként még hangos is. Unalmamban néhány beszélgetésbe bele is hallgattam. Ezt egy idő után meguntam, mert a legtöbben vagy kviddicsről beszéltek, vagy valami újfajta seprűről. A zene ami ment, hát elég fura volt és ezt még a béna zenei ízlésemmel is meg tudtam állapítani. Mivel kezdtem unatkozni, ezért gondolkodtam, hogy lassan megyek. De gondoltam még üldögélek itt, kiélvezve a meleget. Az első italomat már megittam és már a másodikat iszogattam.

Chuck Welch

Reméltem, hogy senki nem hallja meg apró bénázásomat a pultnál, de nekem se lehet ekkora szerencsém. Kicsit zavarba jöttem, de ezt elhessegettem, hiszen nem tehetek róla, hogy nem járok ilyen helyekre. Úgy tűnik ezt csak egy embert érdekli. Egy vöröses szőkés hajú srác áll a közelembe és úgy érdeklődik ballépésem iránt, mosollyal a száján. Jajj, miért nem tudta volna csak elereszteni a füle mellett és kész?
-Néha kicsit túlságosan is karácsonyi hangulatban vagyok.- Mosolygok vissza rá. Kiiszom az utolsó cseppet is a poharamból. Nem mondom, jobbat is ittam már, de ezt inkább nem mondom ki hangosan. Mondjuk még mindig jobb itt lenni, mint egy mugli bárban, arra figyelve, hogy ne mondjak hangosan valami árulkodót.
-Te gondolom voltál már itt párszor.- Reméltem nem érti félre a mondatot, de nem úgy nézett ki mint aki olyan sok mindent a szívére venne. Én sem vagyok az a típus.
Legalább most már nem unatkozok és nem kell kimennem megint a hidegbe. Nem mintha olyan nagyon Északi sarki hideg lenne, de én eléggé fázós vagyok. Nem is értem miért ezt a kabátot kaptam magamra amikor elindultam. Nem ez volt a legésszerűbb lépésem. Bár reggel eléggé nehezen keltem fel, lehet ez is közre játszott.
Nem tűnt ismerősnek a srác arca, de hát én sem ismerhetek mindenkit. Úgy tűnik vele még nem találkoztam. Elég jellegzetesnek néz ki. Ha jól láttam van fültágítója, de ebben nem vagyok biztos. Tetkója is van, bár nem nagyon néztem meg, hogy mit formáz. Mindenesetre jól néz ki. Nekem is van egy kisebb tetkó a mellkasomon amit tavaly csináltattam. Nem nagyon szoktam mutogatni, de én nagyon szeretem. Az elkalandozásom után visszanéztem rá.

Chuck Welch

Azért is gondoltam, hogy szokott ide járni, mert nem tűnik diáknak és ha bagolyfalvában laknék, én se bajlódnék sokat azzal, hogy keressek egy tisztességes ( már ha létezik ilyen) kocsmát.
Tényleg nem úgy néz ki, mint egy piás. Én csak úgy értettem, hogy valahogy jobban beletud veszni a tömegbe, mint én. A szőke hajammal és a hófehér bőrömmel. Mint aki sosem lát napot. Ő nem alkoholistának néz ki inkább, hanem valamilyen zenekar tagja. Nem szeretek első látásra ítélni, de jó fejnek tűnik. Ha mondanak még ilyet.
Körülnéztem és láttam, hogy most már nincsen annyi ember, mint amikor jöttem. Ezért most már nem volt akkora zaj. Én is rövid ujjú pólóban voltam, épp annyira, hogy egy kicsit látszódott a tetkómnak a kezdeménye a mellkasomon. Egy kicsit feljebb is húzom a pólómat, hátha. Nem mintha olyan nagyon szörnyű lenne, de megtartom inkább magamnak.
Egyik barátom vett rá, hogy csináltassam meg. Nem mondom, a szüleim nem örültek neki, de a testvérem nagyon oda volt érte. Mivel kicsi, ezért gyorsan kész lettek vele és így nem is fájt annyira. A fültágítóra már nem tudtak rávenni, mert például, ha öreg leszek akkor furcsán néznének rám az emberek, hogy mi van ezzel az öreggel és lenne egy nagy lyuk a fülemen. Mondjuk a srác tetkójához illik. Az is feltűnik, hogy nem vagyunk egyidősek, de ez jelen pillanatban nem zavar. A nagy gondolatmenetem közepette még szerencsére hallottam mit mondott.
-Jajj bocsi, nem úgy értettem.- Próbáltam mentegetőzni. Közben kért nekünk még egy pohárral és amikor a pultos odaadta látszott az arcán, hogy nem én lettem a kedvence. Mondjuk elég komoly ábrázata van, nem hiszem, hogy annyira sokat mosolyogna. Amikor odanyújtotta nekem az italt köszönés helyett inkább rámosolyogtam és szívesen elfogadtam.

Chuck Welch

Úgy tűnik nem nagyon zavarta őt a kijelentésem aminek örülök. Gondoltam, hogy majd még megkérdezem tőle, hogy mivel foglalkozik, mert nem igazán akartam találgatni. Nem hiszem, hogy sokra mennék vele. Nem vagyok egy kész médium.
Úgy tűnik ő is eltalálta, hogy nem vagyok itt törzsvendég. Mondjuk ezt bárki így gondolná, ha végignéz rajtam.
-Hát csak muszáj volt kicsit eljönnöm és lazítani, vagy mi.- Mondjuk igazából csak gyorsan felpattantam és elindultam. Unatkoztam is már a Kastélyban ezért miért ne? Úgyis rég mozdultam már ki és kezdem érzékelni, hogy elég egyhangúak a mindennapjaim. Ha nem jött volna a srác, akkor már rég útban lennék visszafelé, mert amúgy unalmas lenne itt üldögélni magamban.
Amikor azt mondta, hogy navine akkor kicsit összevontam a szemöldököm, de végül kijavította magát és sikerült is neki eltalálni. Legalábbis másodszorra. Úgy tűnik próbált beszélgetést kezdeményezni, hogy azért ne is legyen kínos csend. Azokat nagyon utálom. Olyankor mindig elkezdek valami értelmetlenről beszélni. A legtöbbször olyankor általában panaszkodok az időjárásról, meg ilyenek. Végül azt mondom, hogy mennem kell. Ez sosem igaz, sőt igazából nincs is mit csinálnom, csak minél előbb elakarok szabadulni onnan.
Kiszaladt a mosdóba, de a kabátját itt hagyta, így gondoltam csak nem akar meglógni a hátsó ajtón. Én az biztos, hogy a kabátom nem hagynám itt, mer imádom. Idén karácsonykor kaptam...magamtól. Mindig is akartam egy bőrdzsekit és még le is volt árazva. Az már részletkérdés, hogy meddig bírja ki és milyen meleg. Mivel senkitől nem kaptam karácsonyra, ezért kénytelen voltam magamnak beszerezni. Ezen járt az agyam amíg vissza nem tért és rendelt még egy kört.
-És te mivel foglalkozol?- Most már gondoltam, hogy tényleg megkérdezem és ne csak rólam beszéljünk. Közben titkon kíváncsi voltam, hogy tényleg igazam volt és egy bandában játszik.

Chuck Welch


Nem nagyon tudok dönteni én sem, így csak rábökök egyre. Kérek is kettő Whisky-t magunknak. Az egyiket átnyújtom neki  és az enyémet meg magam elé teszem. Nem a kedvencem, de most perpillanat nekem mindegy.  Nem akarok sokat vacillálni.
Nem sokáig húzzuk azt a beszélgetést, hogy miért is vagyunk itt.
Nem mintha olyan uncsi lenne a kastélyban, de jobb szeretek néha kijönni és felfedezni néhány helyet. Néha csalódok, mert különös társaságba keveredem. De most legalább nem egyedül iszogatom. Mint kiderült igazam volt azzal, hogy valami bandában játszik. Úgy tűnik büszke erre, de nem vagyok benne biztos, hogy teljességgel elégedett lenne vele. Szívesen hallanám, hogy játszik. Nekem nem nagyon van érzékem a hangszerekhez. Gitározni eléggé jól tudok, de már régen játszottam. Régen tanultam zongorázni, de a kottáról olvasás nem az erősségem és folyton elrontom valahogy a zene közepén, ez hat a gitározásomra is.  Gyorsan felszoktam adni dolgokat, a zongora is az egyik közülük. Énekelni tudok, de azzal nem megyek sokra. Mindenki tud énekelni és nekem elég tömeg hangom van. Na jó nem mindenki, de a többség igen.
-És mi a bandátok neve?- Hátha hallottam róluk, bár nem nagyon szoktam követni a mostani híres zenészeket. A kviddicsel nincs problémám. Viszont az én lyukas markommal, azt hiszem gyorsan megutálnának a csapattársaim. Aurorral meg még nem igazán találkoztam, de kíváncsi lennék, hogy milyen is.
Egyszer elgondolkoztam, hogy jelentkezek fogónak, de aztán végig mértem az esélyeimet és rájöttem, hogy én nem nagyon bírom a túl nagy feszültséget és a felelősséget. Ott legalább nem kéne elkapnom a labdát, elég csak kivédeni. Végül hosszú gondolkodás után rájöttem, hogy az nem az én pályám és jobb ha lemondok róla.
Nem fűzök semmit az előbbi kijelentéséért, mert szerintem dobolni még mindig jobb, mint labdákat kapdosni. Vagy mondjuk ha eltalál egy és több napig lila meg zöld foltokkal járkálni. Nekem meg eléggé alacsony a fájdalom küszöböm és nincs kedvem egy zuhanás miatt kipurcanni.
-Harmadikos vagyok.- Válaszoltam neki mellékesen, mert még mindig azon járt az agyam, hogy milyen kétbalkezes vagyok a legtöbb dologhoz.

Chuck Welch

Kicsit iszogattam a whiskeyt, de eldöntöttem, hogy amikor megiszom, már nem kérek többet. Unatkozni kezdtem, de itt elég nehéz bármit is csinálni. Általában ilyenkor szoktam új dolgokat kóstolni, de most nem nagyon volt ehhez kedvem. Ilyenkor általában színes koktélokat szoktam inni, amiken cuki mini esernyők vannak. Az emberek mindig furcsán néznek rám. Mert amíg mások sima korsóból isznak, addig én egy nagy és fura alakú pohárból iszok valami szivárvány színű löttyöt. Persze a mini esernyő elengedhetetlen. Ezt csak akkor csinálom, ha egyedül jövök. Egyrészt az nem akkora baj, ha valami idegen néz rám furán.  Másrészt, és ez furán fog hangzani, de így nem tudom beleélni magam az ízébe. A kajákkal is így vagyok, ezért elég lassan eszem.
-Mintha hallottam volna egy zenét tőletek, bár nem túl jó a memóriám.- Nem szoktam annyira zenét hallgatni, de kicsit tényleg rémlik a név. Remélem nem sértődik meg, hogy nem emlékszem, de eddig se tűnt olyan sértődékenynek. Másikat már egyáltalán nem ismerem, de úgy tűnik nem fűz olyan sok érzelmet egykori bandájához. Meglepően vettem észre, hogy a poharam kiürült. Úgy tűnik miközben gondolkodtam, addig iszogattam is. Na mindegy. Betartom azt, hogy itt már nem iszok többet.
Nem nagyon tudtam mit válaszolni a kérdésére. Őszintén szólva nem sok minden. Van amikor szoktak lenni rendezvények és azokat élvezem. Nem nagyon szoktam bajba keveredni. Csak annyi szabályellenességet követek el, hogy kilógok este. Hú! De nagy bűn. Nem akartam sokat gondolkozni a válaszon, ezért végül csak kiböktem valamit.
-Hát nem sok minden.- Elég semmitmondó válasz, de ez az igazság. Közben azon kattogott az agyam, hogy mit tegyek az unatkozásom ellen. Úgy látszik a srác is ezen gondolkozik.
-Hát te ismered jobban a környéket.- Idefelé is majdnem eltévedtem. De végül megtaláltam ezt a helyet és nem érdekelt. Gondoltam, majd csak visszatalálok valahogy. Így legalább valamennyire körülnézhettem.

Chuck Welch

Nem különösebben érdekelte, hogy nem ismertem fel a bandáját. Ezt mondjuk sejtettem. Én se örülnék, ha mondjuk körül rajonganának. Az elején talán tetszene, de végül megunnám és idegesítene. Szerintem kb. egy hétig bírnám. Bár nem hiszem, hogy valaha is az leszek. Hm, jó kis önbecsülés mondhatom.
Úgy tűnik őt bővebben érdekelte, hogy mi újság a kastélyon belül. Nem sok infóval szolgálhatok. Nem mintha annyira stréber lennék. Sőt! Pont az ellenkezője, de eddig csak kisurrantam. Egyszer se kaptak el a prefektusok és nem is fognak szerintem. Gyors vagyok és elég csendben tudok osonni ahhoz, hogy ne vegyenek észre. Mondjuk egyszer volt olyan, hogy LLG órán voltam és valami kicsi bolyhos kör alakú lényt elemeztünk. És tudtam, hogy eleve itt tartották őket régóta és rég voltak szabadon. Ráadásként még óriási szemük volt amivel engem néztek. Amikor a tanár nem figyelt és valami olyasmiről beszélt, hogy nagyon gyorsan tudnak futni és elég nagy felhajtást okoznak (erre sajnos nem figyeltem már), akkor kiengedtem őket. Abban a pillanatban arrébb mentem, nehogy rám foghassák. Szerteszét futottak és mindent fellöktek vagy tönkretettek. Itt jöttem rá, hogy talán ezt mégsem kellet volna. A nap végére a legtöbbet sikerült elkaptunk. Emiatt grimaszoltam is egyet, mert így semmi értelme nem volt az akciómnak. Na jó, talán annyi, hogy magamban jót mosolyogtam ahogy szaladgáltak utána a diákok. Volt, hogy a pálcájuk használatával oldották meg, és olyan is, (ami nagyon viccesen nézett ki) hogy rávetődtek. Aztán csalódottan vették észre, hogy pont a kis lény mellé zuhantak. Persze nem vallottam be, hogy én voltam, de azért nagy fájdalmamra, kénytelen voltam nekem is elkapnom párat nehogy rám terelődjön a gyanú. Ez a hősködésem azért volt, mert elég nagy állatvédő vagyok.  Bár ezt most már próbálom türtőztetni.
Elnevettem magam, amikor kitalálta a "kreatív" ötletet, hogy nézzünk meg egy másik kocsmát.
-Hm nem is rossz ötlet, nekem biztos nem jutott volna eszembe.- Mentem bele én is a poénkodásba.
Elég éhes voltam, mert amikor elindultam akkor csak egy csokit ettem meg gyorsba. Amikor eltévedtem, akkor vettem magamnak egy nutellás muffint. Olyan egészségesen kajálok mostanában.
Amikor felkért táncra akkor tudatosult bennem, hogy nem is volt olyan rossz ötlet a szüleimtől, hogy beírattak táncra. Pedig akkor nagyon ellenkeztem és sokáig hozzájuk sem szóltam. Ami elég gyerekes viselkedés volt, de mit vártak egy gyerektől? Ezért hajlékony is lettem plusz nem léptem senki lábára.
-Szíves örömest.- És ezzel elfogadtam a kéznyújtását és felálltam.

Chuck Welch

Egyszer sem léptem rá a lábára. Kicsit elfáradtam, de csak azért mert már rég táncoltam. Be is rozsdásodtam, de az alapokat még tudom.  Úgy tűnik ő is tanult valamennyire táncolni. Nem néztem volna ki belőle, hogy felkér és nem bírtam ki, hogy ne mondjak igent. A zene egész jó volt, de nem hiszem, hogy valaha hallgatnék ilyet csak úgy magamtól.
-Köszi! Hát te sem panaszkodhatsz.-  Lassan megpörgetett, erre el is mosolyodtam. Közben volt aki furán nézett ránk, de nem nagyon törődtem vele. Egy idő után már nem nagyon érdekelte őket és megint az italukra figyeltek.
Ha a szobámba ha bekapcsolok egy zenét, akkor is nehéz megállni táncolás nélkül. Egyedül nem túl jó, de így legalább ha kiesek a ritmusból, akkor nem lépek rá senki lábára. Bár nem hiszem, hogy a ritmussal neki gondjai lennének, mert ha mégis akkor azt hiszem nem lenne túl sikeres a munkájában.
Eközben korgott egyet a gyomrom, de szerintem csak én hallottam, mert elég halk volt. Már kezdtem egyre éhesebb lenni, ezért nagyon megörültem amikor felajánlotta, hogy elvisz valahova kajálni. Igazából már kicsit elegem lett a tömegből, ezért nem nagyon akartam elmenni kajáldába. A pénzem is fogyóban volt és nem akartam, hogy mindent ő fizessen. A zenének vége lett, ezért a táncolást is abba hagytuk.
Mivel gondoltam, hogy mindjárt indulunk, ezért felvettem a bőrdzsekim. Kicsit melegített, de még mindig kicsit fáztam. Voltam már olyan kajáldában, ahol nem fűtöttek és a gondolattól is összeborzongtam.
-Ha nem gond akkor hozzád. Ja amúgy az én nevem Lillith. Nyújtottam kézfogásra a  kezem. Rájöttem, hogy még nem kérdeztem tőle a nevét és ő sem az enyémet. Gondoltam most már itt az ideje.