Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Ramholcz családi karácsony

Míg Kirill és Hanna főztek és sütöttek a konyhába addig Luca beöltöztette kisfiukat a legédesebb manószerelésbe amit csak talált, még kis, felperdülős orrú mamuszcsizmát is kapott, hogy teljes legyen a szett.
- Nézd, a mikulás legfiatalabb manója - mutatta aztán büszkén Kirillnek. Persze még mindig nem tudta megfogni rendesen, valahogy úgy próbálta mint egy kisállatot, hogy kezével a popója alatt tartotta másikkal meg valahol a felső testén és ujjával támasztotta ki a nyakát.
Aztán elmúlt a vacsora és mind kidőltek a kanapén, Luca átengedte a babát az ifjú apukának, ő pedig inkább Severin füle tövét simogatta nagyokat ásítva, mert annyira tele lett a hasa, hogy elálmosodott.
- Nekem? - ül fel, már nem is álmos - Ennél is jobb?  - lepődik meg, mert ennél jobbat már nem igazán tudna elképzelni

kiskarácsony

Hanna imádja a kistesóját, most is, hogy az apjuk ölében alszik folyton megsimogatja és puszilgatja a lábát. Amúgy Kirill tökéletesen tudatában van annak, hogy jobb lenne berakni a kiságyba Bencét, csak hát túlságosan szereti szagolgatni a babát.
- Hanna szerint lehet - mosolyodik el továbbra is karjaiban tartva a gyerkőcöt. Lánya Kirill mögül kukucskál, figyeli az eseményeket míg a férfi félkézzel egy dobozkát húz ki zsebéből.
- Szóval Luca, most, hogy már igazából egy család vagyunk, szeretném, ha... Szóval... Gyere hozzám feleségül - nem a legromantikusabb módon teszi meg, de legalább megteszi, megkéri szerelme kezét.

Ramholcz családi karácsony

Ledöbbenve tekint a gyűrűre, nem válaszol, szemeiből pedig lassan előkúsznak a könnyek. A mese vége. Amit a legszebb könyvekből olvastatott gyermekként dadájával mind így végződött.
- Tiéd lesz a kezem és a fele királyság és boldogan élünk majd amíg meg nem halunk? - kérdezi elcsukló hangon majd a nyakába ugrik vagyis lejjebb a csípőjét átölelve és fejét a férfi mellkasára hajtva nagyjából Bencus mellé.

kiskarácsony

- Hát valahogy úgy - nevet fel a férfi, a háta mögött pedig Hanna kezd kuncogni. Nem várta, hogy Luca nemet mond, de azért némi izgalom és félelem volt benne mielőtt még feltette volna a kérdést.
- Arról nem szóltak, hogy sírni fog a menyasszony - vigyorog tovább, majd magához húzza a nőt és megcsókolja.

Ramholcz családi karácsony

- Néha vannak váratlan meglepetések - törölgeti könnyeit mosolyogva, tekintete egy pillanatra Bencére vándorol, mielőtt megcsókolná Kirillt.
- Tehát nekem is lesz szép habos ruhám? Meg galambok? És Hanna lesz a koszorúslány, Zsombi meg a gyűrűhordó kisfiú? - faggatja tovább vőlegényét.

kiskarácsony

Boldogan öleli a nőt, akit szeret és a fiukat. Hanna sem maradhat ki, ő kettejük nyakát öleli át és bólogat. Bizony, ő lesz a koszorúslány és majd segít Lucának mindenben.
- Olyan lesz, amilyet csak szeretnél. Amikor csak szeretnéd.

Ramholcz családi karácsony

- Akkor igen, ezerszer is igen - mondja ki végül, mert ezt még nem mondta, aztán felkapja Hannácskát, hogy ő is ott legyen közöttük a nagy ölelésbe. Már csak a nagyobbik fiúcska hiányzik, akinek a gyermek után meg kell majd tudnia, hogy bizony házasság is lesz hamarosan.

kiskarácsony

- Segítsetek - fél kézzel nehezen boldogul, így megvárja, míg valamelyik lány kiveszi a gyűrűt a dobozból és felhúzhatja Luca ujjára. Újabb csókot nyom ajkaira, aztán persze Hanna homlokára is. Az ős kis családja. Az mondjuk nagyon bántja, hogy Zsombi nincs velük, mert a szobájában duzzog, de majd talán megbékél...idővel.

// //

Richárd

Richárd édes, a Zuram

Richárd édes, a Zuram

Richárd édes, a Zuram

Richárd édes, a Zuram

Richárd édes, a Zuram


Vigyázz!
Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném

Nem engedem meg azt a gyengeséget, hogy ne a tekintetébe fúrjam a sajátomat. Nem akarom, hogy gyengének, vagy alkalmatlannak tartson arra, hogy a társa legyek ebben. Nem akartam neki ártani, és nem értem, hogy miért ennyire makacs, miért nem engedi azt, hogy megtegyem neki azt, ami boldoggá teszi.
Ahogy jön felém, érzem, hogy nem fog megállni, engedelmesen lépkedek hátra,és örülök, hogy már hónapok óta itt lakom, mert pontosan tudom, hogy mi van mögöttem, hogy mi mellett haladunk el, hogy merre kell lépnem ahhoz, hogy ne törjem meg a kapcsot kettőnk között.
- Nem félek tőled.
Mondom, hogy bosszantsam, hogy még jobban felpaprikázzam. Megpróbálom a kezem kiszabadítani, de erősebb nálam, bosszant, de közben feltüzel. Nem ez volt a célom, de valljuk be, ez sem rossz, hiszen onnan tudom, hogy neki is hiányzik az a bizonyos valami, hogy nekem is hiányzik. Elnevetem magam, ahogy az eszembe ötlik egy gondolat. Nem, ez határozottan nem az a helyzet, amikor nevetni kellene.
- Ha már pokolra jutunk, legalább élvezzük.
Ismét megpróbálok kiszakadni a fogságából, és ha engedi, viszonzom az érintéseit, főleg a felsőjétől igyekezve megszabadítani.  

Gálffy Erik

A vártnál jobban sikerült karácsony és karácsonyi estély után másnaposan, fejfájással, nyúzottan és mocsok fáradtan tértem vissza a faluba. Az az egy tény nyugtat, hogy szünet van az egyetemen az ünnepek miatt, így lesz bőven időm kipihenni magam otthon, az én kis nyugodtan agglegény lakásomban, ahol a kutya nem nyitja rám az ajtót. A reggeli órákban érkeztem és nagyjából a fél napot végig aludtam. Késő délután tértem magamhoz, amikor is megittam egy gyógysört, majd szükségét éreztem, hogy levegőzzek egyet. Ennek már több órája. Sötétkék szövetkabátom zsebébe süllyesztett kezekkel, szájig felhúzott sállal lépkedem. Jobb-bal-jobb-bal. Ez az ütemesség megnyugtat, nem mintha ideges lennék. Már jártam a falu minden szegletében és mos éppen az egyik olyan részen bandukolok, amit nem tartanak igazán biztonságosnak. Na de mi félnivalóm is lenne, addig amíg pálcám a kabátom belső zsebében tartózkodik. Semmi.
Egyszer csak füttyentésekre, rosszmájú megjegyzésekre és olyan mondatokra leszek figyelmes, melyek tele vannak szexualitással. Megállok és körbetekintek, hogy vajon kit is illetnek ezekkel a mondatokkal, majd elég gyorsan feltűnik egy törékeny, vékony alkat. Sajnos több férfi is kiszúrta és a nyomába eredt. Sietős léptekkel haladok utána, és egész gyorsan utol is érem.
- Üdv! Kérem ne haragudjon meg azért, amit most tenni fogok! -
Jobb kezemmel megragadom a csípőjénél fogva, majd "megcsókolom". Természetesen nem fogok valóban megcsókolni egy ismeretlen lányt, így az a bizonyos puszi a szája mellé csúszik, csak ajkainak nagyon a szélét érintve. Elnyújtom a percet, majd eltávolodom tőle.
- Most pedig karoljon belém és haladjunk... - kacsintok rá a fiatal leányzóra, majd úgy rendezem karomat, hogy bele tudjon csimpaszkodni.

Gálffy Erik

Hangosan felnevetek a lány válaszán.
- Ugyan miért is akarnám én bántani? - bután nézek rá, mivel a tetteim szerintem cseppet sem arra mutatnak, hogy én erőszakkal fordultam irányába. Igaz, hogy a majdnem csókot veheti annak is. Nem értem, de nem is kell értenem.
- Nyugodjon meg, eszem ágában sincs bántalmazni magát. Éppen ellenkezőleg. Én lennék a felmentősereg egy személyben. - mosolygok rá biztatóan, majd a hátunk mögé pillantok. A nem túl szimpatikus alakok lekoptak, majd vissza is fordultak. Hát akkor ennyi volt a veszély.
- No, azt hiszem megmenekült, de ha gondolja szívesen elkísérem egy biztonságosabb környékig. Egyébként ne vegye illetlenségnek, hogy eddig nem mutatkoztam be, de az eléggé mellékesnek tűnt eddig. Gálffy Erik a becses nevem. Önben kit tisztelhetek? - kérdem egy újabb mosoly kíséretében, majd a kabátom zsebében kezdek kotorászni, ahonnan előhúzok nem sokkal később egy doboz cigarettát.
- Megkínálhatom? - ha elfogadja, akkor adok neki is egy szálat, ha nem, akkor csak magamnak halászok ki egyet belőle. Kattan az öngyújtó, majd felszáll az első adag füst.

Gálffy Erik

Az első pillanatban szikrát nem kapok, mikor a leányzó a semmiből megcsókol. Tágra nyílt szemmel nézem igazából az ő csukott szemeit. Nem csókolok vissza. Olyan hirtelen ért a dolog és annyira váratlanul, hogy nem tudok reagálni. Mellesleg az sem segített a szitun, hogy rövid is volt a dolog. Mikor a lány eltávolodik picit tőlem csak egy mosoly terül el arcomon, az a bizonyos kisfiús, huncut mosoly.
- Hát nem vagy semmi Lorin vagy Annie... Módfelett örülök, hogy megismertelek. - a felém nyújtott kezet nem rázom meg, csak megfogom és visszahelyezem eredeti pozíciójába, tehát a leányzó újra belém karol.
- Ezt szerintem nem az ő szemük előtt kellene. - rázom meg finoman, szinte észrevehetetlenül a fejemet, majd újra elindulok magam után "húzva" az új ismerősömet. Elég közeli ismerős lett ez alatt a néhány perc alatt.
A cigit nem fogadja el, így csak magam gyújtok rá egy szálra. Sajnos erről a szenvedélyemről nem sikerült lemondani, de nem is akarok. Letettem a drogokat, a többi már maradhasson.
- Szuperhősködés? Csak jókor voltam jó helyen. Egyébként egyetemre járok és gyakornokoskodom. Na és te? - mivel átváltott tegezőbe, így én is így tettem.

Gáffy Erik

Nagyon kíváncsi lánnyal hozott össze a sors, s bár nem vagyok titokzatos ember, azért hirtelen ennyi kérdéstől kissé kellemetlenül érzem magam. Nagyjából az van ilyenkor bennem, hogy mindent el kell mondanom magamról. De nagyon jól tudom, hogy ezt ő sem akarná. Gyanítom, hogy nem kíváncsi a drogproblémáimra, az elvonóra illetve az egyéb ilyen finomságokra. Szívok egyet a cigarettába, majd mosolyogva válaszolok neki.
- Hát jelenleg igazságügy- és varázstörvénykezést, és emiatt gyakornokoskodom a minisztériumban a bátyám és édesapám mellett. - a dolgok elébe megye, s mivel sejtem, hogy mi lesz a következő kérdés, így mindjárt azt is megválaszolom.
A tőle kapott válasz viszont eléggé meglep és ez az arcomra is kiül.
- Tessék? - visszakérdezek, mert nem vagyok benne biztos, hogy jól hallottam. Tudom, hogy jól hallottam, de azért nem mindennap fut bele az ember egy ilyenbe.
- Miért szöktél el otthonról? - kérdem értetlenül és bután. Menet közben kiérünk a sötét területről oda, ahol már tökéletes a közvilágítás, ahol már Annie is biztonságban lehet.
- Merre felé laksz? Ha szeretnéd elkísérlek, de ha gondolod hozzám is felmehetnénk inni egyet. - újabb sokat sejtető mosoly, majd kissé oldalra biccentett fejjel várom a választ. Az előbb nagyon merész volt. Meglátjuk, hogy az csak hirtelen felindultság volt, vagy több is van ott, ahonnan az jött.