Kívánságosdi
#Egyelőre egyedül

Gondolkodtam, hogy ha már itt van ez a május elsejei, gyönyörű este, kár lenne elszalasztani. Mivel nagyjából mindenem megvolt, egy dolgon kívül, amire vágytam, ezért most is inkább valami ökörséget kívántam, de azért egy teljesíthető kívánságot is beraktam a pakkba. Vajon milyen lehet egy sellő bőrében? Tökre kipróbálnám a hableány életet, de csak egy nap erejéig, mert Maszatról csak én tudok úgy gondoskodni, ahogy azt az én kis bernáthegyi aranyom szereti, na, meg van azért egy személy, aki nem szívesen tudna engem örökre a habok között. Talán több is, szóval ja, csak egy nap. De az az egy nap felejthetetlen lenne. Vajon be fog válni? Ki tudja… egyelőre csak vártam, hátha valaki becsatlakozik hozzám, mert azért mégis csak a buli az társasággal igazán buli.

Maegor
A meggondolatlanság következményei…

Most már tudta. Tudta jól, hogy ezt megérdemelte. Hisz nem hiába tiltott felügyelet nélkül az erdő sűrűjébe behatolni, s hiába minden intelem, ő mégsem hallgatott rájuk. Megfogadná, de már késő. A könnye nem hullott ugyan, mint az eső, nem is tudott volna, a síráshoz is gyenge volt. Fogalma sem volt, mivel találta magát szemben, ami hirtelen úgy megtámadta, de az is lehet, hogy nem támadta meg semmi, csupán ő saját magát az idióta és közveszélyes húzásával. Annyi biztos volt, hogy kegyetlenül megsérült, bár még nem súlyos, de az is lehet, ha időben nem talál rá valaki. Akárki értelmes lény, amelyik megérti az emberi nyelvet. Addig, amíg még jelezni tudott, megtette, amit kellett, bár ezzel kockázatot vállalt. A piros szikrákat mégis fellőtte, a veszély ellenére is, hátha valaki mégis csak észreveszi, és a segítségére siet.
A lábát egész biztosan eltörte, nem tudott ráállni. Hogy mennyire vérzett aztán a háta, azt ő maga sem tudta megállapítani, merthogy valami karmolás féleséget érzett a hátán. Ezer meg egy szerencséje lesz, ha az a valami nem vérfarkas volt. Miért vagyok én ilyen bajkeverő típus? Ez még egyszer az életembe fog kerülni…
Lódobogás… ez volt az, amit meghallott, akkor volt hajlandó erőltetni magát, hogy ne aludjon el. Az esti szél csípte, hideg volt, és ruháját is össze-vissza szaggatták az ágak, amikbe beleakadt. Azt hiszem, eztán meggondolom, hogy sötétben, tök egyedül, felszerelés nélkül induljak túrázni egy szál vizes palackkal és csak egy szendviccsel…
- Valaki… könyörgöm… akárki! – a következmények nem számítottak a nyöszörgő bajba jutottnak, csak végre fedezzék fel, hogy ott van, elhagyatottan, és segítségre szorul.