A falu határában nem messze az erdő szélétől helyezkedik el a Bogolyfalvi Lovarda. Ez nem egy átlagos lovarda, nem csak azért, mert varázslóknak épült, hanem a benne lévő állatok miatt. A lovarda nevéhez hűen többségében lovak találhatóak, de mellettük vannak unikornisok, tevék és dromedárok is. Az alap elképzelés alapján még thesztrálok is kaptak volna itt helyett, de jobbnak látták, ha ezek az állatok az erdőben maradnak, hiszen az ide látogatók nagy része úgy se látta volna őket.
Akkor most jöjjön egy pár szó a helyről. Ahogy elhagyod Bogolyfalva legutolsó lakását is, egyenesen tovább kell menned az úton és meglátod az első táblát, ami a helyet hirdeti onnan még 200 métert kell megtenned és meg is érkezel a Lovardához. Egy fehér faléces kerítés fogad, ami mindig nyitva áll a látogatók előtt.

Belépve a kapun egy poros út vezet be a Lovardába. A karánok egy magas, hosszú épületben van, amely kényelmes férőhelyet biztosít minden állatnak. Az állatok előtt mindig van friss étel és innivaló, erről a manók gondoskodnak. A látogatónak nincs más dolga csak kiválasztani a számára szimpatikus állatot, a többit a manók elvégzik, felnyergelik és előkészítik a paripát. Itt három pályán élvezheti a vendég a lovaglás nyújtotta élményeket. Az első pálya pont a lovarda kijáratával szemben van, ez egy kisebb, gyakorlásra kialakított elkerített futószáras lovaglásra alkalmas rész. Itt a kezdő lovas elsajátíthatja a lovaglás alapjait, megbarátkozhat a lóval, megtanulhatja, hogy hogyan tartsa meg egyensúlyát a nyeregben és a helyes testtartást is gyakorolhatja.
A második pálya a gyakorlópálya mellett helyezkedik el, ez egy nagyobb szabad pálya, itt elsajátíthatja a vendég az önálló lovaglást, az előző pályán megtanult alapok használatával.
A harmadik, az ugratópálya, ezt már csak a bátrabbaknak ajánljuk. Ez a pályánk a legnagyobb, különböző akadályokat helyeztünk el, ha már megvan a kellő kapcsolat a lovas és a lova között és már magabiztosan megy a lovaglás, akkor ezt is ki lehet próbálni. A pályán a lónak akadályokat kell leküzdenie. Vannak itt bóják, különböző magasságokban elhelyezett díjugrató akadályok és a pálya közepén egy kisebb mesterséges tó is létre lett hozva.
Nálunk a lovasnak lehetősége van tereplovaglásra is, ami az istállótól az erdőbe vezető földes úton lehetséges. Itt nincsenek akadályok, maximum esőzés után kialakult kisebb pocsolyák. Ezen az úton csak egy feladatunk van, hogy élvezzük a lovaglást és a természet szépségeit.
A lovarda mindenkit vár sok szeretettel kortól, nemtől függetlenül! Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy a lovardában nincsenek oktatók, a lovak gondozásáért a manók felelnek és a lovaglás teljesen díjmentes!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3479&post=751257#post751257][b]Maja Bojarska - 2019.03.03. 23:09[/b][/url]

A falu határában nem messze az erdő szélétől helyezkedik el a Bogolyfalvi Lovarda. Ez nem egy átlagos lovarda, nem csak azért, mert varázslóknak épült, hanem a benne lévő állatok miatt. A lovarda nevéhez hűen többségében lovak találhatóak, de mellettük vannak unikornisok, tevék és dromedárok is. Az alap elképzelés alapján még thesztrálok is kaptak volna itt helyett, de jobbnak látták, ha ezek az állatok az erdőben maradnak, hiszen az ide látogatók nagy része úgy se látta volna őket.
Akkor most jöjjön egy pár szó a helyről. Ahogy elhagyod Bogolyfalva legutolsó lakását is, egyenesen tovább kell menned az úton és meglátod az első táblát, ami a helyet hirdeti onnan még 200 métert kell megtenned és meg is érkezel a Lovardához. Egy fehér faléces kerítés fogad, ami mindig nyitva áll a látogatók előtt.

Belépve a kapun egy poros út vezet be a Lovardába. A karánok egy magas, hosszú épületben van, amely kényelmes férőhelyet biztosít minden állatnak. Az állatok előtt mindig van friss étel és innivaló, erről a manók gondoskodnak. A látogatónak nincs más dolga csak kiválasztani a számára szimpatikus állatot, a többit a manók elvégzik, felnyergelik és előkészítik a paripát. Itt három pályán élvezheti a vendég a lovaglás nyújtotta élményeket. Az első pálya pont a lovarda kijáratával szemben van, ez egy kisebb, gyakorlásra kialakított elkerített futószáras lovaglásra alkalmas rész. Itt a kezdő lovas elsajátíthatja a lovaglás alapjait, megbarátkozhat a lóval, megtanulhatja, hogy hogyan tartsa meg egyensúlyát a nyeregben és a helyes testtartást is gyakorolhatja.
A második pálya a gyakorlópálya mellett helyezkedik el, ez egy nagyobb szabad pálya, itt elsajátíthatja a vendég az önálló lovaglást, az előző pályán megtanult alapok használatával.
A harmadik, az ugratópálya, ezt már csak a bátrabbaknak ajánljuk. Ez a pályánk a legnagyobb, különböző akadályokat helyeztünk el, ha már megvan a kellő kapcsolat a lovas és a lova között és már magabiztosan megy a lovaglás, akkor ezt is ki lehet próbálni. A pályán a lónak akadályokat kell leküzdenie. Vannak itt bóják, különböző magasságokban elhelyezett díjugrató akadályok és a pálya közepén egy kisebb mesterséges tó is létre lett hozva.
Nálunk a lovasnak lehetősége van tereplovaglásra is, ami az istállótól az erdőbe vezető földes úton lehetséges. Itt nincsenek akadályok, maximum esőzés után kialakult kisebb pocsolyák. Ezen az úton csak egy feladatunk van, hogy élvezzük a lovaglást és a természet szépségeit.
A lovarda mindenkit vár sok szeretettel kortól, nemtől függetlenül! Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy a lovardában nincsenek oktatók, a lovak gondozásáért a manók felelnek és a lovaglás teljesen díjmentes!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3479&post=753251#post753251][b]Harriet O. Wallace - 2019.03.26. 22:02[/b][/url]

Eredetileg ma pihenőnapom lenne, de minek az? Tökre a gyengék sportja a szabadidő. Éppen ezért hatkor keltem, hogy kilenckor már Pesten legyek, megreggelizve és készen a hétmilliárd kilométeres sorra a minisztériumi ügyfélszolgálaton. A lényekért felelős ipséknél volt jelenésem, hogy az én drágám leleteit kikérjem, valamint aláírva a bestiaszakértő szakvéleményét is láthassam. Nyilván formalitás, mert mi baja lehetne az én egyetlenemnek? Na ugye, ilyen gazda mellett pláne. Dobtam is egyet hátra az egyik fonatomon, miközben a táskámban kezdtem matatni. Merthogy miután dél lett, hozzám is elértek a fontos dolgok, majd visszakevertem a faluba, mert délután kettőre kellett találkoznunk - még egyelőre nem voltam képben, vagy csak rövid az eszem - valakivel, aki majd átnézi ezeket, megnézi a pacit meg mondja velem az imákat a jövőre. Gondolom.
Még szűz vagyok. Just kiddin'. De egyébként tényleg az első lesz, hogy teljesen egyedül intézem el a pacika papírjait, segítettem mindig, de még nem költöztem el a mostohaanyám mindig segített és ő maga volt ott, még vizsgálták vagy az ellenőr átnézte a már kész eredményeket.
Jóval előbb érkeztem, legalább negyvenöt perccel, így csak ledobtam a táskám egy szög felé, amin fenn is akadt, én pedig határozottan toltam el a karámajtót és a lelkes fújtatásra széles mosollyal simítottam végig párszor a patás fején, majd a magamét az övének tolva hagytam hogy a hajamba harapdáljon. A szárnyait lefelé nyújtogatta, jelezve, hogy ő bizony nagyon menne, jól ismertem már, így gondoltam megkeresem a vezetőszárat és a kötőféket, hogy feltéve szépen elinduljunk kifelé egy kicsit sétálgatni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3479&post=757986#post757986][b]Grünwald Olivér Dávid - 2019.05.08. 16:57[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3479&post=758417#post758417][b]Arthur Thomas McNeilly - 2019.05.14. 01:17[/b][/url]

Fogadjunk, hogy az a ló három citromnál többet szarik. Ilyen ártatlan dolgokkal kezdődnek a nagy bajok, ma is sikerült adósságokba keveredni, miután a nagymedve lovásszal fogadtunk, hogy vajon a kis vörös f.szija befut-e még lecsekkolni, vajon kavar-e valakivel. Mint kiderült, ő az. Kellemetlen, de szépen megtett tét volt, én is szívesen fogadok olyan lóra, amelyik tudom, hogy befut. Nincs ebben semmi szégyen. Más kérdés, ha ezt Emma megtudja, lehet, hogy lekapja rólam a keresztvizet.
A karórámra néztem, megszokásból, de már nincs ott vagy két hete, el ne felejtsek érte elmenni a zaciba! Szóval megkérdeztem a nagy medvét, hogy amúgy mennyi is az idő. Aztán meg még én siethettem, a nyakamba kapva a lábaimat, hogy el ne késsek a pólóslánytól, pedig Isten lássa lelkemet, itt voltam időben, csak ez valahogy megint nem akart összejönni.
Nem volt nagyon nehéz kiszúrni a nőt a benganagy szárnyassal, szép példány volt, masszív és jól izmolt, az biztos, hogy a dolgok ezen részével rendben is voltunk, anélkül, hogy megnéztem volna közelebbről.
- Szép napunk van. Harriet Wallace, ugye? - kérdeztem a nőtől, a kezem nyújtva neki, majd le is dobtam a táskámat, amiben a műszereim meg a fogadási papírjaim voltak. Mármint, na, akarom mondani, versenyengedély-nyomtatványaim. - A nevem Arthur McNeilly, én felelek a helyi lovak egészségéért.
Ha a kuruzslót nem vesszk, szerintem egy lovat nem kúrálsz ki gyógyfüvekkel. De vannak helyzetek, mikor tényleg hasznosak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3479&post=758441#post758441][b]Harriet O. Wallace - 2019.05.14. 17:46[/b][/url]

Nem voltam oda érte, hogy a többi ló közelében gyakoroljunk, nem mindig voltunk bizalomgerjesztőek, és tudom hogy ez lélektanilag se nagy plusz, így egy inkább csak dolgozók által belátható hátsó részhez sétáltam, ahol nem a fás, inkább egy tisztás volt még a terep. Párszor végighúztam a kezem az oldalán, majd megpaskolva leakasztottam róla a vezetőszárat és elléptem. Pontosan 6 lépés, jól tudtam már.
- Nézzünk egy dugót - vigyorodtam el, aztán az általa már jól ismert mozdulattal emeltem ég felé a jobbom, majd egy csavart imitálva vezettem le a combom mellé. Fújtatott, majd a fejét kicsit leszegve fordult nekem oldalasan. A szárnyait eltárva emelkedett meg én meg büszke anyuként majdnem egy könnycseppet is elmorzsoltam. De helyette csak figyeltem a gyakorló mozdulatsort. Mikor elég magasan volt láttam ahogy a szárnyait, mint zuhanó repüléskor behúzza maga mellé, majd két lebukik és két csavart is megtesz, mielőtt kitárva azokat levitorlázik és kicsit földnyögősen földet is ér. Büszke voltam, természetesen, és így sétáltam vissza, de akkor meghallottam a nevem is.
- Szépet az úrnak is - intettem is a kezemmel, hogy a pacimhoz érve visszapattintsam a vezetőszárat, majd ekkor forduljak a férfi felé teljes testtel elsőre. - Én lennék, örülök - nyújtottam a kezem is felé, mikor már elég közel voltunk.
- Ő pedig Kearney, akinek a papírjaira lenne szüksége - mosolyodtam el párszor végighúzva a kezem a kreppelt hatású sörényen. Megviselődött a sok fonástól a napokban, de így is nagyon csinos volt, jól áll ez az ilyen szépfiúknak is.
- Bizalomgerjesztőbb is lóegészségügyileg, mint a lapátos, a füves meg a vörös loboncos, akiket eddig minden nap láttam. Bár jó arcok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3479&post=759154#post759154][b]Ward Weaver - 2019.05.23. 15:48[/b][/url]

Ha azt mondom, hogy nem voltam nyugodt, az még meglehetősen enyhe kifejezés. Jasmine el az egyik pillanatban még minden a legnagyobb rendben, a másikban meg nem is jelentkezik és a sétáltatható házát kint találom az utca közepén, egyedül, rémülten. Mit tehettem volna? Ő nem volt otthon, így csak felnyaláboltam a kis négylábút és elindultam az egyetlen irányba, ahol tudom, hogy vigyázva lesz rá. Isten lássa lelkem, nem vagyok egy Nagy ló rajongó, szóval igyekeztem minél rövidebbre venni a vizitet, szorongatva a kis szőrcsomót a karjaim között.
Fura volt az új épület, túlságosan is puccos az előző viskó után. Fel is szusszangam egy kicsit, figyelve a járkálókat, még Olivér nője is itt volt, milyen meglepő.
- Ne morogj, ne egyél meg, nem hozzád jöttem - csattantam fel a lóra nézve, szorongatva a kezemben reszkető kis szőrcsomót. Aztan megláttam az ismerős sziluettet és felsóhajtottam.
- Nem azt mondtad, hogy ma szabadnapos leszel? Nem volt jobb dolgod? Ezek a fura dögök meg akarnak enni.
Fél kezembe fogtam a kutyát, majd felé nyújtottam a jobbomat, kézfogás okán

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3479&post=759379#post759379][b]Grünwald Olivér Dávid - 2019.05.24. 23:19[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3479&post=760441#post760441][b]Ward Weaver - 2019.06.03. 05:55[/b][/url]

Azt hiszem, mondhatjuk, hogy Olivér a legkevésbé sem számított ma rám itt. Arról még csak nem is beszélve, hogy a kutyával a kezemben, úgy, hogy őt keresem. Azt sem mondanám, hogy kifejezetten örült volna nekem, de legalább a kutya kicsit megmosolyogtatta. Tudom én, nem vagyunk egy súlycsoport.
- Ha, ha, ha. Biztosan - jegyeztem meg, de még én is éreztem, hogy feszültebben hangzott ez, mint ahogyan szántam. Szerintem nem szeret engem az a ló, vagy az életet nem, vagy a szénát, mert csak friss húsra vágyik. Őszinte leszek, ezek közül egyik sem lepne meg különösebben.
- Nekem sem, ne csóváld a fejed! - néztem rá számonkérően a kézfogás után. Ilyen szempontból ő nem változott sokat, még ha egy időben nem is annyira tartottuk a kapcsolatot. A többiekkel arra jutottunk, hogy Olivérnek idő kell, hogy feldolgozza a sok szart, ami történt vele és azt hiszem, ez a mai napig nem is igen történt meg. Más kérdés, hogy egy időben minden jegelve volt, velem egyetemben. De ő akkor bevágta a barátságunk nagy részét a selejtbe, így még azt hiszem, építkező fázisban voltunk.
- Ezt én is szeretném tudni, mert az utcán találtam - néztem rá sokatmondó pillantással. Ismerte már ő is ennyire Jasminet, gondolom, hogy nem rakja ki csak úgy a kutyát a házból. Nem mintha tudnék ilyenekről, én soha...
- Szeretném nálad hagyni, míg letisztázom, hogy mi a jó isten folyik itt. Mert egyértelműen valami nem oké. Ez lehet, hogy csak pár óra, lehet pár nap. Fogalmam sincs.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3479&post=760462#post760462][b]Grünwald Olivér Dávid - 2019.06.03. 15:13[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3479&post=762578#post762578][b]Arthur Thomas McNeilly - 2019.06.27. 04:17[/b][/url]

Ugyan sokat dolgozom bestiákkal, nem jelenti azt, hogy már nem képesztenek el a mozdulataikkal, a megmozdulásaikkal. Tényleg nem tudtam hová tenni, hogy képesek ilyen könnyen együtt dolgozni, a színes hajú nő és a tollas ló. Pedig úgy látszott, hogy nagyon is megértik egymást.
Ettől még zavarnom kellett őket, ezért jöttem ide, csak a munkámat akartam elvégezni és megkapni érte a pénzemet, mielőtt kipenderítenek az albérletemből véglegesen.
- Részemről a szerencse - ráztam vele kezet, nem tudtam nem észrevenni a drága karláncot a kezén. Egy pillanatra el is bambultam, de aztán összekaptam magamat, nyelve nagyot.
- Igen, mindjárt gondoltam, hogy nem kegyedről van szó - nevettem fel vérszegényen, miközben a kezemet a ló felé tartottam, hogy megszagolhassa, mielőtt még belevágnánk bármibe is. Nem hiányzik, hogy utálkozzon rajtam az állat, nem könnyíti meg a dolgomat.
- Velük sincsen gond, csak nem értenek ahhoz, amihez én kellek - veregettem meg a ló nyakát, majd tettem közelebb egy lépést, miközben végigsimítottam az állat teljes nyakát, de nem érzékeltem benne csomót. Megvakargattam a marját, majd felsóhajtottam. - Gyanítom, hogy a vérvizsgálata még nincs meg hozzá, igaz? Intézzem azt is? Tudod, kevésvérűség és egyéb fertőző nyavalyák miatt...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3479&post=763021#post763021][b]Harriet O. Wallace - 2019.07.03. 15:07[/b][/url]

A legszebb dolog ebben az egész sportban az volt, amit egymástól tanultunk a lóval. Apám szerint én szorultam szelídítésre nem pedig ő és mióta kölcsönösen alkalmazkodunk a kezelhetőségünk is összeért a jó értelemben. Sosem tudom ezzel mire célozhatott. Lelkileg meg szemforgatva fújtatnék, mint a lovak, de éppen van jobb dolgom is. Határozott és büszke paskolással adom tudtára, mennyire rendben volt, mikor leér, és akkor veszem észre az urat is, aki nyilván miattunk jött. A gyors köszönés után meg rá is tértem a lényegre, aztán nem tudtam nem vigyorogva közelebb lépni.
- Miért? Engem be se vizsgálna? - kérdeztem még meg is rebegtetve a pilláim, de aztán csak a fiam felé pillantottam. Hagytam is, hogy megismerkedjen és hagyja-e, hogy megnézegessék. Szerencsére ha valaki megfelelően közeledett hozzá és én is ott voltam, akkor nem kapott oda vagy viselkedett támadóan, sokkal inkább izgatott volt, ettől a mozgékonysága.
- Tény, és őszintén szólva mióta megkérdezte a lovász, hogy a lovam kajája van-e csokisban, nem bízom túlságosan benne - ingattam is meg a fejem, persze nem ellenérzéssel, inkább félelemmel voltam efelé. Lehet, hogy más ehhez hozzászokott, nekem fura, hogy hozzám hasonló vagy nálam is bizarrabb emberekkel találkozok. Pedig az meredek.
- De, illetve egy laborunk van, volt az egyik versenyen valami fertőzés, és jobbnak láttuk megnézni, szóval ha ez megfelel - billentettem oldalra a fejem, aztán visszalépdeltem a ledobott cuccomhoz. Ezután szedtem ki a délelőtt összerohangált papírcsomót, kissé gyűrve, de egészben legalább. Visszasétálva oda is adtam. - De ha bármi hiányzik, örülnék neki, még sosem intéztem hasonlót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3479&post=764809#post764809][b]Ward Weaver - 2019.07.24. 13:39[/b][/url]

Olivérnek voltak elkattanásai, amikor furcsán beszélt, vagy reagált helyzetekre, ilyenkor kicsit jobban is hajazott a régi önmagára. De szerintem ezt senki nem hánytorgatta fel neki, sokkal jobb volt így, hogy egészen békés és kiegyensúlyozott volt az esetek nagy többségében.
- Nem is az, ezért zavar a dolog. Mert ő bizony az utcán volt - mutattam felháborodott fejjel a mini tappancsosra, akit felnyaláboltam, majd kicsit lenyugodva elbarangoltunk ide. Kicsit kínos volt most ez a beszélgetés, mert sem neki, sem másnak nem beszéltem Jasmine-ről konkrétan, nem akartam belemenni a dolgokba, pláne addig nem, míg nem tudom, mennyire komoly vagy sem ez a kapcsolat. De most kénytelen voltam-
- Tudom, ezért vagyok itt és nem a sarki Bözsi néninél, aki szintén nagyon készséges lenne, de nem bíznék rá egy koszos zsebkendőt sem - grimaszoltam, mert a néni sok minden volt, de emberbarát az nem. Inkább csak néztem, ahogy Olivér eszi a csokit, majd mikor végzett, felé nyújtottam a kislányt, aki nagyon kétségbeesetten pillantott rám a hatalmas gombszemeivel.
- Ez egy elég hosszú és bonyolult történet, de mondhatjuk, hogy elég sokat találkozunk - vakargattam meg a tarkómat kissé kínosan, majd felszusszantam. Olivér a kisebbik rossz, ha ő tudná sem akadna ki vagy piszkálna, az már inkább Mitzinger reszortja volt. - Félig-meddig lakótársak vagyunk, ha úgy tetszik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3479&post=765913#post765913][b]Grünwald Olivér Dávid - 2019.08.04. 22:18[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3479&post=776155#post776155][b]Arthur Thomas McNeilly - 2019.09.30. 17:05[/b][/url]

Szélesen elmosolyodtam végigmérve a nőt, de aztán csak felidéztem, mit is ígért Eugén, ha bárkit a dolgozói közül megkörnyékezek, majd el is fojtottam ezt. Nem akartam én rosszban lenni senkivel, pláne nem egy kőgazdag nekromatával, akivel kötelező jóban lennem, mert én vizsgálom a lovait. Nope.
- Nem hiszem, hogy kegyedhez hasonló bestiával volt már dolgom, nem szakterületem. Vagy netán maga egy szirén? - kérdeztem incselkedve, de elszakítottam a tekintetem a drága karláncról, helyette inkább a lovat figyeltem, a légzését, a felépítését. Első ránézésre alulfejlett izmoknak, vagy egyéb látványos hátráltató tényezőnek nem volt nyoma.
- Grünwald egy jelenség - ráztam meg a fejemet, nem értettem, Eugén miért is alkalmaz ilyen embereket, de nem szóltam bele, neki kellett tudnia, mi a jó a lovainak, én csak az egészségügyi állapotukról tudok nyilatkozni.
A nő téve egy kis kitérőt, átnyújtotta nekem a labor eredményeit, amit át is vettem tőle gondolkodás nélkül.
- Ez nem régebbi három hónapnál, ugye? - kérdeztem, miközben az eredményeket vettem alaposabban szemügyre. Nem láttam kiugróan magas, vagy alacsony, aggodalomra okod adó számot. - Van patkolva, vagy tervezitek?
Végigsimítottam a lábain, leszedve a talán a szükségesnél kicsit hosszabb szarugesztenye egy részét, majd végigtapogattam a másik mellső lábát is.
- Itt nem látok problémát. Érzékeny a hátsó lábaira?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3479&post=776749#post776749][b]Harriet O. Wallace - 2019.10.03. 23:48[/b][/url]

Nem volt egészen világos a hirtelen komorsága a vigyor után, de lehet túlmentem egy határon, nem az első ember lenne, de azért kicsit reméltem, hogy ez nem történik meg. Mondjuk lehet a számra kéne ehhez ülni. Esetleg. DE a szirénes dolgon kegyetlenül nevetnem kellett, meg úgy az egészen. Annyira, hogy látszott, mennyit gyakoroljuk a mozgásmásolást dinamikusan a fiammal, mert ahogy csapkodni kezdtem a kezeimmel, ő is megemelte előre a lábait. Megpaskoltam a nyakát, mire fújtatva be is fejezte. Én meg már majdnem kaptam levegőt.
- Nem, azt mondják ez már valami ördögtől való, ami bennem van. Besoroláson kívül esem - vigyorogtam szélesen, de végül csak kicsit odébb mentem, de élhető távolságba, ha szükség lenne rám. Azt mondta Eugén is és Bonnie is, hogy megfelelő szakembereket lehet itt találni, bíztam is ebben.
- Egy jelenés, inkább. Ha Isten küldte, nagyon jó a humora, de továbbra se tudom, hogy Jézust megette-e mert csokinak nézte, vagy csak elijesztette - gondolkodtam el pár pillanatra, de nem volt ez akkora filozófia. Inkább összeszedtem a papírokat és át is nyújtottam Mr. McNeillynek. - Pár hetesek, három maximum - számoltam utána, és bár eddig nem mentem el értük, mivel nem kaptam levelet, hogy gond lenne, nem is aggódtam. Így reméltem, neki se jut semmi a keze alá, amin ott elcsúsztak és engem nem tájékoztattak róla.
- Édesanyám egy másik szárnyas lova nem volt patkolva, és anélkül húzta a lábát, így nem kockáztattam, patkoltatott - feleltem végül, aztán lassan lépdeltem mellette, de nem mentem túl közel, és kibírtam, hogy bele se szóljak.
- A jobb nem, a balra kicsit érzékeny egy régi sérülés óta, néha kapálózni kezd, vagy kirúg, segítsek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3479&post=780665#post780665][b]Rhédey I. Pandora - 2019.11.12. 21:08[/b][/url]

Ahogy eljött a hidegebb idő, úgy a paciknál is beköszöntöttek olyan gondok, amikbe megint be tudtam segíteni. Nyilván a patások szemszögéből ez nem annyira pozitív, az enyémből inkább. Jobban szeretek itt lenni iskola után vagy éppen a szünetes időszakokban, mint mondjuk a kastélyban. Annyira sok az ember, és ezt nem a tényük miatt nehezményezem. Ha koboldok lennének, vagy manók vagy vérfarkasok és vélák ugyan az lenne a gondom. Hangosak, kicsit nyomasztó és olyan kellemetlen érzésem van. Mintha fojtogatna valami és nem maradna köztük levegőm.
Itt ellenben ezekkel nagyon jól érzem magam, a lovak is hálásak, mostanság Eugén sem néz ki úgy, mint aki megevett valami nagyon savanyú gyümölcsöt, ami elég furcsa látvány, de még engem is megmosolyogtat. Most is éppen Bonnie-val és Harriet-tel sörényt fontunk, aztán mikor végeztem összeszedtem az egyik asztalszerűségre a holmiim meg a táskám, amiből sikeresen potyogott ki ez-azt. Volt ilyen vonaleltüntetőm, ami illatos, és vöröspandaalakú, Bontól kaptam; meg ugye gurultak a kenhetős pennák, a kék is, aminek hiányzott az egyharmada. Felkapkodtam a földről egyelőre csak a fára téve őket majd beledobtam pár sarlót a perselyembe is, hogy aztán végül ezeket ott hagyva egy kupacban fellépjek a fémes alkatrészekre és áthajolva a pacihoz megvakargassam a nyakát elköszönésképpen. Nagyon csúnya bogarak akartak nála meleget találni, de elzavartuk őket a napokban. Majd Arthur még biztos jön megnézni, de szerintem rendben van most már, még ma is kentem rá egy kis gyógykencét azért biztos, ami biztos. Igazából még mindig sajnálom azt, ahogy így elsőre alakult a benyomása rólam Eugénnak, de örülök neki, hogy az órás meg gombos incidens ellenére itt vagyok.
- Shh - csitítottam kicsit a pacit, mikor felnyerített, én mondjuk nem hallottam, hogy bárki jönne, de nagyobb és jobb a füle, biztos ez lehet a titok nyitja, szóval még mielőtt lemásztam volna hátrafelé nézve én is körbetekintettem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3479&post=781459#post781459][b]Rafael Ilya Oleastro - 2019.11.22. 07:06[/b][/url]

Vannak az ember életében olyan pontok, mikor a terv nem úgy sikerül, ahogy azt szerette volna. Velem is ez történt, mikor Moszkvában a csávó sikeresen meglépett előlem az első alkalommal, én pedig kénytelen voltam megkérni Kevét, hogy legyen szíves és vigyázzon a fiamra, míg rendezem a helyzetet. Szóval, egyfelől fuccs a karácsonyi prémiumnak, másfelől kurvára majdnem lebuktam. Nézzük a jó oldalát... van egy moszkvai hűtőmágnesünk.
Az viszont, hogy nem tudtam aludni az után sem, hogy hazaértem, sokminden volt, de nem... pozitív. Így pár óra forgolódás után toltam a táskámba a kis dobozt, dohogva, amiért nem volt annyi eszem, hogy tanuljak és elmenjek... ügyvédnek, vagy valami.
Fáradt pillantással meredtem a tükörbe, mielőtt befejeztem volna az ingem gombolását, aztán kint is voltam az ajtón. Nincs rossz időnk, az én ízlésemnek tán egy kicsit hideg, ehhez még hozzá kell szoknom. Így is bőven jobb, mint az oroszok. A falusiak egy része már ismer, eljutottak arra a pontra is, hogy köszönjenek. Sőt, még a lovardai recepciós sem akarta rám hívni a rendőrséget, mikor megjelentem. Még egészen segítőkész is volt. egészen.
- Pandora? Chica? Azt mondták itt talállak, nagyon remélem, hogy nem egy rakás lóval beszélgetek... - futtattam végig az ujjaim a homlokomon, majd végig, le a tarkómig. Kellemetlen. Kínos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3479&post=781957#post781957][b]Rhédey I. Pandora - 2019.11.27. 00:14[/b][/url]

Azért szeretek ide jönni leginkább, mert csendes. Nincs olyan dolog, amire számítanod kéne és kellemetlen. Mint egy iskolában, ahol még a szobák sem zárhatóak hivatalosan. A fürdőszobáról nem beszélve. Nagyon kellemetlen emlékeket gyűjtök erről a helyről, örülök neki, hogy már csak egy utolsó nagy dolgozatra és vizsgára vagyok tőle. De hogy mi lesz belőlem, azt még én sem tudom igazán.
- Ilya? - kérdeztem vissza nem túl hangosan. Nem csak mert nem sokak szerint vagyok csikis - igen, én is tudom mit jelent eredetileg, de még mindig így hangzik -, hanem mert megismertem a hangját. Igazából nem is sokakén hallottam még a nevem, úgyhogy azt hiszem ez eléggé normális. Leugrottam az istállóajtóról, amire felkapaszkodtam, aztán a nadrágomban megtörölgettem kicsit a kezem mielőtt kisétáltam volna a nagyobb részbe a belső paciktól.
- Nagyon kedvesek tudnak lenni - már a lovak, én szoktam velük beszélgetni, okosak és Hattie szerint válaszolnak is, csak időbe telik megtanulni. Olyan ez, mint az idegen nyelvek.
Zavarban éreztem magam, ahogy felé sétáltam, előbb felnéztem rá, aztán meg a lábam elé, vagy csak a földre. Nem tudtam, hogy eljön újra. Hogy úgy bármikor. Nagyon tetszettek a kenhető pennák, neki is megmondtam, de zt hittem ezzel letudta az ígéretét. Általában így megy, letudod az adósságod. Odaadom a jegyzetet, megírom  házit, megszámolom amit kell vagy megírom a számmisztika beadandót, aztán miután hoztak valamit, mert "fizetség", többet úgysem látom őket. Bár eleve itt nem tudom pontosan miért kaptam bármit.
- Hogy-hogy itt vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3479&post=781968#post781968][b]Rafael Ilya Oleastro - 2019.11.27. 03:03[/b][/url]

Elég hamar a lovardában kötöttem ki, viszonylag kevés energiabefektetéssel, mert nem kellett alkudozni, meg ígérgetni, azon lehet, hogy felhúztam volna magamat. De nem volt gond, beengedtek, már csak annyi volt hátra feladatként, hogy megtaláljam Pandorát. Legnagyobb bánatomra ez nem volt a legegyszerűbb, de én tényleg próbálkoztam, meg minden.
Ha nem fülelek eléggé, talán el is kerüli a vékony hang a fülemet, de nem vagyok az a típus, aki egy pillanatra is elereszti magát, pláne nem ilyen helyzetekben. Nem így vagyok összerakva,
- Én - feleltem humorosan, még egy egészen elbűvölő mosolyt meg is engedve magamnak. Meg is könnyebbültem kicsit, hogy nem kell sokszemközt maradnom a lovakkal, nem vagyok az a tipikusan állatokkal nagyon jó köteléket kialakító pasi.  Pandora nem sokkal később elő is bukkant, gondolom valamelyik hátsó boksznál dolgozgatott eddig... vagy bármit is csinált ott, nem értek hozzá.
- Nem tudom, nem beszélek lóul - kellett belátnom, együttérző pillantást vetve az egyik közelebbi bestiára, mire az nagyot tüsszentett, én meg kicsit össze is rezzentem. Nem túl férfiasan.
- Hát ez elég hülye kérdés. Miért lennék itt? Nem Eugénért, ebben biztosak lehetünk. - Mert hogy őt már sikerült megismerni névről, a főnökömmel is úgy tűnt, közelebbi kapcsolatot alakított ki. Szigorúan üzleti ügyben.
- Hoztam neked valamit, ha már itt tartunk - vettem le a hátizsákom, majd letérdelve letettem a földre, hogy beleturkáljak. - Hogy vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3479&post=782080#post782080][b]Rhédey I. Pandora - 2019.11.29. 17:39[/b][/url]

Ő. Nem azért tettem fel ezt a kérdést, mert nem azonosítottam be, inkább csak úgy ott volt, mintha muszájként kimondanám a nevét. De nem gondolkodtam ezen sokat tovább, csak lemászva a kezeimről a nadrágomba töröltem a port meg a virágok maradványait, amit összemorzsoltam korábban és inkább kimentem hátulról.
- Én sem, de ez nem is elvárás - mondtam végül oldalra nézve a hangra aztán csak próbáltam nem nevetni. Én ezeket már megszoktam, haraptak is meg néha kedvesen, az egyikük rendszeresen a hajamban jár és csócsálja, meg van egy, aki mindenáron fel akar lökni. Fura ingereik vannak. De hogy ne tűnjön úgy kinevettem inkább csak lehajtottam a fejem kicsit, majd odasétáltam, a paci csak beköszönt volna, ha érdekeljük, de szerintem eszik.
- Ezt neki ne mondd majd meg, lehet nem esne neki jól - bólintottam is nagyokat, mert aztán ki tudja hogy reagálna? Nyilván sehogy, ezt én is tudom, de azért nem jó ezzel játszani. Az én nevem mondta, nyilván nem hívnak itt mást így. Gondolom, én még sosem találkoztam másik Pandorával.
- Mit? - kérdeztem egyből vissza, ahogy leguggoltam vele szemben. ez olyan nem is tudott dolog volt, nem szándékos, csak kíváncsi voltam egyrészt, másfelől meg nem is tudom miért kerültem még alacsonyabbra, de nem is foglalkoztam vele, csak figyeltem rá, meg láttam ahogy keresgél.
- Jól vagyok, köszönöm - mosolyogtam rá, mert hát se beteg nem vagyok se hasonló. Szóval így is van. Az más kérdés, hogy mondjuk a casinóból kitettek, meg megettem egy harapást a kenhető pennából, vagy az, hogy inkább itt fagyoskodom, minthogy az emberekkel kelljen legyen. Még ők sem szeretik mindig egymást, ez mondjuk szerintem nem is annyira furcsa így részemről. - De nem muszáj ám idetenni a földre a dolgaid, az enyémek is ott vannak bent asztalon - mutattam a hátam mögé. Igaz kicsit szét van minden esve meg szóródva, de attól még nem a földön. - Csináltam neked valamit, csak nem tudtam jössz-e.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3479&post=782437#post782437][b]Ward Weaver - 2019.12.04. 23:02[/b][/url]

- Elég közelről ismerem - tudtam le ennyivel, mert nem akartam én most abba belebonyolódni, hogy Jasmine nekem kicsodám és pontosan miért is tudom ezt a kutyabarát kérdést. Csak tudom és kész, fontos az, hogy honnét? Szerintem annyira nem. Inkább felé is nyújtottam a kiskutyát, hogy óvatosan átadjam, senkinek nem jó, ha egymásra görcsölünk, én nem vihetem be a munkába, egyedül pedig nem maradhat otthon!
- Fúj, miért vagy megint vulgáris? Hogy lehet neked így barátnőd? - rándult grimaszba az arcom, nem is érte, hogy ilyenek mellett hogy van még Olivérnek nője. Nagyon undorító dolgokat képes néha mondani, olyanokat, aminek semmi értelme nincsen az égvilágon. Azt a nénit szerintem senki nem piszkálná meg, bottal sem, még akkor sem, ha fizet érte. Gusztustalan.
Láttam, hogy nevet, még össze is vontam a szemöldököm szigorúan, lehet, hogy ő az idősebb, de ez nem jogosítja fel rá, hogy retardált legyen. Ettől ő még próbálgatja a határait, nem is finoman.
- Ennyire csak nem érhetsz rá... - sóhajtottam fel mélyen, nem akartam beszélni róla, mert attól nagyon valóságos lesz, és ha beüt a szar, akkor az orrom alá dörgölik, hogy nem jött össze mégsem. Mit képzelek.
- Fogalmam sincs... el fogok menni hozzá, de előbb a kutyát akartam biztos kezekben tudni... - haboztam, mert hülyeségnek tűnt így visszagondolni. Most már nem volt mit tenni, itt voltam a kutyával, Jasmine meg a szentlélek tudja csak, merre van éppen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3479&post=785875#post785875][b]Rafael Ilya Oleastro - 2019.12.26. 01:50[/b][/url]

- Meghiszem azt. Különben lehet, hogy Eugénnak nem lenne túl sok munkatársa - állapítottam meg, mert ez az igazság. Nem csak, hogy kevés, de lehet, hogy egy sem így hirtelen. Mert nem ismerek egy olyan embert sem a környezetemben, aki beszélne lóul, bármennyire is hangzik menő képességnek. Márhogy, valaki olyan számára, aki szereti a lovakat. Én nem venném sok hasznát.
- Szerintem neki az élet sem esik jól - ráztam meg a fejemet tiltakozólag, néha azt is megkérdőjeleztem, az az ember tud-e mosolyogni. Volt, aki azt állította, hogy tud, de már akkor is hihetetlennek tűnt számomra  a dolog.
- Valamit. Miért lőném le a poént? - álltam meg a keresésben azért, hogy felnézzek rá, de aztán csak megingattam a fejemet rosszallóan, mielőtt visszanéztem volna a táskába tovább kotorászni.
- Tökre jó helyen van itt, a játszótérnél is lebasztam a földre - legyintettem le a lányt, hogy engem nem zavar, ha valami koszos lesz, ez a táska látott már bizarabb helyzeteket is, nem némi portól és szénától fog majd tönkremenni.
- Nekem? Csináltál valamit? Miért? - kérdeztem teljesen értetlenül, le is merevedve a pakolásban, de aztán csak előhúztam a színes, csillámos zselés tollakat, meg aztán nem sokkal később a színezőt is.
- Tessék. Ezt hoztam neked.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3479&post=786266#post786266][b]Rhédey I. Pandora - 2019.12.28. 02:19[/b][/url]

- Vannak olyanok, akiknek erős érzékeik vannak és tudják értelmezni a pacik testbeszédét. Velük biztos jól tudna dolgozni - nem mintha örülne bárki itt, ha lecserélnék, de nem lehetetlen, hogy ilyen emberek jól ellennének a helyen és a patásoknak is lenne valami kedvezőbb dolog. Bár szerintem így is nagyon vigyázunk rájuk, mert mind megérdemlik. A simák, a kicsik, a nagyok, a szárnyakat kapottak, a befogadott lények.
- Csak kicsit morgós, de nagyon kedves tud lenni, ha szeretne - és én úgy gondoltam, ezt csak akkor osztogatja, ha valaki megérdemli. Talán ritka, de azért nem lehetetlen. Mesélt róla Bonnie, tudom, hogy ő nem hazudna nekem, így tudom tőle, hogy mosolyog, nevet és vicceket is tud mesélni Eugén. Mi még annyira lehet nem vagyunk jóban, hogy ennyire ismerjem, mondjuk én senkivel igazából, így ez nem is meglepő.
- Meglepetés? - mosolyogtam rá szélesen kicsit billegve is, hogy aztán csak megrágva kicsit az alsó ajkam várakozzak tovább, mit is szeretne. Felajánlottam persze, hogy van hely az asztalnál, de nem fogom elzavarni, nem rosszból tettem. Meg közben szóltam, hogy van nálam is valami, illetve a táskámban. Nem nagy dolog, igazából csak egy darab papír, meg úgy... nem tudom. De szerettem volna valamit, és leültem, és ez lett belőle.
- Igen. Odaadom mindjárt, csak a táskámnál van. Miét miért? - kérdeztem vissza kicsit el is döntve a fejem oldalra, ahogy felegyenesedtem a leselkedésből és mikor kivette, amit nekem hozott el is húztam, hogy jól megnézzem. Ez nem olyan volt mint legutóbb. Persze szép és színes, de keményebb és hosszabbak. Meg olyan furcsán csillogott, mint Bonnienak egy-egy ruhája, amiket mutatott. Nagyon érdekes volt, kicsit el is bambultam, ahogy a csomagból a zöldet kihúzva jobban megnéztem. Csak utána vettem el a képes lapozót is. - Mindkettőt? És én miért kapok ajándékot?
Közben elindultam az asztalhoz és a kezemből letettem rá a dolgokat a táskámba amit tudtam visszaszórva a szétömlött dolgaimból, a kicsi zsebből meg előhúztam a hajtogatott kis macskamedvét és kinyújtottam felé a még üres tenyerem. - Odaadod a kezed? - ha felém nyújtotta, akkor a másik, ökölbe szorult kezem felé emelve beletettem a kicsi figurát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3479&post=786464#post786464][b]Grünwald Olivér Dávid - 2019.12.28. 22:19[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3479&post=787072#post787072][b]Rafael Ilya Oleastro - 2019.12.31. 22:36[/b][/url]

Bólintottam is párat, mert bár nem ismertem egy ilyen lósuttogót sem, gondolom, ha van ilyen, az biztosan nagyon jól tud kommunikálni a pacikkal. Meg jól tudna együtt dolgozni Eugénnal is, szerintem lehet, hogy ő félig ló.
- Hát, ha te mondod... - Nem igazán hittem el neki. Nem mondta rajta kívül még senki Eugénra még csak azt sem, hogy rendes, nem még azt, hogy kedves. De ugye Pandora ilyen aranyos, rendes lány. Meg azért a lovarda legtöbb dolgozója is ilyen kis édes volt.
- Így van. Nem az? - kérdeztem vissza, miközben a táskában turkáltam hatalmas elánnal. Szerettem volna örömet okozni neki és a zsírkréta is nagyon boldoggá tette, hát akkor egy köteg zselés toll miért ne érné el ugyanezt a hatást, pláne ha van mellé még színező is, amire rá lehet vele dolgozni és rendesen látszik a színe.
- Nem értem, miért csináltál valamit nekem - tisztáztam le, hogy most éppen pontosan mit is nem értek. Mert ugyebár vannak emberek, akik csak úgy adogatnak dolgokat, a legtöbb ismerősöm nem ilyen volt, ők többnyire inkább csak elvártak. Elvette a tollakat, mire rámosolyogtam szélesen. - Persze. Ha leveszed ezt a részt, ez is színes. Ezeket ki tudod színezni. Azért olyan fehérek.- Meg is mutattam, hogyan lehet levenni a kupakot a tollakról egyetlen mozdulattal, paff, volt és nincs.
Végül követtem, mert gondolom, hogy azért indult el és nem azért, mert éppen gondolt egyet és az úgy majd jó lesz. Nyújtottam is a tenyerem, amibe belerakta a kis figurát, amit én alaposabban szemügyre is vettem.
- Ez egy vöröspanda?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3479&post=787474#post787474][b]Rhédey I. Pandora - 2020.01.03. 23:03[/b][/url]

- Szerintem ha nem lenne az én sem dolgozhatnék itt - tettem hozzá a szavait hallva. Nem tűnt lelkesnek arra, hogy Eugént kedvesnek mondjuk el. Tudom, hogy morog azért, de nem hinném, hogy ezzel még rosszat tesz bárkinek. Persze nem ismerhetek mindent körülötte, de ami a lovakat és a lovardát illeti, nem hinném, hogy itt valaha akart vagy tett rosszat. Olyat, ami bántana itt valakit. Ami meg engem illet, igazából Bonnienak se meséltem el teljesen, hogy kerültem ide, mert nem vagyok büszke az asztalos esetre, de komolyan gondolom, hogy ott máshogy is tehetett volna.
- Dee - nyújtottam el a szót hatalmas mosollyal a tenyereim össze is szorítva magam előtt aztán csak figyeltem, hogy mi is kerül elő. Érdekelt persze, de ettől még nem teljesen értettem miért ne adhatnék bármit. És azt sem én miért kapok mindig valamit. Nagyon aranyos, de valahogy a választ most kikerülte. Néztem is felé pár pillanatig várakozóan, aztán csak elvettem a tollat, meg azt a tetőt, ami rajta volt, nézegettem, de aztán csak a képekre figyeltem. - Ezt te csináltad? - mutattam is rájuk, mert rajzolva láttam ilyet, gondolom ez is készült valahogy. Lehet lehet venni, mint a képeslapokat, nem figyeltem, mivel azokat is csak a bolt szélső felében szoktam látni, mikor elsétálok előtte.
Végül kicsit mindent egy kezembe vettem, meg magamhoz szorítottam, hogy az asztalnál letehessem és kivegyem a kis hajtogatásom. A keze is hamar jött én meg boldogan tettem bele a papírt, amit már meghajtogattam és szépen el is simítottam, nehogy szétnyíljon. Aztán vártam. Ilyenkor általában az "ez egy állat" és a "nagyon szép virág" közé szokott esni valami reakció, de remélni szoktam, hogy örülnek neki. Ilyet mondjuk elsőre csináltam. Második. A próba csúnyácska lett, azt megtartottam. De ő tudta, kicsit meg is lepődtem így elfelejtettem rögtön felelni, csak meredtem rá.
- Ja, igen, vöröspanda. Uhm kedvelem őket. De ez csak ilyen papír, bárhová leteszed ott el is lesz - vontam a vállamon, mert mégse olyan dolog amivel gond lehet, vagy bármit kezdenie kell vele. Gondolom. Vissza is fordultam inkább mielőtt tovább mondom z ide-oda beszédet a tollakhoz. A kiborult zsírkrétákat múltkorról visszapakolgattam, még a megrágott kéket is felszedtem az asztalról, csak utána kezdtem lapozni abban a könyvben. Lassan keresgéltem a jó színt és legalább a kupak lejött róla könnyen, nem úgy mint ahogy a tojás belseje ki tud nyílni, így ki is próbáltam. Azaz elkezdtem az egyik képen egy cicát szürkésre színezni. - Ez nagyon szép, ebben is zsír van?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3479&post=812508#post812508][b]Demeter Hunor - 2020.06.29. 19:43[/b][/url]

Betti

A bátyáim sokat meséltek a faluról, így tudom, mit keressek, csak azt nem, hogy hol. A Bogolyfalváról talált térképet nézegetem. Még egy utolsó fordítás és irányba áll, végighúzhatom mutatóujjam a lovarda felé vezető úton. Arra!
Rugalmas léptekkel megindulok az ösvényen a távoli épületekhez, közben sokadszorra is lejátszom a most következő jelenetet a fejemben. Egészséges gyanakvással rágom a tesóimtól szerzett információkat. (Az igazgatóról például azt mesélték, hogy messziről úgy tűnik, sima hosszú vörös a szakálla, a gyertyafényben viszont látszik, hogy valójában tűzből van! Izgatottan lestem a beavatási ceremónián, hol van Rothman professzor, aztán amikor felszólalt, kiderült, hogy egy teljesen hétköznapi fickó, még szakálla sincs.)
A lovarda vezetője állítólag elég szigorú - de a fentiek után mit higgyek el? -, viszont jó pénzt kínál a munkáért. Bemegyek, elmondom, hogy ki vagyok, mit akarok. Demeter Hunor vagyok, első éves. Munkát keresek az istállóban. Lovakkal még nem foglalkoztam, de a nagyszüleim vidéken élnek és vannak állataik. Nem bűzlik a munka, szorgalmas vagyok, és bár úgy nézek ki, mint egy ropi, nem török olyan könnyen. Heti kétszer-háromszor délután vagy hétvégén besegítenék.
Nagy lendülettel be is lépek a kerítésen, de mikor odaérek az ajtóhoz, kétségeim támadnak. Elgördülök az útból, még egy kicsit rákészülök a falnak dőlve. Hű, de meleg van! Sima fehér póló van rajtam, de mit sem enyhít a hőségen. A térképre már nincs szükség, a pergament összehengergetve fogom a mellkasomhoz. Csukott szemmel, magamban motyogom a mondanivalót. Jó napot kívánok, Demeter Hunor vagyok és...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3479&post=813176#post813176][b]Harmat Betti - 2020.07.12. 01:00[/b][/url]

Mindig is szerettem az állatokat. Mindegyiket. Mágikusat és varázstalant egyaránt. Ez egészen kislány korom óta így van. Emlékszem, kicsiként azt tervezgettem, hogy ha majd felnövök, lesz egy csomó kutyám meg macskám, meg egy halom mágikus állatom. Amit viszont mindig is meg akartam tanulni, az a lovaglás volt. Tetszettek a fesztiválokon láttot lovas akrobaták, tetszett a lovak karcsúsága, az, hogy gyorsan tudnak vágtázni, és közben lobog a sörényük. Fesztiválokon fel is ültem a kötélen vezetett kis pónikra, akik lehajtott fejjel sétáltak körbe, tíz percenként mindig másik gyereket cipelve a hátukon. Majd beírattak lovagolni is. Hatalmas lelkesedéssel indultam el, hogy végre, végre lovagolhassak! Voltam is egy pár alkalmon, amit végtelenül élveztem. Aztán egyszer, mikor nem voltam elég óvatos, és rám sem figyeltek eléggé, verekedő lovak mellé keveredtem, és eltalált egy hatalmas lópata. Eldőltem, és egy pár percre talán el is ájultam. Hiszen mindössze 6-7 éves lehettem, és mindigis kicsike voltam. Csak megrepedt egy bordám, és enyhe agyrázkódásom volt. Ennek ellenére soha többet nem mertem visszamenni a lovardába. Még a pónikra sem mertem felülni.
Most pedig egy lovarda fele tartok. Próbálom legyőzni a félelmem, és venni egy lovagló leckét. Gombóccal a torkomban haladok a lovarda felé. A lépteim gyorsak az izgulástól. Már egész távolról meglátom a lovarda épületét. Vacillálni kezdek, és lelassítom a lépteimet. S mikor a kapu elé érek, már teljesen megállok. Nagyon nem akaródzik bemennem oda. Körüljáratom a szemem, ám megakadok valamin. Illetve valakin. A srác olyan ideges lehet, mint én, ha nem idegesebb. Szinte biztos vagyok benne, hogy iskolatársam, de hogy hanyadikos, és melyik házba tartozik, azt nem tudnám megmondani. Megfordulok, és mellette állva én is nekidőlök a falnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3479&post=814850#post814850][b]Demeter Hunor - 2020.08.01. 06:23[/b][/url]

Meghallom - vagy megérzem? nem is tudnám eldönteni -, hogy odalépett hozzám valaki, úgyhogy abbahagyom a rögtönzött önéletrajzom mantrázását, és kinyitom a szemem. Igazából nem hozzám lépett szótlanul, hanem csak mellém dőlt egy lány.
Ő sincs a helyzet magaslatán, az látszik. Talán szintén egy kéréssel jött? Vagy versenye van? Egyáltalán tartanak itt lóversenyeket?
Miután túlesek a pulóvere fakasztotta megrázkódtatáson, beugrik, honnan ismerem őt. Szoktam látni a Levitában a kandallónál egy könyvbe mélyedve. Az egyiknek le is olvastam a címét... mi is volt az?
Na mindegy, sosem szólítottam meg. Itt a remek alkalom.
- Jó a pulcsid - rántom elő a kiváló beszélgetésindító szöveget. Erre aztán könnyű sziporkázó válaszokat adni, és egy hosszú, gyümölcsöző beszélgetés kezdete lehet.
Veszek egy mély levegőt, és személyesebbre veszem a figurát némi aggodalommal, hiszen semmi közöm ehhez.
- Mintha ideges lennél. Minden rendben?
Bagoly mondja. De szívesen elterelem a gondolataimat a saját bajomról. Inkább nem is akarok munkát vállalni. Ennyi idősen még nem ciki pénzt kérni a szüleidtől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3479&post=815279#post815279][b]Harmat Betti - 2020.08.07. 14:36[/b][/url]

A szívem egyre gyorsabban dobog, ahogy közeledem a lovarda felé. Nem mondom, megfordul a fejemben, hogy visszafordulok. De nem, továbbra is gyors léptekkel haladok a lovarda felé. Aztán végül mégis megtorpanok a kapuban, és inkább megállok a falnak dőlve. Nem nagyon foglalkozom eleinte a mellettem álló fiúval, egészen addig, míg meg nem szólít.
- Tessék? - nézek rá meglepetten. - Ja, a pulcsim... - szemem a rózsaszín darabomra siklik. Egy régi ruhadarab, most is csak azért vettem fel, hogy valami olyanban legyek, amit nem sajnálok. - Hát... Köszi - nyögöm ki végül az illedelmes választ. - Bár öltözhettem volna lengébben - utalok a melegre, és fel is tűröm a rózsaszín darab ujját.
Van ugyan alatta egy fehér trikó, ám nem szívesen vetkőzöm míg nem muszáj. A kibontott hajamba viszont beleteszek egy hajgumit, ami eddig a csuklómon pihent. Közben alig feltűnően megvizsgálom jobban a fiút. Be is ugrik, hogy nem egyszerűen a folyosókról ismerem, hanem háztársak vagyunk. Sokszor láttam már a klubhelyiségben sétálni, házit írni, beszélgetni.
- Őszintén? Kicsit tartok a lovaktól - arcomra szégyenlős mosoly ül ki. - Elhatároztam, hogy veszek egy lovaglóleckét. De kezdek meginogni - vallom be. - Na és te? Te mi járatban vagy itt? - kérdezek rá. Nem tudom, ő vajon miért állt meg idekint, de sejtem, hogy ő is fél belépni azon a kapun. Az szőke arcán is némi aggodalmat vélek felfedezni. - Te sem tűnsz teljesen nyugodtnak - jegyzem meg. Azért megnyugtató, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki nem mer belépni egy lovakkal teli tanyára. Aztán ki tudja? Lehet, hogy a srác teljesen mástól tart. Kíváncsian nézek rá, várva a válaszát.