A mai nappal a diákok a tanárok és minden iskolai dolgozó vagy éppen a környéken sétáló lakos különleges napra ébredhet. Itt a jó idő! Virágba borulnak, a fák csiripelnek a madarak és nem mellesleg elkezdődik egy újabb tanév új reményekkel új kihívásokkal.
De a mai nap nem is ez a legfontosabb sokkal inkább egy szembetűnőbb dolog kint a kastély környékén. A jól megszokott pompás látványt nyújtó rét egy teljes álló napra más kosztümöt ölt magára. A nap első napsugarai egy fodrozódó tó felszínén csillannak meg miközben halkan felcsendül pár nyugtató dallam. Ameddig a szem ellát, a sima víz felszínét láthatja. Bizony megnehezíti a közlekedést viszont remek alkalom, hogy jól szórakozzon a diáksereg vagy akár a felnőttek. A tavon csónakok találhatóak, amiket szabadon lehet használni. Nappal kizárólag csónakázni lehet, viszont mikor kezd lebukni a Nap és a diákok népes serege elfoglalja az összes szabad "járművet", a hagyomány szerint lámpások szállnak a magasba a kívánságokkal. Ám nem biztos, hogy teljesülnek, ez bizony attól függ, mit kívántok. Használjátok ki ezt a különleges alkalmat!

Gyülekező és tóparti kései piknik este 20:00-tól, a lámpások felengedése pontban 21:00-kor történik.

Jó szórakozást mindenkinek!

//Álmodói időpont: április 24-től május 8-ig
Szerepjátékos időpont: május 1.
Az esemény szála egybe menjen, tehát a kezdőposzthoz szálazzatok!
A kívánságok témája ITT található!//

A mai nappal a diákok a tanárok és minden iskolai dolgozó vagy éppen a környéken sétáló lakos különleges napra ébredhet. Itt a jó idő! Virágba borulnak, a fák csiripelnek a madarak és nem mellesleg elkezdődik egy újabb tanév új reményekkel új kihívásokkal.
De a mai nap nem is ez a legfontosabb sokkal inkább egy szembetűnőbb dolog kint a kastély környékén. A jól megszokott pompás látványt nyújtó rét egy teljes álló napra más kosztümöt ölt magára. A nap első napsugarai egy fodrozódó tó felszínén csillannak meg miközben halkan felcsendül pár nyugtató dallam. Ameddig a szem ellát, a sima víz felszínét láthatja. Bizony megnehezíti a közlekedést viszont remek alkalom, hogy jól szórakozzon a diáksereg vagy akár a felnőttek. A tavon csónakok találhatóak, amiket szabadon lehet használni. Nappal kizárólag csónakázni lehet, viszont mikor kezd lebukni a Nap és a diákok népes serege elfoglalja az összes szabad "járművet", a hagyomány szerint lámpások szállnak a magasba a kívánságokkal. Ám nem biztos, hogy teljesülnek, ez bizony attól függ, mit kívántok. Használjátok ki ezt a különleges alkalmat!

Gyülekező és tóparti kései piknik este 20:00-tól, a lámpások felengedése pontban 21:00-kor történik.

Jó szórakozást mindenkinek!

//Álmodói időpont: április 24-től május 8-ig
Szerepjátékos időpont: május 1.
Az esemény szála egybe menjen, tehát a kezdőposzthoz szálazzatok!
A kívánságok témája ITT található!//

Talán Kriszti

Melegebb kardigánt húzott össze magán mielőtt leült volna a tópartra. Sötétedett már amikor csatlakozott a DÖK tagokhoz. Nem volt már sok dolga, épp csak ránézni, hogy minden rendben megy-e és a kívánságlámpásokból is van elég.
Egyelőre még csak a csillagok voltak fent az égen, és pár csónakkal beljebb mentek a tavon, főleg párok.
Neki nem hogy párja, még jelöltje sem volt erre az alkalomra, és ezt egyébként annyira nem is bánta. Teljesen elégedett volt azzal, hogy pár percig belefeledkezett a csillagok nézésébe, és csak akkor foglalt magának helyet, mikor már elkezdtek szállingózni az emberek. Ez a kívánságlámpásos dolog feltette a pontot az i-re, ami a születésnapját illeti. Mert ezen a napon, május elsején töltötte a tizenkilencet, és egy igazán szép napot tudhatott maga mögött.
Úgy volt vele, hogy nem köti el a csónakot, hátha akad társa, és nem fogják irigynek titulálni amiért egymagában küldi fel az összes kívánságát. Az égre felnézve, a fák felett egy apró kis kék fényt pillantott meg. Elmosolyodott a látványra. Tudta, hogy az Noak tüze volt, és minden rendben van otthon még akkor is, amikor ő éppen ilyen formában végzi el a kötelességeit.

Anne
Bocs a késésért

Egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne harapjak rá erre a kívánságos napra. Muszáj volt, mert meg akartam próbálni, nekem szükségem volt arra, hogy ne legyek egyedül, valahányszor hazalátogatok, és tudom, hogy apának is szüksége van rá, hogy valaki – rajtam kívül – hazavárja otthon, finom főztjével, és mosollyal.
- Anne! – integettem messziről. Kissé késve érkeztem, mert hadilábon álltam azzal, hogy melyik taláromat vegyem fel, végül aztán a melegítőbűbájjal ellátottra esett végső, elkeseredett választásom. – Bocs a késésért, és boldog szülinapot.
Ja, mert nem mulasztottam el, hogy meg ne szerezzem az információt a csónakos társamról, igaz, az én szülinapom kilenc nap múlva esedékes. Május 10-én töltöm a 14-et, és ha minden igaz, én vagyok a legfiatalabb még a többi sárkányfióka között is.
- Te már tudod, mit fogsz kívánni?

Kriszti

Mostanában nem volt miért panaszkodnia. Azon kívül, hogy felügyelők lepték el a kastélyt, mindennel elégedett volt. Család, barátok, és a vállalt feladatok... Hiába fáradt, nem nagyon mutatja. Szereti ezt csinálni, szereti, hogy nincs egy perc nyugalma sem. Hisz még a kívánságok estjén is "dolgozik", a DÖK elnökeként van jelen, nem azért, mert annyira jónak tartja ezt a romantikus fényes akármit.
Az eget figyelve kissé el is kalandozott, alig vette észre, hogy a rellonos kisgólyája megérkezett hozzá. Meglepetten kapta oda tekintetét a lányra.
- Szia - halvány mosolyt varázsolt arcára. - Köszönöm, aranyos vagy - váratlanul érte, hogy Kriszti tudott a születésnapjáról, de jól esett a lánynak.
A partnál álltak még, így kezét könnyedén ki tudta rakni a csónakon kívülre, a fűre. Ujjaival finoman játszott a fűszálakon, melyek a mágiára reagálva azon a kis részen megrezzentek, tovább adva ezt a többinek is még egy-két méteren keresztül. Csak mintha a szél fújta volna meg őket.
- Őszintén...fogalmam sincs - mondja elmosolyodva. - Te? Egyáltalán hiszel benne? Nem tudom, hogy mi igaz belőle, de valami olyasmit mondtak, hogy a csillagok állása miatt, meg a fene tudja mi miatt könnyebben teljesülnek a kívánságok - vállát megvonva húzódik vissza a csónakba, és egy pálcaintéssel, nonverbális varázslással löki el magukat a parttól.

Egy szép nap‚ amit egyenlőre egyedül töltök.

Amikor meghallottam a nap hírét rögtön tudtam‚ hogy ott a helyem. Elhatároztam‚ hogy el is megyek. Ez tőlem nagy szó‚ mert ritkán határozom el magam ennyire. Viszonylag vastagon öltöztem fel. Egy vastag pulóvert és egy farmert vettem fel. Még a kastélyban kértem az egyik Dök tagtól egy lámpást. Amikor odaértem a rétre nagy meglepetés ért. Ameddig a szem ellát mindenütt víz volt. Szerencsére sikerült szereznem egy csónakot. A magammal hozott lámpást a kezem ügyébe raktam‚ hogy amikor majd eljön az ideje akkor majd fel tudjam engedni. Egy ideig napoztam‚ majd elkezdtem evezni‚ hátha látok egy ismerőst.

Anne

Jól esett, hogy nem egyedül kellett eltöltenem ezt az estét, igazság szerint picit féltem, hogy nem válik be, de reméltem, hogy ad erőt nekem ez a kis esti kikapcsolódás, hogy megtaláljam azt a nőt, aki kilendíti apát, és engem is ebből az érzelmi válság-helyzetből, és a családi béke is végre helyreállhat, ha egy rendes boszorkány lesz az új anyukám.
- Én… nem tudom, már nem nagyon hiszek a csodákban, de ki tudja. Talán most… talán most helyre tudom állítani az állapotokat – bővebben nem akartam Annelie-t beavatni, még nem ismertük egymást annyira, hogy meg merjek nyílni. Egyébként is, egy rellonos legyen már független. Egek, olyan nehéz legkisebb fiókának lenni… de talán ha nem közvetlenül számolok be, talán tudna pár tippet adni nagylányként. – Figyelj, egy kedves barátnőmnek szeretnék segíteni. Az anyukája két éve otthagyta őket, mert kvibli, és az öccse is az lett. Az apja félvér, és tök rosszul érzi magát amiatt, hogy az anyai nagyszülők ki nem állhatják, és ők ketten magukra maradtak. Te mit gondolsz erről? Mit tehetek érte?
Eszem ágában sem volt bevallani, hogy ezek valójában az én problémáim. Sőt, a legrosszabb ebben, hogy hazudnom kellett saját társaimnak, mert féltem, hogy megutálnának, ha kiderülne, hogy nem vagyok épp… nos száz százalékosan tiszta. Mármint, na, vérségileg, egyébként rendszerető vagyok…

#bonbon #újraegyütt

Jelentéktelen nap a többi között ez is. Annyiban különbözik az összes többitől, hogy van valami élet a kastélyban és van is kivel elmenni rá. Mátéval régről ismerjük egymást a szüleink révén, ő is benne van általában minden ökörségben, szóval nem kellett sokáig győzködnöm, hogy nézze meg velem ezt a csónakos, kívánós akármit.
Egyelőre még a srác nélkül körözök a réten alakult tó környékén. Nem az elejére akartunk ideérni, inkább csak pár perccel azelőtt, hogy bármit is a levegőbe engednének. Kíváncsi vagyok a fényekre, mert ha emlékezetem nem csal, láttam már ilyen lámpásokat és az nagyon szép volt. Mintha ettől az összes csillag fényesebben ragyogna.
Összehúzom magamon a dzsekim mielőtt leülnék egy kivágott fa törzsére. Vállamon átvetett táskámban néhány töltött csokit hoztam. Remélem ez megadja az alaphangulatot amit úgyis sikerül feldobnunk a béna viccekkel és azt sem tartom kizártnak, hogy a komoly kívánságok helyett olyanok fogják elhagyni a szánkat, vagy épp gondolatainkat, mint például, hogy legyen hupilila az összes Levitás haja.
Várakozó pozíciómat tartom egészen addig, míg Máté meg nem érkezik. Közben a gondolatra el is mosolyodok, ebben a sötétben már nem látja senki, hogy ok nélkül vigyorgok.

Hiába járkál fel-alá évek óta a falu és a kasély között, Máténak valahogy még mindig nem sikerült feldolgoznia, pontosan mennyi időre van szüksége, hogy kényelmes tempóban eljusson lakásától az iskoláig, így - a változatosság kedvéért - megint késésben volt. Kissé felgyorsította lépteit, de nem loholt felfelé a dombon, ennyire azért nem aggódot Myráért, elboldogul a lány még pár percig nélküle is. Ahhoz képest, hogy először nem igazán akart eljönnni, belement gyerekkori barátnéja kedvéért, de most, felmérve a szépen díszített rétet, meg a rengeteg diákot, egészen megjött a kedve ehhez az egész kívánságos-csónakázáshoz, bár még mindig nem értette pontosan, mi is fog itt történni, csak az Annelieből kicsalt információ töredékekre tudott alapozni - azok pedig nem segítettek túl sokat.
 A diákok már kisebb-nagyobb csoportokban tódultak ki a kastélyból, a srác pedig el is haladt pár ismerős alak mellett, akiknek futólag köszönt, majd ment is tovább. Egy harmad-negyedéveseknek tűnő lányhad halk kuncogás kíséretében követték tekintetükkel Mátét, ahogy laza lépteivel elsétált elöttük, aki észrevéve őket a megszokott féloldalas vigyor kíséretében rájuk kaccsintott, elégedetten fogadva a reakciót, mely hangos vihogásban, és hirtelen összesúgásban nyilvánult meg.
 A következő pillanatban viszont már Myrát kereste, mert azért az sem lenne rossz, ha sikerülne megtalálnia a lányt. Nem telt sok időbe, míg kiszúrta a fatörzsön gubbasztó zöldet, s magabiztos léptekkel indult meg felé.
-Aztán te is jól elbújtál, hallod - vetette oda köszönés helyett, egyik kezével beletúrva hajába, másikat pedig nyújtva a rá várakozó boszorkánynak.
-Bocs a késésért, kissé elszámoltam magam - magyarázta vigyorogva a nyílvánvalót. -Van valamilyen elképzelésed, hogy merre, vagy csak...megindulunk? - kérdezte tekintetével az eget pásztázva. Tiszta, felhőtlen égbolt nézett le rájuk, mintha maga a természet is mindent beleadott volna, hogy a diákoknak jól teljes ez az este. Hát...majd meglátjuk.

Kívánságosdi
#Egyelőre egyedül

Gondolkodtam, hogy ha már itt van ez a május elsejei, gyönyörű este, kár lenne elszalasztani. Mivel nagyjából mindenem megvolt, egy dolgon kívül, amire vágytam, ezért most is inkább valami ökörséget kívántam, de azért egy teljesíthető kívánságot is beraktam a pakkba. Vajon milyen lehet egy sellő bőrében? Tökre kipróbálnám a hableány életet, de csak egy nap erejéig, mert Maszatról csak én tudok úgy gondoskodni, ahogy azt az én kis bernáthegyi aranyom szereti, na, meg van azért egy személy, aki nem szívesen tudna engem örökre a habok között. Talán több is, szóval ja, csak egy nap. De az az egy nap felejthetetlen lenne. Vajon be fog válni? Ki tudja… egyelőre csak vártam, hátha valaki becsatlakozik hozzám, mert azért mégis csak a buli az társasággal igazán buli.

#Máté foglalt #tavacska

Megszoktam már, hogy Máté nem éppen az a fajta pasi aki a pontosságáról híres. Nagy hiba egyébként. Szerintem az az igazi úr, aki nem váratja meg a hölgyet, ám az ő esetében ettől is el tudok tekinteni.
Azzal, hogy nem messze néhány lány összesúg egy srác háta mögött és vihorászni kezdenek, felismerem a tényt; végre megérkezett. Alig láthatóan csóválom meg a fejem és rosszallóan nézek a lányok irányába. Mi a barátnőinkkel nem voltunk ilyen nevetségesek amikor megnéztünk magunknak egy-egy helyes srácot. Adrian mondjuk nem is nézte volna jó szemmel ha az ő párja más fiúk háta mögött kuncog...
- Látom a mai hódítás már megvolt - bökök fejemmel a lányok irányába szintén köszönés nélkül, majd elmosolyodok és felállok, hogy szintben legyünk. Elfogadom a felém nyújtott kezet is és már csak azért sem engedem, sőt. Félmosollyal, hajamat hátradobva nézek jelentőségteljesen az említett alanyok irányába amolyan "az enyém" üzenettel.
- Jó messze a többiektől. Keressük meg ennek a tónak a másik végét - dobom fel az ötletet. Egyébként nincs kedvem körülvenni magam sok emberrel, ez az egy épp elég lesz. - Hoztam nasit arra az esetre ha esetleg nem indulna meg a fantáziánk.
Szabad kezemmel megemelem kissé a táskám, a másikkal pedig finoman rászorítok a fiú kézfejére.
Néhány lámpást adnak a kezünkbe mielőtt csónakot választanánk. Gondolom ez a fő feladat, meg az andalgás... Utóbbit nálunk kihúzhatjuk a listáról.
Egy közelebb eső csónakba billegve, az egyensúlyomat keresve lépek be, és huppanok le a deszkára.